Ha amúgy hagyományosan fel van osztva a feladatkör, te dolgozol és pénzt keresel, anya pedig gyerekezik és háztart, hát, ez lehet másképp is, de vegyük akkor így, szóval megvan kinek-kinek a maga szerepe, akkor
tedd már meg,
legyél szíves,
hogy amit ő csinál óráról órára, nap mint nap, és amiben van egy csomó lélektelen rutinfeladat is, kaka, éjjeli kelés, visítás, azt ne bíráld, minősítsd már, ne emlegess normákat, ne vágj pofákat, ne figyelmeztesd rá örökké, mit hogy kéne csinálni.
A kedvencem: Én csak annyit kérek, hogy legyen rend/meleg vacsora…! Hát nem igaz, hogy nem lehet… (összeszedni a hajgumikat, sört venni, logikusan bepakolni a hűtőbe)…
Nem lehet. Próbáld meg, cserélj vele, rájössz. Vagyis lehet, de nem éri meg. Részemről válassz: vagy fenevad az ágyban, vagy mintaháziasszony. Én már döntöttem. Hát te?
Azért igyekszem. De kiborulni nem fogok a háztartás miatt, de még a gyerekek miatt sem, a tökéletességhajszában a SHOULDra gyúrni. Nem lehet.
És minősíteni, ingerültködni sem lehet, kedves férjek. Főleg életvitelszerűen nem.
Egyszerűen azért, mert nem te csinálod. Nem, ő nem egy szolgáltatáscsomag, amit lízingelsz, hanem a társad, akit szerelemmel szeret… tél, és csend, és hó, és halál.
Ha meg csinálod, akkor ne dumálj: csináld. Csináld vele, és beszélgess vele közben. De ne basáskodj a tévé előtt, hogy neked mi esne jól. Inkább érdeklődj, hogy neki mi.
Ha valami konkrét van, ami nem jó, és ő csinálja, akkor kérjél már kedvesen, minősítés nélkül. Vagy ő áll, és például kérsz még egy villát, oké. KÉRJ. Vedd figyelembe: neki ez az egyik legfontosabb identitása, őt ezzel méri mindenki, hogy milyen háziasszony és milyen anya és mosolyog-e, miközben a rámát kockázza, és csinos-e, amikor a domesztosszal a vécé fölé hajol, eleve ki tudja-e gazdálkodni ezeket, már tudniillik a csinosságot, a rámát és a domesztoszt abból a pénzből, amit te távirányítós vasútmod elkurvá hazahozol.
De a gép elől osztogatni az utasításokat, hogy hogyan rakjanak rendet a többiek, meg hogyan kéne nevelni a gyereket, hát… szégyi magi. Állj már föl!!!
Igen, sokat hibázik. Meg van, hogy nem csinálja. Éppen mint ahogy a te nehéz munkádban is akad üresjárat, kávézgatás, fészbuk.
Becsüld meg a gyermekeid anyját, hogy olyan ötletes, hogy karalábévájóval apró görögdinnyegömböket formáz a gyerekeknek. Igen, ragad a pult, na és? Letörlöd, vagy letörli.
És különösen anyád ellátásához ne hasonlítsd az ő teljesítményét, mert az válóok, ismétlem: vá-ló-ok. Mert a tesztkérdésünk: akarsz te olyan nőt harminc év múlva, amilyen most az anyád? Úgy nézzen ki, az foglalkoztassa, az legyen a rögeszméje a feleségednek?… Ugye nem. De még ha akarnál is, ha ilyen kivételes anyjú vagy, fogd fel, hogy eltelt néhány évtized, és a feleséged egy másik ember. És te őt választottad, ne keserítsed már, hát komolyan, hogy aztán mehessél máshoz vigasztalódni, mert egy sárkány lett…
A bejegyzés nem egészen rólam szól, mert mi nagyon speciális élethelyzetben élünk, a férjem nyugdíjas, mindketten itthonról dolgozunk, és nincsenek merev szerepek, de az előbb például mondta, és nem is először, hogy úgy gondolja, hogy a Jakabnak, aki ordítva ébredt a délutáni alvásból, rendszeresen kéne ennie, és ettől felrobbantam, kicsit csapkodtam mosogatványokat (hideg vízben, mert az őrlángbegyújtás neki olyan, mint nekem az üres konyhapult: nem és nem sikerül), mert szerintem a kölesgolyó sokkal jobb, mint a kenyér, és igenis, a gyümölcs étel, de főleg mert amikor ő aludt, a fiunk betolt egy vödör töltött paprikát, tele bacondarabkákkal, lapockával és bioparadicsommal, amit fejből főztem, és igaz, hogy melegítéskor odaégett, de amúgy hét nyelven beszél.
csak az olvassa. én szóltam 
hát komolyan…
KedvelésKedvelés
Már mi?
KedvelésKedvelés
ez van, ez a már mi
KedvelésKedvelés
speciális élethelyzet, na ez az. nekem meg speciális Kedvesem van 🙂 feminista 😀 és szerinte a nők istenek.
KedvelésKedvelés
nekem apám szólta be legutóbb ezt, hogy Á-t rá kéne szoktassam a napi 3xi rendszeres evésre, erre én csak annyit mondtam, akkor eszik, mikor éhes, és a napi 3-4 kaki így is megvan – mert amikor pont itt volt, akkor ő pont nem volt éhes …aztán ebből rögtön levonta a maga téves következtetését.
