még mindig, sőt

Közzétéve Szerző:

Még mindig militáns vezényszavak röpködnek és hadászati értékrend uralkodik az általános iskolás testnevelésórákon.

Újabban felnőtt egy tanárnemzedék, akik közül néhányan megpróbálják az erővel, a kíméletlenséggel, a megfélemlítés légkörével, a szociáldarwinista értékrenddel szemben a kooperációt, az empátiát és a pozitív motivációt gyakorlatba ültetni. De hol vannak ők?

Még mindig, de meddig van még ez, hát egy válság sem elég? az van, hogy belépek egy boltba, még exkluzívba is, és az eladónő telefonál, és még sok másodpercig, és akkor sajnálkozva mondja, hogy jöttek. Olyan szerencsétlenül lehet ilyenkor ott állni, hát meg se sajnál? Vagy: két eladónő, bolt egyik sarkából másik sarkába átkiabál, holmi Ricsikről és Petikről, hétvégi afférokról, remekül elmulatnak, míg az áruval babrálnak, én ott se lennék, kínban érzem magam, zavarok? Hol a bolt, ahol örülnek nekem, de nem nyaggatnak?

Még mindig az van, hogy a taxis nemhogy a húsz- meg a tíz-, az ÖTezres láttán is felszisszen, cöccög: nincs kisebb? Mindenki húszassal fizet. Mondom, de ha tényleg mindig, akkor miért nincs ennek megfelelő váltópénz soha náluk?

Még mindig az van a bíróságon, hogy ha nem olyan logikával válaszolok a pulpitusa magaslatán ülő bírósági titkár kérdésére a szemembe vakító napfényben, mint amire ő számított, akkor a fejét csóválja és azt mondja: Látom, beszédes. Három összefüggő, az ügy szempontjából lényegi mondatot mondtam.

Én pedig visszaszólok újabban.

Még mindig cselédként vannak dolgoztatva feleségek ezrei, vagy ha nem teszik, érzelmileg súlyosan szankcionálják őket. Még mindig lehet azzal jönni egy politikai vagy kommentvitában, hogy a szóban forgó nő nem szép, erőszakos (= elmondja, amit gondol), esetleg kurva.

Még mindig margarin van a menzák tízóraiján, mert az egészségesebb. Régóta tudjuk: nem egészségesebb, keserves íze van, ellenben olcsó.

Még mindig nem találták fel az egyben lejövő tejföltetőt és az örökké nedves törlőkendőt.

256 thoughts on “még mindig, sőt”

  1. És milyen remek, hogy most már 5 darab testnevelés óra van hetente az állami oktatásban, ám valahogy a sportot mégsem tudják megszerettetni a gyerekekkel, sőt.
    És igen, számtalan boltba nem megyek többet ilyen tapasztalatok miatt, meg amiért rendszeresen “a főnököt” szídják. Csakhogy valahol vásárolni is kellene.
    És igen: két napja a 7-es buszon szerettem volna élni a jegyvásárlási lehetőséggel, 450 forintos áron vettem volna, 1000 forintos bankjegy volt nálam. Nem élhettem, közölte a morcos buszvezető, mert nem tud visszaadni, miért nincs nálam pontos pénz? Babakocsival voltam, kisgyerekkel, és jegy nélkül utaztam egy elég hosszú szakaszon. Ha ellenőr jött volna, egészen biztosan nem úsztam volna meg büntetés nélkül.
    Naponta kesergek az ilyen és hasonló visszásságokon, és bosszankodom, és lázadozom, és elmondom a véleményem, és azzal maradok.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A buszvezető esetében érthető, hogy nincs nála váltópénz.
      Egy-egy körben feltehetően csak elvétve vesznek a buszon jegyet a BKV-nál, hiszen sokkal drágább, mint a vonaljegy. Ezért a pénzforgalom kicsi. Szerintem ha előzőleg valaki már vett volna nála jegyet, tud visszaadni.
      Azt se felejtsük el, hogy a buszvezető gyakorlatilag védtelen az esetleges támadások ellen. Mit gondolsz, mennyire lenne veszélyes, ha tudnák az emberek (bűnözők), a sofőrnél pénz van?
      Éppen ezért direkt felhívják az utasok figyelmét, hogy pontos összeggel akarjanak jegyet venni.

      A többivel (a postban és a kommentben is) teljesen egyet értek.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Számomra nem érthető, mert akkor ez egy meghirdetett, de valójában nem létező szolgáltatás. Ha a BKV tudja, hogy ez – praktikum vagy biztonsági okok miatt – nem kivitelezhető, akkor szűntesse meg. Nem húszezressel mentem oda hozzá, hanem ezressel, de ötszázasból sem tudott volna visszaadni. Egyébként hol hívják fel a figyelmet arra, hogy pontos összeggel fizessek? Nem láttam ilyen kiírást.
        Ha pedig a veszélyességet nézzük: ilyen alapon jogosan retteghetnek például a taxisok is (és talán rettegnek is), de valójában a bolti eladók is mind, hiszen a bűnözőkkel szemben ők sincsennek nagyobb biztonságban, mint buszsofőr társaik.
        És akkor még nem említettem Annuska kiömlött olaját a villamossíneken, ami elől aztán senki sincs biztonságban. Élni veszélyes, én viszont szerettem volna buszjegyet vásárolni.

        Kedvelés

    • Megint csak rendszerszintu a rohadas, hiszen a 21.szazadban a bkk meg mindig nem volt kepes megoldani az elektronikus jegy eladast, modern, rugalmas berletrendszert, az alkalmi uatazok kenyelmes, gyors jegyvaltasat.
      Jelenleg ennek nagy aldozatai azok a buszsoforok, akik meltatlanul keves penzert, tisztessegtelen szerzodesek alapjan, kizsakmanyolva kenytelenek dolgozni.
      Ebben a helyzetben a sofor egyeni jo erzese, egyeni dontese, hogy megoldja a kenyelmes jegyvaltast, a valtopenz tarolast, de azt gondlom termeszetszeru, hogy ezzel meg egyfajta bojkottot is alkalmaznak, mert igazan pup a hatukra a jegy eladas.
      Az kulon vicc, hogy az ellenoroktol nem lehet jegyet venni!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nalunk bevezettek az elektronikus kartyat a tomegkozlekedesben de nem lehet feltolteni csak a bodeknal-interneten nem.Persze a jegyarusoknak hetvegen nincs programjuk…

        Kedvelés

  2. Ulok tegnap, videki nagyvaros szaunajaban. El is arulom, kecskemet a helyszin.
    Izzadok, a sarokban, lathatatlansagba burkolozom. Jo. Jo nekem!
    Bejon egy oreg ferfi. Helyi nevezetesseg lehet, mert erezheto a szaunaban, hogy udvozlik, orulnek, egyik no szinpadiasan helyet csinal neki, holott szamtalan hely kozul valaszthatna. Odaer, hozzam kozel, sarokban vagyok. Ekkor vesz eszre engem es talan a mellettem ulo lanyt (aki egyebkent a ferjevel van, vagy gyereke apjaval, es elotte mar parazs szovitajuk volt, aminek a lenyege az volt, hogy amit a lany kitalalt az hulyeseg, nem, nem oda mennek nyaron, a pasi lehuzo komunikacioval fikazta a lany otletet, oh de ismeros!) es azt mondja az oreg ferfi
    “Jaj, hat itt csinos holgyek is vannak!”
    Erre en:
    “Meg csinos urak is, nyilvan!”

    Az oregnek helyet csinalo asszony zavartan nevetgelve, “hat igen, akkor mondjuk mar mi is valamit, hehehe”
    Erre en:
    “Nem, en nem szerettem volna semmit mondani, reagaltam. En csenben szeretnek szaunazni es nem gondolom, hogy el kell turnom, hogy a kulsom itt tema legyen. A testem, a kulso megjelenesem nem kozbeszed targya, nem koztulajdon.”
    Na erre meg inkabb zavart vihogas, a no probalt tompitani es meg egy masik pasi is kozbeszolt, hogy ebben semmi serto nem volt, a nok meg aszem meg mondtak, hogy nem ertenek, miert nem orulok, ha csinosnak tartanak.
    Meg annyit mondtam, hogy notarsak is igy latjak, eleg szomoru, tovabbi jo szaunazast.

    A vicces az volt, hogy a masodik korben a kornyzettudatos autozasrol beszelgettem csendben egy szaunazo tarssal es abba udvariasan, nem tolakodva, de erdemben bekapcsolodott a csinosozo oreg pasi. Szoval vegul aradt a szeretet! 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “miert nem orulok, ha csinosnak tartanak.”
      Hát most mi a baj? Ő nem örült annak, hogy csinos pasinak tartják? Kölcsönösen örömet szereztetek egymásnak, nem (orálisan)? Örömésbódottá!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Nahát, árnika, te csinos hölgy vagy?

      Amúgy, ha már szóba jött, lenne egy kérdésem. Én utálom az olyan bájgúnár pasasokat, akik feszt minden nőnek otrombán bókolgatnak, ráadásul általában ez a típus a boldog-boldogtalant puszizkodó, lapogató, “gyengéden” kezet derékre, csípőre helyező féreg. Szívlapát kategória, nem kérdés.

      De az velem is előfordult már, hogy olyan sporttársnak, kolléganőnek akivel egyébként is jóban vagyok és egy napon mondjuk tényleg sokkal csinosabban (ruha, frizura) jelent meg, mint mondjuk szokott, kb. annyit mondtam, hogy “Milyen csinos vagy ma.” vagy “Nagyon csinos vagy ma.” Persze nem tapogatok, meg egyébként sem vagyok puszizkodós szóval semmi ilyesmi és ezt sem minden áldott nap, nem mindenkinek. És persze eszembe nem jutna ilyesmi idegenekkel szemben.

      Szóval: akkor ez most kerülendő, szexista, lekezelő, tiszteletlen viselkedés? Teljesen komolyan kérdezem, érdekelne a véleményetek. (Az “érintetteken” nem láttam, hogy ez kellemetlen lett volna nekik, de most már lassan elbizonytalanodom.)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem például ez nem kellemetlen, hiszen én is látom magamon, ha egyik nap jobban festek, mint máskor, és – mivel hiúság bennem is van – örülök, ha ezt a körülöttem élők is észreveszik. De egy idegentől kényelmetlen lenne, mert az olyan tolakodó érzést kelt.

        Kedvelés

      • Abszolút nem kellemetlen, ha ismerősök, netán barátok vagytok és amúgy is jó a viszonyotok. Nők is bókolnak egymásnak. Ez jó, kedves gesztus.

        Kedvelés

      • Feltéve, hogy közben nem stírölöd az illető mellét vagy egyéb testrészeit 😀

        Kedvelés

      • Ugyan. Mondtam is, hogy mennyire lenézem az ilyen lapogatós, bámulós balfaszokat. Nézelődni otthon szoktam. 😉

        Kedvelés

      • Azért oda tudnék csapni, amikor valaki úgy teszi rá a derekamra a kezét, mintha nem lenne elég helye elmenni mellettem, tehát kábé kényszerből fog meg, nehogy fellökjön, holott rengeteg hely áll a rendelkezésére – de neki engem tapogatnia kell, és kész. Ha meg rászólok, hogy ne, pöffeszkedik és implikálja, mekkora frigid picsa vagyok.

        A kérdésre is válaszolva: szerintem ez abszolút korrekt és nem zavaró, baj tényleg ezzel a kényszeres bájolgással van inkább.

        Kedvelés

      • A másik, amikor pakolgatnak ide-oda, majdnem szó szerint – elkapják a derekam és arrébb tolnak. Még jó, hogy fel nem emel.

        Kedvelés

      • a kérdésedre mellőzöm a választ, mert közben akadt válasz és csak bólogatni tudok bőszen.

        nos közben eszembe jutott, hogy az eset után ezt elmeséltem egy kolléganőnek és ő azt mondta, hogy ez őt nem zavarná, szóval neki egy ilyen csinosozás nem okozna gondot.

        önvizsgálatot tartottam és arra jöttem rá, hogy valóban. a dolog engem sem “zavar”. abban az értelemben, hogy annyira kibillenek a komfortzónámból, hogy tajtékozva idegbajt kapok és felmegy bennem a pumpa. majd eszméletlenül rogyok össze.
        ebben az értelemben nem “zavar”.
        a gond talán az, hogy a jelenségnek nem a zavaró-nem zavaró univerzumban van a helye. tehát nem ez a lényege.
        és maga a reakció volt hibás, amikor azzal próbálta ignorálni az én kifogásemelésemet, hogy de őt ez nem zavarná, és nyilván ez másokat sem zavar.

        holott, lássuk be. félreszocializált nők vagyunk mindannyian. ezeket a dolgokat úgy megszoktuk, mint a büdöset pesten. de attól, hogy megszoktuk, attól az még káros, szar, és tenni kell ellene.
        nem?

        Kedvelés

      • Ha elvárom mindenkitől, hogy megítélje a viszonyunkat annak alapján is, hogy tehet-e ilyen megjegyzést, vagy nem tehet (idegen egyértelműen nem tehet), akkor túlzóak-e az elvárásaim? Ha van, akitől nem zavar, mást pedig orrba tudnék vágni akkor is, ha dicsér(ne), akkor a szocializációm mentén hasadok?

        Kedvelés

      • mi a cél? miért kéne ezt szóvá tenni? és mi van akkor, ha a nő meg visszataszítónak találja a férfit? válaszoljon őszintén ő is? hát köszönöm, maga viszont nagyon undorító, most hogy így szóba hozta a kinézetet…
        további kérdések: ha egy nő a bók kapcsán nem elérzékenyülve vagy zavartan vihorászik, hanem azt tanácsolja, hogy a bókoló foglalkozzon a kedves édesanyjával, akkor az rendben van? vagy akkor neveletlen?
        érzed azt, hogy a másik kinézetére tett tetszőleges megjegyzés mennyire belemegy a másik privát szférájába?

        Kedvelés

      • és még valami. a nők, sokszor nem tudhatják, hogy milyen szándék van egy bók mögött, meddig akarja tolni a határsértést az adott férfi. vajon megáll a bóknál? vagy bepróbálkozik? mint a füttyögő fiúk az építkezésen?
        én ebben nőttem fel, és sok férfi túltolja, a mai napig, mert pont leszarja, hogy a nőnek kell-e ez, vagy mi kell neki, csak mondja ami a száján éppen előugrik, mert azt hiszi joga van hozzá sőt azt, hogy épp jófej.
        a múltkor egy ilyen bókbajnok, miután sokadszorra sem reagáltam kedvesen a nyomulására, megírta, hogy bejövök neki, és addig tolja amíg pofon nem ütöm verbálisan, mert ilyen kedve van, és dolgozik benne a vadászösztön. így írta a drága. mikor mondtam, hogy ez nekem tökre nem jön be, félelmetes, sőt elidegenítő, akkor rögtön megtudtam, hogy én nem értem őt. hát persze, hogy nem :(…

        Kedvelés

      • de hát miért nem mondod meg neki, hogy “maga viszont nagyon undorító, most hogy így szóba hozta a kinézetet…”. Mit veszítesz? MIt kockáztatsz? Megsértődik, duzzog majd? Na és?
        A feleségemnek van egy tekintete ilyen esetekre, eléggé beszédes, érteni szokták. Volt egy ismerősöm, az nem volt szívbajos, ő kb. az “Anyukádnak bókolgass!” szinten intézte az ilyen afférokat.

        Kedvelés

      • Hát miért nem mondod meg neki? Mert a bókolgatást, méricskélést normálisnak tekintik, ha meg beszólok érte, akkor én vagyok a békebontó-rontó, aki nem értékeli a bókot. Nálunk az apósom kommentálja, értékeli a külsőmet minden alkalommal, gyakran részletekbe menően “örülök,hogy nem híztál túl sokat” (terhesség). Na most ha én a családi ebéden erre úgy reagálok, hogy undorító vén fasz, te viszont pocsékul nézel ki, vörös a fejed és sörhasad van, akkor rám néznek csúnyán (ő csak kedves ugyebár). Egyébként errefelé az idősebb férfi családtagok kedvenc szórakozása a fiatal nőtagok értékelése…

        Kedvelés

      • hárman állunk, mondjuk Peti, én és Zsuzsi. közelít felénk Zoli. mindkét férfi munkahelyi hierarchiában magasabban, mint a két nő (pedig kb. egykorúak). Zoli (biztosan tudva magáról, hogy jófej) érkezik széles munkahelyi mosollyal, és azt mondja, jaj olyan csinosak vagytok, nem is tudom kinek adjak először puszit. (igen, ilyen jó a viszony.) erre mondom neki, adjon először Petinek, ő van legközelebb és ő is nagyon jól néz ki.
        nem volt osztatlan siker a beszólás, bár én baromira élveztem az arcokat. két homofób konzervatív férfi egyébként.
        ja, azóta már nem dolgozom ott, sikerült túl sokszor megmondanom amit gondoltam :). és a vicc az, hogy mindez nem vicc.

        Kedvelés

      • Nekem mindig eszembe jut, hogy fordítva, tehát hogy nő mond ilyet férfinak, ugyanilyen ártatlanul, ugyanilyen lelkesen, mennyire nem működik ez. A nőknek való bókolgatás mögött az az átszexualizált értékrend van, amelyben a férfi mindig méreget, nyomul, próbálkozik, a nő mindig tetszeni próbál, csábít, és a szerepek nem felcserélhetők. Nyilván ha tudom az ismerősről, hogy nem néz úgy, nem von be akaratom ellenére a szexi játszmájába, akkor oké a dolog, úgy oké, ahogy régivágású ügyvédem, akit szeretek, drágának szólít. Nem zavar, tudom én, hogy ő hótiszta, röhögök is, de azért egyoldalúan drágának szólítani nőket,az súlyos szexizmus. Bámulni is az. Egyébként meg tök jó tetszeni, jól kinézni, elismeréseket kani, konkrét szexszag nélkül, a bókolás kontextusa azonban mindenestül, eleve el van baszva.

        Kedvelés

      • “Nekem mindig eszembe jut, hogy fordítva, tehát hogy nő mond ilyet férfinak, ugyanilyen ártatlanul, ugyanilyen lelkesen, mennyire nem működik ez.”
        Én szoktam mondani ilyesmiket férfiaknak is, eddig nem éreztem gáznak. Jó, mondjuk nem azt, hogy de csinos vagy, hanem hogy nagyon jól lett levágva a hajad, vagy de jól néz ki ez az ing, meg ilyeneket. De ezt nőknek is, úgy látom kifejezetten örül neki mindenki, főleg mert soha nem hazudok, csak azt dicsérem meg ami tényleg tetszik. Azt mondja a fiam, hogy neki is szoktak a lány ismerősei ilyen megjegyzéseket tenni és ez neki is jól esik. Mondjuk tényleg semmi nyálcsorgatás nincs benne és kizárólag ismerősök között működik normálisan. Szerintem csak az kellemetlen és szexista, amit egyoldalúan csak férfiaktól fogadnak el az emberek. Éppen ezért a szaunás beszólás, amit árnika említett, egyértelműen az. Mert fordítva, ha én a szaunában megjegyezném, hogy hú micsoda csinos férfiak vannak itt, a legjobb esetben is minimum röhejes lenne, mert egy nőtől idegen férfiak testének nyilvános és hangos méregetése (egyáltalán bármilyen utalás arra, hogy valakit szexuálisan vonzónak tartunk) elfogadhatatlan.

