minden nap egy kérdés 3.

Közzétéve Szerző:

Ez csak kis színes. Készül egy másik poszt is.

a blogger válaszol

te számolod a lépéseidet?

Igen, végig az összes maratont, félmaratont is, a két tavaszi versenyt kivéve. Ezt szoktam meg, 2002-ben kezdtem így futni. Olyan a fejemben a számolás lüktetése, mint egy háttérapplikáció. Ahogy a jógaórán a patak csobog és szeráfok furulyáznak, csak ez nem modoros. Ez józan, racionális, mint az anyai családom. Segít fókuszálni, elringat, mint a meditáció, én amúgy is furcsán bensőséges viszonyban vagyok a számokkal. Közben tudok másra is gondolni, a tájat figyelni, elmélyedni, vagy akár beszélgetni is.

Mást is számolok: lépcsőket, úszástempókat; szaunában a lélegzetemet (arra törekszem, hogy hat másodperc legyen a ki-belégzés ideje). Ha ki kell tartani, akkor jól jön ez a technika. (És el se mondom, még miket.)

A távot nem tudom, se a tempót, amikor futok, nem használok kütyüt, így a lépés a mértékegységem. Engem a futásban az a jellegzetes tudatállapot és a megszakítatlan jellege érdekel: végig benne vagyok, nem szeretek a kutya kakilása, ivás, pisilés, forgalom miatt megállni, és egy lépést se gyaloglok.

A tempóm sem érdekel, nem vagyok kompetitív egyáltalán, magamat sem akarom legyőzni. A futás élményéért futok, versenyen a tömeg és a pálya élményéért. Figyelek a testemre, és szeretem, ha könnyed és jóleső a futás. Nagy ritkán futópadon gyorsítok, ott egyébként nem mindig számolok lépteket, de tegnap például igen.

Amúgy néha gyorsítok az erdőben is, de nem esik jól, nem úgy szeretek futni. Nyugodtan nevezhetjük ezt kocogásnak amúgy, vagy lehet, hogy én nem szeretek kilépni a komfortzónámból. Nem bánom. Az a célom, vagy inkább ennek a spontán gyakorlatnak a haszna, hogy évtizedes távon, sérülések nélkül, jólesően, kiégés nélkül tudjak futni, ne legyen benne stressz, soha ne utáljam.

Nem azért írok a lépésszámlálásról, mert másnak mint módszert ajánlom: nem ajánlom, ez egyéni furcsaság.

7 thoughts on “minden nap egy kérdés 3.”

  1. Nekem a km a maniam, nem nezem az idot, tojok ra idegesit. Van h mellem szegodik valaki futni, a vegen megszokta jegyezni, h o 21 km hasonlot fut mint velem, valaszkent mondtam neki, h en meg 42km futottam a heten, nem erdekel az ido. O akar velem futni, en egyedul jobb szeretek. Ha legkozelebb ismet csatlakozni szeretne es jon nekem az idovel akkor jelezni fogom, hogy ne fusson velem. Dontse egyedul a csucsidejet…. nem szeretem ha ram akarjak tolni a sajat frusztraciojukat. En baromire orulok, h ennyiket teljesitek. De ez igy nekem jo. Tudom a teruletem ahol futok, egyedul, es nincs kedvem versengeni , meg olre menni, szoval nekem unalmas amikor egyeni testfelepitest sem vesznek figyelembe, hanem fanatikus modon valakikra hasonlitani akarnak, es nem jon ossze nekik, es akkor frusztralodnak… kizarom magam ezektol es ezekbol. Nekem sem errol szol! Tobb es mas zajlik a futasaim alatt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  2. Szia, rég voltam erre, bocsi. Ha ezt elmesélném…. de inkább azt mondom el, hogy én nem tudok futni, kb 30 kg felesleg van rajtam, inkább gyaloglok, és súlyzós edzésre járok. Tavasszal vettem lépésszámlálót, és minden nap felírom az eredményt, napról napra, hétről hétre jobb. Lehet hogy majd egyszer futni is fogok megint.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  3. “Mást is számolok: lépcsőket, úszástempókat; szaunában a lélegzetemet (arra törekszem, hogy hat másodperc legyen a ki-belégzés ideje). Ha ki kell tartani, akkor jól jön ez a technika. (És el se mondom, még miket.)”
    Ez nagyon érdekes: azt hittem magam vagyok ezzel a beakadással. MINDENT számolok. Észre sem veszem. Pucolom a zöldségeket, számolom a mozdulatokat. Lépcsőkön a fokokat. Ceruzát hegyzek. Nézem a mosógépet, forog, hányat fordul. Nem azért, mert érdekel, meg sem jegyzem. Közben egyéb a fontos. Csak megy a számláló…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .