Mit csinálsz, hogy vagy?

A teraszon ülök, napfényben, bikiniben, gyűlölet véste vonásokkal, az őrülettel a szememben!

És nagyon nyomaszt egyrészt, hogy még mindig szárazak a hajvégeim, pedig két hete 14 centit vágattam belőle, másrészt az – és ez hasonló! –, hogy a bicikliláncom rozsdás, és senki másé nem rozsdás, talán többet bringázom, mint ők, de nem hiszem, hogy ők a sajátjukat háromnaponta olajozzák. A jeges kávémban pedig, sajnos, hűtőízű a jégkocka. Ezek a problémáim most.

Súlyos problémák! Azt gondolják, hogy most rettegsz, összezavarodtál, elbújsz, rémülten törlöd a bejegyzéseidet, nem írsz többet, felvágod az ereidet, ügyvéddel súgsz… NetFlix ihlette tárgyalótermet látnak, parókás bírót…

(felröhög)

…fáklyákat, skandáló tömeget, téged a szekéren megkötözve zokogni, irány a máglya…

Nyolcvan nap alatt a föld körül! Willy Fogg megmenti Romyt!

Szeretted azt a mesét?

Ez RAJZFIM. A tetejébe amerikai. A mese, az Benedek Elek, Csukás István, Mosonyi Aliz. Nem lehet nézni.

Ó, bocsánat.

És mivel nem sírok, bújok el, hanem tudom az igazamat, PSZICHOPATA vagyok. Annyi ilyen cirkusz volt már. Vihar a biliben ez is. Három nap szabadrablás, őrjöngés, ahogy Moldova említi, a lakedaimónok törvénye. Engem nagyon sokan ismernek: az egyetemről, az edzésekről. Az olvasók, akik itt szedték össze magukat a magánéleti zűrzavarból, itt kaptak kedvet olvasni, színházhoz, sporthoz. Soha nem árulnának el, csak pont nem ők kukorékolnak a Facebookon. A legjobb gimnáziumokba jutottak be a tanítványaim, az egész suliban én vadásztam a pontokat a felvételi javítása idején. Emlékeznek a könyveimre, az irodalmi estekre, a közös proteinrendelésre, a kockahasra. Stabil, széles baráti köröm van. Tudják, milyen ember vagyok. Függetlenül attól, hogy őket érdekli-e a Pride meg a többi jóügy. Amúgy nem. Nagyon keveseket érdekel, mert álságos.

Hogyan foglalnád össze röviden az elmúlt napokat?

Egy kicsit átgondolom… három aspektusról beszélnék. De van tömör értékelésem is, jó lesz?

Az is jöhet.

A hatások méretét elnézve nem Szentesi itt a lényeg, hanem hogy a Mérő Vera-típus, a hivatásos jóemberkedők, akiknek egy-egy áldozatvédős ügy üzleti befektetés, most épp egy beteg nőt használnak pajzsul arra, hogy ne merjenek rájuk megjegyzést tenni, tehát ez megfélemlítés. Én pont ezt a típust sokat bíráltam, mert a liberális harsányság a maga gyerekgyűlöletével, a szent melegjeikkel, határátlépő szexiskedéssel és a politikai bevonódásukkal nekem akkora csalódás volt. Közben a naiv, “Évit” emlegető nők tényleg azt látják, hogy itt egy szegény, szép, sikeres, beteg nő, akit bánt a Gerle Éva. De azért átmegy az üzenet, hogy ezekkel nem szabad ujjat húzni.

Ők az első aspektus: a liberáliskodó nők harsány csoportja. Ők tobzódtak most egy nagyot. Szentesi Éva a teljes bizalmukat élvezi, ők védik meg, nekikdőlhet. A széplelkű, Facebookra költözött, egymásnak szolgaian meghatódó csoport, akik azt hiszik, az egész ország, minden rendes ember ők. Az ő normáik irányítanak mindenki mást is, miközben közutálatnak örvendenek pont a harsányság és dölyf miatt. Jellemzően fontosabb nekik a melegek és transzneműek érdeke, az abortuszjog, a fólia, mint az anyák helyzete vagy a gyerekek elleni szexuális visszaélések, az élet valós gondjai. Akit őt kedvelnek, az bírálhatatlan. Ők mondják meg, mi az aljasság, mi a bűncselekmény, kinek az emberi méltósága számít, kié nem, mi törvénytelen, mi a gyűlölet, ki elmebeteg.

A leereszkedő diagnosztizálgatásom különösen szép, hiszen majdnem az összes liberális celeb fennen hirdeti a depresszióját, terápiáját, személyiségzavarát. Én csak örülök, ha a mocskolódásuk ismét megmutatja, mennyire uszíthatóak, milyen őrjöngésre képesek, és micsoda tömegpszichózis működik közöttük. Sok ilyen roham volt már, Mérő Vera cikkben sajnálkozott is az egyik lincselésen, és fogadkozott: soha többet. Halványan felsejlik Mérő Vera és Bódis Kriszta szerepe miatt a politikai vetület is. Ők a legkioktatóbbak, frissen keletkezett a hatalomérzetük.

Nekik lefőtt a kávé. Pont az ilyenek miatt. A naiv követők érzik a kognitív disszonanciát a tombolás láttán, de akkor azt mondják: a Gerle Éva megérdemelte. Egy olyan nőre, aki nem követtett el soha bűncselekményt. Így az egész csak önkényeskedés ellenem. Többször próbáltak már büntetőügyet összetákolni, soha nem sikerült. Én valóban pogányul röhögöm ki a hatalmaskodó, tönkrement életű, jóságaskodó, minden lében kanál nőket (Péterfy-Novák Éva!), misszióm ez, és ez bántja őket. Joggal haragszanak, de ugye, van ez a fránya véleménynyilvánítási szabadság. Ha ügyet akarnak, akkor hazudni lehet, fognak is. De nem én fogok sírni.

A második a díva, aki most nagyon trükkösen marketingelt magának pár tucat új, fizető olvasót, boldogan nézi a beérkezett 990 forintokat. Nem igaz, hogy ő frissen akadt ki, ezt neki beidőzítették a fórumosok, és pláne nem fél. Nem is hiszik el a rajongói sem, hogy fél, mert akkor nem vádolna, uszítana ilyen agresszívan, és hallgatott volna arról is, hol lakik. A rajongók gyűlölni akarnak. Azt sem hiszi senki, hogy bárhova írt kommenttel, kettő e-maillel ennyire tud egy magánszemély, egy “jelentéktelen blogger” egy sikeres influenszert bántani. Hiszen tilthat – tiltott is. Ő keresgél itt a blogon, ez volna a zaklatás. Ezért kell hazudni, megtoldani a csomagot: álneves e-mailek jöttek arról, hogy Viktor nem kéri meg a kezét! Neki a fórumos mocsoktopikban összekészítették a bűnlajtstromomat, miután legyártották. Az a csoport, akikről a harmadik pontban beszélek. Ha Szentesinek akut baja van, műtik, akkor miért szervezkedik, keresgél, “pillant rá az oldalára” vagy az enyémre (ugye letiltott)? Egy ünnepelt, díjazott, szeretetben fürdő, sikeres, szerelmes… beteg nő, aki támad és hosszan ragozza egy tökidegen nő bűneit! Valahogy nem jön ki. Lehet, hogy az egész nem igaz? Mi nem igaz?

A legelképesztőbb, hogy az ablakából és kutyasétáltatás közben lőtt képeket, az egyiken a házunk látható. Majd azt írja, én a sarkon fogom várni és megtámadni. Itt élek majdnem tizenöt éve, intézem az ügyeimet, bringázom a postára, bevásárolni, futok, megyek a kondiparkba. Rámköltözik, fotózgat, vádol, és ha összebotlunk egyszer, sikoltozhat, hogy meg akarom támadni.

Sokan figyelték elképedten, hogy Szentesi a legelmaradottabb régióból, érettségi nélkül jött Pestre, pincérnőnek, biztosan számíthat a nyíregyi kötődésekre (Fábián Tamás, Veréb Viktor), aztán véleményvezér lesz és celeb, magamutogat divatos helyeken, semmi művelődés, csak könyöklés. Én nem szólogattam be a luxizásra senkinek. Van ilyen, elég ciki, de durvább, hogy miközben az anyák szabadnapjait irigyelte, keserűen fideszezve: “miért csak az az istenkirály, aki szül”, ilyet ír:

Engem nem lehet befogni, olyan vagyok, mint egy zabolátlan ló. Ha van kedvem, akkor délig az ágyban töltöm az időt, ha nem ott, akkor meg lemegyek croissant enni a sarki bisztróba. Vagy azt csinálok, amit akarok, ott írok, ahol akarok, nekem ne mondja meg senki, meg különben se, meg amúgy is… Világ életemben ilyen öntörvényű ember voltam.

Vagyis, nem csinál semmit, úgy él, mint egy tini. De ilyen sok van, kitartottak, influenszerek. Meg a büszke kiírások, hogy mindent saját erejéből ért el. Mi mindent? Nekem az a durva, hogy évek nagyképűsködése, agresszív cikkek után ő az áldozat, akit az egy szem háromgyerekes anya picike követőtáborral tönkretesz. Ez a durva. És lebolondoz és feketít és vegyük a mocskolódókkal, mert arra van idő, energia.

Persze nekem sem szervezett az életem, én is úgy úszom, hogy “mások most dolgoznak”, csak mondjuk sok évig tanultam, jártam 8-ra, és van a három gyerekem.

A harmadik: Szentesi uszítói, a mocskolódó fórumozók, élükön egy prostituálttal.

Részlet a blogjából.

Ő a legaktívabb, de nem ő az agy. Kb. négyen éjjel-nappal ott tolonganak, és lötyög még körülöttük vagy húsz ember, Villő is, Nagy Ágnes is, akik hosszabb ideje tartós tagok. Döbbenetes olvasmány, fröcsögő gyűlölet; káröröm, kár nélkül. Látszólag sajnálják és támogatják Szentesit, fel vannak háborodva: hogy lehet egy BETEGet bántani? (Itt is megemlítem, hogy az egész nyilvános karrierje alatt ő vagy beteg, vagy gyógyult beteg, vagy mindjárt beteg, tehát soha nem szabad semmit írni róla.) De annyira nem sajnálják szegényt, hogy ne írjanak neki trükközve e-maileket a legmélyebb fájdalmain vihogva, hogy majd rámkenjék mindezt – és csakis az a cél ezzel, hogy engem végleg ki lehessen csinálni. Erre kell Szentesi 90 ezer követője, mert az nekik nincs. Elfogytak a témáik a büntetős felmentésem óta. Mostanában élénken tárgyalták, milyen a napszemüvegem, a kávéfőzőm, hogy nézek ki a nizzai versenyen a kép szélén, meg öt-tízéves sztorikat újra meg újra, minden nap, több száz kommentben. Nem volt téma.

A mocsoktopik maga az “áldozatsegítő csoport”. Őket keresik meg az “áldozataim”, “150-en”, értsd: aki megsértődött, mert nem tudott manipulálni, vagy írtam egy (vagy tíz) kommentet neki. A szervezkedést az ügyvéd mondta jegyzőkönyvbe:

Olvastam néhány éles választ, meg végigszívecskézted, -ölelgetted a mocskolódókat. Ez a jó taktika?

Azt csinálom, ami épp eszembe jut, ami veszélyes volna, ha indulatos volnék, de nem vagyok. Ez már a sokadik lerohanás. Én vagyok az, aki aktfotót készít a meztelen királyról és felröhög a szülői értekezleten, amikor a szigorú Anikó néni képzavarba bonyolódik. A mostani, adagjáért remegő Álszentesi-közösség nyilván azt hitte, törölgetem, tiltom, jelentgetem a kommenteket, leszedek posztokat, vagy sértődötteket írok. Én csak csodálkoztam, és egyébként a derűs trollkodásban hiszek.

Nem tudom, mi a jó “taktika”, nincs taktikám, hanem szívből élek, futok, szeretek. Van egy barátnőm, nagyon szeretem, rábíznám az életemet. Őbelőle árad a nyugalom, amire szüksége is van a szakmájához: kétségbeesett emberekkel foglalkozik. Ő intett nyugalomra. De ezt a feszültséget nem én teremtettem, nem az enyém, és egyébként nagyon megterhelne, ha karakteridegenül kenne viselkednem. Soha nem úgy éltem, reagáltam, ahogy mások, viszont mindig az elvek irányítottak, és adtam az ékesszólásra. Ezek a jó tulajdonságaim. Biztos vannak rosszak is, például nem vagyok egy különösebben tehetséges diplomata. De ez a lincselés…? A gyerekeimet sajnálják, akiknek az anyjával ezt csinálják, fenyegetik, sározzák? Gyomorforgató. És hogy hozzá nem szabad szólni a témához azoknak, akik ismernek, és kedvelik az írásaim minőségét, mert akkor “te is bántod azt a szegény rákos nőt”? Széttépik őket, ez a csürhe lényege.

A követőid beszálltak ebbe?

Volt, aki igen, ők a bátrak. Nem mind nyilvánosan. A havi jelszót tartalmazó e-mailben megint megkértem, hogy szó nélkül menjen, akinek ez nem fér bele, vagy fél, vagy már nem érdekli a blog.. Ezt amúgy rendszeresen kérem tőlük: ne kövess, ne olvass. CSAKAZOLVASSA. Volt félresikerült békéltetési, kiegyensúlyozási kísérlet, olyantól, aki elemien nem érti, mi történt. De a díva bevédte magát azzal, hogy most műtik (nem tudom pontosan, mindenesetre én vagyok a genny, és ugyanebben a bekezdésben: emberi méltóság). Hálátlan szerep mellettem kiállni, pedig mindenki tudja, hogy ez egy promóciós műsor, érzelmi manipuláció, és hogy aki valóban szenved, az nem a neten illegeti magát. Szóval kértem e-mailben is, hogy ne szálljanak be, ne szóljanak, nem kell. Erős vagyok.

Mit szólnak a gyerekeid, a szeretteid ehhez?

Mindent tisztán látnak a felnőttek. A gyerekek nem olvasnak ilyeneket. Elmeséltem az egyiknek tegnap öt mondatban, mert hallotta egy megjegyzésemet. “Milyen anya lehet?” A gyerekeim NEM olyanok, mint a díva, sem mint a feldühödött csőcselék, talán ezért is viselkedem velük teljesen másképp. Ők hasonlóan karcosak, kritikusak, kifigurázzák a hamisságokat. Nem pont ugyanazok az érzékenységeik, egyes liberális témák a generációjuk trendjének kötelező részei, de ezen soha nem volt vita. Megtörhetetlen a kapcsolatunk. Én laza szülő vagyok, ahogy esik, úgy puffan, mindenki lehet őszinte, nem helikopterkedem, buli az élet. A félárvaság kapcsán gyönyörű jellemzést írt rólam a családsegítő: csupa könyv, tollaslabda, nyugis, jól tanuló, kiegyensúlyozott gyerekek, akik soha nem vesznek részt kortársaik csúfolásában. A legfontosabb, hogy nekik örömet tudjak szerezni, akkor is, ha sokba kerül. Bármit megszervezek, megoldok, megveszek, ami az eleven örömmel kapcsolatos. Nem elit tanfolyamot, semmi ilyesmi. Talán ettől nem független, hogy nem követelőznek: ők a takarékosabbak.

Az anyagiak! Felmentettek téged a négyéves büntetőperben minden vád alól, pedig abban komoly energiák voltak. De nyert polgári pert, és mindenedet elvette, végrehajtó, minden. Hogy lesz ebből Riviera, a bringa, éttermek, arckezelés, húszezres színházjegyek?

Ez egy nagy rejtély. Én sem értem. Elgörbül rajtam a püthagóreus algebra. Engem nem érdekel a pénz, csak szeretem.

És most mi lesz?

Senki nem tud rávenni arra, hogy ne úgy viselkedjek, mint egyébként. Ugyanúgy fogok viselkedni. Van belső mércém, és nem követtem el bűncselekményt. A kettős mércétől forog a gyomrom: névtelenek, álnevesek állítják pokoli mocskolódások után, hogy én őket rágalmazom.

Sportolok, nyaralok, írok.

Én megtettem azt, amit helyesnek gondoltam. Küldtem júniusi jelszót. Írom a blogomat és a regényemet. Az én regényem ugyanis nem lesz szar visszaszólogatós hiszti, sem hüppögős múltfeldolgozás, hanem karcos és bizarr, és a legjobb sztorik. És nem lesz közösségi csámcsogás tárgya sem. Semmilyen visszajelzés, marketing nem érdekel, biztos olvasói körömnek szánom. Szentesi írta, hogy szeretné majd olvasni, persze nem tudom, hogy rendezné a tiszteletpéldányt egy zaklatóval, ugye.

Kik ezek az emberek?

Itt vannak az alaptagok. Csupa kicsinyes sérelemgyűjtögető. Villő azt állítja, nincs jogállam, nem működik a rendőrség, csak mert megállapította nyomozás, hogy nem zaklatás blogot írni, kommentelni. Irigyel egy kiégett és közutálatnak örvendő kolléga: rohan fórumozni, hinti az “infókat” a tanítónők között, aztán ezért fegyelmit kap. Ilyenek. Egy nyilas besúgó leszármazottja. Egy műanyaganyuka.

De én sem bízom a hivatalokban. Amikor engem támadott meg a fogaskerekűn egy férfi ököllel, én védekeztem, kihozta az ügyészség, hogy garázda vagyok, mert segítségért kiabáltam (abban az ügyben, 2015 nyarán még az ürömi Petrocelli segített!), menjek pártfogó felügyeletbe egy évre, tehát egy félanalfabéta magyarázza a szabadidőmben kéthetente a társadalmi erkölcsöt. Akkor fogtam a vádiratot, kijavítottam benne az összes helyesírási hibát pirossal. Vádat emeltek, mehettem a bíróságra, ahol nem lett semmi, azaz: megrovás. Röhögtem, mert a támadóm viszont járt az elterelésre. Ebből lett, hogy verekszem a fogason. És csupa ilyen ferdítés, százával. Nem vagyunk jóban ezzel a kerülettel, a nyomozónő bugyija csöpögött, amikor belépett hozzá a műbőr macsó a feljelentésével.

A tied is…

Sajnos, egy időben az enyém is, akkor még formában volt. Ilyenkor nem látja az ember, milyen jellemtelen a másik, és mire használná. Én voltam az üzenet a feleségnek, meg egy kis felemelkedési esély, ehet teljes menüt a Csalogány utcában, wellnessezhet. De szép idők voltak!

A fórum a bázisuk, de ott tárgytalan agresszió keres levezetést, az alaptagok nem ismernek. Itt az ürömi Petrocelli az igazi ágens. Ha békében lelép és nem kezd rólam infókat szivárogtatni, idegen senkikkel szervezkedni, locsogni és hazudni a személyes dolgaimról (szex is), az egész nem lenne. Élhetné az életét, nem lenne téma, kicsit persze unatkozna, de nem költött volna milliókat és sok száz munkaórát perekre. De ő élvezi, hogy egy “közösségben” ireg-forog. A legviccesebb, ahogy kérte mindig a bíróságot, hogy a munkahelyén, a Miniszterelnökségen idézzék, nehogy anyu megtudja, megint mikben van, ugye több száz levelet kap, anyu kibontja a postát. De ezzel a bíró előtt is világossá tette, hogy ő a felső hatalom védelmét élvezi. És Mérő Vera magyarpéterista meg a szenvedélyes ellenzéki Szentesi őt keresi meg!

Mivel zárnád ezt a beszélgetést?

Hát nem lett ez mégse villám-! Tök éhes vagyok. A kávét megittam úgy, de betettem a fagyóba friss jeget. A hajamra rámentem (szárazon!) egy balzsammal, rajta hagyom egy órát, sőt, talán bringázni is úgy megyek.

A lánccal meg úgy vagyok, hogy nagyon fontos az elfogadás, ezt mondogattam, amíg összeraktam a jeges kávét, és most már úgy látom, nem isannyira rozsdás, csak nézni kell egy darabig, “én elfogadlak így”.