kis-magyarország

— ez egy régi bejegyzés,, de egynémely pontban a szánalmas kommentelők magukra ismerhetnek —

A kismagyar állampolgár lakóhelye Kismagyarország, amely apró állam Félázsiában. Van egy ilyen ország is itt, mibennünk. Gyomverte sínek, ügyetlen cégtáblák, tornatermi esküvők, féldecik mentén.

A kismagyar állampolgár mindenekelőtt olyan lény, aki rosszul él, és aki szerint ezért valaki más, sőt: összefogott mások a hibásak. Mindazt, ami jutott neki, természetesnek veszi. Nem örül semminek, csak az új iPodnak, a zúzapörköltnek meg a kilencvenes évek slágereinek. A facebookon is megoszt ezt-azt, lehetőleg suta, szar poénokat és képeket, ezt figyeld, höhö. Ha valaki lelkesedik, mást akar, befizeti, azt leszólja. Jelszava az úgysem.

Minden körülmények közt, szülői értekezleten, focimeccsen, választáson az erősebb mellé áll. Ha bántanak valakit, bántja ő is, röhög hozzá. Normákra hivatkozik. Ha a sokat bántott végül visszatámad, igazolva látja eredeti ellenszenvét.

A kismagyar lény elhiszi az egy mondatokat, ha azok egybevágnak korábbi tunya, önfelmentő, kárörvendő meggyőződéseivel — ha nem, azonnal elfelejti őket. A legfontosabb, hogy soha nem ellenőrzi, mérlegeli az állítások igazságtartalmát, soha nem olvas tovább, kutakodik, mérlegel.

A kismagyar ember puskatussal és rövid távú előnyökkel egyaránt terelhető. Saját tunyaságát, szűk mivoltát, szervilis természetét, földi örömökkel való elkábíthatóságát soha el nem ismeri: ellenségeink vannak, összefogtak, el akarják venni szép hazánkat, ki akarnak baszni velünk, de mi nem hagyjuk. És még hagyja is. Feltéve, hogy olcsóbb a sör vagy a tornacipő.

Nem egészen róluk írja, de jól írja Csorba Győző:

De hát mondd, nem jobb ezeknek? Összeillőnek tartják a dolgokat. Felületesen, magától összeillőnek. Úgy élnek, úgy nem élnek, úgy halnak meg, hogy észre sem veszik.

A kismagyarnak fogalma nincsen semmiről: nem ért mértéket, léptéket, távlatot, elvet, rendszert, és nem is hiányzik neki semmi, de semmi. A szociológusok csak ne dumáljanak: ahány cigányt ő ismer, az mind stb. Minden véleménynyilvánításának célja, hogy ő mint rendes ember tűnjön föl a többiek, de legfőképpen, és ha más nem maradt, végül önmaga előtt. Mérhetetlen spirituális űrjébe pótcselekvés, alkoholizmus, szív- és érrendszeri betegség nyomul.

Legfőbb tulajdonsága a szellemi restség és ennek élvezete. Nem hajlandó sem a borászatban, sem az étterem-üzemeltetésben, sem a nyelvtanóráin, sem a párkapcsolatában semmit bevezetni, amit nem csináltak már az ősei is; ami nem eredendő reflexe. Ha bármi újat megtanul, felvesz, alkalmaz, akkor ő kreatív: ki is írja a honlapjára, zsenitudata van, akármilyen húsz éve túlhaladt újítás is az.

A kismagyar állampolgár tud néhány közmondást, és rendkívüli érzékkel adaptálja őket bármely élethelyzetre. Ezek a következők:

Nem kopik az!

Pénz számolva, asszony verve jó.

Több is veszett Mohácsnál!

Csak az a betűs italokat szeretem: a sör, a bor, a pálinka…

Járt utat a járatlanért el ne hagyj!

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.

Nem mind arany, ami fénylik.

Hűséget fogadtam, nem vakságot.

A kismagyar állampolgár lehet nyolctól ötig beosztott, jutalékos rabszolga, de feltűnően gyakran sufnivállalkozó, mert valamiből meg kell élni. Ha megbíznám, vissza se hív, három hét után mégis beállít a kész galériával. Nemhogy magától nem ad számlát: sértés, ha felajánlom, hogy előre utalok. Az neki nem jó. Értjük. Van, hogy ő a vevő. Számlát írok: csak néz. Minek? Áfát visszaigénylem? Nem. Hát akkor?

A kismagyar állampolgár Rikárdó és Dominik nevű fiúgyermekeivel behajt a szigorúan autótlan erdőbe, mert ő most tűzijátékot néz. Ott csikket a földre dobál, tűzgyújtási tilalom ellenére máglyát rak, kiabál, szar poénokat ont öt másodperces szünetekkel, a ledes lámpával a többiek szemébe világító Rikárdót tarkón nem üti. Megtudjuk azt is, most voltak Spanyolba és anyunak vinni kell még Dunhillt.

Ráparkol a fűre, ami már nem fű, épp az elődei miatt. Már miért ne állna oda? Öt méterrel közelebb van, mint a szabályos parkolóhely. Természet? Menjenek az állatkertbe! Mindaz, amit a kismagyar csinál: dohányzás, zsíros ételek, autózás, bárhová parkolás, tévénézés, prostituálthoz járás, gonosz pletykák, sohanemsportolás, de tényleg bármi ab ovo emberi jog is: felháborodva tiltakozik, ha jelzés jön a külvilágtól, hogy 1. ez morálisan vagy egészségügyi megfontolásokból vitatható, 2. drágul, 3. másokra káros.

Ha elveszik tőle, öntudatos állampolgár. Ha valamit be kéne fizetni, sunnyog. Morális érzéke kizárólag a címlapsztorik, gyilkosságok, árvizek, Claudia válása idején, illetve a rendőr kiérkezésekor ébred fel, ekkor is csak szavakban. Ha jön a rendőr, visszavesz, ha elmegy a rendőr, tovább hőbörög. Utólag, de csak ha elkapták, kiderül, hogy ő polgári elégedetlen, ő harcol a liberalizációért régóta.

Olvasni, figyelni, önkéntes munkát végezni nem hajlandó. Írni nem tud, aki fél oldalnál többet ír, esetleg önállóan készíti el az adóbevallását, az neki grafomán. Nem dumálni kell, mondogatja: nincsenek szavai. A kultúra produktumait érthetetlen, költséges, irritáló jelenségeknek tartja. Gyűlöli a filozófusokat és az esztétákat, bár a létezésükről sem tud.

A kismagyar típus kizárólag primer reflexei mentén cselekszik. Döntéseit: nősülését, építkezését, hitelfelvételét, utazásait, alkoholizmusát, tévénézését, frizuráját, lányának a hozományt, vejének a házi pálinkát (“ez erős!”), unokája megkeresztelését, rokkantságának százalékát, temetésre elmenését az határozza meg, hogy mások hogy csinálják. Végigcsinálja, ha belepusztul is. Negyvenöt fölött nem tönkremenni illetlenség, és ő illemtudó.

Ha férfi: tunya és hűséges, de a feleségével sem szívesen, jobb a tévé. Ha aktív, akkor mocskos titkai vannak, meghúzza, akit lehet, akit nem, az kurva, és közben gyermeklányokra, alázós aktusra, gang bangre áhítozik.

Ha átlagos nő, férjhez megy és elhanyagolja magát, negyven fölött “én mindent feláldoztam értetek” üzemmódban. Ha szép nő, él vele, forintosítja, előléptetéssé, presztízzsé próbálja konvertálni. Bele soha, de soha nem feledkezik. Egyáltalán: semmibe. Horizontja az abált szalonna.

Az én hazám kopott kabátú,

de nékem zizzenő dzsoging,

szemében egy-egy szívlapát bú,

csuklik kicsit, kicsit meging,

a forma rácsán rendre átbú,

(bár össze kéne tartanom)

a szertelóbált kezü-lábú,

de hazafias tartalom,

mit illenék kiköltenem:

hazám hazám te min — de nem.

Parti Nagy Lajos: Holaha zanzák (részlet)

23 thoughts on “kis-magyarország

  1. Akikről írtál, ők a bárányok (birkák), a nyáj tagjai, akiknek pásztor kell. Manapság a tévé a legjobb pásztor. De szerintem nem csak nálunk folyik a birkatenyésztés. Birkának lenni általános fogyasztói magatartás a “jóléti” társadalmakban. Csak árnyalatnyi különbslgek vannak a kismagyar, kisolasz, kisbritt stb… között. Legalábbis szeretem ezt hinni 🙂

  2. A gang banggel – egy mondatban a gyereklányokkal, mert ezt is figyeli ám az algoritmus – most aztán megadtad a guglinak, ami jár neki! :DDD

    Komolyra fordítva a szót: nekem kellett 10 év nagyon mély underground – modern remeteség, kivonulás a civilizációból, értsd mainstream kultúrából – ahhoz, h feldolgozzam a jelenséget. (Aztán kinőttem azt is, no nem a zsenitudat miatt: az ember azért alakul, és a keret egyre kevésbé lesz fontos, mint maga a kép.) Nagyon pontosan megfogalmaztad. Az “illik”, a “mindenki”, a “feláldoztam magam” és a többi…

      • Utálom ezeket a szavakat, amelyek oly konszolidáltan hangzanak, és közben arra és csakis arra szolgálnak, hogy simán, felszabadultan, szégyen nélkül beszélhessünk olyasmiről, ami nagyon nem sima és nem oké és csupaszégyen.
        És ezzel lehet ehetőnek láttatni az ehetetlent. és a mai fiúgyerekeknek így lesz ez “természetes”. Hisz ami eleve kellemetlen volna nekik benne, a tények megnevezése, annak ilyen remek hangzatos fedőnevet találtak.
        Nem beszélve arról, hogy amióta tudom, mi ez, még a Cillit bangtől is rosszul vagyok 🙂 De most totál komolyan.

        • Teljesen igazad van. Ezért használják még a hivatalos szervek is az “örömlány” és “üzletszerű kéjelgés” szavakat például. Most meg ez az álságos tiltakozás a “családon belüli erőszak” fogalma ellen. Nevezzük már másnak, finomítsunk rajta, akkor nem tűnik olyan szörnyűnek és talán tenni sem kell ellene semmit. Mehet minden tovább, az élet szép, a család szent, mindenkinek kutya kötelessége jól érezni magát benne.

  3. … és ne felejtsük: neki mindenki bunkó / sznob / lenéző aki ennek csak egy apró (iciripiciri, atomnyi) töredékét meg meri fogalmazni…

  4. Én szégyellem magam, ahogy olvasom. De most már kiszabadultam a kisteknőből: Ausztriában vagyok. Remélem, nem ordít rólam kishazám kicsinyessége és sikeresen elvegyülök az európai emberek között.

  5. Szörnyű. Sose gondoltam, hogy a gyerekeimet arra fogom ösztönözni, hogy mihamarabb húzzanak el innen, és most eljött ez az idő is. Pedig én tényleg komolyan gondolom, hogy nekem nem térkép e táj.
    Eddig Kata voltam, viszont egy technikai malőr folytán ezentúl fenchurch68 leszek és ez a cuki kis patkány.

  6. és te ezzel az árral nem akarsz szembe úszni? – kérdi néha a férjem, mikor hirtelen betojok a terveinktől, életünktől, gondolatainktól és rákezdek a “mégis nem kéne elmenni a multiba dolgozni, hogy legyen nekünk nagyobb autó, konyhai robotgép, kapszulás kávéfőző, iKütyü, ésatöbbi” kezdetű beszédemre. gáz vagyok néha, igen. néha úgy érzem, könnyebb lenne belesimulni. de szerencsére képtelen vagyok!

  7. Visszajelzés: van egy ismerősöm | csak az olvassa — én szóltam

  8. Szeretlek Magyarország!
    Ebből a közegből ki lehet emelkedni…az a teljesítmény, amikor a béka látómezejéből fel tudnak a kevesek röppeni, szelíd galamb módjára… szárnyalni oda fel a csillagok közé, hogy majd aztán a sötét magyar éjszakákban kicsiny lámpásként világíthassanak.
    Hát ehhez először le kell menni az alvilágba…oda le, lefele és befele.

    • János, kérlek, ne írj stílusparódiákat, méltatlan a bloghoz. Ráadásul képzavar is. Örülök, ha élményt jelentenek a szövegek, de engem az ilyesmiért acsargó, zaklató trollok basztatnak majd hetekig.

  9. Visszajelzés: egészséges menza | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s