… és mi isszuk a szavait, nyilván, hogy az állam a házasságot tartja fontosnak, ezért az élettársi kapcsolat ne a családjogi törvényrészben szerepeljen, hanem a kötelmi jogban. És hogy  keresztény szempontból az együttélés szerepeltetése a törvényben “ránézésre is rossz, hogy olyan, mintha ez a két együttélési forma egyenlő lenne.” Mindenki úgy él, ahogy akar, de az állam a házasságot támogatja, a többi magánügy. Zárt ajtók mögött, ha kérhetem, felőlem csináljanak, amit akarnak, de ne lássam…

Hogy mi rossz még ránézésre, arról igen pontosat írt már megint Tóta W.

(Ó, basszus, nem hinnétek nekem ti sem, ha élettárs lennék, és gyermektelen! Így, feleségként persze mondhatok ilyeneket, így legitim vagyok, nem “a környezetvédők: cserjék” logikája szól belőlem. Noha így meg felmerül a kérdés: hát nekem miért volt fontos akkor, hogy összeházasodjam Jánossal?

Elárulom. Azért, mert választottam, és ezt választottam, például azért, mert nekünk érzelmileg fontos tudott lenni, és jogilag így teljesen más a helyzetem. És szeretném, ha lenne szabad választás, nem olyan magánnyugdíjpénztáras jellegű, hogy maradhatsz tag, meg elmehetsz külföldre, ha akarsz, de akkor jól megszívatunk.)

Tovább hát Bence szárnyain, de ez valami döbbenet:

… a társadalmi valóságot — a tavaly született 92 ezer gyerekből 34 ezer házasságon kívül született — nem lehet figyelmen kívül hagyni, az élettársi kapcsolatból született gyermekeket is ugyanúgy támogatni kell, de a párokat ösztönözni kell, hogy a gyermekek érdekében legalább utólag rendezzék a viszonyukat.

Mi az, hogy ugyanúgy támogatni kell? Ennek a mondatnak van hírértéke (“édesanyám, ülök, a fenekemen ülök, illetve egy széken, és annak négy lába van!”)? Vagy csak arra szolgál, hogy megnyugtasson minket, és elleplezze, amit valójában gondol, hogy igenis, nem vehető komolyan, aki nem házasságban él, sem a gyereke, ezért is támogatja az állam a házasságot, valamint szólít fel a frakció tagja a viszony (nem ám kapcsolat!) utólagos rendezésére?

Lehet, hogy a Közgép újabban az esküvőszervezési bizniszben is érdekelt? Jó lesz az utólag is! Miért kéne ösztönözni, miért nem magánügy ez? Fiúk, stigmatizáljátok az élettársi kapcsolatot és az abból született gyereket, majd sajnálkoztok, hogy szegénynek jobb lenne, ha a szülei összeházasodnának?!… Hogy van ez?

Aztán meg kiderül, hogy ezt az egészet csak az MTI idézte félre, ő ilyeneket nem mondott, az élettársi kapcsolatból született és a cáfolatban, virágnyelven (“csak és kizárólag a bejegyzett élettársi kapcsolat és az új PTK jogi aspektusairól” beszélt ám, tehát hogy vegyék ki a házasság szó mellől a bejegyzett élettársi kapcsolatot, és az legyen önálló jogszabály, ne a családjogi törvény része) elmondja ugyanazt.

Áhhháháhá! Akkor csak homofób.

Felhívjuk felhasználóink figyelmét, hogy a 2012. október 18-án 20.50 órakor kiadott, Rétvári Bence: az élettársi kapcsolat csökkenti a házasság értékét című anyagunk, illetve a 20.20 órakor kiadott RÖVIDHÍR változatának címe és szövege helyesen:az anyagban mindenütt az a z o n o s     n e m ű e k élettársi kapcsolata szóösszetétel szerepel.

Párttársa, Rubovszky György azt mondja (így korrigál a Hvg.hu is, hogy beidéz egy korábbi nyilatkozatot egy másik kádéenpéstől): “mivel az élettársak nem alapítanak családot, az ő viszonyaikkal kapcsolatos kérdéseket mint polgári jogi szerződést a polgári törvénykönyv másik fejezetében kell szerepeltetni.”

(Ennek csak akkor van értelme, ha a homoszexuálisok élettársi viszonyáról van szó, de amúgy zavaros a szóhasználat e témában.)

A jó nénikéd nem alapít családot. Jó, hogy nem vadházasságról szónokoltok már, meg hogy biztos csak azért nem házasodnak, hogy el lehessen dobni a másikat, mint egy megunt zoknit. Igen, ilyesmire céloz Rubovszky György: “minden kötöttség nélkül akarják leélni az életüket”.

Ugyan, nektek nem sok a csak bonyolultan felbontható házasságában rekedt, keserű ember? Akkor lassan mondom, hogy értsétek: az élettársak élettársakként alkotnak párt és vállalnak gyereket, és ennyi. A kapcsolat felbontása nekik is épp akkora fájdalom, mert a kapcsolat lelkét nem a szertartás adja, viszont legalább a válóperes ügyvéd nem kaszál rajtuk. Az egynemű élettársak meg csak azért nem házasodnak, mert évtizedek óta küzdenek ugyan ezért az intézményért, de nekik nem lehet, és ezt új Alk Alaptörvényünk is tartalmazza, annak deklarálásával, hogy a házasság egy férfi és egy nő életközössége. A homoszexuálisok közül számosan boldogan lennének család, vállalnának vagy fogadnának örökbe gyereket, de ezért is hiába küzdenek: azt sem lehet.

Én megértem ennek a nem lehetnek a keresztény elvi alapját, de ezek után a szemükre hányni, hogy “úgy döntöttek, nem alapítanak családot”, logikai hiba, finoman fogalmazva is cinizmus.

Az élettársak Rubovszky György szerint “a nem házasságot választották”, és minden kötöttség nélkül akarják leélni az életüket.

Nem, hanem a házasságot nem választották, helyette az együttélést választották. Nem kis részben azért, mert

• csak úgy együtt maradtak: a férfi nem akar nősülni, vagyis elköteleződni, avagy az esküvőn részt venni, mert kínos neki, esetleg aduként ezt tartogatja még ínségesebb időkre
• a házasság nélküli együttélés és az ilyen kapcsolatból származó gyerek az egész szekularizálódott euroatlanti kultúrában egyre elfogadottabb, és ez a trend megállíthatatlan (hányan házasodtak vajon régebben kizárólag szégyenből, a becsúszott gyerek miatt?)
• a párok nem hisznek a kapcsolat tartósságában, de legalábbis boldog-tartósságában, és erre jó okuk van, mint ahogy a házasságot kötőknek is jó okuk lenne — mélységesen megértem, hogy abban a társadalomban, ahol még mindig szörnyülködik az utca embere és a Nők Lapja, hogy “az a sok válás!”, nem nagyon akaródzik kimondani ezt az ígéretet, hogy “hát akkor a sírig”
• szemük előtt a saját, elfuserált életű szüleik példája lebeg
• a társadalmi elvárásnak megfelelő esküvő iszonyatosan drága és a szervezése időigényes, ők pedig másra fordítanák inkább azt az időt és pénzt, így, hogy a válságnak még mindig nem látszik a vége
• sokan a szüleik és barátaik szörnyülködése közepette, rejtőzködve élnek együtt, esetleg a fickó még nős máshol, és az egész kapcsolat nem vihető nyugodt lélekkel a társadalom színe elé jóváhagyásra
• változnak az idők, lehet, hogy az élethosszig tartó monogámia helyett az egymás utáni monogám kapcsolatok időszaka következik
• az esküvő a templomhoz és a hagyományhoz kötődik sokak gondolkodásában, az lenne az igazi, de ők nem keresztények, a polgári anyakönyvvezető pedig nem buli, olyasmi, mint keresztelő helyet a névadó ünnepség.

A házasságkötéstől, kedves kereszténydemokraták, hiába erőltetik a nők, nem lesz semmi különös. Szimbolikus aktus, és komoly jogi következményei vannak, de a kapcsolat minőségét aligha érinti. A privilegizált helyzetű, erős és hatalmas férfiak szavai ezek, amiket önök hajtogatnak. Azokéi, akiknek volt olyan szerencséjük, hogy olyan életmódra és szexuális preferenciára szocializálódtak, amit mindenki helyesel, ami sehol sem kínos. Nos, így könnyű. Illene hallgatni és megértés szándékával fordulni azok felé, akik másképp, talán megvetetten élnek.

Márta erkölcse az önöké. Közben Jézus Máriával beszélget.