A hírközpont-rokon szinte mindig nő, nagyon gyakran anyós vagy nagynéni, aki egyszemélyes háztartásban él, vagy egy nagyon csendes férjjel, akin a nő által kötött kardigán van. Egyeduralkodó a területén: ő és csak ő az, aki figyel, mindenkit számon tart; gyerekfoganáskor, gyászhírrel, veje köztársasági érdemkeresztjekor körbetelefonál. Esetleg van egy halovány másolata, szövetségese, helyettese, de a mikrofon nála van. Keringeti a családban a híreket, különös gondja van rá, hogy ő legyen az első, aki értesül és értesít, aki a legpontosabb részleteket és az ebből levonható következtetéseket sem késlekedik megosztani bárkivel.
Vezetékes telefonja van, vajszínű vagy piros. Régimódi szavakat használ, ahogy túlzó gesztusaival örül vagy sopánkodik: felülvizsgálat, kötött kabát, műút, tanácsi lakás. Értékrendje is hasonló: az emberek dolgoznak, előrelépnek, összegyűjtenek egy veresegyházi telekre, ahonnan majd a Suzuki csomagtartójában hordják haza a sárga (!!!) fosókát harminc kilójával. Nem ferde hajlamúak, nézik a Híradót, karácsonykor képeslapot írnak, a bélyeg egy kicsit lelóg a lapról.
A hírközpont legnagyobb jóindulattal, a családi kohézió jegyében terjeszti mindazt, amit megtudott vagy kikombinált. Nem akar ő rosszat, csak annyira örül/aggódik! Néha, különösen ha fiatal nő magánéletéről van szó, nem egészen tartja tiszteletben sem a kompetenciákat, sem azt, hogy megkérték, hogy egy-egy hírről senkinek vagy konkrét személyeknek ne szóljon.
És ezen kívül sem hibátlan. Amikor téved, az kínos, olyankor kapnak abádszalóki örök üdülési jogot a 29-30. hétre a válófélben levő fiatalok. Mindent véresen komolyan vesz, mindenről alapos véleménye van, humora nincs, csak fröccsöntött mosolya, és a sorja, az karcol puszizkodáskor.
A legnagyobb baj, hogy mint minden titkok tudója, az információk birtokában felhatalmazva érzi magát, hogy meg is ítélje az embereket, illetve kéretlenül tanácsot adjon, beavatkozzon, és énerejét ebből meríti. Átlát, közvetít, elrendez, és eközben ő áldásos módon nem része az emberi botladozások körének: nem kell a saját magánéletével, testsúlyával, fiaskóival foglalkoznia. Addig él, amíg hírt szállít, ez az örök élet vize a számára. Úgy éli meg, érdeklődik mások iránt, törődik velük, miközben mindenkinek facepalm, amit művel. Évtizedes áldozatai figyelmeztetik a család újabb tagjait, és a feledhetetlen balatoni nyaralásokkor, túlméretezett karácsonyokon rejtjelekkel kommunikálnak, esetleg parodizálják és nagyon röhögnek a fikusz mögött.
A táviratiiroda-nőrokon természetesen kezelhető ügyesen, mert egy-két kínos helyzetből mindenki okul, és onnantól ügyesen tartja a száját. Ilyenkor sem marad el a reakció: hát mi van veletek? Nem kéne elmenned egy meddőségi központba, Andikám? A rádióból kellett megtudnom? Nekem mikor szóltál volna a kinevezésedről?, hát mondja a Joli, hogy látta a neved a közlönyben…
A hírközpont viselkedését a saját, méltó élet hiánya és a női szocializáció rosszul értelmezett, mert tapintatlan, korlátozó családcentrikussága, közösségi érzülete termeli ki.Tényleg nem akar rosszat, tényleg azt hiszi, hogy szereti azokat, akikről beszél, aggódik értük. Ám az egész játszma, mások rovására olyan jólértesült és aggodalmas ő, áldozatai zavart, szégyent, elgyengülést éreznek, és ebből neki torz ereje és lélektani előnye származik.
A Szomszédokban a Pásztor Erzsi által játszott Janka, Vágási Feri anyósa (?) egy szélsőségesen rosszindulatú példája a típusnak. A közerkölcs tűri, nem szól ellene, de titkon rettentően utálja, félálom-fantáziáiban trisót szór a szilvás lepénye tésztájába.
csak az olvassa. én szóltam 
nehéz elhinni, hogy nem a volt sógornõm képét nézted, miközben ezt írtad 🙂 35 éves és kb. 15 éve bujkál elõle a família, de nincs menekvés, meghatározott idõközönként körbeturnézza az országot és mindenkire lecsap. Ha gyerek születik, õ nézi meg elõször, akkor is, ha távoli rokon. A mai napig nem heverte ki, hogy a lányom születésekor nem jöhetett be a kórházba (más sem). A kórház amúgy a non plus ultra, a saját gyerekei többet vannak ott, mint a játszótéren, pedig egyiknek sincs krónikus betegsége. Csak kórházi ágyon készült kép van fent róluk a fészbukon (asszem ezt hívják kivetített Münchausennek).
KedvelésKedvelés
Nem hiszem el, pont tegnap blogoltam ki magamból ugyanezt anyámról, csak nála még a jóindulat sincs meg.
KedvelésKedvelés
Az enyémben sincs nagyon, ő is nagyon hasonlóan, de kizárólag azt terjeszti, amit össze-vissza kombinál, sose azt, ami valójában van.
Egyébként a saját környezetemben alig tudok olyan 45-50 feletti nőt mondani, aki ne távirati irodaként működne, na jó, ha nem is 100 %, de legalább a trendet azt hozza.
És igen, ez nagyon pontos, s legtöbbször fegyvertelenné is tesz: “Tényleg nem akar rosszat, tényleg azt hiszi, hogy szereti azokat, akikről beszél, aggódik értük. Ám az egész játszma, mások rovására olyan jólértesült és aggodalmas ő, áldozatai zavart, szégyent, elgyengülést éreznek, és ebből neki torz ereje és lélektani előnye származik.” Ilyenkor felkötöm a nyúlcipőt. Vagy nem. Akkor viszont orbitális családi perpatvar kerekedik.
A gyászhírről eszembe jut az, ami nem csak távirati irodákra jellemző, hogy nemfüggetlenül bizonyos kor felett, főleg kisebb településeken jellemző, hogy kötelező megállnia a gyászjelentések előtt és hazaérkezvén az ott olvasottak a legfontosabb közölnivaló, persze nagy sopánkodás, sajnálkozás, szörnyülködés közepette.
KedvelésKedvelés
Plusz családi temetésen körbeszaglászni, hogy ki van ott és ki hozott koszorút, szélsőséges esetben kockás füzetbe lejegyezni, mert nekik majd vissza kell venni, ha úgy alakul.
KedvelésKedvelés
“Akkor viszont orbitális családi perpatvar kerekedik.”
Amiért ki is a hibás, ugye.
KedvelésKedvelés
Nyilván. Ki más?
KedvelésKedvelés
Amíg ő a jólértesült, a mindenről elsőnek tudó, mindenre elsőként reagáló, addig nála van a kontroll. Legalábbis így érzi. Mindig lépéselőnyben kell lennie.
KedvelésKedvelés
Janka néni nem anyós volt, hanem após testvére. 😀
Egyébként tűpontos, mint mindig.
KedvelésKedvelés
Hiába, tanult embernek nincsen párja. 🙂
KedvelésKedvelés
Köszönöm, szerény kérdőjel jelezte kételyem, különben is, ha anyós, akkor ugye valakinek az anyja, azt meg már mégse, mert akkor mi lesz az anyák napi adásban?
KedvelésKedvelés
😀 😀
KedvelésKedvelés
van valakinek tapasztalata azzal, hogy egy ilyen kedves rokont elküldött a h.l f.szára, de nagyon dulván? és hogy olyankor mi történt?
KedvelésKedvelés
Van, és örihari. Mondjuk nekem akkor már annyira mindegy volt, csak szabaduljak. Nagyanyám volt amúgy, aki ugyanez, csak pepitában, mert nála még fűszerként működik egy kedves paranoia, amivel kezelték is, csak cseszik szedni a gyógyszereit. Oké, tudom, beteg, de öt percet nem lehet vele kibírni egy fedél alatt.
KedvelésKedvelés
Nekem a másodnagynéném az ilyen. És vele vesztem már kétszer úgy össze, hogy ihajj.
És most kapaszkodjatok meg – melléálltak, mert öreg, mert egyedül van, meg mittudomén. Én megmondtam, h nem beszélek vele.
Az ilyen egyik akciója az volt, h bement a volt munkahelyemre. Ő persze még azt hitte, h ott dolgozom, mert neki nem számolok be az életem mozzanatairól. Nagyon ciki volt, h a volt munkatársam magyarázta el, aztán felhívott, h mi van.
Volt egy másik incidens is, amikor elkezdett nekem kéretlenül lakást keresni a maga közelében, sőt, elment, és meg is nézte, hogy az nekünk való-e.
Mindig a belvárosban szerettem volna élni, így evidens volt, h a hetedik kerületbe fogok költözni, és ő Óbudán nézdegélt, mert nekünk az sokkal jobb, értsem már meg.
A mögöttes tartalom az, hogy a másik másodunokahúga otthagyta a vérbe, inkább kiköltözött Angliába, hogy ne legyen vele, és most ez a nagynéni új áldozat után kutat, akit maga mellett tudhat.
(A nővére is elköltözött tőle. :D)
KedvelésKedvelés
Harmincöt éve kb., hogy nem beszélünk, meg szép lassan a család jelentősebbik részével sem, hiszen folyamatosan kavar, vagy egyenesen megtiltja. Ma már, nyolcvanon jóval túl is folytatja, pedig a közelébe sem megyek. Kemény öregúr. Pár éve egy esküvőn összefutottunk, elég nagy teljesítmény lehetett úgy levegőnek néznie, hogy közben rajtam volt a szeme.
KedvelésKedvelés
Hogyne. Azóta szigorúan semmi kommunikáció (bár ezt is én mondtam ki, mert ő még jött volna, nagyon durván).
KedvelésKedvelés
Nekem a nagyanyammal volt pont nehany napja egy ilyen…hat, vitam…azt birta leszurni az egeszbol, h ha en igy, akkor nem biztos, hogy tudunk majd igy talalkozni. Most mondjam neki, h leszarom, h jon-e vagy nem, megnezni a dedunokajat? Mert de. Es apam az o kisfija volt, meghalt. De en elmondtam neki, hogy mit gondolok rola, es nekem ne szapulja az anyamat, es ne akarja mar nekem beadni h apam anyam miatt nem tudott leszokni a cigirol..
Es hogy hagyjon beken a serelmeivel, mert nem az en dolgom ezeket megoldani. Es a faszom tele azzal, h jon es ramhanyja ezt a sok szart (szo szerint). Kerekedett a szeme, igencsak.
Adtam neki gondolkodnivalot.
Amugy iszik, es rosszindulatu. Es utalja anyamat. Sztem mostmar engem is. De ha nem erdekel, rossz vagyok??
KedvelésKedvelés
Egyutterzek veled.Az en csaladomban nem voltak ilyenek, de anyos-apossal igencsak sok vitank volt,.sok kellemetlenseget tudtak okozni a csokonyoskodesukkel es a butasagukkal. En ugy konyveltem el oket ,hogy nem tudnak rugalmasak lenni a kornyezetukkel, bemerevedtek egy gondolatmenetbe es onnan nem lehet oket kiszedni erovel…
KedvelésKedvelés
Nagyon jó olvasni, hogy ezt ennyire tisztán látod.
