13 thoughts on “könyveim”

1. De jó lista! A Duplamancs még nem jutott el hozzám. És még néhány kötet, amikre kíváncsi vagyok. Épp most olvastam el a Halálos fehér után a Zavaros vért Galbraith/Rowlingtól, ami voltaképp folytatásnak is tekinthető. Inkább regények ezek, mint detektívtörténetek vagy noárok. (Fölfigyeltem a Zavaros vér-ben az apró, ítélkezés nélküli kis rajzokra pl. a vega lányra, aki vendégségben kiveszi a szemetesből a sütemény dobozát, hogy ellenőrizze, mert őneki olyat “nem szabad”. Ezen mindig fölháborodom egy kicsit. Majd megtudná, milyen az, amikor a “szabad” legfeljebb kéttucat ételalapanyag…) De olvasni jó! Ai Weiwei-t is, meg Rushdie-tól Joseph Anton-ját, a most megjelent cikkgyűjteményt és a fikciók közül egyedül a Quichotte-ot ajánlom még. Meg annyi mást!

   KedvelésKedvelik 1 személy

   Hozzászólás ↓

2. Joanna Bator: Szinte èjsötèt
   Václav Havel: Kèrem, röviden! (Interjúk, visszaemlèkezèsek egyvelege). Nem tudtam, hogy Havel drámát is írt, azt is szeretnèk olvasni.

   A nagy testvèr szülinapi ajándèk volt tavalyelőtt, nagyon izgalmas. Nyáron a Mandible családot olvastam. Hosszú listám van mèg. 🙂

   KedvelésKedvelik 1 személy

   Hozzászólás ↓

3. Paolo Cognetti: Nyolc hegy, pár hete volt a film, utána rohamban a könyv, azóta már más olvassa, olyan élmény volt, nem bírtam megtartani magamnak.
   Az újévi magányban versek, Wisława Szymborska, meg Ivan Iljics halála.
   Most David Abram, Az érzékek igézete, ezt csak most kezdtem.
   Meg az e-könyveim közül válogatok egy kedves rokonomnak, aki kifogyott az olvasnivalóból, ez jó játék mindig, ezúttal felnőttnek.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Mi is láttuk a filmet! Csodálatos!

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • Ó, a filmre mi is hirtelen felindulásból mentünk el, nem is értettem miért telt meg teljesen a mozi, bezárt a Cinema City vagy mi történik, annyian voltak. És tényleg elképesztő.
     A filmben végig olyan érzésem volt, mintha több lezárás lett volna ahogy kibomlott a történet, és azok is üzenetet hordozó kerek részekként értelmezhetőek voltak. Például amikor berajzolja a térképen az utolsó útvonalakat. Vagy mikor Bruno megvalósítja a hegyen az elképzelését, Pietro pedig saját útjára indul. A madarak a végén! A hegyekbe elvonulás azonban olyan klisé, és mégis csúcsra törés és nagy spirituális megvilágosodás nélkül tudják bemutatni. Feloldás, rácsodálkozás persze van. (nehéz nem spoilerezni)
     A könyv ami alapján készült, arról mit lehet tudni? A Bruno karakterét valós személyről mintázták? A szakaszosság követi a regényfejezeteket?
     Hegyek és életív témában kellemesen csalódtam a Magasságok és mélységekben, bár féltem az Erőss Zsolt kultusztól, meg a témájától.

     Karácsonyi, szülinapi ajándékaim olvasom jelenleg, John Green The Anthropocene Reviwed-ját, illetve Papp-Zakor Ilka Majd ha fagy regényét. A téli esték túléléshez szükséges derű árad mindkettőből, szeretem.

     KedvelésKedvelik 1 személy

     Hozzászólás ↓

     • A film a könyv szerkezetét követ nagyon hűen, de kihagy, sűrít. Mellékszereplők, háttérsztorik (pl. a szülők története) vázlatosabbak, nem ismerjük meg őket. Szerintem jó érzékkel hagy ki dolgokat, és amit kénytelen kihagyni, azt is valahogy ihletetten tudja sejtetni, nekem a filmben is érezhetőek azok a motivációk, amiknek a gyökerét adó eseményt nem látjuk megtörténni.
       Nem tudom, Brunót mintázta-e a szerző valakiről, de szerintem mindenki ismer egy Brunót (én is, meg Pietrót is, ezért is ütött akkorát a film), akit nem lehet megmenteni, aki ilyen tragikusan és viselhetetlenül önazonos.

