Keserű, magányos férfiak az angolszász közösségi médiában rendszeresen siránkoznak, mindig egyforma vádakkal:

őket a feministák elijesztik, az új, nőuralta éra megöli bennük az igazi férfit, azt, aki küzd és bátor, bizonyít, gondoskodik, keményen dolgozik… az élet értelme vész el így, ők feladták! Kész, kiszálltak, nem játszanak!

Figyeled, hogy lesz egy nő, avagy: a nők hibásak azért, hogy a férfiak lusták?

Így ők nem tudnak kiteljesedni, nem válhatnak azzá, akik lehetnének. Mennyi ígéretes potenciál pereg el a semmibe pornóképernyők előtt, bedeszkázott gamerszobákban! Nekik már semmi kedvük kapcsolathoz, családhoz, mert a nő (az ő nőjük, az összes nő) már nem tiszteli a férfit, nem gyengéd, melegszívű, gondoskodó, mint régen – ja, mint a nyugtatókon élő anyád, a negyven évesen hetvennek tűnő nagyanyád…

Szegény mai férfiak ki vannak herélve, depressziósak, nincs motivációjuk, mert nincs kinek bizonyítani, nincs kiért rajongani. Aki nő akad, mind pénzéhes, teljesíthetetlen elvárásaik vannak, semmi nem elég nekik. És figyeljétek, ez a LEGDURVÁBB:

már nincs is kedvük ismerkedni, randizni, szexelni! FELADTÁK!

Hosszú patakokban csordogál a könnyem. A bánat egy nagy oceán! Ez a sok sebzett lélek! Melyiket vigasztaljam?

Értsd: nem tudnak könnyedén kúrogatni, nőket megtéveszteni, szoft és hard erőszakkal aktusba kényszeríteni, és, ez a lényeg: van széles sávú internetük, azon pedig temérdek képsor nemi erőszakról, pedofíliáról, parafíliákról. Mekkora királyság! Sokkal olcsóbb és praktikus is, mert nemhogy a másik orgazmusa nem számít, még egy prostituálttal is vigyázni kell: ne öld meg, ne húzz ujjat a stricivel. De a neten minden csak róluk szól, király!

Na de E Sajnálatos Folyamatot ki fogja nagyon megbánni végül? Hát a nők!

Megmondom a megfejtést, ami lenyugtathatja a felháborodást, és temérdek szenvedést okoz:

ha majd a nőket ez a helyzet zavarja, akkor nyilván változtatnak. Újra, vagy még inkább, mint valaha, kedvesek és háziasak lesznek és reménykednek, hogy a sok sebzett lélek megbocsát nekik.

A nők ezt akarták, ami most van, mert nekik ez éri meg. Sokkal jobban vannak, amióta nem holdak egy férfi napja mellett. Nem kellenek nekik a férfiak, így is van elég. Az ilyen férfiak nem, és így a szex sem. Főleg nem örökítik tovább ilyenek génjeit. Tehát ezek a férfiak kihalnak.

A net másik felén sutyorgós csoportok női arról panaszkodnak, hogy őket nem kezelik HERCEGNŐNEK. Nem kaptak romantikus hétvégét, kerek csokrot száz szál rózsából, instára posztolható táskát, ékszert, hatalmas autót, körmösre pénzt.

Ez ugyanannak a jelenségnek a másik fele. Ám jóravaló, dolgozó, fészekaljat nevelő nők használják az aranyásó-szövegeket. Mert mindenki számító, materiális lett, mert az öröm megvásárolható, pénzért vagy emberi interakciókban.

Ami a szexben értékes, szép: az emberi lényeg, az őszinteség, a sebezhetőség és az új élet potenciális foganásának transzcendenciája (sajnos, ebből homoszexuális embertársaink kimaradnak), az már alig számít, meg van bélyegezve. Ezt szeretni, keresni, ennél kevesebbel nem beérni pedig prüdéria.

Nekik marad a felszínes izgalom, a naplementés posztok, a közöny, a játszmák, a birtokosi szemlélet. A másik trófea vagy státusszimbólum. “Ki irigykedik a pasimra?”

Ami pedig aláássa a bizalmat és tragédiákat okoz: a szépen elnevezett aljasság. A más emberek használata, ami ugye kísérletezés, önfelfedezés és queerség. És mindaz, amit ez hoz, kíméletlenséget, elidegenedést, felelőtlenséget, kiégést, traumát, betegségeket.

Ha kiiktatod a szexualitásból az emberit, a szépet, azt, amiről regények és drámák szólnak, akkor tönkreszed az életed.

Ezt nézzétek, frankón kiírta a libus: NE AZZAL, AKI VELED SZERETNE. Azt a kk’. Fakó fejjel istennőt játszik, és gyűlöli a gyerekeket. Nemsokára ő is középkorú.

Dacosan szembeszálltam párválasztásaimban mindenkivel. Károgtak körülöttem, én pedig szerettem és döntöttem. Mert nekem a reprodukcióm egyvalamit tudott: hogy nagyszerű elmék gyerekeit akarja megszülni. Pedig a többit is megszültem volna, viszont nem úgy alakult. De akit én komolyan veszek mint apajelöltet, azzal legyen emberi, érzelmi, szellemi egyezés, nagy döntés… és íme az eredmény. Mindig vállaltam, hogy őt szeretem, akárki akármit mond… teljesen szerettem, soha gondolatban sem kalandoztam el, nem volt ennyi hülye hatás, hogy próbáld ki, nézd, mit csinál a menő csajszi poliamória és női energiák felfedezése címén. A döntésem nem volt racionális, sőt, nagyon nehéz volt, Tamásnak a személyisége, JáNosnak a rokonai és elrontott, sok évtizedes döntései miatt. De engem az isten szeret. Tiszta szívű voltam, egyistenhívő, nincs miért magyarázkodnom.

A petesejtjeim ragyogtak a boldogságtól. Nem is én jajgatok netszerte, hogy milyen különleges bajaik van a gyerekeimnek és de nehéz. Megadatott a csoda, hogy csak úgy élhettünk, különösebb tilalmak, terhek nélkül.

Tabutéma, de a gyereknevelés terheinek panaszlása nem az oktatás lerohadtsága miatt van, nem azért mert “nem lehet összeegyseztetni”, és nem az ítélkező falusiak bűne, nem is Orbáné. Abból fakad, hogy beérted egy szívtelen suttyóval, egy anyagias, ám lusta férfival, valakivel, aki veled egykorú ugyan és talán pár évig nincs szétesve, de hamarosan önző, tehetetlen, alkoholista, elhízott barom lesz, aki szabotál, akinek semmi se jó, aki pénzkidobásnak tart egy koncertjegyet. Hány, de hát ilyen anya jött a blogra!

És nem szoptattál, és programcsászárt kértél – szerintem ez is benne van, nagyon nem mindegy, hogy azt éli-e át a gyerek, amire évezredek alatt a számára optimalizálódott. Aztán fontosabb lett az elektromos babahinta, a videós bébiőr, a csecsemőket is fogadó wellness és a travel system, az ezerféle elektív vakcina, a nemzetközi suli, mint az, hogy pentaton dallamokat dúdolj neki ingyen, a testeden hordozd egy ronggyal magadra kötve akkor, amikor a kritikus idegi kapcsolatai kialakulnak, dőljön belőled kedves szó, költemény, házi süti, miközben nem érzed, hogy ez a Fontos Karrieredtől megfosztaná (nem lenne fontos karriered, és sokaknak nincs, mégis teljes az életük). És eközben szívből mosolyogj, ami annak az eredménye, hogy azt csinálod, abban vagy, amire vágytál, és nincs ez a céltalan sóvárgás, amit netes “feminista” oldalak meg “suzexpozitív” megmondók keltenek a nőkben.

De a túlzó önelvárások és a suttyó férjed miatt fél év alatt kiégtél és rohantál a netre panaszkodásból identitást gyártani a többi lézerrel. Ilyeneket ír, hogy neki a szülés NEM ADOTT annyit, nem volt ÉLMÉNY. amikor a gyereke élete elkezdődött, az. És az a gyerek most ott van, és nem lett olyan. Olyan fotózható, posztolható, mint egy markáns táska. Pillantsuk ismét a címre: ki a hibás?

Bizony, a nők ma már nem mennek bele nyomorú aktusokba, főleg kapcsolatokba, ahol minden a férfiról szól, és ahol csak azért, hogy ne legyen magányos vagy ne kelljen egyik napról a másik napra élni, gyakorlatilag cselédként, személyi asszisztensként, házi pszichológusként mindent, de mindent aférfi és a gyerekek segge alá tesz, csak mert nem keres eleget. és hogy elmondhassa magáról, hogy van férje.

Ma sok nő keres jól. És nem félnek lelkiismeretfurdalás nélkül célokat kitűzni és teljesíteni, határozottan viselkedni a munkahelyükön, és még férjük is van.

Eközben soha nem volt annyi áldozata és kizsákmányolója a szexiparnak, vígan zajlik a nők bedrogozása és lefilmezése, gigaszerverekre töltik fel a visszaéléseket.

És akkor hisztizik, hogy ő magányos. Hát tetszett volna nem…! Megbecsülni a nőt. Nem a kielégülést tenni az univerzum közepére, és nem normalizálni drasztikus viselkedéseket, aminek nincs olyan formája, hogy azt a nő élvezze. Én nem sajnálom az urakat.

G. nagymamájának régi könyveit nézegettük tegnap, és ott volt ez a klasszikus. ez a második kiadás, 1988-as. A csávó a nyitott házasságot maga is éli:

Istenem, milyen naiv kor, ahol az egyenlőséget sulykolták, szexuális kultúra fontosságát hangsúlyozták, tehát legyen a nőnek orgazmusa, ő is elmondhassa titkos vágyait. És minden harmonikus, mindenki őszinte, felvilágosult, nem neheztelnek a harmadikra. Hát mert nem létezett, nem volt elérhető, főleg nem otthon és mozgóképként, korlátlan mennyiségben az ipar (pornó, Tinder), ami megölte a szerelmet.

Amúgy a Szilágyi Vilmos mindenkit biztat a házasságban a fantáziák megosztására: vad-vadász, rábírás, csábítás, tabuk, de leszögezi, hogy a gyakorlat nem okozhat fájdalmat, sérülést. És ő volt a progresszív!

A szex förtelem lett, rég nem az, ami bátor és szélben állós, az egész egy rút katyvasz, és ez az, amiből, a tartással bíró nők nem kérnek. Néha megdöbbenek, miféle értetlen önzést, beteg elképzelést neveznek szexnek, és mi mindenre érzik magukat feljogosítva a vágyaik nevében. Másokat, akik szebben élik meg, alázni, például, hogy PRŰDEK.

Én tudom, hogy nem mi jártunk rosszabbul. Sőt.

Én azt mondom, és hát honnan mondom, ötven évesen, több szép szerelemmel, kapcsolatban élve, mindig is életigenlő, szexuálisan aktív attitűddel, háromgyerekes anyaként, és nekem a nemiség egésze szép, minden testrész, szag, nedv, a szülés, a méhlepény látványa. Én azt mondom: a szexualitásban rút, aljas és átkot hoz minden, aminek nincs köze az emberi szeretethez, kommunikációhoz, játékhoz, és a potenciálisan életet teremtő transzcendenciához. És aki ezt nem érti, és aki a rútságot nem akarja kikerülni, annak keserves lesz az élete. a kölcsönös, emberi egyezésen alapuló szeretettel kommunikációs az mind olyan, mint valami nagyon torz, jellemet tönkretevő függés, lelki betegség, és ezer jele van annak, hogy ezt nem kéne.

Bedrogozott nők megerőszakolása, BDSM-játékok közben meggyilkolt nők, pornón ihletődő sorozatgyilkosok, pedofilok, bosszúállók, kiirthatatlan betegségek, csalódások, elidegenedés, sorozatos abortuszok önző férfiak miatt, pedig sose volt ilyen magas a meddők száma és soha nem volt ilyen olcsó és könnyen elérhető a fogamzásgátlás.

Pornótól és egyéjszakás szex hajszolásától kiégett, pszichiátriai következményekkel küzdő hajdan “bevállalósak”.

*

Ki a hibás? Ha elnézitek a jogvédőt, a nagy demokratát, aki új “leleplező”, “oknyomozó” “dokumentumfilmjében” olyasmiket ró fel (kb.), hogy “és Kovács Gergő a kukát se tette ki szerdánként”, ő most a picike, hajdan rajongott Kutyapárttal akarja elvitetni a balhét, mert rettegnek, hogy nem nyer a vezérük.

Mert ugyanazt látjuk most a csodavárásban. Kell valakit a belső pokol, a gerinctelenség, a behergelhetőség nyomasztó terhe miatt vádolni. Mert a nagy erő, ez a gigamozgalom, ez a túlhabzó érzelem nem a vezér sármos személyisége miatt van.

Hanem átforgatták az összes frusztrációt, keserűséget, kiéletlen kisgömböc-vágyat ebbe a nagy érzületbe, az összes drukker, a kioktató influenszerek, a jó ügytől csöpögő melegek. A szégyeneket, aljasságaik kínzó tudatát mind a neten nagyszájúak. Sportolhattak volna pedig, ahogy én, a fájdalom ellen.

A macskatartás már nem szerez intenzív örömet, Steiner Kristóf komoly lelkiismereti válságban van, a beteg macskájuk mellett nem voltak ott, mert csupasz seggel el kellett vonulnikoktélozui a világ túloldalára a buziparadicsomba, és az a macska egy ketrecben halt meg, egyedül (mert annyi eszük nem volt, hogy és még sajnálta magát! A nők magányosak, roskad a testük, nem élik át azt, amit mások instáján láttak, és csalódtak a kapcsolataikban. Ez tört ki, ezt nevezik reménynek. Valami jár még – és ez lett Magyar Péter!

Akinek családja van, az sem érte be a gyereke mosolyával, nem tud örülni, hogy egészségesek, nem buktak meg a suliban, senki nem drogos, és nyaralásra is jut. Nem, valami kell kívülről. Valami nagy. Valami olyan, ami a Netflixen történik.

Hatvanas szülők, akik azt hiszik, az osztrák síházban pincérkedő fiuk gazdasági menekült, holott szabad uniós munkavállaló. hóHogy most majd hazajön, mert Orbán elől menekült. Nem jön haza. Nem fog jobban keresni itt, és nem akarja a nagyszüleit gondozni.

Celebek fenyegetőznek, hogy de most már, ha nem sikerül az orbánbuktatás, tényleg külföldre költöznek… Húha! A Costa del Sol látványával csak Magyar Péter győztes mosolya ér föl (credit goes to Maci). Tordai Bence megfenyegette a tiszás jelöltet, hogy ha nem lép vissza, akkor majd ő! Adott neki három napot! Erre aztán összefosta magát a tiszás… édesjóistenem.

Megroskadt, sántikáló emberek még utoljára akarnak valamit, valamit, ami egy budapesti Eminem-koncerthez fogható. De nem lesz ilyen. Lézersó, hologram.

Emberek, akik úgy matekoznak, hogy majd a sok húsosfazék körül sürgölődő mellé majd utólag odaférnek ők is, államtitkár lesz Mérő Vera, és ha visszalép egy balos vagy kutyapárti, akkor NYILVÁN a Tiszát ikszelik be az ő szavazóik. Ha pedig hárommillió filmkattintás volt, és Mérő Vera SÍRT, LIBABŐRZÖTT, az legalább hatmillió ember, meglesz a kétharmad! Hányan néztük csak gúnyos borzadással? A hős egyszerre hozta MLM-céges hangulatú platinafokozatú wannabe buzgalmát és egy backstage rocksztár összes idegbeteg, önös allűrjét. nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel. Én ezt köszönöm a Juno11-nek, azaz a Tisza-reklámfilm gyártójának, ezt az élményt. Szemernyi kételyem nem maradt.

Mindig valami nagy entitás kell, valami nagy világfolyamat, az az ok. Klímaszorongás, oroszok, háború, a melegek “elnyomása”. Nem az, hogy téged szívtelen, közönyös emberek neveltek, akiknek a terhére voltál. Nem az, hogy elragadta a lelked az internet legfelszínesebb része, és nem olvasol és nem mész koncertre, kiállításra.

Ki a hibás, hogy neked sötétszürke, elkenődött életed van, és mindig pótlék kell, amelynek neve most Magyar Péter. Most épp nem érdekel a többi pótcselekvésed, Netflixet se nézel már. Most – és már mióta – az élet középpontja és fő attrakciója, hogy naponta leülsz, kattintasz, tódulsz nézelődni ugyanoda, rosszmájúskodsz meg alélsz ugyanazokkal, és tíz órákat ülsz, de azon töltöd ki az indulataidat, aki értelmesen él. te szép becsületesen zúdulsz, másokkal ítélkezel és, el ne felejtsem: te természetesen öregszel (aka nincs pénzed). 😀 Hajrá!

Tudom, hogy a legelkötelezettebb, szívbéli olvasóim, támogatóim jelentős része a Tiszára szavaz, és azt is, hogy azért vannak itt, mert ez a különvéleményem sem zavarja őket, a hogy a gyerekvállalás-, szex-, ADHD-téma sem. A hisztériát ők is elítélik talán. Nem gondolom, hogy őket is élethiány, áttolás, hibáskeresés, rajongásdeficit vezérli. Pontosan értem, miből van elegük. De a neten hangos tiszás tömeg, sok-sok ezer ember ijesztő mélységekbe süllyedt, borzalmasan agresszív és magabiztos, miközben nem tudná elmondani, hogy, teszem azt, hogyan oszlanak el a parlamenti mandátumok, vagy mi a feladata a titkosszolgálatnak, mi a rendőröknek, mi a külügyminiszternek.