Bringásahegyen vendégposztja.
Gondolkodom ma kicsit a szerencsejátékokról, aztán meséljetek ti is.
Káros szenvedélyektől mentes családból származom, felmenőim közül senki nem ivott, kártyázott vagy lóversenyezett. Én sem. Nem láttam közelről sem elkártyázott vagyont, sem játékfüggőt. Egyszer jártam kaszinóban életemben, párszor játszottam kis összegben pókert, és vettem talán három lottószelvényt. Így hozzáállásom inkább elméleti lesz a témához. De a pápa is nyilatkozhat a fogamzásgátlásról, nem?
Miért játszik valaki szerencsejátékot?
Hogy nyerjen.
Nézzük meg az ötöslottót. 1957 óta lehet játszani, állami cég szervezi, nem félkarú rabló, nem „itt a piros, hol a piros”, nem lehet feltenni sem a gatyánkat, sem a házunkat. Tiszta ügy, tiszta matematikai esélyekkel, a Szerencsejáték Zrt. honlapja még a nyerési valószínűségeket is közli. E héten a várható főnyeremény 485 millió forint, emellett a két-, három- és négytalálatos is fizet. A honlapon található adatokkal kalkulálva egy szelvénnyel a nyereség várható értéke körülbelül 110 forint, míg a szelvény ára 225 forint. Tehát, ha sok éven át játszunk, várhatóan és átlagosan a szelvényekre költött pénz fele fog visszajönni nyeremények formájában. Magyarul nettó veszteségünk lesz. Ez persze logikus, hisz a cég nem azt teszi, hogy az összes megvett sorsjegy árát szépen újraosztja a nyertesek között, hanem a bevételből tetemes adót fizet be a költségvetésbe, fenntartja a szervezetét sok munkavállalóval, szponzorál, reklámoz.
No igen, a játék várható értéke negatív, de a szórás! Magyarra fordítva: így mégiscsak
esélyem van nyerni! Az a 485 millió!
Ha megnyerném a lottó ötöst… — ábrándoznak sokan. Jó lenne az neked? Meglepő módon a nagy nyeremény nem a boldogságot hozza el a szerencsejátékosoknak.
Kutatások egybecsengő eredménye, hogy a lottóötös inkább stressz és teher. Egy hetvenes évekbeli kutatás lottónyertesek és balesetben lebénultak boldogságszintjét vizsgálta. Mindkét csoport hangulatára csak pár hónapig hatott ki a nagy esemény, utána nagyjából ugyanolyan boldognak érezték magukat, mint megelőzően. Sőt, azok a legboldogtalanabbak a nyeremény után, akiknek korábban éppen a pénz volt a legfontosabb.
Egy, a korábbi bevételekhez képest értelmezhetetlenül nagy összeg jó elhelyezése súlyos felelősség. A pénzköltéshez is kell egy kultúra, ismeretek, tapasztalatok. Például annak a tudása, hogy egy drága autó vagy luxusvilla fenntartása az évek alatt szinte ugyanakkora összeget emészt fel, mint a megvásárlása. Tehát, ha a pénz felét elköltötted ilyesmikre, a másik fele már nem a tied. Meglepően sok lottónyertes hamar elveri a pénzt és még mélyebbre csúszik vissza, mint korábban volt.
De én hasznos dologra fordítanám a pénzt! Elindítanék egy vállalkozást, létrehoznék egy jótékony alapítványt…
Ezen célok elérésében valóban segíthet a pénz. De akkor is kell hozzá pontos cél, terv, nagy önfegyelem, érett személyiség.
Külön téma a társadalmi ugrás, ami nehezen feldolgozható az ember életében még akkor is, ha saját munkájával teremtette elő a fedezetét. Nem véletlen, hogy a Szilicium-völgy első generációs milliárdosai sem a szegény ember legkisebb gyerekei, hanem középosztálybeli, a gyerek taníttatására nagyon ügyelő, ámde nem dúsgazdag családból érkeztek.
Könyvek, filmek, színdarabok tömege szól a hirtelen meggazdagodott ember, a parvenü, az uborkafára felkapaszkodott szerencsétlenkedéseiről. Klasszikus a Hyppolit, a lakáj. A Régimódi történet, ahol az aranyifjú egy év alatt elszórja a menyasszony valóban bőséges hozományát. Az örökség című cseh filmben a vidéki suttyó a hirtelen örökség után is suttyó marad. Spiró György Prah című darabjában pedig egy házaspár már előre átlátja a lottónyeremény által vonzott gondokat.
De a játék szórakozás!
Valóban. Vannak szerencsejátékok, amelyek szellemi izgalmat, némi intellektuális kihívást, barátokkal töltött szórakozást jelentenek. Kártyacsata a barátnőkkel, a blöffölés izgalma a pókernél, látogatás szép időben a lóversenyen. Szabad ezeken pénzben játszani?
Én azt mondom: szabad. Akkor, ha az illető ezeket kellemes, szórakoztató társasági
vagy intellektuális eseménynek tekinti, az időtöltés és nem a nyerés miatt megy oda, és semmiképpen sem ott akarja megszerezni az adósságai vagy a jövő havi megélhetés fedezetét.
Arra is van becslésem, mennyit szabad egy ilyen estén költeni. Annyit, amennyit más
szórakozásokra szoktunk egy este költeni, és persze amit a családi költségvetés megenged. Ha egy színházjegy árát, annyit. Ha csak egy sörre futja a kocsmában, akkor annyit. Ha pedig ennyi sem fér bele a kasszába, akkor sajnos a pénzben való kártyázás sem. Ha elfogyott az aznapra szánt keret, ballagjunk haza. Aki pedig nem biztos benne, hogy meg tudja állni, az inkább ne játsszon pénzben.
Eddig jutottam racionálisan, meséljetek ti. Elkártyázta a nagypapa az örökségeteket?
Szoktatok szerencsejátékot játszani? Lottóztok? Ismertek játékfüggőt? Volt már családi problémátok szerencsejáték miatt? Elutaznátok Las Vegasba?
(nagyon érdekelnek mindenféle meredek sztorik, a szerk.)
És egy klasszikus:
“ha megnyerem, veszek egy bármit, akárhol”
csak az olvassa. én szóltam 
Hidegen hagy. Azt hittem, a pénzt sajnálom rá. Pedig az időt sajnálom. Las Vegasban többször, munka miatt – százból százan kérdezik, hogy de akkor ugye legalább egyszer kipróbáltam… (Lehetetlennek tűnik nem kipróbálni, a kaszinókba csak bemenet van, a kimenet egy tortúra. Legutóbb egy fókuszált amerikaival és egy német mérnökkel menekültünk egy flitteres estélyről és hárman, a helyi, a női ösztön meg a pengelogika – vihogva, kínunkban sem leltük a kijáratot.) Szóva nem próbáltam ki soha, eszembe se jutott zsetonokat venni. Aztán legutóbb kaptunk egy rendezvényen ajándékzsetonokat, mindenki örömmel eljátszotta, nálam megmaradt az összes és haza is hoztam, szép piros, lehetne belőle valami olyan bizbaszt csinálni, amit soha nem fogok és most sajnálom kidobni. Nagyképűnek hangzik, áhh, baby, Vegas… pedig az amerikaival végül elszökdöstünk a nagy puccos hivatalosságból és a szállodavilágon kívül az emigránsok kávézóiba meg a mexikói feketemosogatók lebujaiba jártunk. Nem kiváltság ez a város. Ja, ő sem játszott, végül kiderült, hogy buddhista szerzetes… Ezmilyenmár? Induláskor spannoltam magam, végre, ha lehet, kirúgok a hámból… megérdemlem… erre Vegasban a szerzetessel akadok össze… az ilyen ne is játsszon szerencsejátékot, igaz?
KedvelésKedvelés
Remek sztori!
KedvelésKedvelés
köszi, az élet írta, Legközelebb Böjte atyával jelentkezem a Riói Karneválról.
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
😀 😀 😀
KedvelésKedvelés
😀 Megnézném, ahogy boában ropjátok!
KedvelésKedvelés
Boa? Brazíliában? Én inkább kihagynám. Nem szeretnék egy constrictor ölelésében vonaglani 😦
KedvelésKedvelés
constrictort a constructornak
KedvelésKedvelés
😉 😀
KedvelésKedvelés
😀 😀 😀
KedvelésKedvelés
nagyon vicces vagy!
OFF, de: sokat merengünk itt női sorsról meg szexuális traumákról.
Én elméleti síkon oda jutottam, hogy a gáz szexuális kalandok körében elég erős helyezett lenne egy olyan, ahol másnap reggel a férfi térdre veti magát házi imazsámolyán, és a kis kaland bocsánatáért fohászkodik.
Nekem nem volt ilyen tapasztalatom, csak a képzeletem szülte.
De ha valakivel megesett, mesélje el nekünk!
KedvelésKedvelés
Jaj én pont vasárnap néztem egy svéd filmet ( Hétköznapi mennyország) amiben is a férj aki pap, végre egy IGAZIT szeretkezik az asszonnyal ( kb. 20 év után) az asszony kezdeményezésére, akinek kurvára elege van az életéből, jé és másnap reggel apuka térdre vetve a házi imazsámolyon könyörög bűnbocsánatért, amiért élvezte, és ami bűn. Még az asszonnyal is.
KedvelésKedvelés
Nem mertem írni, de pappal/szerzetessel való viszony is érdekelne, ha valakinek volt ilyen.
KedvelésKedvelés
Csak pletykákat tudok kikapós papokról, az egyik fiatal özvegyet látogatott átlagostól gyakrabban, sűrű megjelenéseit lelki vigasznyújtással (lelkipásztoróra?) magyarázta. Ehhez általában civilbe öltözött. Jellemzően senki nem szólt semmit, csak pusmogott. A botrány majdnem kitört, mikor egy esküvői menet gyalogosan, zenészekkel elindult a templomba, a pap pedig papucsban-rövidgatyában-csepelkempingbiciklin, erősen tekerve, leszegett fejjel előzte a násznépet, hogy az oltár előtt már áldásosztó pózban, albában várja a bevonulásukat. A rezesbanda hangja ugraszthatta, akik elhaladtak a szép özvegy háza előtt. Áhitattal kevert, elfojtott röhögés lökéshullámai színezték a szertartást. Lehetett volna Macondóban, de egy borsodi községben történt – állítólag.
KedvelésKedvelés
Lelkipásztoróra!!!
KedvelésKedvelés
Mennyire jo 🙂 vegasban egy szerzetessel. Mar latom is a muveszfilm szalagcimet. 😀
KedvelésKedvelés
Nekem is egy jó kis független film jutott eszembe. A válófélben levő nő (ha háromszor mentél férjhez, akkor gyakran vagy válófélben, nem 🙂 ? – bocsánat!) és a buddhista szerzetes kalandjai Vegas mosogatókonyháiban…
KedvelésKedvelés
Ha már ilyen jól összejöttünk, mesélek tovább.
A szakrális szál végighúzódott rendesen, bocsánat az elkanyarodásért, de billentyűért kiált a sztori: a Vegas-i munkautat követően egy másik városban kötöttem ki, az xyállamokbeli Szűz Mária templomban, melyet hívei régen elhagytak, a hangyák viszont nem. Felújítás után a templomból galéria lett. A galéria galériáján, amit pár éve a férjem épített, a vendégágyon aludtam, a keskeny lépcsőn időnként megjelent a tulajdnos, a művész (régi barát) és bebocsátást kért – de nem kapott.
Teljes joggal gondolhatta, hogy nyitott házasságban élünk, ezen kívül még azt is, hogy kedveljük mindketten a nagy korkülönbséget és izgató helyszínnek találjuk az oltár feletti, álgótikus bordázatú kis galériát.
Mikor pár éve megvette az elhagyott templomot, a hangyajárta könnyűszerkezet felujításához kérte, keressek valakit Mo.ról. A férjem vállalta (mindentacsaládért) a skype abban az időben az ő panaszával volt tele (távolazotthontól, szaramunka, hülyeamegrendelő éselviselhetetlenazegészamerika címszavakkal). Nagyon kellett sajnálni, gyermekágyas korom óta nem éjszakáztam annyit, mint azokban a hónapokban, az időeltolódásban. Néha nem is jelentkezett, annyira fáradt volt – ószegény.
Elég gyorsan kiderült, hogy ezeken az éjjeleken egy anyósom korabeli, általában részeg és drogos művésznővel (arrafelé sok a művész) szórakoztatták egymást – és fonták a közös jövőről terveiket a kis szerelmi fészekben. Mikor meglátogattam, a románcnak vége szakadt.
A nőnek ez volt élete nagy kalandja, elég nehezen is “jött le” az ügyről, miután hazajött a férjem velem együtt, próbálkozott terhességgel – ha nem csinál valamit, holnap megy az orvoshoz és véget vet. (Ötven fölött azért ritkább a spontán terhesség, de a férjem úgy tudta, harmincnyolc. A fájó sztori egyik olyan eleme, melyen mindig mosolyogni kell: a nő akkora profi volt, hogy csak sötétedés után volt hajlandó randizni. Nagyon jól csinálta, ma is ámulok.) Mivel a terhessésség nem jött be, próbálkozott a “daganatom van, valószínűleg rosszindulatú, anyámnál is ez történt” szöveggel.
Végül elmaradtak a levelek és mi is megúsztuk egy sima gombás fertőzéssel. A vérvételig aggódtam, de a Hepa C és effélék szerencsére elkerültek.
Ez a templom évekig kísértett, önkínzó, de egyben terápiás volt visszamenni.
A végén már jókat nevettünk a vak hülyeségemen a törtmagyar cimborával (én is eléggé tört voltam), a műfajt tekintve pedig innentől szappanoperának is beválna, nem? És még csodálkoztok, hogy szeretek válni… Azon csodálkozzunk, minek megyek férjhez állandóan? (Pont azért, amiért anno hazajöttem együtt a férjemmel és nem hagytam a maga ácsolta sekrestyében…)
A szerzetes viszont nagyon jó fej, azóta kaptam tőle jópár haiku-szerű emailt és mindig küld egy fotót is, amin éppen hullámzik az óceán.
Aki valaha az Encore-ban lakik Vegasban, hajtsa szét a limuzinfelhajtót szegélyező cikászok leveleit, mögötte, a szürke, lapos épületben isteni burritot és pacalos-jalapenos szendvicset lehet kapni, fillérekért. Pesoval is fizethetsz.
KedvelésKedvelés
Mézes- (mázos) hetek a templomban…. 😀
KedvelésKedvelés
Az életed egy regény, keserű és vicces. Jó olvasni!
KedvelésKedvelés
Kegyetlen.
Várjuk a vendégposztokat sorozatban az életedről.
Ez a mostani férjed volt, vagy egy megelőző?
KedvelésKedvelés
Hármaskával történt, esküszöm, nem én neveztem így el. (Egyeske volt!)
KedvelésKedvelés
A mostani a harmadik? 🙂
KedvelésKedvelés
egyelőre
KedvelésKedvelés
Lényeg, hogy a nevüket soha ne vedd fel, maradj mindig beton Irén 😀
KedvelésKedvelés
sajnos, a mos(ogat)ókonyháról is eszembe jutott egy sztori,de azt egy másik alkalommal. kezdem úgy érezni magam, mint a damaszkuszi kávéházak storyteller mesélői (ez mesemondó is, meg mutatványos is, meg egyszerűen pletykákat szállít egyik városból a másikba – 2000-ben még ez masszívan működött, ma már több okból megszűnt a rendszer: a bajszos-színes ruhás mesélőt helyettesíti az internet, a gyönyörű kávéházak meg szanaszét vannak lőve.) Szóval minimális lelkesítést követően a hülyeségre bármikor kapható vagyok.
KedvelésKedvelés
Meséld eeel, naaa!
KedvelésKedvelés
huh, ez jólesett, mintha kenegettek volna vajjal, majd’ kipeceredek, hogy elmondhassam, de bonyolult viszonyba keveredtem az egyik szereplővel. (mielőtt ábrándozna valaki, nem, nem szerelmi szál, hanem diplomáciai, melyben szívlapáttal ütnék de helyette japánosan hajlongok, kicsiket, sokszor, és várom, hogy eljöjjön az én időm… nyehhheee…)
KedvelésKedvelés
Új papos sztori: Torontoban legutóbb egy napon rendezték a Karibi Karnevált – és a szállodánkban a Keresztény Temetkezési Vállalkozók Konferenciáját. Tele volt a hotel tangabucsis-boás nőkkel és papokkal. Képzeljétek el a mindig zsúfolt liftet, ahogy a benga félvér csajok seggébe dugott tollseprő az atyákat és gyászhuszárokat csiklandozza útközben. Sírtam…
KedvelésKedvelik 1 személy
Ez igen, kedvem volna alternatív skandináv filmet forgatni!
KedvelésKedvelés
Az ember azon törné a fejét, hogy mi legyen azzal a pénzzel, amit életében nem költ el és jól el is dugott mindenki előtt, hogy még a hagyatéki leltárba sem fog belekerülni.
Nagyapánk úgy dugott egy kis zsebpénzt a zsebünkbe, hogy hagyta magát legyőzni hatvanhatban. Ennyi a szerencsejáték emlék. Rossz nyelvek szerint valami birkanyáj is volt tét egy partin, de ha nem a kártyapartnerek akkor “Jancsi bácsi” vitte el.
KedvelésKedvelés
Szia, Laci! Na végre! Ritkán szólsz! Nem értem, kártyában hagyta magát legyőzni, de előtte még adott nektek pénzt?
Ej, de sok bankó égett el agyonhasznált paplanokban, semmire sem jó fadobozokban!
KedvelésKedvelés
Nagyanyám – anyám mesélte – egész szekrényt töltött meg pénzzel a háború után. A hiperinfláció vitte el, még amikor már jött a forint, akkor is őrizgette a milpengőket. Elégették az egész hóbelevancot a végén.
KedvelésKedvelés
Szerintem hagyta magát megverni az unokáitól, és pénzben játszottak.
KedvelésKedvelés
A kártyajáték ment pénzes alapon.Ott a vesztes fizet a győztesnek…
Ezek olyan aranyos dolgok voltak, amikor a vők megváltották a világot, mi unokák kártyáztunk nagyapánkkal.
KedvelésKedvelés
Hello, én csak nemrég találtam erre a blogra, nagyon tetszik. A témához szólva: egy igazán nagy összegű lottónyeremény kézhezvétele lenne csak az igazság pillanata…sok mindent előhozna, amit legvadabb álmunkban sem gondoltunk volna. Én készen állok erre a kalandra!
KedvelésKedvelés
Apósom apja, a férjem nagyapja volt aki ha jól ment, akkor 3 konflison ment haza, egyen utazott a kalapja, egyen ment a pezsgő, egyen meg ő maga 🙂
A barátnőm szépapjáról is keringenek mondák, hogy elkártyázott valami szállodát.
Az én apám imádott a kocsmában a haverokkal játékgépezni. Úgy, ahogy írod – minden este 200-300 forintot összedobtak a bácsikák, hosszan tervezték, mikor dobják majd be, hogyha éppen mennyi van a gépben, amit a balek nem vett ki, majd nagyon tudatosan nyomva a gombot egymás után megállva megtették tétjeiket, szurkoltak. (Örültek, ha beugrottam még 500 Ft apróval!) És néha nyertek. Ünnepelték magukat, ügyességüket. Ha vesztettek akkor meg szidták a gépet – véletlen sem ők voltak akkor az ügyetlenek. Szerettem ezt így, mert volt egy hangulat, egy ésszerű lépték, amin nem mentek túl. (Vagy soha nem annyival, hogy bármelyik igazán megérezze – sőt volt, hogy amikor egyikkel elszaladt a ló egy kicsit, az egész nyereményt ő kapta, meg hozzá a fejmosást is.)
Az összeg valójában senkit nem érdekelt ott. Az igen, hogy a gépből potyog az a sok érme, és az milyen élmény. A három-négy öreg tudott úgy játszani, hogy az játék legyen, férfias maradjon és egész este tartson a hosszú lépés mellett a kocsmában. Ők még tudtak életforma szerűen kocsmázni is – ma már ezt sem nagyon látom. Vagy alkoholizmus van, vagy sznobság. Az a barátokkal megiszunk egy fröccsöt kultúra kihalni tűnik az egyetemi évek után. Vidéken inkább megvan.
Mi lottózunk, főleg a férjem. Játék, senkit nem foglalkoztat különösebben. Már a legelején megbeszéltük, hogy ha nyernénk, mert ugye lehet, hogy egyszer nyerünk, akkor mi a stratégia.
Nem veszünk semmit, például, hanem befektetés van és hozamok – és a hozam maximum 60%-át éljük fel, bárhogyan is legyen. Azt pedig a kötelező kiadások levonása után felezve és bele nem szólva egymás költéseibe, ha az a család helyzetét nem befolyásolja.
Mi lenne akkor, ha nyernénk?
Idővel nem Magyarországon élnénk, hanem többfelé a világon. A gyerek magániskolába járna – néha talán külföldön is, ahogy megengedhetjük magunknak.
Még egy kutyám lenne – ha megöregszem és már nem akarok vándorolni, akkor meg mindenféle hüllők és jópofa jószágok, ezekkel babrálnék.