KedvelésKedvelés
rendszeres evés: minek rászoktatni egy gyereket, legkésőbb kollégista korában úgyis leszokik róla…
KedvelésKedvelés
Az a gáz, ahogy drága háromgyerekes ifj. szomszédasszonyomhoz letódulnak, és ott tolják a csirkecombokat. Valamit szarul csinálok, pedig mámorosan főzök, sokat és finomat, csak ez a gyerekek után kajával szaladgálás, ez nem megy nekem, jekána módra gondolom, majd jelzi, ha éhes, meg csatlakozik, vagy elveszi az asztalról… nem ülünk együtt le enni mostanában, ez ciki. Vagy nincs érzelmi biztonságuk a kurva blogom előtt töltött idő miatt, azért nem esznek? Egyébként esznek. De hülye vagyok.
És a lényeg, ne ***gasson az apjukom, ne éreztesse, hogy rossz anya vagyok, hanem adjon nekik ő, ha gondolja, és mondjuk vélelmezze már, hogy adok, mint ahogy adok is, csak már kezdem elhinni a vádat.
KedvelésKedvelés
Á. is jár a szomszédba enni. Miután jól megebédelt itthon…..szerintem szeretnek máshol enni. Nálunk még az ülve evés sem szentírás, de le szoktunk ülni is együtt.
KedvelésKedvelés
máshol mindig jobb enni – a szomszéd lányok meg jöjjenek át a csirkecombokért cserébe 😉
KedvelésKedvelés
Egy távoli rokon mesélte, hogy mikor a lányai (4) kicsik voltak, milyen jóízűen ették, és utólag is emlegették azt a szomszédban kapott kaját, amit ő főzött, és a kerítésen átnyúlva átadta a szomszédnak.
Közel 20 év után is érdekes arra visszagondolni, hogy az én kényes, válogatós 3 éves lányom az utcánkban a szalonnázó építőmunkások (nem kimondottan tiszta) kezéből nézte ki (és fogadta el) a falatokat.
Amúgy nekem az (lenne) a gumicicám, hogy aki éppen kéznél van/ráér/észre veszi, magától értetődő természetességgel csinálja meg, amit kell, akár a gyerekek körül, akár a háztartásban. Még a megfogalmazástól is kiver a ragya: Mit segítsek? Miért? Hol van leírva, kőbe vésve, hogy ez/az kizárólag az én dolgom, tehát ő konkrétan szívességet tesz, segít?
KedvelésKedvelés
Jó sztori!!!
KedvelésKedvelés
Hát. Pont nemrégiben fejtettem ki a férjemnek egy ilyen bszogatós beszólás után, hogy a házimunka nem élvezet, egyáltalán nem öröm nap nap után ugyanazt csinálni, pláne mikor az 1 órányi munkát 2 perc alatt szétbarmolják csak azzal, hogy hazaértek (3 gyereknyi cipő, holmi, sár, akármi). Egyelőre úgy tűnik, sikerült megértetnem.
KedvelésKedvelés
Szia 😀
KedvelésKedvelés
🙂 bátorkodtam most már meg is szólalni 😛
KedvelésKedvelés
No igen…és no comment…megint nagyon jól kifejtetted…
épp az előbb kérdezi az uram :mindegy melyik pelust adom a gyerekre(van 1 illetve 2 betétes),mondom neki megyek már cserélem,erre ő egy pelust talán ki tudok cserélni én meg ja csak nem szoktad….
KedvelésKedvelés
azért ez fejlődés!
KedvelésKedvelés
fogjuk rá…:)
KedvelésKedvelés
Kedves Férjem segít, nem baszogat. Tényleg nem is kellene panaszkodnom, nem is azt teszem, tényt állapítok meg lentebb.
DE!!!!!!
Mondani kell neki, mert nem és nem látja, hogy
1., kifolyik a kuka
2., üres/tele a mosogatógép
3., szárítóról öltözünk a kölkekkel együtt, nincs szekrénybe hajtogatott gönc
4., már tegnap is otthagyta a pulton az üres tejes dobozt
stb, stb, stb….
Ha megkérem, simán megcsinálja, zokszó nélkül, arra sem tett megjegyzést, hogy a meleg és a hányingeres-migrénes (kora terhesség….) rohamok miatt napok óta még csak el sem pakoltam.
De magától nem pakol. Ha veszek egy nagy levegőt és megkérem, csinálja……
Többször robbanok, mint kéne, nem is érdemli meg, hogy sárkányszerűen pöfögök.
Na mindegy.
KedvelésKedvelés
nálunk csak azt veszi észre a férjem, hogy jé, megmaradt a rend, amit ő csinált. igen, ez akkor van, amikor nem vagyunk itthon. ha ez kiderül, beszól, hogy itthon is lenne mit csinálni. nagyon unom, hogy ő szóvá teszi, ha elöl hagyok egy joghurtospoharat. de én ne szóljak rá, ha hetekig nem rakja el a ruháit abba a szekrénybe, amit én csak létráról érek el, ő a földről.
KedvelésKedvelés
Kedves Férjem baszogat, de meg is csinálja, segít, de egyedül is csinálja, szó nélkül is. Mosogat, pelenkáz, gyereket etet, feltöröl (egyszer még vasalt is, tényleg!), stb. Ezzel semmi gond (habár kevesebett baszogathatna), DE aztán mondja, említi, felrója, felhívja a figyelmem: csináltam, én csináltam, múltkor is csináltam, látod most is csinálom. Mintha nem látnám, mintha nem venném észre. Fel tud húzni. Tényleg muszáj mindig mondanom, hogy ügyes vagy szívem, látom, igen, észreveszem. Érdekes, én soha nem emlegetem, amit nap mint nap akár többször is megcsinálok a háztartásban. Tudom nem azért segít, hogy később elmondhassa, de néha nagyon úgy jön le!
