Hanem bosszú a nők ellen.

Régen én is kétely nélkül hittem, hogy mindenki csak szeretetre vágyik: minden nyomiság, torz viselkedés, lelki eldurvulás amiatt van, hogy meghitt emberi közelségre sóvárognak, azt nélkülözik.

Dehogy!

Ezek azt se tudják, mi a szeretet. És ha megkapnák ajándékba azt, amit az anyjuk sem adott meg nekik, akkor dühösek és zavarodottak lennének. Még akkor is, ha az illető viszonzást se várna.

Nem is kellene nekik. Mert a szeretetben nincsen hatalom, játszma, nyomasztás, erőszak.

Mert ott nem tárgy van, amely birtokolható, bántható, hanem egy eleven, érző ember. Aki nemet mondhat.

Ezért keresnek ennyien a Tinderen, az emberáruházban: fogyasztható nőt. Ez elől menekülnek a nők.

Emiatt kudarcosak a randijaik is: többé-kevésbé, rejtetten vagy egyértelműen az összes tindernyavalygó férfi mutatja az ijesztő korszellemet, a torz elképzelést a szexről és a nőkről, az elidegenedést – ezek jellegzetesen maiak, és egyben a férfiuralom örök koncepcióját – ez régen még durvább volt, csak Tinder nem volt.

Hogy erőszakosak, az olyankor derül ki, amikor nemet mondanak nekik, nem úgy alakul a történet, hogy a kedvükre volna. Vagy csak nem ír a nő. Vagy lehet tudni, hogy másokkal is csetel. (Micsoda céda! A TINDEREN!)

A szeretet laza, jó fej, tág lelkű. Minden, amire ezek a komák nem képesek.

Az összes olyan országban, ahol annyira fejlett és materiális (spiritualitását vesztett), elidegenedett az életmód, hogy a női egyenjogúsági törekvéseknek már válaszcsapásuk is kialakult, és van szabadidő is, tehát nem a puszta túlélés a tét, kiderült, mire képesek a férfiak.

Valamiért a férfiak nem akadnak ki a Pelicot-ügyön. Én nem hallottam egyet se, hogy ezen döbbenne. Ők nem olyanok, ez csak valami ritka, beteg dolog! Ne általánosítsunk! (Én nem mondtam senkinek, ezek kommentszövegek.)

Ötven férfi áll bíróság előtt. Egy ismerte el, ami tény. Kilencvennél több erőszakesetet dokumentált videón a férj, hetvenvalahány lefilmezett elkövetőről beszélünk. Mindenről videó van. A toborzó honlap címe “A tudomása nélkül” (nőnemben!) volt, és az érkező férfiaknak megmondta előre a férj, hogy távolabb parkoljanak. Pontosan tudta mindegyik, mit művel.

Bármilyen szabad is a szex, bármilyen kevés cselekedet marad tilos, mindig áthágják még azt a maradék határt is.

Ez maga az iszonyat.

Ha egy bájos provance-i kisvárosban csak a pár kilométeres közelben ennyien képesek megerőszakolni egy késő hatvanas, eszméletlen nőt, akik előtte ezzel a céllal keresgéltek a neten, ezt szervezték, és nem féltek attól sem, hogy a férj dokumentálja az eseteket, és ilyen videókat cserélgettek…

…akkor vajon hányan lehetnek, akik ilyesmiről csak fantáziálnak?

Akiknek a másik teste egy tárgy? Egy idegené, amit összeken, meggyalázza, megfertőzi, bántja, ha megteheti?

Hányan utaznak ugyanezért távoli országokba, ahol az ilyesminek ipara van?

A te környezetedben hány olyan férfi lehet, aki simán áthágna bármilyen határt, ha tehetné? Erkölcsit, életkorit? Hány olyan, aki erről ábrándozik?

Ő majd marcipánszívet tesz a párnádra és romantikus vacsorával lep meg? Ezt fogja élvezni?

Milyen öröm, milyen izgalom, milyen szex? Milyen felelősség, milyen biztonság, miféle intimitás?

Mi ez az egész?!

Mi köze ennek a szeretethez? A hajszának, gerjedésnek, nővadászatnak?

Azt mondod, nem az összes férfi ilyen…

Vajon hányan nem ilyenek, ha csak abban a pici, nyugis európai városban – nem India, nem nyomor, nem iszlám, nem incelek! – ennyien voltak? Ez valami fertőzés, bűvhatás, az ördög maga? Társadalmi járvány?

Hogy lehet, hogy nem szégyellik magukat?

Hogy lehet, hogy leprűdeznek, ha azt mondom, a pornó embertelen és aljas?

Pontosan tudták, hogy a nőnek nem jó, nem lehet jó, nem akarja. Azt akarták, hogy bánthassák.

Vagy azért akarják, mert sír, rossz neki. A síró, vérző, fuldokló nő mind önálló, kereshető pornóműfaj. És akivel te matchelsz, az is ilyen pornóra függött rá talán.

Tegyük fel, csak minden tizedik ilyen. Az is nagyon sok, és eddig csak a legdurvább erőszakról és perverzióról beszéltünk. Az alatt is bőven van, ami nem lesz jó.

Erőszak, önzés mindenben.

Ezért nem tudnak a vízparti, alkonyati zsongással mit kezdeni. Az élet teljességével.

És ezért ne állj szóba az utcán bókoló férfival. De az ismerős se kockázatmentes. Még a szomszéd, a bíró, a tűzoltó is ráment Gisele-re…

Valamit akar a tinderező: egy testet, egy másik embert, de annak a másiknak ez nem lesz jó. Ez akkor is így van, ha a férfi maga tagadja, nincs ezzel tisztában. Mondj neki nemet, legyél autonóm, majd rájössz, milyen az igazi énje. Láss át azon, amikor sajnáltatja magát!

Mindez maga a kapitalizmus: embereket is lehet fogyasztani, birtokolni, rendelkezni fölöttük. A kapitalizmus mindig patriarchális, a tőkés és a profit mindig férfi (férfiérdekű).

Az erőszak már abból is látszik, ahogy vádaskodnak, hogy nekik azért nem írnak vissza a nők, mert “nem elég nagy a kocsi, nincs saját lakás, vastag buksza, nem magasak, nem jóképűek”. Holott ők se irkálnak olyan nőnek, aki nem tetszik nekik!

Ahogy az egyenlőséget kiforgatják! Akkor rántják elő, ha nekik volna hasznuk belőle (menjenek a nők uránbányásznak). “Ma már a nők is akarják, élvezik a szexet, tehát legyen olyan, mint egy pornójelenet” – nem zavarja őket a logikai baki. Miért nem “jók az ágyban”? (Mert nem kívánnak téged.) A nők is fizessék az italukat! A nőknek sem jár külön bánásmód! Vigyázni sem kell rájuk, hát a férfira ki vigyáz? A nők is pont olyan bántalmazók, csak ők lelki trükkökkel, szavakkal…!

Ha szeretetre, közelségre vágyna a férfi, nem így viselkedne.

Kedves lenne, jó fej, szívbéli, és nem bántana nőket. Nem követelné a nőkön a jogait. A “jogot”, hogy ő is tetsszen, neki is visszaírjanak, ő is ritka kincs legyen. Ha ő akar egy kóbor menetet, akkor neki is olyan könnyen akadjon, mint bármelyik nőnek! Ha a hajlandó nő ritka kincs, a hajlandó férfi miért nem az…?

Az én válaszom erre: azért, mert amit te akarsz, az nem szex, nem élvezet, hanem erőszak. Akin erőszakot teszel, annak ez nem jó. Azt csak elszínészkedik neked a képernyőn, hogy ütlegekre, fojtogatásra, hajhúzásra vágynak. Hogy van képed elhinni? Próbáld ki, milyen!

Amit pedig te, kedves barátnőm, keresel: a komoly szándékú, rendezett életű, kedves, figyelmes férfi, akivel jókat lehet beszélgetni, nevetni, túrázni, táncolni, és aki megbecsül, mi több, családot akar, gondoskodni, együtt cipelni az élet terheit, nem traktál rovásírással, nem játssza a gurut, nem gamer, nem is nyomja a fejedet majd az esküvői tortába, sem nem fő célja, hogy a sufniban naphosszat a pecabottal vagy a kocsijával babrálhasson, a házimunka elől menekülve… hát, ez az emberi közelségre vágyó, munkamegosztásra képes férfi gyakorlatilag nem létezik.

Ha létezik, nem a Tinderre megy nőkre erőltetni magát. A Tinder maga az intézményes, legális zaklatás.

Ami még ijesztő: aki nem jut nőhöz, mindent megtesz, hogy valahogy a közelükbe kerülhessen.

Ennek egyik eszköze a Tinder és az ottani nők gyalázása. Egy másik a feminista rendezvények körüli sürgölődés, egy harmadik a nők által olvasott, kommentelt blogokon nyomakodás. Itt a vadidegen, buta, harsány és csúf férfi a szexuális életvel kezdett hencegni: nejlonzoknis szvingerező családapa!

Természetesen senki nem kérdezte.

Ezek az emberek nem szeretetre vágynak, hanem fölényeskedni, a hatalmukat megélni. Ha szolgálatkészek, tartják a határt, az is csak eszköz és átmeneti. Életem legrászorulóbb szociális projektje mindenben segíteni akart, rajongva tisztelt, tárgyak özönét lopta el számomra a munkahelyéről. Amikor nem bírtam tovább, és a kérdésére újra azt válaszoltam, hogy NEM, akkor moralizálva alázott, hogy én aljasul csábítgattam őt, és nevetve csinálom ki a kiszolgáltatott férfiakat, köztük névrokonát, a férjemet (akit nem ismert).

Így legyél kedves egy lúzerrel. Mindegyik erőszakos, az “érzékeny, sérült lélek” is, ha nemet merészelsz mondani neki.

Azt is levezették nekem gondosan, hogy az alfa férfi hatalma az, hogy megválogathatja, kivel hál, azaz a legjobb nőkhöz juthat. A nő hatalma az, hogy nemet mondhat férfiaknak, és a maradékkal hál (egyikük háremének része lesz). Ez klasszikus férfijogi érvelés. Hasonlítsd össze a két hatalmat, és gondolkodj: milyen öröm van abban, hogy a nő nemet mond? Mi a jó az újabb meg újabb, taszító nyomakodásokban?

És hány nőt bántanak pont azért, hogy nemet mond?

Régesrég tönkre vannak téve, minden értelemben. Szerintem ezt a tesztoszteron teszi végső soron, és abból fakad az egész rendszer, azért reménytelen. Nem a szocializáció a baj. Nem lehet őket máshogy nevelni (nőknek delegálni a jól nevelés feladatát, ez megint igazságtalan, a férfi meg nem fogja másképp nevelni, a hatalomról lemondani). Az, hogy nincs társuk, csak következmény. És ettől az egész világunk is végképp elromlott. A szeretetteljes kapcsolat nemhogy nem norma: ritka kivétel. Az örömnek és méltóságnak csak apró szigetei vannak.

…és persze a nők is improdukívan reagálnak. Hát erre hogy lehetne reagálni? Ők is bűnösek lesznek végül: libák, haszonlesők, cselszövők, megjátszósak és kapitalisták. De nem nekik volt téves jogosultságérzetük. Nem ők akartak rögeszmésen bántani. A haszonélvezői ennek az egésznek sosem ők voltak.