KedvelésKedvelés
Nekem is jó, hogy nem érzek bűntudatot emiatt, és akkor rossz volt, de bevállaltam, és megkönnyebbültem. Ő nem valószínű, és sztem meg is leptem. Hogy némá, ez felnőtt! És olyan, mint az anyja.– Pedig dehogy.
KedvelésKedvelés
Nem, nem rossz vagy, hanem önmagadat képviselő, önálló lény.
KedvelésKedvelés
Koszi, Laci, de koltoi kerdes volt. Nem veletlen, hogy nem erzek buntudatot. 😉
KedvelésKedvelés
Sejtettem, hogy nem szorulsz az én megerősítésemre 😉 Csak leszögeztem egy tényt.
KedvelésKedvelés
Nem is azert irtam. Koszi!
KedvelésKedvelés
Teljesen szerencsésnek érzem magam, de nálunk a családban nincs ilyen, és nem is ismerek hasonlót.
KedvelésKedvelés
Szintúgy. Pedig rajtam lehetne fogást találni bőven 😀 Mondjuk anyámnak van egy barátnője, porbafingó korom óta ismer, nagyhangú, lökött nőszemély, ő szokta általában az utca közepén üvöltve feltenni a kérdést, hogy “hogyhogy neked nincs egy normális palid?”, de annyira imádom a hülyeségével együtt, hogy ilyenkor csak röhögök. Hozzátartozik, viszonylag keveset találkozunk, kb. sátoros ünnepekkor.
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
Nagyobb családi eseményeken, amikor összefut több ilyen, és jól összevesznek, hogy ki tudja jobban. Egyiknek sem jut eszébe, hogy a jelenlévő családtagot meg is lehetne kérdezni, ott vitáznak a feje fölött. Szürreális. ( Nem tudom, még úgy van-e, tizenéve persona non grata lettem minden nagyobb családi összejövetel esetén:) Azóta nem kell megjelennem. )
KedvelésKedvelés
Szegény anyósom ilyesmi volt. Pók a háló közepén, figyelte a rezdüléseket és csak ő mozgathatta a szálakat. Ha a beakadt muslicák között szolidaritási szimpátia szövődött volna, azonnal szétszaggatta, nehogy közösen ellene forduljanak. Ő szabályozta, hogy a családban ki milyen információt milyen formában kaphat meg, és a rendszerébe ellentmondást nem tűrőn mindenkit beépített, szót kellett fogadni, ellenkező esetben öngyilkossággal fenyegetőzött. A végén annyira összekavarta a szálakat, hogy (részben ebbe) belehalt (agydaganat). Szomorú és egyben tanulságos jelenség volt.
KedvelésKedvelés
Ebben már a törzsfőnök-szerep is megjelenik, nem?
KedvelésKedvelés
Persze, összefonódott, igazad van. Ijesztő volt, ahogy kavarta és továbbította (torzítva) az információkat, és ezzel mindenkit manipulálni próbált. Amikor bekerültem a családba, teljesen elképedtem a rendszeren, de nem nagyon tudtam sem kivonni magam, sem megváltoztatni.
KedvelésKedvelés
Ha nem tudtad kivonni magad – pároddal együtt -, az azért baj. Persze nem tudom, konkrétan ez mit jelent, de az fontos, hogy le tudja szarni a ember, és igenis annyiban kilépni, hogy nem foglalkozni azzal, amit ő mond, és ha a többi családtag marad a hálóban, akkor velük sem.
KedvelésKedvelés
Folyton az Augusztus Oklahomában c. film ugrik be ezekről a karakterekről.
KedvelésKedvelés
Nekem a nagymamám volt ilyen, az egész család csak pletyka bázisnak hívta. Klasszikus volt tőle, hogy amikor a vele élő nagybátyámhoz ment valaki és megálltak a kapuban beszélgetni, akkor mama egy percen belül megjelent és elkezdte a nem létező gazt tépkedni körülöttük 🙂 Élete végére sikerült a gyerekeit egymásra uszítania, már alig állnak szóba egymással.
KedvelésKedvelés
A bort hamar meg kell inni mert megpimpósodik.
Nekem most ez jutott eszembe.
KedvelésKedvelés
Anyukám ilyesmi, enyhébb változatban, ez nála valami korral járó elmebaj lehet. Ha valahol rokonlátogatáson, barátoknál vannak, utána részletesen beszámol. Valóságos híradó ez, persze szigorúan meghatározott keretek között.
Idősebb lévén, elsősorban persze a családtagok egészségi állapota (illetve annak hiánya) elsőbbséget élvez: ki mennyire beteg, milyen szarul néz ki, mennyire elhülyült már. Részletesen, érzékletesen ecseteli, milyen nehézségekkel jár keresztapámnak már a puszta helyváltoztatás, milyen ráncos a bőre, mennyire mogorva az ápolójával, rosszabb esetben Feri bácsi végbéltályog-műtétjének részletei is elhangzanak, kioperált csomók, kelések méretéről, állagáról, színéről diskurál. (“Tomikám, csecsemőökölnyi követ operáltak ki belőle, tiszta genny volt az egész vese, harmadik hete van benne a sztent, még mindig ürül – vagy valami ilyesmi.)
Az aktív korú rokonok karrierje, anyagi helyzete, háza, autója szintén beszámolásra méltó. (“Hatttalmasss ház, Tomikám, de eléggé ízléstelenül berendezve.”) Végezetül ezen rokonok gyermekeiről szól az előadás. Mellik milyen jó sportoló, jó tanuló, milyen sok kupája sorakozik a pócon, bizony, az usában tanul ő is, blablabla…
Olyan kínos lenne megmondani, hogy ezek a dolgok engem rohadtul nem érdekelnek, de hát próbálok empatikus lenni, az ő életükben már nincs sok esemény, nekik ezek tényleg hírek, valamiért azt hiszik, nekem is érdekesek. Persze a NAT GEO-n látott, érdekes természetfilmekről, aranyos-cukiságos állatkákról szóló közvetítések sem jobbak, hétköznapra meg az jut.
Nekem se jó semmise.
KedvelésKedvelés
Régebben én megmondtam kereken (anyámnak), hogy ez mind nem érdekel. Mire az jött (sírással spékelve), hogy “téged semmi sem érdekel, ami velem kapcsolatos” (mármint pl. a szomszéd betegsége, hatszázadik ági rokon életének történései stb, az mind VELE kapcsolatos, ezek szerint).
Azóta persze továbbra is ez a fő téma, ha nála vagyok, de most azzal vezeti be az összes mondanivalóját, hogy “tudom, hogy Téged ÚGYSEM ÉRDEKEL SENKI, de X bácsinak daganata van, Z-ék válnak,stb stb”.
KedvelésKedvelés
Régebben én megmondtam kereken (anyámnak), hogy ez mind nem érdekel. Mire az jött (sírással spékelve), hogy “téged semmi sem érdekel, ami velem kapcsolatos” (mármint pl. a szomszéd betegsége, hatszázadik ági rokon életének történései stb, az mind VELE kapcsolatos, ezek szerint).
Azóta persze továbbra is ez a fő téma, ha nála vagyok, de most azzal vezeti be az összes mondanivalóját, hogy “tudom, hogy Téged ÚGYSEM ÉRDEKEL SENKI, de X bácsinak daganata van, Z-ék válnak,stb stb”.
KedvelésKedvelés
Bocsánat Éva, sikerült más néven kommenteli, azt kitörölnéd? Még úgyis moderációra várakozik 🙂
KedvelésKedvelés
Tudom, nem verseny, de én ezt tudom fokozni. Anyám ugyanis nem feltételezi rólam, hogy van véleményem, vagy hogy legalább saját magamat ismerem. Ezért vannak nálunk rendszerint olyan “párbeszédek”, hogy:
– Meghalt a Hugyos Józsi az utcából.
– Nem is tudom, ki az.
– Dehogynem, Skodája volt!
– De nem tudom és nem is érdekel.
– Dehogynem, régen naponta találkoztál vele!
– Mondom, hogy nem vagyok rá kíváncsi.
– Képzeld, rákos volt.
Ugyanez celebpletykákkal is megy.
KedvelésKedvelés
IGEN! ez van nalunk is :)))
Ha mondom, hogy nem tudom, ki az a Kovacs Erzsike néni (ilyen spéci névvel csoda, ha nem tudom? Sokszor ragadványneveket is használ, mint Disznótoros Pista :), akkor az jon, hogy “Dehogynem, hát amikor másfél éves voltál, járt hozzánk / amikor X-ben laktunk, ő volt a 10. szomszéd balra”.
Ha tényleg erősködöm, hogy nem emlékszem, akkor pedig: “persze, tudom, aki egyetemet végzett, azt nem érdekli a régi szomszéd”.
WTF? 🙂
Egyébként még az sem segít, hogy 1000 km-re lakunk egymástól, és hetente max. kétszer hívom 10 percre, akkor is ez a témák egy nagy része.
KedvelésKedvelés
Na ja, a celebpletyka már a legalja, sajnos van hasonló. TV-műsorokban látható, egyébként kétségkívül gusztustalan emberekről való háborgás, zsörtölődés.
KedvelésKedvelés
Nekem teljesen egy kategória, utcában lakó Jóska bácsi életéről ugyanolyan kevés előzetes tudásom van, mint Angelina Jolie-éról vagy akár VV Mittoménkiéről, és pont ugyanannyira érdekel az is, hogy most mi van vele: náthás, utazik, házat vesz vagy drogot fogyaszt. Aki fontos nekem, akiről tudni akarok, azzal tartom is a kapcsolatot.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon vicces! 😀
KedvelésKedvelés
Én ezzel kicsit máskét vagyok, általában nagyon érdekel a rokonaink, falubeliek hogyléte, mint léte. Nem rosszindulatú pletyka szinten, de messze lakom otthonról, és kíváncsi vagyok, kivel mi van. A falumban a lakosok nagy részét személyesen ismertem gyerekkorom óta, ezért is szeretem tudni, hogy vannak, és mindig fájdalmasan érint a halálhírük, mintha a múltam egy-egy darabkáját veszíteném el velük.
KedvelésKedvelés
Ez érthető, de gondolom, normális keretek között is marad.
Amíg azt, és annyit tudsz meg, amennyi érdekel(het), addig semmi gond nincs ezzel. Amikor még anyukám csak fél évet töltött nálunk évente (a telet, hogy ne kelljen fát aprítania, szenet hurcolnia, meg a bolt is messze volt), mert vidéken lakott, én is megkérdeztem, mi újság az ottani ismerősökkel. Elmondta, és ennyi. Nem tupírozta, nem költött hozzá.
KedvelésKedvelés
Szerintem ez a normális. Engem is érdekel azoknak az embereknek a sorsa akik közel állnak vagy álltak hozzám. A környékünkön és a családban is megy a szarkeverés, De a szokás nálunk az, hogy leülnek egymással szemben és megbeszélik illetve megpróbálják megbeszélni a dolgot.
KedvelésKedvelés
“…humora nincs, csak fröccsöntött mosolya, és a sorja, az karcol puszizkodáskor.”
Jujj! 😀
KedvelésKedvelés
Ja, és hogy leírta azt a szót, hogy “puszizkodás”!!! 😀
KedvelésKedvelés
Szerencsere az en anyukamra nem jellemzo ez a portre , neki mindig megvan egy tanulmanyozando temaja es azzal koti le magat, igaz mar 82eves. Sot humorosan jellemez nehany kicsinyes szomszedasszonyt.
Amugy en is allergias vagyok a sopankodo noszemelyekre.Emlekszem meg 12 eves lehettem amikor az egyik ilyen perszonanak az volt a megjegyzese :”engedje meg a vilag, hogy egy ilyen idos embernek ennyire fiatal felesege legyen…”meg most is emlekszem az illeto szomszedasszony szavaira es azota is utalom.
KedvelésKedvelés
“Vezetékes telefonja van, vajszínű vagy piros. ”
Ez de igaz!:)))))
Vezetékes telefonja van, vajszínű, egy nap 7-8 hívást is bonyolít, minden hívás kb. fél óra, a többi is igaz, és a neve is olyan tipikus: Ilonka.
Ilona, lehetne vagányabban is becézni: Ica, Ili, Icu, de ő Ilonka fiatal kora óta, az volt és az marad mindig, a mi családi távirati-irodánk.
Szeretem amúgy Ilonka nénit, mert szószátyár de jóindulatú.
KedvelésKedvelés
Pannika néni volt a sirató-és megmondóasszonyunk.
Azzal szereltük le, hogy mindig emlékeztettük, rossz ravatalozóba ment be pityeregni fél órát apám temetésén.
KedvelésKedvelés
😀 😀 😀 (Bocs, de fetrengek)
KedvelésKedvelés
“rossz ravatalozóba ment be pityeregni fél órát apám temetésén.”
:)))))
Úgy előttem van a kép!
A “siratóasszony”-ról meg az jutott az eszembe, hogy amikor kicsi voltam, Ilonka néni köszöntötte az akkor kb. 40 éves keresztapámat képeslapon, azt írván: “Sok boldogságot kívánok a még hátralevő évekre!”
Optimista, szép gondolat!
KedvelésKedvelés
“Sok boldogságot kívánok a még hátralevő évekre!”:-)))))
Erről az jut eszembe, hogy amikor még régen gimnazistaként a postán dolgoztam, és táviratokat kellett felvennünk telefonon, az volt a kedvencem, ami úgy kezdődött, hogy “Józsi bácsi halála alkalmából….stb stb.”
KedvelésKedvelés
Na igen, mert az embereknek volt/van néhány fogalmazás-klisé a fejükben, főleg, ha amúgy nem kenyerük az írás, a szabad fogalmazás.
Szóban persze nincs probléma, de ráadásul a táviratot mindenki igyekezett tömören megfogalmazni 😀
Szerintem én is küldtem anno néhány eléggé suta táviratot 🙂 🙂
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Férjem nagymamája. Van két lánytestvére, már mindenki nyolcvanon túl, esti program a körtelefon, és az a kemény, hogy mindenki hozzáfantáziál egy kicsit a sztorihoz, így egy-két hét alatt hőseposzok vagy görög tragédiák keverednek abból, hogy a Mónika ollan nyúzottnak látszott szombaton.
A legjobb az, hogy mindenki körbebezzegel: a saját gyerekének, rokonának mindig a másikat dicsérik 😀
KedvelésKedvelés
Ahogyan itt olvaslak benneteket, egyre jobban örülök, hogy a szüleim egykék voltak, már ők is lényegében csonka/furcsa családban nőttek fel, és mindketten a gyerekkori környezetüktől messze élték le az életüket, valamint a rokonság egyik ágon sem volt összetartó.
Meg persze én sem ott élek, ahol felnőttem, és az exem családja is bő 200 km-re lakik innen, semmi kapcsolatom nincs már velük.
Gyerek koromban kissé irigykedtem a többi gyerekre, mert voltak unokatestvéreik, testvéreik, nagynénik, nagybácsik, és szerettem volna, ha az én gyerekemnek is kijut a nagycsaládos létből, de nem így alakult.
Ez a mindenről mindent tudás és hírhordozás nekem az egyik szomszédasszonyról ismerős, és teljesen ledöbbentem, amikor eleinte találkoztam a jelenséggel. De már tudom – gyorsan megtanultam 😀 – hogy semmi lényegi infót ne adjak neki.
KedvelésKedvelés
Azert ez bosszantó, de nagyon vicces is egyben, es bár neked kell energiát fektetni abba, hogy ne romoljon az életminőséged a távirati iroda miatt, (annyit amennyit ő fektet hogy romoljon) ezek nem végzetes tragédiák. Persze ha az évtizedek óta nem beszélő rokonokra gondolok, mar nem is vagyok ennyire elnéző.
