Ez a jó, kultikus sporteszközöm, 2014 őszén vettem, úgyhogy ünneplünk. A múlt héten is használtam.

Ilyen volt, még évekkel később is. Kicsit odavan.

Jaj, kihagytam: ez a jó. Műveli kertjét.

Ez a legjobb. Senki nem veheti el tőlem, hogy lefutottam a maratont, és az elsőt Norvégiában, fehér éjszakában, és a családom is ott volt. Köszönet Reninek, aki említette, hogy ez a nagy célja, és együtt futhattunk! (Ő igazi időt. Én végig futottam, de az utolsó harmadon már nagyon lassan, a fjordparton szélben, esőben.)

Ez, mit mondjak, nem rossz.

Ez is jó. Fehér diétán vagyok (NÉGYSAJTOS GNOCCHI, CARBONARA, NYERS KARALÁBÉ, BANÁN, CITROMFAGYLALT, HARCSAFILÉ), mert gyönyörű lett a fogam (ez egy lábjegyzet-jó:)

…és az itthoni kedvencem ez a gyönyörű termény. Gőzben, csakis.

És aztán: hő, sajt, besamel és még tejszín.

Ez igen jó. Pedig csak úgy kísérletezett.

Ez is jó. Szegény hajvégeim, a szőkítés nem volt jó ötlet, és még filmszereptől is estem el miatta. De ez jó.

Jó: kézírásmánia régen és most.

Chabon (és Carver és Auster, és, képzeljétek: Stephen King!) nagyon jó.

Ez is jó, de most nem annyira, de a sima jó is jó, nem csak a ragyogóan jó.

A körtésrágógumi-illat is jó, amiről a regényigényben írtam. Van egy másik, még jobb, de az titkos, nagyon extra.

Nézzétek, milyen GYÖNYÖRŰ, TELT fülcimpám van.

És még ez is jó.

Ez főleg jó.

Minden jó. Futok, megyünk színházba, új filmek jönnek, és a leányommal reprezentálunk együtt (szépenfel-öltözik).