       KedvelésKedvelik 1 személy

     • Ez elég jó sejtetés, utánanézek a könyvnek 🙂 Ahogy változik folyton, hogy Pietro vagy Bruno van jobb helyzetben, az is érdekes, én sokáig nem Brunot gondoltam annak, akit meg kellene menteni.

       KedvelésKedvelés

4. De jó! Kedvem támadt takarítani… Legjobb tanács evör, hogy legyen mindig könyv az embernél. A gitártokomban pl. Maurice Béjart önéletrajza van, buszon olvasom keddenként próbára menet. Valahogy mindig ott nyílik ki, amikor a fickó még csóró volt, és a bérelt lakása ablakán örökké befújt a szél. Volt egy nagyon jó mondata, kb. az a lényege, hogy az emberek azt hiszik, a testnek pihenésképpen az kell, hogy egy szennyezett tengerparton heverjen, pedig valójában táncra van szüksége.

   KedvelésKedvelik 2 ember

   Hozzászólás ↓

5. Köszönöm a (korábbi) Lucia Berlin ajánlást, elolvastam a Bejárónőket és nagyon megragadott, meg fogom venni, hátha egyszer majd a lányaim is elolvassák. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan tetszik a Ne engedj el, én ezt sci-fi-ként olvastam, úgy emlékszem, a belőle készült filmet ilyenként reklámozták.
   Most Atwoodtól olvasom a Burning questions-t, és túl azon, hogy az egyik első esszében a sci-firől mint műfajról is ír, szerepel benne egy kritika Marilyn French From Eve to Dawn című művéről is. Te ismered ezt a szerzőt? Nagyon érdekesnek tűnik ez a könyve. Úgy látom, hogy magyarul csak a The women’s room jelent meg, Nők címen. Az kisebb falat, mint a From Eve…, érdemes elolvasni szerinted? A leírása alapján eszembe jutott még Annie Ernaux, esetleg az ő könyveiről van tapasztalatod?

   KedvelésKedvelik 1 személy

   Hozzászólás ↓

   • Kedves Anna, nem tőlem kérdezted, de ha nem bánod, Annie Ernaux-t illetően válaszolnék. Csak az Évek-et olvastam tőle nemrég, jónak, fontosnak találtam. Kicsivel vagyis hét-nyolc évvel vagyok fiatalabb nála, ám a változások, események, amikről ír, nálunk később gyűrűztek be vagy legalább tudomásunk volt róluk, így bizonyos értelemben kortársak is vagyunk. Sokat megértettem, átéreztem belőle, persze, a személyes, érzelmi oldalát is. Nagyon őszinte!

     KedvelésKedvelik 2 ember

     Hozzászólás ↓

   • Annie Ernaux abszolút, az Évek sok francia vonatkozású részlettel, de nagy olvasmány. A másik, amiből a film lett, Az esemény. A többiekről nem tudok, érdeklődve olvasom, amiket írtok.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • A Ne engedj el szerintem inkább disztópia, mint sci-fi, bár azt tekinthetjük a sci-fi alfajánakvagy a sci-fi ősének. Olyasmi, mint Ray Bradbury Fahrenheit 451-e. Nekem az gimnazista koromban nagy olvasmányélmény volt, és pár éve a Never Let Me Go is nagyon megrázott és elgondolkodtatott. A filmváltozat a közelébe se ér, pedig nem olyan rossz az sem.

     Ishiguro legutóbbi regénye, a Clara and the Sun is olvasható sci-finek, de az is a műfaj filozofikusabb vonulata, szépirodalom (még nem olvastam, csak tervezem, az egyik legjobb barátom nagyon lelkendezett róla).

     Annie Ernaux-tól a Lányregényt is ajánlom, az is megjelent magyarul, nekem nagyon tetszett.

     KedvelésKedvelik 1 személy

     Hozzászólás ↓

6. Köszönöm szépen mindkét választ. A From Eve to Dawn e-bookban egészen vállalható áron kapható, lehet, hogy belekezdek valamikor az első kötetbe. A Nők-ről itt egy kritika: https://isoldeolvas.wordpress.com/2013/12/01/marilyn-french-nok/. Erre és Ernaux-ra is sort kerítek majd.

   KedvelésKedvelik 1 személy

   Hozzászólás ↓

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .