töltsétek be a földet

Olvasom egy cikkben, hogy önző az, és új divatnak, gonosz érdekeknek dől be az, aki nem akar gyereket. Nem idézem, elkeserítő. Egy olvasóm küldte.

Három gyerekem van, és majdnem szültem egy negyediket, és talán szülnék is még. De amikor ilyeneket olvasok, ökölbe szorul a gyomrom. Az emberek nem véletlenül nem akarnak gyereket, és legszemélyesebb döntésük, hogy belefér-e nekik, mert nem, nem könnyű egyáltalán, sőt, nem is kockázatmentes, és igen, van bőven más terep, cél, öröm az életben a gyermeknevelésen kívül is. A következményeket pedig, akárhogy is döntenek, ők viselik, nem a kibic vagy a mások áldozatvállalásából gazdasági hasznot remélő ferde nyakkendős frakcióvezető. Azt meg külön szeretem, ahogy a nőket ostorozzák érte. Nem, aktívan gyereknevelni semmivel sem kötelezőbb a nőknek, mint a férfiaknak, csak a remek, nőelnyomó berendezkedés működik úgy, hogy nemcsak a gyerekek körüli fizikai munkát és készenlétet, hanem a döntés erkölcsi felelősségét is a nyakukba sózza.

És mivel hirlandóval már sokat beszélgettünk erről — ő is zöldes színű –, és őneki vannak globális gondolatai is, megkértem, írja meg ezt a bejegyzést.

*

Elnézegetem a kamasz gyerekeimet, bontogatják már a szárnyaikat. Itthon, otthon vannak,
biztonságban, védelemben. Nagyon szeretnek itthon lenni, magukban lenni, csinálni amihez kedvük van. És szeretnek elmenni is itthonról, menni ki a világba, próbálni magukat, együtt örülni, vitázni, szenvedni, játszani barátokkal, szerepjáték próbák, útkeresés, divat, belőtt séró, új smink. Az otthon a reptér és a hangár is egyben, innen startolnak és ide landolnak, a kapun kimenve már a saját útjukat járják. Repülnek ki a Nagybetűsbe és nézem őket, ahogy távolodnak.

Nézem, figyelem közben a Nagybetűset is, ami felé tartanak, és elakad a lélegzetem. Nagyon nehéz erről az egészről írni, érthetetlen, ijesztő, félelmetes, minél jobban belegondolok, annál kevésbé értem. Még hozzáfogni is nehéz, mikor annyira nyilvánvalónak tűnik a probléma, annyira veszélyesnek, és ezzel együtt annyira könnyen kezelhetőnek is. Talán napjai vannak hátra az emberiségnek, de még azt sem ismerjük be a valódi súlyán, hogy maga a probléma létezne és megoldásért kiáltana. Pedig tele van az internet is jobbnál jobb írásokkal a témában.

Ennek a posztnak az írása kapcsán futottam bele ebbe a tanulmányba, Kaiser Ferenc írta:

Kaiser Ferenc: A túlnépésedés és globális biztonsági kihívásai II.

Tanulmányomban röviden bemutattam a globális túlnépesedést, mint a jelen, illetve a jövő
legnagyobb biztonsági fenyegetését. Jól látható, a népesség robbanásszerű gyarapodása szinte minden problémával, biztonsági kockázattal, kihívással és fenyegetéssel összefüggésbe hozható. A megoldásra váró problémák égetőek, de semmiképpen sem kezelhetetlenek, ha megvan a szükséges nemzetközi összefogás.

Még biológiaórán tanultuk anno, hogy ha egy populáció túlzottan megnő, akkor egy idő után összeomlik. Normál állami iskolában, a nemzeti alaptanterv részeként mondták el ezt nekünk a tanárok. Ha a katicabogarak túlszaporodnak, akkor elfogynak a táplálékukként szolgáló levéltetvek és összeomlik a katicapopuláció is. Alap.

Halljuk közben, hogy a fosszilis energiaforrások sem tartanak örökké, küzdünk itt, izzadunk, hogy honnan teremtsük elő az életünk fenntartásához szükséges energiát. Tudjuk, hogy az atomenergia mennyire veszélyes, de leszarjuk, szaporodunk, toljuk, utánunk az özönvíz. Szó szerint. Atomerőműveket építünk olyan helyekre, ahol a földrengés, a szökőár valószínűsége 1.

Van egy film, az iskolában az első dolog, amit tanítani kellene, hittan és erkölcstan helyett
biztos hasznosabb. Az a címe, hogy A jövő farmja. Online, magyar felirattal nézhető:

A filmből kiderül, hogy a Föld jelenlegi humán lakosságának az ellátására felhasznált fosszilis tüzelőanyagokból származó energia 22 milliárd rabszolga napi 24 órás munkájának felel meg. De amúgy fenntartható a rendszerünk, és felelősen gazdálkodunk Isten teremtményeivel, ugye…

Nézzétek meg a filmet, ha tehetitek, potenciálisan sorsfordító.

És mindeközben a politikusok, a vallási vezetők, agymosott nők által is buzgón támogatva, ijesztően szűk látókörű honlapokon heroizálják a gyerekvállalást, a gyerekszülést, nyomják bele a nőket és a családokat további gyerekek megszülésébe. MIÉRT? Mert így tanulták, és nem gondolkoznak, nem figyelnek? Mi más lehet? Néhány halász, ács, juhász férfiú kétezer éve leírt ezt-azt. Lett belőle könyv.

Egy könyv a sok közül. Vannak nála jobb könyvek is, és biztosan sok, ami kevésbé káros. De valamiért ez a könyv lett az, amiről azt feltételezzük, hogy tudja Az Igazságot, és ez véletlenül pont azt írja elő, hogy szaporodjunk, ahogy a csövön kifér. Ami lehet, hogy akkor, több ezer éve jó ötlet volt, ezt nem vitatom, de azt igen, hogy időről-időre nem kellene-e felülvizsgálni az állításainak, javaslatainak az érvényességét, abban a mai világban, ami már szinte semmiben nem hasonlít arra, amiben a könyv íródott.

Mikor mondjuk már ki azt, hogy nem annyira jófejség szülni? Persze, szüljön, aki nagyon akar, meg cukik a kisgyerekek, de ne ez legyen már az elvárt és a kívánatos! És adjunk jogot, lehetőséget, biztonságos fogamzásgátló eszközöket, oktatást és autonómiát a nők kezébe, hogy tényleg csak annyit szüljenek, amennyit valójában akarnak és amennyit az erőforrások engednek, nem pedig amennyit a véleményformálók akarnak kinyomni belőlük! És értékeljük, aki a világot figyelve tudatosan dönt arról, hogy vállal-e gyereket vagy nem!

És egy cseppet sem tudom értelmezhetőnek tartani sem a nyugdíjrendszert, sem a gazdasági stabilitást mint fő érveket arra, hogy miért kell kontroll nélkül szaporodni. Egy természeti és gazdasági pilótajáték közepén ülünk és készülünk rendszerszinten összeomlani. Illetve valójában szerintem már nem készülünk, hanem omlunk szépen összefele, csak a nyugati középosztály konyháiban ez még nem annyira érezhető saját bőrön. Itt vannak a klímaváltozásból és a túlnépesedésből eredő éhínségek és háborúk (http://www.csaladok-jovojeert.hu/content/hirek/eghajlatvaltozas-miatt-robban-sziria). Itt vannak a szegénységben és kilátástalanságban gyökerező társadalmi feszültségek, vagy a fukusimai reaktorból az óceánba folyamatosan ömlő radioaktív víz:

Amikor ezekről gondolkozom, hirtelen nagyon öregnek kezdem érezni magam. A probléma mérete és érzelmi hatása messze meghaladja az agyam és a lelkem befogadási kapacitását. Ilyenkor a saját lelki önvédelmi reakcióm az, hogy arra gondolok, hogy a Föld és a földi élet történelme során nem ez az első olyan globális katasztrófa, vagy ha úgy tetszik, újjászületés, ami totálisan átalakította az élet biológiai feltételeit, a klímát, az élőlények összetételét. Volt itt már meteorit és kipusztultak a dinoszauruszok, az élet megy tovább, menni fog az ember nélkül is. Emlékszem a gimiben heteken át ültem letaglózva mikor Tóth Árpád versét tanultuk, éltem és éreztem a néma ünnepélyt, a kilengő Békét.

Tán mind elpusztulunk, s az elcsitult világon
Csak miriád virág szelíd sajkája leng:
Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon,
Egy néma ünnepély, ember-utáni csend,
Egy boldog remegés, és felpiheg sóhajtva
A fájó ősanyag: immár a kínnak vége!
S reszketve megnyílik egy lótusz szűzi ajka
S kileng a boldog légbe a hószín szárnyú Béke.

Nem jófejség szülni! Nem jófejség újabb emberekkel terhelni a bolygót! Persze, szüljön aki nagyon akar, de ünnepelni inkább most már azokat ünnepeljük, akik bevállalják a tudatos gyerek nem-vállalást, és a már meglévő, elhagyott, elhanyagolt gyerekek felnevelését, pláne ekkora társadalmi és erkölcsi ellenszélben.

Annyira szerettem volna erről pozitívabban írni, mert hát ugye legyünk optimisták. Mire, miért legyünk optimisták? Hol vannak azok a jelenségek, trendek, tendenciák, amik optimizmusra adnak okot? Vannak hangok, vannak felemelő mozgalmak, de nem tudom… Azt érzem, pontosabban attól félek, hogy kicsúsztunk az időből mostanra.

Lelkileg ezerévesnek érezve magam, gyakran már ez sem érdekel. Lesz, ami lesz, és amúgy is nálunk nagyobb erők kezében vagyunk. Csak amikor látom a gyerekeket kimenni a kapun, most még vidáman és gondtalanul, akkor valami nagyon erősen összefacsarja a gyomrom és szűköl a lelkem a fájdalomtól. Mennyit élek még? 1-10-20-30-40 évet? Aztán elmegyek én is és nem tudok már rájuk vigyázni. Itt maradnak ezzel a szarral, amit mi, kizárólag mi hagyunk rájuk örökül, és nekik kell majd vállalni mind a felelősségét, mind a fájdalmát őseik elodázott, felelőtlen döntéseinek. Minden tiszteletem a mai fiataloké és elnézést kérek tőlük a bűneinkért. Amivel mondjuk az adott helyzetben, attól tartok ,nem sokra mennek…

Még két dolog. Látom, nézem a fiatalokat, küzdeni, gondolkodni, figyelni. Csodálatosak. A paradigmaváltás már megvan a fejükben. Itt van például ő:

És hogy ennek az egésznek mennyi az abszolút jelentősége, azt egyféle nézőpontból nagyon érzékletesen mutatja ez. A címe, hogy A halványkék pötty (angolul van, de szöveg nélkül is önmagáért beszél):

Sajnálom, hogy nem tudtam pozitívabb lenni.

273 thoughts on “töltsétek be a földet

  1. Köszönjük, jó kis vasárnapi evangélium volt.
    Mikor a “szaporodjatok és sokasodjatok” parancsa keletkezett, pár millió vagy pár tízmillió ember élt a Földön.
    A középkorban is azután hirdette meg a fogamzásgátlás tilalmát a pápa, hogy a pestis kipusztította fél Európát.

    Érdekes, mert a kis magyar medencében mindig a “fogyunk” ömlik mindenhonnan, a globális túlnépesedésről itthon kevesebb szó esik.

    Egyébként még most is, hogy nálunk hozzáférhető a fogamzásgátlás, minden második megszülető gyerek véletlenül fogan, csak aztán megtartják.

    Én sokszor érzem, azáltal, hogy gyereket nevelek ebben a világban, nem mondhatom, hogy én 20-40 év múlva úgyis meghalok, hanem ők itt maradnak ennyi probléma között, tehát nekem is felelősséget kell vállalnom a megoldásért.

    Kedvelés

    • Igen, a globális túlnépesedésről itthon sokkal kevesebb szó esik, és ez nem csak azért van, mert mi nacionalisták vagyunk alapvetően és ezért nem látjuk a fától az erdőt. Azért is, de nem csak azért.
      A túlnépesedés ellen küzdeni a fejlett világból nagyon visszás. Hiszen túlnépesedés nem itt jellemző. Nem megint valaki másnak akarunk belebeszélni a dolgába?
      Nem fontosabb volna az éhező, nyomorgó, rég gyógyítható betegségekben elpusztuló tömegeken segíteni, mint azoknak az újratermelődését” visszafogni akik segíthetnek? Vagy a válasz inkább az, hogy hagyni kellene a nagy járványokat, háborúkat, hagy csökkenjen a népesség? Ne legyenek segélyakciók és Afrikába küldött orvosok? Csak polgárpukkasztásból kérdezem, de ismerek olyat aki komolyan gondolja.
      Valahol nem hiszek abban, hogy a mi egy-két gyerekünk számít. Míg máshol 8-10 gyerek születik, nem a fejlett világ önvisszafogása (ami magától is megtörténik) az érdekes.
      Másik oldalról nézve, a vállalt gyerektelenség az élet egy szakaszában egyértelmű előnyökkel bír, de később már nem feltétlenül. Gúnyosan szokták mondani azt, hogy “legyen aki rád néz, ha megöregszel”, ironikus is, de közben látom, hogy a mi és a gyerekeink mindennapjai örömet, napi elfoglaltságot, célt, értékes aktivitást jelent a szüleink korosztályának.
      Sok divat van, ilyen a vállalt gyermektelenség is, az otthoni kenyérsütés, a frissen csírázott búza fogyasztása stb stb. Hogy társadalmi mérettű mozgalommá válva valóban hasznos-e…mindig kétségeim vannak. Amikor az ember növeli a méreteket, a hatás ugrásszerűen megváltozik sokszor.

      Kedvelés

      • Magam pedig úgy érzékelem, hogy a túlnépesedésről, mint problémahalmazról olyan kontextusban, hogy ez olyasvalami, ahol bizony be kell húzni a kéziféket, mindenhol az égvilágon kevés szó esik. Önmagában a problémának erről az oldalról való megközelítése nagyon durva politikai tőke- és arcvesztéssel jár. És egyébként ilyen szempontból a fejlett világban a hivatalos diskurzus mindig nacionalista … ha ez annak számít egyébként.
        Plusz nagyon nehéz erről píszín beszélni. (Píszíbeszéd alatt én azt értem, hogy kicsit-se-bánts-mást.)

        Kedvelés

      • Igen, nagyon érdekelne hogyan lehet a kérdéskörről pcn beszélni. Én nem tudom.
        Abban nem értek egyet, hogy a túlnépesedés, mint probléma ne volna terítéken. Az én környezetemben napi szinten szóba kerül, sokat olvasok is a témáról.
        A mi ökolábnyomunk nem csökken(ne) számottevően attól, ha kevesebben lennénk (mi= fejlett világ), mert a gépesítés és az erőforrások egy főre jutó mennyisége annál nagyobb, minél több mindent akarsz gépekkel elvégeztetni.
        Sokat beszélnek arról (magam is meggyőző érvnek gondolom), hogy a születésszámot a jóléttel, oktatással lehet csökkenteni (vagy a kínai módszerrel persze). Csakhogy a jólét, pláne az éppen emelkedő tendencia rövidtávon annak a sok-sok embernek a megnövekedő igényét és ezzel párhuzamosan kibocsátását jelenti. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a világunk kibírja azt, amire minden nő elég jól él majd ahhoz, hogy egyéb céljai vagy akárcsak lehetősége is lehessen az életben, mint a gyerekszülés.
        Szerintem a megoldás az lehet, ha az oktatás, szellemi nyitottság mellett a fejlett technológiákat, környezetvédelmi megoldásokat és szemléletet is viszi a fejlettebb világ a többiek felé. Karitatív módon, ingyen, vagy legalábbis elérhetően. (Nagy kérdés, hogy akarják-e. Többnyire attól tartok nem. A gyerek sem akar tanulni amikor még ott tart, hogy azt kell, max. később jön rá, hogy kellett volna. Tisztelet a kivételnek.) Nem árt ha van ehhez jólétben és pl, környezetközpontú világképben felnőtt aktív, cselekvőképes réteg. Meg lehet tenni, hogy tömegesen nem vesszük meg az az árut, amit akár itt, akár Távol-keleten súlyosan környezetszennyező módon gyártottak. De van-e tényleges információnk? Amikor egy-egy céget bojkottálnak a fentiek miatt, az nem épp a konkurencia műve csak? Aki legalább olyan rossz? Sok a kétségem a teendőkkel és lehetőségekkel kapcsolatban. Mindenesetre a magam részéről azzal ugyan egyetértek, hogy mi itt engedhessük meg magunknak, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül ne vállaljunk gyermeket, de hogy ezzel valóban az emberiség jövőjéért teszünk-e, ott kétségeim vannak.

        Kedvelés

      • Nem is biztos, hogy erről a PC szó közszájon forgó értelmében kell beszélni, sőt lehet nem is szabad, mert elfedheti a lényeget.
        Azt úgy értettem, hogy nem beszélnek erről, hogy a hivatalos hatalombirtokló és -gyakorló diskurzusban senki (nagyon jó lenne hallani kivételről) nem szólít fel, sőt még csak nem is pedzegeti, hogy akkor márpedig le kell állni a további gyerekvállalásról/-csinálásról. Nem is teheti meg, hiszen akkor gyakorlatilag azt mondaná, hogy stop növekedés. Mer’ ugye, akkor ki fog adót fizetni, fogyasztani etc. Meg ugye ma is alapvetően nemzetállamokban, de legalább különálló országokban gondolkodunk, mindenki.
        Ilyeneket meg ma nem lehet mondani, hacsak nem politikai öngyilkosságra készülsz. Persze a politika az egy dolog, de elvileg a fejlett világban a politikusok között válogatunk és juttatjuk hatalomhoz etc.
        Egyébként meg igen, egyes cégek termékeinek bojkottja kábé lyukas csónakból vízkimerés; the world is made in china.

        Kedvelés

      • A mi egy-két gyerekünk azért számít, akár szemben az afrikai nyolc-tíz gyerekkel is, mert kétszer akkora az ökológiai lábnyomunk. Szerintem épp ezért érdekes a kérdés, számunkra elsősorban, mert nem nagyon van belátásunk ezzel szemben: a kormányzati kommunikációnk állandó eleme a korlátlan gazdasági növekedésre, folyamatos fogyasztásra és ezzel párhuzamosan a jövendő adófizetők termelésére törekvő hozzáállás.

        Kedvelés

      • az ökölábnyom csökkentése megoldható drasztikus népességcsökkenés nélkül is szerintem.

        Kedvelés

      • sztem is csak részben ilyen az összefüggés, mindkettő csak következmény
        meg az is érdekes, mit mérünk az ökolábnyomban

        Kedvelés

      • Azért nem, mert akármilyen lassan is, de a szegény országok ökológiai lábnyoma (az egy főre jutó mármint) is növekszik. Ha pedig azt szeretnénk, hogy a növekvő népesség legalább emberi szegénységben éljen (elegendő és elfogadható minőségű kaja, iható víz, megfelelő ruházat, lakóhely és alapszintű oktatás), akkor muszáj, hogy növekedjék, nagyon nagy mértékben. A jelenlegi létszámunkkal ez nem tartható fenn.

        Kedvelés

      • Az alapvető ellentmondást abban látom, hogy úgy en bloc nem tudunk és nem akarunk valójban kiszállni a növekedni-és-csak-növekedni-mindenáron paradigmából (vannak kísérletek, mint pld. ez itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemn%C3%B6veked%C3%A9s), miközben az errőforrások végesek … ergo sztem senki nem akarja valójában, hogy a másik ott, amott a távolban is ugyanolyan jól vagy akár megközelítőleg úgy éljen mint ő … ahhoz ugyanis valójában neki, nekünk, neked, nekem kéne lejjebb adni minden szinten, hogy valóban legalább ellensúlyozható (és nem orvosolható!) legyen a probléma.
        Sajnos nem tudom magam azzal biztatni, hogy majd mindenre meglesz a megfelelő (értsd: technológiai és tudományos) válasz. Az erőforrások tegnap, ma és holnap is végesek lesznek.

        Kedvelés

      • “Az erőforrások tegnap, ma és holnap is végesek lesznek.”
        Pontosan, erre nincs megoldás, egy véges rendszerben nem lehet végtelenül növekedni, fizikai törvényszerűség, nincs rá technikai, technológiai megoldás.

        Kedvelés

      • igen, épp emiatt évek óta emelkedik a búza, kukorica, és az élelmiszerek világpiaci ára. a tendencia az, hogy emelkedik és ezt is várják a mezőgazdaságban dolgozók, a minisztériumok, ez tény már, nem találgatás. Kína gyarmatosít Afrikában, ezt is lehet hallani, mert kevés az ásványkincsük és az energiájuk, növekszik az életszínvonal és egyre nő a fogyasztási igény. a globális éhínség küszöbén vagyunk. nem riogatni akarok, csak beszélgetünk, csak nézzünk már szembe a tényekkel ilyen szempontból is.
        és igen, a víz kérdése még problémásabb.

        Kedvelés

      • Búza, kukorica: plusz azért, mert bioetanolhoz használják (és összességében a bioetanol előállításához több energiát használnak fel, mint amennyit az jelent, támogatás nélkül nem is érné meg), meg azért, mert több állati fehérjét tudnak megvenni pl. Kínában, Vietnamban (meg még sok helyen), aminek az előállítására több takarmány kell. A gabona árának növekedése nyilván nem a gabona mint közvetlen élelmiszer ennyivel nagyobb mértékű fogyasztásából fakad.
        Kína: csak úgy tud egyáltalán fennmaradni a gazdasága. Nem egyszerűen elfogyasztja az ásványkincseit, de tönkre is teszi a környezetét. Olyan, mint egy hiperszuper TGV, amin nincs fék, és előbb-utóbb véget érnek a vágányok.
        Igen, globális környezeti katasztrófára, gazdasági krízisre (nem ilyen kis válságocskára, hanem valódi összeomlásra) és hasonlókra számítok. Következmény: jó nagy háborúk várhatóan.

        Kedvelés

      • Hétmilliárd ember akkor élhetne fenntartható módon, ha ökológiai lábnyomuk nem haladná meg a Föld 1,8 gha/fõs biokapacitását. A világ lakossága jelenleg 8 hónap alatt használja fel a bolygó egy éves kapacitását. Ahogy a posztban hirlando is írja, tényleg nagyon elkeserítő, hogy már most “hitelből” élünk, egyszerűen előre költekezünk a jövő nemzedékek rovására. Mivel a
        különbözetet egyedül a természet tartalékaiból vehetjük el, például kiírtjuk az erdőket. Az utóbbi tíz évben egyre korábban és korábban haladtuk meg a Föld eltartóképességét. A számítások szerint egyébként 1987. volt az utolsó év, amikor még nem szorultunk a természet nyújtotta hitelre. Az emberi faj gyarapodásából és igényeinek növekedéséből kiindulva logikusnak tűnik, hogy a túlköltekezés időpontja minden évben előrébb vándorol a naptárban. Érdekel elképzelés, hogy mi lesz amikor egyszer eljutunk a január 1-i dátumhoz? Ez persze csak elméletben lehetséges, a gyakorlatban nem, ez ugyanis az emberiség végnapját, ténylegesen a világvégét jelentené számunkra. Azt, hogy a természeti erőforrások egyetlen napra sem állnak rendelkezésre, magyarul teljes egészében „elfogytak”.

        Kedvelés

      • “A túlnépesedés ellen küzdeni a fejlett világból nagyon visszás. Hiszen túlnépesedés nem itt jellemző. Nem megint valaki másnak akarunk belebeszélni a dolgába?…Valahol nem hiszek abban, hogy a mi egy-két gyerekünk számít. Míg máshol 8-10 gyerek születik, nem a fejlett világ önvisszafogása (ami magától is megtörténik) az érdekes.”
        Ne álltassuk magunkat ennyire. A föld erőforrásait nem ugyanúgy használja egy a gazdag vagy egy szegény ország lakója. Míg egy afrikai gyerek ökológiai lábnyoma 0,3 körül van, addig egy amerikaié 16(!), egy középosztálybeli, budapesti, autóhasználó és húsfogyasztó magyaré valahol 7-9 között van.
        Tehát egy amerikai gyerek annyira terheli a földet, mint 40-50 afrikai, de még a mi gyerekeink is 18 afrikait tesznek ki.
        És akkor azt mondjuk, hogy ez nem a mi problémánk és minek szülnek AZOK olyan sokat?

        Kedvelés

      • Ide írok, mert ideférek: a mezőgazdaság kemény dió és a legfontosabb kérdés (lenne).
        Re Hirlando-mezőgazdaság, élelmiszerárak, gabona és Blaci-gabona, állati fehérje: a mezőgazdaság a jelen állapotában, jelen módszere szerint szintén roppant kizsákmányoló nemcsak a harmadik és lassan sokadik világbéliekre nézve, de a planétára nézve is, nem etalon, nem vihető tovább (ld. climate smart agriculture).
        A gabona v. állati fehérje kérdéshez mindig próbálok ilyenekre is figyelni: http://www.judithdschwartz.com/#!writing/cnec, http://www.chelseagreen.com/bookstore/item/cows_save_the_planet:paperback/ vagy éppen ez itt: “http://www.ted.com/talks/allan_savory_how_to_green_the_world_s_deserts_and_reverse_climate_change.html”
        Az előbbiekkel mindössze csak arra szeretnék utalni, hogy alapjaiban kellene felforgatnunk mindenünket, újragondolnunk a jelen kereteket, mezőgazdaságban, élelmiszerben, hogy tényleg csináljunk valami érdemit és ne egyszerűen a fenntarthatóság köpenyébe rejtsük el további, s legfeljebb mérsékelt fogyasztásunkat és irdatlan jogosultság-érzetünket.
        Van azonban egy sanda gyanúm: ez előzmények ismeretében inkább fogjuk elpusztítani egymást az emberek, minthogy kilépjünk a rossz cipőből, csak azért, mert az kényelmesen kitaposott.

        Kedvelés

      • Teljesen úgy van, ahogy írod, általában teljes paradigma-váltásra lenne szükség, a növekedés nem folytatható, emellett teljesen új felfogásra lenne szükség a termelés tekintetében is, nemcsak a mezőgazdaságban. Ehhez nem kis részben alapjaiban új gazdaságpolitikára lenne szükség globálisan.

        Kedvelés

      • Egyszerűbb megoldás a vegyiháború, nem? Bocs. A harmadik világnak nyújtott nyugati segítség együtt jár a fogamzásgátlás elterjesztésével (már ha a pápa közbe nem szól), a születésszám csökkenésével, hatékony termelési stratégiák átadásával, infrastruktúraépítéssel, az oktatás fejlesztésével, békefenntartással, az életminőség javításával. Nem az a cél, hogy az emberek létszáma, az is, hogy a szenvedés csökkenjen a Földön. Meg az egyenlőtlenség. Hogy a világ népessége stabilizálódjék mondjuk hatmilliárdon, ahhoz a fejlett világ polgárai is megtehetnék, hogy legfeljebb egy gyereket vállalnak, főleg hogy az majdnem biztosan nem csak megéri a felnőttkort, hanem hosszú és tékozló életet fog élni. Ez azokban a népességekben két generáció alatt megfelezi a lakosságot. És ha a gyereknevelés helyett dolgoznának a tömegek, ha gyerekre (és emiatt oktatásra, egészségügyre) nem költene annyit se a polgár, sem az állam, nyugodtan meg lehetne emelni a nyugdíjjárulékot is.

        Kedvelés

      • ” Hogy a világ népessége stabilizálódjék mondjuk hatmilliárdon, ahhoz a fejlett világ polgárai is megtehetnék, hogy legfeljebb egy gyereket vállalnak[…]” de kinek az érdeke ez, miért akarnák ezt itt? A fejlett világban – ahogy lentebb is látható – nem szívesen engedünk abból, ami – úgy gondoljunk – minket megillet … bármi legyen is az. Ugyanebben a világban ez soha nem lesz hivatalosan vállalható üzenet. Legalábbis addig nem, amíg nem lesz tapintható, közeli, mindennapi a probléma. Ugyanez a fejlett világ – jellemzően! – egyelőre 1 csomag pelenka/1 vakcina – féle akciókkal jórészt letudja szerepvállalását, miközben gyarmatosít továbbra is, csak másképp. Hatékony termelési stratégiát, infrastruktúrát jellemzően akkor visz oda, ha cserébe pld. ritka, ájfonba való ásványkincshez fér hozzá mondjuk Kongóban. Békét akkor tart fenn jellemzően vagy ugyanígy akkor avatkozik be háborús konfliktusba, ha kell neki valami. Bocs, csak nem látom, hogy hol, mitől billene át abba az irányba, amit óhajtunk elvileg oly sokan.

        Kedvelés

      • “Nem megint valaki másnak akarunk belebeszélni a dolgába?”
        nem, határozottan nem.

        érdekes ennek a Kaiser Ferenc-nek a tanulmánya. ő ha jól értem egy biztonságpolitikai phd-ben beszél ezekről. van ennek amit a posztban linkeltem egy első része: http://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/kaiser_ferenc-a_tulnepesedes_es_globalis_biztonsagi_kihivasai.pdf
        ennek egészen az elején arról ír, hogy a nyugati világban a nőknek hamarabb lettek jogai, és lehetőségei, dönteni a saját szülésükről/nemszülésükről, itt a népesség robbanás hamarabb leállt, ellentétben a fejletlen országokkal ahol, ezt írja Kaiser: “Az egyik ezek közül a nők rendkívül kedvezőtlen társadalmi helyzete. A harmadik világ legnagyobb részében a női szerep továbbra is tradicionális: szülj sok gyereket, és vezesd a háztartást.”
        tehát a harmadik világban sem azért szülnek, mert senki nem beszél bele az életükbe, hanem pont azért szülnek, mert a saját országuk politikai és vallási vezetői és hagyományai nem engedik őket kompetensnek lenni a saját életüket/döntéseiket illetően, állandóan belebeszélnek az életükbe.

        van egy másik tanulmány, két amerikai talán közgazdász írta, és azt kutatják, hogy vajon a nők szülési hajlandósága hogyan állítható vissza, tehát szintén nem feministák és szintén nem az a céljuk, hogy a nőket lebeszéljék a szülésről:
        http://www.nber.org/papers/w14114

        ők azt mondják, hogy a mostani fejletlen országokban, ha a nők hozzáférnek megfelelő fogamzásgátló eszközökhöz, akkor sokkal gyorsabb iramban hagyják abba a szülést, sokkal kevesebbet szülnek, mint amennyit hasonló gazdasági fejlettségi szinten, korábban a nyugati nők szültek.

        tehát nem feminista, férfi kutatók is kimondják, látják, hogy a nők nem azért szülnek annyit amennyit, mert így akarják, hanem azért mert nincs más választásuk. azokban az országokban ez nyilvánvaló ugye, ahol már gyerekként férjhez kényszerítik őket és hamarabb fognak szülni sorozatban, minthogy egyáltalán saját gondolatuk lehessen arról, hogy hogyan szeretnének élni, de igaz ez pl. a mi kultúránkra is, ahol az Éva által linkelt cikkben megfogalmazott érvek és értékek még mindig elég népszerűek és támogatottak a politikai és vallási vezetők, a női magazinok, a bulvár sajtó és a pelenka gyárak által egyaránt tőkeerősen támogatva.

        szóval nem. nem mások életébe akarunk beleszólni, éppen azért érvelek, hogy hagyjuk már abba a nők életébe való beleszólást.

        szerintem 3 olyan nagyon egyszerű és makró szinten olcsó megoldás van amivel könnyen és gyorsan vissza lehetne terelni a túlnépesedési folyamatot valami fenntarthatóbb irányba:

        1. minden nő számára könnyen és ingyenesen hozzáférhetővé kellene tenni a fogamzásgátló eszközöket a világon mindenhol, plusz mellékelni hozzá egyszerű használati utasítást, oktatási anyagot. hagyni, engedni őket szabadon dönteni.
        (ide kapcsolódik az is, hogy a nők elleni férfi erőszakot globálisan visszaszorítsuk, de ebbe most nem megyek bele, ráadásul itt nagyon ígéretesek a folyamatok)

        2. kellene sokat beszélgetni erről a témáról, tabuk és dogmák nélkül, és értékén kezelni azokat a nőket és párokat akik bevállalják a nemszülést, netán részt vállalnak a már megszületett és elhagyott, elhanyagolt gyerekek felnevelésében

        3. a nagy világvallások vezetőinek (meglepő módon mind férfiak), össze kéne ülni néha, és komolyan elgondolkozni azon, hogy miket merészelnek állítani, a saját felelősségi körükben. amúgy szerintem ezen áll vagy bukik jelenleg az egész kérdéskör, plusz a Föld és az emberiség sorsa, és ami miatt én elég kilátástalannak látom a jövőt az épp ez.
        ezek az urak, akik veszik maguknak a bátorságot és a Szó és a Törvény hatalmát, hogy emberek milliárdjainak hitét, gondolatait definiálják és befolyásolják, még mindig nem tudtak két aktív és intenzív percet arra szánni, hogy magukba nézzenek és reflektáljanak a sokezer éves elavult könyveikre, és a saját személyes felelősségükre a Föld állapotát illetően.

        Kedvelés

      • 1. ponthoz kiegészítésként: minden nőnek és férfinak. Legyen a felelősség mindkét félnél.

        Kedvelés

      • szia Athene :). na ez megérne egy külön kört beszélni róla. én ezzel egyébként nem értek egyet így ebben a formában.

        Kedvelés

      • Szia 🙂
        Ebben a formában? Azt akartam írni, hogy nem egyedül a nő felelőssége védekezni. Épp ma láttam a hírt, hogy elkészült az első férfi fogamzásgátló tabletta. Nekem fontos, hogy a fiamat épp olyan körültekintően világosítsam fel a védekezésről, mint a lányomat. A felelősség kérdésében is.
        Mivel nem értesz egyet pontosan?

        Kedvelés

      • Gondolkodtam rajta, hogy én örökbefogadóként növeltem-e a túlszaporodást, de arra jutottam, hogy a motivációm nem a Föld megóvása volt, hanem pont olyan önző személyes érdek, mint azoké, akik szülnek vagy nem szülnek.

        Kedvelés

      • Ha azt tennék, amit a 3. pontban írsz, mármint, hogy revideálják a tanításokat és fel/elismerjék a felelősségüket, maguk alól húznák ki a talajt … ez az egész “szülj gyereket” őrület is hatalmi kérdés. A jövő generáció szemébe senkinek nem kell nézni tulajdonképpen, nem?!

        Kedvelés

      • Jaj de szívemből szóltál Hirlando!!! Minden szavaddal mélyen egyetértek! Én is pont így látom, de nem tudtam volna ilyen jól megfogalmazni.

        Kedvelés

    • Ha tényleg ennyi a “véletlen” baba, amit azért annyira nem hiszek, inkább észt kene adni a jó népnek, no meg pénzt. ( plagizaltam, nem az én ötletem, de egyetértek vele) Minden problémát megoldaná, ha könnyebben élhetnek azok akik most rabszolgák. Bár azok is kellenek ….ezért van így felépítve társadalmunk, a világ minden táján. Jó vagy nem jó ,csak nézőpont kérdése, ki hol helyezkedik a nem is oly képzeletbeli szilva fán.

      Kedvelés

      • Nem hiszed? Itt például elég őszinte a csapat, rendezhetünk egy felmérést.
        Én azt látom, hogy a jólszituált, értelmiségi ismerőseim között, ahol nem az a kérdés, hogy a segélyből futja-e fogamzásgátlásra, is meglepően sok nem tervezett baba születik.
        Persze ennek is vannak fokozatai. Az egyik, hogy elvben, majd, valamikor akarnának még egy gyereket, de az megfogan most véletlenül. A másik, hogy nem is akarnak egyáltalán, de jön, és akkor megtartják. Éva elég őszintén leírta a saját sztoriját.

        Kedvelés

    • “Érdekes, mert a kis magyar medencében mindig a “fogyunk” ömlik mindenhonnan, a globális túlnépesedésről itthon kevesebb szó esik. ”
      ja, plusz azzal sem foglalkoznak a politikai vezetők, hogy olyan gazdasági és társadalmi körülményeket teremtsenek, amiben a már megszülető fiatalok itthon akarjanak maradni. a környezetemben lévő fiatalok 99%-a azt tervezi, hogy külföldön fog élni ha megnő. ja… fogy a nemzet…

      Kedvelés

    • “Egyébként még most is, hogy nálunk hozzáférhető a fogamzásgátlás, minden második megszülető gyerek véletlenül fogan, csak aztán megtartják.”
      elég sok embert hallok panaszkodni arról, hogy sem az óvszer, sem a tabletta gyakorlatilag nem elérhető számukra, mert túl drága. olyan is hallottam már nőtől, hogy jobban örül annak, ha a férje máshova jár kefélni, mert ő már nem akar terhes lenni újra.

      Kedvelés

      • Én eddig csak férfitól hallottam hasonlót. Ő azt mondta, a harmadik gyerek után (egyiket sem akarta), ha a felesége még egy gyereket szül, ő ezentúl az út szélén álldogáló csajokhoz fog járni. Megjegyzem, a felesége még kettőt szült a “fogadalom” után…

        Kedvelés

      • Óvszerről nem hallott még soha? Szakadjak meg, ha valaha megértem. Pasi dug, gyereket nem akar, de b.ik védekezni (micsoda képzavar). Óvszer nem OK, útszélén nőkhöz járni OK?

        Kedvelés

      • Ez a mentalitás nekem is magas. Gyereket nem akar, de nem védekezik, úgy sem, hogy tudja, hogy a feleség sem védekezik és soha nem menne abortuszra sem. Az ilyen férj mégis miben reménykedik?

        Kedvelés

      • Különösen izgalmas kérdés, hogy óvszer nem OK, akkor útszéli nőkkel is óvszer nélkül?

        Kedvelés

      • a spirál az nem az ami állandó gyulladást okoz és ezáltal nem hagyja a megtermékenyített petét beágyazódni? elvileg. (néha meg spirált szül a nő a gyerek mellé pluszban.) meg drága is, nem?
        számomra egyébként nem elfogadható az olyan eszköz ami káros az egészségre (pl. tabletta, spirál). ez a téma is megérne egy kört, hogy mit gondolunk a különböző fogamzásgátló eszközökről.

        Kedvelés

  2. Most hirtelen, ami eszembe jut ezzel kapcsolatosan: nem a szüléssel van nekem problémám, hanem azzal, hogy a tudomány maga alatt vágja a fát, amikor klónozáson, meg android robotok előállításán munkálkodik szakadatlanul. Vagy ahol én dolgozom, mindenkit visszahozunk az életbe, azt is, aki már harmadszor, vagy negyedszer próbálkozik öngyilkossággal, vagy olyant is, akinek már újjáélesztés után kevesebb van hátra, mint amennyit kínlódunk vele, amíg újraindítjuk. És az orvosi tudomány bravúrként kezeli, hogy az 5 hónaposan elvetélt embriót addig istápolják, amíg megmarad valami emberforma belőle, természetesen egy életre nyomorék. Kellene tudjuk a határainkat mi emberek. A tudomány, ahelyett, hogy ileyenekkel töltené az idejét, hogy hogyan lehetne még hosszabítani az életet, inkább arra kellene törekedjen, hogy javítsa a rövidebb élet minőségét. Még van más is, amit írhatnék, ha majd összeáll a kép az agyamban, le is írom.

    Kedvelés

      • Köszi Kalüpszó!

        Amit írsz, az lassan olyan eretnekseg, mint a középkorban a Föld gömbölyű volta.

        Kedvelés

      • Először Kalüpszónak, de neked is, most hogy ujra olvastam a kommented 🙂
        Minden élet borzasztó szentseges, míg az elvételéről van szo, de ahogy a létrejötte kerül fókuszba, azonnal közügy lesz, amihez mindenki hozzáfér.

        Kedvelés

      • az eutanziát nem a tudomány és a technológia tiltja és támadja, az abortuszt sem. az élet szentségét sem a tudomány és a technológia mondja, még csak nem is az orvosok. a tudomány és a technológia csak eszközök, amik a társadalom által legitimált célokat megvalósítják. mi, emberek határozzuk meg az elvi, erkölcsi, etikai, hitbéli kereteinket, nem?

