Demcsák Zsuzsa, pont mint én nyolc éve, néhány hónappal (héttel? nem derül ki) ezelőtt megszervezte az elköltözését: kivárta azt a pillanatot, amikor a bántalmazó férje nincs otthon és elmenekült.
Nemrég — még mindez előtt — hosszú interjút adott Szily Nórának. Ebben a gyermekkoráról is mesél.
Nekem tényleg mintaszerű gyerekkorom volt. Egy rossz dologra, egy veszekedésre nem emlékszem. A szüleim imádták egymást és nagyon jól éltek együtt. Mindig mentünk ide-oda és én olyan biztonságban nőttem föl, ami követendő.
Hogy lehet, hogy ő, aki idilli körülmények között nőtt fel, elit helyeken tanult, majd házasságot kötött, miután nyilván módja volt válogatni a kendermagban, ő, aki ezek szerint nem hozott romboló mintákat, nem az anyja sorsát ismételte, mégis ugyanolyan lélekromboló és veszélyes helyzetben kötött ki, mint azok a tízezrek, akikről még a hírek sem szólnak, ha kórházba kerülnek, sem??? Hogyan juthatott ilyen helyzetbe ő, a híres, a jól kereső, a gyönyörű műsorvezető?
És ekkor még tagadja a bántalmazást.
Azt olvastam, hogy ebben a hajtásban picit elveszítettétek egymást a pároddal… A mondataidban egy (túl)teljesítő nő szembesüléseit véltem felfedezni.
Az a pletyka olyannyira átfordult és torzult, hogy már a válásunkat lebegtették, és arról írtak, hogy nekünk meg kell menteni a kapcsolatunkat. Én meg azt gondolom, hogy vannak nehéz időszakok egy házasságban, nálunk is vannak, voltak is, és valószínűleg lesznek is. Én nagyon erősen ragaszkodom ahhoz, hogy a család család maradjon. Magam sem hittem, hogy képes vagyok ennyi kompromisszumot megkötni a családom érdekében. Olyanokat is, amikre 15 évvel ezelőtt csípőből mondtam volna, hogy nem, na, ez az a határ, amit én nem lépek át.De mifélék ezek?
Alkalmazkodásban, veszekedések utáni kibékülésben. Azokat kivétel nélkül mindig én kezdeményezem. Nem bírom ugyanis, ha nem beszélünk meg valamit, de ezt tudom, hogy női baj, és a férfiak teljesen másként működnek. Most már arra is képes vagyok, hogy megvárom azt a két-három napot, amíg ő magában lerendezi a dolgokat, majd tesz egy bátortalan kísérletet arra, hogy közeledjék – a maga módján. Nem az én elvárásaim, elképzeléseim szerint azonnal és látványosan, hanem ahogy neki jó. Gondold el, sokszor milyen nehéz lehet együttélni egy ilyen nővel, aki ennyire határozott, aki ennyire karakánul tudja és beosztja a család szabadidejét, tisztában van azzal, hogy mit hogy szeretne – gyakorlatilag állandó dinamizmusban élni. Nekem inkább az átlagost kell megtanulnom, és pont nem arra törekedni, hogy mindennap ünnepnap legyen.
“A férfiak teljesen másképp működnek”, “ahogy neki jó”, “milyen nehéz lehet együttélni egy ilyen nővel, aki ennyire határozott” — íme a bántalmazás virágnyelven. Ó, édes Istenem, ezek vajon miféle konfliktusok lehettek?
Zsuzsa azzal vádolja magát, hogy ő a túl sok, a maszkulin, őneki kellett megtanulni, mit jelent igazán nőnek lenni:
Anyává válni egy nagy váltás. Amikor eljön – minden átalakul. Különösen egy autonóm és állandóan pörgő nő számára.
Igen, érdekes volt. Amikor hazamentünk a kórházból Benedek fiammal, boldogak voltunk, repdestünk, elrendeztünk mindent és akkor a férjem rám nézett szerelmesen és azt mondta, hogy akkor most elmegyek dolgozni és olyan este 7 körül jövök… Hová mész? Miért én maradok? És mit fogok csinálni? Mit kezdek ezzel a gyerekkel 24 órában? Nagyon fura érzés volt, hogy teljesen megváltozott minden. Picit lázadoztam is. Hogy miért nem vagyunk egyenrangúak, azonos felek ebben a kapcsolatban. Aztán amikor az első apró betegsége volt a kisfiamnak, akkor meg azt éreztem, hogy a világ minden kincséért sem tenném meg, hogy nem én maradok vele otthon. Tehát hogy az ember önként mond le arról, hogy egyenrangúnak gondolja magát. Azt hiszem, akkor kezdtem el a nőiességemet elfogadni.
Te maszkulinabb életet éltél.
Jaj, nagyon. Bármelyik férfival felvettem volna a versenyt.Ez érdekes, mert ez az embert megkeményíti és nehéz belőle visszavenni, megtanulni támaszkodni…
Hát tanulom, és nem mondanám, hogy túl vagyok rajta. Nem olyan egyszerű ez, főleg ha az ember világ életében, de tényleg 15 éves kora óta saját magának intézett, csinált mindent. Emlékszem, hogy volt egy pillanat, amikor a gyerekszülések után elkezdtem felélni a tartalékaimat. Elfogyott a pénzem. Egy hétig gyötörtem magam, hogy én hogy fogok pénzt kérni a férjemtől. Ami neki a világ legtermészetesebb dolga lett volna, az nekem óriási dilemmának bizonyult.
A férfinak tehát eszébe sem jut, hogy a felesége és az újszülött gyereke hazaérkezésekor kivegyen egy szabadnapot, vagy csak előbb jöjjön haza a munkából. És ez a nagy lecke: hogy a gyereknek az anyára van szüksége, ezt az alázatot kell megtanulni.
Itt a különkasszás, apává vált férj valamit csúnyán nem vett észre. Talán a babakocsit, mindenféle gyerekholmit mind Zsuzsa pénzéből vették? Talán a közös étkezéseket, otthon szükséges tárgyakat mind Zsuzsa vette? Hogyan került vajon olyan helyzetbe, hogy nem volt észrevehető, hogy már nincs pénze, és így dilemmázzon, hogy hogyan kérjen? És még ő a butus, aki egy hétig gyötrődik, miközben “neki a világ legtermészetesebb dolga lett volna”, csak épp eszébe nem jutott…? Micsoda házasság ez?
Az a helyzet, hogy a bántalmazó kapcsolatban éppúgy egyedül kell csinálnia mindent a nőnek, mint amikor erős és határozott, független nő volt, csak épp már gyerekek is vannak, és a világ terheit a férj folyamatos vizslató szeme, kritikája és ráadásul közönye mellett kell a hátán vinni, esetleg a férjet is ki kell szolgálni meg meg kell érteni.
Ugye, milyen rózsaszín Zsuzsa magyarázata? Nekünk, nőknek van tanulnivalónk, mi voltunk túl konokak, meg nem alkuvók, maszkulinak. Mi vagyunk az igazi akadályai a jól működő kapcsolatnak.
Én láttam volna a nagy coming out előtt is e szavakból, hogy itt nem stimmel valami, de most nagyon könnyű visszafejteni, miféle viszonyról, alkalmazkodásról, kompromisszumokról beszél. És iszonyatos ez, ezek a magyarázatok, olvasatok és remények.
… én mindig kérdezek inkább.
A férjed se kérdez?
Nem nagyon, de nincs is nagyon időnk egymásra. Mondtam is neki, hogy fogjuk magunkat és menjünk el valahova. Egy napot sem voltunk kettesben a nyáron sem. Mert a feladatok mellett elsiklik egymástól az a két ember, akik mindezt együtt vállalták, és én ezt nem hagyom. Ha a régi énemmel nézem, akkor azt mondanám, hogy már meghajlok a dolgok előtt. Ma már úgy fogalmaznék, hogy elfogadásra, befogadásra törekszem… A női energiák felszínre hozására. Most tanulom.
Tavaly novemberi ez az interjú. A túl erős, túl autonóm nő mítosza, akinek meg kell tanulnia a kompromisszumokat, felszínre kell hoznia a női energiákat a család érdekében!
Mert nekem az a legfontosabb, hogy az életünk úgy maradjon egyben, ahogy megálmodtuk. Tudod, ahogy otthon érezzük magunkat egy ölelésben. Ez nem múlhat el.
Zsuzsát ekkor már javában bántalmazta a férje, de bizonyosan a bántalmazás előszobájában, a súlyos egyenlőtlenségben élt már. Döbbenet, ahogy a tökéletesen működő veszélyérzetet az idill ilyen megteremtett, akart, és mindig csak a nőtől jövő mondatai harsogják túl. Ilyen remények, szándékok, hogy mondjon valamit a férj a konfliktus után, és menjenek el valahová, meg hogy neki tanulnia kell. Ezeket mind Zsuzsa diagnosztizálta és akarta, hogy a férje mit akart, nem derül ki. “Nekem az a legfontosabb” — értjük. És talán a bántalmazási ciklus nászutas szakaszára, esetleg szenvedélyes békülős szexre is céloz az utolsó két mondattal, ezzel a kétségbeesett ragaszkodással.
Ezek volnának a minden házasságban előforduló nehézségek. Az ilyet bántalmazásnak nevezzük, akár lelki, akár gazdasági, akár testi. Ma már tudjuk, mire céloz. Ne higgyétek el, csajok. Nem fordul elő minden házasságban efféle nehézség. Ha nem bántalmazó vagy elnyomó a kapcsolat, akkor nem érzi úgy a belevaló, tehetséges csaj, hogy ő túl határozott, neki itt feleségként, anyaként vissza kellene lágyulnia, és hogy ő alkalmatlan, meg kell tanulnia valami újat. Mert imádják, támogatják, segítik, és ő ebből új szárnyakat növeszt. AZ én házasságom története például egybeesik azzal a történettel, hogy hogyan találtam meg az igazi, bűntudat nélküli önmagamat.
Le kellene számolnunk azzal a késztetésünkkel, hogy azt keressük, miféle gyökerei vannak az áldozattá válásnak az áldozat múltjában, hátterében. Hogy a sok csonka család meg a manipulatív anyától túl korán a házasságba menekülő, apahiányos nő a kulcs annak megértéséhez, hogy miért nem sikerülnek a házasságok. Zsuzsa épp a tökéletes gyerekkorának, vagyis annak az áldozata, hogy egyben kell tartani a családot. De hiszen mindannyian ennek az áldozatai vagyunk! Ki azért törekszik erre, mert a rengeteg sérülés után bizonytalan és társfüggő lesz, ki azért, mert a szülei elváltak, és azt ő nem akarja, ki pedig azért, mert azt látta otthon, hogy “hullámhegyek, hullámvölgyek”, de a házasság bonthatatlan. Higgyétek el, csajok, ha Marina Vladyval meg Demcsák Zsuzsával megtörtént, veletek is megtörténhet.
csak az olvassa. én szóltam 
jaj. főoldalra a bejegyzéssel, minden fórumon.
