különvélemény gyerekfotókról

Vagy hogy mondjam. Én már nem akarom leírni, elemezni azt, amit eddig annyian, és nem is a pedofíliáról vagy a gyerekpornóról szól a poszt. Ami érdemi állítás benne (a szövegben eltévedők, a túlírásomat nehezen fogadók kedvéért jelzem, meddig van az előzménybemutatás és hol a lényeg), az valóban a fotókat illeti, ahogy a címben van. Érdemit akarok írni, eddig fel nem vetett érvet, nem pedig rágni ugyanazt.

Kontextus, felvezetés, témakijelölés

Mindent elmondtak már Kaleta Gábor elsőfokú ítéletéről, sok más mellett a lényeget is, hogy a bírói döntés elfogadhatatlan, érthetetlen, rossz az üzenete (avagy a magyar jogszabály a rossz). Itt olvashatsz a miértekről nem felbőszült, nem jóemberkedő, nem bűnbakkereső, szakszerű jogi részleteket, Gyurkó Szilvia írta. Mert ami nagyon zavaró: random netes dumások, elérésre hajtó botrányéhes megmondók mindennemű körültekintés és jogi ismeret nélkül jogászkodnak. Ez májusi cikk, az első fok ítéletéről. Szívesen idézem, olyan ritka, hogy valami a wmn-en nem nyávogás, erőltetett viccesség, ostoba fecsegés.

https://wmn.hu/ugy/52833-miert-szuletett-ez-az-itelet-a-gyerekpornoval-lebukott-volt-perui-nagykovet-ugyeben—errol-es-a-hasonlo-ugyek-birosagi-donteseinek-hattererol

Nem lehet vitatni, hogy a védelem mondatai fogyásról, családról, az egész kereszténységre hivatkozás aljasul álszent, és a döntés nem elégíti ki a társadalom igazságérzetét (bármilyen hergelt is legyen az az érzet). De mivel triviális, hogy “igazságtalan az ítélet, szegény kihasznált gyerekek, fúj, tűnjön el, micsoda sátán KG, börtönben a helye”, mindenki így gondolja, hovatovább így kell gondolni (és én erre ugrok, gyanús lesz, ezt nem bírom), mindezt kimondani is csak népnevelő céllal kell és lehet, bulváros, felkiáltójeles felcsattanásokban, a butáknak. Esetleg rituális céllal: megerősíteni szimbolikusan a közösségben, hogy ki él helyesen és kit kell gyűlölni, gyalázni. Ki a bűnbak. Mint tette ezt Vujity Trvtko.

Csak kapkodom a fejem ebben a nagy önjelöltségben, indulatos emberek kvázi legfőbb ítésznek hiszik magukat. “Ritkán nyilvánulok meg”, mintha ő lenne a bíró, és mindezt showműsorként nyomatja, a mindig jópofa, mindig értékalapú, felelős, csupaszív Trvtko. Értelmes ember nem játszik hatóságot, nem maga oszt igazságot, főleg nem hergel, és nem mondja el századszor ugyanazt, amit már mások is, és ami a kényelmes kis közhangulat tarajos hulláma, csak rá kell ülni szépen. (És pont ez a névdolog, ugye, emlékeztek még Puzsér vádjára, hogy Trvtko kamuhorvát?)

Tvrtko azért ne hangoskodjon e témában, mert, mint azt anno Puzsér joggal a szemére vetette, évekig gyerekek és szegények legdurvább nyomorával manipulált, hatott meg és házalt, használta őket szenzációéhesen, álszenteskedve kontentnek. Az is kvázi pornó ám, még ha nem is recskázott rá. Ellenben jól keresett és sokra vitte ezzel. Várjuk még Bojár Iván András felháborodását is a témában.

Elképesztő hatásvadász, hergelős, közhangulatmeglovaglós petárdákat sütöttek el Kaleta Gábor kapcsán. Kínos. Sebestyén Eszter is, “egy gyermek értéke 28,5 ft”, édesjóistenem. Számolt egy kicsit. Hát, nem kellett volna.

Írjam, vagy értitek mi a gáz ebben? A magyar jog nem így számol, nem ez a logikája. Ez sima buta demagógia: nem egy gyermek értéke annyi, hanem az egy fotóra jutó büntetés – aszerint, aki ezt hatásvadász módon ki akarja számolni. De minek? Nem a gyerek kapja. (Ha meg összeadna minden pedó júzer ennyit képenként, és tényleg az áldozat kapná, lehetne dollármilliomos is.)