KedvelésKedvelés
uh, és az ahogy mondja?! legalábbis az enyém úúúgy mondja, mintha épp vért/vesét adott volna, amiért minimum tiszteletteljes, kalapemelős nézések járnának, esetleg egy-két szobor és komolyabb pénzjutalom is…mert ő SEGÍT…nem elvégez …
KedvelésKedvelés
mondjad neki te isss
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: hát akkor maradunk | csak az olvassa
Visszajelzés: a legtöbben ezeket olvastátok | csak az olvassa
Bár éppen nem pont ide való a hozzászólásom, de a tilos rádiós interjú után többet vártam volna a blogtól.
Félreértés ne essék, nem az igazságtartalmával van a bajom, hanem a dolgok egyoldalú bemutatásával.
Azthiszem felesleges magát ezt a hozzászólást is elküldenem, rögtön le is leszek trollozva.
Megigérem, visszafogom magam, és nem ragadok többet billenytüzetet.
Lehet tovább a férjeket szapulni!
Mivel a blog írója nagyon szép József Attila idézettel megkér mindenkit, aki esetleg nem ért egyet mondandójával, hogy ne olvassa, így még az is meglehet, hogy szót fogadok.
KedvelésKedvelés
Miénk a veszteség. Csalódást okoztunk.
Ezt a József Attilát viszont olvasd el, nem így folytatódik. De tény, hogy felháborodni nem érdemes ide járni. Én a tipikusról írok, és ha hiszed, ha nem, ez igen jellemző a férji világban.
KedvelésKedvelés
Miért, szerinted mi a “másik oldal”? Hogy a férj segít és nem kap dicséretet?
KedvelésKedvelés
Nem az “erössebbik nem” képviselöit, és esetleges dicséretét hiányolom.
Engem az érdekelne leginkább, hogy ahol müködik, és mégis problémákkal küszködnek, azok hogyan lendülnek azon mégis tovább.
KedvelésKedvelés
Kedves frkas, én nem tudok megoldást. Nem az igazolja a probléma létét, hogy megmondom a megoldást, vagy hogy egyáltalán van.
Az én férjem annak idején megértette a bejegyzésben foglaltakat. Így, ezt. ennyiben a blog meg a lassú tudatosodás, érzékenyedés is megoldásszerű, azt írják az olvasók. Aztán másnak meg nem ez kell.
KedvelésKedvelés
Igen, emlékszem, hogy a rádióban ezt kifejtetted, hogy te nem a megoldást keresed.
Pontosan az érzékenyedés melyik fázisában járóknak szól a szopatós cikk?
Pont azt látom, hogy a blog aztán végképp nem érzékenyen fogalmaz, és a témákban is inkább a mocsokban turkál.
Èrtem én, hogy kell ez is, de szerintem meg igenis fontos lenne egy olyan diskurzus kialakulásának, ahol az emberek arról számolnak be, hogy hogyan tudják a párkapcsolatukban az egyenlöséget fenntartani.
A hozzászólásokban is azt látom, hogy sokaknak a férje ha segít is otthon, akkor is felhánytorgatja, vagy minimum egy tapsvihart és üdvrivalgást kér.
KedvelésKedvelés
Ez azért már wtf.
Melyik cikkre gondolsz? Az előbb rovatot írtál.
Két orális szexes cikk van. Az egyik, a korábbi kultúrtörténettel és a saját tapasztalataimmal, megélésemmel foglalkozik, problémacentrikus, és igen, érzékenyít. Szerinted ez mocsok? Miről beszélsz?
A másik az alázós pornót veszi górcső alá. A jelenség létezik, és mi itt tudomást is veszünk róla. Ez is érzékenyít, de te nem érted ezt a szót. Tehát: a jelentéstulajdonító képességet mélyíti el, összefüggésekre világít rá, megállít, elgondolkodásra késztet szándéka szerint. De számít a talaj is, amelyre hullik.
Olyasmiket kérsz te is meg Kriszta is számon a blogon, ami nem vall nagy árnyaltságra.
KedvelésKedvelés
József Attilát elolvastam, ismerem a verset, és tudom, hogy mit mond vele a költö. (legalábbis számomra)
(ne haragudjatok a német billenytüzetem miatti helyesírási hibáimra!)
Mivel nagyon szeretem a Tilos rádiót, és magát a drágám hol a vacsorám címü müsort pedig kifejezetten szeretem, amit végig is hallgattam, mikor vendégként szerepeltél benne.
Hogy most mégis válaszolok, azért is van, mert szinpatikus voltál a müsorban.
Onnan tévedtem ide, megörülve, hogy találok egy olyan fórumot, ahol valódi diskurzus alakul ki feleségek, férjek között.
Sajnos nem ezt találtam. Bár csak ma tévedtem ide, de elolvastam jópár cikket.
Tudom, hogy polgárpukkasztó stílusoddal próbálod feszegetni sokak szemét, de én értetlenül állok például az orális szex címü rovatod elött. (megjegyezném, nem ez volt az elsö, és legfontosabb cikk, amit olvastam)
Rá kattintottam, mert érdekelt, hogy mások (férj feleség, párok, élettársak, hagy ne soroljam az összes variációt) hogyan állnak ehhez a témához.
Ès nem a life.hu-n kattintottam rá, hanem a te blogodon. Ha számomra az orális szex=szopatás lenne, akkor máshol érdeklödöm.
KedvelésKedvelés
Jól értem? Benned megvolt a jó szándék, te idejöttél, én meg…
Nem értem, mit szeretnél. Egy kicsit paranoid volt a belépőd. Írom a blogot, élem az életemet, és nem tudok ismeretlen, engem tetemre hívó olvasók tízezreinek összes igényének, várakozásának megfelelni. Szerintem ez belátható. Ez a blog olyan, mint én vagyok, nem tud más lenni, és sosem lesz kívánságműsor.
KedvelésKedvelés
Mégegyszer szeretnék nekifutni.
