Én nem tudom, csak nekem ilyen hullámvasút az életem? Meghökkentő fordulatok, műfajidegen fejezetek, stílustörés. Ki hitte volna még akkor, hogy pont én! Valamint: minden arra mutatott, de nem. Mindenki igen, csak én nem.
Ez mind én vagyok. Jó látni a széleket.
De nem is csak ennyi, hanem időnként előzmények törlése, és aztán lehet valami nagyon Mégis. Semmi nincs végleg elveszve. Ez megdöbbent és meghat.
Tudom, milyen csórónak lenni, hajjaj. Tudom, milyen hó végén utolsó ezresből húsz szál rózsát venni. És tudom, milyen annak az öntudata, valami bohó és méregdrága semmiséget venni, és mindegy.
Napi huszonhat órát dolgozni, pisilni rá nem érni nyomorú bérért és időmilliomosnak lenni, rózsaszirmok, szaténlepedő, üdvrivalg, ez is megvan. Németesen pontosan, tűfilccel, szisztematikusan, avagy grandiózus leleménnyel és mézízű sodrásban, létrehozni valami katartikusat, vagy zseniális blöffel. Meg a minden mindegy, szakadjon rám, megúszom, a nihil, az is.
Tudom, milyen kicsinyesnek lenni, lesni és sajnálni mástól, tizenkét forinton és tíz percen dühöngeni, és tudom, milyen a nagyvonalúság. Mármint, ez én vagyok mind, de velem is csinálták ezt is, azt is.
A böjt, a módosult tudatállapotig, és a szerény másfél doboz diófagylalt, és utána az üresség, az is ismerős. Tudom, milyen a nem és nem mozduló test, ennek összes következményével, és tudom, mi a hajlékonyság, az erő, a tizenöt kilométer terepen.
Megvan a depresszió, a láthatatlanság homályfelhőben, amikor semmi sem működik. Még csak nem is fagyottak az ujjaim, de a kulcs a zsebemben nem úgy akad bele a kezembe, mint ahogy reméltem, ettől kiborulok. És megvan az, hogy megyek bele a világba, lehagyom a parfümöm, és zöldre váltanak a lámpák, mindenki engem néz, miért ne legyek díva? Jártam szellőtől fényes csúcsokon. Iszony és diadal, megvan minden.
Megvan a rútság, szürke pórusok, és az is, hogy egyszerre íve lesz a derekamnak.
A legmélyebb emberi összetartozás, szellemi sztratoszféra, összhangzattan, és a kíméletlen önalázás méltatlanért, ez is megvan. A vágy, mindenembe, ami konkáv, kívánni őt, azt is tudom, és azt is, milyen az iszony, és milyen, amikor az intellektus falán nem jön át a test.
Merre jártatok, meséljetek.
Kapcsolódó bejegyzés: egó
Ó, hát nem is konkrét a téma, és nekem ez az évezred (eddig) írása, életem témája, magánemberként, dramatistaként, mindenhogy. Köszönet.
KedvelésKedvelés
Hm, és hogy merre jártam? Az a jó válasz, hogy mindenfelé, belenéztem a tükörbe, meg a foncsorjába, a fotóba és a negatívjába, lenyeltem a piros meg a kék kapszulát is.
Voltam lenézett, leköpködött feketelábú bevándorló egy skandináv országban, aztán elmentem élni az Egyenlítőhöz egy épphogy csak a gyarmatosítás alól felszabadult országba, és ott csatlakoztam a korábbi elnyomóimhoz, és lenéztem a helyieket, és úgy bántam velük, mintha még mindig gyarmatosító lennék.
Éltem aszexuális házasságban sok évig, aztán a legtombolóbb szexuális odaadásban és mámorban évekig. Voltam a kölykéért harcoló anyatigris, aztán a kölykét a pokolba kívánó, megfáradt roncs. Voltam intellektuális sznob, aztán hűtlen kultúradög, aki csak és kizárólag a testet és a test megéléseit propagálta.
Voltam irdatlanul szegény, kiszolgáltatott, megalázott, meg aztán gőgös is, költekező, felülről dumáló, nahát, mennyi minden voltam, de örülök ennek.
KedvelésKedvelés
mily méltó folytatása ez a komment a posztnak 🙂
KedvelésKedvelés
Egyetértek. ❤
KedvelésKedvelés
aszta. te is nagyon ott vagy.
KedvelésKedvelés
Ez tök jó, hogy lehet szivecskét is csinálni már. Naja ❤
KedvelésKedvelés
hűtlen kultúradög<3
KedvelésKedvelés
Máminthogy én??? 😦 De mér?
KedvelésKedvelés
Nyugalom Hajnalkám, a hűtlen kultúradög én vagyok 🙂
KedvelésKedvelés
Mingyámás 😀
KedvelésKedvelés
Egyszer mentem Németországba, és 120-nál, az autópályán, a belső sávon elrobbant, és felgyúlt a kerekem. Nagyon ijesztő volt süvöltő kamionok mellett kereket cserélni, ráadásul egy rakás pénzbe került az új gumi. Öt perc alatt az örömteli úti hangulat depivé változott, a hullámvasút mélyén volt éppen a szekerem. Három óra múlva valahol Bajorországban egy véletlenül választott rádióadó a Black Sabbath-tól a kedvencem adta. Annyira jól esett, mint egy orgazmus, azokra a hangokra vezetni, és semmi nem maradt a depiből. Az volt bennem, hogy egyszerűen ilyen az élet: benne van egyszerre a nyomor, a mélység, a sorscsapás és a depi, és egyszerre az eksztázis, a lelkesedés, az optimizmus. És őszintén, ez az, ami életben tart. Én örülök, hogy ezt írtad, mert ez arra utal, hogy nem vagy öntelt, egysíkú, és nem vagy unalmas. És még annyit, hogy azt hiszem, az ilyen sors az empátia melegágya. Olyan jó, hogy vagy.
KedvelésKedvelés
Voltam akit ismert a portásnéni a Vígben, meg görbült ujjakkal fagyos kukoricát válogató betanított munkás. Tizenhatéves munkanélküli, huszonhatéves álláshalmozó. Hetedik kerületi műkörmös, budai értelmiségi pályán mozgó, parlamentbe rutinból járó médiamunkás. Éhező tinédzser, lazacot vacsorázó bevándorló, aki soha többé nem fázik, csak a klíma miatt, de visszavágyik oda ahol meg a csóróság miatt didergett.
Voltam aranykalitkában ücsörgő szépkislány, hétköznapi személyi edző, nagy szerelmet börtönben látogató büszke huszonéves, és mostanában megbecsült társ is.
Keletinél szoknyában éjszakázó elszánt társ, és hetekig melegítőben szagló depressziós kolonc.
Férfiakat félő, férfiakat megvető nő, férfiakat istenítő, férfiakat terelgető nő. Férfiakat kereső, férfiaktól menekülő, férfiakat gyűlölő, férfit tisztelő nő.
Konyha kövén fekvő, összevert ember, sír fölött – már nem – gondolkodó csalódott ember.
Más keleti népeket lenéző ember, mások által lenézett keleti ember.
Gulyáspiroska. Barista. Adminisztrátor. Bébiszitter. Pultos. Pincér. Kis főnök nagy beosztottja.
Fiúlelkű lány. Lelketlen ember. Hazudós link, szabálymajom görcskupac.
Olvasó és író. Kulturális analfabéta.
Hímsovén feminista.
Feminista.
KedvelésKedvelés
És ez isss 🙂
KedvelésKedvelés
Jaja, ez erős lesz ma, toljátok, este jövök!
KedvelésKedvelés
hú. köszi, pika.
KedvelésKedvelés
❤ 🙂
KedvelésKedvelés
Asztabanyek. Hány éves vagy, hetven?
KedvelésKedvelés
33
Tavaly patkoltam volna el ha valami eszméletlen nagy tehetség lennék 😀
KedvelésKedvelés
Ha egy kicsit dolgozol még rajta, jobb lesz, mint egy Kassák vers! 🙂
KedvelésKedvelés
Áhh, az a baj hogy ilyen csak spontán jön, korán reggel. Tudatosan nem menne.
KedvelésKedvelés
basszus, itt ma mindenki irodalmi díjra esélyes színes egyéniség?
KedvelésKedvelés
hozzáteszem: mesélhetnék, de végül is vagyok, aki vagyok. nnna. a frappáns válaszok királynője most megmondta a tutit. (lehet, hogy kicsit irigy vagyok-na nem a megélt tapasztalatokra, inkább az íráskészségre?)
KedvelésKedvelés
/felteszi a kezét
Én nem!
KedvelésKedvelés
Megtisztelő, köszönöm!
KedvelésKedvelés
Véresszájó ateista – menjcsakatemplomba …(nem jártam sosem)
Zakkant állatvédő – gyilkos
Rasszista – zsidó- és cigánybérenc
Mindezt mindig ugyanott, középen kaptam. Két oldalról.
KedvelésKedvelés
De Laci, az ismert, hogy mindenki középen van és normális. 🙂
KedvelésKedvelés
Normális sosem voltam, és nem is akartam lenni.
Egyébként a közép alatt azt értettem, hogy minden jelzőpárosból mindkettőt úgy kaptam meg, hogy közben nem változtam, sőt, konkrétan ugyanarra a mondatomra is kaptam már egyszerre, a két oldalról (szekértáborból) az ellentétes jelzőket. Ebből gondoltam, hogy középen vagyok. Ugyanez hüvelyi szülés/császár, szoptatás/tápszer kérdésben például, ott még ugye azt is megkaptam, hogy mit ugatok bele férfi létemre.
KedvelésKedvelés
Én annyira bírlak téged, bélaci!!!
KedvelésKedvelés
Egy ideje már én is. Azóta állítólag sokkal elviselhetőbb vagyok.
KedvelésKedvelés
Jó, hogy nem béluci.
KedvelésKedvelés
Aaahhh…<3 ❤ ❤
KedvelésKedvelés
Szia ! Ez nagyon nagyon nagyon tetszett amit írtál. Épp csak benéztem, de megörültem ennek a pár sornak amit írtál. Szuper volt. Kéne még írnod…
KedvelésKedvelés
Most látom csak picit ismételtem magam…de sebaj. Fáradt vagyok nagyon.
KedvelésKedvelés
Voltam csendimádó vidéki, aki soha nem tudta elképzelni sem, hogy rossz levegőben lehet élni. Voltam pörgésimádó pesti, aki a vidéknek már a gondolatára is unatkozni kezdett. Most vidéken pesti vízfej, a fővárosban vidéki suttyó vagyok. Falun hiányzik a mozi, a belvárosban a madárdal. Falun megszólnak, ha átmegyek a tiloson, mikor pedig semmi nem jön, az Üllőin baleknak néznek, ha megvárom a zöldet, pedig semmi nem jön. Falun élvezem a harangzúgást, a belvárosban a változatosságot. Ott nem tudom elmagyarázni, mitől jó az internetkávézó, itt nincs szavam rá, mitől finomabb az útszéli közkút vize.
KedvelésKedvelés
Erre.
KedvelésKedvelés
Barcelonáról jut eszembe: évekig 14000 ft-os ösztöndíjat és az otthoni kajapénzt beosztani, majd hónap végén elkocsmázni a maradék ötszázast, igen. Aztán összebarátkozni érdekes emberekkel, és mint Jim Carrey, igent mondani mindenre. Barcelonába utazni egy félig idegen, de végtelenül rendes pasival, bringázni Avignonban, flamenco-ruhákat próbálgatni a spanyol áruházakban farmersortban-tornacipőben, katalán krémet enni a Dalí-múzeumnál a park mellett, és az utolsó napon a maradék eurókat malagára költeni. Néha még most is megy, de már lelkifurdi is jön hozzá, mert számlák, ovi, iskola, diákbérlet, ugye. De narancssárga táskával és miniszoknyában minden könnyebb!
KedvelésKedvelés
Ó, ez de jó ez a Barcelona, nagyon átjött a feeling! 🙂
KedvelésKedvelés
Én két világ között éltem az egész életemet. Voltam kis kedvenc anyám ölében és megsemmisítendő féreg apám szemében. Entellektüel vidéken és túl vidéki Pesten. Éheztem évekig, de cigit mindig vettem. Aznap kaptam meg a külföldi ösztöndíjam, amikor meghalt a legjobb barátom. Akkor voltam a legboldogtalanabb, amikor mindenem megvolt. Abban a hónapban ugrott a legnagyobbat a karrierem, amikor szétköltöztünk gyermekem apjával. Ja, mert hogy egy karrierista anyuka volnék… Ezer projekten zakatolok éjjel-nappal, pedig csak heverészni akarok egy fa alatt és nézni alulról a lombját.
KedvelésKedvelés
Lányok, szeretlek benneteket!!!! 🙂
KedvelésKedvelés
❤
KedvelésKedvelés
Tollas a hátad !!! 😀 [Đ]íłŁí€ÍđĐ[];>};>*;}{}{@&##><3
KedvelésKedvelés
Én megpróbáltam, mint láccik 😦
KedvelésKedvelés
Egyébként meg..
szomjan halok a forrás vize mellett… 🙂
Randák ezek az új fejek, vagy én vagyok randa ???
KedvelésKedvelés
Nem, igenis az új fejek a randák 🙂 😀
már milyenek ezek ? bénák 😀 🙂
KedvelésKedvelés
Mi van veled, Rozália??? 😀 Miket írtál ide nekem? Lefordítanád?
Nem is rondák a fejek.
KedvelésKedvelés
Voltam partimalac alkoholista (de akkor még annyi energiával, hogy két jeles diploma mellé csináljak egy felsőfokút is, amikor néha kijózanodok), voltam senkitől sem függő öntudatos magamura évekig, vagyok két kicsi gyerekkel beilleszkedett honpolgárt tettető kertvárosi családos, de leszek én még stoppos hátizsákos nyugdíjas is Izlandon, csak nőnének már meg a kölkök.
KedvelésKedvelés
Ja, igen. Partiarc is, napokig ébren, hétfőn meg elektronikai műszerész 😀
KedvelésKedvelés
Még tudod fokozni? 😀
KedvelésKedvelés
Ez is milyen jóó!
KedvelésKedvelés
Voltam jó tanuló, engedelmes, anyuka szemefénye, aztán lettem sznob és engedetlen egyetemista. Voltam a családját és barátait is a szerelme miatt elhanyagoló fiatal nő.