        Kedvelés

      • Én mondok ilyenek férfiaknak, hogy jól nézel ki, csini vagy, dögös vagy – a kettőnk közötti viszony milyenségének megfelelően. Én mondjuk mindenkinek tök őszintén és ártatlanul bókolok, ami a szívemen az a számon. Néha meghökkentem vele az embereket, de sebaj.

        Kedvelés

      • Találkoztatok már az alábbi kisfilmmel, amiben szerepcsere történik?
        Csupán csak egy átlagos nap, melyben a férfi ki van téve szexizmusnak és nemi erőszaknak egy olyan társadalomban, amelyben a nők uralkodnak…
        Érdemes megnézni nagyon! Csak 10 perc.

        Kedvelés

  3. Ebből engem az eladók egyáltalán viselkedése nem zavar. Nem probléma, ha nem foglalkoznak velem vagy beszélgetnek, telefonálnak, azt se veszem zokon, ha morcosak, egyedül azt utálom, ha úgy kajtatnak a nyomomban, mint a vadászkutyák, arra várva, hogy lopni fogok, vagy ha rám akarnak tukmálni valamit, ami láthatóan nem áll jól.

    A többi az nem gond, szegény tesóm volt eladó, valamint sok eladó van a tanítványaim között is, szar és fárasztó munka ez, sok a bunkó és a tolvaj, hétvégén is melózni kell, a szabikat nem adják ki, sokszor nincs szék a boltban és tilos leülniük. Az eladók nagyon gyakran nincsenek bejelentve – nem egy konkrét esetet tudok, ahol könyörögnie kellett a munkavállalónak, hogy bejelentsék, bár nem nagyon tudott tenni semmit, mert ha nagyon ugrál, 100 másik van a helyére, aki elvállalja bejelentetlenül is. A főnökök nagyon gyakran tahók, kihasználják, hogy az alkalmazott ki van szolgáltatva, egyáltalán nincsenek tekintettel arra, hogy ő is ember, lehet beteg stb., ismerek nem egy eladót, aki 39 fokos lázzal is ott ül a kasszában, annyira fél, hogy kirúgják. Mindemellett még marha keveset is keresnek, amiért én nem várom el, hogy kedvesek vagy figyelmesek legyenek – örülök, ha azok, de nem akadok fenn, ha mást tapasztalok. Tudom, hogy az lenne a feladatuk, hogy kiszolgáljanak, de ilyen pocsék körülmények között én se biztos, hogy tudnék lelkes lenni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • De ez rendszerszintű dolog, nem a vásárló okozza a problémát – az alacsony fizetést, bunkó főnököt, kegyetlen időbeosztást. Én is csináltam ezt főiskola alatt, nem szerettem, untam, a fizetés egy vicc volt és kiskönyvvel dolgoztam, de sosem terheltem ezt rá a vevőre.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Egyetértek Arita, irtó rossz a helyzet, es nem várható el hogy de csak azert is viselkedjenek tökéletesen munkakörnek megfelelően. Ez csakis a tulaj érdeke, es van az a szint amikor mar képtelenség teljesíteni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Szerintem mivel vevőként a rendszer része vagyok, nehezen elkerülhető, hogy alkalomadtán rajtam csapódjon le. Ez olyan, minthogy tanárként én is szívok, ha a gyerek családjában balhé van, és emiatt nehezebben kezelhető, mégsem mondhatom kölöknek, hogy tessék otthon hagyni a problémát. Úgy gondolom, emberek vagyunk, az eladó is ember, a pénz meg nem minden.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem ezzel az a nehézségem – de nemcsak ebben a beszélgetésben, hanem a hasonló témában mindig -, hogy nem tudom elképzelni, hogyan lehet az, hogy valaki eladóként (orvosként, ápolóként, ügyintézőként, stb.) számára ismeretlen vevővel (pácienssel, ügyféllel) nem képes semleges, emberi hangot megütni. Nem lelkeset, nem szeretettelit, nem különösen udvariasat értek most ez alatt, hanem átlagos emberi bánásmódot. Szerintem ez egy módon lehetséges: ha az illető eladó (stb.) valahol úgy véli, hogy nála valamiféle “hatalom” van, a másik fél pedig valami módon “kiszolgáltatott”. Vajon ez a vélekedés, vagy kód, vagy mittudoménmi megváltozik a magasabb munkabértől, illetve mitől változik meg? Ezt valós kérdésnek szánom.

        Kedvelés

      • Nekem gyakran az a benyomásom hogy a vásárló is szeretne hatalmat gyakorolni. Pedig neki sincs, csakis a pénze fölött

        Kedvelés

      • Igen, nagyon sokszor van az, hogy a vásárló is úgy bánik az eladóval, mint valami retardálttal, és látszik, hogy lenéz, amiért “csak egy eladó.”

        Másrészt… Én megértem, ha valaki morcos, nem veszem magamra. Azt is megértem, ha valaki ezt nem tolerálja. Tegyük hozzá, hogy igazán bunkó, nem emberi bánásmódot még soha életemben nem tapasztaltam eladóktól, vagy ügyintézőktől, olyat viszont nagyon sokat láttam, hogy a vevő problémázott azon, hogy nem ugrálták körbe.
        A magasabb munkabér szerintem óriási motiváció – ezt azóta tudom, hogy volt jól fizetett munkám, és részesültem béremelésben. Teljesen más érzés úgy dolgozni – mindegy, hogy szart pucolsz, vagy embert gyógyítasz – ha tudod, hogy a pénz, amit kapni fogsz, nem csak éhenhalásra lesz elég. Ha biztonságban érzed magad, ha nem kell aggódni a számlák miatt, ha tudod, hogy tudsz félretenni, esetleg vehetsz magadnak egy jó cipőt és elmehetsz nyaralni is, sokkal nyugodtabb vagy, nagyobb a tűrőképességed is. Ha még ezen felül a főnököd emberszámba is vesz, és a munka érdekes is, akkor az meg már maga a mennyország.

        Kedvelés

      • arita, pedig a legtöbb pedagógus elvárná a gyerekektől, “hogy tessék otthon hagyni a problémát”, de legalábbis, ha gond van velük, akkor rajtuk csattan!
        Most pont erről beszélgettünk szülőtársakkal, hogy az iskolában még a jófej, jól tanító tanárok is kezdenek nem túl szimpatikusan viselkedni egyre többször. (Pl. minden kis szarért fekete pont, rossz jegy magatartásból, idegből-fegyelmezésből röpdoga, stb.)
        És persze emberileg érthető, hogy nyúzottak, fáradtak, le vannak terhelve, ettől az új oktatási szarságoktól pláne, meg hogy 16h-ig bent kell lenniük, de akkor most az a helyes, hogy én elnézem nekik szülőként, mert ők is “emberből vannak”, és NEKEM kell megértetnem a gyerekkel, hogy “Igazad van kisfiam, igazságtalan volt a tanító néni, de hát ő is ember!”??? És ezt a 7-9 éveseimnek meg kellene érteni és tolerálnia kéne?
        És persze azt is értessem meg vele ÉN, hogy ez a sok igazságtalan fekete pont, meg a tanárok ordibálása, ez mind nem jelenti azt, hogy te rossz vagy! Emiatt nem kell szoronganod!
        Kár hogy ez nem így működik, hogy ők majd megértik, meg tolerálják, és ezektől függetlenül alakul majd az énképük, és az önbizalmuk!!! 😦

        Kedvelés

      • Tudom, hogy elvárnák, de ezt igazából nem lehet elvárni – én nem is a tanár viselkedéséről beszéltem itt, hanem a gyerekéről. Engem mondjuk igazságtalansággal még nem vádoltak meg, kiabálni se szoktam, ha valaki nálam beírást, rossz jegyet kap, annak mindig megvan az oka, megbeszéljük, felhívom a szülőt, a helyzet mindig tiszta.

        Ugyanakkor eléggé gáz, ha mondjuk egy gyerektől, akivel a szülei otthon nem foglalkoznak, mert nem érnek rá, annyit dolgoznak, nem lehet tanítani. Nem nekem gáz elsősorban, hanem a többi gyereknek is, ha van valaki, aki mindig bekiabál, a többieket piszkálja, nyüzsög és nem engedi őket dolgozni. Szomorú, mikor az osztálytársak felsóhajtanak, hogy X hiányzik, hogy “de jó, nincs itt, ma nyugi lesz.”

        Nehéz kérdés ez. Volt nem egy szülő, akit behívtunk a gyerek viselkedése miatt a suliba és elég szomorú dolgok sültek ki. Hogy a gyerek azért kötekszik, verekszik a társaival, azért követ el mindent, hogy felhívja magára a figyelmet és levezesse a felgyűlt agressziót – mert az anyja minden nap este tízkor ér haza és hétvégén is melózik, apuka rég lelépett, a nevelőapát meg utálja a kölök. És viszont. Amikor hárman – anya-gyerek-tanár – leülünk erről beszélni, akkor a gyerek csak néz és azt mondja, hogy “anya, ha jó leszek, akkor majd többet foglalkozol velem?”. Mit mondjon erre a pedagógus? Hogy anyuka, ne vállaljon félállást a meglévő egész mellé? De akkor miből élnek meg? Rúgja ki a pasiját? Vagy hogy foglalkozzon többet a gyerekkel? Mikor? Amikor látszik, hogy így is agyon van hajtva. Kérje a gyereket, hogy értse meg, hogy kell a pénz? Az anyja kéri, a gyerek talán valahol érti is, de azt nem, hogy vele miért nem játszanak, beszélgetnek. A tanár mit csináljon? A gyerek rendszeresen zavarja az órát, bántja a társait, milyen eszközt vessen be? Anyja helyett anyja nem lehet, akárhogyan is figyel rá, ha ott marad óra után beszélgetni vele, vagy dumál vele szünetekben, az nem elég. Vagy kérje a tanár a többi gyereket, azt akit épp kicsúfol vagy elveszi a ceruzáját, hogy értsd meg hogy X-ke figyelemhiányos, azért csinálja ezt?

        Őszintén nem tudom erre a magyarázatot, ha valaki tudja, ossza meg velem.

        Kedvelés

      • Értelek, és értettem először is, hogy te más szempontból írod, csak eszembe jutott ez a friss tapasztalat a szülőkkel…

        Az is jelentős különbség persze a leírtakban, hogy te már középsulisokról beszélsz, én pedig alsós ált. sulisokról. És nem mondom, hogy a kicsikkel könnyebb, de ott jobban lehetne irányítani őket egyénileg is és közösségileg is.
        Persze az jóval több energiát, odafigyelést kívánna a tanítók részéről. És azt is tudom, hogy ehhez nem árt jó pedagógiai érzékkel rendezni, rálátni, hogy mi az igazi baj, és arra kitalálni a “megoldást”.
        Nekem a nővérem a példa, hogy, neki annyi klassz és HATÉKONY ötlete van mindenféle problémás helyzet, és gyerek kezelésére (ált. suli), hogy csak ámulok, és lehet, hogy ezért háborgok jobban, hogy ezt mások miért nem tudják így csinálni?
        Pedig ő nem osztályfőnök, “csak” angolt tanít, de van, hogy egy óra elmegy nekik osztály szintű kérdésekkel, mint pl. miért randa dolog kiközösíteni, csúfolni valakit, vagy a nagyobbaknál, hogy miért veszélyes posztolni a FB-on magukról “kacér” képet, infót, stb. Volt, hogy be is építette a témát, és igeidőket tanított ilyen példák alapján, vagy a témába/problémába vágó szövegeken keresztül adta fel nekik az angol memoritereket.
        Strapás? NAGYON! De szerintem így lenne normális a gyerekek szempontjából…

        Persze nem tudom ez mindig működhet-e, vagy középsulisoknál hogy van, és tudom, hogy az anyaggal is haladni kell, de a nővérem “gyárilag” ilyen… 🙂
        Esetleg majd szólok neki, hogy ha van ötlete ossza meg itt.

        Kedvelés

      • Én itt konkrétan általános iskola ötödik osztályból hoztam a példát, ott is tanítok.

        Kedvelés

      • Értem.
        Akkor félreértettelek, mert fentebbről a szakközép maradt meg nekem….

        Milyen tárgyat tanítasz amúgy?

        Kedvelés

      • Németet és történelmet, alkalomadtán társadalomismeretet, általánostól a felnőttoktatásig.

        Kedvelés

      • Tudod Arita, erre megint azt tudom mondani, hogy visszasírom Amerikát ilyen szempontból. A középiskolások ott kb. 5-6 dollárért dolgoztak eladóként olyan boltban ahol nem volt jutalék (ismert high street márka), de a fintorgásért, vevő lekezeléséért, ki nem szolgálásáért azonnal repültek. Onnan tudom, hogy egyszer az orrom előtt rúgtak ki valakit, mert a kérdésemre, hogy a kisméretű farmerek merre vannak, annyit válaszolt nagy flegmán, hogy arra keresgélj, ez egy óriási halom farmer volt. A srác azonnal hátat fordított. Anyámmal összenéztünk és indultunk kifelé a boltból, mert ott az a normális, hogy megkérdezik, milyen típusú, méretű, színű farmert akarsz, és a kezedbe nyomnak párat, Üzletvezető megállított, hogy mi a gond, mondtuk, hogy keresünk egy másik boltot, ahol el is akarnak adni valamit. Megkért, hogy várjunk, a srácot az orrunk előtt kirúgta, csak néztem, ilyen is van? Utána ő maga szolgált ki.
        Európában is vannak olyan márkák, ahol képzett, normális személyzet van, segítenek, de nem lógnak a nyakadban. Az All Saintset többek között ezért szeretem.

        Kedvelés

      • Eszembe jutott, amikor itt Budapesten akartunk a fiamnak farmert venni és bementünk egy márkaboltba. Én nagyon meg voltam elégedve, mert roppant készségesek voltak az eladók. Erre azt mondta a “gyerek” (egyetemista), hogy láttam volna őket múltkor, ő ki is fordult az üzletből, annyira flegmák és lekezelőek voltak vele ugyanezek az eladók, mondván, hogy egy csóró fiatal srácnak úgysincs erre a márkára pénze. Valószínűleg engem is csak azért ugrálnak körül, mert a koromból ítélve, belőlem már kinézik, hogy meg tudom venni. Azért ez is olyan gáz 😦

        Kedvelés

      • Ja, ez általános. Ha hazamegyek, fel kell öltöznöm márkás cuccokba, különben kinéznek a menő éttermekből, a márkaboltból, és minimum tegeznek a “jobb” helyeken. Van még hová fejlődnünk.

        Amit szintén utálok az a külföldieknek szuper készségesek szindróma.

        Úgy két éve télen ünnepek környékén eléggé SOS kellett autót bérelnem, a kedvenc kölcsönzőm tönkrement, egy csomó helyen csak nagyon drága autók voltak már bent, így végül bementem a Kempinskibe, ahol az egyik nagy lánc üzemel, hogy adjanak két napra egy középkategóriás, középméretű autót. Táskából, kabátból arra következtettek, hogy külföldi vagyok, így angolul kezdtek kommunikálni. A magyar nyelvű válaszra arcok megnyúltak, közölték, hogy nem hiszik, hogy tudnak nekem autót adni, mert ahhoz 25 éven felülinek kell legyek, munkáltatótól jövedelemigazolással, és hát valószínűleg nem tudok letenni félmillió forintot biztosítéknak. És néznek rám mint valami csúszómászóra, aki át akarja őket vágni. Mondtam, hogy harminc elmúltam, külföldön dolgozom, és tegyünk egy próbát a céges hitelkártyámmal, ha tudják rajta blokkolni a pénzt, akkor viszem a kocsit. Kártya logóját és az EU-s tisztviselői személyit megpillantva egyből újra ügyféllé változtam, sűrű elnézések közepette tíz perc alatt lett autóm. Hányinger, komolyan.

        Kedvelés

      • “Ha hazamegyek, fel kell öltöznöm márkás cuccokba, különben kinéznek…” – ez tényleg így van. Különösen gáz ez egy olyan koszos városban mint Budapest. A gyereknek is szoktam venni egy olcsó cipőt, mielőtt hazamegyünk, mert rendesebb darabok halálos koszsebeket kaptak ott 1-2 nap normál jövés-menés során.

        Kedvelés

      • Kosz az nagyobb városokban gyakran van. Engem inkább az zavar, hogy Nyugat-Európában el tudok menni vásárolni farmerben és pólóban, otthon ebből azt a következtetést vonják le, hogy nem is vagy vásárló.

        Kedvelés

      • A nagy márkák eladóit nem ismerem, én általában kínaiban, turiban vásárolok. Ott változó, hogy hogyan állnak az emberhez, de például az egyik legprofibb, legkedvesebb eladóval pont egy kicsi turiban találkoztam. Nagyon jól ismerte az árukészletet és az embereket is, és kapásból tudott olyan felsőt ajánlani, ami tetszett és jól is állt.

        Kedvelés

      • Látod, ez a pozitív példa, hogy lehet, nem keres sokat, de ha jó fej a vevőkkel, akkor valószínűleg szívesen csinálja, és hát neki addig van állása, amíg visszajárnak a vevők, főleg ha van konkurencia a környéken.

        Kedvelés

      • (a fentihez már nem fér oda)

        igen, tudom a koszt máshol is (azt hiszem össze kell szednem magam fogalmazásilag :-), csak az zavar, hogy egy koszos városban KELL felöltözni az ügyfélszámbavételhez, mikor szívem szerint a kerti szerkóban mennék, mert annak nem árt, azt utána szemrebbenés nélkül el is dobhatom, a másik miatt meg mérgelődhetek.

        Fel kell öltözni hogy vevőnek nézzenek – erre sajnos tudnék az én tiszta városomból is jó pár példát hozni, csak itt többnyire finomabban csinálják és nem annyira általános mint otthon.

        Kedvelés

      • Hány eladót lehetne kapásból kirúgni akkor, mikor nagyobb méretű ruhát keres valaki (női méret 40-től felfelé nagynak számít szerintük) “Ekkorát nem tartunk” a válasz, hozzá jellegzetes biggyesztés??

        Ma meg a Martha Taylor kirakatán kaptam fel a vizet (buszból láttam), azt mondja: “méretek 38-54”. A kirakati babák meg voltak vagy 32-es méretűek, talán… Öööö.

        Kedvelés

      • Múltkor nézegettem éppen a kirakati babákat, hogy a testarányaik egy vékony testalkatú, 11-13 éves serdülő kamaszlányénak felelnek meg. És ezeket teszik a felnőtt női ruha boltokba, hogy nesztek bammeg így kellene kinéznünk. Hát kösz.

        Kedvelés

  4. Meg mindig a haromeves gyermek kell eszrevegye, hogy o meg sose kapott pirospontot az oviban. (pedig mar honapok ota jart oviba,es nem volt rossz gyerek…)

    Meg mindig cask az ervenyesul aki standard kulsovel rendelkezik es hoviragkent viselkedik.

    Hogy lehet , hogy a gyereknek nincs motivacioja majdnem semmiheez pedig o az aki leghamarabb megertett mindent elso osztalyban ?….

    Meg mindig vagy inkabb ujra ,az az ember aki nem tul igeretes (vagy egyaltalan nem) egy cegtulajdonos szamara az biztos ,hogy nem talal munkahelyet es az senkit sem erdekel ,hogy mi lesz vele-lehet akarmilyen szep lelku, es tehetseges…

    Sot , hiaba van vegzettseged esetleg tobb egyetemed ,ez nem erdekli a tulajdonost.
    Inkabb hasznara van egy olyan akinek ugyan nincs erettsegije de nagyon “expeditiv”.
    Keves a kereslet az onallo, kreativ munkara. Minek az a sok fejtores az iskolapadban?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. Testnevelés élményünk, amit azóta is (most már) nevetve emlegetünk a nagyfiammal:
    Ált.isk. harmadikas korában szeretett volna kézilabda-edzésre járni, én meg örültem: “sport nem árt, megedzi az akaratát, majd ezáltal jó tanuló lesz, és megtanul küzdeni stb.stb.”
    Így aztán szorgalmasan járt, aztán kiderült, hogy versenyre is kell menni, így egy szombati nap el is indultunk egy városi sportcsarnokba, ahol reggeltől délutánig tartott a “bajnokság”. A tornatanárnő (edző) 6 meccsen keresztül kb. ugyanazt azt öt gyereket engedte játszani. Én fentről láttam, hogy a fiam szinte már térden állva könyörög neki, hogy állítsa be. De nem. Az edző úgy őrjöngött a meccseken, mintha legalább is a világbajnoki döntőben venne részt a csapat, amiben nem győzöm hangoztatni, 9 éves gyerekek játszottak. Öt órát állt a gyerek a pálya mellett, ebből három órát könyörgött neki. A mérkőzés után odamentem, hogy mi volt ez. Erre azt mondta, hogy ezek Nagyon Fontos Meccsek voltak, és csak a Legjobbak játszhattak…A következő “bajnokságon” 30 másodpercre beállította a kapuba. (szó szerint, mert pont lefújták a meccset.)
    Na, többet nem ment edzésre.
    Volt még egy próbálkozásunk az evezéssel, ahol azt mondták, hogy vagy heti négyszer jár a fiam, vagy ne is jöjjön, mert itt komoly, véres versenyekre készülnek.

    “hadászati értékrend” de luxe.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Igen, ez egy nagy és szerintem megbocsájthatatlan hibája a hazai testnevelésnek és sportéletnek. Nem az a lényeg, hogy minél több gyerek megszeresse a sportot és minél többen mozogjanak valamit, hanem a versenyeztetés. Ha gyerek vagy, alig van esélyed kedvtelésből mozogni valamit mert kapásból azt lesi minden edző, hogy kiből lehet élsportolót nevelni. Nem csoda, hogy a gyerekek többsége immár túlsúlyos – az osztályomban például a fele az elhízott vagy a túlsúlyos kategóriába esik sajnos.

      Nálunk a suliban – szakközép – egész jónak tűnik a tesi, egy jófej idősebb tanár tartja, kemény, de a gyerekek szeretik. Annyira, hogy a könnyített tesire járók külön kérték, hogy szeretnének inkább a tanár úr óráira menni – aki természetesen tudva, hogy kinek mi a problémája ad nekik olyan feladatot, amit ők is csinálhatnak.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Van egy sporttársam, aki testnevelő tanár is. Igyekszik, nagyon motivált és lelkes, próbál változatos, izgalmas tesiórákat tartani. Nála még “elméleti” tornaóra is van. Egészséges étkezés, hogy lehet koplalás és hülye fogyókúrák helyett értelmesen diétázni, ilyenek.
        De az is az igazsághoz tartozik, hogy elmondása szerint a fiúk-lányok nagy része nagyon lusta, motiválatlan, 46% (!) dohányzik. Kettőn áll a vásár, nincs az az isten, amivel a legnagyobb lányomat bármiféle sportolásra rá tudnám venni. Már hívtam magammal a konditerembe, segítene neki világbajnok edző… Kínomban már azt is mondtam, hogy jó pasik is járnak le – de hát semmi, semmi, egyedül a maratoni telefonkaparászás, ami érdekli.

        Kedvelés

      • A mi tesitanárunk is erre panaszkodik. A “gyerekeim” bár azt mondják, szeretik a tesit, mégis híján vannak bármiféle kitartásnak vagy motivációnak, gyengék és elpuhultak, nem tudnak koncentrálni, nincsen testtudatuk, magyarul minden bajuk van. Kíváncsi vagyok, edződnek-e majd valamit. Elméleti tesi nálunk is van, és lesz egészségnap is, és lovardába menés, egyéb, talán ez motiválja őket hosszú távon.

        Én kamaszként voltam eléggé lusta és 13 évesen anyám kényszerrel vett rá, hogy elmenjek vele aerobicra – azt mondta, ha nem járok el, nem írja alá a papírt, hogy gimiben könnyített tesire mehessek – és évek kellettek, hogy megszeressem a mozgást. Lehet, hogy egy kicsivel később a lányod is rájön, hogy ez milyen jó dolog.

        Kedvelés

      • Bízom benne, hogy így lesz. Tudod, az is baj, hogy ebben a korban “gyárilag” rendben van, szerencsés adottságokat örökölt az ebadta, magas, vékony így a hiúságára appelálva sem lehet eredményt elérni. Ez a minek erőlködjek, ha így is jól nézek ki? filozófiája, de ezt sajnos csak kevesek engedhetik meg maguknak túl sokáig.

        Kedvelés

      • a fiamat hadi módszerekkel lehet sportoltatni. nyilván ahogy nő, egyre kevésbé lehet erőszakoskodni. rá kell bízni. most gyúr a szobájában, egyedül, meg kimegy gördeszkázni, biciklizni. ez is valami. egyébként elmondása szerint nagyon szeretne focizni az osztálytársaival suli után a suli udvarán, de “mindenki tök lusta, nem képesek velem focizni egyet”. a múlt héten valami csoda folytán összejött a foci, és nagyon boldogan újságolta, hogy milyen jó volt.
        szóval nem élvezi a magányos súlyemelgetést a szobájában, de tény, hogy legalább felismerte, hogy erre szüksége van.
        az osztálytársai egyikének sincs biciklije (!!!!), legalábbis abban az értelemben, mint neki, hogy egy elég strapabíró monti, amivel tényleg lehet hegyet mászni. nincs senkinek gördeszkája, és senki nem akar focizni igazából a suli udvarán.
        na. ez beszédes nem? és ez egy középosztálybeli gyerekekkel teli kéttannyelvű gimnázium.

        a lányom, az más tészta. ő kicsit lusta, de velem jött görkorival mikor én futni mentem- régebben, amikor még 18 év alatti volt. korizásra rá lehetett venni. meg ott voltak a kötelező jellegű családi biciklizések (mi minden hétvégén mentünk, nyáron pedig ez volt a nyaralási program, hogy utáltak minket érte!!) mostanra ő is önállóan intézi, de neki van egy inzulinrezisztenciája, aminek a kezelése heti háromszor 40 perc sportot is előír és ő, amolyan jó kislányos módra igyekszik ezt végig is vinni. egy erősítő edzés, egy úszás van hetente, és biciklivel jár. ja és ő is gyúr a szobájában (ez valami új szobabogár effektus?)

        Kedvelés

      • 😀 Én is gyúrok a szobámban, de nem érzem magam szobabogárnak. (Csak nem akarom, hogy lássanak.)

        Kedvelés

      • A másik oldala ennek, hogy sokan meg azt mondják “minek erőlködjek, úgyis szarul nézek ki?” Elég sok lánynál látom ezt, és magamnál is észleltem – úgy voltam vele, ha az arányaim rosszak, és az alakom nem szép, minek sportoljak, attól úgysem lesz jobb. Sokkal tényleg nem lett jobb, de legalább egy kicsivel. A dundi lányoknak meg kész rettegés elmenni egy edzésre, mert szégyenlik a testüket, tudják, hogy ügyetlenek, nem jó az állóképességük, félnek, hogy kinevetik őket, így inkább otthon maradnak. Nem egy kolléganőm van így, hiába hívom őket magammal.

        Barátnőim példájából azt látom, hogy jó alakú csinos lányok általában a huszonos éveik közepén illetve kicsit később szoktak nekiállni sportolni – amikor látják, hogy már nem olyanok a dolgok maguktól is, ahogy megszokták, elkezdik félteni a szépségüket és csak nekiállnak mozogni.

        Kedvelés

      • “egyedül a maratoni telefonkaparászás, ami érdekli.” 🙂 a mostanra 16 évesre serdült fiammal is idáig jutottunk. Na jó, még a számítógép-ütögetésre és az egér-toszogatásra is futja az erejéből…

        Kedvelés

      • “maratoni telefonkaparászás” – háhh! 😀

        De jó fej a sporttársad! Olyan jó lett volna, ha valaki, BÁRKI nekünk is elmagyarázza anno, hogy hogyan lehet hatékonyan súlyt leadni. Engem folyton szekáltak a túlsúlyom miatt, de abban persze nem segített volna senki, hogy lefogyjak. Aztán magamtól, tíz és tizenöt éves koromban lefogytam, hogy utána visszahízzam a dupláját. Tök jó vót.

        Kedvelés

      • Azert azt ne felejtsük el, hogy a testünk alakjaert, fittsegeert 80% az elfogyasztott etel a felelös, es 20%-ban a sport.
        Megszakadhat a motivalt tornatanar akar, amig a gyerekek teste nem kapja meg a megfelelö üzemanyagot, nem sokra megy.

        Kedvelés

      • Pontosan. Az én gyerekeim zömmel szegényebb családokból jönnek, és nyilván többször esznek krumplit, tésztát és kenyeret, mint csirkemellet. Sajnos az olcsó táplálkozás eléggé hizlal.

        Kedvelés

    • Pontosan igy jart a fiam a ping-pong edzessel.
      Lattam rajta hogy mar egy ideje reszt vett az edzeseken de semmi haladas.
      Rajottem ,hogy miutan leteszteltek oket ,hogy ki milyen ugyesen adja vissza a labdat o benanak latta magat es rogton feladta.
      Haragudtam a tanarnore, hogy nem segitette.Beszeltem is vele
      mikor kiderult hogy o tulajdonkeppen egy hajdani bajnokno aki tehettsegeket keres azert tartja az edzeseket. Valosaggal utalta a gyereket,mert ” egy introvertralt” , nem valo erre a sportra…
      En aki nem tudtam soha pingpongozni megtanitottam otthon a fiamat mert sajnaltam hogy nem lehetett sikerelmenye
      Eszembe jutott egy erre a temara utalo bejegyzes az egyik blogbol ami tetszett:http://muzsiattila.blogspot.ro/2014/01/magasugras-pecsetileg.html

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Na én pl ezért nem sportoltam hagyományos sportot gyerek- és ifjűkoromban, mert bármit megpróbáltam tök lelkesen, rögtön elkezdtek nyomasztani ezzel a versenyzéssel. Szerencsére megtaláltam a táncot mint olyan mozgásformát, amit csak az örömért lehetett csinálni. De ez nem mindenkinek járható út mert spéci készségek kellenek hozzá, ritmusérzék, mozgásmemória, hajlékonyság stb. nem elég a jó fizikum és a lelkesedés. A fiúknál meg lehet “ciki”.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • ez mikor történt? vajon van változás azóta?

      nem olyan rég rémlett fel bennem, hogy kisgyerekként mennyire szerettem táncolni, bármikor, bármire, bárhol. viszont soha nem voltam táncosnak való alkat, ahhoz én túl nagy voltam, nem az az ügyes, kecses pillelány, akit erre biztatni szoktak, ezért elképzelhetetlen volt, hogy valaha is ilyen foglalkozásra járjak – ha nem leszek versenyző, táncos, hiszen csak egy kövér kislány vagyok, aki “csak” szeret táncolni, akkor minek? (pedig lehet, hogy megsegített volna engem abban a 20+ év mélységes durcában, amit a testemmel szemben tápláltam később)
      Szóval én őszintén remélem, hogy most már nem az a szemlélet uralkodik, ami alapján minket kategorizáltak még annak idején ( = nyolcvanas vége-kilencvenes eleje), hogy ki mire lehet _jó_, és felteszik a kérdést, hogy ki mit szeretne.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Gyerekként még vékony és hajlékony voltam, de kamaszkoromra ez elmúlt, szóval egyáltalán nem néztem ki táncos alkatnak, de nem érdekelt, eljártam szorgosan jazz-balettre (szerencsém volt, mert csapatban több osztálytársnőmmel együtt), a többi bumfordi csajjal nyomtuk, és a tanár abszolút komolyan vett minket, rengeteget tanulétunk tőle, imádtam, ha eszembe jut a neve ide is írom, akkor még fiatal srác volt. Később aztán az alapokkal felvértezve már mindenfélét kipróbáltam, de most már sok felnőtt tánciskola van és sok kezdő is jár.

        Kedvelés

      • Catherine lakenek: 1X tvben társastánc versenyt néztem. Tökéletes testek, feszes testtartás, pontos mozdulatok. És a sok perfekcionista felnőtt között egy nagyon kövér kislány táncolt a párjával, de olyan örömmel, élvezettel, jókedvvel, hogy le se bírtam venni a szemem róla, annyira magávalragadó volt a jókedve. Öröm volt nézni őket 🙂

        Kedvelés

    • Az én 8 éves kislányom is jár edzésekre. Minden szépen el volt osztva a hétre. A röpi is szerdán és pénteken volt. De most áttették a péntekit csütörtökre. Az ok: minden hajtson hasznot!!!! Pénteken olyannak adták ki bérbe a termet, aki több hasznot hajt! Ezenkívül azt mondta az edző, hogy versenyre akarja vinni a lányomat, ezért most már 2 órás edzése lesz. (Minek? En nem akarom, hogy versenyre menjen, csak azt, hogy élvezze.) Eredmény: csütörtökön úszása van (órarend szerinti tesi óra keretén belül), 3-4-ig aikido és 5-7-ig röpi edzés! Reggel 8-tól este 7-ig az iskolában van egy 8 éves gyerek. Ez ma (csüt) 4 óra edzést jelent és folyton csak hajtják őket. Az úszás órán is. Mindig panaszkodik a lányom, hogy nem játszhatnak a vízben, csak a hosszokat nyomatják velük. Röpire úgy került, hogy a magassága miatt kiszúrták és invitálták. Én meg azt mondtam, hogy ha tetszik és szereti csinálni, akkor menjen. De ez a hajtás a verseny miatt szerintem nem humánus. Mindenki érdeke figyelembe van véve, csak a gyerek érdeke nem fontos. Bezzeg az udvarra napokon keresztül nem mehetnek ki! Miért? Balesetveszélyes, esik az eső, hideg van, hőség van, behordják a havat, a befagyott tócsa is balesetveszélyes, stb…. 100% irányított foglalkozás, 0% szabadság, spontaneitás, öröm.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ez embertelen egy ekkora gyereknek.

        A többin ne csodálkozz, nem érdeke szabad akarattal rendelkező állampolgárokat nevelnie itt egyeseknek, azért olyan az oktatáspolitika, amilyen. A gyerekeiket persze külföldre járatják sokszor már középiskolába is.

        Kedvelés

  6. Nekem a vesszőparipám a magyar posta működése. Miért képtelenek megoldani a kártyás fizetést úgy, hogy az ne készpénzfelvételnek minősüljön? 2014-ben, bazzeg! Agyrém. De a kedvencem az volt, amikor kiálltam egy postán a sorom, befizettem a csekkeket, majd mondtam, hogy kérek még tíz borítékot. Azt nem adhat, így fickó, a szomszéd ablaknál kérhetek. A szomszéd ablak előtt természetesen szintén hosszú sor. Döbbenten mondtam neki, de hát csak át kellene nyúlnia a kollegina asztalára, és elvenni tíz borítékot. Sajnálja, nem lehet. Erre már csak bámulni tudtam, megszólalni nem, mire ő fáradtan rám nézett, és az mondta: Nem hiszi el? Én sem…
    És mi a posta szlogenje, na mi? “Intézzük, nem bonyolítjuk.” Sírjak-e?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ne is mondd! Történetem a postával, amin azóta is sírva röhögök:
      Decemberben munkanélküli voltam, jött postán az álláskeresési járadék. Állunk a kapuban, számolja a pénzt, a vége 386 Ft volt. Kotor, kotor a zsebében, sóhajtozik. Néz rám. Én várok. Kotor, sóhajtozik tovább, kinyögi: hát nincs aprója, most mi legyen (WTF? postás)
      Én elröhögtem magam kínomban, mondtam, hogy hát jó. Ő: köszöni szépen.
      Így mulat egy magyar munkanélküli, hiába nagy az ínség jattolni kötelező, leszedik a vámot a segélyből.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ha ezt velem csinálja meg, akkor megvártam volna, amíg előkotorja az utolsó fillért is. Ja, és valószínűleg elintéztem volna, hogy másnapra ne legyen állása, mert az ilyen valószínűleg lenyúlta az összes embert.

        Kedvelés

      • Ha még egyszer ilyen helyzet adódna, dőlj neki ráérősen az ajtófélfának és mondd azt, hogy na nem baj, amíg összeszedi az aprót, addig elmeséled neki a gyerek aktuális kötelező olvasmányát, a Hét krajcárt. Röviden összefoglalhatod a történetet, legkésőbb ezen a ponton olyan ideges lesz (kellene lennie), hogy a többi mondandód már homályba vész, így megemlítheted azt is, hogy a világ nem vááááltozik és hogy hiányzik a munkád, ahol csak ritkán jattoltak jól. És a gyereknek milyen nehezen ment az olvasás, kitérhetsz a kötelező olvasmányok szidására is, akármire 🙂
        (egyébként gusztustalan történet)

        Kedvelés

      • Régen, mikor még éltek a nagyszüleim, náluk alap volt, hogy fejenként párszáz a postásé a nyugdíjból. Mikor egyszer jött valami pénzem és ők vették át, lejattoltak helyettem is.

