hogyan verték szét a blogomat kis híján a libák

Akik titeket aláztak, ők extrém okosak, menőek az én csürhémhez képest, és jobban is leplezték a dinamikákat. A bűnbakképzést, az érdeket, a hazugságokat, az elvi különbséget, a kiközösítést.

És a sima irigységet.

Akik az ellenem zajló hajszában nem süllyedtek idáig, akik illemből és a látszat kedvéért szépen beszélnek, azok közül csak Antoni Rita próbált rám mozgalmiságot erőltetni, vezérszerepet játszani, transzügyben “némi befolyással lenni a feminizmusra”, előírni nekem a programomat (Nyomásgyakorlás: menjek két- és négyéves gyerekem mellől, egyhónapos gyászban drag queent nézni, legyek nyitottabb!). Betlen Anna és egy-két finnyogó, zörgőre száradt nő a civilnőkről próbált parancsolgatni, megszakérteni, mit hova írjak, mit írjak, milyen vagyok, kit nem szabad bírálni (Bojár Iván Andrást pl. az exszeretője szerint).

Én eközben az őszinte írogatásommal, női közösségemben, edzések szervezésével elvoltam. Egy hibát követtem el az elején: azt hittem, hogy ők is tiszták, egyenesek, a szöveg érdekli őket (amikor még itt tolongtak). Hogy becsületesek, a saját dolgaikkal foglalkoznak, nem kavarnak, a tehetséget elismerik, nem akarnak rosszat, hát hiszen ANNYIRA hízelegtek. És hogy majd ha feltárom, milyen nehéz volt haldokló mellett icipici gyerekkel, ellenséges és számító rokonok között, vagy a testemmel-testképemmel, vagy a házasságom eleje, vagy a huszonéves rajongásommal a Művész úr iránt, vagy ha pár szerkesztetlen fotót kirakok, akkor majd ezzel nem fognak visszaélni, irigykedni, ártani akarni. És akinek ez nem tetszik, az nem is nézeget, les itt.

Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Profilkép: egy másik “csalódott olvasó”, ugyanaz a reménytelen típus. Hatalmas rejtély a profilképét látva, mit utál rajtam, és vajon miért ugrasztható, ha máshol (másik oldalon) érzi meg az erőt. Ezeket nem zavarja, hogy én soha nem bántottam őket?

…történetesen akkor írta ezt, amikor én heti 15-20 órát edzettem, és ez meg is látszott. Ki érti ezt, Katalin, egy REJTÉLY. Ezek a kenetteljes mondatok! De Szentesi és Angéla oké. (A színvonal is?) Milyen könnyű is, ha te középszerű vagy, lenárcisztikusozni azt, akiben van szenvedély, és kiválóságra törekszik… TE skatulyáztál be engem, irigységből.

Férj, “pasik” ellen önigazolni jó voltam, nyomorú életet feminizmussal magyarázni, reflektorfény szélébe tolongva megmutatkozni, helyeselni, közösségre lelni. De ti soha nem voltatok intellektuálisak, sem igazságkereső alkatok, ezért nem is értettétek, amit írok. Egyeseket annyira csak önmaguk érdekelte, hogy nem látták a bloggert, a helyzetet, az elemi tisztességet, semmit, csak a butus ambícióikat.

És miért tette ezt oldalnév mögé bújva a korábbi hű olvasó, ez az “engem is sokan fognak követni, én is csinálok férfiszidó oldalt” wannabe? Mert szakértőt játszik, ezt élvezi, és mert átbaszta egy férfi. Ezek a nárcik milyenek, ismerjük fel, de mi bezzeg, az ő jó és tiszta áldozataik, satöbbi, tudjátok.ettől én már akkor is undorodtam. Csak mert elhagyták. Nőjetek már föl.

Pedig úgy “ismertük meg egymást”, hogy én voltam az ő hősük, az eredeti, ünnepelt bloggerük, akinek micsoda autentikus élete van, neki köszönhetik a megvilágosodást, az elveket, idézik a szavait, metaforáit, megváltoztatják az életüket is, végre ki tudják mondani, mi van az életükben, és írtak, jöttek, ajándékoztak, meséltek, ajnároztak – ez sok volt, terhes volt, és Balázs mondta is: ez át fog fordulni az ellenkezőjébe, természetellenes, hogy ennyire kivetkőznek magukból a rajongásban, és kiteszik önmagukat belém, az én blogomba, és szinte itt élnek, beköltöztek.

