mire elég a szünet?

Olyan igazi nagy rendrakásra nem volt elég: el kéne vinni egy csomó ruhát, cipőt megfelelő helyekre, a használhatatlanokat kíméletlenül kidobni. De azért meghitt a piros szoba, szépek a szőnyegek, a régebbi legókat elpakolták, barátságos a tér, persze csak olyan mi-módra (könyvek, játékok, félbehagyott, ám ambíciózus vállalkozások nyomai mindenhol).

ez se most volt. én szeretem, ha zöld a fenyő, ha kevés és hagyományos, nem-műanyag a dísz, ha nincs tele műhóval, girlanddal, angyalhajjal.

Behoztuk a kertből, valójában L. hozta be, szegény kint fagyoskodó tandembiciklit, és most a még nem szennyes-már nem fiókba tevős ruháim vannak rajta, punkul néz ki. (Jól jegyezzétek meg: minden szobabicikliből és futógépből teregetőállvány lesz végül.)

A kicsik legóznak egész nap. Ragasztgatunk papírból, én kaptam egy zsiráfot, amelyet Dávid vágott ki kartonpapírból, egy ragasztóstiftet, és külön borítékban a pöttyeit (négy). DIY zsiráf. I did it.

Lehet továbbá arcpakolásokat feltenni, főzni jókat.

Ráérősebben kutyázni, hosszabban menni vele, meg is fürdettük, kimostam a takaróit (orvosi fertőtlenítő mosóprogram!).

Filmeket nézni is lehet, moziban és G-nél (neki van tévéje és mikrója! Dogville!).

Végre lehet rengeteget olvasni, a Child Heroldot:

Tompa Andreát és a sok korábban megvett könyvet (nem ígérem előre!). Kaptam Balázstól is egyet. Magyar Narancsot, alaposan.

Felolvasni is, figyelmes Juliskámnak Shakespeare-meséket, Dávid kedvéért Pettsont, Cidrimókust, Parti Medve című pompás kortárs válogatást (Esztertől kaptuk).

Amúgy megható, milyen érzékeny Julis. A Sok hűhó semmiért végén János, az ármánykodó nagybácsi megbűnhődik, elkapják szökés közben, visszahozzák Messinába, és az a büntetése, hogy… Megállok. Julis szeme tág. (Dávidé csukott, alszik.) …Hogy végig kell néznie, ahogy a nász, amelyet meg akart hekkelni, megvalósult, és mindenki boldog, mulat! Beszarás ez a reneszánsz engedékenység, ezek a hirtelen és kettős esküvők, keresztbekavarások, hercegek igazságtevései, kegyei, furfangos tervei, megbocsátásai, álruhák, elcseréltetések, változékony szívek, bölcs szerzetesek.

Lehet futni teremben és erdőn, kicsit súlyzózni és nyújtani is.

Fordítani kettőt, hogy haladjak (ezek cikkek), írni a könyvet.

Meglátogatni anyukámat.

Posztokat írni, régieket rendberakni, eltűnődni dolgokról, változásokról.

Terveket szőni 2019-re, egyben megkezdeni a Madridban vett, gyönyörűséges, rókás 2019-es határidőnaplót.

Nektek hogy telik?

9 thoughts on “mire elég a szünet?

  1. Megpróbálom behozni a két hónapos lemaradásomat tanulásban, egyelőre egész jól megy. Szorongtam tőle, de most már be kellene látnom, hogy nem vagyok amőba (OKJ).
    Időre van még szükségem, hogy elhiggyem, sikerülhet. 😀

    Illetve megpróbálok pihenni. (Nincsenek gyerekek, jee – vagyis a nagy, de az holnap lelép.)

    Közben, edzés is van, múlt héten négy is volt (rekord tőlem), vasárnap volt az utolsó, ma délelőtt voltunk újra. Két nap múlva, remélhetőleg, ismét tudunk menni (ha lesz, aki beenged az épületbe).

    Jaj, és olvasok!!! Ezen a héten kiolvasom a kábé egy éve elkezdett Bovarynét. Oh, micsoda élvezetek! Soha többé nem szabadna hagynom, hogy olvasatlan maradjak.

  2. Az Omertát vetted meg?

    Élvezem a belassulást.
    a ráérős reggeliket, hogy lehet barátokkal találkozni szintén ráérősen.
    moziba menni, meg sokáig aludni.
    Még random nagyívű (rendezzük át a konyhapultot) rendrakásokhoz is kedvet kaptam.

  3. Nagyon sokat utaztunk, leginkább, mert jaj, a 88 éves nagypapa egyedül ne legyen. 88 éves nagypapa harminc-negyven éves korában amúgy vörös fejjel üvöltve küldte ki a másnapra tanuló iskolás lányait a saját szobájukból, amikor rájött a testépíthetnék, mert azt otthon kell ám csinálni, a Gyárigazgató Úr nem megy izzadni olyan helyre, ahol más is izzad (szarni is hazavitette magát a sofőrrel, mert az nem derülhet ki a többiek számára, hogy ő is szokott). Ha bennmaradt a matekfüzet, akkor az bennmaradt. Egy óra múlva mehettek vissza a büdös szobába. Beszélgetni nem lehetett vele, csak morgott valamit, ellenben, ha feszült volt, bárkit bármiért üvöltve szidott. Ha hétköznap, ha nem, amikor vendégei voltak, ők részegen ordítozhattak hajnalig, nem érdekes, hogy a lányoknak másnap iskola és nem tudnak aludni. A karácsonyeste úgy nézett ki, hogy a boltból barna csomagolópapírban frissen hazahozott random akármit az anyjuk odavágta a fa alá, és röhögött, hogy itt az ajándék. Gyárigazgató Úr nem ment be a templomba, akkor se, ha esküvőre volt hivatalos, mert azt “nézik”. Kint megvárta. Mondanom sem kell, mentek-e karácsonyi misére. Most bezzeg megnézi a tévében, persze max hangerőn üvöltetve, nehogy bárki tudjon aludni. Én meg nem basszam fel magam. Remek.
    88 éves nagypapa seggét a két lánya most (még mindig) olyan fényesre nyalja, hogy csak úgy ragyog szenteste. Full Stockholm-szindróma. Fájdalmas, de anyám nem lát rá, illetve rálát, de “mégiscsak az apám”, meg “sokat változott” (értsd: tisztában van vele, hogy függ a lányaitól, és visszavesz. néha.), meg “lehet, hogy ez az utolsó karácsonya”. Én erre annyit mondtam, hogy nem szeretném most ezt hallgatni a következő tizenöt évben minden egyes áldott karácsonykor. Azt mondta, hát, ezt nem lehet irányítani. Mondtam, hogy de, igazából lehet. Hát, egyelőre ennyiben maradtunk.
    Na, ennek ellenére elmélyülős, hangulatos karácsony volt, egy igen fajsúlyos sokórás családi beszélgetéssel 23-án este, az volt a fénypont. Most már itthon. Semmit nem edzettem egy hete, és most egyelőre nem is fogok, csak jövő szerdán, azt hiszem. Viszont nem híztam és nem zabáltam magam halálra. Kacsamellet sütöttem céklával.

  4. A szünet nem is olyan hosszú. De takarítás és más hiábavalóságok helyett idén két meglepetés is ért.
    Mindig kipucolom a lakást, de minden évben eggyel kevesebb dolgot csinálok meg, mert bevillan a kis tábla valami fotóról, hogy “A házam kilincsei sose csilloghatnak fényesebben, mint a gyerekeim szeme.” Idén az ablakpucolást és függönymosást engedtem el.
    Helyette shoppingoltam, és élveztem… volna, de a plázában a belépés pillanata után kettő másodperccel szembejött szeretett barátnőm, nyilván kávézásba fulladt a vásárlás. Félmondatokban és nézésekben kommunikálunk, és mikor befejeztem az anyósáról szóló mondatot, olyan harsányan kacagtunk fel mindketten, hogy megálltak a bérgyilkos gyerekek a fejlövésben.
    A másik nagy ajándék az volt, hogy az előbb elhalasztott shopping helyett találkoztam Lengyelországban élő egykori egyetemi csoporttársammal, akivel ezer éve, és ugyanúgy csacsogtunk, mint anno. És megterveztük, hogyan fogunk együttműködni angoltanárként az ő varsói gimiseivel. Mivel nincsenek véletlenek, egy másik egyetemi barátnőnk is pont ott kávézott, így nosztalgiázni is tudtunk.
    Volt még iskolai karácsonyi koncert, amit nem nagyon tudnak elrontani, minimális a giccsfaktor, sok a zene és a befektetett munka, potyogtak a könnyeim, pedig igazán utálom az iskolai rendezvényeket.
    A fiamnak beígértem egy saját számítógépet, de a lányom szemüvege picit megborította a büdzsét, ezért januárra tolódott az egész, amit a gyerek nem bánt, sőt, mikor régóta várt regényfolytatását kibontotta a fa alatt (tiszta szerencse, hogy bementem a könyvesboltba 20-án, angolverseny helyezetteinek kerestem könyvet, zseniálisakat találtam kb 5 perc alatt, és a friss, pár napja megjelent kedvenc sorozat új darabját is!), örömmámor volt, üvöltve nevetés, két napig hajnalig olvasás.
    Most lazulás van, új jógaszőnyeg, netről zumbavideóra ugrálás, szerelmem főztjének felfalása, koncertek keresése, filmnézés. Anyukámmal hosszas telefonálás. Nagyon jó a szünet.

  5. Nagycsaládos anyuka lettem a szünetre :))) Két napig ki se jöttem a konyhából 😀 Aztán karácsonyoztunk, voltunk templomban, nagyon szép volt. Rokonoztunk, színházaztunk, koncerten csápoltunk, kirándultunk. Gyakorlatilag vége, mert holnap leülök dolgozatot javítani 😦 és az tartani fog néhány napig.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.