Nem a blogban szereplö problémák létezését kérdöjelezem meg.
De mi van azon túl? Azt hiányolom, hogy nem találom azt a diskurzust, ahol arról beszélnek a párok, hogy hogyan maradtak meg önálló személyiségek, saját vágyakkal, és magánélettel, miközben gyereket nevelnek, háztartást vezetnek. KÖZÖSEN.
Szeretnék erröl értelmesen beszélni, de nincs hol.
Ha ez a blog a párkapcsolati egyenlöségröl szól, akkor hova kellene ilyen kérdésekkel fordulnom, ha nem ide?
KedvelésKedvelés
Nem biztos, hogy van megoldás. Én diagnózisokat keresek, a többi az egyes olvasókban folytatódik. Ha jó neki, akkor, túl a felháborodáson, visszatér. Megszokja, megérti, megszereti.
Fordulj ide, csak olyan hangon indítottál, olyan kekec “na, ez is mit akar”, “miért nem ilyenebb, olyanabb” felvetéssel, ami kizárja a normális eszmecserét. Eleve fel vagy háborodva, kártékonynak tartasz, rúgsz egyet belém. Te olvasgattál itt, én viszont nem tudok rólad semmit, legfeljebb a stílusodból lehet valami vázlatos benyomásom. Zavarja valami a kerek világképedet a blog azt látom. Nem szereted, hogy van ilyen. Férfiak tucatjai jöttek már ezzel, nagy Megítélőszékből hullajtották rám a mondatokat, hogy jó, jó, ő értik, de… (kifogástömeg, kötözködés, a nők/a feministák/a kapcsolatukkal elégedetlenek lesajnálása és sértegetése).
Mit kezdjek ezzel? Kinek akarjak megfelelni, ha egyszer szerintem ennek a blognak ilyennek kell lennie, és napi sok órát dolgozom azért, hogy ilyen legyen?
Alapíthattok is ízléseteknek megfelelőbb társalgási helyet. Ha nem rossz érzéseket akartok kelteni, akkor mit szeretnétek? (Most jön az építő kritika rész.)
KedvelésKedvelés
a nagy Megítélőszék helyett Melegítőszéket (fotel) olvastam, és egy pillanatra elképzeltem, hogy férjek keresnek meg és fenyegetnek, hogy héé, hogy merted felnyitni a feleségem szemét, most ki fog nekem sört hozni?! 🙂 És hogy fogok ezentúl szombat délután szunyókálni, miután egész nap semmit nem csináltam, az asszony meg bevásárolt, mosott, főzött, takarított??? Tönkretetted az életemet!!!
KedvelésKedvelés
Őőő, ez a blog nem a párkapcsolati egyenlőségről szól. Ez arról szól, hogy a párkapcsolatokban baromira nincs egyenlőség, arról pedig nem tud szólni, hogy hogyan kellene, ugyanis a hatalomnak épp az a lényege, hogy a gyakorlója tök jól érzi magát, és eszében sincs a komfortzónáját átlépni. Mint mikor egy nagyon népszerű életmód blog írója az olvasójának, aki élettársi kapcsolatában kezdte érzékelni, hogy valami szörnyűség felé haladnak (“tulajdonképpen egész jól megvagyunk…), hogy talán mondja el a 25- 26 éves barátjának, hogy az nem jó, ha a zoknijait eldobálja, és míg bámulja a tévét, hátraszól a konyhába, hogy túl hangosan zörögnek az edények. Mert szólni kell, hisz egy férficske honnan is tudná magától, hogy ez így rendjén van. Má’ tényleg! Hogyan is képzelnénk mi, nők, hogy van benne annyi empátia, hogy eszébe jusson, hogy nem jó egy nőnek munka után tízig gürizni, egy tévénézőrobot profiljának beszélni, majd lefekvéskor szétrakni a lábát. Hát ezt el kell neki mondani, úgy ám. Erről szeretnél te is tanácsokat hallani. Hát olvass, és hasonlítsd össze a saját viselkedésed az itt vázoltakkal. Ha sok a hasonlóság, akkor tudhatod, hogy te is ott vagy azok közt.
KedvelésKedvelés
Elég zavaros lettem 😦
Szóval azt írta az életmód blog írója az olvasónak, hogy…
Mert szólni kell, hisz egy férficske honnan is tudná magától, hogy ez így rendjén van HOGY NINCS RENDJÉN!!! Honnan tudná, hogy nincs rendjén? így kellett volna. Szerintem ezt egy gyerek is tudja, hogy nincs rendjén, hogy ha a közös birtokon az egyik folyton dolgozik, a másik meg nem, az nincsen rendjén.
KedvelésKedvelés
Komolyan mondom. Melyik hozzászólásomból következtettél arra, hogy a blogban bemutatott férfiak csoportjába tartozom?
Most el kellene kezdenem bizonygatni, mit teszek meg otthon, mit nem?
Mivel ez a blog nem a párkapcsolati egyenlöségröl szól, pont ezért szól arról is. Pont annak a hiányát találom fontosnak. Mint ahogy nincs fekete fehér nélkül, úgy pontosan ezért lenne fontos, hogy kialakuljon effajta diskurzus is.
Máskülönben a blog megmarad azon témáknál, hogy a nöket a férfiak mennyire elnyomják. ès erre kommentelnek majd jópáran, hogy engem is, engem is.
Ez a blog CSAK nöknek szól. ès azon férfiaknak, akiket fel kell ébreszteni, hogy kisapám nem a pöcsödön forog a föld.
De mivan azokkal a férfiakkal, akik a másik oldalon vannak?
“Hogyan is képzelnénk mi, nők, hogy van benne annyi empátia, hogy eszébe jusson, hogy nem jó egy nőnek munka után tízig gürizni, egy tévénézőrobot profiljának beszélni, majd lefekvéskor szétrakni a lábát. Hát ezt el kell neki mondani, úgy ám. Erről szeretnél te is tanácsokat hallani.”
Ha ennyire félreérthetö, amit eddig írtam, akkor végleg abbahagyom a kommentelést.
Most leírom, hogy én miröl szeretnék diskurálni:
Hogyan mented meg a kapcsolatodat, mikor látod, hogy a párod belemélyedt az anyaszerepbe, olyannyira, hogy a saját igényeit feladta?
Hogyan éred el, hogy az anyaszerep mellett keressen magának valamit, ami csak az övé, amikor csak magával foglalkozik?
Mikor felajánlod neki, hogy heti egy estét te csinálsz otthon, neki csak egy hobbit kell keresnie.
Többek között ilyenekre keresem a választ. Minderre nem a kanapéról sört vedelve, hanem a mosogatópult mögül.
KedvelésKedvelés
Megkérdezted már tőle, a párodtól, hogy ő hogy van az anyaszereppel és a hobbival? Hogy ő mit gondol erről az egészről? A heti egy este azt implikálja, hogy _amúgy_ az esti otthonmaradás az ő dolga. Itt lehet a probléma. Felmerülhet az is, hogy ő nem szeretne esti programot, hobbit, vagy már van neki, például sudokut fejt otthon. Sok minden lehet, és csak akkor tudod meg, ha beszéltek róla.
KedvelésKedvelés
Könnyű belecsúszni, de: nem az, amit te elképzelsz, hogy ő gondol, hanem amit ő gondol.
KedvelésKedvelés
Kezd kirajzolódni, mit szeretnél. Nem vagyok vegyesketreskedés. Ez a blog nem szól mindenkinek — bevallottan nőknek szól –, ahogy a legújabb sminktrendek vagy az argentin kézilabda rajongói sem maradnának sokáig, pont erről, amit kérdezel, van egy csomó bejegyzés:
bennem reked, a miért a nő nem 1-2., az anyaság a legszebb hivatás, mit várunk a kötődő neveléstől, azért nagyon röhöghetnek rajtunk, és még az az a dagadt banya… című is részben erről szól.
+ anyaság címke, szeret a férjem, de címke, házasság címke és A vágy csendje című könyv.
— és egy kis magadba nézés sem árt. Mert mintha diadalmat éreznél, hogy lám, nincs igazam, nálatok az asszony a hunyó.
Nos, az sem véletlen.
(Rájöttem, te a paródiát olvastad, aminek az a vége, hogy kórházba kerül a nő.)
Tehát: olvass, isten hozott, de ne kritizálj kényszeresen, nem visz sehová, nem tudok vele mit kezdeni, időrabló. Nem, nem építő.
KedvelésKedvelés
Köszönöm Zöldfüszál segitökészségét! No és a tiédet.
Szeretném ha elhinnétek, nem a hibást keresem. Egy párkapcsolatban nincs hibás szerintem, ketten alakitják. Pont ezért nem gondolom, hogy a feleségem a hunyó.
Van egy helyzet, amin változtatni kellene, szerintem. A heti egy kimenö úgy értendö, hogy bizony nekem is heti egy kimenö járna. De így nekem sem jár. Persze a legjobb az lenne, ha együtt mennénk el, és a gyerköc meg marad otthon a nagyszülövel. Na ez nem megoldható.
èn úyg gondolom, kellene neki a szabadidö, amikor fel tudna töltödni, amikor magával foglalkozik, amikor nem az otthoni dolgokat intézi.
Nem mosogatószer bevásárló körutas kimenöre gondolok.
KedvelésKedvelés
Ne, ez már világos beszéd. Így már lehet látni, mit is akarsz. Milyen jó, hogy kamaszfiúkkal dolgozom, így lassan megtanulom, hogyan imádkozzam ki, mit is akar valójában a másik fél. Hanem szerintem ez itt tényleg nem erről szól. Azt a blogot férfiaknak kellene írni, amire te keresed a választ. Biztos, hogy van olyan helyzet, amiben te vagy, de anélkül, hogy a bloggerina nevében nyilatkoznék, megkockáztatom, ez itt tényleg nem az, amit te keresel. Ez nem a “mindent megteszek, mégsem kellek a nejemnek” blog.
KedvelésKedvelés
Hja, közben meg bejött elém pár hsz. Azt azért érdemes lenne firtatni, miért nem kér a nejed a kimenőből, a közös programból, a gyereklepasszolásból. Mindaz, amit leírtál inkább a nőknek szokott fontos lenni. Ő vajon miért gubózik így be?
KedvelésKedvelés
Ha férfiak írnák, egészen másról szólna, valószinü, még a neve is az lenne: “mindent megteszek, mégsem kellek a nejemnek”. 🙂
Annál pedig rosszabbat sem tudok elképzelni, mikor a férfiak egymás között keresik a megoldást. Hogyan is találhatnák meg, miközben nincs ott a másik fél, a nö.
KedvelésKedvelés
Az a helyzet, hogy én pl. kérdeztem a férjemet százszor, hogy ő milyennek lát engem, mit kapott a kapcsolatunktól, mitől lenne jobb a házasságunk. Semmi értelmezhetőt nem kaptam válaszul. Mikor én beszéltem az én gondjaimról, akkor meg azt mondta: ne gondold, hogy te tökéletes vagy. Ez mindig kettőn áll… még van pár ilyen lózung, amit a fejemhez szokott vágni. Én azt válaszolom ezekre: akkor mondjad, mi az, amitől nem vagyok tökéletes. A válasz ilyenkor is a semmi. Vagy ez: Már megint kezded?
