Nem az van, hogy már nem vagyok forradalmár. Mert ugye megöregedtem, és ezek a fiatalok annyira mások. De hát mik ezek? És milyen erőszakos és kötelező mindegyik, ebben kell hinni – hacsak nem állsz be turulos cserkésznek?

Vegánság. Ahogy hirdetik!

Ne szülj. És: kutyacica. “Lehet őket vinni tanítani, iskolába, orvoshoz ugyanúgy.” Üveges szemekkel nézel erre. De akkor már miért nem aranyhal? Vagy zöld szemesostoros? Hozzá érkezik a rinya, hogy miért nem lehet állattal albérletet találni… És ez a beszédtéma, hogy kinek milyen a kutyusa.

Lemondás, azt mondja…! Görcsös, dühödt gyűlölet önfelszépítéssel, ideologikus okoskodással a világ állapotáról. A világéról, amelyet nem értenek. Mielőtt megkérdezitek: nem, nem kötelező szülni, ők ne is szüljenek. De az is felmerül, az ő életüknek mi értelme. És hogy mitől van az, hogy ennyire nem értik. “Elnyomlya.”

Ami más, az értékes: halleluja, mindenféle perverzek, őket queernek kell nevezni és ünnepelni, meg persze a melegek (érdemes elolvasni ezt a szöveget: milyen skillekkel, miféle üzenettel, nívón, mennyire a saját gyerekes fejéből ki se látva lehet valaki megmondó és lesz joga másokat elnyomással vádolni, és vegyük hozzá azt a tavalyi, wmn-es AIDS-mentegető, normalizáló, hazug cikket, mert az BOTRÁNY volt… a szerző pedig ugyanaz, és láthatólag nem érti az összefüggést…

bagatell kis AIDS, ide nekem!, és edukáljuk uniós pályázati pénzekből a sok tudatlant

A melegeket nem csak állva kell tapsolni, ezen kívül NEM szabad őket összemosni a pedofilokkal sem – velem többet ezt sem etetik meg. Nincs semmilyen összemosás, undorító és tipikus visszaélések vannak. Visszaélnek a szexszel, nem tisztelik a lényegét, majd nekünk sírnak, hogy nemi betegek/abortusz kell/megvetik őket/feljelentések indulnak ellenük. Rám ne számítsatok.

A “sex work” ugyanígy – mi a fasz? a méltóság nagy szószólóinak mióta oké, hogy adásvétel tárgya az emberi test és a vonzalom, és önkiélés, unaloműzés mások megerőszakolása? Mi van veletek, mi bajotok?

Én nem vagyok forradalmár?

Jut eszembe, a nagy wmn-nap (2025. március 8.) várható vendégei közül valahogy, ki érti, miért, eltűnt Lakatos Márk (de hogy Gulyás Marci ehhez adja az arcát…?):

Az abortusz női jog és a nők életét mozdítja elő, egészségügyi kérdés – wtf? Az abortuszok többségére az önző partner, a hibáztató, közönyös környezet kényszeríti a nőt, burkoltan vagy nyíltan, akár fenyegetéssel!

Body positivity, intuitív evés, a fitnesz- és diétakultúra, de még az iskolai testnevelésnek is az ostorozása. Közben sírás-rívás, hogy milyen a bánásmód az egészségügyben, nem adnak időpontot, és milyen visszaélések vannak az egészségbiztosítás terén Amerikában. Ha ekkora para és költség betegnek lenni, akkor mi az, hogy minden test jó, “nincsenek tiltott ételek”, és ne gyötörd magad? A radikálisak szerint nem kínozd magad egyáltalán, a szelídek azt hajtogatják, hogy mindegy, mit, csak mozogj. a séta is jó – ez sem igaz, mert naponta sétálni vagy elgurulni bringán a két kilométerre levő boltig, vagy nyáron párszor úszkálni kitett fejjel, az csak annyi, hogy nem haltál meg, de igazi egészségmegóváshoz fel kell vinni a pulzust hetente hét-háromszor minimum húsz percekre ötös zónába (gyors futás, ugrálós sport, felfele bringa), és fokozni a terhelést. Csak egy kicsit álltam le a nagyon intenzív sporttal a tanárság miatt, csak pár hónapra. Nézzétek meg, mi lett velem, pedig nekem a világon semmilyen betegségem, tünetem nincsen, most is futok, bringázom, mégis rohamosan vesztettem el azon képességemet, hogy akár csak 6:30-as témával fussak könnyedén öt kilométert, vagy kézenállásból átforduljak hídba.

És hozzá ezek a kamu mentális betegségek, amelyeket büszkén kiírogatnak emberek, akiknek semmi bajuk a feltűnési viszketegségen kívül…

Vakhit technológiában, oltásban, tudományban, aztán ti vagytok szarul mégis, és fölényeskedtek azokkal, akik nem dőltek be…

Nemváltás… (erről nem írok most).

Iszonyat nagyképű, tudatlan ítélkezés másoktól átvett szövegekkel, erkölcsi színezet mindenbe… agresszív elhallgattatás, ha valaki csak egy kritikus kérdést feltesz… A generációkutató magyarázza, hogy mindez tök oké, csak hát ők mások, de attól még jó ez is… visszakérdeznék: fiatalok, miért vagytok ennyire látványosan boldogtalanok?

A médiából dől ránk ez a rengeteg divatos szokás, gesztus, konzerv-érv. Mindez a tízes években jelentkezett, a húszas években vált normává, szinte szent: nem szabad vitázni vele, és máshogy élni sem, mert a girbegurba fogú, kúp formájú, sosem szült nők SZÉTÉPNEK. Elképesztő arrogánsan, kioktatóan hangoztatják ezeket, kutyustól abortuszig azok, akiket az internet benevelt fel, de a szüleik is végtelenül materialisták, elhanyagolóak és/vagy ostobák, és akiknek fogalmuk sincs arról, milyen élni, szeretni, keményen dolgozni, megfoganni, hinni valamiben, lefutni egy hosszú távot, megtanulni egy nehéz mozdulatot.

És közben mindenki, aki “szeretne egyről a kettőre jutni”, azon sír, hogy 28-30 évesen nincs saját, fővárosi lakása (háza!), és hitelhez önereje sem…Most arról akartam írni, és teszem is, hogy pont a babákat miért, mióta utálják ilyen vehemensen, és hogy nem szégyellik. Eleve, milyen ember az, aki így képes beszélni egy ennyire kiszolgáltatott, gyámolítandó lényről? Ti elhiszitek, hogy ő jó ember lehet?

Sajnálja azt a gyereket, félti a csúnya világtól, ebben a szörnyű világban, ahol migráció, klíma, gazdasági instabilitás van, hát ide, szegényt? Inkább el se kezdje az életét. Ugyanazt az életet, amelyikben ő vígan elvan azért a közelgő apokalipszis ellenére, a legnagyobb fogyasztó, van ideje, pénze is pusztító vagy csak értelmetlen módon tölteni a szabadidejét (már egész fiatalon is…), és egyébként gyűlöli de mindig végigmondja, lásd fönt, hogy ebbe a világba? Ő jobban szereti a lelket, mint hogy leszülessen ide…

Nem mintha találnának olyan társat, aki elviseli őket és szívesen él velük évtizedekig.

Nem mintha ne tették volna tönkre ijesztően sokan a reprodukciójukat.

Ennek a gyerekiszonynak mi az oka? Mert ez annyira pregnáns, és ijesztő, ezek a kisjézuson se hatódnak meg. És az az uralkodó dogma, hogy gyerek akkor szülessen, ha minden készen áll, megtervezték, van jólét, és egyformán, nagyon akarják. Akkor “leszülethet”. Nem csak szülünk a bokorban, vágják oda nekem húszévesek sziszegve.

Gyerek akkor születik, ha megfogan, és nem ölik meg. Nagy eséllyel te is véletlen vagy.

Milyen könnyű lenne elnézni az egészet azzal, hogy a mai fiatalok ostobák, önzők, befolyásolhatóak, és a woke ideológia bekebelezi az önálló gondolatokat! De vannak itt más okok is.

Oka az általános irtózásnak, sajnos, a szülészeti erőszak. Minden beavatkozós megközelítésű szülészeti gyakorlat riasztó – nem mintha erről sokat tudnának, de már egy gyerekkel is megtapasztalják, aztán nem kérnek ebből többet (én se kértem, mentem bababarát kórházba, aztán meg otthon szülni). Mi, akik 2001 és 2010 között voltunk benne, azt hittük, egyre csak csökken a császármetszés aránya, Infiniti and Beyond, ez a trend, egyben a közjó, a női egészség védelme. Elhűlve láttam, hogy ma általános a 45-55 százalékos császár, van, ahol 60-65 százalék, de ennyivel nem csökkent sem a magzati mortalitás, sem a morbiditás. Ma a kismamák, full egészségesek, semmi farfekvés meg iker, nagyobb valószínűséggel esnek át műtéten, mint hüvelyi szülésen. egyszerűen a sürgetéstől és a stressztől, a sok mesterségesen indított, tervezhetővé csikart szüléstől.

Ehhez képest szerintem kisebbik baj, és nem is mindenkit sújt, hogy hogy tudsz gyerek mellett dolgozni, visszamenni, van-e bölcsőde satöbbi. Sokkal nagyobb baj, hogy a harminchét éves apa gamerkedik és pornófüggő. Teljesen tönkrement az életnek ez a része, divatos neve poliamória és “a szexualitás felfedezése”. Soha senki nem lett ezektől boldog, legfeljebb menekült, ennél még a teljesen sexmentes élet is jobb, sőt, sok zavartól, bonyodalomtól megkímél.

A szüleink sem muzsikáltak valami jól – kinek van kedve úgy élni, olyanná válni, mint a szülei? (Én nem is tettem.)

Rusnyán és egyre rusnyábban viselkednek a férfiak, ez is igaz. Ahogy a párok találkoznak, az eleve húsvásár, előnytaksálgatás, üzleti alku. Aki egy kicsit is tudatos, jó munkája van és egyre jobban keres, tervez a jövőre, gyűjtöget, kezd alakulni a jóléte, lakása, az nagyon félti mindezt bárkitől, mindenkitől. Ja és ő inkább utazik. Az is teljes élet! Nagyon kevés a spontán szerelmi történet, aki mégis érez valamit, és nem csak a gyötrő huzivonit éli meg úgy, mint a fenti, meleg szerző, miszerint ő NAGYON ÉREZ… csak giccses filmek, sorozatok sémáit reprodukálják, ha mégis van dráma.

Egyenesen kéne egymás szemébe nézni, meg viccelődni sokat, és tisztelni a másikat. Olyan sunyi, aljas férjekkel találkoztam az évek alatt…

Nem túl vonzó az sem, amit ma kívülről látni lehet a gyerekekből: drága cuccaik vannak, folyt taknyosak, fejlesztésre, különórára kell őket cipelni, és mindentől félteni. Tilos ingerültnek, fáradtnak, tekintélyelvűnek lenni, akár elemi dolgokban irányítani, pláne fenyíteni, egyáltalán: embernek lenni. Ezek meg üvöltenek, hisztiznek, felőrlik az energiát ugyanúgy. Kímélet van, empátia, tudatosság azoknál, akik mégis vállalják a gyereket. Egy csúnya nézésért, egy túró Rudiért széttépi a környezet az embert – mégse jutottunk ezzel sokra. Nem boldogabbak a gyerekek sem, akikért mindez állítólag zajlik. Soha nem volt még ennyire magas a valós, komoly tünetekkel járó mentális bajok (depresszió, szorongás, étkezési zavar…) aránya, mint most. Valamit elrontunk.

Teljesen elidegenedtek a fiatalok a valóságtól, a fizikai létezés tényeitől. NYARALÁS ELŐTT FELRAKATJÁK A LÁBUJJAIKRA A GÉLLAKKOT, majd annak védelmében nem lépnek mezítláb a homokba. A saját verítékük, vérük, váladékuk, pórusuk szégyen és undorító, hát még a másiké! El kell tüntetni, szagtalanítani, -kendőzni az összeset, mindenre van persze termék. Minden fúj. Dezodor, smink, tampon, szőrtelenítés lézerrel. Az óvszer is ide tartozik, nem akarnak “olyanok lenni”.

Önzés, materializmus: mindenki kényelmesen, bonyodalmaktól mentesen és fogyasztóként akar élni. Ezért aztán gyereket sem, mert az akadály. A valóban nemes ügyek, eszmék, érzések nem érdekesek. Ez azzal is összefügg, hogy valódi klasszikusokat, remekműveket alig olvas valaki.

Lelki sivárság, üresség – szerintem ez a legfontosabb faktor. Félnek az élettől, a valóságtól. Nincs is kivel jó fejnek lenni, mindenki gyanakszik. Folyton zene szól a fülben, nem néznek senkire. Nem képesek szeretettel odafordulni, a nehezebbet választani, saját döntést hozni, vállalni a felelősséget. És bármi történik, mindenki más hibás: a szüleik, az exük, az előítéletek, a “tudatlanság”, ők sosem. Lelkizési kényszer mint norma: a pszichológus azért is jó buli, mert nála mindig igazad van… Kicsit drága mondjuk.

Ebből csak kiégettség, üresség lesz.

Dehogynem vagyok én forradalmár…