        Kedvelés

      • Csak én azt látom, hogy a tudomány, a technika és az erkölcsi/etikai hitbéli keretek nagyon messze vannak egymástól. Olyan, mintha egyik kizárná a másikat. éppen itt a baj szerintem…

        Kedvelés

      • De minden ilyen döntés, hogy megmaradjon-e az elvetélt magzat vagy sem, egyéni döntésen múlik. Csak valaki próbálgatni kezdi a hatrait, hogy na lássuk, életbe tudjuk-e tartani, igen, hű de vagány vagyok. Az ÉLET az szent. A halálról viszont kevés szó esik és nem csak erkölcsi/etikai, hitbéli keretek között, hanem a tudomány területén is. A tudósok is az élet mesterséges előállításán dolgoznak. Ha a kettő között megszűnik az egyensúly, az népességszaporulathoz vagy -csökkenéshez vezet. Nem azt propagálom, hogy el kellene kezdeni fejetlenül gyilkolászni, hanem arról, hogy kellene hagyni a természetet is szóhoz jutni ott, ahol szót kér. És észre lehet venni, hogy az hol van, ha nyitott szemmel járunk. A 90 éves nénik ilyenek és a nagyon koraszülött gyerekek is. Az öngyilkos jelöltek is. És mondok még egy kemény dolgot, vállalom, ha leharapjátok a fejem: szerintem ide tartozik az a ketegória is, amikor valakik 10-15 évet járnak lombik programra azért, hogy gyerekük legyen.

        Kedvelés

      • Ugye úgy érted, az a 90 éves néni, akit újraélesztettek. (Én épp ezt tapasztalom a magyar egészségügyben, hogy elterjedt az a dolog, amit én informális passzív eutanáziának hívok, azaz az idős, közeli hozzátartózóval – értsd, aki rendszeresen látogatja, érdeklődik az állapotáról stb. nem rendelkező embereket egyszerűen elteszik láb alól. úgy, hogy nem kapják meg a szakszerű ellátást vagy nem úgy, nem akkor, nem olyat stb. Persze nem akarok általánosítani, de jó okom van feltételezni, hogy ez egy viszonylag elterjedt gyakorlat. Az oka valószínűleg egyszerű hanyagság, rendszerhiba.)

        Kedvelés

      • Igen, az olyan 90 évesekről beszélek. A bökkenő itt az, hogy ki dönti el, hogy hívjanak-e mentőt vagy se, de ha az ilyen helyzeteket megelőzi beszélgetés a nagymamával, hogy te nagymama, mit gondolsz a halálról és mit szeretnél akkor ha? akkor ez nem lesz kérdés pillanatnyilag. Én így látom. A halálról is kellene sokat-sokat beszélgetni.

        Kedvelés

    • A klónozás es a robotok megremiszt, de sokkal jobban mint a tulnepesedes. Talán mert futurisztikusabb problémának tűnik, idegen erőket feltételez.

      A negyedik életmentés után mit mond az öngyilkos? Köszönöm?

      Kedvelés

      • Pikareszk, akit mi visszahozunk, az megy tovább az intenzív osztályra és nem akadt még példa, hogy jött volna és megköszöni, hogy visszahoztuk. Úgyis addig próbálkozik, amíg sikerül neki. Ritka az, aki 4-szer próbálkozik, van aki már a második alkalommal keményen rádolgozik és sikerrel jár. De volt példa négy próbálkozásra is. Engem megdöbbent a sok szenzáció hajhász hír, amikor ilyeneket hallok/olvasok, hogy agyhalott anyuka testében növesztettek 7 hónapos csecsemőt Debrecenben. Persze ebben benne van az is, hogy az orvosok kisisteneknek érezhetik magukat ideig-óráig. Na erre haragszom. Valóban nagyon sok betegség ellen találtak megoldást, de a másik oldalról nem történik meg a kompenzálás: nincs meg a halál méltósága az időseknek. Talán kemény dolog, amit most írok, de az emberek nem tudnak mit kezdeni a halállal. A rákos beteg hozzátartozói az utolsó stádiumban agonizáló beteget elviszik kórházba meghalni. Az élet a kórházban kezdődik “szakemberek” kezei között és kórházban végződik. Véletlenül sem abban a közegben, ahol méltó módon történhetne meg. Messzire elrugaszkodtunk a természettől. és biztos, hogy nem jó irányba haladunk… Én ezt nem írnám csak a túlnépesedés számlájára. ez a probléma sokkal összetettebb és több köze van nyugati fejlett országok mentalitásához, mint a természeti népek szaporodásához…

        Kedvelés

      • Szerencsére nem vagyok szakértő a témában, hogy lehet úgy öngyilkosnak lenni, hogy nem sikerül?

        Kedvelés

      • Pl. úgy, hogy ha mi nem rontanánk el a dolgot mindig egy gyomor mosással, akkor sikerülne 🙂

        Kedvelés

      • Vagy úgy, hogy hamarabb megtalálnak a felvágott karoddal, mint hogy elvéreznél. Azonnal visszavedlesz öngyilkos- jelöltté.

        ‘Engem megdöbbent a sok szenzáció hajhász hír, amikor ilyeneket hallok/olvasok, hogy agyhalott anyuka testében növesztettek 7 hónapos csecsemőt Debrecenben. Persze ebben benne van az is, hogy az orvosok kisisteneknek érezhetik magukat ideig-óráig. Na erre haragszom.’

        Ez engem is megdöbbent, és borzadok, amikor ilyet olvasok, ahelyett hogy csodálnám, de hangosan ritkán mondom ki amit gondolok, eretnekség a tudományt kritizálni.
        Istent játszik az ember, már akkor is, amikor állatfajokat génmanipulál, de szerintem már akkor is, amikor növényekkel teszi ugyanezt.
        Mag nélküli szőlő, hogy ne menjünk messzire, mert milyen bosszantó már a szőlő magja.

        Kedvelés

      • “Az élet a kórházban kezdődik “szakemberek” kezei között és kórházban végződik. Véletlenül sem abban a közegben, ahol méltó módon történhetne meg.”

        hát én sem értettem, hogy miért kell a kilencvenéves, beteg nagymamámat háromszor újraéleszteni, másfélórán keresztül, hogy utána még öt napig vegetáljon gépekre kapcsolva és meghaljon idegen helyen, idegen emberek között. ha két perccel később ér ki a mentő, meghalt volna otthon úgy, hogy anyukám fogja a kezét.

        Kedvelés

      • Jaj, de szörnyű! Amikor a nagymamám haldoklott, akkor éreztem úgy, hogy most a kezemben van az élete: én döntöm el, hogy mikor és hogyan hal meg azzal, hogy kihozom-e a kórházból vagy sem. Mert ha kihozom, akkor meghal otthon egy hónapon belül, és az alatt egy hónap alatt tönkremegyek én is, ő pedig sokat szenved, vagy bent marad és még él fél évet, viszonylag jó közérzettel, de idegenek között távozik. Az előbbi mellett akkor lett volna jogom dönteni, ha van otthon lehetőség a szakszerű ápolásra, de nem volt. Na, ezt kellene valahogy megoldani, de ez kb olyan szintű utópia, mint hogy a nők fizetést kapjanak a háztartási munkáért.

        Kedvelés

      • Nem, mert az otthon ápolást semmiképp sem tudtam volna vállalni az adott körülmények között, ez döntötte el a kérdést igazából.

        Kedvelés

      • Életem végéig hálás leszek azért, hogy anyukám itthon halt meg, 80 éves elmúlt, a szíve mondta fel a szolgálatot, és nem ért ki időben a mentő.

        Gyűlölte a kórházakat, és ott valójában már 2-3 nap alatt képes volt teljesen hospitalizálódni, leépülni (holott többnyire nem túl komoly okok miatt került be – pl. epeműtét, bevérzett húgyhólyag, éves rendszeres infúziós “feltöltés”, mert keveset ivott -, és nem is túl gyakran), amit aztán itthon hetek kemény munkájával tudtunk csak korrigálni.

        Igen, én sem értem – akár PC, akár nem – mire jó félidőben “megszült” kisbabákat hatalmas energia ráfordítással gyakorlatilag életre képtelen emberré nevelni. Minden tiszteletem azoké, akik vállalják a nevelésüket, és azt gondolom, megérdemlik az összes létező segítséget, de hősként ünnepelni az ezzel foglalkozó kórházakat, orvosokat, túlzás.

        Azt sem értem, ha valaki meg AKAR halni, azt miért nem hagyják, lett légyen akármilyen indoka is erre. Végtére ő csak tudja, hogy értelmes-e számára az élet, van-e célja, örömét leli-e valamiben,. stb.

        Kedvelés

      • A mai protokollok mellett a 24-25 hétre született (és életben maradt) babák 85%-a egészségesen, minőségi életre készen kerül haza a legújabb statisztikák szerint.

        Kedvelés

      • Szerintem is, ha valakinek fáj a lelke, joga van meghalni. És az életképtelent nem szabad saját maga és mások nyomorúságára életre menteni. Punktum.

        Kedvelés

      • Itt csak az a bökkenő, hogy ki dönti el és miylen alapon, hogy honnantól számít valaki életképtelennek. Sokszor még az orvosok is csak találgatnak, hogy milyen helyzetben kinek mennyi az esélye és mire.

        Kedvelés

      • Lehetne megoldás, hogy a szülő dönt, mert vállalja ezt végső soron, de nem tud informáltan dönteni, mert az orvos nem tudja, s amit tud, nem mondja. Azért a 24 hét, az nagyon durva.

        Kedvelés

      • Igen, tudom, hogy ez a bökkenő. És nem is szeretnék ilyen döntési helyzetbe kerülni.
        Szerintem az lenne a helyes, ha a szülő szabadon dönthetne, mindenféle feléje irányuló nyomás nélkül. Tehát ha vállalja, hogy esetleg súlyosan – vagy kevésbé súlyosan – sérült marad a gyermek, de azért fel akarja nevelni, tehesse ezt meg nyugodtan, kapjon meg hozzá minden lehetséges segítséget. Ahhoz is, hogy majd a felnőtt sérültet megbízható, méltó ellátást nyújtó otthonban helyezhessék el, szükség esetén (ergo:amikor a szülő elhuny, vagy már nem tudja ellátni).
        De mondhasson is le róla oly módon, hogy akár a gyászmunka elvégzésében segítik, ha kéri, eltemettethesse, de ne legyen kötelező, És pláne ne bélyegezzék meg, hogy nem vállalta a vesződést. Viszont ez esetben a babát ne tartsák életben, annak nincs értelme, legfeljebb, ha jelentkezik egy elszánt örökbe fogadó szülő.

        Kedvelés

      • Igazad van, en emiatt szegyenkezem mint orvos mindennap es nem ertem az emberiseget!!! es tenyleg errol beszelni szentsegtöres mert akkor a korhaz sok penztol esik el! hova jutottunk!!!! ezert szeretnek egyszer majd “igazi” orvoskent dolgozni es operalni Afrikaban vagy Azsiaban

        Kedvelés

      • “Talán kemény dolog, amit most írok, de az emberek nem tudnak mit kezdeni a halállal.”
        Nem kemény egyáltalán, a tényeket írtad le. Ez VAN. Polcz Alaine, a magyarországi Hospice mozgalom alapítója, valamint a tanatológia (a haldoklás, a halál és a gyász tudománya) itthoni bevezetője sokszor, sok helyen leírta, hogy minél kevésbé tudunk élni, annál kevésbé tudunk meghalni és haldoklót kísérni, és ez nem csak a haldokló, hanem az élők óriási vesztesége is. Sőt: van egy olyan fázis a halál előtt, amikor a maradóknak (hozzátartozók, barátok) nagyobb segítségre van szükségük, mint magának a haldoklónak.
        Szerencsére kezdünk látni valamiféle változást, hogy ez a tabusodási folyamat visszaforduljon, és újra a köz- és egyéni tudatba kerüljön a halál, mint az élet egyetlen elkerülhetetlen ténye. Múlt héten alakult meg a Nárcisz Asztaltársaság, óriási előrelépés, és én lelkes vagyok nagyon. http://hvg.hu/gasztronomia/20131212_Megalakult_a_Narcisz_Asztaltarsasag

        Kedvelés

  3. Ismét nagyon mellbevágó cikk lett. Három gyermeket nevelek, 2 közülük hamarosan kirepül. Még most is folyamatosan küszködöm, hogy azok az útravalók, amiket én kaptam és amiben a szüleim, nagyszüleim élnek, az anyagi boldogulásuk szempontjából nem sokat érnek (rendszerváltáskor voltam 14- nekem is gyökeres változásokat hozott) Jól működő család vagyunk ( egyedül nevelem őket), gondolkodni megtanítottam őket. A kisebbik lányom például megmondta, egészen biztosan nem szeretne gyereket. Elképedtem és nyitottam a szám, hogy mondjam a már ismert szövegeket, de aztán időben becsuktam. Azóta becsukom minden ismerősömnél, nem kérdezem meg: “mikor jön a baba” hanem inkább beszélgetünk ( a korosztályom most van az utolsó pillanatba szülünk korszakban- és nagyon sokuknak nincs gyereke) és megértem és elfogadom, miért nincs. Azt viszont igenis nem értem, ( bár nem szólok), hogy amikor a jelenlegi kettőt pl. is nehézségekbe ütközik felnevelni, miért lesz még kettő? Igen, és jellemzően vallásos gyülekezetbe járóknál látom ezt, ahol ez dicsőség, a Könyvekre hivatkozva. Olyan átláthatatlan világot élünk, hogy még csak azt sem érzem, hogy vaktérképet adhatok a gyerekek kezébe. Szeretünk gyalogolni, városon belül nagyon ritkán autózunk, megtanultuk látni a természet szépségeit, a szemetet válogatjuk, gyűjtjük, kertészkedünk, nem vegyszerezünk, tudatosan vásárolunk, de ez nagyon- nagyon kevés. Főleg, hogy -vidéki kisváros lévén- még azzal a szemlélettel is küzdünk, hogy ha nem jó nagy autóval érkezel az üzletfeledhez, senki vagy. Kosztümben biciklizni? :)))) Ilyenkor csak annyit szoktam mondani, ha a Nemzeti Bank alelnöke mehet biciklivel munkába, én is mehetek.
    Mindezeket azért írtam csak le, mert hiába teszünk meg kis lépéseket itthon, nem tudok örökérvényű mutatókat mutatókat adni. A változást tudom átadni egyedül, az alkalmazkodási képességet, és hogy attól, hogy ők hárman testvérek, nem kell, hogy ez náluk is így legyen. Hogy csak duma, és csali a diákhitel elengedése, meg a GYED extra, meg miszösz, ez csak pénz, abból is igen apró. Annak a gyermeknek ki ad életteret, életminőséget ha felnő? Azt is kapnak ezzel? Felelős gondolkodású embert ilyennel ösztönözni???? Én elhiszem, hogy fogynak a magyarok, de észre kellene venni, hogy nem elszigetelten élünk egy világban, hanem egy ettől függetlenül egy olyan folyamat részei vagyunk világban, hogy nem kell ócska szövegekkel gyerekvállalásra buzdítani. Ebbe a kampányba aztán a kormány mellett szépen beszáll az egyház is, és az esetlegesen gyermektelen vagy egygyermekes nők állandó magyarázkodásra kényszerülnek. Észre kellene már venni, hogy társadalmi ( csak belpolitikai) szempontból fontos, de igenis mindenkinek ez egyéni felelőssége és ilyen direkt módon nem szabad beavatkozni. A fogamzásgátlók ára ez egekben, tömegesen születnek a véletlen gyerekek, aki aztán megideologizálva (ahova Isten bárányt ad, legelőt is ad) maradnak is. Vagy rosszabb esetben még ideológia sincs mellé.
    Bocsánat a hosszú szövegért, de a korom miatt, nap, mint nap belefutok ebbe, és nagyon nem a szép oldalát látom…..

    Kedvelés

    • Bocsánat, hogy kiragadok egy gondolatot, most csak erre reflektálnék, mert a munkám miatt most ez áll hozzám közel. Felelős embert tényleg nem lehet a gyed extrával és társaival ösztönözni, és sajnos itt pont nem ez a cél, nyilván, mármint nem a felelős emberekre való hatás.
      Emlékszem, már kamaszkoromban valósnak éreztem a túlnépesedés problémáját. Pedig ez a 80-as években volt. Azt viszont nem gondoltam, hogy úgy fogom érezni szülőként, hogy józan értékek mentén gyereket nevelni ilyen baromi nehéz lesz ellenszélben, és hogy gyakran elkap majd a rettegés attól, miben, mire fog felnőni.

      Kedvelés

      • Teljesen egyetértünk, de elvileg a cél a valóban adózó, felelős munkaképes állampolgár volna a társadalom szempontjából a cél. Így az intézkedések cél tévesztenek. Eltartandó felnőttek tömegeit növelni öngyilkos cselekedet az ország szempontjából.
        A rettegés pedig sajnos kiváló szó, folyamatosan küzdünk mi is az ellenszél ellen….

        Kedvelés

      • Az baj, legalábbis én úgy látom, és igyekszem, hogy ne túlnyomórészt a saját helyzetem miatt gondoljam úgy, hogy a gyed extra egyszerűen _nem megoldás_.

        Igen, csak elvi cél az, hogy felelős, munkaképes egyének vegyék igénybe, de amíg ennek egy kardinális eleme sok esetben hiányzik (azaz munkalehetőség a gyerek után is, tartósan és sokkal, sokkal több részmunkaidős opció, a teljes munkaidőshöz képest arányosan kevesebb járulékkal), mert amint gyereked születik, a munkahelyed korántsem rajong már annyira érted, mint korábban, addig sajnos az az egy-két évi plusz pénz eltörpül az egy-másfél évtizedig tartó másodrangú munkaerővé válás mellett.

        A rettegés olyan szinten volt benne a napjaimban, hogy a gyerekem csecsemőkorában is többször álmomból riadtam fel, hogy mi lesz öt, tíz év múlva, hogyan fogjuk megoldani a problémáinkat. Valahogy úgy érzem, hogy nincs elegendő munícióm, mintám a gyerekneveléshez, hogy amit én kaptam, az a jelenben már nem elég, és nem is tudom, hogyan lehetne átalakítani konvertibilissé… 😦

        Kedvelés

      • “Teljesen egyetértünk, de elvileg a cél a valóban adózó, felelős munkaképes állampolgár volna a társadalom szempontjából a cél.”
        az nagyon idealista és illuzórikus felvetés, hogy a társadalom szempontjából az lenne a cél, hogy a tagjai békében és békességben élhessenek és lehessenek aktívak és tevékenyek, koruknak, képzettségüknek, egészségi állapotuknak, érdeklődési körüknek, tehetségüknek megfelelően? és mondjuk ezen az alapon felépíteni a társadalom működtetési mechanizmusait, amiben az adófizetés egy lehetséges (nem feltétlenül szükséges) eszköz?
        az intenzív tejelő marhatelepen szoktak ilyeneket mondani (tényleg, nem ironikusan mondom), hogy a cél, hogy jól tejeljen a tehén és ez még ott is vitatható, ha az élőlény jóléte is fontos.
        egy ilyen ideális rendszerben sokkal kevesebb eltartandó ember lenne, nem úgy mint most, hogy kábé a társadalom nagyobb része kiszorult a folyamatokból, és “el kell őket tartani”, a gyerekek, a frissdiplomás munkanélküliek, a gyesen lévők, az 50 felettiek, a nyugdíjasok, a munkanélküliek. itt lassan már alig van ember, akinek helye van a társadalomban, aki meg hozzáfér az “adózó, felelős munkaképes állampolgár” pozícióhoz kénytelen megszakadni a munkahelyén.

        Kedvelés

      • Én is azért írtam, hogy a társadalom szempontjából. Mert közgazdaságilag egyéb más az ország szempontjait figyelembe vevő nézőpontokból ez lenne az ideális. Azért írtam csak, hogy bár az intézkedéssel ezt szerették volna elérni, de pont nem ezt fogják…

        Kedvelés

    • “Olyan átláthatatlan világot élünk, hogy még csak azt sem érzem, hogy vaktérképet adhatok a gyerekek kezébe. ”
      én is pont ezt érzem, jó szar érzés.
      meg azt is, hogy nagyon óvatosnak kell lenni, hogy miket mondunk nekik Szóval, Törvénnyel. én jelenleg kb. annyit tudok nekik jó szívvel mondani útravalónak, hogy figyeljenek, nézzenek ki a fejükből, merjenek gondolkozni, merjenek kreatívnak lenni, merjenek újat próbálni (mivel látszik, hogy az ősök útja eléggé zsákutcagyanús), merjenek kritikusan gondolkozni, merjenek a saját szívükre hallgatni és merjék járni az útjukat. és tartsanak össze, egymással, és azokkal akiben bízni tudnak.

