…idén mindennek a megúszása, amitől nekem idegesítő a karácsony: dekoráció, család, utolsó napi rohanás, tanárok és edzők kötelező meglepése, karácsonyfa, nagytakarítás, trakta, kötelező ételek, szaloncukor, vásárlási kényszer.

Amit kapnak a kölkek, azt már jó előre megvettem, egyeztettünk, idén először. Semmi, semmi nagy felhajtás, viszont társasjátékozás és sok zene, éneklés. (Julis nagyon muzikális.) És elmagyaráztam nekik, hogy ez most nekem miért fontos és pihentető, volt már elég mézeskalács és satöbbi.

Az utóbbi napokban sok alvás, intenzív álmok, nyújtózkodós reggelek, beszélgetés, olvasás, nagyon jó evések, semmi sport, csak gyaloglunk, meg egy nem túl hajtós úszás. Egy este Ráspinál, aki már része a családtörténetnek. Emlékek, ízek. Kopárt iszunk, ami már nincs, de valahol rendet rakott, és talált mégis egy hatos dobozzal… meghatódtam.

Bécs, sok talpalás, működő város, ez jó élmény. JuliDávid kicsit ölik egymást, de a kultúrprogramokon nagyon rendesen viselkedtek,

kultúrprogramok: Schönbrunn bejárása, kávézás az ottani kávézóban és az Oberlaaban,

ennyire tudunk fotózni (és ennyire érdekelt)

Monet-tól Picassóig kiállítás az Albertinában és polaroidkiállítás (Westlicht fotómúzeum),

köszönjük meghatóan kedves szállásadónknak a lehetőséget,

köszönjük Annának is, hogy elkísért, bevitt, ördöggel cimborált, megmutatta!

Most nem ünneptelenítem el itten nektek a gyertyafényt holmi rezignált igazságkimondással, de:

minden Évának boldog névnapot,

tűzzel, fával vigyázni,

tegyétek el a csomagolópapírokat,

csináljatok valamit, ami nem szokásos,

egyetek sokat, ne sportoljatok semmit, majd jajgassatok úgy, ahogy a magazinok képzelik!

Kis szünet. 27-től jön több poszt is.