Lettem aztán naív, kiszolgáltatott, bántalmazott, megcsalt feleség, majd gyerekét egyedül nevelő harcias anya. Éltem rossz kapcsolatban, több kapcsolatban, reménytelen szerelemben, egyedül és szerető kapcsolatban.
Voltam türelmes és tündéri anyuka, és gyerekét a szerelem miatt esténként másra bízó szerető.
Önfeláldozó barát, aztán az önfeláldozás miatt sértődött ember.
Gyengéd és megértő szerelmes, majd vagdalkozó és gyűlölködő fúria.
Kedves és megértő társ, közvetlenül utána cinikus és irigy ellenség.
Voltam megcsalt és megcsaló, elhagyott és elhagyó.
És leszek is még…
KedvelésKedvelés
Teljes a kép 🙂
KedvelésKedvelés
Mar elert a katarzis toletek ! Olyan jo!
KedvelésKedvelés
:)))))))))))))))
KedvelésKedvelés
Ugy kepzelem mint egy dzsessz koncertet (amin soha nem vettem teszt) mikor rögtönzött, improvizalt dalok szolalnak meg .Es egyutt rezdulok veluk.
KedvelésKedvelés
Úgy-úgy 🙂
KedvelésKedvelés
Klassz hasonlat!
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
Érdekes, hogy hiába élünk pár évtizedig, de milliónyi dolgot látunk és ugyanennyi érzés szalad át rajtunk. Hasonló listát írhatnék, mert átlagos életem ellenére voltak mélységek és magasságok, és van egy sejtésem, hogy az igazán húzós élmények még csak most fognak rám találni. Ezért van, hogy egyszerre sír és nevet a tekintetem.
KedvelésKedvelés
en meg mindig azt hiszem hogy voltam mar valahol, aztan pedig nem voltam meg sehol… 😀
KedvelésKedvelés
Voltam feltétel nélkül szerető, voltam megistenülve, voltam boldogtalan, voltam repülő szőnyeg utasa aki nem tudta ha lesz leszállás a Földön.
Voltam elutasító,voltam megérző, voltam számító, voltam becsületes, voltam kételkedő, voltam beteljesült, voltam árva és a szívem megszakadt ,voltam rabságban ,voltam céltalan ,voltam kiuttalan.
KedvelésKedvelés
Voltam boldog, majd ijedt gyerek, dideregve szórólapozó, mindenben kételkedő tizenéves, plakátmagányban ázó-helyét nem találó morózus későkamasz, majd a világra újra nyitó kora húszas.
Voltam általánosban szavalóversenyen továbbjutó, matek versenyen résztvevő, majd középiskolában ugyanebből a tárgyból majdnem megbukó. Voltam egyetemről majdnem kikerülő, majd azt ösztöndíjjal befejező.
Volt dejómahittan, aztán sohamárhittan, majd sohamárkereszténység, később ateizmus, aztán pedig hiszvanIsten, felkiáltójellel.
KedvelésKedvelés
Hasonlitunk 🙂
KedvelésKedvelés
Voltam megvert kisgyerek, anyámért a sarokban rettegô kamasz. Kiközösített, szemüveges, fogszabályzós, aztán osztály jócsaja is. Kisgyerekként utcai játékban mindig a fogó, hunyó, akinek a szemüvegére léptek, kiröhögött kis béka. Éles, gúnyos hangsúllyal kiáltott nevem, jellegzetesen kicsinyítô képzôvel ma is hallom.
Késôbb földre köptem annak lába elé, aki nevetett rajtam.
Rohantam férfi után nyáron, hajnalonként, másztam miatta télen szôlôhegyre, mínuszban, kabát nélkül. Verettem magam apámmal szájat összeszorítva, nem, nem árulom el a szerelmet. Voltam megkínzott kamasz felnôtt férfi mellett, ide-oda csapódó, hontalan, hûséges kutya, zokogtam a lábai elôtt: ne hagyj el, maradj velem.
Voltam aztán mindenki babája, színészek szeretôje, színházi szakszolgálatos, utánfutó nagy ember mögött. Volt az ágyam mellé vodkásüveg készítve, minden reggel a feltámadáshoz kellett. Pucoltam szart, ápoltam beteget, féltem, féltem. Voltam elnyomott és szerencsétlen, önvesztett, céltalan depressziós.
Szép is voltam, hatalmam volt, aljas voltam, visszaéltem. Csaltam gerinctelenûl, röhögtem ki elárult férfit, hazudtam szemébe olyan nônek nevetve, akitôl elcsábítottam a férjét. Szétszedtem családokat, hagytam figyelmen kívül millió következményt. Felelôsség, nem, nem. Inni, reggel hazamenni, nem aludni, vagy minden éjjel máshol. Nyüszítettek a lábam elôtt sírva, nyomták éjjel a csengômet.
Csináltam szerelembôl, sajnálatból, kötelességtudatból és pénzért is.
Dicsôültem színpadon, olajjá sûrítettem a levegôt (ezt maga Mácsai mondta egyszer), énekeltem, tapsoltak, visszatapsoltak, boldog voltam, szerettek, utáltam magam. Énekeltem részegen, felejtettem el szöveget 400 ember elôtt négy vodka után. Voltam kitûnô és penetráns a színpadon.
Voltam 50 kiló és 80 is, sovány vagy alkoholtól püffedt. Lábam idegen férfiak nyakában.
Anya vagyok, olyan természetes ez. Nem is lehetne másképpen, és ölelem. Éjjeli pisilés után a férjem takarója alá bújok, forró a háta, nem ébred fel, belealszom az illatába.
A reggel csupa gôgicse és kávéillat. Tavasz van, magnóliaillat, gyereknevetés, szerelem.
KedvelésKedvelés
de jó volt ez…hú….
KedvelésKedvelés
gratula
KedvelésKedvelés
❤
KedvelésKedvelés
Fantasztikus!
KedvelésKedvelés
❤
KedvelésKedvelés
hűha! ez igen! 🙂
KedvelésKedvelés
Le a kalappal előtted!
KedvelésKedvelés
tetszik
hát én pl ma behajtottam a városba, vettem balin3-nak egy karórát, ettem egy jó csípős kínai pörköltet cérnametélttel, mert ma nem főztek galuskát és beszélgettem egy szép mosolyú nővel.
KedvelésKedvelés
hazafelé pedig kiültem a kilátóhoz a tónál, megnézni mit festett ma. angyalszárny akvarellben és lemenő Napban, márványba repülő húzta nyílegyenes karccal.
KedvelésKedvelés
Összehangzik a zenével 🙂
KedvelésKedvelés
Ausztriában, pénz nélkül a férjem társaságában – fagy, hideg. Na nem csak a sípályán. Néma csend a vacsoránál, a pincér zavarban van. Adria partján sétálva, a férjem egy lépéssel mindig előttem megy. Szomorúan kullogok utána az alkalomra vásárolt ruhában.
Koppenhágában, férjem üzleti vacsorán, én pedig egyedül a Strogeten sütit majszolok egy szökőkút káváján és sört iszom. Az Island Bryggén ülök a parton és cigizek. Kora ősz, szokatlanul meleg arrafelé. Tenger szagot érzek,lemenő nap,szabadnak érzem magam, erősnek, önmagamnak. Milonga Buenos Airesben, mámoros jó kedvem van, pedig egy kortyot sem ittam. Nem szorongok, hogy kezdő vagyok, hajnalig tangózom, sok táncosom van.
Most valami nagyon fáj.
KedvelésKedvelés
mennyivel könnyebb a magányt az egyedüllétben elviselni, erre jöttem rá.
KedvelésKedvelés
Bizony ám!
KedvelésKedvelés
Én egyedül nem vagyok magányos. Jó társaságom van. Társaságban tudok magányos lenni, ha nem nekem való, mert akkor a jó társaságommal sem tudok lenni.
KedvelésKedvelés
én magányosnak érzem magam egyedül is, de nem zavar, mert ez egy tiszta helyzet: nem más, mint amilyennek lennie kellene.
KedvelésKedvelés
Igen, végülis nyilván magány az, de nekem jó magány.
KedvelésKedvelés
Én csak akkor vagyok magányos, ha valami nagyon jó történik velem, és rájövök, hogy nincs kivel megosztani. Az nagyon fájdalmas, pangón üres érzés. Még jó (?), hogy ritkán történik velem ennyire jó dolog.
KedvelésKedvelés
ÁÁÁÁÁ. Nekem ez kamaszkori alapélményem, de utána mindig kerestem valakiket, akikkel lehet örülni. Nem mindig olyan, mintha tényleg osztozni akarnának az örömömben, de jobb a semminél.
KedvelésKedvelés
Ez néha rám is rám jön. Régen nem volt ilyenem. Az első komoly kapcsolatom óta van, amikor egyszer külön utaztam, többször eszembe jutott, hogy milyen jó lenne együtt látni Párizst, a Loire-t, stb. Most megint nem erős, igazából csak akkor van, ha épp van párom, és egyedül utazom valahova. Ha van, akiről tudom, hogy értékelné, és konkrétan vele nem tudom megosztani.
De itt van a jó nekem! rovat. Írd meg, ha jó van veled, hátha akkor több is lesz. Hm?
Nekem van egy elméletem: sokszor a hozzáálláson is múlik. Konkrétan az, hogy észrevesszük-e, értékeljük-e a jót, akár kicsit is. Nem történik több, csak tudunk örülni is neki.
Az, hogy sokszor, azért fontos, nyilván nem azt akarom sugallni, hogy akivel tényleg rossz dolgok történnek, az maga tehet róla, mert nem veszi észre a jót.
KedvelésKedvelés
Csak tudod, volt régen olyan, hogy reggel mentem munkába, és olyan MESESZÉP volt a napkelte, hogy hazatelefonáltam felkelteni a páromat, hogy MOSTAZONNAL nézzen ki az ablakon, mert ez egyszeri és megismételhetetlen és lefotózhatnám, de az úgyseolyan lesz…. és ezek az apróságok hiányoznak most a legjobban, és ezt nem tudom blogbarátokkal pótolni. Évek óta egyedül élek. Az egyik barátnőm minden egyes találkozásunkkor rákérdez, hogy “na de nem hiányzik a szex”, és nem tudom neki elmagyarázni, hogy az nem, de ha film közben szeretném valaki vállára hajtani a fejem és nincs ott senki, az nagyon fáj.
KedvelésKedvelés
:(((((
KedvelésKedvelés
😦 Ezt ennyire nem szoktam érezni, de azért értem, tudom, mire gondolsz. Volt ilyen, csak nem facsarodtam bele annyira, ahoyg te írod.
KedvelésKedvelés
Csak mert tegnap Kassákról írogattunk, jutott eszembe, hogy ő mondta, “szeretek egyedül lenni, de csak akkor, ha erről később mesélhetek a barátaimnak.”
KedvelésKedvelés
Ezzel én teljesen így vagy, Blaci.
KedvelésKedvelés
Fiam szokta néha mondani, hogy unatkozik. Én meg nem értem. Hogy lehet unatkozni? Erdő, kert, könyv, kutya – meg a saját feje (ráadásul elég élénk fantáziája van). Hogy tud unatkozni?
KedvelésKedvelés
Amikor kicsi voltam, és apámat nyaggattam azzal, hogy unatkozom, mindig azt felelte: az kizárt, csak a buta emberek unatkoznak, az okosak mindig találnak valami tennivalót maguknak. Úgy felbosszantottam magam ezen, hogy tényleg mindig kerestem valami tevékenységet, csak hogy apám okosnak lásson. Mára a természetemmé vált, hogy nem tudok unatkozni. Fiadnak lehet hogy csak a bőség zavara miatt nem ugrik be, mit akar jobban csinálni, ezt értelmezi unalomnak.
KedvelésKedvelés
Nyilván tanulni kell ezt, vagy nem tudom. Azt tudom, hogy én mindig ilyen voltam. És igyekszem nem így (bántóan) fogalmazni, hanem inkább óvatosabban terelni, hogy találjon ki valami érdekeset.
KedvelésKedvelés
ha az én fiam mondja, hagyom, hogy unatkozzon, 20 perc nyünnyögés után érdekes módon mindig talál magának valamit. tipikusan nem játék, nem lego, nem könyv, hanem épít valami dolgot itthon található dolgokból, és azokkal elvan több óráig. Egyszerűbb gyermekkor, zseniális könyv. szerintem előbb-utóbb minden gyerek rájön, mit akar csinálni, csak hagyni kell rá időt.
KedvelésKedvelés
Igen, és ezért kapok idegbajt attól, hogy állandóan a telefonján meg gépen lóg(na).
KedvelésKedvelés
Húha, szerencsésnek vagyok, hogy éppen most volt alkalmam nemcsak posztokat, de kommenteket is olvasgatni. Úgy érzem magam, mint a Dűne ciklusban a Bene Gesserit nők, akik megkapják az ősök személyiségét is, a tudást, az emlékeket. Pláne, hogy nekem most csak a ma, a ma és a ma van a kisfiúkkal, a múltbéli pillanataimtól elszigetelődtem, a jövőm egyelőre teljesen üres vászon, még bármi lehet, vagy éppenséggel olyan kötött a pálya a két gyerekkel, hogy nincs mit tervezni a jelenben?
Írjatok még!
KedvelésKedvelés
Előző életeket ér behozni? Voltam Vastag Margot.
KedvelésKedvelés
Nem írtok még? Olyan jó ezeket olvasni.
KedvelésKedvelés
Van a munkahely, ahol udvariasan tessékelnek be márványfolyosós épületekbe, és szép öltönyben, komoly arccal tesszük a semmit. Volt a vágóhíd, ahol a munkásnők ha nem is napi, de bevett szórakozása volt a levágásra váró marhák szemét késsel kiszúrni. Fontoskodó, precíz irodai tevékenység, hóttunalmas napokkal. Előtte együtt dolgozni nyolc elemis raktárosokkal, ahol napi nyolc órát röhögtünk.
Korai kamaszként, meg még később is a lélek fájdalmát a testen próbáltam leverni, izzó fém, penge, gyufa segítségével és csak azt vártam, mikor múlik végre. Ma már rendben van az, hogy az élet fáj néha, nem baj az, majd elmúlik.
Soha nem tanulni, iskolából folyton lógni, sulikat nagyjából adottságokkal letudni, átcsúszni – majd felnőtt fejjel, precízen, szorgalmasan, lelkiismeretesen készülni, heteken át gépként tanulni.
Az úgynevezett krisztusi kor bölcsességében meg azt hittem, hogy a semmit nem tevő, tökéletes percek a gyermekkor sajátosságai, ami elmúlik és nincs tovább – bár sok szépség van helyette.
De tegnap csak hanyatt feküdtem a napfényben. Nem volt semmi, csak egy leírhatatlan bor íze a számban, napszagú bőr, egy méterre tőlem egy nyüzsgő bodobácskolónia, az égen egy kondenzcsíkos repülő és egy lapockámba álló tavalyi tarlótorzsa. Minden a helyén volt, semmit nem kellett mondani, tenni, csak lebegni együtt az egésszel.
KedvelésKedvelés
De jó! Ezt nekem tanulni kell. A gyerekeim tanítanak rá.
KedvelésKedvelés
Nekem a repülő zúgása hoz elő egy olyan bizsergető érzést, ami visszavisz a gyerekkoromba. Ezzel a hanggal tudom leginkább előidézni magamban a balatoni nyarakat, a gimnáziumi éveket, a nagypapámat a sóstói nyaralóban, az akkori szerelmeimet. Félelmetesen borzongató.
KedvelésKedvelés
Ha itt laknál, ahol én, minden nap többször is lehetne ilyen élményben részed. Ferihegyhez közel, csak nálunk az ablaktáblák is érzik néha.
KedvelésKedvelés
Lájk, ursus.
KedvelésKedvelés
Úgy érzem, ide tartozik kicsit:
http://index.hu/kultur/eletmod/2014/03/23/husz_perc_alvas_ebed_utan_csodakat_tesz/
KedvelésKedvelés
Család cuki kedvence, majd egy hirtelen fordulattal a “középső”, onnantól a család esze, aki DE. Jó tanuló, DE. Háztartásvezető, DE. “Jódolgában nem tudja, mi baja” – közben “hagyományos” kapcsolatban verbálisan bántalmazott. Huszonvégi újrakezdő. Munkában inkább anya lennék, anyaságban inkább dolgoznék, de hivatásom nincs, de legalább pénzt keresnék. Mindig akartam valaki lenni, egy-két kitörési ponton aztán nem éltem a lehetőséggel, gyávaságból, tunyaságból, ki tudja ma már. Az örök outsider. Eldobhatatlan kötelességek, meg az evészavar. Senki lettem.
KedvelésKedvelés
Ez így nem igaz. Te valaki vagy. Az én szememben nagy valaki. Ember. ❤
KedvelésKedvelés
Ja, a láthatatlan. 🙂 Hajnalka kisebb, mint három. ❤
KedvelésKedvelés
😀 Butusz bánatkő.
KedvelésKedvelés
Palaszt hajnalka kisbetűvel írta a neved, büntetésből 3 napig nem eszek csokit.
KedvelésKedvelés
Voltam eleven, vidám, tündéri rosszcsont kislány, akihez az 20 éve pályán lévő óvónőnek elő kellett vennie a szakkönyveket.
Aztán lettem szorongó, rettegő gyerek, aki 8 évesen meg akart halni és megpróbálta magát belefojtani a fürdőkádba. Mivel nem sikerült, lettem ugyanilyen szorongó, rettegő kiskamasz, az osztály legcsúnyább lánya, akit csúfoltak, ütöttek, vertek rugdostak a nagyobbak, és akinek egyetlen menedéke a tanulás és a könyvek voltak. Lesajnált szegény asszony gyereke, aki ment a szőlőbe dolgozni, aki ősszel hullott fosókaszilvát szedett a bozótosban nejlonzsákba pálinkának, tavasszal csigát szedett eladni, nyáron tököt lopni járt a téesz földjére a kutyájával, megint ősszel pedig a learatott kukoricaföldön elpotyogott csöveket, kiömlött szemet gyűjtött az állatainak.
Voltam jókislány, kedves, udvarias, tanárok kedvence, de mégiscsak nolifer, befordult gimnazista, akinek csak a jegyek számítottak. Komoly, okos, koravén, végtelenül pesszimista tizenéves lány, akiért aggódott az osztályfőnöke, akit elkerültek a fiúk és aki elkerülte a fiúkat, és akinek lassanként lettek azért lettek barátnői, akik ha nem is értették meg, legalább elfogadták.
Voltam nyaranta Németországban helyettes bejárónő, akit szerettek, akinek a munkáját megbecsülték és megfizették, és akinek a nagyságos asszonyok odaadták a régi ruháikat, és aki büszke volt arra, hogy ebből ruházza a családját és fizeti a tanulmányait.
Voltam egyetemista, aki egy új élet küszöbén, a nagyapja kabátjában egy új városban el-eltévedt, de ahol talált barátokat, hobbit, szerelmet, és lett egy kedves fiú szeretett barátnője. Voltam könyvtáros és tolmács, és ásatási segédmunkás, és lettem kevésbé jó tanuló, de boldogabb ember, aki sokat edzett, kirándult és hastáncolt.
Voltam manga- és animerajongó, még a szublutúrán belül is szub extremitás, egy fejlődő weboldal adminisztrátora, lelkes, őrült fordító, iszonyú energiákat a hobbijába fektető, nap mint nap szárnyaló, az alkotás és a munka mámorában úszó, nem e világban élő, fura lény. Egy közösség motorja, dübörgő erő, rajongója mások szerint beteg történeteknek, botcsinálta de lelkes újságíró, aki rajzfilmfigurának öltözött, kiállt ezer ember elé a színpadra és élvezte.
Eközben voltam keveset kereső félállású tanár, pénzt, erőforrásokat józanul beosztó, rendes albérlő, aki mindenféle szellemi segéd és szakmunkával egészíti ki a jövedelmét.
Végül lettem az aki vagyok, és ezt a valakit más emberek aranyosnak, vidámnak, magabiztosnak tartják, és egy kicsit bolondnak, de főként aranyosnak, ez az én állandó jellemzőm, amit kortól, időtől hangulattól függetlenül mindig visszakapok. Vagyok tanár, osztályfőnök, mint ilyen, megint csak aranyos, sőt cuki, ami kész botrány egy 16 évestől hallva, de szigorú, és akinek csönd van az óráján és akinél tanulni muszáj. Vagyok még mindig, immár 14 éve társa annak a kedves fiúnak, gazdája két macskának, olvasó, de nem túl művelt és nem túl értelmiségi, szívében mindig falusi paraszt, aki paprika és paradicsompalántát ültet tejfölös pohárba és tárolja őket az íróasztalán kijavítatlan dolgozatok és egy sci-fi regény mellett, horgolt animefigurák és két óriáscsiga társaságában.
KedvelésKedvelés
Így látatlanul is imádlak. 🙂
KedvelésKedvelés
Nagy ölelés, Arita!
KedvelésKedvelés
ezt is nagyon köszönöm! 🙂
KedvelésKedvelés
Kedves aritareal , ismeros a sztorid. Nekem is falun telt a gyermekkorom es most is ott vagyok igazan otthon…Igaz atmasoltam a mostani eletembe is mert falun lakom es ingazom a munkahelyre 🙂
KedvelésKedvelés
Én is remélem, hogy egyszer visszatérhetek oda.
KedvelésKedvelés
..és még a nap is süt.
KedvelésKedvelés
❤
KedvelésKedvelés
Stílusbravúr, hála!
KedvelésKedvelés
“horgolt animefigurák” 🙂 🙂
KedvelésKedvelés
Viszem a regénybe, nincs apelláta!
KedvelésKedvelés
Nyugodtan. Kép is van róluk Fb-n.
KedvelésKedvelés
❤
KedvelésKedvelés
Jobb napokon kedves, aranyos, segítőkész, jó tanuló, nagytestvér.
Rosszabb napokon szorongó, konok, magábaforduló, nemtörődöm gyerek.
Jobb napokon hajnalig bulizó,boldog főiskolás
Rosszabb napokon ELTE-re be nem jutott bukott diák
Jobb napokon az imádott városban új lakóként, a Margit-híd közepén bizonytalankodó:
melyik Buda, melyik Pest?
Rosszabb napokon a videki szulovarost szuknek, lassunk erzo.
Jobb napokon nyitott, erzekeny, apro rezdulesekre odafordulo
Rosszabb napokon magaban nem bizo, megnyilni nem mero, szotongaskupac.
Jobb napokon magasrol tenni ra ki mit gondol
Rosszabb napokon nem merni megnyílni, félni, nagyon félni, hogy ami a hetedik ajtó mögött van nem értené senki, nem kellene senkinek se.
Ma rosszabb nap van.
KedvelésKedvelés
“félni, nagyon félni, hogy ami a hetedik ajtó mögött van nem értené senki, nem kellene senkinek se.” Ez de szép kép.
KedvelésKedvelés
Nagy ölelés neked is! Talán a holnapi nap jobb lesz!
KedvelésKedvelés
Köszönöm, Aritareal, Victoria, jól esik! Végül már a mai is jobb lett! 🙂
És már az is nagy lépés nekem, hogy leírtam ezt ide.
KedvelésKedvelés
Hű, miket írtatok! Respect, lányok és fiúk.
Én nem voltam senki, most sem vagyok és ez így is marad. Ha szerencsém van, nem tart sokáig.
KedvelésKedvelés
***zzz!…!
KedvelésKedvelés
Ma nagyon rejtélyes vagyol, hát mit mondasz most??? Biciklizzz??? Vagy főzzz??? Vagy mit???
Ne nézz ki belőlem több értelmet, mint ami van, akkor egyikünk se csalódik nagyot bennem. 😀 (Hotel után mindig hisztis vagyok pár napig.)
KedvelésKedvelés
Pedig jó hotel.
KedvelésKedvelés
De nem az. Gyere el egy napra gályázni és sose többé nem mondasz ilyet.
Akkor nem árulod el a kevéssé elmés hajnalkának a rébusz megfejtését?
KedvelésKedvelés
Én egy bazdmegre tippelnék, de csak magamból indulok ki. Tanítványaim dolgoznak hotelekben, nagyokban, híresekben, és mindig a csúnya oldalát látják meg először, menekülnek is onnan.
KedvelésKedvelés
De két szó van. Mi lehet a másik?
Azért van jó oldala is, ami a mozgás és az, hogy életem legtiszteletreméltóbb emberével dolgozhatok.
KedvelésKedvelés
Még egy tipp arra, hogy bazz! 😀
KedvelésKedvelés
Alakul ez 😀 De mi lehet a másik?
KedvelésKedvelés
Voltam rokonok által imádott, akaratos, huncut kislány, aki a szüleitől pénz lopott, hogy megvehesse magának az áhított hajas babát, amit egyébként nem kapott volna meg.
Voltam szülők, nagyszülők nyakán kolonc, árva, megoldandó probléma.
Voltam fiúk számára láthatatlan, csúnyácska, önmagát gyűlölő, jó tanuló, mindenkinek megfelelni akaró mindig szomorú, introvertált (kis) kamasz, az osztály lúzere, akin csak nevetnek.
Voltam flitteres csinibaba, heti háromszor vadul bulizó főiskolás, idősebb, és nagy stílű, de törpe lelkű férfiakkal játszadozó dög, part time lover. Voltam reménytelenül szerelmes, kihasznált, elutasított és elutasító, megbízhatatlan csalfa nő ,és mintha lettem voltam vasárnap sütit sütő mintabarátnő is, akinek minden egyes nap a fejére olvasták a hibáit…
Voltam faluvégek és pocsék minőségű lábbelik közé szorított, Lagzi Lajcsin meg olajos kenyeren szocializálódott pór leány és volt, hogy önerőből játszottam Carry Bradshawt Manhattenben.
Volt mikor nagyon szerettem volna ‘jónő’ lenni, látszani, vagy csak valaki lenni, karriert építeni, visszavágni azoknak akik régen lenézhettek, de olyan is volt mikor egyenesen a megvilágosodást kergettem, na meg az igazit! LOL.
Mára már sikerült elengedni ezeket a téveszméket és eszembe sem jutna, hogy megvegyem a nők lapja psziché legújabb számát, viszont olvasok Szabó Magdát, Háyt, és újabban Szvoren Edinát is (ezért külön köszönet a blognak, de a Bovaryné is ott a bakancslistán 🙂 ) a playlist pedig Best of Montreux Jazz Festival-lal kezdődik és most csak úgy élek bele a mába különösebb célok, mindig valamiért megfeszülendő eszmény nélkül és ez jó nekem. 🙂
KedvelésKedvelés
Meglepően sokan voltunk itt az osztály lúzerei.
KedvelésKedvelés
én is, én is, főleg általánosban
KedvelésKedvelés
Ott én is. Támasztom a falat szünetben, osztálytárs hozzám lép, ”neked nincs is bokád” és kirúgja, ami nincs. Gyûlöltem. Magamat persze, mert voltam olyan béna, hogy elestem, és egy hétig járni se tudtam. Rítam otthon, hogy vigyenek a percen orvoshoz, aki szétszedi a lábam a bokánál, kivág belôle 10 cm-et, úgy majd éppen jó leszek, bokában is, magasságban is. Ilyen marha is voltam.
De szép is lennék most 😀
KedvelésKedvelés
😀 😀
KedvelésKedvelés
A mi osztályunkból az anno nagymenőknek számítók se vitték többre, sőt. (Tudom nem szép ilyet mondani de ez azért kicsit megnyugtató. )
KedvelésKedvelés
Fordítva sem jobb. Én nem voltam sosem osztály lúzere, viszont most érzem magam annak. Hogy nem működtetem a képességeimet, csak egy nagyon kicsi részem dolgozik nap mint nap, a többi meg hever talonban. Körülöttem nagyívű pályákat futnak be, én meg alaphangon pörgök.
KedvelésKedvelés
Szerintem jó adag szerencse is kell egy ilyen nagyívű pályához. Valaki még csak nem is különösebben tehetséges és karriert épít, multi cégeknél kifejezetten sok alkalmatlan embert láttam magas pozícióban, na az nagyon kiábrándító tud lenni.
Persze azt sem mondom, hogy önmagában a vakszerencse elég lenne.
KedvelésKedvelés
apa kislanya, nagyapa kedvenc unokaja, koszivu unokaja nagymamanak, bezzeg unokateso, nagy remenyu diplomas, helyet nem talalo munkanelkuli, kicsi varost imado, oriasi varosban elo, lanyokat nevelo fius anya, onfelaldozo, tarsasagiva valo, hallgatag, majd fecsego, lassan beero, felnovo,orokke listakat iro…folytathatnam ezt a listat is reggelig.
KedvelésKedvelés
“lányokat nevelő fiús anya” Jaj. Én azt hittem magamról, mikor fiam született, hogy lányos anyának jobb lennék. Aztán megszületett a lányom. Azóta nem hiszek ilyet magamról.
KedvelésKedvelés
Majdnem zenész lettem egy életre, amiből mára a zene szeretete maradt. Éltem, tanultam “pestiként” vidéken, ahol 4x annyi lány keresett férjet mint ahányan férjek akartak lenni 22 évesen, holott nagyon értékes kapcsolatok épülgettek. Nálunk is laktak lányok és mi is segítettünk nekik a műszaki rajzokban lelkesen, nagyon lelkesen.
Gimiben minden nyáron egy hónapot kukoricát címereztem, mert abból el tudtam menni túrázni, hegyetmászni a Tátrába és jutott másra is.
Voltam igazi mérnök olyan helyen ahol csak a béremre volt pénz, de arra amit csináltam volna arra nem, ergo egy idő után nem csináltam semmit. Ragasztottam óriás plakátot, dolgoztam gyertya gyártónál, szerettem mert nagyon minőségi és szép dolgokat csináltunk miközben értékes embereket ismertem meg. Mindenki diplomás volt aki ott dolgozott másodállásban, tanár, mérnök, filosz stb döbbenetesen lehettünk így visszagondolva. Voltam generálkivitelező 1 személyben napi 16 órában 15 szakmát koordinálva, maximális elismeréssel mind szakmailag min anyagilag.
Mindig könnyen ment a tanulás, sokszor vissza is éltem vele, ma már inkább tanulok csak úgy magamnak.
Ami érdekel , milyen lettem volna, ha zenész leszek, ha lenne értelme tudni. Maradok inkább kíváncsinak, aki képes napi ezer km-t vezetni, ha érdekli valami és az Adria partján ebédelni egy szendvicset capuccinóval, mert csak.
KedvelésKedvelés
te Gabi, nekem nagyon szimpi vagy. eddig is de most mar nagyon
KedvelésKedvelés
Köszi, csak álcázom magam.
KedvelésKedvelés
Most már mongyad meg, mivel foglalkozik a céged. Szőrmentén is lehet. (Borotvagyár?)
KedvelésKedvelés
Csak olyan dolgokkal, amik mint ember is érdekelnek. Szőrmentén, hideggyár.
Klímatechnika kicsitől az óriásig akár műszakilag spéci kivitelben, napelem, hőszivattyú, hobbi szinten metallográfia szóval olyasmikkel amihez némi műszaki hozzáértés is szükségeltetik. Az irodalmi kvíz kérdéseinek már az értelmezése is komoly nehézségekbe ütközött, ahhoz másfajta szakértelem kell, nem az enyém.
KedvelésKedvelés
No problem, csak a megoldásos posztban mélyedj el, visszarepít az első csókok idejébe!Úgy értem, középiskolásokra van kalibrálva.
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
Hű de mogorva lettem volna bárkivel, aki megpróbál megfosztani a műszaki rajzok készítésének akár egy pillanatától is! Kedvenc tárgyam volt, hajnalokig műveltem, életemben először tapasztaltam meg a flow érzését, azóta is azt keresem.
KedvelésKedvelés
Akkor stimmel, mi is hajnalokig műveltük:).
Amúgy tényleg nagyon jó műszaki rajzolni, szerettem. Pont ez volt a nagy dilemma, komolyzenész vagy mérnök. Szó szerint a racionalitás nyert.
KedvelésKedvelés
En ahhoz a csoporthoz tartozom akinek elkeszitettek a muszako rajzat . Jol fogott 🙂
KedvelésKedvelés
Egeszitsem ki ,hogy kintlako voltam es kesobb mentem ferjhez nem 22 eves koromban 😕
KedvelésKedvelés
Remélem az irónia és a nevetés boldogsága megmaradt 🙂
KedvelésKedvelés
Beleestem mint legy a tejbe, de jo volt 😉
KedvelésKedvelés
A végletek… hát persze, hogy megvan mind. Fentről látni a lentet, de lentről annyira nem a fentet. Középről látszik mindkettő, de nem annyira élesen, mint amikor benne vagy. Hihetetlen apróságtól lehet mélypont is és csúcs is. Satöbbi satöbbi… milyen bagatellnek tűnnek, de mégis ezeken múlik szinteminden.
KedvelésKedvelés
Pár éve a DÖG-ön dolgozom magamban. Piros boám is van, és nem félek használni. És most épp Nina Hagent hallgatok. De a naiv kislányt is szeretem, ott van a fotókon is.
KedvelésKedvelés
lájk! 🙂 (hogy én mennyire szerettem ninát úgy kb. 19 éves koromban!) a boáról pedig két dolog jut eszembe: te meg salma. le van v©dve.
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
A boa mint blogjelkép, az van olyan, mint a csőcsele és a puszivödör, sőt! Hát akkor megint:
KedvelésKedvelés
köfi-köfi, pont jó bemelegítőnek, így blogszülinap előtt. 🙂
KedvelésKedvelés
egyszer, elég hosszú ideig, voltam nem önmagam. és aztán mekkora volt, amikor elfogadtam, hogy az is én voltam…!
KedvelésKedvelés
Most nem kicsit irigykedem, hogy ilyen kevés szóval ilyen jól megmondtad.
KedvelésKedvelés
Tyhű, ezt nagyon jól mondtad!
KedvelésKedvelés
Ó. Én többnyire láthatatlan voltam. Olyan háttérbe belesimuló. Picinek jókislány, akinek az anyja mondja az óvónőknek, hogy nem, a gyereknek nincsen baja, csak már tud olvasni, azért ül fél napokat könyvvel a sarokban. Nagyobbnak ugyanaz a minta, barátnőkkel néha eljáró, de alapvetően csöndes kamasz. Az olvasásmánia is maradt.
Voltam család barátját gyermekien, pót-nagyapaként szerető, aztán nagyot koppanó tizenhat éves, mikor a kedves, finom úriember közölte, hogy engem másként szeret, mint az öcsémet, és én hirtelen megértettem, miről van szó. Ebből a helyzetből önerőből kimásztam, de az emléke ott maradt – férfiban, fiúban soha-soha nem bízni, kommunikációra képtelennek lenni, még mindig háttérbe olvadni. Nem részt venni a versenyben, hogy érettségiig ki veszti el a szüzességét. Csak később, amikor már nem volt verseny. De bízni még mindig nem bíztam, soha-soha senkiben.
Egyetem alatt külföldön voltam, mindenki nevetett, miért csak Ausztria, hát németül se tudok, miért nem használom ki jobban a programot, megyek messzebbre? (Előtte voltam Amerikában is, heteket, de érdekes mód Ausztria mindig előbb jut eszembe.) Odamentem, barátokat szereztem, és építettem légvárat – szerelmet egy álomképből, kivetítésből. Csak az alapvető, emberi kommunikációt, azt felejtettem megint el. Elképzelni, ringatózni, apró semmiségeket felnagyítva örülni annyival jobb volt. Aztán meg én csodálkoztam, hogy csak alkalmi szexpartnernek tekint, aztán már annak se. Pedig én bolond másodszor is visszamentem. Ijesztő belegondolni, hogy ha minimális visszajelzést kapok, simán ki is költöztem volna akár. Jobb volt így, magammal számot vetni és hazajönni.
Hazajöttem, horvát barátnő, volt lakótárs, jött látogatóba. Szép voltam, befestettem a hajam, télen miniszoknyát húztam vastag harisnyával, de a lelkem még sikított belül. Két napra rá újra találkoztam egy ismerős ismerősével. Beszélgetést félbehagyva mentem ki lépcsőre ülni, feltoluló emlékek miatt sírni. Utánam jött, rám terítette a pulcsiját, akkor valami kattant. Később fogadkoztam magamban – nem, ezt már nem rontom el, régi mintámból kilépek, kommunikálok, beszélgetünk, úgy szeretjük egymást. Anyukám aggódik, vajon csak a fájdalom elől menekülök rögtön máshová? Nagymamám a maga módján elkönyveli – öregapád meg köztem is pont hat év volt. Jó lesz.
Jó lett. Azóta is jó. (Bár nem a hat év korkülönbségtől.) Beszélgetünk, úgy szeretjük egymást. Utaztunk, túráztunk sokat, költöztünk össze és együtt. “Szeretetből megyek hozzá.” Van egy lányunk. Kezdünk visszatalálni a túrázáshoz, babahordozóval. Jó így, és azon vagyunk, hogy jó is maradjon.
KedvelésKedvelés
Annyira filszeruen leirtad 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem eddig sokkal kiegyenlítettebb volt az utam, kevesebb hepe-hupával. Persze, baromi unalmas kamaszkorom volt, ezt készséggel elismerem. De nézhetem onnan is, hogy a legnagyobb változások 6 és 12 éves korom között már lezajlottak. Hm, ezen megyek elgondolkodni, míg fő a karfiol…
KedvelésKedvelés
Na ugye? Helyezkednek a gondolatok? 🙂
KedvelésKedvelés
Hétvégén családilag elutaztunk – jó volt. Így most olvasom a lemaradást, és sokszor könnybe lábadt a szemem, olyanokat írtatok.
Én az voltam, aki kb. 40 évig mindig más szeretett volna lenni, mint aki – aztán megbékélt, és most már tényleg szeret az lenni, aki, és azzal is megbékélt, hogy negyven évig más szeretett volna lenni.
KedvelésKedvelés
Olvasom olvasom, ki mi volt már…. nekem ez így eszembe sem jutott….mindig én vagyok.
Néha elcsúsznak az alapok, olykor csúszok a gödörbe -van, hogy észre sem veszem -aztán meg lelkesen kotrom magam kifele.
Voltam harcos világot megváltó, lettem már csak magamat megsegítő. Voltam imádott, csodált, élveztem, de nem szerettem, elhagytam. Csodáltam, szerettem, önfeladtam, elhagyott. Szerettem, szeretett . Azt mondta elfogad, de változtatni akart. Megismertem jobban önmagam, elhagytam.
Messzi helyeken idegen, szeretett, de azért nem közülünk való.
Magabiztos, önmagát megkérdőjelező. Nagyszájú, mindent jobban tudó, hallgató, figyelő.
Otthon sarokban ülő. Mindig úton levő.
KedvelésKedvelés
Sajnos, én még mindig nem tudtam eldönteni, hogy “polgár legyek vagy fegyenc” én a párhuzamos valóságokban élek, egyszerre vagyok hivatalnok és anarchista, vidéki háziasszony és kalandor, világpolgár, mindennap főző, unalmas feleség és kreatív szerető, odaadó társ és ok nélkül lázadó, a hosszú távú tervező és a mának élő. “Nem kívánok semmi elérhetőt, semmi elérhetetlent. A ***-t kívánom.” Milyen igaz ez ma is. Még mindig nem tudok beletörődni, hogy csak egy élet van. Azért már képes vagyok arra, hogy egy pillanatot úgy éljek át, hogy ez az, amire majd emlékezni fogok. Kár, hogy megfesteni nem tudom, csak gondolatban. Egyelőre.
KedvelésKedvelés
“Még mindig nem tudok beletörődni, hogy csak egy élet van.” Na ebbe én se. Bele lehet?
KedvelésKedvelés
Honnan tudod, hogy csak egy van?
KedvelésKedvelés
Ezt senki nem tudja, én speciell úgy állok ehhez, hogy lehet, hogy több is van, de kognitíve a “csak egy” verzióra szavazok, mert akkor ebből hozom ki a legtöbbet.
KedvelésKedvelés
A zember próbál racionális meg empirikus meg tudományos lenni, de ha van a fejében egy csomó adat, amit nem tud másképp értelmezni, mint előző életbeli emléket, akkor kutyanehéz. Egyébként értem és támogatom a logikádat.
KedvelésKedvelés
Azért értem, amit mondasz, és azért nem tudok elhajlani érzelmileg is a “csak egy” van verzióhoz, mert nekem is vannak nagyon erős emlékeim, vagyis inkább emléklenyomatok egy másik valóságról. Egyetlen kézzelfogható dolgot tudok talán mondani: amikor elkezdtem angolul tanulni 9-10 évesen, az első pillanattól kezdve velem volt az érzés, hogy én ezt már tudom, és engem csak emlékeztetni kell rá, hogy mit hogy kell mondani. Soha egy percig nem tanultam angolul, amit és ahogy először hallottam, onnantól tudtam és használtam, ismerős volt minden, mint a kedvenc kinyúlt kötött pulcsim.
Más nyelvben is jó vagyok, lexikálisan nézve többet is tudok, mint angolul, de mégis az a különbség, hogy az angolt nem kellett tanulni. Plusz, módosult tudatállapotban vannak filmkockáim egy skót?/ír?/angol? jellegű tájról, egy középkori kastélyszerűségről, óriási kőkandallóról, rengeteg vadászkutyáról. Nem tudom hová tenni ezeket.
KedvelésKedvelés
Nekem a spanyol, olasz ilyen. Persze segít a meglevő latin, latin eredetű angol szókincs, de a többi is ragad. És imádom a déli, mediterrán világot – mondjuk kicsit túl hangosak, de ezzel együtt is. Igaz, a keletet is.
KedvelésKedvelés
LOL, angollal én is így voltam, és gyanús volt, hogy amerikai akcentus jön a nyelvemre automatikusan. Pöttöm lánykoromtól vannak olyan álmaim/bevillanásaim, hogy alacsony épületek tetején menekülök kutyás őrök elől. Évekkel később az felszerelésüket német náci egyenruhaként azonosítottam, de nem tudnám biztosra mondani, hogy ezt a részt nem csak bemagyaráztam magamnak. Azt se tudom, miért magyaráznám be magamnak, mert különleges hópihének akarom tartani magam, aki emlékszik, vagy fordítva, azt próbálom elhitetni magammal, hogy csak beképzeltem az egészet.
KedvelésKedvelés
“A szadista és blöff-mester Gerle Éva újabb siráma a sűrű életének végtelen ürességéről.
(Joó Violetta kiemeléseivel)” ehhehehe
KedvelésKedvelés
Ezek olyanok, mint az anekdota-beli statisztikus: csak azt hiszik el, amit maguk hamisítanak.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: honnan tudom? | csak az olvassa — én szóltam