irodalmikvíz-megfejtés

Ezt nevezzük mozgószabálynak, rém idétlen, mi? Mivel ma derűs vagyok — nagyon tetszik nekem ez a tavasz –, a dolgozatjavítós óra valóságos felüdülés lesz, oké? Lehet enni közben, én például serpenyőben vajon grillezett, na jó, bevallom: karamellizált ananászt, ti?

Többen visszahőköltek a kvíztől, Dóra barátnőm meg magyartanárként roppant elégedett volt a 100 százalékával, noha tőle száztízet vártunk volna. Nem volt azért az összes kérdés lexikális, és lehet ebben fejlődni, figyeljetek.

1. Melyik költőnk nem tüdőbetegségben halt meg?

A tüdőbaj — a tbc — úgyszólván népbetegség volt, nem csak költőink között. Ebbe a vonulatba tartozik Fazekas Mihály, Tóth Árpád és Csokonai Vitéz Mihály is, utóbbi tüdőgyulladásban halt meg, amit egy temetésen szedett össze. Vörösmarty agyszélhűdésben halt meg, ötvenöt évesen.

Egyébként van egy csomó 32 évesen meghalt költőnk, ilyen József Attila és Csokonai is és sokáig azt hittem, Tóth Árpád is, de most kiszámoltam.

2. Ki nem írt szonettet a következő költők közül?

Ez egy pofonegyszerű kérdés. De ácsi! Nem ám mint tót az anyjának! Lássuk először is, mi a szonett.

Van olasz és angol szonett. Az a jó benne, hogy nem kell elolvasnunk ahhoz, hogy tudjuk: szonett, messziről megmutatja magát.

A szonett tizennégy soros versforma, ez a lényeg, a rímelése többféle lehet.

Az olasz szonett így néz ki:

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX,
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX,
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX,
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX,
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX,
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX,
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX,

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX,
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX!

(és azok a gyönyörű áthajlások!) Vagyis: 4+4+3+3 sor. Petrarca az első nagyon híres szonettíró, de már a 12. században is írtak szonetteket az olaszok, tehát röneszánsz cucc. A magyar irodalom az olasz változatot szerette meg. Az angol szonett, Shakespeare, na, nem állom meg, ez kedvencem, a százharmincadik:

Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
ajkánál a rőt koráll ragyogóbb.
Fehér a hó? Az ő keble sötét.
Drót a haj? A haja fekete drót.
Láttam rózsát, fehéret s pirosat,
de az ő arcán bizony sohase;
s némely párfőm gyönyöre csábosabb,
mint amilyen úrnőm lehellete.
Szivesen hallgatom — de tudom, a
muzsikaszó sokkal zengzetesebb;
istennőt járni nem láttam soha,
az én úrnőm a földön jár, ha megy,
mégis ér annyit nekem, mint akit
hazug hasonlat mennyekbe röpít.

(Szabó Lőrinc fordítása)

— tehát 12+2 sor, ott a két utolsó sor rímel, és nem szedik külön strófába az utolsó kettőt, csak egy kicsit beljebb szedik, itt ezt most nem tudom megmutatni, egyszerűen nem tudom olyanná formázni.

És van a szonettkoszorú, magyarul elsőként József Attila írt ilyet: A kozmosz éneke. Ez virtuóz költői tevékenység, artisztikus forma: a lényeg, hogy tizenöt szonettből áll, az első szonett utolsó sora lesz a második szonett első sora, a második utolsó sora a harmadik első sora és így tovább; a tizennegyedik utolsó sora pedig az elsőnek az első sora. A tizennégy kezdősort összeolvasva kapjuk meg a tizenötödiket: mesterszonettet. Ne próbáljátok ki otthon.

A sokféle olasz és francia versformával kísérletező, bravúros újító, Balassi Bálint nem írt szonettet. Az első magyar szonettet a felvilágosodás hozta el, Faludi Ferenc nevű papköltőé, akit nagyon szerettünk, mert vicces és meghökkentő versei voltak, mint például a Tündérkert, amelyben leírja, hogy buliznak a zöldségek a veteményesben, rákenról, minden.

No de az első magyar szonett: A pipárul, egy életképnek induló halálvers.

OLASZ SONETTO FORMÁRA

Hiv társam, dohányos börbönczém,
Te tisztitod fejemet,
Szép pipám, égő kis kemenczém,
Te enyhited mellyemet.

Füstecskéd kereng, forog, játszik,
És megvallom, vigasztal,
De alig tünik s már nem látszik,
Azért engem meg is csal.

Sőtt nem csall, leczkét ád elmémnek,
Mert igy lész vége életemnek,
Élő ember, gondold meg:

Mint a füst oszlik hirtelenül,
Ugy magad is, fontold meg,
Elcseppensz egykor véletlenül!

3. Kinek nem volt Anna nevű múzsája?

Ennek úgy kell nekifogni, hogy Juhász Gyula Annájáról, aki örök, biztos mindenki hallott már, de hogy Vajda János örök múzsája Gina, az is középiskolai biztonság bennünk. Nem? Nem baj, már tudod. Tehát volt Annája Balassinak, Puskinnak és Juhász Gyulának.

4. Kitől származik a híres definíció: “a vers az, amit mondani kell”?

Itt nem volt sok szerepe a logikának, ez Kányádi Sándor elég híres mondása.

5. Melyik költő házasságában nem volt nagy a korkülönbség?

Faludyról mindenki tudja Fannyt. Vörösmartyról, ha máshonnan nem, A merengőhöz című versből Lauráját. Vajda János házasságáról a Wikipédián ez a szemöldökfelszaladós pár mondat áll:

Idős korában, 1880-ban megnősült. Az akkor 19 éves Bartos Rozáliát vette feleségül. Fény derült felesége múltjára, ezért kétévi házasság után kiutasította házából.

Kosztolányi felesége igen jó tollú írónő volt, magyarosított neve Harmos Ilona, és ő is 1885-ben született, de még idősebb is a férjénél egy bő hónappal. Mindjárt lesz Kosztolányi születésnapja, 29-én. Harmos Ilona Tüzes cipőben című visszaemlékezése maradandó élmény.

6. Ki nem volt nyugatos költő?

Kassák annyira nem nyugatos, hogy komolyan bírálta is a Nyugatot, a magyar irodalomtörténet legjelentősebb, író-költőzsenik tucatjait útjára indító, nagyvonalú vállalkozását. Az első nemzedékkel, tehát Kosztolányiékkal egykorú, de ő avantgárd költő, és saját folyóiratot indít: Tett, később a Ma munkatársa. 1912-ben gyalog indult Párizsba, híres sora, az én láttam párist és nem láttam semmit az első Nyugat-nemzedék Párizs-kultuszát tagadja. Ebben az időben nem lehetett nem nyugatosnak lenni, mert valahogyan mindenképpen hatott ez a szellemi mozgalom, de Kassák nem publikált kifejezetten a Nyugatban és nem vallotta szellemi műhelyének, legfontosabb megjelenése ott önéletrajzi regénye, az Egy ember élete, amely 1928-tól jelent meg folytatásokban. Kassákról elég keveset tudok, szóljatok, ha béna vagyok.

7. Hogyan hívjuk a Szigeti veszedelem rímképletét?

Nos, ha rímképlet, akkor benne lesz a -rím szó. A felező nyolcas nem rímképlet, hanem sorfajta, a Szigeti veszedelem egyébként felező tizenkettesben íródott. Rímelése bokorrím, mint a régi magyar irodalomban Balassit kivéve minden a felvilágosodásig: ez a vala-vala-vala-vala rímelés a 16. században, tehát négy sor, és mind egymásra rímel, gyakran ragrím, de ennél Zrínyi és a 17. század is valamivel változatosabb volt már.

Mikor bán visszanéz, meglátja távulrul,
Elmaradt serege török kard miát hull,
Mint pásztor nyájához, ő hamar megfordul,
És igy szól hozzájok nagy hangos torkábul…

8. Hol van a híres Hadik kávéház, Karinthy Frigyes és Bőhm Aranka törzshelye?

Ez tök híres, és ma is így hívják. Bartók Béla út 36. Mellette van a Szatyor, ezt még Karinthy nevezte el. A Ferenciek terénél a Centrál van, az Erzsébet körúton a New York.

9. Ki írta le az első magyar nyelvű disztichont?

No de mi az a disztichon. A disztichon kétsoros időmértékes egység, egy hexameterből és egy pentameterből áll. A pentameter is, nevével ellentétben, hat versláb, csak a harmadik és a hatodik csonka, és ott a csonkaságban szünetet tart a jófülű skandáló. Hexameter az, mint azt Varró Dánieltől tudjuk, aki ezt mottóként beleírta a Maszat-hegy eposzi fejezetébe, hogy á-fás-szám-lai-gé-nyét-kér-jüke-lő-reje-lezze, pentameter pedig az, mint azt Weörestől tudjuk, hogy tóth-gyula-bá-dogos-ésszün-vízvezeték-szere-lő. Szün. A disztichon a klasszikus epigramma kötelező versformája.

A legfontosabb, hogy Janus Pannonius latinul írt, tehát ő nem lehet. Egyébként csak a felvilágosodás irodalma kezdte el az időmértékes versformákat próbálgatni az eredendően ütemhangsúlyos meghatározottságú magyar nyelven. Azt már csak a magyar szakosokba verik belé, hogy ennek korai hírnöke volt 1541-ben Sylvester János. Az első magyar nyelvű disztichonok:

Az magyar nípnek

Próféták által szólt rígen néked az isten,
Azkit igírt, ímé, végre megadta fiát.
Buzgó lílekvel szól most es néked ezáltal,
Kit hagya hogy hallgass, kit hagya hogy te kövess.
Néked azért ez lűn prófétád, doktorod ez lűn.
Mestered ez most es, melyet az isten ada.,
Ez próféta szavát hallgasd, mert tíged az isten
Elveszt, és nyomos itt nem lehet a te neved.
Itt ez írásban szól mostan es néked ezáltal,
Hitre hiú mind, hogy senki se mentse magát.
Azki zsidóul és görögül és vígre deákul
Szól vala rígen , szól néked az itt magyarul:
Minden nípnek az ű nyelvén, hogy minden az isten
Törvínyinn íljen, minden imádja nevít.
Itt vagyon az rejtek kincs, itt vagyon az kifolyó víz,
Itt vagyon az tudomány, mely örök íletet ad.
Lelki kenyér vagyon itt, melyben mikor íszel, örökké
Ílsz, melly az mennyből szálla, halálra mene.
Azki teremt tíged s megvált, örök íletet ess ad
Ez szent által: nincs több bizodalmad azírt.
Ennek azírt szolgálj mindenkor tiszta szüedvel,
Ennek mindenkor tígy igaz áldozatot.
Tígedet ez hozzá viszen és nem hágy, mikor ígymond:
Bódogok eljövetek, vesszetek el, gonoszok.

10. Kinek a regényében szerepel Moviszter doktor? Az Édes Anna feledhetetlen orvosfigurája ő, jószívű rezonőrszerűség, az Édes Anna meg a legmegdöbbentőbb Kosztolányi-regény, olvassuk újra.

— ragad a billentyűzet —

71 thoughts on “irodalmikvíz-megfejtés

  1. 🙂 jo ez a Tot Gyula badogos es …, en is ot szoktam eszben tartani a pentameterhez, de az AFAs szamlasat nem tudtam. Arra ez van: “Aldd meg a foldet Atyam, nyugalom kell vegre a nepnek …”
    Azt hiszem az Annas kerdest rontottam el. Kassakrol egyebkent szerintem nehez sokat tudni, mert iszonyatosan faraszto, nagyjabol mindenki feladja a nikkel szamovar utan.

