Megpróbálom még egyszer elmagyarázni, miért ne legyél vegán, én, aki nem voltam soha vegán. Hát nem véletlenül. Azt is megmutatom, miért tartok ki az állati eredetű étrendem mellett.

Már írtam róla, de az gyáva, a dolgokat nevükön nevezni nem merő, túlbonyolított bejegyzés volt:

dönts jól!

Most egyszerűbben mondom.

Még mindig megkérdezik tőlem, hogy

de nem kéne-e kevesebb húst enni? Nem, sőt. A városi, felnőtt, üldögélő emberek alapproblémája, hogy nem viszik be az elégséges fehérjét, illetve agyonmanipulált, silány ételeket esznek. És amúgy folyton esznek, emellett rengeteg étel “nem friss”, “nincs rá gusztusa” – pazarolnak. Minden évben fogy a testükön az izom, nem is használják, és arányaiban nő a zsír – azoknál is, akik “odafigyelnek”. Ez jól látható a vegán teoretikusok vékony végtagjain és az aránytalanul nagy hasukon.

Nem kell-e sok rost?

A rostról írott részletes érvelést a ketogén könyvből lent idézem. Ide teszek egy csillagot (meg oda is). *

Nem a zöldség-e a legjobb étek?

Nem. A zöldség köretnek való. A lényeg, amiben az emberi test táplálásához, a női hormonműködéshez, erős csontokhoz és jó kedélyhez szükséges tápanyagok vannak, az mind állat.

A növények úgy általában szinte csak ilyen-olyan szénhidrátot tartalmaznak (persze vannak olajtartalmú termések, és van néhány növény, amelyben található valamicske, silány fehérje). A magas szénhidráttartalmú ételek nem tápanyagsűrűek. Vagyis, hiányoznak belőlük fontos makro- és mikrotápanyagok.

Ha egészségesnek gondolt növényekkel táplálod a tested, akkor tetemes szénhidrátot viszel be, és alig fehérjét az étel térfogatához képest. Nemigen lehet megenni egy étkezés alatt annyi növényt (nem az íze, hanem a térfogata, kalóriája miatt), amennyiből a szükséges aminosav, vas, D-vitamin megvan, ehhez pl. fél kiló babot, lencsét kellene enned egy étkezés alatt (ez a száraz, nyers termény tömege!), ráadásul a növényi fehérjék aminosavprofilja és felszívódása is vacak.

Nem csak a kalória számít: egyáltalán nem mindegy, miből áll a táplálékod. Ami nem sűrű, az nem laktató. Abból “egészséges!” felkiáltással sokat igyekszel enni, így még a kalória is sok lehet. Közben még csak nem is ízlik.

A növényi alapú életmód második évében már ember nem eszik nagy tál quinoás-bébispenótos salátákat. Nem azt értem, amit kiírnak receptként az instára, hanem amit valóban esznek.

https://www.facebook.com/gecirondavegankajak

Mindenki a gabona felé mozdul, amiben a legsilányabb szénhidrát van és még glutén is. Meg a gyümölcsök, cukrok felé.

Mi a baj a túl sok növénnyel?

Nem laksz jól velük, főleg kemény sport mellett. Nem fedezi a fehérjeszükségletet.

Nagy a térfogata az állati eredetű táplálékhoz képest, ettől a gyomrod, a beleid kitágulnak: nagy hasad lesz.

A túl sok szénhidrát (az összes tápanyag arányában) hasi hízást okoz egyébként is.

Gyerekeknek külön katasztrófa, ha nem jutnak elég és jó fajta fehérjéhez, zsírhoz, mert növekednek, az agyuk, idegrendszerük, izmaik, hormonális működésük is épül, érik. Ha alig van már pénzed hó végén, tojást adj neki!

Ha a kalóriaszükségletedet alkalmatlan ételekkel meríted ki, akkor a szervezeted éhezik. Nem viszed be a kellő mennyiségű ásványi anyagot, zsírokat és főleg az aminosavakat. Ezek nem elég “nettók”. Itt láthatod, micsoda különbség van 25 grammnyi (kb. egy étkezésnyi) bevitt fehérje között térfogatban és kalóriatartalomban. @sustainabledish

 

Ha megeszed a kellő mennyiségű tofut, akármit, akkor meg rengeteg kalóriát viszel be. Azt már csak én teszem hozzá, hogy a fentiek közül egyedül a marhahús finom, mármint úgy, hogy szívesen eszem belőle nagyobb mennyiséget is magában, némi fűszerrel.

Mi a legjobb étel? A tápláló étel. Itt az A- és B12-vitamint, a folsavat, kalciumot, vasat és cinket veszi figyelembe, a bal grafikon kalória, a jobb tömeg szerint.

Azok tehát a legjobbak, amelyek a tápanyagsűrűség (“nutrient density”) és kalóriamennyiség szerint a grafikon felső részén találhatóak, azaz:

belsőség, zöld leveles és keresztvirágú zöldségek (karfiol, brokkoli, káposzta), egyes halak, tojás.

A tojást mint univerzális, kompakt, szénhidrátmentes és olcsó szuperélelmiszert kiemelem. Általában szeretik, ritka az allergia. Egyébként nincs különösebb tápanyag- vagy minőségi eltérés a bio és a ketreces között.

Ennyi a lényeg.

A fehérjére én sem figyeltem mindig oda, egyrészt, mert a terápiás ketogén (anyagcsereedzés, gyulladáscsökkentés) miatt a zsírra figyeltem, másrészt mert a túl sok fehérje gátolja is a ketózist. Közben tízszer annyit edzettem, mint a normális edzésmániás, így is nőtt elég izmom. Most ilyen a formám:

Ma már ezt az izmot akarom mozgással karban tartani, és az elégséges, jó minőségű fehérjével megőrizni, ebben a változásban is Peter Attiát követem, aki a böjt és a ketó felől mozdult el a rendszeres fehérjebevitel, az izomépítés felé – de előbb meggyógyította az inzulinrezisztenciáját!

Ami biztosan hülyeség, téveszmék rovat:

“Kitölteni a gyomrot, hogy ne legyél éhes” – ha kis térfogatú, tápláló ételekre szoksz rá, kellő zsírral, akkor soha nem leszel éhes, és a teljes bélrendszered összehúzódik, gyomrostul.

Manipulálni a szénhidráttal, mert “a teljes kiőrlésű lassabban szívódik fel, nem emeli annyira a vércukrot” – a teljes kiőrlésűben az emészthetetlen, nagyrészt cellulózból álló részek értelmetlen térfogatot jelentenek, attól megint csak nagy hasad lesz, és a vége az, hogy hatalmas mennyiség csobban a kagylóban. Minden szénhidrát aggályos, a cukor és a folyékony (acelluláris: szétzúzott sejtfalú, leturmixolt, lé formájú) szénhidrát a leginkább. Szénhidrátból az összmennyiség is számít, meg az is, hogy lehetőleg ne érkezzen egyszerre löketszerű mennyiség.

Szőlőcukor, banán, csoki a maratonfutóknak való. A hétköznapokra lefordítva: a rizsnek, tésztának, gyümölcsnek nem lesz egészségrontó hatása, ha kitartó, szénhidrátot igénylő edzés (súlyzózás, futás) követi egy-két órán belül. Hogy fel is használod a tartalékokat, azt onnan tudod, hogy pisilni kell.

A többség az árakra hivatkozik, de igazából a jólesőt, a “finomat” veszik (“nehogy már ebben se dönthessek a jóérzés szerint!”), bármennyibe is kerül. A tényleg spórolók a legmanipuláltabb, iparias fajtákat (kínai, gyorsétel, rántott minden, sütik, péksütemények). És hogy mi a finom, azt döbbenetes, városi szokások alakították ki.

Remélem, nem vagy olyan helyzetben, hogy ne teljen tojásra, húsra, halra. Tehát ha megteheted, hogy ne az étkezésedet nyesd meg, akkor menj a piacra. Ott vegyél leveles zöldeket, belsőséget, tejterméket, levesbe csontot, tojást, húst – és szezonban gyümölcsöt. Kevesebbet fogsz költeni, mint az Aldiban, ahol úgyis pelyheket, ipari sajtot, Kaliforniából importált mandulát meg müzliszeletet veszel.

* Itt vannak az ígért könyvrészletek:

Tévhit

“A ketogén étrendben kevés a rost”

Válasz

A jól összeállított ketogén étrend kevés (kis térfogatú, ám kalóriadús) állati terméket és rengeteg zöldséget tartalmaz.

Én jóval több zöldséget eszem ketogén diéta alatt, mint előtte, és biztosan többet, mint az, aki hagyományos étrendet követ, magyaros ételeket eszik, vagy büfében és menzán étkezik. Ketogénben nincs szükség arra, hogy a gyorsan felszívódó vagy szétzúzott sejtfalú (acelluláris) szénhidrátokat rostba “csomagoljuk”, tehát a felszívódás lassítására sem, amit mint a rostfogyasztás előnyét említik, hiszen ilyen szénhidrát nem szerepel az étrendben. A rostoknak fontos szerepük van a bélflóra táplálásában is. A bélflóráját az okos ketogénező tudatosan és informáltan táplálja. 