Mindig tennék pénzt az alapítványomba, mert azért alapítottuk, hogy legyen benne. (Most is, csak most nem mindig lehet úgy, annyit …)
Mindig járnék műkörmöshöz, folyton gyönyörűek lennének a körmeim volna rá idő, sőt a hajam is többször lenne fodrászolt. (Ez is jobbára időkérdés)
Tényleg mindig csak organikus kaját vennék a piacon, (ez néha pénz kérdés, mert nem mindig futja rá) sőt néha lehet, hogy hívnék olyat aki megfőz. (Akkor is inkább én főznék, csak néha gondolom.)
Lehet, hogy a kocsimat nem cserélném le, a telefonom is maradna, talán egy új tablet és laptop beugrana (ez lottó nélkül is be fog) és ugyanúgy csak nagyon kevés új ruhát vásárolnék, ugyanezt a cipőmárkát használnám.
Ami változna, az biztosan az a tudat, hogy nem rajtam függ minden. Hogy ha én meghalok, rám esik egy muskátli, vagy nekem jön egy száguldó úthenger, akkor is jut a gyereknek amire szüksége van. A tudat, hogy van, hogy nem kell folyton kötéltánc, hogy nem jöhet közbe olyasmi ami tényleg nagyon a földhöz vág, amiből hetekbe telik legalább tudati és tervezés szinten kivakaródni.
Erre a tudatra igenis vágyódom. Erre a biztonságra, amiért ugyanakkor hajlandó is vagyok felelősséget vállalni. A háttérre, amit én magam kell megteremtsek és ami nincs, ha nem vagyok, vagy nem a dolgok felelős oldalán.
Ezzel együtt nem tudom, mikor vettem utoljára sorsjegyet, lottót … magamtól még soha nem dobtam pénzt nyerőgépbe, soha nem kapott el a casino heve, pedig ezerszer dolgoztunk ilyen helyen. A lovit konkrétan nem értettem meg soha 🙂 – pedig az esélyes lenne, azért tudnék lelkesen szurkolni.
KedvelésKedvelés
A vágyaid nem extrémek. A még egy kutya különösen tetszik. Remélem, lottó nélkül is módod lesz rá!
A “mi lesz a gyerekkel, ha én meghalok” gondolaton már én is merengtem, de a rokoni háló, baráti kör egész biztos segíteni fog még akkor is, ha férjem és én is egyszerre odaveszünk. Erre valók a keresztszülők is.
KedvelésKedvelés
gond akkor van ha se barati kor, se rokoni halo, se keresztszulo
KedvelésKedvelés
Keresztszülő – na ez egy poszt-téma lehetne 🙂
van egy hitgyülis meg egy depressziós. Választani tudni kell, na. Én belehúztam
Utólag kineveztem egy “tündérkeresztanyát” – na ő alkalmas lesz 🙂
A kutyára elvben bármikor módom lenne, de úgy, hogy annyi időt szenteljek és olyan kedvteléseket folytassak, amilyen a vágyaimban van, ahhoz sok kell 🙂
KedvelésKedvelés
A család egy része – apukám – mióta eszem tudom lottózik, de szerintem főként szórakozásból: neki program az, hogy elmegy a lottózóba, és ott elbeszélget másokkal. Néha nyert egypárszáz forintot.
A többi családtagom néha, ha épp nagy a nyeremény, lottózik, de kártyázni nagyon szeretnek, főleg snapszerozni, a tesóm és a sógorom pedig nagy ultisok, sportnak tekintik, azt mondják koncentráció, és logika kell hozzá – de nem pénzben játszanak. Egyik ükapám állítólag szintén nagy kártyás volt, a feleségét is eljátszotta, de állítólag még aznap este vissza is nyerte. Családi programokon, ritka együtt töltött délutánokon gyakran kártyáznak, én ilyenkor elvonulok – általában pont jókor állnak neki, akkor mikor már kezd fárasztani a nagy családi nyüzsgés. Nem szeretek kártyázni, maga a játék is untat, és szerintem buta is vagyok hozzá, nem vagyok jó semmiben amihez logikázni vagy számolni kell.
A párommal nagy ritkán lottózunk, és ő nem egyszer húzza mellé a számokat, így párszor már majdnem megvolt az ötös. Sokszor azt gondolom, nálunk jó helyen lenne a nyeremény, tudnám értelmesen kezelni. Valószínűleg azzal kezdeném, hogy úgy tennék, mintha semmi nem történt volna, de a férjemmel együtt gyorsan beiratkoznék valami olyan suliba, ahol pénzügyi és befektetési ismereteket oktatnak, hogy ne legyek másra szorulva a pénz kezelésében – a pénzzel való okos bánásmódot feladatnak tekinteném, épp úgy, mint most azt, hogy előteremtsem a megélhetéshez szükségest. A lottónyeremény így alighanem nem azt jelentené, hogy mostantól lógathatom a lábam, hanem azt, hogy egy újabb nagy munka áll előttem, ami nagy felelősséggel is jár, hiszen a sok pénz akár tönkre is tehetné az életünket. Kezdetben a nagy részét befektetném, főként olyan dolgokba, amelyek kevés kockázatot jelentenek, hiszen a nagybani játékhoz, tőzsdéhez, vállalkozáshoz nem értek, nem is engedném, hogy ilyenbe belevigyenek – ekkora összeg esetén pedig már egy sima államkötvény is nagy kamatot hoz. A családomnak és a barátaimnak segítenék, de nem elsősorban úgy, hogy rájuk zúdítok egy hatalmas összeget, amiben megfulladnak, hanem inkább azzal, hogy olyan lehetőségeket kínálnék nekik pl. a tanulásra, egyebekre, amikre eddig is vágytak, csak nem volt módjuk rá pénz hiányában. 4 tesóm van, és jó lenne, ha az egyik nyugodtan le tudna doktorálni, a másik angolul akar tanulni, hogy jobban el tudjon helyezkedni a saját szakmájában, de annyit melózik, hogy nem ér rá, szóval lenne kin segíteni. Pesten tuti vennék egy kis lakást, hogy azok a vidéki barátaim, akik ott szeretnének munkát keresni, de nincs módjuk felköltözni albiba, ingyen ott lakhassanak, míg munkát keresnek. Magamnak nem tudom mit vennék, először is valószínűleg azt a parfümöt, amit kinéztem, de nincs rá pénzem :).
A legnagyobb dilemmám az lenne, hogy milliomosként nem kellene dolgoznom, pedig most nagyon érdekel, amit épp csinálok – ugyanakkor szemétségnek érezném, hogy olyasvalaki elől veszem el a helyet, aki rá lenne szorulva.
KedvelésKedvelés
Te nagyon klassz barát lehetsz 🙂
KedvelésKedvelés
“ükapám állítólag szintén nagy kártyás volt, a feleségét is eljátszotta”
Huh, a feleség mint beszámítható, saját akarattal nem rendelkező vagyontárgy, amit szabadon lehet adni, venni, cserélni mint egy lovat. Elég hátborzongatóan hangzik. Én is hallottam ilyen történeteket, de el sem tudom képzelni, hogy ütötték nyélbe a dolgot. “Drágám, csomagolj mert holnaptól már a Szabó doktornál kell laknod!” …brrr.
KedvelésKedvelés
Én még rosszabbtól félek a feleség elkártyázása kapcsán…
KedvelésKedvelés
Tényleg, igazad van! Milyen hü&e is vagyok, hát persze, hogy egyszeri használatra engedték át a feleséget, akinek mivel feltétlen engedelmességgel tartozott az ő urának, ebbe a döntésébe sem volt beleszólása. Régi szép idők mi?
KedvelésKedvelés
A feleséget elkártyázó felmenő nálunk is megvolt, nem tudom mennyi belőle az igazság és mennyi a családi legenda. Állítólag amúgy nem lett semmi a dologból.
KedvelésKedvelés
Szerintem lottóötös nélkül is megéri megtanulni az alapokat a befektetésekről. Nem bàntásként írom, csak megütötte a szememet amit az államkötvényekről írtál.
KedvelésKedvelés
Én tényleg nagyon keveset tudok, csak nagyjából annyit, amennyit a pénzügyes anyukámtól és az egyetemen a “Pénzügyekről bölcsészeknek” kurzuson tanultunk. Mindenki azt mondja, hogy csóró ember, aki nem tud-mer kockáztatni, fektessen államkötvénybe, az legalább nem veszik el, csak ha államcsőd van, és úgy tudom, bizonyos összegig akkor is van valami kártérítés. Amúgy nem igazán sokat foglalkoztam ezzel, soha nem lévén igazán nagy összeg, amit befektethettem volna.
KedvelésKedvelés
Érdemes a Kiszámoló blogot olvasni, a kevésből is lehet meglepően sokat csinálni. Az államkötvény nem mindig éri meg, van úgy, hogy az infláció meg az adó miatt mínuszba mész. Növekedni sem feltétlen fog a pénzed.
KedvelésKedvelés
Húúú ez de jó, köszi szépen!
KedvelésKedvelés
“A legnagyobb dilemmám az lenne, hogy milliomosként nem kellene dolgoznom, pedig most nagyon érdekel, amit épp csinálok – ugyanakkor szemétségnek érezném, hogy olyasvalaki elől veszem el a helyet, aki rá lenne szorulva.”
Nahát, erre így még nem is gondoltam. De megoldhatnád a dilemmát, ha ingyen dolgoznál (a legtöbb helyre elkél egy plusz ember), vagy – ha olyan szakmád van – magánvállalkozásban csinálnád. Esetleg megbeszélnéd egy emberrel, aki azzal foglalkozik, amivel te szeretnél, de mondjuk nem annyira élvezi, hogy átvennéd a helyét. Fizetés helyett kapna tőled egy nagyobb összeget, és abból kényelmesen megélhet, amíg talál egy jobb munkát.
KedvelésKedvelés
De a munka nem olyan, hogy ha dolgozol, “valaki elől elveszed a helyet”, hanem, ha sokan dolgoznak, akkor nő a kereslet stb., és ezáltal teremtődnek újabb munkahelyek.
Gondolj arra, a milliomos fogyasztásoddal hány új munkahelyet generálsz!
KedvelésKedvelés
Marhajót nézne az igazgató a suliban, ha egy nap közölném, hogy mától ingyen dolgozom, ha megengedi… XD Lehet, hogy meg se engedné. A vállalkozás annyira nem lenne az én műfajom, és igazából én pont azt szeretném csinálni, amit most, pont itt, ahol most és pont azokkal az emberekkel, akikkel most dolgozom – úgy érzem, nekem most ezzel kell megbirkóznom, és a lottónyeremény hirtelen olyan lenne, mintha egy izgalmas Heroes játszmában (a kedvenc számítógépes játékom) hirtelen megkapnék minden előnyt, amivel legyőzhetek mindenkit – elveszne a játék izgalma.
KedvelésKedvelés
“Marhajót nézne az igazgató a suliban”
De leginkább az APEH, mikor olvasná az adóbevallást 🙂
KedvelésKedvelés
Szerintem teljesen megkavarná a rendszert, ha egy munkahelyen, ahol mindenki pénzért dolgozik és ezzel sakkban tartható, elkezdene ingyen dolgozni egy lottónyertes. Ez is jó filmtéma lehetne.
KedvelésKedvelés
Nálam volt olyan, hogy lett másodállásom, amivel jól kerestem, s ekkor lettem a legsikeresebb a főállásomban, mert nem volt bennem semmi stressz, meg tudatalatti félelem, hogy ha elb@szom (a főállást), akkor nem tudok majd megélni.
KedvelésKedvelés
Ezzel azt akartam mondani, hogy lehet olyan is, hogyha az embereken nincs (akkora) nyomás a megélhetés miatt, akkor jobban tudnak teljesíteni, jobb ötleteket tudnak kitalálni.
KedvelésKedvelés
mi tavaly szilveszterkor kimentünk a lovira és én simán megértettem, mire mentek el a dzsentri vagyonok. ötpercenként egy kis remény, hogy valami fontos történik. és azt mindenki látja is.
KedvelésKedvelés
Iszonyú élvezetes ugye??? Én sajnos nem értem a fogadás folyamatát, de nézni azt nagyon szeretem! 🙂
KedvelésKedvelés
A családban van játékfüggő (terem), és kb. tönkre is teszi vele az életét. Pontosan ugyanolyan függőség, mint bármelyik, anonimokhoz jár, születésnapokat ünnepelnek, amikortól “tiszták” – de tartok tőle, az, hogy most nem játszik, csak azon múlik, hogy a pőre megélhetésén kívül nem telik semmi másra, annyira lenullázta magát a legutóbbi “csak beugrok egy körre” alkalmával. A durva, hogy hitelre, bankkártya- és hitelkártya-keretre is lehet játszani ezeken a helyeken. Klasszikus…
Mi a férjemmel lottózunk, az vesz szelvényt, akinek eszébe jut, ő, ha nagyon kirúg a hámból, akkor egy ötöst meg egy hatost is. Random számokkal játszunk, semmiféle jeles napokat nem ikszelünk. A legnagyobb “nyereményünk” egyszer az volt, mikor a két nullalálatos szelvényünkön három szám megegyezett. Nagy nyereményre stratégia nincs, úgyis olyan kicsi a valószínűsége, egy négyest előtörlesztésre költenénk (lakás). Nekem egyszer komolyan eszembe jutott, h úristen, mi van, ha nyerünk. És az jutott eszembe, hogy legelső körben a barátnőmet hívnám fel, azt, akire minden körülmények között rábíznám az életemet, hogy baj van. Egyszer beszéltünk egy darab konkrét tervről, h tudniillik elég nagy nyereményből már be lehetne indítani egy “full-extrás” születésházat. Na, kábé ugyanakkora a valószínűsége a kettőnek.
KedvelésKedvelés
Ja, és semmi komolyabb reményt nem fűzünk hozzá természetesen, de ha nem veszünk szelvényt, akkor a férjem össze szokta vonni a szemöldökét, hogy irgum-burgum, micsoda pénzügyi tervezés ez?! Szóval leginkább csak poénszinten megy (fiam, Sámuel, legalább egyszer vegyél egy szelvényt!), néha hetekig eszünkbe se jut ellenőrizni a számokat, és addig jó.
KedvelésKedvelés
Nekem egyszervolt kettesem, 1416 forintot ért!
A remény kerül annyiba. Az izgalom!
Viszont hogy ki hordhatja a pénzét a játékterembe (lovira/kocsmára/prostituálthoz), ki töltheti az éjszakáit szerepjátékkal, az megint hatalmi kérdés, akkor is, ha hazudozással, trükközéssel megy. Szerintem az iparágban megdöbbentő pénzek vannak, amelyek jelentős része olyan eltitkolt jövedelem, bér, családi pótlék, amely égetően szükséges lenne a család megélhetéséhez vagy akár a magányos játékos előnyösebb munkapiaci pozicionálásához. Vagy hitel. És, igen, otthon éhesen sírnak a gyerekek, nem jut a mamának gyógyszerre, és, igen, túlnyomórészt megint férfiakról van szó. No de hogy emberek fölösleges, káros, romboló dolgokra szórják a pénzt, ha megtehetik, azzal megint nem mondtunk újat.
KedvelésKedvelés
A szerencsejáték gender szempontjairól direkt nem írtam. Majd ti!
KedvelésKedvelés
Pont annyiba kerül a szerencsejáték, ital, prosti, dohány, egészségtelen étel, ital, haszontalan kütyü, lim-lom, szükségtelen kábeltévé, internet. telefon előfizetés hogy még épp meg bírd venni, ki tudd fizetni, s függésben lehessen tartani.a delikvenst
KedvelésKedvelés
Nem, a prosti, az ital, a szerencsejáték, a bármi sokszor többe kerül. Csak nem a saját pénzét költi, hanem a másét, van.hogy amint megvan az életkezdési támogatás, felébred a szülői érzelem, hazakerül az állami gondozott gyerek, és nagyon sokszor anyu nyugdíját, mint a mi Ferink. Ha mindenki a magáét költené és nem nyomorogna senki más szenvedélye miatt, roppant egészséges ország volnánk.
KedvelésKedvelés
Én ugyan 100 évben egyszer lottózom, de pontosan tudom, mit csinálnék a nyereményemmel.
Dolgoznék is, persze csak ha eljutottam a kiválasztott helyekre. De legelőször segítenék. Most is teszem, mikor tudom, de akkor nagyságrendekkel is sikerülne. Sok embernek segítenék megvalósítani azt, amihez most az induló tőkét se tudja összehozni. Ezek nem nagy dolgok, tanfolyamok, egy kis műhely, ilyenek.
Egyszer a nővéremnek volt egy négyese. Az égiek nagyon tudták mit csinálnak! A lánya akkor ment vagy főiskolára, vagy még középiskolába, nem emlékszem már. Ne volt pénzünk a fizetősre, de sajnos csak oda vették fel. Emlékszem, nem érte el az 1 milliót se, de megoldotta a legnagyobb problémánkat. Hihetetlen érzés volt! Nem ruhákra, tárgyakra ment el, hanem tanulásra. Ez meghatározó maradt számomra.
KedvelésKedvelés
Nem volt játékfüggő a családban, apám alkoholizmusa (bármikor abbahagyom!) az egyetlen, ez viszont okozott kisebb katasztrófákat a hétköznapokon kívül is.
A legrosszabb időszakában néhányszor landolt maszekpénz, nagy összegű családipótlék a gépben. Egyébként nem játszott, nem volt ra jellemző, piával se szórakozott. Ugyanazt, ugyanannyit. Na, hát egy rendszert szerető ember volt.
Az egyik öcsém képes meg ilyenre, de az mar az nem az en ügyem, hála érte…
Kártya nem vonz, néha jó érzés álnaiv fejjel átverni a magukat dörzsöltnek képzelő pokeres haverokat, kiblöffölni belőlük a maradékot.
De ez csak néha szórakoztat, rendszeresen untatna, es ez alkalmi műfaj 🙂
KedvelésKedvelés
Sokáig azt gondoltam a nagymamámról, hogy milyen igazságtalanul kemény asszony, aki fizetésnapon elveszi szegény nagyapám teljes fizetését, és fillérenként adagolja neki vissza kávéra, újságra, tízóraira, mikor dolgozni megy. Aztán anyukám elmesélte az előzményeket, hányszor kártyázta, lóversenyezte és kaszinózta el nagyapám a teljes fizetését, a két kicsi gyereke és felesége mellett. Egyáltalán nem érdekelte, hogy esetleg nem lesz mit enni a következő hetekben, ha nem segítik ki őket a rokonok. Ráadásul ez az életmód sokszor jár együtt napokig tartó tivornyázásokkal, nőügyekkel és nagyapám e téren sem tagadott meg magától semmit. Lányai persze ennek az életmódnak az okát is megtalálták. Ki más tehetett volna az ő vicces, jó fej apjuk korhely viselkedéséről, ha nem a nagyanyám? Mert szerintük, a nagypapa alapjában véve csak egy szórakozni szerető ember lett volna (az ő szavaikkal igazi “bohém” volt) de a nagyanyám nem tartott vele sehová és szegény ezért kallódott el. Abba jobban nem gondoltak bele szerintem, hogy őket ki a fene nevelte volna fel, ha az anyjuk is egy szórakozni vágyó “bohém” lett volna és a gyerekek meg a háztartás ellátása helyett, inkább ő is ment volna kaszinózni a nagyapámmal. Nagyszüleimnél a végén nem lett válás a szenvedélybetegségből, mert nagyapámnak tényleg sikerült teljesen jó útra térni, de ehhez nagyanyám sokat szidott “keménysége” kellett.
KedvelésKedvelés
Horror. Irodalmi művekben olvasni ilyeneket.
Hány jobb sorsra érdemes ember lőtte főbe magát, miután elkártyázta mindenét… Ezt csak a hülyeségek miatt vívott párbajok áldozataihoz tudnám hasonlítani.
KedvelésKedvelés
Játékfüggőnk nincs, férjem lottózik. De egyszer, vagy 25 éve volt már egy négyese, úgyhogy sok reményt nem fűzök hozzá. Ha nagyot nyernénk, lelépnénk egy olyan országba, ahol az átlagtól eltérő gyerekeimet el-, és befogadó világ van.
KedvelésKedvelés
Öt éves koromban léptem a szerencsejáték útjára, amikor szülővárosomban megjelent a féllábú trabantos, aki a kocsijából árulta a kaparós sorsjegyeket az sztk sarkán. Péntekenként az óvodàból hazajövet nagyapàm, minden újdonság lelkes rajongója vásárolt nekem egy horoszkóposat. Harmadik alkalommal nyertem ötszáz forintot, majd húszakat is gyakran. A családi legendárium szerint egy idő után ha meglátott a fejéhez kapott, mankóját bevágta a trabiba, és elhajtott. (a történet statikailag nem stimmel ugyan, de nagyapám kitartóan így mesélte fűnek-fának). A szerencse később sem hagyott el a Vízmű farsangján a Május1. ruhagyár felajánlásából fèrfikabátot nyertem tombolán, később pedig egy gázbojlert- ennek örültem legkevésbé.
Ezután 20 évre alábbhagyott a szenvedély, azonban idén egy nászajándèk hatására újra a bűn útjára léptem: sok- sok sorsjegyet kaptunk a barátainktól, nászágyunkon fémreszelék közt ért a hajnal. Azóta minden pénteken, ebédszünetben vásárolok egy 200Ft-os sorsjegyet, szertartásosan ebèd után, de kávè előtt kaparok. Nyerési arányom nem valami fényes, az árát 20%ban nyerem vissza, de a remény, hogy majdnem megvolt az ötmillió felülmúlhatatlan.
KedvelésKedvelés
Zseniálisan írsz!
“nászágyunkon fémreszelék közt ért a hajnal”.
KedvelésKedvelés
Ezen en is nagyon jot nevettem 🙂
KedvelésKedvelés
És tényleg. Az én lelki szemeim előtt is – pedig azokra vak vagyok – megjelent a féllábú trabantos és a fémreszelékkel borított nászágy. Gyönyörűséges!
KedvelésKedvelés
Amit írsz – minden pénteken egy sorsjegy – az jó példa a kontrollált szerencsejátékra. Magad is játéknak tekinted.
Ez olyan, hogy a dohányzás sem tragikus, ha valaki minden vasárnapi ebéd után elpöfékel egyet és ennyi. Csak kevesen tudnak itt megállni.
KedvelésKedvelés
Jaj, annyira hangosan nevettem, zseniális írás. “Öt éves koromban léptem a szerencsejáték útjára, amikor szülővárosomban megjelent a féllábú trabantos” – ezen még mindig fetrengek. 😀
KedvelésKedvelés
En egyszer egy üveg bolgár savanyú uborkát, a tombolán.
Es jó hogy mondod a kaparóst, annak itt nagy hagyománya van, mindenki jatszik, es meg nyernek is. Néha mi is játszunk, de ritkán nyerünk, többnyire a sorsjegy arat, vagy annak 2-3- szorosát. Egyszer 100 fontot.
KedvelésKedvelés
Én egyszer nyertem egy szoláriumbérletet, de nem szerencsejátékon, hanem keresztrejtvény-pályázaton. Megszolgáltam.
KedvelésKedvelés
Én gimisként egy vacsorát nyertem egy nagyon jó étterembe, de azt sem adták ingyen, hanem a rádióban kérdeztek valamit, amihez kellett olasz nyelvtudás. Jól válaszoltam, majd sorsoltak, így lettem én a nyertes. Nagyon örültem, szuper volt nyerni, de végül a vacsorát felajánlottam a szüleimnek.
KedvelésKedvelés
Mi 2 évvel ezelőtt, Valentin-napon az étteremben, megnyertük tombolán a fődíjat, egy wellness bérletet. Ami aztán ide-oda vándorolt a családban, végül nem használta fel senki. A lottón pedig egészen különös érzékünk van ahhoz, hogy akkor se találjunk el egy számot se, ha veszünk 6-8 szelvényt. Szerintem ideje lenne ez a fajta tehetséget is díjazni 🙂
KedvelésKedvelés
az meg ér, hogy anyam nyert nekem egy kvarc-jatekot? A tvR-het nevu musorujsagban volt ilyen szinezos resz, amit (a tudtom nelkul) mindig kiszinezett helyettem, es bekuldte, mint az en munkamat. Bunda a javabol. Utana pedig szemrehanyoan mutatta, hogy O volt aki szinezett, O volt aki eszrevette, hogy nyert, es en voltam, aki megkapta es elvezte a kis szellemecskeket kergeto, cicergo jatekot. 😀
KedvelésKedvelés
Ez már a csalással való játék!
KedvelésKedvelés
Kétszer nyertem, egyszer hetedikben a farsangon a jelmezemért egy tortát.
Egyszer meg, a harmadik volt pici baba, otthon reggel kilenckor csörgött a telefon, borosbochkor, hallgatom-e az adást. Mondom nem, nincs rádiónk. Jó, akkor ötvenezer forint nyereményért földhöz vágnék-e valami tányérfélét? Földhöz vágtam egy már amúgy is repedt kaspót, és el is felejtettem a dolgot. Aztán két hét múlva teljesen korrektül küldték a lóvét, még az eszjéát is ők állták.
Apukám lottózik, ha nyernénk, vennék magamnak egy másfél szobás, normális helyen lévő panelt, valamint ugyanezt mindhárom lánynak, és indítanék egy olyan nappali ellátóház jellegű dolgot több városban: egy házat, ahol van mosókonyha, fürdőszobák, szakképzett óvónéni meg gyógypedagógus gyerekfelvigyázásra és fejlesztésre (és ennek tanítására), tankonyha, ahol meg lehet tanulni spórolósan főzni meg bevásárolni, esetleg pár ideiglenes lakhatást biztosító apartman menekülő nőknek.
Itt tudnék dolgozni is, szívesen, de ha pont nem akarnék, akkor nem kéne.
Utaznék is, de inkább országon belül, és gyalog, és az erre fordított idő lenne ebben a luxus.
KedvelésKedvelés
De most tényleg, ki az a bonyolult ember, aki kitalálja, hogy a savanyú uborka megfelelő tombolanyeremény???
KedvelésKedvelés
szerintem ez nagyon vicces, egyszer voltam szilfával egy nagyon is balos rendezvényen, ott rántásos lábaska is nyeremény volt, és emlékszem, ezt akkor milyen szellemesnek tartottam. Szóval van egy ilyen abszurd tárgyak-irányzat a tombolakultúrában. Avagy a KGST hozta nagy tételben, vagy külkeres apuka volt nagyvonalú, és felajánlották tombolanyereménynek. Az is lehet, hogy örültek a népek, mert éhínség volt.
KedvelésKedvelés
Szerintem is vicces, meg nem is szólok semmit a Mikulás-tombolanyeremény gázbojleremmel.
KedvelésKedvelés
A nászajándékba sorsjegy divat mostanában? Nemrég hallottam ilyen történetet, csak ott az ifjú pár maga kérte a sorsjegyeket, és abból is csak a Fáraók kincse típusút.
KedvelésKedvelés
Első gondolatom az volt, hogy tök jó ajándék. Nem egy sokadik pohárkészlet, nem kell kerülgetni, vagy nyernek, vagy nem.
De mint azt fent kimutattam, a nyeremény várható értéke alatta marad a sorsjegyek árának…
Devorah, ti mennyit nyertetek?
KedvelésKedvelés
17.000 Ft értékű sorsjeggyel 7500 Ft volt a nyeremény.
A barátok ragaszkodtak a nászajándékhoz, azt viszont tudták, hogy a pénz kizárt, a tárgyakkal nagyon mellé lehet lőni nálunk, tekintve, hogy két háztartásnyi cucc van egy lakásban, a dísztárgyakban pedig egyikünk ízlését sem könnyű eltalálni, ezért minden érdeklődőnek azt mondtuk, hogy lepjen meg minket egy darab sorsjeggyel.
Nem gondoltam volna, hogy bedurvulnak és ennyire biztosra akarnak menni. Nagyon jó ajándék volt, a nászéjszaka alatt többször értünk a csúcsra: már csak egy tengeri csillag hiányzik az ötmillióhoz! Három kávébab! Monopoly!
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Nagyapám mikkor leszokott a dohányzásról vett egy lottószelvényt és azt mondta mostantól amit cigire költött inkább ebbe teszi. S mondjon mindenki egy számot…. Nem igazán vettünk több lottót de a az öreg tényleg leszokott.
Úgy gondolom: a kifizetett pénzen egy álmot veszel: amikor öt percig elábrándozol, hogy osztanád szét a nagy nyereményt. Mire költenél, és kinek adnál belőle. Persze ugyanezt megteheted ingyen is, max a húzás izgalmáról maradsz le.
De számomra ettől fontosabb a tervezhető és ezért kézzel fogható mértékű befektetés.
Ha mégis játszom az olyas valamivel teszem amit amúgy is megvennék mint pl egy termékpromóciós nyeremény többnyire felesleges dolgokért pusztán a kellemes csalódás reményében.
KedvelésKedvelés
Engem nagyon idegesít, ha nyerni lehet egy autót a fogkefével/joghurttal stb., még akkor is, ha úgyis megvenném az árut.
Az az érzésem mindig, hogy emiatt drágább, pedig én nem is akarok autót nyerni.
Ezeket a sorsjegyeket midig visszaadom.
KedvelésKedvelés
Két marketingfogás van benne: az azonos árkategóriában mozgó konkurenciát lekörözni “porhintéssel” ill. tompítani az áremelés forgalom visszaejtő hatását…
Engem sokkal inkább zavar az amikor valami nemes cél mellé állnak oda cégek és az adományokból szép sápot kanyarítanak ki marketing költség és egyéb ráfordítások címén. De az egy másik poszt….
KedvelésKedvelés
Én is így gondoltam, de aztán megnéztem ezt. És talán ezt a beidegződésünket is érdemes lenne felülvizsgálni. Persze az, hogy a cégek etikusak legyenek ebben, alapvető fontosságú.
KedvelésKedvelés
Nem tudok ilyen jellegű családi ügyekről, annyi van, hogy a szüleim ezer éve lottóznak, én a magam részéről még soha sem adtam fel, viszont amikor befizetem a csekkeket, veszek egy kaparós sorsjegyet (havonta egyet, s mindig ugyanolyat).
Rendszeresen szoktam kártyázni két barátnőmmel, de soha sem pénzre, hanem csak úgy kedvtelésből.
Cigizni cigizek, de annyira félek a kiszolgáltatottságtól, hogy egyrészt hipochonder vagyok, másrészt pedig minden súlyosabb függőséget okozó szertől, tevékenységtől távol tartom magam (kivéve a cigi). Valamint annyira nem hiszek abban, hogy így (kaszinó, lovi) meg lehetne gazdagodni, hogy nem merném feltenni azt a pénzt, amiért megdolgoztam.
Az egyik egyetemi barátnőm nyereményjáték-függő volt egy időben, mindig mindent visszaküldött, de csak a postaköltséget fektette bele, s az bőven megtérült neki. Összegyűjtötte azokat a csokipapírjainkat, címkéket, stb.t, amelyekkel nyerni lehetett, s nyert is: biciklit, elektronikai eszközöket, a végén meg megnyerte az egyik cigimárka amerikai kalandtúráját.
Ha nyernék a lottón, ami nem történhet meg, mert nem játszom, akkor nem tudom, mit csinálnék. Nem fektetném be a pénzt, mert nem értek a befektetésekhez, s attól, hogy lenne pénzem, továbbra sem értenék hozzájuk, s így borítékolható lenne az összeg teljes elbukása. Egy részét a családomnak adnám, a többiből vennék egy házat a Mátrában, s vendégházat üzemeltetnék, szerintem azt meg tudnám oldani. Valószínűleg visszaülnék az iskolapadba. Nekem az ilyen gondolatok, kérdések azt mutatják meg, hogy mi hiányzik az életemből.
Még egy érdekesség. Van egy hajléktalan haverom, Laci, akivel minden reggel beszélek pár percet a lámpánál (az egyik zöld után a következőnél mindig pirosat kapok). Egyszer megkérdeztem az ismerősöket, barátokat, hogy ha kívánhatnának 3 dolgot, mi lenne az. Ha nyernél a lottón témához ez úgy kapcsolódik, hogy szinte mindenki első v. második helyre azt mondta, hogy sok pénzt, ki nem fogyó pénztárcát, vagyis a korlátlan anyagi lehetőségeket kérné. (aztán jött még világkörüli út, párkapcsolat, karrier, jó munka, ilyenek, nálam az egészség volt az első) Laci meg azt mondta, hogy: 1. munka 2. párkapcsolat 3. egy kis lakás, de kifejezetten pénzről nem beszélt.
KedvelésKedvelés
” Egyszer megkérdeztem az ismerősöket, barátokat, hogy ha kívánhatnának 3 dolgot, mi lenne az.”
Képzeljétek, az én 9 éves kisfiam azt válaszolta erre a kérdésre, hogy ő betegségektől mentes életet kívánna a családja összes tagjának.
Olyan büszke voltam rá 🙂
KedvelésKedvelés
Világbékét senki?
KedvelésKedvelés
Nem, azt senki, de sokan mondták a bálnák kiszabadítását.
KedvelésKedvelés
De, Sandra Bullock 🙂
KedvelésKedvelés
De, Sandra Bullock 🙂 Mármint a Világbékét.
KedvelésKedvelés
Az Andie MacDowell volt, nem?
KedvelésKedvelés
“Nekem az ilyen gondolatok, kérdések azt mutatják meg, hogy mi hiányzik az életemből.”
Ezt nagyon jól írod!
És lehet, a képzelt listáról néhányhoz nem is a nagy pénz hiányzik, csak akarat, elhatározás. Vagy éppen már ma el lehetne kezdeni tenni érte valamit.
KedvelésKedvelés
Én régóta mondogatom a gyerekeknek, hogy írjuk fel az álmainkat és terveinket egy cetlire majd dugjuk el és nézzük meg pár év múlva mi valósult meg belőle. Lányom mondta múltkor, hogy ő elővette a pár évvel ezelőtt általa írt “álomlistát” és nagyon meglepődött mert minden vágya valóra vált, amit csak odaálmodott. Jó, persze nem voltak irreális álmai. Csak olyanok, hogy szeretne kitűnőre érettségizni, szeretne egy kutyát, jó lenne csont nélkül bejutni a megálmodott egyetemre, eljutni a tengerpartra kettesben a barátjával, meg ilyenek.
KedvelésKedvelés
Igen, én ebben vagyok elmaradva, hogy nem merek lépni. Kapcsolatfüggő vagyok, de a munkahelyemmel kapcsolatban vagyok az, nem merek lépni, amit sokszor nem is értek. Régen akár várost, országot is váltottam, ha úgy gondoltam, meg minden másban független vagyok. Mindenféle ideológiákat tudok gyártani arra, hogy most miért nem váltok.
KedvelésKedvelés
A magam részéről arra kellett rádöbbennem, hogy ha nyernék a lottón (hébe-hóba veszek egy szelvényt…) és igen nagyot nyernék, akkor olyan emberré válnék, aki nem szeretnék lenni. Mindig végiggondolom, hogy miket vennék, tennék, mit hogyan csinálnék tovább. A lelkiismeretem megnyugtatására adakoznék, meg ilyesmi, de közben olyan döntéseket hoznék és olyan viszonyba kerülnék a mostani környezetemmel, hogy teljesen egyedül maradnék, ami rettenetesen szomorú… végeredményben nekem a nagy nyeremény ijesztő…
Egyébként egyszer jártam Las Vegasban, az egész várost rém ostobának, felszínesnek találtam és semmilyen indíttatásom nem volt, hogy bármilyen nyerő játékba fogjak. Igaz nagyon fiatal is voltam még, de emlékszem, csak csodálkoztam az agyonrúzsozott, arannyal teleaggatott vénasszonyokon (lassan én is abba a korba érek, most már mondhatom…), ahogy ez a minden esti fix kikapcsolódásuk.
Szerencsére a családban, barátok között szerencsejátékos nem volt, volt helyette más… de az egy más blog témája lesz egyszer, gondolom…
KedvelésKedvelés
Érdekes, amit mondasz. Én is biztosan változnék a pénz hatására, és tudom, hogy nem érdekelne. Akarom? Egy kicsikét igen…
KedvelésKedvelés
Nagyapám 30 éve lottózik, max. hármasa volt. De van a távolabbi családban egy sztori: állami üzlet, rokonok eladók. Leltárazáskor és éves záráskor maradtak kis rések, amit rokonok szép csendben kihasználtak: eladták a leleltárazott árut, ebből akkora összeg keletkezett az évek során, hogy gyanús lehetett volna. Na, ekkor jött, hogy a lottón nyerték. Mindenki bevette. Hetvenes évek, Budapest.
KedvelésKedvelés
Szerencsejáték, benne van a nevében,,hogy szerencse, tehát szerencse kell, hogy nyerj és szerencsés leszel, ha nyersz 🙂 Nincs benne, hogy BALszerencsés, tehát kvázi feltételezi a játék, hogy a nyereményed neked szerencsét fog hozni, nem? Persze, én is tudom (dehogy tudom, csak képzelem), hogy egy nagy összegű nyeremény felfordíthatja az életet, de szívből kívánom mindenkinek, hogy ha valakit ilyen szerencse ér, tudja élvezni az általa nyújtott örömöket és teljesülhessenek az álmai és teljesíthesse mások álmait is. Én személy szerint fogalmam sincs mit kezdenék egy lottó ötössel, szerintem bepánikolnék, hogy jön a rabló és ellopja már aznap este 🙂
A férjem lottózik, fix számokkal, kisebb nyereményei már összejöttek, ill. mostanában rákaptak a fiammal a tipmixre, úgyhogy hál´Istennek most még több meccset izgulhatunk végig 😀
KedvelésKedvelés
Ah, tippmix. Öccsök csinálnak belőle kicsivel több zsebpénzt, vagy jönnek kunyerálni, hatkigondolta hogy kiesikadortmund…?
KedvelésKedvelés
Hatvanegynéhány éves nagynéném a következőképpen lottózik: vannak állandó számai, nem minden héten játszik, de mindig megnézi a nyerőszámokat. Azért, hogy ellenőrizze, kihúzták-e az ő számait, amikor éppen nem vett lottót. Ilyenkor mindig megspórolja a heti játék árát, és ez a mentális könyvelésében nyereségként jelentkezik 😀
Szakirodalom: Thaler Mental Accounting Matters c. cikke, a google-ba beírva az egyik első találat a letölthető pdf.
KedvelésKedvelés
Jó fej nagyneni 🙂
KedvelésKedvelés
Jó fej, _és_ sosem ment férjhez 😀
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Én nem szeretnék nyerni szerencsejátékon.
KedvelésKedvelés
Én nyertem már
– samponcsomagot törölközővel, ami tök jó citromsárga
– horgolt szarvast
– kétezer-ötszáz forintot sorsjegyen
– amerikaibeszéd-oktató tankönyvcsomagot, még használtam is néha (egy konferencián, és egy jó kedélyű amerikai pofa orvosiangol-tankönyveket nyert, és éppenséggel az orvosiangol-oktatás volt a szakterülete, ugrált és nevetett örömében, de így, ahogy mondom… mindig vigyorgok, ha ez eszembe jut)
és asszem, ennyi.
Szerettem úgy gondolni magamra, mint hűdejótékony jó emberre, és mikor megkérdezték, mire költeném a lottó-főnyereményt, mindig azt mondtam, amiről azt hittem, hogy hallani akarják: hát jótékonykodnék, segítenék, ó, dehogy költeném én magamra, vagyis hát csak a maradékot. Most már tudom, hogy igenis magamra költeném, viszont a családban tényleg osztanék belőle. Talán. Vagy nem is szólnék senkinek (nem költöznék és autót sem vennék, kidobnám azt is, ami van). Nem is tudom. Az adósságokat lenullázni, az milyen jó lenne.
KedvelésKedvelés
Én egyszer nyertem egy társasutazáson egy görög falinaptárat, illetve nagyon régen két Bon Jovi-koncertjegyet. Ezek megmaradtak a fejemben, sokkal snasszabb dolog pénzt nyerni, nem?
KedvelésKedvelés
Érdekes riport arról, mi van a játékgépezés betiltása után:
http://magyarnarancs.hu/riport/zartkoru-szervezes-86602
KedvelésKedvelés
Amikor több (talán három) milliárd forintot lehetett nyerni a lottón, nálunk is felmerült, a mi lenne, ha nyernénk kérdés. (Teljesen elméleti síkon, mert nem lottózunk.) A férjem (aki nagy vasútbarát, szakmája is ehhez kapcsolódik) elintézte annyival, hogy: ennyi pénzzel semmit sem lehet kezdeni, ez nem elég egy vasúti befektetéshez. 😀
Ami még néha elhangzik az én részemről, amikor 100 millió alatti a nyereményösszeg: Na, most töltsünk ki egy szelvényt, mert most jó keveset lehet nyerni! Számunkra ez még emberléptékű (bár fogalmam sincs, mire költenénk, nagyon szeretünk itt lakni, ahol, csak a két szoba lehetne három, és ha a férjemen múlna, hamarabb lenne vonatunk mint autónk, én meg úgysem szeretek vezetni, és egyre jobban érzem magam autótlanul…) És egyébként csak a szám jár, ilyenkor sem játszunk.
KedvelésKedvelés
Ja, és világkörüli út helyett a Néra völgyébe vágyom már hosszú évek óta, amihez viszont nem kell lottónyeremény, csak logisztika kérdése az egész (meg hogy ne legyen terhes az ember lánya, éppen ne szoptasson, és megoldja a gyermekelhelyezést). Előbb-utóbb összejön. 🙂
KedvelésKedvelés
Nagyon szeretnék nyerni a lottón, persze ahhoz lottózni is kellene. Gyakran elköltöm fejben a nyereményt. Persze totál lúzer, kezdő, sohanemvoltpénzünk módon: kinéztem a házat a sarkon, ahová átköltözünk, élünk teljesen problémamentesen, aggodalmak nélkül a jólétben. Azt hiszem azért látom ilyen naivaként a lottó ötös utáni áloméletünket, mert jelenleg tényleg csak az anyagi bőség hiányzik, semmi más. És ami soha nem volt, azt lehet ennyire álomképként élni.
KedvelésKedvelés
Mindenki átsiklott fantasztikus poénom fölött a pápáról?
Pedig külön fejezet lehetne az “Érvelési technikák” sorozatban.
KedvelésKedvelés
Őőő, én egyszerűen komolyan vettem, hiszen többször is nyilatkozott már 😦 Többek között a gumit kifejezetten nem ajánlják, illetve igazából az önmegtartóztatást tartják egyedül valóban megfelelő módszernek.
KedvelésKedvelés
Már nyertem videokazettát !! 2-t, katonaság alatt unalomból fejtett keresztrejtvénnyel, asszony beküldte , nyertünk. Ha láttátok volna anno a VICO székházban, hogy meglepődtek amikor elmentem érte:) Tényleg mese fiilm kell a gyerekeknek, miért ne; én belül vinnyogtam, a hülye szőke csajokon ahogy le akartak beszélni róla, majd postázzák.
Volt már 2-sem és 3-som 2 szelvényből , úgy, hogy mind az 5 számot eltaláltam, nem voltam vidám, de ez van, 250MFt volt az 5-ös 1991-ben……..vagy így 1.000 Ft se.
Ha nyernék, nem csinálnék jótékonysági alapítványt , hogy lenyúlják rólam a pénzt a kurátorok, (nekem most pont elégek az alkalmazottaim, de így is sokan vannak még – tudom rohadt kapitalista ) .
Tartom magam annyira okosnak, magabiztosnak és egyben önzőnek, hogy annak adnék belőle akinek ÉN akarok adni, annyit amennyit ÉN akarok és semmiféle társadalmi elvárásnak nem akarok megfelelni.
Nem akarok adni nehéz helyzetbe került embereknek, mert nem miattam kerültek nehéz helyzetbe, hanem maguk, a viselkedésük, az ésszerűtlen döntéseik miatt.
Akarnék adni beteg embereknek, akiknek nincs pénzük a gyógyulásra, de van rá gyógymód,
Szóval olyanokra adnék ami kizárólag pénz kérdés és nem valaminek a következménye. döntés , nagyra vágyás stb.
Amúgy az vesse rám az első követ, akiben nem fordult meg az alábbi gondolat
“Nekem sem segített senki amikor nehéz volt én miért tenném”
Persze a saját, az asszony és gyerekeim jóléte az első, itt épeszű dolgokra gondoljatok, 600nm ház nem kell, minek, de lenne egy hatalmas mélygarázsom, amiben lenne pár autó, Trabi, igazi Mini, a régi picike aranyos:))) de pl Ferrari nem kéne mert nem hoz lázba.
Tudom nem népszerű a véleményem, főleg nem szép de ez az enyém, önző, de én már megtanultam, sokan csak azért mosolyognak, hogy hátbaszúrjanak, ha elfordulok. Egyszerűen nem érdemlik meg , hogy jó legyen valaki velük.
KedvelésKedvelés
“Nem akarok adni nehéz helyzetbe került embereknek, mert nem miattam kerültek nehéz helyzetbe, hanem maguk, a viselkedésük, az ésszerűtlen döntéseik miatt.”
Vannak ilyen esetek is, de azért mindenkire nem húznám rá, mert nagyon sokszor tényleg nem tehetnek az emberek a nehéz helyzetükről. Kérlek, legalább itt ne emlegessük a “hülye szőke csajok” sztereotípiát. Erről jut eszembe, olvastam valahol, hogy az itthon annyira kedvelt “szőke nős” vicceket Európa kevésbé előítéletesebb felén nem is értik.
KedvelésKedvelés
Viszont segíteni sem kötelező, én megértem, aki csak magára költené a nyereményt, sőt, cikibbnek látom ezt a “segítened kell” nyomást, csak az érvelés fejfogós.
KedvelésKedvelés
Az, de leírtam, hogy nem lesz nepszerű 🙂 csak én vállalom is, s ahogy olvasgatom ide csak önzetlen jó ember ír, nem olyanok mint én. Én a kapott és a választott családom érdekeit teszem elore, …mindig minden dontesemben. Szerintem ez teljesen normalis, nem iszom , nem játszom el a pénzem gepekben, s nem hordom el klf. Erteku nőkhöz. Ja az asszony se, de arra amire szeretnenk arra költünk . Általában nem én adom tippet mire:)))))
KedvelésKedvelés
Elképzelhetőnek tartom, hogy kommunikációs félreértés van.
Gondolom te is egyénileg döntöd el, kin es miért segítesz, nincsenek csoportok, akiket egyöntetűen elítélsz es kivonsz a támogatandóakból.
Naiv-e vagyok?
KedvelésKedvelés
Teljesen jól látod, nincsenek csoportok akik biztosan nem kapnának, hiszen nem vagyok kirekesztő jellem (mégha nem is tűnik így ) inkább a toleránsabb fajtából vagyok aki igen nyitott az új dolgokra sőt, ha valaki ÉSZÉRVekkel alá támasztja a mondandóját úgy, hogy közben rámutat arra én hol tévedek, belátom, hogy igaza van, elfogadom és “gratulálok” neki. Ehhez persze értelmes kommunikatv emberek kellenek.Puhatestűekkel általában nem állok szóba egy idő után, mert nem azt mondják ki amit gondolnak, hanem amit szerintük én hallani akarok…pedig a véleményük sokkal fontosabb…lenne.
KedvelésKedvelés
A puhatestűhöz. szigorúan szerintem ez a mondatod igazi puhatestű mondat volt. Neked itt elég konkrétan, eléggé érvekkel válaszoltunk.
A szerencséhez. értelmiségi, igényes szülők gyerekének lenni óriási szerencse. Olyan dolog, amiért pl. te semmit sem tettél, oda születtél. Már az is szerencse, ha a szülők értékelik a tudást, áldoznak a gyerekeik tanulására, sőt, már az is, ha egyáltalán eltűrik azt.
Az, hogy a szüleid nyilván szeretettel és önbizalmadat építve neveltek, óriási szerencse. Javaslom ezzel kapcsolatban a Gyerekkönnyek blogot.
Ha pedig berúgod az ajtót és fikázod a bent ülőket, akkor nyilván nem leszel a kocsma kedvence, ezen ugye nem csodálkozol?
KedvelésKedvelés
Nem az a gond, hogy nem segítesz. Nem kötelező. Minden normális ember a családját teszi első helyre. Az a gond, amivel “indoklod”. Az, hogy bűnbakot keresel. Pl. te nem kaptál a szüleidtől lakást. De lehetőséget igen, hogy diplomád legyen. Aki nem kapott ilyet, az már kevésbé szerencsés nálad, és nem biztos, hogy butább vagy kevésbé előrelátó. És – most én leszek nálad népszerűtlen – ma ahhoz, hogy egy vállalkozás sikeres legyen, működjön, tetszik vagy nem, kell szerencse is. Tehát bizony, te RÉSZBEN a szerencséd miatt vagy abban a helyzetben, hogy felülről kinyilváníthatod, hogy aki szar helyzetben van, az a saját hibájából van ott. Nyilván van olyan is, aki tényleg magának köszönheti a baját, elissza, kártyázza, eltapsolja, vagy megbízhatatlan és azért rúgják ki. De bőven van olyan is, aki azért munkanélküli sok éve, mert TÚLKÉPZETT.
KedvelésKedvelés
Ja, ha leírtad, hogy nem népszerű, az biztosan igazolja is a mondandód, sőt, bátor szakadárrá tesz. Más meg azt írta le, ő mit gondol az álláspontodról. S ha ők nem azt mondják, amit te, akkor biztosan csak nem vallják be, te me milyen őőőszinte vagy!
Szóval hogy mondjam, ha valaki, csak tényleg a párhuzam kedvéért, azt állítja magáról, hogy engem mindenki szélsőségesnek tart, vagy akár azt, hogy én egy rasszista és aljas rohadék vagyok, az nem teszi elfogadhatóvá vagy támadhatatlanná a mondandója tartalmát. Ezt érted? Igen, elképzelhető, hogy nálad ha nem is önzetlenebb, de mindenképpen szolidárisabb emberek írnak ide, és aki őket támadja vagy gúnyolja, azt kitiltom. A vélemény amúgy szabad, nekem viszont, aki ezt a blogot igen sok munkával összehoztam, nagyon fontos, hogy a részvétlen önzés lehetőleg minél kevésbé kapjon ebben a közösségben és az általam üzemeltetett felületen nyilvánosságot. Én elhiszem, hogy különben szereted és mindig meg is locsolod a virágokat, de ez nem tartozik ide.
KedvelésKedvelés
A reszvetlen önzés nem kenyerem és nem is ezt írtam, sőt nem is gunyolodom csak nekem egy kicsit máshogyan van véleményem, mint az elvárt. Ha pontosan ertelmezed a betegekrol alkotott velemenyem, akkor lathatod nem csak penzt adnek, hanem a fizikai segitsegemet is! A penz csak penz, szamomra ha valakinek csak penzt adok az nem igazi segitseg, az szukseg. Ha úgy látod ez bűn tilts ki. Sőt szolidáris is vagyok de nem mindenkivel , az én életem úgy alakult, hogy nagyon kevés embernek jut hely a szívemben és a lelkemben. Aki benne van bármit kerhet, szinte.
KedvelésKedvelés
Gabi, kommentelni nem jog, hanem lehetőség. Tedd meg, hogy ha itt szeretnél kommentelni, akkor elolvasod ennek feltételeit a kép alatt a fekete csíkban az első két menüpontban,
kerüld el azt, hogy magadból hőst csinálsz, aki egyedül van a bátor véleményével — lehet, hogy az csak érzéketlen butaság?meg fogják mondani, ha így gondolják néhányan vagy sokan, mert nekik is van véleményük, ettől párbeszéd a párbeszéd, és ne érezd magad mártírnak ettől,
az első időben ne özönöld el a blogot, ne provokálj figyelmet, ne kelljen csak veled foglalkozni,
és ne éreztesd, hogy itt rossz neked, milyen diktatúra van, ne sugalld, hogy elvárunk valamilyen véleményt, mert ez nem igaz, én nem gondolom bűnnek, akármit gondolsz, de nem erre mondtam, hogy figyelj oda, hanem a hangnemre. Valamint ne állíts ilyen választás elé, hogy akkor tiltsalak ki, mint ahogy vendégségben se pöksz a padlóra. Nem most szóltunk először. Bár mindig megvádolnak vele, nem az egyetértés a lényeg, vagy hogy nekem hízelegj, hanem hogy aki idejön, az ne dafke feszülni, provokálni jöjjön. Ez, hosszabb tapasztalat alapján, a színvonal fontos feltétele. Szőkenőzés meg ne legyen, jó?
KedvelésKedvelés
A mindenki, aki nehéz helyzetben van, sajkát hibájából került oda, tipikusan a szerencsés sikeresek dumája, akiknek annyi önkritikájuk nincs, hogy lássák: nem csak a saját erejükből vannak ott, ahol. Tudod, az én csak egy lakást kaptam a szüleimtől, miután nekik köszönhetően megszereztem a diplomám, de minden mást magamnak köszönhetek, és társai. Nyilván CSAK a rendkívüli tehetségüknek köszönhetik, hogy nem volt szükségük hitelre, hogy amibe fogtak, az sikeres lett, akinek pl. tönkrement a vállalkozása mondjuk 2008-ban, vagy egy másik nagyobb vállalkozás csődje miatt, vagy …. az mind, mind élhetetlen, sőt felelőtlen idióta.
A szőke nős viccekre meg emlékeztek még, ugye? Nyilván ahol nem értik, az azért van, mert az ottani pasik képesek hosszabb vicceket is megjegyezni. Olyanok, mint Adam Sandler “humora”.
KedvelésKedvelés
Teljesen egyetértek veled. Hány nagyon jó szakember veszítette el a munkáját és került ezzel nehéz helyzetbe, mert csődbe ment a cég, ahol dolgozott. Emlékeztek a Megyeri híd építése körüli botrányra vagy a Lidl blokádjára, a ki nem fizetett alvállalkozók miatt? Ők például miben voltak hibásak? Vagy az ismerőseim, akiknek két beteg gyerekük született. Az ő gyógykezelésük minden pénzüket felemésztette, ráadásul pont a gyerekek ápolása miatt, az anyuka azonnal átminősült megbízhatatlan munkaerővé és ő volt az első akit elküldtek. Az apát ezzel egy időben áthelyezték egy 80 ezer forinttal kevesebb fizetéssel járó munkakörbe. Ott tartanak, hogy a rezsijüket sem tudják kifizetni. Na, ők miért is tehetnek a nehéz helyzetükről?
KedvelésKedvelés
Jaj, hát nem ismered az evidenciákat “sikeres” oldalról. A./ verzió: A beteg gyerek születéséről mindig és minden esetben az anya tehet, viselje tehát ennek terheit élethossziglan. B./ verzió: beteg gyereket nem tartunk meg, minek szülte??? Hát most viselje …. stb., C./ verzió: adja őket intézetbe.
KedvelésKedvelés
Mint írtam, nekik igenis adnék, de nekik és nem egy alapítványnak.Akár úgy, hogy közösen találjuk meg a lehetőségeket és a megoldásokat is. Ha beteg egy gyerek arról miért az anyja tehet?
KedvelésKedvelés
Ez az, hogy nem tehet (van, hogy igen, még mielőtt, de elenyésző számban). De sokan gondolják úgy, hogy ha megvan a bűnbak, akkor segíteni, sőt, együtt érezni sem kell. (Nem mondom, hogy te ilyen vagy, de sokan ilyenek a “sikeresek”, valójában szerencsések közül.)
KedvelésKedvelés
Ha engem is megdobtak volna egy lakással én sem a “ruhamban” kezdtem volna a diplomás életemet, de egy tanár és egy mérnök szülő erre nem volt képes anno, szerintem ma is nehezen. Viszont rájöttem arra, hogy nagyon sokat kell dolgoznom és azt is megtanultam gyorsan, hogy a pénzemre vigyázni kell, mert akinek dolgozunk az nem szeret fizetni. Sajnos ma nagyon naiv aki azt hiszi, hogy elég egy jó ötlet és minden rendben lesz. A vállakozó az én olvasatomban vigyáz a cége összes dolgozójàra is!!!
KedvelésKedvelés
Csak hogy sokaknak még tanár és mérnök szülő sem jut, hanem nulla, vagy ahhoz közeli szellemi tőke, és adott esetben emellé nullás keresetű szülő(k), meg mondjuk az életük első húsz-harminc éve azzal telik, hogy nincs, nincs, erre sincs. Meg az efölötti állandó marakodással, akár vérre menően is. Aztán sütheti az egyszeri lány vagy legény az eszét ilyen helyzetben, ebből nem lesz egykönnyen jó szakma, diploma, stb. Hadd ne soroljam az olyan forintosíthatatlan hátrányokat, hogy mennyi idejét és figyelmét köti le az efölötti állandó balhé, a tanulás melletti/helyetti plusz munka, a beilleszkedési nehézségek az iskolában (neki nincs olyan ruhája, ő nem hoz csipszet a boltból, ő nem megy a többiekkel moziba vagy szülinapi zsúrra – pénz, pénz…), később a kapcsolati tőke kovácsolásának nehézségeit hasonló okokból… Nem ott kezdődik a jó családi háttér és a megfelelő indíttatás, hogy kap-e az ember lakást és/vagy autót, szerintem. Persze így kétségkívül könnyebb, mint albérletről albérletre, de a küszöb nem itt van.
KedvelésKedvelés
Igazad van.
Egyszer megpróbálom forintosítani a hátrányt, amiből indultam, meg azt, amiről lemaradtam, míg behoztam.
KedvelésKedvelés
És mire jutottál? Csak úgy nagyságrendileg. És úgy gondolod, behoztad? Én is sokat gondolkodok ezen, én behozhatatlannak érzem.
Korábbi, sokkal jobban fizető munkahelyeimet pl. többek között idegi, érzelmi terhelhetetlenségem miatt hagytam ott (nagyon sokat bírok, csak abban az időben még annál is sokkal többet tett a vállamra a családom). A régi álmot, a sosemvolt jólettvolna-helyet pedig szintén a családom miatt hagytam ki, sajnos jó okot adtak rá. Na de ezek még a viszonylag könnyen számszerűsíthető részek. Ha végiggondolnám, amiket feljebb felsoroltam, jajj, nem is merem.
KedvelésKedvelés
Miért hagytad ki a sosemvolt helyet, és hogyan terhel a családod?
KedvelésKedvelés
Hú, hogy is írjam, hogy ne legyen túl nyilvánvaló az idegeneknek… szóval a gyerekkorunkat kettőnk közül csak én éltem túl. Ez magában is több, mint sok, de emellett még a szüleim kínját is én lennék hivatott enyhíteni, rajtam és még egy-két családtagomon kívül mindenki így gondolja, a két érintett legfőképp (de ha kérdeznéd, nem ezt mondanák. Aztán minden másból kiderülne, hogy de). Volt is “figyelmeztető lövés” az egyikük részéről. Tudom, a Mérgező Szülőkben is ott áll feketén-fehéren, hogy ezt nem kell hagyni, de belőlem akkor, amikor ez történt, kiveszett minden bátorság. Csak azt érzem, hogy valahogy el kell lenni, valahogy csinálni kell az életet, de ez már örökre el van cseszve. És maga az, ami történt, nekik köszönhető. És még ezt sem mondhatom el. Ja, és mindez akkor történt, amikor épp el akartam indulni az álmaim után, amihez pedig nagyon messze kellett volna menni. Neki is akkor kellett volna az álmai után indulnia, csak neki már nem maradt hozzá ereje. Nekem meg maradt a túlélés.
KedvelésKedvelés
Ha jobban belegondolok, neki valószínűleg álmai sem maradtak. Na de ahogy ez az egész a témához kapcsolódik, az az, hogy ilyen terhekkel a vállamon, amik ráadásul nem csak sokéves idült kórok, hanem folyamatosan jelentkeznek súlyosabbnál súlyosabb szövődmények is, nem mindig bírtam azt a terhelést, nem mindig éreztem azt a kitartást, elszántságot, céltudatosságot, amit a jobb élet és/vagy az álmaim felé vezettek volna. Pedig milyen sokat bírok, és milyen sokszor, sokan mondták, hogy mennyi van bennem, lehetne belőlem… de ennyi maradt. Kompromisszumok, néha egy-egy láng, aztán megint sötét. Az ilyen helyzeteken pedig vajmi keveset segít a több anyagi támogatás otthonról.
KedvelésKedvelés
Atyaég, ebből hogyan lett szőke nő?
KedvelésKedvelés
úgy, hogy ezt írtad le
KedvelésKedvelés
Nem én találtam ki, ezt te írtad:
“én belül vinnyogtam, a hülye szőke csajokon”
KedvelésKedvelés
Valóban, de olyan buták voltak, hogy tényleg akar barnak, vorosek sot akar fiúk is lehettek volna. Csak nálunk a butaság szinonimája a szoke nő , ezért elnézést az okos szoke nőktől .
KedvelésKedvelés
Azt ugye vágod, hogy szőke férfiban is van buta? Hogy a butaság nem kizárólag női tulajdonság? Éppen ezért kértek téged feljebb, hogy ne emlegesd állandó jelzőként a buta szőke nőt. Ilyen egyszerű szabály ez.
KedvelésKedvelés
Igen. Például a Shrekben a Szőke Herceg is tök buta.
Jó érv? 😀
KedvelésKedvelés
A létező legjobb:)
KedvelésKedvelés
Én azt hiszem, egy-két nehéz helyzetű rokonomat, ismerősömet megdobnám igénye szerint egy konkrét összeggel vagy járadékkal kisegíteni, amúgy egyetlen nagy álmomat (hajóút a földközi-tengeren) teljesíteném, és egyébiránt kizárólag az összeg kamataiból élnék és jótékonykodnék, ami százmilliós nagyságrendű összegnél nem szánalmas, és hozamvédett befektetési alapban meg végképp.
KedvelésKedvelés
A hajóút jo lehet, én a görög szigeteket járnàm körbe …
KedvelésKedvelés
Ha nyernék, akkor elsőként a családomnak segítenék jobb lakással, járadékkal, a húgomat Párizsban járatnám egyetemre. Utána valamilyen szép helyen járnék nyelviskolába fél évig, aztán ötévente csinálnék egy-egy földrész körüli utat. Nagyon szépen felöltöznék, lecserélném a teljes ruhatáramat dizájnerdarabokra.
Lakást nem cserélnék egyelőre, csak felújítanám.
Beiratkoznék egy-egy új egyetemre, és alapítványt hoznék létre fiatal művészek támogatására, és a legjobb kurátorokkal dolgoznék. Támogatnék könyvkiadást, művésztelepet, kiállításokat, és csak olyan művészeket segítenék, akiknek éppen nem keresettek, divatosak az alkotásaik.
Más típusú segítségre alkalmatlan vagyok, ezért ezzel nem is próbálkoznék.
Egyébként a kamatokból élnék.
KedvelésKedvelés
Okos ember lehetsz, én a kurátorokra sajnálnam a pénzt, szerintem annak csak osztogatás vagyis fosztogatás lenne a vége, de nem tudom mi lenne a jo kiválasztási szempont.
KedvelésKedvelés