Már megint!

Három megjegyzés azoknak, akik ellenségesen vannak itt:

1. A blog címe az, hogy… keresd ki a verset, József Attila írta, ennek jegyében legyél itt!

2. Magyarországon nincs cenzúra. Hogy ne is lehessen, az épp szabadelvű követelés: különösen közszereplők esetén csak minimális korlátja van annak, hogy a nyilvános megszólalásaikról, az értékrendjükről mit lehet írni.

3. Én nem azt gondolom, amit ti, nem azt tartom jó ügynek, menőnek, hitelességnek, amit ti. Hanem mást. A saját véleményemet írom, megalapozott vélemény (többet tudok, jobban figyelek, mint az átlag kommentelő), és ezért ti leelmebetegeztek. Ez titeket minősít. Azon háborogni, csapkodni, hogy nekem más a véleményem (miközben el sem olvassátok, amit írok)…?

Értem, hogy amit írok, nektek nem tetszik, mást gondoltok. De ettől még nem jogsértés.

Szerintem Szentesit is úgy imádjátok, agyatlanul, hogy nem is olvassátok. Vagy nem értitek. Vagy a felületes olvasást is elfelejtitek, mert zúg a tömeg, hogy mit kell gondolni. Kinyilatkoztatták, ez most a közhangulat, így tálalja Kadarkai és a többiek, hogy ő jó ember, edukál, tragikus hősnő, szép stb., és ti szót fogadtatok. Gondolkodni kéne és lehet is! Én olvastam, és elképesztő az önzés, a butaság, a színvonaltalanság. (Lehet a tiktokot pörgetni és teátrális öngyilkosságról fantáziálni, szexiskedni az orvossal. De nem lehet ezt nagy, komoly megrendülésként előadni.)

*

Mert mi történt?

A telhetetlen hernyócska, a “jogvédő”, aki egyesével szokta számon kérni, ki kit nevezett a Facebookon cicának, poloskának, baromnak, mert ezek dehumanizáló kifejezések, illetve kinyilatkoztatja, hogy ki milyen fotót tehet ki a testéről vagy a gyerekéről, valamint rendszeresen kioktat, telefonon teremt le, “edukál” komoly teljesítményű embereket, köztük a világ leghíresebb íróját vagy épp a gender- és nőjogi témákban elméletileg kiművelt Szilvay Gergelyt, most egészen elképedt, hogy őt is feljelenthetik a mocskolódásért.

Az júliusban egy “lófaszvége” pillanat volt: elég a képmutatásból, a lejáratásból, a basáskodásból! Ez maga az eltörléskultúra. Nem hittem volna, de az ügyem átment rendőrségen, ügyészségen, és már a bíróság kért: pontosítsam a vádat. Magánvádló vagyok, nekem kellett kiderítenem, milyen címen tudják Verát idézni. Nem harsogtam erről, nem kérdezgettem közös ismerősöket, nem toboroztam, nem panaszkodtam. Megírtam, elküldtem.

Júliusban Vera aljasságot írt rólam a Facebookon, valamint előtte terjesztette Szentesi rágalmazó posztját, durva személyeskedéssel megtoldva, aljas, hetekig pörgő kommentek ezreit provokálva. Én nem a követőimhez rohantam akkor sem, hanem feljelentést tettem. Mérő Vera megkapta egy bírósági levelet, de semmiféle bölcsességet, mértékletességet, józanságot (#jobbfejleszek) nem gyakorolt most sem, ellenben ezt drámailag kiírta a Facebookra, áldozatként keretezte magát, és toborozni kezdett. Mire is szarcunami kezdődött.

V, azaz vádlott: amikor befogadja (azaz: nem utasítja el) a bíróság a vádat, ami előtte már átment a rendőrségen és az ügyészségen, onnantól ő vádlott.

Válaszul gyűlöletkampányt indított. Hátha össze lehet söpörni a szemétből, pletykákból valami viszontvádat! Anélkül soványka. Mondhatni, semmi. Ennek létesített egy e-mail címet is. Mindjárt küldtem neki én is egy bizonyítékot! #minősíthetetlenemberialjasság

Ez nem jó taktika, hogy netes ellentámadást indított, miközben én sehol nem említettem a feljelentett kontent miatti felháborodásomat, sem Vera személyét, sem a feljelentést. És nem is fog semmire menni vele, mert a magánvádas eljárásoknak komoly szabályaik vannak.

