Ma rövid, mert erős nap volt tegnap.
Hátamon Babadávid, Juli ülésben, és még a kutya, és tíz óra van. A Maros utca sarkán az éjjel-nappaliban nyomott viszkózruhás, majdnem csinos, későnegyvenes, nagyonszemüveges asszony lép hozzám.
Ne haragudjon, hogy megszólítom.
A lelkiismeretem miatt teszem, meg kell ezt mondanom.
Nézek rá: véres a nadrágom? Beleköpött a joghurtba? Jehova tanúja, elkárhozom, kapok Őrtornyot? Olyan szépen rajzolnak. Elhagyta a férje, mert összevesztek a blogon? Vagy összekever valakivel, és valami bocsánatkérés jön?
Nem, nem. Én valamit rosszul csinálok, és ő szólni fog, mert ő jól tudja, amit én nem, már látom az arcán.
Nagyon kérem… A lelkiismeretem miatt mondom.
Csak mondja már.
Tolja azt a biciklit.
(Megnyugodott vajon? Megmondta.)
Nem csak jól tudja, hanem azt is hiszi, hogy én szabadon döntök a lehetőségek között. Nem érti, milyen szempontjaim vannak. Tényleg hittérítő: egyvalamit lát, azt forszírozza, egy nagy should a nő, engem nem lát. Milyen lehet a lelkiismerete?
Olyan fél háromra haza is érnék, mondom. De szívesen megtanítom, hogyan kell ezt biztonságosan, ha valami félelme van. Először mindenkinek fura.
Jó, ő csak a lelkiismerete miatt szólt. (Nem tehet mást.)
Apám gépelt térítő szövegeket dobott be mindenféle ismeretlen postaládákba, és nem volt szabad hosszú ű-t ütnöm (én is sokszorosítottam), mert abból rájön a rendőrség, hogy ez milyen fajta írógép. Ez jut eszembe, pedig ez nem egészen illik ide.
Azért baromira bírom, hogy nekem mindig olyanok mondták meg, mit csináljak, akiknek fogalmuk nem volt a hordozásról, szoptatásról, bicikliről, az életmódomról. Kivétel nélkül középkorú nők, óvatoskodók, aggályosak. Viszonyom a középkorú nőkkel közmondásosan szörnyű, állandóan figyelnek, és jóindulatút játszva mondanak olyan játszmaszagú, bűntudatkeltő, tapintatlan és hasznavehetetlen kontrollmondatokat, hogy belezöldülök. Egy métert sem jártak a cipőmben, és az életük tele van megalkuvással. Miért figyelnek, miért elemeznek? Miért hallgatnék rájuk? És hol a picsában voltak, amikor a férjem haldoklott, és úgy éreztem, elpusztulok? Aki segített, soha, soha nem adott tanácsokat.
Miért nem tudnak minket az anyáink, anyósaink és a szomszéd nénik kompetens, felelős lényeknek látni, akiknek nincs szükségük irányításra? Miért mindig velünk szemben határozzák meg magukat, miért tanítgatnak, korholnak, miért nem örülnek soha velünk, miért nem látják a lényegünket, a kedvest, az okost, a sokat bírót?
Azért, mert ezt a viselkedést, a kontrollt tanulták szeretetként. Ezt jelenti számukra a törődés, odafigyelés. Képtelenek csak úgy meghallgatni, elfogulatlanul befogadni. Valamit mondani kell, ők olyan tapasztaltak, és nem kell senkinek a tapasztalatuk. Ők úgy látják a világot már, annyi mindent megéltek, és ők csak jót akarnak.
Csak én vagyok ilyen mindig mindent másképp (feltűnően) csináló, megbotránkoztató? Én nem hobbiból biciklizem.
Mit gondoltok? Nektek is beszólnak a nénik?
csak az olvassa. én szóltam 
Ez 10 pontos! Én is sokat merengtem már ezen. Amikor a Mikvét néztem, akkor is ezek a kérdések jöttek elő. Szerintem tudunk mi nők magunknak annyit ártani, mint a férfiak nekünk. Anno anyám mondta nekem mindig, szinte átkozódva: na, majd megtudod te még… Nem akart semmi rosszat. De megtudtam.
KedvelésKedvelés
Két hete a strandon találkoztam egykori óvónőmmel. Azzal fogadott, hogy “jaj, nagyon meglepődtem, én egy nagyon vékony lányt kerestem.” (K. anyád – bocs, de legyünk őszinték, erre gondoltam). Kb. 20 éve nem láttam, s köszöntésként elkezdte elemezni a plusz kilóimat, hogyan kellene… hallgattam, hallgattam. Majd kijött: “Mire számított? Egy húsz kilós kislányra? Egyébként ez szép köszöntés volt.” Ennyit mondtam. Mire kifejtette, hogy nem baj az, ha valakin 30 felett van plusz… Mondtam, hogy az szerintem sem olyan nagy baj. A baj az, ha valaki ezt szóvá teszi. Főleg köszöntésként. Miért kell ránézésre okoskodni? Véleményt mondani? Nem is ismer már engem. Nem látott 20 éve. Tudja, miért van rajtam? S ha valakin betegség miatt van? De ha vékony, akkor se. Ha ősz, akkor se. Ha szomorú az arca, akkor se. Ha hat gyereke van, vagy egy sincs, akkor se. Ilyeneket mondtam. Nekem ne jöjjön oda, s ne alkosson rólam véleményt. Régen ilyenkor hallgattam, udvariasan mosolyogtam. Most már visszaszólok.
KedvelésKedvelés
Nekem a leadott 10 kg miatt szólogatnak be – én 46 vagyok. (Az már késő 40-es?) Pl. olyasmiket, hogy az ember negyven felett ne akarjon úgy kinézni, mint egy fotómodell. Jelzem ilyesmit harmincasoktól is kapok. (A férjük meg flörtöl velem, az a helyzet.)
Én is emlékszem nénikre, akik “jóindulatúan” figyelmeztettek, hogy télen a felcsúszott nadrágból kilátszik a csupasz lába, ahogy felhúzódott a babakocsiban. (Sose voltak betegek.) Vagy a szomszédnő, aki minap nem felejtette el tudtomr adni, hogy most ütöttek el a zebrán egy biciklis kislányt látta, hogy az enyém is megy a bringával.
Én nem hinném, hogy fentiek törődést, odafigyelést jelentenek. Anyukám 66 éves, sose volt ilyen. Kéretlenül tanácsot tőle nem kaptam a gyerekeimmel kapcsolatban, tehát nem korosztály jelenség. (Rólam nem is szólva, ugye 40-es vagyok bőven.)
KedvelésKedvelés
Képzeld, nekem is beszólogatnak a leadott 12 kilóm miatt, pedig csak 28 vagyok. Szinte mindenki, élükön az anyukámmal (akivel egyébként nagyon jóban vagyok). A család csak aggódik, hogy nem lesz erőm, elgyengülök (talán a zsírban van az erő??? kérdezem, de nem értik meg…) na és egyébként is, egy férjes asszony ne akarjon kislánynak kinézni, az idegenek meg csodálkoznak, hogy ez hogyan lehet, nem is látszik rajtam h van 2 gyerekem. Őket is mindig kérdezem, h miért kell valakinek elhízni, csak mert gyereke van? de sosem kapok értelmes választ, csak némi hümmögést… És nem, nem értik, hogy nem hiúságból fogytam le, meg nem mert kislánynak akarok látszani, hanem az egészségem miatt, és önmagam miatt. Mert mindig is nagyon (de tényleg nagyon!) vékony voltam, az vagyok én, ilyennek lett tervezve a testem, a 72 kilós Ancsa, az nem én vagyok. De ezt nem értik.
És, mivel az én gyerekeim most kicsik, én most kapom folyamatosan az íveket. Kilóg a lábaszára… miért nem adsz rá sapkát ebben a csúnya szélben (talán mert egyébként 25 fok van árnyékban, és épp csak alig mozog a levegő)…, miért nem teszel pótkereket a biciklijére (most tanul biciklizni a fiam, futóbringa után)… miért nem főzöl neki kétfélét ebédre? Az az egészséges, h levest és főzeléket is egyen a gyerek! (hangsúlyozom, RITKÁN elmarad a levesfőzés…) kap az a szegény baba levegőt??? (meitai-al buszoztunk, mikor kicsi volt)… Na de a babagondozási tanácsokba bele se menjünk, az az igazi katasztrófa!!!
Szerintem sem korosztály-jelenség ez (bár az én korosztályom nem csinálja!!), viszont én 99%-ban jóindulatnak gondolom. Csak különbözőek vagyunk, és sok embernek ez a jóindulat, mert ezt látta, hozzászokott, akaratlanul átvette. Nem akar ő rosszat, jószándékkal ad tanácsot, én ezt elhiszem. Miért lenne mindenki rosszindulatú? Persze mindig akad néhány, de a legtöbben szerintem jót akarnak – a maguk módján.
KedvelésKedvelés
“És nem, nem értik, hogy nem hiúságból fogytam le, meg nem mert kislánynak akarok látszani, hanem az egészségem miatt,”
Miért, ha valaki hiúságból szeretne lefogyni, akkor mi van, kinek mi köze van hozzá? Akkor már be lehet szólni, mert az önző szempont? Eszem megáll, komolyan, a nők testét mennyire köztulajdonnak tekintik, aminek a méricskéléséhez mindenkinek joga van…
KedvelésKedvelés
Nagyon megértelek, nekem a tizenhetes bíemájommal (genetika) naponta legalább hárman szóltak be, a kedvencem, hogy egy háromgyerMekes anyának úgy is kell kinéznie! Ma nem voltam sehol, csak a kisboltig, úgyhogy csak az ottani eladó néni meg az anyósom közölte, hogy túl sovány vagyok.
KedvelésKedvelés
“Egy (db) két(több)gyerMekes anya ne akarjon másoknak tetszeni!” (A büdös k..vája!) -anyósom
KedvelésKedvelés
Na ez is igaz. Mondjuk amikor valaki tényleg csak divatból meg hiúságból fogyózik, sanyargatja magát, pedig semmi szüksége rá, azt én sem tartom jónak. De attól még nem szólnék bele.
Az utolsó mondatoddal tökéletesen egyet értek.
KedvelésKedvelés
Vacskamatinak próbáltam válaszolni, csak nem oda került a hozzászólás.
KedvelésKedvelés
azért ez döbbenetesen tapintatlan.
KedvelésKedvelés
jaj, ez ismerős! Te olyan vékony voltál — mondta nekem egy ilyen nő. Ja, 25 évvel ezelőttre vonatkozott a megállapítása.
KedvelésKedvelés
Ez az igazi ősbunkó. De még a bunkó is intelligensebb nála, hihetetlen!
KedvelésKedvelés
mert a megmondóké a világ. akik jobban tudják. amúgy sokkal nehezebb nem megmondani a tutit, hanem odafigyelve hallgatni. viszont meghallgatva lenni meg olyan jó.
KedvelésKedvelés
… De mit mondott a nő??? Nem értem…
KedvelésKedvelés
“Tolja azt a biciklit”
KedvelésKedvelés
Mert szerinte veszélyes háton és ülésben kicsi gyereket vinni. Ugyanez a lemez, és volt egy nagyon jó poszt, a címére nem emlékszem, hogy BAZDMEG, tévét nézetni, szemét kaját etetni, játékokkal elhalmozni, elfelejteni meghallgatni, nem mesélni, az nem veszélyes??? Azzal a poszttal annyira, de annyira tudtam azonosulni. ez is olyan.
KedvelésKedvelés
ha az itteni ilyen posztra godolsz, az asszem a Mitől féltjük a gyerekeinket című volt.
KedvelésKedvelés
Igen. Visz mindent.
KedvelésKedvelés
Áá na most esett le …
KedvelésKedvelés
Nekem is kétszer kellett elolvasnom, hogy felfogjam mi a fene baja volt a megmondóasszonynak. És ezek nem is érzik magukat bunkónak, hanem rendes kedves, jóakarónak, aki figyelmeztet mást arra, ami biztosan nem jutott eddig eszébe, mert ehhez pont ő kellett…jaj!
KedvelésKedvelés
Szeretnék már egy fotót, ahogy így tekersz.
A biciklis a városban: folyamatos beszólások tárgya.
Ha nő: fokozott.
Egy gyerekkel: fokozott.
Többet nem próbáltam.
Kedvencem: nem félsz, hogy ellopják a biciklidet?
Válaszom erre: autókat is lopnak.
KedvelésKedvelés
Dettó, városi bringázás és gyerek (ergoban hordozás) miatt kapok folyton beszólásokat.
A kettőt együtt mondjuk még nem próbáltam, papírkutya vagyok. Három év városi gerillaharc után volt egy kisebb balesetem (könnyen otthagyhattam volna a fogam, de az igazán ijesztő az, hogy nem az én hibám volt, akármennyire figyelek, nem tudok kivédeni egy ilyet a jövőben sem), két év kihagyás után most ültem újra nyeregbe. Felszabadító érzés és imádom, de egyelőre ott tartok, hogy gyerekkel együtt forgalomban nem. Nem tudom, fog-e ez változni, egyelőre úgy érzem, orosz rulettet játszom, pedig ismerem a kreszt és _nagyon_ körültekintő vagyok. Tanácsok esetleg?
Ja, gyerek és bringa témában:
Ez de jó lenne…
KedvelésKedvelés
Én vagyok a néni, de nem szólok be a fiataloknak, ha házépítés, munka stb. helyett inkább zenélnek, énekelnek, csak irigylem őket. Viszont nekem is beszólnak a még idősebbek. Például a biciklizés (nyáron az úszás) miatt. Hogy nem kapálok (főzök, takarítok, mosok) inkább – ugye a vidéki ház körül mindig van tennivaló. Én örülök, ha valaki képes arra, amire én nem. Például gyerekkel a hátamon biciklizni…
KedvelésKedvelés
Nekem legutóbb, amikor a villamosról leszállva egy felszálló néni abban a röpke másodpercben ahogy egymás mellett elmentünk feltette a karomban tartott kétéves fejére a kapucnit (kb. 25 fokban!) és még volt ideje egy beszólásra is.
KedvelésKedvelés
szintén villamos, még télen, egy nagymama és egy nagyon síró 3-4 év körüli kislány szállt fel. nagy tömeg volt és alig volt levegő, a kislány nagyon fáradtnak tűnt, már eléggé délután volt, a nagymamán az látszott, hogy nem jókedvében küszködik a gyerekkel. a kislány egészen pánikban volt, és kiabált hogy megfullad, nincs levegő. erre mellettem egy erősen prémbe burkolt öreglány a kapaszkodóig emelt orral elkezdte fennhangon osztani a gyereket, hogy “ne hisztizz, rossz vagy!”. így. mert ő tudja.
nagyi kínosan feszengett, kislány le sem szarta a beszólót, kiabált tovább. mondjuk én meg a prémesnek szóltam be, hogy minek kell beleszólni és semmi köze hozzá.
KedvelésKedvelés
Az meg van mikor 1 éves (másfél éves) fehér bőrű gyereket viszel fürdeni a Balatonba? Minden 3. néni megkérdezi be van-e kenve, mert a kis bőre hamar leég ám! Te persze csak egy hülye, inkompetens anya vagy a történetben, aki ezt nyilvánvalóan elfelejtette, de ő szerencsére, most jön és figyelmeztet.
KedvelésKedvelés
“miért… korholnak, miért nem örülnek soha velünk, miért nem látják a lényegünket”
Hát ez most nekem nagyon fáj… Anyukám 86 éves, de még soha, de soha nem volt velem elégedett. Dolgozom minimálbérét, felelős munkát, napi 10 órában. Orvoshoz kísérem, temetőbe, vásárolok neki. A szombatom az övé, “beszélgetés”, ami abból áll, hogy százszor elmondja hogy vele nem törődik senki, nem nyitja rá az ajtót senki… Értem én, hogy rossz egyedül, de én 63 évesen a napi megélhetésemért küzdök, szintén egyedül. Az olyasmi persze szóba sem kerül, hogy nekem van-e gondom. (Amikor bántalmazó kapcsolatban éltem, eltűnt a színről, évekre. Könnyebb volt “megsértődni”, mint törődni a gondommal. Ma már “nem is emlékszik” rá,: nem tudtam róla, mondja.) Hugom többször átugrik hozzá egy héten, mert óvónő, rövidebb a munkaideje. Egy röpke példa: átmentünk egy hétvégén, hogy nagytakarítást csinálunk, ő már nem tudja, hisz öreg. Olyan hisztit ti nem láttatok felnőtt embertől, sírás, szinte toporzokolással kísérve: ő nem koszos! Jajj.
Bocs, hogy ideborítottam a gondom, de kibukott belőlem. Talán megértitek.
KedvelésKedvelés
Jaj, nagyon. Még fáj is. Nálunk is volt a családban durva asszony. Nem ilyen, de eltemette a férjét, a fiát, mindenkit túlélt. Szerintem nem volt százas. Élete végén egy ötvenes férfi magához vette, hogy örökölhesse a házát. Senki nem irigyelte el tőle, mert 5 évig ápolta. Szerintem nem érte meg neki, bár remélem, nem ment tönkre bele.
Még sose mondtad neki, hogy ez neked mennyire fáj? Bocsánat, hogy így beleugatok, de nekem nagyon jólesett elmondani anyámnak a sérelmeimet, akkor is, ha először fel se fogta. csak kimondani, neki.
KedvelésKedvelés
a nagymamam ilyen volt. es azota sem ertem anyam hogyan tudta ezt atelni, feldolgozni es felnevelni a tesomat es engem ugy hogy nem adta tovabb nekunk a sajat seruleseit. a nagyim meg elete utolso eveiben is a fiat istenitette, aki lelepett 16 eves koraban egy masik orszagba es anyamat semmibe vette, pedig anyam torodott vele, jart hozza, segitett neki, anyagilag is tamogatta, mindig ott volt amikor kellett.
KedvelésKedvelés
Ezt annyi, de annyi idős ember csinálja. Azt aki mellette van és a testvére(i) helyett is ápolja, na azt elmondja minden rossznak és isteníti az a gyerekét, aki nagy kegyesen néhanapján ránéz (vagy akkor se).
KedvelésKedvelés
Szerintem ez azért van, mert az emberek általában gyűlölik a kiszolgáltatott helyzeteket. Akinek pedig ki vannak szolgáltatva, azt emiatt bántják. Márpedig egy idős ember valamilyen szinten ki van szolgáltatva annak, aki támogatja és ápolja….
A másik gyerek, aki felé se szagol, az azért jó, mert róla bármit lehet képzelni. Nincs közel. Lehet idealizálni. Nem látja a nyomorát…
KedvelésKedvelés
Igen, én is így tapasztaltam, a szégyenérzet miatt viselkednek így. Azok előtt, akik naponta látják, ismerik a gyengeségét, betegségét, úgy érzik, hogy már nincs tekintélyük.
A nagymamám súlyosan demens, otthonban ápolják, ahol apám naponta, apám testvére havonta látogatja. Apu előtt kriminálisan viselkedik, állandóan szidalmazza, fenyegeti, panaszkodik, öngyilkosságot emleget, a nagynénémmel viszonylag kedves, távolabbi rokonok előtt viszont tökéletes úrinő.
KedvelésKedvelés
Engem is ez a mondat ütött szíven a legjobban, és hasonló okokból, azt hiszem. Anyámnak sosem vagyok elég jó, 10 év megfeszített munkával összeraktam egy lakás árát, de neki én csak egy szánalmas underachiever vagyok, én nem is dolgozom szerinte, csak tanítok (a megvetést hallanotok kellene a hangjában), bezzeg az öcsém, akinek cége van. Ha ő átmegy egy órára, azt még hetek múlva is emlegeti, ha én, az természetes. (Nagyon szeretem az öcsémet egyébként, ezt nem tudja elvenni tőlem.)
