Jaj, a mamami fórumán, meséltem ezt már?, volt (van) szaranya topik! A nők, hordozós, sokáigszoptatós, együttalvós, otthonszülős anyák (tudtátok, hogy én is efféle vagyok? de mégse, mert szerintem fakó minden teória, s a lét aranyló fája zöld, a kötődő nevelésben, de egyáltalán, bármiben, a művészetelmélettől a macaronkészítésig csak a lazaság az érdekes, a dogma nem), szóval anyatársaim a bűntudatukat a hétköznapok apró eseményeivel, mulasztásaival, rossz érzéseikkel kapcsolatban úgy próbálták meg feldolgozni, mert a topik eredeti szándéka ez lett volna, hogy definiálták és bebetonozták magukat mint szaranyákat, ostorozták magukat, viccesen, rutinszerűen, avagy komoly elkeseredéssel, valósággal egymásra licitáltak a szaranyaságban, ebben a mély és sima falú gödörben, ami a kisgyerekes, otthonfelejtett anyaság tud lenni a maga bagatell történeteivel, aggodalmaiban, mulasztásaival, elszürkülő rózsaszínjével, és ahol olyan abszurd és önmagáért fontos tud lenni a büfi és a játszótéri verekedés és a csalánkiütés, főleg, ha a minderről való folyamatos beszéd ezt erősíti az ember lányában — mert fórumozni, egymásnak csomagokat küldeni, limitált hordozókendőkre vágyni azért mindig jut idő, sőt, a bosszúságokról egyenes adásban közvetíteni is, ami lehetne ősanyaközösség, feszültséglevezetés, támogatás, a felnőtt sorstársakhoz szólás üdítő élménye, de mégsem tud az lenni, leginkább öncél és pótcselekvés. A mindent túlaggódás, önmarcangolás, önmagunkat mindenhatónak hívés. A gyerek, akitől amúgy kivagyunk, a világegyetem közepe, beceneve mitikus fogalom a topikban. A kötelességtudat, mások megfigyelése, irreális elvárások, belebukás, önszaggatás, jaj.
Én mosolyogtam. Nekem ez már akkor sem. Csak éljünk. Beszéljünk felnőtt témákról, vagy meséljük el, ami vicces. Mit kell ezt túlbonyolítani? Olyan, amilyen. Igaz, nekem könnyebb volt. Úgy nagyjából, a lényeg rendben van. Igen, sír az ember a fáradtságtól. Igen, káosz van. De csodálatos. Ömlenek a hormonok, érzések, örömök, minden magától értetődő. Néha meg a falhoz vágnád. Hát persze. Szeretem a gyerekeimet, szeretem önmagamat, nem hazudok, természetesnek fogom fel ezt a sok ellentmondásos érzést.
Mit tudtam én még akkor, boldog tudatlanság volt.
Mi nagyon toltuk, két itthonról dolgozó, elkötelezett, egymást nagyon szerető szülő, akik nagyon akarták ezeket a gyerekeket. Nagyon. És jó volt, és sokat számít ez, az első évek. Az érintés, az anyatej, az egésznek az őserdei önfeledtsége, hallelujás szabadsága, intimitása, Juli finom kórházi és Dávid otthonszületése, és hogy alig tettük le őket a bőrünk közeléből, lehettek kismajmok, az nem mindegy. Mostuk a pelenkát, együtt teregettük, de nem ám valami rongy, hanem dizájnos, krokodilos biodarabok, és közben János Goethét szavalt. A hátunkra kötöttük a kicsit és a nagyot, mentünk bele a világba erősen, egymás kezét fogva, utaztunk, tóba merültünk, szerettük egymást, soha erről vitánk, elvi nézetkülönbségünk nem volt, nem bántunk semmit, paradicsom volt, az élet áramában lubickoltunk.
A férjem egyébként hatvanegy éves volt, amikor Juli és hatvanhárom, amikor Dávid született. Elvi indulásunkról annyit, hogy ő nagyon melegszívű, nagybetűs apa volt korábban is, hárommal, de így, ennyire őserdeileg nem csinálta még, mégis olyan lett ez az egész, mint a bőre (én viszont ifjan, konokul, a pre-kötődőnevelős kétezres évek elején, tehát amikor még nem volt ez trend, csak a Kismamában olvashattunk erre utaló ötleteket, Lőrincet is makacsul hordoztam és szoptattam, és akkor is leszartam a K vitamint meg ilyeneket). (Na jó, a D-t.)
Biztos megszépítem most. Negyvenkettes nadrágokat hordtam. Nem olvastam. Sokszor elkeseredtem. Voltak vitáink. Lesett minket a vesztemet kívánó család. Anyám is okosabb volt mindig. De így volt, igenis így volt, minden cseppje kincs.
János meghalt. Ami előtte történt, és az utolsó két hónap, azt nem taglalom nyilvános posztban, de megnőttek a léptékek, megváltoztak az arányok, a dolgok jelentősége.
Egyedül vagyok. Egyedül biztosítom az élet keretét és áramlását, és igyekszem a külön, szuverén létemet is megőrizni. Olyan segítséget, amilyet keresek, nem találok. Van könnyítés. Van szeretetkampány. Van énerőm, bőven. De alapélmény, hogy nem tudhatom azokon a csütörtök estéken.
Nem is tudom. Nagyon fáradt vagyok. Rutinos vagyok. Lehámlott, ami nem lényeges. Nincsenek elveim,csak annyi, hogy jobban jár mindenki, ha. Tudom, mit hogyan, miért nem amúgy, és tudom, mi az, amit én egy percig sem, de ez nem elv, ez a minimális életben maradás. Egyedül zuhanyozom, ebből nem engedek, és sokszor egyedül eszem. A gyerekeim filmeket néznek. Ugyanazokat, nagy figyelemmel, esti programként. Ez van, nem szerettem én sem, nem szeretem most sem. A lényeg a béke, a nyugalom. Mosogatok. A mosdókagylóban, mert… még mindig semmi nincs a konyhámból, csak a darabjai. Néha elmegyek. Futok, randevúzom.
A gyerekeim nem esznek salátákat, úgy ügyeskedem oda az édes paradicsomot, uborkát a szénhidrátköveteléseik mellé. Nem járunk már játszótérre, rutinosan bóklászik a kertben a ház gyerekcsapata. Van, hogy elalszanak hétkor, beszélgetünk, összebújunk, és van, hogy tizenegyig kukorékolnak. Van békességes lazulás, van józan jelenlét, és van felőrlő stressz. Nem vágok ki színes papírlepkéket. Elolvasom Héraklész tizenkét tettét. Budapest Bárt hallgatunk. Járunk emberek közé. Észreveszem, ha ügyes. Tetszik, ahogy viselkedik, beszél, értékelem, nem akarom átformálni, büszke vagyok, nem aggódom. Vannak vendégeink. Farsangot játszanak, és mindegy a ruhásszekrény. Nem ordítok, csak sóhajtok. Jó nekik, de legalábbis nem rossz. Nekem is jó, vagy hát nem bírhatatlan, legyünk pontosak.
Tudom, mit kell tennem, hogy ne boruljak ki, ne legyen kiabálás, szükségleteik teljesüljenek, és legyen saját életem. Az oviba menős reggel, például, amikor előbb ébredek, van egy félórám, néha egy — ekkor zajlik az érzelmi életem, és ekkor nézek bele a blogba is –, aztán indul a daráló. Kedves daráló egyébként: tárgyak, tevékenységek, mondatok, de figyelni kell. Húsz métereket megyek egy zokniért, és hát két lábuk van, az negyven. Én odateszem, megkeresem, felforralom, kiöntöm, beragasztom, megvigasztalom, kicserélem, feltörlöm, meghallgatom minden hétköznap, és természetesen. Ami kell, a kezükbe, hasukba, a lábukra kerül, és aztán menjetek ki. Kimennek, ülnek a betonszegélyen, az aranyló reggelben várnak, vagy hernyókat gyűjtenek, kergetőznek, míg én magamra szánom azt az időt, ami ahhoz kell, hogy kiléphessek az utcára, és akkor melléjük gördülök a biciklivel. Akkor megyünk. Nekem így megy ez. Nincs könnyítés azokon a szerda reggeleken.
Én nem gügyögök, nekem nincs párhuzamos, gyerekeknek szánt valóságom, én nem szeretek társasjátékozni, én kiborulok, én ingerült vagyok, én szoktam reményvesztett lenni, én megmondom, hogy most nagyon szomorú vagyok, és azt is, mitől, én mondok drasztikus poénokat, én elvárom, hogy lehessek egyedül, két ajtó mögött is. Én nem hallgatom el önmagam elől az érzéseimet, és nem szégyellem a teljesen természetes reakcióimat. Az egyedülálló szülők lényegre szorítkozó, sallangmentes életét élem, a mamami távolról ködlik, a sok külön alfórum témája nem érint. Túl kell élni, valamint örülünk, hogy lyuk van a seggünkön.
Lehetne többet, figyelmesebben, persze. Lehetne nagyon kedvesen reagálni a követelőző sírásra, a fáradtságra, a gyerek csalódottságára, lehetne többet mosolyogni, szakemberhez vinni őket, aggódni, önmagamat feszíteni, nagyobb rendet tartani, korábban kelni, kevesebbet dolgozni. Anyuka, hát miért nem…? Lehetne bizonyos dolgokban nem elvágólagosnak lenni. Csak abban összeomlanék.
Kiforrott az optimum. Így, jelen körülmények között ennyi megy. Nyugalom van. Jól alszunk. Nem betegek. Túléltük a halált. A lényeg stimmel. Néha elkeseredem.
A sok vád, a sok bírálat, az öngyötrés. Nos, ez sem bonyolult: aki nagyjából magára van hagyva a nem egy embernek való feladatban, főleg ha válság van, anyagi, testi, önszeretetbeli, párkapcsolati, jövőképbeli, és különösen, ha folyton basztatják és kicsavarják belőle az utolsó cseppeket, az nem fogja bírni.
Az kiég. Az szaranya lesz.
Ha nem ég ki teljesen, az is valami.
Ha jót akarsz a gyerekeinek, szeresd az anyát. Ő a kulcs. Ha nem szereted, tégy meg annyit, hogy nem basztatod.
Miért írom mindezt, mit elemzem itt az anyaságomat magyarázkodva. Péntek délután egy ünnepélyes rendezvényen jártam. A gyerekeim is ott voltak, és én figyelni akartam. Ezt nagyon nyugodtan megmondtam nekik előtte, és a hely maga gondolt a gyerekekre, nagyon is. A nyektetéssel, hogy percenként van valami, ez kell, az kell, sírás, kakilni kell, mégse kell, kitört a hegye, én is olyan sütit akarok, hadd vegyem fel a balettruhámat, Dávid elvitte a cipőmet, ölben sem jó, nehezen vagyok. Mindjárt. Egy kicsit halkabban. Most már fejezd be. Nem, nem megyek oda. Egyre nehezebben. Le kellett volna lépni hatkor. Fáradtak voltak. Én is.
Szembesültem a közösség egy tagjának ítéletével. Miszerint szaranya vagyok.
Pontosabban nem szeretem a gyerekeimet. Olyképpen szembesültem, ami figyelemreméltó és ízléses mód ám, hogy a távozáskor a nyitott táskámon, amelybe addigra már a félig ivott fanta is belefolyt, és rajzok, és koszos zokni, és minden, négyrét hajtott kicsiny noteszlapot leltem. Sorsunkért felelősséget érző jóakaróm a következő kérdéssel szembesített:
ÉVA! PRÓBÁLTAD MÁR SZERETNI A GYEREKEIDET?!
Minden külön értesítés helyett ezúton válaszolok: nem. Inkább eladom őket kolbásztölteléknek, a kilónkénti árról most egyeztetek a húsgyárral.
A hibátlan ízlésű, emberismeretű rajongót innen csókoltatom, az eset után nem a saját anyaságomon gondolkodtam el, neki viszont kívánok egy statáriális hármasikerszülést.
Ti, akik engem korholtok, hogy milyen vagyok, miért nem így-úgy, vagy benne hagytok a szarban, pedig hogy szerettek engem, ti gondoltok arra, hogy nekem milyen ez már mióta és egyedül az üvöltő gyerekkel, aki enni kér és lázas és összekakilja és lerúgja és látja rajtam, hogy megyek tönkre, látjátok, hogy mi mindent megteszek, hogy bírjam, hogy fenntartsam a normális élet látszatát, megkeressem a rávalót, és mennyire egyedül, mekkora szarban — ti miért csináljátok ezt velem?
csak az olvassa. én szóltam 
Tudom, hogy jobb lenne talán, ha az első kommentet olyasvalaki írná, akit személyesen ismersz, és jóbarátod, de így a hajnali munka közben megakadt a szemem ezen a bejegyzésen, és nem bírom ki. Sosem értettem, hogy a jóakarók, akik annyira jót akarnak és annyira világosan látják, hogy mi helyes és mi nem hogy képesek túrabakanccsal a másik lelkébe taposni. Ezt a melodramatikus üzenet ráadásul mintha egy brazil szappanopera forgatókönyvírója álmodta volna meg, így, a “?!” felkiáltójellel a végén, ezzel a hatalmas újdonsággal (mert bizonyára még nem jutott eszedbe, hogy a gyerekeidet szeretni KELL) és ebben a formában, a táskádba csúsztatva, kerülendő a személyes konfrontációt és azt a helyzetet, ahol kiderülhetne, hogy esetleg tudna segíteni neked valamiben.
Ez a gesztus, ez a cetli szánalmas és undorító, és – ez nem tanács, csak értékítélet – méltatlan arra, hogy egyáltalán gondolkodj rajta. Függetlenül attól, hogy ki írta.
Komolyan, ha mindenki annyi energiát fordítana a saját lelke építésére, mint a másik b..szogatására, akkor mi lennénk a tízmillió buddha országa.
KedvelésKedvelés
igenigen
A cetli nevetséges. Ha te érdekled kérdezzen és öleljen, ha a gyerekek, akkor vigye ki őket kakilni és színezzen pónikat velük egy laza órácskán keresztül.
KedvelésKedvelés
Szerintem ez történt, miközben fél szemmel engem lesett, de azért a sunyi erkölcsi intelmet sem sajnálta tőlem. Mert volt egy ilyen nő, a szemkontaktust kerülte, gyerekeimmel negédes volt, és ölelgette őket. Majd ő szereti őket egy fél délután!
Szeresse. Nem akartam leírni ezt, mert nem vagyok benne biztos, hogy ő volt.
Meg aztán nem én vagyok az összetört lenvászon egybeszabott anya. És pont a széthullás ellen nem vagyok az. Túl jól is nézek ki, túlságosan csapból folyok, túl sokat láthattak húszéves önfeledtséggel csókolózni engem fővárosunk hídjain mostanában, és túlságosan megy a vadonatúj, ékszerszerű sarum a napszemüvegemhez, túlságosan elhangzott rólam mikrofonba: ITT VAN GERLE ÉVA IS, AZ INTERNET KIRÁLYNŐJE. Ha nem én volnék, és ha nem ilyen volnék, ezt a valakit én is lesném kajánul.
KedvelésKedvelés
Éva, láttalak ott, szépek voltatok és feltűnőek:) Igen, néztek páran benneteket, téged. Volt egy-két furcsa-kicsinyes, “civil” lenéző reakció ott, nem feléd: általában tűnt fel. De ez a cetlizés félelmetes a primitívségében. (Ölelgetni pedig egy gyereket, akivel először találkozunk (akár ő cetlizett, akár nem), nekem tiszteletlen és tolakodó, nem kisdedekről beszélünk. Én ezt utáltam legalábbis gyerekként.)
KedvelésKedvelés
Nagyon gáz volt! Tuti, hogy az a nő volt, aki tapizta a gyerekeket, mert az az odamenés is helyrerakós volt, amolyan “majd én megmutatom, mit kellene most csinálni” nyálazás. Nem igazán, vagy nem teljesen a gyerekekről szólt, hanem egyértelműen iránymutatásnak volt szánva amolyan hatvanas, jaj, csak lenne már unokám típusú nőtől.
Nem tudom egyébként, mi a jó. A gyerekek tényleg unatkoztak, de Éva azért volt ott, hogy ott legyen. Nem tudta megoldani máshogy, el kellett vigye a gyerekeket, akiknek egy ilyen esemény nem esemény. Viszont a társadalmi elvárás az lett volna, hogy ő engedjen a gyerek játszmájának, adja fel önös vágyait (pl, hogy velem nagyjából fél év után baromi fontos dolgokról beszéljen, ami hát tényleg már már luxus kategória kisgyerekes anyának) és még ott is feladja tízszer a cipőt, beüljön legózni a gyereksarokba, és mindezt azért, hogy a gyerekek nyugton legyenek. Merthogy ezek a nők azért voltak ott, hogy társadalmi életet éljenek (elvileg Éva is azért volt ott egyébként), s ebbe a két gyerek kurvára belezavart a futkosással, zajjal, egyebekkel. A szaranya leginkább attól volt zavaró tényező, hogy nem tett róla, hogy a gyerekei ne legyenek zavaró tényezők. Értitek ezt? Kurvára nem a gyerekekről szólt ez a kritika és előtte az odamenés elsősorban, hanem a gyerekes nő zavaró jelenlétéről. Ha a srácok végig egy széken ültek volna némán úgy, hogy az anyjuk rájuk sem néz, akkor jól nevelt cukik lettek volna, vagy észre sem veszik őket, fel sem tűnnek. Sőt, Éva szuper anya lett volna (ne viccelj, ilyen jól nevelt gyerekekkel? Azonban ők így hárman zavarták az eseményt, hát rögtön rendszabályozzuk, megszóljuk az anyjukat, sőt, a szeretetre hivatkozunk, bűntudatot keltünk. A cetlin állhatott volna az is (bár az is elég szemét dolog lett volna), hogy fegyelmezd meg a gyerekeid, vagy ne hozd őket ide, mert kiteszed magad árgus, firtató, kritikus szemeknek. Írhatta volna azt, ami valójában a gondja volt, jelesül, hogy idegesítette őt a két gyerek és elvárta volna, hogy az ő nyugalmának érdekében az anyjuk tegyen valamit.
KedvelésKedvelés
Én félek az ilyenektől. Akik megítélnek és megbélyegeznek mert mondjuk a gyerekem nem odaillő módon üvölt, mikor nyugtonülés volna kívánatos. Nem tehetek táblát a nyakunkba, hogy de igen, nevelem, szeretem, törődünk vele, hogy túlmozgásos, hogy nem alszik ezért hamar kifárad/unk, hogy kértem segítséget, hogy hagyjatok. És vannak helyek, ahova ezért nem megyek, nem viszem, mert kötélen egyensúlyozok és ha valaki belémrúgna (nézés, jóakarás, tanács, cetli), félek, hogy lezuhannék. Ez persze nem megoldás, de jelenleg használható önvédelem.
KedvelésKedvelés
Erről írtam fentebb. Erről az aljas sumákságról, mikor látszólag a gyerekedről szól a tanács, a “segítség”, az odafordulás, valójában meg arról, hogy zavarod őt. Szűnjetek meg, legyetek csendben, láthatatlanul. Ezt viszont nem illik mondani, mert akkor hirtelen ő lenne az antinő, aki nem ájul el a gyermekek láttán. Így tök jó. Így ő édes, gondoskodó nénike, a másik meg, aki tolja ezt 24 órában, az szaranya.
Remélem, olvassa a bejegyzést az illető.
KedvelésKedvelés
Sok mindenről jó, hogy leírod, segít, de hogy a gyerekek zavaróak lettek volna? Nem, én nem így látom. Nem futkostak, csak ingert kerestek, elég csendesen. Idegesítő voltuk kimerült abban, hogy engem nyaggattak, odajöttek mindig változó ez-azzal (holott én tényleg rászoktattam őket arra az évek alatt, hogy lehessen velük természetes módon helyeken lenni, és soha nem gondoltam, hogy ez nem jó nekik, Jánossal is ezt csináltuk, ez is a kötődő nevelés jekánás változata volna, hogy legyenek el, ott vagyok, de mindenki azt csinálja, ami az életkorának megfelel, és ők nem is ilyen anyaaaaa, menjünk már hazaaaaa típusok, és én ezt pontosan tudom róluk, én akartam, hogy ilyenek legyenek, és igen, mindenhol feltalálják magukat, új játékokat játszanak, barátságokat kötnek, és ezt lelki jóllétük jelének tekintettem. Az én gyerekeim, a fent részletezett alapok miatt, nagy általánosságban jól vannak. Dávid baba még, nyúz, frusztrált, nem túl építően kezeli a konfliktust, de ő is boldog és önfeledt és játszik és önálló. Most volt a gond, olyasmi, mint a februári galérialátogatás után a büfében, ha emlékeztek, hogy ez a könnyű együttelmenés felnőtt helyre, ez nincs, jöttek folyton, játszmáztak, de folyton, és én ettől befeszültem, és amikor világos volt, hogy Juli azért sír, mert egy seggét is láttató ruhát venne fel inkább, és ezt már elmondtam neki, hogy nem lehet itt, akkor nem vigasztaltam, mert azért sírt, hogy kierőszakolja az engedélyemet. Kívülről úgy tűnhetett, hogy én észre sem veszem, leszarom, hogy sír a gyerekem, oldja meg maga.
Ja és volt ott bőven más gyerek is. Nem is tudom, ez a nő nem hivatásosan volt ott a játszósarokban? Őt nem zavarták, ő imádta őket, csak engem, aki már nem bírom ezt a nyúzásmaratont kedvesen, elfogadóan, mert cafatok lötyögnek már a csontjaimon csak, és ez nem a péntek és nem az elmúlt két hónap, hanem több év története, szóval ő csak engem próbált megrendszabályoznia bűntudatkeltő, nekem címezett kedvességével.
És nekem nem segít a családom, de semmit, soha.
És nem látok kiutat.
KedvelésKedvelés
El tudom gondolni, hogy őt, vagy más fanyalgókat valójában a gyerekek zavartak. Engem nem zavartak, de voltam már úgy, hogy azt éreztem, ha azonnal nem csinálok valamit jó anya módjára a gyerekeimmel, akkor zavarni fogja őket, és ez azt vonja majd maga után, hogy ÉN LESZEK szaranya. Mert nem úgy csinálom, mert meg kellene vigasztalni, lefoglalni, nyugodtan tartani.
Nekem volt, hogy családi rendezvényen a saját anyám baszott le, mert egy órára elmentem a tesómmal beszélgetni, és nagymamák, nagynénik és a gyerekeim SAJÁT APJA mellett a gyerekeim zavaró tényezővé léptek elő. Milyen anya vagyk én, hogy magukra hagytam őket elvárva, hogy itt másoknak kelljen foglalkozni velük? Szegény gyerekek.
Nekem nem zavaróak a gyerekeid, a mechanizmus viszont gyakran az egy ilyen cetli mögött, hogy valójában nem a gyerek melletti a kiállás, hanem jobb lenne nyugodtabb, rendezettebb összkép.
KedvelésKedvelés
Egyetertek. Ismeretlen gyerekek olelgeteset en sem ertettem soha a jopofizassal egyetemben. A cetlikuldo, pedig egyszeruen irigy. Az ehhez hasonlo rosszakaratu “jotanacsokat” tobbnyire az irigyseg generalja. A tetejeben vegtelenul sunyi, trancsirozo szandekkal es cinikus. Szot sem erdemel tobbet.
KedvelésKedvelés
Nem csak és feltétlenül arról szól ez, hogy zavar a gyerekem. Van, hogy az egész pillanatok alatt lezajlik, öncélú ítélkezésre mégis elég. És az is benne van, hogy engem nagyon hosszasan és nyomokban még most is frusztrál, hogy szoktatás és következetesség ellenére nincs el magában, vagyis nem úgy, nem annyi ideig. “Remek” önmarcang-alap volt, hogy nem tudom természetesnek, szabadnak, jekánának, meg nem tudom még minek nevelni, és hihetetlen felszabadító volt az egész anyasághoz meg a gyerekemhez való viszonyomban, mikor szakember végre összegezte és megfogalmazta az apró gyanúimat és feloldozott azzal, hogy nem az én hibám, ezt már tudom is kezelni, de nem teljesen elfogadó közegben rettenetes szorongás tud még rámtörni emiatt.
KedvelésKedvelés
” összetört lenvászon egybeszabott anya.” Ez annyira jooo! :):) es tenyleg csokolozol hidakon? 🙂 annyira jo latni, hogy valaki ujra es ujra, es mindennek ellenere el! Olyan orom ez, mint amikor az utcan, aszfaltban tovig vagott gesztenyefa-tonk oldalan kihajtott a zold 🙂
Ami meg a csupa nagybetuvel irokat illeti – azok is egy lelki alkat. Nem a kihajtos fajta.
KedvelésKedvelés
A csupa nagybetűvel írás ilyen névtelen, gerinctelen leveleknél gyakori nagyon. És ez érthető is: a folyóírás annyira személyes jegy, olyan jellegzetes, hogy még ismeretlenül is valamit önmagadból adsz ki, ha úgy írsz valakinek. Önvállalás, szerintem.
Na, a névtelen, kioktató, vádló, aljas levél az minden, csak önvállalás nem.
KedvelésKedvelés
Van aki neten is ugy ir. Es mondatonkent 3 felkialtojellel 🙂
KedvelésKedvelés
Igen, csókolózom, sőt, nyelveset.
KedvelésKedvelés
Nyílt utcán, mi? Erkölcstelen cáca! Mi lesz így a világból!
KedvelésKedvelés
Ezekkel a mai fiatalokkal már nem lehet bírni!
KedvelésKedvelés
De jó! Kicsit sárgulok az irigységtől. egészségedre! Jót tesz az arcizmoknak is! Különösen a “mész te a picsába” – típusú grimaszokhoz kellőket erősíti!
KedvelésKedvelés
Nahát! 😀 Hajrá! 🙂
KedvelésKedvelés
” Komolyan, ha mindenki annyi energiát fordítana a saját lelke építésére, mint a másik b..szogatására, akkor mi lennénk a tízmillió buddha országa.”
Ott a pont.
Saját még nincs, de az ovisaimat én is sokszor szívesen a falhoz vágnám. Aztán elmondom nekik, hogy Vikinéninek ma fáj a hasa, rosszkedve van, ne akard, hogy ordítsak, ne bántsuk egymást, hagyjál már, menj játszani, foglald el magad, vagy tudodmit, ülj ide az ölembe, az ujjad a szádban, szenvedjünk együtt; hozd ide az állatos lapozót, vagy meséljek inkább? Arra még van erőm. Az esetek 80%-ában megértik. A maradék huszat (húszat?) meg túléljúk. Egyszer eltelik a nap.
Nem tudom, anyaként hasonló-e, de én nem akarok szent hazug mártíranya lenni, az biztos.
Szívesen segítenék. Szoktam idegeneknek is orvosi váróban, vasúton, itt-ott. A szülők először félnek, dühösek, azt hiszik, én is bele akarok szólni. Aztán leeresztenek mint egy lufi. Minden másodperc érték tud lenni, amíg nem rajtad lógnak, mikor amúgy is ki vagy facsarva. Nincsenek illúzióim már.
KedvelésKedvelés
Hö…ovisaimait kepzeletben neha (sokszor) en is a falho’ :-). Komolyan mondom, segit! Azt is latom, h a szulok nem mutatjak ki az erzelmeiket a gyerek elott! Anyam is arra tanitana allandoan, h ne veszekedjetek elotte, majd kesobb megbeszelitek ( megis mikor, baszki?) es h nem kell bocsanatotot kerni az elhibazott dolgokert a gyerektol…akkor megis kitol a faszomtol fogja megtanulni, h lehet, sot szabad elszurni es szabad felismerni es beismerni?! Sot: jo! A csoport gyerekeit is ezekre tanitjuk es erezhetoen kevesebb bennuk a frusztracio, ha ovonenin is latjak, hogyan kell kiengedni a gozt :-).
A cetlin valo eszosztas pedig melysegesen rosszindulatu, gyava dolog. Nagyobbat sose elvezzen, mint mikor masok taskajaban turkalt, a kis perverz 😀
KedvelésKedvelés
Az megint az egyik leginkább anyaellenes pszichológusi iránymutatás, miszerint a gyerek előtt nem veszekszünk, valamint a gyerek felé egy elvet képviselünk. Főleg nálunk szemétség ezt sugallni, ahol ugye konfliktusban, vagy családi ügyekben az apák privilégiuma utolsó szót mondani. Az apa legkevésbé fog engedni, ha mást akar, mint az anya (ha egyáltalán akar valami, ugye), így hát a tudósi iránymutatást követve az anyának kell apát képviselni, majd utólag titkon másképp tenni (már ha nem ért egyet). Akkor viszont szar feleség lesz, aki szövetséget köt a gyerekkel az apa ellenében. Igaz, nem nagyon van más választása, de ez most senkit nem érdekel.
Anyámnak nem volt szabad akarata, s nekem nagyon fájt, hogy apám gyakran igazságtalan, kegyetlen, engem bezáró, megbízhatatlanságomat sugalló döntéseit nem vétózta meg, intim beszélgetéseinket tovább adta, majd szócsőként apám véleményét képviselte felém. Irigyeltem bnőmet, akinek szövetsége volt az anyjával. A béke kedvéért rábólintottak a hülyeségre, aztán ők ketten, a két bizalmas próbáltak egy jobb döntés mentén haladni. Az emberibb volt, mint nálunk, sőt, máig szép kapcsolat van az anyukájával.
Tudom, hogy nem ez az ideális, de sajnos gyakran nincs más lehetőség. Az pedig, hogy ne a gyerek előtt vitázzunk, ráadásul gyakran a gyereket érintő dolgokról (például ne üvölts vele, mint egy sakál témáról), az megint csak arról szól nekem, hogy kussolj nő, mert amúgy szaranya vagy (mert ugye, apákról sosem beszélünk, csak abban a formában, hogy ők fontosak, kellenek akkor is, ha szemetek, elhanyagolók, erőszakosak, isznak, börtönben vannak, de VANNAK, hurrá! Van apakép, van férfi, aki nyilván a kulcs ahhoz, hogy a gyerek ép lelkű legyen. A nő csupán arra kell, hogy a szarból kikaparja, életben tartsa, hallgassa a hülyeségeit 18 éven át, ám ahhoz, hogy az a gyerek EMBER legyen, ahhoz muszáj férfinek ott lenni. Még az se problem, ha emberileg nulla az illető).
Khm
KedvelésKedvelés
Mennyire igazad van Adél! Ma drága férjem pont ezt vetette a szememre, hogy én megaláztam őt a gyerek előtt és aláástam a tekintélyét, mert a gyerek előtt megmondtam, hogy elég volt és nincs igaza abban, amit a gyerekkel éppen csinál. Elvárta volna, hogy csak azért neki adjak igazat, mert ő az apa, a felnőtt, a férfi, aki 4 nap csapatépítés után (ami persze baromi kemény meló volt) végre hazajött és elmagyarázta a gyereknek és nekem persze, hogy mit csinálunk rosszul. Hát, ebbe ma belebukott. Nem vagyok hajlnadó egyetértést hazudni többé, ha nincs. És utána a szegény gyerek még magát hibáztatta, hogy miatta volt az egész nagy veszekedés.
KedvelésKedvelés
Ez a ne vitázunk a gyerek előtt, ez egy bullshit. Jó, nyilván, ha egy mód van rá, a nevelési alapelveket kettesben beszéljük meg, és főleg ne hagyjuk, hogy a gyerek kihasználja a kettőnk között levő ellentéteket, de hogy ne hallhatná, hogy nem értünk egyet, ez baromság.
KedvelésKedvelés
Nemcsak rosszindulatú, hanem tapló. Hogy jön ő ehhez, ki a franc ő?
KedvelésKedvelés
Te, úgy is, mint szakmabeli, az normális, hogy míg régen a gyerekek vagy a disznóknak vitték a moslékot meztélláb, vagy a hamuban játszottak a kukoricacsutkával, vagy kaptak egy méretes taslit, ma ennyit nyúzzák unatkozva, nyafogva, feszengve, ingert keresve a felnőtteket? (aki olvassa a blogot, érti, aki nem, az ne értse) De most komolyan, lelki bajuk van, vagy csak rászoktak a plüssállatnak használt, végtelenül facsarható elsődleges gondozójukra, mert unják a tévét?
KedvelésKedvelés
én csak azt tudom, hogy plüssállatként nézve végig magamon már évekkel ezelőtt a lomtalanítás áldozata lettem volna. hogy a gyerekkel meg a világgal mi van?
KedvelésKedvelés
Ezen en is gondolkodom mar egy ideje es kerdezgettem is, de nincs meg adekvat valasz. En is kötödöen nevelek, fut az egesz program nalunk is igeny szerinti szoptatasostul, mindenestül, a gyerek minden kis nyekkenese reagaltam babakoratol satöbbi nem reszletezem, a lenyeg, hogy multkor, amikor a szinten kötödöen nevelö baratnömmel azon tünödtünk, hogy az enyem meg az ö nagyobb gyerekei energiaszintjüket es ingerigenyüket tekintve is mennyire egy hullamonhosszon rezegnek (nyuznak ök is es ingereket keresnek) feltettük magunk között a kerdest, hogy nem-e a kötödö-e neveles-e esetleg-e? – de nem bünöskent bünbakot keresve, csak ugy összefüggeseket talalgatva, mert hat lehet, hogy nincs is kauzalitas, csak korrelacio… es hat mert azt latom gyakran (ki tudja, megint csak az automatikus mericskeles-e?), hogy a jolnevelten egy helyben ülö “jo gyerekek” talan nem nyuzzak a felnöttet ennyire, de akkor meg azzal vigasztalom magam, hogy öket biztos elnyomtak, adtak nekik ket taslit otthon a negy fal között miheztartas vegett (egyebkent lattam mar tenyleg ilyen ketevest, de ott a szülök szinte dicsekedtek azzal, hogy van naluk nevelö celzatu pofon, meg a “seggerecsapokegyet”)… Nem tudom, ez csak egy hangosan tünödes es csak itt merem ezt leirni abban bizva, hogy ezt az ertö közönseg ertön erti…
KedvelésKedvelés
Nem lehet, hogy a kettő között van a megoldás? Csak ötletelek.
KedvelésKedvelés
De, szinte biztosan sejten, hogy valahol ott, de ha nagyon könnyü lenne megtalalni ezt a közepet, akkor mindannyian ezt akarnank, nem? 🙂 Egyebkent komolyan kerdezve, en sokszor nagyon szeretnem megtalalni a közepemet, elkapni azt a pontot, amikor meg jo nekem es nem leszivas, de leszivodasba is olyan könnyü belecsuszni es ha csak resen akarok lenni, hogy mikor van az a pont, amikor atbillenek, akkor nem vagyok önfeledt… Nekem nagyon nehez am lazasagot tanulni… Erre akartam ravilagitani, de most sem sikerült jol megfogalmazni… Szoval hol az a pont, ami meg jo es nem csusszan at leszivasos, reakcios energiadeficitesbe?
KedvelésKedvelés
Irto nehez megtalalni. Sot megkockaztatom, van, hogy hiaba probaljuk megtalalni. Azert, mert egyedul vagy, jo esetben ketten vagytok ra. Azt hiszem ezt korabban mar irtam, csak nem jol jott ki, hogy ez nem termeszetes es embertelen: marmint, hogy 1 v. 2 ember es a gyerek es a 4fal, meg a tartozekai, a frenetikus jatekok, esetleg meg egy kis intezmenyesites, ami ujabb stresszgomboc. Igy az lesz termeszetes, hogy csak te vagy, te leszel a vilagegyetem es annak kozpontja is, toled, tolunk var mindent … es persze nem kapja meg. Es ez azzal is jar, hogy a gyerek nem lat teged, titeket, engem, minket interakcioban masokkal, nem lat eletet, nem lat tortenest, nem lat tevekeny felnotteket, nem lat valosagot, nincs valodi kozossegben, steril es mesterkelt lesz az, amit o ebbol maganak leszur es elpakol.
Nekunk is komoly feladat volt elerni azt, hogy zajlik az elet, meg amit ugy neveznek, hogy independent play. Probalunk a gyerekekkel egymas mellett tevekenykedni, elni, mostar eleg jol megy, meg, hogy bevonjuk oket, amibe csak lehet es elet, de vannak szetcsuszasok. Onkentelenul belecsuszol abba, hogy korulotted kering a gyerek es toled var mindent. Egyszeruen igy van berendezve az elet, s ez nem jo. Es akkor most megint arra lyukadok ki, hogy a keretek, meg az elhetetlenseguk, meg hogy ebben, mit hogyan lehet megvalositani. Es ezert nehez az anyakra mutatnom, meg csak nyuzasnak felfognom, ami abbol lejon, hogy a gyerek engem keres es talal meg, minden nyigjaval, meg hogy ingert keres, azaz unatkozik. Hozzateszem azt gondolom az unalom sem egy nagy baj, mert abbol lehet valami iniciativa, a kesz talalasbol meg jellemzoen semmi.
M., koszi a nagyon esztetikus ‘aranykalitkas’ es finom csokit.
KedvelésKedvelés
Kalüpszo: Nem tudom, ezt az utolso kommentet nekem irtad-e vagy Nadjanak, mindenesetre nagyon jol megragadja azt, amit erzek: nehez megteremteni a közeputat (kerdeztem is talan Nadjatol, hogy ha olyan könnyü lenne, mindannyian ezt akarnank, nemde?) es – nekem legalabbis – nehez megteremteni, hogy zajlik az elet, van flow, van jöves-menes (most ez az aktualis eleterzesem, amit ebbe a temaba is belevetitek). Es ezt ugy mondom, hogy annak idejen nekem milyen mas volt, kulcsos gyerek voltam egy kisvarosban, de hasonloan fönixtrollhoz neha nagyon nem elveztem a kint logast a többi gyerekkel es mentem volna be a könyveimhez, de nem engedtek (introvertaltsagom mar ekkor megmutatkozott talan) satöbbi. Azota viszont sok minden nagyon megvaltozott, nem mindegy hol laksz, az erdöben sem lehet mar önfeledten boklaszni a füben a kullancsveszely miatt es minden tele van FSME-riogatassal :-), es tenlyeg, ebben az orszagban, ahol elek volt mar olyan eset, hogy apuka bezarta a pincebe a lanyait es evekig eröszakolta öket titokban, gyermekeket nemzve, mindezt egy idilli kisvarosban… A kertvarosok poklaban? De a multat sem idealizalnam. Hol a közeput? Valahol azt lenne jo latni, hogy hol allunk a mult-jövö között es miert ott es hogy megprobalunk ugy elni, hogy lehetöleg ne örüljünk meg es megis legyenek önfeledt pillanataink a neha nagyon is realis veszelyek tudataval is… Nem tudom.
KedvelésKedvelés
Kalüpszo: Azta, kivetelesen gyors volt a posta!
KedvelésKedvelés
Nem tudom a megoldást, pedig sokat gondolkodom ezen. Én is kötődően, vagy válaszkészen vagy hogy, kivéve a hordozást, mert azt nem szerette, ehelyett ölben volt folyton. És békén hagy, elvan magával sokat, végigalussza az éjszakát. Szerintem ez nagyon nagy részben gyerekfüggő.
KedvelésKedvelés
Najanak: Korr. : “szinte biztosan sejtem” (hö?, hogy lehet biztosan sejteni, szinte?)
KedvelésKedvelés
Gyerekfüggö: en is ezt tapasztaltam az enyemnel es en ertem a krézi törtenetünkkel, traumatikus terhesseggel együtt, hogy ez ilyen, ez a gyerek neha nyugtalan es en is es ez van; en ertem magamat (neha, de ez nem jelenti azt, hogy egyszerre megertö is tudok lenni magammal), probalom erteni öt is. Neha eleg nekem az, hogy en tudom magunkat (annyira, amennyire az adott ebersegi es ismereti szintemen lehetseges), es akkor nyugi van, de pont ilyenkor jön egy helyzet, ahol meg belecsuszok abba, hogy magyarazkodni kell es amikor latom, hogy elvarnak egy bizonyos reakciot, en meg nem hozom azt, na az… na az… hát az!
KedvelésKedvelés
Na utóbbi a hírhedt Kozma család, a gyerekek “jól neveltek” mivel már csecsemő kortól hideg fejjel ütik őket.
KedvelésKedvelés
Hát érzelemmel nem üthetik, mert az nincs nekik!
KedvelésKedvelés
Erről a “kötődően nevelésről” nekem most az ugrik be (bocsánat), hogy tavaly nyáron szerveztük a sokadik osztálytalálkozónkat. Végül megegyeztünk egy étteremben, semmi extra, valahol a Belvárosban, nem túl drága, nem túl zajos.
Az egyik ex-osztálytárs nagyon erősködött, hogy márpedig szervezzünk baba-mama találkozót inkább a Margitszigeten; páran leszavaztuk, én is köztük voltam. Engem nem igazán érdekelnek a gyerekek és semmi kedvem nem volt (és nincs) kb. tíz gyerek kiabálása és sikongatása közben lefutni a kötelező -és így is idegesítő- “mi lett belőled”-köröket.
Más anyukák is írták, hogy jaj ne, inkább lepasszolják apunak a gyereket (úgy látszik, vannak még normális apák, hehe, nem kell bepánikolni. Máskérdés, hogy én azt sem fogom fel, hogy lehet laza harmincasokként “apának” hívni az ember partnerét, de elvégre mi közöm hozzá).
Végül ominózus osztálytárs lemondta. Elmagyarázta, hogy márpedig ő kötődően nevel, ami azt jelenti (ezt ő írta, nekem fogalmam sincs, tudom, hogy divatozik mostanság valami venezuelai vagy patagóniai trend, bár szerintem ez megvan közelebb is, de nyilván izgisebb a tűzföldi páviántigrisanyákra hivatkozni, sebaj), hogy 3 éves koráig egyáltalán nem hagyja egyedül a gyerekét. Sehova nem megy nélküle, soha.
Minap néztem facebook-on (egykor ismerősök voltunk, de miután állandóan a pelenkákban található kakik állapotát elemezte, lejelöltem. Ha belegondolok, már gimiben sem szerettem), már a második jött. Az testvérek között is hat év, nem?
Hát milyen élet ez?
KedvelésKedvelés
Hisztériás. Legalábbis az lesz.
KedvelésKedvelés
Nem fogalmaztam eleg pontosan magamrol, ugy latszik, vagy talan megis csak van uj a nap alatt es nem vagyok annyira hardkor kötödöen nevelö, mint hittem magamrol? Nocsak! 🙂
En kb. a gyerek egyeves koraig csinaltam vagy kabe addig birtam (vagy nem tudom, hogy irjam?), szoval addig nagy elannal müveltem a keszenleti allapotot, jol el is faradtam, vagy talan pont akkor jött az a pont, hogy mostmar könnyebb, nem tudom, vsz. is-is, mindenesetre akkor kezdtem el a gyakorlatban is alterpedagogiaval is foglalkozni. Most lesz keteves a gyerekem, sokan megcsodaljak, hogy mennyire önallo. Probalok egyensulyozni sok szamomra szimpatikus segedeszköz es elv között, es van amikor egyszerüen csak a minimumra futja az erömböl (pl. az elmult fel evemben, meghalt anyam, satöbbi bödületek, sokat meseltem mar rola itt a blogon…). Azt el akartam mondani, hogy az önallosagra nevelesbe is olykor extrem nagy energiakat fektettem (amig volt) es peldaul annyira hardkor voltam, hogy eceztem is, de annyira meg nem voltam hardkor, hogy ne jartam volna/jarnek sehova: siman jartam a gyerek kb. harom honapos koratol egyedül akar 3-4 orara, lassan akar egesz napra is (ejszakara meg nem, az igaz) moziba vagy ami jolesett, a gyerek addig az apjaval volt, ha nagyon kellett idöközben a szopi, utanam hozta aztan mentek tovabb. 21 honapos koratol beszoktattuk egy alterped. bölcsioviba: most szokott be, ott alszik delutan, ott szopi nelkül, ha itthon van szoptatom meg mindig igeny szerint es meg mindig többnyire jobb ez nekem, mint rosszabb, neki meg gondolom jo, mert ö keri /es neha kiszolgalja magat/. Most akkor ez mi? A kategoriakon belül is oriasi különbsegek lehetnek es azert, mert vannak extremitasok, mindenestül elvessük a kötödö nevelest?
KedvelésKedvelés
Nem a kotodo nevelessel nincs gond szerintem, csak a tulzasokkal. Amikor mindig minden valogatas es hatarok nelkul a gyerek igenyeinek van alarendelve. En igy ertelmeztem a fenti hsz-okat.
Amit te irtal, a sajat peldad nem tukroz ilyen tulzast, nekem biztos nem.
KedvelésKedvelés
A többek által már említett gyerekközpontúság elég érdekes kérdés. Sok minden lehet az és egyszerre jelenthet problémát, illetve ezzel együtt lehet pozitív gyereknek, anyának vagy másnak is akár.
Ami nekem nagyon böki a csőröm, hogy van itten ez a kötődő nevelés és ez az egész – mai életviszonyaink között egy rakat más projekttel és cécóval megspékelve – kvázi 1, de max. 2személyes buli, miközben ahonnan ez az egész ered, ott sosem volt/lehetett az. Na most ez jó nagy csűrcsavar lett. Van azért, aki ezt atomjól megfogalmazta: http://www.continuum-concept.org/reading/whosInControl.html
KedvelésKedvelés
“az egész – mai életviszonyaink között egy rakat más projekttel és cécóval megspékelve – kvázi 1, de max. 2személyes buli, miközben ahonnan ez az egész ered, ott sosem volt/lehetett az.”
Ott a pont!
Nekem az a kerdesem magamhoz mindig, hogy hogyan juthattam el ahhoz a valaszhoz, hogy arra, amit en gyerekkoromban kaptam ill. nem kaptam, az a valasz, hogy azt csinalom, amit, tulajdonkeppen a masik vegletet, es sokszor erömön felül tolom/ toljuk (tenyleg max. ketten a ferjemmel) es nincs csaladi segitseg? Ugyanakkor meg latom, hogy hogyan jutottam ide es ertem, ettöl meg persze nagyon nem jo, söt majd belepusztulas es neha van csak egy-ket olyan pillanat, amikor azert meg merem veregetni a vallamat (titokban otthon), hogy na ez azert megiscsak talan valamicske valami, ahhoz a masikhoz (kommunista vilagban nemkötödesre neveles) kepest. Talan. Bar most mar latom, hogy ök is csak ezt tudtak, igy tudtak. Bar azert a bantalmazas mas kerdes…
KedvelésKedvelés
szerintem meg nem kötődő, vagy suttogó, vagy bármilyen kívülről jött irányzat szerint kell, hanem ahogy Neked jó. itt az ideje, hogy írjak egy könyvet a kongruens nevelésről 🙂 azt hiszem. mert van ugye az igény szerinti szoptatás, de nem szabad elfelejteni, hogy azért ott két (legalább) fél igényei jönnek elő az idők során. nem, nem az újszülöttnél, de mikor megy utánad a két-hároméves, és rángatja, meg verbalizálja, hogy cicizünk anya, az nekem nem kötődő nevelés lett volna, hanem terror. mondjuk lehet hogy az aktuális alany meg azt fogta fel terrornak, mikor azt mondtam, hogy nem. de tényleg, sajnos nincs mindenkinek ideális megoldás. ez tény. majd jár ő is pszichológushoz, ha meg tudja fizetni. :p
ha van kire hagyni (én hülye voltam, ma már tudom, csak anyámra mertem bízni őket. ok, a férjem nem jeleskedett aprónéppel, de lehetett volna kicsit edzeni), akkor az azért nem az elhanyagolás, csak az ép ész megőrzése. ráadásul az ember hajlamos egy idő után a gyerekek mögé bújni. az már nem kötődő nevelés, valami egész más.
KedvelésKedvelés
Igen, rászoktak. Sok olyan gyereket látok, akik tökéletesen rászoktak arra, hogy mindent, az ingereket is, készen kapjanak, azt nekik azonnal, szeszély szerinti kivitelben szállítsák, a videoklip pörgésével, rettenetes iramban váltakozva. Sokan nem értik azt sem, hogy az anyjuk egy külön személy, a testrészüknek érzik. Félreértés ne essék: nem csecsemőkről beszélek, kisiskolásokról, vagy még idősebbekről, akiket még mindig ” kötődően nevelnek”. ( Nem kis nehézséggel jár az iskolába járás. Sokszor hallom, hogy az oviba sem tudtak beszokni, többet próbálnak egymás után, de sehol sem sikerül. Egy napot megy, egész nap szívettépően zokog, majd hetekig beteg. Na, itt siklott félre valami, de nagyon. Jó dolog a kötődő nevelés, főleg, ha nem értik félre. Ha nem az lesz az élet egyedüli értelme, örökre. Jól írtad a cikkben: akit magára hagynak, az kiég, főleg, ha még kritizálják is mellé,aztán lehet, ez lesz belőle.
Tudom, nem nekem szólt a kérdés, de nem álltam meg, hogy ne reagáljak.
Jó ez a bejegyzés, nagyon jó, nagyon elkap egy jelenséget. Nekem meg nagyon betalált. Nem anyaként, az enyém már felnőtt, viszi tovább a szakmát, és dolgozik, ő most éppen picikkel.
KedvelésKedvelés
és talán itt van a kutya elásva. tanultuk is anno, hogy van a gyereknek a vegyél fel korszaka. CSAKHOGY utána jön a tegyél le, engedj el. és sok kifordult kötődően nevelő (már l’art pour lart) szülő aztán nem tud engedni. köti magát is gúzsba, meg a gyereket is. depresszió, stb.
KedvelésKedvelés
Fórumozás, függőség, alterholmik iránti epekedés, vásárlás, cserebere — én úgy láttam, rémülten egyébként, tömegeknek ez a menekülés abból, hogy tudják, hogy a gyereknek a kötődés a jó, tolják is, káosz van, elegük van, egyedül vannak, és nem merik képviselni a családban a saját érdekeiket.
KedvelésKedvelés
Így van…..Aztán meg évek múlva, hogy aspi, meg hiperaktív, meg indigó, meg minden egyéb. Pedig nem. Csak nem tették le, amikor már le kellett volna.
KedvelésKedvelés
Szerintem ez azért lehet, mert úgy szar, ahogy van az, ahogyan élünk. Úgy mindenki, úgy általában. Úgy értem az élet keretei, meg a 4fal, meg a távolságok időben és térben, amelyekre rá kell szervezni az életet és amelyek aztán szétszabdalják, felmorzsolják azt, meg az anya mint egyszemélyes megoldógép. Vagy az se sok szerintem, bár több kétésgtelenül, ha az apával együtt ugyan, de megoldógépek és kizárólagosan. Ahogy nekem körvonalazódik, nagyon nem működik az, hogy nincs szabadság, nincs kint, nincs kortársbandázás orrvérzésig és/vagy felnőtt-felügyelet/jelenlét nélkül és hát jó sok helyzetben ereszd-el-a-hajam se lehet, nincs természet … még ha romantikusan is hangzik. A játszótér, meg a park nekem nem természet. Valahogy az élet más lett, miközben a gyerekek igényei meg nagyjából változatlanok. Van is neve a cuccnak, asszem nature-deficit disorder. Na, lehet meredeken hangzik.
Igen jó bejegyzés.
KedvelésKedvelés
Nem, nem hangzik meredeken. Szabaidonkben mi allandoan kint voltunk reggeltol-estig. Nem parkban, hanem videken, hegyen-erdon-mezon-tavon-patakban. A testverem gyerekei nyar szamra bent gubbasztanak a szamitogepeik elott. Hervaszto meg latni is. Sokszor azaz erzesem hogy “elohalottak” na, ez lehet, hogy tenyleg meredeken hangzik. Kommunkikacio, max. humm? uhum, ja, uuu, aaaa.. es tarsai. testi kontakt nuku, baratok, bandazas nuku. Termeszetet tv-bol max. Nekem sivarnak tunne az eletem ha gyerekkent nem tolthettem volna annyi idot a termeszetben. Vagy akar most.
KedvelésKedvelés
Nem hangzik meredeken, pont ezen gondolkodtam, hogy ez az egész civilizált kultúrvilágunk mennyire gyerekellenes, hogy mi már mennyire alkalmazkodtunk hozzá, de a gyereknek mekkora kínlódás, mintha ollóval vagdosnánk mindenfajta nyúlványát, természetes mozgásigényét, kíváncsiságát, felfedezésvágyát, az egész mindenséget, amitől gyerek a gyerek.
Mi harminc éve még nagyon szabadon lehettünk gyerekek, és nem azért, mert vidékiek voltunk – szerintem pár évtizede még a nagyvárosokban is szabadon jöttek-mentek a kisebb gyerekek is, a kulcsos kisiskolások. És a felnőtt helyeken is ott voltunk, anyámék mentek szomszédolni, szalonnasütögetni, jöttek a szomszédék, hozták a saját gyerekeiket. Ott voltunk, csípte a szemünket a füst, beültünk valaki ölébe és elaludtunk. Mi is szomszédoltunk mindenfelé, bementünk a szülők munkahelyére, természetesnek vették, hogy ott vagyunk, szórakoztattak, adtak gemkapcsot játszani, megmutatták, hogy működik a vízfesték-gyártósor (anyukám ott dolgozott, ahol a Papagáj gombfestéket gyártották), esküvőkön ott szaladgáltunk a lábak között, természetes volt, odaadták a rózsákat a tortákról. Otthoni esküvőkön ez még mindig így van, a legutóbbin féléves volt a lányom, úgy kellett néha összekeresnem, hogy megszoptassam, mert kézről kézre adták hajnalig.
A cetliírogatónak meg hogy nem sül ki a szeme.
KedvelésKedvelés
Ez így van, én kislányként sokkal szabadabb és önállóbb voltam, mint a fiam most, az ő korában régesrég egyedül jöttem-mentem ezerfelé, volt biciklizés és bandázás is, rengeteg felnőtt nélküli idő. Nem volt annyi veszély, vagy nem tudtak róla a szüleink, nem tudom. Én nem merem elengedni, ahová mégis, onnan gyomorgörccsel várom haza, és nem azért, mert ő ne lenne megbízható.
KedvelésKedvelés
Ezt akartam peldanak irni a sorssal nem vitatkozunk c. bejegyzes alatt be nem fejezett kommentembe, milyen jo, hogy irod!
Leirom ide: volt a müveszetterapian, amiröl beszamoltam a sorssal alatt, egy tinedzser lany, aki ki volt egve vagy depresszios volt, nem emlekszem mar pontosan… Nagyon szepen tudott festeni, tehetseges volt. A lenyeg az, hogy ott szoba került, hogy igen, mar tinedzserek is, es annyira tul vannak terhelve, hogy… es mar kisiskolasok es ovisok is es hat ez ilyen vilag, jaj! Akkor tettem fel magamnak a kerdest, hogy alljunk mar meg, miert nem kerdezi meg senki, hogy ovodas koru gyereknek mi is lenne a dolga? (Marmint ki vagyok en, hogy megmondjam, hogy kinek mi a dolga? – de remelem, jol ertitek). Nem az, hogy ha mondjuk meglat egy zöld mezöt es kedve tamad hozza, akkor szügyig gazolhasson a friss füben? (En nem vagyok egy nomad tipus, kempingezni sem szeretek, de nem az a mervado, hogy en mennyire tavolodtam el a termeszettöl, a kep a lenyeg). Szoval ekkor jott a kerdes, hogy itt valami nagyon nem stimmel a rendszerben es hogy lehet az emberek, hogy a jelensegek mögötti kerdest a kerdesre senki nem teszi fel? – kerdeztem magamban magamtol…
Amugy a nature-deficit disordernek is van mar – ha tetszik – “kötödö nevelese”, vagyis ellenpeldaja (pl. Gerald Hüther: Wie Kinder heute wachsen): a nagy termeszetközeliseg, amit azert urbanus környezetben nehez maradektalanul megvalositani, de ertem, miröl irsz, ez nem replika ra, csak hozom a peldat…
KedvelésKedvelés
Lucerna: ertem es egyetertek.
Az en utolso kerdesem magam fele is inkabb abba az iranyba szolt, mint amit fentebb irtam Najanak, hogy ti. hol van az pont, ami meg jo es nem tulzas? Ezt nagyon nehez megtalalni es egeszen könnyü belecsuszni egy-egy vegletbe, resztema vegletebe (vegülis peldaul az ecevel en is belecsusztam) es iszonyu könnyü akar brillians logikaval is levezetni azt, hogy a ködöneveles ugy ahogy van hülyeseg, meg az ellenkezöjet is. Most eszembe jutott, hogy valaki itt egy bejegyzes alatt (nem talalom) olyan ekes logikaval levezette, hogy tulajdonkeppen azt csinalhat a gyerekevel, amit akar mert a gyereknek akkor is ö lesz az egyetlen “joanyja”, hogy majdnem siman bekajaltam es arra szolt neki Eva (meg en is), hogy ez azert nem egeszen igy van, mert ez az erveles felmentest adhat aztan a sulyos gyerekbantalmazasra is, akar. Na most ezt a kommentet nem talalom, pedig szerettem volna peldanak hozni arra, hogy nagyon könnyü elcsuszni, mind az ervelesben, mind a neveles tulzasaiba es nem is olyan könnyü ez am, ez a közeput! Latjuk-e ezt, amikor a szerencsetlen mamamisokat biraljuk? Marmint en nem vedeni akarom öket, söt, csak latjuk-e, hogy akar szerencsetlenek is lehetnek? Meg persze rosszindulatuak es nem tudom mi mas meg, csak arra a pontra akarok ravilagitani, hogy az elcsuszast, a lejtö elejet sem latjak olykor, mert nem olyan könnyü azt latni, de ez persze senkit nem ment fel a felelösseg alol, söt! Nem tudom, megint csak hangosan gondolkodtam…
KedvelésKedvelés
minap beszélgettem másodikos szülőtársakkal (kb. 8n éves gyerekek), és mindenki egyöntetűen állította, hogy már olyan a világ, hogy a gyereket nem lehet egyedül elengedni. én nem vagyok erről meggyőződve, de érdekelne a véleményetek. emlékszem, mi magunk jártunk iskolába. és mivel nálam sokan vannak (tény, túl is vállaltam magam), nálunk az elsős a harmadikossal már önállóan jár haza. és bizony a tizenöt évesnek van, hogy mennie kell a kicsikért az oviba. fel van háborodva, hogy bezzeg másoknak otthon semmit sem kell segíteni.
KedvelésKedvelés
Nálunk időnként a 11 éves megy a kicsiért oviba, és négyen egyedül vannak otthon 1-1 órát, amíg munkából hazaérek. Az is előfordul, hogy felhívom őket azzal, hogy vegyenek pl. kenyeret. Iskolába bármelyikük elmegy egyedül (elsős, harmadikos, ötödikes). Igaz, minden közel van. Mégis merészségnek tartják az osztálytársak szülei. A leckére is legfeljebb rákérdezek, megírták -e, csak akkor segítek , ha kérik.
KedvelésKedvelés
Reszben indokoltabb az ovatossag, de itt is valami kozeputat kellene talalni. A tulzott ovas, burokban tartas nem csak nem elvezetes a gyerek szamara egy ido utan, de gondolom a szemelyisegre is kihathat. Az en unokahugom pl. pici kora ota tul aggodik mindent, tul ovatos es nyuszi. A ket nagy sem lett onallo, semmifele vonatkozasban. De ez csak az en csaladom, szuk metszet.
KedvelésKedvelés
Nem t’om, de asszem, ha ismerem a kozeget, ahol elek, meg tudom nagyjabol, mire szamithatok benne es a benne eloktol, s az okes, van szemernyi bizalmam, akkor elengedem nyilvan. Bar az megint kerdes – nem korfuggetlenul – , hogy mi az a leptek (ld. nagyvaros, utcahossz, a kanyar utan?) ahol van esely arra, hogy ez igy megvalosuljon.
KedvelésKedvelés
Minap errol beszelgettunk. En tomoren felreertelmezett gyerekkozpontusagnak tartom ezt a a jelenseget. Amely a tlejes keszenleti allapotban tartja az anyakat meg akkor is, amikor a gyermek mar boven kepes onalloan mukodni.
Es ezt onti rank az agymoso gepezet a ahulye filmektol kezdve a mindennapi kommunikacioig.
(Ma az ikreim foztek. Nagyon finomat! Tenyleg! Es tudom, hogy ez nem erdem sokak szemeben, hanem szaranyasagom ekes bizonyiteka.)
KedvelésKedvelés
Emlekszem arra is, hogy elsoskent ( 6vesen) ketszer kisert el a suliba vonattal az anyam, utana mar egyedul vagy mas osztalytarsakkal mentem. Most a sogornom meg az egyetemista lanyat is kocsival fuvarozza egy darabig a fiatalabbat a suliig vagy az apja megy ele vonattal. nekem ez mar tulzasnak tunik. A fiatalabb lany is 12 eves mar es nem jarhat egyedul suliba.
Rengeteg dologban voltunk onallobbak. Mondjuk nem volt mas valasztasunk az teny. Mosogatas, rendrakas egesz kicsikortol szinten. Egyszerubb etelek (pl. tojasrantotta) elkeszitese 7-8 eves kortol. Tv nezes ritkan es csak gyerekmusor. Jatek kint. tavasztol oszig nonstop, telen kevesebbet, de akkor is sokat.
KedvelésKedvelés
“Amely a tlejes keszenleti allapotban tartja az anyakat meg akkor is, amikor a gyermek mar boven kepes onalloan mukodni.” Szerintem itt a kulcs. Régebben, amikor egyik gyereket szülték a nők a másik után, senki nem követelte meg tőlük a gyerek állandó szórakoztatását. Simán és nyíltan ki lehetett őket golyózni a házon kívül létező világból, mivel a fizetős munkahelyekről, a politikából, a tudományos életből, egyszóval a közéletből nyíltan ki lettek tiltva. Ma már elvileg egyenjogúak, elvileg szerepet vállalhatnának bárhol ahol a férfiak, idejük is több lenne rá, mert a fogamzóképes korszakukat sem kell végig terhesség+gyerekszülés örökös körforgásában tölteniük. Ki kellett hát találni valami alattomosabb módszert a szabad kapacitásuk lefoglalására. Erre tökéletes ez a “szaranya vagy ha nem állsz az egy-két-három gyerekednek állandóan a rendelkezésére és nem biztosítod nekik a folyamatosan ingereket, mert csak ettől fejlődik rendesen” szemlélet. Hordd csak bébiúszásra, babajógára, énekkarra, ringatóra, különórákra, edzésekre, nyelvtanfolyamokra, a lényeg, hogy a családon kívül továbbra se legyen egy szabad perced sem. Még a végén ki találna nyílni a csipád mi minden van odakinn a nagyvilágban!
KedvelésKedvelés
Most nagyon szemet leszek. Es nem az empatia hianya mondatja ezt velem es nem is az mert nincs gyerekem, de ha lenne bezzeg maskent beszelnek. Meg az is lehet. De! Olykori hazalatogatasaim soran egyszeruen leszoktam jo nehany baratnomrol. Az egyik legnyomosabb ok, hogy egy kib@szott mondatot soha nem tudtam befejezni, mert ha a gyerek nyosszent- nyekkent egyet az anyuka rogton, “igen kicsim, mondjad” en meg vartam, hogy akkor most mi van..vegul kussoltam, de fel ora leforgasa alatt 200 ilyen es en majd felrobbantam. Masik ok, sajnos azt kell mondjam enegm nem nagyon erdekel mar mas gyereke. Nem igen vagyok kivancsi a mama altal eloadott az edes kis tortenetek vegtelen sorozatara. Ha van eselyem a gyerekkel beszelni, akkor azt nagyobb orommel teszem.
Viszont egy baratnom ezt nagyon jol csinalja, megmagyarazza, hogy most nem O (a gyerek) a kozpont egy atmeneti idore…. ” A baratnommel evente ketszer talalkozom, ugyhogy hagyj most minket egyedul a kovetkezo ket orara es foglald el magad mindazzal amivel egy atlagos delutan szoktad.”
Nekem ez tetszik es azt remelem ha gyerekem lenne nem tennek maskent a barataimmal.
KedvelésKedvelés
De a gyereknek sem lesz igy egy szabad perce a csaladon kivul. Legalabbis egy jo darabig.
Egy ismerosomnek tiz gyereke van. Csodalatosak. Ragyognak a testi-lelki egeszsegtol. Az ot eves kisfiu ugy vitte a ket teli cegledi kannat az utcai kutrol mint a sicc. Termeszetes volt szamukra, hogy nincsenek tul ajnarozva, hogy sok mindent onalloan oldjanak meg stb. Viszont olyan kedves, kiegyensulyozott ot evessel mint az emlitett fiu, nem surun talalkoztam. Az egymasra figyeles es szeretet a csaladon belul tokeletesen erzekelheto. Orom volt mindig minden perc a gyerekek kozt.
KedvelésKedvelés
Ez igy pontos. Ez a felrertelmezett gyerekkozpontusag. Es ebben a megvilagitasban egeszen rombolo kepet mutat.
KedvelésKedvelés
hú, ez nagyon pontos!
KedvelésKedvelés
és mi az oka ennek a nagy gyerekközpontúságnak? az, hogy már akkor érkeznek (jó esetben) , mikor hívjuk őket? hogy van fogamzásgátlás, sőt ennek túlkapásaként meg mesterséges megtermékenyítés, ami aránytalanul felértékeli az utódokat? mi van velünK?
KedvelésKedvelés
Az enyémek abban a pillanatban leszállnak rólam, amint kellő izgalmas inger éri őket (ma pl Zöld Péter játszótér), vagy megfelelőbb játszópajtikat találnak (jönnek hozzánk néha délutánonként osztálytársak).
KedvelésKedvelés
Nyúzni azt lehet, aki hagyja. Neked van kutyád, Éva, igaz? Én kérek elnézést, de a kutyák és az anyák közül is azt lehet nyúzni, aki hagyja magát.
Konrad Lorenz írta, hogy “szinte nevetséges attól félni, hogy a kutya bántja a kisgyereket, inkább attól kellene félni, hogy túl sokat tűr el a gyerektől, s ezzel kíméletlenségre neveli”
A határok egyértelműsítése újszülöttkorral kezdődik, persze az ún. félreértelmezett kötődő nevelés ezt is alapjában kaszálja el, hiszen a gyerek minden nyösszenésére ugrik. Ahelyett, hogy mondjuk csak odaszólna, hogy hahó, kicsim, itt vagyok… és a gyerek nek sokszor ennyi is elég. A valódi kötődő nevelés arról szól, amiről a jekána indiánoknál: FIZIKAILAG lóg az anyján a gyerek (kendőben), miközben az anyja minden egyébbel foglalkozik. A gyerek meg nézelődik, megfigyel, kommunikál az arcmagasságban lévő emberekkel, explorálja az anyja haját, sikongat a madaraknak, satöbbi. Nem körülötte forog a világ, csak elmerül benne.
Aki nem húzza meg idejekorán a saját személyisége határait, azt feleszik a gyerekek.
Láttam gyereket, nem is egyet, aki az anyjával őrjöngő démon volt, ütötte-rúgta, “hogyképzeledhogynemhoztálsemmit!”, a nagyanyjával (anyuka anyja) meg egy tisztelettudó szépen beszélő mintagyerek. De olyat is, aki az anyját folyamatosan nyaggatta, képes volt egy megtekeredett cipőfűző miatt síróshisztit kivágni, az apja mellett meg vidáman szökdécselt fecsegett. Mert az apja nem feküdt alá a nyafogásnak.
Néha meg kell tanulni süketnek lenni a nyafogásra, ez van. És persze van gyerek, akit fokozatosan meg kell tanítani már ovisként állandó háttérből bátorítással, hogyan foglalhatja el magát a saját képzeletével, mert otthon a szülők állandó pörgőhintás csinnbummcirkuszt rendeztek neki (jellemzően egyke gyerekről van szó, nyilván), s az ingerekhez hamar hozzászokik az ember.
Még a 10 hónapos keresztlányom is szereti fölöslegesen nyúzni az anyját, aki hagyja; az apja mellett órákig nyugisan sertepertél. Amikor pedig kicsapták a hétvégén a telken a kertbe, 4 órán keresztül hangja nem volt: bogarászott a fűben, csigákat figyelt, elvolt. Csak az unásik ismert 4 fal közt hiányzott neki az anyja.
A bezártság igenis lelki baj és igenis kifejleszthet neurózist, ahogy az ingertúltengés is.
KedvelésKedvelés
Szerintem az arany középút a legjobb. Néha hagyni játszani, de foglalkozni is vele. Sokan írják itt a saját gyerekkorukat, én is simán lementem ötéves koromban a lakótelepi játszóra. És elvoltunk, nem öltük meg egymást. Viszont néha nem ártott volna egy felnőtt oda, pl. elmagyarázni, hogy a hallókészüléket viselő fiút miért nem csúfoljuk walkman-esnek, vagy mikor télen ellopták a szánkómat és egy kislány beszakadt a tóban, sírva ment hazáig, vacogva.
KedvelésKedvelés
A gyereket is meg kell tanítani súlyozni a saját problémái között, hogy érezze, hogy mi az, amiért anya mindent eldobva ugrik, s mi az, ami várhat egy kissé.
Arra is meg kell tanítani, hogy vannak dolgok, amikor azonnal riasztani kell a felnőtteket.
Mikor Svájcban voltam babysitter, egy percig nem aggódtam a gyerekekért (6 és 8 évesek voltak), mert tudtak magukra vigyázni, okosan voltak önállóságra nevelve, s ebbe az is beletartozott, hogy tudták, mikor kell segítséget kérni a felnőttől. Mindig szóltak, mikor hová kivel mennek és kb mikorra érnek vissza. Mindig el tudták magukat foglalni. Ha igényelték a felnőtt társaságát vagy kifogytak az ötletekből, akkor meg jöttek hízelegni, hogy “Spielst du mit?”
Nem telepedett rájuk senki felnőtt, ezért bizalommal voltak irántuk.
Nekem ők a követendő példa.
(persze könnyű ezt megvalósítani Svájcban, ahol a homokozójátékot is napokig kint lehet hagyni a játszón 😦 )
KedvelésKedvelés
Lorenzhez: nagyon bírom, meg tényleg nagyon értett az állatokhoz, de azért ezt a kutyás dolgot azoknak a szülőknek ne mondd, akiknek a malamutja megölte a gyereküket. Bár lehet, hogy ők is túlságosan hittek Lorenznek.
KedvelésKedvelés
Szerintem ez a kutyás dolog, ma már egyértelműen nem állja meg a helyét. Kutyás körökben axióma, hogy kisgyereket kutyával soha nem hagyunk felügyelet nélkül.
KedvelésKedvelés
Igen, mert pillanat alatt zsákmánynak nézhetik.
KedvelésKedvelés
Meg a kutya fejében a család szigorú hierarchia szerint épül fel amiben ő a gazdái alatt helyezkedik el (jó esetben, mert rengeteg kutyatámadás igazolja, hogy még ez sincs mindig így). Viszont a gyerek érdekes eset, mert sok kutya alapból maga alá teszi. Aztán, ha úgy látja jónak jól ki is osztja az “alávalót”. Ami egy másik kutya esetében max. egy vérző füllel vagy egy felszakadt bőrrel megúszható lenne, de egy gyereknél egy ilyen “helyre rakás” borzasztó sérülésekkel járhat 😦
KedvelésKedvelés
Pláne mert a gyerek jelzését, hogy fáj, vagy jól értelmezi, vagy nem. Kutyakölyöknél, ha nagy fájdalmat okoz, azonnal leáll, de embergyereknél vagy megérti, vagy nem. Plusz a gyenge kölyköt simán elpusztítja az anya, és ha a jelzésből azt érzékeli, vagyis úgy értékeli, akkor ez a reflex is bejátszhat az embergyerekkel. Aztán ott van még az a lehetőség, hogy a kutya féltékeny lesz a gyerekre, aki közé és az imádott gazdi közé állt. Szóval millió ok lehet.
KedvelésKedvelés
Lorenz biztos nem a malamutra gondolt. A malamut, a husky és a többi északi farkas-ivadék sose lesz igazi házikutya. Úgyszintén nem érvényes ez a szabály a harci kutyák utódaira valamint a kimondottan domináns rendőr- és katonatkutyákra sem (doberman, rottweiler, német juhász)
KedvelésKedvelés
Ettől függetlenül ez így, hogy kutyára nyugodtan a gyereket, ez dogma. Ahogy az is dogma volt, hogy a kutya részben a sakáltól is ered. Mondjuk ezt a dogmát aztán maga Lorenz is megcáfolta. Nem lehet fajtára sem (biztosra) lebontani, elképesztően gyerekbarát német juhászokkal találkoztam már. Vagy van itt két komondor, na ezt a fajtát épp nem gyerek mellé valónak ismerjük, hát ezekkel egy baj lehet, hogy felborítják a gyereket, de bántani nem bántják. Mondjuk nyálasnak nyálas lenne a gyerek, ha felnőtt nem szól a kutyákra, de csak a nyalogatástól. Szóval egyedileg kell kezelni, és jó résen lenni.
KedvelésKedvelés
Oké, jogos. Óvónő is van olyan, akire nem bíznám a gyerekem 😛
KedvelésKedvelés
🙂
Egyébként is: amit mondtam, úgy helyes 😉
KedvelésKedvelés
Amennyiben nem, akkor máról új szabály van és már igen 😉
KedvelésKedvelés
Kauzálisan egészen jól tanulsz! A skorpiófarok lényegét!
KedvelésKedvelés
Az enyémet egy cuki, kócos, terrier-szerű keverék harapta meg, amelyik ráadásul gyerekes családhoz tartozott. Két éve azon dolgozom, hogy ne féljen a kutyáktól.
KedvelésKedvelés
Nálunk nagydarab munkakutya volt mindig a családban. Apám évente egyszer kikötötte a kertbe, fogott egy botot, és a családban levő gyerekekkel megverette a kutyát. Ezt barbár dolognak tartottam, és a gyerekek is húzódoztak, de arra pont jó volt, hogy tavasszal, amikor szexszagot hoz a szél és a kutyát előveszik az ösztönei, lecsillapodjon és akkor egy évig garantáltan nem bántotta a gyerekeket. Nem egy suttogó módszer, de egyik kutyánk se harapott meg soha gyereket. Úgyhogy akármennyire nem tetszett, eltűrtem, főleg mert sosem felesleges agresszió volt, hanem apám akárhányszor türelmesen elmagyarázta az egész rangsor dolgot. Az évi egy verésen kívül senki egy ujjal sem bántotta a kutyákat. Erős és aktív házőrző kellett hozzánk, különben ellopták a kertből a zöldséget.
KedvelésKedvelés
Ezzel egyetértek. Azzal a kérdéssel, hogy miért hagyják ezt az anyák tömegesen? És miért pörgetik bele magukat egyre jobban és jobban? És miért a jelenség, hogy egymás között szinte abban versengenek bizonyos fórumokon, hogy a még meglevő önbizalmukat is elveszítsék? Elkezdtem válaszokat keresni, de rettenetesen messzire visznek. A kérdésekből csak még több kérdés lesz, mint a hétfejű sárkány. Hozzátéve: én nem is piciknél, hanem nagyobb gyerekeknél szembesülök ezzel.
KedvelésKedvelés
ez a hozzászólás elvitte kicsit a témát abba az irányba, ami a félreértelmezett gyerekközpontúság jelenségét tisztán nevelési kérdésnek tekinti.
a jelenség maga nem pusztán nevelési kérdés. hiszen éppen amiatt alakult ki, mert az anyák meg akarnak felelni és a környezet visszajelzései (az agymosás, ami ömlik mindenhonnan, hiszen a buta amerikai filmek, amelyekben gonosz apaként jelenik meg a férfi, aki felveszi a munkaügyben érkező hívást, ahelyett, hogy a gyereke focimeccsére figyelni) alapján tesznek rá még egy lapáttal. a jó anyaságukhoz.
és ez aztán a saját határaikat elmossa és a gyerek határait meg igen erősen kitolja.
KedvelésKedvelés
Szerintem nem tisztán nevelési kérdés. Nagyon messzire visz, ha követem a feldobódó újabb és újabb kérdéseket. Pedig muszáj ( lesz). A vége valahol megint a rendszer bajaira fog kifutni, attól tartok.
KedvelésKedvelés
“a jóakaró”? Hát ez biztosan nem az volt. Szerintem egy pszichopata csinál ilyet, aki élvezi, hogy bánthat.
KedvelésKedvelés
Drága Éva! (Bocs, most szólítalak így először, és ígérem, utoljára, ha túl soknak érzed)
Egyenlőségjel. Szóról szóra, sóhajtásról sóhajtásra. Hetekig-hónapokig-évekig megfeszülni, csinálni, menni, vinni, megfőzni, előteremteni, megvarrni, megrajzolni,…mindezt annak tudatában, hogy a körülötte, róla kéretlen véleményt, ítéletet mondó “idegeneknek” halvány segédfogalma nincs, miről beszélnek, és ezzel milyen helyrehozhatatlan károkat okoznak…
Szóval a “sz@ranya” egyik irigylésre méltó tulajdonságának kéne lennie: magasról, nagy ívben lesz@rni azt, mit gondol, mond az a bizonyos kívülálló. Ami persze nem megy készségszinten, sőt, először-tizedszer…sehogyan sem megy, de- állítólag- az ember egyszer csak ráérez az ízére.
Bevallom, nekem ez- még- sehogyan sem megy. Ezért fordulhatnak elő a Tiedhez hasonló harcok bennem, az éjszakai több órás ébren forgolódások, az önmagam ostorozása addig, míg “kiserken a vérem”…
Tudom, és azt is tudom, Te is tudod, hogy ezerszeresen megéri kifejleszteni magunkban ezt a képességet. A gyerekeink fogják ezt évek múlva visszaigazolni, akik azt látják, hogy az édesanyjuk is ember- esetenként gyenge ember- és nem egy szent. Látják, hogy az édesanyjuk sebezhető, sokszor fáradt a társasjátékhoz, néha csak ül a kanapén, és ilyenkor ezt a fáradtságot ki lehet használni, és lehet játszani a laptopon:-). De pár perc billentyűnyomkodás után oda lehet ülni anya ölébe, illatos nyakat a szájához puszilásra igazítani és akkor már nem is kell elmondani a bűvös szót, úgyis mindenki tudja: szeretlek.
Nincs nálam a bölcsek köve. De úgy érzem, megéri. Sz@ranya-predesztinál a szó:-))
Ölelés.
KedvelésKedvelés
Mennyire szeretem ezt a “szard le” koncepciót. Mintha az úgy menne, hogy leszarom! Miközben alapvető identitásába ugatnak bele az embernek. Hogy ebben az országban közügy a külsőm, az életmódom, az anyaságom, az egész létezésem. Bárki beleugathat a legintimebb dolgaimba, majd megkapom, hogy ááá, szard le! Nem lehet leszarni, és ne is ámítsa magát senki azzal, hogy őőő leszarja. Legfeljebb nem veszel róla tudomást, de ha azt mondod, nem sért, nem fáj, nem agyalsz miatta órák múlva is, akkor egy érzéketlen tuskó vagy, vagy úgy teszel, mintha. Nem kell és nem lehet leszarni. Tudod, mi lett volna jó? Megtalálni időben, felmenni a színpadra, és elküldeni mikrofonon át a redvás farokba az összeset, amelyik sunnyog. Mondani, hogy álljon ide, amelyik betette a cetlit, és mondja ki, én meg majd válaszolok itt, nyilvánosan. Beszéljünk, mondd a szemembe, hogy legyen lehetőségem reagálni. Ne sunyiskodj, ítélkezz elbújtan. Ahogy az utcán beszólónak is jó lenne azt mondani, hogy takarodj kifelé az életemből puhapöcsű, meg a tanáriban a gyerekeimen (és rajtam) csamcsogó pedagógusnak is beszólni a retorzió félelme nélkül. Jó lenne kijönni a sarokból és azt mondani, hogy takarodjon kifelé belőlem mindenki. A leszarás nekik dolgozik. Akkor kussolsz, neked fáj, te vagy szarul, győzködöd magad, hogy nem számít, ők pedig tapsnak vígan.
Ne ámítsuk már magunkat ezzel a leszarommal.
KedvelésKedvelés
“A leszarás nekik dolgozik. Akkor kussolsz, neked fáj, te vagy szarul, győzködöd magad, hogy nem számít, ők pedig tapsnak vígan.
Ne ámítsuk már magunkat ezzel a leszarommal.”
Hu, de mennyire igy! Nekik jogug van agresszornak lenni? Neked meg nincs jogod kijönni az aldozatszerepböl es nyeld le a bekat, vedd a valladra a szennyüket? (Mert azzal, hogy radköptek te is hordozod, akaratlanul is…) Nem, ezt tenyleg nem lehet lenyelni, leszarni. Hogy lehetne azt leszarni, hogy neked valamiben nem osztottak lapot, hogy eldönthesd, akarod-e viselni ennek a szennynek a terhet? Az baromira igazsagtalan, hogy neked kell fajjon/neked faj az, ami nekik kellene, nem ezt nem lehet csak ugy leszarni, ez nagyon munkal belül! (En is megprobaltam mar ezerszer ezt a leszarast, terapiaval, hozzaallas megvaltoztatasaval, treninggel, mindenfele satöbbivel, nem ment, szart se ert, csak az segit, ha kiallok es megmondom, elegtetelt veszek, kilepek az aldozatszerepböl, es megmondom neki a szemebe. Ez nem önbiraskodas, csak szembesitem az illetöt, hogy tudja, mit okozott, ez nagyon jolesett mar sokszor, köpni-nyelni nem tudtak ra, leginkabb nincs valasz, de mar ketszer-haromszor megjatszottam sok evnyi hallgatas utan es attettem a labdat az agresszor terfelere. Jolesett.)
KedvelésKedvelés
Nem ámítom magam. Mert sajnos nem tudom leszarni, figyelmen kívül hagyni, átlépni rajta. Napokig kattogok kvázi idegenek elejtett odaböffentésén. Csak gondolkodom, hogy talán ez lenne a megoldás, saját magam épeszűen megőrzése érdekében….
KedvelésKedvelés
A megoldás az lenne, hogy mindenki befogná a száját, illetve ha te szólsz, kikéred magadnak, akkor az úgy legalább annyira rendben lenne, int az, hogy téged csesztetnek. Csakhogy ilyenkor neked be kell állni a sarokba és eszkuzálni magad, magyarázkodni, változtatni, elfogadni a kívülállók tanácsait, akarni most már jobbá válni.
KedvelésKedvelés
Nem akarom megmondani, hogy te hogy értetted a leszarást, mert vagy értem, vagy nem. Elmondom, én hogy értem, ha én mondom. Semmiképp sem úgy, hogy rájuk kell hagyni. Illetve persze van, amikor az a jobb, mert piszlicsáré ügy. De a lényeg: aki beszól, játssza a megértő segítőt, miközben rúg egyet rajtad, stb. – az kapja be. Ezt el is kell mondani, finoman, durván, elküldve a büdös picsába – ez helyzet, vérmérséklet, stb. függvénye. Guruljunk be, menjen fel a vérnyomás, legyünk dühösek. A leszarást én úgy értem, hogy utána (az se baj, ha már közben) azért arra gondolunk, hogy ez egy barom, és az ő baromsága, nem rólunk szól. Az ő sötét feje, előítéletei, stb. Szóval hogy ha már felbosszantott, legalább az önbecsülésünket ne hagyjuk sárba tiporni. Hogy előtte belemondtuk-e a mikrofonba, hogy gyere bammeg, állj ide, vállald a képeddel azt a rohadt cetlit, az ettől független, és fontos. Csak aztán jusson eszünkbe a Hrabal által idézett perzsa sah, aki a hízelkedéssel kapcsolatban azt mondta: “lasaforosom mondta ezt”. Hát ha a dicséretre mondhatjuk, akkor az ítélkezésre is.
KedvelésKedvelés
Szeretném úgy érteni, ahogy te érted. Sokat dolgozom rajta, hogy így legyen.
Akkor van nehezebb dolgom, mikor anyám csesztet, mondjuk folyamatosan, születésem óta…Vele szemben nagyon nehéz ezt a “az ő problémája, nem az én feladatom az ő életét megoldani” attitűdöt felvenni. Nem tudok mit kezdeni az érzelmi zsarolással például. Nem tudok mit kezdeni azzal, még most sem, hogy tavaly ősszel azt mondta, 2 hónap alatt “illett volna” túllépnem a párom halálán….
De igen, igazad van. A leszarás egyre inkább úgy működik, akarom, hogy úgy működjön, ahogy te érted. Köszönöm.
KedvelésKedvelés
hát meló. Aztán már azt képzelem, hogy megy – és eléggé megy is -, amikor valaki, jellemzően hozzám közel álló, belém tapos, és mélyen érint. Sőt, néha még úgy is, hogy maga sem tudja, hogy sebet kapart, tehát még csak nem is ő volt szemét vagy tapintatlan, nekem van még gubancom.
Aztán a másik oldal, mikor igyekszem nem ítélkezni, ez azért egyre többször sikerül, és mégis annak veszik. De én nem rólad beszélek, a saját példám – mondom. És nem hiszi el, vagy csak nehezen. Még rosszabb, mikor kiderül, hogy de, a francba, ítélkeztem.
KedvelésKedvelés
Jajj. Ritkán érzem jobban magam attól, hogy másnak nehezebb, de ez pont ma, harminc órányi (és még tizenhat kilátásban) ébrenlét után, mikor épp nagyon szenvedtem, hogy milyen rossz nekem, kijózanított. Az első gyerekemmel az anyaság élménye sokkolt, nem, hogy természetes nem volt, de amúgy is szorongó lelkialkatom démonait mind elszabadította. És most, mikor a pici nagyon kicsi és a nagy is kicsi még, úgy érzem, minden szeretetem mellett, időről időre, hogy ez nem nekem való, nekem ez sok, nekem ez kevés. Nem szakadtam el teljesen a munkámtól, van társaságom a játszótéri anyukákon túl. És van segítségem. Sok. Bármikor ugrasztható anyukám, részt vállaló férjem, nagyon jófej öcsém, se elszigetelt, se magamra hagyott nem vagyok, és mégis, fulladok ettől a rendelkezésre állástól, visítástól, a nemalvástól, monotonitástól. De már nincs lelkiismeret furdalásom, ez a könnyítés. Olyan anya tudok csak lenni, amilyen ember vagyok. Minden szerepmegfelelés mérgezett engem. Néz mesét, eszik csokit, üvöltök, ha ötödszörre sem érti és sírok, mikor megint nem alszik két hónapja. És most azt gyakorlom, hogy időnként megállok, körülnézek és megállapítom, hogy nincs mire várni: ez az életem. Jó ez, már csak otthonra kellene lelnem benne.
KedvelésKedvelés
Szívemből beszélsz! Köszönöm, hogy leírtad.
KedvelésKedvelés
Ez nálunk is így van. Én még nem fogadtam el a helyzetet, úgy értve, hogy még rendszeresen ostorozom magam, hogy mindenem megvan, amit mások hiányként felsorolnak, kihoztuk ebből a helyzetből amit lehet, és nekem mégsem jó. Nem mertem még felvállalni a szaranyaságot
KedvelésKedvelés
“És most azt gyakorlom, hogy időnként megállok, körülnézek és megállapítom, hogy nincs mire várni: ez az életem. Jó ez, már csak otthonra kellene lelnem benne.”
Jaj, ez! Nagyon!
KedvelésKedvelés
ez elől menekülve nagyon hosszú ideg nem mentem sehova. és egyre kevésbé tudtam adni magamból, mert már én sem voltam. furcsa megváltás, és nem is megoldás, nálam most már ha nagyon nagy a baj, a nagyok önként vigyáznak a kicsikre. így van fodrász, színház, futás. és még így is bennem a félsz, hogy már megint nem én vagyok, pedig én vállaltam, mi lesz velük nélkülem, mennyit háríthatok át…nem ez a jó megoldás. és ha materiálisan nem is, de a számtalan kis cetlit annyiszor becsúsztatják a táskámba. magukat védik. és mégis, nincs más, menni kell tovább. és mindennek ellenére valahogy hinni saját magunkban. hogy elég jók vagyunk. sőt, a gyerekeinknek remélhetőleg a legjobbak.
KedvelésKedvelés
Hát az apja rongyokba tekert holdkóros faszát az ilyennek. De ha már, akkor miért nem ment oda? Azt megnéztem volna. 😀
Egyébként. Jelentkezem mint szaranya. És a tündéri, óramű pontossággal működő, kiszámítható, alig síró gyerekemen rendesen kiakadok, ha front van, és hisztis. Utána meg rendesen elszégyellem magam, hogy hát a világ legjobb babája, hogy veszem én a bátorságot. Aztán következő alkalommal megint, mégis.
Nagyon szeretnék türelmes lenni, és folyton keresem a mentségeket. Hiszen nem lehet úgy tanulni, szakdolgozatot írni, interjút szerkeszteni, hogy ott visong és figyelmet kér egy kisbaba. Jó, hogy ideges vagyok néha.
És a férjemnek még ez is könnyebb, leteszi maga mellé, ki tud kapcsolni és nyugodtan melózik, nem zavarja a nyafogás. Én meg nem bírom a nyafogást. Egy darab szarnak érzem magam, ha nyafog a gyerek. Egy darab szarnak érzem magam, hogy kosz van itthon, és itt kommentelek, ahelyett, hogy kiporszívóznék. Pedig nem várja tőlem senki.
Alapvetően el tudom mondani, hogy nem nagyon van olyasmi, ami miatt ne tudnám magam egy darab szarnak érezni.
KedvelésKedvelés
Tapasztalati megfigyelésem szerint a gyerekek – meglepően rövid kísérleti szakasz után – kifejlesztik azt a frekvenciát és hangerőt, amivel anya idegeit ingerelni lehet.
Ez most nyilván nem vigasztal, de később az apaidegesítő nyígás is jó eséllyel kialakul 🙂
KedvelésKedvelés
“Alapvetően el tudom mondani, hogy nem nagyon van olyasmi, ami miatt ne tudnám magam egy darab szarnak érezni.”
Bocsi, de ezen nagyon nevettem! Mentseg hogy felig kinomban? Teljesen magamraismertem.
KedvelésKedvelés
Igen, az utolsó mondat nagyon betalált nálam is. És a humorodnak köszönhetően legalább addig nem fogtam fel ezt tragédiaként, amíg ezen elnevetgéltem:)
KedvelésKedvelés
Éljenek a szaranyák!! A cetlizés arcátlan és gyáva. Szeretettel<3
KedvelésKedvelés
Én pedig örömmel gratulálok, hogy egy újabb boldog áldozata is világra jött a szaranyaságnak!
KedvelésKedvelés
Bezony! ha ilyen a szaranya-mérce, akkor mindenki az, vagyis egészséges ember.
KedvelésKedvelés
Anyosom mestere ennek. Ebed, naluk. O a konyhaban, a lanyom es en jatszunk a szobaban. Sokadszorra is hisztizik, figyelmeztetem, itthagylak…aztan tenyleg kimegyek, szokasos jatszma, anyanehagyjitt. Erre a k. mama hatalmas “empatiaval”, rosszalloan, feddon, kello hangerovel felsohajt, unokat sajnalvan: “edesistenem!”
Azota is csak ezt hallom lelki fulemmel es csak nemileg segitett, h kesobb leontotte magat kaveval es leszurta a ferjem tesoja vmi elfelejtett lekvar miatt. Gonosz-e vagyok ha jol esik? Isten bizony nem kivantam neki rosszat 😀
KedvelésKedvelés
Évus, nagyon jó a cikk, nagyon sokmindenben átérzem és élem, egy dolog azonban kettős, hisz te is ítélkezel kicsit azok felett, akik a mamamin egy topikban sóhajtják ki magukból a napi “elegemvoltokat”, ahogy ez az anyuka meg feletted egy hülye cetlivel. Megtesszük amit tudunk anyaként mindannyian (ami tőlünk telik), és mindenki megküzdi a saját csatáit. Ahogy ők nem látnak bele a te életedbe, mit, miért, hogyan, úgy mi sem a topikot írókéba (vagy csak felületesen). És ha a közösség segít ebben a gőzkieresztésben, még ha sokaknak épp az a topik sok is, akkor nagyon is fontos, hogy van. a mamami közössége nagyon sokat ad és adott sokaknak, támogató és persze néha vannak számunkra érdekesebb és kevésbé érdekesebb témák és viták is, na de hát hol nem?? ölellek
KedvelésKedvelés
gratulálok a hozzászólásodhoz! nem te raktad be azt a cetlit????
KedvelésKedvelés
Marica nem, nem!!! Ő nem. Ő nem ítélkezik.
Szerintem a mamamit mint viselkedési mintázatok megjelenítőjét, mint jelenséget ostorozni tök más, mint egy konkrét embert lesni és táskájába nyúlván nevén szólítani és durván identitásválságot okozható üzenetet hagyni egy konkrét helyzetben a konkrét péntek esti kilevése (“kivagyok”) miatt, a “szegény” gyerekeit tőle féltve. Komoly érzelmi, emberi, életszervezési és öndefiníciós válságban vagyok most, ez biztos nem látszik. Nyugodtan ostorozhatta volna a nő azt a jelenséget, akár az én apropómon is bárhol az interneten vagy tévéadásban vagy baráti közösségben, hogy egyes anyák szép ruhában elhurcolják túl nyüzsgő, túl sok fegyelmet igénylő eseményre a héttől-naptól fáradt gyereküket, ahol aztán tehetetlenek, mert összeegyeztethetetlennek bizonyul a dolog (ám hazamenni hamar, mert felmerült, az is büntetés), és mindenkinek rossz. Magam is egyetértek, hibát követtem el, nem vagyok laza anya, nem vicces átmenni a zsúfolt városon, nem vicces hatévesen halkan beszélni órákig, még akkor sem, ha van játszóház és sütik és tér és a szélén ülök, és nem bánok semmit, ha az nem direkt a teherbírásomat próbára tevő, ingerkereső, idegnyúzó semmisejó hiszti, de ez az volt. És nem az adott helyzet volt a baj, ilyenen mi százon is voltunk már, hanem most hosszabb ideje nélkülöznek engem mint valóban jelenlevőt, teljes szívű áradót, és alkalmazkodnak ők is a kényszerekhez, nem csak én. És nem segít és nem is lát engem szinte senki, egyetlen kivétellel. Úgy látszik, a nagy boldog történetem, ami annyira lekötött mostanában, és a gyerekeim,életszervezésem érdekei ellentétesek most, ebből levontam már a következtetéseket amúgy.
KedvelésKedvelés
érzem és értem….
sajnos innen a világ végéről én is csak ölelést küldhetek.
KedvelésKedvelés
nyilván más, véletlenül sem őt mentegettem, egyértelműen barom dolog volt, engem is totál kiakasztana és bicskát nyit az én zsebemben is, csak a másik oldal, a mamami leszólása fájt kicsit, nem érzem ítéletmentesnek azt sem.
KedvelésKedvelés
Ez a véleményem így 2014-ben a mamamiról, az én élményeim és egy tágasabb, szemlélődő, összefüggéseket kereső, folyamatos figyelés után.
KedvelésKedvelés
Azt nem bírom, ahogy sporttá teszik az egymásra licitáló önostorozást, és belehergelik magukat és folyton egymáshoz viszonyítanak, ismeretlen emberek reakcióitól függenek, és nincs velük egyesével bajom, nem teszek semmit sehová, és főleg nem az anyaságukat bírálom, amelynek a körülményeit tényleg nem tudhatom, sőt azügyben — a leírtak alapján — simogatnám őket: a fele is heroikus volna, te! miközben a férjed csapatépítésen baszik be épp??? ne ostorozd már magad! szeresd magad, légy magaddal gyengéd! és nem baj, hogy elfelejtetted a macis vitaminrágótablettát ma és tegnap is.
(Az én életembe, ha már a nevem tudja, történetesen akárki belelát, az utolsó véres köpetig, szerelmi bánatig, de lehet, hogy paranoid vagyok.)
KedvelésKedvelés
nem valódi az az ostorozás. az a baj. a feloldozás kell. rózsafüzér, miatyánk, bármi, amitől legális lesz az, hogy nem igaz, hogy a li…ro baba a boldog (bg is lehet), vagy a tuti tápszer, a nur..fen. nem. hogy az élet nem csupa rózsaszín (de azért remélem mégsem a szürke ötven árnyalata)
KedvelésKedvelés
Ja, és a mások anyaságát ostorozó, kifelehordozós-spotting, rosszulhordozó-spotting, hordozókendő-spotting (babakocsisok fikázása), mindenkinek beszólás, gerjesztett szektaszerű agresszió, az rendben van a mamamin?
KedvelésKedvelés
nem nem, az ítélkezés sehol nincs rendben, szerintem, de aggresszió van és mindenhol van ott is itt is, mindenhol, főleg egy internetes fórumon ahol mindenféle ember van egy avatar mögött. beszólás is van, az is mindenhol, van ami helyén, van ami kevésbé. hát ez van, mit tegyünk, de igazságérzet is van, ahogy neked is, és kiállás is van, összefogás is van, segítés is van, közösség is van, és még sok jó is, de nincs teljesen 100% jó és pozitív sehol, sem az életemben sem a mamamin.
KedvelésKedvelés
De hiszen mindannyian a mamami köpenyéből bújtunk ki, sőt, azt mi varrtuk húszan-hatvanan eredetileg. Most nem arról van szó, hogy a fórumon vannak érdekesebb és kevésbé érdekes viták, és kinek mi, nem vagyunk egyformák. Hanem, például, a tömeges csalódottságról. Vagy, amit 2009 óta jelzek, de kevesen értik: üzemszerűen értelmetlen vágyakat gerjeszteni a közepesnél rosszabb anyagi helyzetű anyákban a sok színes-szagos drága alterholmi iránt, teljesen elszabadult módon, életválságokat és házastársi agressziót is okozva, felnőtt nőket a pénzköltéseikkel kapcsolatban hazugságra szorítva, szociális ellentétet mesterségesen élezve, és sznobul dicsekedni az új külföldről hozatott kendővel, amit két hét múlva elad, és akkor is összevész rajta.
Vagy arról van szó, hogy meddig szophatta be ámulva Mikkamakka, az évszázad netes csalója történetét ott a tátott szájú, virágot és ölelést küldő társaság és ez mit jelez.
Vagy hogy minek amúgy is szarban levő anyáknak egymást–magukat azzal hergelni, hogy nem, én szarabb anya vagyok!
És én ezt a 2012 nyaráig tapasztaltakra írom, mert most nem tudom, mi a helyzet, néha csúnyán véleményeznek ott, célozgatva és aztán meg vannak sértődve, amikor tisztázom, hogy félreértettek valamit (nekem mutatja a statisztika, honnan kattintanak rám, ők meg úgy érzik, lesem őket).
És ne tagadjuk, vagy két év alatt borzalmasan aggasztó lett a sok híg és agresszív és üzleties és rosszindulatú és szó nélkül hagyott jelenség, például az is, ahogy engem egy csapat ismeretlen gyökkettő így kiutálhatott onnan, és erre gyakorlatilag nem volt világos moderátori reakció, sőt, közellenség lettem. És emiatt és hasonlók miatt, hogy nincs határ sem belül, sem kívül, és rendkívül sok időbaszó huzakodás és fájdalomokozás, tömegesen és némán távoztak rengetegen, és pont az értelmesebbek közül, akik soha nem uszultak és kajánkodtak senki ellen, és akik közül elég sokan ezt nekem később megírták.
Részletesebben: https://csakazolvassa.hu/2012/07/02/meg-egyszer-a-mamamirol/
KedvelésKedvelés
És mielőtt gőgösnek nevez bárki: nevezzen, igen, lenézem és megvetem őket, mindazokat, akik ezt tették velem, és mindazokat, akik ezt végignézték és nem vállalták a véleményüket nyilvánosan, mert többen voltunk, igenis, és mert ugyebár a világot nem azok teszik tönkre, akik rosszat tesznek, hanem akik ezt végignézik, és nem csinálnak semmit.
KedvelésKedvelés
igen, a közöny a legrosszabb
KedvelésKedvelés
“hanem akik ezt végignézik, és nem csinálnak semmit.”
“vétkesek közt cinkos, aki néma”
KedvelésKedvelés
Nem ismerem a mamami forumat, most neztem meg magamnak: jo eg, hogy en miröl maradtam le! 🙂 Nekem egyetlen kardinalis kerdesem lenne: mikor van erre idejük?
KedvelésKedvelés
Szeretném megölelni a vállad,leginkább azt,amelyiket a megmondós cetlis táska húzza.
Szeretném megmondani,hogy tökéletesen csinálod.Ahogy a léted engedi.
Így vagyunk mi megkreálva,kínlódunk a kínlódásainkkal,aztán mikor már megokosodtunk,osszuk az észt,mert mi már tudjuk.Egy frászt,semmit sem tudunk.Csak túl vagyunk rajta.Nem azt jelenti,ha újból kezdenénk,akkor tutti jól csinálnánk.Nincs recept.Mi magunk vagyunk és amit bírunk.
Jó volna,ha magunkba világosodnánk és az volna jó,úgy volna jó amit és ahogy teszünk.És ebben körömszakadtáig hinnénk,teljes szívünkkel.
KedvelésKedvelés
Nem, szeretném jobban csinálni, fegyelmezettebben, előrelátóbban, kevésbé impulzívan, érzelmi reakciókkal, többet alva, kevesebb üresjárattal. Van bajom magammal, de én tudom az életemet, én segíthetek ezen, nem a közönyös ítélet, és aki közel áll, és tehet értem, az tegyen.
KedvelésKedvelés
Azt hiszem, hogy értem amit írsz a mamamiról. Én is azt gondolom, hogy aki rendben van magával, a körülményeivel, a társával, annak nincs kedve nap nap után szót fecsérelni olyan dolgokra, mint hogy hány jól vagy rosszul hordozott gyereket látott aznap, milyen kendőt fog épp cserélni, venni, mit fog kötni vagy varrni holnap. Az megjegyzi, megveszi, megvarrja, örül neki. Slussz.
Írta Marica, hogy nem látunk bele az életekbe, de nekem egy ideje feltűnt, hogy ez sajnos pótcselekvés, ami nem szégyen, de ha felismerjük, talán jobb szembenézni vele, és kimondani, hogy rohadt nehéz helytállni ha apu keveset vagy nem úgy van otthon, ha hiányzik a szabadság, ha unjuk a mondókázást.
KedvelésKedvelés
amíg a gyerek nem lesz világhíres atomfizikus, az isten se mossa le rólunk a szaranyaságot…. én is úgy vagyok most, hogy még pár év amíg meglesz a gyereknek a nagydoktorija, addig lapítok, de lehet, hogy várnom kell míg habilitál…..
egyébként meg mindenki bekaphatja.
jót bőgtem ezen ma reggel.
köszönöm!
KedvelésKedvelés
amúgy nekem csalódás volt, mikor anyám nem vállalta, hogy valami dokumentumfilmben dicsőségesen elővezeti nagyszerű pedagógusi és anyai életútját. nem vállalta, mert úgy érzi, kudarcot vallott, ő nem ilyennek gondolta a gyerekei jövőjét. ergo szaranyaságból már ő is nobelt kapott. öröklődik ez, vagy mi.
KedvelésKedvelés
öööööö…..mivaaaaan????
ha most akkor mégsem atomfizikus lesz a gyerek, akkor tuti a szaranyaság?
bocs, de milyen nagyon gáz gyerekek lettetek, hogy anyád kudarcnak tartja az anyaságát?
KedvelésKedvelés
sorban: legkisebb Afrikában, két gyerekkel, helybeli férjjel. nem jó, túl messze ment, más kultúra. öcséim: egyik odahaza a hotel mamában, immár 40 évesen, anyám viszi a háztartást. ő a rá eső költségeket megtéríti. nem dolgozik rendszeresen, de amúgy élvezi az életet. másik öcsém, bár nős, de nincs gyereke, nem is lesz így döntöttek. nem biztos, hogy rossz döntés. de mégis… húgom, na ő a csodagyerek, rendesen esküvő, fehér ruha, gyerekek, pont kettő, csak utána. és most, ahhh, hát tanít, ahogy a családi példa és a képzettsége megkívánja.
az én életem fura, de anyám, akit másfél évesen hagyott el az anyja, akit a rokonok neveltek sokáig, akinek az apja zsarnok volt (pont mint a férje, vagy az én férjem…) nem csinálhatta másképp. azt gondolom, elég jó anyám volt. és én büszke vagyok rá. és igyekszem nem szégyenkezni magam, vagy a testvéreim miatt.
KedvelésKedvelés
úristen, ennyi gyerek! gratula, hogy bírta!
örülök, hogy te jól vagy vele, mondd is neki!!!
sajnálom, hogy egy zsarnokkal élsz, sok erőt kívánok, meg hogy menekülj!
ölelés! 🙂
KedvelésKedvelés
A nemszaranyák szerint a gyerek egy projekt, amiről le lehet mérni az ő nagyszerűségüket? Ez azért meredek! És hol a gyerek személyisége, egyre növekvő felelőssége a saját életéért? Hogy egy felnőtt, dolgozó ember életútjáért a szülei lennének ilyen mértékben felelősek? Na ne má’!
KedvelésKedvelés
hát ja…
KedvelésKedvelés
Hm. Annó abszolút nem értettem, hogy miért akadtál ki a topikcímen, hiszen poén volt. Azóta már értem, mert az ide irányuló humorérzékem én is veszítem el lassan az évek során. Meg kéne változtatni szarszülőre, csak olyan fogalom meg nincs… miért is nincs?
KedvelésKedvelés
Eh, leszarom, legyen szarszülő akkor is. 😛
KedvelésKedvelés
A szarszülő szart szül, aki így a gyerek, érted, és azért..
KedvelésKedvelés
a zapák ugye sose szarok….
KedvelésKedvelés
És ők nem is viszik magukkal a gyerekeiket felnőtt terekben zajló, fontos eseményekre. Vagy ha még is, akkor max. azon megy a suskus, hogy hol a fenében van az anya, hogy neki kell szegénynek vigyáznia a saját gyerekeire. Egy apa nem kapott volna ilyen cetlit abban biztos vagyok!
KedvelésKedvelés
Abban en is.
KedvelésKedvelés
Dehogynem! “Kedves X, sajnálom, hogy a feleségének még nem jutott eszébe szeretni a gyerekeit.”
KedvelésKedvelés
Megint vizsgaidőszakom van, rendszeresen kiakadnak ismerősök, hogy egyedül vagyok egy másik városban. És hol a baba???? Mondom, az apukájával, otthon. Jézusom, és mit szól hozzá??? Kicsoda? – kérdem. A gyerek vagy az apja? Hát, mindkettő.
És néznek, vádlón, sajnálkozva, kérdőn, tekintetükben közeli válásom és egy majdani drogos gyerek imágója sejlik.
Amikor bevittem a gyereket vizsgára, azon meg csak a férfiak akadtak ki, a tanárnő, akinél vizsgáztam, ölében hurcolászta a gyereket, amíg kidolgoztam a tételt, közben csodálkozott kicsit, hogyhogy megmarad nála ilyen nyugodtan. De ez csak egy aranyos epizód.
Visszatérve: azt rendszeresen megkapom így vagy úgy, még a jóindulatú, nyitott barátoktól is csodálkozóra nyílt szemekkel, hogy én gyerek nélkül közlekedem, sőt volt, hogy éjszakára is az apjára hagytam, mert úgy volt logikus, hogy Egerben aludjak.
Szerintem a férjemet senki nem kérdezi, hogy miért velem van a gyerek, ha mondjuk tárgyalni vagy művezetni megy.
KedvelésKedvelés
És ez még hosszú ideig így is marad, tőlem legalábbis állandóan kérdezik, hogy és hol a kicsi, hol a nagy (mikor melyik nincs éppen velem), vagy ha nagy ritkán egyedül vagyok valahol, akkor hol a mindkettő??? Pedig ők nagyobbak, mint a te picid.
KedvelésKedvelés
Egyszer előfordult,hogy születésnapomon,ajándékként a férjem elvitte a két óvodáskorút egynapos kirándulásra.Mindenki áradozott,hogy milyen rendes,áldozatkész,vállalta,hogy egy egész álló napig felügyeli a kicsiket,én meg csak hallgassak.
KedvelésKedvelés
Jut eszembe, nekem holnap van.
KedvelésKedvelés
Nem hihetetlen, hogy férfiként milyen egyszerűen ki lehet vívni a szuperapa címet? Ami egy anyánál alap, na annak kell úgy kb. az ötödét nyújtani és már el is van mindenki ájulva 🙂
KedvelésKedvelés
Én hoztam már be a gyerekeket a munkahelyemre. Mondjuk itt nem ők az első gyerekek. Nagyon nem ment azon suskus, hogy hol az anyjuk, de azért, mert munkaidőben elmentem értük, azért már ment. Illetve egyvalaki jegyezte meg: egy kutatóNŐ, két gyerek anyja, sőt, unokája van már. Igaz, a férje nagyobb karriert csinált, nem kicsit azért, mert ő nem volt a gyerekekkel otthon sokat.
KedvelésKedvelés
Holnap van a születésnapod?Új vagyok még itt,harmóniát és sok örömet kívánok Neked.Nagyon nehéz lehet egymagadban a mindennapok terheit hordozni,három gyermek minden gondja-baja ,a felelősség,az állandó jelenlét,készenlét,sok erőt kívánok,ha jól olvastam kitartásod,az van.
KedvelésKedvelés
Én alig emlékszem, hogy csináltam végig azt a tizenakárhány évet. Az agyam jól szolgál engem. Mindent elfelejtek. Egy dolog biztos:szaranya voltam.
KedvelésKedvelés
erre gondolunk mindig, ha ilyen tortenik, talan ez teged is felvidit – Louis C. K.
KedvelésKedvelés
De közben jelezzük, ha gyanítjuk, hogy egy gyereket bántalmaznak. Vagy hogy? Hol a határ?
Nekem nem az a baj, hogy jelezték, akár ilyen görény módon, hogy szaranya vagyok, én ezt nem vitatom, mert az vagyok, én nem áltatom magam, hogy ez így is jó nekik, nem mentségeket sorolok én itt, mert látszik,mire reagálnak így: arra, hogy nincs elég idő, lazulás, derű, nyugalom, feszes és feszült vagyok, hanem azt mondom, hogy ebben a helyzetben nem várható több, és hogy ez a cetlis jelzés nekem nem segít, ebből az lesz, hogy majd itthon leszek idegbeteg velük.
KedvelésKedvelés
Igen. Pontosan. Ebből lesz az idegbetegség, ami a gyereken is csattan. És az ítélkezés és beleszólás legnagyobb igazságtalansága, hogy nem ismer, nem tudja mi van az általa látott (látni vélt és a maga szűrőjén át értelmezett) jelenet mögött, csak morálisan felülemelkedni akar, és erre csak akkor képes, ha a másik fejét kicsit belenyomhatja a wc-be.
KedvelésKedvelés
Most az lesz a szép, mikor a cetli írója (ha olvassa a bejegyzést) kedves, sőt negédes kommentet ír, miszerint ő ne mis úgy gondolta, meg nem bántani akart csak …
KedvelésKedvelés
esélyes….
KedvelésKedvelés
Az…de csak azért, mert kommentet is lehet név nélkül és rejtőzködve írni.
KedvelésKedvelés
Nyilvánvaló, hogy nem fogja feltárni a kilétét. Ha szemtől szembe nem tudta megtenni, akkor az egyértelműen évatámogató közegben tuti nem fog kámingáutolni.
Az üzenet egyébként a legközönségesebben manipulatív. A bántásnak elég tipikus formája. Föltenni egy olyan kérdést, mely tényként kezel valamilyen hibát, és ezt orvosolandó javaslattaj jön. Azért kell kérdés formába csomagolni, hogy a nyilvánvaló felháborodás után aztán el lehessen bújni a “de hát csak segíteni akarok” póz mögé. MIndez pedig egy táskába csempészet levélben, hát…
Nem tudok gerinctelenebb dolgot elképzelni.
Ilyen ember nem áll a nyilvánosság elé azzal, hogy én voltam.
Tulajdonképpen teljesen mindegy, mit is csinálunk anyaként, nem lehetünk annyira tökéletesek, hogy valaki ne találna rajtunk fogást. És magunk is vívondunk saját tökéletlenségeinken. Nem tudjuk fél vállról venni, mert nem a saját bőrünkre vagyunk tökéletlenek, hanem az “Ártatlan Gyermek” rovására.
Ezért nehéz könnyedén túllépni egy-egy ilyen rösszindulatú megjegyzésen. Még ha tizenkilencet lenyelünk is, a huszadikkal már torkig vagyunk, én nem bírunk tovább lépni.
Rohadt igazságtalan a világ az anyákkal szemben.
KedvelésKedvelés
Ja, én is nick mögül gondoltam a kommentet, nem is azonosíthatóan, gerincesen kiállva.
KedvelésKedvelés
Ha meg is merné írni, csak feltételes módban, mintha valaki más cetlijét mentegetné. Gyávák az ilyen cetlisek.
KedvelésKedvelés
Eccerűbb rejtve maradni, nick mögül. Esetleg leírva, hogy nem is az ölelgetős néni volt.
KedvelésKedvelés
Én sosem olvastam a Mammamit. Egy másikon voltam/vagyok évek óta. De nem járok babaklubba, játszóra néha, mert itt többnyire senki sincs, a strandon meg sokan, szóval nem kell olyat hallgatnom, amit nem akarok. Én megfogadtam, hogy nem leszek mártír. Nem érdekel más gyereke túlzottan, az enyémmel sem traktálok másokat. Én úgy akarom csinálni, hogy nekem/nekünk jó legyen. Hogy legyen saját időm. Látok önmarcangolásba beleszakadt, dolgozó férj mellett magukra hagyott kisgyerekes nőt.
Azt a személyt, aki a cetlit odatette, nem minősítem. Találkozom hasonlóval én is, gügyögve, picsogva hajol le a hisztiző gyerekhez, Háááát miiiii a baaaaj, kííícsiiiim?, éppen hogy csak azt nem mondja, hogy a balfék anyád nem tud megvígasztalni. Nem látja a hátteret, nem tudja, mi történt, de a gyereket tekinti áldozatnak egyedül, mert nem vettem meg a huszonötödik bizbaszt vagy nem veszek minden nap fagyit.
KedvelésKedvelés
Volt valami szaranyás poszt a bezzeganyán is. De ott legalább a kommenterek tekintélyes része (még az is lehet, hogy majdnem a fele 😉 ) ki merte jelenteni, hogy ő is szaranya, meg egyáltalán, hogy ez a szaranyázás ez mekkora faxság.
KedvelésKedvelés
Ja, tegnap. De tulajdonképpen az a poszt nem a szaranyákról szólt.
KedvelésKedvelés
Ó, nem arra gondolok, egy éve is annak, vagy mittudomén. Hónapok óta nem olvasom a BA-t.
KedvelésKedvelés
Ejnye!
KedvelésKedvelés
kámingaut volt, mi? Kéne olvasnom?
KedvelésKedvelés
Ma speciel jó hír van ott.
KedvelésKedvelés
Hú, Óriás! Ez óriási4 De jó! Lehet, hogy megtöröm a hallgatást.
KedvelésKedvelés
miért nem?
KedvelésKedvelés
Mert nem volt jó ott nekem. A hangulat, egymás basztatása. A témák is leültek, ha volt érdekes, azon meg veszekedés volt, és hát az a pár erősen rasszista is zavart. Meg a butaság, az értő olvasás hiánya is. De Óriást (is) nagyon bírtam.
KedvelésKedvelés
ó és hogy le lettem szúrva, amikor bazmeganyának neveztem.
KedvelésKedvelés
Pedig elég pontos.
KedvelésKedvelés
Ez a névtelenül cetlizős (blogban névtelenül ebben a stílusban bekommentelő) fajta sunyi, alattomos, legalja, saját koncepciója van, amiből jól soha nem jöhetsz ki. Ha rájössz, ki ő, vagy bebizonyítod, hogy ami van, az épp hogy a gyerek érdekét szolgálja és jó neki, akkor bevadul, még nagyobb alattomos hazugságokat talál ki, hogy befeketítsen / bizonyítsa az igazát. Ismerem ezt a fajtát jól. Ő az, aki soha nem nyújt valódi segítséget, soha nem olyat, ami neked is jó (ahogy Hegyi Anikó írta a múltkor, nem ő áll a műtőajtóban veled), de mindig jobban tudja, mit kéne másként, jobban, többet tenned. Gusztustalan.
KedvelésKedvelés
(átírtam a “nickem, mert van más “zs” is.) Én is ott voltam a rendezvényen. És téged látva én azt állapítottam meg, hogy milyen jó, hogy van nő, aki ilyen tudatosan éli a helyes önszeretetet. Igen, ha fáradt, igen, ha nyűgös, akkor is kell neki a töltekezés. Szerintem a helyes gyerekszeretethez a helyes önszereteten át vezet az út. És ezt te így éled. Ez persze az ilyen névtelen, üzengető emberek irigységét váltja ki, bár szánalmas, hogy pont egy olyan rendezvényen, ahol az önszeretetről volt szó. Ha valaki így névtelenül üzenget, az még nagyon nem így éli. Figyelhetett volna inkább az írásokra helyetted…
Hidd el, mi többen vagyunk, akiknek pozitív példa vagy, és nem az ellen. Csak talán nem vagyunk annyira hangosak, mint ők.
KedvelésKedvelés
Egy ket labon jaro gyermekvedelmi muintezmeny, a gyivik csegevaraja roja az utcakat es a tarsadalmi esemenyeket, és gyanutlan amde hullafaradt anyak taskajaba cetliket lopva nevel?
Eljen.
Hogy nőne egy f… a homlokara, hogy mindenki felismerje ezentul ezt a sunnyogo partizant.
KedvelésKedvelés
De jólesett ez most. Kösz. Te is láttál engem anyának.
KedvelésKedvelés
Láttalak. Nagyon jó fej gyerekeid vannak, akik marha jól játszanak az idegeiden is, ha olyanjuk van, ismernek, te őket, nyomogatjátok egymás pontjait. 🙂 Végtelensok válaszod van a kérdéseikre, kéréseikre, családmassza hömpölyög.
A Cetlicsempésznek válasz: Nem, most épp nem. Volna egy félórája szeretni őket? Nagyon fáradt vagyok. Vajon mit kezdene egy ilyen őszinte válasszal?
Elolvastam a mamamis sztorit az éjjel, a csalóval, a vitával a szerepedről, a gondolkodásbéli ellentétekkel. Érdekes volt.
KedvelésKedvelés
Én is mamamit olvastam éjszakába nyúlóan, és tényleg érdekes volt! A csaló-ügy kimaradt, azt nem találtam, pedig izgalmasan hangzik…
KedvelésKedvelés
Van egy poszt ami leírja az egész sztorit, katasztrófa turistáskodtam egy kicsit.
Nem mellesleg, Éva sokat tett értük, és olyasmit vállalt föl, ami a többségi anyák érdekét képviselte, és gyakorlatilag széllel szemben pisált. Aztán hugyos lett a gatyája, és szépen megszólták érte… Na mindegy.
KedvelésKedvelés
Háttértörténeteket nem tudok, de ami az elolvasott párbeszédekből kibomlott, azt nagyon tanulságosnak találtam (problémalátás- és kommunikációbeli különbségek, az elfogadás-kirekesztés finom mechanizmusai), ilyen értelemben értettem, hogy érdekes.
KedvelésKedvelés
Igen, én is.
Csak hozzáfűztem amit még jogosnak éreztem.
KedvelésKedvelés
Hát, én eleve nem értem ezt a szaranyaságot, de ez biztos azért van, mert nincs gyerekem. Komolyan, tényleg ennyire önbecsülésromboló marhaságokon jár emberi lények esze? Én csak a nagybetűs ANYÁkat ismerem, akik T/1-ben beszélnek magukról, tudjátok, “Bárányhimlősök vagyunk, de végre bilikézünk!” – érdekes, én azt hittem, legalább 20-30 éve szobatiszta lettél, de gratulálok, tényleg.
Cetlizik. Mint a névtelen levelek írói: sunyik és rosszindulatúak. Irigy. Irigy mindenre, a három egészséges, eleven, rossz gyerekedre, a nevedre, a fülbevalódra, a blogodra. Mindenre, mert neki nem jött össze az élet. De kifogásai vannak rá bőven, többek között például te, Éva, mert neked sikerült, és ezért neki nyilván nem.
És muszáj egyet böknie rajtad, csakazértis. Hogy fájjon neked is a kudarca, valami húsba vágót akar, hogy szenvedj egy kicsit jobban. Mert neki nem jött össze.
És az a szörnyű, hogy legalább ezt elérte! Itt rágódunk azon már valamennyien, milyen lelki alkata lehet – jó, nyilván Éva célja is ez volt, de ettől tekintsünk el most. Legalább ez bejött neki.
KedvelésKedvelés
Kösz. Nem rosszak a gyerekeim, sőt, kifejezetten kompromisszumkészek és normakövetők, okosságuknak, tehetségüknek, kedvességüknek, szépségüknek a csodájára járnak messzi földről.
Nem, én őt nem nagyon taglalom, van ilyen, nem először találkozom vele, de azért gondolkodom.
KedvelésKedvelés
Én sokszor láttam már Éva gyerekeit, nem rosszak egyáltalán, sőt nagyon jól el szokták magukat foglalni felnőtt társaságban. A blogtalin például szerintem egy percig nem volt velük semmi probléma, de láttam már őket étteremben is, amint órákig voltak felnőttek között, nulla nyűglődéssel. Én meg is jegyeztem, hogy az enyémek (ennyi idősen) már az asztal alatt bújocskáztak volna vagy rágyújtottak volna a “mikor megyünk már haza?” kezdetű nótára.
KedvelésKedvelés
Igen, nekem is ugyanez volt a benyomásom, bár csak kétszer láttam őket, elámultam rajtuk, hogy mennyire jól vannak, önjáróak. Az én lányaim közel egyidősek, van viszonyítási alapom.
KedvelésKedvelés
Szaranya vagyok. A szó minden értelmében. Nem csak kötődős-indiános, de még suttógós, sőt franciás nemszopatós-nemveszemfelhasírós értelemben is talán. Aki pszichiátriára vonul a gyerekével (vagy a gyereke elől), annak nincs mentsége.
De ha nekem valaki ilyen papírt tenne be a táskámba, annak olyat mondanék, hogy a fal adja a másikat!
Az aláírás, hol marad drága?? Próbáltad már aláírni a leveleidet? És amúgy te próbáltad már szeretni magadat? Tudom nem könnyű, nekem se megy, de legalább én tudom mi a gyökere az égető-mérgező irigységemnek, nem próbálok erkölcsi felsőbbrendűséget kreálni belőle. Ennyivel is előtted vagyok. MÉG én is!!
Ráadásul ez az Évázás, mintha személyes jó barát lenne…ANYÁD!
“A kultura. úgy hull le rólam, mint ruha. másról a boldog szerelemben”
KedvelésKedvelés
Szüljön farfekvéses ikersünt az ilyen…
Én már azt is utálom, mikor a gyerek kicsapja a hisztit valami nyilvános helyen, és akkor mindenki kicsit eltávolodik, és NÉZNEK. De úristen, azok a tekintetek… Mintha a zsebükbe kotornának épp a rám hajítandó kőért.
Az lett belőle, hogy mindenhová magam szökök el, és a “gyerekekkel elmenni valahova” gyomorideges tortúra lett.
Nagy ölelés, Éva.
KedvelésKedvelés
farfekvéses ikersün, ez király.
Igen, a nézések.
És ha meg egyedül látnak mondjuk a szomszédok a liftben: Egyedül??? Hogyhogy egyedül? És kivel vannak a gyerekek? Sőt, ha nem lóg rajtam mindhárom, még akkor is megkérdik, hova tettem, amelyik pont nincs velem. Odaadtam az állatkertben a krokodilnak.
Meg ha nem érek oda ötre az edzés után, ahogy tudja mindenki pátyolgatni az ötévest, aki tudja, hogy van olyan, hogy nem érek oda pont, és akkor ne ijedjen meg, mert pár perc múlva ott vagyok, soha de soha nem lehet olyan, hogy nem megyek érte, és nem ijed meg. Mert kicentizem, hogy a két kicsivel ne kelljen rá várni a zárt térben, mert az meg a másik keresztrefeszítés, ami akkor van, amikor rohangálok az ördögfióka középső után a kicsivel a hátamon, vagy a kicsi a babakocsiban nyekereg, na akkor meg azt sajnálják nagyon, és érezem a jeges megítélést. Ezeknek a szemében nem tudok elég jó anya lenni. És már akkor sem hiszem el, ha valaki őszintén mond jót.
KedvelésKedvelés
A gyerekem elég akaratos. Rájött már, mivel érheti el a céljait. Nem, nem gondolom, hogy direkt csinálja, viszont ahhoz még kicsi, hogy megértse, felesleges az eget rengető hiszti a nemtudom hányadik vacakért, mert ha nemet mondtam, az nem marad. Vannak kis játszmák, amikről én már pontosan tudom, mi a cél. Egyetértek a szakemberrel, következetesebben kell csinálni. Ez otthon egyszerű. Elmagyarázom századszorra, ha nem akarja tudomásul venni, a nem az nem, akkor hisztizik, duzzog. Csak nyugodtan. De ha idegen helyen vagyunk, ráerősít, és nagyon nehéz következetesnek maradni. Mert megkapom a magamét. Mert elvárják körülöttem, hogy csináljak valamit. Én már kitapasztaltam, mi az, ami működik. (Nem veszek meg a boltban öt különféle gagyit, mert nem az a megoldás.) Rohadt nagy a külső nyomás, hogy annak megfelelően viselkedjek és a gyerek is. Csak részben tudom leszarni, valahol mélyen nem érdekel, de nem tudok nem tudomást venni róla. Vagy visszavágok. (Idős nő sziszegve megy a síró gyerek felé: Hát nem szégyellllled magad? Ez kibírhatatlan! Na, neki pl. csak annyit mondtam, talán ki tetszik bírni, amíg bevásárolok.) Vagy a másik, aki agyonajnározza a gyereket, és rám néz ferde szemmel. Szerencsére ahogy nő, ritkulnak ezek a helyzetek. Egyre értelmesebb. És biztosan az én hibám, hogy ez így alakult, de ahhoz, hogy a gyerekemet a társadalom tagjának neveljem kellene a társadalom részéről is valamiféle minimális támogatás. Vagy legalább közöny.
KedvelésKedvelés
Na az meg a másik, hogy én sokszor megyek egyedül, mindenhová. Hogy én ezért mit kapok állandóan! Az “és hát kivel vannak ilyenkor a gyerekek” szövegtől már kiver a víz, a “de jó nekem, hogy tudom kire ott hagyni” egyenest letöltendőt érdemel. (Ezt érdekes módon általában pasik mondják, hogy miért, azt nem értem. Nyilván ő is otthonhagyja a sajátját, és senki nem mondja, hogy “jaj de jó neked!”)
Egyáltalán, mi köze bárkinek hozzá, hogyhol és kivel vannak az én gyerekeim? Nyilván döntőképes felnőtt vagyok, nem hívom be a sarokról a nyalókás bácsit, hogy vigyázzon rájuk amíg elmegyek ügyintézni… pff.
KedvelésKedvelés
Látott 20 percet, max 1 órát Belőletek és ítélkezett: gratulálok. Ez az embertípus ha cserepet lát a szemetesemben arra következtet, hogy egymáshoz vágjuk a tányérokat, nem eltörtem, ha nem a saját autómból szállok ki akkor biztos megcsaltam a férjem, ha bőröndöt húzok magam után nem elutazom (konferenciára) hanem elköltözöm. Amikor kiabálok a gyerekekkel akkor nem fáradt vagyok és már türelmetlen, hanem nem szeretem őket. Világos.
KedvelésKedvelés
Igen.
Rosszindulatu kukucskalo. Az anyosom ebben profi. Lat egy picinyke szeletet az eletunkbol es abbol elkesziti az iteletet, hogy huuuu mi megy nalunk. Drog, liberalizmus, mindenki szarik mindenre, es szegeny fia hova keveredett.
Ez a cetli meg! Nekem erre nincsenek szavaim.
KedvelésKedvelés
Nem csak liberalizmus, de uramisten még kimondani is szörnyű, lehet, hogy még demokrácia van nálatok ? 🙂
KedvelésKedvelés
Plusz 1 vicc, ez az embertípus az, aki sokkal kutyábbul bánik a gyerekeivel, de csak akkor, ha 4 fal között van. Ismerek ilyet. Így a gyerek, úgy a gyerek, jaj, milyen szaranya az xy, de aztán kiderül, hogy náluk is van hidegvizes zuhany.
KedvelésKedvelés
Nagyon ütős írás. Hasonlóképpen tolom, kevés segítséggel, merthogy külföldről.
Itt, az USA-ban ma van anyák napja. Gyerekek elmentek az apjukkal bevásárolni. Tegnap nagyon dagadhatott a mellem, hogy az én lányom volt az egyetlen, aki az anyák napi műsoron mind a négy verset tudta és szép hangosan artikulálta. Ilyenkor érzem, hogy az a sok könyv, ami lefolyik a polcról, a minőségi idő és az, hogy otthon maradtam velük, szépen lassan megtérül.
Plüssállat-effektus: a gyerekkultuszról szól. De inkább ez, inkább elkényeztetett kis majmocskák, akik jódolgukban azt se tudják, mit csinálnának MÉG és ha adsz nekik többet akkor MÁST akarnak…inkább, mint mondjuk amit olvastam a Sztálin gyermekeiben vagy ott az Iszonyat c. vers is, kisgyerekek, akiket munkára fognak, akikkel egy percet sem tölt a szülő, akit csa aláznak, bántanak, akik azt hallják, hogy miért szültelek meg, te átok.
Akkor inkább rajzolok krétával utat hátgörnyedésig, hogy végigbiciklizzen rajta és játszok óvodást, kíszínezem, megtörlöm, bekötöm, melléhányok, cipelem, altatom, kifújom.
Rossz hír: egy gyerek csak akkor ismeri fel, mi mindent tettél (s nem tettél) érte, ha felnőtt és neki is gyerekei lesznek. A jó hír azonban, ha valaki jól csinálja ezeket az első éveket, akkor egyre könnyebb lesz és a következő generációknak is jó lesz, mert ez a minta megy tovább.
KedvelésKedvelés
Igen, jól összefoglaltad, kábé ezért csinálja az ember. Csak közben nem beleszakadni, az nagy trükk.
KedvelésKedvelés
“az én lányom volt az egyetlen, aki az anyák napi műsoron mind a négy verset tudta és szép hangosan artikulálta. Ilyenkor érzem, hogy az a sok könyv, ami lefolyik a polcról, a minőségi idő és az, hogy otthon maradtam velük, szépen lassan megtérül.” Nekem kicsit aggasztó, hogy a gyerek teljesítménye egy mérce lett az anyaságra. Akinek belesül a versbe a gyereke, az biztosan azért van mert nem tölt vele az anyja elég minőségi időt? Nem lehet, hogy lámpalázas és nem bízik eléggé magában vagy nem szeret szerepelni, esetleg éppen ellenkezőleg, de akkora az önbizalma, hogy állandóan úgy ítéli meg magát, mint aki mindent jól tud, neki verset se kell tanulnia, mert ez a tudás már tökéletes. Szóval annyi oka lehet annak, ha egy gyerek nem tud valamit olyan jól, de tény, hogy az anyát előszedni a legegyszerűbb…
KedvelésKedvelés
Igen, én ebbe zizzentem bele az első gyerekkel. A sok jóakaró, a mit kellene már tudnia, mit kellene ennie, hány kilósnak kellene lennie stb. És büdös kölyök nem teljesítette a teljesítendőt, hiába voltam otthon vele, meséltem, hordoztam, főztem, csak allergiás volt, csak nem nőtt rendesen, nem beszélt, nem mondta a verset, ő egyedül, se az ünnepségen, se itthon. És a tanácsok, hogy mit kellene (kék kendőt a tüdőgyulladásos gyerekre, meg homeopátia, mert attól meggyógyul), módszerek, amelyeket régen kipróbáltam hasztalan és hogy úgy beszűkült az életem, nem volt semmi más teljesítményem, hogy én is elhittem, hogy én tehetek róla, én nem csinálom elég jól és ez vagyok én.
KedvelésKedvelés
Tudom, magas labda volt…:) De igazából rá vagyok büszke és persze, akkor sem cserélném el, amikor kisbabaként hisztizik a majd’ 5 évével, amikor telhetetlen és minden km-nél megkérdezi a kocsiban, hogy mikor érünk odaaaaa? Mikor gyerekes programra megyünk, tehát miatta vezetek le annyit.
Minden gyereknek van rossz tulajdonsága is, nem akarom én ezt lefaragni, soha nem érdekelt, hogy a szomszédgyerek már 6 hónaposan állt, 7 hónaposan pacalpörköltet tolt mert nem cserélném el az enyéimet semmi pénzért.
Elárulom azt is, hogy a verseket a kocsiban futottuk át, nem gyakoroltuk, ez nála magától jön csak nekem ezen a napon jól esett, hogy magyar verset mond nekem a lányom. Ettől még nem tartom többre őt a mellette álló szoknyáját gyürködő kislánynál, de azt ugye le lehet írni, hogy örülök, mert fogékony a művészetekre, olvasásra? És azt nem tudom, honnan szedted, hogy bárki anyját hibáztatom, mert erről aztán egy szót sem írtam.
KedvelésKedvelés
Én azért kissé stílustalan megnyilvánulásnak érzem itt ezen poszt alatt ezt a büszkeséget, főleg ilyen “saját teljesítményként” való tálalásban.
KedvelésKedvelés
Kövezz meg, valahol a saját teljesítményem, igen, mert csak én beszélek magyarul a gyerekekhez. Sokan választják azt az utat, hogy hibákkal, akcentussal, de inkább angolul beszélnek, mert ezt kérik az oviban is, ezt beszélik a barátok úgyis, a magyar meg előbb-utóbb elsikkad.
Ebben a posztban is benne van a nem burkolt büszkeség és szeretet, úgyhogy stílustalannak sem érzem magam.
Abban meg, amit előzőleg leírtál, nem ér a nevem. Mivel mi sokat vártunk a gyerekünkre, én örültem, hogy van és egészséges, soha nem érdekelt, hogy más Pistikéje mit tud és őszintén, nem értem ezeket az összehasonlításokat. Egy itteni barátném gyerek már olvas is, 5 évesen, ráadásul saját kútfőből, ráhatás nélkül tanult meg. De én őszintén gratulálok hozzá, nem rossz a szám íze egy cseppet sem. És nem is értem, ha valakinek kielemkedő a gyereke, miért kell máris meghúznia magát, miért jönnek a felemelt, billegetett mutogatóujjak? Gondolod, ettől kevésbé leszek büszke? Vagy azért, mert más gyerek szégyenlős, attól az nem érdem, ha másé meg szépen elmond egy verset?
KedvelésKedvelés
Nem értem az ilyen megkövezésre való felszólítást, értelmezhetetlen. Én őszintén tudok gratulálni mindenki ügyes gyerekének, az anyaság és gyerek ilyetén teljesítményszerű értékelésének kicsit kevésbé. Én nem tudtam könnyen kivonni magam a környezetem ilyen nyomása alól és még jól emlékszem erre, ha el is múlt már az egész és tényleg nem érzem stílusosnak, hogy egy anyának aki ereje végén, működőképessége határán van, a saját gyerekünkkel és saját türelmünkkel, odaadásunkkal villogunk.
KedvelésKedvelés
Johannale, csak ide tudok válaszolni: elbeszélünk egymás mellett, ezért nem valami gyümölcsöző a párbeszéd. Szerintem minden anya, aki komolyan veszi az egészet és szívét-lelkét beleadja a gyereknevelésbe, volt már ott, ahol a part se szakad. Mert fárasztó, monoton, idegölő, bármilyen szép feladat. Ennek ellenpontozásaként írtam le az anekdotát, amiből én speciel erőt merítek napokra. Mindenáron azt akarod ebbe belemesélni, hogy én ezzel rossz érzést akarok kelteni másokban. Ez nem volt szándékom. De nagyon elgondolkodnék, ha a huszadik ismeretlen ismerős, szembejövő néni, szomszéd beszólása ekkora nyomot hagyna a lelkemen. A világ ilyen, mindig tele van emberekkel, akik feleannyit sem csinálnak, de tízszer jobbnak képzelik magukat. Mutatja ezt a cetli esete is, egy negyedbe hajtott, lepottyantott rötyipapír, aláírás nélkül-na, annyit is ér.
KedvelésKedvelés
“nagyon elgondolkodnék …”
Ez egy picit olyan cetlis ám! Még ha nem is ismeretlenül és megismerhetetlenül írod.
KedvelésKedvelés
OK, rendben van, elhiszem, hogy nem bántó szándékkal írtad.
Bár az utalgatás, hogy elgondolkodhatnék, az is valami nagyon lényeges nem értésről árulkodik. Kb. azt gondolom erről, amit Adél is írt fentebb. Lehet úgy tenni, persze, mintha nem ilyen nyomás alatt élnénk, leszarni, de ehhez komoly belső erőforrások kellenek, és persze kell az elég jó anya, kell a gyereknek a figyelem, a szeretet, de mi van ha nincs, ha már az anyában sincs? Mi van, ha nincs miből?
Hogy azért sincs, mert az egész rendszer, amiben élünk ellenünk dolgozik, mert azt hazudja, hogy a gyerek az egy olyan csoda, hogy az anyaságtól megtáltosodunk és kiapadhatatlan energiáink lesznek, aztán jól magunkra hagy a taposómalomban, nem segít, de cetliket és tekinteteket és bezzegelést tol az orrunk alá. Meg a figyelmeztetést, hogyha nem tudjuk leszarni, akkor gondolkodjunk el magunkon. Hát ja, egyebet se teszünk.
KedvelésKedvelés
Bocs, lehet én értettem félre.
KedvelésKedvelés
Nem, tényleg nem értem. Nem direkt csinálom, na. Úgy hiszem, hogy az ember a harmincas éveire eljut oda, hogy csak magának akar megfelelni, különben soha nem lenne boldog. Engem is értek beszólások, vagy hagytam a francba, ha meg felpaprikáztak vele, visszaszóltam. (pl reptéren, egy hölgy kétszer megjegyezte, hogy engem előreengedtek mert gyerekkel vagyok, és már harmadszorra darálta le ugyanazt, hátrafordultam, hogy szívesen beállok a sor végére, de akkor ugye viszi a gyerekeket?).
Ettől teljesen különválasztanám azt a problémát, amit az elején írsz, hogy muszáj mindig műmosollyal csinálni. Én ezt soha nem éreztem, ezt a nyomást, mert a barátaimmal mindig meg tudtuk beszélni könnyek közt röhögve, a “szaranyaságot”. Ugyanakkor van egy ismerősöm, kétszer elvetélt, lombikkal lett hármasikre, de korán jöttek, egyik sem élte túl-amikor ilyenről hallok, azért perspektívába teszem az én nehézségeimet.
KedvelésKedvelés
“Ugyanakkor van egy ismerősöm, kétszer elvetélt, lombikkal lett hármasikre, de korán jöttek, egyik sem élte túl-amikor ilyenről hallok, azért perspektívába teszem az én nehézségeimet.”
Az en babam is meghalt szules alatt. Szivesen vettem volna barmilyen nehezseget, csak az ne tortent volna meg.
Ezzel nem akarom kissebiteni az anyasag nehezsegeit, de en tenyleg nem bannam. A buszkeseget pedig ragyogva elnem meg, azt hiszem. Az nagy jutalom lenne. Amugy azt gondolom mindenki buszke valmennyire a gyerekere. Csak neha alszerenysegbol (en szuleimrol beszelek) ugy teszunk mintha nem is annyira. Mert az nem illik. A tarsadalom szerint. Vagy csak en latom igy?
KedvelésKedvelés
“Amugy azt gondolom mindenki buszke valmennyire a gyerekere. Csak neha alszerenysegbol (en szuleimrol beszelek) ugy teszunk mintha nem is annyira. Mert az nem illik. A tarsadalom szerint. Vagy csak en latom igy?”
Nem, nem csak te, en is igy latom. Aközött ingazom jobbara, hogy igen, milyen nagyszerü a gyerekem, de nem csak az enyem, mert mekkora potencial van bennük, micsoda kivancsisag a vilag felfedezesere, meg aközött, hogy ha teszemazt az anyosom csak a gyereket dicseri es elfelejti megjegyezni, hogy azert mekkora munkam, energiam, eröfeszitesem van benne, akkor azert mordulok. Mert nem magatol nö ilyen “okosügyeskivancsiönallova” mint a dudva, igaz a kepesseg megvan benne, de azert elkel oda az ertö kiseres is! Hogy mast ne mondjak: nem magatol lett masfel-keteves korara megbizhatoan szobatiszta/ecezett/akarmi, abban azert nagyon nagy melo volt, hogy vittük pisilni, figyeltünk a jelzeseire par honaposan, alig egy evesen satöbbi. Ez extrem pelda, irhatnek mast is, valahogy azt szeretnem adekvatan szemleltetni, hogy peldaul szeretnem, ha nem kellene letagadnom, hogy ez nem ment csak ugy lazan, ez nagyon kemeny munka volt es most mar latom nehany pozitiv hozadekat, de menet közben sokszor nem lattam es csak a megfeszülest lattam, a faradtsagot, es arra azert büszke vagyok/hadd lehessek büszke, hogy nem adtam fel vagy arra, hogy toltam tovabb, ahogy tudtam, neha lazabban, neha megfeszülve, de ez mind-mind energiabefektetes volt es utaltam, ha azt mondtak, hogy ennek jatszi könnyünek “kellene” lenni.
KedvelésKedvelés
En nem ereztem Lorax hsz-ben villogast vagy mas anyak elmarasztalasat. Anyai orom, buszkeseg megosztasa. En csak ennyit olvastam ki belole…
Az anyakat tenyleg epp eleget basztatjak ezert meg azert meg pont az ellenkezojeert.
KedvelésKedvelés
Igazán kedves vagy. Ezt én is érzem amúgy, de nemcsak az anyasággal kapcsolatban, panaszkodni nagyobb divat, mint dicsekedni, mert utóbbinál hamar előjön az, hogy más kárára csinálod, az anyaságon kívül nincs életed, meg a fele sem igaz, úgyis túlzol.
Azt viszont remélem, hogy nem téptem fel a sebeid, ha igen, bocsánatot kérek. És végtelenül sajnálom, bár tudom, hogy ez édeskevés…
KedvelésKedvelés
Nem, dehogy nem tepted fel. Ennek mar tiz eve. Mar tudok beszelni rola (ezert tortent meg itt is) par eve. Felgyogyultam. Csak azt akartam jelezni, hogy ertem. Persze nem tudhato, hogyha most lenne a leanykam hogyan irnek a nehezsegekrol, de miutan igy alakult csak arra tudok gondolni, hogy nem sokat szamitana.
🙂
KedvelésKedvelés
“egy gyerek csak akkor ismeri fel, mi mindent tettél (s nem tettél) érte, ha felnőtt és neki is gyerekei lesznek” – azért erősen remélem, hogy nem feltétlenül kell ahhoz gyereket csinálni, hogy az ember felnőtté váljon
KedvelésKedvelés
Nem, de -az én esetemben legalábbis- kicsit máshogy ítélem meg a dolgokat, mióta gyerekem is van és megismertem magam arról az oldalról is, hogy mennyire vagyok topon 2-3 kialvatlan éjszaka után. Lejjebb adtam a mércét magammal és úgy általában a jóanyasággal szemben is.
KedvelésKedvelés
Dettó. Bár 12 éves korom óta mindig voltak gyerekek körülöttem, rengeteg időt töltöttem velük, azt hittem, nem érhet meglepetés – és azt kell mondjam, fogalmam nem volt, mivel jár, ha nem jön a “gazdája” este sem, másnap sem, és egy hét múlva sem…
KedvelésKedvelés
Ezen jót vihogtam. :)Én is kerestem a hátukon a téglalapot a kis csavarokkal, hátha ki lehet venni az elemeket, de nem találtam. Ezen kívül nekem nagy fájdalmam, hogy nem lesz 3. gyerekem. Nagyon szerettünk volna örökbe fogadni (terhességet már nem, köszi), de külhonban, alig-segítséggel, úgy, hogy a két gyerek közt 2 év a korkülönbség, azaz rétestészta volt ez a gyeses állapot, kisbabás málenkij robot és kiszámíthatatlanság-nincsen rá kapacitás. A szívemben igen és anyagilag is elférne, de az idegeim nem bírnák. Pedig én is mindig szerettem a gyerekeket, repültek rám. De ahogy írod, más bohóckodni nekik pár órát és más nullahuszonnégyben.
KedvelésKedvelés
Hű, de jó, hogy kimaradtam a mamis fórumokból. egyszer felnéztem a mamamira, mert egy ismerősöm ajánlotta a mei tai varratási igényem kielégítésére, de ott volt a vége. A fejem fogtam attól a sok nyünnyögéstől. Hogy nem női nevek vagy nickek vannak, hanem x.x.kemami meg gyereknév becézveanyu nevek. Én nem a gyerekem anyja vagyok elsősorban, hanem én, Gyöngyi. Aki nem magát képviseli (pl fészbukon profilkép a gyereke fotója), annak szerintem a gyerek a siker, ő az életterv, a saját személye meg valahol nagyon hátul lehet.
Minket néha megszóltak a templomban a családos mise alatt (rengeteg kisgyerek, a vasárnapi három mise közül az egyik), hogy legyenek halkabban a gyerekek, meg hogy nem szólnék-e rá. Kábé négy-öt öregasszonyra néztem szemmelverősen az évek alatt, de mikor a keresztfiamra szóltak rá, egyenesen megmondtam nekik, hol a helyük. Istenem, de jólesett! Még meg se gyóntam. Szeretetlen, önző banyák. Menjenek ők gyónni.
KedvelésKedvelés
En tudom, hogy egy pillannatra megfagytam volna es aztan elpirulok, amikor megtalalom a cetlit. Nem attol, amit ir, hanem a tenytol, hogy valaki vette a faradstagot, hogy nekem, az en taskamba ezt becsempessze.
Megdobbento, hogy van olyan ember, aki a nyalkas, undorito szemelyiseget igy probalja beferkozni a privat szferadban es fontosnak erezni magat. Kicsinyes es szanalmas, de leginkabb:a legprimitivebb provokacio. Aki leirta ezt a cetlit, az bantani akart, mert jobbnak akarta erezni magat nalad, fontosabbnak es szamottevonek. Ennek alapvetoen pedig az irigyseg a taptalaja. Feltekeny, irigy es ott rug, csip, ahol a legkevesbe racionalis az ember.
Egyebkent is kezd az az erzesem lenni, hogy az irigyseg, feltekenyseg az egyik legdestruktivabb erzelem a vilagban. Ezert itelkezunk, pletykalunk, nem szeretunk, megszolunk. Ezert nem mukodik az elni es elni hagyni. Ezert doglik meg a szomszed tehene is. Valahol a hazai szocializacioban lehet a hiba, de meg kis magyar kozossegben kulfoldon is feluti ez a fejet.
Az anyasag, gyerekneveles is olyan, mint a politika es az egeszsegugy: mindenki tudja tutit. Amit soha nem ertettem, hogy miert olyan nehez elviselni, ha valaki valamit mashogy csinal.
En nem olvastam nekik, de a lanyom (7) megis imad olvasni, a fiam (9) utal, de nagyon jol olvas, nem jatszom katonasat, de meghallgatom, hogy mi az a bazuka, neha sutunk muffint, az iskola 8-tol 3-ig tart, nincs napkozi, a ferjem van otthon, en dolgozom, sokszor ejszaka is, o viszi oket lovagolni es sportolni, neha el jar a kezem, ha nagyon pimaszak, neha azt mondjak en vagyok a legjobb anyuka, parszor utalnak . En most jo vagy rossz anya vagyok? Na, szeretem oket vagy nem?
KedvelésKedvelés
Egész nap azon gondolkodom, mit írhatnék neked Éva…ez a cetli nevetséges, primitív, lehetne még ragozni…mégis nyomot hagy. Most már nyomot hagy örökre itt az interneten is, hogy ennek kapcsán beszélgetünk.
Én is neveltem egyedül gyereket, csak akkor én jóval szorongóbb és magányosabb voltam, mint te most. Bennem többnyire ott volt az önvád, amikor idegesített a gyerekem, mert szerelmes voltam és csak a szerelmemre akartam gondolni, vagy azért idegesített, mert szomorú voltam és a szomorúságomra akartam gondolni. Aztán amikor elaludt, akkor sírva ültem az ágya szélén, hogy ne haragudjon…Ebben a helyzetben nagyon könnyen kibillenthető voltam abba az irányba, hogy tényleg szaranya vagyok, mondjuk hálisten sok kísérlet nem érkezett…
De emellett mélyen tudtam és tudom, hogy mégis az alapvető értékeim, kisugárzásom, energiáim, életvezetésem-és felfogásom stb. felülírták a hisztiket, következetlenségeimet, rosszkedveimet, egykedvűségeket, és valami jó kerekedett ki belőle.
Persze azért szaranya vagyok, ma is ordítottam és toporzékoltam, képtelen vagyok leülni társasozni, soha nem volt türelmem tanulni a gyerekkel, kikérdezni vagy erőszakosan nyomulni, hogy nyáron igenis vegyen részt az egy hónapos intenzív nyelvtanfolyamon. Elmondom kétszer, aztán megvonom a vállam, és leülök kommentet írni a szaranyaságról.
KedvelésKedvelés
Hú, köszi, ez jólesett. Az ágy szélén ülés sírva, bocsánatot kérve – nekem is gyakran megvan. Aztán másnap kezdődik az egész elölről.
KedvelésKedvelés
naná! 🙂 de a második gyerekkel is ezt csinálom, úgyhogy fikarcnyit sem tanultam 17 év alatt.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, hogy lehetne ezt kezelni…
KedvelésKedvelés
Bajuszcic! Nem akarom, hogy belemagyarazasnak tünjön, de ismerös az elmeny, es nekem ilyen helyzetekben neha bevillan apam, hogy ö hogyan csattant fel minden kis hülyesegre, megrazott, ha eltörtem egy poharat, megvert, ha a szomszed (iskolas) gyerek leesett a forgoszekröl, amit en forgattam, de amire a gyerek kert meg, hogy ti. gyorsan forgassam… Ilyenkor borzadok, hogy nem, en nem akarok ilyen önkenyesen csattano lenni es minden erömmel küzdök ellene, de volt, hogy többnapi aligalvos formamban egy kis valamire is elkezdtem kiabalni (miutan lecsillapodtam, oriasi szegyent es büntudatot ereztem a gyerekkel szemben, meg is mondtam neki ezerszer). En nem akarom ezt az apamra fogni: felnött ember vagyok, több evnyi terapiaval es önmunkaval magam mögött, de neha azt erzem, hogy ezek a mintak, emlekek akkor is nagyon hatnak, tudat alatt is… vagy nevezzem alacsony frusztraciotüresnek? Nem tudom, mindenesetre eszembe jutott a törteneted es a leveled es remelem, nem haragszol, hogy erre asszocialtam a sajat törtenetemböl es ertön erted…
KedvelésKedvelés
Szia Éva!Már annyi minden elhangzott,csak az nem,hogy a kisgyermekes anya ideális célpontja mindenféle beszólásnak.Valamiben biztosan hibázni fog,vagy elégtelen leszJaj a szegény baba biztosan fázik/melege van/éhes/túl sokat evett….Magam is átéltem,főként az elsőnél szíven ütött,hogy figyelnek és lecsapnak rám,ha a gyereknevelés be nem tudtak belekötni abban a pillanatban,akkor a háztartásvezetésem volt terítéken,ha az is megfelelt,akkor a kinézetemben biztosan volt valami kivetnivaló,…és így tovább.A másodiknál már éles válaszokkal lőttem vissza,és kezdtek leszokni rólam.Úgy éreztem,hogy a kéretlen tanácsok egyrészt nekem szánt mérgező nyilak voltak,másrészt figyelmeztettek a jóakaró felsőbbrendűségére,pedig nem volt több nálam,és hasonló helyzetben megnéztem volna,mire képes.
KedvelésKedvelés
Eva, tovabbra is csak azt tudom mondani hogy ahogy te egyedul helytallsz, az peldaerteku. Szerintem aki a gyerekei visszajelzeseit is figyelembe veve meghatarozza mit is kell tenni a gyerekeiert es a legjobb szandeka szerint megtesz mindent ertuk, amit ideje, energiaja, penztarcaja, idegrendszere, miegymasa enged, az csak azert szaranya, mert tokeletes nem letezik.
KedvelésKedvelés
Én mostanra kialakítottam egy páncélt. Javaslom neked is, vedd be a leszarom tablettát és ne törödj vele.
Persze, mondani könnyű és éles helyzetben nyilván nekem sem megy olyan egyszerűen, de már próbálok minél kevesebbet foglalkozni vele. És nem hagyom, hogy megérintsen.
Csinálja utánunk, aztán lehet pofázni/írogatni.
Egy ilyen névtelen cetlivel a legnehezebb mit kezdeni, ez olyan szintű gerinctelen támadás, ami szerintem elfogadhatatlan. Ilyenkor érezném, és érzem is csak nem pont ebben a szituban, azt, hogy az utolsót rúgta belém (aki már amúgy is a földön fekszem éppen, pont ebből a szempontból amit kritizál rajtam) valaki.
Nehéz egyedül. És semmi csodálatos meg felemelő nincs benne. Nem a gyereknevelésben, hanem az egyedüllétben.
Tudnék most írni konkrét helyzeteket, amikor személyesen beszólnak idegenek, 1 perc, 1 óra “megfigyelés” után, de szerintem ismered. Ezeknek helyzettől és a hangulatomtól függően visszaszolok, elfordulok. Páncél. Nem szabad hagyni, hogy megérintsen, ennél többet ezzel nem tudunk kezdeni sajnos:(
“Ha jót akarsz a gyerekeinek, szeresd az anyát. Ő a kulcs. Ha nem szereted, tégy meg annyit, hogy nem basztatod.” ezt pedig annyira elküldeném a gyerekeim apjának… belőlem pont ő szívja ki a legtöbbet, hozzá képest az idegenek bírálata már kismiska…. És vele szemben a legnehezebb a leszarom tabletta. Plusz az ő általa indított támadásoknál sokszor nem tehetem meg, hogy ne foglalkozzak vele. Felőről. Sokszor így érzem, de nem hagyhatom, mert ha én kibukok/elhagyom magam, ki marad a gyerekeknek?
És igen, mindent meg kell tenni, hogy te megőrizd a jól létedet. Ha futás, akkor az, ha randi, akkor az, ha el kell vinni a gyerekeket olyan helyre, ahova nem vinnéd feltétlenül egy optimálsi helyzetben, akkor az. Nyilván, ésszerű keretek között, de ebbe sok minden belefér.
Én járok szakemberhez, mert egyszerűen olyan dolgok történnek még mindig,(már nem napi, de heti szinten igen), amik számora feldolgozhatatlanok. És viszem a gyerekeket is. Amit mindegyik egybehangzóan állít az az, ha az anya jól van, jól lesznek a gyerekek is. Igazuk van.
KedvelésKedvelés
De alapjáraton hogy mer valaki benyúlni a táskámba..??
Az az én táskám, felrobbanok akkor is, ha valamit keresgélek benne és egy mellettem álló haver teljes jóhiszeműséggel belenyúl, hogy “várj, szerintem itt lesz”…nemhogy utólag észrevenni, hogy valaki BERAKOTT valamit, ergo bent járt a keze a táskámban? (Freud elcsemegézne ezen, nem érdekel)
Olyan, mintha a szobámban járkáltak volna, amíg én alszom az ágyban…brrrr!
KedvelésKedvelés
Figyusz, én már attól kiakadtam egyszer, hogy átjött pár barátnőm, az egyik kiment a mosdóba, és azzal jött vissza, hogy “figyu, kifogyóban volt wc-papír, úgyhogy levettem egy full tekercset a polcról és betettem a tartóba” nekem meg elállt a lélegzetem, hogy az egy dolog, hogy barinő és én hívtam, másik dolog, hogy nem turkált mert szem előtt volt minden, de mit rendezkedik nekem a lakásomban? Ha még a táskámba is belenyúl valaki, meg is ütöm.
KedvelésKedvelés
Bocsánat, de új threadet kezdek egy fenti párbeszédről, mert nem tudnám, ki alá linkeljem.
Nekem ez a “minket kicsaptak a zöldbe önállóan játszani a mai gyerekek meg álló nap a zinterneten lógnak” is egy olyan hamis nosztalgia, mint aki előző életében Kleopátra volt. Én is egyedül jártam az öt sarokra levő játszótérre, meg vízpartra kavicsot dobálni, és _szarrá_ _untam_ magam. Amikor a nyolcvanhetedik ugyanolyan vadvirágkoszorút fontam nem csak a teljes gyerek- és szülőseregnek, de már az arra járó kóbor kutyáknak is, hogy csináljak valamit és múljon az a kurva idő. Alig vártam, hogy bemehessek és hozzájuthassak a könyveimhez, amelyek nyolcadszor újraolvasva is szászorosan érdekesebbek voltak nekem, mint a természet. Naná hogy rákattantam volna a netre is, ha van. A fűzfa lelógó lombját wigwamnak képzelve indiánost játszani érdekes volt a nyári szünet első hetében, de utána még volt három rohadék hónap, amikor nem tudtam mit kezdeni magammal. A többi gyereket szintén mérhetetlenül unalmasnak tartottam. Ha odatévedt egy felnőtt, csokorban csüngtünk rajta. Kamaszkoromban költöztünk lakótelepre, én ott is a játszótér közelében voltam, mert ott volt görkori pálya. A szabadon engedett gyerekek, akiknek elméletben élvezniük kellett volna a felügyelet nélküli játékot, csoportosan nyaggattak, hogy meséljek nekik, lánc-lánc-eszterláncozzunk, tanítsam őket rajzolni, papírt hajtogatni, anyámkínja. (Ez is milyen árulkodó szó: anyámkínja.) Nekem ott se az jött le, hogy milyen fene jó nekik, és hazavittem ölben a hintáról leesett, vérző fejű, ordítva síró kisfiút, meg a hátamon a darázsba lépett barátnőmet.
Persze hogy nem mernék ekkora szabadságot hagyni a lányomnak ma. Mi még tudtunk az úttesten ugrókötelezni, alig néha kellett a kocsik miatt félreállni. Én ráadásul komoly és felnőttes gyerek voltam, az enyém meg egy kis hamariberkenye, aki tíz év folyamatos okítása után is simán átskerázik az úton anélkül, hogy előtte körülnézne, pedig ő már pesti gyerek, nem lehet mondani, hogy nem szokta a nagy forgalmat. Én ha a homokozóban felejtettem a kisvödrőt, az másnap ott volt, ma már nem lennék biztos benne. Nekem a szabadon engedés nem azt jelenti, hogy kimehet a játszótérre, hanem hogy ha kiviszem, nem fogom a kezét, hanem ülök a padon egy könyvvel, és ha összevitatkozik egy másik gyerekkel, hagyom fejlődni a konfliktuskezelési technikáját azzal, hogy bár fél szemem rajta tartom, nem avatkozom közbe.
Én egyébként kötődően neveltem, nekem ez egy szenvedő szerkezet, amennyiben a gyerek kötődik amíg kötődik, és elmegy amikor elmegy, én meg elszenvedem. 🙂 Igény szerint szoptattam, ami időnként az én igényem volt, ha túlságosan feszült a mellem, nem restelltem kicsit felébreszteni a babát, hogy könnyítsen rajtam, viszont nem engedtem magamról letépni a ruhát, ha dolgom volt. Hordoztam is kendőben, együtt is aludtunk egészen nagy koráig (ez mondjuk részben helyhiány miatt volt), de ha mással akart játszani, vagy megkért, hogy menjek ki a szobából mert egyedül akar lenni, az is rendben volt/van. És elszenvedem, hogy nem tudok annyit kommentelni ide, amennyit szeretnék, mert a gyerek sokat lóg a neten. Ennek köszönhető, ha a szokásos gyerekrajzok helyett lerajzolja a Buckingham-palotát, amiről nem is tudtam, hogy ismeri, meg olyan állatfajokat (narvál, goblincápa, rozsomák, karakál) amiről sok felnőtt se tudja, hogy néz ki. Elnézem neki, mert jót tesz, olyan magabiztossággal használja a számítástechnikát, amilyet százezres összegekért vásárolt tanfolyamon se tudna később elsajátítani. És kicsit hiányzik, hogy kevesebbet kérdez, de közben büszkén nézem, milyen magától értetődő számára, hogy ha környezet órára a bodzáról kell házi fogalmazást írni, simán ráguglizik és összeszedi a tudnivalót.
Végezetül azért sem mondok semmit azokról a nőkről, akik mintha sose vágták volna el a köldökzsinórt, mert nem tudom, miért teszik. Mit tudom én, mit állt ki a gyerekért, vagy gyerekként? Lehet, hogy lombikprogram, tucat vetélés vagy örökbefogadás van a hátterében, esetleg anyukának voltak olyan cudar szülei, hogy most túlkompenzál, ki a túró vagyok én, hogy megmondjam, mi kell annak a gyereknek, akivel ő van együtt napi 24 órában? Az enyém nem tűrné, de az övé talán pont igényeli, nem látok bele. Ha erről beszélnék (ahogy régebben, hamvas-ítélkezős-éntudomatutit kismama koromban többször meg is tettem), nem érezném magam jobbnak, mint a cetlizős néni. Nem személyesen az ő fülébe/táskájába szuszakolnám a mondanivalót, de attól még igaz lenne, hogy felszínest is alig közelítő tudás alapján mondanék véleményt valakiről, aki valószínűleg csak jót akar. Hogy rosszul akarja-e a jót, azt majd a gyerek felnőtt korában megmondja. Valószínűleg az én anyám is remek szülőnek tartja magát. De ahogy fentebb írtam, én egy komoly és felnőttes gyerek voltam, akiben megbíztak mert megfontoltnak tartottak. De amikor egy pedofil bácsi kedvesen beszélgetni kezdett velem, bizony az összes intés és figyelmeztetés dacára megfogtam a kezét, és hagytam, hogy magával vigyen. Hogy mi történt aztán, azt nem részletezem, de onnantól jóval kisebb lett a mozgásterem, és bizony emiatt kísérgetem mindenhova a tízéves gyereket. Az ismerőseim meg beszólnak, hogy túlféltem. Milyen jogon? Nem tudom, kinek a családjában milyen történetek, milyen karakterek szerepelnek. Ezért ha valami nem is tetszik, próbálom befogni a számat. Nem mindig sikerül, de kezdek rászokni.
Bocsánat, nagyon hosszú lett, csak egyben próbáltam több gondolatra reagálni.
KedvelésKedvelés
Nem, persze, azt en sem gondolom, hogy bezzeg regen, meg bezzeg nekem. Sot hat, eppen hogy nem, nekem sem.
KedvelésKedvelés
Egy jatszoteren en is halalra untam volna magam valoszinu, de en ott sosem jatszottam. Nekem fontos volt a termeszet, ahogy ma is. Jatekunk nem nagyon volt, igy sajat kutfobol oldottuk meg es nem untuk, de elhiszem, hogy masnak masfele beallitottsaggal ez akar unalmas lehetett. Nincs ez tuldimenzionalva, de a termeszet teljes hianya asszem megfoszt egy csomo pozitiv ingertol. A gep elott ulesrol meg annyit, hogy en a nagyon szelsoseges (csaladomban levo helyzetetrol) beszeltem es a fuggosegig elmeno gepezes hatasairol, amelyben en most tobb negativumot latok mint pozitivumot. Az ok, hogy jol ismerik a szamtechet ez orvendetes, de ott elik az egesz eletuket es nem teremtenek kapcsolatokat sot a meglevoket is hanyagoljak stb..stb
Egyensulyrol van szo, amit nyilvan nehez megtalani. A mult es a jelen osszevetese ebbol a szempontbol tortent. Ma, tobb a danger, ez nyilvanvalo, es az is hogy a gyerkocoket nem lehet epp ugy szelnek lehet ereszteni mint 30-40 eve.
KedvelésKedvelés
Egy “lehet” felesleges. 🙂
KedvelésKedvelés
‘Nincs ez tuldimenzionalva, de a termeszet teljes hianya asszem megfoszt egy csomo pozitiv ingertol. ‘ – sajat es mas gyereken is latni ezt. Nekem nagy dobbenet lett, amikor lattam, milyenek, amikor ott mukodnek es utana, illetve mi van akkor, ha ez nincs.
KedvelésKedvelés
Arrol, hogy mennyire megvaltozott a vilag es/vagy mennyire nem mindegy, hogy hol elsz: muszaj leirnom a mai törtenetet, mert meg mindig remegek. A jatszoterre ugy jutottunk el, hogy 45 perc hiszti volt elötte, mert szerettem volna hozni magamnak egy kavet a közeli kavezobol, ha forditott a sorrend es elöbb jatszoterre megyünk, akkor nem jutunk el kavezni ill. bezar mire el tudunk jönni öt felkerekedes probalkozas utan. Szoval szerettem volna, ha az en igenyem is kielegitödik es ezert türelmesen kivartam, mig veget er a heves hiszti aka autonomia-fazis-roham, vagymi, mert mar ezt sem illik dacnak nevezni, közben bevetettem mindent, valasztasi lehetöseg felajanlasa kettö, egyszerü mondatok kommunikalasa (elöbb csino, aztan jatszoter) satöbbi. Szoval ezek utan jutunk el a jatszoterre. Utalom a jatszoteret, nem vagyok az a tipus, aki szivesen csinalja a homoksütit es vegig lelkesen üldögel a homokozo szelen, en a padon szeretek ülni es tisztes tavolsagbol figyelni. Tehat fel ora utan belenyulok valamiert a taskamba kb. par masodpercre es azalatt szem elöl tevesztem a gyerekemet es mire felnezek sehol sem latom. Rohanok a kapuhoz, mert tudom, hogy ö villamgyorsan, akar harom masodperc alatt is ki tud futni a jatszoterröl. Ott all kivül a keritesnel en kajanul nezö faszi, elkezdek kiabalni ijedtemben, szolitom a gyerekem es panikban rohangalok, hogy nem lattak-e egy keteves gyereket kirohanni es az összes szülö (tele a jatszoter) szettarja a kezet es nem szol egy kurva szot se! Mondom, öt masodperc volt kabe, mig nem neztem oda es 10 amig rohangaltam panikban kiabalva es senki sem reagalt es lepörgött elöttem az eletem. Ezek tenyleg szivrohamközeli allapotok, nem vicc! Es ez mar nem az elsö eset volt az elmult mondjuk harom honapban: multkor egy biciklifesztivalon voltunk, a gyerek egy elkeritett egy bejaratos, kisgyerekes területen probalgatta a jarganyokat, a bejaratnal legalabb 8 szülö allt, en is ott, odajött hozzam egy ismerös es a masodik mondatnal elkövettem azt a hibat, hogy a szemebe neztem, mialatt a gyerekem ujra ket masodpercre eltünt a szemem elöl es kiment az egyszem bejaraton, ahol a szülök alltak. Szinten lepörgött elöttem az egesz eletem, szivroham, panikban rohangalas, kiabalok, hogy nem lattak-e kimenni az elkeritett egyszem bejaratos reszröl, mindenki szettarja a kezet es egy kurva szot nem szol es akkor 20 meterre a tömegben veszem eszre a gyereket ujra. 10 masodperc örület, amit senkinek nem kivanok! Es van meg ilyen törtenetem (multkor egy masodpercen mult, hogy nem zuhant harom emeletnyit). Na ennyit a kötödesröl es az uj idökröl es hogy a francba ilyen vakmerö es gyors a gyerekem? Es mi a megoldas? En meg mindig remegek. Es igen, ez baromira nem egyszemelyes melo kellene legyen, vagy csak az en gyerekem olyn, hogy legalabb 3 felnött kellene hozza, hogy idönkent szusszanni is tudjunk es ne örüljünk meg teljesen? Föleg, hogy az elmult honapokban eyedül toltam anyam halala es temetesszervezes plusz örült rokonok mellett… Es hiaba mondtam, ismerösnek, baratnak, hogy mi lenne a hathatos segitseg, nem hallottak meg, megmondas, satöbbi volt a valasz, a legszebb az volt, hogy nehany itteni ismerös el akart küldeni a homeopatahoz. Most nem az a kerdes, hogy a homeopatia milyen, hanem az, hogy arra, ami törtent kurvara nem az adekvat valasz, hogy “kapj be nehany globulit es jobban leszel!” Rendszerszinten pl. szerintem arrol kellene szo legyen, hogy hathatos es tettleges segitseg kellene a szülöknek, hogy neha levegöt vehessenek es ket orara kiszabadulhassanak az allando resen levés felelössege alol. Szerintem. Nekem legalabbis ez lenne a segitseg, es akkor nem lenne baj a kötödö nevelessel es lehetne ezt epeszü emberhez melton is csinalni. Bocsassatok meg, hogy kifakadtam, mentsegemre meg mindig remegek es a gyerekkel is kiabaltam mar egy sort, holott ezert mindig szegyellem magam utana, meg statarialis jatszoterrenemmenest is hirdettem mar, söt azzal is megfenyegettem, hogy eletemben elöször megverem, ha meg egyszer eltünik. Remegek. Velem van csak a baj vagy a baj van velem meg a gyerekemmel?
KedvelésKedvelés
ölelés….velem is megtörtént, elég egy pillanat, tényleg.
KedvelésKedvelés
Lányom egyszer Olaszországban egy vidámparkban tűnt el úgy, hogy végig fogtam a kezét mert tömeg volt. De egy pillanatra nekem is el kellett engednem, emlékszem rászóltam, hogy el ne mozdulj, majd mire újra megfogtam volna a kezét már nem volt sehol, úgy eltűnt mint a kámfor és vagy 10 percig nem találtuk, de egy örökkévalóságnak tűnt, míg élek nem felejtem az azt szívszorító iszonyatot, amit az ember ilyenkor érez. Nem is tudom azok a szülők akiknek eltűnik a gyerekük és napokig (vagy soha) nem kerül elő, ezt hogy élik túl ép ésszel?
KedvelésKedvelés
Oooo te… Mar hogyan lenne veled baj? Ezek borzalmas pillanatok. A gyerekkel sincs baj. En a baratnom 3 gyerekere vigyaztam nehanyszor hetente. Allitom 10 evet oregedtem hat ora alatt alkalmankent. Csak egy pillanatra foglalkoztam a kozepsovel, azalatt a legidosebb majdhogy megfojtotta a piciket. Es minden szarsag persze, jott akar egy cunami.
Gyerekenkent ketto darab babavigyazo kellett volna, minimum. En egyedul teljesen megmakkantam. Nem tudom baratnom hogy birta.?
KedvelésKedvelés
Lucerna, Creusa: Az jutott eszembe, hogy … sok minden egyebkent. Legfökepp az, hogy ilyen pillanatok akarmelyik nevelesi iranyzatot követövel megtörtenhetnek, ezek szo szerint eletveszelyes pillanatok, minimum kis örületek es hogy a turosba lehet, hogy ezekre mindenki legyint utana, felejtsd el cimmel? Es hogy a fenebe lehet, hogy tele a jatszoter, a fiamtol minden iranyba legalabb egy meterre ült/allt egy felnött, en tavolabb a padon es ha teszemazt tenyleg eltünt/elraboltak volna egy arva tanut sem talaltam volna, aki megnyekkent volna, hogy latott valamit/valakit? Nem akarom masra kenni, en is elkövettem azt a hibat, hogy beleturtam a taskamra es ket masodpercre kiestem a fiam radarozasabol, a de az is milyen mar, hogy mindenki ott all, mint a sültgalamb es egy kurva szot nem szol hozzam, csak utana jönnek a szuros tekintetek, hogy na ez is egy szaranya? Es nem akarok masokat se okolni, de azert neha elvarnam, hogy valaki reagal, felkapja a fejet. En se közlekedek mindig teljes figyelemmel, sokszor elbambulok pl. a buszon, de azert neha körül is nezek, leallitom a velem szembejöve, lejtön sebesen szaguldo dömperes kisgyereket, aki utan kialtva fut az anyja, hogy meg a keresztezödes elött megalljon, vagy megkerdezem a buszon mellettem szotlanul alldogalo nagyhasu nemsokaraszülöt, hogy le akar-e ülni es felallitom a szemben ülö, öt eszre venni nem akaro latvanyosan elfordulva trecselö tinedzsereket, hogy adjak at a helyüket a nemsokaraszülönek (igen, neha ügyeletes rendörtisztet is jatszom :-), különösen terhesekkel es különösen az en terhessegem ota, ahol több olyan sztorim volt, hogy meg es konkretan honapokig eletveszelyben ereztem magam, nem csak az otthoni rosszulleteim miatt, hanem a nyilt utcan, emberek között is, mert tudtam, hogy ha komolyan rosszul lennek senki nem segitene es vajon legalabb mentöt hivna-e valaki?)
Szoval mindezek utan kerdezem: nem-e lehetseges-e vajon-e, hogy az a fokozat, ahova nyugaton a törzsinagycsaladi eredetü kötödö neveles elfajult, az nem egyfajta valaszreakcio is arra, hogy csak az van biztonsagban, csak akkor erzed magad biztonsagban, ha magadhoz kötöd es kezedben a kontroll gyeplöje? Nekem az a tapasztalatom, hogy nincs itt semmifele segitseg, nalunk most peldaul maradt egy nagymama, ö fit es nagyon aktiv, de 1000 km-re van tölünk es multkor nyiltan megmondta, hogy neki eleg evente par nap a gyerek utan valo rohangalasbol, holott tudjuk, hogy az ö ket gyereke ugy nött fel, hogy az egyik nagyi velük egy fedel alatt elt, a masik meg par utcaval arrebb es legendas volt a ferjemnel a nagyis nap, vagyis amikor heti egy egesz napot a nagyinal töltött. (De ez meg mind semmi: az emlitett nagyis napi nagyi a sajat harom gyereke mellett felnevelte a ferje feleves lelepeseböl/romancabol szarmazo gyereket is /annak anyja klinikai eset volt, de tenyleg/ es miutan a gyerekek felnöttek, felnöttkent megtudtak, hogy van meg egy ötödik feltestverük is a papa szinten munkahelyi masik romancabol. Sztorizzak meg? Ki a fenet erdekel ez? En se vagyok mar ep, különben is ma is lepörgött elöttem az eletem, kicsit megörültem). Szoval segitseg hianya es hogy a fenebe nem beszel senki ezekröl a kis örületekröl?
KedvelésKedvelés
“leallitom a velem szembejöve, lejtön sebesen szaguldo dömperes kisgyereket, aki utan kialtva fut az anyja”
Igen, ez annyira minimum lenne, hogy tegye meg mindenki, de annyira nem az, hogy elkeserítő. Nekem van olyan történetem, hogy sétálni indulok, a csecsemő lányommal és a másfél-két éves fiammal, mikor is zárom magunk után az ajtót, közben a fiam előre szalad a lépcsőház kapujához. Én nyugodt vagyok, mert tudom, hogy két kapu van még előtte és mindkettő mindig zárva van, amit meg is nézek biztos ami biztos. Majd nyugodtam bezárom az ajtót, tolom kifelé a babakocsit, mikor is egy házban lakó férfi (akkor érkezett haza), kitárja mindkét kaput a fiam előtt és kiengedi az utcára! Úgy, hogy én még nem vagyok sehol! Mikor látom, hogy a fiam slisszol kifele (majd szalad az úttest felé), én mint egy őrült kiabálok, hogy: -Ne engedje ki! Az meg áll ott nagy maflán az ajtóban csodálkozó szemekkel (mozdulatlanul persze) míg elviharzom mellette, hogy: -De hát annyira ki akart menni! Kész azt hittem megüt a guta. Arra már nem emlékszem, hogy az volt a szerencsém, hogy nem jött autó vagy én kaptam el, még az úttest előtt, nem tudom. Mindenesetre nem az idióta szomszédon múlt az biztos.
KedvelésKedvelés
én egyszer rohadtul le lettem szúrva, amikor egy parkolóban, a kocsiban ülve vártam a lányomat, és a mellettem parkoló autóból mindenki kiszállt, pakolászott, kirakták a kb.3-4 éves gyereket is, aki közben rohangált körbe, az autók jöttek mentek….ugrásra készen, reszketve figyeltem a kicsit, már épp szólni akartam, hogy könyörgöm valaki figyeljen már oda, amikor majdnem kiszaladt a gyerek, én kiabáltam, hogy vigyázz, és ugrottam ki a kocsiból, szerencsére épp elkapták, egy másodpercen múlott…..már nem tudom mit mondtam, de iszonyatosan lebasztam őket, és persze még nekik állt feljebb, hogy mit szólok bele, semmi köszönöm, vagy valami.
órákig reszkettem, csak a kicsi ijedt tekintete volt előttem, ahogy visszanézett rám, amikor megtorpanva visszanézett….szörnyű volt.
KedvelésKedvelés
Az jutott meg eszembe – bocs, most mar tenyleg befogom -, hogy multkor lattam a belvarosban harom keteves-forma gyereket: lehet, hogy harmasikrek voltak, de lehet, hogy csak hasonlo korban, feljödesi fazisban. Egy nö “vezette” öket, mert hogy össze voltak harman kötözve, megpedig porazon, bar a nö nem azon vezette öket, hanem kettönek fogta a kezet, a harmadik meg a masikhoz volt “hevederezve” es fogta annak a kezet. Na ekkor megalltam es arra gondoltam, hogy par eve meg azt mondtam volna erre a kepre, hogy “fuj”, most meg mar ezt is meg tudom erteni. Es lattam magamban, hogy ez a kep, meg az a kep, hogy tagas zöld mezökön szabadon es kacagva futkosnak ifjaink, mint a bocik a tavaszi legelökön, mennyire tavol vannak egymastol. Ti hogy lattok ki ebböl az oriasi kepzavarbol? Nekem neha nagyon nem megy es ember legyen a talpan, aki nem csuszik el! Nagyon könnyü elcsuszni, akar egy ilyen örületes, eltünös delutanon is, mint a mai volt nekem! Nagyon könnyü ezen megörülni es azt mondani, hogy “jo, matol fiam pofon!” es az egyik pofon utan talan jön majd a masik… Nem tudom. Oriasi a zürzavar es tudom, hogy bennem is van a baj. Szerintetek?
KedvelésKedvelés
Egy ideggörcs vagyok, ha a lányommal házon kívül vagyunk. Soha nem lehet tudni, mi lesz a következő ötlete, abszolút nem érti, hogy vigyázzon magára, nemegyszer hajszálon múlt már a dolog. Nagyon intelligens, de tökéletesen öntörvényű, és ha nekivadul, sokszor az üvöltést se fogja. Néha úgy nézek ki vele, mint egy nyáladzó őrült, amikor öt centivel az úttest előtt kapom el, meg ilyenek. Nem ütöttem még meg ilyen helyzetben, de mindegy is lenne, ahogy magamból kikelve ordítok vele, az se jobb semmivel. És nem tudok megoldást, egyszerűen csak nem engedem el, ha épp nem bízom magamban, vagy benne, mert tudom, hogy szétszórtabb. Felültetem a babakocsi tetejére, és nem érdekel, hogy nyafog, bömböl, hogy de ő sétálni akar meg motorozni. Próbálom higgadtan mondani, hogy majd ha megbízhatok benne. És reménykedem, hogy mielőbb megjön az esze, és addig is túléli.
KedvelésKedvelés
Vacskamati, erről az jutott eszembe, mikor a fiam egy nyáron járt családi napközibe, és a férjem épp ment érte, leparkolt a ház előtt. Egy másik apuka jött ki a gyerekével, és mellettük kislisszolt az én fiam is. Apuka meg nyugodt szívvel kiengedte, úgy, hogy majdnem a férjem ütötte el a saját fiunkat, ahogy állt be a kocsival. És azt hiszed, hogy az ilyen férfi, ha ő maga is apa, figyel. ROHADTUL NEM! Szerencséje volt, hogy nem voltam ott, nem tette volna zsebre, amit kapott volna. A férjem olyan sokkot kapott, hogy csak hápogni tudott. Hihetetlen, hogy mennyi ilyen sztorink van!
KedvelésKedvelés
Velem is megtörtént, egy hétig idegbeteg voltam. Én konkrétan a térdemre fektettem az utca közepén, és életemben először és utoljára jól elfenekeltem, hogy érezze a helyzet súlyát. Utána állatkerti játszótéren, ahol bebújós vár van, tehát röntgenlátás híján lehetetlen szemmel követni a gyereket, úgy eltűnt, hogy a sírás kerülgetett. És én is hiába kiabáltam, szaladgáltam, a sok pihent felnőtt csak ott nézett, hogy mit hisztizek. Plusz az exem. Üvöltöttem vele, hogy keresse meg a gyereket, már úgysem csinálhat másikat.
KedvelésKedvelés
Csak olvasom, amiket írtok, és bár én nem vagyok anya, úgy érzem, amennyire lehet megértem ezt.
Foxitroll, nagyon tetszik a kommented, az unalmas hosszú nyarakat én is ismerem, főként, mikor már kicsit nagyobbak voltunk, nem tudtunk mit kezdeni magunkkal, és sok esetben az lett a vége, hogy csináltunk valami olyasmit, aminek büntetés lett a vége – például Egri csillagok játszás közben házunk megostromlása, szobák nagy földhantokkal teledobálása, szomszéd gyerekek – azaz támadó törökök – kacsatojással többrendbeli fejbedobása.
Másrészt szerintem mindenkivel megesik, hogy egy pillanatra kihagy a figyelme – az enyém például állandóan – és most nagyon felnézek rátok, hogy bírjátok és gyűritek, és hogy csak néha fordul elő, hogy szem elől veszítitek a gyereket. Szerintem velem ez óránként előfordulna…
Elfenekelés ilyen helyzetben. Az jutott eszembe ugye, hogy a testi fenyítést alapból elítéljük, de be kell ismernem, ilyen lelkiállapotban én is megtenném, sőt meg is tettem – nem a gyerekemmel, hanem a macskámmal, amikor hisztiből kivette a férjem asztalából a befőttes gumit és direkt megette, bosszúból, mert nem adtam neki konzervet. Előtte kapott egy neki újnak minősülő konzervet, kihányta, és megijedt, meg én is, hogy valami baja van. Nála kevesebb ideig tartott az ijedtség, behabzsolta a maradékot a táljukból, és azt is kihányta. Azután nem kapott többet, én meg már kerestem az állatorvos számát, hogy éjjel majd rohanhatunk az ügyeletre, amikor elkezdett kajáért tüntetni. Volt előttük száraz táp, de az nem kellett, csak konzerv, én meg mondtam neki, hogy az most nincs, mert kihányod. Erre kirámolta az asztalt és elkezdte nagy hévvel enni a befőttes gumit, hogy látod, én szegény kiscica ezt vagyok kénytelen enni, mert te szemét nem adsz finomat. Addig is ideges voltam és aggódtam, de ettől aztán még dühösebb és rémültebb lettem, hiszen ez egyértelmű érzelmi zsarolás volt, de ha megeszi, bélcsavarodást kaphat, és akkor mi lesz vele. Futottam oda pánikban és bizony rácsaptam a seggére, sőt még azt mondtam neki, hogy ” te eszetlen kis hülye” és “te idióta kis dög”. Utána színleg menekült, de meg tudtam fogni – csak azért, mert hagyta magát, ha nem akarja, a TEK se kapja el – és ki lehetett venni a szájából a gumit. Nem volt jó érzés, hogy rácsaptam, bár úgy látszott, nem zavarta, mert egy órára rá már bújt meg pürrögött, de az jutott eszembe, hogy ha a gyerekem lett volna, akkor is biztosan megcsapom, sőt nagyobbat is ütök, hisz egy gyerek feneke is nagyobb, mint a macskáé. Ami biztosan gáz meg szaranya lettem volna tőle egy csomó ember szemében, de mikor ott voltam a helyzetben annyira ideges voltam és féltem, hogy automatikusan is eljárt a kezem. 😦 Coming out vége.
KedvelésKedvelés
Arita…haat ez kesz..bocs, de nekem nagyon nevetnem kellett ezen. Az en macskam is csavaros eszu boszorka, de ez a sztori a befottesgumival…elekpeszto es nagyon vicces. Olvasva, persze.
En egyszer duhomben atzartam a masik szobaba ejszakara a budost (nem bir egyedul aludni) hadd sirjon, busuljon. Nem birtam sokaig es olyan buntudatom volt. Viszont uvolteni szoktam vele, birja mert visszapofazik.
Gyereknel nem tudom el tudnek-e jutni a tetlegessegig, ilyedtemben en is biztos kifordulnek onmagambol egy par percre.
M.-nek, en tul aggodos vagyok, biztos, hogy en is ugy elnek meg helyzeteket, hogy a gyerek akkor van biztonsagban, ha en vagyok vele. Es asszem a korosodas csak erositi ezt, bennem mindenkepp. Amugy en ha szuloket latok gyerekekkel osztonosen el kezdek figyelni, hogy ne adj isten ha valami tortenne, ott teremjek, cselekedjek. Uttest, maszoka, hid…ilyen helyeken en nagyon kielezem magam.
Volt mar nem egyszer pelda ra, hogy elkaptam leeso (vizeses mellol spanyol babot, pimpongasztalrol potyogo babot)
Viszont jatszotereken talan azert nem tudnak mit mondani mas szulok, mert ok is a sajatjukra fokuszlnak elsosorban. Gondolom ez lehet egy ok.
KedvelésKedvelés
Egyszer egy nagy tömegben lettem figyelmes egy elveszettnek látszó gyerekre, nem volt már pici, de azért 10 év alatti, az biztos. csendben volt, de azért látszott az ijedtség rajta, talán pityergett is. Senkinek nem jutott eszébe megkérdezni, hogy mi van. Millenáris park volt, tele, rendezvény. Odavittem a színpadhoz, a rendezők nagyon készségesek voltak már, azonnal bemondták, gondoskodtak róla, átvették tőlem, intézkedtek. De a tömegben senkinek nem tűnt fel. Mondjuk ha sír, vagy ilyesmi, akkor talán más, sőt azért alighanem, tényleg én sem voltam biztos benne, hogy nincsenek-e a közelben a szülei. Ahogy hozzá szólt valaki, egyből megnyugodott.
KedvelésKedvelés
“Mondjuk ha sír, vagy ilyesmi,”
Én többször is mentem már oda elveszettnek tűnő, síró gyerekhez. Jó, olyan is volt, hogy kiderült a végén, csak hisztizik a kölök valamiért, amit a szülő nem volt hajlandó megvenni, de azért ott volt és távolabbról figyelte a gyerekét. Azt kell, hogy mondjam,lazán elmennek a síró, egyedül tébláboló gyerek mellett is az emberek. Minél nagyobb a tömeg, annál inkább igaz ez. Ugye a megoszló felelősség esete…
KedvelésKedvelés
Igen, mondjuk talán – nem felmentés persze – a megoszló figyelemé is. Tudod, mikor az ötöfdik, szülei kezét fogva síró gyerek mellett mész el, akkor azért a sírás iránti érzékenység küszöbe is emelkedik.
KedvelésKedvelés
Utolsó mondathoz: egyik se. Ilyen van, teljesen normális szerintem.
KedvelésKedvelés
Mi is elveszitettuk a fiunkat egy zsufolt piacon kb harom eves koraban.En is panikba estem…Szivszorito elmeny volt…
KedvelésKedvelés
ezt a kommentedet nagyon szeretem. minden fontos benne van.
KedvelésKedvelés
http://gebeicsalad.blogspot.hu/2014/05/anyak-napjara-szeretettel.html Na, ezt olvassátok el, döbbenjetek, és szeressük őt nagyon. Tőle jött kattintás ide, úgy találtam, azóta minden nap felidézem a sorait.
KedvelésKedvelés
Istenem, milyen tipikus, és milyen ritka, aki ennyire őszinte és ilyen összeszedetten le is tudja írni. Respect.
KedvelésKedvelés
Neked is köszönöm!
KedvelésKedvelés
Döbbenetes az öszintesége, és nagyon jól ír, olyan, mintha ott lettem volna velük.
Az egy kicsi-egy pici kultusz vagy divat is nagyon romboló szerintem, én a nagyobb korkülönbséget tartom jónak, elsösorban az anyakímélés szempontjából.
KedvelésKedvelés
Van egy ismerősöm, hétévente szült gyereket, három van, mert nekik így jó. Mondjuk fiatalon kellett elkezdeni. Mindig van kedve gyerekezni, mindig van ideje gyerekezni, nincs annyira lestrapálva, hogy se a férjével, se a gyerekkel ne tudjon időt tölteni.
KedvelésKedvelés
Köszönöm! Mesélek, miért is alakult így nálunk. Egyke vagyok, egy féltestvérrel, három mostohatestvérrel. De igazából egyke vagyok. Szerintem ez egy borzasztó dolog, legalábbis én így éltem meg. Ezért tudtam, hogy én szeretném, ha legalább két gyermekem lenne, hogy ott legyenek egymásnak, mindig, akkor is, ha én nem leszek. Bízom benne, hogy olyan értékeket kapnak tőlünk, amik miatt szeretik majd egymást. A kis korkülönbség valójában 2 év. Van ennél kevesebb is. Az ok az volt, hogy azt gondoltuk, nekik később jobb lesz így. Remélem nem tévedtünk. Nekünk most nehezebb, ez igaz, biztosan. Nem tudom, hogyan alakul majd az életünk, biztosan lesznek még nehezebb időszakok. De már ez van, nincs mit tenni. 🙂
KedvelésKedvelés
Köszönöm!
KedvelésKedvelés
Éva, nyugi. Nekem csak egy gyerekem van és mégsem voltam-vagyok képes nem szaranya lenni.
A gyerekeid kiegyensúlyozottak.Meglepett engem hogy mennyire jólneveltek,önállóan, értelmesen játszanak,nagy tudással rendelkeznek korukhoz képest.
Honnan mindez ?Nagyon látszik rajtuk a gondoskodás.
Babadáviddal jársz vásárolni ? Az nem semmi.
Nem akarlak sajnálni de én nem lennék a te bravurjaidra képes az biztos. Igaz én is eleget közlekedtem a kicsi fiammal aki aludt el a buszon, villamoson. Ismerem az érzést.Aztán eltelt…
Volt egy pillanat amikor láttam a kicsi fiadat ahogy a szoknyádba bujt.De szép volt…. Látszik az összhang ❤
Erőt kívánok neked,és rá se ránts a kicsinyes, észosztó megjegyzésekre.
KedvelésKedvelés
én egy-két hete éreztem magam a szaranyaság netovábbjának, és leginkább azért, mert már nem is érdekelt. iszonyúan elegem volt a nagylányomból, a nonstop idegesítő ovis affektálásból, amit annak ellenére nem hagyott abba egy percre se, hogy megmondtam ezerszer, hogy idegesít és nem bírom elviselni, úgyhogy permanensen üvöltöttem vele. ezen kívül folyton gyepálta a hugát, akit meg már csak azért is jobban sajnálok, mert én is kisebbik gyerek vagyok, akihez csak nagy ritkán ereszkedett le a testvére, és kegyet gyakorolt, ha szóba állt velem (közös játékról meg szó se volt a nagy korkülönbség miatt). és napokig, hetekig azt gondoltam, hogy a francnak kellett ez nekem, bánom az egészet, nem hogy utazgatnék egyedül a világban (esetleg a férjemmel kettesben). és mindezt úgy, hogy már tudtam hogy terhes vagyok a harmadikkal, szóval magam voltam a megtestesült minekazilyennekgyerek. azóta jobb egy fokkal a helyzet, ugyanis végre egyességre jutottunk. elmondtam a gyerekemnek, hogy befejeztem azt, hogy minden a kicsi segge alá van tolva, aztán meg úgy beszél és viselkedik velem, hogy legszívesebben a falhoz csapnám. kapott két hét próbaidőt, ha addig nincs rá panaszom, megteszem, amit kért. az első két hetet elbukta, de most ő mondta, hogy újra akar próbálkozni. mondom oké, bármikor.
és nem, nem értem a szenvedését, én is egyedül voltam szinte egész gyerekkoromban, sose játszott velem, sose szórakoztatott az anyám, és nem is volt rá igényem. az iskolai időszakokat kivéve más gyerekekkel is ritkán voltam együtt, és ha igen, nem az én korosztályomban volt.
de nem unatkoztam, hanem felépítettem magamnak több párhuzamos valóságot, bár ennek a mai napig iszom a levét.
a szabadság meg… többek között azért utálom a mindenféle mese- és természetfilmeket (vagyis persze az előbbieket nézem én is…a természetfilmeket nem – sikerült bevallanom magamnak, hogy ezeket is csak illik szeretni, de igazából hót unalmasak) mert adnak egy hamis szabadságérzetet, vágyat, amit nélkülük nem, vagy nem ilyen formában ismerne meg a kisgyerek. nem tudom megadni a lehetőséget a gyerekemnek arra, hogy szabadon rohangásszon egy kurva nagy réten, ameddig a kedve tartja, pedig szívesen megtenném. viszont meg kell tanítanom felelősséget vállalnia és városban önállóan közlekedni. ez így elég nehéz.
KedvelésKedvelés
Kemény.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: azért ne áltassuk magunkat | csak az olvassa — én szóltam
Én nem emlékszem, hogy az anyám valaha is játszott, foglalkozott volna velem és, hogy úgy szerettek volna, ahogy az nekem jó. Azóta is iszom ennek a levét, de legalább már tudom, hogy van esélyem máshogy csinálni a saját gyerekemmel. Nem a teljes odaadást célzom meg, próbálok egyensúlyozni a most neked lesz jó és a most viszont én jövök között (egyedül nevelem), máskor meg most mindkettőnknek jó együtt. Néha csimpaszkodik, gyere csak ülj mellém van, aztán bevallom, hagyom számítógépezni amíg magammal foglalkozom. Imádom, hogy a nagy leszívások között azért tudunk csak létezni egymás mellett, együtt és ezzel mindketten feltöltődünk. És néha kiakadok, mert épp nekem nem viselhető a hiszti és zsarolás és nem érzem magam szaranyának tőle. Igen, elmondom, hogy nekem ez most nem, mert… és bocs, ez van. Nehéz felismerni a valódi igénye és a manipulációja közti különbséget, szar hallani mikor sír, mert mellényúltam, de lehet korrigálni. Nem vagyunk istenek és hibátlanok és neki is az a jó, ha ezt megtanulja. Amúgy partner: játszótéren a minap épp beszélgetni kezdenék, mire odajön és közli, hogy ő most csak itt mellettem. Mosolyogva odafordultam és mondtam neki, hogy a játszótéren mindenki a saját dolgát teszi, a gyerek játszik, a szülő beszélget. Kicsit megdöbbent, majd azt mondta oké és ment játszani boldogan.
Amúgy szarok rá, hogy mások mit gondolnak, a beszólós néniket-bácsikat leszerelem, foglalkozzanak magukkal, nem érdekel a szomszéd véleménye sem, az anyámé különösen nem. Elég ha látom és érzem, hogy mindennek ellenére általában mindketten jól vagyunk.
KedvelésKedvelés
Nagyon hasonlóan vagyok, a megfogalmazásod is rokon, és az említett határhúzásokat én nagyon egyértelműen,kétely nélkül csinálom (mikor nem engedek, játszótéren stb.).
Te ki vagy? Új, ritka hozzászóló? Vagy nicket változtattál?
KedvelésKedvelés
Egyszer már szóltam, régebben, nem is emlékszem már melyik írásodra reagálva. Viszont gyakran olvaslak úgy egy éve. A nick ugyanaz szerintem, bár egyszer a kapukódomat is elfelejtettem úgy egy hétre…
KedvelésKedvelés
Én is kb így, csak nem tudtam ilyen szép tömören megfogalmazni.
KedvelésKedvelés
Mondjuk te egy szent vagy, hogy csak ide írtad le, ha vakmacseknak valaki a táskájába nyúl, igazán rossz napjain megeshet, hogy száz decibeles hangerővel közli háromkilométeres körzetben a tényt, ha meg igazán gonosz akar lenni, akkor mellékesen megjegyzi, hogy azóta hiányzik a táskából a tízezrese/wellnesskuponja/arany karlánca/vukosmatricája/használt egészségügyi betétje, oszt reszkessen és zöldüljön a tettes, ha van nála mondjuk tízezres véletlenül.
A szaranya-jelenséget amúgy ösmerjük, azért a BA-n is vannak szuperanyu önfényezők, csak nyilván zárt vécéajtó mögött piszkálja az orrát mind.
KedvelésKedvelés
Újra és újra elolvasom időnként, és mindig ugyanakkorát üt.
Sokszor idézlek téged magamban: “csak azt tudom adni, ami van bennem”
De attól még fáj.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: anya üzemmód | csak az olvassa — én szóltam