KedvelésKedvelés
Ez most nagyon ütött. Mintha a 2-3 évvel ezelőtti magamról olvastam volna.
KedvelésKedvelés
Bizony nem kell egy dolgos, kreatív és önmegvalósító, szárnyaló, lehet kicsit maszkulin anyukának sem kompromisszumot kötni ilyen mélyen. Igenis van olyan férj aki büszke a feleségére, támogatja és szereti kedves szeretettel, akkor is ha a társadalmi normák szerint talán sikeresebb (persze más szempontból meg nem) a felesége. És így jó élni, azt kell mondjam. van kedvem új dolgokat létrehozni, alkotni, tervezni, beszélgetni vele az élet nagy dolgairól stb. és persze vannak viták, de a fiam arra szokta mondani “mit perlekedtek már??” 🙂 ez belefér (nekem). Ez is az önmegismerés útja, hogy olyat válasszunk magunk mellé párnak, társnak, gyermekeink apjának, aki tisztel bennünket, hasonló az értékrendünk is, nem elég a rózsaszín felhő, a vakítás, a státusz stb…
KedvelésKedvelés
,,Ez is az önmegismerés útja, hogy olyat válasszunk magunk mellé párnak, társnak, gyermekeink apjának, aki tisztel bennünket, hasonló az értékrendünk is, nem elég a rózsaszín felhő, a vakítás, a státusz stb…”
idealistának találom ezt a hozzáállást, évekig nem bukik ez ki sokszor (lásd a blogíró által is megénekelt hétköznapi hímsovinizmus különböző stációit)
KedvelésKedvelés
Igen, megint a választás mint a nő felelőssége. De nincs választék, nem állnak sorba az intelligens, érzelmileg is kulturált férfiak a kezünkért, így aztán győzködjük magunkat, hogy majd a szerelem meg a gyerek… és ha találunk is ilyet, ilyen nem-elnyomót, gyakran felülírja az ő kedvességét, elfogadó természetét is a mindenkire rátelepített, hímsoviniszta szoftver.
KedvelésKedvelés
Koszonom a valaszod.
KedvelésKedvelés
És az milyen már, hogy az önálló, kezdeményező, tehetséges, önellátó, stb. nő az MASZKULIN. Többször is. Hö?
KedvelésKedvelés
Itt a pont, höhö 🙂
KedvelésKedvelés
Ő ezt részben a tévés helytállásra mondja, ami nagyon is maszkulin, olyan, mint a Dallas: kíméletlen, rivalizáló, lélektelen, alakoskodó, hatalom- és tekintélymániás, hierarchikus. De kik tették ilyenné? Miért ilyen minden vállalat éle, parlament, közéleti szerveződés? Szégyellje magát mind, aki ilyenné tette, mert emiatt vannak háborúk és csalárdságok, meg korrupció, hogy azoknak ott mindent lehet.
KedvelésKedvelés
Már nem hagyom megkérdőjelezni a saját nőiségemet. Sikeres vagyok a munkámban? Igen. Az én, saját, női megoldásaimmal lettem az. Női látásmóddal teremtettem meg az anyagi biztonságomat, mert nőként biztonságban akarom tudni a gyermekeimet. Sokat teljesítek, dolgozik bennem a tökéletességre való törekvés, de ettől még nőiesen érzelmes, érzékeny, gondoskodó és figyelmes tudok maradni. És szükségem lenne a férfire. Nem a gyámoltalanságom miatt, hanem a teljességért. Azokért az érzelmekért, amiket semmi és senki más nem ébreszthet bennem. És pótolhatatlanok.
KedvelésKedvelés
Nagyon szeretem a blogodat, szinte függője lettem (bár nem olvastam el minden bejegyzést), imádom, ahogy kíméletlenül rámutatsz a társadalom képmutatásaira. Nem sokat tudok a bántalmazó férfi-bántalmazást elszenvedő nő témaköréről, de azért (vagy pont ezért?) azt gondolom, hogy nem kellene minden felelősség alól felmenteni a nőt sem. Annak, hogy a férj hajlamos efféle agresszióra, nem mutatkoznak meg a jelei már a kapcsolat elején? Egy ilyen férfit nem kellene már a kapcsolat elején vagy legalábbis idejekorán ejteni? Miért ragad benne ennyi nő egy bántalmazó kapcsolatban? Ennyire félnek az egyedülléttől? Miért ne lenne a nőnek választása? Jó persze, én is csak a saját fejemmel tudok gondolkodni, engem soha nem bántott a férjem, nehéz is elképzelni róla. Azt gondolom, hogy ha valaha agresszív-bántalmazás jeleit mutató pasim lett volna, azt kirúgtam volna ki idejekorán: az agresszivitás nyomós érv, és inkább éltem volna egyedül (amúgy is sokat voltam egyedül), oszt keresgéltem volna tovább.
KedvelésKedvelés
Ezzel persze nem a bántalmazó férfit kívántam mentegetni.
KedvelésKedvelés
Sajnos, ez a társadalmi reflexünk, hogy a bántalmazottban keressük az okot.
Azért marad, mert szerelmes.
Azért marad, mert elgyengül, el van szigetelve, nincs, aki visszajelezze neki, hogy ez nem normális.
Megfő, mint a béka a lábosban: lassan történik, az ember észre se veszi, honnan jutott idáig.
Én is maradtam, bő két évet, pedig nagyon durva volt.
Azért marad, mert az agymosáshoz és a Stockholm-szindrómához hasonló folyamatokon ment át.
Azért marad, mert közös gyerekeik, otthonuk van, meg hitelük, rokonságuk, anyagi kényszereik.
Azért marad, mert csak nagyon durva szankciók árán kezdhetné újra az életét, örökös félelemben, elszegényedve, fenyegetve, odadobva a magyar válóperes jogi rendszernek, kiterítve, megkérdőjelezve.
Azért marad, mert így legalább nem derül ki a valóság a tágabb környezet előtt.
Azért marad, mert a saját érzékelésének sem hisz már.
Azért marad, mert ha menne, ha kiderülne, mi zajlott valójában, akkor mindenki tőle kérdezné, hogy hogy lehetett ilyen vak, buta, és miért maradt.
Azért marad, mert mint a prostituáltak és a rabszolgák, azonosul a szerepével, identitássá válik a borzalom.
És nagyon sokszor inkább a bántalmazót választják az így félig főtt nők, mint a segítséget.
Hosszabban, szakszerűen a NANE Miért marad? című kiadványában olvashatsz erről:
Click to access miertmarad.pdf
KedvelésKedvelés
Nem éltem soha bántalmazó kapcsolatban, de van egy történetem, amit kapcsolni tudok a témához, ill. rikkancs kérdéséhez. Külföldön éltem, s egyik este a szomszéd ház előtt kiraboltak este kilenckor. Nem bántottak fizikálisan, de elvették a táskámat, csúnya sztori volt, nem részletezem. Az első reakcióm az volt, hogy magamat ostoroztam, mert minek mászkálok este, egyedül az utcán? Mert éreztem, hogy követnek, s nem futottam hazáig, hanem nyugodtan sétáltam, mert valahogy abban hittem, hogy nem történhet baj. Arra gondoltam, hogy biztos, csak beképzelem magamnak, hogy követnek. Az eset után végig magamat hibáztattam, s itthonról volt, aki azt mondta, hogy nem kellett volna egyedül mászkálni. Meg nem kellett volna lassan gyalogolni, hanem haza kellett volna rohanni. S amikor én is előadtam ezt az angol ismerősöknek, ők le voltak azon döbbenve, hogy egyáltalán eszembe jut, hogy hibás lennék. Mert szerintük én csak éltem az életemet, s nem vagyok felelős, mert este, vagy bármikor az utcán sétálni nem jellemhiba. Szerelmesnek lenni sem jellemhiba. Rossz emberbe szerelmesnek lenni sem jellemhiba. Ezek természetes mozzanatai, történései az életünknek, ami nem hatalmazhatna fel senkit sem arra, hogy bántson minket. Ezzel nem szabadna visszaélni. Az embernek vannak tapasztalatai, példái, családi mintái, sérülései, gyengeségei, önbizalomhiánya, érzései – ezek lehet, hogy bizonyos normák szerint nem jók, tévesek, egészségtelenek, ártóak, de ettől ezt az embert még nem kellene megbüntetni. Ő tehet róla? Én tehettem arról, hogy nekem az volt a mintám, hogy egy elit környéken lehet sétálni este kilenckor? Rosszul viselkedtem? Vagy a két támadóm tehetett arról, hogy elveszik a táskámat, elveszik, ami az enyém, rám ijesztenek? S nincs különbség abban, hogy Pistikét cikizik a gyerekek a suliban, mert csendesebb karakter, vékonyabb alkat, vagy KisRozit kirabolják az utcán, mert éppen haza felé sétál, vagy NagyRozit megveri a férje. Mindenkinek erősnek kell lennie, határozottnak, olyannak, hogy azt sugározza, engem nem lehet bántani? Nem mindenki tudja ezt megtenni. De az nem lehet, hogy azért bántsunk embereket, mert azok hagyják magukat. Az alapállásnak úgy kell(ene) szólnia, hogy nem bántjuk egymást. Mert nem azért bántunk valakit, mert az hagyja magát, hanem azért nem bántunk valakit, mert nem bántjuk egymást. A bántás/nem bántás ne a bántalmazottól függjön, hanem a bántalmazótól. Első körben neki kell megálljt parancsolni. Persze, utópia.
KedvelésKedvelés
Nagyon pontosan fogalmaztad meg a lényeget, és a kifosztás meg a nemi erőszak analógiája nagyon pontos, kedvelt párhuzam, ha a lényegre akarunk rámutatni. Hát annyira kellették magukat azok a ropogós bankjegyek… a tolvaj ellenállhatatlan gerjedelmet érzett.
KedvelésKedvelés
Csak az a baj,hogy a bántalmazó ugrik a felfedezett gyengeségre,megerősödve attól szinte igazolva érzi a cselekedetét.Sétálsz haza éjszaka egyedül és elvarázsolódsz a hangulattól,a fényektől,erre te vagy a levadászni való magányos vad.Miféle állati ösztön ez? A lestrapált feleségbe rúgni egyet,mert úgysem védi senki,nem tudnak róla,megtehetem,miért ne tegyem meg,jó lesz bokszzsáknak.
KedvelésKedvelés
Nem vagyok ostoba. Mégis 25 évet éltem egy lelkileg bántalmazó kapcsolatban. Csak most, hogy távolodom, látom, hogy én mindig magamban kerestem a hibát. A férjem meg ettől igazolva látta a saját álláspontját. Ennyire egyszerű. és szerintem meglehetősen gyakori: a nők rágódnak, elemeznek, keresik a hibát önmagukban, a férfiak önigazolást találnak ebben.
KedvelésKedvelés
Köszi az alábbi, hosszú választ (nem engedi a rendszer, hogy a válaszodhoz szóljak hozzá), elgondolkodtam rajtuk, meg a legutóbbi, hasonló témájú posztodon is, ami még inkább azt a kérdést boncolgatta, amire én kíváncsi vagyok: hogy nem lehet-e ezt már “idejekorán”, a kapcsolat elején észlelni, nincsenek-e erre utaló jelek. Azt hiszem, egy kicsit már jobban értem, megértem ezt az egészet. Ráadásul eszembe jutott egy hajdani, röpke kapcsolatom, amely során én teljesen odavoltam az úriemberért, holott az nem mindig bánt velem korrektül. Na nem mutatta agresszivitás jeleit, csak egyszerűen nem mindig volt korrekt, én meg mégis odavoltam érte.
Az a gondolatom meg, hogy a nőt sem kéne minden felelősség alól felmenteni,
onnan fakadhat, hogy sokszor keresem azt, hogy bizonyos szituációkban hol hibázhattam én magam is, folyton felülvizsgálom a konfliktusos helyzeteket, próbálom megítélni, hogy én mikor, mit és miért csinálhattam rosszul. Na persze nem mindig csak magamban keresem a hibát és nem mindig magamat hibáztatom, kritikus vagyok másokkal szemben is. És persze tudom, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekben kizárólag az egyik fél a hibás.
KedvelésKedvelés
Ez nem bíróság, nem az igazságétel a cél. Mindannyian hibázunk, de ha ekkora a hatalmi különbség, ilyen sok a kényszer, ennyire nőellenes a társadalom, akkor nem egyenlő a felelősség.
A bántalmazottak közül sokan idegesítőek, gyengék, meddően panaszkodnak, nem valami szeretetre méltók, akár verbális vagy fizikai agresszorok is lesznek. De mindez nem igazolja a bántalmazást. Nem érdemre megy a bánásmód, hanem azt kéne nézni, hogy arra szerződtek hogy egymást szeretik és támogatják.
És vedd hozzá még, hogy mindenki mindig a nőket hibáztatja, és akkor van egy-két hely a világban, ahol nem. Ahol csitul a hullámverés, és kétszersültet kap a nő a sok sületlenség után… Igen, ez a pozitív diszkrimináció, amiben én hiszek.
KedvelésKedvelés
Ó, nagyon kedves módszerei is vannak mindennek. Mindent, amit fenn olvastál képzelj el egy kedves, lágy, csak a javadat akarom előadásmódban.
KedvelésKedvelés
A magyar jogrendben nem ritka, hogy ha valaki bántalmazó féltől akar válni, és vagyonmegosztásra kerül a sor, akkor megosztják a lakást, akár 35 nm-t is, és ugyanúgy tovább élnek egy fedél alatt, mint előtte. A cuki az egészben, hogy elköltözni nem tud, mert az egyenlő azzal, hogy lemond a vagyon rá eső tulajdonrészéről is. Ezt utasította el a parlament, amikor a családon belüli erőszak tényét nem emelte be a Btk-ba.
Erre varrjunk gombot!
KedvelésKedvelés
Meg aztán hiába is megy el. Vasszűz linkjén olvashatjuk, hogy az asszonyt a volt férj szúrta meg, és épp azért, mert elment. Alig van menekvés.
KedvelésKedvelés
Hu de tudod a tutit!
KedvelésKedvelés
Sajnálom hogy ilyen helyzetben van, tényleg nagyon szeretem. Csak reménykedem benne, hogy ő is észre fogja venni, hogy ehhez, hogy lenyomva (igen, LE!) érezze magát, két ember kell, nem csak egy nő! Kívánom neki, hogy ugyanúgy megvilágosodást hozzon ez a sokk, mint ahogy már sokunknak meghozta. Csodálatra méltó nőnek tartom még mindig, és ha a média békén hagyja, akkor ki fog lábalni és ugyanolyan sugárzó lesz, vagy még jobban, mint ezelőtt.
KedvelésKedvelés
Mi ő vagyunk, nincsenek külön bántalmazottak. “Senki sem különálló sziget”, bármelyikünkkel megtörténhet, és mindannyiunk tragédiája. Csak aztán már kifejlesztünk egy speciális érzékenységet (“Berninek/Katie Pipernek meg kellett tanulnia újra bízni a férfiakban”). Na, az véd. Onnantól vagy baszatlan feminista, férfigyűlölő, aki senkinek se kell, aki bizalmatlan és mindenütt bántalmazást gyanít.
És valóban: most már kezdem a hajdani szívlágyító idoljaimat nagyon bénának látni. Annyi a lózung, a készen kapott jogosítvány, hogy nem tudom már őket csodálni.
Katie Piper iszonyatos története: http://www.femina.hu/vilagsztar/katie_piper_sav_igy_nez_ki_most
KedvelésKedvelés
Én is ezt szerettem volna még ideírni, hogy az a legfontosabb ezekben a történetekben, hogy már nincs mire fogni a dolgot. Nincs rossz gyerekkor, apakomplexus, meg önbizalomhiány, a rendszer áldozatai viszont vannak, bedaráló gép van, éppen ezért olyan félelmetes az egész. Mert valóban bármelyikünkkel, okosokkal, önbizalom teliekkel, csinosokkal, szépekkel, tehetségesekkel, talpraesettekkel, kreatívokkal is megtörténhet. MERT NEM ŐK A HIBÁSAK, bizony-bizony ez a valóság… Én egyre többet gondolok erre a lányaimat nézve…
KedvelésKedvelés
Ja, Seal, meg a modell. Az első perctől nem dőltem be az idilljüknek.
KedvelésKedvelés
én anno elolvastam ezt az interjút, és akkora trauma volt, hogy azóta is rendszeresen eszembe jut:
http://www.nlcafe.hu/ezvan/20080130/az_autoimmun_betegsegbl_ki_lehet_gyogyulni_de_a_lelki_eltevelyedesbl_so/
KedvelésKedvelés
Ez nagyon durva. Ez is árulkodó mondatok sorozata. Csilluska. Uramisten. Vajon a férj ránézett-e más nőre férfiszemmel? Vajon féltékeny volt-e a felesége?
KedvelésKedvelés
Több megértés kéretik… ezt egy férfi így éli meg:
http://magyarsvejk.blog.hu/2012/09/14/csaladon_beluli_eroszak_1896
KedvelésKedvelés
“ez mégis borzasztó, hát én egy nő miatt egy lépést se tehessek, olyan legyek, mint egy lelánczolt kutya, utána se nézhessek semminek, ne tarthassam fel összeköttetéseimet, elhanyagoljam életpálya kivívásomat, se lássak se halljak, csak dolgozzak, egyek, aludjak s a feleségem szoknyáján üljek?
s mindezt azért, mert egy szegény cselédből faragtam asszonyt, kiért küzdöttem, koplaltam, nyomorogtam, kit – mert gyermekem anyja – óvtam minden lehetőtől; ez azért, amiért én könnyebben megélhettem volna, ha vagyok oly lelkiismeretlen mint a többi gazember, s gyermekemet anyjával együtt egy alamizsnával kilököm a nagyvilágba, nem törődve velük tovább; önkénytelenül a „Kreutzer sonate” részletei jutnak eszembe.”
KedvelésKedvelés
“Miért tehát nekem ez a nyűg, azért, mert botlok hébe-korba [hébe-hóba] egyet, azért ilyen zűrzavart csinálni, felébreszteni az embertelen vadállatot? s felvegyem én tőle, kit tápláltam, segítettem, neveltem, csiszoltam s valamivé tettem, kimentettem a cselédség rabszolgaságából…”
KedvelésKedvelés
“nem bírja felfogni, hogy ha esetleg van is ringyó, ő azért volt most is – s lesz is mindig – az első…”
KedvelésKedvelés
“…egyszóval ruhámon, könyveimen s régi pénzeimen kívül csak az üres bútorok maradtak meg; ez fájt nagyon, hisz ha már szegény nem akar, én nem tartom, s oda adok neki mindent, de hogy ő tudtomon s akaratomon kívül elvigyen mindent, ez nem járja…”
KedvelésKedvelés
“Reggel 6 előtt fel, toilette, felöltözve, el hivatalba, dolgozgatás, 8 után el haza; azt véltem, Mari csinál egy kis rendet, még feküdt, beszélgetés, csak ímmel-ámmal felelt, ami kihozott sodromból, vagy kibékült, vagy nem; ha nem, minek kezdett velem, ha már másra hallgat, engedett volna engem ki[…]ni, úgy, ahogy tudtam volna, s vége lett volna az egész dolognak, de nem orromnál fogva vezetni; kijelenti, hogy fél tőlem; ha már ennyire vagyunk, hogy gyilkosnak néz engem, akkor már jobb, ha nem látjuk egymást soha sem, dühömben iszonyatosan káromkodtam, feldöntöttem a tejet, lecsaptam egy pár holmit, s el hivatalba…”
Gyönyörű darab, köszönöm. Mit szenvedett szegény! És merre tart a világ, ha ennek az abszurdumát ennyivel többen látjuk, mint akkor, amikor egy nőnek még tényleg botrány, stigma és tuti elszegényedés volt a válás?
Hát még a ringyók, nekik milyen életük lehetett?
Mennyire egyben tartotta ezeket a véglényeket a státus, a hivatal, a “nőmmé tettem”, “ő enyém” — ez az a házasság, ez a képmutatás, bonthatatlanság, börtön, amiből nem kérek.
KedvelésKedvelés
Demcsák Zsuzsának állítólag új partnere van, ezért a roppant értelmesek köpködik, hogy mekkora kurva, biztos azért verte meg a férje, mert félrekúrt. Elképesztő.
KedvelésKedvelés
Mindenféle érdekes interpretációk vannak. A commmunitys bejegyzéshez ezt találtam ma:
“A Ribéryvel csúnyán kibaszó faszszopó karriert csinált a kurválkodásából. Egy éve még pénzért szexelt, ma már ismert fehérneműmodell Zahia Dehar, aki miatt többek közt Frank Ribéry is csaknem börtönbe került.”
KedvelésKedvelés
Istenem.
KedvelésKedvelés
Ennek roppant egyszerű oka van: Az a “fasszopó” jó választ adott a nehéz kérdésekre bíróságon. Okosan beszélt. Így, 2 profi labdarúgónak nem kell börtönbe vonulnia kiskorúval folytatott szexuális viszony miatt. Az okos beszéd mindig kifizetődő. Ez a villámkarrier a legjobb példa erre. Ellenpélda pedig a Berlusconi “Ruby”-ja, aki a legszerencsésebb esetben is ejtve lesz.
KedvelésKedvelés
Nem vagoyk nyugodt a kis világomban, ha ilyen híreket olvasok. Viszont kezdeni sem tudok velük nagyon semmit. Tisztában vagyok vele, hogy a hh és a bántalmazás összefügg, de nem vagyok képes összerakni a képet. Sokkol.
Pedig ez a nyílt utcán történt, akár én is láthattam volna.
http://kalohirek.hu/hir/kalocsa/2012-10-10/37247/elhunyt_a_ket_hete_megszurkalt_asszony
Valahogy úgy tűnik, hogy a hatóság mulasztott, de valahogy az áldozat nyakába lett varrva, hogy végül meggyilkolták.
KedvelésKedvelés
hát ez az írás – már megint – nagyon ott van! publikálnod kéne, komolyan!
durva ez ez egész… és nagyon, de nagyon kevés jön át a médiába a bántalmazásról normálisan. Épp ezért lehetne most, egy médiaszemélyiség kapcsán!!!
KedvelésKedvelés
Lám, miután egy nő kiáll, mer végre lépni, mer végre megszólalni nem virágnyelven, másnap szőnyeg szélén találja magát, és megkapja a parancsot, vagy nincs több nyilatkozat a témában, vagy nincs többé munka….
Akkor miért is maradnak a nők ezekben a kapcsolatokban?
KedvelésKedvelés
“Meg aztán hiába is megy el. Vasszűz linkjén olvashatjuk, hogy az asszonyt a volt férj szúrta meg, és épp azért, mert elment. Alig van menekvés.”
De akkor melyik az a pont, ahol még ki lehet szállni? Mi az a jel, amit ha felismerne a nő, akkor muszáj lenne kilépni?
Megbízható ember, volt kolléganő mesélte többször, hogy amíg volt a városban anyaotthon, addig sok nő ment gyermekével oda úgy, hogy a bántalmazó férj, élettárs elől menekült. Eddig érthető volt a történet, az már kevésbé, vagy legalábbis nehezebben, hogy két nap múlva miért csókolózott az anyaotthon előtt a bántalmazott a bántalmazóval. Sajnos nem egyszeri eset.
Ha én olyan személy lennék, aki beszélgetek nőkkel, akkor mi lehetne az a pont, ahol már érdemes lenne ezekről a dolgokról beszélni?
KedvelésKedvelés
Neked idegen és rusnya, neki eredetileg a szerelme, férje, aki Cippolla-módszerekkel vonja a bűvkörébe, meg fenyegetéssel, anyagi függéssel.
A bántalmazás ciklikus, a nászutas szakaszban összeborulnak a párok, délszaki virágok, mit szólnál valami ékszerhez, egyházi esküvőnk ne legyen-e stb.
Most írok a felismerhető jelekről, lesz holnap.
KedvelésKedvelés
Oké, értem, eredetileg a szerelme. De ha már egyszer tulajdonképpen elmenekült, és kimondta azt, hogy azért jöttem el, mert bántalmazó a férjem, élettársam, akkor szó szerint két nap múlva már ezt feledve a nászutas szakaszukat élik?
KedvelésKedvelés
Úgy van. Nagy esetszámú vizsgálat szerint átlahosan a hetedik eljövés sikerül. Kettős kötés: amikor tűrhetetlen, eljön (ha bele nem hal), másnap már nem tűrhetetlen, akkor erősebb a feleségidentitás, a gyerekekért rendbe kell hoznunk a házasságunkat, a család nem eshet szét, mi lenne velem nélküle, azt ígérte, megváltozik, de hát szeretem — ilyesmi lehetett Demcsák Zsuzsa másfél éve is. A nők nem erősek, nem öntudatosak és kevés az erőforrásuk, félnek, meg vannak ítélve folyton, sarokba szorítva, amellett agymosva vannak — mitől tudnának eljönni?
KedvelésKedvelés
Létezik olyan lista, ami tartalmazza azokat a viselkedésformákat, jeleket, amelyből nagy valószínűséggel tudni lehet már az elején, hogy a pasi bántalmazó lesz. Ez kb. egy 20-25-30 tételből álló lista. És van a tételek között , ha jól emlékszem, 5 db, ami gyakorlatilag 100% biztonsággal megjósolja a dolgot. Ezek között van, hogy bántalmazta az előző nőjét; illetve hogy bántja az állatokat. A többire nem emlékszem; ill. még kettőre, az alaplistán van ez a két tétel: korai elköteleződés ( már a 3. randin házasságról beszél ), ill. konzervatív szemléletmód .
KedvelésKedvelés
http://www.ilrctbay.com/upload/custom/abuse/content/abusers.htm , angolul!
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: a legtöbben ezeket olvastátok — friss | csak az olvassa
Vicces. Pont így jártam én is. Egész fiatal koromtól kezdve nagyon önállónak kellett lennem, ellátni magamat és másokat. A gyerek születése után otthon voltam, bevásároltam, fizettem a csekkeket meg amit kellett, és egyszer csak elfogyott a megtakarított pénzem utolsó morzsája is. Ő meg csak nézett nagy boci szemekkel, amikor szóltam, hogy mostantól nem tudom tovább fizetni. “Hogyhogy? Miért nem szóltam?” Miért, szólni kell? Egy felnőtt ember nem tudja magától, hogy az áramot nem ingyen adják? Hogy a boltban fizetni kell a kenyérért? Ugyan már.
Az ő fizetése jóval több, mint az enyém. Pontosan nem tudom mennyi, mert sosem mondta. Közös számlánk nincs. A család ügyeit én intézem. A közös kiadásokra kérnem kell pénzt. Két gyerekünk van, és kilenc éve élünk együtt. (Remélem, már nem sokáig.) Hát így.
KedvelésKedvelés
Most találtam csak meg ezt a posztot a főoldalon. Nagyon tanulságos, szóhoz sem jutok. Most megint amerikai példát tudok hozni. Állítólag Amerikában minden 4. (!) nőt vagy megerőszakolnak, vagy megkísérelték az erőszakot. Ehhez képest elenyésző az a szám, aki tényleg beszél róla, mert szégyellik. És akkor van, aki még teherbe is esik az erőszaktevőtől, és kihordja, és azt a gyereket vagy azt a nőt utána egész életében rossz szemmel nézi a nő partnere (ilyen is van). Olyat is mesélt ugyanaz az amerikai tanárom, hogy a tárgyaláson felrótták az áldozatnak, hogy kihívóan öltözködött, amelynek bizonyítéka, hogy Victoria’s Secret bugyit hordott. Értjük? Mindezt persze besavanyodott középkorú női esküdtek.
Ami a külön kasszáról felmerült itt, arra is vannak nagyon extrém példák. A Joy Luck Club nevű könyvben/filmben volt egy olyan férj, aki minden egyes kiadást feljegyzett, és megfelezett a nővel, “mert ez így igazságos”. Konkrétan, étteremben kettéosztotta a számlát, miközben a nő mondjuk alig evett valamit. Ugyanígy a fagylalt árát, amire csak évekkel később mondta meg a nő anyja, hogy “de hát a lányom világ életében utálta a fagylaltot”. És a legszebb talán a macska, a macskakaja meg a bolhátlanítás stb. az csak a nő költsége volt, mivel övé a macska. Erre a nő már kifakadt, hogy “de hát te adtad nekem ajándékba azt a macskát”. Nem mellesleg közös cégük is volt, amiben a nő ugyanannyi felelősséget vitt, mint a férfi, de a férfi volt a névleges főnök. És azért nem adott a nőnek ugyanannyi fizetést, mint magának, mert mit szólnának a beosztottak, hogy kivételezik vele azért, mert a felesége.
Nagyon szép könyv és film a női sorsokról. De ez sajnos csak egy példa a sok közül, és bele sem merek gondolni, hányan élnek így.
KedvelésKedvelés
Tőkés László felesége is ezt mondta, hogy otthagyta őt a 3 gyerekkel, és amikor hazajött, fillérre elszámoltatta a költségeket…
Közben ő meg jobbra-balra csalta, reprezentált, a gyerekeit nem nevelte, elszámolnia mégsem kellett senkinek.
Valahol így aposztrofáltták Tőkést :
“a melléhágó Királyhágó-melléki püspök” 😀
KedvelésKedvelés
Mai cikk a HVG online-on: “A szándékos gyilkossággal vádolt Pistorius öt kedvenc autója”
What the f…????
Egyszerűen nem hiszek a szememnek. Ez már egyáltalán nem a szubtilis módszer, ami odafigyelést kíván (ld. Demcsák hogyan mentegeti férjét, és hibáztatja magát), ez minden határon túlvan… (öl ugyan, de nézzétek milyen szuperul el lehet vele adni a luxuscikkeket… )
KedvelésKedvelés
Amikor Szita Bencéről volt a kegyeletsértően ízléstelen kvíz a TV2-n, akkor össznépi volt a felháborodás.
Ez most miért nem az? Csináljunk! Ha csak kétszázan írunk, már komoly.
KedvelésKedvelés
en szivesen haborgok, de hol gondoltad? fb?
KedvelésKedvelés
Komment és e-mail az impresszumbeli címre?
KedvelésKedvelés
kommentelni valamiert nem lehet… A mail jo, de azt csak ok latjak. Valami nagyobb, nyilvanosabb ter?
KedvelésKedvelés
Vajon Zsuzsa olvasta- e a cikkedet? Én már vagy tízszer. Sok dolgot, ami itt megjelenik a blogon, az iskolában kellene tanítani lányórákon, ugyanis a legnagyobb csapda a nőknek, hogy nőiségük legmeghatározóbb tényezője az apjuk. Hogy milyen nővé válnak majd, javarészt azon áll, hogy apukájuk elhitette- e velük, hogy ők valójában királylányok, és méltó bánásmódot érdemelnek. Az én apám meg van döbbenve, hogy mennyire “rangomon alul” (intellektuális és érzelmi méltóságon alul) mentem férjhez, és nyilván soha nem fordul meg a fejében, hogy mennyiben része az ő lehúzó, ledorongoló nevelése ennek. Most kímélem az életem részleteitől, nehogy infarktust kapjon, pedig… milyen vicces ez… része van benne. Ráadásul én élem, én szenvedem, ahogy anyám is szenvedte a maga életét. A nők, akik bántalmazottá válnak, ilyen női életeket látnak saját anyjuk, nagyanyjuk, szomszédjuk, nagynénjük megfigyelésekor, és a család (elsősorban az apa) megerősíti bennük, hogy ez így van rendjén. Az élet nem habostorta. A házasság komoly dolog. Szerencsétlenség, hogy a társadalom csak ráerősít erre, így még a legintelligensebb nő is belemegy az önhibáztatásba, vagy áll tétován (ahogy én álltam), hogy tán bolond ő? Valamit nem jól gondol? Őneki már semmi nem elég? Ő képtelen boldognak lenni? Még a Zsuzsa is. Nem tudom, lesz- e valaha szabadság. Képes lesz- e a férfitársadalom felnőni és feladni a saját kényelméből, hatalmából, jólétéből azért, hogy a nőt igazi valójában láthassa?
KedvelésKedvelés
Igen, az apa-lánya viszony nagyon fontos tényező, csakúgy, mint az anya-lánya viszony is. Mindkettőről meg is jelent antológia a Szomjas oázis című kötet folytatásaként, bár én még egyiket sem olvastam. Zárójeles megjegyzés: a nőknek most is komoly kutatómunkát és szervezést igényel, hogy egy-egy írónőt, költőnőt, esetleg író/költőfeleséget felkutassanak, kiadjanak. A professzor urak pedig értetlenül néznek, hogy miért van erre szükség, és miért viszket nekünk nőknek mindig valami ahelyett, hogy tudnánk a helyünket. Azzal egyetértek, hogy a minőség legyen a szempont, ne a nem, de azért jóval több tehetséges író/költőnő volt, van, lesz, mint amennyi bekerül a tananyagba, az általános műveltségbe, a köztudatba. Lásd még Virginia Woolf: Saját szoba.
Szóval visszatérve az apákra, én éveken át úgy éreztem, hogy szakadék van köztem és apám között. És úgy gondoltam, hogy addig nem lesz, nem tud lenni párkapcsolatom, amíg ezt el nem rendeztem. Részben a válásra is fogtam ezt, de azért kéthetente hétvégén találkoztunk, és akkor is úgy éreztem, hogy alig ismerjük egymást. Akkor lehetett vele beszélgetni, amikor együtt mosogattunk, és akkor próbáltam mindent elmondani, ami velem történt, de ezek főleg külső dolgok voltak, például hogy mit láttam a moziban. De azt nem tudta, mennyire rossz érzés, hogy soha nem ölel meg, soha nem mondja, hogy büszke rám. Világ életében olyan ember volt, hogy nem tudta kimutatni az érzéseit. Karácsonykor mindig próbáltam valami klassz dologgal előállni, de láttam, hogy nem olvasta végig a könyveket, amelyeket tőlem kapott. Aztán egyszer meg is mondta, hogy inkább zoknit adjak. Úgyhogy aztán vettem neki zoknit, de akkor meg a méretet nem találtam el. Nagyon kicsi lába van ugyanis.
18 éves koromban leírtam neki egy levélben, hogy mit érzek, és azt betettem a szalagavató fotóm mellé a borítékba. Utána valahogy jobb lett a helyzet. A másik emlékezetes momentum, amikor 2011 végén kórházba került, és akkor megöleltem, azóta sem. Meg még egy, ami meghatott. Egyszer Angliába utazott munkaügyben, és hozott egy kártyát, amin mindenfélék le vannak írva, hogy a lányom nagyon szép, kedves, mindenki ilyen lányt szeretne, nagyon büszke vagyok rád stb. És igaz, hogy ez egy előre gyártott kártya volt, meg a húgomnak ugyanilyet vett, de ez tőle nagy lépés volt.
Ui.: Anyám sem mondta jó ideje, hogy büszke rám. Még kiskoromban az iskolai versenyeredmények után igen, de azóta nem. Meg arról is mindig nosztalgiázik, hogy milyen bájosak voltunk kisgyerekként. Úgyhogy a testvéremmel kellett véd- és dacszövetséget kötnöm a megmaradásért.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: mert a nők biztos ártatlanok | csak az olvassa
iszonyat jó ez az írás!!!
gratulálok a szövegelemzéshez, félelmetes az idézett interjú is!
én egy okos, szép, karakán nő vagyok, építem a saját dolgaimat, és persze nekem is a legnagyobb félelmem az volt, amit anyám mondott. “jajj fiam a túl okos nők nem kellenek senkinek”. mi az hogy túl okos??!!
és mégis találtam párt magamnak és boldogok vagyunk. szóval való igaz: csajok, ne vegyétek be a “férfiak ilyenek”, ” a női energiák” és hasonló típusú maszlagokat: hatalmi játszmákat takarnak a legtöbb esetben, nem az “igazságot”.
KedvelésKedvelés
Szia, örülök a példádnak, maradj köztünk!
KedvelésKedvelés
nagyon sokat gondolkoztam tegnap óta, érzem amiket írsz és értem, nőjogi “harcos” is voltam, de át sosem éltem se erőszakot, se lenézést pasik részéről. rájöttem hogy mennyire nagyon szerencsés vagyok: első pasim is feminista volt, és világéletemben azt csináltam, amit akartam. a szabadság nálam default beállítás (fürge ujjak, arclemosó, hogy legyek csinos dolgok sose érdekeltek, fiús voltam kezdetektől), még ugyan nincsen gyerekem, de a mostani párom sem egy nagy macsó, segítjük egymást, teljesek lehetünk egymás mellett, én csinálhatom azt amit akarok, sőt, szárnyakat kaptam tőle, szóval lelke van, na! 🙂 elszomorít hogy rengetegen nem is hisznek abban, hogy ilyesmi létezik. pedig létezik! csak nekünk magunknak kell kiharcolnunk, aztán kibélelnünk, berendeznünk a saját kis helyünket a világban – más ugyanis nem fogja! nem egyszerű de lehetséges!
KedvelésKedvelés
Nem egyszerű, és sokaknak elérhetetlen. Ne olvassuk a fejükre a mi szerencséket.
KedvelésKedvelés
Egy olyan gondolatom támadt a cikket és a hozzászólásokat olvasva, hogy a feminista mozgalmak talán sokkal tevékenyebb módon is részt vehetnének a probléma egyik lehetséges kezelésében: anyaotthonok létrehozása, fenntartásuk támogatása pénzzel, idővel, önkéntes munkával. A nők teremtsék ezt meg egymásnak a női szolidaritás nevében: akit bántalmaznak, annak legyen hová mennie, kapjon nyugalmat, segítséget egész addig, amíg újra nem tudja szervezi az életét, vagy rendezni a helyzetet valahogy. Ne az államtól várják a segítséget, hanem teremtsék meg maguknak, amire szükségük van.
KedvelésKedvelés
Azt te nem gondolod, hogy ez normális országban állami feladat? Szerinted miért nem oldják meg ezt a civilek? Van valami tipped? De komolyan. Kis buták! Azt meg miből gondolod,hogy nem teszik bele az önkéntes munkát? Elég idegesítő ez a partvonalról vállvonogatva okoskodás.
Iszonyatosan szemét ez a hozzászólás. Hogy a nőket ne fenyegesse életveszély és a gyerekek nyugodtan nőhessenek fel, az NEM a feministák, és nem is a nők érdeke!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A nők, az áldozatok, a kisemmizett jogfosztottak oldják meg maguknak, ne sírjanak, szervezzék újra. Bravó.
KedvelésKedvelés
Az a durva, hogy Gyurcsány is valami effélét mondott miniszterelnökként. Szerinte is anyaotthonok létrehozása lenne a megoldás (mondjuk ő legalább nem a feministáktól és a többi nőtől várta volna el) így lenne hová menekülni a saját otthonaikból a bántalmazott nőknek és gyerekeknek. Az eszébe sem jutott, hogy talán hagyja el az otthonát a bántalmazó. Nem, őket ne vegzáljuk, had éljenek szépen békességben tovább a közös ingatlanban, menjen el az akinek nem tetszik a helyzete, így van ez rendjén 😦
KedvelésKedvelés
Szerintem meg az ún. “rendes” férfiak dolga, hogy kivegyék a bántalmazók kezéből a vak komondort, elkísérjék őket jó messzire, és biztosítsák, hogy jó ideig ott is maradjanak. Ez a férfiak (és a társadalom) közös érdeke.
KedvelésKedvelés
Zöldfűszál.
Meg is teszik. Ha van elegendő bizonyíték, és egyértelmű a helyzet. Így működik a jogállam. A legtöbb problémát valóban a férfiak okozzák, de a legtöbbet ők is orvosolják. A többi az mind háttérzaj 🙂
KedvelésKedvelés
GRESA:
Demcsák Zsuzsától függetlenül, erőszakról, nemi erőszakról:
“tevékenyebb módon is részt vehetnének a probléma egyik lehetséges kezelésében: anyaotthonok létrehozása, fenntartásuk támogatása pénzzel, idővel, önkéntes munkával” – ezzel én sem értek teljesen egyet! Egyrészt ezek a szervezetek részt vesznek hasonlókban; segítik, támogatják az áldozatokat, annak ellenére, hogy ez kisebb részben az ő feladatuk. Az Államé lenne a kötelesség, de az ő részéről jelenleg minden előrébb való.
De amit biztosan merek állítani az az, hogy valahol senkinek sem érdeke ezt a problémát gyökeresen orvosolni. Senkinek. Miért? Ma mindenhonnan ömlik a férfierőszak, nemi erőszak és társaik. Ezt a nők agyába kell égetni! (valamelyik nap azt a “dokumentum” filmet néztem meg aminek ez volt a címe: Minden férfi Pedofil! Nem részletezném.) Ilyen a világ dinamikája; ellenségképnek, ellenségnek mindig lennie kell. Ma már senki nem veszi be azt, hogy az afgán hegyekben rejtőző tálibok(terroristák) komoly veszélyt jelentenek bárkire is. Viszont, valaki kellett: kéznél volt a férfi… aki homofób, rasszista, antiszemita, erőszakoló, elnyomó, agresszor, hitvány embertelen stb.
Ezt mindenki meg is ette első blikkre. Még a férfiak is. Ellenséget gyártottak, sikerrel. (ennek számtalan oka van, és nagyon összetett, hogy konkrétan miért is a férfi?) Ez egy olyan jelenség amit a vízfelszín felett kell tartani, minden nap minden órában fel kell rá hívni a figyelmet. Ezt csinálja a FEMEN is. Felhívja a figyelmet, sajátos módon. Nem többet. Hiszen ez egy hatalmas üzlet, de tényleg hatalmas. Ma ebből rengetegen élnek, a mindenkori költségvetésből rendszerint komoly összegeket csoportosítanak át érdek/nővédő szervezeteknek. És amíg a probléma fenn áll, addig van mire kérni/költeni. Senki, de senki nem akarja ezt komolyan megszüntetni. Csak látványosan tünetet kezeli. Ennyi. Szerintem.
Az alábbi tájékoztatót, a Belügyminisztérium Koordinációs és Statisztikai osztálya
készítette 2011-ben. Feketén-fehéren; HITELES.
Click to access mkudok6952.pdf
Ha figyelmesen megnézzük a nem erkölcs ellen elkövetett bűnesetek alakulását az elmúlt 20 évben, egyértelműen megállapíthatjuk hogy ezek száma az 1/3-ra csökkent, és a bűnesetek arányában is ezreléket képviselnek. A magyar férfilakosságnak csupán kevés ezreléke érintett ebben, és évről évre egyre kevesebb. (20. oldal) Ma már ott tartunk, hogy nagyobb esély van arra hogy egy férfinél robbanóanyagot találjunk, mint az, hogy ő nemi erőszak elkövető. De erről nem illik beszélni, még csak suttogni sem, mert szembe megy a trenddel. Nem kifizetődő. Ha jobban belegondolunk az igazságról beszélni még soha, de soha nem volt kifizetődő. Szerintem.
És ez messze nem áldozathibáztatás, messze nem szerecsenmosdatás, aki bűnt követ el az bűnhődjön! Csak már egy kicsit sok ezzel kelni, ezzel feküdni..
Elnézést, ha sarkos vagy sértő voltam.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: nincs is probléma! | csak az olvassa
Amit az anyaotthonokról mondtam. Én egyfelől szívesen olvasom ezt a blogot, mert azt remélem tőle, hogy jobban megértem a nőket bizonyos élethelyzetekben, ráismerek olyan szituációkra, amik esetleg velem történtek, és nem értettem, miért, mit gondol és érez a másik. Ha tudom, akkor jobban látom azt is, mit kell tennem. Itt olyan titkos gondolatokat mondanak ki nők, amiket talán máshol sehol.
Miért mondtam, hogy igenis a nőmozgalmaknak kellene maguknak megszervezni az anyaotthonokat, és legfeljebb örülni, ha az állam ebbe belesegít? Pontosan azért, mert úgy gondolom, hogy a mai feminista mozgalmak már nem a nőkért vannak. Régen tiszta és jogos követelésekkel álltak elő, választójog, munka, tanulás lehetősége. Viszont egy ponton ráéreztek a vezetők a hatalom ízére, mostanában sok olyan dolog van, például kvóták, törvények, amit nem a békés együttélésért, egy szebb világért akarnak keresztülvinni, hanem láthatóan hatalmi eszközként funkcionálnak.
Én abban szeretnék biztos lenni, hogy a feminista mozgalmak a nőkért vannak. Nem törvényekkel, kvótákkal, hatalmi eszközökkel operálnak, hanem alkotnak, építenek, létrehoznak a semmiből. Megoldást kínálnak a nők problémáira, minden lehetséges eszközzel, mint például az anyaotthonok.
Érdekes dolog amit Zöldfűszál mond “rendes” férfiakról. Ez régen valószínűleg tényleg így működött, a lány bátyjai, férfirokonai rendezték le a bántalmazót. Ezt viszont egy papucs nem fogja megtenni, csak olyan férfi, aki tényleg férfinak érzi magát. Érdemes “Zsemle” dilemmáját előkeresni egy régebbi cikk alatt a hozzászólások közül, elég alaposan ki lett vesézve a téma.
KedvelésKedvelés
“például kvóták, törvények, amit nem a békés együttélésért, egy szebb világért akarnak keresztülvinni, hanem láthatóan hatalmi eszközként funkcionálnak. ”
Milyen törvények? A családon belüli erőszakról szóló? vagy a munkajogok? Szerinted ezek fölöslegesek, túlzók?
A kvótáról: Világviszonylatban jelenleg a pénz és a hatalmi pozíciók 95 százaléka a férfiak kezében van (ez óvatos becslés, szerintem van az több is). Tényleg miért is pattogunk, nekünk semmi sem elég…?
“Ez régen valószínűleg tényleg így működött, a lány bátyjai, férfirokonai rendezték le a bántalmazót. Ezt viszont egy papucs nem fogja megtenni, csak olyan férfi, aki tényleg férfinak érzi magát.”
Elképzeltem, amint a 200 kilós kigyúrt férfi karba tett kézzel duzzog a nő mellet, miközben dörömbölnek a betörők: Rendezd el magad, én nem segítek, mert nem érzem magam eléggé férfinek melletted. Bezzeg az 50 kilós informatikus, akivel jól bánik a felesége, és a ház uraként tekint rá, azonnal megtáltosodik, kiugrik az ajtón és elkergeti a csúnya bácsikat. (Bocsánat az informatikusoktól, tudom, hogy sztereotípia, de erről a típusról mindig ők jutnak eszembe 🙂 .)
KedvelésKedvelés
Ez nagyon cinikus.
Azt a sok női nyomort, azt oldják már meg, legyen soksok szende terézanyu, csodás önfeláldozó szentek, akikre majd megemlékezünk könnyes szemmel.
A hatalmat, azt legyenek kedvesek nem piszkálni, juj az csúnya dolog.
Régen még az érthető dolgokért, ma meg nem – ez tévedés.
Ma is pontosan ugyanúgy a nők egyenlőségéért küzdenek, mint bármikor. Igen, ha kvóta lenne, kevesebb férfinek lenne hatalma a parlamentben, a nők képviseletének pedig helyreállna az egyensúlya. Ez pedig már sok, túlzó, jogtalan, nem kéne, gondolom.
KedvelésKedvelés
a bántalmazókat pedig hagyjuk ékén.
arról ne beszéljünk
ez a hatalmi eszköz dolog pedig felháborító.
azok a nők akik hatalmat kapnak beállnak a férfiak mellé. női ruhába öltöztetett férfiak lesznek.
nem is értem miről beszélsz.
az egyenlőségért való küzdelembe miért is kevered bele a hatalmat
valóban, ha a nők az anyaotthonaik megszervezésével vannak elfoglalva még messzebb kerülnek a hatalom gyakorlásának a lehetőségétől
de te ezt miért is akarod
nekem úgy tűnik, hogy te a férfiak túlhatalmát biztosító szekeret tolod.
és kilóg a lóláb, mert a bántalmazókat békén hagyod
KedvelésKedvelés
Ahogy Vacskamati is emlitette, az otthonat ne a bantalmazott no es/vagy gyerek hagyja el, hanem a bantalmazo. Es innentol gorduleknyen alkalmazhatjuk Gresa logikajat, miszerint ettol kezdve maguknak a ferfimozgalmaknak kellene megoldast kínálniuk a ferfiak problémáira, megszervezni a ferfiotthonokat: alkotni, építeni, létrehozni a semmiből. Mivel a bortonok mar tele vannak, javasolnam karantenok letrehozasat mondjuk a leghangosabb hazai ferfiorganumok koltsegen, hogy biztos lehessek vegre benne, a ferfimozgalmak a ferfiakert vannak es a hatranyos helyzetu ferfiakkal szolidaritast vallalnak. Ne csak a gyerekelhelyezessel es az apasagi vizsgalattal kapcsolatos visszasagok ellen lobbizzanak, nem torvenyekkel, meg hatalmi eszkozokkel kell itt operalni. Alkossanak vegre, tegyenek a bekes egyuttelesert, igazoljak a sajat letjogosultsagukat.
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
vannak bántalmazók részére fennartott átmeneti szállások, a rendőrség honlapjáról lehet elérni az adatokat, hogy melyik megyében hol.
KedvelésKedvelés
legyen is, mint ahogy anyaszallo is van. de gondolom nem kulon ferfi- es nomozgalom vezeti a projekteket. micsoda serult, perverz gondolkodas ez mar, de nem?
KedvelésKedvelés
És megint ez az ócska hibáztatás, csinálják meg, ne sírjanak! A nők, maguknak. Miből, basszameg? Minden normális államban állami feladat az ilyesmi, itt meg a nanét nem fogadják a rendőrök, hogy tanuljanak valamit!!! Mindenki maszatol, lózungokat ismételget, bántalmazó parlamenti képviselők ülnek vigyorogva a padokban…
http://nol.hu/belfold/20130614-szexista_tarsadalom
KedvelésKedvelés
Ez itt meg a szokasos nohibaztato lozungokon is tulmutat, nem veletlenul lett a jutalma huszoniksz felkialtojel, mezei troll nem kapott meg itt ennyit. Egy felnott ember atgondolt, veglegesre erlelt koncepcioja az, hogy elso korben kizarja a bantalmazottakat az ossztarsadalmi szolidaritasbol (ami meg a sulyos buncselekmenyt elkovetett elitelteknek is jar, amennyiben nem logatjuk fel oket a legkozelebbi lampavasra) es az egesz hobelevancot a noi szolidaritas hataskorebe utalja. Azt, hogy az aldozat emberi jogaiban serult elsosorban, csak masodsorban noi mivoltaban, megintcsak nem tartja problemasnak. Szerinte az otlete innovativ, noket ongondoskodasra serkento – tobb legyet ut egy csapasra.
Akibe ennyire keves erzelmi intelligencia, szolidaritas es altruizmus szorult, az elso korben devians. Huszoniksz felkitojel utan sem hokol vissza, hanem tanult emberhez melton, szabatosan es valasztekosan kozvetiti felenk az agybajat. Persze lehet ez igy tulzo, nem agybaj ez, talan csak egy titkos kis gondolat, amit mashol meg nem mondhatott el. Szerintem az eddigi legszelsosegesebb, vagy lehet tulkombinalom es akkor csak az eddigi legprimitivebb.
Az meg valami nagyon szomoru, hogy egy jo NOL cikk alatt, akarcsak a te NOL-os cikkeid alatt, az epelmeju kommenetelok szama altalaban egy-kettore korlatozodik.
KedvelésKedvelés
Nagyon helyesen irtad.
KedvelésKedvelés
Gresa azért olvassa a blogot, hogy a másik oldal gondolataiba is bele tudja élni magát.
Mi itt titkos gondolatokat adunk ki, amelyeket másutt sehol.
Hát… az a húsz-valahány évecske, amit azzal töltöttünk, hogy átnyomjuk a közvélemény falán azt a csekélységet, hogy a női jogok emberi jogok, úgy látszik, ugyancsak titokban maradt. Elfelejtettük mondani.
Hát, akkor most mondjuk.
Kedves Gresa: nem titok, tedd nyugodtan közzé te is! Akkor se haragszunk, ha közkincsként kezeled és nem teszel hozzá copyrightot.
1. A kvóta és a többi téma alapvető emberi jogokra vonatkozik éppen úgy, mint száz évvel ezelőtt az általános – a nőkre is kiterjedő – választójog. A kvóta azt fejezi ki, hogy nem csak választani, de megválasztatni, sőt, kiválasztatni (kineveztetni) is épp ugyanannyi joga és LEHETŐSÉGE legyen a nőknek, mint a férfiaknak. A kvóta és sok más eszköz arra való, hogy a jogban lefektetett elveket megvalósulni segítse.
2. A törvények. Hogy akarnád megoldani, hogy ne lehessen megerőszakolni gyerekeket és nőket, ha nem törvényi szabályozással? A lopás, rablás, emberölés tilalmát is hiba volt törvénybe foglalni? Vagy csak azokra a törvényekre gondolsz, amelyek kifejezetten és célzottan a nőket védik?
Szerencsénk, hogy az EU az ET Isztambuli Egyezményét lobogtatva már akkora nyomást gyakorolt a magyar államra (is), hogy immár muszájt bevezetni egy a párkapcsolati (családon belüli) erőszak tilalmára vonatkozó büntetőjogszabályt a BTK-ba. Sajnos a szociális törvény még nem követi ezt. Ugyanis:
3. Igenis, állami feladat és szabályozásának a Szociális Törvényben van a helye, hogy az otthonukból menekülni kényszerülő bántalmazott nőknek legyenek olyan otthonok, amelyek SZAKSZERŰ menedéket tudnak nyújtani nekik. És persze nem csak otthonokra, hanem elsősorban, és a nagyobb tö tömeg számára ambuláns ellátó helyek egész sűrű hálózatára lenne szükség, ugyancsak állami pénzből. Igen: a bántalmazók által (is) befizetett adókból.
4. Mert… amit te, kedves Gresa mondasz, arról Lázár Ervin jutott eszembe: “Mikor a hírt a birka írta, mikor a róka volt a tyúknak a legjobb móka, mikor a szamár volt számtantanár, mikor egy pálcán kézen állt a fácán, és mikor a récék voltak az észmércék.”
Ezt írod: “A nők teremtsék ezt meg egymásnak a női szolidaritás nevében”
Oké.
Én meg ezt mondom neked:
Majd ha az iskolákat is a gyerekek szervezik meg maguknak és egymásnak a gyermeki szolidaritás nevében, ha a kórházakat a betegek, ha az útépítést az autósok, ha az elmegyógyintézetet a bolondok, na, akkor, majd akkor itt lesz a kánaán, és Téged, kedves Gresa, Téged magadat fogjunk elsőként abba az iskolába, kórházba, elmegyógyintézetbe, járműbe stb. belenyomni, a szolidaritás nevében, hadd élvezd, amit az érintettek alkottak meg egymásnak.
KedvelésKedvelés
Betlen Anna üzeni.
“Különben meg mondd meg nekik a nevemben, légy szíves, hogy majd ha az iskolákat is a gyerekek szervezik meg maguknak és egymásnak, ha a kórházakat is a betegek, ha az útépítést is az autósok, ha az elmegyógyintézetet is a bolondok, valamint, “Mikor a hírt a birka írta, mikor a róka volt a tyúknak a legjobb móka, mikor a szamár volt számtantanár, mikor egy pálcán kézen állt a fácán, és mikor a récék voltak az észmércék”, na, akkor, majd akkor itt lesz/volt a kánaán, és őket, őket magukat fogjuk elsőként abba az iskolába, kórházba, elmegyógyintézetbe, járműbe stb. belenyomni, hadd élvezzék, amit az érintettek alkottak meg egymásnak.”
KedvelésKedvelés
Nagyon érdekes az is, Gresa, hogy itt kritizálod a feminista mozgalmat — itt nincs értelme, mert én nem vagyok semmilyen szervezet tagja, nem hirdetek politikai célokat, én író vagyok, hétköznapi helyzeteket és társadalmi jelenségeket elemzek, és tudatosítok, meg közösségalakulni segítek.
Megmondom, bántalmazási esetekben kinek dolga eljárni: a rendőrségnek, miután a törvényalkotók konszenzus, társadalmi vita, nőjogi szakértők meghallgatása után korszerű törvényt alkottak, ez után dolguk nekik komolyan venni a nő bejelentését, kimenni és úgy alkalmazni a törvényt, hogyne járjon rosszul az áldozat. Ha életveszély van, akkor pedig az állam biztosítson menedéket, akut segítséget, mindannyiunk, a bántalmazók adóforintjaiból is. Azért az államtól várjuk, mert az állam is mi vagyunk, minket reprezentál legalább mint 53 százalékos népességi csoport, és még azt a rengeteg fiú- és lánygyermeket is, aki szenved a bántalmazótól.
Amit írsz, sima, gyanakvó demagógia, annak a kísérlete, hogy jól hangozzék a jól ismert nóta, hogy a nők maradjanak csak szépen a helyükön, ne akarjanak semmi olyasmit, mint a férfiak, ne zavarjanak minket, ez nem a mi problémánk, ha bajuk van, oldják meg saját erőből, saját pénzből szépen csendben, tegyék jóvá, amit a rendszer és a férfiak vétettek ellenük és gyermekeik ellen, és hagyják csak meg a labdát a fiúknak, a fiúk focizni akarnak. Undorítóan erkölcstelen, amit írsz, és láthatólag fogalmad sincs, mit jelent a társadalmi szolidaritás és az igazságosság, meg hogy mi mindent csinálnak a nőjogi szervezetek nulla pénzből is, és hogy rengeteg civil őket segítő hely van, holott ezt normális országokban a teljes társadalom csinálja.
Kérlek, ezen a blogon ne írj ilyeneket. Nem, a feministák nem a hatalmat akarják, hanem legfeljebb politikai képviseletet a nőknek, a nők érdekeinek is, hogy olyasmit érjenek el, amit ti férfiak soha nem nélkülöztetek, s hogy ne legyenek jogfosztottak. Nem tudom, téged a dohányipari lobbi, a gyógyszerlobbi, a rengeteg férfi képviselő is zavar, mert “a hatalmat akarják”? Ráadásul sokszor kifejezetten a nők ellen akarják és gyakorolják. Vagy nekik nem bűn a hatalmat akarni, birtokolni?
KedvelésKedvelés
Az, hogy az adóforintokon lovagolnak, már csak azért is érdekes, mert a börtönöket is abból tartják fenn. Ezek szerint a bántalmazottak kevésbé érdemlik meg az adóforintokat.
Azzal is egyetértek, hogy az ilyen otthonok létrehozása tüneti kezelés, ezzel nem oldódik meg a probléma.
Sajnos a rendőrség sokszor nem veszi komolyan az ilyen hívásokat, csak akkor, ha már tényleg történik valami. Hetente szerepel a hírekben egy “megölte élettársát” kezdetű hír. Sőt konkrét esetből tudom, hogy sok esetben még aki feljelentést tesz, az is visszavonja végül. Vagy félelemből, vagy mert mégis azzal a férfival akar maradni, és eltussolja a dolgot. Lélektanilag nagyon érdekesnek tartom azt is, amikor egy anya-feleség nem tesz lépéseket a gyereket bántalmazó, szexuálisan zaklató férfi (apa) ellen. Ja, és tudok olyat is, hogy a családsegítő közölte, hogy nem tehetnek semmit, mert az illető (képviselő) az egész városnak a cimborája. Akkor hogy is van ez a jogállammal meg az ártatlanok védelmével? És ezek nem rémhírek, hanem konkrét esetek saját ismeretségi körből.
KedvelésKedvelés
Nem hatalomvágyról van itt szó,hanem arról,hogy a női szemléletmód jobban érvényesülhessen a politikában.
KedvelésKedvelés
“Én abban szeretnék biztos lenni, hogy a feminista mozgalmak a nőkért vannak. Nem törvényekkel, kvótákkal, hatalmi eszközökkel operálnak, hanem alkotnak, építenek, létrehoznak a semmiből. Megoldást kínálnak a nők problémáira, minden lehetséges eszközzel, mint például az anyaotthonok.”
Ezek szép szavak. Márpedig a hatalomban való aktív részvétel nélkül nem lehet alkotni, építeni, létrehozni a semmiből. Az anyaotthon nem a legjobb megoldás. A legjobb megoldás a bántalmazó eltávolítása. Ehhez pedig kell a hatalom.
KedvelésKedvelés
Most olvastam a posztot meg a két interjút, D.Zs. és P.Cs.-val. Pár éve még nekem is voltak ilyen gondolataim: nem vagyok elég nőies, elég halk, elég szelíd. De sose voltam, és ezt a férjem tudta, mert megismertük egymást, mielőtt elvett. Évekig próbáltam magam formálni, de nagyon nem ment. Legutóbb, mikor szinte semmit nem mondtam ki, ami nem tetszett, először a neurológián, majd a kardiológián kötöttem ki. Azóta egyre jobban érti, hogy semmi kedvem és szándékom feladni magam, hogy az ő megfoghatatlan női ideáljának feleljek meg. Ilyen vagyok, ez van, és abban fogok változni, amiben én akarok, afelé fejlődöm, ahová én látom értelmét. Na, ebben megegyeztünk. Néha hálás, hogy ilyen kemény és céltudatos vagyok, mert tudja, hogy enélkül nem lenne együtt a családunk, ami most már úgy fontos nekem, hogy ha nem érzem jól benne magam, nem visz mindent. De az első helyen van, és megéri küzdeni érte. Nem egymással, hanem kinek-kinek magával, és szerencsére vállal benne önrészt.
KedvelésKedvelés
Nyilván semmi köze Demcsák művésznő válásához, hogy az ipart, amiben a férje volt érdekelt volt, egy éjszaka alatt tette tönkre a kormány. Ha már nem megy úgy a szekér, át kell ülni másikra. Ennyi itt a tanulság, a többi mind mind csak mellébeszélés.
KedvelésKedvelés
Csodaszép, tipikus nőhibáztatás! Kár, hogy semmi köze a valósághoz. Demcsák Zsuzsa évekig tartotta el a gyerekeit. Mindent megtesztek, hogy az erőszak ne legyen látható, de attól még látható.
KedvelésKedvelés
Nem te fogod megmondani, mi a tanulság és mi a mellébeszélés.
KedvelésKedvelés
mennyire szeretnéd azt hinni, hogy ha eltartasz egy nőt akkor marad, ha nem tartod el, akkor elmegy!
jó kis hit ez.! fizesd a mellműtétet és addig ingyen dughatod, amíg folyamatos a bevételed.
csak csendben jegyzem meg, hogy a nő, akivel élsz nem egy mell és nem egy vagina, hanem egy érző emberi lény.
ha tudod egyáltalán, hogy ez mit jelent, bár vannak kétségeim.
KedvelésKedvelés
Érdekes, én azt láttam, hogy D.Zs. dolgozott, és nem minimálbérért.
KedvelésKedvelés
Valószínű én tévedtem, és megint annak van igaza, aki hangosabban teregeti a családi szennyest, nem pedig annak aki emelt fővel, csendben viseltetik még akkor is, mikor már a megalázó “henger” teljesen maga alá gyűrte. Itt persze sokaknak elégtételt csak az jelentene, ha az illető férfi az aluljáróban osztogatná a “Fedél Nélkül” c. hajléktalan folyóiratot. Türelem… a média, a törvény mindig minden esetben a ti pártotok fogja… el fogja nyerni “méltó” büntetését.
KedvelésKedvelés
Te most akkor mégis kommentelsz, vagy ilyen rendíthetetlen sziklaférfi vagy, akit az adott szó kötelez?
KedvelésKedvelés
Nem adtam én a szavam, kötelezni Te kötelezhetsz itt bármire is. De ha adtam is volna, ami nem történt meg, vannak helyzetek mikor az elvek felülírnak más elveket. Sziklaférfi? Ugyan! Jól esik, de nem igaz.
KedvelésKedvelés
Akit megaláznak, az nem jár emelt fővel, legfeljebb csendben van. Erre vágysz, ugye? Jaj, de kilóg mindig a pata!
KedvelésKedvelés
nem gyúrunk semmiféle elégtételre
sok-sok férfit szeretnénk, aki akarja a változást és dolgozik is ezen.
közben azt nyilván mi is látjuk, hogy sok-sok férfi egyedül van (fedél nélkül vagy, sem, nyomorultul, vagy sok pénzzel).
ezek a férfiak mind azt állítják, hogy a nők mind hülyék. nőgyűlölők. rájuk mégsem süt senki olyasfajta stigmát, mint itt miránk, hogy pfúj feminista és férfigyűlölő.
ezek a férfiak a nőket tényleg gyűlölik, mert azok a nők, akik körülöttük vannak nem finom nőiesek és befogadók és csendben tűrők. mert ők ezt várják a nőtől. ilyen nő pedig már nincs.
kéne változtatni az elvárásokon?
vagy mindenben térjünk vissza a régiekhez?
KedvelésKedvelés
Nem családi szennyes, hanem párkapcsolati erőszak. Nevezzük néven a dolgokat.
KedvelésKedvelés
Te komolyan gondolod, hogy Demcsák Zsuzsának, akit az előző kormány idején kormányszóvivőnek akartak kinevezni, akkora befolyása van a mostani kormányra, hogy egy egész iparágat tönkretesznek a kedvéért? Szörnyen el vagy tévedve.
KedvelésKedvelés
Bánatkő:
Nem, gondolom komolyan, mivel nem is ezt állítottam. Amit biztosan tudok, hogy az állam 2012 októberében jelentette be a nyerőgépek üzemeltetését tiltó határozatát, ami vélhetően érzékenyen érintette Kiss Józsefet; ő ugyanis ebből élt. Majd ugyanebben a hónapban a művésznő úgy érezte: “már nem számíthat a férjére.” Bizonyára én látok bele többet mint kellene, és semmiköze ahhoz amire gondoltam. Az élet hazudtol, nem én. (csak zárójelben jegyzem meg, ez egyeseknek évi több százmilliós hakni volt, de ahol szerelem van, ott ez mit sem jelent, tehát indokolt a zárójel)
KedvelésKedvelés
Csak én érzem úgy,hogy túl nagy az arc,bármennyire is próbálod leplezni,tibcsike?
KedvelésKedvelés
Nem hiszem Hajnalka, szerintem mindenki gyűlök itt engem, nem csak maga.
KedvelésKedvelés
Tibi, ne fokozd a helyzet.
KedvelésKedvelés
Tibi kérdezi:
“…akkor most én is felteszem magamnak a kérdést, mire tanít engem Demcsák Zsuzsa válása?”
Arra tanít, hogy nőgyűlölő vagy. Hogy kész vagy egy bántalmazó, több bűncselekmény miatt bíróság előtt álló férfi vádjait elhinni. Ne haragudj, mit bizonyít az, hogy ő mit mond a szorult helyzetében? (1: nagyon büdös, nem tűnik igaznak)
Miért vagyunk úgy oda ennyire attól, ha a nő csalja meg a férfit, és miért vesszük természetesnek a nagy étvágyú nagymenők rendszeres titkos útjait? Szerinted milyen minőségű párkapcsolatuk volt már nekik a végén? A nő tényleg a férfi tulajdona, és ha megsérti a tulajdonviszonyt, jogos vagy érthető a bármi?
(2: és akkor is mi lenne)
KedvelésKedvelés
Meggyőződésem, hogy ennél hosszabb és összetettebb kérdést fogalmaztam meg, de maradjunk ennél. (már nem emlékszem mit írtam anno)
“Arra tanít, hogy nőgyűlölő vagy.” – ez nagyon kényelmes lehet így mindenkinek, – valóban, ha az ember túl sok Stendhalt, Shawt olvas, kritikus lesz mindazzal, miben előtte vakon hitt – pedig ez annál összetettebb, hisz bő egy éve törzsolvasód vagyok, és nem vagyok mazochista. Vannak személyek akiket gyűlölök. De ez nemtől független, tettektől viszont nem.
“Hogy kész vagy egy bántalmazó, több bűncselekmény miatt bíróság előtt álló férfi vádjait elhinni” – csak annyira mint a másik félét. Csak annyira. Mindig mindenkit hallgassunk meg, aki érintett! Ne csak az egyiket!
“Ne haragudj, mit bizonyít az, hogy ő mit mond a szorult helyzetében” – nem a szorult helyzetre helyezném én itt a hangsúlyt, hanem a konkrét személyekre akiket megnevezett. Ebben a csúnya történetben szerintem nincsen jó és rossz szereplő. A szülők elkövetők, a gyermekek áldozatok.
“Miért vagyunk úgy oda ennyire attól, ha a nő csalja meg a férfit, és miért vesszük természetesnek a nagy étvágyú nagymenők rendszeres titkos útjait?” – a nő érdeke is valahol, hogy az a felépített máz, magáról megmaradjon. Valószínűnek tartom, hogy a (női)megcsalás után az a bizonyosság; miszerint ő e az apja a gyerekeknek, nagyban meginog. Egyszerűen nem lehet biztos abban ezek után, hogy tőle vannak-e. Márpedig egy családapának ez az elsődleges kérdése – függetlenül attól, hogy később 80-100 km-ről adja fel a gyerektartást azokra a srácokra akiket módszeresen ellene nevelnek – a feleségével szemben. Megkérdőjeleződik az, aminek nem szabadna. És ez motivációgyilkos. Ellenben a nő anyasága mindig biztos. Emiatt az élettani előny miatt nem lehet szimmetrikus az elszámoltatás. Egy anya legyen (látszólag) feddhetetlen!
“Szerinted milyen minőségű párkapcsolatuk volt már nekik a végén?” – a férj nem tudta megemészteni azt, hogy a korábbi nívó negyedét sem tudta már a végén biztosítani, és a kudarcai, kisebbségi komplexusa vélhetően agresszióba torkollott. A feleség pedig máshol kapta meg a vágyott törődést. Ilyennek sejtem.
“A nő tényleg a férfi tulajdona, és ha megsérti a tulajdonviszonyt, jogos vagy érthető a bármi?” – igen, én úgy látom, sok esetben a nő, a férfi tulajdona. Úgy érzem a nők egy része erre vágyik, de ez alapvetően nem egy szükségszerűen rossz dolog. De a viszony legyen mindig konkrét és egyértelmű, és lehetőleg állandó. A gondok akkor jönnek, mikor a “tulajdonos” úgy érzi, hogy egy harmadik személy a “tulajdonára” áhítozik, és ez a “tulajdonnak” sincs ellenére.
Senki sem szívesen válik meg csak úgy a tulajdonától, pláne ha utána még költségekkel is jár. Igazságtalannak érzi.
A nő soha nem abba szerelmes, mint aki mellett boldog. A 4 diplomás meglett mérnökember mellett tízből kilenc nő boldog: mert érett, bölcs, türelmes, segítőkész, gondoskodó, lehet rá számítani… a megfelelő egzisztencia mellett biztosított a nő nyugodt háttere. De ez nem szerelem. Messze nem.
A szerelmet sokszor a méltatlan mellett találja meg a nő. Az izgalmas rohadék mellett. Szerintem D. Zsuzsa szerelemből házasodott…
De ez csak az én véleményem úgy általában.
KedvelésKedvelés
Nagyon zavarosnak, nőhibáztatónak találom a véleményedet. Ha valaki nem is gyanítja, hogy a nagy szerelemben tőle vannak-e a gyerekei, az elég kínos. Maga a gyanú sokat elárul az egyik vagy a két ember érzelmi intelligenciájáról, kapcsolatuk nívójáról. Nem tudom, mi a gond azzal, ha egy nő jóval a gyerekek születése után, a rég megromlott kapcsolatban kezd viszonyba, gyerekszülésről itt szó nincs, és ezt csak a nőgyűlölők vetítik vissza a múltba és akarnak boszorkányégetést, mert a saját biztonságukat féltik önző módon. Azt, hogy működik-e a kapcsolat, boldog-e a feleségük, vagy ők maguk, nem annyira, mert csak a birtoklás számít. Sokszor olyan férfiak sírják tele a netet, hogy őket megcsalják, akiktől ugyanakkor nem lehet elválni. Pont Demcsák Zsuzsa kemény kenyérkereső is volt…
Tudod, jogilag az a helyzet, hogy házasságban nem kérdőjelezhető meg az apaság, ezért nem is kell külön apasági nyilatkozat. Ha ez nem oké, tessék agglegénynek maradni vagy apasági keresetet indítani. Egyébként a nők is szoktak aggódni, hogy hova csinált még gyereket a férjük, az se vidámabb, viszont sokkal gyakoribb és persze bocsánatosabb. Teljesen önző a szempontod.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: azt hiszed, megúszod | csak az olvassa — én szóltam
“AZ én házasságom története például egybeesik azzal a történettel, hogy hogyan találtam meg az igazi, bűntudat nélküli önmagamat.”
Ez egy olyan tökéletes mondat. Rajtad kívül tán egyvalakinél olvastam még. Már csak azt mondaná meg valaki, hogy ezt hogy kell. Hogy kell ilyenbe belebotlani és nem újra meg újra olyanokba, akik csak elmélyítik a régi sebeket és ráraknak a bűntudatra, hogy nem vagy elég jó?
KedvelésKedvelés
Jó az elképzelés,hogy a bántalmazót kiemelni a családból ideiglenesen,az erre a célra fenntartott otthonban elhelyezni,átmenetileg jogköreitől részben megfosztani,pszihoterápiára kötelezni.
KedvelésKedvelés