      Kedvelés

  4. Szerintem ott (Európa nagy része) ahol a tulnepesedes es a népességfogyás nem égető, valódi probléma, elfogadhatatlan a beleszólás pro es kontra.
    Nehéz erről a témáról pc-n beszélni, mert vannak jellemző jelenségek, vegyük csak Afrikát, vagy vallasokat, amiknek van olyan erejük, hogy meg mindig erősebbek a születés szabályozás adta női szabadságnál.
    Szóval szerintem, ebben a kérdésben most legkevésbé mi vagyunk a hunyók, bár ettől meg a probléma valós es beszélni kell róla. Annál is inkább, mivel a politikai hatalom is állást foglal a kérdésben. Ez ellen fontos felemelni a szavunkat.

    Kedvelés

  5. ezzel most nagyon nem értek egyet
    szerintem a tudatos gyermektelenség meg a túlnépesedés problémájának átérzése között nem hogy ilyen jellegű összefüggés nincs, hanem épp ellenkezőleg. aki ugyanis nem akar gyereket, nagy átlagban azért nem, hogy az említett rabszolgák által megtermelt előnyöket egyedül és jobban élvezhesse. máskülönben remetének állna egy passzív házban.

    a nagycsaládodok közül viszont sokan éppen a kényszerből kifolyólag környezetkímélőbb életet folytatnak.
    azt persze nem hiszem, hogy száz százalékban működik a takarékos szegénység elve, de azért sokmindenben igen.

    azt pedig nagyon nem szeretem, amikor a Bibliáról ennyire lesajnálóan írnak, azért, mert ez burkoltan pontosan azt az attitüdöt várj el, ami ellen ezen a blog is irányul: nevezetesen aki mondjuk kereszténynek, vallásosnak tartja magát, az helyből fogadja el, hogy a másik ilyen stílusban nyilatkozik az általa szentként tisztelt dologról, és húzza be fülét-farkát, neki nem lehet igaza, mert kötelessége elfogadni a másik véleményét.

    és ezzel most nem azt mondom, hogy bármilyen szélsőséggel azonosulnék, vagy hogy ne fogadnám el, ha valaki ateista, csak azt nem szeretem, amikor az ateisták a sovinisztákhoz hasonló lesajnáló stílusban nyilatkoznak hitbéli dolgokról. (vö: cinkos összekacsintás a haverokkal, amikor panaszkodik az asszony és ugyan, minden Biblia-hívő hülye)

    a teológusok pedig épp eleget foglalkoznak ezekkel a bibliaértelmezési problémákkal ahhoz, hogy mi ne intézzük el ezt ennyivel.

    Kedvelés

      • mindenféle fogyasztás, amit kisebb mértékben és korlátozottabban tudsz megvalósítani gyerekkel, egyszerűen azért, mert meg kell oldanod a felügyeletét közben.
        van tudatosan gyermektelen ismerősöm, aki teljesen jól döntött, tényleg nem való neki gyerek, de pontosan azért nem, mert nem hajlandó másképp szervezni és megosztani, ill. csökkenteni az életét kitöltő dolgokat, programokat, anyagi javakat, időbeosztást, stb.
        de ezt a döntést ő nem az emberiség vagy a bolygónk iránt érzett felelősségérzettől vezérelve hozta meg, hanem abból kiindulva, hogy hogyan akarja élni az életét.

        Kedvelés

      • nem, egyáltalán nem baj, írtam is, hogy jól döntött az illető.
        ez csak arra vonatkozott, hogy szerintem nem a túlnépesedés problémájának megoldásaként merül fel ez a jelenség, hanem inkább a fogyasztói társadalom eredményeként.

        Kedvelés

      • Figyelj, én ezt tényleg nem értem: “említett rabszolgák által termelt előnyöket”. Volt már ilyen diskurzus pl, hogy ne kapjon (annyi) nyugdíjat, akinek nincs gyereke, ettől eléggé fázom. És mondjuk ha megfordtjuk a dolgot, akinek gyereke van, annak sem azért van, hogy majd legyen, aki mondjuk nyugdíjat termel, hanem ha úgy vesszük, merő önzésből, mert azzal jár nem elhanyagolható mértékű érzelmi, erkölcsi, hovatovább anyagi zseton. Nézhetjük erről az oldalról is ezt a kérdést, de ez olyan egymásra mutogatás-szerű, nem?

        Kedvelés

      • Én azt hiszem értem, amit Coffie akar mondani. Szerintem Ő arról a rétegről beszél, aki habár nem vállal gyereket, de egymaga életstílusából adódóan többet fogyaszt, vagyis nagyobb terhelést jelent a környezet számára (ha már így vesszük), mint mondjuk egy négy gyerekes család.
        Egyébként én pl. érdeklődve figyelem a Krisna hívők közösségét és csodálom azt, hogy Ők szinte tökéletesen önfenntartók, talán tőlük környezettudatosabb közösséget nem is ismerek. Valóban a probléma összetettebb, gazdasági érdekek, a fogyasztói társadalom problémái mind mind befolyásolja azt, amerre tart a világ.

        Kedvelés

      • igen, valami ilyesmire gondoltam, meg kicsit durván fogalmaztam, nem értékítéletnek szántam, vagy másramutogatásnak, hanem csak annak illusztrálására, hogy a nyugati tudatos gyermektelenség nem eleve adódik a túlnépesedési probléma átérzéséből (és nem tudom, elvárható-e egyáltalán, hogy adódjon.)

        Kedvelés

      • Csak jelzem, hogy mindenfele statisztika szerint a gyermekteleneknek sokkal-sokkal kisebb az okologia labnyoma, mint a (foleg kis-)gyermekes csaladoknak. Nem egyszer/ketszer nagyobb a labnyom az 1-2gyerekes csaladnal, hanem sokszorosa. Atlagrol beszelunk, nem az okotudatos emberekrol.

        Kedvelés

      • Szerintem nem csak az vezérelheti a tudatosan gyermekteleneket, hogy élményből vagy anyagi javakból többet szeretnének fogyasztani. Van, akinek a hivatása vagy a párja vagy a körülötte lévő emberek adnak annyit, hogy nem érzik szükségét annak, hogy egy saját gyerek adja meg nekik a boldogságot vagy az élet teljességét, és vannak, akiknek nem jön be a gyerekes életforma, vagy egész egyszerűen nem vágynak gyerekre. Bocs, nekem furcsa az a megfogalmazás, hogy azért nem való neki gyerek, mert nem hajlandó másképp szervezni és csökkenteni az életét kitöltő dolgokat. Ez olyan, mintha mindenki számára elő lenne írva a gyerekvállalás, mint kötelezően “letudandó”, kipipálandó életfeladat (persze a társadalmi nyomás miatt sokszor úgy fest, mintha így lenne), ő meg renitensen kilóg a sorból. Miért kellene neki hajlandónak lenni? Ha a gyerek iránti vágy felülírná benne a többi, számára fontos dolog jelentőségét, akkor biztos lemondana erről-arról. Szerintem nem úgy van, vagy legalábbis nem úgy kellene lennie, hogy egy bizonyos életszakaszunkban egyszer csak hajlandónak kell lennünk lemondani más dolgokról, mert eljött a gyerekvállalás ideje, hanem hogy ha valaki vágyik gyerekre, akkor annak érdekében valószínűleg le kell majd mondania dolgokról, és valószínűleg le is fog.

        Kedvelés

      • Igen, feltetelezni, h valaki azert gyermektelen, mert tobbet alar fogyasztani, az kb olyasmi, mint azt allitani, h mindenki a csaladi potlekert szul. Biztos vannak ilyen indittatasu dontesek, de nem gondolom, h ez a legfobb ok. Sot, a tudatos gyerektelenseg nagyon (on)tudatos szemelyiseget feltetelez (mert egyelore szellel szembeni, nehezen felvallalhato dontes). Ezek a tudatos emberek solszor mas iranyban is elkotelezettek (kornyezetvedelem, kevesebb fogyasztas). Errol persze nincs statisztika, csak abbol tudok kiindulni, amit magam korul latok.
        A tobbi, hogy neked feltetlen le kell mondani valammirol es feltetlen szulnod kell, az pontosan az annak a tarsadalmi szocializacionak az erve, amely a noknek egy lehetseges eletutat kinal fel. Ezert nem tetszett a “divat” szo hasznalata ezzel kapcsolatosan. Divatnak minositeni a szokassal szembemeno donteseket (gyerektelenseg, nem eleten at tarto monogam kapcsolat) resze annak a nyomasnak, elvarasrendszernek, amivel a noket adott szerepben akarjak tartani. Emlekeztek arra, mikor a ’80-as evekben sokak szerint “divat volt”valni? Pedig csak vegre megtehettek sokan, h rossz hazassagukbol kiszabaduljanak. Ma meg mar teljesen normalis valni.

        Kedvelés

      • nem tudom másként megfogalmazni, de nem az volt mögötte, amit itt leírtál (ez szerintem a többi kommentemből is világosan kiderül.)

        Kedvelés

      • Azért azt is vegyük bele, hogy egy gyereket normális körülmények között felnevelni elég sokba kerül. Úgy értem, hogy jusson neki sajt is meg könyv meg kirándulás. Akkor is, ha nem hülyeségekre költötök, „csak” minőségre (nekem pl. ijesztő, hogy tömegek nőnek fel margarinos kenyéren, és nem csak ott, ahol apa eljátékgépezi a pénzt). Szerintem az egy teljesen érthető döntés, hogy ha ezt nem érzi valaki biztosítottnak, akkor inkább nem szül, és a fennmaradó valamennyijét inkább a saját életminőségére költi.

        Kedvelés

    • Sziasztok, én már nagyon rég nem kommenteltem, de azért folyamatosan figyelek és olvasok itt. Egyetértek azzal, hogy aki nem akar gyereket, az általában nem azért nem akar, mert a Föld jövője és a túlnépesedés problémája annyira gyötri őt, és a társadalmi felelősségválás érzete felülkerekedik benne a gyerek iránti esetleges vágyon. De szerintem ezt nem is állítja a poszt. De ha azt mondjuk, hogy a tudatosan gyermektelenek általában azért nem akarnak gyereket, hogy “az említett rabszolgák által megtermelt előnyöket egyedül és jobban élvezhessék”, az megint olyasfajta stigmatizálás és prekoncepció, ami ellen fel szokás hördülni ezen a blogon. Aki szeretne gyereket, az meg miért szeretne? Gondolom, nagy átlagban ők sem azért, mert túlbuzog bennük a társadalmi felelősségvállalás kényszere (nosza tegyünk a népesség csökkenése ellen, legyen elég adózó, mentsük meg a nyugdíjrendszert stb.), hanem mert ők meg úgy érzik, hogy így lesz teljes a saját életük, így lesznek boldogak, így fogják jobban élvezni az életet. (Vagy társadalmi nyomásra, “mert így szokás, mert ez a normális”.) Összességében szerintem szinte mindenkit a saját jövője és boldogsága izgat, amikor úgy dönt, hogy akar-e gyereket vagy sem. Csak ha a túlnépesedés ilyen aggasztó méretű, akkor talán érdemes volna visszavenni abból a propagandából, hogy a tudatosan gyermektelenek önzők, és minden eszközzel szaporodásra kell buzdítani a népeket, mert jajj, nemzetünk népessége fogyatkozik.
      Van egyébként a tudatosan gyermekteleneknek egy olyan mozgalma, akik gyermektelenségük mellett (vagy ahhoz szorosan kapcsolódva) kifejezetten fontosnak tartják a környezettudatos életmódot: http://chetlifestyle.wordpress.com/ Gondolom, elsősorban ők sem a környezettudatosság miatt döntenek a tudatos gyermektelenség mellett, csak ha már egyszer van a gyermektelenségnek egy olyan következménye, hogy összességében kisebb ökológiai lábnyomot hagyunk magunk után, akkor ez a 2 dolog logikusan összekapcsolható.

      Kedvelés

      • á, bocs, most látom csak, hogy amíg ezt írtam, fentebb már leírtatok egy-két gondolatot, amit én az előző kommentemben.

        Kedvelés

      • igen, szerintem is békén kéne hagyni a gyermeket nem vállalókat, mondjuk úgy alapból, kinek mi köze hozzá.
        de az sem elvárható, hogy itt azért ne szüljön valaki (több) gyereket, mert Afrikában sokan vannak és éheznek.
        ugyanakkor az is marhára fáraszt és frusztrál, hogy minden egyes termék megvásárlásánál az én felelősségem, hogy kivágnak miatta egy esőerdőt.
        a fogalmazás lehet, hogy pongyola vagy durva volt, szerintem egyszerűen két teljesen különböző dolog a túlnépesedési probléma megoldása, meg a tudatos gyerektelenség, az eltérő földrajzi helyek miatt. a tudatos gyerektelenség ott lenne megoldás (bár ott sem biztos, lásd Kína) ahol helyben probléma a túlnépesedés.

        Kedvelés

      • Egy Föld van, egy vízkészlet, egy légkör, egy erdőállomány, egy energiakészlet. Mi például az oroszoktól kapjuk a gázt. Akkor hol nem szabad túlnépesedni?

        Kedvelés

      • hát nem tudom, de én valahol személyes sértésnek veszem, ha olyan problémákat kell a nyakamba vennem, és felelősnek éreznem magam értük, ami ellen a magam eszközeivel képtelen vagyok fellépni.
        de ha mondjuk mindenki odafigyelne arra, hogy szabolcsi almát vegyen az új-zélandi helyett (és azt is forgalmazna!) akkor máris előrébb vagyunk, és ezen a szinten nem kellett a bálnavadászattal vagy hasonló dolgokkal küzdeni.
        és itt van az, hogy szerintem nem szabad 100%-ban az egyénre terhelni a felelősséget, és hogy talán kis lépésekben, elsősorban a helyi problémákkal és lehetőségekkel lenne érdemes foglalkozni.
        az ellen nem tudok tenni, hogy Kína megvásárolja a maradék esőerdőket és olajat fog kitermelni a helyükön. és erre sajnos az sem megoldás, hogy kevesebb gyerek születik Európában.

        Kedvelés

      • Ezzel nagyon egyetértek. Örülök, ha a saját portámon rendet tudok tartani. Nem bírok felelősséget vállalni az egész Földért 😦

        Kedvelés

      • Igen, én sem szeretem ezt a kollektív felelősségvállalás elképzelést. Ha valami nem aaz én hibám, azt ne kérjék rajtam számon. Ami viszont az enyém, azért vállaljam a felelősséget. Ez a kollektív felelősségvállalás csak arra jó, hogy a valódi felelősök kibújhassanak a következmények alól. Természetesen nem álltatom magam azzal, hogy a mivel én nem népesedek túl, hát nincs is felelősségem a bolygó tönkremenetelét illetően. Mindenkinek a saját megoldandó problémáival kell folalkozni. A fejlett világnak az ökológiai lábnyom csökkentésével, és a tudomány bolygóromboló problémákra állításával, a fejletlen világnak meg a felvilágosítással, fogamzásgátlással, veszélytelen abortuszhozzáféréssel.

        Kedvelés

      • “de az sem elvárható, hogy itt azért ne szüljön valaki (több) gyereket, mert Afrikában sokan vannak és éheznek.”
        Coffie, teljesen egyetértek. én személy szerint mélyen hiszek abban, hogy ha valóban szabadon tudnának dönteni a nők és a jól működő párok (és pl. nem ideológialiga és társadalmilag erősen elnyomva), akkor nem lenne túlnépesedés. én is azt mondom, hogy persze, szüljön mindenki aki szeretne. senki szülésébe és nemszülésébe nem szabad beleszólni. plusz valóban érték az élet, és fontos, hogy legyenek utódok. én nem arról írtam, hogy bárkit lebeszélni kellene. nincs ilyen elvárás amit írsz. elvárás bennem aziránt van, hogy gondolkozzunk társadalmi és közösségi szinten, és legyünk tudatosak az egyéni döntéseink kapcsán, pláne akkor ha ilyen tétek forognak kockán. és elvárás bennem az is, hogy legyenek meg azok a társadalmi feltételek, amik támogatják a szülő nőket, a gyereket nevelő családokat, és azok is amik támogatják a fogamzásgátlás hozzáférhetőségét mindenki számára, aki szeretné őket használni.

        Kedvelés

      • “én személy szerint mélyen hiszek abban, hogy ha valóban szabadon tudnának dönteni a nők és a jól működő párok (és pl. nem ideológialiga és társadalmilag erősen elnyomva), akkor nem lenne túlnépesedés. én is azt mondom, hogy persze, szüljön mindenki aki szeretne. senki szülésébe és nemszülésébe nem szabad beleszólni” 🙂

        Kedvelés

    • Nagyon egyetértek a keresztenyseggel es Bibliával kapcsolatban írott véleményeddel.
      Értem hogy miért kritikus az, aki kritikus a keresztenyseggel, de a PC kommunikáció kiterjed erre a vallásra is, szerintem, nem csak azokra amik nálunk kisebbségnek számítanak.
      Liberálisnak lenni szerintem nem lehet valaminek az ‘ellenében’.

      Kedvelés

    • “kényszerből kifolyólag környezetkímélőbb életet folytatnak.”
      Na ez egészen biztos, hogy óriási tévedés. Kifejezetten jellemző, hogy a szegényebb, szűkölködőbb emberek nem tudnak odafigyelni a környezettudatosságra, a termelés módjára, csak az ár érdekli őket, és sokkal több (bár olcsó) hulladékot is termelnek, a kínai boltokból vásárolva.

      Kedvelés

      • Nem, de ettől még tény marad. Egyáltalán nem biztos még az sem, hogy az egy főre jutó lábnyomuk jelentősen kisebb, nemhogy a családi teljes.

        Kedvelés

      • Elsősorban a nem nagyon szegény országok szegényeire jellemző, de pl. a sivatagosodás azért olyan erős a Szahel övezetben, mert túllegeltetnek, annyira, hogy már nem tud felújulni a fű – és azért legeltetnek túl, mert kell annyi kecske, hogy ne haljanak éhen az emberek. Aztán persze a sivatagban mégis éhen halnak kicsit később 😦 Vagy fegyverrel szereznek új legelőt – ami megint elsivatagosodik.

        Kedvelés

      • Ezzel szemben nincs autójuk, de van tizenöt éves tévé meg tíz éves vasalo. Ruha sem kerül annyiszor, ahányszor a tehetősebbeknél, viszont gyakoribb a használt bútor, öltözék, ágynemű.
        Kevesebb áruházi termékre jut pénz, több kerül a kistermelőktől, a helyi gazdáktól. Mert az van közel, meg az ad hitelt is.

        Nem mondom hogy nincs igazság abban amit írsz, de hogy óriási tévedés lenne…?

        Kedvelés

    • Megmondom őszintén, én meg abszolút nem értem, miért kellene a vallásnak tabunak lennie? Miért kellene nekem másképp tekinteni rá, mint mondjuk egy politikai irányzatra, vagy tudományos elméletre? Miért várhatják el a vallásos emberek, hogy a vallásukat, hitüket óvatosabban kezelje egy nem vallásos, sőt minimum szkeptikus ember, mint mondjuk a merkantilista gazdaságpolitika eszméjét, vagy a szocialista piacgazdaságét? Vagy akár a kommunizmusét (most az eszméről beszélek, mind a vallás, mind a többi vonatkozásában)?

      Kedvelés

      • akkor a nemvallásos miért várja el ugyanezt? vagy nem (egyébként teljesen jogos) elvárás, hogy ne próbálja senki megtéríteni, és tartsa tiszteletben a véleményét, világnézetét?

        Kedvelés

      • Mit vár el egy nemvallásos? Hogy ne lehessen beszélgetni az ő nemvallásosságáról? Vagy nem értem. Én a magam részéről azt várom el, hogy a vallás ne legyen tabutéma, hogy ne mondják már nekem azt, hogy “ez a hitem, tessék elfogadni, nem vagyok hajlandó vitázni róla”. Miért nem lehet, miért kell megsértődni, ha én azt gondolom, hogy a Biblia simán kritizálható, arról simán elmondhatom, hogy a korabeli emberek eszmerendszerének gyűjteménye (szerintem). Én elfogadom, hogy szerinted meg nem, és igenis meghallgatom, hogy a Biblia szent. Mert naponta tolják az arcomba, sőt a gyerekeim arcába – nem te, ne érts félre. Nekem jöhet a Jehova tanuja, de mindenféle egyéb egyház képviselője is, akár még téríteni is próbálhat, sőt próbál is. A szállodában odarakják az éjjeliszekrényre a Bibliát – mit szólnának hozzá, ha én meg a Tőkét raknám oda? Nem teszem, mert semmi közöm hozzá, de mondjuk Dawkins könyvét lehet, hogy kitenném. Biblia – mellette az Isteni téveszme. Ez így lenne egyensúlyban.