Mikor idetéved egy férfi, akkor is ilyenek jönnek csak: “Megnézhetnénk a másik oldalt is.” Jó. Nézzük meg. Mi a gáz? Mi zavar téged a nejedben? A válasz általánosságokra korlátozódik, amikből én azt szűröm le, hogy a férfiak nagy része nagyon jól eltesped a házasságában, és az egyetlen valódi problémája, asszony duzzog és nem veszi be a dákót (már elnézést, a vulgaritásom a dolgok brutális egyszerűségét akarja érzékeltetni). Nekem ilyen válaszokra csomókban hullik a hajam, hisz a problémájukra minden válasz itt van a blogon: Miért nem veszi be? Miért keserű és rosszkedvű? Hol fogyott el a láng belőle?
Az itt a baj, hogy az esetek nagy részében egy nő a házasságában így úgy alantas és kiszolgáltatott helyzetben van. Ha valaha élő volt, most pedig passzív, akkor az nem magától történt. Valami ott lett vele. Lehet, hogy kettőn áll a kapcsolat, de a társadalmi és kapcsolati képletek miatt a férfi kezében nagyobb a felelősség. A társadalom őt támogatja, több a pénze, több a lehetősége. Kevés férfi tud ezzel a hatalommal bánni, így a nő végül kiég mellette. Talán néha máshogy van. Én ilyet még nem láttam.
KedvelésKedvelés
Megtaláltam a férfi blogot/honlapot, amiböl idéztél:
Férfihang.hu
Mindezt a középkori katolikus menyasszony ajánlásával.
Gyönyörü, ami ott tombol. Mégis számomra a 20 éves menyasszony blogja tetszik a legjobban, Azon még mindig nem tudom túltenni magamat.
KedvelésKedvelés
Most tévedtem ide… ez egy tipikus hozzászóláskezdés? 🙂
Kakukktojás vagyok, az én párom ugyanis bepakol kipakol mosogatógépet, letöröl, feltöröl, ha kell, ésatöbbi… és meglátja, persze nem mindig épp úgy, ahogy én látnám meg, de az ő agyuk totál máshogy jár… én pl. nem tolatok be elsőre a parkolóba, ahogy azt meg ő teszi meg profin. Igaz, hogy ő már a harmadik párom, de épp a fenti indulatos kirohanásokat előidéző férfifajtákat hagytam ott szép sorban. Ahol ennyi indulat van, amit itt látok, ott már minden esélyt kevésnek látok a Farkas által keresett közös beszélgetésekre.. Aki így él, miért nem áll odébb, és találja meg azt, akivel megosztható munka, gyereknevelés, gondolat? Ha meg nem lép, akkor miért panaszkodik, jajveszékel? Saját magunk tehetünk róla, mit nyelünk le, de akkor, ha keserű, ne bőgjünk!
KedvelésKedvelés
Mit gondolsz, kiről íródott a bejegyzés? Végigolvastad?
Ha te nem tudsz betolatni, de a párod milyen profi, és azt mondod, meg máshogy jár az agya, ez az egész különbségtétel igen durva hímsovinizmus.
A mindenki maga tehet róla, mit nyel le pedig áldozathibáztatás. Elégé meglepődnél, miféle eszközökkel nem engedik azt, aki menne. Miért nem ad még egy esélyt? És a gyerekek? Ő mehet, de a gyerekek maradnak! Később meg még változatosabb lelki gyötréssel, terrorral, ismerősök előtti ellehetetlenítéssel, fenyegetésekkel.
Akinek nem tetszik a blog, miért nem áll odébb, miért jön ide felháborodni, beszólni?
Mi a baj az indulattal? Miért a reakción akad ki mindenki, miért nem a problémán?
És mi van, ha ez nem a közös beszélgetések blogja? Milyen elvárásokkal vagytok iránta?
KedvelésKedvelés
Az ilyen kijelentések a máshogy járó agyról, tartják fenn az egyenlőtlenséget.
KedvelésKedvelés
Mert a máshogy járó agy mindig arról szól, hogy te nem tudsz tolatni, te nem gondolkodsz logikusan, te túl sokat (!!!) beszélsz (egyértelműen feleslegesen), te eltévedsz még a fürdőszobában, ellenben tökéletesen rendezed be a mosogatóba a csetrest, és van valami érzelmi, kreatív izéd is, aminek alapjában véve semmi haszna, de néhány lapot azért illik osztani neked is az emanci(punci)páció nevében. Hát ennyit a máshogy járó badarságról.
KedvelésKedvelés
A máshogy járó agyat cáfoló kutatásról szóló bejegyzés: http://szabomo.blogspot.hu/2013/02/fold-hivja-marsot-es-venuszt.html Szabó Móni linkelte az eredeti cikket is.
KedvelésKedvelés
Ismeritek azt a népmesét, amelyikben a férj addig piszkálja a feleségét, hogy egy napra helyet cserélnek? A nő szépen elvégzi a kedves férjura minden munkáját a határban, hazajön, és káoszt talál otthon, a ház ura nem boldogult a háztartással. Gyerekkoromban nagyon szerettem, most próbálom megtalálni, de kulcsszavakkal nem megy, a címére meg nem emlékszem. Erről a bejegyzésről jutott eszembe ez a mese, majd a többi kedvencem, kivétel nélkül okos lányokról, nőkről, akik túljárnak minden pöffeszkedő eszén… Érdekes, kicsi korában milyen mesékre fogékony az ember, nem?
KedvelésKedvelés
Megtaláltam:
http://www.mikulasbirodalom.hu/mese/tunder/mikorazembervoltgazdasszony.htm
Milyen jó a címe is…
KedvelésKedvelés
Szerintem ezek a mesék ilyen gumicsontok: lányok, mi ebben is jobbak vagyunk, de ez a mi kis titkunk, inkább főzzünk valamit a drága a párunknak, és szüljünk sok gyereket. (Mérges hangulatjel.)
KedvelésKedvelés
Igen, ez pontosan így van, viszont az ember lányának gyerekkorában (ami még a múlt évezredben telt 🙂 ) ennyi adatik. Ha picit is fogékony voltál arra, hogy valami nem OK, ennél több lehetőséged egy átlagos környezetben aligha akadt óvodáskorodban arra, hogy valahogy foglalkozz a kérdéssel. Sokat mutatnak a kedvenc mesék arról, kivel, mivel tud a gyerek könnyen azonosulni, és ebben vastagon benne van a gyerek személyisége és a környezete is. Szerintem azért jelzésértékű, hogy egy kicsi lánynak az (ál-? Vagy csak szűk térbe szorított?) feminista gumicsontok, vagy a dizniféle szegény gyenge megmentenivaló királylányos mesék a kedvencei. (Ja, meg a kis gyufaáruslány meséjét is szerettem, meg a púpos lánykáét.)
KedvelésKedvelés
Persze, amúgy fontos, hogy a merev leosztás – kinek mi “a dolga” – megkérdőjelezhető, vagy legalább felmerül, hogy nem is úgy van az.
KedvelésKedvelés
Egy blog valóban nem kívánságmüsor. Èpitö kritikámat megtettem szerintem
Mivel a beszélgetésünk hozzászólásom miatt is félresiklott, inkább jobb, ha hátrébb lépek.
Egy darab orális cikket találtam a blogodon, ami magáról a szopatásról szól.
Leírtam miért jöttem ide.
Indulatos cikkre könnyen kapsz indulatos választ.
Ha nem ez a közös beszélgetések blogja, maga a hozzászólások engedélyezése értelmetlen.
Akinek nem tetszik, az menjen. Ennyit jelent a csak az olvassa.
Szavaiddal élve: A hozzászólásaimnak is kell a megfelelö talaj, hogy érdemi beszélgetés alakuljon ki. Valószínü nem itt találom meg. Pont azt az árnyaltságot nem látom, amit rajtam kérsz számon.
KedvelésKedvelés
De Farkas, nem én mentem hozzád, te jöttél ide az én blogomra, amiről aztán továbbmész a szürke ködbe, én meg arccal, névvel, a teljes életemmel maradok itt. Mit vársz tőlem? Bólogassak, hogy hát igen, milyen egy izé vagyok, nem nyújtok megoldást, nem vagyok építő, és itt nincs előrevivő beszélgetés? Tényleg nem értem. Nem gondolod, hogy ha ezzel egyetértenék, akkor teljesen más lenne a blog?
Nem indulatos az, pont hogy tényszerű. Avagy mi a baj az indulattal? Miért tartod a témát mocsoknak?
És az miért van, hogy hébe-hóba betéved ide valaki reklamálni, amúgy meg pörög az egész, naponta több száz komment születik békében, izgalmasan? Miért gondolod, hogy ha a te antréd nem tetszik, akkor a kommenteléssel mint olyannal van baj? A kommentelés nem jogod, hanem lehetőséged. Egy kicsit vegyél már vissza az arcodból.
Elég bunkón indítottál, eleve ellenszenvvel. Ki kért tőled tanácsot? És miért fogadnám meg?
Igen, ha nem tetszik, miért vagy itt, mit szeretnél? Nekem nem kőtörés a blog, hanem öröm, én itt nem magyarázkodom és nem lasszóval fogom az olvasókat. Ja, és nagyon utálom, amikor meg akarják mondani, mi velem a baj, mit csináljak.
KedvelésKedvelés
Farkas, olvasd el a micsoda különbség című bejegyzést, ha még itt vagy. Az abban szereplő második eset talán egy példa arra, amit keresel. De recept nincs.
KedvelésKedvelés
Köszönöm! Ezt kerestem!
Meghasonlottam, nagyon tetszik az írás!
Túl sok nem nekem szóló bejegyzést olvastam, és már lemondtam erröl.
KedvelésKedvelés
Annyi minden, annyiféle dolog van itt a blogon, lehet, hogy korai még bármiről is lemondani.
KedvelésKedvelés
@szeretö
Sajnos már nem engedi a közvetlen választ részemröl a hozzászólásodra.
Sajnálom, ha ilyeneket vág a fejedhez a férjed.
Èn nem mondtam, hogy a feleségemben valami zavar. Nálunk gyerekünk megérkezéséig is demokrácia müködött, nem pedig felé-alá rendeltség. (Annak mindenféle döntésképtelenségi következményeivel. Ez van, ha nem egyszerüen az történik, amit az egyik fél megmond, a másik meg szolgalelküen csinálja.)
Hogy kicsit árnyaljam a képet:
4 különbözö munkahelyen dolgoztunk együtt munkatársként, mindkettönknek a legjobb munkatársat jelentettük, hiszen egymás gondolatait olvastuk.
Több mint 10 éve élünk együtt, ebböl 3 év 15 nm-es kollégiumi szoba volt.
Mindez nem müködött volna, ha nem társként kezeljük egymást.
A helyzet zavar, nem a feleségem.
Egyébként ezen problémám csak példa volt, miért kerültem egy nöi blog közelébe.
Természetesen a megoldást nem itt keresem, de jó alkalom arra, hogy vizsgálódjunk, vajon ilyen problémákkal mások hogyan küzdenek meg.
KedvelésKedvelés
Egyébként kíváncsiam várom a nyarat, mert cserélünk, én megyek gyesre. (Kicsit másként müködik Ausztriában a gyes)
Nem kell mögé érteni semmi no majd akkor megmutatom, hogyan is kell ezt csinálni gondolatot. Inkább arra vagyok kiváncsi, milyen hatással lesz kis csládunkra.
Ösztöl meg megy a bölcsibe a picur, és bizony heti egy munkanapot én veszek ki, hogy otthon legyek vele.
Remélem összejön, már nagyon várom.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, írtam- e, vagy csak akartam. Ha te mész gyesre, és a változások köthetők a gyerek jöveteléhez, még akár átmeneti is lehet ez a helyzet. Egy kisgyerek tényleg jó időre leköti az ember érzelmi és fizikai kapacitásait. Hanem az tényleg érdekelne, hogy vajon miért itt keresgélsz? Ő nem mondja el, mi van vele?
KedvelésKedvelés
Már ìrtam, érdekel mások hogyan boldogulnak ilyen helyzetekkel. A megoldást nem itt keresem. Miröl másról szólnak a blogok, és fórumaik, ha nem a problémák megosztásáról, és arról , hogy érezzük, problémáinkkal nem vagyunk egyedül. Persze azok ettöl nem oldódnak meg, de sokat segítenek.
KedvelésKedvelés
Ez a blog tényleg problémák megosztásáról szól, de leginkább közösségről. Ma osztott egy kedves ismerősöm FB- on cikket innét, és gyors üzenetet váltottunk. Te is? Te is. Én is. No, ő mondta, gyógyító hatással van rá ez itt. Én is ezt érzem. Közösség, felismerések, gyógyulás, (ki)útkeresés.
Vannak azért nem ilyen tematikájú blogok is bőven.
KedvelésKedvelés
Sajnálom, hogy ennyi gyógyulni vágyó nö van.
Majd keresek akkor valami nekem valóbbat, nekünk valóbbat.
Egy férfiblog azonban nem tud ilyen témákban olyan mélységekbe menni, hogy peroblémákra valódi megoldást találjanak. Legfeljebb tüneteket tudnak feltárni, de azt is csak egyoldalúan, a férfiak szemszögéböl.
KedvelésKedvelés
És hát akar- e a férfiblog mélységekbe menni? Mert ugye az alap az az, hogy a férfiak többsége alapjában véve elvan (csak ne lenne olyan házsártos meg frigid az asszony 🙂 ). Keres fajin szeretőt, és akkor már ez is meg van oldva. Az asszony meg had mondja, legfeljebb hangosítunk a tévén. Erről meg nem lehetne túl hosszú életű blogot írni. Én csak azt mondom, a nők beszélnek, ha van kinek, ráadásul a verbális képességeik egészen jók, így ha kérdez egy pasi, és a választ el is tudja fogadni (ezen azt értsd, hogy nem vádaskodással, lekicsinyléssel, értetlenséggel, kioktatással reagál, ergo nem fojtja bele az asszonyába az érzéseket), akkor a nő szívesen és boldogan beszél arról, hogyan képzeli a kapcsolat még jobbá tételét.
KedvelésKedvelés
Te Farkas, szerinted miből gyógyulnak ezek a nők?
KedvelésKedvelés
Ez is csúf általánosítás ám, hogy “egy férfiblog”. Az ilyenek ellen küzdünk.
Az már nem először van, hogy egy-egy férfi idejön a sok nő közé, jól érzi magát, jobban, mint az általa ismert férfiközegekben, mert itt van ész, szív, lendület, aztán elkezd kötözködni mégis. Mert a női közegben úgy szeretne jelen lenni, hogy ő legyen fölényben.
KedvelésKedvelés
És nem is érzékeli, hogy fölénybe akar kerülni, ő csak “építő kritikát” mond 😉 Egyébként nem a nőkkel szemben akarnak ők fölénybe kerülni (sőt hiszem, hogy itt őrületesen visszafogják magukat), hanem úgy általában a vitapartnerrel. Férjem sokszor mutatja mi megy tipikusan férfiblogokon (ő autós témában nyomja). Elképesztő! Képesek egy technikai adaton úgy összebalhézni, hogy csak úgy röpködnek a “te kis köcsög”, “b+ anyád” egyéb iszonyú durva személyeskedések. Nem irigylem a moderátorokat ezeken a “férfias” oldalakon, állandó készenlétben kell lenniük, elég egy kis pislantás és egy pillanat alatt válik véres csatatérré az oldal.
KedvelésKedvelés
Jó majd a kandalló mellöl magamban hümmögök.
Èrtelmetlen vitába tényleg fölösleges belemenni. Föleg, ha a vitapartner azonnal úgy érzi, hogy a másik le akarja ezáltal igázni.
Most fejeztem be a kommentelést. Miközben az általánosítás ellen küzdötök, hemzsegnek a hozzálólások töle. Mint ez is.
KedvelésKedvelés
Egyrészt örülök, hogy aludtál és megérkeztél. Másrészt kérünk szépen egy kis önreflexiót. Olvasd el az első öt kommentedet. Aztán az itt a bejárat menüpontot, a kép alatti fekete sávban a bal szélen. Még egy kicsit merengj el azon, mi a különbség blogger és kommentelő között. Utána döntsd el, szórod-e disznók elé a gyöngyeidet.
Nem akart bántani, az úgynevezett férfias blogok időnkénti légköréről írt. Nincs “küzdötök”, mindenki külön ember, nem tömörültünk pártba, többnyire nem ismerjük egymást. Szóval annak írj, akivel bajod van.
KedvelésKedvelés
Keresd itt, hátha megtalálod. Vagy keresd máshol, de engem ne piszkálj, kritizálj.
KedvelésKedvelés
Kedves Farkas!
Gyere vissza!
Baranyka
KedvelésKedvelés
Itt vagyok, hallgatok. Néha hümmögök.
KedvelésKedvelés