    Kedvelés

  2. háh, nem a tüdőbaj volt! az annák fogtak ki rajtam — pont annak a gondolatívnek mentén, amit olyan szépen megírtál: az egyiknek anna, a másiknak gina. ki emlékszik már tisztán ennyi év után?
    kassák. én ezt a figurát kedveltem, amíg el nem olvastam nyáry krisztián könyvét. simon jolán istenként szerette, előző kapcsolatából származó gyerekei árán is ragaszkodott hozzá:
    “Kassák passzívan vett részt a kapcsolatban, természetesnek vette, hogy a nő kiszolgálja. Pontosan tudta, hogy Jolán miként fog reagálni a különböző helyzetekben, büszke volt rá, hogy ismerte az asszony “minden porcikáját, tagjai formáját, színét, mozgását, a gondolatát, mielőtt még megszületne, a hangja muzsikáját, amivel kedvesen szidni és ügyetlenül hízelkedni szokott”. Jolán szeretett volna közös gyermeket, de a költő ehhez nem járult hozzá. “Mindvégig védekeztem a családi szaporulat ellen” — mondta később. Amikor az asszony mégis teherbe esett(!!!), Kassák kérésére abosrtuszra ment. A férfi ekkor — talán lelkiismeret-furdalástól vezérelve — két évtizedes együttélés után feleségül vette. (…)
    Az asszony elfogadta, hogy férje egész életében nem írt hozzá verset, és beletörődött abba is, hogy a költőnek mindig voltak párhuzamos kalandjai. Amikor azonban Kassák ötven évesen kiadta Ajándék az asszonynak című új kötetét, és nyilvánvalóvá vált, hogy az új szerelmes versek egy másik nőhöz szólnak, Jolán összetört. (…) 1938. szeptember 25-én lakásuk konyhájában megivott egy üveg pálinkát, és magára nyitotta a gázcsapot.”
    kassák 25 évvel jolán halála után írta meg hozzá első szerelmes versét.
    na, erről ennyit, mert a nagy egójú pasik a sírba kergetnek. 🙂

    Kedvelés

      • Hű, de régen olvastam! Nekem az eleje maradt meg a legjobban. Nagyjából így: Kun Béla meg elrepült, legalábbis ezt mondták a Krisztinában. Egy barátnőm ezt így interpretálta egy töri dogában: “Kun Béla repülőgépen távozott az országból a Tanácsköztársaság bukása után.” Nem értette, hogy miért kapott érte pontlevonást… 🙂

        Kedvelés

      • inspirálta — halála után 25 évvel, 1963-ban ezt írta róla/neki:

        Milyen kegyetlenül egyedül lennék
        ha az asszony nem menetelne oldalamon.
        Végtelen hála
        és dicséret
        a szerelméért.
        Olyan volt ő
        mint a jótétemény maga
        mint egy virágos kert illata
        mint az a valótlan kéz
        amely olykor olykor
        mély álomba merített
        mint az az ajándék
        amit nem kértem soha
        és boldoggá tett ha megérkezett.
        Mindenét megkívántam
        és mindenét nekem adta.
        Aztán elindult a hosszú magányos útra.
        Ki tudja hol járhat most
        átokverte tájakon bolyong tán
        vagy éppen a Paradicsomkert kapujában áll
        bebocsájtásra várakozón
        vagy a legmagasabb hegy csúcsán ül
        és kedves szoprán hangján énekel
        vagy talán igazánból már nincs sehol
        elvesztette súlyát
        átlátszóvá vált mint a levegő
        s csak a szörnyű kis ballada őrzi emlékét.

        (részlet a Requiem egy asszonyért műből)

        Kedvelés

  3. Nem egy ilyen történet van a magyqar irodalomban. Szomorú, hogy a költőknek az kell, aki elérhetetlen. Őhozzá írnak verseket, őt istenítik. Aki ott van a helyszínen, aki befűt, aki főz, mos, keres ránk, az értéktelen, őt nem szeretjük, csak elfogadjuk az adományait. De nem csak költőkről tudjuk ezt. És mi nők, hogy állunk ezzel? Az unalmas, megbízható, idegesítő férj helyett vajon nem a snájdig katonatisztért őrülünk meg?

