“pezsgő optimizmus”

hát akkor Szél Bernadettnek, szeretettel

A fiam mesél nekem. Figyel, és szuverénül, sajátosan érzi a világot, aztán ezt remekül és élvezettel reprodukálja, hogy megfáradt édesanyját szórakoztassa. Várja a hatást. Nem bohóckodik. Szemérmes a mosolya, ahogy kiejti az évtized poénját a száján.

Ülök a Villa Bagatelle-ben, pénzt utalok, jelszót adok, e-mailt írok, zsong a fejem, jól vagyok. Felhívtam — együtt megyünk a kicsikért az oviba –, beállít, zöld a dzsekije, böhöm a táskája. Rajtam is az ő egyik — kinőtt — cipője van. Az arcába illeszt egy klubszendvicset, a coleslaw (Cole’S Law, benne van Murphy törvénykönyvében, tudtátok?) nekem jut persze, és elmesélni nekem, hogy az apjával látta a Hamletet az Örkényben, és az milyen volt. Az egyik sírásó nő, és Gálffi nemcsak atyjának szelleme, hanem sírásó és első színész is. Ez valami olyan… életmódmagazin, nyugis, boldogságos, ráérős, jó kaja, nyugalom, és az én fiam, jó sztorik, és ketten! Nagyon ritka ez.

A fiam éleslátó, észrevesz dolgokat, híven utánozza a történetek szereplőinek jellegzetességeit, mozdulatait. A fiam időnként megölel, és én, az emberi érintés nagy szószólója, meglepődöm ezen. A fiam olvas, filmeket néz, véleménye van, lelkesedik. A fiam eljön velem filmklubba. A fiam passzióból PowerPointokat szerkeszt. A fiam pontosan tudja, mi számít és mi nem. Elég sok mindenre fittyet hányunk, amin mások görcsölnek. Ami kicsinyes, szívből jövő nevetéssel kacagja ki.

Eszméletlen nyelvi humora van, és tökéletesen érzi az időmértékes verselést. Matektagozatra jár. Imádja az ikerprímeket és a Fibonacci-számsort. Az Elemek című kémiai könyv a kedvence. Megragadja a figyelmét a különös. Ő veszi észre, milyen videók kapcsolódnak Kozmáék youtube-jaihoz. Nagyon tud röhögni.IMG_1932_resize

A fiam János halálával, aki megható, boldogságos, nagyon aktív nevelőapja volt, belépett annak a hiányzó felnőtt férfinak a helyére a struktúrában. A fiam, ha elmegyek, intelmeket intéz hozzám: ne térj le az ösvényről, vedd fel a telefonod, ne állj szóba idegenekkel. Az ígért hazaérkezésem előtt fél órával felhív, és értesít arról, hogy vár már az otthon melege. A fiam mindig hoz nekem valamit, ha az apjával utazik. A fiam örül, ha jó nekem, ágyba hozza a kávét, fejhallgatón hallgatja a Badet, hogy alhassak. A fiam precízen és állhatatosan palacsintát kever és süt, vajon, vaníliával. Amikor partit adok, egymásra nézünk keményen, és összekapjuk a lakást. A fiam odateszi magát, ha helyzet van. János ágya mellett a kicsik bomlottak, bohóckodtak, mi ültünk fönt, és némán sírtunk. Nem volt itt, amikor. És most is el tudom neki mondani egyszerű szavakkal, mi zajlik bennem, mert zajlik nagyon, és érti.

A közös titkaink. Az emlékek. Hogy azt hitte, Jézus lány. Hogy a szájába vett egy százforintost, majd csodálatos módon pénzt köpött. Hogy annyira gyűlölte az ovis csendespihenőt, hogy elszámolt ezerig. Hogy nem eszik lekvárt, sőt, semmilyen pépes állagú gyümölcsöt, és túrót sem. Ahogy önmagára reflektál, aki még nem értette a világot. Még nem férfiú, már nem gyerek.Tanítja a véneket a templomban, és felnevetnek a fogatlanok. Mutat nekik kártyatrükköt is. Ahogy a kicsikről beszélünk, amikor fáradtak vagyunk tőlük. A magunk költötte rigmusok és anekdoták. Ahogy ellágyul a testvéreitől, hogy milyen kedvesek, és ahogy elküldi őket a bánatba.

A fiam magának állítja be az órát, és így harmincötre meg negyvenre beér. Ha én ébresztem, az istennek sem. Biciklivel jár. Nem eszi meg a menzakaját másodikos kora óta. Luxusszendvicset csinálok neki lélegzetelállító sonkázatokkal és sajtozatokkal és pestóval. Citromos nápolyi. Gyömbéres Vöslauer. A fiam, amikor csúfos tájfutókarrierjét lezárta, pingpongozni kezdett.

Blogot ír. Addig tanult, amíg meg nem lett a kerületi ösztöndíj. Az az ő pénze. Nincsenek jó jegyei, egyébiránt. Gyűjt. A múltkoriból legórobotot vett. A Sunny Bunny Waterworldben félt az óriáscsúszdától, aztán a legnagyobb marketingese lett. Készséggel elmagyarázza minden vendégnek az Illy működését, mert vallja, hogy nem halat kell adni, hanem meg kell tanítani az embereket halászni…

Hogy lett ez a kétlaki gyerek ilyen? Ez nem tervezhető. Naponta önt el a hála.

Ma a választásokról beszélgettünk. Elmondtam, mi a különbség az egyéni jelölt meg az országos lista között. Hogy most csak egy forduló lesz. Hogy hogy néz ki a szavazólap. Elmondtam a török anarchisták szalámitrükkjét, mert a fiam szereti, ami különös: úgy hackelik meg a választást, hogy a borítékba egy szelet bizonyos szalámit helyeznek, amelynek a zsírja oldja a választásigolyóstoll-tintát (mozgószabály). Az szépen szivárogni kezd a negyvennégy fokban. Egy szalámiszelet átlagosan negyvenkét szavazatot semmisít meg.

Ő is mesélt. Ma a Moszkva (igen!) téren járt. Minden párt ott van, azt mondja. Kaptam az elempésektől egy almát. Szia, kérsz egy almát? Mondom, igen. Egy kicsit szemcsés volt mondjuk. A Jobbiknak csak hangszórója volt. És feltámadt bennem a pezsgő optimizmus, hogy egy ilyen párt nyer, amelyik almát ad az embereknek. Így mondja.

(Nincsen itthon explicit pártpreferencia, csak elég jól követhető értékrend.)

Látom a fiamat, halad az élete felé. Látom, hogy tud, érez, lát. Valami nagyon stimmel benne.

86 thoughts on ““pezsgő optimizmus”

  1. “Amikor egy ajtó becsukódik, kinyílik egy másik.” Jon az öröm, pedig erre nem is szamitott az ember…
    En is megtanitottam a fiamat palacsintat sutni amiota nalad olvastam errol.
    Elvezi a gyerek. O mar 14 eves lesz az iden. Nem tart ott mint a te fiad de o is jo iranyba halad.
    Nem voltam tul bölcs anyuka hogy megtanitsam hallaszni… Egy fantasztikus filmben lattam egy jelenetet ami nagyon tetszett. Az idegen katona nem megvedelmez egy gyereket a kigyotol hanem eszkozt dob feleje amivel megolje a kigyot. Persze rosszul ertelmezik a tettét…
    Elolvastatom a fiammal a bejegyzest 🙂

    Kedvelés

  2. Gondolom talal ide.
    Az unokahugomnak nagyon koran szuletett egy fia ,ferjhez is ment koran.
    Mostanaban rajott, hogy nem megy a hazassag es sokkal jobban megel kolonc nelkul.
    De ki szerez neki oromet? A tavaly szuletesnapjara a fiatol kapott udulojegyet a lanyaval egyutt aki fiatalabb e fiunal egy nehany evvel. Es a fiu a nagymara is vigyaz aki nevelte ot 5 eves koraig.
    Nagyo jo latni oket…Öröm, áldás.

    Kedvelés

      • Egyetertek. De keretlenul jott. Es vegulis a legnagyobb orom, hogy a gyerek jo iranyba fejlodott.
        Az illeto gyerek mar felnott.

        Kedvelés

      • Ha ez nem teher a gyerek számára, akkor miért is ne? Nekem is öröm volt, ha örömet szerezhettem anyunak, mamámnak különleges ajándékokkal.
        Ha ragaszkodsz valakihez, ez szívből jön.

        Kedvelés

      • Itt nem örömet szerzésről van szó, hanem a szülő érzelmi jóllétének biztosításáról. Ez egy gyerek(korú) gyerek számára ez mindig teher, mert szerepcsere van. Ugyanez van a beteg, alkoholista, egyéb módon gondviselésre szoruló, érzelmileg gyámoltalan szülők esetében is, A szülő feladta, hogy (testi és érzelmi) gondját viselje a gyereknek és nem fordítva (ehhez persze az kell, hogy saját magának is gondját tudja viselni). Például ezért is sérül szükségképpen a gyerek minden olyan családban, ahol a szülők elnyomó kapcsolatban élnek.

        Kedvelés

      • Innen ered sok komplexus. De az anyagi meg egyérb nehézségek miatti nagy felelősseg egy gyerek számára -ugyancsak sulyos nyokokat hagy az ember lelkében. (jó szóval oktasd, játszani is engedd
        szép, komoly fiadat!)

        Kedvelés

  3. Egyszer régen megembereltem magam, és írtam már. Most hat hetes harmadik gyerekkel itthon élvezem mindazt, amire a két gyerek és a munka mellett sosem jutott időm. A bejegyzéshez:
    Ha az ember úgy érzi, ő maga nem elég nagyvonalú, hanem túlzottan és feleslegesen szabálytisztelő (nem is szabály, inkább elvárás), és küzd ez ellen nap mint nap, de leginkább nagyon szeretné, ha a három gyereke kilátna a “mély sekélységből”. Ha a nagyon nyílt, érdeklődő és értelmes hat éves lánya majd felülemelkedne ezen. Akkor mi a teendő? Apró kísérletek és sok sok kudarc. Néha siker. Gyakran lelkiismeretfurdalás, hogy miért akarom betörni a gyerekemet. Mert belőlem csípőből ez jön. És ha ez így van, hogyan lássam át, adott helyzetben azonnal és a lehető legrövidebb reakcióidővel, hogy meddig fontosak az ő életében a szabályok, meddig jelentenek kapaszkodót, és mikor lehet elengedni, hagyni, hogy az egyénisége kerekedjen fölül? És inkább élvezni őt, ahogyan Te a fiadat.
    Sok-sok kétely. Iskolaválasztás előtt állunk.

    Kedvelés

    • Az egyik barátnőm ezt úgy oldotta meg, hogy kiválasztottak azt hiszem két-három iskolát, és elmentek a gyerekkel, hogy nézzen körül, szerezzen benyomásokat, és bevonták a választásba. A gyerek el is mondta, hogy mi tetszett és mi nem, és ez sokat segített a döntésben.

      Kedvelés

  4. Olyan nehéz megfogalmazni, amit gondolok. Itt nálad minden tiszta és egyértelmű, még akkor is, ha nem, ugye érted?? Köszönöm a mindennapi olvasni-, érezni és gondolkodni valót!

    Kedvelés

  5. Nagyon szeretem a fiad blogját. Matekból meg simán ver, nagyon megbuktam a kvízen. 😀

    A palacsintát megeszi citromlével és cukorral? Itt így csinálják és négyrétbe hajtják, meglepően finom.

    Kedvelés

  6. Ez nagyon jó!

    Választás: tegnap láttam egy szép, gyöngyfejű gombostűt a villamosmegállóban, de nem vettem fel. Kb. egy órával később láttam egy lányt jobbikos lufival a kezében.

    Kedvelés

    • Na jó, ideteszem, max kimoderálja Éva, ha nem idevaló.

      “Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
      Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
      Általatok érkeznek, de nem belőletek.
      És bár véletek vannak, nem birtokaitok.

      Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
      Mert nekik saját gondolataik vannak.
      Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
      Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
      Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
      Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
      Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
      Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
      Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
      Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan. ”
      (KAHLIL GIBRAN : A PRÓFÉTA részlet )

      Kedvelés

      • Igen,kedvencem. Olvastam a PROFETA-t de eredetileg valami belso utak konyve szeru pszihologia bestsellerben talalkoztam vele es nagyon megragadott meg akkor.

        Kedvelés

  7. Két hónapja olvasom a blogot, de eddig sosem tudtam megírni egy hozzászólást sem, mert tovább sodort egy újabb bejegyzés.
    De most megálltam, mert ez annyira szép. Első gondolatom az volt, hogy bárcsak egyszer rólam is valaki ilyet írna…de legalább gondolna. De helyesbítettem saját magam: bárcsak valaki észrevenné.
    Jó lenne, ha minden kapcsolatomat hasonlóvá tudnám formálni, de ha egyszer lesz gyerekem, legalább vele sikerüljön!

    Kedvelés

  8. Éva, ha még egyszer leírod, hogy a fiad palacsintát süt, komolyan mondom, ajánlatot fogok tenni neki, hogy engem is tanítson meg. (Szerinted mennyi habcsókért képezne ki? :-D)
    Nem vagyok béna a konyhában, de palacsintát sütni nem tudok. És ez minden egyes ilyen bejegyzéssel egyre jobban idegesít.

    “A fiam pontosan tudja, mi számít és mi nem.” Szeretném azt hinni, hogy jó úton járok afelé, hogy én is tudjam. Csak akkor tudják majd az én gyerekeim is, ha előbb én magam. A Gyomorgörcsös gyerekeinket többször elolvastam, az a kályha, innen indulok. Köszi.

    Kedvelés

  9. “És feltámadt bennem a pezsgő optimizmus, hogy egy ilyen párt nyer, amelyik almát ad az embereknek.”
    Megorulok, olyan helyes, komolyan! Es hajnalban, felkomaban olvasva nem ertettem mi van, miert ajanlod Szel Bernadettnek, heh? aztan a veget elolvasva ugy felrohogtem 🙂 Nagyon jo, nagyon jo! Meg ha szemcses is volt az alma 😀

    Kedvelés

  10. De jó! Én is ebben reménykedem, hogy egyszer majd lesz gyümölcse annak, hogy hagyom gondolkodni meg választani. Nehéz elfogadnom, de tudom, hogy jó ember lesz belőle. Egyelőre ott tartunk, hogy “Anya, ez a cipő nem megy a többi ruhádhoz.” “De jó ízlésed van neked!” “Látod, ezért válogatok én is a ruhákban.”

    Kedvelés

  11. Mind a két terhességem alatt kislányt szerettem volna, mert azt hittem, hogy ezeket a pillanatokat egy anya csak a lányával élheti meg. A bújást, érintést, a figyelmességet, érzelmeket, meghitt beszélgetéseket. Aztán kiderült, hogy nem. 🙂 Éppen ma gondolkodtam a vonaton, hogy milyen büszke vagyok rá, hogy ilyenek lettek a fiaim, és ebben nekem nagy részem van. (olyan jól esett, hogy be mertem magamnak vallani)
    Nekem tartott egy ideig, amíg ellen tudtam tartani a környezetemnek, és tudtam vállalni, hogy a gyerekem nem jó tanuló, de sok dologban nagyon tehetséges. És azokban a dolgokban tehetséges és “tisztánlátó”, amelyek számomra az Igazán Lényeges dolgok a világban.

    Kedvelés

    • A családomban csak lánygyermekek voltak, unokatestvérek is. Én is lányt vártam, de még mennyire drukkoltam neki, pont azért, ahogy fent írod. Aztán mégis fiú volt, lesújtott a hír, titokban két hónapig barátkoztam a gondolattal. És olyan fiam lett, amilyennek a lányt vártam, de a legkisebb porcikájáig fiúban. Még kicsi, nem tudom milyen tanuló lesz, de egyre inkább azt hiszem, hogy nem fogok ezen parázni.

      Muszáj ide leírnom egy nagyon meghatározó élményemet. Valami hét éve történt, hogy egy csacska fórumon azon folyt a vita, hogy ha kiderülne a gyermekünkről, hogy mondjuk nem hetero, akkor el tudnánk-e őt ezzel fogadni. És én meglepődtem azon, hogy van, aki fenntartások nélkül igen. Akkor tapasztaltam először, hogy a gyermek szeretettel, mindenestől elfogadható, akkor is, ha nem a saját elképzeléseim szerint van. Azóta ebből már személyesen is megéltem pár apró dolgot, nyilván a főpróba még odébb van, de érzem, hogy van erőm hozzá, akkor is, ha élőben én magam ilyen szintű elfogadást soha nem tapasztaltam.

      Kedvelés

      • Nekem az volt egy nagy gyomorszáji ütés, amikor megtudtam, hogy lányt várok, és első érzésem a csalódottság volt, meg a második és harmadik is. Nekem, aki egész életében feministának hitte magát! Akkor csalódtam magamban is, jó hosszan, mert elhatároztam, hogy csakazértis örülni fogok a lányomnak, és nem és nem és nem sikerült, és olyan iszonyú lelkiismeret-furdalás vett hatalmába, amilyenem még nem volt. Akkor jöttem rá, hogy szarul állok a nőkérdéshez, saját női mivoltomhoz és emiatt mindenki más nőiségéhez is. Akkor döntöttem el, hogy felgyúrom az ingujjamat és akkor is megbarátkozom a nőléttel, ha belefeszülök, ami nem sikerült rögtön, mert volt pár éves közjáték szülés-szoptatás-babázás címén, amit qrvára egyedül csináltam, és amikor egy hajnalban arra ébredtem, hogy hiába horkol mellettem egy pasi, mindenben de mindenben egyedül vagyok, ez megint úgy gyomorszájon vágott, hogy kirohantam hányni és napokon át hánytam és hetekig csak a háztartási keksz maradt meg bennem, na akkor láttam neki komolyan az önismereti melónak. 4-5 év alatt jutottam el oda, hogy milyen jó, hogy anno lánynak születtem, hogy lányom van. Ebben volt egy olyan korszak is, amikor annyira lemerültem a saját legsötétebb bugyrába, hogy fel se tudtam jönni, fekvőbeteg lettem és a lányom hónapokra a nagyszülőkhöz került, mert nem tudtam ellátni (az apja meg szart rá, örült hogy nincs útban). Szóval megdolgoztam keményen azért, hogy elfogadjam saját magam, és őszintén, ha nem teszem meg, most nem lennék itt, mert a bloggert egy fanyalgó kékharisnyának tartanám, aki túl sokat pattog. Dolgoznék egy jó munkahelyen, amit utálok, eltartanám a férjem, továbbra is egyedül nevelném a gyereket miközben a zember minecraftozik, fizetném a számlákat, olvasnám a Díványt meg a Porontyot, karácsonyfa alatt úgy tennék, mintha nem érteném a célzást az anyósomtól kapott szakácskönyv láttán, esténként bezárkóznék a fürdőszobába sírni és szedném marokszám az antidepresszánst, ha még élnék egyáltalán.

        Kedvelés

  12. És tényleg ilyen. Az írás mögött a kívülálló sejthet egy jó adag szülői elfogultságot is az öröm és büszkeség mellett, pedig nincs benne elfogultság – ez a gyerek valóban ilyen. Értelmes, becsületes, figyelmes, érdeklődő, udvarias, érző. Közvetlen, de nem tolakodó. Érti, elfogadja és méltányolja a kritikát is (én javítottam a matektesztjén, mert először akadt benne hiba).
    Egy ilyen gyerek főnyeremény. Mert nem csak rajtunk múlik, bár a nevelés döntő fontosságú, de van benne egy csomó örökletes elem, külső hatások és véletlenek is.
    Csak halkan jegyzem meg, hogy a kamaszkorral ez az idill gyakorta földcsuszamlásszerűen megváltozik. Van, hogy nem, remélem, nála nem lesz ilyen meredek a váltás.

    Kedvelés

    • Képzeld, nálunk nem csúszott meg, pedig tartottam tőle. Nálunk a kiskamasz kor volt labilisabb, de abba belejátszott mindenféle változás. A kamaszkor pedig minden különösebb cirkusz nélkül zajlik. Persze azért vannak lázadások, de nyitott,sok mindent tudok róla, szívesen mesél. Ha meg nem mesél, békén hagyom. De megmaradt a jó viszony köztünk.

      Kedvelés

    • Jo, hogy ezt irod.Érintve érzem magunkat.Az en fiam sajnos nem egy kellemes jelenseg. Pedig nagyon szeretem, ezt tudja is.Nagyon inteligens, kiemelkedo az osztalyban es matekben megyeszinten elismert.
      Ami zavar ,hogy nem komunikal pedig en nagyon nyitott vagyok. Ahogy latom termeszete az apukamehoz hasonlit aki bar arany ember volt de nem lehetett vele elbeszelgetni annyira befele élt.

      Kedvelés

  13. A fenti írás hatására kénytelen vagyok felhagyni azzal a szokásommal, hogy az éjszaka közepén azon rágodom, hogy tönkreteszem a gyerekem életét a kétlakisággal. Na nem baj, majd találok más témát 🙂

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.