Ugyanakkor remek gyakorlat az önmagunk teljes felvállalására, mellettük gyorsan megtanulja az ember leszarni mások véleményét.
KedvelésKedvelés
Nekem nincs ilyen ember az életemben, de tényleg, csak a “Hegedűs a háztetőn”-ből a házasságkötő jutott az eszembe 🙂 még a Szomszédokból sem tudom előbányászni emlékeimből az említett figurát 🙂
KedvelésKedvelés
Minap Keresztpapám legjobb barátjának temetèse. Nagyon szerettem az illetőt, bőgök is, mint az albán szamár, rendesen, mikor, mint az Unicum reklámban, “felbukkan egy régi ismerős”..
– Szervusz, te vagy? Meg se ismerlek, de megnőttél!
– Öö, ne tessék haragudni, de már vagy 15 éve megálltam a növésben…
Kicsit elbizonytalanodik, de nem zökken ki, sajnos.
– Na és FÉRJED (közelhajolós, jajezalegfontosabb, nekemelmondhatod-hangsúly, ismeritek, ugye?) van?
– Nincs.
Felszalad a szemöldöke, hogy lehet ez…
– Nem is VOLT?
Itt már nekem is elakad a szavam, hogy létezhet ekkora szürreális pofátlanság? Vagy ez lenne a szenilitás? Akkor én is öngyi leszek 40 évesen, mint Domján Edit, hogy ezt elkerüljem!!
– Nem, nem volt.
– És gyerek van?
???????????? wazze nem hiszem el…
– Huszonegy.
Aztán elfordultam, bízva benne, hogy leesik neki, hogy az ovisaimra céloztam. De ha nem, az se baj…
Slusszpoén: És ez egy bácsi volt!!!
KedvelésKedvelés
A házunkban lakott egy idős bácsi, kb egy éve meghalt, beköltözésem után két héttel tette fel nekem a lépcsőházban azt a szerinte vadidegenek között teljesen helyénvaló kérdést, hogy mégis hol a férjem? Mondtam neki, Amerikában.
KedvelésKedvelés
Az ilyen idős bácsik úgy tekintenek a nőkre férj-gyerek dolog kapcsán, olyan ez nekik, mintha bemennél a boltba cipőt venni. Mit éreztek a nehézségekből, lelki terhekből, terhesség, szülés problémáiból, a háztartás nyomorító mindennapos robotjából? Semmit!
KedvelésKedvelés
Jólesett most ez a könnyed, és a veresegyházi telken nagyon röhögtem!!! (Ott laknak apámék és anyámék: kettejük között van Veres’.)
KedvelésKedvelés
Kicsit “irigyekedem”, mikor olyanokat olvasok, akar itt, akar masutt, hogy na megint menni kell (csaladhoz) vagy “osszevesztunk es csaladi ebedeken mindig kinosan feszeng mindenki”, stb.
Eleg idegesito elmenyek, dolgok lehetnek ezek, de en nem tudom mihez kotni; az en csaladom meglehetosen flegma, szerintem ha nem lenne valamifele “valasztott csalad” az eletemben, reszben versegi, de inkabb erzelmi kapcsolatokon alapulo, akkor legfeljebb a lakotarsam venne eszre (egy ido utan, ha lefagyott a world of warcraft), ha teszem azt kitornem a nyakam a furdoszobaban.
Lehet, hogy ha nalunk is lett volna valami kellemetlen nenike vagy bacsika, legalabb lenne, lett volna kin kozosen nevetni.
Rendben, egyszer egy szomszed megkerdezte tolem, hogy ugye azert van valakim, mert latja, hogy sokat jarkalok egyedul 🙂 Kicsit furcsa volt, de lattam rajta, hogy oszinten aggodik…Miert is neheztelnek, mikor ilyesmi lattan bennem is korulbelul ugyanez merul fel, csak nem akarom kimondani.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: Kagylókeresők | Ki van odabent?
Visszajelzés: téged ki manipulál? | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: portrék 13.: aki kínjában fölényeskedik | csak az olvassa — én szóltam