        Kedvelés

      • Azért az európai kultúrát és gondolkodást, tulajdonképpen a kollektív tudattalant erősen meghatározza a kereszténység, ilyen értelemben nem lehet egy lapon említeni a marxizmussal pölö. De az is igaz, hogy a dogmatizálódás még egyetlen vallásnak/eszmeáralmlatnak sem tett jót.

        Kedvelés

      • épp ezért nagyon fontos szerintem figyelemmel kísérni és tudatosan kritizálni. a történelmi hatása, a befolyásának a hatalma miatt.
        szerintem mindenki hite tök fontos és szent. totál privát magánügy. abban a pillanatban, hogy olyan hitet választunk vagy kapunk a szüleinktől, aminek markáns társadalmi befolyása van, attól a pillanattól szerintem kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy azt a vallást amihez a hitünk kapcsolódik kritikai is érheti, nem a hitünk miatt, hanem azért mert társadalomformáló, egyén feletti erő.
        nyilvánvalóan egyik egyháznak, egyik hitnek sincs jobban igaza mint a másiknak. a hit magánügy szerintem is. és minden könyv, minden eszme, minden olyan állítás ami az emberekről szól megkritizálható, sőt fontos is megkritizálni, illetve tudatosnak lenni azügyben, hogy mit fogadunk el belőle, és 1-2000 év távlatából pl. mit tartunk helyesnek az eredeti tézisekből újragondolni.

        nemrég hallottam és nagyon tetszik: cetlire rá van írva: “Question everything! / Mindent kérdőjelezz meg!” alatta másféle írással: “Why? / Miért?”

        Kedvelés

      • Igaz, de ez nem érv. Az is áthatotta az európai gondolkodást elég sokáig, hogy lapos a Föld.

        Kedvelés

      • persze, hogy lehet beszélgetni, de a vallásról, vagy a bizonyos szentnek tekintett iratokról beszélgetés nem egyenlő azzal, hogy kapásból lekezelően nyilatkozunk róluk, tompítás nélkül.
        nekem itt hsz-ek során át kellett magyaráznom, hogy nem, nem ítélem el xy vagy z gyerektelen ismerősömet, csak mert bizonyos kifejzéseket használtam a döntése illusztrálására. akkor egy ilyen témában, mint a vallás, legyünk már kicsit visszafogottabbak.
        a Tőke kipakolása tök jó ötlet, de így van, a hitemről nem vagyok hajlandó vitázni, mert az nem vita tárgya. hiszek, ha hiszek, és nem, ha nem. ettől még nem szólom le a más vallását, vagy a vallástalanságát.

        Kedvelés

      • ezt nem tudom, hogy arra írod-e amit írtam a posztban? én azt nem lekezelően, hanem tényként írtam, nem volt bennem semmilyen bántó, vagy tiszteletlen szándék.

        Kedvelés

      • hirlando: igen, nekem kicsit sok volt, még úgy is, hogy újraolvastam.
        és most az is bevillant, hogy a kérdéses, túlnépesedett területeken vajon mennyire alap ez a bibliai parancs? India, Afrika, Kína…

        Kedvelés

      • elnézést, ha sok volt, nem volt szándékom senki hitét bántani, ne haragudj.
        amit leírtam ennek kapcsán, azok szerintem tények, vagy legalábbis egyféle szempontból teljesen elfogadható nézőpont. nekem is megvan a saját hitem, ha úgy tetszik a vallásom (amúgy szerintem mindenkinek van ilyenje), amit itt már többször ért kritika, ráadásul olyan vonatkozásban ami tök jogos volt. én nagyon fontosnak tartom, hogy kritikusak legyünk a hittel, és az abból levezetett Igazságokkal kapcsolatosan, pontosan azért, mert nagyon fontos mozgató erők és a természetük az, hogy nem bizonyítjuk, hanem elhisszük őket.

        Kedvelés

      • Ha tényleg nem lenne téma a hit, azt is jónak tartanám egyébként. De téma, nagyon is az.

        Kedvelés

      • Mostan nincs agyam, meg ahhoz olyan hangulat kell, meg, mondom, botrányos lenne. Inkább vesszen a feledés homályába.

        Kedvelés

      • Blacinak: szerintem sem visz előrébb, ha attól rettegünk, hogy bármely vallás dogmáit megsérthetnénk és ezért inkább legyen az tabu. Szóval szerintem is vitatkozhatunk vallási kérdésekben is.

        Kedvelés

      • Azért ne kezeljük már egy fogalomként a vallást és a hitet! Egy dolog, hogy mit hisz valaki. Azt valóban illik tiszteletben tartani. De tök más egy inétzményesített vallás, ami társadalmi tudatformálást hivatott végezni. Egy vallást igenis szükséges kritikus szemmel nézni. Magának az adott vallás hívőjének is érdemes gondolkodva elfogadni minden egyes dogmát. Aki nem ezt teszi, az birka, nem gondolkodó ember. Persze tudom, hogy könyebb út, ha valaki megmondja nekem miben kell hinnem, aztán gondolkodás nélkül benyelem. Van, akinek ez a járható út. De kellenek olyanok is, akik felteszik a kérdéseket.

        Kedvelés

      • Kb ugyanezt mondom. Amíg valaki megtartja magának, addig az ő hite, amit tiszteltben tartok (ahogy egyébként azt is, ha éppen valamilyen társadalmi rendszerben hisz, legyen az kommuna, anarchia vagy akár diktatúra, higgyen benne, amíg nem akarja ráerőltetni másokra). Ha viszont ennek a nevében bárkinek bármit meg akar tiltani vagy épp parancsolni, onnantól közügy, sőt akkor is van közöm hozzá valamelyest, ha elkezdi terjeszteni az eszméit. A hit belső dolog, de a vallás már társadalmi következményekkel jár.

        Kedvelés

      • Egyetértek azzal amit írsz, de annyit tennék hozzá, hogy akkor először válasszuk szét a vallást és az egyházat.
        Szerintem, a keresztény vallás, töredéke kritikát érdemel, mint maga az egyház.
        Többnyire súlyos kérdésekben fogalmazhatjuk meg a kritikát, ez tény.

        Kedvelés

  6. “Itt maradnak ezzel a szarral, amit mi, kizárólag mi hagyunk rájuk örökül, és nekik kell majd vállalni mind a felelősségét, mind a fájdalmát őseik elodázott, felelőtlen döntéseinek.”

    Sokszor jár a fejemben ez, hogy a túlnépesedés is “csak” egy következmény. Egyszerre visszafordíthatatlan és megállíthatatlan. Következménye annak, amit mi civilizációnak nevezünk és roppant büszkék vagyunk rá.

    A jövő farmjában meg mindig a 32. percnél kezdem, ott nagyon jó :).

    Kedvelés

    • Ugy gondolom, ezt a problémát a Föld megoldja magától, persze mi is segítünk neki. Madárinfluenza, HIV bármi 24ora alatt körbe tudja járni a földet. 5-600 fős répcsik , 50 tonnás tehergépek, 15000 konténert szállító hajók, vajon mi lesz korunk pestise?

      Kedvelés

  7. Ajánlanám Al Gore An Inconvenient Truth című filmét. Kicsit vontatott, de nagyon tanulságos.
    Nekem is nagyon aktuális a téma, éppen most vizsgáztam Környezetgazdaságtanból. Sokkal összetettebb, komolyabb a probléma, mint ahogy azt az emberek többsége gondolja.
    Egy kis ízelítő:

    Kedvelés

  8. Ha egyszer valaki leönzőz, mert azt mondom neki, hogy nem feltétlen szeretnék gyereket, akkor majd megkérdezem tőle, hogy “Igen, és szeretnéd hogy egy ártatlan gyermeket egy ilyen önző ember neveljen fel?”
    Nekem ez egy nagyon racionalizálós kérdésnek tűnik mindkét oldalról, jönnek emberek ezekkel az ökológiai lábnyomos dolgokkal, meg fogyamagyar, meg bezzegafrikában, meg kileszakieltart-ha-öregleszel; de a gyökerében azt látom, hogy “szeretnék gyereket, mert babázni jó, mert vágyom rá”, és “nem szeretnék gyereket, mert egy ronda ordító krumpli, ezért nem vágyom rá”, de utóbbit nem lehet mondani, mert komoly felnőttek vagyunk, és érvelni kell(ene). A különféle “ellenérvek” meg csak annyit takarnak, hogy “de hát én ellenkezőleg érzek, hogy lehetsz ilyen nemnormális”, némi alapvető rosszindulattal és minden-lében-kanálsággal megtámogatva, míg az egész valahogy morális kérdéssé pörgeti magát, pedig semmi köze hozzá. Az az egyetlen morális vetülete ennek hogy ki honnan veszi a bátorságot, hogy más életébe beleugasson.

    Kedvelés

    • Igen teljesen egyet értek! Én nem vállaltam még gyereket, mert nem voltam benne biztos, hogy miért tegyem, És ott volt az érzés, hogy nem vágytam se a terhességre, se a szülés élményére. Valamint az az érzés, hogy úristen ez az emberke ott lesz életem minden pillanatában, napi 24 órában , legalább 22-24 évig, mint az én fő társaságom. És nem voltam biztos benne, hogy én ezt szeretném, hogy vágyom erre egyáltalán, hogy biztos e az, hogy erre nekem szükségem van. De ha egy nő kimondja ezt, az “nemnormális”

      Kedvelés

    • Igen, ez igaz, amit írsz. Megint azt a konklúziót lehet levonni a beszélgetésből, hogy jó lenne egy olyan világban élni, ahol senki nem tör pálcát senki felett azért, mert így, vagy úgy gondolja.
      Ha megengeditek, számomra elgondolkoztató:

      Kedvelés

      • Nekem George Carli videója cinikus, bántó, minden szellemi magasságot nélkülöző, destruktív és borzaszóan elszomorított az ujjongó, tapsoló szenzációra éhes tömeg. Megvédeni nem fogom tudni az álláspontomat, ahhoz még kicsi vagyok 🙂 Ezek az érzéseim és benyomásaim. De aszzem: a KÖZÖNY! A közöny a legaljasabb állapot.

        Kedvelés

      • szerintem is. számomra ő nagyon mélyen humanista, aki szépítés nélkül tükrözi azt, amivel nem szeretünk szembenézni, ráadásul valami elképesztően karcos humorral. Hofi volt még ennyire penge szerintem.

        “arra hívja fel burkoltan a figyelmet”
        :D, jól beburkolta :)… “pack your shit folks. we are going away…” szerintem egy zseni volt a fickó, középosztály, fehér, keresztény férfi.
        ez megvan? az abortuszról. kő kemény:

        Kedvelés

      • szerintem carlin teljesen rendben van. érteni kell. nem itélkezik, de kitűnő a faji önkritikája. szerintem legtöbbünknek az fáj. makrogondolkodású. nagyon fontos a nézőpontja. itt nem kerül szóba a felelősség, hanem a tolerancia. csinálhatunk, amit akarunk, előbb-utóbb rend lesz, beáll az öntisztító folyamat. össze leszünk pakolva a szarunkkal együtt. úgyhogy szarjunk csak nyugodtan, gyártsuk a plasztikot…

        Kedvelés

    • “szeretnék gyereket, mert babázni jó, mert vágyom rá”, és “nem szeretnék gyereket, mert egy ronda ordító krumpli, ezért nem vágyom rá”

      Ez nagyon tetszik.

      Kedvelés

  9. Elöljáróban szeretném jelezni, hogy engem ez a mondat és hangnem (” MIÉRT? Mert így tanulták, és nem gondolkoznak, nem figyelnek? Mi más lehet? Néhány halász, ács, juhász férfiú kétezer éve leírt ezt-azt. Lett belőle könyv.”) érzékenyen érint, sőt kifejezetten bánt. És kérdezném, hogy mint olyan személy, aki tisztelem ezt a Könyvet, sőt olvasom és próbálom az életemre alkalmazni, automatikusan abba a kategoóriába esem, akik “így tanulták, és nem gondolkoznak, nem figyelnek?” ?

    Témával kapcsolatban: ebből a Carling videóból megragadott az a mondat, hogy nem a Földnek van problémája, hanem az embernek. Nem értek egyet azzal, hogy nincs probléma, majd a Föld leráz minket, mint a bolhát és szépen túléli, de a problémák meglátásom szerint az emberből, a belső világából fakadnak.
    Amikor ilyen összefüggésben (túl sokan vagyunk-mennyien éheznek-elfogynak az energiaforrások-tönkretett természet) az éhező afrikaiakat emlegetik két dolog szokott eszembe jutni:
    egyrészt az, hogy az a rengeteg ételmennyiség, amit a nyugat meg Amerika fejlettebb részein megtermelnek és nem fogyasztanak el (gondoljunk csak a menzai maradékokra), kidobásra kerül és kárba megy(az előállításához meg egy csomó erőforrást elhasználnak)és nem tudják, vagy nem akarják megoldani ezeknek a logisztikáját úgy, hogy a felesleges mennyiségből részesülhessenek azok, akiknek nincs.
    másrészt meg az, hogy hogy lehet, hogy annyi mindent feltalált/kitalált/megoldott/megkönnyített/megjavított már az emberiség, sípálya a sivatagban, meg pálmafás strand északon épp csak arra nem adott megoldást, hogy hogyan lehetne termékennyé tenni a pusztákat, a sivatagokat, vagy azokat az élettereket feljavítani, ahol a mélyszegénységben nyomorgók élnek. Azt gondolom, hogy ezeknek a problémáknak a nagy méretekben történő megoldása önző és pillanatnyi vagy rövid távú érdekek által van akadályoztatva. Ezért gondolom, hogy alapvetően az emberrel van a baj, és nem azzal, hogy a Földön effektíve nem lehetne annyi élelmet termelni, hogy mindenki jóllakhasson.

    Elég meredeknek tartom, hogy az emberek, vagy emberek egy csoportja veszi magának a jogot, hogy megítélje, hogy mennyi ember élhet ezen a bolygón, hogy kinek kell vagy nem kell szülni, és ehhez mindenféle ijesztgetéseket (elfogy a víz, kihal a magyar) alkalmaz. Ez akármilyen oldalról jön nem korrekt. Legyen olyan a világ, hogy aki akar szülni szüljön és jól teszi, aki meg nem akar az ne szüljön és az is jól teszi. És ez teljesen normális dolognak számítson.

    Kedvelés

    • Nem kell elfogadni azt, hogy valakik meghatározzák, mennyi embernek kellene élnie a Földön (nem mellesleg NEM azt mondják meg, mennyinek kellene élnie, hanem hogy mennyi lesz KÉPES élni tartósan). De attól még a Föld eltartóképessége nem végtelen, ha van Isten, ha nincs – ha van, ekkorára készítette. És igen, a Föld benépesítése MEGTÖRTÉNT, ez akkor is igaz, ha a Biblia az Isten szava. Akkor tessék már észrevenni, hogy a parancsot teljesítettük.

      Kedvelés

      • S vajon ki dönti el, hogy mikor van egy parancs teljesítve? “Én”, aki teljesítem?
        Én azért nem veszem teljesen készpénznek ezt a “mennyi lesz KÉPES élni tartósan”-t, volt már olyan, hogy tévedett a tudomány.

        Kedvelés

      • Nekem elég nehéz ezen az alapon gondolkodnom, lévén, hogy számomra a Biblia annyira érv, mint mondjuk az Odüsszeia az isteneivel és Küklopszával. Ettől függetlenül, nehéz nem észrevenni, hogy megtelt a Föld, hogy egyre keservesebb az egyre több embernek megélnie rajta. Mondhatjuk azt is, hogy elég jelet küld az Isten, hogy a te hited alapján maradjunk. Sivatagosodás, erdők pusztulása, stb.
        A tévedésről: hát abban, hogy egy véges rendszer (a Föld) egyik alrendszere (az emberiség és a reálgazdaság) nem terjeszkedhet a végtelenségig, még sosem tévedett.

        Kedvelés

      • Abban, hogy a Föld véges azt hiszem egyetértünk, és azt sem tagadom, hogy sok a jel (ha már ezt így megemlíted) és az is látszik, hogy ez a létforma bizonyos, pontosan meg nem határozható időn belül meg fog szűnni. Én azt próbálom kifejezni, hogy ennek oka nem a Földben keresendő, hanem az emberiségben, illetve az is látszik, hogy mindenféle előrejelzések, túlnépesedés-ijesztgetések, születés-korlátozások képtelenek arra, hogy akár kevéske kis javulást is hozzanak. Az sem mozdítana semmit pozitív irányba, ha mostantól senki nem szülne egész Magyarországon, vagy akár Nyugat-Európában.

        Kedvelés

      • “hanem az emberiségben”
        Hát ezt mondom.
        “túlnépesedés-ijesztgetések”
        Pl azzal, hogy ijesztgetésnek veszik a nyilvánvalót. Mint a gyerek, aki ijesztgetésnek veszi, hogy a forró kályha megégeti.
        Leírták már, jól érthetően, pontosan, miért változtathat az is, ha a fejlett országok lakossága csökken. Nyilván a túlnépesedés nem elsősorban európai probléma, nálunk a túlfogyasztás a probléma.

        Kedvelés

      • Most kicsit gonosz leszek. Tegnap este néztük a férjemmel a Föld legujabb kiadását és hogy melyik országban mennyi a népsűrűség. Hát megállapítottuk, hogy Mongóliában, Kanadában, az Antarktiszon, Grönlandon még bőven van hely 🙂 Aki itt nem fér, az mehet oda 😛

        Kedvelés

      • Továbbvinném a kérdést: Miért csak a Földben gondolkozunk? Csodálatos anyaméh volt, hogy kifejlődjünk, de mostmár elindulhatnánk, odakinn rengeteg szabad hely van…

        Kedvelés

      • De ha ezzel a szemlélettel megyünk ki, akkor a globális problémát univerzálissá fogjuk tenni 😦

        Kedvelés

      • Hát nem tudom, viccnek nem tudom értékelni – lehet, hogy bennem a hiba -, komolyan meg nyilván te sem gondolod. Egyébként a Szaharát például kihagytad. Meg Guyanát.

        Kedvelés

      • Blaci, őszintén, szerinted nem lenne megoldás az éhezésre? Az orvosi ellátás biztosítására?
        Ugyan mar.
        Érdek nincs, szerintem. Illetve van, csak az mást diktál.
        Mint ahogy az sem érdeke egyeseknek, hogy a nő gondolkozzon.
        Hatalmi kérdés mindkettő.

        Kedvelés

      • A jelenlegi létszámban sem hiszem, hogy a vezetékes vízzel (és belőle keletkező szennyvízzel), rendszeres egészségügyi ellátással (és a vele járó veszélyes hulladékok kezelésével), megfelelő fehérjeellátással (és annak abrakigényével, trágyájával) járó lábnyom emelkedést pusztán a nyugati világ egyébként elképesztő túlfogyasztásának csökkentése ellensúlyozhatná annyira, hogy a teljes emberiség ökológiai terhelését a bolygó teljes mértékben el tudja viselni. De ha elfogadjuk is, hogy a mai létszám még elviselhető lenne megfelelő termelési, hulladékkezelési és elosztási módszerekkel, akkor is egyszerűen beteg gondolat, hogy a létszám korlátlanul növelhető.

        Kedvelés

      • Nem erre gondolok, ebben egyetértünk.
        Semmi sem növekedhet végtelenül, kicsiben is láthatjuk, minden végletes megdől előbb -utobb.

        Arra gondolok, hogy ha az érdek azt diktálná, hogy legyen Afrikában civilizált életkörülmény, mindenki szamara elérhető orvos es oktatás, akkor lenne. De senkinek sem érdeke, hogy az eddig kizsákmányolható országok onallosodjanak.
        Es senki sem akarja ennek az anyagi terhet vállalni.

        Kedvelés

      • Akkor ebben is egyetértünk 😉 Én azért írtam, amit írtam, mert sokan még itt is azt gondolják, hogy nincs semmi baj a népesség további növekedésével sem, meg hogy csak riogatás van ezzel.