KedvelésKedvelés
És igen, idegenek is beszólnak, még ma is. Vonzom az ilyesmit. (Bár és-sel nem kezdünk mondatot.)
KedvelésKedvelés
De igen, kezdünk! Ez milyen tévhit már?
KedvelésKedvelés
Mert ezt sulykolják az iskolában 6-tól 18 éves korunkig. Legalábbis nekünk (még?) ezt tanították. És azt, hogy háttal, hoggyal sem kezdünk. Pedig de, én igen, ha úgy tartja kedvem.
KedvelésKedvelés
Kezdünk. És én szinte minden második mondatomat így kezdem.
A takarítás miatti balhé ismerős. Ezen sokan megsértődnek és nem látják be, hogy nem megy már nekik egyedül.
KedvelésKedvelés
Sétáltam az utcán 4 kicsi gyerekkel, a legidősebb is csak 4 éves.
“Aranyos idős házaspár” hangosan, lelkendezve, mosolyogva:
– Jaj de édesek, hány férje volt magának?
?????
KedvelésKedvelés
Idős házaspár menjen a kurvanyjába, ahogy Csokonai is javasolta már oda való embereknek.
KedvelésKedvelés
Hat ez mekkora!!! Hogy juthat vkinek ilyesmi egyaltalan az eszebe, es hogy lehet az, hogy semmi, de semmi filtering rendszere nincsen…
KedvelésKedvelés
A biciklizés az egyik nagy indulatokat kiváltó, feltétlenül kritizálandó téma az én életemben is. Állatorvosi (vas)ló. Az agglomerációból autóval bejáró, minden reggel órahosszat a dugóban álló (a gyerekek miatt költöztünk a zöldbe!) kollégák kognitívdisszonancia-redukciójának tárgya.
Ma is bringával jöttél? (Igen, ma is.) Nem félsz? Ez nagyon veszélyes ám! Nem fázol? De hát esik!
Majd ha neked is gyerekeid lesznek, meg a nagymamát kell minden héten dialízisre vinni, majd nem fogsz biciklizgetni. Neked még könnyū.
Na ez a felvonulás. Lebénítjátok a várost.
Aztán még: mindezek ellenére kéretlen szerelés. Láttam, meglazult egy csavar a sárhányódon, kicseréltem az összeset ilyen nagy laposfejūre. Nem kell megköszönni, a kerékpár mūszaki eszköz, értek hozzá. A nyergednek nem így kell állni, párhuzamos legyen a talajjal. Nem, biztos nem kényelmesebb neked így.
Azért ez utóbbiak persze kizárólag férfiak.
KedvelésKedvelés
Hehe, nekem is mondták, hogy majd abbahagyod ezt a hippi bohóckodást, ha gyereked lesz, majd meglátod, hogy autó nélkül egyszerűen nem megy. Két éves a fiam és nem, még mindig nem érzem úgy hogy kéne egy ilyen csilivili bádogesernyő. Érdekes, mióta megszületett, valahogy senki sem hozza szóba a témát, de nem is állnak sorba hogy itt vagyok, segítek, mondd hova vigyelek benneteket. Pedig autó nélkül kínszenvedés, ugye. Ezek rémesen önzők, vagy én értettem félre valamit? (gonoszkodós vigyor)
KedvelésKedvelés
“Nem fázol?” 🙂
És ennek remek ellentétpárja nyári 38 fokban: Ma is bringával jöttél? Nincs meleged?
KedvelésKedvelés
Hordozós beszólások, ismerős? Kitörik a nyaka, ferde lesz a gerince, nem kap levegőt, megfullad, nem lát, miért elöl, miért nem elöl, biztonságos-e így, leesik, kiesik, túl szoros, hogy tud így aludni, kilóg a keze, beszorult a keze, stb. Vagy ez már kommersz?
KedvelésKedvelés
Itt nem, csak kitárgyaltuk már sokszor a mamamin.
KedvelésKedvelés
De marhára utáltam ezeket a hordozós beszólókat…
KedvelésKedvelés
Pont ez jutott eszembe nekem is…Ha hátamon a gyerkőc, mindig megkapom a fentebb emlegetett korosztálytól. Pont amiket írtál. Nekik a hordozás elől és előre néz. Persze mert sose csinálták. A jobbik (?) esetben halkan odaszólnak, nyúlnak, a rosszabbik, amikor a barátnőjüknek/lányuknak/vadidegennek de nem nekem! félhangosan, hogy mindenki hallhassa, nekiállnak magyarázni, hogyan teszem épp tönkre a gyereket…Persze a másik oldal is megvolt: babakocsival mentem a villamoson, és olyan lesajnáló/megvető pillantásokat és gúnymosolyt kaptam két hordozós anyukától, hogy csak na. Dönthessem már el én szabadon, a gyereknek és nekem épp hogyan kényelmes! A kerékpárért még nem szóltak be 🙂
KedvelésKedvelés
Ez nekem is kedvencem, meg amikor a gyereknek mondják. Meleged van, ugye, szegénykém? Hát a mami nem tudja, hogy neked ez nem jó. Grrrrrrrrrrr. Volt olyan troliút, hogy konkrétan a nincs sapka, van sapka változatokért is megkaptam a beszólást. 😀
KedvelésKedvelés
Trolis nekem is van, hárman szálltunk fel, mind hordozott babával, mi azt kaptuk, hogy minek utazunk velük, foglaljuk a helyet, maradjunk otthon…
KedvelésKedvelés
“Hát a mami nem tudja, hogy neked ez nem jó.” – ezért tényleg péklapát!
KedvelésKedvelés
Jajj, nekem meg a mai napig lelkifurdalásom van. Mostanában egyre jobban zavar az elöl, előre nézve hordozott babák látványa (legtöbbször büszke apukákon veszem észre) – de csak mert “értük haragszom”. Sokáig vívódtam a nem-szólok-mások-életébe (főleg nem szólítok meg idegeneket) és a bűnösök-közt-cinkos-aki-néma belülről feltörő, egyre jobban viszkető érzése ellen. És aztán egyszer, futás közben láttam egy párt, apukán gyerek fent leírt módon, boldogan fotózzák magukat. Kiszabtam magamnak, ha visszafelé is ott találom őket, elmondom, miért rossz így. Ott voltak, elmondtam, kedvesen értetlenkedtek (“de hát ezt a kengurut direkt úgy árulták, hogy így is lehet”), nekem meg csöppet se lett jobb, viszont lehet, hogy az örömükbe piszkítottam.
KedvelésKedvelés
Próbáld meg elképzelni, téged hogyan érintene, ha egy referencia nélküli ismeretlen elmondaná, hogy amit csinálsz, rossz. Nagyon hasonló a hittérítéshez a hordozási beleszólás is. Nagyon nehéz betegre hordozni egy egészséges gyereket, azért is, mert az említett szülők egyszerűen leteszik a hordozót hamar, nekik is szar.
KedvelésKedvelés
Na, pont ezért nem szólok soha. Nem akarok okostojáskodni, mert ki vagyok én nekik? Mondjuk barátomnak lehet, hogy elmondanám, aztán majd eldönti.
KedvelésKedvelés
Eddig sose szóltam, ezután se fogok, de egyszer muszáj volt megtennem, hogy rájöjjek, felesleges és senkinek se jó. Utána elmeséltem a csatos hordozókat varró, szakértő barátnőmnek, ő is ezt mondta, ami te: “Nagyon nehéz betegre hordozni egy egészséges gyereket”, azóta még kevésbé zavar a dolog.
KedvelésKedvelés
Jajj, hát ez nagyon ismerős. Kaptam én is hideget, meleget hordozás miatt, ráadásul nem fővárosban lakom, ahol több ilyet látni….aztán próbáltam ezeket elengedni, kettőt mégis ideírok…az első egy fiatal, 30 körüli lánytól, nőtől (na jó….lehet, hogy 30 és 40 között volt)…a buszról leszállva odasietett mellém, és pattogva megkérdezte, hogy apja is van annak a gyereknek????? (?????) nyilván szeplőtlen fogantatás és én vagyok az új Szűz Mária….mire meglepetten mondtam, hogy van….a következő kérdés az volt, hogy és együtt is vagyunk, vagy valami ilyesmi, aztán tovább sietett, nehogy reagálni tudjak…és még eldünnyögte, hogy valami buzi vagy ki tudja kinek a spermája is lehetne….na ez akkor odatett, még pici volt nagyon a lányom, én még a szülés után “lábadoztam”, nagyon érzékeny voltam, nagyon fájt. Aztán később az utcában sétálva, még akkor mindig elöl hordozva (még most is hordozom, majd’ 2 évesen, nyilván már kevesebbet, és igen, én is bicikliztem nagyon sokat úgy, hogy a hátamon volt, mert még ülni nem tudott és biciklivel sokkal gyorsabban és kötetlenebbül jutottam el bárhova….ja és hozzáteszem, míg háton utazott bicón, egyszer sem borultunk, amint meglett a gyerekülés, naná, hogy felborult a bicó gyerekestül, de persze a piac előtt a kutya nem jött oda segíteni) szóval a második pedig egy idős néni az utcánkból…már messziről elkezdte mondani, hogy milyen édes a pici, meg stb. még mindig elöl és én már kezdtem menekülőre fogni, szorult össze a gyomrom, mikor elkezdte mondani a másik szomszéd néninek (aki szintén idős), hogy milyen csodás dolog ez a hordozás, hogy kár, hogy nekik anno csak a babakocsi volt, mert milyen jó ez, hogy hallja az anyja szívdobogását…na az nekem egy rehabilitációval felért a sok, nem fullad meg? szegény gyerek! felkiáltások után…..azóta is a szívembe zárva őrzöm a néni mondatait és abból táplálkozom 🙂 ilyen is van!
KedvelésKedvelés
Mikor kiműveltem magam hordozásból, és már nagyon tudtam, hogy elöl nem szabad anyának háttal fordítani a gyereket, mert az tényleg rossz a gerincének, és mikor tucatszám láttam így hordozott gyerekeket, egyszer sem szóltam be, se ismerősnek, se ismeretlennek. ezt szerintem bárki képes lenne kis önfegyelemmel, csak társas intelligencia, az nincs.
Gondolkodtam egyébként, miért nehéz határokat tartani. Családon belül, társadalmon belül. Más népeknél ez jobban megy.
KedvelésKedvelés
Én sosem kaptam, csak pozitív beszólást a hordozásra, csodálkoztam is nagyon. Úgy általában nem kapok a gyerekkel kapcsolatos beszólásokat, egy rendszeresen visszatérő hülyekérdés van, hogy ugye fiú? Nem öltöztetem fiúsan és az egy centisre nyírt sérója sem látszik a sapka alatt, a játszótéri nagyik alapállása mégis az, hogy fiú. -Nem fiú? -Nem! -Pedig milyen kitartó!
KedvelésKedvelés
ááááááááááááááááááááá
KedvelésKedvelés
Tisztára mint az együttalvás téma. Megfullad, agyonnyomjátok, le fog esni, be fog szorulni, túl melege lesz, kitakarjátok és megfázik, hozzászokik és 20 évesen is alhattok vele, hisztis lesz, elkényeztetett lesz, nem lesz szexuális életetek (a gonoszak hozzáteszik, hogy biztos te nem akarsz már szexelni a férjeddel és falként használod a gyereket erre a célra). De a kedvencem, a Vekerdy által mondott “túlságosan kötődni fog”.
KedvelésKedvelés
Nem régóta hordozok, de azóta már jó páran megkérdezték, hogy kap levegőt? nem szorítja a kis arcát a kendő (a vajpuhaságú, rugalmas kendő)?
KedvelésKedvelés
Ja, amúgy elég gyorsan szoktam sétálni (alapból), úgyhogy ezek mellett még látom, hogy egyes nénik/nők már nyitják a szájukat, hogy mondjanak valami okosságot, csak épp a sebességemmel kalkuláltak rosszul. Jókat szoktam röhögni rajta.
KedvelésKedvelés
Igen, nénik és bácsik is. Jobb napokon frappáns választ kapnak, de sokszor csak motyogok valamit és puffogok magamban, aztán két sarokkal később eszembe jut, hogy mit kellett volna mondani, ami decens és okos, amitől biztos magába száll. Vagy nem.
KedvelésKedvelés
A “magának mondták már mekkora egy büdös bunkó?” pont megfelelne erre a célra. Finom és nőies 🙂
KedvelésKedvelés
Van szelídebb változat is:de jó, hordozási tanácsadó tetszik lenni? 😀
KedvelésKedvelés
Jaj, dehogynem:) Épp hétvégén gondolkoztam ezen, nagynéném kapcsán. Szegény olyan korban nőtt fel, amikor a fiataloknak áhítattal kellett csüngeniük az idősebbek ajkán. Gondolom ő is szeretné ezt a másik oldalról átélni. Sajnálom érte. Ez az egy dolog, ami visszatart, amikor mondanám neki, hogy jaaaaaaaaaj ne már! Idegeneket könnyebben pattintok.
KedvelésKedvelés
Tényleg, ők sehol nem kapják vissza azt, amit kisgyerekként elszenvedtek. Erre még nem is gondoltam.
KedvelésKedvelés
Jaj, ez engem is nagyon érzékenyen érint. (Első kommentem itt, sziasztok! :))
Nagyjából 40 éves korom körül sikerült odáig eljutnom, hogy már ne érdekeljen, ne akarjak megfelelni, ne borítson ki, ha mások beszólnak, főleg ha olyasmivel kapcsolatban (és lássuk be, szinte mindig olyasmivel kapcsolatban), amiről mit sem tudnak…
A kedvenceim az “én a te helyedben” kezdetű megmondások. (Majd ha a helyemben lesz, vagyis soha, akkor adhat tanácsot.)
Nekem amikor kicsik voltak a gyerekeim, még nem hordozókendő volt a “divat”, hanem kenguru. Nemegyszer fordult elő, hogy kiselőadást kellett hallgatnom néniktől, ez mennyire szörnyű a gyereknek, összecsúszik majd a gerince (!), szörnyű lehet szegénynek. A legédesebb az volt, hogy egyikük megkérdezte, hogy jutott eszembe 17 évesen gyereket szülni. Mondtam, nem annyi vagyok, hanem huszonéves. Mondta, az nem lehet. Mert még azt is jobban tudta, hány éves vagyok, mint én magam…
Van egy olyan téma is (nálam a továbbtanulás és munka), amivel kapcsolatban rengeteg bántást kaptam, és károgott mindenki, akár családtag, akár ismerős, akár ismeretlen: nem lesz belőled semmi, mi lesz, jajjajaj. Most, hogy úgy intéztem, ahogy nekem jó volt, ahogy én gondoltam, én harcoltam meg érte, stb., és sikeres lettem ebben, most mindenki ártatlan bociszemekkel kérdezi: hogy csinálod, hogy ez ilyen jól megy neked?
De ahogy az elején is írtam, évtizedekig szenvedtem az egésztől.
KedvelésKedvelés
Most kicsit meglepve olvasom, hogy a nálam felnőttebb felnőtteknek is beszólnak. Engem évekig mindenki a pattanásaimmal üldözött, de úgy képzeljétek el, hogy szeminárium után félrehívott a tanárnő, és “adott egy tippet”, hogy menjek el az X klinikára. Szintén egyetemen, a mosdóban összefutottam egy idegen nővel, aki meg azt javasolta, hogy minden nap egyek egy gerezd fokhagymát, egy szem krumplit, és egy kanál mézet (nem együtt). Sőt kaptam rokonoktól is karácsonyra szappant, arclemosót, ami még azóta se fogyott el. Évekkel később derült csak ki, hogy vízhiányos, seborrheás a bőröm, és ettől zsírosodik. Tehát a mindenféle kencék még rontottak is az állapotán. És nem értem, hogy miért kezel mindenki úgy, mintha ez az én higiéniai hiányosságom lenne, meg mintha ők feltalálták volna a spanyolviaszt.
A leendő apósom is őrületbe tud egyébként kergetni. Bármikor elkezdünk nézni egy filmet a párommal, odajön, és megkérdezi, hogy mit nézünk, és elkezdi nekünk mondani, hogy az jó film-e vagy nem, és utóbbi esetben megpróbálja kierőszakolni, hogy mást nézzünk. Ha meg nem ismeri a filmet, akkor fél óra múlva ismét megjelenik, és megkérdi, hogy milyen. Mintha ellenőrizné, hogy megfelelő minőséget választok-e a (28 éves) fiacskájának. Most vasárnap meg kirándulni mentünk, és azt kezdte el magyarázni, hogy hány liter folyadékot vigyünk, és mindenképpen tegyük be a fagyasztóba, mert az nem elég, ha a hűtőbe betesszük. És én nagyon nehezen viselem, amikor kioktatnak .
KedvelésKedvelés
Itt a sorstárs, szintén pattanásos bőrrel.
Imádom, amikor halál leharcolt, középkorú nők javasolgatják, hogy mossak gyakran arcot (!!!), menjek kozmetikushoz, és egyébként a százforintosban (!!!) lehet kapni csakkétszázért (!!!) egy olyan hintőport, ami biztosan segít, mert az keresztfia barátnőjének is segített, akinek legalább ilyen csúnya (!!!) volt a bőre.
Nagyon sznob vagyok, ezért halálra sértődöm, hogy mindezt halál komoly spanyolviaszcsinálós arccal mondják NEKEM, aki kamaszkora óta aggályosan ápolja a bőrét, évente egy havi fizetésnyit költ luxuskozmetikumokra, luxuskezelésekre. meg egyáltalán, feltételezik, hogy baj van a tisztálkodási szokásaimmal. És egyébként sem ronda a bőröm. Pont.
KedvelésKedvelés
Én a pattanásaimra azt a tanácsot kaptam anyósomtól, hogy szedjek fogamzásgátlót. Nem volt kedvem beavatni a terveimbe, most már nincs egyetlen darab pattanásom sem, de a szoptatás végét meg kellett várnom mindennel. És továbbra sem tablettázok. Ha valóban segíteni akart volna, talán elmagyarázom neki, mi van, de így….
KedvelésKedvelés
Ja, a fogamzásgátló, tényleg, az is mindig van a repertoárban.
Ettől a tanácstól konkrétan még ha fejem nő. Én nem is értem, 2013-ban azért elég nyilvánvaló az, hogy a nők kis részének nem okoz csak kárt a tabletta, másrészt nem akarom idegenekkel megosztani a szexuális életemet (mondjuk a bőrproblémáimat se), de ha nincs szükségem fogamzásgátlásra, akkor nem fogok négy pattanás miatt hormonokat szedni
KedvelésKedvelés
pár éve a hetesen két nő beletuszakolt az ülésbe mert LÁTTÁK hogy terhes vagyok.
azért volt övön aluli mert tudtommal sose voltam az.
KedvelésKedvelés
Jesszusom…
KedvelésKedvelés
mindenkit a JÓ SZÁNDÉK vezérel mindig. ezért tapiznak ha itt-ott elájulsz ezért-azért.
KedvelésKedvelés
Egy igazán emlékezetes cseszegetés, ami tényleg minden észt nélkülöz, és kizárólag a bántás lehetett a célja, az volt, ami egyszer itt a közeli boltban ért. Éppen friss kenyér érkezett, és én is tettem a kocsiba az egyik fajtából. Valamivel odébb megszólít egy mosolygó, szintén középkorú, gondozott formájú nő, és megkér rá, hogy fordítsam meg a kenyeret a kocsiban. Azt gondoltam, a címkéjét akarja megnézni, milyen kenyér jött, mutatom is neki. de aztán tovább mosolyogva azt mondja: “Tudja, csak azért szóltam, mert még drága jó édesapám mondta mindig, hogy ha fordítva rakjuk le a cipót, akkor valaki meghal a családban.”
KedvelésKedvelés
Tényleg? De érdekes banona! Köszönöm, hogy leírtad, gyüjtöm az ilyesmit 🙂 Hála!
KedvelésKedvelés
Az a gyűjteményedben van már, hogy “ne tedd a cipőt az asztalra, mert nem lesz pénzetek”? Mikor nekem mondták először, én hülye, még elkezdtem magyarázni, hogy ez még sohasem használt kiscipő és teljesen tiszta…erre derült ki, hogy az mit sem számít, mert ez meg egy babona.
KedvelésKedvelés
Az megvan, hogy ha egy babaholmi kint marad éjszakára az udvaron, akkor sírni fog a gyerek éjszaka?
Hát az, hogy a babafürdető vizet este nem szabad kiönteni? A mosdóba/Wc-be sem, az udvarra meg pláne nem.
A baba körmét egy éves korig nem levágják, hanem az anyja lerágicsálja, nehogy beteg legyen/megrontsák (a pici, nem az anyja ;-)).
KedvelésKedvelés
… és keresztet rajzolni az aljára késsel megvágás előtt. (mi van, ha szeletelt?!)
KedvelésKedvelés
Én rajzolok keresztet a kenyérre, de csak azért, mert szép szokás, emlékeztet rá, hogy mindent kapok. A szeleteltre nem 😉
KedvelésKedvelés
Én is mindig rajzolok keresztet. A szeleteltre is lehet kívülről, igaz, hogy zacskón keresztül, de ha a gondolat megvan hozzá, akkor az is ér.
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
De ez biztos nem bántás volt, az ő jó érzésének kellhetett csak! Tudom, hogy ott és akkor kiakasztó is lehet, de legalább utólag próbáld átértékelni….
KedvelésKedvelés
Ne okozzon mar magának jó érzést azzal, hogy engem megfenyeget egy esetleges halálesettel. Nincs mit szépíteni rajta.
KedvelésKedvelés
Manikűrösként dolgoztam (ebből fizettem a sulit, többek közt), olykor magamnak is megcsináltam a körmeimet. Rendszeres beszólás:
– Hogy tud ezzel mosogatni? Az anyja mosogat maga helyett? Hogy törli ki a fenekét? A piros kurvás, nem gondolod?
Később megtanultam válaszolni, a kérdező idegerősségének függvényében.
– Sehogy, mosogatógépen pasim benyomja a gombot.
Anyám elment egy venezuelai betörővel mikor négy voltam, hajón visznek drogot Afrikába. Nagyon megy most a biznisz, sok a szomorú ember arrafelé.
Nem törlöm ki. Nem, nem, soha.
Igen, kurvás, tudod, szakmai ártalom. Az egyik vendégem a hármas mellett áll, tőle kaptam új címeket, jobban hoz mint a manikűr, kell telószám?
KedvelésKedvelés
Tökéletes! 😀
KedvelésKedvelés
Ez nagyon jó!
KedvelésKedvelés
“Anyám elment egy venezuelai betörővel mikor négy voltam, hajón visznek drogot Afrikába. Nagyon megy most a biznisz, sok a szomorú ember arrafelé.”
Imádom 🙂
KedvelésKedvelés
Csúcs 🙂
KedvelésKedvelés
Hű, nőcik, én mekkora mázlista vagyok! Mikor lányommal a mei tai-ban, fiamat kézen fogva közlekedtem a városban, szinte mindenki mosolygott ránk. Vagy lehet, hogy nem vettem észre, aki nem. Beszólni sose mertek, vagy nem is akartak. Ez nekem teljesen kimaradt. Még most is sokan, idősebb nők is vigyorognak, ha két szaladgálóval mászkálok.
Van két nőrokon a családban, unatkoznak, ezért néha felhívnak: “Jaj, hallottátok, hogy vihar lesz? Mentek valahova? Nagyon vigyázzatok!” Anyósom: “Gyerekek, hol vagytok, mit csináltok? Jön a jégeső! Ugye otthon vagytok?” – hétköznap, este 9. Hol a faxomba lennénk?
Szerintem aki nem tudja kezében tartani az életét, azt képzeli, hogy más se, ezért ő segíteni akar, hogy magát erősítse. nagyon beteg.
KedvelésKedvelés
hehe, mi a hétvégén azért menekültünk fejvesztve a strandról, ahol amúgy még max. 20 percet lettünk volna és tökjól éreztük magunkat, mert a férjem beszélt az apjával és a 60 km-re lévő városban szakadt a jégeső, és biztos ideér és akkor hajajajjj, hazajöttünk (én kész voltam, még felöltözni is alig hagyott a férjem) erre mondja a férjem, este süthetnénk szalonnát (mivel otthon nyoma sem volt jégesőnek vagy előszelének, mondom, ha jön a jégeső, akkor nem lesz szalonnasütés :-)))) természetesen azóta is jön a jégeső 😀
KedvelésKedvelés
Ezt így neked este tízkor a boltban?! A néni köszönje meg a jószerencséjének, hogy nem voltam jelen, mert lehet betettem volna a hűtőpultba a felvágottak közé…
Egyszer már írtam, hogy ez nekem a intergalaktikus méretű tyúkszemem. Leműthetetlen és ha rálépnek, isten óvja őket a haragomtól. Beismerem, hogy nem egy szép látvány, ahogy nagyon agresszív leszek, a gyomrom görcsbe rándul, az agyamat elönti a vér és válogatottan csúnya szavak kezdenek el kifelé ömleni a számon. Ne ugasson bele más életébe! Kérdezte őt valaki? Nem. Akkor próbálja meg csitítani a lelkiismeretét és magába fojtani ezt a baszott nagy bölcsességet, ami alapján úgy gondolja, hogy jogot formálhat a tanácsosztásra.
És igen, a legszebb, hogy olyanok nyomják a legbőszebben, akiknek halvány lila segédfogalmuk nincs az adott témáról. Mindegy, hogy bicikli, külföldi munkatapasztalat, párkapcsolati kérdés, vagy globális felmelegedés, mások olyan bölcsek, hogy nálam, nálad és mindannyiunknál tutira jobban vélik tudni úgy, hogy nem éltek külföldön, szar párkapcsolatuk van és a többi.
Nekem a családom női tagjainak szokása mindent jobban tudni. Meg fogok fázni, miért nem alszunk inkább náluk, szedem én a vasat rendesen, minek csinálok ilyen veszélyes sportokat, ő csak jót akar, értsem meg aggódik, de hát a mai világban úgy, ahogy én csinálom…. És amikor visszaszólok, mert most már mindenre visszaszólok – én többet le nem nyelem-, akkor meg vannak bántva, hogy nekem nem lehet semmit mondani, én mindent jobban tudok és olyan ingerült és nyers vagyok rögtön. 🙂 Hát ja, ilyenkor a megtestesült nyersesség vagyok maga, valóban. Kedvencem: miért nem napozol Vikike, hát te mindig olyan sápadt vagy? Baszki, ezt most komolyan kérdezed a melanómáddál?! Az agyam eldobom.
KedvelésKedvelés
Nagyon is értem az inulatodat. “Meg fogsz fázni”, ezért, ha én volnék a belügyminiszter egy napra, közvetlenül Éva után, harminc botütés járna minimum. Miért ülsz a földön, kislányom, jaj, a veséd. Most nem érzed, tudom én, de jaj, majd meglátod az én koromban. Hadd kössem a derekadra ezt a pulcsit, na, engedd már meg. De mégis, hát akkor csak ülj rá erre a párnára, felfázol és meddő leszel. (De én a füvön akarok ülni, nem a párnán, ha párnán akarok ülni, párnára ülök!) (Majd a vége az, hogy odajön, és RÁM KÖTI a piros polárpulcsit, rá a derekamra. Ekkor lesz elegem belőle, már a napsütés se jó, a fű se. Úgy tönkre tudja tenni az ember hangulatát.)
KedvelésKedvelés
Pontosan. Mindentől elmegy a kedvem. De ő akkor is jobban tudja nekem mi kell. És kifejezetten csalódottak, hogy nem fogadok szót. 31 éves vagyok, majd felöltözöm ha fázom és eszem, ha éhes vagyok.
Az erőszakos etetés a másik, amitől kiborulok. Azt anyám párja csinálja. Kérsz pogácsát? Nem, köszönöm. Miért nem kérsz? Pedig finom. Köszönöm, egy órája reggeliztem. Kóstold már meg! Mondom, hogy nem kérek! Na, kapd már be ezt az egy falatot (pogácsát erőszakosan nyomja a szám felé mindeközben). Később megkóstolom, hagyj már légy szives! (arrébb húzódom és eltolom a kezét) Persze, ne is edd meg! Nehogy hízz egy dekát is! Még felfújódsz a pogácsától! Erre meg már nem is válaszolok, csak állok letörten, hogy miért kell baszogatni engem?
KedvelésKedvelés
Nalunk ez ugy megy, hogy keresztanyam MER NEKEM a tanyeromba (de hat megvan mind a 2 kezem es ismerem a merökanalat is, vazzeg!), es közben nyomja: Meg egy kanallal? Köszönöm, eleg! Naaa, csak meg egyet! (Es rakja!) Nem, köszönöm, tenyleg eleg! De nagyon finoooom, meg egyet, jo? (NEM JO, MONDTAM, HOGY ELEG, MELYIK SZOT NEM ERTETTED, MOST ZONGORAZZAM IS?!) Na, ott all a halom kaja a tanyeron, amennyiböl en pontosan annyit hagyok meg (es baszom bele a szalvetamat meg az evöeszközt, de nem sikidegböl, hanem mosolyogva), amennyit ö a “köszönöm, eleg” utan odapakolt.
Pedig az ö tenyleg csak jot akart…
KedvelésKedvelés
az = aztan, csak a macska meglökte a kezem… 😀
KedvelésKedvelés
Szeretettel készítettem a te kedvedért…!
KedvelésKedvelés
Egyik kedvenc történetem: Amikor még anyós szóba állt velünk 😛 az egyik nála töltött vasárnapi ebéd alkalmával:
“Jaj, nem elég sós. Nektek elég sós?” Nagyon jól tudta, hogy én gyakorlatilag só nélkül eszem mindent.
-Nekem pont jó így – én.
“Jaj nem elég sós!”
Majd átnyúl az asztalon és egy marék sóval, megsózza az enyémet….
KedvelésKedvelés
Ez de szimpatikus. És akkor az ember vágjon jópofát meg igyekezzen fenntartani a “jó” kapcsolatot. Hogy?!
KedvelésKedvelés
Ez tiszta apám, bár az utóbbi időben már nem csinálja, szerencsére!
KedvelésKedvelés
Mondjuk én bárkitől falra mászom, ha tanácsot ad. Velem egykorútól, idősebbtől, baráttól is. Kértem? Haladjál innen.
Mondjuk egyetlen ilyen “barátnőm” van, minimalizálom is a találkozásainkat, mert én azt szoktam meg, hogy a barátaimmal megosztunk dolgokat, de nem véleményezünk, tanácsolunk, ítélkezünk, hacsak ez nem kifejezett kérés. A “szerintem nem kellene lefeküdnöd azzal a pasival, ha fenn akarod tartani az érdeklődését” típusú okoskodásoktól a bicska nemhogy kinyílik a zsebemben, de kb. süvítve pörög bele a tisztelt tanácsosztó koponyájától 3 centire található felületbe, csak úgy figyelmeztetésképpen.
KedvelésKedvelés
érdekes, a férjemnek a többi hordozó szülő szokott beszólni, miszerint “dehát biciklizni mei tai-jal árt a gyereknek” és a kedvencem: “de a te felelősséged, én csak szóltam”.
KedvelésKedvelés
Töredelmesen bevallom, hogy amikor a Hungária körúton a kocsim mellett balról (!) elhúzott egy apuka, ülésben egy kétévesforma kisfiúval, csúcsforgalomban, sisak, védőfelszerelés egyiken sem volt, akkor azért összeszorult a gyomrom… Sok ilyet látok egyébként, de ezek persze szélsőséges esetek.
Másrészt beszólni soha nem szólnék be. Semmi közöm hozzá. Feltételezem, hogy egy felnőtt ember képes felelősen dönteni abban a kérdésben, hogy milyen módon hozza-viszi a gyerekét, na meg azt is, hogy minden körülmények között vigyáz rá.
Sosem bírtam a kioktatást, pláne idegenektől nem. Pedig mennyiszer, hogyan… Legutóbbi kedvenc, 60 év körüli nő egy áruházban: elnézést, hogy megszólít, de ez a szűk ruha annyira rosszul áll a nagy hasamon, és különben sem érti, hogy terhes nők miért hangsúlyozzák a hasukat, az ő idejében nem volt divat várandósan szexizni (sic!).
Nem voltam ízléses, közöltem vele, hogy sajna a férjem kizárólag szűk ruhában hajlandó megdugni, úgyhogy ezért hordom, amúgy szívesebben lennék meztelenül, de ez van. Elkerekedett a szeme.
Miért érzik annyian, hogy egy másik felnőtt ember tanácsra, oktatásra szorul…?
KedvelésKedvelés
tőlem egyszer a főnöknőm kérdezte meg, hogy honnan volt pénzem az új télikabátomra…máig sem tudom, hogy csináltam, de kapásból és rezzenéstelen arccal válaszoltam, hogy pár évvel ezelőttig a testemből éltem, és összespóroltam…mire megkérdezte: “” ( a főváros egyik kerületében a gyermekjóléti szolgálat vezetője volt….)
KedvelésKedvelés
Nekem ritkán szoktam beszólni, néha idős rokonok, szomszédok, de anno gyerekkoromban úgy megszoktam az állandó baszogatást, hogy nem tudnak megbántani, akár az alakomat, a ruhámat, a hajamat, a viselkedésemet kritizálják. Tök érzéketlenné váltam minden ilyesmire, egyik fülemen be, a másikon ki. Régebben nem szóltam vissza emiatt, most már tudatosan teszem, de csak a miheztartás végett, hogy érezzék, ezt nem lehet már megtenni velem, nem igazi indulatból.
Én sem szoktam kéretlenül tanácsot osztani senkinek, bár néha van, hogy nem tudom megállni, és szólok. A múltkor mentem hazafele, előttem egy fiatal anyuka tolta a babakocsit. Kis üveges Fantát ivott, majd amikor kiürült, a flakont lazán elhajította. Felvettem és odaléptem hozzá, hogy elnézést ezt elejtette – tök udvarias voltam, és úgy tettem, mintha véletlenül ejtette volna el – amire nekem támadt, hogy mit szólok én bele, ő azt dob el, amit akar, és hagyjam békén. Mondtam neki, hogy a közterületen szemetelés nem épp magánügy, mire elviharzott – ekkorra már jó pár ember figyelt minket. Végül az üres flakont kidobtam én.
KedvelésKedvelés
amikor Pesten jarok, rendszeresen hallgatom a beszolasokat, altalaban idos neniktol. (es a zsidozast is egyre surubben hallom a villamoson) kb egy hetig turelmesen mosolygok, a masodik heten morcos fejet vagok es arrebb megyek, a harmadikon visszaszolok, de csak bekesen es megkerem hogy akkor adjon tanacsot ha kerek, a negyedik hettol kezdek el artikulatlanul uvolteni, avagy beszolni, es utana visszajovok Angliaba es halat adok a joegnek hogy itt elek.
KedvelésKedvelés
hogy fértek rá hárman a bringára úgy, hogy az ülésben Juli, a hátadon meg egy többminthároméves? Nekem még egy hátizsák se fér fel a hátamra, ha az egy darab gyerekem az ülésben ül a bringán. Vagy ez tandem bringa? (nem az, bambusz…). De akkor meg hogyan??? Ez a helyre vonatkozó kérdés. A másik: nem életveszély így egyensúlyozni egy kétkerekűn? Hogyan lehet ezt kivitelezni?
KedvelésKedvelés
szerintem nem kell ehhez nőnek lenni. a házunkban dolgozó ötvenes liftes fickó, visszahozza a szívességként neki kölcsönadott kulcsot, majd megkérdezi, hogy miért nincs csengőnk. mert az szokás és nem érti. gyönyörűen beburkolja a kéretlen kritikát jószándékú kérdésbe. aszittem, lelököm a lépcsőn, mi a jó franc köze van hozzá?
KedvelésKedvelés
Nekünk van, de kikapcsoljuk. Ha valahogy mégis bejut a kapun (panelház), és feljön, dörömböl. Miért van kikapcsolva a csengő??? És üvölt. Mert nem vártunk, nem hívtunk, ne gyere ide, azért. Ha tudjuk, hogy jön valaki, mert meghívtuk / idehívtuk – szerelő / csomagot hoz, akkor bekapcsoljuk, mert be akarjuk engedni.
KedvelésKedvelés
pont így
KedvelésKedvelés
Nálunk a postás panaszkodik néha, és speciel neki szerintem igaza is van. Amúgy elvileg van csengőnk, csak sokszor nem működik változatos okokból.
KedvelésKedvelés
igen, postás sztem is más azért
KedvelésKedvelés
Nem az döbbenet, hogy kb. 6 és 16 éves korom között _mindenki_ (tehát nem csak a gyermekorvos, hanem a sosemlátni rokonok, a szomszéd, a bolti eladó, vadidegenek az utcán, stb..) okvetlenül elmondta nekem, hogy “le kéne fogyni, nem fogsz tetszeni”, hanem hogy én milyen sokáig hittem azt, hogy egészen normális. Hogy közügy a te gyűlöletes hájad.
(így felnőttként ugyan enyhébben, de hasonlót tapasztalok a dohányzással kapcsolatban – “le kéne tenni”, mintha ugyan kötelező volna mindenki előtt feltárnom azokat keserű és szánalmas küzdelmeket, amiket amúgy vívok a függőségemmel. ejj.)
és: az elmúlt tizensok évben valahányszor, akárhová és akármikor indultam útnak nagymamám (mátriárka!) tudomásával, ő egyetlen mondattal kommentálta, tkp rutinból: “rossz idő lesz”. ennyi. 🙂
KedvelésKedvelés
majdnem kiköptem a teát – rossz idő lesz:)
KedvelésKedvelés
Azt hittem hogy csak a mi családunkban központi téma akárki seggmérete. Óvodás koromtól kezdve mustrálnak, tárgyalnak ki és jelzik jószándékkal, ha felszaladt rám legalább három kiló.
Képesek így üdvözölni két év után, hogy HogyvagySziakerekedtélnembajazdejóhúsbanvagy!
Olyankor, kezdem néha magam malacnak, vagy egyéb zsírpreferált haszonállatnak érezni. Néha még röfögök is.
KedvelésKedvelés
Ó, nálunk apám kedvenc témája, hogy milyen kövérek vagyunk: anyukám menjen zsírleszívásra, a húgom kezdjen sportolni, én meg igyekezzek a terhesség alatt felszedett kilóktól megszabadulni. Bezzeg ő milyen sovány (nem az). Hangosan és egyáltalán nem kulturáltan akkor fogalmaztam meg neki a véleményemet, mikor a gyerekemet kezdte vizslatni, hogy nem kövér-e ez a kisfiú…
KedvelésKedvelés
Az én apámnak is évtizedek óta, de csak az anyut nyaggatja. Mikor szóltam, hogy nem kéne, azóta én vagyok a hibás anyu túlsúlyáért. Fizikailag is fáj, mikor az anyu felemeli a villát és apu rászól, hogy ennyi elég is lesz. Borzasztó és nem a szeretet jele.
KedvelésKedvelés
Hogy lehet így élni? napi megaláztatásban?
KedvelésKedvelés
lehet, bár olyan is. meg lehet szokni. rá lehet jönni, hogy megérdemled. idővel azt is elfogadod, hogy a másiknak tulajdonképpen igaza van, és segítő szándékkal üvölt veled akár az utcán, hogy ocsmány, dagadt bunkó vagy (nevelőapám igyekezett így terelni a vékonyabb lét felé), hát ha egyszer tényleg az vagy. és azt veszed észre, hogy már nem is megalázó – ez egy közlés. évekkel később azért eltűnődtem azon, hogy akár máshogy is lehetett volna jót akarni. lettek volna ötleteim.
KedvelésKedvelés
Jaj. Mondjuk én is tapasztaltam a saját bőrömön, hogy ha elég sokáig és elég kitartóan mondja valaki, hogy ez és ez a hibám, akkor elhiszem. Csak nálunk a téma volt más. Barátnőmet 8 hónapos terhesen a férje BŐRÖNDnek szólította, na ezen kiakadtam. Pár év múlva azért nem váltak el, mert a nő bekeményített, a férj meg magába nézett.
KedvelésKedvelés
Ráadásul az ilyen kontrolláló jóakarattól a normális psziché befeszül, és szabadságát védendő eszik, csak azért is. Mindennek, mindennek belülről, a Sajátból kell jönnie. Ezért nem ér semmit a tornaóra, és ezért van ezer történet arra, amikor a tornaórák szégyene maratoni futó lesz harmincas korában.
KedvelésKedvelés
Igen, ismerek ilyet. Férfit is, nőt is.
KedvelésKedvelés
Apukám évek óta nagyon el van hízva, anyukám 53 évesen 155 centihez 57 kiló. Apám mindig beszól anyunak, ha jóízűen, önfeledten kanalaz valamit, hogy olyan mint a micimackó, és nééézd meg kislányom micsoda hasat növesztett. Én ezen úgy kivagyok. Értem én, hogy az 57 több, mint a lánykori 47, de anyu kikerekedve is gyönyörű, sugárzó nő, aki még mindig látható élvezettel és nem nekikeseredve táplálkozik.
KedvelésKedvelés
Kb. mindenütt téma, ott is, ahol senki sem túlsúlyos.
Nem csak otthon, nyilván nem kell nektek sem bemutatni a testmozgásra nevelés zokogtató helyzetét. Az összes tesitanár életem megnyomorítója volt, pedig én igénylem a mozgást – és mégis utáltam. Egyetemen volt egy vén csaj, egy legenda, 50-60 körül lehetett, amikor még katonatisztként üvöltötte a “fürgesúlyzó!”-t. Ő minden óra után odament a túlsúlyos hallgatókhoz, vagy akiknek a mozgásán látott valami rehabilitálni valót, és minden kertelés nélkül elkérte az e-mail címüket, majd elmondta, hogy kivel mi a baj, miért veszélyes, és hogy na majd ő segít. Ki kérte?
Én éltem már 50+ kiló súlyfelesleggel is, most is még 30-cal élek, így szép lassan farigcsálva, és az egész életem erről szólt. De a legszomorúbb, hogy még hamis is volt otthon az a fene nagy érdeklődés meg aggodalom, mert akkor segítettek volna, amíg otthon laktam. A hozzáértés szikráját nélkülöző “napiegyszerkellenni”/”hatutánnemkellenni”/”kenyeretnemkellenni”/”káposztalevestkellenni” típusú bődületes baromságok mellé a “nemmozogszelegetnagyerecsaktörölgessle” mint sportolási terv nem segítség a kövér gyereknek. Amikor valami beteges divatdiétával komolyan fogyni kezdtem (90napos), akkor meg inkább hátráltattak. És aztán most, amikor elmondom, hogy jajdejó, járni fogok személyi edzőhöz és csinálunk étrendet is és majd most megint belehúzok a fogyásba, akkor az első komment: “de ugye nem leszel ilyen ronda testépítős kigyúrt majom? Hát azért az csúnya egy lánynál.” Nem csúnya, mert amire ő gondol az 3 órán keresztül olyan a színpadon, és tudom hogy készül, és épp emiatt sem leszek, de akkor is: most akkor egyik sem jó? Oké, végletekben fogalmazok, de az azonnali ellenlábalás, jobban tudás ÉS a valós támogatás hiánya azért keserű emlék.
KedvelésKedvelés
A túlsúly nálunk is állandó téma – az volt és az is marad szerintem. Anyukám családjában mindenki vékony, és feltűnően jó külsejű – nagyapám fiatalon olyan volt, mint Paul Newmann, a mama zöld szemű, göndör fekete hajú, karcsú szépség, anyu meg a nagynéném dús szőke sörényű, vakító kék szemű, izmos, nyúlánk, gazellatestű lányok, mint a most divatos modellek. Apu sajna hízékony, így mi a húgommal nem lettünk ideális testalkatúak, és én még arcra is ronda vagyok… Tesóm volt a nagyobb seggű, így őt gyakrabban cseszegették, de nagynéném és unokatesóm szerint én is kövér vagyok. Jellegzetes üdvözlés volt a múltkor “jajj, hát most nem is vagy olyan kövér, mint lenni szoktál!” Anyutól is mindig hallgattuk, hogy ne hízzunk meg, de azt már nem ismerte fel, hogy ezért nekünk például nem szabadna annyit enni. A családunkban mindenki rengeteget eszik – a jó gének miatt megtehetik – ezért mindig sok és jó a kaja, régen is mindig volt süti, miegymás. Ha nem ettünk valamiből, az volt a baj, és ment a kiabálás, hogy “belőled aztán nem lesz anorexiás, tessék enni!” ha viszont híztunk, akkor az – nem értette anyu sem, hogy minket minden egyes szelet süti hizlal, hiába sportolunk. Amióta elköltöztünk, ez másként van, és azt esszük, amit akarunk, de a kontroll most is megvan, és megkapjunk, ha látni rajtunk, hogy híztunk – mondjuk most anyu már nem szól, inkább a nagynénémen látni a neheztelést. Amúgy olyan szempontból nem bánom ezt, hogy tényleg megtanultam vigyázni magamra, mert az én genetikámmal tényleg nagyon muszáj .
KedvelésKedvelés
Ugyanez, csak fordítva: az egész családom azon lovagolt gyerekkoromban, hogy miért vagyok ilyen vékony. Ment a sok hülye szöveg: Majd a nagyi felhízlal (nem sikerült neki). Meg hogy bezzeg a Petra már 30 kiló! Ezért volt minden vágyam 8 évesen, hogy 24 helyett 30 kiló legyek végre, mint egy normális gyerek. Pedig erős voltam és egészséges. Na, most már nincs ilyen probléma, most azt kezdik mondogatni, hogy kikerekedtem… Köszi!
KedvelésKedvelés
hu, magamba nezek melyen. dohanyzasert en is beszolok. barati korben.
KedvelésKedvelés
de megmondod neki, hogy mit csináljon vagy beszélgetsz vele a témáról? elég nagy különbség.
KedvelésKedvelés
tudom hogy nem leszek nepszeru ezzel a velemennyel, de az hogy valaki szandekosan raszoktatja magat egy fuggosegre ( ami raadasul egeszsegtelen, masokra is karos es meg draga is es mar egyszer leszokott rola tehat pontosan tudja mirol van szo,) nekem mar onmagaban is gaz. hat megmondtam. hogy sokat dohanyzik, hogy mi a fraszert szokik vissza hatodszor, hogy miert nem legalabb elektromosat sziv es az is eleg draga, kulonosen Angliaban van aranyaron. es hogy most epp semmi oka ra, nincs mire hivatkozni, hogy ideges, meg ez meg az, mert epp tokre rendben van minden, talalt alom munkat is epp. merthogy azert szokott vissza legutobb mert stresszes a munkakereses. egy honapon belul talalt munkat, olyat amilyet akart. szoval nem voltam nagyon finom. engem idegesit ha valaki alitolag le akar szokni es nem szokik. vagy leszokik aztan vissza.
KedvelésKedvelés
De miért idegesít? Semmi közöd hozzá. Az ő pénztárcája, egészsége, függősége.
Én nem vagyok dohányos, de eléggé bele tudom élni magam a helyzetbe, amikor a mindenki kényszert érez, hogy felvilágosítson, beleszóljon.
Van egy kolléganőm, aki az irodában mindig beszól, ha használom a mikrót, mert az káros, és vacak lesz benne a kaja. Otthon egyébként nekem sincs, de akkor is: miközehozzá.
KedvelésKedvelés
Nem igaz, hogy semmi közünk hozzá, az én levegőmet rontja. Ez épp elég ok arra, hogy (be)szóljak. (A módján már lehet vitatkozni.)
KedvelésKedvelés
Nem arról volt szó, hogy az orra alá füstöl egy dohànyos (sz esetben szólni kell, ha zavar), hanem általában a dohányzás zavarja. (Igy viszont mókás lenne a rossz levegőt a dohányzásra fogni…)
KedvelésKedvelés
Csak az a baj, hogy én ezt száz méterről, ellenszélben is megérzem, és fáj tőle a fejem. Ilyenkor mi minősül annak, hogy “az orrom alá”?
KedvelésKedvelés
Igen, megerősítem a kérdést. Miért idegesít? “nincs semmi oka, nincs mire hivatkozni”, hát miért kell szabadkoznia előtted? Jussanak eszedbe a nénik a buszról Budapesten, akik úgy idegesítenek a jóindulatukkal, hogy üvölteni tudnál.
KedvelésKedvelés
Semese, van benned egy ilyen tanácsadós-idősebbvagyok-temégnemtudod-kontroll. Olyan felszabadító önmagunkkal foglalkozni és nem másokat akarni megváltoztatni.
KedvelésKedvelés
van, bar szerintem a lista a tanacsados szo utan er veget 🙂 33 evesen nem en vagyok az idosebb es o is tudja, csak nem tartja be 🙂 es igen, felszabadito, tobbnyire sikerul is, de van ami kiveri a biztositekot sajnos, van amin nehez atneznem. dolgozom az ugyon, lassan haladok. bar nekem felszbaditobb, oromtelibb ha valakinek sikerul segitenem valamiben, kar hogy sokszor keretlenul ajanlgatom a segitsegemet. azert neha elfogadjak.
KedvelésKedvelés
igen, ertem en. azert is irtam hogy melyen magamba nezek. valoszinuleg azert idegesit, mert azt latom hogy szandekosan art maganak, azert mert gyenge az akaratereje es ehhez gyart valami hulye ideologiat. tudom hogy ez nem kellene hogy idegesitsen, de idegesit.
KedvelésKedvelés
asszem nem is zavar a legjobban ha cigizik, bar oszinten szolva nem ertem miert kell raszokni, hanem az zavar ha valaki allandoan leszokik, visszaszokik. ha egyszer mar vegre leszokott, megszenvedett erte, sikerult is, akkor ne szokjon vissza. na jo, be is fejezem, mert erzem en is hogy gaz amit gondolok. jar az agyam mi zavar a legjobban abban ha masok cigiznek. azt sem szeretem hogy rossz peldat mutatnak a gyerekeimnek. az is zavar ha valaki reszegre issza magat elottunk.
KedvelésKedvelés
Én is sokat gondolkodtam azon, miért zavar mások függősége…az alap válasz nyilván az, hogy emlékeztet az én ( évek óta parkolópályára tett ) édességfüggőségemre. És aki tök önfeledten zabál/iszik/szív/dohányzik stb, azokat IRIGYLEM. Mert nagyon jó volt minden gondról megfeledkezve csak az éppen előttem lévő és felfalásra váró kekszekkel foglalkozni. Ugyanakkor az is van ( ami miatt végül is én leszoktam ) , hogy bizony rossz látni ( megélni ) a kiszolgáltatottságot. Nem jó érzés tudni, hogy valaki ( aki hozzám közel áll ), csak bizonyos anyagmennyiséggel tudja elviselni az életet.
KedvelésKedvelés
A függőség részét én megértem. Nem mindenkinek olyan könnyű leszokni, és ki tudja, miért van rá szüksége. Így vagyok az alkoholistákkal is. DE! Mihelyt másokat károsít, zavar ezzel, onnantól kezdve nem magánügy. Ha beáll mellém cigizni vagy részegen autóba ül, akkor az már az ő felelőssége, vállalnia kell a következményeit. Egyébként én ki nem állhatom a cigit, szerintem zárt térben vagy nemdohányzók társaságában (ha nincs mód máshová menni) még akkor is bunkóság szívni, ha egyébként törvényileg megengedik. Általában szólok is érte (udvariasan), a legtöbben megértik és elnézést kérnek.
KedvelésKedvelés
szerintem az elején senki sem gondolja, hogy tényleg rá fog szokni, pláne nem akarja a részokást, csak könnyelműen rágyújt.
nem szívesen mentegetőzöm, hogy stressz, meg romokbanállás, alapvetően tisztában vagyok a magam balfékségével, aztán napi vérmérsékletem, hangulatom dönti el, hogy mennyire viselem jól, ha erre mások is emlékeztetnek. 🙂
KedvelésKedvelés
ahogy Éva is mondta, ha a te orrod alá füstöl, akkor nyilván jogod van, ha úgy különben idegesít, az meg a te bajod:) engem is zavar sok ilyen, miért nem képes betartani a diétát és hasonlók. akiben megbízom, azzal muszáj kibeszélnem, de nem érdemes zaklatni a másikat, attól senkinek nem lesz jobb. de mondom, beszélgetni érdemes lehet, olyat csináltam túl sok füvet szívóval. hogy miért és mit gondol, meddig. és mit érez tőle és hasonlók. segített, de kamasz volt, nem felnőtt.
KedvelésKedvelés
Nem tudom pontosan, mi a különbseg oka, de itt Nemetorszagban nincs annyi “hivatasos eszoszto”, mint Magyarorszagon. Figyelnek egymasra, de nem kommentalnak mindent es nem akarnak allandoan figyelmeztetni. Ha nagy ritkan elöfordul, akkor az illetöröl altalaban kiderül, hogy nem nemet.
Multkor, a jatszoteren: lanykam (2,5) leveti a cipöit, hogy ne csusszon a laba, majd elkezd felmaszni a kötel-maszokara. En ott allok mellette. Idös bacsi vegigmer, majd raüvölt a gyerekre (tört nemetseg, ranezesre mar tudom, hogy Sziciliaban szocializalodott), hogy azonnal jöjjön lefele, ö meg nem tud oda felmaszni, mert kicsi. A mondat nyilvan nekem szolt, hogy milyen barom vagyok, hogy engedhetem felmaszni. Az üvöltestöl mondjuk en mar leestem volna, de a lanyom csak megrazta a fejet es azt mondta a bacsinak, hogy “buta vagy”. Azt mar en tettem hozza, hogy nem kell üvölteni, plusz milyen jol tetszik ismerni a lanyomat, de higgye el, en meg jobban, es FEL TUD maszni (hiszen mar fent van…)
Magyarorszagon föleg figyelmeztetö kerdeseket szoktak feltenni (apam is…), amire rettenetes valszokat tudok adni, kedves mosoly kisereteben. A döbbenetet kihasznalva meg hozzateszem, hogy hülye kerdesre hülye valasz jar.
KedvelésKedvelés
Nálunk ez nagyapám meg a fiam között megy, állandóan meccselnek. Nagyapám közli, hogy ne csináld, mert nem fog menni, még kicsi vagy, úgyse sikerülhet. Én meg csak nézem. Aztán sikerül. Aztán a fiam közli, hogy “jaj, milyen vagy, papa. Nem vagy normális.” Én meg röhögök magamban, és nem szólok a gyerekemre.
KedvelésKedvelés
En allandoan raszolok apamra, hogy ne csinalja. (Szinte az összes kommunikacioja az unokajaval ugy kezdödik, hogy “vigyazz, mert…” Egyszer megszamoltam, 5 perc alatt 17 “vigyazz” volt – beszaras.)
Azert, mert ebböl adodhatnak problemak: ha a gyerek allandoan ilyeneket hall, es felismeri, hogy nem következik be, amivel fenyegettek, akkor elkönyveli, hogy az a felnött hazudos, hülye, vagy mittomen – es nem hisz neki többet. Aztan ha ott a komoly szituacio, pl. egy forgalmas uttest, akkor apam hiaba szol majd ra, hogy “vigyazz, allj meg!”, a gyerek kurvara nem fog hinni neki es lelep az utra. Tehat komoly dolgokban sem veszi majd komolyan, mert a tapasztalata mast tanitott neki.
Masreszt, ha a kölyök egyfolytaban ezt a fajta korlatozast hallja a biztatas helyett, akkor elbizonytalanodik, es biztosan többet hibazik majd (es tesz magaban kart), mintha tamogatast (esetleg minimalis segitseget) kapott volna a kis kezdemenyezeseihez.
A vigyazz-ot meg eleve utalom, mert a lanyom szamara megfoghatatlan kifejezes, latszik az arcan, hogy nem erti, mit varnak ilyenkor töle. (Megis hogy a jo francba kell azt csinalni, hogy “vigyazz”?!)
KedvelésKedvelés
“Viszonyom a középkorú nőkkel közmondásosan szörnyű, állandóan figyelnek, és jóindulatút játszva mondanak olyan játszmaszagú, bűntudatkeltő, tapintatlan és hasznavehetetlen kontrollmondatokat, hogy belezöldülök. Egy métert sem jártak a cipőmben, és az életük tele van megalkuvással. Miért figyelnek, miért elemeznek? Miért hallgatnék rájuk?”
hát, így 46 felé közeledve -ami minden jóindulatú emberi számítás szerint középkorúnak számít- rá kell jönni, hogy van ennél lejjebb is. ott a nyugdíjas korosztály. ők még jobban mindent tudnak és még kevesebb ember kíváncsi rájuk. ölni tudnék a sok hasznos tanácstól: nálunk így szokták, olyan, hogy eperfa nincs, a padlizsánt csak fakéssel!, te nem kétszer mosol reggelente fogat? stb stb. a sok értelmetlen szokás, ami ugyanúgy érvénytelen, mint a hülye mondások, a rettenetes sk. subázott párnák, ronda falvédők, de kidobni nem szabad őket, mert azzal mintha kidobnád az embert is velük együtt. utálom ezt, de néha megsajnálom őket és akkor türelmesen hallgatok, nem szólok vissza, nem nyomom le egyből őket.
én különböző internetes fórumokon jellemzően fiatalabbaktól kaptam egy témában olyan beszólásokat, ami nulla empátiát mutatott. semmi, az adott probléma lehetséges megoldásához közelebb vivő értelmes párbeszéd nem volt, csak nyomták, ami a csövön kifért, ha nem tetszik, költözz el, a világ változik, vedd észre-mintha az adott tarthatatlan helyzet kialakulásáról én tehetnék, mintha nem csak az elszenvedője lennék.
szóval szerintem nem korosztályfüggő a taplóság.
KedvelésKedvelés
Plusz egy, most jut eszembe: anyukám. Ha én hazautazom a faluba, akkor az nekem a tökéletes nihil, beveszem a Leszarom tablettát, és pihenek, azaz mélységesen nem érdekel, miben megyek boltba vagy a városba és nem viszem haza az összes hajszárítómat. Hazaviszem viszont az összes, legutóbbi otthontartózkodás óta vásárolt ruhámat, megmutatni. Azaz láthatja, hogy nem vagyok szakadt.
És mégis, amikor elindulunk együtt valahova, megkapom, hogy kislányom, hogy nézel ki, de pacuha vagy, igazítsd már meg a, Laci mostmár valami más frizurát is vághatna neked (mestrefodrász mondjuk, de mindegy) és hát végülis lány vagy! Kedvencem, amikor kiselőadást tartott nekem, hogy tudod, úgy kell csinálni, ő is mindig így csinálta, hogy ha munkába megyek, fel kell kelni időben és elkészülni szépen. 😀 Ezen mondjuk csak röhögni tudok, hát egyem meg, ha látna, amikor reggel héttől fél kilencig kényszeresen glancolom magam (mosógép tetején hűl a kávé, belehullik némi szemhéjpúder)
KedvelésKedvelés
ez az utolsó kép óriási
KedvelésKedvelés
persze. azt válaszolom nekik, hogy én az elkárhozást VÁLASZTOTTAM, és már úgyis többen vannak, mint négyszázezren.
kiakadnak akkor is, amikor kicsi lányom szabadon rohangál az utcán. kb. olyan arckifejezéssel állnak meg hüledezni, hogy “a jóisten szerelmére, hol vannak ennek a gyereknek az anyja?!” meg amikor szabad neki pocsolyába ugrani…
KedvelésKedvelés
mondom: “hol van ennek a gyereknek az anyja?”. (freudi elszólás?)
KedvelésKedvelés
Nem nevezném beszólásnak, de a védőnéni elképedt, amikor meglátta a rámkötözött Bogit, egy anyuka az oviból meg közölte, hogy most ez a divat. Az eszükbe se jutott, hogy ez baromi kényelmes, nem kell carakodni a babakocsival se télen, se esőben (átázott mint álat!). Az exem lányának ikrei vannak, varrtam neki kendőket, volt, hogy úgy ment a városba, hogy egy baba elöl, egy hátul. Na rajta aztán megbotránkoztak, kapott hideget-meleget vegyesen. Persze idősebbektől!
KedvelésKedvelés
Nénik, bácsik, idősebbek, fiatalabbak, igen.
Túlnyomórészt a külsőmmel, öltözködésemmel kapcsolatosan vagy azzal, hogy mit eszem-iszom, fogyasztok éppen. Család idősebb tagjai, nők-férfiak vegyesen: miért festem a hajam, olyan szép a saját színe, miért nem fogyok pár kilót, miért veszek fel magassarkút, tönkreteszi a lábamat. Pedig igazán ritkán hordok magassarkút. Apám élen jár ebben. Mindig kritikusan szemlélt, amikor elindultam valahová otthonról, de ez azóta sem változott, amióta külön élek tőle. A bátyáimat valahogy ennyire nem nyüstöli, bár ők is kapták az ívet annak idején. Aztán, ha egybevág az ízlésével a megjelenésem, dicsér, de ez sem esik mindig jól.
Volt kolléganőm (idősebb): miért vagyok ilyen hullafehér, tán beteg vagyok? Szedjek D vitamint, stb. Nem magyaráztam el neki, hogy így jöttem a világra, ilyen világos bőrszínnel, és az utóbbi időben nem sűrűn volt lehetőségem napra menni, a szoláriumba pedig be nem állok/fekszek az istenért sem, a klausztrofóbiám miatt.
Volt egy iskolatársam, egy lány, aki egy osztállyal alattam járt (csak azért, mert nem mindig az idősebbek tudják a tutit). Vettem egy zacskó burgonyaszirmot, mert megkívántam és már az utcán bontogatni kezdtem. Ez a lány meg jön az utca másik oldalán, elmenőben odakiált, hogy miért nem fagyizom inkább, ahelyett, hogy azt a rohadt csipszet eszem. Mi a jó köze van hozzá? Neki sem szóltam, mert a következő pillanatban már hallótávolságon kívül volt.
De a legtöbbet persze a dohányzásom miatt kaptam-kapom. Leginkább vadidegenektől. Volt, hogy bevásárlás után kiléptem az áruház ajtaján, a kijelölt helyre érkezve letettem a szatyraimat és rágyújtottam. Jött egy idegen, idősebb, morcos arcú férfi és olyat szólt, hogy ha nincs mellettem az a három-négy dögnehéz szatyor, biztos utána megyek. Nem emlékszem már pontosan, hogy mit mondott, de benne volt, hogy fiatalkorúnak nézett, mélységesen gyűlöli a dohányosokat és a szülői felelőtlenséget és persze mindezt jó adag undoksággal öntötte le.
Az a baj, hogy még mindig felforr az agyvizem, ha visszagondolok ezekre a sztorikra, legfőképp azért, mert nem volt lehetőségem válaszolni.
A megmondóemberek másik típusa az, akik olyan témában okoskodnak, amihez nem értenek, mert sose voltak abban a helyzetben, de még hasonlóban sem. Így inkább ne, köszi. Nem, nem arról van szó, hogy ne szóljanak hozzá a témához, ne mondjanak véleményt. De belekötni abba, aki tényleg a saját bőrén élte át mindazt, amiről beszélünk, mert ő jobban tudja, azt ne.
KedvelésKedvelés
nagymamám volt ilyen, “kritikus”, megmondó – ennek köszönhetem, hogy tizenéves koromra minden kedvem elment a rajzolástól, pedig jól ment (a testvérem párhuzamosan ajnározva volt). mostanában jövök rá, kezdek emlékezni, hogy jé, hát ehhez volt tehetségem, hogyhogy eltűnt. mint ahogy arra is, hogy basszus, hát én is olyan lettem mint ő, “kritikus”, megmondó. mikor kiderült az inzulinrezisztenciám, sok diétának utánaolvastam és sokakat oltogattam az ügyben, hogy így lenne jó enni, meg úgy. idővel egyre nehezebben tartottam a szénhidrátszámolós étkezést, és a kórusközösség, ahova jártam, is olyan hatással volt rám, hogy befogjam a szám (nem rossz értelemben, csak kikupálódtam csendesebbnek) most már, úgy érzem, megy is: hogy noha sokmindent észreveszek, de nem szólok, nem stresszelem bele magam mások dolgaiba (hasonlóan a biciklizésnél is, már nem száguldok mindenhol, csak ahol lehet, a sok szabálytalankodóra már nem fog el káromkodási vágy). először magamban legyen rend.
viszont lett olyan, egyébként szintén inzulinos ismerősöm (aki takkra mindent betart, kicsit irigylem is) akivel teljesen elhidegült a kapcsolatunk. sokáig nem értettem, aztán félszavakból kiderült: az zavarja, hogy én nem tartom a diétát, rendszeresen kibeszélnek egy közös barátunkkal, hogy ejj, hát szörnyű, nem tartja be. én meg úgy vagyok, hát nem tartom be, az én testem, az én életem, ráadásul már egy éve tényleg sehol senkinek nem hozom fel ezt a témát (csak ha faggatnak róla), miért zavarja még mindig. úgy látszik a korábbi kommunikációm ennyire beléjük égett. (vagy belém, és észre se veszem, ha olyan vagyok, mint régebben?) közben sajnálom, hogy így alakult, és szeretnék jobb kapcsolatot vele, de igazából nem tudom, mit kéne még máshogy csinálnom (mert nem hiszem, hogy azon múlna, hogy háromóránként eszem napi ötször)
KedvelésKedvelés
Le kell írnom, most történt délutám.
Fagyizó.
A gyerek igazgatja a széket, próbál felülni rá, én a babakocsin lógó táskámban kotorászok a pénztárcámért, hogy bemenjek fagyit venni.
Kíkiviharzik egy nő és szabályosan elveszi a széket a gyerektől és viszi magával a mellettünk levő asztalhoz, ahol mellesleg 2 másik szék várja üresen.
Utánaszólok, hogy ezt azért nem kellene, hozza vissza a gyerek székét.
Felháborodva válaszol, hogy ők is le akarnak ülni és jön mindjárt a férje a picivel, aki közben meg is jelenik egy pár hónapos babával.
– OK, de miért vette el a gyerekem feneke alól a széket, ha van máshol is üres?
– Maga a gyerekeivel is így kiabál? – ez volt a válasza
– Igen!
– Úristen!!! Én itt egy percig sem maradok! Ezzel a csatakiáltással elviharzott, magával rángatva kis családját.
És szerintem meg van róla győződve, hogy én vagyok bunkó.
KedvelésKedvelés
De legalább elment! Ügyes vagy!
KedvelésKedvelés
Az erőszak természetrajza
KedvelésKedvelés
Ennek tanácsadó, beszólogató típusnak van egy alfaja, a DE aggodalmas. Tipikusan olyan dolgokban tesz egy “de nem lesz…?” megjegyzést, amihez nem ért, nem ismer, nem tudja, és -ami igazán bőszítővé teszi- rólad is feltételezi, hogy nem ismered, tudod, nem néztél utána.
Mai ropogósan friss élményem: egyik kollégámmal beszélgettem a nyaralásról, arról, hogy milyen klassz dolog is, hogy a neten egy óra alatt a szállástól a buszjegyen keresztül az utasbiztosításig mindent el tudtam intézni. Középkorú kolléganő (egy szem nő rajtam kívül szerencsétlenségemre) aggodalmas, halálra vált hangon megkérdezte: De nem lesz baj a nyomtatott jegyekkel? A buszsofőr biztosan nem fogja elhinni, hogy tényleg kifizetted.
És még vagy öt hasonló: de az nem lesz jó, mert kezdetű mondatot sorolt el, hogy miért nem lesz jó az, amit én nyugodtan, derűsen, magától értetődően megcsináltam.
KedvelésKedvelés
BUTASÁG, gyógyíthatatlan.
KedvelésKedvelés
Nagyon jó írás. Ismét. Alig várom, hogy legyen egy kis időm olvasni, de soha nem érem utol a betűidet.
A szomszédasszonyom férje halt meg, panaszkodott (megtisztelt a bizalmával), hogy mindenki azt mondja neki, hogy majd el fog múlni a fájdalma, meg neki is meghalt és megoldja és vannak nagyobb tragédiák és a férjének is így jobb. Mondtam neki, hogy másnak nincs ahhoz joga, hogy az ő fájdalmának nagyságát lekicsinyeljék vagy bárkiéval összehasonlítsák. Az ő fájdalma-bánata addig tart, amíg neki erre szüksége van. Nagyon meglepődött és hálás volt: ugye szabad fájnia?
KedvelésKedvelés
Én is néni vagyok 🙂
Emlékeim szerint akkor “szóltam be”, amikor egy 4 éves kislányt kértem meg, hogy ne tegye fel a lábát az áruházi rakodópultra. Arrébb szeretett volna menni, ezt úgy képzelte el, hogy ültéből teljesen felmászik és odébb négykézlábaz. Az anyja mellette állt, de nem figyelt rá, pakolt.
Bocsánat, de mások a kenyeret teszik oda, talán nem kellene cipővel összejárni, még ha amúgy nem igazán higiénikus a pult.
Még akkor fordul elő ilyen, ha valaki a vonaton tapos (cipőstül lábat feltesz, gyerek cipőstül ugrál) az ülésen, ahová más a nadrágját/szoknyáját teszi le.
Nem kellene? Meg az utcán sem a szemetelőknek? Ez utóbbit ugyan nem szoktam megtenni, szóval inkább elméleti kérdés. Esetleg a nemdohányzó helyen a dohányzókat inkább hagyjuk? Mindegy, hányan szívunk miattuk?
Az utóbbi napokban elgondolkoztam rajta a blog bejegyzéseit olvasgatva, plusz a kommenteket – elsősorban a nagycsaládos meg a jóanyavagyok témában – hogyan is van ez? Kikérjük magunknak a beavatkozást, legyen az esetleg vitán felül jószándékú, ugyanakkor komoly kritika éri a be nem avatkozó szomszédokat/ismerősöket/iskolát/szakmai szervezeteket, amikor kiderül egy-egy súlyos bántalmazás.
Mennyi elítélő megszólalás született az Agárdon éhen halt kisfiú ürügyén, hiszen ott volt egy alkalmazott, valamint egy nagymama is a házban ők miért nem tettek valamit?
Nos, hol a határ??
Nem azért őrzi-e mindannyiunk görcsösen az önállóságát, a senki-ne-szóljon-bele-az-életembe attitűdöt, mert komoly problémáink vannak az önértékelésünkkel? Egy igazán magabiztos, érett személyiség nem érzi támadásnak, illetéktelen behatolásnak a környezetéből érkező megszólításokat, nem úgy fogja fel, mint a kompetenciájának kétségbe vonását. Tanácsként, eltérő élettapasztalatokból eredő véleményként fogja fel, netán értékelni is tudja és elgondolkozik rajta, hátha van benne valami?
Szerintem meg lehet különböztetni a jó szándékból eredő tanácsokat a rosszindulatú kritikától, piszkálódástól.
A blogbejegyzést kiváltó esetben nekem a kutya pórázon futtatása gázos, hacsak nem kifejezetten fegyelmezett jószágról van szó. Nem ismerem a környék forgalmi helyzetét, terepviszonyait, de biciklivel kutyát pórázon nem szabad futtatni, mert bármikor elránthatja a gazdáját. Méretétől függetlenül.
Ezzel (és a bringázással) kapcsoltban két saját, ill. családi élmény: anyukám gyalog sétáltatta a német juhász keverék kutyáját. Anyu jó erőben volt, úgy 60 éves lehetett, a rendszeres és sok kerti munkától fizikailag a korát meghazudtolóan egészséges. A pórázt ráhúzta a csuklójára, hogy még véletlenül se ránthassa ki a kutya magát, mert jártak arra mopeddel, meg lovasok, meg birkafalka, és szebb a békesség (eléggé vad, alfahím volt a Bundás).
Nos, jött egy moped, és Bundi úgy rántotta el a 110 kilós anyámat, hogy vagy 10 m-t vonszolta földön, amire sikerült a pórázt lecsúsztatnia a kezéről és fel tudott állni. A kutya vagy egy óra múlva ment csak haza, utána várta egy ideig, hogy a mopedes megkeresi a támadás miatt, de nem lett semmi, biztosan nem érte utól a kutya…
A másik személyes élmény, amikor még ifjú voltam és bohó, bringával jártam dolgozni (ahogy egész életemben suliba is), és egy tűzoltóautó kis híján rajtam keresztül kanyarodott be jobbra kis ívben. A sofőr valahogy nem észlelte, hogy az út szélén haladok egyenesen előre, és pont akkor ért mellém, amikor egy keresztutca következett, amelyre be akart kanyarodni, Szerencsére volt helyem leugrani a bringáról, meg az “anyósülésen” ülő is észre vett (rémülten bámult ki az ablakon) és szólhatott neki, mert megállt a kocsi. Mivel hátulról jött, nem láthattam az indexet.
Hasonló volt, amikor egy csuklós busz sodort el hajszál híján. Az ilyen nagy böhöm járművekkel az a gond, hogy hatalmas holttér van, ahová a vezető a tükrökkel sem lát be.
KedvelésKedvelés
Nekem is van gondom ezzel a határral. Például itt mellettünk van egy suli, szakmunkásképző. Régen az udvarán még lehetett dohányozni, de most minden szünetben az utcára tódul ki a diákság, elállják és teleszemetelik a mi kis U alakú utcánk mindkét végét. Ha szünet van, mikor hazafelé jövök, alig bírok átvágni rajtuk. A zömük fiatalkorú. Ilyenkor szól az ember, esetleg nem nekik, mert az úgyis felesleges, hanem az igazgatónak, hogy csináljanak velük valamit, vagy azt gondolja magában, hogy kedveseim, abban fordultok fel, amiben akartok?
Másik példa, gyakran megesik: konditerem, csajszi rosszul végzi a gyakorlatot, úgy, ahogy nem csak hatástalan, de ártalmas is lehet. Szólok neki és kijavítom a helytelen tartást, vagy nem, mert belegázolok a lelkivilágába, és különben is, az ő teste, csinál vele, amit akar, mit bánom én, ha holnap majd istentelenül fájni fog a dereka?
KedvelésKedvelés
Azert az nagy különbseg am, hogy ha az a munkad resze, azert (is) vagy ott, hogy tanacsot adj, korrigalj (nyilvan nem ugatja le az ember a cipöboltban az eladot, mikor a gumicsizmahoz izzadsagszivo betetet tanacsol; ugyanigy az edzöt sem a konditeremben) – es megint mas, mikor kompetenciadat eleve megkerdöjelezve, rosszalloan, avagy “jóindulatút játszva mondanak játszmaszagú, bűntudatkeltő, tapintatlan és hasznavehetetlen kontrollmondatokat” (ahogy a bejegyzesben all).
KedvelésKedvelés
Az emberi tudat működésében érzékelés és értelmezés természetesen, automatikusan, folyamatosan, öntudatlanul, nehezen szétválaszthatóan vegyül össze. Ugyanott, ugyanabban a helyzetben is eltérő valóságokat építünk magunknak, mindenki a saját hozott anyagából, a saját, hozott eszközkészletével dolgozik. Abból gyakran lesz gond, ha értelmezéseinket, következtetéseinket, sőt ítéleteinket objektív tényként kezeljük. Ez, hogy valaki valahol “jóindulatút játszva játszmaszagú, bűntudatkeltő, tapintatlan és hasznavehetetlen kontrollmondatokat mond”, lehet éppen objektív tény, ám a játszmának valójában nincs szaga, tehát a képes beszéd pusztán annyit jelent, hogy “nekem játszmának tűnik”, a bűntudatkeltő az, ami bennem bűntudatot kelt, a “tapintat-őszinteség”-tengely is híres arról, hogy különféle embereknek mennyire másképp mutatja magát (one man’s tapintat is another man’s manipulatív alakoskodás), és így tovább, szóval mindez azért mégiscsak arra utal, sőt enged következtetni, hogy egy ilyen megfigyelés (“jött, és jóindulatút játszva játszmaszagú… kontrollmondatot mondott”) mégis inkább jelentős részben konstrukció. És akkor az is felmerül, hogy jó-jó, természetesen nagy különbség, de hol?
KedvelésKedvelés
Nem, nem az edzőteremben dolgozom és nem vagyok edző, bár tanultam anatómiát és edzéselméletet, és erőedzést, így tisztában vagyok vele, hogy melyik gyakorlatot hogyan kell helyesen végezni. Ha én lennék a teremedző, fel se merülne ez a kérdés, nyilván kötelességem lenne szólni ilyen helyzetekben, de edző nincsen, és én csak sportolni járok oda.
KedvelésKedvelés
Szerintem szét lehet választani ezeket a dolgokat. A poszt inkább arról szólt, hogy mi van akkor, ha kéretlen, ostoba, életembe belemászós, tapintatlan tanácsok vagy megjegyzések jönnek. Nem is az a kérdés, hogy én hogy veszem, mert rólam pl lepattan, hanem hogy egyáltalán miért mondja. Miért érzi magát bárki feljogosítva arra, hogy ha nem kérdezem, akkor is ad tanácsot olyan helyzetekben, ahol nem sértek szabályokat, és nincs életveszély.
A szabályok, közlekedési, együttélési normák megsértése más tészta. Nem kell eltűrni senkinek, hogy valaki nemdohányzó helyen rágyújtson, lehet szólni, de azért pl. nem szoktam megfeddni senkit, ha szemetel az utcán. Ha valaki olyat csinál, ami büntetendő vagy egyértelműen megszegi a közös tér használatának szabályait, és szólnak neki, hogy ne, akkor érzi, hogy bármit nem tehet meg. Minél többször és többen szólnak, annál kevésbé lesz kedve, és ez így rendben van.
KedvelésKedvelés
“kéretlen, ostoba, életembe belemászós, tapintatlan tanácsok vagy megjegyzések” vs. “A szabályok, közlekedési, együttélési normák megsértése más tészta”. Lehet, hogy a fenti tanács kéretlen volt, Éva életébe belemászós és tapintatlan, de nem nevezném ostobának. Ami meg a szabályokat illeti, történetesen itt a kresz megsértéséről volt szó, függetlenül attól, hogy én megtenném-e, megteszem-e. Az utcán való szemetelés is a legtöbb lakott településen ellentétes a helyi szabályokkal,
KedvelésKedvelés
Kérjük a KRESZ pontot, amivel ellentétes,”gyerek gyerekülésben szállítható” = másban nem? Kutya pórázon, vagy mi baj? Rendőrrel beszélek erről, ismeretlen, patetikus arcú nővel nem, különösen, ha nem visz haza, ha arra HASZNÁL, hogy beszóljon, mert igazából nem érdekli őt a sorsom, kínom.
KedvelésKedvelés
1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól
54. §.
[…]
(5)347 A kétkerekű kerékpáron 16. életévét betöltött személy szállíthat 10 évnél nem idősebb, a kerékpárt nem hajtó utast a kerékpár pótülésén. Kettőnél több kerekű kerékpáron 17. életévét betöltött személy szállíthat a kerékpárt nem hajtó utast.
[…]
(7) Tilos
[,,,]
f) kerékpárral állatot vezetni.
Amikor nekem volt egyszerre két kicsi gyerekem, akkor az egyik előttem ült ülésben, a másik mögöttem, legalábbis onnantól, hogy a kisebbik is tudott ülni. Tartok tőle, hogy Babadávid már túl nagy ahhoz, hogy Magad elé tedd, mert nem látsz ki mögüle. Az igazán tuti megoldás az utánfutó (abba az ülni nem tudót is be lehet tenni, meg akár legózni is lehet benne), de sajnos azok kegyetlen drágák, azokat én is mindig csak vágyakozva bámultam. A kutyával nincs tapasztalatom, nekem még soha nem volt kutyám.
KedvelésKedvelés
Köszönöm.
KedvelésKedvelés
Nincs mit, sajnálom, hogy hathatós segítséget nem tudok most.
KedvelésKedvelés
a jog szerint patthelyzet az eset: biciklin csak egy gyerek szállítható, pótülésben; kutya pórázon sem. utánfutó a KRESZ szerint nem szabályos (az MK kerékpáros kisokosában olvastam), s ha az lenne, akkor is több kérdést felvet a használata, pl. hogy hova teszi az ember otthon, elfér-e, hova teszi, lakatolja ott, ahova mennie kell, valamint hogy az utánfutóban utazó gyerekek pont a kipufogószintben legóznának, mennyire veszélyes az.
“-hogyan közlekedjek akkor?- kérdezi az egyedülálló anya. – vegyél autót, menj bkv-val.” a jog nem alkalmazkodott a megváltozott közlekedési módokhoz, ki kell harcolni minden kis változtatást. és addig szinte minden kerékpáros rendszeres szabályszegésekre kényszerül. pl. amikor fáradt vagyok, akkor járdázom a Műegyetem R épülete előtt, nem vállalom a veszélyeket a felső rakpart kátyús, erős forgalmában azon a kis szakaszon se, pedig az lenne a szabályos – viszont életveszélyes, leszorítanak, dudálnak. (egy rövid részen egyszerűen megszűnik a bicikliút és nincs más helyette.) vagy az apuka, aki a járdán biciklizik a kisfiával – hiszen neki az úton kéne mennie, a fiának meg a járdán, úgy a szabályos – csakhogy megint veszélyesebb.
az ilyen helyzetre beszóló nőnek ezekről a napi harcokról, megoldásokról és kompromisszumokról fogalma sincsen. szerintem ha ez így, két gyerekkel és kutyával működik (ha nem működne, már rég tolta volna), és nem veszélyeztet másokat, akkor van létjogosultsága.
KedvelésKedvelés
Ez tökre működik, és nem értem, akik azt gondolják, onnan a messziből, ismeretlenként értünk jobban aggódnak, mint én a saját gyerekeimért, magunkért, magamért, egyszülőként? Hogy lehet?
Ma ugyanígy, erdőn át, emelkedőkkel kilenc kilométert sikerült jó tempóban menni, jött a kutya is, és aztán a fogastól még két kilométer — most elég mélyen alszik.
KedvelésKedvelés
Csillagdűne, lehet utánfutót tenni a kerékpárhoz a hatályos Kresz szerint. Az előzőben idézett paragrafus (7) bekezdése további része:
Tilos
[….]
c)kerékpárhoz oldalkocsit, valamint – kerékpárutánfutót kivéve – egyéb vontatmányt kapcsolni;
(ez a c) pont 1984. óta hatályos ráadásul).
KedvelésKedvelés
lehetni tényleg lehet, csak gyerek nem kerülhet bele.
itt olvastam: http://kerekparosklub.hu/kisokos/ha-gyerekkel-vagy
KedvelésKedvelés
Kutyát közterületen nem lehet póráz nélkül sétáltatni, különösen forgalmas úttest mellett, egyszerűen nem lehetne haladni, szaglászna, átrohanna az úton. Tudom, hogy meredeknek tűnik, de ez a kutya erre van nevelve, nem ránt, cirkuszi módon van kiképezve, fegyelmezettebb a fegyelmezettnél, tudja a pórázát. Működik minden, én meg olyan éberen biciklizem, hogy azt el sem tudja képzelni, aki nem éli. Pontosan tudom, hogy kell úgy fogni a pórázt, hogy bármilyen kis rántásra leessen. A többi: kegyelem, a fejedre eső téglához hasonlatos. Nem ma kezdtem, se a biciklizést, se a hordozást, se a kutyázást. Kérdezz előbb, ne ítélj, ne ossz be kategóriákba.
Én akkor szólok rá emberekre, ha az én problémám, ahogy viselkednek. Ha én nem férek el a járdán a kocsijuktól, ha az orrom alá füstölnek, ha zavaróan bámulnak — ma a strandon két kamaszlánynak, akik mereven bámultak és ki is beszéltek jó hangosan, odaszóltam, hogy nagyon kellemetlen, hogy így bámultok. De nem játszom a tanítót, a tapasztaltat, aki majd segít. Általában leszarom az embereket, néha mondom, hogy ezt ne, néha hálásan fogadom a jó mozdulatot, a valódi segítséget, egyszer-egyszer kiállok mások mellett, amikor például hasba rúgta a downhilles srác az ellenőrnőt, és gyakran van nekem is jó mozdulatom, de oktatni? Az mindig valami más.
KedvelésKedvelés
De szeretnék menni hozzád tanfolyamra. 🙂 Persze gondolom évek-évtizedek gyakorlata adja meg a szükséges bizonságot.
Remélem nem értettél félre egyébként, nem úgy értettem, hogy mindenki orosz ruletett játszik, aki forgalomban bringázik, egyszerűen nekem ilyen érzés. Nem vonom kétségbe, hogy más ezt biztonságosan, felelősséggel tudja csinálni. Abban maradtam magammal, hogy amikor majd úgy érzem, hogy kompetens vagyok a közlekedési szituációkban és elmúlik az érzés, hogy bármelyik pillanatban rámhúzhatja a kormányt egy figyelmetlen sofőr és kilapíthat a többtonnás vasával, akkor átgondolom a gyerekkel közlekedést, addig meg csak hobbiból, bringaúton bringázunk együtt.
KedvelésKedvelés
Ebben nekem az a felháborító, hogy a forgalmas úttesten is ki a veszélyes? Én, a legfeljebb százkilós összsúllyal, a harmincas meg tizenötös tempómmal? Nem. Még ha a hibás én vagyok is, aki a valódi veszély, aki akkora tömegű, sebességű, az az autós lesz. Mégis engem hülyéz le kikönyökölve, és én vagyok leszorítva, megkérdőjelezve, felelőtlennek tartva.
Statisztikailag semmivel nem veszélyesebb a bringázásnak ez a módja, amit én űzök, mint a gyalogoslét, és akik igazán sokszor nem figyelnek, telefonálgatnak, nem néznek oda, és lesznek baleset áldozatai, azok az autósok.
KedvelésKedvelés
Egyetertek. Mondjuk en gyalogoskent is az atlagosnal jobban tartok az autoktol, de ugy legalabb nem valtok ki agressziot a soforokbol.
Ettol nyilt ma ki a bicska a zsebemben:
http://index.hu/belfold/2013/07/10/a_balesetek_12_-at_kerekparosok_okozzak/#
Ebbol hogy lehet mar azt kihozni, hogy ej, ej a szabalytalan bringasok? Es az autosok 60 szazaleka, az smafu? Az teljesen rendben van, hogy azok felelosek a balesetek tulnyomo tobbsegeert, akiknek az erofolenyuk miatt a legjobban kellene vigyazniuk a tobbiekre?!
Ehhez meg no komment, se kopni, se nyelni.
http://index.hu/belfold/2013/07/10/elesett_a_biciklivel_ezert_feljelentettek/
Nem teljesen ide tartozik, de en pont ezert nem megyek _soha_ jardan a bringaval (egy sarkot sem, tolom, meg ha mindenki hulyenek nez is), mert en nem fogom a gyalogost a sajat kozegeben az erofolenyemmel inzultalni.
KedvelésKedvelés
Kisgyerekkel sajnos nem lehet az úton, marad a járda. Mostanában két bicikliző gyerekkel járdán haladunk hármasban. Szépen, nyugodtan, mindig szólok nekik, hogy a járdán a gyalogosokra nekünk kell figyelni.
Érdekes, hogy emiatt még sose szóltak be.
Bár, amikor a kicsi hangos “köszönömszépen”t mond, és édesen mosolyog a nénikre, ha félreállnak, akkor elolvadnak megjegyzések helyett.
KedvelésKedvelés
Nagyon becsüllek ezért, én egyirányúban (mivel az úttest alkalmatlan a KRESZ szerint) szoktam, nagyon figyelek.
KedvelésKedvelés
Igaz. Alattam van egy tonna vas, nekem kötelességem figyelni. De nem mindig megy, mert figyelmen kell jobb hátra, bal hátra, hiszen mindkét oldalról cikázhatnak, meg előre is, mert ugye a szembe sávból onnan is jöhet…
Én iszonyúan figyelek mindig a biciklisekre, és egyúttal rettegek minden alkalommal, hogy ha én nem szegem meg a kreszt, ő se szegje meg…
KedvelésKedvelés
ma kerékpárral jöttem dolgozni!!!
autósként azt hiszem több dologra is tudok figyelni, hiszen tudom, hogy az adott útszakaszon mi jár az autós fejében, merre fog indulni és mikor (lámpaváltások), ilyesmik. ennek ellenére az összbenyomásaim:
– iszonyú szar minőségűek az utak, kerékpárutak, főleg kereszteződésekben
– lámpák idegesítően mindig pirosra váltanak mire odaérek
– rengeteg kedves, nyitott és mosolygó biciklissel találkoztam út közben – ez mennyire jó!
– nem tudom a zöld blúzom a ludas, de folyamatosan úgy éreztem bámulnak rám az emberek (vagy a piros bicajommal volt valami gond? 🙂 )
– teljesen át kell gondolnom az öltözködést (sportosba nyomjam és vigyek irodai göncöt táskában? vagy elegánsan lazában, de akkor lassabban tekerjek, hogy ne izzadjak meg annyira? viszont akkor a menetidőm növekszik – hú rengeteg kérdés. még a végén elszédülök)
korábban beszélgettünk képviselőnével a kerékpár-ruházat-mocsok-munkába járás témáról.
nos a kis zöld blúzom merő víz volt mire beértem. ugyan magassarkúban tekertem, de csinosnak nem vagyok nevezhető és az irodai viselettől fényévnyire távolodtam. szóval nem tudom, de nyitott vagyok és dolgozom az ügyön.
KedvelésKedvelés
Hát ez nagyon jó! Ez igen!
KedvelésKedvelés
“Nem azért őrzi-e mindannyiunk görcsösen az önállóságát, a senki-ne-szóljon-bele-az-életembe attitűdöt, mert komoly problémáink vannak az önértékelésünkkel? Egy igazán magabiztos, érett személyiség nem érzi támadásnak, illetéktelen behatolásnak a környezetéből érkező megszólításokat, nem úgy fogja fel, mint a kompetenciájának kétségbe vonását. Tanácsként, eltérő élettapasztalatokból eredő véleményként fogja fel, netán értékelni is tudja és elgondolkozik rajta, hátha van benne valami?”
Ebben azért van valami, nem? Én legalábbis megfigyeltem, hogy amikor be vagyok sötétülve, akkor viselem igazán nehezen az ilyesmit (meg a telefonos marketinget, hittérítőt), ha meg éppen jó kedvem van, hát nem veszem magamra. Megmondhatja a véleményét.
Hogy most akkor a kutyának a szerepe a biciklis történetben mi, az nekem nem annyira világos, de ha tényleg az van, hogy egy gyerek a háton, egy ülésben és kutya pórázon (ugye nem? vagy mégis?), hát az nekem nagyon meredek lenne így együtt, és budai forgalomban a kutyamentes verzióhoz se lenne feltétlenül bátorságom… bár el tudom képzelni azt a helyzetet, amikor nagyon muszáj menni és csak így lehet… de estem már pár nagyot váratlanul, egyedül, szerencsére. Bocs.
KedvelésKedvelés
A magam részéről ebben szerintem annyi van, hogy ha kipihent vagyok és nyugodt, akkor mindenkinek a mindenfajta idegesítő baromságát jobban viselem – több türelemmel reagálom le-, így a belepofázást is.
Az alapfeltevés viszont nálam az, hogy nem gondolom, hogy (megint) nekem kellene jófejnek, kedvesnek, megértőnek lenni és meghallgatni a kéretlen tanácsot, hogy az illető beszélhessen, kifejezze törődését, megnyugtassa a lelkiismeretét, stb. Én sem más kárára, vagy idegnyugalma ellen beszélek, vagy cselekszem, így akkor lesz szives ő is felhagyni ezzel. Én ezt ezért érzem támadásnak és az intim szférámba való beavatkozásnak. Semmi köze az érett és magabiztos személyiségemhez. Sőt. Régebben gyámoltalanabb voltam és sokkal kevésbé magabiztos, ezért több mindent végighallgattam. Ma már két mondat után megmondom, hogy engem ez nem érdekel, sorry.
KedvelésKedvelés
A szüleinknek kellene bennünket nagyra növeszteni, elbocsátani, röptünket figyelni, és a szülők jelenlétében lesz sok okos, erős, sikeres ember is félszeg, kétbalkezes, bűntudatkeltésre alaklma célpont. Amit nem engedtek kialakulni pont a szülők, az van most számon kérve hogy de hát miért nem kompetens?, erős És a nőket meg aztán végképp infantilis függésre nevelik, “én jobban tudom”, “csak a te érdekedben”, “ne bízd el magad” manipulációkkal kezelik. Nem szabad szeretni önmagunkat, pedig a valamirevaló működéshez jó adag önszeretet kell, fittyet hányós, szembemenős.
KedvelésKedvelés
Hát én meg így élek évek óta, ki van dolgozva minden apró részlet, és az egész nem valami vicces döntés, hanem kényszerek eredője. Aki nem bírja, aki levágatja a sajttömbről az plusz két dekát, az persze döbben.
KedvelésKedvelés
Az oké, hogy neked mondjuk ez így meredek, bicikli, gyerek, kutya. Mindenki azt gondol, amit. A probléma ott kezdődik, amikor oda is mész hozzá, ezt közlöd vele, és még esetleg (csupa jóindulatból!) tanácsokat is adsz, hogyan kéne inkább. Ahogy Éva szokta mondani (annyi mindent tanulok itt el, legközelebb már el sem hiszitek, hogy nekem is vannak saját szófordulataim), miért kell megkérdőjelezni, hogy ő kompetens? Hogy el tudja dönteni? És ha mondjuk a bolt előtt jól felborulna a biciklivel, vagy elszökne a kutya, hát nem a jó szándékú észosztó lenne az első, aki odaszaladna segíteni. A jó szándékú észosztó állna, csóválná a fejét, esetleg álsajnálkozva grimaszolna is hozzá: hát én megmondtam neki előre, hogy ez lesz. Ezzel aztán el is van intézve. Dauerolt, rövid, tupírozott haja van egyébként, ráncok a szája körül és a két szemöldöke között, és bármit mond, mindig abban az aggodalmas, szinte sóhajtó tónusban mondja, mintha valami kétségbeejtő dologról adna hírt.
KedvelésKedvelés
“Ebben azért van valami, nem? Én legalábbis megfigyeltem, hogy amikor be vagyok sötétülve, akkor viselem igazán nehezen az ilyesmit”
Ez, eltérő mértékben ugyan, de erőszak. Ha egyensúlyban vagyunk, jobban viseljük. Ettől még nem a mi hibánk, ha nem.
KedvelésKedvelés
en ugyanígy közlekedem Janka manducaban Bálint mögöttem az ülésben ,imádom tesztelni az embereket, azok a dobbent tekintetek aaaaaaaaa zseniális, en nagyon élvezem!
KedvelésKedvelés
ja kutya is van Lola szalkasszoru tacsi amikor öt is viszem a megkovezes veszélye fent áll , de vállalom neki is kell a mozgás!
KedvelésKedvelés
Fú, ez nekem nagyon határeset: itt vidéken, vagy vidékebben, járdán, gyakorlatilag forgalmatlan, széles úttesten esetleg, próbáltam is hasonlót, van is a jobb bokámon egy érdekes heg abból az alkalomból, hogy megpróbáltam három gyerekkel suliból hazabiciklizni, lassan és méltóságosan dőltünk el, ahogy a kicsit nedvesebb, kicsit hosszabb fűben már nem bírtam eléggé hajtani a plusz, enyhén fickándozó negyven kilóval, kb. leugráltak a süllyedő hajóról mielőtt borult a bicikli és csak én sérültem meg…
Emlékszem, a magasra mászás volt egy ilyen necces dolog. Én nagyjából tudom, hogy lettem tériszonyos, nem tudom, van-e, aki úgy születik, de az a benyomásom, sokan tanulják inkább valahogy… de a fiaimnak nagyon nem szerettem volna továbbadni, viszont ahogy láttam őket sziklára, falra felmászni, az durva volt, ugyanolyan rosszullét, minta nekem kéne odamászni, mondjuk kezdék 3-4-évesen komolyabban, akkor még persze az egy méter fölötti magasságok voltak ijesztőek és sokkal több nem is merült fel, és oda lehet állni, hogy elkapjam, ha esik.. de aztán vannak itten ilyen alkalmas helyek, hat-hét évesen már 5-6-méter magasra másztak, és tényleg nem bírtam, cirkuszoltam, vagy előfordult, hogy elmentem, nem néztem, de az anyjuk még nálam is kevésbé bírta, kértem, hogy ne, mert sajnos rosszul leszek tőle, és szónokoltam, ismeretterjesztő előadást tartottam a különféle magasságokból leesés veszélyeiről (5-6 méternél magasabban még szerencsére sose próbálták ki a jelenlétemben)… a két kisebb (érdekes, akik otthon születtek) nem lettek tériszonyosak. Felmegyünk teljesen biztonságos, de vizuálisan nekem rémesen ijesztő helyre, vigyorognak, nézegetnek, szeretnének kívül mászkálni rajta, de nem lehet. Egyszer láttam a talán 8 éves középsőt olyan 4,5-5 méter magasról leesni egy durván rakott kőfalról. Elképesztett, hogy esés közben négy-öt helyen fékezett a falon kézzel lábbal, nem túl nagy sebességgel ért a földre, kicsit beütötte a fenekét, de felkelt és megint próbálkozott – viszont közölte, hogy elismeri, igazam volt, amikor azt mondtam, bár ő eddig ezt sose hitte el, hogy olyankor is le lehet esni, amikor egészen biztos benne, hogy nem fog leesni.
Erről mit gondoltok? A tériszony rémes, nyilván jobb, ha nincs, akkor viszont… nincs.
KedvelésKedvelés
Sorstárs! Én sokszor inkább elfordultam, ha fára vagy mászókára másztak, hogy ne keltsek bennük indokolatlanul rettegést. Az apukájuk viszont, aki nem tériszonyos, sokszor szerintem csak azért vitte fel őket akár veszélyes-féle helyekre is, hogy nekem bebizonyítsa, hogy milyen hülye is vagyok.
A negyvenedik szülinapomra egy ejtőernyős tandemugrást kaptam, mert állítólag egyszer régen azt mondtam, hogy azt azért kipróbálnám. Azóta simán felmegyek pl. létrára, ha muszáj. Nem múlt el a tériszonyom, de azt mondom magamnak, hogy “ha két és fél kilométer magasból belevetődtem hassal a nagy semmibe, akkor ettől a kis meggyszedéstől nem lesz semmi bajom…”
KedvelésKedvelés
Többek közt ezért az az alapállásom, hogy “hagyd békén a másik embert, kivéve, ha kifejezetten kéri, hogy ne hagyd békén”. Nem adok tanácsot, nem adok világmagyarázatot, nem mondok véleményt, mert az esetek 99%-ában nem kérik tőlem, és csak ártanék vele. Egyik barátnőm a felebaráti szeretet kifejezést használja a többi emberhez való viszonyára – nálam ez a semleges elfogadás lehetne. Talán ezért van, hogy a baráti körben gyakran én vagyok a “lelki szemetesláda”, de ez a szerep nekem megtisztelő, mert azt jelenti, hogy bíznak bennem. 🙂
KedvelésKedvelés
Előre elnézést kérek attól, akinek nem inge.
Ne adj nekem tanácsot Te középkorú nő – akit havonta se hívnak fel a fiai -, hogy meddig szoptatok, és mennyit veszem ölbe!
Ne szólj be Te rokon – akinek a segge már négy irányban folyik le a székről -, hogy sovány vagyok, mikor a testtömegindexem normális és akár két emeletet is felmegyek lihegés nélkül!
Ne adj nekem tanácsot Te megfáradt kolléga – akinek a tehetsége rég szétforgácsolódott, ha egyáltalán volt – hogy mennyire vagyok harcos, ha az igazamat hiszem!
Ne szólj be Te idegen nyugdíjas a villamoson, hogy kirakja a kicsim a kezét, hogy érezze a szelet, Rakd ki te is bazdmeg, rájössz, hogy milyen jó az ujjaid közötti simogatás!
Ne nézz rám szúrósan Te nő – akivel ilyen sose történt – hogy a fiaimat a férjem viszi WCre az étteremben!
Ne legyél lenéző Te anyatárs, amikor a gyerekeim hókafehéren mennek oviba szeptemberben! Nézd meg a sajátjaidat, hogy már több anyajegyük van, mint nekem!
Ne tegyél megjegyzést Te félidegen – kezedben koradélután whiskyvel -, hogy megengedem, hogy kólát igyanak! Háromnegyed éve nem ittak és nem fogom elbaszni a délutánjukat rászólogatással, amikor minden másik gyereknek lehet!
Ne tegyél megjegyzést Te közeli rokon – aki már nem az első sikertelen kapcsolatában szenved -, hogy nekem mekkora szerencsém, van a férjemmel, hogy elvisel! Mert nem elvisel, hanem élvezi!
Ne adj tanácsot, ne tegyél megjegyzést, mert semmi közöd hozzá! Semmi közöd hozzám! Ha csak saját magad vagy fontos a helyzetben, hogy te már mennyit tapasztaltál, tudsz, érsz, akkor ezt öntsed másra! Ha véletlenül érdekel a helyzet és úgy érzed, van közöd hozzám, akkor pedig kérdezd meg, szívesen beszélgetek róla.
Gondolj bele, hogy a másik az udvariasság keretein belül tud-e válaszolni, vagy ha nem akarja megosztani veled egy eset teljes háttértörténetét, akkor csak belekényszerítetted egy alárendelt, megalázó szituációba. Bántottak téged is és most jól visszaadod?
KedvelésKedvelés
Ez de erős, jó!
KedvelésKedvelés
igen, szép kis csokor!
KedvelésKedvelés
Köszönöm, hogy ezt megírtad!
KedvelésKedvelés
Ezt most találtam, milyen jó, pont ide illik:
Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak…
Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, elküldöm anyámnak…
KedvelésKedvelés
en azt latom hogy 2 baba is anyatejes maradhatott mert beleszoltam. hogy 3 baba hordozokendos lett, mert beleszoltam. hogy 2 kismama nyugodtan toltotte az elso honapokat, mert beleszoltam. hogy egy ismerosomnek lakasa lett, mert beleszoltam. nem tudom hol a hatar. ha en szolok, az segito szandekkal tortenik. akkor is ha a masik baszogatasnak erzi. es nem tudom hogy kerdezhet a masik olyasmirol, amirol nem tudja hogy tudom.
KedvelésKedvelés
es nem erzem magam okoskodonak,kioktatonak, mindenttudonak. de vannak dolgok amiket valoban jobban tudok. es szeretnem megosztani, hogy o is tudja. es persze altalaban kerdessel inditok, erdekel teged az hogy? elmondhatom azt hogy? kivetel a cigis eset. ott valoban rosszallom a dolgot, es jelezni akarom hogy amit csinal az szerintem gaz. akkor is ha nem kerdezi. mert szerintem sokszor kulso hatasokra melazik el az ember, (mint en most), hogy nicsak, a masik ezt gondolja…hm…es idegenhez nem megyek oda hogy figyi a 26. cigire gyutottal ra (a park kozepen, a gyerekeim elott), szerintem az borzalmasan sok, plane hogy nemreg sikeresen leszoktal es milyen buszke voltal magadra. es egyben erdeklodom is hogy miert is szokott vissza gozerovel, minden ok-e, miert nem teszi le ujra ha mar visszaszokott. mert a lancdohanyzasra visszaszokas, az edesseg eves probelmakra utal(hat). es valahogy az en szemelyisegemmel nem nagyon egyezik hogy mindenki uljon a baberjain, mindenki elje az eletet ugy ahogy akarja es senki ne szoljon, jelezzen, mert ugy erzem hogy akkor a kommunikacio egy jelentos resze kiamarad. Pl en nagyon szeretnem ha valaki odajonne hozzam es kozolne hogy ne bereljetek lakast, mert nezd csak itt egy sokkal jobb verzio, ahol a berleti dij egy resze a tied lesz egy ido utan. es nem nekem kellene rajonnom mindenre, sokszor evek utan, mert nincs aki elmondja. szeretnem ha nem evek utan jonnek ra hogy a hordozokendo mennyire jo dolog, hanem a szuloszoban, vagy meg terhesen odajonne hozzam valaki, hogy errol hallottal mar? es lehet baszogatasnak is venni, hogy en most vettem csilli villi babakocsit, ami csucsszuper mert en utanaolvastam es nekem senki ne mondja meg hogy miben hordozzam a gyerekemet.
KedvelésKedvelés
Annyi önjelölt okoskodó van. Ezeknek a kifele hordozóknak elmondták a profitorientált eladók, hogy ne féljenek, jó ez így. Egy ismeretlen miért hinne neked, ki vagy te, a Megmondó Néni? És ha a családban te vagy az aggódó, terelgető, az hálás, eredményes szerep? Szerintem a két ember közé áll a jótanács, teremt egy kellemetlen, győzködős, aggódó, énjobbantudom helyzetet. Sokan tudunk sok mindent sokkal jobban, csakhogy az nem a mi életünk.
Nekem is van egy csomó történetem, amikor 1. kérdeztek, mi hogy van, elmondtam; 2. láttak hordozni, meséltem róla, és később emiatt megkerestek, amikor gyerekük lett, meg hogy tudok-e anyatejdonort; 3. olvasták, és még kérdeznek. Ma már annyi jól hordozott gyerek van, hogy akinek van szeme erre, akarja, az megtalál.
KedvelésKedvelés
Szerintem nem a jótanács a baj, hanem az, ahogy elhangzik. Válasszuk külön, hogy
1. ismeretlen ember kéretlenül belémmászik, rokonom baszogat
2. beszól valaki, mert szabálytalanul viselkedem/közlekedem/normákat sértek
3. barátom, családtagom tanácsot ad, mert úgy akar nekem jót, hogy ismer és szeret
Az utolsónak is van ezer ága-boga, és nyilván a legjobb, ha megkérdez valaki, hogy én hogy csinálnám, mert akkor tiszta a helyzet. Én is szoktam mondani okosságokat akkor is, ha nem kérdeznek, de ez más nexus. Ha van bizalom, jó viszony, és nem letaposni akarom, nem megmondóember akarok lenni (hagyd már békén a gyereket, majd eszik, ha éhes / miért nem mondod végre meg anyósodnak, hogy… / ne járasd Pistit háromféle edzésre, nem fogja bírni) – ilyeneket sose. Beszélgetés folyamán előjövő gondolataimat normálisan közlöm, valahogy úgy, hogy “Arra még nem gondoltál, hogy ….”, “Mikor nálunk ez volt, én …”, “Lehet, hogy talán …, nem?” Ezért senki nem utált még meg, mert ha elutasítja, ejtjük a témát, hosszú időre. De volt már sikerélmény is, mert tanácsot adtam, jó helyre ment, örültek neki.
KedvelésKedvelés
es mi van azokkal akik nem latnak millio hordozott gyereket? mondjuk Londonban pl nem szokas, itt babakocsi van.es mi van azokkal akik azt sem tudjak hogy hordozas letezik. es mi van azokkal akik kerdeznenek ha tudjak hogy tudom. nem az aggodo, terelgeto szerep az enyem, hanem az oszinte, tudasat felvallalo es lelkesen megoszto. ha nem tudok valamit akkor azt mondom hogy nem tudom, de szivesen utana nezek. ha tudom akkor meg szolok, hogy errol eleg sokat tudok ezert meg ezert, erdekel? elmondjam? engem zavar hogy sok dologrol nem jutok infohoz mert nem tudom masokrol hogy ok tudjak. hiszen tapintatosan nem szolnak nekem. majd rajovok. vagy kerdezek. de a tudatlansag onnan indul hogy azt sem tudod mit kerdezz. pl ez a lakas ugy is. 9 ev utan jottem ra hogy letezik shared ownership. azota ujsagolom funek-fanak. a baratomek vettek is gyorsan egy lakast, mert tolem hallottak rola, ok 2 ev utan kaptak meg az infot. ismerosi korben most midnenki ezen porgo, mert tolem halljak es elgondolkoznak rajta. ulhetnek csendben is, hogy majd kerdeznek ha akarnak, de sose hallottak rola, hogy kerdeznenek.
KedvelésKedvelés
a szeder este hagyomanyaibol: the wise child, the wicked child, the simple child and the child who doesn’t know how to ask a question.
KedvelésKedvelés
idegeneknek nem szolok. barati korben viszont igen. ott sem mindig, nem is mindenkinek es nem is mindenert, de ha pl azt latom mar hatodszor hogy a baratnom ugy eteti a gyereket hogy a gyerek sirni kezd tole es mar gorcsben van mindenki gyomra amikor kajara kerul a sor es a baratnomnek goze sincs hogy mit kellene, akkor nem varom meg a kerdest, hanem szolok. es inkabb szarul erzem magam utana es lelkiismeretfurdalok napokig hogy szoltam, de akkor is szolok. es azota nem sir a gyerek eteteskor, hanem a baratnom torekszik arra hogy az eves egy jo hangulatu, kozos dolog legyen. mert szoltam. egyenlore ugy tunik nem nagyon birom ki neman ha tudnek segiteni es egyertelmuen jobb lenne a masiknak ha szolnek. mindig megkerdezem elmondhatom-e a velemenyemet, elore mondom hogy nem kell megfogadni csak hallgassa meg es gondolja at, aztan cselekedjen ugy ahogy neki jo. es lehet hogy sokak szemeben tulokos vagyok, meg okoskodo, meg jobbbantudo, meg mittudomenmi, de ez nekem megeri, ha az a gyerek anyatejesen no fel, ha hordozzak, ha nem sirva kell ennie, es ha a baratnomnek pont ez adja meg a lokest ahhoz hogy leszokjon a cigirol, a masik meg lakast tudott venni. es nagyon szeretnem ha engem is figyelmeztetne valaki, hogy figyi, ezt lehetne jobban is, vagy maskepp. mert szerintem az ember attol fejlodik hogy kap visszajelzeseket. es az t lehet baszogatasnak is venni, meg lehet atgondolni is.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy én azért is utáltam, hogy meg akarják mondani, mit csináljak, mert egész kicsi koromtól válogatás nélkül iszonyú sokat olvastam, és mosolyogtató volt, ahogy ilyen féligtudók mondták hallomásból a tudásukat, és valami fölényt éreztem bennük mindig.
De ez téged is érint: az aszimmetria. Én tudom–te nem, én segítek–te segítségre szorulsz, én kezdeményezek–te elfogadod: nem jó alap az egymást tisztelő, kölcsönös kapcsolathoz. Sajnos, az ilyesmi nem mindig tud fejlődés meg nyitottság lenni: a nők különösen hajlamosak szorongani, hogy mások jobban csinálják, és ők nem elég jó anyák, szakácsnők stb.
KedvelésKedvelés
Ezek amiket felsoroltál nem az a kategória, mint beszólni a cigiseknek. Egy új, jó dolgot megosztani az ismerősökkel nem beleszólás a dolgaikba. Elmondod a lehetőséget, elgondolkodik, csinálja. Az már beleszólás lenne, ha kritizálnád, hogy hol veszi a lakást, vagy mekkorát.
KedvelésKedvelés
bele is szolok. ha azt meseli hogy tapszert fog adni a gyereknek, mert nem eleg az anyateje, es a gyerek egy heten nem hizott csak masfel kilot es a vedono szerint az keves akkor beleszolok. ha sirva eszik a gyereke es minden etkezes vege az hogy akkor allhatsz fel az asztaltol ha ettel meg 3 kanallal, akkor beleszolok. ha rosszul hordozza a gyereket, akkor kijavitom. ha az orrom elott raut a gyerekre, beleszolok. ha hatodszor mondja neki, hogy hulye vagy kisfiam, akkor beleszolok. konkret peldak. beleszoltam. es mindegyik valtoztatott es jobb lett nekik.
KedvelésKedvelés
És minden esetben feltételezed, hogy te jobban tudod, hogy kell hordozni, etetni, gyerekhez szólni. Te érzékeled a problémát, és te adsz tanácsot. Nyilván zavaró, ha rokon az illető, ha sokat látod, vagy a gyereknyígatás a te otthonodban zajlik, de én csak abban a segítségben hiszek, amelyiknél a másik jelzi, hogy problémája van, én meg nem foglalom el azonnal és kényelmesen a mindent jól tudó szerepét, mert ez a fajta magabiztosság riasztóan gyakran tűnik kívülről vakhitnek, önjelöltségnek, belepofázásnak. Sajnos, a mamamin ezek a kifelehordozott-spotting topikok afféle kis prófétaképzők, egymást hergelik, és baromi ellenszenvesek.
Nekem még ennek a fölénye is sok, az okos, jóindulatú attitűd mellett ez a terjedelem és a könnyen parodizálható nyelvi fordulatok (a szavak leleplezik a fontosságérzetet), pedig ő egy igazán bűntudatkeltő, beleszólós (sokkoló) kampányra reagál:
http://zitamama.wordpress.com/2013/07/02/egy-hordozos-kampany-margojara/
Én 2009-ben lettem hordozási tanácsadó az elsők között, de azóta is folyamatosan érzem, hogy ENNYIRE a hordozás nem lehet fontos, hogy minden kibaszott vendégségben csigolyákról, kötésmódokról, kifele fordított babákról vitatkozzam, és rajtakapóst játsszam, lesben álljak a rosszul hordozókra. Megengedem, még a sajátom se ennyire fontos, néha önfeledten kötök sietős, szar batyut, és nem félek, hogy mit szólnak majd, ha meglátják. Sok más mellett ezért fejeztem be a klubba járást 2010-ben: sok volt az okosság, a magunk komolyanvétele, a stílusérzékemet sértette.
Igazából mindannyian, akik másokat bírálunk, oktatunk, az a kiindulópontunk, hogy a nők tanácstalanok és könnyű bennük szar érzéseket kelteni. Ezzel az a baj, hogy ugyanazok, akik kéjjel kapják rajta a szörnyű anyákat, más topikokat telesírnak, hogy hogyan szóltak be nekik, és ilyen harccá válik az anyaág. Én nem kérek tanácsot, és nem is adok, és feltételezem másokról is, hogy ők is tudják, mi a jó nekik. Megjegyzem, ha megírom a kompetens döntés példáit, akkor ez a derűs vállvonás, magamfejeutánmenés is hat, pedig nem az volt a célom írás közben, hogy mindenki pl. biciklizzen.
KedvelésKedvelés
Én 2004-ben kezdtem hordozni, és azóta három gyereket hordoztam. Még alig volt ezekről leírás, inkább külföldi oldalakon csak, és az első kendőm kismamás volt. Amikor tudtam venni egy hosszabbat, a régi kendőből mei tai-t varrtam, pontos szabásminta alapján, hogy legyen egy gyors módszer, meg egy alapos is maradjon. Tán egy évig nem találkoztam az utcán kendőben hordozott gyerekkel, inkább csak már a második gyereknél (19 hónap van köztük, nem sok idő azért), és akkor még nem cseszegették egymást ilyenkor a mamik, hanem csak összemosolyogtunk menet közben. Azt hiszem, elég nagy a tapasztalatom hordozásban, mégsem éreztem soha késztetést arra, hogy beszóljak bármiféle hordozós ügyben. Gondolom, hogy ezt nem a tudás és a tapasztalat dönti el, inkább a személyiség, az meg akár véletlenszerű is lehet, hogy mi lesz az illető “szakterülete” a mások megmentésében. Olyan előfordult, hogy amikor valaki babát várt, és ajándékot akartam vinni, és úgy gondoltam, van nála esélye egy kendőnek, akkor megérdeklődtem, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy kendőben hordja majd a babáját, és mivel igent mondott, kendőt kapott. De egyre többen hordoznak már, és egyre kevesebb kengurut látok ezen belül, ami szerintem nagyszerű dolog, és nem kell azzal elrontani ezt, hogy úgy csinálunk, mintha a hordozás egy bonyolult szakma lenne.
Szóval egyet értek, na, ez a lényeg. 🙂
KedvelésKedvelés
“mi lesz az illető “szakterülete” a mások megmentésében.”
😀 😀
KedvelésKedvelés
Nyilván egy közeli ismerős, akivel egyébként is szoktunk témákat megvitatni máshogy veszi a vélemény nyilvánítást. Én arról beszélek, amikor szinte ismeretlenül beszólnak a cigiért, tápszerért, akármiért. Annak idején a közeli ismerőseim tudták, hogy miért nem szoptatok, viszont nagyon zavart, ha félig idegenek akarták nekem megmagyarázni, hogy milyen kárt okozok a gyerekeimnek. Ugyan ez a betegségnél. Merő jó indulatból, igazukban teljesen biztosan adták a jobbnál jobb tanácsokat.
Én is szoktam tanácsokat adni, de csak annak, akiről tudom, hogy akarja is.
KedvelésKedvelés
igen, feltetelezem hogy en jobban tudom. mert a helyzet az hogy jobban is tudom. nem vagyok alszereny. jobban tudom a hordozasrol, szoptatasrol, lakasrol, siros evesrol es az emlitett dolgokrol. akkor szolok ha jobban tudom. es nem rossz erzest kelteni szolok, hanem jobba tenni.
KedvelésKedvelés
es a barati korom legalabb fele nem hasznalja az internetet arra hogy utana olvasson dolgoknak. sot amikor utana akar olvasni valaminek, akkor sem talalja meg amit keres. elegge hihetetlen, de tenyleg igy van.pl engem hiv fel hogy nezzem mar meg melyik iskola van az o lakhelyehez kozel, mert keptelen kideriteni egyedul. en sem tudtam rendesen hasznalni a keresot amig egy it guru baratnom meg nem tanitott ra. a 40 feleltti korosztaly sok tagja egyenesen utalja a netet. az oregapolos tanfolyamon az az elso kerdese a tanarnak hogy mindenki le tudja-e adni a hazit emailben, es nagyon sokan nem tudjak. a legutobbi tanfolyamon ahol volt 15bol 3nak nem volt otthon szamitogepe, tobben nem tudtak hogy kell oneletrajzot netre feltolteni.
KedvelésKedvelés
Miért érdekelnek ennyire mások, mások sorsa, döntései? Egy kismamával egymillió információ szembejön, mindenki nyaggatja ajánlatokkal meg ötletekkel, hogy mit hogy kéne a babával. És egy csomó mindenre nem lesz nyitott, aki például az orvosában bízik vakon, annak aztán beszélhetsz a háborítatlan szülésről.
KedvelésKedvelés
egy kismamanak ha latom hogy tanacstalan akkor azt szoktam tanacsolni hogy valasszon maganak egy szakembert, akire hallgat es az ne en legyek hanem egy szoptatasi tanacsado, tessek itt van egynek a telefonszama. es utana nem kerdezem meg hogy felhivta-e. miert erdekel ennyire? mert az egyik legerosebb tlajdonsagom hogy segitsek. azert elveztem az oregotthonban munkat. azert akartam trener lenni meg egyetem alatt. hogy segithessek. nem azert mert en uber okos vagyok, nem ez erdekel benne, hanem az hogy jobb lesz a masiknak attol amit en tettem, mondtam, csinaltam. nekem tenyleg orom ha egy baba hordozott lesz es nem azert mert en megmondtam a tutit, hanem mert nekem jo erzes hogy a masiknak jo(bb) lett. vilageletemben dolgoztam onkenteskent. most is olyan munkat keresek amitol szebb lesz a vilag, hasznos dolgot tudok cselekedni, latom az eredmenyt. az irodai papirtologatas 8-5ig nem nekem valo. en inkabb kicserelek egy pelenkat egy nenin. es latom hogy orul, mert tiszta lett es kedves voltam vele. es meg abban a naivitasban elek, hogy rajtam is mulik. es nem vonok vallat, fordulok el, ha segithetnek is. es igen, sokszor keretlenul ajanlom fel a segitseget. sokszor baszogatasnak veszik. sokszor meg nem. nem raeroltetni akarom a masikra, hanem felhivni ra a figyelmet, elmondani hogy igy is lehet, megkerdezni hogy arra gondolt-e mar, megmutatni hogy lehet maskepp, jobban, gondolja at azt hogy es persze a vegen a dontes az ove. de donteni csak abban tudsz amirol van infod. sokszor elgondolkozni valamin akkor fogsz ha valaki jelzi hogy lehetne maskepp is. es az is ervenyes ut hogy azt mondja neki az ugy jo, o atgondoltan cselekszi azt amit. azt nyilvan elfogadom.
KedvelésKedvelés
Nagyon szép, amit írsz a segítésről, ez nagyon értékes benned, és a néni rá is van szorulva. Az ilyen helyzetekben mindig aszimmetria van, ennek a veszélyeiről írtam.
Aki nem ad kéretlenül tanácsot, az még nem szarja le a másikat, csak világosan látja, mi kinek a felelőssége. A tapintat nagyon fontos, sok kellemetlen élmény származik a meg nem fogadott tanácsból is, annak az emléke, hogy már megint akartak tőlem valamit, már megint nem voltam elég jó, már megint javítandó vagyok. Ha sok ilyen éri az illetőt (anyósszindróma), abból csak dac lesz, meg hogy elkerül a másik. Vagy csak én vagyok ilyen rátarti? Az internet korában minden szembejön, személyes beszámolók is, egyszerűen mindenki olyan színvonalon tájékozódhat, ha akar, mint soha még, anélkül, hogy azt érezné, hogy valaki megint megmondja neki.
KedvelésKedvelés
igen, asszimetria ha en tudom azt amit te nem. es hiaba van internet, 9 ev kellett ahhoz hogy rabukkanjak a shared ownershipre. oriasi mazli kellett hogy az iwiwes babas forumon ott legyen egy Nike, aki meselt arrol hogy letezik hordozas, kulonben sose kerestem volna ra a neten. sokan hordoznak es fel se merul bennuk hogy utana nezzenek jo-e kifele hordozni a gyereket. miert is merulne fel benne, ha soha senki nem szolt neki hogy az nem jo. itt jon be a kerdesem tovabbra is hogy mi van azzal aki meg kerdezni sem tud, mert azt sem tudja hogy letezik az amirol kerdeznie kellene. aki csak azt latja hogy sir a gyereke eveseknel es fel sem merul benne hogy lehetne maskepp is, mert az o anyja is csinalta. vagy mert elkonyvelte a gyereket hogy sir, hat sir. ertem amit irsz, es keresem hogy mi az aminel es ahogyan jo ha szol a masik es mi az amikor nem, mert az nem tudom elfogadni hogy soha semmilyen korulmenyek kozott ne szoljak amig a masik nem kerdez. szerintem letezik az a kategoria hogy az ember aki nem tudja mirol/mit/kitol kerdezzen.
KedvelésKedvelés
Tök jól csinálod, amíg nem szerep és életprogram ez. Tudod, hány középkorú, kotnyeles nő látja magát ilyennek, hogy ő segít, és mennyit tesz másokért?
KedvelésKedvelés
es hanyan es hanyszor sohajtanak fel, hogy o ha en ezt tudtam volna. ha ezt nekem valaki elmondja, ha valaki szolt volna meg akkor, ha tudtam volna hogy ez is letezik, hogy igy kell, hogy igy is lehetett volna. de nem tudta. mert senki nem szolt.
KedvelésKedvelés
A profi segítés egyik alapelve is ez: csak akkor és annak segíts, amikor és aki fekér rá. Ha valaki nem kér a segítségedből, akkor hagyd, és akkor menj legközelebb amikor kér. Egy felnőtt ember kérni fog (ha tudja, hogy lehet). Egyszerű.
KedvelésKedvelés
Semese, miért sír egy gyerek, ha etetik? az enyém néha szokott, gondoltam, megkérdezlek… 🙂
Baszogatós témához: sógornőm nagynehezen átállt tápszerről csak anyatejre, remélem, köszönhető kicsit annak is, hogy mondtam neki a magamét, hogy nekem is sikerült császár után stb, erre a saját anyja mondta neki, hogy namajd meglátod, lányom, milyen nehéz dolog lesz ez, nemkellett volna a tápszert lerakni, azt legalább az ember megkeveri és látja, mennyit beszív a gyerek, stb stb… Beszarás.
KedvelésKedvelés
sajnos nincs mindentlato uveggombom hogy elkepzelesem lehessen a tied miert sir ha etetik 😦
KedvelésKedvelés
Ahogy fentebb írtál erről, azthittem, van egy konkrét ok, ami nekem valahogy kimaradt az adatbázisból, hogy általában miért sírnak. Amúgy nem vészes ez a sírás, csak gondoltam, megkérdezlek.
Amit viszont nem értek, hogy miért nemkapok emailt, ha hozzászólás érkezik. Bejelöltem pedig. Alig találtam meg, hova is írtam a kérdést.
KedvelésKedvelés
A fiam is sírt etetéskor néha. Rájöttem, hogy akkor csinálja, amikor lassabb tempóban adagolom a kaját. Elkezdtem gyorsabban kanalazni, és megszűnt a gond. 🙂
KedvelésKedvelés
🙂 Az én lányom elég elmélázó típus, szóval neki a lassúság bejön, még ha nagyon ízlik neki valami, akkor sem háborodik fel a lassú tempó miatt. Viszont ahogy elgondolkodtam mi lehet az ok, lehet én vagyok túl akaratos, nem tűröm, ha ellentmond, ha pl. nem éhes és én még úgy gondolom, ezt a maradék pár kanálnyit bekaphatná. Jaj, elég türelmetlen és izé anyuka vagyok. Pedig nagyon szeretnék nem ilyen lenni, első perctől gyúrok erre. Lehet nem gyúrni kéne hanem elengedni.
KedvelésKedvelés
ez a kifele hordozas is. a baratnom az talalta ki, hogy szorolapokat sokszorositott amire le volt irva hogy miert ne hordozz kifele es rajta volt a szakirodalomhoz link, hordozasi tanacsado elerhetoseg. es azt nyomta annak a kezebe aki kifele hordta a gyereket. mert nehez elkepzelnem hogy ha az a sok ember tudna hogy art a gyerekenek, akkor is ugy hordozna. egyszeruen csak tudatlan a tobbseg. es ha nem szolunk bele mert mi kozom hozza, akkor mitol varunk javulast? persze, az is megoldas hogy elforditjuk a fejunket, de en inkabb a szorolapot szeretnem megkapni ha en hordoznek kifele tudatlanul.
KedvelésKedvelés
Én alapvetően veled értek egyet.
Nem mindenki képes önállóan tájékozódni a rázúduló információáradatban, nem mindenki képes megszólítani egy idegent, hogy érdeklődjön a hordozás felől, korántsem a népesség túlnyomó többsége internetez (sokaknak lehetőségük sincs rá), nem mindenki képes a környezete visszahúzó erejével szembeszállni segítség nélkül (olykor azzal sem), és gyakran azt sem tudja, hogy egyáltalán kérhetne segítséget.
Szerintem meg kellene találni a megfelelő közlési formákat, akár egy szórólap is jó lehet olykor. Vagy tényleg egy játszótéri, vonatozás alatti, orvosnál várós, stb. időt felhasználni. És felkészülni a visszautasításokra is.
A probléma az, hogy senkiről nem látszik messziről, mennyire kompetens az adott témában. Tehát aki csak annyit lát, hogy valaki 2 gyerek + kutya + bicikli kombóval szándékozik forgalmas utcán tekerni, nem köteles tudni, hogy egy kivételesen felkészült nőt akarna óvatosságra inteni, elsősorban a gyerekek érdekében.
Ugye nem azt akarjátok mondani, hogy még sosem láttatok kifejezetten felelőtlenül viselkedő szülőt? Mondjuk, aki sörrel/fröccsel itatja az 1- 2 éves gyereket? Vagy kint aszalja a napon órákat, délelőtt 11-kor is? A földre leesett cumit a szájába véve lenyalja, majd tolja a pici babának?
Én az ilyen esetekben kifejezetten lelkiismeret furdalást érzek és szenvedek attól, hogy a kommunikációs nehézségeim miatt képtelen vagyok szólni.
Ha nekem mond valaki valamit, elgondolkozom rajta, aztán eldöntöm, hogy módosítok-e a gyakorlatomon. Adott esetben visszakérdezek, miért is gondolja, jobb lenne az ő verziója. Vagy nem, mert nem érdekel, de akkor sem fogom fel bántásnak, legfeljebb akkor, ha korábbi tapasztalatok alapján tudom, az illető kifejezetten piszkálni akar. Teljesen idegenektől pedig nem veszem fel azt sem, elkönyvelem hülye bunkónak és kész (a piszkálódót).
KedvelésKedvelés
Ez nagyon érdekes, és foglalkoztat engem is egy idő óta. Hogy nekem mi a tyúkszemem. Mi az a dolog, ami mellett nem tudok elmenni, mert megpukkadok, ha nem szólok. És van ilyen, sok, de mégse szólok.
1. Kifelé hordozás – ez egyre kevésbé fontos
2. babakocsi-tolás közben anya nem fogja a nagyobb kezét, mert cigizik
3. ismerős anyuka meséli, mennyi filmet néz a gyereke (fiam osztálytársa) tévében és DVD-n, majd az iskolaudvaron eljátsszák (nem a Keménykalapot)
4. osztálytársak hozzák az iskolába a borzalmas műanyag robotokat, fiam meg lerajzolja őket
5. anyukák veszik a műanyag, rossz ételeket a gyerkeknek, kisfiú csipszet ebédel
6. barátnőm láthatólag félreneveli a kisebbik fiát, mert valamit nagyon akar kompenzálni a saját gyerekkorából, és már csúnya következményei is voltak
7. buszon a kicsi gyerek áll, kezét nem fogják, kapaszkodni nem tud rendesen
Ilyenek, sok, és még egyszer se szóltam.
KedvelésKedvelés
“Viszonyom a középkorú nőkkel közmondásosan szörnyű” — csatlakoznék a klubhoz, nekem is. Terhes voltam, az ilyen nők szóltak be durván, néztek rám csúnyán, hogy ha néha ülni merészeltem a járművön “helyettük”. A kollégáim 70%-a is ez a korosztály. Rémesek.
KedvelésKedvelés
Ja, anyám és az összes ilyen korú nőrokon is pont olyan, Éva, akikről itt írtál. A legtöbb már csak monológokban “kommunikál”, nem is hallja, mit mondok. Menekülök előlük.
KedvelésKedvelés
Mai élményem: Pucolom az ablakot a másodikon, ki vagyok hajolva, szomszéd néni lentről: “Jaj, nem félsz?” Én meg, erősen rátok gondolva: “Mitől? Az ablakpucolástól? Nem, attól a férjem fél.” Mindketten röhögtünk végül, mert bírjuk egymást. Nagyon velem vagytok ma is.
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
Semesének
Nem egy dologról beszélünk, úgy látom. Ismerősnek információt adni az segítség. Parkban előadást tartani beszélgető társnak a cigiről, az beszólás és értelmetlen. Barátoknak adóbevallást elkészíteni segítség, elmagyarázni, hogy milyen buta, mert nem tölt le magának ABEV-et beszólás. Minden olyasmi, amivel éreztetem, hogy a másik alkalmatlan, hülyeséget csinál, és én jobban tudom, és jól megmondom hogyan kell jól csinálni az beszólás. Én e szerint szoktam segíteni, és magammal szemben is ezt várom el.
KedvelésKedvelés
kerdes hogy mit csinalsz ha nala vagy amikor irja az adobevallasat es latod hogy valamit rosszul irt be. szolsz? vagy az o dolga? vagy odamesz es kijavitod? vagy megvarod hogy megkerdezi-e toled hogy jo-e amit irt? az o erdekeben szolsz? vagy mert te jobban tudod? es o mit fog erezni? de gaz hogy szoltal? koszi hogy szoltal?
KedvelésKedvelés
A példa nem jó, mert ha ott tudok nála lenni, ismerjük egymást annyira, hogy rögtön megkér, hogy segítsek. De ha az APEH-ban várok a soromra, és ismeretlen ott töltöget, nem szólok neki. Ha tanácstalannak tűnik, megkérdezem segíthetek-e. Ha a barátnőm gyereke sír evés közben, rákérdezek, hogy miért sír. Ha az a válasz, hogy nem tudja, megkérdezem esetleg nem lehet-e, hogy ezért vagy azért. Én borzasztóan tapintatos tudok lenni. Nagyon sokszor segítek, de még senki nem reagált rá úgy, hogy azt éreztem, hogy tolakodó vagyok.
KedvelésKedvelés
Semesének
Ez a “ha tudtam volna, ha valaki szólt volna, de senki nem szólt” – témakörhöz tartozik. Most, hogy kimondtam, hogy nem akarok tovább szenvedni a szar házasságomban, a barátnőim egy emberként fellélegeztek. Na végre! Én meg kérdeztem, hogy de ha nektek ilyen szörnyűnek látszott már régóta, miért nem szóltatok? Tudod, mi volt a válasz? Szóltunk, csak nem hallottad meg! Mondtuk, kérdeztünk, de mindig találtál kifogást, mindig megmagyaráztad. És tényleg.
KedvelésKedvelés
nem tudom!
nekem is jeleznek folyamatosan
meg amikor kimondom, hogy elég fel is lélegeznek
de mostanában az is bevillant, hogy emögött a fellélegzés mögött van ám egy nagyfokú önzés is.
hogy unják már a barátnőim a panaszkodásomat és úgy gondolják, ha vége, akkor a panasznak is vége
hogy unják már a barátok a terhes társaságát a zuramnak. ha kimondom vége, akkor fellélegezhetnek, hogy nem kell vele jóban lenni, nem kell rám tekintettel lenni, nem kell jó pofát vágni dolgaihoz, nem kell cizellálni a véleményüket.
vigyázat! óvatosan a környezet fellélegzésével, mert csalóka tud lenni.
nekünk most kapott megint egy esélyt a házasságunk, pedig hányan, hányszor lemondtak, lemondtunk róla.
kurva nehéz energiát találni ehhez, ez tény. de nem lehetetlen (látod! a dugulás milyen csodákra képes 🙂 )
KedvelésKedvelés
Hű, de érdekel, hogy mitől kapott esélyt! meg hogy?
Azt hiszem, a barátaim sosem unták, hogy panaszkodom, mert nem is annyira panaszkodtam, hanem mondtam, csak nagyon keserűen. A férjemmel meg nagyon ritkán találkoztak. Most annak örülnek, hogy nem egy apatikus, letargikus, kizsigerelt engem látnak, hanem egy békéset, aki megint tud nevetni.
KedvelésKedvelés
semmi különös.
együtt, minőségi, zavartalan időtöltés.
beszélgetés anélkül, hogy a gyerek közbevágna
sport anélkül, hogy sietni kéne vissza/munkába/valahova
alvás, pihenés, teljes kikapcs anélkül, hogy bűntudatunk lenne.
lazulás anélkül, hogy egymást sértegetnénk és sérelmeket sorolnánk (ez a legnehezebb. tudatosan kell szőnyeg alá söpörni és struccpolitikázni. nem megijedni attól, hogy lehet azt is: valamiről tudatosan nem beszélni, valamit tudatosan eltenni, kizárni a kommunikációból – ez nekem nehezen ment, de úgy láttam a zuramnak ez könnyebb műfaj)
KedvelésKedvelés
Ó. Köszi!
KedvelésKedvelés
A lányom csinálta ezt. A fiú nem volt hozzávaló, néha érzékeltettem vele nagyon finoman ezt. Mikor ő is rájött, mondta, hogy miért nem szóltunk. Ha szóltunk volna, iszonyúan megsértődött volna, talán dacból vele marad. Így meg rájött magától.
KedvelésKedvelés
Anyám, mikor tizenévesen kezdtem a visszapofázást, feleselést stb, rengetegszer hozzámvágta: majd megbánod te ezt, mint egy kutya! Majd visszakapod a sorstól! Ennek hála a tizenegy hónapos gyerekemet lesem, hogy na, vajon mikor jön el a “megbánás”, mikor kapom vissza. Vajon az gonosz csillogás volt a szemében, és már tervezgeti a bosszút? Ja, ezért nem akartam évekig szülni, hogy nekem nem kell gyerek, nem való az nekem, úgyis elrontom.
Ja, és mióta megszületett, folyamatosan azt érzem anyámmal, hogy alig várja, hogy valami hibát elkövessek, hogy mondhassa: ugye megmondtam?! (hogy sapkát kell rá adni állandóan, hogy tömnikell mint a libát, hogy nemszabad hagyni seggre esni, hogy szélbe inkább ne vigyem ki, hidegbe se, túl melegbe se, hogy a napirendjét holmi kirándulásokkal, itthonról elmenésekkel ne bolygassam, de azért hozzá bolyogjuk el havonta kétszer ha lehet, az nem számít bele, hogy adjak neki húst merhanem nem fejlődik az agya stb stb, minden jaj, minden veszélyes, minden uramatyám, meg jéééézusom) és mikor kérem, hogy bízzon bennem, és elmesélem neki, mit okoz bennem a sok kéretlen tanácsa meg ezthallottam a rádióban rémsztorija, akkor paranojásnak nevez, és sírva leteszi a telefont. Naponta kétszer beszélünk. Nem tudom megtenni, hogy csökkentsem ezt a mennyiséget.
KedvelésKedvelés
miert nem?
KedvelésKedvelés