top 10 — konyha

menjetek innen 124%
A hűtő-mosogató-tűzhely háromszögben nincs ugrabugrálás, mert ha lépnék, és nem lehet, ha forró serpenyővel göndör fejek felett egyensúlyozom, akkor olyan ingerült leszek, hogy egy negyed pillanatra megértem a totalitárius rezsimeket. A főzés: tak, tak, tak, olvaszt, kever, sisterget, felönt, tojás bele, kever, legyen még egy, hetvenkét fokon kicsapódik a sárgája, héj a komposztba, kéz öblít. Hagyjatok már békén, veszek egy tévét. Szépet festettél, engedj a hűtőhöz.

tejszín 98%
Nem a hó, nem a vaj: tejszínfehér. Abból baj nem lehet, alig van étel, amelyikbe ne kélne el, fel is verem kézzel, fehér pöttyök a hűtőn és a szemetesen, Annával kávézunk, valakit parodizál, nevetek.

vanília 97%
Rapunzel, apró üvegnyi fekete por. Avagy és még inkább rúd, éles kiskés, tejbegrízbe mindig és havonta egyszer kávéba is a negyed hüvely, amely voltaképp egy orchideaféle ***ja, nem írhatom le a szót.

aranygaluska 89%
A folyamat szépsége, eredetileg Csepel, panel, 2003, derű, két anya, két fiúgyerek, Horváth Ilona, ez az első élményem, nem lehetett abbahagyni (az evést), azóta csakis fejből, kézzel dagaszt, sodó masszív tojáshabbal. Néha szimfónia, egyetlenegyszer Bach-mise, jellemzően Chopin-etűd. Örök konfliktus, válóok: az anyja minden egyes kurva galuska közepébe baracklekvárt tesz, na, azt már nem, egyrészt ha ő igen, akkor én nem, másrészt geil, eltelni a baracklekvár édességével, hát mi lesz így a vanília-dió-páros észvesztő harmóniájával, hóóógyisne, a Zefirellit átkapcsolni a pornócsatornára, jellemző, erre volt ideje, egy szem fiú, férj nyugdíjas állással. — Vö. –> vanília.

odébbmászásra képes, fine row nádcukor 84%
Igen, fine, egyben row. Tudjátok, ami így megmozdul, magától omlik, ragad és kegyetlen. Hát jövök vissza, átment a másik pultra. Nem mindenbe való, mert intenzív íze van, és egyes ételek nem szépek barnásan (tejberizs!). Hé, állj meg, vagy vegyél cipőt legalább…!

nagyból kisebbe csorgó víz 78%
Nem bírok állóvízben mosogatni, hát elhányom magam, pláne nyáron, inkább a fürdőszobában trükközöm, nem mindegy, abból számolják a szippantási díjat is. De “az a jó ultrás víz”, ahogy nagynéném, a háborús nemzedék tagja mondta, azt veszni nem hagyom. A naggyal kezdem, az öblítővizet az egyre kisebbe öntögetem, miért nem lettem én mérnök? Végül a karalábévájó is elmosatik. Endre, egyszer együtt, vagy verseny, két medence van, és megbeszéljük a kortárs irodalmat. (Endre szívesen beszél az interjúkban a mosogatási technikájáról, és nehezményezi az édsanyjáét. A szerk.)

maradékhő 62,5%
Sütök, forró sütőbe kelt tésztánál és húsos-krumplis ételnél eleve vizestál, akkor már miért ne mosogassak benne, kivenni macerás, és addigra úgyis elmostam mindent a főzési üresjáratokban — ímhol, a kényszerbetegség előszobája.

fokhagyma 62%
A fokhagyma, az fok, emellett hagyma is, középső, elszáradt, gyökérig vezető szárát kihúzni középről a fülpucoláshoz hasonlatos gyönyör, a gerezdnek meg örvend a tzatziki, bableves, bemetszett szűzpecsenye.

drótdörzsi 60%
Ha már semmi sem segít, ha megcsal a férjed, ha a lazacot odaégetted: ez nem hagy cserben.

színes bors 59%
Borstörőben. Be szép! Húsnak kéreg, de szendvicsbe is, meg steakburgonyára.

lyukas konyharuha 31%
Én már egy nívós nő vagyok, évamagazin-életet élek, színben harmonizál, szederfolt hagyján, mind meggyullad, lyukas, kellett nekem 899-ért butlersből.

+ 1: gyerekek-különszavazat: 4X2-es legós jégkocka 101%
LEGOLANDből piros szilikon, a nagyfiam hozta, ha azt ehetik, csakis a teraszon, van tíz perc nyugi, olyankor eszem csokit, és olyankor szoktam ***ni is.

24 thoughts on “top 10 — konyha

    • Soha, soha, én nem, nem lesz Sütireceptek menüpont, ez önirónia és magazinparódia, aki észreveszi a turpisságot benne, ahhoz feleségül megyek.

      Jut eszembe, a hűtőben rekedt négy szelet arisztokratikus felsál. Megyek a Malackarajra ízibe’ tippekért.

      • Jaj, megnyugodtam. Valamiért taszítanak a gasztro magazinok, blogok stb. Viszont ez a bejegyzésed élvezetes volt, ezt még én is végigolvastam annak ellenére, hogy ételszagú, éppen azért, mert észrevettem benne a turpisságot.
        Bár nem ide tartozik, ezentúl nem lesz napi nethozzáférésem, de ígérem (magamnak), ha lehet, bepótolom az elmaradt olvasnivalót. Úgyhogy ez valamiféle részben-búcsú, amire inkább nekem van szükségem. Ugyanakkor éreztetni szeretném, hogy igenis fontos vagy az életemben Blog, az egyetlen, valóban. (Mert képtelen vagyok egyébként bármi mást követni.)

  1. Mi bajotok a gasztrobloggal? azt is lehet jól csinálni 🙂 nekem is van, egyszer 3. lettem vele a GoldenBlogon 😛 bár én blogszédelgő vagyok)

  2. Környezettudatosság: nálunk ingyen van a víz (kútból) és nincs csatorna, így minden, ami lefolyik, végső soron a kertünkbe, a tóba, a paradicsomokba kerül, szóval nagyon oda kell figyelni. Nincs hypo, domestos, ha szennyezhetnékem van (pl. ruhafestés), akkor fel kell fogni a használt vizet és elhordani civilizált, csatornázott helyre. Főzővízért a közeli forrásra járunk. Ez az ára a tónak, békáknak, csillagoknak.

  3. Visszajelzés: tolonganak az újságírók | csak az olvassa

  4. Visszajelzés: a legtöbben ezeket olvastátok | csak az olvassa

  5. Visszajelzés: top 10 — színház | csak az olvassa

  6. Szabad grasztroblog hozzászólásaiból idézni? Név nélkül, és kizárólag azzal a céllal, hogy egy megfigyelést alátámasszak, amelyben szándékaim szerint nincs minősítés. Annyira tanulságos az a pár hozzászólás, tényleg, és nem feltétlenül a hozzászólókról mesél, inkább a társadalomról, amiben élünk.

      • Köszi, semmi olyasmi. És nem is annyira gasztro a téma, csak erről a bejegyzésről jutott eszembe, mert a forrás gasztroblog (és ezt speciel kifejezetten szeretem egyébként, szoktam sütni-főzni onnan, amúgy nőiesen). Íme az idézet:

        ”Mitől vaniliás a krém ? Az összetevők között nincs vanília!”

        ” Azért hívjuk vaníliás krémnek, mert a tésztából kimaradt tojások sárgájából, liszt, cukor, tej és vaj (vagy margarin) hozzáadásával készül a krém.”

        ” A krem leirasa hianyos, a hozzavaloknal nincs se tojassarga, se semmi vanilias (gondolom, pudingpor), kesobb megis mar vanilias kremkent van emlitve.”

        ”A piskótánál van írva, hogy 8 tojás kell, a tésztához csak a fehérje van felhasználva, tehát a sárgáját értelemszerűen itt kell használni. Vaníliás krémnek meg gondolom amiatt hívják, hogy van benne sárgája. Pudingpor a liszt miatt tuti nem kell bele.”

        Szerintem ez az esszenciája egy nagy rakás problémának, amit magam körül látok. Mintha nem egy nyelvet beszélnének az emberek, pedig ugyanaz az anyanyelvük, és épp egy mindegyiküket érdeklő, semmilyen különösebb előképzettséget, szakszókincset nem igénylő témáról beszélgetnek. És nem egyedi az eset, engem ez vág fejbe teljesen, hanem megismétlődik más szereplőkkel. És mindig az a határozottabb, a kioktató, aki a képtelenséget adja elő magától értetődő tényként.
        De maga a nem értés, a másképp értés enélkül a hozzáállás nélkül is, önmagában is útjába áll a tanulásnak (millió példát tudnék hozni erre is, és biztosan ti is), az együttélésnek, a munkahelyi, a nemek közötti kommunikációnak, a bárkik közötti érdemi kommunikációnak. Nekem döbbenetes, hogy ezeket nem látják, nem gondolják végig a legtöbben, és csak fújják a saját szólamukat, és alapértelmezettnek veszik a saját igazukat. Fel sem merül, hogy elgondolkodjanak a félreértés, a nem értés okán, neadjisten tisztázzák azt, csak simán hülyének könyvelik el a másikat, és kész.
        Nem tudom miért, engem ezek a helyzetek bántanak, mióta az eszemet tudom. Ovis koromból is emlékszem ilyen esetekre, amikor a szüleim és én másképp értettünk egy szót, és általában ezt nem tudták meg, mert ők sem gondolkodtak ilyeneken, csak a büntetésemet kaptam meg a félreértés következtében esetleg elkövetett hibáért. Ők mai napig ugyanilyen vaksággal kezelik az ilyen helyzeteket, tökmindegy, hányszor világítok rá nekik a háttérre.

        • Milyen igaz! Én is kiszaladok a világból, amikor süketek párbeszédét kellene hallgatnom, rosszabb esetben részt venni benne. A blog (mint műfaj) egyébként is olyan hely, ahová sokan azért jönnek, hogy jól megmondják a magukét – anélkül, hogy végigolvasnák, megértenék a többiek addigi hozzászólásait. Vitakultúránk egyébként is nulla – nálunk az a lényeg, hogy erősebben ordíts, akkor igazad lesz. Ezért is nagyon szeretem ezt a blogot, mert itt párbeszédek vannak, közös gondolkodás, meg odafigyelés.

  7. Engem mindig is frusztrált anyámnak ez az egy mondata, hogy “a konyha, az munkahely”. Mindig úgy vágytam rá, hogy közösen csináljunk valamit. Aztán utána arra, hogy a szerelmemmel. Aztán most egyedül élek, egyedül sütök-főzök, és ha a húgom átjön, idegesít, ha bénázik, és direkt úgy válogatom a feladatokat, hogy neki jusson az elronthatatlan, mint mondjuk a zöldségaprítás. És jaj, mi lesz, ha egyszer én is kizavarom a gyereket a konyhából?!

    • Ez ironikus és kedves kizavarás, vagyis inkább életszerű a hétköznapok szeletelős menetében. A hétfő este nem életmódmagazin, most már annyit mondok, ha megjelennek, hogy CSÜCCS. Az étkezőasztalhoz, távolabb. Jobb az mindenkinek, annyi mindent lerántottak és szétpakoltak már türelmetlenül vagy csak kíváncsian. Van ráérős linzersütés, tortadíszítés, sün formájú szendvicsek és sajtfalatkák is, csak a valódit kereső blogger ezeket természetesnek tartja, egy kicsit giccsesnek (a hangoztatásukat mindenképp, akkor is, ha az nagyon jót tenne a rosszanya-hírnevének), egész pontosan esztétikai-irodalmi értelemben: jelentésteleneknek gondolja ezek megírását. Nincs hírértékük, nem lehet bennük úgy negnyugodni, hogy “akkor nem vagyok egyedül ezzel, hogy irritálnak”. Ezért olyan ironikus a jegyzőkönyv is.

      • Megértem most már ennek a kizavarásnak mindkét oldalát, és nyilván van különbség a mondás mikéntjében is.
        Most a másik, ami eszembe jutott, mikor az egyik népszerű magyar főzőműsorban állandó rovat volt a gyerekekkel sütés-főzés, de nem is sajáttal, hanem valahonnan szereztek két-három lelkes kis kuktát. És totál lejött a képernyőn, hogy síkideg a sztár háziasszony, meg nem igazán úgy alakulnak a folyamatok, ahogy ő tervezte, de azért próbál egy vicsort erőltetni az arcára. Na, ennek az erőlködésnek tényleg nincs értelme.

  8. Visszajelzés: négy év — az első év | csak az olvassa — én szóltam

  9. Visszajelzés: top 10 olymindegy | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s