        Kedvelés

      • az egész magyar jattolási játék és szokásrendszer szánalmas, ugyanakkor kifejezetten keleties, ázsiai, nem európai viselkedés.
        nem értem a mai 60 felettiek miért gondolják, hogy olyan dologért is fizetniük kell, amiért nem kell?- pontosabban olyanért fizetnek, aminek az árát már kifizették egyszer. (a postást ugyan nem közvetlenül, de adó formájában kifizették már)
        tényleg nem tudom az okát. azt hiszik, hogy akkor hamarabb hozza legközelebb a pénzt, vagy szebb kézmozdulattal adja át, vagy kivasalja előtte a postás egyenruháját? vagy mit szeretnének cserébe?
        vagy csak úgy adják, mert olyan keveset keres szegény? akkor miért nem adnak mindenkinek, a szomszédnak, az arra járó gyalogosnak, mindenkinek, hiszen Magyarországon mindenki méltatlanul keveset keres.
        komolyan nem értem
        (a taxisnak, fodrásznak, kozmetikusnak stb. szolgáltatóknak szintén nem értem a borravalót: akik ilyen szolgáltatást nyújtanak egyéni vállalkozók, kiszámolták a saját munkadíjukat, amiben benne van a költségük és a tisztes haszonuk, hiszen nyilván kiszámolták, akkor miért is kellene ezt még megfejelnem további plusz összeggel. nem értem. ezt sem.)
        azt meg végképp nem értem, hogy miért, mire fel dugdosnak emberek az orvosok zsebébe pénzt. ráadásul az még bűncselekmény is.

        Kedvelés

      • Hát ez az.
        Ezt utálom legjobban a különböző szolgáltatások igénybe vételénél. Meg vendéglőben, stb.
        Az orvosokról nem is beszélve.

        Kedvelés

      • akkor ne fizess borravalót!
        ilyen eccerű!

        a manikürösöm, fodrászom és a kozmetikusom: régóta, több mint 10 éve ugyanzokhoz járok. velük én ezt megbeszéltem és ők is úgy látják, hogy igen. jól látom. ők sem szeretik, mert ha valaki túl sokat ad, azzal aztán mások az elvárások, zavaró.
        ha nem ad valaki az a tisztább helyzet. ők ezt kiszámolták, ennyi az ár. és kész.

        Kedvelés

      • vendéglőben a szervizdíj van, hogy fel van tüntetve az étlapon. az a tisztább.
        egyébként 10%, de velem előfordult, hogy azt mondtam: elnézést, nagyon nem voltam meg elégedve. nem volt jó a kaja, lassú volt a kiszolgálás és egyébként is nagyon kaja szaga lett a kabátomnak 🙂 és nem adok. most ez alkalommal.
        (nem szoktam adni, én nagyon bunkó vagyok ám!)

        Kedvelés

      • Orvosnak nem is adok. Se előre, se utólag. Elvből.
        Általában is elkerülöm, ha lehet 🙂
        Taxisnak előfordul (ha nem kerül nagyot, meg normálisan viselkedik), meg aki kihozza a pizzát, de kb. ennyi az összes.

        Kedvelés

      • Mikor pincér voltam, akkor értettem meg, hogy a jatt lehet jó, ha tényleg akkor adják, ha meg voltak elégedve. Ez az anyagi elismerése annak, ha az egyik pincér kedvesebb, lelkesebb, segítőkészebb, barátságosabb, mint a másik. Az éttermek nagyjából ugyanannyit fizettek a pincéreknek, kicsi volt az eltérés, de a jófej főnökök igazságosan bántak a jattal.
        Azok a vendégek, akik hálásak, mert minden alkalommal emlékszel, hogy a néninek reszket a keze, és diszkréten szívószálat teszel a tálcára a kávéscsésze mellé, vagy szó nélkül, mosolyogva fogod kézen a háromévest, hogy keress neki valami játékot, amivel elfoglalja magát, vagy köszönőkártyát írnak másnap, hogy felejthetetlenné tetted a nagyi 80. születésnapját, szívesen hagynak neked egy kis pluszt. Ha pedig csak tetted a dolgod, akkor nem ad semmit, azt kifizeti neked a főnököd.
        Ha igazán jó hozzáállást tapasztalok, én is szívesen hagyok borravalót. Minden más esetben én is utálom, hogy elvárják. Az nem minden középszerű, vagy neadjisten rossz kiszolgálás után jár, hanem akkor, ha kiemelkedő volt. Akkor viszont miért ne?

        Kedvelés

      • Meg tudom érteni, engem is nagyon zavar. Ezért költök minimális pénzt Magyarországon. Legutóbb wellness hotelben voltunk otthon a hátamat kezelgetni, az angol páromat nem tudtam meggyőzni, hogy itt mindenért jattolni kell, egyszerűen nem is értette. Ment persze a szájhúzogatás (négy csillagos hotelben), erre meg nincs szükségünk. A doktornő aki beutalt volt osztálytársam, így neki nem kellett fizetnem.

        Kedvelés

      • Kamu, hogy egy postásnál nincs apró, ne vegyétek be, mert pontosan leszámolják nekik azért, hogy ilyen ne fordulhasson elő amikor házhoz viszik a pénzt. Férjem készített címletező programot, ha nem is a postának, de tudom, hogy ők is használnak ilyet. Eszem megáll, hogy közel 400 forintot képes valaki kicsikarni egy munkanélküli segélyből!

        Kedvelés

    • Tegnap jártam így. Az egyik ablaknál átvettem a tértivevényes levelemet, mondom jó, akkor most ezt a kettőt feladnám ajánlva, na azt nem lehet, csak a másik ablaknál.

      És asszem, lenyúlták a csokimat is. 😦

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Na erre nálunk eleve nincs is mód,mármint kísérletezésre. A tértis leveleket az emeleten adják ki (igaz, legalább van lift, ha valaki rászorulna), a normál postai szolgáltatások a földszinten vannak.

        A postával az a bajom – a szolgáltatási színvonalon túl, Pestről egy teljes hét alatt ért ide egy sima küldemény (30 km. max.) – , hogy tiszta zsibvásár az egész… Komolyan kíváncsi lennék, ki vásárol ott gagyi gyerekjátékot, mesekönyvet, lektűrt, amikor 100 m-el arrébb normális könyvesbolt, játékbolt található. Lehet, hogy árulnak mást is, de annyira azért nem néztem körül, csak átvágtam a sok limlom között.

        Kedvelés

      • Lehet, hogy azoknak, akik várnak a sorukra :-O
        Most már sorszámos hívó van lent, kíváncsi lennék, hogy egy sima levél miatt is sorszámot kell-e húzni? De ki ír ma levelet? 😀

        Kedvelés

      • persze, hogy kell, különben nem szolgálnak ki. az ember hamar beletanul a rsz-be, én már rutinos vagyok, kapásból 2 sorszámot húzok (egy a levélfeladás és csekkbefizetésre, egy az ajánlott küldemény érkezésére, mert az külön ablak) és amíg a 2 szám csipogására várok, beállok a postabolt nevű ablakhoz és intézem a többit. Ugye milyen egyszerű! 🙂

        Kedvelés

      • sorszamrol jut eszembe, tokures patikaban, a fajo torkomra vennek valamit, elnyogom a patikusnak, mire o: de hol a sorszamom…?

        Kedvelés

      • Sorszám, haha, dehogyis. Béla bá’ (a biztonsági őr) időnként elrikkantja magát, hogy “csak csekkel lehet menni a főpénztárba”, és akkor kitör a káosz.

        Kedvelés

  7. Mennyire utálom én is, ha egy boltban vagy leszarnak, vagy tényleg a sarkamban járnak és készek leteperni, ha valamihez hozzáérek. Bár a múltkor volt egy pozitív élményem az i-betűs fehérneműboltban, ahol pont a megfelelő mértékű figyelmet kaptam.
    Nem csak a taxisok, hanem a kisebb élelmiszerboltok problémája is az, hogy “nincs kisebb”? És egyáltalán, miért lehet olyan kevés helyen kártyával fizetni? Akkor nem lenne ez a probléma.
    A múltkor egyben lejött a tejföltető (majdnem hapax!), úgyhogy a remény él!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Sok helyen azért nem lehet kártyával fizetni, mert azt akkor be kell ütni a gépbe és adózni kell utána… Van egy hely, ahova rendszeresen járok, nagy összeget hagyok ott, és nem fizethetek kártyával, mert… Van indok rá, de tudom, mi a lényeg.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ne feledjük azt az indokot sem, hogy ha kártyával fizetsz, akkor neked ingyenes, de a bolttól vonnak le %-ot!
        Van olyan bolt, ahol ezért csak 1000 Ft felett lehet kártyával fizetni! 🙂

        Kedvelés

      • Viszont azt mondhatja, hogy készpénzes vásárlás esetén x százalék engedményt ad. Ez szabályos, viszont azt kimondani, hogy a kártyás vásárlás drágább az már szabálytalan (pedig logikusan kikövetkeztetve, így az lesz).

        Kedvelés

      • Egyszer egy webshopos azt mondta, hogy azert nem lehet naluk karival fizetni, mert a terminal olyan sokba kerul, fenntartas, jatt a banknak, jogy nek eri meg nekik. Vagy kp, vagy atutalas. Nagy erdekes.

        Kedvelés

      • Ma már mindent be KELL ütni a gépbe (mivel a büntetés akár fél millió forint is lehet). A kártyás fizetés kb. 5% mínuszt jelent az üzleteknek a haszonból. Ha egy adott árun van 50-100% haszon akkor ez az 5% elenyésző, de például a számítástechnikai üzletek haszna, nem több 10-15 %-nál, de van, hogy ennél is kevesebb, 6-7%. Én megértem, hogy eszük ágában sincs átengedni a kártyakibocsátó banknak ebből 5 %-ot. Ki akar ingyen dolgozni?

        Kedvelés

      • 5%? Az tényleg nagyon sok, nem tudtam, hogy ekkora a bankok sápja. Ám amikor egy rokonom szalonból(!) vett új(!) autót és úgy kellett bevinni kesben 2 millát, hááát, az nem semmi volt…

        Kedvelés

      • Ezek a bankok….Nekik dolgozunk mindannyian. Egy oreg politikustol hallottam a teveben hogy mikor kimentek a tankok -bejottek a bankok.
        Tenyleg egy orszaggal tovebb toletek is a varosok utcain csupa bank es gyogyszertar talalhato.
        Szemelyesen meggyozodtem milyen jo penzgyarto gepezet a hitel (mar nekik)
        en meg nem kell gondolkozzak mit csinalok a fizetesemmel.
        Igazi uzsorasok

        Kedvelés

      • Jól gondolom, hogy nem tanultál közgazdaságtant?
        Az uzsora tiltott, bank nem ad kölcsön uzsorakamatra.
        Pfff…

        Kedvelés

      • Nem is tanultam kozgazdasagtant mert nem erdekelt annyira.De azt sejtem mit jelent az uzsora – irodalmi olvasmanyaimbol. Es meg ha nem az a neve de a hatasa ugyanez az en kolcsonomnek.

        Kedvelés

      • Hitel nélkül megáll a gazdaság, a legnagyobb magyar ezt már régen kifejtette.

        Nem értem, a bank kihasználta a szorult helyzetedet, tehát muszáj volt szerződnöd? A szerződéskötéskor feltűnő értékaránytalanság állt fenn?
        Frankhitel?

        Kedvelés

      • Elobb hazai penzben vettem fel egy evi fix kamatra;egy ev utan persze tobbet szamitottak ki a havi reszletre (csalodasomra) Mikor kerdeztem, hogy akkor mi volt az eredeti kamat :az volt az AKCIO
        A masodik evben a reszletem az eredeti osszeg mjdnem duplajara emelkedett.
        Miutan mar nem jottunk ki a fizetesunkbol; majd szereztunk uj forrasokat- feleszmeltunk hogy jo lesz atmenni frankba.
        Az elejen jo is volt (de a refinanszirozasnal is persze fizettunk eleget) de egy ido utan eszrevettem, hogy a tartozasunk majdnem duplajara ugrott a frank miatt…
        Megjegyzem akkor haborodtam fel kb ot ev torlesztes utan migor lattam hogy kb. 200E erteket torlesztettunk csak, pedig evente fizettunk kb 2500-at.
        Szoval tanulmanyoztam…
        Szerencsere miutan lattam a helyzetet kezdtunk ramburszalni kemenyen ,ugy hogy a 25-eves reszlettol 9 ev utan megszabadulunk az iden.

        Kedvelés

      • Ezt mind értem, de a szerződésben vállaltátok az árfolyamkockázatot, a forintnál meg az évi fix kamatot. A felháborodást sem értem, nekem ugyanilyen szerződésem volt, de az aláírás előtt lehetett tudni, mert szerepelt a tájékoztatóban, meg a banktisztviselő is elmondta, hogy ez compound interest szerződés, tehát az első X évben a kamatot törleszted, tőkét szinte semmit. Az is benne volt, hogy mikortól lehet előtörleszteni.

        Most ezt nem személy szerint neked írom, de kismillió ismerős jött hasonló sztorikkal. Mondtam nekik, hogy de volt lehetőség árfolyambiztosítást kötni, munkanélküliségi biztosítást kötni a hitel mellé, meg esetleg kifizetni két órát egy független hitelszakértőnek. Senki nem vállalta ezeket mondván pluszköltség. Azt se hallottam tőlük, hogy átszámolták-e, érdemes-e a megemelkedett hitellel megtartani az ingatlanjukat, ha nem tudták refinanszírozni vagy előtörleszteni. Szóval szó sincs itt uzsoráról, a történet egész másról szól, csak az emberek nem szeretik magukról az igazságot hallani.

        Mondom ezt úgy, hogy én is buktam valamennyit a frankhitelemen, de nem gondolom, hogy ezért a bankokat kellene hibáztatni és a hitelezés az ördögtől való.

        Kedvelés

      • En lejben vettem fel a hitelt, es nalunk a banktisztviselo nem volt valami bizalmas…
        En is megtanultam sajat boromon mit jelent a hitel a rendszervaltas utan.Eddig csak a regit ismertem.Az meg nem volt annyira elonyos a bankoknak.
        De koszonom a tajekoztatast.

        Kedvelés

      • Érdemes a kiszámoló blogot olvasni, az elég sok, bár magyar vonatkozású, pénzügyi tanácsot ad ingyen, illetve ehhez a bloghoz hasonlóan közösségi finanszírozású.
        A tanulság nagyon röviden, mindig olvas, mindig kérdez, mindig elolvastat független emberrel is mielőtt bármit aláír, és háromszor meggondol. Én jogászként is legalább egy kollégával megnézetem minden jogi ügyemet, biztos ami biztos alapon.

        Értem, hogy mit írsz, nekem is nagyon magas volt a tanulópénz. Annyit szerettem volna mondani, hogy a fürdővízzel ne öntsük ki a gyereket.

        Kedvelés

      • Ne haragudj, de szerinted miért volt olyan óriási hitelezési szándék a bankok részéről odahaza, meg akkor is, amikorra látható volt hogy mi fog történni?
        Szerinted nincs felelőssége a bankoknak abban, hogy gyakorlatilag akárkinek akarmire adtak hitelt?
        Mert szerintem a felelősség kettős, ahogy a haszon is. Azert, mert az az irány érvényesül, amiben a hülyeséget vállalók, tájékozatlanok vagy csak totál rászorultak pofára esnek egy pénzügyi válságban, meg nem biztos, hogy etikus.

        Kedvelés

      • A piacfelügyeletnek és az MNB-nek van elsősorban felelőssége, mert engedték a nyakló nélküli hitelezést (a bankok csak kitaláltak egy nyereséges terméket kihasználva a forint-frank árfolyamot, ami jó befektetésnek ígérkezett). miközben nyilvánvaló volt, hogy ha beüt a krach abból nagyon nagy baj lesz. Maga Király Júlia mondta, hogy ő se látta előre, mekkora lesz a válság.

        Ne haragudj, de nem volt kötelező hitelből vett ingatlanban élni, ilyen auótval furikázni, és hitelből berendezni a lakást. Nem osztom a nézetedet, a haszon a hitelezésen a banké. Nem etikus az emberi kivagyiságra, kapzsiságra építeni? Lehet, de ilyen alapon a fél gazdaság becsukhatna. Nem tudom észrevetted-e, hogy amíg a frank árfolyama lenn volt, nem voltak tüntetések, amint felment, a bankok egyből rohadékok voltak, pedig a szerződésben benne volt, hogy mit vállaltak az emberek. Felvesz valaki milliókat, és arra nem képes, hogy elolvassa és megértse, mivel jár a szerződés, vagy rászánjon párezer forintot, hogy tanácsot kérjen egy független szakértőtől, na ezek voltak a “tájékozatlanok”. Felnőtt ember felelősséget vállal a rossz döntéseiért, nem demagóg transzparensekkel gyakorol nyomást a kormányra és szedi el vétlen adófizetők pénzét.

        Ezért gondolom, hogy a leggázabb ebben a történetben a “devizahitelesek megmentése”, és nagyon etikátlan, hogy mások kivagyiságát azokkal is kifizettetik, akik egyátalán nem vettek fel hitelt.

        Kedvelés

      • Nem hiszek a kapitalizmus működésében, épp azert mert láthatóan ide vezet. Olyan rendszer, ami a végtelen növekedést célozza meg, az a feltétele, pedig lehetetlen, és mindenki az áldozata, nem csak a tájékozatlanok, meg a kivagyiak, meg a buták.
        Persze lehet folyton az utóbbiakra mutogatni, bár az értelmiség akkor sem vállalt túl nagy szerepet, amikor ezt lehetett volna még valamennyire féken tartani.

        Kedvelés

      • A hitelezési probléma piacfelügyelet plusz gadaságpolitikai kérdés. A rendszerváltozáskor a félművelt magyar elit ( http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud2/
        http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud070321/ ) nem magyarázta el az embereknek a piacgazdaság működését és a demokrácia mibenlétét. Erre a patás ördögnek kikiáltott Soros György áldozott komoly pénzeket, de hát senki nem lehet próféta a hazájában úgy látszik.

        A bankok viszont nem egyenlő kapitalizmus, és nem kell folyton növekedni ahhoz, hogy a jólétet fenntartsuk (lásd Jackson: Prosperty without Growth című munkáját). Vannak olyan országok viszont, ahol a növekedés elengedhetetlen, mert nem nyugati fejlett országok.

        Kedvelés

      • Teljesen egyetértek, ez iszonyatos felelőtlenség volt, és beleszédült egy csomó értelmes ember is, hogy másnak mije van, neki is lehet, nagyobb lakás, kocsi. Anyám panaszolta ismert hangsúlyával, hogy felment a tesómék forinthitelének törlesztője, szörnyű, ez a mohó bank, mondom, ki hitte, hogy a bank az jótékonysági intézmény?, ez a kockázat ott volt a szerződésben. Anyám, aki ugye tájékozott, rádióhallgató, fővárosi értelmiségi: hát ki olvassa el azt a sok apró betűt? Húsz meg huszonöt éves döntésekre mondja ezt, olyanokra, hogy ha egyvalaki kiesik a munkából, viszi a bank a házat a háromgyerekes család feje fölül. De ez is oké, csak a mást hibáztatás nem oké, és különösen az nem oké, hogy ő fölöttem rendőrködne ma is, pedig negyven leszek mindjárt, hogy mire van nekem időm, pénzem, hova utazom, milyen a cipőm, mivel töltöm a szabadidőm, életmódbeli kifogása tesómék autóvásárlása, félbehagyott tanfolyamai, síelései, márkabuzisága, szoláriuma miatt soha nem volt, ők rendes emberek, csak engem kell mindig leckéztetni, rámkényszeríteni a poros, önfeláldozó szegénységet, női szívást, ócska holmikat, sajnálni tőlem a taxit vagy az utazást. Tőlem, aki tanultam, szakmámban dolgoztam, szerényen éltem, buszmegállókban áztam-fáztam, soha káros szenvedélyem nem volt, nem panaszkodtam, és nem tartoztam soha senkinek, viszont utánamentem, hogy olyan helyen lakhassunk, ahol szeretnék, megoldottam, nem sírtam, nem protekcióztam. Engem kell folyton rosszallani, aggódásba öltöztettet korholással traktálni a rokonságot.

        Kedvelés

      • A kerdesre nem valaszoltam: tudatosan vettem fel a kolcsont es tenyleg ez volt a legjobb lehetseges valasztas ,csak meglepodtem azon a modon ahogy szamitjak a kamatot es az a teny hogy nem lehet torleszteni startbol csak miutan .Ugyanarra az osszegre evekig fizetem a teljes kamatot mivel az a reszlet amit tudok fizetni cak a kamatot tudja fedezni.
        A regi rendszerben ha kolcsont vettel fel mar startbol torlesztettel is-ugy mukodott.

        Kedvelés

      • Bocsass meg -nem ertem mire vonatkozik az ertekaranytalansag a szerzodeskoteskor ? Neked gondolom szakmadba vag a tema….

        Kedvelés

      • Ez főleg olyan helyeken figyelemre méltó, ahol tíz- meg százezreket hagynak az emberek, pl bútorbolt. Na most azt komolyan nem képzelik, hogy én ennyi készpénzzel a zsebemben rohangálok a kedvükért.

        Kedvelés

      • Hát ja. Én örülnék a legjobban, ha sokszor nem hat számjegyű összeget kellene kicsengetnem a csekkekre, akkor pont leszarnám, hogy a postán nem lehet kártyával fizetni, csak súlyos százasokért.

        Kedvelés

    • Hát vannak szar napok, amikor legszívesebben nem is köszönnék, főleg mert egyéni statisztikám szerint a vevők kb 60%-a nem köszön vissza, de ezzel együtt tisztességesen el szoktam végezni a munkám. Azt meg nem én döntöm el, hogy mennyire megyek a vevő nyomában, hanem főnöki utasítás, amit biztonsági kamerán szokott ellenőrizni. Ezzel együtt igyekszem nem a nyakába lihegni, csak a közelében ácsingózom, és ha rákérdeznek, miért vagyok ott mindig azt mondom, hogy rendelkezésre állok. 🙂 Viszont akármennyire tisztában vagyok a nehézségekkel, annyira megorrolok, ha velem bunkó egy eladó. Egyéni mániám, hogy ha megkérdezem, tartanak-e egy bizonyos cikket, és az eladó azt feleli, hogy az van, ami ki van rakva, azt úgy értelmezem, nézd meg magad, nehogymá dolgoznom kelljen, és egyből kifordulok a boltból.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen, az a nagy helyzet, h mindkét oldalon álltam már. 🙂

        A legtöbb eladóval az van, h nincs egyszerűen érdekeltté téve az eladásban, nincs részesedése, ami tipikus magyar spúrság. (Igen, persze, jöhetsz itt azzal, h ez a dolga, de ha rájössz, hogy neki bizony 200-300 emberrel szót kell váltania naponta, és ebből legalább 50 hülye, akkor nem biztos, h akarod csesztetni.)

        És igen, a vevők durván 70%-a nem köszön, és alapból 80%-a úgy viszonyul hozzád, mintha értelmi fogyatékos lennél, mert ott dolgozol. Pedig nem értem, a legtöbb eladó kezel kasszát, effektív pénzzel meg nem dolgozhat olyan, aki legalább összeadni-kivonni ne tudna. Igen, értem én, hogy az alapmatek még nem tesz senkit fizikai Nobel-díjassá, de azért már némi józan paraszti észt feltételez.

        A legtöbb helyen nem csak azért nem lehet bankkártyával fizetni, mert nem ütik be – nálunk pl azért nem lehetett, mert nem termelte volna ki az a néhány bankkártyás fizetés a terminál kölcsöndíját, és nem akart a tulaj 1-2% emelést azért, h a tranzakciós díjakat behozzuk rajta.

        És igen, a legtöbb főnök ilyen helyen bizony hülye, fogalma sincs, h a saját boltjában mit hol talál, az alapszintű szabályokkal sincs tisztában, és nem, nem azért, mert neki más dolga van – az van, hogy itthon nagyon kevés kivételtől eltekintve az lesz főnök, aki: 1. valakinek a valakije 2. úgy néz ki (pl férfi), mint egy főnök, mert az hiteles lesz, és ha kötekedni szeretne a vevő, akkor nem fog.
        És leváltani nem fogja a felette lévő főnök, mert ő is így került ide. (A struktúra másolja önmagát.) Ez valahol nagyon szomorú, és valahol itt is van a gazdaságunk veszteségeinek egyik oka.

        A tornaoktatás nálunk csak szimplán teljesíthetetlen követelményekből állt, az ehhez szükséges feltételeket megteremtették. 😀
        Az volt a kedvencem, amikor az egyik fölöttünk lévő országos bajnok felmentette magát tesiből, és a kérdésemre azt válaszolta: Nem akarom többé azt a lejáratást, hogy egy egész ország legjobbja vagyok valamiből, de atlétikából soha nem sikerült 3asnál jobb jegyet szereznem. (A sportághoz bizony kellett futni. 😀 )
        Jó, én is 5/ voltam talajtornából úgy, h az alapgyakorlaton kívül csináltam még hozzá ezt-azt, spárgák, kézenátfordulás, de nem kaptam meg az ötöst, ha megfeszültem se. 😀

        Kedvelés

      • “A legtöbb eladóval az van, h nincs egyszerűen érdekeltté téve az eladásban, ” azt az egyszerű logikai műveletet kéne elvégezni fejben, hogy neki azért van állása ebben a boltban, mert ide vevők járnak és vásárolnak.

        Kedvelés

      • Tudjak, es sokszor gyűlölik is vevőstül, mindenestül.
        Nem a választott munkahelyek országa vagyunk.

        Kedvelés

      • Továbbra is kérdezem, ha bemegyek egy boltba, köszönök és normálisan viselkedek, urambocsá’ vásárolni szeretnék, akkor miért kell nekem eltűrni az eladók gyűlöletét? Azt hallom mindenütt, hogy jajajajajjj nincs munka, nagy a munkanélküliség, de több vállalkozó ismerős azt mondja, hogy alig találni embert, pedig nem minimálbért fizetnének, lasszóval fogják a jó bébiszittert pedig bejelentenék. Még nem elég mély a nyomor, vagy mi van?

        Kedvelés

      • Nézd, en azt hiszem, hogy az eladók viselkedése a jéghegy csúcsa. Van egyrészt a magyar tipikus bunkó attitűd, ami független szakmától, nem tudunk udvariasan es indulatmentesen kommunikálni. Másrészt van egy rövid tavon gondolkozó, hirtelen gazdagodni akaró, kicsinyes es nem is vevőbarát kereskedelmi gyakorlat, amit a legtöbb kereskedő folytat otthon. Amikor szart soznak rad drágán, mert a plázában van a bolt, amikor semmiből sincs méret, amikor minden modon csak kikerülni próbálják a garanciális kötelezettségeket, mikor te a pénzed szinte soha nem kapod vissza (csak a cipő árusítás milyen abszurd ilyen teren odahaza?!) mikor soha nem a vevő érdeke az első mar tulajdonosi es vezetői szinten se, szóval mindezt nem tudja ellensúlyozni az udvarias kiszolgálás, es nincs ember, aki ezt tudná nyugodt lélekkel, vidáman tűrni miközben naponta ég be a munkahelyen, olyan ciki odahaza a kereskedelmi morál. Es ezt leginkabb az eladók érzékelik, mert ok állnak a vevővel szemben. Akinek nagyon sokszor igaza van, de hiába, ha semmiféle szándék nincs arra szervezeti szinten, hogy meg is kapja amire jogosult.
        Szóval az alkalmazottak két kapura kell játsszanak egy időben, es ezt mondjuk számomra nehéz nem látni, meg nem megérteni. Vendéglátás ugyanez a kategória.
        Úgyhogy lehet igazad, es valóban turnod sem kell az efféle viselkedést, de fentebb van a probléma gyökere, mellesleg a kommunikációs hiányosságok es az alá-fölé rendelt helyzetekben megszokott viselkedési mintazatok általánosak, nem csak eladói oldalon léteznek.

        Kedvelés

      • Persze értem amit mondasz, de nekem elegem van ebből a kereskedelmi morálból és ha velem bunkók akkor nem költöm a pénzt.

        Kedvelés

      • Tavasztundernek,
        Nekem sok hozzaszolasodban ugy tunik egy kicsit tobb erzekenyseggel es empatival, az itthoni viszonyokat jobban ismerve arnaylatabb lenne a megkozelitesed.
        Ez mar mar vagdalkozas, foleg a munkahely, eladok munkahelyzete targyban irottak. Csak abba gondolj bele, hogy neked mennyi az eu-s bered, es egy ugyanilyen munkakore mennyi itthon. Mondjuk en fleleos beosztasu tisztviselokent atszamitva, 1000 eurot (310esarfolyamon kevesebbet)keresek.
        Ugyanez egy masik eu orszagban. Meg a roman es cseh, de meg a szlovak ugyanilyen beosztas is kb. 20 %kal magasabb.
        Tudomasul kell venni:tisztessegtelen fizetesekert kell dolgoznia tomegeknek itthon, es sokan inkabb valasztjak a jogszerutlen utat. Igen, jol erted! Nagy sokan a60 -80 ezer per ho helyett inkabb ugyeskednek, masok tulajdonat sem becsulve akar lopnak is. Ma magyarorszagon pl majd minden veszelyben van, mindent , mindehol ellopnak.

        Kedvelés

      • Igen, igen tavasztunder. Nagy a munkanelkuliseg.
        De szetvertek a szakszervezeteket, a fekete munka viragzik, a munakvallalokat semmi nem vedi.
        Nem gondolom, hogy akar nulla jovedelemert kene barkinek dolgoznia, azert mert nagy a munaknelkuliseg. Merthogy itthon meg ez is elofrodul, hogy rabszolgakent dolgoztatnak embereket, probaido vegen elkuldik oket, nem fizetik ki a beruket es sem a szakszervezet, sem a munkavallalo, sem a birosag nem tud hatekonyan ez ellen fellepni.

        Kedvelés

      • Az bukik ki, hogy igazából megint csak alapjában a rendszerrel van baj, valahol mélyen. Olyan takarítást kéne csapni, aminek az elején slaggal megyünk végig a régi beidegződéseken. vagy még inkább lángszóróval.

        Kedvelés

      • Hát csak beidegződéseket hogy lángszórózol le? Én úgy látom, egyre csak lejjebb züllik minden. Augiász istállója egyszerűbb eset.

        Kedvelés

      • szépen elsuttyósodunk, leszokunk a köszönésről is. Minek az!? Én, a jókislány szépen köszöntem, ha bementem vhova, a boltba is. Nem taktikáztam, hogy most én leszek-e az első köszönő, vagy az eladó. Azt feltételeztem, hogy nagy átlagban a mérleg 2 oldala biztos egyenlőre jön ki. Aztán azt tapasztaltam, hogy “nagy”városban tuti nem. Mintha nem is léteznék. (faluban nem így van) Aztán megtanultam, hogy boltba bemenet NINCS köszönés, kifele is csak akkor, ha vásároltam, vagy ismerem az eladót. Nekem ez olyan szégyenletes és kicsinyes! 😦

        Kedvelés

    • Őket (az i betűsöket) én is szeretem, ma majdnem bementem tavaszi színű bugyikért hozzájuk, de elhúzódott a napszemüvegvásárlásom (inkább nem írom ide, milyet vettem végül, volt erről egy koncepcióm régebben, hogy aki ilyet vesz, az maga a sátán, és vártam én is a pénztárnál, hogy sisteregve elégek, de nem történt ilyen; hiába, nekem még ez is jól áll).

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • hú, de kíváncsi lennék, milyen az a pokoli napszemüveg…:-) nekem is kellene vennem, mert a mostani napszemüvegem pár hónap próbaidő után (amikor is vigyáztam rá, és tokban hordtam) a táskám alján végezte. Onnan kaparásztam elő, ha kellett, így kellően karcos és kopott. Úgyhogy muszáj vennem egyet. meg tavaszi cipőt. és tavaszi kabátot. meg tavaszi pulóvert. szoknyát, fiatalító szérumot és éjszakai krémet. parfümöt és fekete szemspirált. holnap el is indulok… 🙂

        Kedvelés

      • Örülök, hogy nem égtél el, ellenben továbbra is orvul luxusözvegyben nyomod, ahelyett, hogy legalább harminc hajléktalant befogadnál a villádba.

        Kedvelés

      • Épp tegnap egyet, az elmúlt két napban meg három családot toltam meg anyanázzsal. Asszem, nincs miért szégyenkeznem, jövedelmeim 40 százaléka állapotomból (bárki három gyerekes ugyanennyit kap), 40 munkából származik, és további 20 százalék kamat, amire erdélyi barátaink nem is gondolnak persze.

        Kedvelés

      • Lájk!

        Felháborító, hogy nem osztogattad el a megtakarított jövedelmed, hanem pénzt keresel vele. Sőt, sátáni.

        (Épp most fejtegetem itt egy kommentelőnek, hogy a kamat az nem feltétlenül uzsora, főleg ha nem olvassuk el a szerződésünket és árfolyamkockázatra fogadunk, mert abban benne van a szívóág.) Meg is van a harmadik vendégposzt ötlete. 🙂

        Kedvelés

      • Aztán a kismama randin minden luxus terméket magatokra ölteni, illegni-billegni, bemutatni! Sütni fog a nap!
        Tőlem az lesz a non plusz ultra, ha veszek melltartót (már úgy értem, a blúz alá)!

        Kedvelés

      • Mondjuk erről is az Éva tehet, aki a fülembe ültette a bogarat, hogy tavaszi bugyit kell venni…Rájöttem, hogy mától nem tudok élni világos színű bugyik nélkül, és hisztérikusan vettem két rózsaszíneset meg egy zöldet. Ma már nyugodtan alszom el.

        Kedvelés

  8. Utaltam a tornaorakat: 1. egyetlen iskolamban sem volt becsuletes oltozo, es mindig nagyon hideg volt ott 2. az otvenperces tornaora ket szunetet rabolt el, az elotte es utana levot, mert valamikor at kellett oltozni (csak tizperces szunetek voltak) 3. alapos leizzasztas utan vehettuk vissza az iskolas cuccot, egy ora utan buzlott az osztalyterem (ha mar nincs tusolo, akkor miert nem az utolso ora a torna…?)
    4. a tornaterem padloja mindig poros 5. az elso tornaoras elmenyem, hogy bakot kellett ugrani (nyolc evesen), a lanyoknak jellemzoen nem jott ossze, tanar rohogott, en a masodik oran kialltam a tornasorbol, es ki akartam menni a terembol, visszarancigalt, vegy ket evig ezzel szivatott 6.tizenegy evesen, szinten bakugras, a fiatal tornatanar a bak tutoldalan kifogja a lanyokat, meg is simogatja (nem ugrottam, szoltam az osztalyfonoknek) 7. utaltam az egeszet, a futtyszora ugralast, a szivatast. Sajnos kovetkezeskepp kimaradt az eletembol a mozgas orome. Mindentol kiraz a hideg, amit a mozgasert magart csinal az ember, de nem alakultak ki alapveto keszsegeim se. Nem tudok labdat kifogni, a bukfencen kivul semmilyen talajtorna gyakorlat nem megy, en vagyok az, aki ot fekvotamaszt sem kepes megcsinalni… jajjjj, veg nelkul sorolhatnam. Sosem tudtam teljesiteni a “normat” (ja, vajon miert is van ilyen???) a kegyelem taknyan csusztam at mindig. Na es most, tul a harmincon, probalok nagy levegot veni, es megbaratkozni a mozgassal. (es mielott mindent az iskolara kennek, azert fontos az is, hogy az en csaladomban soha senkit nem lattam semmilyen sportot, mozgasformat uzni)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ezt szó szerint én is írhattam volna. Még a bakugrásos alányúlás is megvolt, bár én nem szóltam senkinek.

      Kiegészíteném még a kötelező tornadresszel, ami alá csak bugyi szabad húzni. A melleim hetedikes koromra elérték a végső méretüket, nagyon kínos volt így tornázni. Hosszas szabadságharc után elértük, hogy derékig érő fehér póló húzhattunk rá. Ezután már csak a dresszből kilógó intimbetétek miatti megaláztatásokat kellett elviselni. A tanárunk egy alkoholista állat volt, a fiúkat rendszeresen verte. Megváltás volt, amikor az utolsó évre halálba itta magát.

      A gimis városi köredzések nálatok is megvannak? Körbe-körbe a főtéren, rossz futóként csatakosra izzadva, lihegve, és senki, de senki nem kérdezte meg, hogy akarom-e nagy nyilvánosság előtt megalázni magam.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Hogy én hogy utáltam azt a tornadresszt! Mindig kilógott belőle a bugyim, és kényelmetlen is volt. Szerencsére nálunk felsőben már simán lehetett hordani fölötte pólót, sőt elég hamar bejöttek a biciklisnadrágok és a hosszú, feszes macskanadrágok, azokban is nyugodtan lehetett tesizni. Menstruáció esetén általános gyakorlat volt, hogy minden problémázás nélkül felmentést kapott, aki kérte, általánosban és gimiben is.

        Kedvelés

      • Jóég… ezek rémes sztorik, hallod! :O Én is egy hatalmas nulla voltam (és vagyok) testnevelés, sport terén, de ennyire szar élményeim (nyilvános megalázás) nem voltak, sőt szerencsére a tornadresszes korszak végén kerültem suliba, nekünk legalábbis már csak alsóban volt ez a viselet.

        Kedvelés

      • Az a helyzet, hogy én az ezredfordulóhoz közel voltam hetedikes, és máshol nem is nagyon volt már szokás se a tornadressz, se a gyerekverés tesiórán, csak ott, ahol még volt a régi iskolához tartozó tanár. Általában akit a hatvanas években végzett tornatanár tanított, az nagyobb eséllyel tapasztalt hasonlót. (Koleszos múltidézés alapján folytatott nem reprezentatív kutatásom szerint 🙂 )
        Ha nagyon jóindulatú vagyok, akkor arra gondolhatok, hogy nem volt terítéken a pedofília, ezért lehetett tornadressz és “alányúlás”, és azt hitték jót tesznek az állandó fegyelmezéssel. De ez inkább naiv gondolat.

        Kedvelés

      • Igen. A minden tavasszal megszervezett futoverseny, valaki nagy emlekere, amelyen kotelezo volt a reszvetel, kizarolag orvosi engedellyel lehetett tavol maradni, ennek hianyaban az illetot nem atmeno osztalyzattal buntettek. A tav ugy harom kilometer lehetett (az ajulas kerulgetett a vegere, 11-14 ev kozott szenvedtem vegig ezeket) varoson keresztul. Nehanyan, akik nem jeleskedtunk a dologban osszefogtunk, nem hagytuk el egymast, egybolyban szaladtunk, a szegyen igy is megvolt. Es en nem emlekszem, hogy egyetlen szulo vagy tanar kifogasolta volna a futoversenyen alkalmazott szabalyok barmely elemet….

        Kedvelés

    • Az 1970-es évek végén-1980-as évek elején a tornaórával kapcsolatos negatív élmények abszolút standardnak számítottak. Nekem – és gondolom, velem együtt sokan másoknak – többek között a szakorvos által előírt gyógytestnevelésben való részvételt tette elviselhetetlenné az, hogy a tornatanár nemes egyszerűséggel “gyogyósoknak” aposztrofálta az erre ítélt tanulókat, és nyilvánosan fejezte ki lenézését irántunk szóval és viselkedéssel.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A felsős tesitanár nálunk is egy vadbarom volt, a gyengébbeket nem is kezelte emberként. Folyamatosan üvöltött, a kitűntetett jól sportolókat próbálta csúcsra járatni. A lánya volt az egyik áldozat, télen és esőben is kinn futtatta vele az iskolaköröket, volt hogy összeesett a fáradtságtól. Én felmentett vagy részleges felmentett voltam, a szemében pária, megvetést érdemlő. Szerencsére nagyon nem volt dolgom vele, csak annyi, hogy amíg a többiek tornáztak, mi felmentettek ide – oda futkostunk a dolgai után vagy labdákat takarítottunk, vagy amit kitalált. De ő még semmi volt ahhoz a plébánoshoz képest, aki a hittanosokat egy síbottal fegyelmezte, és szintén ordított, ha megzavarták az óráját. Oda én nem jártam szerencsére.

        Kedvelés

      • Nalunk a plebanos összeszoritott marokkal ütött a gyerekek fejere, pont ugy, precizen, hogy a pecsetgyürüje talalja el a gyerekek fejet.

        Kedvelés

    • De jó, és milyen sporttal próbálkozol? Szorítok, hogy idővel megszeresd a mozgást. Sokaknak sikerült már, nekem is az elmúlt hónapokban kezdett megjönni. Mindig is utáltam (lusta voltam) otthon nekiállni tornázni, most meg már simán “gyúrok” egy órát, ha rám jön. És heti egyszer-kétszer rám jön. Nálam ez óriási haladás.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Úgy látom, hogy én roppant szerencsés voltam, mivel a vidéki általános iskolák a 60-as években nem rendelkeztek tornateremmel 🙂
      Volt egy salakos sportudvar, ott futni szoktunk körbe, meg magasugrani, a nagyobbak kézizni, kislabdát dobálni. Ha rossz idő volt (azaz nagyjából októbertől áprilisig) az emeleti folyosón és zsibongóban amolyan talajtorna-féle volt, egy szertárból húzkodtuk ki hozzá a martacokat, meg ott voltak a folyosói kispadok, az az alacsony, 3-4 m hosszú fajta, azon az egyensúlyozást gyakoroltuk, meg volt szekrényugrás.
      Se kötél, se bordásfal, gyűrű, ilyen kínzóeszközöket nem is láttam gimis koromig.
      Igaz, szakképzett tesitanár sem volt, az egyik képesítés nélküli tanerő tartotta az órákat. Különösebb atrocitásokra nem emlékszem, üvöltözésről eleve nem lehetett szó, hiszen az behallatszott volna a tantermekbe…

      Gimiben volt tornaterem, viszont ott meg kevés volt a hely, nem jutott minden órára terem, így az egyiken utcai futás volt, körben a községben, hegynek fel, le.
      A tanárunk nem vette igazán komolyan a tesit, aki tudott, felment a kötélen, aki nem, az nem. Volt medicilabda, kosarazás, lehetett súlyzózni. Na nekem az tetszett, kikaptam magamnak a 3 kilósat, a többiek az 1-2 kilósakkal kínlódtak 🙂

      Aztán harmadikban kaptunk új tesitanárt, aki aerobicozni kezdett velünk. Nem nagyon örültem neki, nem szerettem ugrálni, de végül belejöttem, kár volt abbahagyni…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • “a tornaperem mindig poros” Ja. Az aulát minden nap többször is felmossák, a tantermeket is naponta egyszer, a folyosókat is kétszer. De a tesitermet én még soha nem láttam, hogy felmossák.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  9. Az ismerőseim el sem hiszik, hogy én aki manapság nem győzök eleget sportolni, gyűlöltem az általános iskolai tornaórákat. Az alkoholbeteg, fém sípzsinórral fegyelmező tanárunk csak egy része volt ennek, de főleg felsőbbtől valóságos kínszenvedés volt. A legmagasabbak közé tartoztam ezért nekem kosarazni _kellett_. Nem érdekelt, nem szerettem, akkor is. Nincs valami nagy ritmusérzékem, állandóan lépéshibáztam, nem nekem találták ki, de erőltették – mert magas vagyok. Azután persze, ha nem ment, üvöltözve, jól lebasztak.
    Ugyanígy, mekkora állatság, hogy a mai napig 190 centis fiúknak talajtornázni kell, colos kamaszlányok billegnek a gerendán, de persze a 160 centis kis golyóknak röplabdázni, kosarazni is kellene. Minek, miért, semmiféle sikerélménye, öröme nem lehet benne. Miért nem lehet a tornaórán persze a foci, kosár, stb. mellett görkorizni, gördeszkázni, BMX-ezni, falat mászni, boxolni, crossfittezni, – ezek jó része még csak nem is túl nagy pénzkérdés lenne.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nálunk érettségi évében vezették be tesiórán a floorballt, hatalmas innováció volt, elég kevés anyagi áldozattal. I m á d t a m. A mai napig az egyetlen csapajáték, amit élvezni tudtam. Ugyanebben az évben engedélyezték az egész gimiben, hogy tesióra helyett alakformáló aerobicot válasszon, aki akar, nyilván a kamaszlányokat jobban izgatta, mint a helyből távolugrás. Minden osztályban volt egy lány, aki szívesen megtartotta az órát. Tényleg nem pénzkérdés, hogy megszerettessék a mozgást.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Bizony, de egy-egy agilis testnevelőtanár nagyon sokat tehet. Nálunk középiskolában volt egy tanárnő, felhajtott nekünk, fiúknak súlyokat, kijelölt egy kisebb helyiséget konditeremnek és ha nem akartunk cirkuszi lovakként körbe-körbe futkározni a tornateremben, mehettünk “gyúrni”, mondta is, hogy amíg csinálunk valamit, neki mindegy, hogy mit.
        Akárhány iskolában össze lehetne dobni egy egyszerűbb gördeszkapályát, a fiúk akár be is szállnának az építésébe, de BMX-ezni akár a sima aszfalton is lehetne, ha megengednék pl. a saját bringa használatát, egy üres falra felfúrni néhány falmászó kapaszkodót filléres tétel, kb. hatmillió féle aerobik jellegű mozgás (fitfight, szamba, zumba, stb.) van, amit a lányok általában szeretnek és nem kell hozzá felszerelés.
        De pl. USA-ban nagyon népszerű a box a lányok körében is. A feleségem is jár – lányoknak ez nem verekedés (aki nem akar, nem kell a másikkal kesztyűznie), de erősítenek, ugróköteleznek, futnak, zsákolnak. Valójában az egyik legjobb sport lányoknak, önbizalom erősítőnek sem utolsó: hogyan lehetne gyenge nő, aki 10 percen keresztül veri a zsákot?

        Kedvelés

    • 1992-93-ban -igen nem teljesen egy azaz, egy darab tanévet – tanítottam.
      tesi szakot is végeztem. (nekem emiatt nem volt mély lélektani bugyrokba hatoló a testnevelés óra, diagnosztizálatlan hiperaktivitásom miatt nekem az volt a sikerek netovábbja. ott éltem igazán, és intelligenciám szerintem még nem érte el azt a szintet – augusztus végén születtem, de nem voltam évvesztes.- hogy fel tudjam fogni az alázásokat 😦 (bár rémlik valami a mentsruációm körül, hogy akkor voltak kellemetlen perceim).
      szóval a tanári pályafutásom:
      – magnóval mentem órát tartani.
      – igyekeztem – ha az időjárás engedte -kinn lenni a szabadban. szombathelyen a gyerekek már akkor is kerékpárral jártak iskolába, ezért szorgalmaztam azt, hogy legyen egy olyan tesi óra, hogy körbetekerjük a várost, a nevezetességeket érintve (ezt nem lehetett, és a tanterv! szólt az ítélet)
      – az atlétika tantervet nem teljesítettem (7. osztályban tanítottam és kivert a víz a gondolattól, hogy a lányok a homokgödörbe ugráljanak, meg kislabdát hajigáljanak, féltem, hogy megsérül a válluk, mert az ilyen mozgáshoz hosszú bemelegítés szükséges, bele sem fér jó érzéssel a 45 perces órába!!!!)
      – a tanév végén természetesen többszöri figyelmeztetésben részesültem a fentiek miatt (pardon , a magnó hadművelet is megvolt: a többi tanár összefogott ellenem és úgy rendezték, hogy amikor nekem van tesi órám ne legyen egy magnó sem szabadon. direkt bevitték a saját órájukra, ilyen olyan ürüggyel)
      majd tragikus véget ért a pályafutásom, a június 30-ig szóló szerződésemet nem hosszabbították meg. köszönte szépen a magyar oktatási rendszer, de nem tudta beépíteni az én személyiségemet/tanítási módszereimet.
      kivetett magából a rendszer, mint egy fekélyes darabot.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Pfűű, ez nagyon gáz.
        Sajnálom – pedig milyen jó ötleteid voltak!
        A gyerekek pedig gondolom örültek neked (én biztos nagyon élveztem volna az ilyen órákat gyerekként).

        Kedvelés

      • azzal nem volt gond.
        de a rendszerben zavaró körülmények, nevezetesen:
        – az iskolában a gyerekek
        – kórházban a betegek
        – boltokban a vásárlók
        – buszon az utasok
        stb. stb.

        Kedvelés

      • Na pont ez az elsodleges ok, amiert tanitoi es tanari diplomakkal rendelkezve soha egy percet sem tanitottam. Ismertem hozzad hasonlokat, mind elhagytak a palyat (ill. van egyetlen olyan, aki egy eldugott faluban, pici iskolaban egyetlen tanitokent mukodik zsenialisan). Hiaba, ha az ember belenyomja a szaztiz szazalekot, fizeteset se nezi, akkor elvarja azt a minimunot, hogy legalabb ne csesztessek.

        Kedvelés

    • Én százkilencventalánkettő cm es lány voltam/vagyok. Szinte mindig az volt az első kérdés, hogy “Hány centi vagy?”, majd ha megmondtam, akkor szörnyülködés következett. Ehhez minek volt szükség az adatokra?? Majd rögtön következett, hogy kosarazol? Ha azt mertem rá válaszolni, hogy nem, akkor jött a következő kérdés, hogy “Miért nem, pedig a magasságom megvan hozzá, stb…” Én minden érzelmi hullámon végigmentem már, hogy mikor hogy fogadom ezeket a kérdéseket, volt ott minden, de elsősorban terhes. Pláne, ha egy magasos viccel próbálnak poénkodni. (pl. milyen az időjárás, vagy a levegő ott fent?) Én ezt a suttyóságot annyira nem értem. Kinek jut eszébe odamenni egy kövérhez, megkérdezni, hogy hány kiló, a szám hallatán jézusozni, aztán egy kövér-viccet elsütni és röhögni?
      Egyszer egy kiállítássról jöttem ki, ahol Michelangello reprok voltak 1:1 méretben. Átszellemülten léptem ki a kiállításról a friss levegőre a lépcsőre, mély levegőt vettem, majd jött a villámcsapás, ami visszahozott a földre: “Milyen az időjárás ott fent? he-he! -szegezte nekem a kérdést egy kispöcs. Olyan hányinger fogott el a gyomrom tájékán, hogy levetettem minden jókislányságomat: “Esik.” -feleltem és köptem egyet. (legszívesebben a fickót köptem volna le, de én olyan sértőt ugye soha nem teszek…)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  10. Testnevelésórán is több értelme lenne, ha a céltalan formagyakorlatok és az udvaron való futkározás helyett valami célszerűt tanítanának. Így például taníthatnának egyszerű önvédelmi fogásokat. Meg lehetne tanítani a gyermekeinknek, hogy néhány egyszerű mozdulattal megvédhetik magukat anélkül, hogy akár magukban, akár a támadóban kárt tennének. Hogy kitörne a káosz, ha a gyerekek az iskolában “verekedni” tanulnának? Nos, Japánban például a karate is része az iskolai oktatásnak, mégse rugdossák szét egymást az utcán. A küzdősport önfegyelemre oktat, sokkal jobban segít megismerni a saját testünket, és annak képességeit, mint, teszem azt, hat kör futás a tornaterem körül. Ráadásul a mindennapi életben is hasznát lehet venni. Tíz-tizenöt év alatt drasztikusan lecsökkennének a bűnözési mutatók, ha a lakosság szinte minden tagja képes lenne valamilyen szinten az önvédelemre, és a küzdősportok nem valami félelemmel vegyes tisztelettel kezelt, misztikus harci tudományok lennének.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Épp ez jutott eszembe, Japánban meg sokkal inkább a nevelés eszköze a karate, judo, mint önvédelmi sport.
        Önvédelemre legjobban a kifejezetten erre kifejlesztett rendszerek szolgálnak, pl. a defendo, ami nem agresszív, nem támadó jellegű és nem kíván különösebb testi erőt, ügyességet, hajlékonyságot – tehát miért is ne, mehetne az iskolában.

        Kedvelés

    • Van, ahol judo alapú tesiórákat tartanak, ilyenkor judoedző megy órára. Nem önvédelmiként, sokkal inkább koordinációs céllal (eséstechnikák, gurulások) oktatják.
      Mennyire király lenne, ha a többi sportág is bemutathatná magát így, ha a gyerekek kipróbálhatnának ezerfélét, és nem az lenne fontos, hogy a valakik által meghatározott szintet megugorja/megdobja/lefutja, stb. :-/

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  11. Tegnapi még mindig – vagy inkább már megint élmény: megkaptam a főnökömtől éves értékelés kapcsán, hogy
    – minden nagyon szép, szakmailag elégedett, a munkám kifogástalan, bla-bla ….
    – de legyek szíves figyeljek arra, hogyan mondom el a véleményemet bizonyos dolgokról, mert olyan pozícióban vagyok, hogy hangadónak tekintenek a többiek, és befolyásolom őket is (magyarul fogjam be a pörös számat).
    Ennek előzménye az, hogy sokan nem mernek szólni az igazságtalanságok miatt, én meg nem vagyok képes nézni ezt, és kinyitom a számat, ha kell.
    A már megint azért van (csak két példa a múltból):
    – mert a legnagyobb testvér lévén mindig nekem kellett viselkednem, mert a kisebbek példát rólam vesznek
    – iskolában a legjobb matekos révén, ha szóltam, hogy a többiek nem értenek bizonyos dolgokat, én kaptam a beírást.
    Én nem csak újabban szólok vissza, hanem régebben is megtettem – és még mindig nincs változás.
    Csak annyi változott, hogy régebben gyötrődtem, ha visszaszóltam, ma már nem gyötrődök.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Tudod nekem ebből is elegem lett, hogy nincs otthon levegő, ez is egy oka volt annak, amiért elmentem. Én se vagyok kussolós típus, pedig nagyon introvertáltan kezdtem, de muszáj volt váltani.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  12. Mindig szomorúan olvasom a fentiekhez hasonló történeteket az iskolai testnevelésórákról. nekem teljesen más tapasztalatail vannak. Testnevelés tagozatos általánosba jártam – alföldi kisváros, nyolcvanas évek – és imádtam. Elsőtől kezdve 2 szaktanár nagyon tudományosan és nagy emberséggel foglalkozott velünk. Sokféle sportot kipróbálhattunk, megtanultunk – mert mindenkit meg lehet tanítani kötelet mászni, szekrényt ugrani, megvan erre a módszer, mint az írás-olvasás tanításra. Mindenki meg is tanulta. Vittek minket síelni, szinte ingyen, a sulinak volt felszerelése, tanultunk rögbizni, felsőben bejött az aerobic is, ami akkor nagy újdonság volt. Elérték azt, hogy senki sem érezze pl a futást megalázónak, mert ha valaki abban utolsó volt, másban még jó tudott lenni. A távolugrásnak is vannak szabályai, technikája, amit el lehet sajátítani, és ezáltal meg lehet szeretni. Én futásban voltam jó, kislabdadobásban pedig utolsó, de volt olyan, hogy direkt tovább maradtam gyakorolni, hogy javítsam magam. És ez mással is előfordult, mert motiválttá tudtak tenni minket a tanáraink. pedofíliának a halvány gondolata sem merült fel. Igaz, volt sípszó, utasítgatás, de úgy gondolom, hogy a testnevelésben, ami a saját határaink legyőzéséről szól, ez másképp nem megy. és sosem volt megalázás, kiabálás, kinevetés a tanáraink részéről. Végül senkiből nem lett sportoló, de a testtudatosság és a sportszeretet szinte mindenkinél megmaradt, a legtöbben mai napig sportolunk hobbiszinten.

    Ehhez képest a fiam negyedikes, és hónapok óta gyakorlatilag egyetlen testnevelésórájuk nem volt megtartva, úszni járnak hetente egyszer. Már a korábbi években is sokszor elmaradtak a testnevelésórák. nekem újdonság volt, hogy nem testnevelés-szaktanár, hanem a tanító néni tartja a tesiórákat is.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én is szomorúan olvasom, és most önző módon magam miatt vagyok szomorú, mert amikor én kiskamasz voltam, akármennyire is szerettem volna sportolni, nem tehettem. Anyámnak eszébe se jutott, hogy a gyereknek mozognia is kellene, hogy ilyen igénye is lehet, valamiféle úri huncutságnak tarthatta, ő egyébként is anti-mozgás, soha nem tesz több mozdulatot, mint amennyi feltétlenül szükséges lenne. A testnevelésórák meg felejtősek voltak, úgyhogy rosszul karbantartott, gyenge izomzatú lány voltam. Nyolcadik után makacsoltam meg magam, akkor már tudtam egyéni döntéseket hozni, és utána középsuli alatt minden reggel úszni jártam, 6-kor nyitott a Dagály, háromnegyed 8-ra beestem a suliba, és istenem, micsoda élmény volt elkezdeni használni a testem! És mennyit jelentett volna, ha nem 14 évesen lesz erre lehetőségem először. Hogy mit jelent a sport mind a testi- mind a lelki fejlődés szempontjából, azt a lányomon látom, végigsportolta az egész életét, most is hetente 4x jár, és ha nem mehet egy-két napot, már fészkelődik, izeg-mozog, úgy épült bele az életébe az igény, mint a víz meg a levegő. Elképesztő mulasztás és idő- és energiapazarlás, hogy nem jól működnek a tesiórák az iskolákban, hogy nem épül ki az egészséges testtudat, a jó értelemben vett fegyelem és motiváció, csapatmunkára való képesség, egyéni kitartás. Ezek nagy szavak, ja, de attól még így van.
      Na, jól nem mondtam semmi újat.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • nekem most az jutott az eszembe, hogy a kislányom meséli, hogy szoktak kidobózni tesiórán, fiúk lányok ellen (!). Miért fiúk lányok ellen, miért nem 2 egyenlő erős vegyes csapat!? És persze a fiúk szoktak nyerni… Amúgy is nagy a fújolás a két nem között, de ez is csak a szakadékot mélyíti 😦

        Kedvelés

  13. Engem az is idegesit, ha rogton ketten ugranak ram egy boltban, hogy mit akarok – mert mit tudom en mit akarok, akarok-e egyaltalan-, es az is, ha le se szarjak, hogy bementem, tenferegjek, ahogy tetszik, senki nem segit. A kulturalt megközelites egy boltban szerintem az volna, ha megkerdezik segithetnek-e, mert vlm konkret termeket keresel, vagy csak nezelodsz? Ha azt valaszolod, hogy nezelodsz, beken hagynak es egy mondattal el van intezve: “szolj, ha segithetnek”. Ha pedig tenyleg keresel valamit, kiszolgalnak.
    Ahol meg csak vissza sem koszonnek es nem foglalkoznak a vevovel, az szerintem verlazito…. Volt mar, hogy epp rossz napom volt, elszakadt a cerna es odamentem, a beszelgetesuket megzavarva, hogy “Szeretnek bemutatkozni: en vagyok a vevö. Legyenek szivesek ezt es ezt megmutatni….” Kurva nagy pislogas volt…. Hat nehogy mar en erezzem magam kellemetlenul. Nekik miattam, altalam van munkajuk. Ha en is igy leszarnam az en “ugyfeleimet”, egy honap mulva az utcan lennek…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  15. Nekem attól áll fel a hátamon a szőr, amikor a vevő megveszi az ötszáz forintos terméket, és látom, hogy van nála nem egy, nem kettő, hanem több ötszázas, de csakazértis a húszezrest ejti kecsesen a pultra. Felesége rászól: ne azzal már – de, de, “hát majd felváltja.” Adott nap ebből van legalább tíz darab. Nem lehetne, ha már úgyis pláza, és úgyis vásárolni fogtok még, a cipőboltban elb.szni azt a húszezrest?

    (Arról nem beszélve, hogy a háromszázhetven forint összegű vásárlásért húszezressel fizetés gyakran trükk – keresnek nekem hetven forintot, addig adjak vissza!!! (…) A múlt hónapban ezért kellett visszafizetnem a kb. negyvenezer forintos fizetésem felét kapásból. )

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ezt nem teljesen értem, visszaadtál azelőtt, hogy megtalálták a hetven forintot és annyi ilyen van, hogy a hetven forintokból amivel átvágnak összejön egy hónapban húszezer mínusz?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Szerintem olyasmi lehetett, hogy kavartak az apróval, összezavarták, nem adták át a húszast, ő viszont visszaadott. Nekem is mesélték kasszás ismerősök, hogy így trükköznek.

        Kedvelés

      • Igen, ez is egy magyar sajátosság, hogy állandóan megy a trükközés a fizetésnél. De olyan piti dolgokon is, hogy adtam a SMART kártyát a benzinkúton anno, jaj azt hittem nincs kártyád (automatikus tegezés persze, mert együtt őriztünk libát), már sajnos ráraktam erre a másikra, hogy ne vesszen kárba (ami a sajátja).

        Kedvelés

      • én sem értettem az átvágást.

        meg még azt akarom mondani, hogy ne a vevők és az eladók fikázzák már egymást! a rsz a sz@r! mind2-t kizsákmányolja. SENKI sem köteles felváltani a húszezresemet!? A posta sem! A bank sem! Mindenhol rosszul lesznek tőle, de minimum sóhajtoznak. Ha sehol nem tudom felváltani a buszpályaudvar összes shopjában sem és tudom, hogy muszáj pedig, mert a távolsági buszsofőr sem köteles és hogyan veszek különben jegyet? Kénytelen vagyok egy rágót, vagy csokit, vagy újságot venni (ami nem is kell nekem), csak hogy akceptálják nagy kegyesen a pénzemet.

        Kedvelés

      • Nem, hanem szándékosan elterelték a figyelmem, ameddig el nem bizonytalanodtam afelől, hogy odaadták-e a pénzt. Nem adták oda, de a visszajárót megkapták… buta hiba volt, és ha pénztárosokat kéne betanítanom (néha kell is az utánpótlást, szóval meglenne rá a lehetőség), mindenképpen elmondanám nekik, hogy próbáljanak ne a vásárló végeérhetetlen (szándékosan végeérhetetlen!) kérdéseire és fecsegésére figyelni, miközben visszaadnak.

        Kedvelés

      • Azért elképesztő, hogy tudják, az eladó nem keres sokat, a kárt tőle vonják le, és mégis arra utaznak, hogy meglopjanak.

        Kedvelés

      • A legjobb pedig az, hogy utána egy héten belül még kétszer próbálták meg megcsinálni ugyanezt a trükköt – nem tudom, mit gondoltak, de azóta nem próbálkoztak többet.

        Kedvelés

  16. “Újabban felnőtt egy tanárnemzedék, akik közül néhányan megpróbálják az erővel, a kíméletlenséggel a megfélemlítés légkörével, a szociáldarwinista értékrenddel szemben a kooperációt, az empátiát és a pozitív motivációt gyakorlatba ültetni. De hol vannak ők?”
    Én nem tudom hol vannak, mindenesetre az alsós gyerekem osztályába nem ilyen jött pár héttel ezelőtt 😦 Viszont az legalább haladás, hogy két hét után simán elküldték a tanár bácsit, mert ma talán már hamarabb ki lehet mondani, hogy a tanár szadista, nem a gyerekek nyafogósak.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • hol vannak ők?
      ahogy fent leírtam. kivetette őket magából a rendszer és elhagyták a pályát, ha egyáltalán belekezdtek.

      rendszerszintű a rohadás. vagy ezt írtam már? 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Hol vannak ők? Az ezdőtermekben, ahová újabban járok. 🙂 Csupa tf-et, ill. tanárképzésben tesiszakot végzett edző dolgozik, kiválóan.
        Iskolában nekem is minden bajom volt a tesivel (hogy mást ne mondjak, a részleges (ugrás-futás) felmentésemmel egy tanár se tudott mit kezdeni, vagy végigültem a tesiórákat, vagy csináltattak mindent, a ficamos és műtött csípőm mára protkópozitív, az izomzatom, keringésem meg hát kb. szintén)

        Kedvelés

    • Hol vannak ők?
      A gyerekem kisiskolás tanítói között találkoztam néhány példánnyal.
      A felső tagozatos tanárai minősíthetetlenek voltak.
      Viszont most, a gimnáziumban is fellelhető egy-egy, ráadásul az igazgató is ilyen, ami nagy-nagy kincs.
      Sajnos az angoltanár, akit bálványoztak a gyerekek, idén elment az iskolából (kizárólag földrajzi okok miatt), az ő hiánya nagyon megviselte a lányomat.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  17. Eszembe jutott a friss (januari) vasarlos tortenetem. Par napig, potkaracsonyi cellal Budapesten voltunk. Kitalaltam, hogy egy szuper, idosebb noi rokonomnak e-konyvolvasot fogok venni. Na arra nem szamitottam, hogy ez a mutatvany egy egesz napot fog igenybe venni. En allat azt gondoltam, hogy bemegyek a Libribe, vagy az Alexandraba, elmakogom mik a szempontok, valasztok aztan szevasz tavasz. Hat nem eppen.
    A szempontjaim a kovetkezok voltak: legyen nagy kijelzoje (nem lat jol az ajandekozott), legyen konnyen kezelheto (ergo legyenek gombok, mert egy eritokepernyo tobb ijedtseget okoz, mint oromot), legyen magyar menuje (nem tud angolul az ajandekozott) es lehetoleg tartson ki jo par napig az akuja, hogy en kelljen folyton toltogetni.
    1. proba: Bookline. Elmondom a szempontokat, ilyet keresek, kerem segitsenek. Hat nekik ket fele van. Az egyik az most nincs. (Mondom jo, akkor magyarul van egy…) De az nagyon jo am, ilyen Pocketbook Mini! Hat mondom, az tenyleg nagyon remek, de mit is mondtam: nagy kijelzo kell, ez meg mint a neve is jelzi: mini…. Hat ize, akkor nincs mas.
    2. proba: Libri. Bemegyek, mondom mi jaratban. Vegig se hallgat elkezni mondani az o betanult monologjat, hogy a felnotteknek valo e-konyvolvaso elfogyott, azonban szeretne a figyelmembe ajanlani az akcios gyerek e-konyvolvasokat, amelyekbol van kiskutyas, bekas,….. Mondom az tok jo, de ha vegighallgatott volna engem, akkor a harmadik mondatomnal kiderult volna, hogy felnottnek lesz. Hat sajnalja, de szerinte masik Libriben biztos van Mini. (Oh baszdmeg…. az sajnos pont nem jo)
    3. proba: maszek konyvesbolt. Bemegyek. Senki nem kerdez, senki nem segit. Mikor odamegyek kb le vagyok baszva, hogy miert kerdezek ilyeneket es egyebkent is, miert zavarom oket. Hat akkor bekaphatjatok. tavozom.
    4. proba: Media Markt. Vegre van valasztek. A nem tul okos es nem tul segitokesz eladot faggatom. Megismetlem a negy szempontot, mert valamelyiket mindig elfelejti kozben. Egy izzadt papagaj vagyok eddigre. Nagy keservesen kivalasztunk egyet. Mondom, hogy akkor ezt szeretnem. Jo. Nezi, mondja, hogy hat az van, hogy ez a modell mar nincs raktaron. Mondom, maga bizonyara viccel velem…. Hat nem. OK, akkor masik MM boltban lehet kapni. Megnezi. megnezi, lehet, de ott 4000 forinttal dragabb. Mondom mi tokert. o nem tudja, de dragabb. Atmegyek erte? Az idom, ami amugy sem volt, mar reg elfogyott erre a projetkre. Mondom, nem szeretnek atmenni a masikba es megvenni ugyanezt a szart dragabban. Arulja el, hogy a kiallitott darabot mennyi kedvezmennyel tudom megvenni. Azt o nem tudja. Mondo, akkor probalja meg megtudni a fonoketol. 10 perc telefonalgatas. “O sajnalja, nem tudnak kedvezmenyt adni.” Mondom, akkor en pedig nem veszem meg es van egy otletem mit csinaljanak ezzel a nagyszeru termekkel….
    5. proba: informatikai bolt. Ugyanez pepitaban. Mondom a szempontokat, mire egyet valasztok addigra kiderul, hogy az 1.nincs raktaron, 2. megsem felel meg teljesen a szempontjaimnak. Eddigre mar olyan ideges vagyok, hogy a ket jovialis betepett informatikus a teljes erdektelensegbol egeszen segitokessze valik (szerintem tomegmaszarlast vagy legalabb is esernyovel valo utlegelest vizionalnak). Vegul kivalasztunk egyet, ami tokeletes es a masik boltjukban lehet kapni. Odatelefonalnak, felreteszik. Megesketek mindenkit, hogy ha odamegyek (a varos masik fele) erte, akkor az ott fog engem varni, mert ha nem, en ide visszajovok, de abban nem senkinek nem lesz orome. Nagyon komolyan megigerik.
    Igy jutok el a 6. boltba es vasarolok meg egy termeket, ami szerintem nem bonyolult, semmi extrat nem tud, csak 4 olyan dolgot, ami szerintem az emberek tobbsegenek fontos. Mindegy, mar minden mindegy, becsomagolom es nagyon orul az ajandekozott….
    Este meselem a tortenetet egy baratomnak. Rohog, majd jon a kioktats lajt: hat te tiszta hulye vagy! Miert nem vetted meg kulfoldon ezt, fele ennyi faradtsag lett volna. Es akkor ujra elkezdem sorolni a kibaszott szempontjaimat, hogyaszongya. magyar menu…..

    Soha tobbe semmi hasonlora nem vallalkozom. Ez volt az utolso. Meg egy ilyen napot nem elek tul…. Es ez volt a 3 Budapesten toltott nap egyike. Boltbol boltba, vagy epp uton oda. Hat egy elmeny a vasarlas! 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ha lehet, on-line vásárolok, könnyebb megtalálni a szempontoknak megfelelő terméket. Amit nem szeretek: sietek, bemegyek az üzletbe, szépen megkérdezem, hogy van -e, amit szeretnék. Pontosan fogalmazok, csak az érdekel. Azt mondja van, majd elkezd mutatni olyan dolgokat, ami nem egyezik az elképzeléseimmel. Vagy telefonon érdeklődök egy termék – szolgáltatás áráról, ha nem tud pontosat, lehet hozzávetőleges is. De csak köntörfalaznak, hogy ezt így ne lehet, menjek el, stb. Aztán odamegyek, és szóba sem jöhet, annyi. Én értem, hogy kereskedelem, meg hogy van akinél bejön ez a dolog, mert rá tudja beszélni mégis. De én maximum ideges leszek. (Jelenleg egy gyerekeknek szóló sportfoglalkozással vagyok így, a közvetítő nem tudja az árat, a honlapon nincs, a Facebookján nincs, a bemutató órán sem derült ki, hogy mennyiért jönne ki ide. Nem voltam ott, de ísmerős megkérdezte. Pedig nem lenne nehéz, pl. 5 gyereknél + benzin, az ennyi és ennyi.)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én akkor kaptam a pofont nagyon sok éve, mikor arra jöttem rá, hogy NEM a kereslet alakítja itt nálunk a kínálatot. Mikor értetlenkedtem, hogy ha egyszer valamit visznek, fogy, keresik és ezért elfogy, akkor miért nem hoznak újat, hónapok múltán sem. Hatalmas globális méretű monopóliumok olyan mocskot nyomnak le a torkukon, amit akarnak, és annyiért, amennyiért akarnak! Nesze b’meg, zabáljatok! Ezt nektek! Évek óta nem tudok venni a kislányomnak úgy csizmát, hogy az mindösszesen egy szezont kibírjon! Évek óta 2 pár csizma megy el egy szezonban. Nem csak a kínait, hanem a pláza szokásos boltjait is végigpróbáltuk. Megb’hatom a garanciát: már nem cserélnek újra csak úgy! Bevizsgáltatják szakértővel, hogy tényleg a szakszerű használat közben ment-e szét a ragasztása, talpa, varrása, stb… Sőt, saját cipészük van, aki ragaszt. Eredmény: tökmindegy, hogy hogyan bírálják el a 6 tutizsír, hogy hónapnál rövidebb ideig használt csizmát, újat kell venni, mert abban a 2 hétben is fel kell ugye valami húzni a gyerek lábára…

        Tök isteni 10 db-s sorozat jelent meg a Magyar Népmesékből, tele hatalmas, a tévéből jól ismert rajzokkal. Vitték mint a cukrot! Karácsonyra teljesen elfogyott. Gondoltam, majd januárban leltár, árufeltöltés, stb., majd csak hoznak még. Hát nem. Eltelt a január, a február, márciusi szülinapra sem tudtam beszerezni. 6 könyvesboltban voltam… Mér nem nyomnak újat, ha ilyen sikeres??

        Kedvelés

    • jaj viki! ez egy őrület volt. és óriási tiszteletem küldöm neked, hogy a 3. bolt után meg mentél tovább. tényleg. én bizonyosan kávéztam volna egyet a libriben és haza megyek dolga végezetlenül, majd a neten rendelek egyet három napos kiszállítással. vagy ilyesmi.
      bár sajnos netes vásárlás sem fáklyás menet. vettem karácsonya a fiamnak egy fülest (ez úgy zajlott nálunk karácson előtt, hogy elegánsan átküldték a linkeket a gyerekek, hogy mit szeretnének, én megrendeltem, becsomiztam, majd ők nagyon nagyon meglepődtek a fa alatt, én pedig többször előadtam a jelenetet, hogy “jaj, de jó! örülsz neki? annyira izgultam, hogy ilyet szerettél volna? ” 🙂 )
      na a füles tönkre ment két hét múlva. írok a boltnak, visszaírnak hogy menjek a p..ba, pontosabban egy márkaszervizbe, ekkor már ettől a szótól nagyon ideges lettem.
      rövidre fogom:
      – márkaszerviz a 9. kerületben, itt közlik, hogy elküldik a sonynak és majd a sony kiállít egy igazolást, ami alapján visszakapom a péntz (nem volt 5000 ft a cucc!!!)
      – visszamegyek az igazolásért (előtte felhívom őket, hogy nem azt ígérték, hogy majd hívnak mikor menjek? ja elfelejtetttük, hogy hívnunk kellett volna, de ha már hív akkor szólunk, hogy jöjjön, itt az igazolás) tehát még gy kör a 9. kerületben
      – ki a webshop telephelyére, ami acsepel szigetén van, a halál f….a után egy kanyarral (benzinköltség most ketyeg 2500 ft-on) előtte már leb….sztam őket, így ott már nem rapliztak, hogy vásároljam le, hanem azonnal adták a lóvét

      tanulság: igyekszem olyan helyről rendelni, ami nagy cég és vannak boltjai az útvonalamon. erre jó példa a tchibo. bármit rendelek és gond van vele a plaza felé kanyarodok és azonnalk észpénzben kérdés nélkül visszaadják az árát. ha lesz füles ott fogok venni a gyereknek. azt hiszem.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ugyehogy durva?! Úgy örülök, hogy érted, itt értik mi bajom van! 🙂 Sokan nem értik min vagyok kiakadva. Hát nem volt, nem volt. Meg hát így mennek a dolgok, na és? Nem, bassza meg, ne menjenek így! Ne rángassák már dróton az embert. És főleg ne nézzék hülyének, ne legyenek vele bunkók. Ez is milyen már? Igazolás, meg kis papír, nagy papír…… Agybaj.
        Csak az elhatározás vitt tovább. Tudtam, hogy ennek tényleg nagyon fog örülni a rokon és muszáj volt még aznap megvennem, bárhogyan is.

        Kedvelés

    • Nem is tudtam, hogy a könyvesboltok is árulnak e-book olvasót….
      Media Markt? Hülye azért nem vagyok! – ezt szoktuk mondogatni itthon, mert az itthoni MM kurva drága, eladót alig lehet találni, és ha igen az azt se tudja, mi fán terem, amiről érdeklődsz, és sokszor nem is lehet kapni, ami kellene. Be szoktam menni néha, mert útba esik, ott megtapizom a kirakott dolgokat, aztán máshol megveszem olcsóbban.

      Mi általában azt csináljuk, hogy ha kel valami kütyü, előre elolvassuk a neten fellelhető termékleírásokat, teszteket és egyebeket – én nem vagyok annyira hardcore, de egy barátom heteket is rászán és elolvas mindent, amit a témában leírtak, kiválasztjuk, hogy mi lenne jó, aztán megnézzük, hol olcsóbb az a környéken, vagy hol lehet megrendelni. Ez mondjuk kis időbe telik, de általában arra jutunk, hogy az egyik közeli utcában levő boltban vesszük meg a cuccot, vagy ha nincs náluk, megkérjük őket, hogy hozassák meg – ha a boltba rendel az ember, akkor nem kell postát fizetni.

      Egyébként itthon valóban drágábbak az olvasók, mi most hozattunk egyet Angliából egy ismerőssel, majd egy tízessel olcsóbb volt, ami azért nagyon durva, számítva az itthoni és a kinti fizetések közti különbségeket.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen, hát sajnos én mostanában úgy el vagyok havazva, hogy esély sem volt előre kigondolni melyik legyen. Meg naívan azt is hittem, hogy ez nem nagy ügy. Kiválasztom, megveszem és slussz-pasz.
        A Media Marktban egyebként nagyon bénák voltak az eladók. “Van benne ilyen wifi és akkor lehet az internetről könyvet venni.” Mondom, szóval akkor van hozzá előfizetés? “Nem, nincsen.” Mondom akkor egy hálózathoz kell csatlakoznom, vagy előfizetnem és akkor úgy tudom használni? “Ahol van internet, ott lehet használni.” Meg tudja mutatni ezt a funkciót? Mármint, hogy melyik menüpontból csatlakozom az internethez? “Nem.”…… A pasim néz rám kérdőn, hogy hát fordítsam, mit mondott az eladó? Csak a fejemet csóváltam és mondtam, hogy te ezt nem akarod tudni, de leginkább semmit. 😀

        Kedvelés

    • Igen, ez a magyar “piacgazdaság”, szórul-szóra 😀 Nem szoktam Amerikával példálózni, de ott simán alapból lehet alkudni minden üzletben, mondván, hogy ez kicsit piszkos, annak a csomagolása szakadt, amabból meg veszel hármat. Az eladó ( a legutolsó árulfetöltőt is beleértve) szembrebbenés nélkül megmondja, mennyit enged az árból, vagy megkérdi, mennyit szánnál rá, nem csinálnak belőle ügyet. Nekik az a fontos, hogy a vevő elégedetten távozzon miután náluk hagyott egy adott összeget. Az a policy, hogy ha vevő egyszer érdeklődve megfogott valamit, akkor azt lehetőleg semmiképp ne tegye vissza a polcra.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Technikai dolgot jóideje én is csak úgy megyek el venni, hogy pontosan tudom a termék nevét, típusjelzését, a csomaghoz járó tartozékokat, és még néhány másik termékről ugyanezeket, ha esetleg mégsem lenne a kinézett példányból, és rá akarnának valamire beszélni… És még így is sikerült elbukni a mobilvásárlást legutóbb. Egyszerű szempontok: picit nagyobb kijelző mint az eddigié (olvasni is szoktam rajta, sokat), autófókuszos kamera, tűrhető akku, operációs rendszer, internetelérés.
      Ki is választottam két típust, ami szóba jöhet, aztán miután meggyőződtem róla, hogy az üzletben nincs, megrendeltem interneten.
      Győzelem!
      Kivéve, hogy a lezárt gyári csomagolású, vadiúj telefonról kiderült, hogy nem működik – nincs hangja…
      Szóval ezt visszaküldtem, élve törvény adta jogommal.
      Másik bolt, másik eladó, mesélem a történetet, megkérem, hogy próbáljuk ki. Minden működik, megveszem.
      Hazaérek: Gyenge a térerő, gyenge a wifi és mobilnet jele is… Ezt már nem vittem vissza. Megtanultam vele élni. Leülök a router mellé, ha wifit akarok, telefonálni meg kijárok az udvarra… a friss levegő amúgy is fontos 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  18. Ez ugyan csak résztéma, de ha már testnevelés-oktatás-gyerekek, akkor van egy tök jó film, a Fehér tenyér. Igaz, a szocialista évekről szól, de saját tapasztalatomból tudom, hogy a helyzet ma sem sokkal jobb.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  19. Épp két napja húztam rá íves lendülettel az ajtót a MÁV információra, mert ´´még mindig, sôt’’. Az interneten rendelt jegyet nem lehetett kinyomtatni a pályaudvaron, mert a jegykiadó masina pillanatnyilag nem mûködött, s a válasz az volt, hogy szálljak fel a vonatra, ott majd jól megbüntetnek, azt én majd jól kifizetem, de sose bánjam, mert utólag írjak a MÁV-nak (így, név szerint, ennyire személyesen biztosan mindenki majd ugrik) emailt az esetemmel és akkor majd elintézôdik. És még valami formanyomtatványt is meglebegtetett felém az információs. Köszi.
    Hogy nem legyintek, nem engedem el, és egyre gyakabban és hangosabban robbanok, azért van, mert minden napra jut egy ilyen, minimum. Pedig még én vagyok az, aki alig vegyül.

    A testnevélés órák áltlános iskolában rengeteg szorongast okoztak. Élesen emlékszem a kidobónak nevezett labdajátékra. Egy rémálom. Szaladok megzavarodva az amúgyis is utált zsiráf termetemmel a többi gyerek közt a labda elôl, menekülök, nehogy az a másik, akinél éppen a labda van, kidobjon. Baromira szorongtam és nem értettem. Kívülrôl láttam a labda elôl menekülô magunkat és a különösen idétlen magamat. Fizikailag is fájt a labda csattanása rajtam. Megalázó volt. Azóta utálom a labdás sportokat. A labda nekem az agresszivitás jelképe, ha nem vagyok elég ügyes, rólam pattan vissza és kiesek a játékból.
    Aztán persze arra ment a játélom, hogy minél hamarabb kidobjanak, annál gyorsabban szabadulok a vadászatból.
    Sose voltam hajlékony, vagy tehetséges, kötélre nemhogy mászni, de felugrani rá se tudtam. Annak ellenére szívesen csüngtem én mindenhol, amíg nem volt nyomás. Amíg móka lehetett, hogy ugorjak fel a felemás korlátra, mikor nyújtózva elérem. Amikor magamon tudtam hangosan nevetni, akkor volt jó, amikor nem volt semmi merev, nem volt szûk a keret, hanem én is elfértem benne, a magam módján, akkor élvezni is tudtam.
    Egyetlen dolog ment nagyon jól, a futas. A kúper. Ott nem cseszegetett senki, egyszerû, A-ból B-be kellett eljutni, nem volt csapatmunka, nem múltam másokon, mások sem rajtam. Nem féltem, hogy elrontom a csapat eredményét, hogy sutaságom majd felbôszít valakit és még az öltözôben is azt lihegi. És közben gondolhattam akármit.
    A megjegyzés a végén így sem maradt el, pedig a leggyorsabb voltam, hogy rettenetesen rondán futok. Nem is értettem, azt mondták fussak gyorsan, nem pedig, hogy fussak szépen.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  20. Ez is még mindig: munkahelyen nőnap alkalmából szép, nyomdában készült képeslapot kaptunk, alján rózsacsokor, tetején ez az idézet: „A nő a természetnek egyetlen lénye, aki érzésünket érzéssel viszonozza, és akit boldoggá tesz az a boldogság, amellyel bennünket megajándékoz.” Nőnapra. És ünnepség is lesz. Annyira pipa vagyok. Olyan jó lenne visszajelezni, hogy ez gáz, de nem tudom, hogyan. Virágot is kaptunk, én meg megköszöntem. Nagyon szarul érzem magam.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A nő ember, nem egy kibaszott tükör.

      Lennének ötleteim, én anno backdoor kommunikációt alkalmaztam amikor az angol főnök nagyon gyarmatosító stílusban nyomta. 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én régen a liftet használtam erre, a főnök vissza is vett a tempóból. Nyilván viccesen, meg nem a lelkébe gázolva csináltam. Persze próbálta kideríteni, hogy ki lehetett, de én soha senkinek nem szóltam egy szót sem. 🙂

        Attól függ, mennyit akarsz kockáztatni, ráírhatod pl. a kártyára, hogy miért gáz és kirakhatod a faliújságra. Lehet statisztikákkal jönni. Nem ismerlek, nem tudom hogyan kommunikálsz, mi a vállalati kultúra, milyen változásokat szeretnél látni. Nekem egy magyar munkahelyem volt, az Energiaklub, ami még nyomokban sem tartalmazott szexizmust, és ez a kétezres évek legelején volt. A többi, brrrr.

        Kedvelés

      • Ezek remek ötletek, köszi 🙂 Egyelőre a fogékony kollégákat oltogatom, ennyi telik tőlem. A virágtól megszabadultam, és sikerült kikerülnöm a pusziadást. Kezdő lázadó vagyok.

        Kedvelés

      • Keress rá az interneten, igen humoros oldalakat fog feldobni. Munkahelyen általában kézzel írják ki.

        Kedvelés

      • Rákerestem egyébként, és láttam, hogy mi ez, de nem tudtam elképzelni, hogy ilyet munkahelyeken is csinálnak. 😀
        Pedig hát miért ne…

        Izgalmas lehet! Ahol veszik a lapot…

        Kedvelés

    • Mi idén két okból nem kapunk virágot nőnapon:
      1. elment a cégtől a kolléga, aki erről minden évben gondoskodott eddig, egy régivágású, huszonéves srác,
      2. a nőnap szombatra esik idén.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Ááá, a NőNap 😮

      Én is itt kapom sorra a szakszervezetis e-mailelet, a bénábbnál bénább szövegekkel. Ez különösen sokat mondó idézet, komolyan, aki kiválasztotta, elmehet a búsba:
      “Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák azokat.” Wagnertől 😦

      A másikban Kéri János: Nőnapi köszöntő verse van. Hát, az sem jobb.

      Igaz, a mellékelt bordó-tűzpiros rózsa szép (összebeszéltek, mindkettőben vörös rózsa van). De inkább lenne nárcisz vagy valami más tavaszi virág, akár magnólia. annak még tüskéje sincs 😀

      És ez még mindig jobb egy fokkal, mint amikor annak idején fűszertartó készletet, de sőt: konyharuhát (!!! grrrrrrr) kaptunk. Ezen 20-25 éve is kiakadtam, nem kellett nekem hozzá feminizmus 🙂
      De most tényleg, miért nem lehetett ugyanannyi pénzért valami rézkarcot, virág csendélet nyomatot, ilyesmit ajándékozni, ha már volt rá keret?

      Ez is egy olyan “nap”, ami arra jó, hogy letudják a gondját a nőkkel való foglalkozásnak. A többi napon mehetnek a beszólások, kizsákmányolás.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • i régen a faluban az önkormányzattól szoktunk kapni fűszertartót, sütőtálat és konyharuhát, vágódeszkát. Baj, hogy mi örültünk neki? Legalább lehetett használni valamire.

        Kedvelés

      • Nem baj, csak gáz a gesztus, gáz, hogy pont ezeket a tárgyakat adják. A nőnek a konyhában a helye, üzeni a vágódeszka.

        Kedvelés

      • Igen, pontosan ez a baj vele.
        Mondom ezt úgy,hogy én szeretek főzni, kis túlzással mondhatnám, hogy kikapcsol, de legalábbis sikerélmény.

        Mégsem szeretek konyhai eszközt kapni ajándékba, megveszem én magamnak, ami kell (meg ami nem, azt is 🙂 ). Ne küldjön senki engem a konyhába.

        Kedvelés

      • Én mondjuk pont szeretek ilyesmit kapni. Nálunk már jó ideje úgy megy az ajándékozás, hogy előre egyeztetjük, mi kell. Nekem általában nem jut eszembe semmi, de például konyharuha mindig kell, vagy egy reszelő vagy egy bármi a konyhába, így én szinte mindig valami ilyen dolgot szoktam kérni a családtól. Ruhát, parfümöt ne vegyenek nekem, mert azt nehéz másnak, drága dolgot alapból nem kérek, de egypár konyharuha, vagy egy krumplihámozó, esetleg egy vágódeszka nem nagy dolog, nem kerül sokba, mindenhol kapható, nekem meg szükségem is van rá, és használni is fogom, nem csak porfogó lesz. Sokkal jobban szeretem az ilyen ajándékokat, ami nem egy felesleges tárgy, hanem hasznos is. Ezért a mások kedvenc ajándékba kért dolgom a zokni. 🙂

        Kedvelés

      • Szerencsére nem vagyunk egyformák 🙂
        Én meg inkább kacatgyűjtő vagyok, de legjobban könyvet szeretek kapni ajándékba. 😀
        A zokni sem rossz, bár azt még sosem kértem, pedig tényleg lehetne, mert úgyis vadászni kell az olyant, amiben semennyi műszál nincs.

        Az is igaz persze, hogy nálunk meglehetősen szűkkörű a család, pillanatnyilag konkrétan a fiamból és belőlem áll, másoknak nem ajándékozunk. Bár neki van élettársa, szóval lassan őt is bele kell majd vonnom (ők ketten persze adnak egymásnak ajándékot). Már tettem rá próbát korábban is, amikor még nem volt “hivatalos” a kapcsolatuk, leginkább édességet küldtem neki.

        Kedvelés

      • Meg hát ne haragudjál már, de úgynevezett munkaeszközt? Ajándékba?!?!?!

        Egy férfi mikor kap …. nemistudok példát mondani!!! …. mondjuk vasalót ajándékba a szép ingei mellé?!

        Kedvelés

      • Ó, én megtettem, hogy a férjemnek készítettem egy “kincsesládát” ajándékba. Telis-teli cipőpucoló eszközökkel. 😀 😀
        Szó szerint kincsesláda, pont volt egy ilyen alakú műanyag doboz a boltban, lecsaptam rá, és annyi cipőkrémet (többfélét), ápolószivacsot, keféket vettem, amennyi csak belefért. 🙂
        Mivel pont ez volt neki az egyik mániája, a cipőpucolás. Mondhatni, szenvedéllyel végezte, és igencsak kiakadt, amiért én folyton velúr lábbeliket vettem magamnak, amiket ugye nem lehet vikszelni 😀 😀

        Hát, eléggé vegyes lett a fogadtatás, bár nem cukkolásnak szántam, hiszen karácsonyi vagy születésnapi ajándék volt.

        Kedvelés

      • én rühellek minden kacatot, amit ajándékozás címén kapok (tanár vagyok). tényleg mindentől azonnal röviden megválok: kuka.

        Kedvelés

      • Ha már így szóba került a nőnap.
        Az milyen már, hogy általában a céges nőnapi “ünneplést”, ajándékokat nők szervezik? (több munkahely tapasztalata alapján mondom).

        Kedvelés

      • Ez szó szerint is gusztustalan!! “A nők minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat…”

        Kedvelés

    • ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
      Olyan boldog vagyok, hogy az ideiről legálisan lecsúszhattam!

      Még élénken él az emlékezetemben a tavalyi, amikor falhoz lett állítva a négy nő (köztük én), és megkaptuk, hogy “legyetek továbbra is ilyen szépek és mosolygósak” – apád faszaaaaaaaaaaaaaaaaa!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  21. Ó, már azt hittem a nőnapi téma kimarad. De ezek a vásárlásos sztorik, annyira, de annyira jellemzők a ká európai mindennapjainkra, és az elfuserált piacgazdaságunkra, ezt kötetben kellene kiadni az utókor okulására! Én mindig azon vagyok megdöbbenve, mikor a vadnyugati országokból jött szakértők a fogyasztóvédelemmel jönnek. Hogy jogod van ehhez meg ahhoz… Pontosan mihez is? Nálunk ez konkrétan nem létezik. Persze van formanyomtatvány magyarul is, de bármely nyelven töltöttem is ki, még csak választ sem kaptam.
    De mikor lesz a férfinap, amikor a kollégáknak a fenekére csaphatunk és megmondhatjuk nekik, hogy csinos a frizurájuk, de a múltkori kalap jobban tetszett!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Néhányszor mondok ilyet, és sosem tudnak mit kezdeni vele, pedig nem kacsintok hozzá, meg nem modnom, hogy feküdjünk le. Persze mindig kolléga vagy barát az illető, vadidegennek nem bókolok, ahogy fordítva megszokott, és nekem WTF.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

Hozzászólás a(z) képviselőné bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .