Két másik bejegyzés van szinte kész (szex, Szomszédok!), de most az emberi elmeállapotokról írok. A zajló felvételi már csak ürügy. Napok óta írom, mert tanítok, rohangálok, voltunk színházban is (majd folytatom a naplókat!), most bejött irodalom, versmondásra felkészítés is.

Régen azt hittem, mindenki okos, és partner lesz bárki, aki hozzám lép (nem én szoktam). Hogy mindenkivel lehet komolyan beszélgetni. Fel sem merült, hogy nem. Őt is pont ez érdekli, a témám, őszintén, elvonatkoztatva az igazságot keresi. Nem voltam tudatában, hogy én milyen vagyok, és nem vettem észre, hogy nem fogja fel, mindig erősebb az egó, az érzelmek és a sivárság.

Ennek három következménye lett:

Nem tiszteltek, hanem használtak és elvárásaik lettek.

Felették az életemet, mert szóba álltam velük, mondván, mindenkivel beszélgetek, és kedves, nagyvonalú voltam bárkivel. Mi egy nagy közösség vagyunk! Ugyanez tanárokkal, szülőtársakkal, bőven érett fejjel.

Óriási erőfeszítésekkel, szenvedélyesen próbáltam megértetni magam, mert azt hittem, jóindulatúak is, és kommunikálni kell, hiszen meg AKAR érteni! És. okos, csak nincsenek szavai rá!

Sötét redőny mögött élnek.

A valóság? Nem annyi volt, hogy más a véleményük, az érdekünk, vagy hogy furcsán aszimmetrikus a helyzet, mert ő nem tanult ilyeneket, vagy mert én vagyok a blogger, ő meg nem. Hanem meggyűlölt. Engem hibáztatott a bajaiért, a komplexusaiért, arra kellettem, hogy a frusztrációit rám pakolja, én úgyis erős vagyok… sőt, azt hitte, nekem van őrá szükségem.

Ma már nem engedek idegeneket a közelembe.

Ma már elrémülök, mennyi a demagóg, lusta, becstelen, önhitt, agresszív, aki megmagyarázza, ez miért jogos, sőt, szabadságharc. Alig van okos…

Tizensok éve emészti magát miattam a lent idézett kommentelő.

Mindig ugyanaz megy: leírom “a vak is látja” igazságot, alaposan, sok gondolkodás után. Ez nem éleskedés, nem provokáció, sőt, most pont a nyugodtabb álláspont az enyém a demagógia özönében. Szerintem, és ezt tanárként, szülőként mondom, nem szar a felvételi versenyvizsga, sem a feladattípusok, sem az időkorlát.

Az iskolarendszerünk hagyományosan ilyen, szintek és intézménytípusok vannak. Szegregál, mert nem tudja jutalmazni ez a szegény ország topgimnáziumi helyekkel azokat is, akik nem akarnak vagy nem képesek tanulni. A követelés igazából az, hogy csökkenjen az elvárás, legyen mindegy, mit csinál a gyerek. Nem lesz mindenki értelmiségi. A kiváló pedagógiájú, intellektuális iskolákat a leendő értelmiségének szánták.

Ami szar: a teljes züllés, kaotikus tanárok (pl. négy év alatt három), szétesett család, netfüggés, vagy ahogy mondják: “figyelemzavar” (gyerek, felnőtt is), olcsó neuroingyombingyom magyarázatok, felelőséghárítás.

Erre jön a kommentelő, egy részük rögeszmés, a sértődött. Ő bármit írhat, én vissza sem. Ő “árnyal”, “kicsit más a véleménye” – valójában sajnálja tőlem az érdeklődést, az interakciót, a tudást, az autonómiát. Azt, hogy én tudom, ki vagyok. Baja van, dúl, provokál, aláz, fel sem fogta az állításomat, és leírja azt, aminek a cáfolata a poszt (és szó szerint ugyanazt írja!), majd áldozatot játszik, szerinte én támadok… A nyakamra jár, nem tágít, hatalmaskodik.

