Pecsételős kéktúra miért?

Kérdezte Annalema.

A Kéktúra az országjárás nagy hagyományú, tömegeket vonzó intézménye, ebből készült a Másfél millió lépés Magyarországon című tévésorozat is. A mi életünkben pedig úgy jelent meg, hogy egyszer volt egy baráti társaság, középkorú értelmiségiek, akik még 2007-től kezdődően végigmentek a Kéktúrán (így írjuk), erről blogot is írtak. Egyik oszlopos tagjuk hirtelen halála után, 2020-ban a túraleírásokból könyvet állítottak össze, amelyet én szerkesztettem:

http://tekergo.blogspot.com/2020/

A munkálatok közben olvastam fel Macinak kedélyes-modoros vagy szívmelengető részleteket, például hogy a társaság tagjai közül a “szittyák” felmennek a csúcsra, a “gyógyegerek” meg rövidítenek, meg ehhez hasonló bájosan bagatell, mélyen emberi, önironikus mozzanatokat. (Az ilyenek határára mondja, hogy a következő farsangon magyar értelmiséginek fog öltözni: tüdőig húzott rövidnadrág stb.)

Ők egyébként sokszor, főleg a sötétebb hónapokban a rövidebb szakaszoknak is csak a részleteit teljesítették egyszerre. És volt, hogy rengeteg autózással valósították meg.

Mi tehát ennek hatására kezdtünk a hivatalos útvonalú, teljesítményigazolós (gamifikált) túrázásról beszélgetni a sok helyi, spontán túra után, egyébként korábban legfeljebb a Pilisig merészkedtünk. Tavaly karácsonykor a dockyardos sícucc-zsákmánykörutamon megláttam a hivatalos túrafüzetet, épp kettő volt belőle, megvettem, és onnantól NEM VOLT MEGÁLLÁS! Már HÁROM szakaszt teljesítettünk, az egyik 22,3 km volt!!négy4! Eddig a szakaszokat egyben teljesítettük, de lesz ott alvós vagy részletekben teljesíthető is. Pecsételéskor még a nyelvünket is kidugjuk a buzgalomban, és öröm látni a hasonlóban sántikáló túratársakat felekezetünk jelképével, a kék füzettel.

Én jellemzően kékben megyek.

Idézek a Tekergő blogról, annak a szakasznak egy részletét, amit most vasárnap teljesítettünk, csak mi az egészet és visszafele. Betűhíven.

Szakasz: Nagykovácsi (Zsíros-hegy) – Hűvösvölgy (Gyermekvasút)
Időpont: 2008 szeptember 27.

Táv: 12,8 km

A hét végére ígért őszi kirándulóidő arra csábított bennünket, hogy megpróbáljuk behozni az egyre tetemesebb lemaradásunkat, és megtegyük valamelyik Sz.Kisek által már abszolvált szakaszt a Kék Túrából.
(…)
Mire kijutottunk a Hűvösvölgybe, már szépen sütött a nap, úgyhogy optimistán buszozhattunk Nagykovácsi felé. Különösen akkor derültünk fel, amikor az a kb. 40 fiatal még Ady-ligetnél leszállt, akikről azt gondoltuk, hogy ott fognak előttünk csivitelni az erdőben …
Felcaplattunk a Zsíroshegyi úton az erdőig, és Zita értő vezetésével (hiszen ő már járt erre!), megtaláltunk a Muflon Itatót, amely pecsételő hely is egyben. Amikor a hosszúlépésünket vörösborból akarta elkészíteni a pult mögött álló helyi erő, akkor koncepciót váltottunk, és benyomtunk egy Unicumot. Szerencsére ide még nem jutott el az EU, mert rendes felest mértek.
Az út végig kellemes és kényelmes volt, legfeljebb a kissé hűvös szélre lehetett volna rossz szavunk, ha abban a kellemes környezetben egyáltalán eszébe jutnának az embernek a rossz szavak.
Délben ugyanott álltunk meg ebédelni, ahol nagy elődeink is tették (ezt Zitától tudjuk). Lábunk előtt barátságos lakófalvacskák, kezünkben Oszolik-féle kolbász, körös-körül fejüket a földből épphogycsak kidugó virágok (később, a Remete szurdok népnevelő tábláiról megtudtuk: verővirágok) – mi kellene még a jó hangulathoz?
Legfeljebb annyi, hogy a fűben kényelmesen elheverve nézzük, amint egy hegyikerékpáros mellközépig lógó nyelvvel ér fel a mintegy 1 kilométeres kapaszkodó tetejére a Remete szurdok felől …
Közben újra kisütött a nap, így aztán megcsodálhattuk az erdő lassan ősziesbe forduló színeit a lefelé vezető úton. Érdemes is volt jól kinyitni a szemünket, mert ugyan az előbb említett Remete szurdok még igazi erdei látnivaló, az útvonal utolsó szakasza már a máriaremetei házak között inkább csak arra való, hogy elgondolkodjunk, kik azok, akik ekkora házakat tudtak építeni az elmúlt évtizedben?
Időközben elértük Náncsi néni vendéglőjét is. Az üres kerthelyiség sarkában dzsekiben fáztak a pincérek, úgyhogy direkt felüdülés volt a számukra, hogy kávét meg ásványvizet hozhattak a fáradt túrázóknak (habár megpróbálkoztak az étlap szertartásos átnyújtásával is). Amig a társaság összes női résztvevője hölgyprogramot bonyolított a mosdóban, mi fizettünk – 2 kávééert, 2 üdítőéert és egy ásványvízért 2.700 forintot. Zita meg is kérdezte halkan: “Mi ez, a Gundel?” Bizony, Náncsi néni vendéglője, a budai gundelek egyike.
Innen már könnyű sétával elértük az úttörő (bocsánat: gyermek) vasút végállómását, ahol a múzeumnál egy kissé túlkoros gyermekvasutas nyomta bele a 13. túra betételét igazoló pecsétet a füzetünkbe.

Szóval ez a fíling, 2008-ban, kohézió is (társasági, kapcsolati).

Nagyon jól nézel ki. Természetes és üde az arcod.

Köszönöm. Szeretek a jelen a testben lenni, a képeimet is.

Kíváncsian várom, mi a véleményed a Chat GPT-ről.

Nincs nekem olyan: nem értek hozzá és nem nagyon érdekel. Azért se, mert bőven megírta más, néha nem is értem, mit beszélnek, igyekszem felszínesen nem ítélni, csak ahhoz szólni, amiben elmélyedtem, mert érdekelnek azok az emberi és kulturális témák. Mindenki rázuhant, kipróbálták, és dohognak, hogy nem ember (?!), nem okos, téved, nem kreatív.

Elidegenítőnek tartok egy sor IT-s jelenséget. Csak felhasználóként érint a technológia, és abból se kell minden, igyekszem egyszerűsíteni, ne kelljen sok jelszó, gépen, telefonon főleg írjak és olvassak. De ha újra tanítanék, tennék róla, hogy semmilyen esszét, vizsgát, olvasónaplót ne lehessen a mesterséges intelligenciával megúszni.

Napi ötszöri evés – ezt a dietetikusok miért erőltetik még mindig?

Itt írtam róla (aż étlkezésgyakoriságról, a böjtről és az időpontokról):

kik és miért harsogják, hogy naponta ötször kell enni?

miért NE egyél naponta ötször?

délben ebédelünk

Mert ez következik a gyermek- és közétkeztetésből, a hajdani tömeges üdülők, gyárak, üzemek világa él tovább. Mindenkit lehetőleg ugyanakkor le kell ültetni egyenkaját enni, így szervezhető meleg étel, konyhai munkaerő, mosogatás is. ma már persze lazább ez, rendelnek és gép mellett csipegetnek, de az öt étkezés hagyománya nem kopik ki, mert a cigi és klotyó mellett a napi több kajálás a legális munkakerülés is. A tönkretett anyagcseréjű, végletesen inzulinkárosult embereket kiszolgálják. Egyébként meg 15-20 évvel vannak lemaradva a hazai, okos tányéros dietetikusok a hivatalos (szintén kritizálandó) mainstream szakmától. Ráadásul meg is sértődtek, hogy a kutya nem kíváncsi már rájuk, mindenféle új módon újfajta információt keresnek vagy találnak kii maguknak, ezért riogatnak, bosszúból, és csakazértis erőltetik a régi “tudást” és annak régi formáit (előadások, konferenciák, basztatós-riogatós cikk).

Megváltozott a világ, a sértődés emiatt van, fura, hogy nem értik. Akár a nyomtatott sajtó haláláról, akár lexikonok eladhatóságáról, bájos művészmozikról, életmódtanácsokról van szó, nem az emberek igénytelenebbek, csak más módon jutnak információhoz, filmhez. illetve kevésbé tűrik a tekintélyt, hogy más mondja meg nekik. Úgy tűnik, az igazi művészetnek, a könyvvásárlásnak és az élőzenés fesztiváloknak nem fellegzett be.

a kisgyerekes témáról írhatnál többet

Úgy érzem, mindent megírtam akkor, amikor ez napi valóságom volt, de már a válásról se nagyon tudok, szioptatásról elmélkedni is olyan fura lenne. Sok minden változott, nem tudom, ma milyen szülni, gyesen lenni, ovit keresni, nekem ez a korszak elmúlt, eszembe is ritkán jut. Változtam is – vagy a világ még jobban? Már egyáltalán nem vagyok olyan lelkes az alternatív kismamák iránt (elüzletesedett, elbutult az egész), a hordozással mint tanítandó tudással, vagy az alternatív orvoslással (vegán és homeo kóklerek tömegei). A hittérítő jellege a kismamás bogoknak, témáknak ma már egészen elborzaszt, részben a hajdani, magabiztos önmagam is. Még sokkal kevésbé akarnék okoskodni, ki mikortól nézzen tévét, egyen édességet, mi a helyes, min érdemes görcsölni (majdnem semmin, esetleg azon, ha az apja közönyös, lusta fasz), hogyan hordozzanak, pláne rendőrködei, egyáltalán: mások életébe beleszólni, erkölcsibe hajló értékrendi állításokat tenni.

Ha én újrakezdeném az anyaságomat, ma sem autóznék, és nem adnék a gyerek kezébe kütyüt, okostelefont, 14-16 éves korig. Ovisoknak nem lenne tévé(csatorna), laptop, “mesenézés” (fúj). Unatkozzon inkább. Nem is szórakoztatnám külön (:kesztyűbábozás, programszervezés, fejlesztés), mert erre rászoktatni nagy kibaszás. De mennék velük sokat mindenhova, erdőre, mezőre,. múzeumba. Itthon ugyanígy lenne egy csomó alapanyag, alkotnivaló, mozgástér, természet. A bizalom a gyerekben, az életben, az igenlés – ez a legfontosabb. Ehhez tartozik, hogy az anya jól legyen érzelmileg, egészségileg, és ne nyomorogjon. Sok, látszólag fölös dologra ugyanúgy boldogan költenék pénzt. Ami öröm, tanulás, kaland, arra teljen, pedig egy lakás kijönne ezekből, de akkor spúr-nyomorgós gyerekkoruk lett volna.

Senkinek ne higgyétek, aki nem élte át, de azoknak sem, akik átélték, viszont más az értékrendjük vagy érdekük. “Fideszellenesen” gyerekgyűlölni nagyon menő kontent újabban, közben sehol nem feministák vagy szabadok ezek a nők. Ha életigenlő vagy, bízol a gyerekben, vidáman és szívvel élsz, szellemien, ha a társad sem egy gyökér, és nem élsz a sunyi-káros menekülőutakkal, nincsenek titkaid, akkor nem lesz baj.

Bízz magadban: az én tanácsom e kell, tudod te, érzed, mi a fontos neked. Nem kell tekintély. Ugyanígy az anyóst-anyádat is zárd ki, mert ez hatalmi játszma, hogy ők annyira akarják tudni, mit hogy csinálj. Legyél laza, ötletes és vidám. Pihenj sokat.

Ennyit tudok mondani, Nem tudom, kinek milyen az élete. De én sose bántam meg a nagy döntéseimet, sem azt, hogy szültem, hogy ennyit szültem. A szívtelen nők lépten-nyomon kinyilatkoztatják, kinek mennyit kellett volna szülnie, miféle alkalmassági vizsgához kötnék a szülővé válást, hogyan kéne nevelni, más anyáságáról tesznek elítélő, politikai jellegű állításokat. Nekik szánalmas, sorvadt életük van.

XY hova tűnt? (konkrét régi törzsolvasó)

Az van, hogy én nem tűröm, ha valaki hatalmaskodik, hamis, könyöklős, használ. Minden konfliktusom ebből fakadt. Ezt kifejeztem pár éve (talán 3), amikor fontos határokat éreztem többedszer sértve, az életem, lényem bitorlását és önző, álszent használatát. E határhúzás láttán többen is megutáltak és elfordultak, egyébként ők nem látták át ezeket a dinamikákat. Én most még biztosabb vagyok döntésem helyességében, és az illető is értette, és köpködés nélkül lépett. Amúgy is eléggé “szégyellt”, én, a botrányhős rontottam volna a köreit, eredetiségét.

Most először bevallom, hogy nekem a lombik és az örökbefogadás (az ő témája) is problémás. Nem hiszem, hogy ugyanolyan az élmény és a szeretet, mint a könnyen fogant, vér szerinti gyereknél, amit a Telex cikke sulykol. Viszont nem értek hozzá. De abban biztos vagyok, hogy nem csak az előítéletek miatt nehezebbek ezek az utak. Én tradicionális, elemi, törzsi vagyok sok tekintetben, és nyilván ők se jókedvükből fogadnak örökbe. Annak, hogy ennyi érzelmi, anyagi befektetés, idő kell a gyerekre, vannak lélektani csapdái. Nekem az is fura, hogy a szereplős Lombikos vagy Örökbefogadó mindig olyan éterin médiaképes, példás szülő és pár, elfogadásbajnokok és élő szentek.

Személyes indulataim is vannak, mert pont vele évekig voltam iszonyú naiv, nyitott, gyanútlan, önzetlen, miközben stréber könyöklés és blog/sport majmolás, élet-fosztogatás zajlott. Egyáltalán nem csak Villő kívánta meg a fontosságot, figyelmet, menőséget, netes írogatást és viselkedett döbbenetesen, engem megtagadva. Hatalmi harc folyt és durva irigykedés, elkívánás – az egész jelenséget én emberi árulásnak tartom.

Én is megmérettem. Mit nézzek a DEXA-n, mi a fontos?

Az előzőhöz képest a grammok változását.

Ha egy van, és ilyen a layout:

akkor a YN (Young Normal) és az AM (Age Matched) számokat nézd, mert azok mutatják meg, hogy hol vagy a tömegben, mennyire számítasz elhízottnak. Itt (ez egy versenyzőé) azt látod az első sorban, hogy a bal karja zsírja 7 percentilis, vagyis a 20-29 éves, egészséges nők között csak 7 százaléknak van kevesebb zsírja, az életkorban megfelelők közül pedig 8-nak.

Bár az én számaim most elég szarok lettek ezen a másik helyen, az YN és az AM percentilis mutatja, hogy még ez a mostani is kiemelkedően sportos forma. Az edzésnaplóba teszek majd részleteket, értékelést, de most mennem kell.