A jog malmai lassan őrölnek, és fontos addig is, hogy látsszon az igazság. Dokumentálok. Nem támogatom, hogy ezek a rettenetesen ciki hatalmaskodások elfelejtődjenek.

Szarcunami, persze. Ilyen kommentek, hogy “pörgetem én is” (ti. Vera posztját)…!

Írja egy névtelen nálam (még csak nem is álnév, kamu jelzős szerkezet!), hogy én akarom, hogy figyeljenek rám! És projektál! Ha nem számítok, akkor miért zavaró a véleményem vagy a bírósági levél? Mi ez a kommentözön? Vajon ez kinek az álneve lehet?

Mondjuk valahol iszonyatosan sajnállak, mert brutál sz*r érzés lehet azzal a tudattal élni, hogy ezek az emberek le se sz*rnak, és csak vergődsz, hogy odafigyeljenek rád.

Ezrek gyaláznak, pörögnek Vera felhívására, kint van a teljes nevem többször is. Így igaz minden, ami mondanak.

Mérő Vera csatlakozott a Feminista topikhoz, vádlott létére áldozatot játszik, fenyegetőzik, toboroz, “az igazságszolgáltatás jogi keretein messze túlmutató igazságtételt” helyez kilátásba, és Rusonynak nevez. Ezek egy VÁDLOTT szavai:

*

Ez gyönyörű például, csak tartalmilag idézem attól, aki látta és összefoglalta nekem:

Nekem nem volt 12 éves gyerekem a mondott évben, egyik gyerekem apja sem élt ekkor már, illetve Tarján Tamás ebben az évben halt meg, előtte pedig nagybeteg volt, és nem jött ki már a lakásából. Én magam életemben egyszer, gyerek nélkül jártam szabadulószobában huszonévesen. Az apám nem jött velünk soha ilyen helyre, anyámmal biztosan nem, 2017-ben már egyik se, sehova, nyolcvanasok voltak. A többi nagyapa 1978-ban és 1992-ben halt meg.

Ilyen színvonalúak a vádak. Ezt pörgetitek.

Mindez azért történhetett meg, mert Igazságmérő Verának mindenestül téves képe alakult ki a saját jóságáról, szerepéről, és mindenkit tiltott, kiosztott, megalázott: nem mertek neki szólni.

Hogy két összevert nő képe között ne a saját sminkelt arcát, címlapfotóit mutogassa.

És ha ő politikai influenszer, aki ebből él, és “finoman szólva is emancipált”, akkor ne játssza az áldozatot, hogy mindez mennyire stresszes és őt mennyien bántják, és emigrálni fog.

Engem ne hasonlítgassatok Radnóti Lászlóhoz, aki erőszakos és megszállott, és nem írni szokott, hanem odamenni. Ellene alappal tudtak elrendelni távoltartást. (Továbbra is Budán élek, járok a Széll Kálmán téren, a hatos villamoson. Ha ez zavar, ne gyere oda!)

Akik mégis jelezték, hogy Vera megnyilvánulásai nagyon gázak (Kajdi Csaba, Hont András, Szilvay Gergely), azokkal Vera nem mert ujjat húzni.

Épp tízezren pörögnek állítólagos viselt dolgaimon, tesznek meg mitikus ellenségnek – olyanok, akikhez nem szóltam, akiktől soha nem akartam semmit. És nem ismernek, meg a blogot se, nem is értenék. Önmaguk jóságától és a csordaszellemtől mámoros júzerek és persze a jó öreg “csalódott” rajongóim.

Engem nem tud Vera provokálni. Nincsen cenzúra. Úgy tesznek, mintha valami undorító lény volnék, akire ránézni sem lehet. Nemhogy vitázni! Az nem is menne. Ettől nekem még ugyanaz a véleményem, és meg sem sértődtem. Levegőnek néznének, de mégsem. Amikor nem, akkor hirtelen kiderül, hogy minden Gonosz forrása, az eredendő rossz, a sátán én vagyok és tudják ám, miket írok. 😀

Annyira nevetséges ez ilyen mennyiségű jellemhiba birtokában, V!

A szabad bírálat a közélet minőségbiztosítása. Nem hatalmaskodhat egyik csoport sem a másik fölött. Még mindig megy. liberális jópont gyűjtögetés, de egyre több művelt, iskolázott, jól fogalmazó polgár utasítja el a förtelmes eszméket, amelyek jósággal, befogadással, emberi jogokkal takaróznak. Én nem írtam olyat, még ha voltam is éles, gúnyos, ami túllép az alapos, okos bírálaton. Ha tettem volna, Vera már feljelentett volna, és a sok panaszkodó, összetoborzott kommentelő is.

Én tisztán látom, könnyen értelmezem, mit művelnek, mit akarnak a “jogvédők”, “ellenzékiek”, Tiszát nyalók, és lesújtónak gondolom a színvonalat. Tudok jobbat, okosabbat. Ezen megsértődni…?

Mi az, hogy nem csak ő jelenthet fel valakit? Nem hitte volna. A Burdának, Koronczay Lillának, Sabján Johannának is ezt kellett volna tennie.

…az elmúlt években és ezen a tavaszon többször azt láttuk, hogy hatalomra vágyó netes vezérek, így Mérő Vera, lájkolóikat maguk mögött tudva botrányokat hergelnek, és vég nélküli kommenthadjáratot intéznek megbecsült, más véleményű nők, politikusok, fitneszedzők ellen; felhasználják összevert nők fényképeit brandépítésre, miközben jópofáskodnak, és álszent szólamokat zengenek abúzusról, bullyingról, a nők jogairól. 

Az a dinamika, amelyet az elmúlt időszakban Mérő Vera és a hozzá hasonló netes szereplők a nők és gyerekek érdekére hivatkozva gerjesztenek, aggasztó. Élvezik, ha valakit kikezdhetnek, taglalhatnak, ha az indulatok elszabadulnak, és ehhez az elv, az aktuális “jó ügy” puszta ürügy. Senki nem vállal felelősséget a szavaikért, a Facebooktól a legaljasabb mondatokért hiába vártunk jogorvoslatot, mert a járványra hivatkozva felületesen vagy egyáltalán nem néztek utána a történteknek.

2020-ban írtam ezt, akkor is ment az uszítás.

Nem kell velem foglalkozni, elég felhívni polgármester havert, gimis barátnőt, anyukát, nyaloncokat, és ha odáig jut az ügy, elballagni a bíróságra, lecsüccsenni a vádlottak padjára.

Hirtelen sehol nincs a bátorság, méltóság, elfogadás és önmérséklet, a cancelkultúra bírálata, a jóságtól iszamós hashtagek: #mátóljobbfejleszek, #hogybeszélsz. Áldozatot kell játszani: “bántalmazó”, “zaklató”, üldözés a jog segítségével stb.

“Az eltörlésklultúra szó szerint életveszélyes“, ezt Mérő Vera írta. Azt a lányt kirúgták. Mindegy, csak dráma legyen, tanulsága ennek se volt:

Pár hete történt, hogy felhívott valaki, egy név a múltból. Valaki, akinek tudom, hogy egykor nagyon kemény időszakot okozott a jelentős részben általam életre hívott közfelháborodás, a kezemből kicsúszó, több ezer gyalázkodó hozzászólásban megnyilvánuló verbális bántalmazás. Nagyot hibázott, de mindig úgy éreztem, hogy a következmény aránytalan volt és emiatt terveztem, hogy egyszer személyesen megkövetem. Végül megelőzött. És kiderült, hogy halvány gőzöm sem volt, mit okoztam valójában. Annyit láttam, hogy az illető karrierje megbicsaklott, de végül egyenesbe jött. Azt innen-onnan hallottam, hogy a dolog mélyen megviselte, de fogalmam sem volt róla, pontosan mit is jelentett ez.

Találkoztunk. Csodálatos, kölcsönösen gyógyító beszélgetés alakult köztünk, láttuk és szerettük egymást, az első perctől sallangmentes, kendőzetlenül nyers, mégis tiszteletteljes tónusban. Hihetetlenül felszabadító élmény volt. Aztán, a harmadik vodkaszóda után kibukott az igazság legsötétebb bugyra. Annak idején ugyanis ennek az embernek a családja és a barátai hónapokig alapos okkal rettegtek attól, hogy a történetnek tragédia lesz a vége. Belenéztem a szemébe és megláttam, milyen közel járt ahhoz akkoriban, hogy megtegye. Úgy robbant az arcomba a saját felelősségem súlya, hogy nem tudom másként, mint katartikus szembesülésként leírni.

Egyetlen mozdulattal berekeszthetted volna a kommentelést, törölhetted vagy ltitkosíthattad volna a posztot. És mi az, hogy hibázott? És akkor mi van? Nem vagy a főnöke. Cenzor se.

Erről kéne hallgatnunk. Most én vagyok az, aki a bírósággal szövetkezve “bántalmazom” V-t! Ezt egy VÁDLOTT írja. És belinkeli a PATENT párkapcsolati erőszakról szóló kiadványát, amely azt mutatja be, hogy az agresszív férjek hogyan gyötrik a bíróságokon is az anyákat!

Nekünk kettőnknek, Jogrendszernek és nekem (az “elmebetegnek”, ugyebár!) tehát hatalmunk volna a rózsadombi, minisztériumba járkáló, címlapokon szereplő, magas fokon emancipált, híres barátok, apja-anyja és sztárügyvéd támogatását élvező, Tiszás propagandista, a sok tízezres követőbázissal rendelkező Mérő Vera fölött! Beszarok.

A rajz akkor készült (és mást jelentett), amikor minden vád alól felmentettek 2024-ben.

Az ellenem zajló eljárásban egy gőgös, hazug, hímsoviniszta férfi volt a feljelentő, akkor nem hangzott el semmilyen párkapcsolati érvelés, ott is őt nevezték áldozatnak ugyanezek az emberek. A lényeg, hogy mindig én vagyok a rossz, ez a mitológiájuk, és nem veszik észre, mennyire nevetségesek. Engem felmentettek négy év után, de rengeteg időmet és energiámat, a nyugalmamat rabolta el a férfi, aki megszállottan írta a panaszokat, beadványokat, egyébként élete szerelmének nevezett és a blogom rajongója volt, és most is az. Így kiáltja a világba a fájdalmát, hogy nekem ő kevés volt szellemileg, emberileg.

*

Az egyik kommentelő írta, hogy három-négy bejegyzésemet olvasta, de nincs kedve, nem jó a blog, elítél. Háromezernél több írásom van csak a blogon, ennek többsége minőségi szöveg, húsznál több témában, amelyek a jelek szerint nem érdeklik őt, de azért ítél. És van még ötszáz cikkem az elmúlt tizennyolc évből. Emellett az életemről, sportról, munkáimról, anyaságomról számos, értéket közvetítő, pozitív beszámoló és szűrőtlen-cicababátlan fotó.

Ezt úgy hívjuk, hogy inkompetenciával való hivalkodás. “Ki ez a nő?” “Nem tudom, ki ez. Nem olvastam, nem ismerem, de utálom.” “Írtad, hogy utálni kell, én nem hallottam róla, de pörögjön a poszt!”

Egyik se állt meg, fel se merült, hogy

“hahó, elvették az ágenciám!”,

“ez biztosan igaz?”,

“túl sokat nyüzsgök idegenek körül a Facebookon”,

“Vera zsoldosnak küld a frontra, mi közöm ehhez?”,

“velünk hordatja össze a viszontvádat pletykákból?”,

“nem az van, hogy a magánvád személyhez kötött?”,

“mitől ennyire ingerült most Vera, aki éveken át pécézett ki és jelentett fel kommentelőket, újságírókat és oldalgazdákat piszlicsáré okok miatt?”,

“ha igaza van Verának, akkor simán felmentik, nem?”,

“mitől él permanens stresszben Vera, mi ez, hogy ‘elfogyott a modzsó’, ‘megpihenne már’? csak le kéne csukni a laptopot!”,

“vajon ki ez a sok zavaros, híres barát?”

“Steiner Kristóf nem egy csibesárga hajú zenetévés és filmek mellékszereplője, mostanában pedig OF-modell?”,

“aki rajztanár vagy a harmincéves Rákay Philiphez hasonló a kompetenciája, az miért beszél választási esélyekről, nőpolitikáról, Palesztináról, iráni rakétákról kvázi külpolitikai szakértőként?”,

“hú, mondjuk az Évának vannak érvei”,

“és nem is toboroz”,

“hogy lehet, hogy nem fél? talán mert igaza van?”,

“hogy lehet, hogy Verának a saját, Budán szabályoztatott fogsoráról a kivert fogú, megkínzott Karády Katalin és a nácik jutnak eszébe? és kiteszi a teli szájú szelfit? ez nem ízléstelen?”,

“ez lenne a Tisza áradása? hajtóvadászat magánszemélyek ellen?”,

“az a blogger miért ne írhatná le ugyanúgy a meggyőződését, kritikáját?”,

“miért szent tehén a liberális? miért három százalék üvöltözi tele a teljes ‘független’ médiát?”,

“miért kiabált részegen Vera a Nemdebárban az egyik exe intim méreteiről?”,

“miért nevezi magát bántalmazottnak Csillogó Jóember Vera, és miért írja, hogy Évának hatalma van fölötte?”,

“ki lenne ő, ha nem játszaná ájtatosan a jogvédőt, miközben lincseléseket indít? csak nem egy rajztanár?”,

“mit is gondolok én egy idegenről? és mi alapján gondolom azt?”

Pedig sokan tették fel ezeket a kérdéseket, de ők hallgattak. “Jónak lenni jó” Vera előzetesen összegyűjtötte/összegyűjttette és letiltotta az összes olyan kommentelőt, akiről azt gondolta, velem ért egyet.

Be szeretném jelenteni, hogy ezzel nagyjából vége is van az áldozatvédő jóemberségnek, mert ez lincselés egy magánszemély ellen, akinek tudatosan akarják lejáratni a nevét bosszúból, basáskodva, sok lúd alapon, és ezen a csendes többség (“választók”) átlát, főleg hogy ez már a sokadik eset.

Az, hogy Vera most is az instant dopaminválaszt és dühöngést választotta a Jóság, a Szólásszabadság, az Elfogadás, sőt: a saját elemi érdekei, hírneve ellenében, mindent elmond a szándékairól és emberi minőségéről. Ennyire vizet prédikálni, ennyi bort fogyasztani, ennyi hüllőt és kétéltűt hajigálni és közben morális szelfizni nem lehet. “Ránézett.”

Én akként vonulok be az emlékezetbe, hogy ki tudtam borítani Álszentesi Évát és Jóságmérő Verát. Pedig nem ez volt a célom, én a saját méltóságomat védtem, és alkatilag nem tűröm a képmutatást. Én teremtettem meg azt az érzékenységet, figyelmet 2012-től nők tízezreinek körében, amelybe Vera, Szentesi és az egész wmn oly pöffeszkedve beleült.

Vera sokkal durvábbakat írt több száz kipécézett személyről az ítélkező trónjáról. Nyáron összeforrott a Facebookkal, és száz posztban vihorászott azon, hogyan épült be álnéven “miss X” a digitális polgári körökbe, hogyan provokált ott, illetve kihurcolta a beszélgetéseket. Mindez mélyen morális, fontos, misszió.

Misszió!

Ajánlom ezt a cikkét, jó pár éve írta, több hasonló uszítás után. Nyilvánosan megbánta az egyiket, de ebből is csak a dráma habzik, “én önreflektív vagyok, nem csak csodaszép!”. Morális pornó a három vodkaszóda fölött “szeretni egymást” és “katarzist átélni”. Vajon Sabján Johanna is így gondolta? Nem is gondolta komolyan V. Az eleje “edukáció”, azért csinálja, mert a lényeg kínos, az a végén van.

https://www.glamour.hu/g-eletstilus/jk-rowling-eltorleskultura-velemeny/kqgdvk7

*

#meddigmég #jóember #mérővera #hogybeszélsz ?

Kedves olvasók! Küldöm maholnap a jelszavakat. Mivel ez a téma ennyi, minden más a bíróságon dől el, egy ideig csak jelszavas posztok lesznek, a nyílt tartalom csak a rovatokban (sport, kultúra, naplóm). Magyartanári problémákról, izgalmas nyelvi jelenségekről írok!