Aztán 2014 nyarán az irigység meg az ítélkezhetnék elérte a közeget, több száz, napi szinten ott olvasgató, lelkes nőről beszélünk, ürügyet kerestek, nem bírták elviselni a blog sikerét, a szerelmem méreteit, 2015 februárjától az edzéseimet, és valaki vagy maga a dinamika, ki tudja, az ostobák és irigyek kumulálódó parancsa kiadta a jelszót, hogy engem mostantól lehet ütni.

És akkor ütöttek.

Mindenki örült: hát akkor Csakazolvassamégsem olyan okos, tehetséges, nem is jó az élete, se a lakása, beléje lehet rúgni, most mi vagyunk felül, miénk a helyeslés – van hatalmunk!

Ma ezen röhögök, de nagyon. Tisztaságot, erőt, megélt élményeket, rajzkészséget, jó szövegeket, életvágyat, sportteljesítményt, ötletes agyat, valódi emberi kapcsolatokat nem lehet elvenni. Ott van az a sok erős szöveg, amiken ők úgy csodálkoztak, mind fenn van most is a blogon, alatta az ő három- meg ötszáz kommentjük, ebből persze kétszáz egyszavas-jópofi-híg, de akad ott értelmes reakció is. Én nem mondtam mást, nem változtam meg, nem nyaltam olyannak, akitől aztán elfordultam, nem törleszkedtem senkihez, és nem utánoztam senkit.

Előzmény még Kozma Szilárd sok hónapos, agresszív blogellenes, férjemet sem kímélő támadása 2013-tól, ami elől ők engem “megvédenek” (2014 januárjában), meg is szervezték, persze ők névtelenek tudtak maradni vagy később törölgetni, nem buktak ezen semmit, és ilyen nők, mint Parászka Boróka is engem leckéztetett nyílt kommentekben, rám tolta a felelősséget. (Aztán megélte ő is, milyen a zaklatás, halálos fenyegetés.) Mindenki olyan nagyon tudta, én mit tettem, mit tegyek, és miért, és tolták kéretlenül, fontoskodtak és szenteskedtek. Mindenki értett hozzá. Kielemzett. Vitázgatni járt rám, véleménnyel lenni, elemi határaimat taposva. Olyanokkal vádoltak, amiket nem én csináltam és amik ellen én szóltam is, és azok vádoltak, akik a legjobb (itt mnegismert) barátnői voltak azoknak, akik valóban a nívó alatti kommentelgetést, álneves szórakozást csinálták.

Az “engem védelmezők” valójában élvezték a hajszát, a tolongást, a balhét, majd pont ezzel vádoltak engem, hogy én élvezem és én hergeltem, aki minimálisan szóltam bele, hónapokig semmit, pedig kozmáék engem taglaltak, volt, hogy keményen, de csak magamat védtem mindig, egyébként meg a szerelmemmel voltam egész 2014-ben. Kovács Csilla Hajnalkám hadsereget szervezett unalmában. Ő nagylány, ne szóljak rá, ő tudja, mit csinál! Egyik napról a másikra sértődött meg, valami ürügyet keresett, amikor égett a talaj Kozmáék miatt a lába alatt. Tavasztündér pedig hevesen kívánta az áldozatszerepet. Mindent meg is tett érte, provokálta a szörnyeteget. Volt képe a saját nevében is, a nevemet-adataimat a magáéira cserélve beadni a feljelentésemet Kozmáék ellen, szó szerint (ez is déja vu most). “Tanúnak jelentkezett D. E., lakcíme”, ez is benne maradt, holott D. E. az én tanúmnak jelentkezett. De itt ő a fontos! Miközben ő hiperszuper egyetemen végzett jogász. Akkor azon nagyon elgondolkodtam.

Vagy négy év telt el így, ebben a homályban, közben álneves, aljas, mocskolódó, “a rusnya testedet a művész úrnak is elküldtük, undorodik tőled, imádja Lengyel Csillát, randizik vele” szintű blöffkavarások, több tucat. Bőr alá mászások, csodatestfotó elküldése, szétmanipulált-eltorzított fotóm, edzőteremben utánam leskelődés (!), pletyka, majd engem leskelődéssel vádolás, fizetési jegyzék hiú elküldése (a blogbevétel miatt, ő 580 ezer szaros nettóról), “szerelmedet vendégül látom épp a menő lakásomban, cuki pasi”… én edzettem, mint egy aszkéta, előre néztem, nem panaszkodtam, írtam a blogot, harcoltam a borzalmas 12. kerületi áltisk aljassággal és a szülőtársaim hozzáállásával, és egyre közelebb lettünk egymáshoz G-vel (2014 eleje óta; ma vagyunk két éve szerelemben).

És ezek mindenre, a kutyás emberkínzóktól a Julit terrorizáló kisrohadék osztálytárs (suttyó gimnáziumba került) kiélt, ostoba anyjáig és a férjem és TT családjáig mindenkire rámentek, feljelentéssel fenyegettek, fel is jelentettek; szipkázták és torzították az “infókat” egymást is lenéző emberek, a maratonomat megpróbálták meghekkelni, magukat valami rafinált macska–egér játékosnak képzelve, mindenbe agresszíven belekotyogva “figyelmeztető”, “tükröt tartó” e-mailekben; mutogatták az életüket (szavakban és álnéven, csakis), indulatosan elemezték az izmaimat, a család haláleseteit, a Reed-tagságomat, ahova közel 170 nőt vittem be másfél év alatt ingyen, annyira irigyelték, hogy e-mailt írtak a magyar teremvezetőnek, hogy én gyanús vagyok. Üzengetnek, célozgatnak minden posztban, de nem szólnak hozzám, “letiltottam mindenhonnan”, mégis nekem mutogat, rám vonatkozik az élete, naponta nézi, edzettem-e, hol voltam, miről írok, van-e új rajz. Szentesi ostoba trollhordáját rámeresztették (ja, mert a Szentesit tilos kritizálni, bármilyen kétes üzelmei vannak is és bármilyen témátlan is a tevékenysége, rossz mondatokban, csak elájulni meg sajnálni szabad, ő védve van, az ZAKLATÁS, csak velem lehet bármit megtenni*). Drukkoltak, tapsikoltak a közös ellenség ellen egymásnak, irigy, fel nem nőtt, buta libák, és én legyek elegáns meg sziszterhúd… aha.

Magam ellen akartak fordítani, elvágni önmagamtól, ne hihessem, amit biztosan tudok az íróságomról és a szándékaim tisztaságáról – és amit nem sokkal korábban pont ők és pont izzó rajongással ismételgettek. Most meg a tönkretétel vágya, a fehérizzásig. Hátha ettől ők lesznek jobbak, fontosabbak, relatíve. Nem csak azt értelmezték, mi történik velem (mintha tudnák, mindent, összefüggéseiben, az életem eseményeit magyarázták nekem álnéven), hanem azt is, hogy én miért érdemlem meg ezt, én váltom ki, hogyan kell, lehet reagálnom (hallgassak, nem kell verébre ágyú – amit ellenem csinálnak, az veréb!), ezt vegyesen szemtanúk (próbáljam meglátni Villőben az embert…) és maguk az űzők is. És persze elmebeteg vagyok, sajnálnak, zárt osztályon a helyem. Alakult egy csoport is, ha nem csak magammal foglalkoznék, látnám, ami a szemem előtt van, hihihi, itt a blogon van egy áruló, nekem nyal, de velük szid, hahaha, és nekik policyjük van, egyszer csak ír minden előzmény nélkül egy álnév, és tájékoztat, így akarja, hogy tudjam, lássam, gondoljak rá. Amúgy az összes (több száz) közül ez a legdöbbenetesebb álneves e-mail, pöffeszkedő többesszámmal, “Szia”:

Már nem vagyok balek. Olyan életem lett pont, amilyen az előzményekből következik: ilyen sodra nem volt még az íráskedvemnek, felnőtt az első gyerekem, csillog, el tudom őket tartani, csodaszépek az estéim és a hajnalaim. Nem félek senkitől, nem vagyok zsarolható. Velem már mindent megcsináltak. Mindig van munka, de nem kell állásért kilincselnem (nem is tudnék, tönkretették a footprintemet, ez volt a lényeg, ilyeneket ágyaztak be a google-ba, hogy “gerle éva szájszag”; ugyanezt nekem is e-mailekben). Csilla ül a szeméttelepen 95 kilósan, csapkodja a billentyűket már húsz éve szarkavarva. Tamás végképp a lehazudott múlt foglya, behúzták a szarkavarásba a libák, külön regényfejezetem az ő eltorzulása. Retteg, feljelent engem

…bíró előtt azon hisztizik, hogy LERAJZOLTAM A TÚRÓGOMBÓCOT, kiröhögik a kollégái. És őrjöng, mert bemutattam, milyen a megkésett kamaszkor, a kódolt náciskodás.

Azt hiszik, be tudnak kussoltatni, megerőszakolni a blogomat és a múltat, és el lehet takarítani, mi történt. Hogy majd nem lesz világos mindenkinek, kibe és mennyire voltak szerelmesek, mi az ő felelősségük, hogy is lett nekik feminista blogjuk, “közírásuk”, mennyit nyaltak, mi mindent tanultak itt, mennyire áradoztak, amikor a kastélyban jártak, hogy nézték döbbenten az élet, a lakás méreteit, a könyvek ezreit, ki lektorálta ingyen a siralmas novellákat és szakdolgozatukat, ki adott teret bénácska kezdeményezéseiknek, ki volt mindig türelmes vagy maximum hallgatak a középszerűekkel szemben, mert ezek használtak engem, de olyan is akadt, aki kijelentette, hogy mivel én állítom, hogy G. és köztem nincs pasizós kapcsolat, és neki tetszik G., elkérné a telefonszámát.

A krónikás, aki látja, és le is írja, mi történik, nevet a dühtől és frusztrációtól fuldokló Villőn, aki már elsőben is másolt rajzórán, és negyvenhét évesen meg azt másolja, hogy edz, hogy fontos, amit gondol és hogy szerelmes. A krónikás az erdőbe fut, és vissza is, úgy van meg a tíz kilométer. Kinyitja a szemét, és pont akkor ő is… hogy lehet valaki, valami ennyire szép? “Szeretsz?” A krónikásnak nem fáj semmije. Villő valami állítólagos régi balesete miatt jajgatva fekszik hetekig, rehabnak nevezi a sportot, “végre nem szed gyógyszert”, és sajnáltatja magát. Kenegeti, amikor leáll hetekre, hogy mi van a következetesen betartott, az én edzőm, Ed által (!) felügyelt edzésprogramjával. Program, pogrom, e kettő kell neki.

* Szentesi Éva nem az eredeti, 2014-es kavarásnak a része. Őt a hamis influenszerkedése, közéleti tehetségtelensége, a személyes tragédiái marketingelése, rút monetarizálása, a hiszékeny nők felhasználása, az életmódi blöffjei, bukfencei miatt bíráltam, mindig tartalmilag, nyíltan, a blogomon. Meg az egész wmn-t, ritka pocsék lett. Ha ez az alter női nyilvánosság, akkor én másodlagos szégyent érzek. Ő is olvasó volt, erősen szétnézett ott, kommentje is van, de nem vett részt a blogdinamikákban.

12 thoughts on “hogyan verték szét a blogomat kis híján a libák

  1. Angéla, hatalmas öncsalás azt gondolni, hogy neked a nagy igazságokhoz bármi közöd van és téged ez feszít. Te az én blogomon láttad, hogy lehet hatásosan, női témákban, leszarósan írni és ezzel népszerűvé válni, aztán pedig azt hitted, csak erőszakolni kell műveltség, tehetség, igazi gondolatok nélkül, és neked is lesz, ezzel párhuzamosan ellenem uszítottál és meggyűlöltél. Ez sorsméretű adósság, és soha nem lehetsz boldog, de neked ennél nagyobb is van, a félreértett feminizmus, az erőszakos neszülj üvöltözés, és ettől nem függetlenül a 2016 júliusában történtek.

    Neked csak szűk érdeked, fel nem dolgozott és jogos bűntudatod és traumád van, és ennek igazolására kell a sok duma. Hogy mások se lehessenek jól az anyaságukban, mások is féljenek, mert te szarul keresel, cseléd vagy, sodródsz, tehát kápó az, aki karriert épít, nem szakad bele az életébe, és nem panaszkodik naponta a neten.

    Minél távolabb kerülsz a magadnak bemesélt, sokat ismételgetett, nagyzoló szólamok révén a valóságtól, minél komolyabban veszed a senkit nem érdeklő “újságok” megkereséseit, minél inkább szakértőként nyilatkozol olyasmiről, aminek az általános iskolában elsajátítható összefüggéseit sem érted, annál biztosabb, hogy örökre boldogtalan maradsz. És alakoskodnod kell, játszani a harsány jópofát, elhal az igazi éned. Mindenki leveszi, hogy te nagyon szarul vagy, és nem csak azért, mert sokat írtál, hogy sírsz, depis vagy, magányos vagy, nem sikerül kapcsolatot találni, mindenhonnan kirúgnak. Elveszi a küldetésed súlyá,. hogy te ismert blogger attól lettél még 2011-ben, hogy a szeretőmvan blogon kiabáltad ki, hogy a háromhavonta váltogatott, a kocsi hátsó ülésén kielégített, nős Zsolti/Peti/Attila stb. “nem kapcsolódik”, “nem hív vissza”, azonban vett neked mosógépet. Hogy aztán háborogj az én szerelmem, “a kertvárosi apuka” családjának szentségén, és az én bevételeimet elemezgesd…

    De az is szép volt, amikor az én nős olvasómmal akartál bepasizni az én teraszomon, meghívtad ide, úgy, hogy nem egyeztettél velem, és még tőlem kérdezted meg, szőrtelenítsd-e a csunyádat (vajon hol tervezted a mit?).

    Senki nem dől be, aki látott, olvasott téged 2012-14 körül, látta itt a rajongásodat, írás és hírnév iránti vágyakozásodat. Márpedig az itteni többezer kommented miatt elég sokan. Később meg Szentesivel és Tamással az iszonyatos uszítás, hazudozás. Logikus volt, hogy engem kellett befeketíteni, máshogy nem jött ki az egyenlet.

    Azért gyűlölsz, mert én ismerem a turbócilike életed összes fordulatát, az irigykedést, a rosszindulatot, a habókos terveket, és nem voltam túl megértő ezekkel akkor sem.
    Azért gyűlölsz, meg nekem volt ötletem, életkedvem, szerelmem, izmom, jó fej gyerekem és nem tudtatok nemhogy eltaposni, de elkedvetleníteni sem.
    Azért gyűlölsz, mert én le tudok menni hídba, te meg csak hazudtad.

    A wayback machine által archívban még olvasható a szeretőmvan blog, roppant szórakoztató.

    Kedvelés

  2. “eltartott kisujjú íróközeg” Ezt lefordítom: Angélát nem vállalta még a felhőcafé sem.
    Mindamellett, hogy nem tudja, kik az igazi írók, nívós kiadók, de ezzel flexel mindenhol, hogy ő mekkora sikerszerző. Az fúj Fejős Éva!
    A nő, aki nem tudta, miről beszél, de azt sem, hogy ő maga mit tud, nincsen reális önképe, nem tudja, mihez képest.
    Viszont a giccstermelő mohó üzemet meg kell magyarázni.
    Angéla nem tudna öt kortárs írót felsorolni, mármint a neten keringő libákon kívül, akik nem írók. Soha nem érdekelte az Egy dög című versen kívül semmi (az is csak mint inkvizíció), soha nem olvasott semmit. Így lettek az igazi írók eltartott kisujjúak, az Álomgyár meg színvonalas szövegek kiadója…

    Hova helyezed magad?
    Ne menj plázamoziba, ne vásárolj wannabe írókat!

    Kedvelés

  3. Jaaaj, mikor így szentté avatja magát, BELEFUT, CSAHOS KUTYA, és nem érti, mi a baj vele, miközben
    – az egész üzenet úgy van kitalálva az elszúrt életből, eltorzult érzékeléséből, hogy provokatív legyen, “felfigyeljenek”, csupa puffogás, jópofa agresszió, elégedetlenség és mardosó bűntudat. Semmi hozzáértés, valódi gondolat,
    – az én olvasóimnak írogatott sunyiban, akik semmit nem akartak tőle, hogy engem “leleplezzen”! És be akarná tiltani, hogy egy publikus, politikai állásfoglalásról más embereknek véleményük lehessen.

    Te, Angéla, nem való neked az internet.

    Ő újat mond, nem érti, őt miért bántják, pedig ő segít az anyákon! Micsoda mocsok mindenki, aki nem áll mögé bólogatva, nem röpíti az ismertséget, pénzt, hiúságot???

    “Frusztráló egy szar életbe ragadni”, mondta, kezében fertőtlenítő kendővel, felfekvésre való krémmel, tönkrement vonásokkal, de rúzzsal, idétlen sapkában, kantáros nadrágban, farmermellénykében tréfásan szökdécselve jópofának szánt videóban… “Elég szaranya voltam akkoriban”, “mostanában sokat sírok”.

    Szeretőgyalázéás – amikor én voltam. Amikor ő volt, a Lada hátsó ülésén társkeresőn megismert, nős férfiakat elégített ki, az oké volt, és most oké “Bori” is, sőt, igazi hősnő.
    Ez a legfagyibb lektűr alatt van.

    Ja és tudod, kinek öregebb a teste…? Aki gúnyolja másvalaki életörömteli edzéseit, “fusson, akinek hét anyja van”, miközben azt hazudja, mindig le tudott menni spárgába és hídba. Azé.

    A mentális állapot, hát… Nekem nem úgy tűnik, hogy aki nem szült, az jól van. Pótcselekvéseket és mély megbánásokat látok, meg sok cisztát, rákot. Te hogy látod?

    “Angela Murinai szerzői

    Valahányszor belefutok azokba az emberekbe, akik csahos kutyaként a nyomomban járnak, hogy minden, a könyveimről megjelenő cikk alatt a személyemet, életemet és írásaimat mocskolják azon gondolkodom, miért fontos valakinek, hogy anélkül hazudozzon egy könyvről, hogy azt olvasta volna, vagy annak írójáról úgy, hogy akár egyetlen órát eltöltött volna vele?
    Miért fontos EGY NŐNEK, hogy egy olyan könyvet mocskoljon, ami azért íródott, hogy MINDEN NŐNEK, ANYÁNAK, még neki is, a trollnak az élete könnyebb legyen? Hiszen ha beszélünk az anyaság intézményének nehézségeiről, az az első lépés ahhoz, hogy az anyaság intézményét megreformáljuk. És nem, az Anya szív nem arról szól, hogy ne szülj (ezt egyetlen mondatban el lehet mondani, nem kell hozzá másik 300 oldal). Ha valaki ennyit képes ebből leszűrni, annak komoly gondjai lehetnek a saját életével. Talán elsősorban azt kellene megvizsgálnia, ő hogyan viszonyul a saját anyaságához. Mi az, amit még maga elől is elhallgat olyankor, amikor hörögve ócsárolja azt, aki jobbá akarja tenni az anyák életét.
    Én értem, hogy frusztráló egy szar életbe ragadni, hát éppen ezt mondom én is, hogy jelenleg a társadalom arra használja az anyaság intézményét, hogy túszul ejtse és egész életükben ingyen használja a nőket, de könyörgöm, az életed nem lesz attól jobb, ha a rossz hír hozóját rugdosod!
    Csináld utánam, amit én bejártam, ne engem gyűlölj. Én csupán nagyon sajnállak. Sajnálom, hogy ennyire szörnyen érzed magad.
    👇🏻💛👇🏻
    A HVG online felületén részben olvasható a nyomtatott cikk, köszönet érte Matalin Dórának. Olvassatok Anya szívet. Nincs elkenés, nem röhögünk, mert az, amit az anyákkal tesz a társadalom, az nem vicces, hanem felháborító és lehangoló.
    Most olvastam, hogy mire az anyaság húsz éve letelik, nagyjából tizenegy évvel öregebb egy gyerekes nő teste az ugyanolyan korú gyerektelen társáénál. A mentális állapotról nem is beszélve (lásd a neten őrjöngő boldogtalan anyákat)
    Atyaisten. Tizenegy év!
    .
    A könyv itt rendelhető:
    https://teakiado.hu/felnotteknek/anya-sziv/

    Kedvelés

    • “Csináld utánam, amit én bejártam, ne engem gyűlölj.”

      Nem kérünk olyan tragédiát, és valamiért nem is velünk történt, hanem a gyerekmegbánó kamuírónővel, a “hagyjatok már békén egy délután a feminista barátnőmmel!” csodalénnyel. Akinek forró lett az alföldi homok a talpa alatt, mert itt mindenki tudta, milyen láncreakció vezetett a tragédiához.
      Aki itthon idáig vitte, és egészen addig ebben volt, míg a blogomra rá nem talált:

      Ti Gerle Éva tönkremenését reméltétek és hajszoltátok mocsok hazugságokkal, vádakkal, sutyorogva ostoba férgekkel és elhízott vidéki libákkal, nickneveken, évekig, eszközökben nem válogatva.

      Szerinted ki nem látja, hogy mitől vagy frusztrált?

      És nem csak azért, mert koppintás vagy. Gerle Éva kisportolt testét, a hasát, combját, haját gyaláztad 50 évesen és fröcsögtél, hogy kézen áll. Sisterhood! De akit irigyelsz, azt lekápózod.

      Frissen elismerted, hogy soha nem olvasol, mert az időt elviszi a cselédmunka meg a jópofáskodás.

      Mindenki tudja, miért ordítozol. Mindenki tudja, hogy neked szenvedés volt az anyaság, és arrogáns, kivagyi, lusta és tufa fiaid lettek, de az enyémet nézegetted és találgattad gonoszul, miért magántanuló… engem mocskoltál az Index fórumon évekig.
      Úgy érted, például én csináljam utánad, én? Akit te leloptál és igyekeztél lejáratni?
      Még a nyomorú WMN-en is az igazán szerény képességű Tóth Flóra is ellened írt cikket!

      Kedvelés

  4. Ő (bajuszcic) gyávábban csinálta, de ő is lopós (fotós, blog, szerelmem), és iszonyú sznob. Elmerült a tévhitben, hogy ő kivételesen szép és tehetséges, és neki jár a sztárság, a hírnév, a csodálat. Dékás korában Mandula Viktorral cirkuszolt tévéstúdióban elképzelhetetlenül alacsony színvonalon. Hisztizett a sport miatt: én az arcába tolom, hogy ő is megcsinálhatná.

    Bizony, megcsinálhattad volna. Ha nem is pont azt, úgy, mint én (bár egy gyerekkel könnyebb lett volna), de valamit. Nem, te a gyerek előtt a mérlegen állva, rúzzsal hisztizel a kinézeteden, és rám célozgattál sunyin. A lányod még menthető!
    Kilenc évvel később mutatom, mi lesz a kifogáskereső hisztikirálynőkből. Lassan negyven leszel, bele kéne csapni a lecsóba!

    Kedvelés

    • “”MERT JÓL KELL TUDNI VÁLASZTANI”

      Mondja a kommentelő, aki ezzel úgy lesz troll, és áldozathibáztató, hogy tulajdonképpen fogalma sincs róla. Ma is belefutottam egy ilyenbe. Azt mondja, „egy bizonyos értelmi szint kellene ahhoz is, hogy a megfelelő társat tudja kiválasztani az ember maga mellé.”
      Eszerint mindenki, aki bántalmazó kapcsolatban él, akinek nehéz az anyaság, akit vernek, akit kihasználnak, az egyszerűen nem jól választott. Ennyi.
      Az első probléma, hogy nem lehet jól választani.
      Te sem JÓL VÁLASZTOTTÁL, kedves jól választó, hanem szerencséd volt. Vagy ha igen, ha te aszerint választottál partnert, hogy majd mennyire jársz jól vele, akkor ez valami olyasmi, mint amikor gazdag férjet keresünk, nem? Khm… Csak mondom, hogy jelentősen sok nő (és férfi) van, aki nem hasznossági alapon választ, hanem szerelmes lesz, és aztán hozzámegy ahhoz, akit szeret. És mint tudjuk, a legédesebb udvarlók közül kerülnek ki később a legelvetemültebb bántalmazók. Bizony, egy fickóról sem tudunk, aki úgy megy az első randira, hogy Hello, Béla vagyok, bántalmazó. Leszel a feleségem, vagy menten agyonverlek?
      Na, ugye. Van, akinek egyszerűen k’rva nagy szerencséje van.
      Az tehát a gond, hogy van ez a szépen becézett áldozathibáztatás, amit úgy mosdatnak szelídebbre, hogy azt mondják, az igazságos világba vetett hit.”

