én nem ilyen vagyok

Felszólítom kedves ismerőseimet, hogy ha nem akarnak megírva lenni bejegyzésben és regényben, ne beszélgessenek velem egyáltalán. Valami Hrabal mondott ilyesmit, nem tudom.

Na, a disclaimer után akkor — én szóltam — megírom, mit mondott az egyik férfiolvasóm, akivel beszélgettem.

Érdekes általában is, ahogy a férfiolvasók a blogra reagálnak. Van, aki feszültséget keresni, idegesedni jár ide, ő néma, nem tudhatom, mit gondol, de azért hallok ezt-azt.

Trollok nem próbálkoznak elég rég, legalábbis tömegesen nem, hatékonyan riasztottuk el őket, jót tesz a világos reakció és a szabályzat. Meg aztán máshogy is írok mostanában, már nem annyira “én, Gerle Éva, itt vagyok” módon provokálok társadalmilag. Talán azért sem özönlenek, mert nem vagyok már új izgalom, és változás is van: bár nőkről, női sorsokról írok sokat, de sok mindent elmondtam már tavaly, azt nem veszem elő újra, és többet és irodalmibban írok magamról, új reflexióimról (édesapám szerint, aki szintén férfiolvasó: “körülményes fogalmazás, a belső világ boncolgatása, a kesergések és vádaskodások“). (Engem mondjuk az aggasztana, ha a felnőtt gyerekem például depressziós lenne, alkoholista, birka átlagpolgár konzervvéleményekkel, intellektuálisan zombi. Ha viszont az élet teljességét, szellemi tartalmakat tekintve mutatna aktivitást, biztos lennék benne, hogy akármerre is jár konkrétan, attitűdjeiben, jól van az úgy, de hát nem vagyunk egyformák.)

Sokakat a szövegeim témától függetlenül idegesítenek, fárasztónak, zavarosnak tartják őket. Amikor ezzel találkozom, mindig elégedett vagyok, jó jelnek tekintem a saját írói működésemmel kapcsolatban. Nagyon helyes, ez nem a METRO katalógus vagy a Nők Lapja Psziché, legyen már egy szint, amelyhez komoly figyelem, irodalmi véna és olvasói rutin, gondolatok iránti valódi éhség, nyitottság és nyíltság kell. Megnyugtat, hogy a kommentek is egyre ilyenebbek: mély belső elégedettséggel olvasom a kérdéseket, meglepő felvetéseket, élményeket, poénokat és lenyűgöző nyelvi fordulatokat. A legjobban a kommentelők hűsége, egyértelmű ittléte tölt el hálás örömmel. És hogy a blog az életükben ekkora szerepet játszhat, s hogy ilyen sokan lettünk.

Amire ők, az idegenkedők bólogatnának, az nekem közhelyes, kevés, redundáns, azt keressék máshol, én olyan mondatokat és gondolatokat szeretek írni, amelyeket olvasni nekem is kihívás. Legyen a gondolat bármilyen meredek, ellentmondásos, de ne vonjuk már le örökké ugyanazokat a következtetéseket, vizsgáljuk már felül, amit oly biztosnak hittünk, lőjük be igenis mindig az ellenanyagot, fáradhatatlan figyelemmel diagnosztizáljunk, kérdezzünk, ne nyugodjunk meg soha a biztos végállomáson. Miért? Mert ez nem egyszeri kérdés-válasz, hepinesz, hanem folyamat, létezési mód. Így működöm én is válaszkereséseimben, és ez termékeny.

Na, róluk ennyit, ezek után jön a Valamirevaló Férfiolvasó.

A férjek. Ki feleséggel együtt, munkahelyi linkről, a bejegyzéseket otthon naponta megvitatva, kommentelve olvas, ki csak az előzményekben vagy egy-egy “hát pont erről beszélek én is!” ajánlás nyomán látja, mit olvas a társa, és hol elismeri, forgatja magában, egyetért, tágul, hol meg — krízisben — ideges lesz, felemlegeti, odavágja. Ki gyanakodva látja, hogy a nő valamit olvas, aztán kinyomozza, mi az, és akkor néma lesz. Vagy beveti egy konfliktusban, hogy na, persze, az a te bajod, ott mosták át az agyad. Kinek meg ősellenség, szimbólummá emelt Rém a blog, sőt, az én személyem is. Fogalom lettem megannyi családban, szitokszó. Addig sem kell a saját inadekvát működésével, valamint a felesége valódi bajával foglalkozni.

Ki meg nem is tud a blogról, mert lábujjhegyen olvas, kommentel a feleség, és inkognitóban, mert fél, hogy rajtakapják. Talán az anyanyelvük sem azonos. Talán soha nem beszélnek gondolatokról, kételyekről, problémákról. Remekül lehet szenvedni úgy is.

Van aztán az önálló férfiolvasó, fel-felbukkan az internet habjából.

Sokuk érdekesnek találja a blogot, aztán véleményezne, összevillan, leleplez, megutál, hamar eltűnik, kiábrándul.

Az egyik figyel, nem vitázik, kíváncsi. Nem mindig tudjuk, mit gondol. Itt van.

A másikat mélyen érinti, mert megerősíti abban, hogy na lám, ő nem olyan, mert ő tényleg árnyalt, nem erőszakos, szereti és elismeri a nőket. Csak a többiek ilyenek. Neki az a baja, hogy nem olvasta még a Hétköznapi hímsovinizmust, mert akkor lennének fejvakarásai.

Intellektuálisan kíváncsi a harmadik is: ő sem olyan, mégis irritálva, személyében támadva érzi magát. Igazságtalannak, amit írok, mintha férfiak összességéről olvasna, pedig a rendszer működésmódjáról olvas.

Mert ő nem olyan, és énképe ez, szeretne valami elismerést. Róluk miért nem írok. A jó példák. A másik oldal. Ő nem is lát maga körül ilyen férfiakat. Biztos léteznek valahol, és mi elítéljük őket, de a mi köreinkben?, mi már pelenkázunk, nem keresünk könnyű kalandot és nem űzünk gúnyt a premenstruációs szindrómából.

Azért nem írok a jó példákról, akik kiveszik a részüket a feladatokból, és nem hagyják cserben érzelmileg a társukat, mert azért se dicsérünk meg felnőtt embereket, hogy két zokni van rajtuk, valamint fogat is mostak nemrég: mert ez az említésre sem méltó minimum. És mert a nagy egyenlőségben, az elismerésre sóvárgásban tipikusan sok a vetítés, meglapulnak a játszmák, és pont azért határolódna el a többi csúnyabácsitól és vár buksisimogatást a férfi, mert nem kíván szembenézni a nehezebben felismerhető manővereivel, passzív bűneivel, a neki járó könnyítésekkel, amelyeket, de legalábbis a könnyű hozzáférhetőségüket mindannyiukba elülteti a Rend.

Azt mondja az olvasó, ez az irritáció csak az elején volt, aztán elkezdett figyelni a szerencsés szűk világán kívül, és meglátta, mi van. És már nem bántja az énképét. És talán kritikus a saját viselkedésével kapcsolatban is. Talán fontosabb a valóság, mint a jóember-identitás.

Kávét iszunk. Örülök.

257 thoughts on “én nem ilyen vagyok

      • Nem tudom, kell válsztanom mindenképp?
        Èn szeretnék inkább én lenni. De ki vagyok? Nem tudom, keresem magam, egy ideje.

        Itt a csákány a kezemben,
        hogy széttörjem azt a rámrakódott réteget,
        amitöl nem látom önmagam,
        hiába tartom oda a tükröt,
        az valaki mást mutat.
        ott az álarc, felsejlik a gumipánt,
        rámnyomta a társadalom,
        én meg hordom boldogan(?).

        Hát nem!
        Lesuhintok a porcelánfigurára,
        törjön szilánkokra!
        elvágom a madzagot
        engem ne rángassanak,
        zuhanjak a mélybe,
        s ha nem találok semmit,
        legalább a zuhanás az én játékom lesz.

        Kedvelés

      • Most pötyögtem, csak úgy jött. Lenne még mit finomítani, de a McDonalds vacsi után ennyire tellik, jobb meg már úgy se lesz.

        Mi az, hogy ne? Mit lehet csak egyszer? Vállalni a szembenézést? Azthiszem igazad van, az egy egyszeri alkalom, onnan nincs vissza út.

        Kedvelés

      • A zuhanás egyszeri, a leválást jelenti. èn úgy érzem, a zuhanás az, ami le tudja írni, mi történik, mikor leveted a rádtett társadalmi normatívákat, s magadénak hitt értékrendet, mert hirtelen lehet, hogy nem lesz semmi, legfeljebb az a kevés, ami te vagy, az tudja csillapítani a zuhanást, de a becsapódás elkerülhetetlen.

        Kedvelés

      • Érdekes látásmód,
        Én inkább repülőszőnyeget képzeltem el ahol a zuhanás csak kockázat de nem elkerülhetetlen ,Amúgy egyetértek a leválás gondolattal csak tovább is kell utazni….

        Kedvelés

      • A kép nem látható ?
        Tetszenek a gondolataid.
        Én is gondoltam valami hasonlót de nem ennyire tisztán körvonalazva.

        Kedvelés

      • Nekem nincs varázsszőnyegem.
        Aladinként eljátszottam már, hogyan is kell azzal repülni, meg is tapsoltak.

        Ó, a földreérés fájdalmas, de ki mondta, hogy onnan nincs felállás? Ott kezdődik csak a marionettbábu élete! Tudja, eljátszotta ezerszer, hogyan kell járni, de egyedül még sosem próbálta, a lába sosem érte a földet, súlyát sosem érezte!

        Kedvelés

      • Bocs,
        Nem volt ahonnan tudjad ,hogy nálam a repülőszőnyeg nem az Alladinos értelemben van.
        Én akkor gondoltam repülő szőnyegre mikor minden értékemet egy lapra tettem és lesz ami lesz elrugaszkodtam, mint te amikor elvágtad a madzagot.
        És ha átvisz a repülő szőnyeg akkor jó.Ha nem akkor vége is lehet….Legalábbis készakarva nem zuhan az ember.

        Amugy ez a zuhanásos motivum nekem személyesen azért nem szívesen fogadott , mert tragikus eseményhez kötődik. Egyes embereknél a zuhanás beteges hajlamokhoz kötődik sajnos.
        Most ezt ne vedd magadra csak az én élményemet mondtam el.

        Kedvelés

      • “Nem lettem angyalka hát; sivalkodván, szárnyatlanul, de meg szárnytalanul is, úgy zuhantam, bukóröpülésben, íves vinnyogással, a biztonság kínzón-vakmerő erejével, mint egy berepülő-pilóta.”

        Kedvelés

      • Normabonto: Szerintem azzal, hogy egyáltalán odáig eljutottál, hogy ELGONDOLKOZOL a dolgokon, többet tettél az ügy érdekében, mint sok férfi együttvéve. De olvasván a hozzászólásaidat, úgy látom, képes vagy kulturált kommunikációra, párbeszédre is. Egyáltalán, ha már felmerült benned, hogy ki is vagy valójában; felmerült az igény, hogy keresni kell, mert jelenleg valami nem teljesen kerek, ez tiszteletreméltó.

        Kedvelés

    • Ez is milyen igazságtalan: a Szaranya szóból elsőre kiderül, hogy mit takar, nincs rajta mit kérődzni. De kétszer meg kellett néznem, hogy ki az a Szarapa. Olyan hamvasbélásan hangzik.

      Kedvelés

      • Ezt kifejted nekem bövebben? Hogy nezted meg 2szer, hogy mit takar? Es mire jutottal? Arra, amit en akartam mondani? Nem lehet, hogy tul sokat akartal möge kepzelni?
        “Olyan hamvasbelasan hangzik”. Na ezzel nem sokat tudok kezdeni. Majd ird meg, mikent is ertelmezzem! Kösz.

        Kedvelés

      • hát úgy hangzik első olvasatra, mint vmi indiai herceg neve, vagy ilyesmi.. Sarapa fogta a batyuját és…. (ó, adná az ég, hogy fogja, és kezdődne a boldogan éltek..)

        Kedvelés

      • Tudod pusztán annyi történt, hogy elmeseltem itt egy tortenetet, csak masik bejegyzesben, hogy hogyan lettem Szarapanak megbejegezve, csakugy haladtaban odavetve. Es annyira talalo a szaranya kifejezes, hogy nem tudtam nem alkalmazni magamra.
        Egyet tudok, apa vagyok. Hogy szar-e, majd az ido eldonti. De ez a biztos, az Apa, azt erzem.

        Kedvelés

      • Most ezen besírtam.

        Megfogalmaztad, mi az, ami engem is piszkált első olvasatra ebben a szóban. Mert igen, kicsit hamvasbélás de inkább szabólőrinces:

        “És Szun Vu Kung, a Tökéletes Állat,
        kitől a Legfőbb Trón is reszketett,
        látta, hogy minden erőnél erősebb
        a türelem s a jóság, s megijedt

        és szökni próbált. De Buddha lefogta
        s egy hegyet tett rá, kíméletesen:
        – Most itt maradsz. Gondolkozz ezer évig,
        s ha új szíved lesz, befogad a Menny. ”

        Nesztek, férfiak, ezen tűnődjetek el 😉 Minden benne van!

        Kedvelés

      • Tudod, most hogy ezt így írod, elgondolkodtam!
        Talán nem is lefelé ások!
        Észre sem vettem, hogy mikor, hogyan kerültem a gödör aljára, s most onnan ások.

        Kedvelés

      • Tetszik a linked, nekem sokat mond 🙂
        Hmm…Motor81? Ott elég jellemző az is, hogy valaki “normabontó”

        Kedvelés

      • Örülök, ha tetszik, olvastál is bejegyzéseket?
        Èn a redditen keresztül reflektálok. Sajnos volt olyan, amit szétfeszítettem, de feleslegesen, mert az ott jelenlévök a véleményüket belsö gondolatoknak hitték, miközben csak visszaböfögték sokadszorra, amit mindenki gondolkodás nélkül fúj.
        ìgy hát Normabontóként saját redditbe kezdtem, meglátjuk ,mi lesz belöle. Talán az az én varázsszönyegem…

        Kedvelés

      • Igen, olvasgattam egy keveset, most napközben. De ha azért választottad ezt a nevet, mert tudod, hogy mit jelent a név mögött a 81, akkor mi bármikor beszélgethetünk ezekről élőben is:-)

        Kedvelés

      • Nem vagyok nagy Hamvas Béla szakértő, de nem taszított vissza egyáltalán amit olvastam tőle.Neked mért para ?

        Kedvelés

      • Tudod olvasok egy könyvet, és egy halom gondolatot ébresztett bennem erről, ki is vagyok, és mi mindent csak cipelek magamon, mert rámrakták.
        Jó, ha szőnyegre van szükséged, hogy feltedd rá, ami te vagy, én ott tartok, talán elegendő egy zsebkendő is.
        Egyébként tetszik a te hasonlatod is, maga a folyamatban kevesebb a dráma ugyan, viszont a felfedezés élménye jobban benne van.

        Kedvelés

      • Lehet tudni, mi az a könyv? Nekem is nagy felismerés volt, mikor rájöttem, mi az, amiket a batyumba raktak otthon pogácsa helyett.

        Kedvelés

      • Igen, pont azért, amiket itt írtak. Nekem speciel a Szarepta jutott eszembe azonnal, és, igen, kicsit olyan szanszkritos hangzású.
        A Szarapáról egyébként friss élményem: tanítványom órán felveszi a telefonját, ami egyébként azonnal fokozat, de aztán elmondta, hogy mi történt, és azonnal visszavontam a fokozat-szándékomat (nem írtam neki intőt). Apukája, akitől 5 éve külön él, elhívta a hétvégén, hogy ruhát vásároljanak neki, a 16 éves lánynak. Nézelődik boldogan, de elég hamar kiderült, hogy apa nem neki akart ruhát venni, hanem magának, mert csajozni szeretne, és a lányát kérte meg, hogy segítsen neki ruhát választani, és felrakni magát társkereső oldalra. Szerintem ő a Szarapa minden kritériumának megfelel, bármik legyenek is azok.

        Kedvelés

      • Szamomra erdekes, hogy a Szarapa szon ennyit lovagoltok, es annyi mindent mogekepzeltek, meg zavar benneteket (miert?), pedig leirtam, mire ertettem, miert hasznaltam. (Nem pukkasztasnak szantam, vagy tudomisen mit lattok möge, ami zavaro, egy törtenet, amiben en voltam a szarapa.)
        A törtenetemre a masik bejegyzesben meg egy reakcio sem jött. Miert?

        Kedvelés

      • Egyelőre gondolkodik, értelmez, magában kutat, keres..gondolatokat, érzéseket, majd szól az, csak a csend az mély és idő az kevés, magára.

        Kedvelés

      • Szerintem is vannak stációk. Nagyon ezt látom felénk. Érdekes volt látni. Először csak szavai lettek, aztán mondatai is. Egyelőre hozzám szól, kibeszéljük és párszor viszketett is a tenyere, hogy megszólaljon itt is. Kíváncsi vagyok, lesz-e és mikor, hogy meg is teszi. Egyébként nem tudom, kiben, mitől fordul át.

        Kedvelés

      • De hogy miért kell ez a gondolkodás, fontolkodás mindig? Én ezt nem értem. Ha én hallok vagy látok valamit, akkor arról általában van véleményem. Vagy ha valamit nem teljesen értek, annak utánanézek, s akkor már megint van véleményem. Vagy van olyan tényleg, hogy nincs véleményem, mert még soha nem gondolkodtam a dolgon. Mit kell ilyenkor fontolgatni? A véleményed keresed? Vagy mit? Az a baj, hogy bennem ez mindig gyanakvást szül, merthogy a pasik tapasztalatom szerint akkor nem véleményezik a számomra fontos dolgokat, mikor valójában teljesen máshogy gondolkodnak, de nem akarnak feszültséget, ezért keresztüllépnek a témán, vagy csupán engem akarnak kiismerni anélkül, hogy magukat kitárnák. Mindkettő negatív és zavarokhoz vezet.
        Nem gyanúsítalak, pl a Gabi- féle hallgatás és ritkán szólás bennem mindig pozitív érzést kelt, csupán érdekel a motiváció.

        Kedvelés

      • A gondolat bennem nem szavakkal jelentkezik hanem érzésekkel, ez lehet jó rossz, kellemes, de érzés ami nem jelent azonnal szavakat. Ezeket az érzéseket kell megtanulnom leírni, kimondani. Azért vagyok lassú az írásban mert nekem ez meg végképp nagyon nehéz. Gondolom ennek is van oka valahol a mélyben, holott amúgy egy jókedélyű, nyílt be-és elfogadó ember vagyok vagy azt hiszem magamról.
        Ha írok valamit megpróbálom nagyon pontosan írni, hogy az legyen érthető belőle amit tényleg gondolok. Nekem Ahhoz idő kell, hogy megfogalmazódjanak bennem a szavak, mondatok amiket más is ért, leírva.
        Beszédben könnyebb, van mimika, gesztusok testbeszéd , bár az manipulálható, a személyes beszélgetés nekem közelebbi élmény, sokkal inspirálóbb. Szóval nem a ” kifinomult” vélemény az oka, ha más a véleményem akkor más, azért sosem mondanék mást, hogy szebbnek látszódjon. Van is belőle néha gond:)

        Kedvelés

      • Neked se megy? Pedig én már olyan régóta próbálom. Lehet, bennem van a hiba.
        Lóf.szt! 😀

        Kedvelés

      • Szerintem túlbonyolítjuk a férfiakat. Valójában egészen egyszerű lények, nincs sokminden értenivaló rajtuk 🙂

        Kedvelés

      • Nincs, sajnos. Nincs sok értenivaló. Csak szeretnénk többet látni, mint amennyi a szomorú valóság. Milyen üdítő olykor egy valóban érdekes, mély érzésű, sőt, érzékeny, kitárulkozó férfi!

        Kedvelés

      • Szerintük mi akarunk túl sokat, túl gyorsan és bonyolultak vagyunk, na és túl sokat beszélünk. 😀

        Kedvelés

      • Lehet- e pozitív dolgokban a “túl” negatív jelző? Lehet- e valaki TÚL érzelmes, TÚL érzékeny, TÚL bonyolult? Miért norma az egyszerű, az érzéketlen (vagy kevéssé érzékeny), a hideg? Miért jó 10 mondatokkal, dugás- tévé- vacsora-nyaralás vonalon behatárolni a jó kapcsolatot? Miért az a TÚL bonyolult, akinek kérdései vannak, aki firtatja a (nem létező) mélységeket, aki beszélgetni akar, akinek élmény az együttlét önmagáért is? Miért TÚL érzékeny, aki szól, ha a partnere leszólja, vagy saját önzésének rendeli alá? Vagy nem is teszi ezt, csak előbbi illető valahogy nem érzi jól magát. Miért akarják ők, hogy mi, nők botszerűen egyszerűk és ostobák legyünk, akik megelégszenek a nullánál alig többel, akik mosolyogva állnak rendelkezésre, lelki ügyeiket bnőkkel intézik, könnyüket nem mutatják, s akkor, arról és annyit beszélnek, amikor, amiről és amennyi a ffinek szükséges és elégséges?
        Miért ez a JÓ? És ők ezt még ki is mondják, felvállalják anélkül, hogy éreznék, mivé minősíti ez őket. Hiszen aki így viszonyul, az gyakorlatilag azt mondja, én egy tuskó vagyok.

        Kedvelés

      • Nem tudom Adél, teljesen egyet értek és érzem amit írsz. Én is szeretném megérteni. De amúgy rohadt egyszerűek a férfiak hidd el, és lehet ez a befelé fordulás és nem beszélgetős attitűd onnan ered, hogy nincsenek a mi szintünkön. Mert lehet, hogy a szakmájukban qva tájékozottak, de általánosságban, az élet más területeit figyelembe véve semmiről nem olvasnak, ÉS NEM beszélgetnek, NEM figyelnek, NEM tájékozódnak, NEM tudják a gondolataikat, érzéseiket megfogalmazni, kifejezni.

        “Miért jó 10 mondatokkal, dugás- tévé- vacsora-nyaralás vonalon behatárolni a jó kapcsolatot?”
        Ez nagyon érzékletes. Amikor volt egy ilyen kapcsolatom , én konkrétan azt éreztem, hogy ha nem változik valami, felvágom az ereimet.

        Kedvelés

      • Jól hangzik, de szerintem ez kissé naiv elképzelés… (Persze honnét tudhatnám, ha egyszer kussolnak mind.) (Ha annyira érteni vágynak, akkor egy idő után néhányan talán megszólalnának, kérdeznének, satöbbi. De ez csak az én véleményem.)

        Kedvelés

  1. Én értettem, és ráismertem az említettekre. 😀

    Mint kiderült, a férjem olvassa a blogot (azokat a cikkeket, amiknél ott hagyom a safarit az iPaden), a hozzászólásokat is, és okul, rádöbbenései vannak, tetszik neki, egyetért.
    De szerintem akkor sem kommentelne, ha pisztolyt tartanék a fejéhez. 😀 (A fészbukra is évente egyszer lép be, akkor visszaigazolja 2345 ismerősnek jelölést, tekintet nélkül arra, hogy kik az illetők és hogy ismeri-e őket. Az üzeneteit szerintem két éve nem olvasta.) Nem tud gépelni, e-mailt írni is utál, lassan megy neki, enyhe diszlexia is befigyel (ezért a több tonna hangoskönyv itthon).
    Pedig amikor a blog egy-egy bejegyzéséről vagy a hozzászólásokról beszélgetünk, olyankor nagyon jókat mond.

    Kedvelés

    • Az én férjem nem olvassa a blogot, kivéve néhány bejegyzést, amit az orra alá tolok. Érdeklik a témák, amik felmerülnek, de annyira nem, hogy sokat üljön a gép előtt – ő nem szeret blogokat olvasni, sokat a monitor előtt ücsörögni, hozzászólni meg még annyira sem – szerintem még soha nem kommentelt sehol. Szeretném, ha olvasna itt, vagy hozzászólna, hiszen itt érdekes emberek és vélemények vannak, intelligens társalgás folyik, de neki ez az egész netes kommunikáció nem jön be. 😦

      Kedvelés

      • De hát ezzel semmi baj nincsen, sokfélék vagyunk, nem szerethet mindenki kommentelni.
        A némaság mérete az, ami gyanús, nekem legalábbis. Az nem lehet, hogy ennyien nem szeretnek kommentelni……

        Kedvelés

  2. Mit értetek férfi alatt? Mi a férfi definíciója? ès mitöl nö a nö? Lehet egyáltalán mindezt definiálni?
    S ha lehet is, nem döl-e meg azonnal, amint mindezt egy személyre akarjuk ráhúzni?
    Egyáltalán hol fekszik a határ? Van határ?
    Csak mert épp ezt a témát járom körbe egy ideje a redditen, s én egyre kevésbé tudom leírni.
    Van erröl itt a városunkban, Bécsben egy plakát, a Life Ball hirdetésére, s zseniálisan fogalmazza ezt meg.
    “Èn vagyok Èva,
    Èn vagyok Àdám,
    Èn vagyok én.”

    Persze hogy polgárpukkasztó, persze, hogy nemi szervek vannak a plakáton, persze hogy a prüdek egyböl a gyerekek lelki sérüléséröl regélnek, ahelyett, hogy elgondolkodnának, mit üzen a plakát.

    (Îgen, nekem lóg valami a lábam között, olykor áll is, de hogy ettöl lennék férfi, azt egyre kevésbé hiszem)

    Kedvelés

    • Normabonto jókat írsz. Engem nagyon irritál ez az állandó női-férfi megjelölés. Szerintem alapjában véve emberek vagyunk és több a hasonlóság mint gondolnánk, csak folyamatosan a különbségekkel mossák az agyunkat.

      Kedvelés

      • “Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.”
        Gondolatindító ereje van. Bennem a következők fogalmazódtak meg:
        Az egymástól függés, hogy mennyire függ a másikon, hogy mivé válunk, de még jobb, mennyire lesz nő a másik az azon is múlik, mennyire férfi az a valaki! Mert ez oda vissza működik.
        Ezt érzem, de nagyon! Hogy rajtam (is)múlik, a feleségem mennyire lesz nő.

        Viszont amin még elgondolkodom, az a skála megléte, amiről elfeledkezünk, hogy ott van. És mindenki nagyon férfi akar lenni, avagy nagyon nő, mert ha esetleg nem e két ideált közelítené meg, hát nem tudná hova tenni magát.

        Kedvelés

      • Azért elég sokan el tudjuk magunkat helyezni az ideál megközelítése nélkül. És attól még nők vagyunk. soha nem éreztem magam nőbbnek attól, hogy magas sarkakon billegtem, hülyének éreztem magam és fájt a lábam. Sem attól, hogy csinosan öltöztem fel, mély dekoltázzsal. többen néztek meg, de nőiségem attól nem lett erősebb. Szarul fogalmaztam, de a mindenki nem biztos, hogy mindenki.

        Kedvelés

      • Meg én azt se értem, mi az, hogy nő lesz valaki. Nekem mindig akkor nyomatják ezt a nőies dumát, mikor szexuálisan feltűnő, kívánatos, izgató vagyok. Az pedig nagyon gáz, ha ez ennyi. A nőség az egy állapot. Minden nő nő. Sajnálatos, ha akkor minősül nőies nőnek, ha ezen felül még a férfiak által támasztott normát is maradéktalanul teljesíti (tehát bájos, mosolyos, kívánatos, izgató, magyarul a szexualitás tárgya). Elég szomorú világ az, ahol a nők erre vannak trenírozva és attól érzik nőnek, jó nőnek magukat, ha kellő számú visszajelzést kapnak akár idegenektől is, hogy a látványuk felállítja a dákót. Ez gusztustalan, és engem pl nem nővé tesz, hanem felidegesít. Nő vagyok, mert vaginám és mellem van, vékony a hangom, más a testfelépítésem, mint a férfiaknak. És ez ennyi. Ezen nem változtat az se, ha többé az életben senki nem dug meg. Attól én még éppen úgy és annyira leszek nő, mint eddig. Ja, hogy a nőkbe az van beletaposva, hogy az önértékelésük három pilléren áll, a kívánatosságukon, szolgálatkészségükön és az anyaságukon, az egy igen szomorú és nőromboló dolog. Az is egy vicc, hogy majd 10- 20 év házasság után én attól leszek “nő”, hogy a férjem csettintget a látványomtól. Ennyi idő után a feleségek jó része hidegrázást kap, ha a férje követeli a betevő szexét. Vagy nyomják rutinból. Kár, hogy így van, de ne ringassunk ideákat. Sztem nem is lehet ezt másképp csinálni, de ez egy másik történet.
        Szóval ez a “bejön egy ffi(nő) a szobába és majd akkor nő(ffi) leszek”, ez sztem annyira erőltetett és farok- orientált gondolat, hogy le is hányom rögvest. Ha én valahova bemegyek, akkor ott ne támadjanak fel a dákók, főleg ne, ha a szexnél százszor fontosabb dolgok vannak mondjuk terítéken, vagy épp csak ott volt dolgom, vagy intézek valamit, és a célszemélyre nem, mint hímre, hanem mint emberre van szükségem.

        Kedvelés

      • Ez így most nem megy. Okostelefonról okoskodva, rohanva, zilàlva nem fogok neked így válaszolni.
        Értem amit írsz, fel is zaklatott rendesen. Nem te, és nem az, hogy ezt feltételezed rólam, hanem az a kép, amit lefestesz. A hatása alatt vagyok.

        Kedvelés

      • Nem feltételezek rólad semmit. A tapasztalataimról írok. Azt látom, hogy a nő, a nőies nő ezt jelenti. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ha te ezt nem így értelmezed, akkor hogyan. Merthogy én még másféle jelentésével ennek a jelzőnek nem találkoztam- férfiak kedvére való, készséges, szexuálisan ingerlő és elérhető nő, illetve mindent megbocsátó, bárgyún mosolygó, helyét tudó kedvesség.
        Ezek a látszólagos dicséretek viszont mind rejtett támadások az identitásunk ellen, hiszen azt sugallják, ha nem olyan vagyok valójában (olyan nőies), vagy nem olyan leszek tíz év múlva (mer mondjuk megöregszek, meghízok, leamortizál ez a nagy nőség), akkor már jaj, nem is leszek nő. De hogy mi leszek akkor? Mer ugye a mellem nem hullik le, a vaginám nem nő össze, szóval tiszta káosz ez a fejemben, főképpen, hogy jómagam meg abszolut átverem a pasikat az általában intenzív “nőies” (szexuális) kisugárzásommal, ami szerintük jaj de nagyon nőies, te jó ég, csak az a turpisság, hogy ez a nőiesség (kívánatosság- ne szépítsük a valóságot) párosul a nagy pofámmal, meg a határozottsággal, meg azzal, hogy egy ideje már baromira nem hagyom magam érzelmi alapon dróton rángatni, és ettől meg azok, akik imént még irtóra nőiesnek tartottak, most hanyatt homlok menekülnek, és én meg (ó, én szerencsétlen!) teljes identitászavarba jövök, hogy most akkor nő vagyok én, vagy mégse az vagyok?
        Várom a te opciódat, hogy akkor szerinted hogy is van ez.

        Kedvelés

      • Tudod volt idöm gondolkodni, mindazon, amit irtal, hogy neked mik jutnak eszedbe erröl az idezetröl. Ha en ezeket eltem volna at, azthiszem en is ezt gondolnam.
        Nekem a következöt jelentette kb 6 eve az idezet:
        Karinthy lat egy skalat, amin elmozdul a semleges, ember rovatkarol, ha belep a szobaba egy nö. Annyira mozdul el, amennyire nö az a nö, aki belepett.
        Az en szobamban 3 nö jart ezidaig. Az elsö csak benyitott, a küszöbnel megallt, morfondirozott egyet, s jobbnak latta becsukni az ajtot.
        A masodik belepett, kis idö mulva becsukta maga mögött az ajtot, s en felkertem tancolni. Azota is ropjuk, ö lett a felesegem.
        A harmadik egy fura eset, hiszen be se lepett, annyi törtent, hogy kitekintettem az ablakon, mert beragyogott a nap. Az utca tuloldalarol egy lanyt eszrevettem, ahogy fürdeti hajat a napsütesben. Elkezdtünk beszelgetni, s hirtelen mindketten ragyogtunk, pedig messze voltunk egymastol, vegtelen messze.
        E 3 alkalommal ereztem magam ferfinak.

        Raternek Karinthy annyira leszek ferfi reszere, illetve annyira nö.
        Nekem azt jelenti, hogy önmagat akkor fogja a böreben nönek erezni, illetve ferfinak. Nem, messze nem a külsö jegyekre gondolok, de meg csak nem is az altalanos nöi/ferfi jegyekre. Akkor fog azonosulni önmagaval, s valik pusztan emberböl ferfi, avagy nö, a masik hatasara, egymas hatasara. Ekkor teljesedik ki.

        Raternek az en szinskalamra.
        Ezt a Karinthyt fele elmozdulasokat eveken keresztül ugy kepzeltem el, mint egy ketdimenzios skalat. De azt vettem eszre, ez egy dinamikus skala, mozog terben, idöben, s egyre kevesbe tudom magam rajta elhelyezni.

        En arra jutottam, hogy egy szinskalan helyezkedem el, meregzöldkent latom magam, kisse kekes, neha szürkes arnyalatok folynak be, ahogy valtozom, ernek a hatasok. Ez a szinskala azert talalo szamomra, mert ha összeirjuk az egyes szemelyek tulajdonsagait, amiket egyebkent jellemzöen ferfi, vagy nöi kategoriaba sorolnak, könnyen törtenhet, hogy en, akinek farka van olyan melle kerülök, akinek meg nincs. (Vagy ott csücsül mellettem Conchita! 🙂 )

        Ez volnek en. Ha meg mindig ugy erzed, hogy maszatolok, sajnalom, szivböl!
        Azert, mert nem tudtam atadni, amit erzek, s mindez megmaradt pusztan szavak aradatanak.
        Azt remlem azert eszreveszed, hogy mindez meg csak nem is velemeny volt, nemhogy eszosztas, pusztan resnyire kinyitottam szamodra azt az ajtot, hogy betekints.

        (Tudom, latom amiröl beszelsz, söt szinte faj. Ez viszont az en vilagom, s ha feltetted a szemüvegem, akkor talan egy pillanatra azt lattad, amit en)

        Kedvelés

      • háttöööööö…..izé……
        én ennél eccerübb vagyok asszem, de most akkor az van ugye, hogy ezen a skálán vannak színek, nőies, meg férfias, meg van az átmenet….okés…khm…namármost: adél meg azt kéri számon, hogy basszus, lássák meg a pasik az embert a vonzó, dekoratív nőben, ne csak aszerint ítéljék meg a nőt, hogy akkó most feláll-e a farkuk, vagy nem, ha belép a semmidobozukba, ahol, (nahááát!), ők is csak emberek, és nem akarnak folyton dugni, csak ha meglátnak egy gusztusos nőt…..ez ugye érthető…vagy nem? 🙂
        na, mosmá csak a színskálát kéne bekombinálnom, de nem megy…….

        Kedvelés

      • Értelek. Én egyet tennék hozzá, mert talán itt beszélünk el egymás mellett. Nekem a teljesség, az önazonosság az Ember állapot. Mindenki, aki nőként néz, illetve, ha én magamat nőnek érzem, az annyi elvárást, viselkedési normát, kényszert, vagy fentebbi kommentből kiindulva verbális erőszakot, szégyent, kellemetlenséget jelent, hogy a lehetőségeimet és jó érzéseimet éppen hogy csökkenti. Te férfiként ezt nem nagyon ismered, hiszen nincs részed ilyen élményekben. Férfinek lenni jó és – ha megvannak a képességeid- kitelesítő. Jóval kevesebb kényszerrel jár és jóval több lehetőséggel, mint nőnek lenni. Nekem az a kiteljesítő, ha úgy jövök- megyek, úgy élek, úgy dolgozok, hogy nem nőként tekintenek rám, hanem emberként. Akkor esélyes, hogy komolyan vesznek, elismernek, hallgatnak a véleményemre, és nem az tesz értékessé (vagy nem értékessé), hogy koromhoz képest (ez ma már fontos kitétel a megítélésemben) dugható vagyok- e. Mecccsoda szerencse, hogy ma már meggyártották a milf fogalmát, így van pár évem, míg végleg láthatatlanná nem válok a társadalom számára. Mert ugyanis a “nőiesség” elvesztése egy ilyen társadalomban leginkább a semmivé válást eredményezi. Illetve néhány kivételes nő esetében nem. Olyanok, akik egész életükben a férfiaknál tízszer nagyobb munkát elvégezve olyan egzisztenciát, hátteret raktak össze maguknak, amin idős korukban sem lehet- illik keresztüllépni. Más kérdés, hogy mondjuk azt a hátteret milyen körülmények között, hány gyerekkel, milyen házassággal sikerült felépíteniük.
        Szóval én még mindig nem vagyok előrébb, mert sztem az ember fogalma a leginkább kiteljesítő, az önazonosságra teret adó. Ebből a nemiség emlegetése csakis elvesz, szűkíti a lehetőségeket, irányt szab, behatárol. Ezt már az is mutatja, hogy ilyen önmeghatározásnál már kiesik egy csomó ember a “teljes lét” megéléséből, hiszen hogyan teljesedhetnek ki a melegek, transzok, bik és még lehetne tovább sorolni. Ők hogyan tehetik magukévá ezt a gondolatot? Ki lépjen az ő szobájukba, hogy az alacsonyabb rendű halmazból (lásd: ember) egy magasabb kategóriába, a nemiség kategóriájába léphessenek?
        Ez hogyan van? Mitől teljesség és önazonosság a mások által megtámogatott (tehát nőnek lenni ffi mellett és fordítva) nemi identitástudat? Nem- e innét jön az a téveszme, miszerint a szingli nő már nem is nő (hiszen az ő szobájába nem lép be férfi)? Nem- e ebből táplálkozik a ffi nélkül létező nők megvetése, nem nőnek, avagy önző nőnek tekintése? És mi van olyankor, ha abba a szobába egy undorító, ám erőszakos, rámenős ffi lp be? Akkor is nővé válik a nő (ugyanez fordítva is értendő)? Vagy akkor iszonyodva visszaminősül embernek? De mi van, ha az a másik még mindig nőnek (prédának) tekinti, pedig emez szerencsétlen baromira nem nőnek (ffinek) érzi magát, csak egy szerencsétlennek, akit valami hihetetlen szokás miatt minden tapló szabadon mustrálhat? Akkor miért nem lép életbe ez a mechanizmus? Neked működik? Erőszakos, neked nem tetsző nő mellett is elkezdesz férfiasodni? Nem?
        Erről eszembe jut egy néhány nappal ezelőtti kommentem, amiben megjegyeztem, hogy a “nem szép” nők hogyan válnak láthatatlanná a társadalomban. Jó esetben egyszerűen keresztüllépnek rajtuk a ffiak, durvább esetben megvetés, hátuk mögött kibeszélés (bálna kolléganő) a jussuk.

        Kedvelés

      • Nagyon-nagyon jól írod.
        Én rühellem ezt a Karinthy-idézetet (meg nem is releváns számomra), de ha már erről van szó, hozzátenném, hogy nagyon gáznak tartom azt is, hogy nekem attól lesz jogom nőnek érezni magamat, ha arra jár egy férfi.
        Már bocs, de ne attól függjön már ez, hogy jön-e az a férfi vagy nem.

        A másik, ez persze nem újdonság senkinek, de azért megjegyzem (ahogy te is írtad, asszem), hogy ez a felfogás baromira kirekesztő, heteronormatív. Én nem csak férfi jelenlétében érzem magam nőnek (na comingout: én nem is szoktam magamat úgynevezett nőnek érezni) (hanem inkább csak jól). Hagyjanak már engem ezzel békén!

        A harmadik, ez Éva hsz-éről jutott eszembe, amelyben írta, hogy ha van az a bizonyos kattanás, a megfelelő férfivel, akkor van ez a bizonyos nőiségérzése.

        Én máshogy definiálom ezt a saját kattanásaimmal kapcsolatban. Ha tűz lobban bennem, kattanás van valakivel, attól nem nőiesebbnek, nőbbnek érzem magam, egyszerűen csak vibrál bennem minden, buzog az élet. Szóval… valahogy úgy tudnám mondani, hogy érzem, hogy élek, igazán. Valami flow van, vagy ilyesmi.

        Ezt csak úgy hozzáteszem, hogy én hogyan látom, mert ezzel úgy kellene lenni, hogy mindenkinek meglehessen a saját értelmezése. Ne a Karinthy és ne is a Joós István vagy a Soma vagy a szomszéd Géza mondja meg, hogy én mitől leszek nő, hogy mitől érezzem magam nőiesnek. A fentihez hasonló általános és normatív meghatározásoktól ordítani tudnék.

        Nagyon egyetértek azzal, amit Adél írt, hogy a nem szerinti kategorizálás egy szűk skatulyába helyez. Olyan, mintha egy ráspollyal esnének nekem.

        Kedvelés

      • Igen, igen, pont úgy! Nem nő leszek a pasimtól, hanem lángra lobbanok. Nő vagyok mindig minden körülmények közt (merthogy a vagina&mell egyszerűen minden körülmények közt a tartozékom), de a vagina nem lángol 24 órában, s egyes hímek jelenlététől bezárul, másokétól kivirágzik. És ráadásul ezt még irányítani sem lehet.

        Kedvelés

      • Nem, nem hiszem, hogy elbeszélnénk egymás mellett. Talán csak a hangot nem találjuk még, s így, a digitális diskurzusunk által mindez nehezebben is megy, hiszen nem látom az arcod, ahogy mindezt leírod, nem látom, hogy rezzen össze mikor ezekről a hatásokról mesélsz, amik téged, benneteket értek, hogy mindezt elkeseredetten, avagy éppen a düh által tör elő belőled!
        Hogy hiszek-e neked? Miért ne tenném? Hiszen ebben a világban élek, azt hiszem nyitott szemmel járok, és hallom ezeket a dolgokat, sőt, feleségemen keresztül életem része. Mint férfi, mindez nem mar a húsomba, áttételesen élem át. Így nehezebb is nekem mindezt megérteni. Fiunk születése óta viszont sokkal személyesebben érint.

        “Te férfiként ezt nem nagyon ismered, hiszen nincs részed ilyen élményekben. Férfinek lenni jó és – ha megvannak a képességeid- kitelesítő.”

        E mondatod miatt visszalapoztam a könyve, s most begépelem. (Nő, Anya, Szerető, Mester Dóra, 76. oldal)
        “…a természetből adódónak tűnő női lét valójában a társadalom produktuma, mert a nők elővigyázatosan arra lettek nevelve, hogy . Bár a lányok természetes törekvése szintén a cselekvésre irányulna, akárcsak a fiúké, a lányok megtanulják, hogyan váljanak tárggyá, hogyan szorítsák vissza magukat az immanencia területére. A női sors ettől lesz előre elrendelt és önmagát ismétlő, a férfiak azonban kiválaszthatják saját sorsukat. A kisfiú előtt tárva-nyitva a jövő kapuja, ha becsvágyó, ha félszeg, ha hebehurgya, lehet matróz vagy mérnök, élhet falun vagy városon, világgá mehet, szerencsét csinálhat, jövője százféle lehetőséggel kecsegteti, szabadnak tudja magát.
        De ugyan mi lehet a kislányból? Feleség, anya, nagymama.”

        Nem hiszem, hogy elbeszélünk egymás mellett.
        Amit én írtam, az én színkörömröl, ami vagy érthető volt, vagy nem, az pusztán az én viszonyulásom az emberekhez, minden emberhez. Nem akar több lenni, nem megy tovább, és vezet le további következtetéseket, hogy akkor a világ így működik, mert én így működöm. (És nem osztogatok mindenkinek egy színt, pontosabban mindenki a fehérről indul, s aki hatással van rám, s minél jobban megismerem, annál inkább tolódik el valamelyik irányba.)

        Valaki próbálta összevetni a te tapasztalataiddal, s a színkörös világszemléletemet alkalmazni, ráhúzni minden emberre, illetve dugásra éhes férfira. Ez annyiban nem járható út, hogy mint már írtam, én nem a világot akarom leírni ezáltal, hanem az én viszonyulásomat a világhoz.
        Amit te írtál, amik a tapasztalataidat illeti, az pedig maga a valóság. A két dolog nem egymás ellen van, két teljesen különböző dolgot ír le.

        Hogy én mit tehetek? Azt hiszem pusztán annyit, hogy eszerint élek. Mert talán csak ez az, ami hitelessé tesz.
        Persze, ha látok valamit, ami a közelemben történik, s úgy érzem, valaki emberi jogai sérülnek, akkor próbálok rendet rakni, vagy legalább felemelem a hangom.

        Kedvelés

      • “digitális diskurzusunk által mindez nehezebben is megy, hiszen nem látom az arcod, ahogy mindezt leírod, nem látom, hogy rezzen össze mikor ezekről a hatásokról mesélsz, amik téged, benneteket értek, hogy mindezt elkeseredetten, avagy éppen a düh által tör elő belőled!”- Ez a téma szempontjából teljesen lényegtelen. Sőt, én határozottan örülök, hogy nem látod az arcom, a rezdüléseim és egyebeket. Így marad a tiszta mondanivaló, nem tud alkalmazkodni senki a nonverbális jelzéseimhez, nem tudja, mikor kell úgy hajlítani a dolgot, hogy esetleges vihar ne kerekedjék. Csak remélem, hogy ha személyesen beszélnénk, akkor is ugyanez volna a véleményed. Sem düh, sem keserűség nem motivál. Tárgyilagos vagyok és a világról írok. Nem nagyon szeretném, ha érzelmi motivációkat keresnél a mondataim mögött, és esetleg azzal magyaráznád a gondolataimat. Sem keserű nem vagyok, sem dühös. Nem tör fel belőlem semmi. Amit írok, az megalapozott, többször átgondolt, másokkal átbeszélt vélemény. Ahogy Mester Dóra sem haragból vagy keserűségből írta az általad idézett mondatokat, úgy sztem nekem is kijár a feltételezés, hogy nem érzelemből érvelek, hanem agyból. Bár nő vagyok, ez nem egyértelműsíti az érzelmi vezéreltséget. Nő vagyok most is, lám, pedig nincs itt a szobában senki rajtam kívül 😛
        Hsz- ed többi részével nincs is semmi bajom, ez a picike tüske kissé megbökött, gondoltam, tegyük ezt helyre 🙂

        Kedvelés

      • Conchitának én is nagyon örülök, függetlenül attól, hogy nyert.
        Az idézet nekem inkább gondolatébresztő volt, mert megjelent benne a skála, és ezen a skálán tűnődtem el pár évet.
        Érdekelne, te hogyan értelmezed!
        Karinthy szerinted is az álló dákójáról írt?
        Persze lehet, én képzelek bele túl sokat, s nagy kaján volt az öreg.

        Kedvelés

      • Én azért örülök Conchitának, mert hirtelen megjelent ezen a férfi, női tengelyen egy szakállas Díva, és beszélni kellett róla. Ki ki a maga módján próbálta besorolni, nő avagy férfi lett belőle.
        Két napra rá elárasztotta a városunkat (Bécs) a Life Ball plakát, Ádám és Éva az édenkertben. Zseniális.

        Kedvelés

      • Nem a dákójáról, hanem arról, hogy a nem a legfontosabb egy ember életében, meghatározza a helyét, a szerepét, a személyiségét. Azóta kiderült, hogy ez nagyon nincs így, ennek ékes és markáns bizonyítéka Conchita, nem a zenéje, hanem a jelenség.

        Kedvelés

      • “annyira erőltetett és farok- orientált gondolat, hogy le is hányom rögvest.”
        Hányjunk együtt!
        (Adél ❤ )

        Ez egy agyonmisztifikált faszság, hogy nőiesség meg férfiasság. Konstruált, művi, embertelen, ba-rom-ság.

        Én személy szerint azt gondolom, hogy hadd lehessen nő mindenki, aki annak érzi magát.
        De boldog lennék, ha nem nyomnák lépten-nyomon ennek a(z ideális világban) totál irreleváns tényezőnek a firtatásába az orromat!

        Kedvelés

      • cris én is szintén teljesen egyet értek. Azzal amit írtál és amit Adél kifejtett elég részletesen.
        Engem fiatal koromban állandóan csesztettek és legfőképpen nők basszus, mert hát ez a norma és álljak be én is a sorba, hogy öltözzek nősebben.
        Ez a nőiesebb a cunci ruhát jelentette, pakoljam ki a mellemet, a seggemet, járjak lábszéttörő körömcipőben és hát ettől qva nőies leszek ám.
        Annyira idegesítő volt ezt hallgatni, miközben teljesen normálisan öltöztem, de a szoknyát utáltam mindig is. Csak nyáron hordok.
        És az egyik kollégámnak a férfi ismerőse beszólt, hogy ő azt szeretné megélni, hogy engem szoknyában lásson.
        Mennyire dehonesztáló már ez a beszólás. Mi a fax köze van hozzá, hogy én mit hordok.
        Ki hallott már bárki olyat, hogy egy férfinak hasonlót beszóltak volna.
        Soha senki nem minősíti a férfiak öltözködését, megjelenését, még ha igénytelenek, unalmas göncben járnak, ők akkor is férfiasnak számítanak.

        Mindig is tettem rá, ki mit akar rajtam látni. Abban járok, hordok, amiben jól érzem magam és jé érdekes így is jutott pasi bőven. Akinek meg tetszik, elmehet a vérbe.

        Kedvelés

      • Engem a bartnom csesztetett mindig azzal, hogy egy igenyes nonek legyenek apoltak a kormei. O ezalatt evszakhoz igazodo koromlakkozast ertett. Egyszer engedtem neki kilakkozni a kormom es keptelen voltam megszokni, olyan en-idegen lettem. Azota sem lakkozom a kormom. Tu sarokkal detto igy vagyok, bar neha tudok viselni magasbb sarku cipoket, aminek orulok, mert amugy tetszik.
        Mostanaban kezdek elterni a megszokott lezser oltozektol. De kosztumot asszem sosem tudnek viselni vagy szuk szoknyakat, mely dekoltazsu fodros bluzocskakat, a push-up melletartot ki nem allhatom, de mast nem is lehet kapni mar sajna.

        Kedvelés

      • Igen, nekem is ment ez az öltözködést behatároló nyomásgyakorlás. De milyen már ez is! Mintha a saját anyám akarna kurvásítani, kelendővé tenni. Legyél nőies, hogy kattanjanak a faxok. Én meg bevettem, de hány ezer évig! Ha úgy vesszük, most is hozom a normát. Sajátommá vált, jól érzem magam benne, a harisnyakötőben, szoknyában, magas sarokban. Szeretem. Nem nekik szól viszont és sért, ha magukénak tekintik, beszólnak, könnyen elérhetőnek gondolnak a viselt jegyek miatt. Nem egy ismerősöm dorongolt már le azzal, hogy ne csodálkozzak, ha…
        Hát én csodálkozok. Azt szoktam mondani, ha anyaszült meztelenül bóklászok az utcán vörösre rúzsozva, akkor sincs joguk beszólni, vagy erőszakoskodni. Tök jó, hogy mostanság már vannak ilyesféle tüntetések, amik ezt az elméletet hirdetik, így van esély, hogy néhány nyitottabb ember legalább gondolkodjon a dolgon. Na, persze, nem ebben az országban. Itt átlagon aluli a macho setétség. Sajnos, női fejekben is.

        Kedvelés

      • “Férfinek lenni jó és – ha megvannak a képességeid- kitelesítő.”
        Szerintem rendszerszinten ez igaz, semmi kétség.
        De középszerü életem középszerü történéseit vizsgálva nem ezt veszem észre, legalábbis nem történt meg a kiteljesedés.
        Az is lehet, hogy pusztán én vagyok a hibás, hiszen a képességeim nincsenek meg, de én ebben nem hiszek.
        Amennyiben a munkára vonatkoztatom, biztosíthatlak, hogy az én életemben nem volt eddig elegendö, hogy pöcsöm van, és szakmai képességeim. Annyi minden más tényezö van a munka világában szerintem, hogy ez korántsem elegendö. Vagy milyen képesség kell még? Mert amit leteszek az asztalra, rohadtul nem elegendö, nem visz tovább, nem jutok elörébb.
        Türelmetlen lennék? Vagy csak nem hozom meg a kellö áldozatot?
        Èvröl évre közelebb kerülök ahhoz, hogy otthagyom, mert a szakma korántsem azt hozza, mint amit én elképzeltem, és hiába áldoztam fel érte egy halom dolgot, olyat is, amiben anno kiemelkedö voltam, nem hozza a sikereket.
        Lassan csak a pénzért csinálom. Na bumm. Akkor viszont már bármit csinálhatnék, miért éppen ezt?
        Ne tedd rám a rendszerszinten igaz dolgokat, ne tedd rám a felelösséget azért, mert nem rendelkezem a mai társadalom munkavilágában az elörejutáshoz elkerülhetetlen (férfias?) tulajdonsággal! Azoknak semmi köze a képességekhez.
        Kösz!

        Kedvelés

      • Ok. Akkor még mindehhez tegyél hozzá két- három gyereket szülői értekezlettel, anyuka, még egy picit kellene többet gyakorolni- val, plusz néhány óra házimunkát minden nap, plusz 30%- kal kevesebb bért, rosszalló pillantásokat, ha a gyerek beteges, és még sorolhatnám. Nem azt mondtam, hogy evidenia a boldogság, ha ffi vagy, hanem azt, hogy jóval több esélyed van elérni, mint nőként.

        Kedvelés

      • Igen, több lehetőséged van mint férfi, amennyiben boldoggá tesz a társadalomban felkínált férfiszerep.
        Engem nem tesz boldoggá, beszorít keretek közé, előrejutáshoz olyan viselkedésformákat kellene felvennem, ami messze nem tartozik a személyiségemhez, sőt, mivel nem veszem fel, “nőiesít”, elveszi a lehetőséget, hogy férfinak érezzem magam úgy, ahogy vagyok.
        Én ezt látom az én személyes kis középszerű életemben.
        Ugyanez a társadalom bélyegez meg papucsférjnek, mert a spontán esti sörözésre az első reakcióm, hogy megkérdem a feleségem. (Nem, nem engedélyért, ki tudja mit tervezett be? Talán egész éjszakás dugást, akkor meg feltétlen ott a helyem)

        Kedvelés

      • Akkor ott. Vagy ha mégsem, akkor ne akard szétverni a szemét csábító (meg a feleség) fejét.

        Kedvelés

      • Ó igen, a mindenki ott maradt, a lendület tette oda, s a rohanásban okostelefonon okoskodva ki sem javítottam.
        Persze, be tudom magam is helyezni a skálán, csak éppen kién? Azon biztosan nem, amit a média sugároz.
        Nekem más skálám van, egy önmagába visszatérő kör, de egy színskálához hasonlítanám a leginkább.
        Látod ott azt a mélyzöldet? Kicsit piszkos szürke, vagy talán kékbe hajlik, ki tudja, úgy van az összekeverve, na az vagyok én!

        Kedvelés

      • Én nagyon érzem ezt a Karinthy-féle kétpólusú dolgot, abszolút hagyományosan, hajrázósan, mosolygósan — annyi, hogy csak azzal működik, akire kattanok és aki rám is kattan, de vele nagyon, és ez az élet sava-borsa, a többiek meg hagyjanak a nemiségükkel, ők emberek, ne legyen téma, mit gondolnak a nemi dimenzióban, ha kattanok én is, arról biztosan értesítem őket.

        Normabonto is szerelmi kapcsolatról írt. Nem a tb ügyintézőt molesztálja.

        Kedvelés

      • Adél kérdezte az én élményemet, ami pusztán a nemiségemre irányult. Most ezzel a történettel tudok szolgálni.
        Ülök a pszichológusnál, várok, mert késik. Megjelenik, loholva, belép a szobába, s zavarában nincs is ideje megérkezni, kezdjük is a beszélgetést, hiszen drága az óra, s el is szaladt 10 perc.
        Ülünk, elkezdünk beszélgetni, én mint páciens megosztom vele a problémáimat, ö mint pszichológus meghallgatja. Eltellik úgy tiz perc, s észreveszem, hogy a nagy loholásban a pulcsijából kilóg a válla, s a melltartópántja kilátszik.
        Azon kezdtem el töprengeni, szóljak-e. Majd azon, miért szóljak? Van-e jogom szólni? Eddig észre sem vettem, most pedig zavar. Aztan jött a gondolat, miért zavar? Hiszen én mint paciens vagyok jelen, ö mint pszichologus. Lassan rajöttem, azért zavar, mert ez valami norma. ìgy és így kell kinéznünk, ha éppen pszichológusnál vagyok, vagy maga a pszichologus vagyok. Onnantól kezdve nem zavart, és tudtam újra csak a szemébe nézni, s tovább a problémáimról beszélni.
        Csak késöbb eszméltem rá, ha szóltam volna, az nem csak a normák megjelenését jelentette volna, hanem megjelentem volna, mint férfi, és öt, mint nöt láttam volna, majd belekényszerült volna abba, hogy erre reagáljon, s ennek megfelelni kényszerüljön.

        Kedvelés

      • ès most megtaláltam “véletlen” (Esö vitt oda…) az “ember volnék elsö sorban” bejegyzésed. Hihetetlen. Majd megemésztem.
        Nekem mennyire mást jelent, nektek mennyire mást, ezen már Adél óta töprengek. Az okairól.
        Nekem személyesen mindig is mást fog jelenteni, pontosabban más hatással volt rám annak idején, de mindezt levezettem.
        De itt az ideje, hogy felvegyem a ti szemüvegeteket, és azon keresztül értelmezzem.
        Hihetetlenül beletrafáltam, így kezdésként, ügye?

        Kedvelés

      • Nem, egyáltalán nem úgy értettem, bökdösni sem akartalak…
        Ugyanez lenne a véleményem, annyi lenne a különbség, hogy érezném, mi az, aminek számodra nagyobb a jelentősége, mint aminek én szántam.
        A nyomatékok, hangsúlyok hamarabb a helyükre kerülnének.
        És azért írtam, mert érdekelne a rezdülés, nem azért, hogy ki térjek előle, hogy balettozzak.
        Magyarázatként, vagy motivációként végképp nem értelmezném, hanem a tényekből így válna személyes élménymegosztás.
        Embernek látlak, pusztán embernek. Nem jelent meg ebben a párbeszédben sem nő, sem férfi. Csak Te, és én. Én legalábbis nem voltam mint férfi jelen.
        (Nem akarom elvenni tőled a nő érzésed, annyi van hogy nekem nincs állandó férfi identitásom. Mint írtam, 3 szor voltéletemben.)

        Kedvelés

      • Tökéletesen egyetértek.

        Viszketek ettől. Olyan, mint valami kényszerbetegség, hogy mindig, minden esetben mu-száj a mondatokba beletenni a nőt, ha ő az alany.
        A férfit nem szokták ilyen szorgalmasan beletenni, hiszen a férfi a sztenderd homo sapiens, az “ember” szó is őt jelöli.

        Próbáld ki, én már csináltam: hírekben, szalagcímekben a “nő” szót cseréld ki az “emberre”, meg fogsz lepődni.

        Kedvelés

  3. Sziasztok
    Én is egy férfi vagyok ,aki két éve csak olvas, és nem ir.
    Amikor itt elkezdtem olvasni,csak döbbentem, magamon is. Én is azt hittem ,hogy más vagyok,amig el nem olvastam a Hétköznapi hímsovinizmust.

    Kedvelés

  4. Én szoktam olvasni a blogot, de csakmostanában szóltam hozzá először és nem azért mert fortyog bennem az indulat vagy irritáló lenne. Szerintem ez a látószög a világról nem vezet sehova, kb. mint a kurucinfo, rávilágít dolgokra, működésekre (idáig érdekes is,egy csomó működés nekem is elgondolkodtató), majd pár alapdogmából elpuffogtat párat és hibást keres (általában a férfiak, esetleg olyan konkrét nők, akiktől valamelyik hozzászóló valami rettentő sérelmet szenvedett el). Minden hozzászóló a barát-ellenség tengelyen elhelyezve, a vita kb. olyan szinten elfogadott, ahogy mondjuk valami 80-as évekbeli foximaxi esti szeminárium keretein belül képzelem a vitákat (ezért is nem szólok hozzá, én sem szabom meg másnak a kereteket, én sem szeretem ha mások szabják nekem, de ahogy néztem az eddigi posztokat ez a kommunikációs normaszabás-nemszeretés nem csak az én vesszőparipám). Szóval a megfigyelésekkel többnyire egyetértek, a következtetésekkel többnyire nem, hozzászólásra-vitára pedig számomra nem ösztönző ez a keret.

    Kedvelés

    • ezért mentem én is el. Már érzéseket, gondolatokat nem osztok meg, csak olvasgatok, mert vannak azért fontos dolgok, felismerések, meg minden más érzés. Arra jó nekem is, de annyira másképp élek, másképp látom én is, hogy ezzel a sok frusztrációval nem tudok mit kezdeni. Sajnálom, mert szívből megpróbáltam, de nem. Nekem kifejezettem rombolóvá vált.

      Kedvelés

      • “annyira másképp élek, másképp látom én is, hogy ezzel a sok frusztrációval nem tudok mit kezdeni”

        Ezt akár én is írhattam volna.
        De szeretek tanulni, nézelődni, ismerkedni más árnyalatokkal, mindig hasznos.
        Néha rácsodálkozom.

        Kedvelés

      • De hogy ezt, miután a közösség több tagja világosan jelezte, hogy gáz, bántó, amit csinálsz, miért van ingered ide leírni…? Magadat meg nemértett áldozatnak beállítva?

        Kedvelés

      • Mikor előbújik a mindenek fölött női szolidaritás bennem, mindig barátnőt veszem elő gondolatban, hogy helyre tegyem magam és ne essek túlzásokba. Übereli a legvadabb machokat.

        Kedvelés

      • En azt nem ertem, ha rombolova valt, akkor miert olvasgatol meg mindig itt? Mi ez, csak nem valami mazohizmus? (van benne “c” ?) Ha engem rombolna valami, biztos nagy iveben elkerulnem…de lehet, hogy en nem vagyok normalis. Nem az ki van zarva, most hogy igy belegondolok.

        Kedvelés

      • No, ha így tenne mindenki, akkor egész nap csak “relaxing zen music” elnevezésűeket hallgatnánk youtube-on.
        Mondjuk engem nem “rombol” (hüh…), csak néha rácsodálkozom a frusztrációkra és tényleg megesik, ha “belemerülök”, hogy legszívesebben kioperáltatnám a méhemet, olyan sötéten írtok néha házasságról anyaságról, férfiakról.
        De én nem szeretem az egysíkú dolgokat és unalmas lenne az életem, ha mindig olyan könyveket, blogokat olvasnék vagy olyan filmeket néznék stb., ami pont azt és úgy írja, mondja, ahogy én gondolom. Meg azért előfordult már velem az életben párszor, hogy átgondoltam a dolgokat, mert azok nálam általában nincsenek kőbe vésve és bizonyos dolgokat új nekifutásból másként láttam vagy árnyaltabban.
        Én nem az egyezést keresem a saját gondolataimmal, elméleteimmel, csupán egy színvonalat. Ezért vagyok itt.

        Kedvelés

      • “Én nem az egyezést keresem a saját gondolataimmal, elméleteimmel, csupán egy színvonalat. Ezért vagyok itt.”- Ez se rossz, sőt. Ennek megfelelően lehet érezni, hogy igyekszel idomulni, tartózkodsz pl az áldozathibáztatástól, igyekszel nem megmondani, mi a tuti, hogyan kell élni, ki a hülye, ki nyavalyog feleslegesen, mert bezzeg TE! Te is megcsináltad a boldog életet, akkor aki nem tudja ugyanúgy, az vessen magára, oszt egye meg a fene. A buksiját sem simogatod annak, aki a te ízlésed szerint cselekszik, nem hagyod jóvá valahonnan magasról a neked tetsző formulákat, miközben ítélkezel a nem tetszők fölött. Asszem, egyszer kérdeztem rád, hogy tán ffi vagy- e, merthogy kezdted ezt a megmondós- lenyomósat nyomni, ami pasikra és hímsovén nőkre jellemző kommunikáció, de ezen kívül teljesen látni lehet az egészséges érteni akarást. No, barátnőből ez mindig is hiányzott.

        Kedvelés

      • Gombotz, (akinek altalaban ledvelem a hsz-it ) valaki mas,asszem baratno irta azt, hogy rombolova valt szamara a blog es ezert elment…ami nincs is ugy, mert o irta, hogy “rombolova valt” tehat itt volt. Ha elment volna, akkor nem irt volna semmit. 🙂
        En orulok, hogy itt vagy te is. Jo ez. 🙂

        Kedvelés

      • “legszívesebben kioperáltatnám a méhemet, olyan sötéten írtok néha házasságról anyaságról, férfiakról.”

        Már bocs de nem mi írunk ezekről a dolgokról sötéten, hanem sajnos van amikor ezek a dolgok igen is sötétek.

        Kedvelés

      • Ja, és egyébként igen, amit nadja írt, vagyis nem egy önszórakoztatás mindaz, amit leírunk, és nem arról szól, hogy k kell operáltatni a méhedet. Ezzel együtt egy kivonatát lehetne általános iskola felső tagozatában tanítani, meg azután középiskolában az etika órákon, hogy a lányok kapjanak valamit a valóságból is, ne csak az agymosás dőljön rájuk. Mert a valóság nagy vonalakban ez itt. És ha ez arra inspirál, hogy kivágasd a méhed, akkor az nem az itt kommentelők sara, nem a megfogalmazás színárnyalata teszi, hanem mert nem lehet a valóságról üdébben írni.
        Ez van.
        Néha színes kivétel.
        De az se az igazi.
        Valahogy mindig kiderül valami a végén.
        Valahogy mindig elromlik.
        Nem árt ezt tudni és felkészülni.
        Nincs örökkön örökké.
        Vagy ha van, az maga a pokol.
        Javarészt.
        Hagyunk helyet a kivételeknek.
        Lehet szólni, akinek van, kitételem, hogy minimum 10 év együtt töltött idő legyen meg.

        Kedvelés

    • Evolucióból nem ösztönöz a hozzászólás vagy a matematikusi látásmódod akadadályoz meg : barát-ellenség tengely; feltétel-következtetés.
      Ilyen fix keretek között nem is ébredhetnek gondolatok,érzések az emberben.
      Te milyen férfi(ember )vagy ?Ez a lényeg. Nyitott vagy? Rugalmas vagy?
      Megérted magadat ? Másokat?Tudsz szeretni,elfogadni ?

      Te nem akarsz játszani mondd?

      Kedvelés

      • Cseréljük fel… Te milyen nő(ember) vagy? Nyitott(olyanok felé akik más szemszögből nézik a világot)? Rugalmas(=alkalmazkodóképes)? Képes vagy másokat megérteni(ha nem illeszkednek a gondolataik a világképedbe)? El tudsz fogadni másokat(olyannak amilyenek)?
        Ezekre a kérdésekre kétféle válasz lehet, vagy az hogy mértékkel, ha bizonyos elvárásoknak megfelelnek (ez a kirekesztő válasz), vagy az, hogy megpróbálom, bárki is az a másik(ez a nyitott válasz). Te melyik választ adnád? Én mindenesetre részemről megpróbálom, amennyire tőlem telik.

        Kedvelés

      • Engem boldogít ez a blog mert emberi közegben érzem magam, és a színvonala az igényeimnek nagyon megfelel.
        Éva mottója :minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő megmagyarrázza ,hogy nem a konkrét tények a legfontosabbak hanem azoknak a hatása mindannyiunk életére , az olvasók hozzászólásai egy olyan hálót képeznek amiben mindenki megtalálhatja a neki üdvöset.
        Nem vetted észre hogy aki a barát tengelyen szerepel is sokszor teljesen ellentétes véleményt ír egy adott témáról mint Éva,vagy más hozzászólók
        Nem értek egyet mindenkivel habár ez a kijelentés már értelmét is vesztette mert nem következtetni akarok morálisan, hanem élni, megismerni az élet minden árnyalatát emberileg.
        És itt van részem élményből bőven.
        Ha olyasmi az aktuális amit már ismerek (kivülről tudom a reakciókat )akkor vagy a blog más tájain kutakodom vagy esetleg jön egy új gondolatom a már elcsépelt témával kapcsolatban,mert sose mondom hogy mindent tudok, és hogy eléggé ismerem magam…
        Próbálok hozzászólni többször mert éppen az itt az élmény nekem hogy beleszólhatok az írott szövegbe az interaktivitás-ezt egy regény vagy más irodalom olvasásakor nem tehetem meg.
        Ezért is ébreszt több gondolatot a blog, mert
        dinamikus.
        Szerintem kár ne hozzászólni még akkor is ha az ember nagyon hülye (magamra értem )mert lehetetlen egy tökéletesen hülye embert találni 😀
        Ha helyet cserélünk, akkor most rajtad a sor hogy szólj hozzá gyakrabban ki-ki tehettsége szerint 🙂

        Kedvelés

      • Eső, én annyira bírlak téged!! 🙂 Mindig úgy gondolok rád, mint akinek a pályája itt a blogon egy hatalmas sikersztori. ❤

        Kedvelés

      • De miért is kellene elfogadnom azt a más világnézetet, amely az én káromra akar kiteljesedni? Én részemről nem fogadom el. Bemérem, szólok, hogy ez nekem nem jó, abba lehet hagyni, aztán odébb megyek. Nagy csúsztatás ám ezzel a “te aztán elfogadod- e” csavarral élni olyan valakinek, aki egyébként élvezi annak a rendszernek az előnyeit és kiváltságait, amelyet az itt lévők nagy része visz a hátán. A te rendszered, illetve a trollok rendszere az a mi húsunkon hízik. Nők munkáján és érzelmi tőkéjén. Miért is kellene megérteni a kimerült feleségnek a tohonya férjét, miért érdemel empátiát a bántalmazó (verbális bántalmazót is értek itt), az idetévedő megmondóember és áldozathibáztató (még ha nő is az illető), a szőkenőzős humorista, az utcán utánam böffentő, a testemmel visszaélő, a nőségemet, anyaságomat állandó vizsgálat és kritika alatt tartó? Vagy az, aki lenyúlja előlem a munkát, csak mert farka van, és ettől előre megadott bizalom jár neki.
        Dehogy értem én meg ezeket! Majd még magyarázkodjak, okosítsam, vitázzak olyannal, aki az alap irodalmat sem hajlandó elolvasni, és az egyetlen érve az, hogy én nem, meg a barátaim sem. Ugyan már! Részemről elmehet a p’csába (sokat fejlődtem már a saját blogom óta, látod- e 🙂 )

        Ez éppen olyan, mintha az mondanánk, hogy Conchita Wurstnak legyen szíves tolerálni az őt likvidálni kívánó homofóbokat. Szerintem evidens, hogy azoknak kellene nyitottá és gondolkodóvá válni, akik az életüket és a gondolataikat ósdi és bukásra ítélt hagyományok korlátai közé szorítják. És persze, szorítsák, ha ez jó nekik, ám ne akarják azt mindenkire kényszeríteni. ne ők ítélkezzenek, okoskodjanak százszor hallott érvekkel náluk szélesebb látókörű emberek fölött.

        Kedvelés

      • Adél én már nagyon rég akartam írni neked, hogy egyre jobban szimpi vagy nekem és amit most írtál nagyon ott van a szeren. Köszönöm!

        Kedvelés

      • “Miért is kellene megérteni a kimerült feleségnek a tohonya férjét”. ez nekem tetszik.
        Van blogod? Esetleg?Hajnalkánál van címem, köszönöm.

        Kedvelés

      • Most éppen nincs. Könyv lett belőle, mikor lezártam, tán nyáron ki is jön a nyomdából. Amúgy hónapok óta nem írok, éppen mostanság fontolgatom, hogy újra elkezdem más témában, mint ami volt. Ha úgy lesz, majd úgyis kizöldül a nick nevem.

        Kedvelés

      • Eső: Én mindenesetre részemről megpróbálom, amennyire tőlem telik. (ezt én írtam feljebb). Most nézd meg a többi kommentet itt a hozzászólásod körül,melyikben látsz egyáltalán bármennyi nyitottságot, rugalmasságot, mások megértését, elfogadását, legalább nyomokban?
        Nna, visszalépek rídonliba, csak megszólítva éreztem magam poszttól, csendben és távolról hatékonyabban megy talán az elfogadás is.

        Kedvelés

      • Azért ez vicces: a kuruchoz hasonlítod a blogot, barát-ellenség tengely, foximaxi, majd TE dobálod a hajtűt, hogy nincs elég nyitottság, meg elfogadás. Mit szeretnél itt?

        Kedvelés

      • Férfias fensőbbségtudat. Kicsit most megszúrtak, nem jött be a gúnyos letaposás, hát gyorsan kivonulok a helyzetből. Élőben rád csukná az ajtót, vagy kimenne rágyújtani, esetleg hangosítana a tévén. Ő lezárta, neki itt elég, egyebet reagálni nem tud, és mielőtt végképp megszégyenülne érvek hiánya miatt, inkább nagy arccal kilép (Hah, nekem ez nem elég nyitott és komoly! Majd a távolból figyelek, vizsgálódok, véleményezek.).
        Nem ismerős a helyzet valakinek?

        Kedvelés

      • Nekem is nehezen megy a nehéz a befogadás ,de azért mert nem tul nagy a kapacitsom érzelmileg.Sok időre van szűkségem feldolgozni az olvasottakat,vagy esetleg lefagyok…De ezért nem mások a hibásak hanem a saját érzékenységem temperamentumom, berögződéseim,tudatlanságom stb.
        De számomra terápia az ittlét. Ezért is próbálok hozzászólni, ugy érzem fejlődik az a bizonyos asszertiv vagy milyen viselkedésem 😀
        És idő is kell az olvasáshoz-hsz hoz.

        Kedvelés

      • Ja. Kell ido az olvasashoz. tennap en is gyorsolvastam itt egy hsz-t, es tok felreertettem, raadasul hamarjaban reagaltam. Csak a kovetkezo hozzaszolo velemenyebeol jottem ra, hogy mar megint feluletesen olvastam. De akkor mar keso volt. Szornyu.

        Kedvelés

      • Most az a kérdés, hogy kinek és mit kell elfogadni. Nem látok egy gramm MEGÉRTÉSt sem a kommentjeidben, ami előfeltétele lenne az elfogadásnak.

        Kedvelés

    • Sajnáljuk, nagyon. Nos, ez egy közösség. Illene figyelni, mi van itt, nem öncélúan dafke provokálni, fájdalmakba taposni. A kurucinfós mondatoddal, amely gyűlöletkeltő, szélsőséges és emberellenes oldallal hasonlítaná össze ezt az eleven intellektuális áramlást, elmész te a picsába, már ne haragudj.

      Kedvelés

    • Én ugyanezt éreztem, mikor a porontyon és a bezzeganyán nézelődtem. Aztán otthagytam őket, viszont nem írtam oda, hogy NEKEM AZTÁN TI NEM KELLETEK. Szépen, csöndben, érted.

      Kedvelés

      • Foximaxi – marxista-leninista esti egyetem beceneve volt, amikor még volt ilyen(a tematizáló-vonalas-ideológia szerint egyoldalúan minősítő, megfellebezhetetlenül skatulyázó szinonímájának szántam).
        (mostmár tényleg eldugulok, mert ez a beszélgetés felesleges és nem vezet sehová, ezt a blogot viszont olvasóként kedvelem, sokmindent tanultam belőle, sok elgondolkodtató dolgot is olvastam itt)

        Kedvelés

      • Lenyűgöz, mennyire manipulatívan nyomod.

        Írj annak, akinek a véleménye nem tetszik. Nevezd meg, hol, melyik az a tendencia, ami zavar, de legyenek érveid. Ez az általános “ez az egész nem jó”, ez olyan aljas. Mintha bántottak volna.

        Miért kell másokban (többféle, összefoglalhatatlan, nem irányított, nem buta, szuverén, egyénként működő személyben) ennyire elszántan rossz érzést kelteni akarni, nem értem.

        Igen, maradj csöndben, amíg magadat különállóként és Nemolyanmintatöbbiként határozod meg, akire rászólnak, akit nem hagynak szabadon véleményt mondani, akit korlátozni akarnak. Mert ez árnyalatlan, figyelemvadász butaság.

        Neked nincs valami komoly frusztrációd a nőkkel? Szoktak neked örülni?

        Kedvelés

      • ha valaki többnyire seggfejként nyilvánul meg, könnyen bekerül a “seggfej skatulyába”
        amúgy ez nem megfellebezhetetlen, lehet tanulni, javítani

        Kedvelés

      • Igazad van, seggfej dolog volt itt megszólalnom, voltaképpen előre megjósolható volt a fenti működés, így részemről ez valószínűleg csak egy játszma volt. Na csá.

        Kedvelés

      • Szöcske, a te viselkedésd volt előre jósolható annak, aki már találkozott veled máshol. Annyi a fejlemény – bevallom, ez meglepett -, hogy némi önreflexió megmutatkozott: “részemről ez valószínűleg csak egy játszma volt”.

        Kedvelés

    • “Minden hozzászóló a barát-ellenség tengelyen elhelyezve, a vita kb. olyan szinten elfogadott, ahogy mondjuk valami 80-as évekbeli foximaxi esti szeminárium keretein belül képzelem a vitákat”

      Szerintem eltévedtél, vagy rossz helyre írtad ezt a hsz-t. Mármint rossz blogra/fórumra.

      Kedvelés

  5. “Ki meg nem is tud a blogról, mert lábujjhegyen olvas, kommentel a feleség, és inkognitóban, mert fél, hogy rajtakapják. Talán az anyanyelvük sem azonos.”
    Ez akár én is lehetnék.
    Bár nem pontos, mert tud a blogról, bár azt nem igazán tudja, mi van benne, hisz nem beszélgettünk róla. Nem biztos, hogy érdekelné, szerinte már így is sokat netezek (ami részben igaz). És elvileg egyetért a feminizmussal (! – vicces, ezt még akkor mondta, amikor én még nem értettem vele egyet:), bár nem tisztáztuk azt sem még egymás között, hogy mi az a “feminizmus”. Alapvetően pl. én nem tartom magam feministának.
    Kéne ilyenekről beszélgetnünk. De valahogy én sem érzem késznek magam rá. Egyenlőre csak a állandó lelkifurdalás van, hogy nem vagyok jó nő. Magamnak sem.
    Nem vagyok önálló, és ez gáz. Ebben mondjuk egyetértünk.

    Kedvelés

    • Nem vagyok jó nő. Azt hiszem, ezt a nyomást érzem annak kapcsán, hogy nem sikerült mindeddig örökkön-örökkön párt találnom. Nagyon régóta azt akartam, hogy jó nővé váljak…. mióta kicsit nőnek kezdtem érezni magam. Addig “csak” gyerek, tinédzser voltam. Most újabban többnyire újra embernek érzem magam. És nem érzem, nem interiorizálom az emlitett nyomást. Jó ez nekem igy.Ember vagyok, nőként, de legfőképpen ember. Kicsit más, mint más. Nemcsak abban, hogy nő vagyok. Életfelfogásom, stb, stb. Saját magam vagyok. Lubickolok e nyugalomban. És kicsit félek, hogy ideiglenes boldogság ez e téren, pinehésszerű.

      Kedvelés

      • Bárányfelhő nick és a nőiesség.
        Én általában nők mellett érzem ezt a “nőiség-deficitet”: férfiakat általában nem izgatja ez a kérdés, akiket érdekel, azok vagy team leaderek egy huszadrangú multinál, tehát nincsenek a köreimben vagy azok “az elképzelt férfik”, akik az nlc fórumain nyüzsögnek. Kétdimenziósak.

        Én egyébként magukat feministának valló nők körében is sokszor kifejezetten kényelmetlenül érzem magam, mert teljesen szubjektív tapasztalataim szerint ugyanolyan keményen megkritizálnak, ha nem vagy “jól” felöltözve, ha “nyolcvanas évekbeli” ruhákat hordasz, ha -szerintük!- “leharcolt” vagy (holott lehet, hogy csak végigkefélted az előző éjszakát, miért is ne. Vagy hajnali 3-ig Andrea Drwokint olvastál.), stb.
        Hagyok magam után kívánnivalókat, na. De ezek a dolgok egy férfinek nem annyira tűnnek fel.

        Kedvelés

    • “A feminizmus az a radikális gondolat, hogy a nők is emberek.”
      vagy valami hasonló…
      tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, és mégis. amit írtál, az is jelzi, hogy sok férfi is alapvetően feminista a gondolkodásában, sok nő pedig nem, viszont a REND, a rendszer, amiben élünk, nagyon lassan változik, és így megnehezíti a feminizmusról való letisztult gondolkodást.
      a remény abban van, hogy mi is hatunk a REND-re, ha nehezen is mozdul, apránként haladunk előre, ( meg néha hátra…), mi magunk talán a szűk környezetünkben tehetünk a legtöbbet, mint mondjuk a környezettudatosság terén, hogy pl. szelektíven gyűjtjük a szemetet, stb.
      és persze összefogunk, és megosztjuk a tapasztalatainkat egy ilyen klassz blogon, ami nem csak erről szól, és ettől ilyen jó.
      borderline! ölelés neked, sok-sok erőt kívánok a mindennapokhoz! 🙂

      Kedvelés

  6. Jaj, ez a pirospontot váró mentalitás! Legutóbb azt kellett megköszönnöm egy pasinak, akinek a tudomására hoztam, hogy kívánom, hogy nem élt vissza a helyzettel. Meg hogy ő “megvéd magától”. Sőt mondok hétköznapibbat: kinyitotta az ajtót, félreállt, gondoltam, jó, ha ezt akarod, megyek elöl én, erre szememre hányta, hogy nem köszöntem meg. Lehet, hogy rosszul vagyok behuzalozva (nem, nem lehet), de fel nem foghatom, hogy ha én nem kértem valamit, amit ő mégis megtesz, mert úgy érzi, hogy ezt kell, akkor miért várja el utána, hogy megköszönjem.

    Kedvelés

      • Hm, ezt azért így nem mondanám, inkább a “hétköznapi hímsovinizmus” kategória, bár még nem olvastam el a könyvet, de most már igen közel állok a megvalósításhoz.

        Kedvelés

      • Ja, egyébként vicces, mert ő is kérte, hogy róla aztán ne írjak. Hát, verset meg novellát összeadva eddig kb. 10-nél járok. És akkor mi van?

        Kedvelés

      • Igen, ez az az ember, aki csak a külsőségekben ragaszkodik a tisztelethez (de abban nagyon), mert amúgy totál tiszteletlenül kommunikál (kioktat, számon kér). Nemtől független egyébként.

        Kedvelés

  7. Blaci200: micsoda? Nem értem?
    Meg miért verném szét?
    Annyi oka lehet a megcsalásnak, és az egyik valószínű én lennék. A kérdés az lenne,hogy jutottunk idáig? És hogyan tovább? Van-e tovább? Mindkét fél részéről van tovább? Vagy valami olyanban éltünk, aminek már rég vége, csak mi nem vettük észre?
    Azthiszem, ilyeneken gondolkodnék, nem azon, hogy kit üssek meg először.

    Kedvelés

    • Ja, nem konkrétan neked szólt a mondat, hanem annak, aki inkább piálni megy a haverokkal. Mert az szokott meglepődni azon, hogy mit művel az asszony, és vajon miért.

      Kedvelés

      • Most feltennék egy kérdést neked, mert itt szóba került, és kíváncsi vagyok, más férfi hogy van ezzel. (ha nem akarsz, nem válaszolsz rá)
        Te hogy éled meg a férfi identitásodat?
        Ùgy értem a társadalmi nemi identitásodat. Megéled? Férfiként vagy jelen a mindennapokban?
        Èn itt feltettem korábban pár kérdést, mitöl férfi a férfi, stb. Szerinted mitöl?
        Csak mert én nem élem át a mindennapokban ezt, illetve nem is tudom elképzelni, mit jelent ez. Azthiszem a hétköznapokban nemtelennek érzem magam.

        Kedvelés

      • Jó kérdés, nem szoktam boncolgatni, hogy meddig ember (tehát ahol lényegtelen a neme), és mitől férfi valaki, Ettől függetlenül azt gondolom, hogy igen, férfiként vagyok jelen. Vagy inkább: férfiként IS. De hogy mitől vagyok férfi? Nem tudom. Nem tudom, mennyire azonosítható, hogy a férfiak nagy többsége mondjuk itt vagy ott másképp gondolkodik, viselkedik, mint a nők többsége (mert hogy minden férfi és minden nő, az biztos marhaság). Inkább azt mondom, hogy mindig pont úgy tudatában vagyok annak, hogy férfi vagyok, mint annak, hogy ember. Akkor is, ha nincs ott nő, vagy egyáltalán: másik ember. Hogy ez viselkedésben hol, mennyire látszik, azt nem tudom.

        Kedvelés

      • Mácsai Pál beszélt erről egyszer a Nők Lapjában.

        “A gondolkodásomban, viselkedésemben nem tudatosan kontrollált tényező az, hogy férfi vagyok. Számtalan dolgot mérlegelek, mindenfélén töprengek, ezen nem. Az ember összefüggő egész, hogy lehetne ezt külön kezelni?”

        Ez a gondolat eléggé megragadt bennem, pedig már két éve olvastam. Sokszor ugyanezt érzem, csak nőben.
        Itt az interjú többi része, ha valakit érdekel:

        http://www.nlcafe.hu/noklapja/20120516/macsai-pal-interju/

        Kedvelés

      • En igy vagyok. Az, hogy nem ferfi vagyok hanem no, nincs a tudatomban altalaban. Semleges vagyok. Ha valamilyen “provokacio” tortenik vagy szerelmes leszek akkor amulok ra.
        Valoszinu ez az evek mulasaval meg jellemzobbe valik.
        De jo a Macsai interju a Macsai valaszai miatt.

        Kedvelés

      • Mácsai Pál interjúért köszönet!
        Akkor ezzel nem csak én akadok el már az elején: mi az hogy férfi?
        És itt valaki írta, talán azért nem érzem ezt, mert a férfi egyenlő az emberrel.
        Ezen töprengtem. De ha belegondolok, ez így nálam nem stimmel. Mert megélem a férfiasságom, csak éppen odahaza, a feleségemmel. Ott is csak bizonyos helyzetekben, egyébként mint ember vagyok jelen. De az lehet, hogy mindez miatt már ninc szükségem a hétköznapokban bizonygatnom füttyögéssel, hogy biza nekem dákóm van…
        Ezen is töprengtem. Volt pár hónapja, mikor közölte egy ismerősöm velem, hogy örülne, ha úgy nézne ki a pasija, mint én. Furcsa zavart keltett bennem.
        Előfordul, hogy valaki férfinak lát, a szándékomtól függetlenül. És kaptam már meg a jópasi bélyeget srácoktól is. Persze táplálhattam volna az egómat vele, de bennem inkább furcsa érzést keltett, amivel nem tudtam mit kezdeni.
        Ritka szar lehet ezt naponta átélni. Olyan pucérnak éreztem magam, mikor mindenki fel van öltözve körülötted, csak te vagy meztelen, s téged mustrálnak.

        Kedvelés

      • Ahhha. Lehet, hogy a belső béke, elégedettség összefügg a külsővel? Ha visszajelzést kaptál -még férfiaktól is-arról, hogy jó rád nézni, akkor te már nem füttyögsz annak érdekében, hogy észrevegyenek. Ahogy Brad Pitt is rühelli, hogy a szép kis pofija alapján ítélik meg, hisz az neki alap. Nem érzi a hiányt. Társaságban, amikor hímneműek szexről viccelődnek, egyértelmű, hogy kicsi , vagy föl nem állós a farkuk.Akié rendben van, az csendben mosolyog. ( nem a vicceken).
        Érzel ilyen összefüggést?

        Kedvelés

      • A belsö béke azért nincs meg, nem vagyok buddha, és vannak az életemben dolgok, amivel nagyon elégedetlen vagyok. De a testemet elöször elfogadtam, majd megszerettem. Ùgy ahogy van.
        A visszajelzések nélkül sem füttyögtem soha, nem tudtam megfejteni a funkcióját. ès ezek elég “friss” élmények. (Egyszer kipróbáltam ezt a mustrálást, lásd lejjebb)
        Ès nem tudom, én magamnak öltözök fel úgy-ahogy, nem azért, hogy észrevegyenek. Tudom, mi áll jól, miben érzem magam jól. Nem a külsö visszajelzések miatt borotválkozom, vagy tartom magam rendben, hanem mert ha a külsö rendben van, hozza magával a belsö rendet. Inkább fordítva.
        A szexröl is szoktam viccelödni, de fökepp magamrol. Szerintem a szex vicces is, kar hogy ekkora tabu. Es nem, nem olyan ez, ami mindig minden körülmények között megy, a föl nem állós farkunkon is kell tudni nevetni. Es magunkon nevetni a legjobb. Felszabadító.

        Kedvelés

      • Hozzászólás lentebbre: ” Es magunkon nevetni a legjobb. Felszabadító.” Igen. Gyökössy írta, hogy Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
        Amikor eléggé igyekszem, tényleg jobban telnek a napjaim 🙂

        Kedvelés

      • Érdekes felvetés. Lehet, hogy tényleg könnyebb egy férfi számára, hogy “nemtelennek” érezze magát, és ne ezen keresztül határozza meg az identitását. Mint ahogy a fehér ember sem sokat gondolkozik azon, hogy ő fehér. Nincs rákényszerítve, hogy észben tartsa. Általában nem érik emiatt hátrányok, nem dörgölik folyton az orra alá, nem kell küzdenie az elfogadásért. Az is egyfajta luxus.

        Kedvelés

      • “Mint ahogy a fehér ember sem sokat gondolkozik azon, hogy ő fehér.”
        Nagyon pontosan fogalmazol!

        Nőként kicsit más a tészta.

        Kedvelés

      • Azthiszem telibe találtál.
        Ezt az utcán mustrálást sosem értettem, persze láttam, tapasztalom. Egy két hónapja gondoltam kipróbálom, megnézem magamnak a nöket, mint nök. Hát rövid próbálkozás volt. Nem jutottam vele messzire, nem indúltak el gondolatok, avagy fantáziák, inkább rossz érzés volt végül, úgyhogy abba is hagytam.
        Mai napig nem értem, mi ez a mustrálás, vagy mire jó?
        Ez valami önbizonygatás lehet.

        Kedvelés

  8. Èva megjegyezted, hogy írsz a prostitúcióról, egyszer, ha erödböl tellik.

    A gondolatmenetemben most éppen ide jutottam. Hogy nem véletlen, hogy társadalmunkban virágzik. Ha ennyien ezt tapasztaljátok, hogy utánatok fütyülgetnek, amit máshogy nem is tudok értelmezni, mint a másik személy puszta szexuális mustrálása, tárgyiasitása, akkor nagyon gyorsan eljutunk a férfiak és a prostitucio kapcsolatához.
    Már mennyiszer vitatkoztam más fórumokon más férfiakkal erröl. Félelmetes, amit egyesek erröl gondolnak. De számomra csak most körvonalazódik ezen összefüggés.
    Sosem értettem, miért érzi valaki szükségesnek, hogy béreljen magának egy testnyílást. Azt meg végképp, miért érzi magát erre feljogosítva?
    Ès most itt a napokban döbbenek meg, hogy a férfiak többségének a szex ennyit jelent. Egy testnyilást, ahova beleürit. Ha nincs más, hát bérel egyet, ha van, akkor is.
    De e legmegdöbbentöbb ez, ha van más, akkor is bérel egyet. ès az már végképp nem a szexualitásáról szól (amit inkább nem jellemzek), az pusztán a hatalomról.
    Már leginkább azért is jutottam erre, mert az az opció nem olyan kényelmes, hogy egyéjszakás kalandba keveredjen, hiszen ma már “nem olyan megvetendö” ha egy nö nyiltan ilyen kapcsolatot keres. Az túl megeröltetö, ott dolgoznia kellene, na meg a másik igényét is szem elött tartania. Inkább fizet, legyen csak egyoldalú, arra vágyik.

    Ès úgy tetszik, mikor fórumokon egymást “uszítgatják”, hogy menjen el egy “hölgyhöz”.
    Aztán mindig meglepödnek, mikor a pofájukba nyomom, hogy ne finomkodjanak már egymással, írja amit gondol! Haver, bérelj magadnak egy lyukat!

    Kedvelés

    • Szerintem is errol lehet szo (ha jol ertem). Ha egy ficko felcsip valakit egyejszakas kalandra, ott is elvileg bele kell fektetni nemi energiat. Nem fizikaira gondolok, nyilvan. Ha valamire valo a ferfi es nem csak egy suttyo, akkor figyel a partnerere es igyekszik az o igenyeit figyelembeveve egy tartalmas ejszakara. Nekem volt nehany ferfi ismerosom akiktol megkerdeztem, hogy miert jarnak prostitualthoz. valasz: “nem kell beszelni”, “nem kell hulyesegeket hallgatni” “nincs sok ceco ha megfizetem azt kapom a penzemert amit en akarok” “ugy baszok a penzemert ahogy en akarok” stb…egy valaki elmeselte, hogy milyen ez, hogyan zajlik. Fel ora az szigoruan fel ora..ot a csaj 10 percnel mar nogatta, hogy “tempo, tempo” kiasapam. Megkerdeztem, hogy ez nem volt iszonyu megalazo? Elvezhetetlen?Lemondas a kolcsonossegrol? Nem valami vegzetes lealacsonyodas? Aszonta, “nem, igy megy ez viszont, kenyelmes, gyors…stb” Szamomra ez felelmetes, ez a hideg, mindeket reszrol szamito, passziv qras, hiszen egy egyejszakas kalandban is tobb melegseg van mint egy uzleti lebonyolitasban. Amennyire en tudom a fiuktol ez az altalanosabb, de akadnak kifinomult, kedves oromlanyok…de akkor is, a lenyeg szerintem ugyanaz.

      Kedvelés

      • Ez félelmetes, ezt így én nem tudom feldolgozni, megérteni meg végképp nem. èn ilyen részletességgel még sosem kaptam beszámolót.
        De ez még csak a szexhez sem hasonlít, ez így egy lyukbérlés.
        Ez messze az egyéjszakás kalandtól van, mert ott mindkét fél örömére történik, felteszem.
        De ha meg az egész dolgot innen kezdjük boncolgatni, hogy mennyien használják így a nöket, miközben ez a szolgáltatás nem más, mint testnyílásbérlés, akkor ez az egész fütyülgetés rémesen undorító, lealacsonyító, tárgyiasító.
        De ebben mi az öröm?
        Gondolom a prostituáltakhoz járó/vágyó férfiak halmaza és a fütyülgetö férfiak halmaza nagyban metszi egymást, avagy valami elöhalmaza lehet.

        Ès még szóba sem hoztuk a pornót. Az általam belinkelt rádiómüsorban szerencsére összefüggésében vizsgálják ezt a dolgot, és mint elöszoba jelenik meg az igény feltámasztására.
        Ès pironkodva itt megjegyzem, igen, néztem pornót, de idövel észrevettem, miféle romboló erövel bír, hogyan tágítja az ingerküszöböt.
        Ilyen rádiómüsorokból kellene sokkal több, rávilágítani arra, mit is okoz hosszú távon.

        Kedvelés

      • A Drágám nagyon jó műsor, érdemes hallgatni. 🙂

        Én meg meg vagyok lepve a megrökönyödéseden… vagy burokban élsz, vagy kevés férfival beszélgetsz, vagy nemtom. Nehogy félreértsd… Csak ez van. Ez az általános, sőt, a norma. Ilyen a zigazi férfi a valóságban.
        És ha olvasnál a neten beszámolókat, hát… még jobban meglepődnél, hogy ez mennyire zsigeri.

        Kedvelés

      • Igen, burokban, minden bizonnyal.
        Sajnos ebbe a burokba beszivargott az erotikus filmek által a pornó. Azt a szakadékot pedig ahogyan távolodott a szexualitásom és a pornó egymástól csak úgy tudtam megoldani, hogy leszámoltam a pornóval. De ezt megpendítettem a táncos hasonlatomban is. Azért igénybe vettem szakember segítségét is. Ennyit magamról. Hát nem vagyok szent.
        De ha ennyi a választék, akkor én nőként köszönöm, inkább egy vibrátort választanék, az legalább akkor és addig bírja, amíg akarom…
        De ez így valamikor félresiklik. Nem tartok kapcsolatot férfiakkal, nincsenek barátaim, így sosem kaptam első kézből kurvázós sztorikat… Arra emlékszem, hogy mikor kamaszok voltunk, még nem fantáziáltunk kurvákról, helyette csókról, ölelésről, szeretkezésről.
        Ez hogy csúszik így félre? Gondolom párkapcsolat mellett is igényt tart efféle szolgáltatásra. Ezt a kettősséget hogy dolgozza fel? Nem is veszi észre a különbséget? Ennyire sivár az élete? Nincs is számára különbség?
        Magyarázatot ad számomra, miért leszek rögtön álszent bigottnak bélyegezve, mikor a kurvázás ellen felemelem a hangom fórumokon…

        Kedvelés

      • Ez nem lehet ennyi!
        Miért nincs erről mindenhol szó? Miért lett ez a norma? Miért nem oktatják ezt minden középiskolásnak?
        Felnőtt fejjel minden férfinak tudnia kellene azt a folyamatot, ahogyan az a nő odakerül, hogy árúba bocsájtja a testét! Hogy egy fiatal gyerekként abuzált embert használ tovább, aki maga is elhiszi, hogy ez az ő döntése.
        Hogy néznek ezek a férfiak tükörbe? Én csak a pornótól képtelen voltam.
        És hogy fekszenek be a feleségük mellé az ágyba. Ezek apák? Van lányuk? Mit jelent ezeknek egyáltalán a szex? 20 perc hágó mozdulatot?
        Nem, nem tudom ezt felfogni.

        Kedvelés

      • A musor nagyon jo. Koszi, hogy felraktad a linket. Erdekes amit a pornorol mondasz, bevallom en is lattam porno filmet, talan kettot, fiatalon ferfiui zsarolas hatasara, de nalam pont ellenkezo volt a hatas, ugyanis szukitette az ingerkuszobom. Egyszeruen elment a kedvem a szextol. Mondjuk en no vagyok es nyilvan igy mas. De ismerek ferfiakat akik nem neznek pornot, mert a korabbi nehany ilyen jellegu film megfekudte a gyomrukat.
        Meg valami, ha megismerek egy ferfit es elmondja vagy kiderul rola, hogy kepeket nezeget (nem feltetlenul pornot, de pornograf jellegut. az is zavar ha egy ferfi telerakja a lakasat pucer nok kepeivel. Nem csak izlestelen de serto is a felesegre, baratnore nezve.) valahogy en azonnal iabrandulok.

        Kedvelés

      • Na… akkor eljött az idő a nagy coming outra.

        Nálunk az van, hogy a férjem egyáltalán nem néz pornót, nem mintha undorodna, vagy bármi ideológiai vagy meggyőződésbeli oka lenne, egyszerűen csak hidegen hagyja, mert nem valóságos. Látott párat, leszarta, nem nézi.

        Én viszont időnként szoktam. Terhesen kaptam rá, négy-öt hónaposan, iszonyú szexuális étvágyam volt, napi 5-6 menet se esett volna nehezemre (és bizony, sokszor csak a “menet”, semmi körítés), de hát ezt persze nem lehet bírni. És valahogy eljutottam egy ilyen oldalra (nem ez volt a szándékom amúgy, valamilyen link volt beágyazva egy cikkbe), és hát így kezdődött. Egyébként a “rendes” pornótól hányingerem van, kizárólag amatőr filmeket szoktam néha nézni. Minden más, megrendezett, még akkor is, ha kifejezetten nőknek készült, nagyon taszít, szörnyen undorítónak tartottam azt a néhányat, amit láttam.

        Na, kinyögtem ezt is.

        Kedvelés

      • Nem vagy egyedül, mint nő. Egy házaspárral megismerkedtem, ahol ugyancsak a férfi volt függő. Náluk a feleség szintén néz filmeket.
        Nálam a szülés után csúszott el a talaj a lábam alól. Hirtelen minden érintésem, közeledésem falba ütközött, de ezt már írtam. Persze nem mentség, de amikor depressziós az ember, sokmindent máshogy mérlegel.

        Kedvelés

      • En itt akadtam ki egyszer ugy 6 eve, de nagyon. Kerestem valamit, nem emlekszem de, mondjuk viragfold vagy keramia tok mindegy, magyar oldalakon es bejott egy oldal aminek a jobb felso sarkaban egy kicsi kepernyon ment a porno. De nem egyszeruen porno, hanem egy gyereklanyt ( max 11 ev koruli latin amerikai kicsilanyt) aaa…most is felkavar. A ferfibol persze csak az oriasi penisze volt filmezve, a kislany kifestett, de ures, szenvtelen tekintete…tele fajdalommal. Hetekig nem birtam szabadulni a lattotaktol.
        Irtam egy emailt a rendorsegnek, hogy nyomozzak le mivan…nem jott csak egy automatikus valasz, nem tudom megtortent-e a nyomozas.
        En elutasitom a prostituciot es a pornot is, nem azert mert egy szente vagyok. De enyhen szolva is meltatlannak erzem, pedig nem vagyok prud szerintem.
        A gyerekkel torteno aktus hallatan pedig annyira felforr a verem, hogy siman, hezitalasnelkul olni tudnek.

        Kedvelés

      • De nekem tök jó a szexuális életem! Szóval, nem látok összefüggést, hogy romlott volna, vagy rossz lenne, és ez pótlék. Amúgy is ritkán nézek, mondjuk átlag havonta kétszer. Szeretkezni meg szerencsére sokkal többször szoktunk. 🙂
        Nagyon nem mondanám függőnek magam. 😀

        Csak érdekességképpen írtam, hogy ilyen is van. Normális nő vagyok, szerelmes vagyok a férjembe, isteni vele a szex, és időnként mégis megnézek egy filmet. Most akkor ássam el magam…?

        Kedvelés

      • Lucerna:

        Gyerekért én is ölnék. És a pornófilmgyártást is simán betiltanám.
        De ha valakinek az jó, hogy szexel otthon ilyen-olyan módon, és élvezi, hogy felveszi és feltölti a netre, mások meg megnézik (amúgy kifejezetten gyönyörű filmek is vannak ám az amatőrök közt), azzal mi a baj?
        Igazi testek, igazi emberek, igazi vágyak. Lefilmezve.

        Kedvelés

      • Lucerna:

        Én nem ítéllek el. Megoszlik a vélemény magáról a pornórol. Az amatőr meg végleg a határmezsgyén mozog.
        Nálam a probléma az elcsúszásnál volt, a kényszeressé válásnál.
        Tudod milyen felelmelő újra úgy ülni a gép előtt így 11 kor, hogy eszembe se jut amatőr videókra kattintani? Hogy tudok újra a hobbimnak hódolni, ha szabadidőm támad?
        A normál pornó egyáltalán nem vonz, de sajnos egyszer függővé váltam, így számomra nem tartom jó ötletnek bármikor a jövőben amatőr videókat nézni.

        Kedvelés

      • Bajuszcic,, el ne asd magad az eg szerelmere!
        Nalam ez igy alakult, tul sok disznosagot lattam mar ami a pornohoz is kotheto volt. Ezert nem es nem.
        Az elso pasim titokban felvetelt keszitett rolam. Joval kesobb egy takaritas alkalmaval talaltam ra a relytekhelyen a kazettara. Kivancsisagbol megneztem es vagy 6-7 nojevel koztuk velem, aki utolso voltam a sorban rogzitette a kefeleseit. Keves kiabranditobb esemenyben volt reszem eteren. Szanalmas szar, az volt. Na most amikor en ezt meglattam sirogorcsot kaptam. Mert amit en a szeretkezes alatt ateltem, teljes odaadassal, szerelembol az koszonoviszonyban sem volt azzal a pornoval amit a felvetel mutatott. Masreszt, pont o volt az aki ravett arra, hogy megnezzek vele 2 pornofilmet, ami nem csakhogy nem tetszett de en olyan szerelmes voltam, hogy nem is ertettem miez most akkor…
        szoval ezek az elozmenyek.

        Kedvelés

      • Valamit most gyorsan tisztazzunk. En sem itelem el azokat akik pornot neznek. Az elozo hozzaszolasom nem arrol szolt, hogy elitelek valakit csak mert olykor pornot nez, hanem arrol, hogy en nem fogadom el a sajat eletemben. Amit elitelek az a: gyartast igen, a kenyszert igen, a striciket igen a visszaeleseket igen. De felolem mindenki azt csinal es ugy ahogy akarja a maganeleteben.

        Kedvelés

      • Én is nézek pornót. És is főleg amatőröket, bár néha profit is, és néha kifejezetten durvát is. Az egy ideig vonz, aztán taszít, sőt undorít (és magamra is haragszom, hogy miért nézek ilyet).
        Próbáltam már eltiltani magam tőle, de vonz, vagy nem tudom, ingerem van rá. Úgy érzem, akkor könnyebben tudok “segíteni magamon”.
        Amúgy az én szexuális életem nem jó, nagyon nem, ezt írtam már itt, de hogy ebben az időnként pornózás mennyit rak hozzá vagy vesz el, nem tudom. Az sem tudom, hogy gáz-e a moderált pornónézés? (Főleg az amaőrfilm-nézés, ahol azért feltételezhető, hogy a két fél együttes örömére készült a video.) Az utóbbinál nem vagyok benne biztos, hogy gáz.

        Kedvelés

      • Ezért van manapság keletje az ún “barátnő-feeling”-nek, azaz hogy a lány még kedves is legyen és tegyen úgy, mint ha elájulna a pasastól. Szóval már ez is megjelent elvárásként.

        Kedvelés

      • Hááát…nem leszek népszerű….Annak idején, fiatalon a nőgyógyászommal beszélgettünk arról, hogy (szerintem) milyen bunkók a férfiak, merhogycsakaszex, de hol marad a virág, a mécsesek, a halk zene..Nagyon röhögött és azt mondta, térjünk erre vissza 45 évem körül és nagyon meg fogok lepődni, mert ahogy fogy az ösztrogén és túlsúlyba kerül a tesztoszteron, nagyon fogom szeretni, ha elkapnak a kapualjban. Mondtam neki, ő is egy bunkó. Oszt láss csodát, világ, igaza lett.

        Kedvelés

      • Azért óriási különbség van az között, hogy ez egy belőled jövő igény, és miért ne jöhetne, vagy egy veled szemben támasztott igény, aminek megfelelni kényszerülsz!
        És a feleségemnél ez a hormonális változás havonta előjön, néha csak nézek, mennyire lényegretörően csak AZT akarja. Aztán mint a tóba dobott kavics, elcsitul.

        Kedvelés

    • Jaj, te nagyon jó fej vagy! Miért nincs belőled több? MI most dolgozunk egy videón, ami épp arról szól,amit te megfogalmazol… ezek a kommentek most adtak egy lökést, hogy megsürgessem a dolgot!

      Kedvelés

      • Nem, nem vagyok jó fej. Miért tartott évekig, mire rájöttem, mi a bajom, miért érzem szarul magam?
        Ugyanazt csináltam, csak kicsiben. Az sem mentség, hogy “csak” amatőröket néztem.
        Belinkelem ezt a rádióadást egy pár helyre, hátha még valakinek felfordul a gyomra magától.

        Kedvelés

      • Jó, akkor nem vagy 😀 Ugyan nem tudom, pontosan miről van szó, mit tettél, vagyis nyilván sejtem, de témától függetlenül simán lehet az érési folyamat része, hogy az ifjúkori mintakövetési automatizmusainkat felülbíráljuk és megkérdőjelezzük, és kimondjuk, hogy mostantól másképp lesz. ehhez kell a düh, amit most érzel. Lehet, hogy nem vígasztal, de sokan életük végéig sem jutnak el idáig. Te igen, és ez számomra tiszteletreméltó. Sokszor érzem ezt egyébként az itteni kommenteket olvasva.

        Kedvelés

      • Tudod apa lettem. Nem, nem rögtön, mikor megszületett a fiunk, azt hiszem akkor történt, mikor rájöttem, hogy én vagyok az első számú férfi példaképe.
        És mikor erre rájöttem, elkezdtem számot vetni. Milyen is vagyok? Az vagyok, aki akartam lenni? Ilyen legyen a fiam? Ilyen férfi?
        A düh sok mindennek szól. Szól magamnak, a világnak, és annak, hogy csupán pár évem van, amíg hatni tudok a fiunkra. Majd lesz egy másik példaképe.
        Most épp azt remélem, valaki olyan lesz, mint Conchita. = Merj önmagad lenni, merd önmagadat megismerni. (Számomra ezt jelenti a jelenség)
        A düh annak is szól, hogy ezen a rendszeren alig lehet változtatni, én legfeljebb a kis környezetemben tudok. Ott is legfeljebb magokat elültetni.
        És nem, egyáltalán nem vígasztal, hogy mások nem jutnak el idáig, inkább csak elkeserít.

        Kedvelés

      • Nem tudom mit sejtesz, nekem a felismeres, hogy miert is nezek egyaltalan pornot, majd lettem függő, letaglózott. És nagyban hozzásegített a gyógyuláshoz.
        Egyébként simán lehet, ahogy mondod, hogy ez az eresi folyamatom része, hogy most így leszámolok vele.
        (Meg kell jegyeznem, eléggé eltérő mindkét nem részéről a pornóról alkotott vélemény. Az én életembe pár hónapja nem fér bele, egyáltalán)

        Kedvelés

  9. De mi az a folyamat, ahogyan eljut egy kiskamasz fiú a férfivá érés végére, mikor úgy érzi, hogy mindez így rendben van? Mert nem hiszem, hogy tizenévesen már erre vágyik, vagy így gondolná, hogy a barátnöje mellett a plussz igényét pénzért vett lányokon levezeti.
    Mikor, és inkább mitöl fordul át, miért kezdi el azt érzeni, hogy ez így rendben van?
    Èn egyre inkább a pornóra gyanakszom, az nagyban közrejátszhat. Persze a többi tényezö mellett.
    Ès mivel lehetne mindezt megakadályozni?
    Szerintem a szexuális nevelés az iskolákban égetöen fontos lenne.

    Kedvelés

  10. Remélem nem viszi el a dolgot nagyon ez a kurvázós, pornónézős hozzászólásom a bejegyzés eredeti irányát.
    Én úgy érzem, részemről végleg szakítanom kell a pornóval, ezt már rég eldöntöttem, ez az én álláspontom. Gondoltam felhozom itt, mert a bejegyzés címe maga olyan elgondolkodtató.
    “Én nem ilyen vagyok.”
    Én tényleg nem ilyen vagyok? Én milyen nem vagyok? De engem inkább az érdekel, én milyen vagyok?
    És ha már itt kommentelek, Éva vállalja az életét, arcát, mindenestül kiáll, hát én is kiállok, igaz, mint Normabontó, de én ilyen vagyok. Én ez vagyok, itt tartok, és ez az irány, erre akarok menni.

    Jövök sokat Mester Dóri könyvével, de nekem sokat segített, és éppen aktuális nálam. Mivel a tilos rádión szexműsora van, én meg lelkes rádió hallgatója vagyok, felhívtam figyelmét erre a pornós függős problémára, írtam nekik levelet, ők meg csináltak belőle egy műsort. Nemrég volt adásban, de sajna rosszul lett bevágva, csak az első része van meg.

    Mindenesetre ők nem látnak ekkora problémát a pornónézésben, már ami az adás töredékéből kiderül.

    Aki esetleg meg szeretné hallgatni, íme a link:

    http://tilos.hu/m3u/20140502/2000/2100/tilos.m3u

    Második 30 perc, 23. perc után. Előtte a vadászat című filmet elemzik.

    Kedvelés

  11. Lehet szigorúnak nevezni. Inkább a felelősség érzetnek nevezném, felelős vagyok magamért, az életemért. Ha nem abba az irányba megy, amerre szeretném, és az én hibámból, akkor az én felelősségem ezen változtatni.
    És nem jó irányba ment, mikor a feleségem szült, és hirtelen a libidója a pincében volt, onnan ki se mozdult másfél évig. Az első 6 hónapig tartott a lendületem, próbáltam mindent. Utána tehetetlennek éreztem magam. Belesüppedtem, elengedtem magam. Akkor kellett volna a pszichológus, hogy rámutasson arra, hogy egyszerűen a feleségem testi intimitás igényét túl is
    teljesíti a fiam állandó csüngése. Ezt ő sem tudta megfogalmazni. Ezt az egy évnyi poklot megspóroltam volna szívesen.
    De ahogyan azt észrevettem, hogy szépen lassan függő lettem, avagy vigasztalást itt kerestem, arra is rádöbbentem, ha én nem változtatok, akkor ennél csak rosszabb lesz.
    Úgyhogy a pincéből először kirángattam magam, és úgy tűnik, jött velem a feleségem is.
    És igen, ehhez rohadtul szigorúnak kell lennem önmagamhoz, mert a függőségből nem jön ki az ember tessék lássék módjára, legyen az bármi.

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.