amikor csóváljuk a fejünket

… jó konzervatívként, hogy

manapság már egész nap a kütyüiket nyomogatják a fiatalok,

mindenki pedofilnak számít, aki hozzáér egy kisgyerekhez,

már a lelkész asszony is válik, hát hova jut a világ,

egyenesen reklámozzák a homoszexualitást,

ma már minden gyerek hiperaktív meg fel van mentve tesiből,

másról sem lehet olvasni az újságokban, csak a családon belüli erőszakról,

már meg sem lehet különböztetni az öltözködésük alapján a fiúkat a lányoktól, és pacsuliszaguk van a férfiaknak,

már mindenkivel lefekszenek a lányok,

saját lakást akarnak a fiatalok mind, hát a nagycsaládnak már sajnos nincs meg a becsülete (ezt kivétel nélkül olyan szülők hajtogatják, akiknek leléptek a felnőtt gyerekei),

régen persze tisztelték a szülőket, nem volt ennyi hálátlanság meg ellenszegülés,

satöbbi,

azzal azt állítjuk voltaképpen, hogy ami megváltozott, a régi állapot, az úgy volt jól. Ez hihetetlenül korlátolt és maradi gondolkodás, és olyan reflexszerűen mondogatjuk mindezt, hogy fel se tűnik, hogy így a múlt lebontandó rémségeit helyeseljük.

Mert hű, de remek volt, ugye, amikor még

abakusszal számoltuk ki egy nagyüzem dolgozóinak bérét, és ha eltűnt a férjünk, nekiindultunk a Dunántúlnak, karácsonyra haza is értünk,

nyugodtan vissza lehetett élni a gyerekek kiszolgáltatottságával, biztosan nem lett következménye,

inkább a sírig cipelték a borzalmas életüket a népek, mint hogy beadják a válópert, mert az akkora szégyen volt,

emésztő titok volt a homoszexualitás,

nem nagyon vacakoltak az autista meg figyelemzavaros gyerekkel: egy életre hülye lett, nyolcévesen, és talán ő is elhitte, valamint a balkezeseket is verték,

nem volt neve se annak a rengeteg kínnak, ami az otthonokban történt,

a lányok csinos szoknyákban jártak, a fiúk meg ápolatlanok voltak és büdösek,

a fiúk, akik nemigen tartóztatták meg magukat hajdan sem, csak olyan lányokkal feküdtek le, esetleg a lányok hazudtak a szexuális előéletükről, valamint a fiatalok elhamarkodott házasságot kötöttek, hogy legálisan szeretkezhessenek,

hajdan, az aranykorban minden anyós boldogíthatta a menyét a közös konyhában, és lábujjhegyen kellett dugni, hogy a kedves mama át ne kopogjon az üvegajtón,

a szülők úgy élhettek vissza a gyerekeik függő helyzetével és kelthettek bennük bűntudatot a saját hatalmuk deklarálása érdekében, ahogy nem szégyellték.

Satöbbi.

A jelenségeknek, változásoknak oka van, valamilyen igény hívta őket életre. Hihetjük azt, hogy régen jó volt minden — tulajdonképpen természetes, hogy azt tekintjük normának, amiben felnevelkedtünk, de azért gondolkodó lényként illene minderre rálátnunk, megismernünk az összefüggéseket, a hiedelmek (“én úgy vagyok vele…”) helyett információt szerezni a valóságról, és akkor nem borzadnánk ennyire az individualistáktól, a másság iránt érzékenyektől, az újítóktól, a meleg aktivistáktól, a feministáktól, mert megértenénk, mire válasz a tevékenységük.

6 thoughts on “amikor csóváljuk a fejünket

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s