    Kedvelés

  4. Hogy én mennyire imádom Tóth Árpádot. Ő volt az első költő, akit tudtam olvasni. Addig iskolában úgy voltam vele, hogy mijazistennek kell a nyelvet ilyen idióta formátumokba erőszakkal beleszuszakolni, miért gondolták népek, hogy rímekkel jobban el lehet mondani valamit, mint nélkülük? Tóth Árpád versei valahogy adták magukat nekem, arról nem is szólva, hogy depressziós kamaszként akkor éreztem először, hogy nem vagyok egyedül a gondolataimmal. Nekem ő volt a gateway drug a költészethez.

    Kedvelés

  5. Teljesen OK, amit Kassákról írtál. Nekem Kassák kamaszkori kedvenc. Igen, sznobságból. 🙂 Mert különc volt, mogorva és avantgárd. “A ló meghal, a madarak kirepülnek” című versét Latinovits szavalta, még mindig megvan a lemez és félig tudom is kívülről, annyit hallgattam. Néha szoktam idézni, hogy “ez már az öregség jele, de nem jelent semmit…”, persze senki nem tudja, hogy ez Kassák. 🙂 A vers nagyon hosszú, önéletrajzi ihletésű, több része szerintem csak az “Egy ember élete” című regényével párhuzamosan érthető.
    Jolán egyszer azt mondta Kassáknak, hogy “maga soha nem vesz nekem virágot.”. Erre Kassák adott neki pár forintot, hogy “akkor vegyen magának”. Hú, de tetszett ez nekem akkor 16 évesen. Volt egy szerelmem, akivel ezt játszottuk, magáztuk egymást, próbált rideg lenni, és Kassák-jellegű verseket írt hozzám.
    Most kicsit visszarepültem a nyolcvanas évekbe…ugyanilyen tavasz volt…

    Kedvelés

    • Jaj, nekem is a gimnazista korom emléke ez A ló… és a ridegség a kapcsolatokban, direkt, mert a romantika ciki. Olvastam az ember életét is. És azt ki írta, hogy “Kassák Lajos Jeru, Jeru- zsálem felé gyalogol?”
      Igen, a halálos tavasz. Össze is vesztem az aktuális barátommal, aki szerint nem lehet Bartókot hallgatni, meg milyen vers az, amikor a fejünk felett elrepül… bizony ilyen kérdések döntötték el akkoriban az életünket.

      Kedvelés

    • Kár, hogy nincs lájk gomb… én is kívülről szavalom most is sorait… pl. “köszönteni akartam őket, de szégyelltem, hogy két nadrág van rajtam gatya nélkül”, ezt a terhes feleségéről írja.

      Kedvelés

  6. Nekem mindig gondot okozott, hogy az irodalom olyasmi, amit be lehet seggelni olvasás nélkül is és pl gimiben azok voltak jók irodalomból, akik ezt tették. Én mindent elolvastam, ami létezett, de hülyének számítottam, amiért nem érdekelt, ki mikor született, a versek képletéről nem is beszélve. Nyilván az lenne az ideális, ha ez a két dolog találkozna, de erre még nem sok példát láttam. Kíváncsi vagyok, ti hogy látjátok ezt.

    Kedvelés

    • Én is pont ez a fajta diák voltam, elég kevés életrajzot, rímképletet tanultam, viszont rengeteget olvastam – nem csak a kötelezőket, hanem mást is, volt szókincsem, ki tudtam fejezni magamat. Így a legjobb voltam magyarból az osztályban, mert nálunk az életrajzokat szinte soha nem kérték számon, illetve csak minimális mértékben. Ha követelték volna, akkor biztosan megtanulom persze, mert kellett a jó jegy a továbbtanuláshoz – és emiatt nyilván megutáltam volna az egészet, hiszen így is rohadtul túl voltam terhelve, rengeteget kellett tanulni – igazából a gimis évek számomra csak és kizárólag a tanulásról (nyelvek, töri, matek) szóltak, nem voltak barátaim, nem jártam bulizni. A nagy jegyeket mindig a fogalmazásokra kaptuk, amik nekem mindig jól sikerültek, ha feleltünk, a tanár örült, mint majom a farkának, hogy valaki legalább elolvasta a kötelezőt és van véleménye róla, ezért aztán ötösön kívül más jegyem nem is volt magyarból soha.