Kire haragszanak ennyire? Nem tudom, értette-e, amit írok. Például a fonetika (lásd lent) nem kenyere, és miért figyelne oda, aki ideges és önigazol? Nem ezért jött. Ugyanúgy nincs belátás benne, hogy mit művel, ahogy a felvételi ügyében is másokat hibáztatnak a szülők.

De miért nem védi meg az álláspontját? Helyette összevissza lődöz. Miért nem kérdez? Nem tőlem, bárhol. Olvashat is róla. De ezek elfogultan, vagy épp teljesen kívülállóként blöfföket írnak. Van, akinek mindegy: ha feketét írok, akkor a fehér mellett ágál, ha fehéret, akkor a fekete a jó… és ezt morális kérdésként keretezi, tehát én rossz vagyok! Ennyire irritálom, és az is, hogy nem tud megerőszakolni. De minek erősködik olyan témában, ahol látványosan aszimmetrikus a hozzáértés? Ez a fajta kommentelő kívülről vár jóváhagyást, megerősítést, pecsétet a jóemberfüzetbe. Nem kínos neki, milyennek tűnik?

Elvárom az okosságot, és megvetem, ha a másik nem okos, ha csak támad, hergel, egózik (fú, miket dicsekszenek! álprofilok!), miközben nincs referenciája (valóságra vonatkozása) a mondandójának.

Nekünk ez nem elmélet, mi nem érünk rá finnyogni, ezek a gyerekek most felvételiznek.

Említsük meg, hogy a fájdalom, a nyomor, a kudarc nem mentség semmire, nem is érv. Nem igazolható, ha ennek jegyében erőszakosak, vagy tiporják az értéket.

Gyenge pontszámot írt a gyerek, értem, hogy elkeseredtél (ezt kezeld a barátnőd vállán vagy a pszichológusnál!), de az nem lesz igaz, hogy a mérés gonosz. Nem ez a tanulság. Mi a kompetenciaalapú mérésekért vívtuk a harcunkat. Meglett, működik, jobb, mint ami előtte volt. Nem fogom szidni. Ez az eloszlás minden évben kijön:

Ha könnyebbek lennének a kérdések, akkor jobbra tolódna a csúcs, de ugyanilyen forma. Ha általánosan megtáltosodna mindenki, vagy nehezítenének, akkor meg balra. (El kéne magyarázni, mit jelent az eloszlás? Nyilván sokaknak nem, de mit tudom én, hányaknak? És akkor elhinnék?) Ez csak az eloszlás. Az, hogy mit kérdeznek, meg a feladattípus, ezen kívül, külön jó.

Lehet érvelni, hogy van ennél jobb szempont, tananyag, oktatási cél, de TE NEM AZÉRT ÍROD. Sosem azért ír. Mindig valami miért nem így, miért nem úgy van,. és mindenki mást, kakofóniában.

A szabadság csak okos embereknek való. Buták kööuzt pokol.

Ment a jóemberkedés, hogy szegény, jó képességű gyerek mit tehet arról. Befizették a szülők (hozzám, így értik), hajszolja, megvették a tudást. De bezzeg aki jó képességű, de nem kapta meg a plusz órákat (ami nyilván járna! /tőlem…?/). Értsd: aki panaszkodik. Az nem boldogul!

Jól látod: az nem. Azért, mert nem érdekelte. A szülőt sem érdekelte. Vagy nem elég eszes.

Tűzoltás lett volna öt-tíz órám, ha a gyerek rég leszokott a gondolkodásról. Pár pont, talán.

És visszakérdeznék, ha már eliteznek, szegényjóképességűgyerekeznek. Miért is megy a harc? Mint mindig: a szűkös erőforrásoként. A magas színvonalú iskolák helyeiért. Oda kit kéne felvenni? Azt, aki nem figyelt, nem tette bele az agyét, nem érdekelte? Sajnálatból? És: ki adja át neki a helyét?

*

Olyan agyrohadásokat láttam! Hogy találnak haza? (by Cris)

Dorka nagymamája. Nyolcadikos matek.

Dorkának, az édesanyjának és a nagymamájának az életkora úgy aránylik egymáshoz, mint 2 : 9 : 14.
Tíz év múlva Dorka és a nagymamája életkorának az összege nyolc évvel lesz kevesebb, mint Dorka édesanyja akkori életkorának a kétszerese.

Hány éves most Dorka nagymamája?

Komolyan vitatták, hogy az akkori mikori. Hogy az lehet a múlt is. És akkor abszurd életkor az eredmény. Ezért kell a matekfeladatoknál is jól érteni magyarul.

Hány fék kell a rollerra? Hatodikos magyar.

Szöveg: a roller és bicikli szabályai, rendelkeznie kell két, független fékkel. Feladat, igaz-hamis állítás: “legalább egy fékkel rendelkeznie kell a járműnek”. A helyes megoldás: ez hamis, mert kettő kell. Mindenki, aki e világban jár, tudja, hogy egy nem elég, ez van a szövegben, és erre vonatkozik a kérdés. De ugye nem az volt a kérdés, hanem hogy kell-e legalább egy. Szükséges és elégséges fogalma, szemüvegek, autista apukák. Hallom ám! Nem minden matekos szemüveges! NE ÁLTALÁNOSÍTS! 😀 Lenézed azt, aki matekos! Nem, hanem nem ez volt a feladat. Ez magyar nyelv, nem a matekos “legalább”.

A kettő, az legalább egy, igaz rá! – mondják.

Félre kell tenni a matekot, az öntudatot, és felfogni a lényeget. Ha kimegy a forgalomba egy fékkel, esetleg a bankszámlája matekján érzi meg bírság formájában, miért fontos magyarul tudni.

Lásd még: kockás füzet. Tudjuk, nem azt jelenti. Úgy látszik, mégis azt jelenti, eddig mindenki kapott a boltban olyat, aki kért. Persze lehet pofát koptatni.

“Hét, két” – szintén nyolcadikos matek

“A mesterlegény hét hónap elteltével…” Ezt kétnek olvassa, kettővel számolt. Kérdés: jár-e a pont.

“hülye msh-törvények”

Teljes hülyeség az egész, bár ő nem is érti. (Mert a betűkhöz ragaszkodik, nem figyel, az érveimre sem.)

én marhára nem hallom, mikor ejtünk n helyett m-et vagy fordítva, amikor én jártam suliba csak a teljes hasonulást tanultuk, mégis tudok helyesen írni

Ja, akkor biztos a tananyaggal van baj (meséli, hogy ő fel is készített gyerekeket felvételire!). Nem ám veled.

a termèszettudomànyok törvènyszerűsègei nem mestersèges kreàciók, hanem megfigyelt valòs jelensègek szabàlyszerűsègeinek rendszerbe foglalt törvènyszerűsègei, melyek előrejelzèsère is alkalmasak. Ellentètben a msh. “törvènyekkel”, ahol annyi törtènt, hogy valaki nagyon unatkozott 🙂 A màssalhangzòk talàlkozàsaira egyetlen “törvèny” èrvènyes: ha kèt hangzò biològiai okokból nem ejthető tisztàn egymàs utàn normàl beszèd közben, ott a hangkèpző szervek feltalàljàk magukat. A nyelvtanhoz nulla köze van, a biológiàhoz annàl több. Ebből ìràsban jelöljük a -val, -vel, -va, -ve, -và, -vè ragok hasonulàsàt, mègpedig azèrt, mert csak. Règi ìràsos anyagok hiànyàban mèg az se jelenthető ki egyèrtelműen, hogy a különböző ragokat ès jeleket ejtettèk-e valaha “tisztàn” ( a -val, -vel stb. esetèben nyelvjàràsok őriztek meg ilyesmit) vagy a “hagyj” azòta “haggy”, amióta csak nagyarul beszèlünk. De most màr tènyleg lèptem, az “àltalànos műveltsèg” felkent pròfètàival nem tudok vitatkozni.

Nem lépett… A fenti fejtegetésre (mássalhangzók) a válaszom facebookposztként is kint van. Nem konfrontálódtam, a terület érdekességeiről írtam. A válasz lényege, hogy pont az írásban jelölt teljes hasonulás nem is hangzótörvény. Az az egyetelen, ami inkább alaktani, nyelvtörténeti változás.

Egyébként tényleg honnan tudjuk?

Hogy a házzal szóban -val/-vel rag van, ami hasonul? Hol a v? Hogy lesz belőle z?

Meg akarom mutatni, milyen vita lehetséges például, milyen az értelmes kérdés.

Nyilvánvalóan az a rag, analógiával vizsgáljuk: ajtóval, kutyával, és: vele. Amúgy ez megközelítés kérdése: mondhatnánk, hogy a fenti nem is hangzótörvény, hanem a -val/-vel és a -vá/-vé rag maga olyan, változó rag, amely átalakul a szótő utolsó mássalhangzójának megfelelőre, nincs és nem is volt ott v, de magánhangzó után v kezdetű marad. (V: hang, nem betű!) Ez is törvény, következetes, de inkább alaktani szabályosság. Más ragjaink nem változnak meg, talán mégis a hangzókkal, a v-vel van itt valami (ami szabállyal leírható, de nem hangzótörvény).

“Ebből ìràsban jelöljük a -val, -vel, -va, -ve, -và, -vè ragok hasonulàsàt, mègpedig azèrt, mert csak.” Ez nem igaz. Egyrészt, a süss, főzz, edd igékben is ez van, a j hasonul… vagy épp nem (szerintem nem, hanem ott más a felszólító mód jele). Másrészt, pont az “írásban jelölt teljes hasonulás” az egyetlen, ahol legfeljebb halovány nyelvtörténeti értelemben van hangzók egymásra hatása. Azért írjuk le, hogy süss, mert tényleg -ss-t ejtünk.

Mutatom. Vegyük az ésszel (ész+vel) szót! Vegyük a főzz szót! Az sz és v, a z és a j más helyzetekben nem viselkedik így, csak az említett toldalékokkal. Észveszejtő: itt is találkozik sz és v, de semmi hasonulás nincs. És a z sem hasonítja a j-t: szárazjég. (A magyar hangjelölő írás: egy hang, egy betű, minimális kivétellel). Az sz fonetikai-anatómiai értelemben nem hasonítja a v-t, legfeljebb részlegesen, zöngésség szerint (előre hatóan! /?/), vagy műszerrel mérhető ún. allofónok erejéig, de olyan hanggá biztos nem, amelyet külön betűvel jelölünk.

A v-vel és annak toldalékkezdő voltával lesz valami. Érdekes, hogy mindig a v-vel történik ez, de nem az összessel. (Sőt: ezzel és evvel is van, ez újabb kérdés, utóbbi esetben a rag első hangzója hasonítja a tő utolsó hangzóját.)

Mindvégig hangokról, kiejtett szavakról beszélünk.

Érv még: a -va/-ve, a határozói igenév képzőjének v-je sem “hasonul”.

A jelölt teljes hasonulás kakukktojás a hangzótörvények között, nem valódi hangzótörvény, nyelvtörténeti okai vannak, a szóelemek változnak meg. A jelöltsége tisztán helyesírási kérdés, tehát hogy leírjuk-e, amit ejtünk. Ami nem jelenti azt, hogy lebecsülendő, ezt is meg kell tanulni, csak más a logikája. Nem érv, hogy “emberek találták ki, tehát hülyeség”.

Ellentétben a jelöletlennel: anyja, bátyjuk, egyezség, az hangtani változás, valódi hasonulás.

Aztán, az öccse szó, ellentétben azzal, hogy bátyja, jelölt teljes hasonulás? Egyetlen ilyen? De: ácsa, kalapácsa. Miért ejtjük pont az öccsét két cs-vel? A szóalakban a jel -je (létezik ilyen: kertje), vagy -e (süvege)? Ha -e, akkor az ejtésben kettőződik az öccse esetén, és kiejtés alapján írjuk?

Valószínűleg. De nyitott vagyok más felfogásra is.

Anyja: ez hangzótörvény. Ez biztos.

Honnan tudjuk, hogy ott van -j? Analógiásan: kutyája.

De azt honnan tudjuk, hogy tőszavakban, például a konty, ponty szóban n van és nem ny?

Sehonnan nem tudjuk, itt a helyesírás döntött, ez még csak nem is szóelemzés, szerintem ny van benne. Valami nyelvtörténeti ok (mindig ezt mondjuk, ha nem tudjuk: mert így alakult).

Lehet és kell is értelmes kérdéseket feltenni tehát, de nem felvételigyalázási céllal, dühöngve, vagy pláne a hozzáértőbbeket leckéztetve, a bloggert rugdosva. Ennek, ami itt ment kommentekben napokig, semmi köze a kritikus gondolkodáshoz: az derült ki, hogy a provokatív asszony az egészet nem érti, elemi szinten sem. Ha pedig a gyereknek azt közvetíti, hogy “ennek semmi értelme, de magold be”, azzal árt, demoralizál, buta gőgre tanít. Meg kéne érteni. Nemhogy a tankönyvi szinten, de sokkal bonyolultabb kérdésekben, generatív grammatikában is ezerszer megvitatott álláspontok léteznek, ahogy a tanított részletek hasznosságát illetően is. Nem tanítunk olyasmit, aminek a művelt ember nyelvhasználatában, írásában semmi haszna. Lehet figyelni, kérdezni, gondolkodni, utánaolvasni is, túl az általános iskolai tankönyveken.

Meglep, hogy egy tárgyilagos témától (jó-e a mérés, értelmes-e a felsős leíró nyelvtan) ilyen szenvedély támad a kommentelőkben. Nyilván nem ettől. Okoskodási kényszer, könnyű izgalom, nekifeszülni valakinek tét nélkül, okosságot fitogtatni, értelmiségi közeggel eldicsekedni… mindez remek időtöltés. Még az az érthetőbb, aki csalódott a gyerek pontszáma miatt, de nem tudom komolyan venni, ha nincsen benne semmi belátás, csak támad. Ezeknek az erőszakos okoskodóknak meg semmi közük az egészhez, se elmélethez, se gyakorlathoz, felvételihez, magyar nyelvtanhoz. Eljátsszák, hogy értenek hozzá, óriási önérzettel (ahogy a tiszás uszítók). Valamit reflexesen szidni, az maga a világjobbítás! Kiosztanak, felháborodnak, de ha ennek megfelelően védem meg az álláspontomat, hiszen szinte kínos, mennyire van igazam, akkor “nem bírom a halovány ellenvéleményt sem”, és nyomban mimózák lesznek. Álnév is, ismerős stílussal… És: nem ért hozzá, nem lát közelről közoktatást, de akad, amire rá tudja mondani, hogy szar, tehát az egész szar. Aki nem a mindenszarizmusról ír mondatözönt, hanem konkrétan elmagyarázza, mit tudom én, időmérték és ütemhangsúly, részleges és teljes hasonulás, jel és rag különbségét, az belenyugszik, gyáva, elitista, ráfeszült egy ,lényegtelen területre, gyereknyúzó, a közelükbe nem szabadna engedni…

És közben a rengeteg szülő, aki megkeres, és én segítek. Ingyen. Kitapostunk összesen vagy harminc pontot!

Itt is írom: minden közoktatásbeli műveltség a tudományok bevezető szintje. Aki ezt nem fogja fel, és “minek a hexameter, én utálom”, az antiintellektuális és hozzá önhitt. Lehet, van ennél jobb, mint ami van, sőt, biztos. Én ezt nem korholom, legalábbis van más dolgom. A végzettségemmel sem, főleg, mert irányát, alapjait tekintve nem hülyeség, ez a strukturalista szinkrón nyelvtan maga. Rengeteg gyerek nyelvhasználatát, képességeit figyeltem meg az évek alatt, nem a levegőbe beszélek. Mégis inkább figyelek reformerkedés, panaszkodás helyett. Nem elméletieskedni kell, hanem dolgozni.

*

És még:

Neki hét diplomája van, ezzel és az estigimis érettségijével vigasztalgat egy kudarcos felvételizőt. Ennyi mindent képes az elme rágás nélkül kiköpni, örökre elfelejteni:

Az a benyomásunk támadhat, hogy fél diploma is elég lett volna, ha bejut valamirevaló helyre (BME, SOTE, Corvinus, ELTE…), és épp azért halmozta, mert nem. Na de biztos volt kolesz, fűtés, bulik, csaja pedig nem. Alapképzést és mestert külön diplomának számítani, az is szép!

Másik, 120 (!) komment szerzője jelenleg (de ez olyan, mint az infláció 1946-ban, mire leírom a mondatot, már rég nem annyi):

Én meg 3 félév kvantumkémiára (is) jártam, csináltam is, mégsem hiszem azt, hogy ez annyira fontos, hogy tanítani kelljen és rágörcsölve számon kérni.

Írja ezt egy tanításról, felvételiről, nyelvtanról szóló poszt alá egy magyartanárnak. Juj! Sárgulok! De mire mentél vele? És: kit érdekel? Vagy ez a leghülyébb hobbi versenye? Én például. gyöngyöt fűztem életem egyik zsákutcájában.

(gondolom, világos, ki a szerző, épp mániás fázisában, egy hete nyomja, éjjel is, egyre vadabb)

Itt van a lényeg:

https://oriblog.blog.hu/2014/12/15/papirom_van_rola_1_a_kizsakmanyolasert_esedezo_onbizalomhiany

elitbe vágyó

soha nem lesz elit

(ti. én) (ugyanaz írta, mint az előzőt!)

az ELTE nem elit egyetem

Nem ez volt a téma, hanem elit gimik, ahova be akarnak jutni sokan (én nem ilyenbe jártam, hanem kísérletibe, és egyik gyerekem se járt ilyenbe), illetve az ország legjobb bölcsészkaráról írtam, amely sosem volt második legjobb sem, mertem állítani, hogy onnan ered a közoktatás nyelvtani anyaga, szemlélet, terminológia, taxonómia – nem véletlenül. De az elit szó a pitbull esete lett a csonttal)

azért vagyok magántanár, mert az elitbe vágyom, de az csak szolga!

Ez azért ragyogó, közben megy a baloldaliság, szegény gyerekek, esélyegyenlőség fedőszöveg.

Ha bárkit vigasztal, szívesen elmondom csóró tanár vagyok. harmincéves cuccaimat hordom. Nincs lakásom, kocsim, nyaralóm. Nem keresek jól. A baj, a bűnöm: hogy ők gyanítják, hogy ez nem igaz. Pedig de.

igazságtalan, hogy akinek a szülő kifizeti nálam a magánóráját, az előnyben van!

Itt konkrétan keményen tanuló, eszes gyerekeket inszinuál a lelketlenje. De bezzeg aki nem tanul semmit, rosszul lesz a részleges hasonulástól, a szülő se törődik vele, álló nap tiktokozik! Neki való az E5!

Kitört a lázadás: kiderült, nem ismerik, nem értik. Pedig ötödikes anyag, 3-4 órában, témazáróval együtt, szuper jegyeket kap a derékhad is.

kisnyelvész, kisbölcsész! elit! mire jó!

Jujuj! “Kisbölcsész!” Az baj! Ha te nem érted, akkor az káros—

de nem is elit! csak wannabe!

ezzel a szóval írta…

Az ELTE nem elit! (rangsor, pontszámok)

Na, jó elit, de te nem, csak oda vágyol, te középszer vagy, ahhoz is kevés, hogy taníts, könyveid sincsenek…

És majdnem azonnal utána:

De most megyek olvasni egy kis szépirodalmat. Valódit, Vavyan Fable, kétlem, hogy ismernéd.

Én a nemzet napszámosa vagyok. Nincs lakásom, nincs kocsim. Végzem a dolgom, szenvedéllyel. Mosolygok azokon, akik szerint ez be van oszva, mint a színezőben, más az elit, ott vonal, alatta a nemeit… Ki agyal ezen? Kit érdekel ez?

Igazat kell mondani.

Okosnak lenni, bár az adottság.

Nincs más törvény.

Nem tudom, mi az elit. Csodálatot vált ki belőlem a kiválóság, és undort a görcs.

*

Én írom: hogy mire jó bármiféle rendszert (algebrától csillagászaton át) belépő szinten megismertetni kiskamaszokkal? A szakszavakat, logikát, összefüggéseket? Egy: általános (nagyon alap) műveltség, nem nehéz (kicsit szégyen is nem tudni ezeket). Kettő: ez elmedrill, hogy más rendszereket is értsen később, forogjanak a fogaskerekek, tanuljon meg gondolkodni. Elmélet-gyakorlat, alkalmazás, mi a logika benne, analógia, összefüggésteremtés… gyakoroltat a későbbi hivatásra, jelzi, ki lesz tehetséges vegyész, matematikus, történelemtudós.

Azért is, mert később soha többet nem találkozik ezekkel. a másik oldalról ez azt jelenti, hogy nem használja az életben.

A legtöbben csak általánosban olvasnak, és soha többet. És akkor annyit se?

A legtöbben csak általánosban hallanak a mássalhangzókról vagy a toldalékokról. Akkor se halljanak?

Kicsit ciki ennek az állításomnak a banalitása, de az értetlenségére azon a szinten felelek

A 125-ös kommentelő borzasztó okosnak hiszi magát, ez az ő gotcha pillanata:

…ezeknek a megmorgott szabályoknak, vagy hívjuk felőlem tudásrendszernek az elmélyült ismerete nem fog több gondolatot eredményezni és még csak jobb fogalmazást sem. De ha tudsz erre bármilyen tudományos igényű vizsgálatot, az érdekelne. Mert jó lenne látni, hogy ha egy csapat gyereket ezeknek a túlhangsúlyozása nélkül tanítanak, akkor ők általában rosszabbul fognak teljesíteni (kevesebb gondolat) és kevésbé jól fognak fogalmazni, vagy ez csak egy nagyon magabiztos, de alaptalan bemondás.

Itt már cseveg: Ha tudsz… eljátssza, hogy mi jóban vagyunk, ez egy interakció, nem dúlni jött. Én keresgéljek neki, pedig őt érdekli! Én, akit fúr, gyűlöl. Tovább dühödik a válaszomtól, miszerint gondolatokat nem lehet megszámolni, megmérni, nem lehet tudni, eleve volt okos a gyerek, azért értette a mássalhangzókat is, vagy fordítva, továbbá nem lehet kiiktatni a többi változót, a kutatás nem abszolútum és nem helyettesíti a józan észt.

És még:

Örömmel várom annak a kommentjét hasonulás-témában, aki tanult effélét, esetleg jobban emlékszik, olvas szakirodalmat, van tudomása e tárgyban vitákról!