Mennyi rost kell?

(E fejezet szerzője a könyv szaklektora, dr. Vida Livia.)

A mai általános álláspont azt közvetíti, hogy sok rostot kell fogyasztani, mert a rostok nagyon hasznosak. Arról sokszor nem szól a történet, hogy van az emészthető és a nem emészthető rost, érdemes különválasztani a kettőt. Most akkor melyiket együk? A legtöbb embernek a rost az a zabkorpa, meg a rosttabletta, amit székrekedés ellen fogyasztanak. Vagy az útifűmaghéj, hasonló célból. Vagy a rostban gazdag reggelizőpehely. Emellett van pár logikai bukfenc is.

Az ember egyféle oldható rostot tud megemészteni, ez pedig a keményítő (rizsben, kukoricában, burgonyában, gyökérzöldségekben). A több száz egyéb fajta poliszacharidot (oldható rostok hivatalos néven), amit a zöldség-gyümölccsel megeszünk (ilyen a pektin, az inulin például), a bélflóránk fogyasztja el táplálékul, nekünk nincs hozzá enzimünk. Ha nincs elég méretes és egészséges bélflóránk, akkor ezeket az oldható rostokat nem tudjuk feldolgozni, és emésztési problémáink lesznek. Ma az okosok azt mondják, hogy ha a zöldségek fogyasztását párosítjuk egy baktériumforrással (nem agyonmosott zöldség, egészséges kutya, sőt: koszos gyerek közelsége), és kitartunk, tehát türelmesen fogyasztjuk e zöldségeket, akkor a bélflóránk felépül, és újra mindent tökéletesen meg fog tudni emészteni. Az oldható rostok tehát táplálják a bélflórát – egyedül azt táplálják. Azt is elárulom, hogy ezek az úgynevezett prebiotikumok, ilyen néven kaphatók dobozban is. Felesleges megvenni őket, a saláta, alma stb. is megteszi.

Aztán vannak az oldhatatlan rostok. Ilyenek vannak a teljes kiőrlésű gabonában, barna rizsben, ilyen minden korpaféle, rostos müzli, reggelizőpehely stb. Ezek semmit nem csinálnak, csak áthaladnak az emésztőcsatornán, “tömeget adnak” a székletnek, és ezért állítólag roppant egészségesek. A történetet szerintem mindannyian logikusnak érezzük, ezért is esszük a rostban gazdag teljes kiőrlésű gabonákat, adjuk a kölesgolyót a gyereknek, sőt szorulásos gyereknek zabkorpából készült papit ajánlanak, hogy az majd jól megoldja a dolgot (nem fogja).

A széklet általában három alkotóelemből áll (és most nagyon egyszerűsítek): baktérium, víz, emészthetetlen anyagok. Ha a bélflóránk rendben van, akkor a széklet megfelelő állagát és tömegének nagy részét az a rengeteg baktérium alkotja, amelyek a vastagbélben élnek és munkálkodnak.

Személyes tapasztalataim a következők: amikor elkezdtem a ketogén diétát, akkor az első, ami történt, hogy beköszöntött a szorulásos időszak. Hiába, az ember ilyenkor volumenre és kalóriára is kevesebbet eszik. Aki tapasztalta már a zsír telítő hatását (ennek komoly hormonális háttere van egyébként, nem azért van, mert a zsíros étel “nehéz”), az tudja, hogy önkéntelenül is kevesebbet eszik, ha a kalóriák nagy része zsír. Na, szóval azt gondoltam, itt van a kutya elásva. A húsban meg a tojásban nem is sok rost van, ugyebár.

Aztán elkezdtem utánaolvasni a rostoknak. Ekkor derült ki számomra, hogy az oldhatatlan rost mindenhatóságának tana igen gyenge lábakon áll.

Összefoglalom a dolgot: volt egyszer egy ír sebész, Denis Burkitt. Neki köszönhetjük a rosthipotézist, amit úgy fogadott el az orvostudomány a hetvenes években, hogy semmi bizonyító erejű tanulmány nem született a témában, ennek ellenére azóta úgy “hisszük”, hogy a rostdús táplálkozás fogyaszt, csökkenti a koleszterinszintet, megvéd a vastagbél- és végbélráktól, “pucolja” a beleket, ezért szuperegészséges. Ebből sajnos semmi nem igazolt. Ez a hangosan, sokszor ismételgetett butaság esete. Ráadásnak ugye ott vannak az eszkimók, a maszájok és a japánok, és egy kínai tartomány lakói, ők gyakorlatilag nulla rostot fogyasztanak, és mégis megtalálhatók náluk a “rostnak köszönhető” előnyök. Amerikában mindenki mindent rosttal eszik, és az egekben van a végbélrák, az IBS, a Crohn-betegség stb. előfordulása. A rostteóriának nincs jelenleg epidemiológiai bizonyítéka.

Mit tegyünk tehát? Ekkor találtam rá olvasmányaimban arra a tényre, amit elfelejtettek nekem elmondani az egyetemen (vagy épp hiányoztam?), hogy a széklet fő tömegét a baktériumok teszik ki, ez így egészséges. A rostok tömeget növelnek: sok vízzel fogyasztva (2-3 liter) tényleg megnövelik a széklet tömegét, ezért erősebb az inger a végbélben, és lehet menni a vécére. De a rostoknak sok a “mellékhatása”: az erjedés, ami gázokat képez; az, hogy tömeges, tehát a hasunk is kigömbölyödik tőle. És főleg az, hogy a rost mindent megköt, amihez hozzáér, ezért ürül miattuk bőséggel a megevett kálcium (gabonát nem fogyasztó törzsekben nem létezik fogszuvasodás), a magnézium, a vas, és még ki tudja, mennyi fontos tápanyag, amikről lehet, hogy fogalmunk sincs. Én úgy gondolom, hogy ha bevesszük a vastablettát a vajas kenyérrel, akkor annak a vasmennyiségnek búcsút is inthetünk, főleg ha teljes kiőrlésű a kenyér.

A tömegével fogyasztott rostok megbontják a baktériumok egyensúlyát is a vastagbélben azzal, hogy erjednek, másrészt a “pucoló effektus” révén a bacikat is kiviszik onnan. Emellett arra is született bizonyíték, hogy a “pucolás” a nyálkahártyán mikro-, majd makrosérüléseket okoz, a bélfal túlfeszül, ami miatt lehet, hogy megoldódik a vécéprobléma, de ez egy kényszer, a bél azért próbál szabadulni a rosttól, mert a fal feszül, a nyálkahártya roncsolódik.

A megoldás végül az lett számomra, hogy a bélflórát kellett helyreállítani, azt ugyanis én is leamortizáltam harminc év során. Minden megoldódik ettől, és én vagyok az élő bizonyíték (meg a családom és baráti köröm egyre több tagja), hogy oldhatatlan rostok nélkül is van élet.

Továbbra is nagy dilemma nekem, hogy mit mondjak a szorulás kérdésére. Sok gyerek, akinek rendszeresen probléma ez, antibiotikumokon nő fel, nagyon tiszták a szülei (antibakteriális kézmosó!), ebből következik, hogy 3-4 éves korukra a bélflórájuk teljesen elvékonyodik, valószínűleg ételallergiájuk és ekcémájuk, asztmájuk is van… és székrekedésük. Mi a megoldás? Sajnos, valamilyen oldhatatlan rostra esik a választás, ami tünetileg megoldja a problémát, aztán hozza magával a többit…

Én a mai tapasztalataim alapján azt mondanám, hogy a megoldás: hagyjuk a gyereket, hadd koszoljon (egyen egy kis virágföldet – eszik ám, akit hagynak!), játsszon egészséges állatokkal, és egyen mosatlan zöldséget-gyümölcsöt megbízható helyről. Ne sárosat, ne vegyszereset, de egy kicsit koszosat. És persze sok türelem és az oldhatatlan rostok folyamatos csökkentése is jót tesz.

Egy ideje figyelem a gyerekek székletét: kenyérevős nap másnapján nincs mindjárt reggel termés, később van, és bogyósabb, keményebb. Ha aznap nem ettek kenyeret (az oviban minden nap van kenyér, de általában a feltétet eszik meg csak), akkor reggel 9-ig mindenki vécézik, és szép puha hurkákat tojnak. Ez az én tapasztalatom. Tudom, hogy minden gyerek más, nem is állítom az enyéimet etalonnak. Arra is rájöttem, hogy a vízfogyasztás semmiben nem befolyásolja a széklet állagát, ha nem fogyasztunk oldhatatlan rostot. Ha szomjúságoltásig iszom (ez egy külön téma, és ez is fontos) a rostszegény diétám mellé, akkor sincs változás “odalenn”. A gyerekek persze nem ismerik a mai “szabályokat”, annyit isznak, amennyit kell (vízből!). Ezért is hajlamosabbak székrekedésre egy oldhatatlan rostos diétán.

Szóval, miért “egészséges” a(z oldhatatlan) rost? Őszintén mondom, nem tudom. Semmi olyan hatása nem igazolt, ami miatt érdemes enni, viszont sok negatív hatása van.