      Azt hiszem, jobb volt így. Lehet, hogy most csak 20%-ot írtam ezen a teszten, de máig szeretek olvasni, szeretem az irodalmat. Ha magyarból is olyan terrorista tanárunk lett volna, mint matekból, aki a szart is kihajtotta belőlünk, most mély gyűlölettel emlékeznék rá vissza, így viszont a magyarórák kellemes élményként maradtak meg, ahol olvastunk, megbeszéltük a műveket és nyugi volt meg jó hangulat.

      Kedvelés

      • én is gondolkodtam ezen régebb, hogy bizonyára összefüggés van a zenei hallás és a vers értés-tudás között. Nekem is igen szerény a hallásom, verstan, versek ritmikája, meg az ilyenek mind képileg van meg nekem, vagyis olvasva nem kiejtve. Ha rágondolok, a betűsort látom, nem a dallamát hallom. Ettől függetlenül szeretek zenét hallgatni, és csodálok mindenkit, aki képes egy hangszerrel bánni.

        Kedvelés

  7. Itt vagyok, figyelek. Végül megcsináltam a kvízt, guglival, ezért már volt némi fogalmam a megoldásokról, de attól még mélységesen elkeserít, hogy olyan alapvető információk estek ki a fejemből, ami már vérciki.
    Nem baj, elkezdem elölről. Ismerkedem az irodalommal, a klasszikussal.
    Jöjjön először Vajda János és Gina…

    Kedvelés

    • Vajdát meg lehet szeretni? Valaki segítsen, mert én a falnak megyek tőle. Az volt az érzésem, hogy nincs mást abból a korból berakni, azért szerepel. Heeelp.

      Kedvelés

      • Hát én jól elfelejtettem, ezért gondolom, hogy számomra sem volt hatalmas élmény, de a véleményem, asszem nem mérvadó…

        Kedvelés

      • nem lehet. számomra biztosan nem. kamaszkoromban úgy éreztem, ezzel a pasival vmi nem stimmel. pedig az irodalomtanárnőm próbálta figyelmemet irodalmi eszközeire terelni. aztán kiderült, hogy a pasi nem volt fix: két elhálatlan kapcsolat (gina és róza), kizárólag prosti szexuális partnerek, szűzességi vizsgálat a házasságkötés után, mert ő tk. örökbe(!) akarta fogadni rózát, nem nejül. bár a vizsgálat tanúsította róza szűzességét, válásuk után vajda azt kezdte terjeszteni rózáról, hogy házasságuk előtt prostituált volt.
        szerintem futóbolond volt. 🙂

        Kedvelés

      • Olvastam Niobe (Róza) visszaemlékezésének egy részletét. Rettenetes ember lehetett, egy dulkodás következtében, mikor Niobét összerugdosta meghaltak az ikergyerekeik – talán valami rájuk esett bútor miatt. Egy szörnyeteg lehetett. Persze az ember próbálja elvonatkoztatni költészetét a magánéleti dolgaitól, de így sem hagyott bennem mély nyomokat.

        Kedvelés

      • Én nem tudom, egy blogos beszélgetés kapcsán linkelte valaki, azt hiszem a Nyugatban jelentek meg Niobé visszaemlékezései. Én az epa.oszk.hu oldalon olvastam.

        Kedvelés

      • A költők nem szeretetreméltók, sem mint személyiségek (?), sem mint szövegek, azok vannak a kánon krémjében, akik meg tudtak haladni valamit, és igen, Vajda határozottan Ady előfutára, és kimagaslik a mezőnyéből. “…verseit értetlenség, közöny fogadta. Mindez, ami annak idején idegenkedést kelthetett, ma legfőbb erényének bizonyul.
        Közéleti, s még erőteljesebben szerelmi, természeti, filozófiai költészete élesen eltér korának uralkodó ízlésétől. A valláserkölcsi megfontolások idején megteremtette a felfokozott érzéki vágy líráját; az egzaltációig (hevesség, szenvedélyesség) merészkedett, álmokat, látomásokat festett. Feltárja útkeresését a keresztény, pozitivista, materialista, panteista felfogások között, s mindezeken túllépve, vívódva végző kételyeivel. Nyelve, képei eredeti személyiségre vallanak, aki vállalta a túlzást, a szélsőséges megfogalmazást, nagyarányúságot. A romantika eszközeit úgy alkalmazta, hogy egyéni világa már a szimbolizmus előfutárának bizonyult. Ady joggal látta benne elődjét.”

        Kedvelés

      • Bizony, durva lehet, de Vajdát olvasni kifejezetten üdítő a szabadságharc utáni költők után. nem az élvonal, hanem a többiek után

        Kedvelés

      • Nekem ez is megérne egy posztot, kíváncsi vagyok a véleményedre. Szét lehet-e, és ha lehet, kell-e választani a személyiséget az életműtől ilyen esetekben?
        Tehát kimondható, hogy Vajda János egy g**i volt, vagy az, hogy József Attila férfiként és társként elviselhetetlen, gyermeteg, követelődző és kicsinyes? Felment-e a személyiség torzulásai és aljasságai alól a zsenialitás? Vagy ha fel nem is ment, elfogadható-e, mint valami, ami hozzájárult az életműhöz…?

        Kedvelés

      • Nem engem kérdeztél, de szerintem ki lehet mondani, nem ment fel, de a zseni az akkor is zseni, ha nem lehet vele élni.

        Kedvelés

      • Vajda János megyei szavalóversenyen nagydíjat kaptam. Igaz, hogy eltelt 18 év, de nem tudom a vers címét, még csak a tartalmát sem. Más is van úgy, hogy a versek, regények, filmek hamar kitörlődnek az emlékezetéből, és csak az érzés marad, amit a vers, könyv olvasása, film nézése okozott hagyott? Ez engem egyre jobban bosszant.

        Kedvelés

      • A nagydíj csak azért érdekes, mert ez volt a legleg számomra ezen a téren, és megmaradhatott volna legalább a nyertes vers tartalma, de nem. Gina volt az ihletadó, arra emlékszem.

        Kedvelés

      • Ugyan hogy lehetne segiteni? Hiszen eppen ez is tema itt, hogy az irodalom halala az irodalom agyonmagyarazasa.
        En szeretem Vajdat. Hacsaturjant is. Nem tudom elmagyarazni a miertjet, az is egy szakma.

        Amugy velem Nemeth Laszlo “szerettette meg”, ha van kedved es idod, olvasd el a ra vonatkozo sorait. Nemeth Laszlo mondjuk nekem amugy is az egyik veyerlo csillagom az irodalom (es mas dolgok) teruleten…

        Kedvelés

      • Németh László a földim, őt szeretem nagyon, a műveiben ábrázolt sorsokhoz elég volt a piacra kimennem. Majd megnézem, remélem fenn van a nten, nem mostanában jutok haza sajnos.

        Kedvelés

  8. Kányádi csak kölcsönözte és híressé tette a neki tulajdonított mondatot. Ő maga mesélte el annak történetét egy tábortűznél a Hargitán, ahol én is jelen voltam: valamikor a nyolcvanas években(ha jól emlékszem), Kányádi már ismert költő volt, meghívták valamilyen ünnepségre egy falusi általános iskolába. Ünnepélyesen fogadták, saját verseit szavalták neki -amit elmondása szerint csak az utolsó sornál ismert fel egyrészt a tájszólás (vagy a tájra jellemző kiejtés), másrészt a hangsúlyozás hiánya miatt, aztán lehetőség volt kérdések feltevésére, (mint ahogy akkor a tábortűznél is), s hogy ne maradjanak szégyenbe (mert nem készültek előre kérdésekkel) a tanítónéni felszólított egy diákot, hogy kérdezzen. Mit tud kérdezni egy kisdiák a költőtől, aki eddig csak egy betűsor volt a tankönyvben egy vers felett? Azt kérdezte, hogy mi a vers? Kányádi erre nem tudott hirtelen valami okosat, költőhöz illőt kitalálni, ezért visszadobta a kérdést: szerinted mi a vers. Erre a már említett, ismert mondattal vágta ki magát a diák: a vers az, amit mondani kell. 🙂

    Kedvelés

      • “Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy mi a vers, ijedtemben – mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot -, ijedtemben visszadobtam:
        – Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers?
        – A vers az – kapaszkodott tekintetembe bátorításért -, amit mondani kell.
        Derültség tarajlott végig a termen. Csak mi ketten álltunk megilletődve.
        Ő egy kicsit a bumerángtól szabadulás könnyebbségével, s hálásan is ugyanakkor, amiért nem nevettem ki. Én meg annak a súlya alatt, hogy ez a kisfiú kimondta, amit én régóta sejdítek, hiszek s el-elmondok, ha nem is ilyen egyszerűen.
        – A vers az, amit mondani kell.
        Mintha valami távoli, az idők kezdetétől hirtelen ideért fuvallat legyintett volna meg.
        Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét.
        Mintha a Gutenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna.
        Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk.
        – A vers az, amit mondani kell.”

        Kányádi Sándor

        Az a kicsi srác zseni volt.

        Kedvelés

    • enicsek ,
      a szekelyfoldi tajszolas , hangsulyozas tenyleg kulonbozik a magyarorszagitol.(Kanyadi megerti mert ott szuletett, sot onnan meritett ahogy ismerem a verseit)
      Az irodalmi nyelv nekem is kifejezobbnek tunik, zeneileg szebbnek es az ertelem is nyilvanvalobb.
      Ezert mar regen nem vagyok joban az otthoni nyelvvel habar keptelen vagyok maskepp beszelni. Valahogy belem ivodott…
      Megis mi a helyzet a tajnyelvekkel?
      A hagyomanyorzok tanulmanyozzak tovabb is viszik oket.
      Kell szegyelje magat az ember ha tajszolassal beszel?

      Kedvelés

      • esőnek
        Sajnálom, ha téged bánt ez a megjegyzés a tájszólásról, én csak mint érdekességet írtam le azt, amit én Kányáditól hallottam. Számomra akkor és azóta is furcsának tűnt, hogy nem ismerte fel a saját versét (annál is inkább, mert foglalkoztatott az a kérdés, hogy vajon a költők tudják-e kívülről a saját műveiket). Annak, hogy nem ismerte fel, a tájra jellemző kiejtés csak egyik oka volt, a másik pedig az a jelenség, mikor a kisiskolás úgy tanul meg egy szöveget, hogy semmit nem tud az értelméről, tehát nem szaval, hanem “ledarálja” a verset.
        Hogy ebből hogy jött az ki, hogy szégyellni kell a tájszólást?

        Az én szülőfalumban is van egy jellegzetes kiejtés, ami különbözik a Magyarországitól, és amit magam is használok az otthoni környezetben és máshol is az otthoni emberekkel beszélgetvén 🙂

        Kedvelés

      • En a kerdest tettem fel. Nem tudtam ,hogy velekedsz a tajszolasrol. Es sajnalom az embereket akik csak ugy tudnak megszolalni, es esetleg nem ertik meg oket…

        Kedvelés

      • A komámat Pesten nem akarták kiszolgálni, mert nem értették, amikor “táját” kért. A bicska nyílt ki a zsebébe…

        Kedvelés

  9. Egy kis nyuszi, olvas és figyel. 🙂
    Reál szakközépbe jártam, nem követeltek tőlünk valami sokat humán tantárgyakból. Azt a semmit én könnyen teljesítettem ötösre. Nagyon sajnálom, hogy nem járhattam gimnáziumba. Aztán germanisztikát tanultam, szóval csináltam egy nagy vargabetűt. Az általános iskolai irodalom tudásomból és az egyetemen a német irodalom tudásomból van egy kicsi, a középiskolás anyag kb. hiányzik. De a tudásvágy lobog, és örömmel olvastam ma ezt a postot. 🙂

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.