        Kedvelés

    • A kontextussal nem értek mindenhol egyet, de azt már blacival levitáztátok, viszont amit a tudományról írsz, azzal mélységesen egyet értek. Nincs megoldhatalan probléma. Azt gondolom én is, hogy ha a tudományt a globális problémák elhárítására fognánk be, nem pedig még pazarlóbb fejlesztésekre, igen gyorsan meg tudnánk oldani jelenleg óriásinak látszó problémákat is. Egyet értek, hogy a baj az, hogy a gazdasági érdek még mindig a mérvadó, és a kutatásokra szánt pénzeket elosztását is ennek mentén szabják meg, mert ha valóban tőkét injektálnának a fenntarthatóság, és eróziócsökkentés, sőt, revitalizálás kutatásába, akkor hihetetlen gyors javulást lehetne elérni.

      Kedvelés

      • De, van megoldhatatlan probléma. Ilyen probléma a véges rendszer egyik alrendszerének végtelen bővítése is. Ilyen a perpetuum mobile legyártása is. Általában ilyen a fizika törvényeinek nemlétezővé tételére irányuló minden szándék.

        Kedvelés

      • Hát igen, de ha úgy nézzük, hogy mi a perpetuum mobile célja (valamiből több energiát kivenni, mint amit beleteszünk), és ennek a célnak az elérésére van más megoldás (megújuló energiaforrások), mint a perpetuum mobile legyártása, akkor van megoldás. Persze nem lesz örökmozgónk, de a problémát megoldhatjuk. Elvi szinten igazad van, de gyakorlatban sokszor akkor kapunk megoldást, ha egy elvet megkerülünk.

        Kedvelés

      • oo, elszállt, amit írtam. No megpróbálom újra. Szóval elvi szinten igaz amit írsz. De ha onnan nézem, hogy mi lenne a perpetuum mobile célja (egy rendszerből több energiát venni ki, mint amennyit hozzáadunk), akkor igenis van megoldás (megújuló enegriaforrások). Szóval minden problémára lehet megoldást találni, csak lehet, hogy a célokat kell újra gondolni. Ha látjuk, hogy nem az a valódi cél, hogy örökmozgót építsünk, hanem hogy energiához jussunk, akkor kiszéleítettük a probléma megközelítését és máris nagyobb eséllyel találunk megoldást. Így értettem a “mindenre van megoldás” kijelentését. Absztrakciós szniten természetesen igazad van.

        Kedvelés

      • A megújuló energiaforrások az egy jó példa: pont mert ez sem egészen igaz. Végesek, nagyon is végesek, ahogy a föld termőképessége is. Utóbbit már kizsigereltük, a termőképesség csökken. Nagyon gyorsan el lehet jutni a megújuló energiaforrások végéhez is, ráadásul mind környezetet veszélyeztetőek valójában (szélerőművek – nagytestű madarak; vízi-erőművek – vízi élőhelyek, pl. Szigetköz; naperőművek – nagy területet foglalnak jellemzően), a biomassza mint energia több kárt csinál, mint hasznot (Borneó, búza, kukorica ára, stb.). Tehát ezekkel igen, lehet kitolni a problémát, sokkal kevésbé károsak, mint a jelenlegi módszerek, de nem teszik lehetővé a végtelen növekedést Az alapproblémára nem megoldás, csak időnyerés. A többi technológiai fejlesztés, hulladék-újrahasznosítás, stb. is mind csak időnyerés, de paradigmaváltás (a végtelen növekedésbe vetett – szerintem beteges – hit elvetés) nélkül nem elégségesek.

        Kedvelés

      • Egyetértek, a végtelen növekedés tarthatatlan szerintem is. Nem a végtelen növekedés fenntarthatósága mellett érveltem. Csak arra akartam kilyukadni, hogy ha a tudományt annak a szolgálatába állítanánk, hogy hogyan éljük túl az eddigi hibáink következményeit, akkor lenne kiút. Sőt én hiszek az emberiség túlélésében minden körülmények között. Számomra csak az a kérdéses, hogy mekkora váráldozattal. Mert lehet, hogy lesz kataklizma, világégés, és életben marad egy-egy maroknyi csoport, minden kontinensen szépen elszigetelve, akik már megtanulták a leckét. De az is lehet, hogy sokkal kisebb veszteségekkel is megússzuk. Nyilván, minél kisebbel, annál szerencsésebbek vagyunk.

        Kedvelés

  10. Akiket érdekel van egy film “A hülyeség kora” amit civil szervezetek csináltak. A National Geographic is csinált egy filmet amiben az olajfüggőségünkre hívta fel a figyelmet, “Mi történne ha… ….olaj nélkül maradnánk”.
    Jó volt olvasni a posztot és hozzászólásokat, hogy igenis itthon is vannak olyan emberek akik fogékonyak erre a témára.

    Kedvelés

  11. Több tudatos gyermektelen van a környezetemben, de egyik sem azért az, mert így küzd a túlnépesedés ellen. A nagycsaládosok között pedig egyetlen olyat sem ismerek, aki azért vállalt volna sok gyereket, hogy ne haljanak ki a magyarok. Ezek túlzó, bántó leegyszerűsítések, és semmi értelme nincs a gyermektelent önző dögnek, a nagycsaládost pedig felelőtlen agymosottnak beállítani. Számos érzelmi, racionális sőt spirituális oka lehet, hogy valaki vállal (és hányat) vagy nem, ezért senkit nem lehet megítélni (a papi és szerzetesi nőtlenséget egyébként szintén egy csomó támadás éri, a közmegítélés ugyanúgy berzenkedik tőle, mint a védekezéssel kapcsolatos pápai szigortól – én különben nem vagyok katolikus, nem azért mondom, hogy hazabeszéljek).
    Ha tudatosítjuk a gyerekeinkben, hogy a föld javai milyen igazságtalanul vannak elosztva, és legalább minimális példát mutatunk környezettudatosságból és szolidaritásból, akkor később ők majd tehetnek ez ellen – én egy csomó ilyen társadalmilag érzékeny huszonévest ismerek, ezért nem látom olyan sötéten a jövőt.

    Kedvelés

    • Hát, sajnálom, hogy csak most, 4 hónappal a megjelenés után találtam ide. Ez szó szerint az, amit én akartam írni, miután elolvastam a bejegyzést. Az eleje is – a gyerekvállalás/nem vállalás okainak leegyszerűsítése, – de méginkább a vége, az utolsó bekezdés. Ez a kulcs, szerintem is, nagyon egyenlőtlenül vannak elosztva a javak. Itt nem egy eleve eldöntött dologról van szó, hanem rajtuk múlik. A hozzáálláson. Ha marad ez a felelőtlen, én-központú, azonnali kielégülést kereső, egyszerhasználatos világ-szemlélet, (a környezettudatosságtól az emberi kapcsolatokig) akkor fele ennyi ember is tönkreteszi hamarosan a bolygót. Ha változtatunk rajta, akkor felelősen és fenntarthatóan még többen is élvezhetjük.

      Kedvelés

      • Riva, ez a bolygó a jelenlegi létszám alapvető emberi szükségleteit sem tudja már kielégíteni tartósan. A többi élőlényről nem is beszélve. Már most túl sokan vagyunk, elosztástól függetlenül IS. De tegyük fel, hogy lehetne ennyi, vagy több. Azért valahol csak van határ nem? Egyszer csak le kell állítani a szaporodást, nem? A Föld véges, nem képes végtelen számú embert eltartani.

        Kedvelés

      • Lehetséges, hogy van határ, erre térjünk vissza pár évtized múlva. Én a mostani állapotról írtam. Nem hiszem, hogy a probléma kulcsa az emberek mennyisége, inkább a (godolkodás. viselkedés, hozzáállás) minősége. Rosszul vagyok a Michelin csillagos étteremben a mezopotámiai selyemhernyó-steakről az aranyfüstöt lecsipegető ínyencektől, Széll Tamás 50x főzte le a menüt a Bocuse d’orra !?! (vagy kb 50x) Meg pl. az egész hatalmas és ordenáré haute couture biznisz. Volt itt mostanában egy cikk az egyszerűségről. Na, ez az.
        De azért szerencsére van mostanában jó pár ellentétes kezdeményezés is. Zero waste home, meg az a blogger, aki kipróbálta, hogy egy évig nem vesz semmit, meg a közösségi kertek, meg az újraéledő kalákák, stb.
        Humanista vagyok olyan szempontból, hogy az embert nem problémaforrásnak, hanem megoldásforrásnak látom. Csak ezért tenni is kell, változ(tat)ni. (Viszont a népnevelői faktor sajnos hiányzik belőlem.)
        Ahogy ma társadalom kinéz, hát, nagy kihívás ebben felelős és érzékeny embereket nevelni. De szerintem davke ezért nagyon fontos! Ha minél több ilyen ember lesz, az mindennek és mindenkinek csak jó lesz.

        Kedvelés

      • De, sajnos a mennyiség már most probléma. Csak a tiszta víz, az élelmiszer – pazarlás nélkül – megtermelése lehetetlen tartósan. Egyszerűen ennyi ember számára az élelmiszert már most nem lehet káros vegyszerek, stb. nélkül megtermelni. Ez van, sajnos, hidd el, a mezőgazdasági oldalával mindenképp eléggé tisztában vagyok. És elég sok helyen láttam, pl. Vietnamban, hogy milyen szegénység mellett, milyen kemény munkával szerzik meg a betevőt – és mennyire árt ez már most a környezetüknek, pedig még a kemizációban sehol sincsenek.
        Jó, térjünk vissza erre a kérdésre akkor, ha elfogynak a fosszilis tüzelőanyagok.
        Nem az ember a probléma. Hanem a mennyiség. És az alap továbbra is az, hogy vége kell hogy legyen. Mindegy hogy hol, mekkora létszámnál. Elvi lehetetlenség véges rendszeren belül végtelen méretű alrendszert létrehozni. Ha most azt mondjuk ,hogy nosza, szaporodjunk tovább, akkor miért mondanák később az ellenkezőjét? Nekem ez a gondolkodás, hogy most még lehet, bizony az alkoholisták gondolkodására emlékeztet: nem is iszom annyit, nem is az ital a probléma – nem is vagyunk olyan sokan, nem is a mennyiség a probléma. De, az IS a probléma – ettől még persze, hogy a szemlélet megváltoztatása, a fogyasztás, mint életcél megszüntetése IS probléma. Nem mellesleg nekem ez a legyünk még többen, megoldjuk a problémát nem szemben áll a fogyasztási szemlélettel, hanem annak része. Ha elég sokan leszünk, akkor egészen nyomorult élettel is letaroljuk a bolygót. Ha a fogyasztási szemléleten nem változtatunk, akkor tízen is meg tudjuk ezt tenni, igény kérdése.

        Kedvelés

      • Lehet, hogy véges a rendszer, de változók vannak benne. Ilyen pl. az ember. Ha megváltozik, megváltozik a rendszer. A másik – bár egyáltalán nem értek a mezőgazdasághoz – az új szemlélet és technológiák, pl. a csepegtetéses öntözés a sivatagban, amitől az termővé változik, permakultúra, fenntartható gazdálkodás és energiaforrások stb. És így a változók miatt az alkoholista-hasonlatod sem áll.
        Szerintem nem kvantitatív hanem kvalitatív a probléma.

        Kedvelés

      • A változók sem teszik lehetővé a véges rendszer egy alrendszerének végtelen növekedését, ez fizikai képtelenség. Azon lehet vitázni, hogy lehet-e még egy darabig húzni, de a végtelenségig semmiképp. Az alkoholizmushoz pedig az hasonlít, hogy látom, hogy egyszer abba kell hagyni, de még biztos nem most. Ezt gondolták a Húsvét-szigeteken is, és ezt gondolja sok alkoholista a sokadik delíriumos roham után is. Van, aki az utolsóig. Ha már most nem gondolunk arra, hogy előbb-utóbb mindenképpen le kell állnunk a szaporodással, ha nem fogadjuk el, hogy nem lehet a végtelenségig növelni a létszámot, akkor csak idő kérdése, hogy ne legyen több technológiai dobásunk.
        Öntözés: a sumérok kezdték Dél-Mezopotámiában. Ma ott sós mocsarak, szikes területek vannak. Kimutathatóan az öntözés miatt. Ugyanis a víz elpárolgott, az oldott sók meg maradtak. Csodaszernek tartották a mezőgazdaság kemizációját, tudjuk, mi van ma miatta – leromlott termőföldek, fokozatosan növekvő ráfordítások, egyre növekvő energiaigény.

        Kedvelés

  12. Fúha. Egyrészt a poszt tényleg nagyon komoly és hiánypótló. Kicsit úgy érzem, mintha letévedtünk volna a térképről. Ennek örülök mert így elkerülhetjük az ostoba közhelyeket, másrészt meg félelmetes összefüggésekre világít rá amikkel kapcsolatban úgy érzem nem rendelkezünk megfelelő szókinccsel és ismeretekkel hogy megfelelően és pontosan tudjunk beszélni róla.

    De azért megpróbálom leírni a benyomásaimat, amiket legfőképp a hozzászólások inspiráltak. Nem akartam a folyamban reagálni rájuk, mert akkor minden észrevételem nagyon szétaprózódott volna.

    1. A halál és az azzal járó fájdalom nem a haldoklóról szól. Amióta ember az ember, mindig ezt akarja kikerülni – nem is feltétlen csak a sajátját (még ha mindig is erről van csak szó), hanem másét, hogy a hozzátartozó halálából fakadó fájdalmat megspórolja magának. Mintha tárgyként gyűjtögetnénk magunk köré a kedves embereket, ismerősöket, családtagjainkat, akik örömünkre vannak, szórakoztatnak, szeretnek minket, és fáj amikor ezeket a játékszereinket elveszítjük. Minden kisgyerek szeretné, ha a plüssmackója mindig nála lenne és sír, ha nincs meg. Orvostudomány: élesszük fel a plüsst.

    2. Az ember egy control freak állatfaj. Ugye kezdődött az egész a halállal, szerintem erre egy civilizációt építettünk hogy minél jobban kitoljuk ennek a gondolatát a végtelenbe. Lényeg ami lényeg, a kultúránk erre épül, NEM MEGHALNI, és addig amíg élünk minél jobban éljünk – addig is feledjük a véges napokat. Másrészt meg ne legyenek már NEKÜNK rossz dolgok amíg itt tengődünk. Esőtánc, sámánok, barlangrajzok? Ez megint csak az irányítási mánia: én akarom, hogy eső legyen (ha sikerül ha nem az istenekre kenem), a sámán majd megoldja a termékenységi dolgokat, és ha a barlangfalon levadászom kis absztrakcióval a bölényt, akkor az lesz: levadászott bölényke kicsiny családom asztalán. Oh bocs, nem, a barlang padlóján a tűznél. Mert ugye azt is én akarom szabályozni hogy mikor legyen tüzem, nem csak megvárom ám hogy egy ágba belecsapjon a villám. Élni akarok.

    3. És ahogy egyre jobban beleőrülünk a kontrollba, egyre több problémánk van. A Neandervölgyitől a Homo sapiens sapiens sapiens sapiens… sapiensig. Amíg nem mi kontrolláltuk a növények növekedését, terméseik bőségét, az állati populációt, annak genetikáját, az energiaforrásaink mennyiségét és milyenségét, addig gondunk se volt vele. De most csináljuk, mert Kicsi Én miatt (tovább élni) nem tetszett a természet adta lehetőség. Nem úgy csinálta ahogy nekünk tetszik. Meg Kicsi Én miatt túlhaladtuk a kapacitásait. És egyszer csak elkezdjük újra reprodukálni a természetet, amit meg minek, mert volt olyan magától is. A halállal együtt egyszerűen nem akarjuk tudomásul venni, hogy a változás az egyetlen állandó dolog, és mi a változás helyett akarunk állandóak lenni. Kontrolláljuk a születést, kontrolláljuk majd az időjárást (párásítási eljárások már asszem vannak), és ezt már nem azért mert akarjuk, hanem mert a rendszerből adódóan muszáj. Aztán genetika, természetvédelem… ez is mind control freakség, aminek nem lesz vége. A gépeink, amik elvileg ugye megoldást jelentettek valamire, azok újabb problémákat generálnak. Ugye hol kellett nagyanyáinknak Linux disztrók telepítésével kínlódni. Írógép, bár igaz ott meg tintagondok voltak. És ez mindennel így van. Halmozzuk a megoldásokat és az azzal járó problémákat, miközben a természet kezéből egyre több feladatot veszünk ki, amihez talán nem is vagyunk érettek. Hülye egy faj vagyunk, na.

    4. Más. Az internet egy kapu egy új világba. Hol volt eddig olyan, hogy mindenki egy helyre hordta volna a tudását egészen a biokémiától a szociológián keresztül az irodalomig, és azt szinte mindenki elolvashatta? Minden itt van, és ami a legdurvább, ezt mindenki tök ingyen teszi meg az esetek többségében. Szerintem az internet szemlélete később az élet minden területére ki fog terjedni, lásd a lány előadását a falfúróról. Én is már inkább Spotify-ról hallgatok zenét (meg korábban Google Musicról), mert már igényem sincs arra hogy az ENYÉM legyen egy zene. Helyette millió szám között böngészek, amit kölcsönveszek. Az internet egy KOMMUNA, sokszor a közvetítő nélküli csere színhelye. Innentől gondoljátok végig.

    5. Ez a pont is lett volna, de inkább nem írom le, mert a blognak meg nekem is durva támadási felületet adna. De aki eddig érezte és értette nem csak az én, hanem a kommentelők gondolatmenetét, az tudja, hogy egyes gondolatok bizonyos összeesküvés-elméletekkel egybecsengenek, ami azokat teljesen más kontextusba helyezi számomra.

    Köszi ha elolvastatok.

    Kedvelés

    • a természetben, eszközök nélkül élni nem könnyű. a fogságban, de viszonylag szabadon tartott, jól táplált és egészséges állatok sokkal tovább élnek mint a vadonban. a korai embernek az a törekvése, hogy könnyítse az életét, befolyásolja a természeti folyamatokat, csökkentse kiszolgáltatottságát, szerintem teljesen érthető és én jogosnak is tartom, ha már szert tett a tudatra, mint eszközre. én ezt nem tartom kontroll freakségnek. a betegségek fájnak, a haldoklás is adott esetben, az ebbe való beavatkozást sem tartom feltétlenül rossznak. azzal egyetértek, hogy kicsit túltoltuk már ezt a kontroll freakséget, ráadásul úgy, hogy közben nem vagyunk elég felkészültek, tudatosak és szakértők abban, hogy pontosan mihez is ragaszkodunk annyira, mit és miért akarunk kontroll alatt tartani. rengeteg félelem munkálkodik bennünk egyéni és társadalmi szinten is, amivel nem dolgozunk, nem nézünk szembe, csak vezetnek minket.
      szerintem kontrollban lenni az életvezetésünk kapcsán az jó dolog, még ha nagyon törékeny és kicsit illuzórikus is. a félelmeink fogságában lenni, na az a nehéz ügy.
      valami olyasmit próbálok mondani, hogy ha a kontroll igény mögött autonómia, szabad gondolkodás és kreativitás van, az tök jó. a félelem, rettegés, önbizalom hiányból adódó görcsös kontroll igény az, ami szerintem rossz irányba visz.

      Kedvelés

      • Nem akartam moralizálni, az életünk irányíthatóságának vágya valós és jogos igény. De meddig?

        Kedvelés

  13. Szívemből szólt ez a poszt, én is abszolút így gondolkodom. Gyerekkorom óta érdekel az ember és a Föld viszonya, a környezet pusztulása, már tizenéves koromban kerestem a könyveket, filmeket ebben a témában. A helyzet szerintem nagyon súlyos, csak senki sem akar vele komolyan foglalkozni, és mindenki mintha csak várna valamire, hogy majd jobb lesz – közben pedig a világ vezető gazdasági körei csak a profitjukkal vannak elfoglalva, azzal nem, hogy ez mibe fog kerülni.

    Konrad Lorenz szerint az az ösztön, ami minden lényben megvan, és ami az emberiséget ide juttatta – az örök versengés, legyen mindenből több, jobb, nyomuljunk előre – az is fog elpusztítani minket, mert az emberek képtelenek lesznek visszavenni. Ugyanakkor szerintem valahol pont az is lesz a vesztünk, hogy a fejlődés nem volt elég gyors. A mostani helyzetre az expanzió lenne a megoldás – mint mindig, ha a népesség túlszaporodott, kevés volt az erőforrás, nőtt a szegények száma és a szegények és gazdagok közti különbség, az emberek elindultak új erőforrások után, új területeket művelés alá vonni, felfedezni, ahova a szegény, de vállalkozó kedvű tömegek kivándorolhattak. A Földön azonban már nincsenek újabb területek, így a mai problémákra a világűr meghódítása lenne a válasz attól azonban még messze vagyunk.

    Más kutatók szerint ez a népességszám, ahányan most vagyunk, akkor lenne fenntartható, ha mindenki valahol a 19. század közepének színvonalán élne – akkor még beleférnénk a Föld erőforrásaiba.

    A vállalt gyermektelenségemnek egyébként nem ez az elsődleges oka, de lehet, hogy csak ez önmagában is elég lenne ahhoz, hogy nem vállaljak gyereket. Úgy gondolom, az emberiségnek lassú és fájdalmas vége lesz, borzalmas idők jönnek, háborúk, éhínségek, járványok, és nem szeretném, ha a gyerekemnek, vagy az unokámnak meg kellene élnie ezeket. Talán kicsit túl sötéten látom a jövőt, de sajnos a negatív tendenciák az erősebbek és nem látom sehol annak igazi jelét, hogy javulás várható.

    Kedvelés

    • “így a mai problémákra a világűr meghódítása lenne a válasz attól azonban még messze vagyunk”
      Hála a jó Istennek, ha van. Most képzeld el, ez a végtelen növekedésre törekvő, a világot kizsákmányoló sáskahad szabadul rá a többi bolygóra, csillagra, mielőtt még elérné a felnőtt kort, az önkorlátozás képességét, a felelős gondolkodást. Hát így csak még több pusztasággá változtatott bolygó lenne az eredmény.

      Kedvelés

    • “Más kutatók szerint ez a népességszám, ahányan most vagyunk, akkor lenne fenntartható, ha mindenki valahol a 19. század közepének színvonalán élne – akkor még beleférnénk a Föld erőforrásaiba.”
      Ez azért nem csak életszínvonal kérdése. A finnek például nem hiszem, hogy 19. század közepének színvonalán élnének. Mégis ők annyira környezettudatosak, hogy 2 év alatt élik fel az éves erőforrás szükségletét az országnak. Azt amit mi magyarok már szeptember végén elhasználunk. Holott, hol van a mi életszínvonalunk az övéktől?

      Kedvelés

      • Finnországgal kapcsolatban nagyon fontos megjegyezni, hogy kicsi a népsűrűség, sokkal kevesebben élnek egy Magyarországnál jóval nagyobb területen.

        Másrészt igen, a környezettudatosság, ami itthon nagyon hiányzik. Én Németországban tanultam sokat a környezettudatos életmódról, és azóta is ragaszkodom hozzá. Szelektíven gyűjtjük a szemetet, spórolunk az energiával (max. 20 fokosra fűtött lakás, extra szigetelések mindenhol), fürdés helyett csak zuhanyzunk, soha nem kérek a boltban nejlonszatyrot, mindig van nálam vászonszatyor. Egy csomó dolgot használtan szerzek be, nem veszek meg túlcsomagolt terméket, tusfürdő helyett áttértünk a helyi gyártású bioszappanra, környezetkímélő tisztítószereket használunk, mosódiót, mosószódát, ecetet, szódabikarbónát – ezek nagyon olcsók is. Amit az egyes ember az én helyzetemben meg tud tenni, azt igyekszem megtenni.

        De ezzel eléggé egyedül vagyok a környezetemben, és bár igyekszem ezt a szemléletet elhinteni máshol is, valahogy nem igazán működik. A legtöbb ismerős furabogárnak tart emiatt. Egy barátnőm közölte, hogy ezek neki túl spártai dolgok, egy kolléganőm kerek-perec kijelentette, hogy bár náluk is van lehetőség a szelektív hulladékgyűjtésre, ő aztán nem csúfítja ez azzal a konyháját, hogy három szemetest tartson. Nem egy nagy természetjáró és természetbarát ismerősöm, rokonom idegenkedik a legkisebb változtatástól és kényelmetlenségtől is, ami ezzel járna. Sokszor letorkollnak, hogy minek gyűjtök szelektíven, azt végül úgyis egybe borítják – nálunk konkrétan tudom, hogy nem így van – valamint, hogy ez megint csak úri huncutság és okoskodás, divat, amit az követ, aki nagyon ráér.

        Kedvelés

      • Igen! Magunkon kell kezdeni! Persze ez nem elég, de fontos a szemléletváltás!
        Én azt tapasztalom, hogy egyre többen gondolkodnak és cselekszenek így az ismerőseim között. Bizakodó vagyok.

        Kedvelés

      • Nem baj, TE megteszed, ami telik tőled, és a példa azért lassan csak terjed.
        Nálunk én voltam a furabogár, aki a spájzban külön zsákot tart a PET palacknak meg másikat a konzervdoboznak, a papírfélét papírtasakban gyűjti (és ezért félreteszi az itt-ott vásárláskor kapott papírtasakokat, hogy legyen), a használt elemeknek kis kaspót tett a telefon mellé, a gyógyszertári üvegeket kimossa és visszaviszi, a lejárt gyógyszereknek felcsicsázott cipősdobozt helyez el a tükör alá az előszobában, aki képes a konyhai kukából kiemelni az oda bedobott banánhéjat, mert az megy a komposztba. Természetesen a zöldséghulladéknak is külön vödre van 🙂

        Viszont mindez mára természetes lett a gyerekeknek, a fiam pl. nemrég kérdezte, tudok-e valamit kezdeni a fotómasinái kipurcant akkujával.

        Kedvelés

      • Ja és a használt étolaj is gyűjtődik, egyszer majd elviszi valaki a MOL kútra kocsival 🙂
        Legalábbis én rásózom erre-arra, aki épp jön kocsival a családból, csak nem dobják ki valahol félúton 🙂

        Kedvelés

      • Igen-igen, nálunk is pont így! A kukából kihalászós, gyógyszervisszavivős és a papírtasakgyűjtős rész is nagyon ismerős!

        Kedvelés

      • Engem az őrületbe kergetnek ezzel a “azt végül úgyis egybe borítják” szöveggel. Hát mi a fenéért boritanák egybe, ha én nár szétvállogattam? A papirhulladék például nekik is üzlet nem?
        Amúgy nálam is megy a szelektiv hulladék, használt olaj, gyógyszerek, stb. Nálunk még eléggé gyerekcipoben jár ez a fajta életmód, nagyot is néznek az ismerősök, amikor mesélem, hogy a lejárt gyógyszert visszaviszem a gyógyszertárba :-).

        Kedvelés

  14. Egy hsz. a fenntarthatóságról.
    Egy jó étteremmel szemben laktunk és évekig láttam, ahogy egy disznótenyésztő naponta megállt a hátsó bejáratnál egy utánfutós autóval és ballonokban elvitte az aznapi maradék kaját. Mindenkinek jó volt!!! Ma ez tilos és súlyosan büntetendő. “Az EU előírásainak nem felel meg, ha ebédmaradékunkat moslék formájában disznainknak adjuk, de a döglött macskával kevert amerikai szójaliszt megfelel, ha nem magunk keverjük, hanem drágán vásároljuk. Az EU-előírásokat nem szabad kritikátlanul elfogadnunk.” (idézet: Máté Imre: Yotengrit 4.)

    Kedvelés

    • Igen, ez baromi rossz, ez a tiltás, de a szójalisztes rész nem igaz. Sajnos a GM szója takarmányba mehet – csak a vetőmagra terjed ki a moratórium -, de ha húslisztet mutatnak ki (márpedig vizsgálják) mondjuk a szójatételben, úgy megsemmisítik, a gyártót letiltják, az importálót is megbüntethetik, mint a huzat. Nem mintha jó dolognak tartanám a húsliszt tilalmat, a vágóhidakról, keltetőkből így elképesztő mennyiségű hulladék megy ki, illetve TALÁN kutya-macska-akváriumi hal tápba (egyszóval pet-food) még mehet.

      Kedvelés

      • Hát én először is nem bízok az ellenőrző szervek tökéletes működésében, másodszor iszonyú mennyiségű szójáról van szó, aminek a laboratóriumi vizsgálata költséges, ezért csak egy részét tudják ellenőrizni. A korrupció Mo-on is, dél-Amerikában is (plusz az emberi jogok sárba tiprása) számottevő. Mo-on is rendszeresen kirobban egy-egy élelmiszer botrány, hogy milyen terméket hogyan mérgeztek, olcsítottak. Szóval szerintem minél messzebbről jönnek a termék és minél több kézen keresztül, annál ellenőrizhetetlenebb lesz maga az egész rsz. A dögliszt feletetése alapvetően növényevő állatokkal (!) pedig a természeti törvények súlyos lábbal tiprása, aminek sok negatív következménye van végső soron az ember egészségére is.

        Kedvelés

      • Nyilván előfordulhat, de nem hinném, hogy igazán nagy tételben létezik – már csak azért sem, mert ahol engedélyezett a húsliszt használata, ott drágább lehet a szójánál.
        Növényevő állatok: mondjuk sertés nagyon nem az, de ugye az egész hiszti a BSE és a marhák miatt tört ki, akik viszont nagyon növényevők. És na kik etették elsősorban a marhákkal a döglisztet? Naná, hogy az angolok.

        Kedvelés

      • Hát most ennél többet nem tudok mondani. Ehhez kell kéne egy kis kutakodás a részemről, hogy konkrétumokkal szolgálhassak. Örülök neked, nektek, magunknak, hogy vitatkozunk! 🙂

        Kedvelés

      • Én sem egyébként, nem vagyok élelmiszer-biztonsági szakértő, bár van egy ismerősöm, aki meglehetősen az, aránylag rálát az EU-s ilyen dolgokra, de nem hiszem, hogy most hirtelen felhívom, hogy ugyan meséljen már, mit tud erről.

        Kedvelés

  15. Fukushima: A csernobili atomkatasztrófa nagyon nagy benyomással volt rám. 11 éves voltam. Május elsejei kötelező felvonulás napján az akkor pont nálunk tartózkodó nyugatnémet vendégeink hallották a német rádióban a hírt, hogy súlyos radioaktív szennyezést detektáltak X ezer km távolságra a robbanástól, így derült fény a katasztrófára nyugaton. A vendégeink azonnal szedték a sátorfájukat és azonnal elutaztak. Itthon és a SZU-ban pedig hatalmas csönd volt először. Aztán ahogy a világ már tudott az esetről, lassan bevallogatták, hogy ugyan volt valami zavar, de pánikra semmi ok nincs, mert semmi hatása nincs itthon. Egy magyar politikus bőszen propagálta, hogy nyugodt szívvel eszi a friss salátát és ajánlja ezt nekünk is. Anya tudta hogy nagy baj van és nem adott akkor nekünk salátát. Ugyanez a nagy hallgatás van minden ember okozta katasztrófa körül.
    Évek múlva is élénk figyelemmel követtem a történet folytatódását (csonka karokkal született gyermekek, a meghalt helikopter pilóták, akik a betont hordták, az ott maradt szegények, a természet regenerálódását) Én keserű szívvel mondtam le arról a területről végleg. És nagyon érdekes volt látnom, hogy 20 évvel később a természet virul és gyönyörű ott! A torzszülött állatok nem tudtak szaporodni, így a géndefekt nem öröklődött tovább. Más a helyzet az emberrel!!! Ott a későbbi generációkban is további okozatok sora jelent meg (rák, leukémia, aututoimmun…) De a természet – úgy néz ki – kiheverte. És döbbenetesen lenyűgöző képeket láttam arról, hogy az egykor lakott városokat, ipari zónát hogyan hódítja vissza a természet! Ugyanilyen döbbenetes képeket láttam dél-Amerikáról, miután a kaucsuk ipar tönkrement és a dzsungel közepén lévő ipari létesítményeket a növények újra benövik. Kísérteties és gyönyörű. És most jön a lényeg, a hitem. Sok olyan megfogalmazást olvashattunk itt a blogon, hogy a természetnek nincs szüksége az emberre, az embernek van szüksége a természetre – és ez igaz is. De ha az emberiség kihal, akkor mi értelme volt ennek az egész törzsfejlődésnek millió éveken keresztül? Én hiszem, hogy az istennek (=természetnek) is szüksége van az emberre a saját fejlődése, az anyag tudatosodása, önmagára ébredésének hosszú folyamatában. Igen, az emberi létforma is csak egy állomás, de el kell végeznie a feladatát, amiért itt van. És NEM oké, hogy felsül, kipusztul, nem fog hiányozni senkinek. (Bocs a keresztényektől, tiszteletben tartom, amit ők hisznek, de én meg mást hiszek, például azt is, hogy isten nem mindenható, hanem ő is folyamatosan javul, tisztul, fejlődik.)

    Kedvelés

    • Sokat gondolkodtam már ezen, de okvetlenül kell, hogy legyen valami értelme a törzsfejlődésnek és az ember létének? Minek? Miért? Kinek számít? Nem csak nekünk? Nem elég az? Van még ott valaki-valami más is? Aki figyeli? Drukkol? Fogja a fejét? Vagy épp magasról leszarja? Kell hogy legyen? Miért kell? Nekünk kell? Neki? Vagy maga az anyag akar valami lenni? Micsoda, energia? Miért lesz az jó neki, nekünk vagy bárki másnak?

      Elég sok kérdésem van, de a válaszok közül egy se meggyőző.

      Kedvelés

      • No igen, ez már tényleg hit kérdése. Én is azt hiszem, hogy van valami értelem, ami mozgatja a létezést, azonban ezt az értelmet nem különítem el az élőlények összességétől, mint ahogy az élőlényeket sem tartom elkülöníthetőnek egymástól. Az egyik mozdulata hatással van a másikra. Egy rendszer részei vagyunk mindannyian. Semmi olyat nem tudunk tenni, ami ne hatna közvetlenül vagy közvetve a teljes biomasszára.(pillangóhatás)
        Amúgy az értelmes rendezőelv már a tudományos világot sem hagyja érintetlenül. Az intelligens tervezés ideológiája odáig ment, hogy feltételezi egy értelmes rendezőelv létezésének lehetőségét, mint bizonyos tudományos paradoxonok kézenfekvő megoldását. http://egeszsegsuli.ewk.hu/intelligens-tervezés (biztos vannak jobb összefoglalók, most hirtelen ezt találtam)
        Persze sokan, sok oldalról támadják az elméletet, de az a helyzet, hogy azok, akik támadják, egymásra halmozzák az érvelési hibákat, így nem túl meggyőzőek számomra.
        De mindegy is, hogy van-e, létezik-e egy legvégső tervezőmérnök. Inkább az a kérdésem, hogy te nem szeretnéd hinni, hogy van célja a létezésünknek? Nem érzed tágasabbnak azt a világot, ahol elhisszük ennek a célnak a létét?

        Kedvelés

      • Szerintem az logikus, hogy van egy értelmes rendezőelv, mert ha nem lenne valami rendszer benne, akkor nem tudna összeállni sem az egész.

        A kérdésedre a válasz: nem szeretném hinni. Ha van, van, ha nincs, nincs – de nem élvez előnyt nálam egyik verzió sem. Azt észlelem, hogy az emberek zöme szeretne hinni valamiben, mert úgy értelmesebbnek látszik az egész élet, de ha én őszinte vagyok magamhoz, akkor nekem nagyjából mindegy. Fura talán kimondani, de nincs szükségem erre a hitre. Nekem jó úgy is, ha nincs semmi cél, felsőbb mozgatóerő, Isten vagy istenek, vagy bármi ilyesmi – érdekes, ha van ilyen, kíváncsi is lennék rá, de ha nincs, az se baj. Mindig úgy gondoltam, hogy az ember maga adhat értelmet a létezésének, kereshet magának célokat, megismerhet, felfedezhet, gondolkodhat, törekedhet a tudatosságra, de nem kell, hogy ez valami magasabb célt szolgáljon – én e nélkül is épp elég nagynak, tágasnak szabadnak érzem a létezést. Vajon ez azt jelenti, hogy istentelenül pogány vagyok? 🙂

        Kedvelés

      • Köszönöm, örülök, ha jól esik olvasni. Bár igazából azt hittem, ebből az jön le, hogy egy kis idióta vagyok, akik csak él bele felelőtlenül a nagyvilágba, és gondolkodtam, hogy leírjam-e.

        De végül idejött a macska, egy darabka élő, lélegző, meleg, fekete selyem és még pürrögő hangja is van, amitől én konkrétan elolvadok, és az jutott eszembe, hogy milyen fantasztikus érzés megsimogatni, ha van fensőbb értelme az életnek, ha nincs – akkor jöttem rá, hogy én nagyjából mindenhez így állok hozzá.

        Kedvelés

      • azt én sem mondtam, hogy a cél feltétlen egy felsőbb hatalom célja kell legyen, csak hogy kell cél! Mert cél nélkül nem elég tágas a világ. 🙂

        Kedvelés

      • Ha tehetném, visszavonnám az előzőt, mert ahogy járatom az agyam, csak arra lyukadok ki, hogy egy dolog az egyén célja, és más dolog a létezés célja. És én valóban azt szeretem hinni, hogy van célja a létezésnek. És ez már valóban hit kérdése. Szóval, igen, lehet, hogy istentelenül pogány vagy, de hogy lehet valaki istenes pogány? 🙂 Szóval ha neked nem hiányzik a létezés célja, és elégedett vagy az egyén céljával, akkor ez így helyén való.
        Ezt pedig már csak azért írtam, mert úgy éreztem, ha itt hagyom az előző hsz-emet korrigálás nélkül, akkor gyakorlatilag nem vállalom a hitemet. Szóval ezek itt nem érvek, ez pusztán coming out.

        Kedvelés

    • Nagyon félénken mondom, és erről még nem is beszéltem senkivel, de nekem valahogy nem stimmel ez a fejlődés dolog, és nem is hiszek benne. Nem hiszen hogy akár egyéni, akár csoportos szinten fejlődne az ember, vagy akár a természet, hanem egyszerűen csak a változik. (A fejlődés most a hagyományos értelemben véve pozitív irányú, valami felé haladó változásnak értem.)
      Nem gondolom, hogy az emberi életnek, vagy bármilyen életnek lenne célja, hogy létezne valamilyen ideális kép, amit el kell érnünk, ami felé haladunk. A saját egyéni életem folyását sem tartom fejlődésnek, hanem csak egyszerű változások sorozatának.
      A fejemben valamiféle véletlenszerű, eleje-és végeláthatatlan kozmikus játéknak eredményének látszik ez az egész földi, szén alapú létforma.

      Kedvelés

      • Ugyanezt gondolom.
        Hozzátéve azt is, hogy globális értelemben semmiféle értelmet es célját nem látom az ember létezésének, ezt kizárólag az egyénre tudom értelmezni, ám meg azon a szinten is azt gondolom, hogy a létezés egyetlen értelme a hiábavalósága lehet, mert minden más esetben aránytalanul es igazságtalanul nagy terhet (letehetetlen es javíthatatlan) ró az egyénre. A szenvedni születtünk narrativaban ily módon képtelen vagyok hinni.
        Aztán nem tudom fejlődés kent felfogni azt, ami nem egyetemesen, kizárólagosan ‘jó’.
        Utóbbira pedig nincs példám.

        Kedvelés

  16. Sista: “Szerintem is, ha valakinek fáj a lelke, joga van meghalni. És az életképtelent nem szabad saját maga és mások nyomorúságára életre menteni. ”
    Képvi: “Itt csak az a bökkenő, hogy ki dönti el és miylen alapon, hogy honnantól számít valaki életképtelennek. Sokszor még az orvosok is csak találgatnak, hogy milyen helyzetben kinek mennyi az esélye és mire.”
    Én megint az egyén, ez esetben a szülő autonómiáját hangsúlyozom! Nem volna szabad kategorikusan kijelenteni, hogy az életre mentés humánus, a hagyni meghalni, meg nem az! Mert lehet, hogy éppen a meghalni hagyni a humánusabb és alázatosabb. Akár hogy dönt a szülő egy 24 hónapos baba esetében a felelősséggel és a lelkiismeretükkel nekik kell elszámolni. Hatalmas nyomás alatt van a szülő (társadalom, egyház, stb….), hogy ne merje választani az elengedést. Sokan elítélik őt ezért. Mindenki bele akar szólni. Senkinek semmi köze nincs hozzá. ez magánügy!

    Kedvelés

      • Engem azért ítéltek el, elítéltek, lehordtak, “leundorítóztak”, mert ki mertem mondani, hogy nem szeretnék a párom gyerekeivel együtt élni. Hogy terhemre vannak, hogy nem egészséges együtt élnünk (ezt nem értették miért).
        Egy nőtől kaptam meg, hogy milyen anya vagyok, nekem nem való a családi élet. Egy lényegében idegen ember feljogosítva érezte magát, hogy ítélkezzen felettem, és eldöntse mi való nekem. csupán azért, mert ki mertem mondni, hogy nem minden gyerek aranyos, cuki-muki, hogy nem vagyok hajlandó robotolni két önző idegen kamasz után.
        Azt is hiába mondtam, hogy nem én vagyok az anyjuk, de ez sem jutott el a limbikus rendszerig. És ez a “teher alatt nő a pálma” bejegyzéshez is kapcsolódik. Hogy vállald gondolkodás nélkül a rád nehezedő terheket, amit a környezeted tesz rád, ne mondjál nemet, mert azt “nem illik”. Hát én meg nem így gondolom!
        Igenis van egy határ feladatok terén is, ami belefér normálisan a nap 24 órájába, úgy hogy mellette maradjon időnk élni, élvezni az életet.
        És én már nem vállalok fel semmi olyan plusz terhet, amit mások lőcsölnek rám.
        Merek nemet mondani és nem érdekel, ha megsértődnek.
        De ez a gyerek-dolog elvárás is csak a nőkkel szemben áll. Mert neveld a másik gyerekét panasz nélkül, mert hát a nők szeretik úgy unblock a gyerekeket és akkor szó nélkül tűrsz.
        Ennyi erővel egy hajléktalant is befogadhatnék!
        Sokaknak nem tetszik, ha nem az illúziók szerint éljük az életünket és megmondjuk, hogy nem olyan rózsaszín vattacukor minden.

        Kedvelés

      • Nemnem, azt megmondhatod, ha nem vattacukor, sőt, ha nem szenvedsz egy kicsit, akkor valami gáz van veled.

        Kedvelés

      • Persze szenvedhetsz 🙂
        Csak a közvélekedés szerint nekem tapsikolnom kellett volna, hogy juhéj kapok két kamasz gyereket. És beállni a sorba. Én nem tettem , tehát rossz nő/anya vagyok.

        Kedvelés

  17. Én valahogy nem tudom ilyen rémesnek látni az emberiséget. Felfogom, hogy nagy a baj, és összeomlik a rendszer, és éhínség lesz meg háború, de képtelen vagyok úgy tekinteni, mintha az emberiség valami kártékony élősködő lenne a Földön, esetleg még titokban örülni is annak, ha már nem lesz és “fellélegezhet a bolygó”. Elképesztően csodálatosnak látom az embert, azzal együtt is, hogy mennyi borzalmas dolgot tesz. Mint valami különlegesen kifinomult, bonyolult gép.

    A Föld amúgy nem zárt rendszer, folyamatosan jön az energia a Napból, meg a meteoritok is potyognak, az is okozhat nem várt változást.

    Kedvelés

    • De, a Föld LÉNYEGÉBEN zárt rendszer, a meteorok elhanyagolható szennyezések a rendszerben. Az energiaáramlás létezik zárt rendszer esetében, ha az sem áramlik, akkor nem zárt, hanem elszigetelt rendszerről beszélünk.

      Kedvelés

      • A meteorok akkor elhanyagolhatóak, ha kicsik… Meg mittudomén, érkezhet rajtuk valami új életforma, baktérium, ilyesmi. Vannak elméletek, hogy a földi élet is így alakult ki. A zárt rendszer az, amibe nem áramlik be semmi kívülről.

        Kedvelés

      • Meteorokra mint potenciális, globális mértékben jelentős erőforrásra értettem, hogy elhanyagolható. Ha elég nagy, akkor elpusztíthatja a földi életet is akár, de a Föld anyagkészletét akkor is elenyésző mértékben változtatja meg.
        A földi élet világűr eredetének elmélete enyhén szólva zűrös, ráadásul csak kitolja a kérdést, mert jó, de akkor az az élet, ami kívülről jött – na az hogy keletkezett.
        Zárt rendszer az, ahonnan se ki se be ANYAG nem áramlik, de energiaáramlás lehet közte és a környezete között.

        Kedvelés

      • Ezt nem nagyon értem, akkor definíció kérdése. A földi életet pont a Nap energiája tartja fent, ha az nem lenne, élet se lenne, az pedig kívülről jön, nem fura ezt zárt rendszernek tekinteni? Az anyag véges, az igaz, bár meg tudna újulni, ha nem gyorsabban használnánk el, mint ahogy megújul.

        (Megnéztem a Wikipédiát definícióért, ezek szerint tudományterülettől függ, mit neveznek zárt rendszernek.)

        Kedvelés

      • Lehet, hogy pl. rendszerelméletileg úgy van, ahogy te mondod, kémiában úgy van, ahogy én írtam. De mindegy is, ez definíció kérdése tényleg, viszont az energia sem végtelen, mármint a Napé, másrészt nem pótolja a többi, mindenképp erősen véges erőforrást.

        Kedvelés

      • De például a Naprendszeren belül is olyan erőforrások vannak melyeket ki lehetne aknázni. Merkúr pályáján belül keringő napkollektorok, amik koncentrált sugárban küldenék az energiát, a Jupiter holdjai amik roskadoznak az ásványi anyagoktól és végső állomásként egy Dyson gömb. Szóval van perspektíva, csak nem mondjuk a hadiiparba meg a szépségiparba kéne milliárdokat tömni, hanem messzebbre tekinteni.

        Kedvelés

      • Amiket írtál, semmiféle megoldást nem jelentenek a halott folyókra például. Még mindig csak energiáról beszélsz. Meg persze, lehet ritkaföldfémeket bányászni kisbolygókon, de ökológiai problémákra nem megoldás az sem. Azt kellene észrevenni végre, hogy egy élő rendszer részei vagyunk, ennek is vannak törvényszerűségei.

        Kedvelés

      • “A túlnépesedés hatásai

        A túlnépesedés a gyökere tulajdonképpen az összes környezeti problémának, beleértve a környezetszennyezést, az élelmiszer- és energiagondokat, valamint nagyon sok gazdasági és társadalmi problémát.
        A népességnövekedés eltérő üteme jelentősen átrendezi a Földön a népességarányokat. A népességnövekedés több, mint 90 %-a a legszegényebb országokban fog bekövetkezni, és ezen belül is 90 % a már ma is túlnépesedett városokban. Bár a népességnövekedés tárgyalásakor a figyelmet leginkább a fejlődő országokra fordítjuk, nem szabad elhanyagolnunk a fejlett országok népességnövekedését sem, tekintettel arra, hogy annak hatásai az egy főre eső fogyasztás sokszorossága miatt sokszoros. Bár a népességnövekedés több, mint 90 %-a a fejlődőben lévő országokban fog bekövetkezni, ennek a fejlett országokban is igen erős társadalmi, gazdasági és környezeti hatása lesz. Például: munkanélküliség az illegális bevándorlás és illegális munkavállalás miatt; a külföldi népességnövekedés megnöveli az élelmiszerexportot, ami ugyan rövid távon jól jöhet az élelmiszertermelőknek, de hosszú távon negatív hatással van a termőtalajra; az őserdőkben élő növények között nagyon sok – még fel nem fedezett – gyógyszeralapanyag van, amelyeket az őserdők kipusztításával egy időben pusztítunk el; ugyancsak az őserdők kipusztítása (mezőgazdasági terület nyerése céljából) az üvegházhatás fokozódásához vezet, ami viszont az egész Föld éghajlatára hatással van.”

        Kedvelés

    • Tudományos szinten a felfogahtatlan és ismeretlen bonyolultságú rendszerekkel való munkához modelleket használunk, amik többé-kevésbé azonosan viselkednek a vizsgált túlbonyolult rendszerrel. A modell persze sosem tökéletes, de jól használható következetetések levonására és számítások elvégzéséhez. A föld zárt rendszernek való tekintése megfelelő keretet ad ahhoz, hogy következtetések vonjunk le illetve számításokat végezzünk. Kár ezen vitatkozni.

      Kedvelés

      • Értem persze, hogy a túlnépesedés és a véges mennyiségű termőföld, stb miatt ez lényegtelen, na de ha zárt a rendszer, akkor mivel működik a napelem? (Miért lenne kár ezt megvitatni?)

        Kedvelés

      • Ismétlem: a kémikusok definíciója szerint zárt. Abba az energiaáramlás belefér. Az energia, az egyik erőforrás folyamatos utánpótlást kap a Napból. De ez az energia sem végtelen még kicsit sem, és a legtöbb egyéb erőforrást nem képes pótolni, tehát azok erősen korlátos volta nem változik az energiaáramlástól. Napelemmel nem lehet pl. élő folyót varázsolni a megmérgezettből. Sem kipusztított fajokat feltámasztani. Márpedig ezek is erőforrások. (Ha már az etikától, meg a bibliai parancstól – miszerint az ember dolga a Föld művelése és nem a tönkretétele – el is tekintünk.)

        Kedvelés

      • Igen, olvastam, de ezt most Szikrának írtam válaszként. Én nem vagyok kémikus, nem tudom miért pont egy kémikus szempontjából kellene nézni, nekem az a logikus, hogy nem zárt, ha egyszer egy kívülről érkező energia tartja fenn az életet. Ezen nem változtat az sem, hogy nem végtelen. És én egyedül ezt vitatom, nem a kihalt állatokat meg a Bibliát, és olyat se írtam, hogy ez bármilyen megoldást jelentene a túlnépesedésre.

        Kedvelés

      • pont azért, amit az első mondatodban írsz. Hogy valóban lehet napelemet használni, de a földnek vannak véges erőforrásai, amik zárt rendszerként működnek, és az azokra levont következtetésekre használva helyes eredményeket kapunk. Attól, hogy van napenergia, ami a zárt rendszeren kívülről érkezik, még nem lesz több víz, vagy oxigén, vagy napelemhez használt szilícium. Csak annyi van, amennyi van. Szóval ezen erőforrások fogyásáról és fenntartható fogyasztásáról készített elemzések kapcsán a zárt rendszer, mint modell használata megfelelő.

        Kedvelés

      • You’re welcome! 🙂 Természetesen a megújuló energiákról szóló értekezéseket én sem tartom értelemetlennek! Sőt!

        Kedvelés

  18. Nagyon tetszettek a videók! És számomra nem volt elszomorító, sokkal inkább lelkesítő. Szerintem ugyanis mi magunk vagyunk azok, akiknek meg kell próbálnunk jobbá tenni a jövőt. Nem siránkozhatunk azon, hogy szegény unokáink. Rengeteg okos kezdeményezés van már, ez látszott a két hosszú videóból is. Végre itt az irány, amiért érdemes élni, dolgozni. Mert a 8 óra munka, 8 óra házimunka/gyereknevelés, 8 óra pihenés, meg a széles plazmatévé birtoklása engem nem motivál. De az, hogy tehetek olyat, amivel valóban az emberiség javát szolgálom, az igenis lelkesít. Nekünk, egyéneknek kell a kreatív energiáinkat arra fordítani, hogy kitaláljuk és felépítsük a működő jövőt. Nem várhatunk kormányzatokra, meg arra, hogy majd a tőkések végre észbekapjanak és feltámad a lelkiismeretük. Alulról jövő kezdeményezésekkel lehet valódi, értékes és jól működő dolgokat létrehozni. Nem mindenki buta, és sokaknak van rá erőforrásuk, hogy a saját házuk táján apró előrelépéseket tegyenek. És úgy tűnik, az új nemzedékek még tudatosabbak lesznek ebben. Végül az elszigetelt kis kezdeményezések behálózzák majd a világot, és robbanásszerű változásokat idéznek elő. Engem is régóta foglalkoztat a fenntarthatóság kérdése, és mostanra sikerült úgy alakítani az életünket, hogy jövő évtől már gazdálkodhatunk. Én is permakultúrát szeretnék megvalósítani azon a területen, ahová most költöztünk. Helyi termékek gyártótól fogyasztóhoz való eljutásán is dolgozunk. Foglalkoztat a helyi pénz és cserekereskedelem kérdése, folyamatosan keresem a megoldást, hogyan lehetne a gyakorlatban megvalósítani. RENGETEG tennivaló van! Most vagyunk a legaktívabb korunkban. Már elég idősek vagyunk hozzá, hogy komolyan vegyenek minket, és egzisztenciánk is van, de még elég fiatalok, hogy lendületesek legyünk, és tudjuk tartani a lépést a korszellem fejlődésével. Hát mit kesergünk? Rajta, munkára föl! 🙂

    Kedvelés

    • Nagyon tetszik a hozzáállásod!
      Én is azt gondolom, hogy nagyon sokat tehetünk mi magunk is, ha mindenki így gondolkodik és tesz is érte a maga módján, lassan, de biztosan alakulhat a szemlélet, és talán egyszer a politikai és a gazdasági hatalom is kénytelen lesz idomulni.

      Kedvelés

      • Ez egyébként kapcsolódik jópár korábbi bejegyzéshez és itt folyó beszélgetéshez is. Ebben is ugyanaz a minta ismétlődik, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy tehetetlenek vagyunk a rendszerrel szemben, és úgy gondolkodunk, mert ezt verték belénk, hogy fölülről várjuk a megváltást. Pedig nagyon is sokat tehet egyetlen ember is. Ezt a blogot pl. Éva egymaga indította, és lám, mi lett belőle! Hány emberhez juthatott el ez a bejegyzés is általa.
        Nem vagyunk tehetetlenek. Vagyis vannak sokan, akik nem azok. Nyilván aki azért küzd, hogy valahogy a felszínen maradjon, azon nem kérhető számon, hogy te mit tettél az emberiségért, de a társadalom széles rétege csak takarózik azzal, hogy fölülről várja a “megfelelő döntéseket”.
        Mindannyian építünk valamit. Ha egy mód van rá, én azt a jövőt szeretném építeni, amiben a lehető legkisebb véráldozattal éljük túl szüleink és saját hibáink eredményét, és kevesebb szart hagyunk a jövő nemzedékre. A legtöbben bele sem gondolnak, hogy mit építenek.
        Tudom, ezekre a gondolatokra lehet írni, hogy idealisták, és nem reálisak, de szerintem ez is nagy baj, hogy örök érvényű igazságok a szkeptikus szemszögébe helyezve, rájuk sütve az idealista jelzőt lesöpörhetők lettek. Nem véletlen motiválatlanok az emberek. Azért azok, mert nem látják az értelmét annak, amit csinálnak. Nem érzik jól magukat a bőrükben, ezért elnyomják a rosszérzésüket a töméntelen fogyasztással, és aztán azt mondják, úgysincs mit tenni.
        Ez szerintem Magyarország egyik legnagyobb rákfenéje. Hogy nincs civilkurázsi. Hogy elhitették velünk, hogy tehetetlenek vagyunk. Pedig már nem visz el az ÁVO, ha egyedi gondolataink vannak. Már megtehetnénk.

        Kedvelés

      • Igen Szikra, szerintem is. És itt összeér a téma a “verbális fölény” témával. Egymást nyomjuk le verbálisan! Az opportunizmusra berendezkedett nyárspolgárok bántó, lekicsinylő, vagy irigy szavainak eredője nagyon sorsrontóan hat. Sokszor csírájában megfojtja a progresszív, kreatív, innovatív, alapjaiban új törekvéseket. Nem összetartás, egymásért drukkolás, szorítás megy, hanem a széthúzás, lezüllesztés.

        Kedvelés

      • “Ebben is ugyanaz a minta ismétlődik, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy tehetetlenek vagyunk a rendszerrel szemben, és úgy gondolkodunk, mert ezt verték belénk, hogy fölülről várjuk a megváltást. ” – ebben teljesen igazad van. Épp most írtam fentebb, hogy mennyire úgy érzem néha, hogy egyedül vagyunk a férjemmel a környezetünkben a környezettudatos életmóddal.

        Ugyanakkor ott van az is, hogy az emberek iszonyú nehezen változtatnak a kényelmes, kialakult szokásaikon, valami nagyobb cél érdekében, és a kényelem és az önigazolás-önfelmentés veszedelmes kombináció. Csak egy példa: egy ismerőssel, aki félig-meddig barát volt anno, vásárolni voltunk, nála nem volt szatyor, rögtön venni akart egy nejlont. Mondtam neki, hogy felesleges vennie, itt van nálam egy vászontáska, szép és tartós, ezt használhatja, sőt, odaadom ajándékba szívesen. Jött a kérdés, hogy minek hordok én ilyet. Hát tudod, környezetbarát, kevesebb szemetet termelek ezáltal. Nagy szemek, hogy neki ez soha eszébe sem jutott, ő mindig kér a boltban nejlontáskát. Mert magával hordani egyet a retikülben olyan macerás. Meg elfelejti. Meg minek is, másik több millió is nejloszatyroz, egyel több már nem oszt nem szoroz, és a végén a kedves mosoly és fejcsóváló kioktatás: ez már megint a te furaságod, Arita.

        Kedvelés

  19. Szikrának! Én vacillálok egy berlini metropolitan életmód és egy magyar falusi permkultúra nyújtotta életmód között 🙂 Mind a kettőt egyszerre nem lehet? (csak költői kérdés volt)

    Kedvelés

    • A berlini metropolita városi, közösségi kertben permakultúrálódhat, és helyi, vagy környékbeli termelőktől, gyártóktól szerezheti be a többi szükségletét… 🙂

      Kedvelés

      • Persze, csak én túlfűtötten szeretem a magyarországi vegetációt, füveket, gyógynövényeket, jobbak a természeti és éghajlati adottságaink a növénytermesztéshez, mint No-nak.

        Kedvelés

  20. Éppen tegnap lettem leevolúciószsákutcázva, a barátommal együtt, amiért leírtam facebook-on, hogy egyikünk sem szeretne gyereket vállalni (igen, így jár az, aki ilyen információt bedob a facebook elé. Ennél már csak az volt jobb, amikor kiderült, hogy ateista vagyok). “Milyen ember az, aki nem szereti a gyerekeket?” “A gyerekvállalásnak alapból be kéne lennie programozva minden nőbe, és akiben ez nincs benne, azt sajnálom.” Ráadásul azt sem mondhatnám, hogy a posztban említett racionális megfontoláshoz hasonló okom lenne rá – egyszerűen természetesen rideg vagyok a gyerekekkel szemben, nem érdekelnek, nem tudok mit kezdeni velük, idegesítenek. Alapvetően nagy igényem van arra is, hogy ne zavarjanak, amikor azt nem akarom, meglegyen a saját időm – egy gyerek mellett ez sehogyan sem teljesül. A párkapcsolatomban az okozza a legtöbb problémát, hogy úgy vagyok érzelmileg távolságtartó egyszer és forrón szerető és gondoskodó, hogy észre sem veszem ezeket a váltakozásokat. “Minimalista barát” vagyok, és nem egy embernek okoztam már csalódást azzal, hogy nem tudok érzelmileg kielégítően vagy kölcsönösen viselkedni – egyszerűen nem megy. Az empátiám kifejezése is nehézkes vagy semmmilyen, legtöbbször gúnyolódásnak hat vagy közönynek, mert a tónusom nem passzol ahhoz, amit mondok, mint ahogy általában on the spot nem látszik az örömöm vagy a fájdalmam sem. Nem hiszem, hogy megfelelő érzelmi háttér volnék egy gyereknek (még a párkapcsolatomhoz sincs mindig elég, úgy néz ki), felesleges szenvedést okozni valaki másnak pedig, aki nem is létezne az akaratom nélkül, nem akarok, és nem is fogok. De ami a legfontosabb (és ez önzésnek hathat, de): nekem így a legjobb.

    Pár évvel ezelőtt volt egy ilyen sorozat “Legyen gyerekem vagy ne?” címmel, linkelem (rég olvastam, most nem futottam át, akkor jónak tartottam – mindenesetre érdemes belenézni):

    http://felicitasz.blog.hu/2009/11/03/legyen_gyerekem_vagy_ne_legyen_8

    Kedvelés

  21. “Nem ujjong, nem rinyál.” Sok évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy amikor itt lesz a Nagy Időnek az ideje, akkor megnyitom a bárkám ajtaját…az elárvult gyermekek előtt..és fogni fogom kezüket, amíg lehet és csak lehet.

    Hetek óta keresgéltem már ezt a mondanivalódat, Éva! Meggyőződésem, hogy több idősíkban…ááá, ez nem telefontéma.

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) Gabi bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .