Két részben. Holnap jönnek a csokorba szedett, cáfolt tévhitek, konkrét tények.

Félművelt emberek imádnak most úgy tenni, mintha Trump új magyar elnök lenne, Kamala veresége pedig a mi traumánk. November 5. óta még jobban pörög a téma: “Trump majd betiltja az abortuszt, rettegjetek!” Írd alá, háborogj, kommentelj. Mutassunk példát az USA-nak, beszarsz! Sírva könyörögtek a jenkik, mondjuk meg nekik, merre van az arra! Hát legyen:

Bőven van gonosz-okos(kodó), szándékos dezinformáció is, de a butus tévhit, tudatlanság még dúsabban tenyészik. Ezért újra az abortuszról oszlatok el közkeletű tévhiteket.

Nem biztos, hogy vitázol, nem is kell, csak jusson eszedbe néhány szempont. Nekem gyanús volt ez, ahogy egy sor más téma, a “napi ötször kell enni”-től a nemváltásig. Feltettem a kérdéseket, elkezdtem olvasni, és mindig pont ott bukott ki a kamu, ami eleve is bűzlött!

Az a lényeg, hogy ROHADTUL HAZUDTAK VÉGIG nekünk, jámbor európai nőknek.

Úgy kéne lennie, hogy ki-ki maga figyel, oszlat tévhitet és alkot véleményt. Érzed, “ez nem stimmel: valamit elkennek, elferdítenek, elhallgatnak”. A háttértudásod tenne érzékennyé és átverhetetlenné. Nem oknyomozó szintű ismeretekre gondolok, csak hogy hány hét a terhesség, mekkora egy 12 és egy 20 hetes magzat; nagyjából az anatómiát, hogy néz ki egy zárt méhszáj, mi védi, hogy ne essen ki a gyerek, hogyan lehet tágítani, mivel jár a magzati koponya áthaladása. Haladóknak: hol milyen a szabályozás, mi történt a világban, hogyan finanszírozzák a terhességmegszakítást, hol enyhítettek/szigorítottak és miért.

Mindjárt nem beszélnének annyi hülyeséget.

Egy kvízben lenne kedvem az alapismeretekre rákérdezni, azzal a türelemmel, ahogy a melléknévi és a főnévi igenevet különböztettetem meg a hatodikosokkal. Tízből nyolcra kell tudni a helyes választ. Alatta nem beszélgetek.

Évekig nem mertem bízni magamban, észrevenni, hogy én tudom azt, amit nem tudnak ők, a hangosak (és nem is tudják, hogy kéne). Még a sajtóban nyilatkozgatók se tudják, itt épp Antoni Rita.

Nekem nem is szakmám, csak figyelek. Mérő Vera pár éve spontán kommentben lepődött meg, hogy több amerikai államban egészen a szülésig végzik el az abortuszt: “basszus, ez tényleg így van”. Addig nem tudta, meg nem is érinti, de azért irkálta vadul a nők jogát. Még szimpátiakeltő, “érzékenyítő” könyvet is írt az abortuszról (előtte a pornóról, hogy az milyen szuper). Nem baj az abortusz: a gonosz kórház és a szabályozás (Fidesz!!!) a baj.

Nem az a baj, dehogy is, hogy nők teherbe estek úgy, hogy már előtte is tudták, hogy nem akarnak gyereket. Az nem baj, az vakvéletlen. Most lehet önigazolni, hogy miért nincs ebben sem neked, sem a kedves partnerednek semmi, de semmi felelőssége.

Ha csak szóba hozom az abortuszt, bullshitgenerátorként azonnal rákezdi a művelt-érzékeny, huszonéves szoftliberális lány: te milyen érzéketlen/indulatos vagy! Biztos személyes érintettség miatt gyűlölködsz! Nem tehetnek róla, senki nem tehet róla: pont elszakadt a gumi/kihányta a tablettát és nem vette észre/nem tudta, mitől lesz a gyerek/azt mondta, épp csak berakja, de aztán…/megerőszakolták/nem mondhat nemet a férjének!

Gondoljak arra a nőre, dobja be a szoftliberális-jóakaratú Anna a retorikai gránátot, aki boldog terhes volt, de a magzat meghalt benne, váratták és ott vérzett el, nem merték elvégezni az abortuszt, mert Trump! És linkeli nekem azt a Sárosi Pétert (Drogriporter), aki bő húsz éve a drogliberalizációért kampányol. (De Anna nem ért ám egyet mindenben vele!)

Sárosi Péter erre kapott pénzt a Nyitott Társadalom Alapítványtól. Hol érdekli őt a nők sorsa, joga, biztonsága? Ha mégis, miért nem a gumit vagy a vazektómiát népszerűsíti? Vagy hogy ne hajkurásszatok már nőket? Őt a saját eszmecsomagja és tábora érdekli. Az anyagelvű liberalizmus, “jogom van” alapon, felelősségtagadó módon. 

Mindig ritka, elborzasztó, visszaélésszerű esetet vesznek elő, és zsarolnak vele: ehhez mit szólsz? Ugyanakkor nem kampányolnak a vigyorgó férfiszex ellen, a női testhez való hozzáférés mint jog ellen, a mindezt durván felerősítő pornó ellen és a terhes nők egészségének védelméért sem. Pedig ha érdekelne a nő teste, sorsa, életminősége, ezek volnának a fő témák.

Kérdi is Anna (vizsgáztat): milyen arányban vannak a “felelőtlenek” és az erőszakáldozatok, a beteg magzatok, életveszélyes állapotok, mutassak STATISZIKÁT! (imádják a tudományos linkeket, egymástól látják, hogy tuti érv az adat a vitában. Ez meghökkentő, mert egyébként nagyon felületesek, a kivételes-szörnyű esetekkel érvelnek. Kivétellel nem tudod egy jelenség lényegét megvilágítani) Őt érdekli, én mutassak – miután döbbenten értesül tőlem, hogy az abortuszra jelentkezők túlnyomó többsége nem erőszakáldozat és nem is kamasz.

Még ha sokan vannak erőszakáldozatok, akkor se csak róluk kéne beszélni, hiszen az esetükben nem nagyon van kérdés. Szerintem egyébként nincsenek sokan, nem ők vannak sokan. A nyomor akkora fenevad, hogy mindig szenvedést fog termelni, ilyen reprodukciós fajtát is, és ezt nem oldja meg semmiféle abortuszszabályozás. A kiszolgáltatott nők felől nem fogható meg a téma. Az a kérdés, hogy a mi háziállataink miért ilyenek: itt nincs fenevad, és mégis vigyázatlanul mész bele, aztán abortuszra… és utána azon keresel pénzt (Benedek Ágota), hogy ezt menősködve megírod a Telexre. Itt volna mit söprögetni. Miből ered az abortusz szégyene, azt mondja a linkbeli eredeti cím szerint. Hát hogy ennyire nem veszitek komolyan önmagatokat, pedig volna lehetőség, tanult vagy, nem nyomorogsz. A halál kultúrája.

A többség ugyanígy cselekvőképes, nemet mondhat, és annyira legalábbis iskolázott, hogy tudja, mitől fogan a gyerek és mit tehet azért, hogy ne. Nem erőszak áldozata.

Lehet prostituált, ők sokan vannak – én mélyen elítélem a test megvásárlását, és küzdök ellene. Hát ti? Ti itt a fővárosban, szabadon választott párkapcsolatban miért mentek abortuszra?

Az se világos, hogyan kellene számolni a nemi erőszakokat. Indítson az abortuszra jelentkező nő eljárást, akkor annak számít? Nem tud: nagy a látencia, fél, időben se jön ki a nyomozás. Kell öt zúzódás? Vagy elég, ha mondja…? Már bocsánat, de ha a megerőszakolt nő abortuszhoz jut, a “sima” szex után meg tilos, akkor mindenki meg lesz erőszakolva. Ha az erőszakáldozatot erkölcsileg nem ítélik el az abortuszért, ha ő segítséget vagy ingyenességet kap, a többiek pedig nem, akkor mindenki azt fogja mondani, hogy őt is megerőszakolták (és nem lehet érte elítélni). Én nem erkölcstanár vagyok, én a dolog lényegét akarom megragadni.

Az orvosi indokú terhességmegszakításokat magzati veszteségként számolják Magyarországon, nem nehezítik meg, szükségesnek tartja a szakma és a közvélemény is. Ilyenből van 13 ezer évente, elektív abortuszból meg 21 ezer.

És ha azt mondjuk: szeretnénk, ha a 13 ezerből (teszem azt) kétezer lenne, a 21-ből pedig öt? Ti, “pro choice” pártiak ezt szeretnétek? Én igen (sőt… to the zero and beyond).

És ti szeretnétek, ez cél? De akkor mi lenne az abortuszért lobbizó csoportokkal? Mi lenne a téma, miről írna a Drogripiorter, kivel harcolnál vadul? Honnan lenne a szervezeteiteknek pályázati pénze, médiaképes cikke, ügye, támogatottsága?

Értitek, miért érdekük úgy harcolni az abortuszért, hogy közben nálunk legális az abortusz? És nagyjából Amerikában is, csak van, ahol szigorúbbak a feltételei? Komolyan gondolja bárki a híres mondatot, hogy “a feministák célja az, hogy egy nap ne legyen rájuk szükség”? Vagy a melegek, akik a nyolcvanas évektől minden eredeti céljukat elérték (leszámítva, hogy ami ízléstelen, sose lesz ízléses, de ez nem is lehet cél). Most mit csinálnak? Kitalálnak új témákat, új célokat, a sértődöttségi szint marad. Hazudnak arról, hogy bántják őket, mert elfogytak a témák:

Ha ma már nem vernek meg senkit, nem törik rá az ajtót melegszex közben, nem rúgják ki a munkahelyéről…, hát akkor előre a “házassági egyenlőségért”, a kamasz fiúkkal való reneszánsz szerelemért meg a béranyaságért!

Bármilyen kampányoló ha végre eléri a céljait, majd belenyugszik, hogy vége? És az intézményeik, szervezeteik, ügyeik, pályázataik majd eltűnnek?

Dehogyis!

Ez a csapdája az aktivizmusnak.

*

Ha nem akar gyereket a nő, hadd dönthessen!!!

…A fogantatás után? – kérdezem én.

Szabadság = sok szex, bárkivel szex, minden más felvetés prűd, középkori, vagy (lesajnálóan:) romantikus. Ez egyébként nőgyűlölet. Mert mindig a nő fog rosszul járni a nagy felszabadult bulikban.

Igen, ezt mondta nagyanyánk is.

És igaza volt.

*

Látom most ezt a telexen:

(felületes félrefordítás a “legalább”, helyesen: “a 21. betöltött hét után”)

Nem tudnak olvasni? Vagy az említett alapismereteket?

És te?

El tudod képzelni, ez a 21. heti eljárás hogy néz ki? Mekkora egy 20. hetes magzat? Hogy kerül ki a nő testéből, a zárt méhszájjal mit kell csinálni ahhoz, hogy kijöjjön (vagy a koponyával mit kell???)? Milyen hatással van a kikerülés a nő egészségére, későbbi terhességére? Tudjátok egyáltalán, hány hét a terhesség, mekkorák a magzati méretek, és hányadik hétig nem (annyira) drasztikus a távozás a méhnyakon keresztül? (Dőlt betű: megint én figyelek, hogy ne használják horrorisztikus megfogalmazást.)

Így néz ki stilizált ábrán egy 21 hetes magzat:

Korábban Missouriban a 8. terhességi hétig lehetett megszakítani a terhességet, bizonyos feltételekkel.

Incesztus, nemi erőszak, súlyos magzati rendellenesség, élettel összeegyeztethetetlen állapotok, várható halálozás lehetek az indokok. Mindez a legszigorúbb államok egyikében.

És ezt most lazították. Trump – a Telex cikke szerint is – mindig azt mondta: maradjon az abortuszról való döntés tagállami hatáskörben. Ezért is tartottak az elnökválasztással egyidejűleg népszavazást tíz államban (ebből három lazított). Ami megszűnt szövetségi szinten, több évtizedes kampánymunkával, az elvi dolog: az abortusz mint alkotmányos jog, ezért biztosítani KELL.

Erre hivatkozva létezhet nyolc államban a szülésig az abortusz (és egész Kanadában is). Kalifornia, Illinois, New York, Colorado és Vermont ilyen állam, például. Bármilyen indokkal, “planned parenthood”. Az utolsó harmados abortusz veszélyes, barbár, bonyolult és drága. Hogy biztonságos legyen és ne fájjon annyira, azt pedig nagyrészt a közösség fizeti, a MedicAiden keresztül (a szegények biztosítása) vagy közvetlenül az állam.

Minél messzebbről ítélnek a magyar kommentelők, minél kisebb “társadalomtudományi 101” (belépő szintű) világértésük van, annál vadabbul torzítják a valóságot: mi történt, mikor történt, mit jelentenek szavak, tendenciák, adatok, mi minek az oka. (Holnap tömören írom a tévhiteket!)

Amit nektek, jámbor lakossági liberális nőknek eladtak mint abortusztilalmat, az azt jelentette, hogy a már életképes magzatokat ne lehessen megölni iszonyatos szenvedések árán.

Tehát kamu, hogy betiltották, és az is, hogy Trump a tiltást szorgalmazza. 

Holnap jönnek a tények.