Kapjon súlyosabb büntetést Kaleta Gábor. Egyébként nagy volt a társadalmi nyomás a bírón, és mégis így döntött. Lásd Gyurkó Szilvia cikkét.

Azonban én most nem a pedofíliáról, a nagykövetről, a csókosok enyhe ítéleteiről, az adófizetők arculköpéséről vagy hazánk külföldi megítéléséről írok, hanem a felszínesség, a populista érvelés ellen. A mérlegelés, okosság, józan szó mellett teszem le a voksom.

Érdemi állításaim eleje

Egyébként nem tudjuk, mi volt a képeken, csak annyit, hogy voltak olyan képek, amelyeken erőszak látható. Gyurkó Szilvia fejtegetése szerint vágykeltésre alkalmasak, a cselekmény vagy a meztelenség mértéke miatt. (nemi szerv, fenék?)

És nem mindegy ám, mi van a képeken. Mi van a milliárd, nem pornográf, hétköznapi gyerekfotón? Jön is moralizálni, riogatni a mindig nagyon okos Lilu. “Nagyon kevés magyar híresség szokott közéleti témákban megszólalni, Lilu az egyik ilyen”, ajnározza őt a 24.hu. Ahha, hát, többször kéne. Lilu célja tiszta, mint a forrásvíz, véletlenül sem rivalizál, képez bűnbakot, paráztat fölöslegesen (erről lejjebb írok), ő a szakértő és általában is annyira okos.

Nem tudom, ez mikor kezdődött, hogy a létező legbulvárabb médiaszereplők, innen-onnan szalasztott képernyőképes, beágyazott arcok közéleti orákulumok lesznek és mindenhez is értenek, Tatár Csilla például a terhességről és a csecsemőkről írt felvilágosító könyvet, mert miért ne használná ki az ismertségét, elvégre orvosoktól veszi a “szakmai részt”, és egy, a könyvet promózó interjúban azt találta mondani, “erről nem nyitok vitát”, pont valami hihetetlen túlaggódós, nőgyógyász által erőltetett, életidegen dolog mellett kardoskodott. Mindenhol a tekintélyelv, papolás, lenézés, fölényeskedés, igazságkihirdetés.

Mit csinál Lilu, akinek netszerte gratuláltak, a 24.hu is? Ne feledjük, az ő közege az elérésért könyököl, ebből él. Lilu fontoskodva, a szakértelmet és megmondási pózt magának vindikálva erényfitogtat (virtue signalling) és tök fölöslegesen, bután, de támadhatatlanul (“jobb vigyázni”) basztatja a rivális influenszereket.

Akkor most mondom, hogy mindenki folyamatosan pakolja ki a gyerekét a netre, ez már tíz éve így van, és így is marad. Nyaralósat, tornázósat is, tornadresszeset és pelenkázósat is, sőt, nyolcévest hastáncos ruhában (ez Gáspár Katalin volt). A sarj szépségéről ömlengenek a meghatott szülők kontentben: szerelmem, életem értelme, de gyönyörű kis hölgy, vadászpuskával kell távol tartanod a fiúkat, Iván! Ki csak úgy, igazi büszkeségből, ki társasági-társadalmi legitimációként, ki meg píárnak használja a gyereket, egyébként Lilu is, mindenki kontentté tette, hogy terhes, szül, boldog a család. Csak mondjuk arcot nem mutat (ennek mi értelme?), de bőszen megy a #gyereketlájkért. Szexualizálják is őket. Majd nekiállnak szenteskedni, hogy juj, pedofilok, védjük meg a gyerekeket.

Mekkora vetítés már ez. Én láttam, mire képesek a pedofílián felháborodók például az Index fórumon. Csak a kötelező témákban csóválták a fejüket, amiken mindenki felháborodik, egyébként ők maguk az erőszakolók, nem volt határ fenyegetőzésben, sérelemfarigcsálásban, alázásban, hangulatszításban, félelemkeltésben. Ott tapsikol nekik Gumiszoba (“addig nem nyugszol, amíg a gyerekedet is be nem kened szarral”, írta nekem ő, aki aktívan stalkingolta a fiamat és kikeresgélte bosszúéhesen a gyerekeim képeit) – és Vecsey Tamás, aki jogász. Gyáva, frusztrált szarok. Értelmes, családos emberek ránézésre. Most mit lehet erre mondani? És itt élnek köztünk, és aspirálnak arra, hogy ők jó emberek. Hajaj, az ő titkaik, árulásaik! Ezt utálom ebben a hörgésben. Meg a besúgótémában is. Hogy mindenki hirtelen milyen példás jellem lesz…

Mit szekálták emiatt Ashley Grahamet? Minek ez?

View this post on Instagram

iloveyouiloveyouiloveyou

A post shared by A S H L E Y G R A H A M (@ashleygraham) on

Nekem meg leszedették a fürdőbugyiban, nyugágyba süppedten ülő nyolcéves gyerekem képét ugyanazek az unatkozó károgók. Fegyelmezgetnek, és gyerekvédelemmel takaróznak. Ezt a rosszindulatot ki hova könyveli el?

Tegyük fel, Lilura, erre a nagyot mondó, fontoskodó mutatóujjlengetőre hallgatnak, és a szülők általi gyerekkipakolás eltűnik a netről. De mi lesz a sportegyesületek, tornabemutatók, koncertek, strandok képeivel, divatanyagokkal, fotóművészek alkotásaival, gyerekmodellekkel, -színészekkel? Annyi gyerekfotó van, hogy pont a te gyerekedre senki nem kíváncsi külön, nem érdekes, főleg, mert a képe vágykeltésre nem alkalmas. Ha igen, mert ezek mindenre kiverik, akkor egy virágcserép is jó lesz. De mi fáj ebben a virágcserépnek? Ha már létezik olyan, aki gyerekfotókra veri, a magam részéről értékelem, hogy gyanútlan az “áldozat”, akinek ez nem hat az életére, mert akkor nem igaz, hogy mind megnyomorított, elrabolt, bántalmazott gyerekek.

Aki úgy akar élni, hogy retteg mindentől, és mindent bebiztosít, elrejt, lezár, eltüntet, annak sok sikert. Azt értsétek meg, hogy ha egy kép nem szexuális jellegű, de valaki annak kezeli, mert bőrfelület van rajta, vagy gyerek, vagy szépség, vagy akár anatómiai-sportos kontextusban egy segg, azzal az emberrel nem lehet mit csinálni.

És mi lesz a kontextussal? A lényeggel? A teljes társadalom szexuális mocskaival, a hatalmi egyenlőtlenséggel, a nők örök szexualizálásával, erőszakos visszaélésekkel és azok okával? Azokkal, akik abban gyönyörködnek, ha valaki kiszolgáltatott? Elég csak a Trónok harca szexjeleneteit nézni. Nem a fotó, a net, a szülő a felelős, hanem az, aki visszaél. De mivel kontextus van, az ő visszaéléséért meg a nemierőszak- és pornókultúra, ezek beszédmódjai a bűnösök – a patriarchátus.

Egyébként a saját fotója miatt is aggódik Lilu? Vagy ő felnőtt? De mi a különbség? És aki kiskutyákra veri…? Nem tudjátok, mi mindenre verik emberek a farkukat. Pont Hummel Zsolt népszerűsít ilyeneket (fétis – a kinkség menőnek számít!): van, akit az hoz lázba (a sorok közül érezhetően őt is), ahogy női láb, mezítláb, tűsarkúban avagy edzőcipőben, pumpáló mozdulattal a gázpedált nyomja. De nem ám elméletileg, hanem gyűjtemény van erről, önálló ág a Youtube-on. Ezek a (felnőtt) nők, akiknek a képeit tudtukon kívül, vagy akár tudtukkal erre használják, gyártják, lásd még taposós fétis, vajon áldozatok? Be vannak mocskolva?

És mit gondolunk a nyugati idegzetek, bizarr igények bizgetése érdekében levideózott mitesszernyomkodós felvételekről, amelyek szegény országokban, Indiában készülnek? Az kihasználás? És fáj az a kinyomkodottnak? Ez se más ám.

Most jön az érdemi állítás.

Nem most találtam ki, mindig is így gondoltam, csak ilyet nem mondunk. De most mondom. Tegyük fel, az én gyerekem, vagy épp Murinai Angéla gyerekének (ő tette szóvá amúgy, hogy én hogy pakolom ki a gyerekeimet, mennyire felelős!) netről leszedett képére valaki valahol a világban kiveri.

Mi lesz akkor? Úgy értem, itt, a gyerekkel.

Megmondom. Semmi nem lesz. Soha nem is tudjuk meg. Talán már meg is történt. A faszverés egy boldog gyerek – nem e célra létrehozott – képére nem veszélyes, nem árt a boldog gyereknek, mi több: nem is tartozik ránk. Iszonyú képmutatás a mi gyerekeinket a szexrabszolgaként használtak mellé tenni.

Csak én gondolom ezt? Miért kell mindig mindent ilyen amerikaifilmes borzalommá túlozni? Én nem tartom ereklyének, az én kiterjesztésének a képet, csak pixeleknek. Nem vudu. Egy sportfotót ábrázoló képemre írta egy aljadék, hogy már megy is a darknetre. Mi van akkor?, kérdeztem. És miért kell ehhez darknet? Nem éreztem semmit. Csak azonnal értettem, mi a deal: ha én nyílt vagyok, majd ő megbüntet. Az ilyen fenyegetés eszköz. Hogy “legyél körültekintő”, ne csináld azt, amit amúgy csinálnál (én: a sportolásomra büszkén fotókat teszek ki), mert majd ő beleszól az életembe és megfenyeget. És ezek névtelen, gyáva szarok. Jaj, hagyjatok már.

Vagy úgy vélik, ez a “sima” gyerekfotó szítja a pedofilban a még mocskosabb vágyakat? És ezzel én itt mit tudok tenni? Majd idejön? Elkapja? Ez még ugyanaz a probléma? Amúgy más, fotó nékül nem akarja elkapni? Engem elkaptak tizenegy évesen. Miért nem beszél ebben a fortyogásban senki az ember- és gyerekkereskedő hálózatokról? Azokról a helyekről, ahol készül a tartalom, a mechanizmusaikról, azokról az emberekről és cégekről, akik nők és gyerekek kihasználásán keresnek (pornó)? Hogy őket kéne megtalálni és szankcionálni, nem a naiv júzerek százmillióit basztatni? Akiknek, ezt így statisztikailag mondom, esetleg a kedves férje is “érintett” mint felhasználó…

És mi van, ha a kiskamasz képeket rak ki, akár a trend szerinti magakelletőeket? Én nem tartom Schobert Lara szüleit felelőtlennek, én az aggódó károgást tartom álruhás gonoszságnak. Az ártani akarás, az irigység, amint morálra hivatkozik. Ahogy óvja a lányt a kurvává válástól – és kommentben, pont ezzel, ő maga kurvázza le.

Ettől még meg kell tanítani a gyereket felelősen viselkedni a neten meg minden. Nem kihívónak lenni, tudni, mi van. De ma már mindenki mindent lefotóz, milliárdnyi fotó van. Ez, amiről Lilu ír, egy műbalhé. És ami külön dühít: “csak az én fehér, szőke gyerekemet ne bántsák”, még a fotóját se, inkább valaki másét…

Mert nem a valódi problémát célozza meg a felvetés, hanem ilyen felszíni kenegetés. Dugd el a gyereked, pontosabban: az arcát, és akkor ti megússzátok a Minden Sarkon Leselkedő Gonoszt. Hogy ha TE, a felvilágosult jóléti anya nem “pakolod ki a gyerekedet a netre”, akkor majd jó lesz. Nem lesz, pontosabban titeket épp nem ér el ez a fajta, huszadrangú szexuális visszaélés, a fotóra verés. Közeli ismerősökre állítod, és akkor “elér” a titkon pedó nagybácsi, gusztálgat a kertszomszéd, eléri a tornatanár is, valósan, és az már nem huszadrangú.

A hatalmaskodás, a nők tulajdonnak kezelése, a patarnalizmus. Hogy nem hagynak békén. Hogy mindig meg akarják mondani, mi van. Ez mindig, mindenhol elér, és ez valóban kárt okoz.

Amíg a “deszépekanők” hangoztatása, a szexualizált beszéd idegen nők körében normálisnak, bóknak számít, addig marad ez az egész rend, amiből a visszaélés fakad. Ez a probléma. Hogy kedvesen, hódolattal, vagy nyálcsorgatva, bántóan, de mindig, mindig kontrollálni, bevágódni, szexuális mázzal bevonni, birtokolni akarnak. Mindent, mindenkit.

Mi az igazi baj? A patriarchátus a baj.

Hogy a jajmicsodakárérte (szerintem nem) Index pofátlanul promózza a pornót és a prostitúciót, az a baj. A prostitúció, a pornó léte, beágyzottsága, elfogadottsága a baj. Gyerekpornó sem lenne, ha a pornó nem uralná a 21. századi tudatot és nem lenne bocsénatos, lassan normális, sőt, norma.

Az a baj, hogy magukat feministának nevező nők is érvelnek, hogy rendben van és választás dolga a prostitúció*, és menő a pornó. Ahogy vakok a nők elleni erőszakra, a jelenségek kontextusára. A következő posztban meg Lilut nyomják, hogy de jól megmondta.

Hogy az amúgy okos-kedves-jókor jót szóló Szintetár Dóra Dolhai Attilának tényleg annyit bír mondani, hogy “és ha a te lányod lenne?”, vagyis: tulajdonjogalapú érv, ha tied a nő, akkor védd meg a zaklatástól. A másé meg, mit van mit tenni. Akinek nincs törzsfőnöke, az úgy járt. Ez törzsi érvelés.

* tényleg választás dolga, csak a prostitútoré

9 thoughts on “különvélemény gyerekfotókról

  1. Ó, ez jó. Ha visszagondolok az 50-es, 60-as évekre, ahol megszokott látvány volt kisvárosi otthonokban akár a háziasszony kinagyított, bekeretezett fotója egy-másfél éves korából, ahogy pucéran hasal a fényképésznél és a lencsébe mosolyog. Senkinek nem jutott volna eszébe, hogy ez nem való, nem helyes és jajmilesz. És a fényképész kirakatában is voltak ilyen fotók. Most meg privát emberek, ismerősök oldalán az intő komment: nem szabad a gyerekről fotót kitenni, mert: a gonosz ember majd erre… Meg hogy mit fog szólni majd az a gyerek, ha 16 éves lesz?!
    Meg az a nagyon régi buta vicc is idevág:
    (…) Orvos: Magának mindenről ez jut eszébe? – Ha egyszer ilyen disznó képeket mutat a doktor úr… – mondja a beteg valamilyen semleges képes tesztre.
    És ez a lihegő érvelés a semmiért, a beleszólás kedvéért, hogy a kommentelő érezhesse magát Valakinek, akinek Véleménye van. (Mint én is most, hehe)

    Kedvelés

    • nem mindegy, a szűk vagy tágabb családon kívül más nem látta a falra akasztott képet, míg a különböző online platformokon posztolt képekhez mindenki hozzáférhet. Nem posztolok a gyerekemről semmilyen képet mert megkérte, sőt tiltotta, hogy bármilyen képet a közösségi oldalaimra róla feltegyek. 14 éves. Kisebb korában sem szórtam tele vele az oldalamat, néha-néha születésnapos kép, de figyelembe vettem, hogy önálló identitás és én sem szeretem ha bármilyen csoportos képen megjelölnek úgy, hogy csak utólag látom, hogy valaki megosztotta. A gyereket használni profilképnek, háttérképnek, na az amit nem értek, ez azt jelentené, hogy anyuka a gyermekén keresztül definiálja önmagát?

      Kedvelés

  2. Ha jól emlékszem, pont itt vetette fel valaki pár éve, hogy társadalmilag mennyire tabu ez a téma. Az emberekben egyből bekapcsol egy gomb a pedofília hallatán és a legszörnyűbb bűntettként ítélik meg, ami nem feltétlen áll arányban azzal, hogy az elkövető mennyit árt vele.
    Ha mondjuk valaki facebookról meg netről összeszedett meztelen gyerekek képeire recskázik, az egy mocskos állat és lassú kínhalált neki, de ha valaki redszeresen veri a gyerekét, az sokaknak okés (vagy nem okés, de akkor se főbenjáró bűn, csak max. túlkapás, helytelen nevelési mód stb). Pedig ha objektíven nézzük, akkor a gyereknek az utóbbi sokkal rosszabb.

    És ha nem csak nézi? Min hördül fel jobban az egyszeri híradónéző: ha valaki megerőszakolja a gyerekét vagy ha “hirtelen felindulásból” megöli a feleségét? Pedig az utóbbi visszavonhatatlan tragédia, míg az előbbinél legalább életben marad az áldozat. Habár ez sem biztos, mert ha nem tudja feldolgozni a traumát, az akár öngyilkossághoz is vezethet. És úgy általában: mennyire lehet felmérni egy tett súlyát? Lehet egyáltalán? Vagy már maga az összehasonlítgatás is ízléstelen, mert nem lehet más traumáit patikamérlegen számolgatni? Nehéz kérdések, nem igazán tudok jó választ rájuk.

    Kedvelés

    • Az a férfikommentelő liberális gyökerekkel annyi állított, hogy a pedofília mint hajlam nem azonos a gyerekek szexuálsi abúzusával, és nem szerencsés ítélkezni, elutasítónak lenni, likvidálásukat követelni, a megoldáson el sem gondolkodni. Ma már, látva milyen tömegű a serdült és serdületlen gyerekeket ábrázoló szexuális tartalmakra a keresőkifejezés, és milyen kiterjedt a darknet, mennyire a kínálat formálja a keresletet, bűnös naivitás a hajlamot bagatellizálni, mentegetni. Attól még nem kell bután indulatosnak lenni, persze, és szerintem is túl nagy a bűnbakképzés, szörnyülködés, a cselekmény néphergelési potenciálja.
      A kontextus viszont az, hogy nőelnyomás van, a szex nem humán, rengeteg a frusztráció; az életöröm és az egymás iránti vonzalom alapú szexualitás különlegesen ritka, de közben sok szabadidejű tömegek érzik úgy nyugaton, hogy jár nekik a szórakoztató szexuális médiatartalom, feszültséglevezetés, tinder, egymást használós cinikus afférok, tőlük ezt el ne vegyék, és a szexben a tilos, a törvényszegés az izgi, a munkahelyi flörttől a megcsaláson és fétisbulin át a nekrofíliáig.
      Igen, összeméregetni hülyeség, és hamis dilemma is. Sem népnevelés, sem kampányok, sem példásan szigorú büntetések nem segítenek azon, ha valaki hatalmaskodó és visszaélős a szexben, csak az, hogy a kínálatot megfojtják, megszüntetik.

      Kedvelés

  3. Nagyon èrtèkes ez a poszt! Ezzel a tèmàval van tele a fb, sok èrzelmi alapú cikket osztottak meg, ès felbukkant Lilu is (ehh), kèsz voltam tőlük. (Tvrtkoval pedig mindig volt valami halovány bajom, nem tetszett, hogy olyan hú de tènyfeltárónak akar tűnni, amikor szimplán szenzációhajhász.)

    El fogom mèg olvasni ezt a cikket párszor, mindig ülepednie kell az első olvasat után. 🙂

    Kedvelés

  4. Antoni Ritánál írja egy kommentelő, hogy robotok pásztázzák, válogatják a hétköznapi gyerekfényképeket is meztelenség szerint, automatikus felismerő rendszerrel, tudják az Ipből a lakcímet, mindent tudnak, ezért semmilyen fotót sehova, mások szerint a gyerek ellenzi, nem akarja, hogy a szülő kirakja őt, ahogy itt írja Judit is. Majd rászólok a fiamra, ne engem publikáljon az instán… Én komolyan nem értem, miről beszélnek. És hogy véd meg ettől az, hogy nem mutatom az arcát?

    Kedvelés

  5. Most a Képmásban is megy a “ne tedd ki a gyereked fotóját”, ami ugyanolyan áldozathibáztatás, mint hogy “ne viselj késő este, hazafelé menet miniszoknyát”. El se olvastam, tök felesleges. F@szért nem lehet azt mondani, hogy nagyobb erőkkel fog a szerverek működtetői ellen és a felhasználók ellen nyomozni a rendőrség, hogy aki ezzel foglalkozik, ne foglalkozhasson ezzel, bevétele ebből ne legyen, feltölteni sehova ne tudjon semmit. Ennél még annak is több értelme lenne, ha ingyenes önvédelmi tanfolyamok lennének az általános iskolákban, de most komolyan.

    Kedvelik 1 személy

olvasd el, amire reagálsz!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.