      Írta Angéla. “troll”
      Döbbenten pislogok.

      Kedvelés

  5. Családról írok, meg a macskás klímavédők csúsztatásairól.

    Őrjöngő, ugyanakkor ájtatosan jóságos önértelmezés: ő csak segít! És: autizmus! vagy ADHD! Ezeket mindig előrántja, amikor látványosan undorító a hajszája ellenem.

    Figy, Villő, ha tényleg segíteni akarsz, és szerinted sokan vannak a gyerekek, egy kötelet sodorjál meg jó erősen.
    Az én “szaporodásomról” szálljál le.
    Iszonyodik tőled mindenki. Nem szégyelled magad, hogy te, elszáradt kóró, akarod megmondani, ki hányat szüljön, és még erkölcsi mázzal is leöntöd?

    A klímaválság nem arra van, hogy az elrontott életedet igazolják. A környezetvédők erőfeszítései meg pláne nem.

    Annyira szennyező mindened. A dicsekvésed, a kompenzálás, a tehetségtelenséged, hogy lassan ötven évesen fogalmad sincs, mit akarsz, hogy nemlétező ágban szakértőnek akarod eladni magad, hogy hazudsz szakmáról, magánéletről, sportról folyamatosan, hogy harcnak fogod fel a közösségi médiát, üzengetsz.
    Oké a kudarc, de te befogni sem bírod és hazudsz.

    A “gepárd” vetélkedés, te magad mondtad, hogy neked ez verseny. velem.
    kifigyelgetés, a rengeteg betegség mint kifogás, de soha nem teszed fel a kérdést, hogy a téves életmód, tudod, amit agresszíven hirdetsz, mivel járult hozzá ehhez. Közben dicsekvés, hogy milyen egészséges vagy. Most akkor melyik? Hát száz fölötti a nyugalmi pulzusod, annyira nem edzel!
    A kényszeres reagálás, a tehetséges nők, anyák intenzív gyűlölete, a kampányszövegek, a társadalommérnökösödés.
    Elemi színen nem érted a világot: egy bármilyen társadalomtudományi szak 101-én kiröhögnének a hisztis, szubjektív nézeteiddel, a jóságosodással és az önmagasztalással, amire a gondosan kiválogatott, előnyösre fogalmazott “tudást” használod.

    “Kirúgtak, nincs pénzem, nem maradt státusom, amik miatt annyira nagyképű voltam”, de BELÜL ELÉGEDETT VAGYOK:

    Vegán ráerőltetés propagálása:

    – az hiányzik még, amúgy is fekvő, alig mozgó, sorvadó embereknek még kevesebb fehérje, silány szénhidráttal!

    Kedvelés

  6. A megérkezett Villő, akinek 2016-ban spirituális ébredése volt, talpig ayurvéda, és a nők támogatásáról, belső békéről hablatyol.
    Fenyegetőzik, miközben a hízásomra (?) céloz, aminek Ő TUDJA AZ OKÁT.
    Villő, a nagy helyzet az, hogy bebuktad a feljelenésedet. Ezt mindenki tudja, így is kezelnek.
    Te híztál meg, és te szégyelled. pedig te sportlédi vagy, aki minden nap két órát késekkel hadonászik. Garminod is van.
    Mi több, egyszer voltál egy közepes hegyen!
    Én soha nem szégyelltem, nem is rejtegettem, hogyan változik a testem. Ami neked fáj: hogy nekem még hat kiló plusszal is kockahasam van.
    Igen, jól értitek: ő a szép, szőke lány. 😀 Őt ezért gyűlölik!
    Noha én Budapesten és annak környékén jártam iskolákba.
    Vajon mi sértheti ennyire? Miért szövetkezik a net pöcegödrével, a prostituált Fekete Noémivel?

    Kedvelés

  7. Nem sikerült lefogynia, semmilyen komoly diétához, se edzéshez nem volt benne kitartás, tudás, csak a babonákban hisz, tehát dühöng az alacsony szénhidrátú étrend ellen. Bármilyen, vesszőhibákat dúsan alkalmazó megmondó gagyi idézete jó lesz!


    Kedvelés

Hozzászólás a(z) csak az olvassa bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .