Üti most mindenki a vasat: egymást érik a szőlőutcázó híradások, érzelgős vélemények, dühödt hibáztatások és demonstrációk. Magasra habzik az erkölcsi giccs megint. Mindenki kérdez egy még keményebbet, számon kér, ostoroz. Mindenki érzékeny jóember és mintapolgár, védi a kiszolgáltatottakat.

A mai bejegyzés nagyrészt kompiláció a számomra elgondolkodtató mondatokból. Vegyesen ostoba moralizálás, giccs és árnyaltság. Némi saját vélemény.

Annak, aki képes magyar mondatokat értelmezni, nem kell, de a többieknek leírom, okulva abból, hogy mindig is az olvasási és értelmi képességek, a nyelvi lyukak okozták a csakazolvassa-konfliktust, a rosszindulat vegyítve szövegértés-deficittel:

Értelmes ember nem ismételgeti nóvumként a konszenzust, pláne axiómákat: “kegyetlenkedni helytelen”, “nem ütünk meg gyereket”. Felesleges ezzel “szembesíteni” bárkit, nem ezen megy a vita.

Senki nem állítja, hogy függő helyzetűeket, fiatalkorúakat ütni helyes – egyáltalán bárkit. A kérdés: reálisan elkerülhetetlen-e az ilyesmi, szadisták csinálják-e csak, nincs-e eltúlozva, mennyire átható. A magam részéről idegenkedem minden fizikai erőszaktól, a küzdő- és kontaktsportokat, késes, öklözős harcokat és a fegyvermániásokat sem bírom.

Az erőszakot elítélni, nehéz sorú vagy eltévelyedett fiataloknak jobb bánásmódot követelni annyira bézik, origó, hogy aki erről zengedez hosszan, az csak olcsó visszaigazolásért erkölcsi szelfizik. Nagyjából ez a felháborodók átlagos színvonala. Én csak azt veszem komolyan, aki újat, érdekeset, nehezebben látható összefüggést mond.

Szerencsétlenek a helyzetet “árnyaló”, fideszes-politikusi mondatok. Érintett (nevelő) elmesélheti kommentben, mi folyik ilyen helyeken (lásd lejjebb). Törvényhozó, szak- és sima politikus azonban lesz szíves profin és építően nyilatkozni, másra nem hatalmazták fel, és ez a saját elemi érdeke is. (Magyarázkodni nem kell, elég ciki volt a hőbörgőknek a kudarcos gyerekvédelem, a kamu Zsolti bácsi és a pont a Szőlő utcához is kapcsolódó Lakatos mentegetése is.)

Az a kérdés, ez az ügy kinek mire kell, és pont most miért ennyire. Mik a következtetések, a vádak, az állítások, ki a felelős. Olyanoknak kiáltoznak most, akik nem álltak meg soha eltűnődve a Szőlő utcában, hogy “itt vajon jól bánnak a gyerekekkel?”. Gyanítom, a visszaélésekről sokkal többen tudtak, mint az elkövetők, és komplex okai vannak annak, hogy sem a médiáig, sem a bíróságig nem jutott el korábban az ügy.

Ugyanakkor a hírhedett videók rendőri, ügyészségi anyagból származnak! Zajlik a nyomozás.

Nem állítja senki továbbá, hogy Juhász Péter Pál és Kovács-Buna Károly tettei bármivel igazolhatók.

És azt sem, hogy ne lenne vaskos felelőssége a kegyetlenkedésekben a kormány által irányított állami intézményeknek.

Orbán Viktornak nem kellett volna azt mondania a Hont-interjúban, hogy a gyermekvédelemben tisztességes a helyzet és nagyjából rendben van, mert biztosan tudta, hogy van ügy. Hagyományosan sincsen rendben semmi ezen a területen, kontraszelektált, siralmas szakma, lepusztult közeg, tragikus sorsok.

Az elvárt terézanyaság viszont nevetséges. A nagy érzelgés, a meghatósdi. Én nem gondolom, hogy szívem minden melegével kellene szeretnem bármilyen nehéz sorsú embert általában, vagy hasonló felelősséget éreznem idegen kamaszok iránt, mint a saját gyerekeim iránt. Engem az érzelmek nem tesznek elfogulttá ebben az ügyben, jóemberkedni nem szoktam, annál többet figyelni, gondolkodni. A nők által követelt, divatos lelkizésben, pszichológiában sem hiszek (már csak azért sem, mert volt ott pszichológus, maga Kovács-Buna Károly is pszichológus, és mire mentek vele?).

Rosszul vagyok mindenkitől, aki erőszakos és alacsony horizontú. Rég tudom, az igazi törés nem a férfi-nő, nem a gazdag-szegény, hanem a szellemi-ostoba között van, mert az ostobák érzéketlenek, de harsányak. Ezt én nagyon megszenvedtem. Nem elvi az álláspontom, tudom, miről beszélek. Senkit nem érdekelnek a sima gyermekotthonos gyerekek sem. Díjazott, neves pedagógus kinevette a problémát, a jelenlegi igazgató cinikusan lehülyézte, senki nem ment utána, mi történik vele. Karácsonykor esetleg cipősdobozokat gyűjtenek. De amint valós, személyes áldozatot kellene hozni azért a gyerekért, akit mindenki eltaszít, jelzési kötelezettségnek megfelelően szólni tanárként, hogy bántják, elfordítják a fejüket. “A gyerekvédelem sötét világ.” Azt kezdik ki, aki megpróbálja.

Egy évem ment el erre.

Amikor láttam, mit művelnek a pártfogolt, intézetis (sima gyermekotthon) diákommal a benti társai, hogyan szedik el tőle az ajándék arckrémét… ezeknek a társaknak én nem küldenék karácsonyi ajándékot. Pedig papíron ők sem bűnözők. Semmi elv, megoldás, jelszó nem is jut eszembe velük kapcsolatban, csak a végtelen szomorúság, tehetetlenség. És haragszom D. szüleire nagyon. Én próbáltam egyedül segíteni rajta, komoly áldozatot hoztam, konfliktust vállaltam, és még engem próbáltak meg lejáratni véglények, gonosz, buta, korrupt felügyelők és főnökeik. (Találkozunk a bíróságon, megloptak.)

Csak az lehet jó, aki nem buta, nem tömegember. Mindenki a rossz oldalon áll, aki lájkokat, ismertséget, hatalmat, követőket akar szerezni jó ügyekre, a saját vagy mások szenvedéseire hivatkozva.

*

„Kiderült, hogy van a magyar társadalomnak olyan erkölcsi és politikai immunrendszere, legalábbis a gyerekek ellen elkövetett vétségek esetében, amely politikai oldalaktól és elköteleződéstől független” – írta még a bicskei ügyről az egyébként okos, expartizános Schultz Nóra. Helyben is vagyunk. Igen, mindenkit felháborít, de nem csak úgy általában. Nagyon mást gondol az, akit általában háborít fel, és valóban a gyerekek érdeklik, meg az, aki örül neki: de jó ügy, most kell hírét vinni, ez nagyot üt majd! Ők zsarolják az emberileg felháborodókat: velünk KELL vonulnod. Te is elítéled, ezt a Fidesz csinálta, tehát te is kormányt akarsz buktatni, a vezérünk seggét nyalni. Vagy csak jóemberként tündökölni – még mindig Schultz Nóra (ilyen se volt még, okos nő a wmn-en!):

Zygmunt Bauman szociológus a képviseleti rendszereink kiüresedését tárgyaló könyvében a választói érzelmekből vezeti le válaszát. A pedofil bűncselekmények elleni kiállás, véli Bauman, elsősorban azért képes megmozgatni a politikából máskülönben kimaradó embereket is, mert az ilyen ügyek lehetőséget adnak a düh, a szorongás és az elégedetlenség kifejezésére egy olyan keretben, amiben az erkölcsileg elfogadott, sőt, elismerésre méltó a közösség részéről.

…

A gyermekvédelem, ha napirendre kerül, akkor belépési pontot jelent az önazonos politikai cselekvéshez, gyakorlatilag bárki számára, ezért az ilyen ügyekben az elemi felháborodás közvetítő intézmények nélkül is kollektív cselekvéssé tud formálódni. 

https://wmn.hu/wmn-life/66247-schultz-nora-politologus-szolo-utca-gyerekvedelem-valasztasok-bizonytalanok

Itt van másik jóember-vélemény is. “Megy fel bennem a pumpa.” Nekem nagyon shady a 2015-ben indult wmn és mellette az ugyancsak 2015-ben indult Hintalovon. Mindkettő nyílt, politikai tevékenységet folytat. A “gyermekjogi szervezet” átláthatósági ügyben is érintett.

Eszetekben nem lenne ezeket az ügyeket taglalni, terjeszteni, drámai mondatokkal köríteni, ha nem hajtaná a politikai, külföldről finanszírozott, “emberi jogi” malmotokra a vizet. Mindig az áldozatiságot hangsúlyozza, általában beszél, nem hoz eseteket, mindig megértő. Ez oly emberi, vonzó, erényes így karácsony előtt:

Áldozat vagy elkövető? – A véletlenen múlik

Ez az a pont, ahol kérek mindenkit, hogy ne kis fenevadakként, vagy megátalkodott minibűnözőkként tekintsenek ezekre a gyerekekre! Tudom, hogy a mostani központi kommunikáció erre helyezi a hangsúlyt, hogy alátámassza a döntését, és tudom, hogy a magyar társadalom egy nagy részében nincs kegyelem azoknak a gyerekeknek, akik valami rosszat tettek (ki emlékszik még a szurikátaügyre?)

De azoknak a gyerekeknek, akik javítóintézetben vannak, nem az általunk elkövetett bűncselekmény a fő ismertetőjegyük, hanem a traumáik, a velük szemben gyerekkorban elkövetett olyan rossz bánásmódok, amelyek miatt deviánsan kezdtek el viselkedni.

és

Nem a rendészeti szemlélet hiányzik a rendszerből, hanem a szeretet. És mindaz, amiből érzik a gyerekek, hogy szeretik őket. Minden. Egyes. Gyerek. A kisbabáktól azokig a kamaszokig, akik elkövettek valami rosszat, és fontos, hogy azért felelősséget vállaljanak, miközben nem egy marha nagy stigmát kapnak a homlokukra, meg örök sebeket a megaláztatás és kiszolgáltatottság miatt, hanem esélyt arra, hogy jobb életük legyen. 

Senki nem jókedvéből hülye. A gyerekek sem. A bűnelkövető gyerekek sem.

A kisbabákra lehet azt mondani, hogy „nem mi szültük őket”, a bűnelkövető gyerekekre, hogy „ezek nem érdemelnek jobbat”, a gyerekotthonban élőkre meg, hogy „ez is jobb, mint amit otthon kaptak”. Csakhogy ezektől a mondatoktól nem leszünk se jobb emberek, se jobb társadalom.

Ezek mind hamis, aljas, gonosz mondatok, amikben nincs szeretet. Én nem ilyen gyerekvédelmet akarok. Nem akarhatjuk ezt.

Vagyis: te, olvasó, mindenki, a homályos “köz” hozzon áldozatot. Te tűrd el a bűnözést, te posztolj, sajnálkozz, adakozz, vonulj fel, annak ellenére, hogy azt a gyereket nem te hanyagoltad el, nem te bélyegezted meg, nem te csábítottad bűnbe, nem te vádoltad ügyészként, nem te ítélted el bíróként, nem te voltál a gondnoka, gyámja, nem te feleltél az intézmény színvonaláért, nem te nevezted ki a dolgozókat, és nem is te ütötted ott aztán őt. Mi hasznod ebből? Nyersz pár jópontot a közösség előtt. Általában dühöngetsz a gonoszok, kegyetlenek és inkompetensek ellen, addig sem kell szembenézned a saját árulásaiddal, kínos történeteiddel, ítélkező kíméletlenségeddel. “Someone must be wicked so you can be good.” Így oldódunk fel egy nagy, közös társadalomban és “akarunk változást”, értsd: magyarpéter. Semmi, de semmi nem oldódik meg.

Mondom másképp, amit az értelmesebb wmn-szerző, Schultz Nóra: a gyermekvédelem a trójai faló, amellyel tömegek mutogathatják, ők milyen felelős, érzékeny emberek, és a lényeg, hogy a szörnyen alacsony homlokú férfi is az ellenzék reménységévé válhatott általa. Bicske úgy-ahogy szerves volt, utóbb derült ki, hogy az RTL-lel és Gál Andrással jogi úton pénzt csikartak ki az áldozatok felhasználásával, és ebből túl sokat eltett az ügyvéd úr (annyira, hogy a bicskei áldozatok is neheztelnek rá. Valamiért a nagy jogvédőknél nem olvasunk erről). De a Szőlő utcai már nagyon is tudatosan vált üggyé, imádja a média. Ezt már módszeresen indították (hozták nyilvánosságra), időzítették gondosan és használják kampánycélokra. Akinek ez nem kínos, demonstráljon csak. Tisztább lenne azt kiabálni, hogy Orbán, takarodj, mint “gyerekekért” könnyezni.

Perintfalvi Rita, aki oly igen fedezte Lakatos Márkot és Varnus Xavért, újra gyermekvédő:

Követelem, hogy a Kovács Buna Károlyt igazgatónak kinevezők azonnal adjanak választ arra, hogyan kerülhetett ez a férfi abba a pozícióba!!!

Ha Rita követeli a választ, a Fideszben összefossák magukat nyilván.

Bevallottan nem tudja, milyen végzettségei vannak a férfinek. Károlyt a szerepjátékos gyilkosság podcastjából (Munk Veronika, Janecskó Kata, link lejjebb) ismerjük, ő volt a koronatanú. Onnan tudható, hogy három diplomája van, de nem beszéltek róla sokat, sem a vezetéknevét, sem más személyes részleteket nem mondtak, a hangját is eltorzították, hogy ne legyen azonosítható. Mindenesetre nem a végzettsége a gond, hanem a szadista hajlamai és a Juhász Péter Pállal közös érdekei, illetve az egész szervezet, amely fedezte őket. Megjegyzem, Lakatosnak van szőlőutcás áldozata, de erről nyilván hallgat a szép és meghurcolt teológusnő.

Mindenki lenyúz a témáról egy bőrt. Divat, szépség, bátor nők, karácsony, parfümreklám:

Ki vigyáz rájuk? Rácsok és biztonsági személyzet vigyáz rájuk, illetve hát a társadalomra, a szomszédokra, meg azokra, akiket bántottak, fenyegettek.

Random okoskodó, egész nap tolja, döng, mint a légy, mindenre ráveti magát, amin zsizsegés van. “Someone must be wicked…”:

Nem hiszed el a leegyszerűsítésnek ezt a mértékét. “Ez csak döntés! Jól kell dönteni, és minden jó lesz.” Akkor majd más jó ügy mögé lesz kénytelen állni magabiztoskodva a kiemelkedően művelt, rendkívüli képességű nő, aki annyit mentegette a szexért lihegő férfiakat.

Mintha őt érdekelnék az áldozatok! Meg a tisztesség!* Hát ugyanabban utazik, szexiparban. És én mondom: a szex nem lehet áru, sem hatalmi eszköz, csak a kölcsönös vágy az etikus.

Ez itt a csúszós lejtő nevű érvelés: ha x igen, akkor nyilván y is. A zsoltibácsizást ejtette is a “független” média, pedig imádták. Azért ejtette, mert nem sikerült bizonyítani.

Axióma: ütni, sanyargatni helytelen. Viszont általában és hosszabb távon kicsi az esélye, hogy egy zavaros múltú, deviáns közegben élő, javítót megjárt kamaszból kitartóan tanuló és dolgozó, értéket teremtő felnőtt váljék. Bánásmódtól függetlenül.

Pedig ezt várják el azonnali intézkedéssel, a korrupt és erőszakos igazgatók menesztésével. Ötleteik: jogszerűség, felelősségre vonás, politikai akarat, szeretet. Meg néhány plüssmaci! Jó, akkor sok plüssmaci és labubu:

Nézzünk okosabb véleményeket is! Juhász Péter hozta a videókat nyilvánosságra. (Vajon hogyan kerültek a birtokába? Egy zajló nyomozásból származnak az állítása szerint, az ügyészségnél, rendőrségnél voltak. Hogy lehet onnan megszerezni?) Nekem kicsit shady ő, mert nem az volt a lényeg a helyreigazított bántalmazós ügyében, hogy ő nem bántotta élettársát és három gyerekét, hanem hogy a Patentot is megjárt nő ezt az ügyet nem akarta médiacirkusz közepette intézni.

Juhász Péter pontosan tudja, mivel lehet és mikor érdemes figyelmet, hatalmat szerezni. Tudja azt is, hogyan hatnak a felvételek a kommentelő széplelkekre. Nem a legostobább habverő, mégis így fogalmaz:

A Szőlő utcában nemcsak erőszakos bűnözők vannak. Ide sokféle ügy miatt be lehet kerülni, a lopástól a garázdaságon át olyan cselekményekig, amelyekben senkinek nem esett bántódása.

Éppen ezért teljesen téves ezeket a gyerekeket általánosságban “nehézsúlyú bűnözőként” beállítani, csak hogy igazolható legyen velük szemben az erőszak. A javítóintézet célja nem a megtorlás, hanem a nevelés és a reintegráció. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az vagy nem ismeri a jogot, vagy szándékosan hazudik.

A propaganda megint azt csinálja, amit mindig: kitalálnak egy kollektív vádat, és azt sulykolják. Gyerekeket neveznek “antiszociális elemnek”, sőt le is tagadják, hogy gyerekek lennének. Miért? Mert ha sikerül őket szörnyetegként beállítani, akkor szerintük bármi megengedett velük szemben. Ez a történelemből ismerős módszer.

Koncepciózusan felszépíti a helyzetet. Bíróság dönt a javítós elhelyezésről, valamiféle büntetőeljárás kell hozzá, fő- vagy mellékbüntetés a javító. Nem kerül oda senki csak úgy, véletlenül. Gyakran nem testi épségnek, személynek, csak dolognak, tulajdonjognak esett bántódása: lopás, rongálás. Vagy drog. Az is lehet, hogy egy kamasz szerencsétlen módon épp jelen volt egy bűntettnél, belekeveredett, de ez a legjobb hiszemű verzió.

Én is hallottam javítós sztorit: értelmiségi család unatkozó fia mesélte sok évvel később, milyen csínyeket követett el, nem ártott ő se senkinek, zártkerteket tört fel és fosztogatott brahiból. Szabadságszagú, elemi sztori volt, novellát is írt belőle. Mindig az ilyenekből lesznek a legnagyobb erkölcscsőszök és áldozatok (miután apu kimenti őket). A kormánynak dolgozik. Lám, ha apukád főorvos, a családod minden melót elvégez, akkor létezik reintegráció! De hát milyen jellem lett: titkolózik, kavarja a szart, hazudozik, véglényekkel barátkozik, agresszív, és játssza a mintapolgárt!

Ahogy írtam már, ciki, ahogy magyarázkodik a kormánypárt. Lehetett volna hallgatni és meggyorsítani az eljárásokat, a maguk érdekében is. Viszont: kinek a hibája az, hogy nem jogszerű, nem hatékony az ellátás? Hogy az intézetben hatalmaskodó aberráltak is vannak? Egyáltalán: hogy ezek a fiatalok javítóban vannak, az kinek a hibája? Szerintük minden a NER és Orbán hibája, személyesen. És a megoldás, hogy ne ők csinálják az országot, hanem a humánus kormányváltók. Akkor majd minden jó lesz.

Elemzés kéne: mi a baj? Csak itt baj? Ez az egész intézeti erőszak magyarspecifikus? Fidesz-specifikus? Bús magyar valóságunkban ijesztően sok gyereknek szegénység, kilátástalanság vagy – akár közepes helyzetből indulva is – kallódás, erőszakos környezet a sorsa. A közege nélkülözi az elveket, a perspektívát, az erőforrásokat, az életminőséget, a spiritualitást, a kulturált értékrendet. Beszippantja az unalom a pótcselekvést, a szereket. Sivár szokások és érvényesüléstörténetek hatnak rájuk: erőszak, drog, mások kihasználása. Ez a komplex probléma a legjobb akarat, szakpolitika ellenére sem oldódik meg soha, sehol maradéktalanul. Soha nem lesz nulla azon fiatalok száma, akiket el kell különíteni, szankcionálni. Mégis azt sugallják, hogy ez csak akarat kérdése.

Én úgy látom, hogy a rendpártinak titulált, nem tutujgató gyakorlatok hatékonyabbak.

A híg kommentözönben persze bármi jó lesz kormány ellen, mindent valakik, romlottak szándékosan csinálnak rosszul, kiszolgáltatott jók szenvednek a hatalmaskodó rosszaktól. A konkrét elkövetőket, Kovács-Buna Károlyt és Juhász Péter Pált meg a nekik falazó rendőröket sem éri olyan ítélet, mint Orbánt, Lázárt vagy Rétvárit.

Füssy Angéla:

…látom, hogy alapvetően jóemberek beszélnek most úgy a hergelés hatására, hogy sírni tudnék, facebook elvonulást tartok néhány napra, amíg a tüntetések lecsengenek.

Egyetlen politikai tüntetésre sem megyek ki. Megtartottam a magam kiállását. Lehet hogy ott csak 50-en voltunk (tegyük hozzá Szegeden, nem a fővárosban), de az egy őszinte kiállás volt, minden politikai érdektől mentesen.

Nem tudok segíteni, támogatni egyetlen olyan politikai akciót sem, amely bántalmazottak szenvedését akarja a saját javára fordítani.

Nem lehet ma jól megszólalni.

Mélyen megértem, és őt autonómnak tartom.

Károlyra visszatérve, ő zavaros komának tűnt már a telexes szerepjátékos podcast 6. részében is. Ő volt a koronatanú, érzelemmentes, fura, aki negyven körül csupa fiatalabbal érintkezik; nem tudja, mit érez a felesége iránt (!) és nincsenek igazi barátai. Rossz volt hallgatni a mondatait (a hangját egyébként eltorzították). Most új értelmezést kaptak az akkori részletek. Károly katona (főhadnagy!), szerepjátékos, pázmányos végzettségű (a teológián írt szakdolgozatot a keresztény nevelésről), pszichológus és nevelő – a kevesebb több lenne.

Szombaton mentek vonulni “a gyermekekért”, mert Magyar Péter azt üzente. Vasárnap, ma is mennek. És kommentekben játsszák a mindentudót! Nagy a pezsgés most. Izgatottan verik a betűket, így meg úgy a gyerekek, végtelen öntudattal. Elégedettek önmagukkal. Hogy nekik igazuk van. Csak meg ne piszkáljuk, mit műveltek a saját életükben. Mivel ütik el az idejüket a nagy gyerekvédők.

Pár tucat komment olvasása után világos: a legegyszerűbbek a fűtött otthonaikból, a javítósok világától távol úgy gondolják, a szeretet hiányzik. A lelki törődés, a pszichológus, és akkor gyógyulhatnának. (Murinai) Angéla egy netflixes epizódot, amelyről ordít a giccses agenda, kvázi esettanulmányként kezel: Cipruson egy nő lett a börtönigazgató, na, onnantól hirtelen TISZTELTÉK az elítélteket, hatékonyan rehabilitáltak, minimálisra csökkent a visszaesés. Mert ilyen egyszerű, nyilván. A patriarchátusban. Kineveznek egy nőt, aki másképp gondolja, és hirtelen tisztelet, megjavulás, pillangók a réten. Mindenkinek a családja, otthoni közege is ízibe’ megváltozik, tele lesz eséllyel, egészséggel, jómóddal és józansággal.

Miféle pszichológus, plüssmaci és szeretet oldja meg azt, hogy kilátástalan, kaotikus a család, hogy tombol a neten is az erőszak, és nincs erőforrás, jövő?

Tipikus vélemények: a rendpárti-józan (Füssy Angélánál, Szabó Péter):

Félreértés ne essék, egy szóval sem állítom, hogy ütni-verni kell a fiatalkorú fogvatartottakat, dehát könyörgöm, ezek a bociszemű jómadarak pont azért “élvezik” a büntetés végrehajtás vendégszeretetét, mert a deviáns, sok esetben vagyon- és életellenes viselkedésükkel, életformájukkal önként írták ki magukat a társadalmi együttélés keretrendszeréből. Ergo, egészséges értékrend és életösztön birtokában teljesen nyilvánvaló, hogy nem minden esetben lehetséges velük a megszokott, normális emberi keretek között konfrontálódni, konfliktusokat kezelni.

és

Nem kell ahhoz szakértőnek lenni, megteszi csupán a józan ész és egy alap értékrend, hogy belássuk, gyilkosokat, nemi erőszaktevőket és egyéb köztörvényes emnbereket mentegetni káoszba torkollik. Ugyancsak evidencia, hogy a jogrendnek alapvetően a jogkövető emberek érdekeit kell védenie, és nem a bűnözökét.

…

nem lehet mindig a társadalolomra mutogatni, hogy a jogkövető emberek felelőssége, mert a szociálisan hátrányos helyzetben nevelkedett Jancsikát nem tudta elég hatékonyan megmenteni önmagától.

kontra humanista-liberális-lelkizős-idilli:

…itt van a félreértésed: “önként” írták ki magukat … stb. Nem. Ez tévedés. Csecsemőként nem születtek sem agresszívnak, sem bűnözőknek. A körülöttük lévő felnőttek bántották, elhanyagolták, erőszakkal vették körül őket és/vagy állami neveltek voltak… Senki nem szerette őket, csecsemő vagy kisgyerek koruktól csak rosszat kaptak a felnőttektől… Ezért felelős az állam vastagon, ezer szálon. Nem önként lesz ilyen egyetlen gyermek/ember sem. Ezt hinni önámítás és/vagy tévedés. Olvastad Orvos-Tóth Noémi napokban megjelent szakmai posztjait? Szerintem érdemes. Csak hogy félreértés ne essék ilyen témákban, hanem inkább legyen megértés, belátás, felelősségvállalás, társadalmi összefogás.

Szabó Péter válasza:

Rendben, elolvasom, de ha ezek a teóriák múködnének a gyakorlatban, akkor nálunk a jólét sokkal magasabb szintjén lévő, szociálisan érzékenyebb, és a gyermekvédelembe komolyabb erőforrásokat invesztálni képes társadalmakban egyszerúen nem lenne bűnözés. De tudjuk, hogy ez csak amolyan utópikus képzelgés, hiszen ilyen társadalom nincs.

És egy kis valóság: Márton Richárd. Gyurkó Szilvia: “nem megátalkodott minibűnözők”. De nem ám:

…én fiatalon a bántalmazó voltam… 

A valóság az, hogy minden intézményben (javítóban és gyermekotthonban) a nevelők a “gyerekek” és a “gyerekek” a nevelők… a nevelőnek semmilyen eszköze nincs (sokszorta inkább nincs, mint a pedagógusoknak az oktatásban) a fegyelmezésre.

A nevelő gyakorlatilag a “gyerekek” szavával élve egy ,,csicska, köcsög” (amit nem titkolnak, hanem általában minden naposan a nevelő tudtára is adnak, leköpés, verés stb. kíséretében).

A tanórákon azt csinál a fiatal, amit csak akar… szinte mindig kamu jegyekkel vannak átdobva… csak ne trollkodja szét az órát teljesen.

Az ön által emlegetett reszocializáció pedig valójában abban merül ki, hogy a bűnözőpalánta kedvében próbálnak járni.

Akármit csinál (rosszat) + 1 szál cigi, csak ne törjön szét mindent, ne verje meg jobban a társát vagy a nevelőt stb.

A nevelők (kivétel nélkül!) a fizetésük jelentős részét behordják a “gyerekeknek” (cigi, édesség stb.) csak, hogy túlélhessék a mindennapokat (megvásárlás).

Egymás közt a nevelők rendszeres témája, hogy ki hány %-át hordja be a fizujának… az 50% átlagosnak mondható… nem egyet ismerek, aki 70% felett teszi ezt évek óta (persze azzal nyugtatja magát, hogy ő csak jóember, aki a gyerekekért él). 

Természetesen a gyerekek ezeket a nevelőket illetik a ,,legnagyobb csicska” névvel.

Aki – mindezekkel kapcsolatban, amiket leírtam – mást állít, az tudatosan nem mond igazat.

Egyfajta következmények nélküli világ van bent az intézményekben (kivétel nélkül)… ezért is hívják ,,rácsos akadémiának”… ahová ha bekerültél, esetleg, mint lázadó kamasz vagy piti bűnöző, hétpróbás gazemberként jössz ki, mivel megerősödik benned a ,,következmények nélküli világ” képe, ill. hogy az összes nevelő stb. (a téged körülvevő benti társadalom) egy nagy csicska, akik között muszáj királynak lenned, különben ugyanolyan tutyi-mutyi balfasszá válnál, mint ők.

Majd a büntetésük lejártával ezeket a fiatalokat (ezzel a világképpel és tapasztalással) engedik rá a társadalomra….

Valóban változás kell(ene)… de nem abba az irányba, amire a jószándékú – napi pártpolitikai csatározásokon átlátni képtelen, megvezetett – laikusok gondolják.

Megint egy kis giccs:

Vajon ezeknek a gyerekeknek volt esélyük mást tapasztalni életük során? Kaptak példamutatást, szeretetet és biztonságos gyermekkort születésüktől kezdve? Hát nem hiszem! Nem születik az ember bűnözőnek. És nem hiszem hogy az erőszakra az erőszakkal való nevelés a megfelelő mód. Ebbe bele kellene mindenkinek gondolni. És igen! Akárhogy is nézzük, ők még gyerekek……eltévelyedett gyerekek!

Másik liberális, szépelgő bullshitgenerátor, egy nőnek írja:

…azt gondoljam, nőként van egy alap együttérzésed zsigerből sokkal érzékenyebbek az antennaid, és komplexebben látsz egy ilyen helyzetet.

Lehet, ezt revidiálnom kell.

Gyerek. Ez az egy szó mindent de MINDENT felülír.

Egy gyereket nem lehet a bűncselekmények alapján megítélni, amelyeket elkövetett. Hihetetlen, hogy ezt valakinek magyarázni kell. Kicsit nézz már utána a dolgoknak, gyermekpszichologis, szociológia, a társadalmi helyzet hatása az egyénre és társadalmi rétegekre, szegregácio, mint olyan, a bűnöző közeg hatásai, a szemelyisegfejlődésre gyakorolt hatása.

Gondold már végig, milyen esélyei vannak különböző körülmények között felnövekvő gyerekeknek, embereknek egymáshoz képest.

Nem tolongok ítélkezni. De már rájöttem, hogy hiába gondolom végig, tudom én ezt, de akkor sincs semmi. Más emberek hátrányai, nehéz sorsa nem az én bűnöm, nem tehetek sokat a mindenkori arányuk csökkenéséért és nem kérem a károkat, amelyek a balsorsukból fakadnak. Vannak tragikus életek, sivár elmék, szűk horizontok, de nem engedem, hogy ezt rajtam verjék le, engem használjanak ki, vagy a gyerekeimet bántsák. És azért írhatok ilyeneket, mert csendben segítek egy csomó embernek, minden közösségben mindig erőmön felül tettem azért, hogy akit bántanak, annak könnyebb legyen, szeretetet kapjon, igaza lehessen, és az elkényeztetett agresszorokkal bántam keményebben, hiába lobbiztak a mosolygós szüleik.

Most mondok valamit. Bőven elég, ha úgy vagy jó ember, hogy a munkádat tisztességgel, minőségi módon elvégzed. Értesz hozzá, nem csípsz le belőle, nem sajnáltatod magad, nem magadnak harácsolsz, korrekt vagy az emberekkel, nem az utálkozás hatja át a munkaóráidat. Bármi is a munkád – de jól válaszd meg, hogy erre képes legyél.

*

Minden civilizált országban deklarált cél, hogy a börtönkörülmények, a fiatalokat fegyelmező intézmények ne legyenek embertelenek. De mi van akkor, ha annyira emberséges a börtön, az elzárás, hogy relatívvá válik a büntetésjellege, és kellemesebb bent lenni, mint hajléktalannak lenni? Ismert történet az oklahomai csavargóé, aki beteg lett, és amikor jelentkeztek a fájdalmai, gondosan őszre időzítve betört egy kirakatot, mert volt már priusza, gyorsan bevarrták, és onnantól járt neki a börtönbeli egészségügyi ellátás, fedél, fűtés, étel.

A másik a szocializmus kritikájának alapkérdése: ha temérdek pénzt, erőforrást költünk arra, hogy a szegények, esélytelenek is érvényesülhessenek, ne a fosztogatás, kerítés és drogkereskedés jelentse az anyagi biztonságot, akkor kinek nem éri meg hátrányos helyzetűnek lenni? Ki fog még itt küzdeni, ha hivatkozhat hátrányokra? A nagy szeretetben mit kezdesz az élősködőkkel, a problémáikat hangosan propagáló lustákkal?

Sok évig ájultan hangoztattam a szociális szempontot, hirdettem az egyenlőséget, a rászorulók segítését. Lassan vált divattá a feminizmus, az emberi jogi érzékenység, majd azonnal az áldozatkultusz. Túlevő kövéreket kellett volna megértenünk, nem “hajszolni őket a stigmatizálással további túlevésbe”. Ki panaszkodik hangosabban? Az érzékenység mellékajtóin olyanok surrantak be, akik hazug módon hivatkoznak hátrányokra és követelik a köztől a segítséget, megértést. A nagy empátiában felvirágzott a betegség-, trauma-, gyászcelebkedés, a kamu ADHD és autizmus, a magát problémának álcázó, drogozással egyenértékű gyógyszerfüggőség. Az önsajnálatnak és önimádatnak ipara lett, és közben devalválódott az őszinteség, a méltóság, a valódi küzdelem, a teljesítmény. Tisztelni és segíteni kell mindenkit, aki azt hangoztatja, hogy neki hátránya van. Hülyének is megéri!

*

Szóval én rosszul vagyok a hírekre éhes, az aktuális témával ide-oda terelhető, parancsszóra hadrendbe állítható fontoskodóktól.

Titeket nem érdekelnek a gyereketek, soha nem is érdekelt semmi önmagatokon kívül. Ti csak örültök, hogy most a jók közé sorolódtok az ilyen szövegekkel. Úgy tűnhet, van némi kompetenciátok, morálotok, és ki tudjátok élni a saját életetekkel kapcsolatos elégedetlenségeteket a gyermekvédelem ürügyén.

Van a kicsi szemszög, mondja G.: mi és miért történt az egyes erőszakos helyzetekben, hogyan fajult el Károly, mi történt ott. Erről filmet lehetne forgatni, boncolgatni a pszichét – de nem tudjuk. Nem szoktunk arra gondolni, mi zajlik a zárt intézetekben, de valószínűleg durvább, mint hisszük. A lélek luxus a lepusztultságban, fűtött lakásból kommentelgetni primitíven egyszerű. De a leggyengébbek semmire nem mennek a giccses szövegekkel.

Rendészeti probléma is van. Hogyan lehet megfékezni az erőszakos nevelteket? Ki csinálja? Mik ennek a határai?

És van a nagy méret: mik a jó gyakorlatok, a boldog országok a javítóintézetet miként kezelik, hogyan kellene rendbehozni, mennyi és miféle erőforrásból – túl a politikai nyomuláson, erkölcsi giccsen, a bárgyú leegyszerűsítéseken.

Mert ne legyen senkinek illúziója, hogy majd beszélget velük egy “szakember”, “szeretetet kapnak” és megjavulnak.

*

Hont Andrást idézem.

Ha valami nem tetszik, akkor azt biztosan a rosszak mozgatják a háttérből. És tényleg ez a világképük, egy nagy dajkamese. Vannak a Csúnya Bácsik, meg a Jó Bácsik/Nénik, az előbbiek eleve rosszat akarnak, mesterien űzik a gonoszságot, de közben bénák is meg nevetségesek, viszont a megoldás mindig az, hogy jöjjenek a jók. Mert ez ilyen egyszerű. Csak szándék kérdése, hogy egy járványban ne haljanak meg emberek, hogy a háború csak távoli helyek egzotikuma legyen, a szomszédban ilyen nem lehetséges, vagy ha igen, akkor azonnal vigyék innen, és büntessék meg az agresszorkodó Csúnya Bácsit, mert a történelemben ez így szokott lenni, ugyebár.

*

* (Lám, a fenti erkölcsrendész twitterezőből sem lett értéket teremtő felnőtt, sőt. “N. es a ferje is agressziv, a ferj utan sulyos testi sertes elkoveteseert evek ota nyomoznak. N-t eljaras ala vontak egy idegen no bantalmazasa miatt egy kozteri parkban, akinek a gyereke nekirugta a labdat es szovaltasba keveredtek az anyjaval. N. a jogositvanyat elveszitette miutan tobb kozlekedesi balesetet okozott. Belehajtott egy taxidrosztba, mert cipot cserelt. N. gondnoksag alatt van, a ferje a gondnok. Igazat mond magarol, de nagyon megszepitve. A birosag kotelezte pszichoterapian valo reszvetelre. Az orvosokkal nem mukodik egyutt.)