Ez egy 2022-es poszt aktualizált változata, világosabbá és naprakésszé tettem 2025-ben. Hosszú. Nem várom el, hogy ez mindenkit érdekeljen, de kérlek, ne élj a tudatlanságra való hivatkozással: “nem ismerem, nem olvastam, de (sőt: ezért) elítélem”.

Ellenem zajlott egy büntetőper négy éven át, 2020 nyarától, amelyet a jogász végzettségű* feljelentő kétségbeesetten, megszállottan, a beadványain száz órákat ülve, azokat toldozgatva panaszt téve, fellebbezve hajtott. Végül minden alól felmentettek másodfokon, fellebbezés nem volt. Erre mondom, hogy papírom van róla, hogy nem bűncselekmény, amit csinálok, és hogy a viszonvádhoz is sokat kell hazudni. Mindent bevetett a feljelentő.

* igaz, Pázmány

A BÜNTETŐÜGY ÉS A FELJELENTŐ: EGY SÉRTETT EX

Ki a feljelentő? Az a férfi, aki a blogokon látott meg, és 2014-ben élete szerelmének nevezett. Háromgyerekes, 1970-es születésű, nős olvasó-rajongóm ő, aki az írásaim és a személyiségem miatt belém szeretett, és kedvet kapott, hogy ő is íróként valósítsa meg magát. Kommentelt, privát e-maileket írt, majd találkozót kért, a házasságáról panaszkodott… öt héttel az első csók után hozzám akart költözni. Én kértem, várjon, mert bár erősen egymásra kattantunk, kamaszosan, és őszintén szerettem, de a zűrjeit nem tudtam volna lelkileg és anyagilag vállalni. Később a felesége nyomására és szégyenében ellenem fordult, a neten szervezkedett, hogy lejárasson, alantas hazugságokat terjesztett az intim dolgaimról. Mindenki, aki a pletykálkodásban részt vett, neki netes ismerőse, nekem pedig olvasóm vagy figyelgetőm, nincsenek való életből származó kapcsolatok. Rengeteg álneves e-mailt kaptam az évek alatt, aljas, gonosz vájkálást (lejjebb mutatok párat).

A vád: zaklatás. Valójában engem zaklattak (büntetőjogi értelemben). Falkában, több tucatnyian, évekig. És én hallgattam évekig. Aztán 2020-tól megvédtem magam.

Ezek mindig csak együtt erősek. És úgy se. Én soha nem toboroztam.

Tantörténet arról, hogy mit tesz azok pszichéjével a csoportdinamika, akik nem képesek elszakadni a netezéstől, és élet, barátok híján idegenekkel vegyülnek, kifigyelgetett célpontokkal csatáznak, miközben nincsen értelmes, fontos gondolatuk, semmilyen teljesítményük, csak személyeskedés, alázás. Ami Tamás mutat: ő csak békében akar élni, nem törődik a bloggal, őt egy megszállott, zavarodott nő üldözi! Ez a DARVO.

2014 novembere, a szakításunk óta nem sikerült lenyugodnia, leszakadni a bogomról, sorra indítja ellenem a pereket.

Ha valaha szeretted, ha nem volt félszívű az érzelem, akkor az élményt megőrzöd, gazdagszol tőle, akkor is, ha később csalódsz. És úgy nem is fáj annyira. Once loved, always loved. A te szerelmed ő: ha megtagadod, magadat tagadod meg. Akit szerettünk, azt nem bántjuk. Hallod?

Ezt tagadta ő meg: felbontotta a szerződést. És az ilyen soraim fájtak neki.

A fő panasza, hogy szerinte én őt emlegetem. Szerinte ez őt ábrázolja. Azaz: 1. figyeli a blogot, 2. felismerte magát.

Minden volt. Kihallgatásból vagy nyolc. Rabosítottak, vádlottnak neveztek, a vádlottak padján ültem, tényként olvastak a fejemre hazugságokat, sértettnek titulálták a feljelentőt. Beidézték a feleségét (ez számára volt kínos, mert az asszony nem tudott semmiről. Úgy kezelte, mint egy kutyát). Turkáltak az EESZT-mben, elmebeteg vagyok-e: meg is találták, hogy a lábkörmömre írtak fel gyógykrémet a maratonon után és harminc negatív COVID tesztem is volt. Igazságügyi elmeorvosi vizsgálatra köteleztek előállítás terhe mellett, amelyet megtrollkodtam, de persze ők nem tévedhetnek, az úgy van, bármit is válaszol a teszteken az alany :D. Ezt utóbb, a bíróságon mondták a “szakemberek”. Iszonyatos pénzeket tesznek el. Azóta vetem meg őket.

Négy éven át, 2020 nyarától zajlott az eljárás, amelyet a jogász végzettségű* feljelentő kétségbeesetten, megszállottan, drukkerekkel és pletykaéhes netes barátaival a háta mögött, a beadványain száz órákat ülve, azokat toldozgatva panaszt téve, fellebbezve hajtott. A fő panasza, hogy szerinte én a blogon róla írtam, őt emlegetem, őt rajzoltam le. Szerinte ezek őt ábrázolják ÉS ez bűncselekmény. Azaz: 1. éhesen figyelte a blogot, 2. felismerte magát.

Ez a rajzom a fórumos közösség viselkedését jellemzi.

Ez is mekkora önimádó csúsztatás, hogy minden róla szól! Sértődötten, terjengősen ír a rajzokról, amelyeket feszülten figyel, magát ismeri fel rajtuk, és ezt igyekszik jogsértésként beállítani. Ha nem tartaná annak, nem említené. A bírónak mint óvó néninek árulkodik, máskor ő maga a bíró: “nem tartom megalapozottnak”. Én semmit nem állítottam, nem pereltem őt, csak a bíró kérésére mutattam be az előzményeket és a dinamika valódi irányát.

Több száz rajzom van. Rajzolni nem tilos, nem alapoz meg semmilyen pert, ahogy írja is. Nekem ez volt a válaszom a zaklatásra.

A sértettsége érvényesülését megkönnyítette, hogy évekig volt fővárosi rendőrségi munkatárs, azóta pedig a miniszterelnöki hivatalba sikerült bejutnia. Itt a másik megszállott gyűlölködővel együtt próbálnak ellenem jogilag fellépni, aki ezt szűrőzve és parvenüsködve fontos munkalátogatásként posztolta:

Számos hazugsággal és végtelen aprólékossággal a feljelentő kikínlódott egy elsőfokú ítéletet 2023 őszén: egy év próbára bocsátás, bűnös.

Én erre egy fillért nem költöttem, nem fizettem ügyvédet. Később kirendeltek egyet (nem kértem, de lett).

A feljelentő már az elsőfokú beadványaiban elismerte, hogy Vézna Pít álnéven rendszeresen kommentel az ellenem összeverődött feministatopik indexfórum-közösségben, és “jogi purparlét” folytat a bírósági eseményeket, a kiforgatott szavaimat felhasználva. Napi rendszerességgel tudósított vadidegeneknek nyilvánosan, hogy megalázzon, lejárasson és e csoportban szerepeljen, őt csodálják, boostolja az önképét (a családja nem tartja sokra). Erről a csoportról itt írtam. Évek óta a sarkamban vannak.

A feljelentő hazug állításait, hogy 1. nekem el kéne kobozni és lefoglalni a laptopom, 2. távoltartási végzést alapoz meg, amit ő átélt (105 kilós, 180 centis férfi!), 3. (ezek csak a legviccesebbek) már elsőfokon is kihúzta a vádiratból az ügyész, és a bíró is rövidített (nem 2., hanem 1., enyhébb paragrafus), egyébként nemigen szimpatizált velem.

De sok mindent nem vettek észre ekkor. Azt csak a másodfok.

2024. április 30-án minden vád alól felmentettek, nem vagyok a 222/1. pont, a legenyhébb (sértődős) értelemben sem zaklató. A hazugságok, iratellenes részek, hatálytalan beadványok kiszórása után a vádban maradvány-tényállást sem talált a törvényszék. Hazugság és elemi jogi tévedés: nem zaklatás az, hogy valakinek az apja kap levelet, azért csak az apa tehet feljelentést, de nem tett. Nem bűncselekmény bármilyen borítékot használni, de a feljelentő még az ELTE-nek, mi több: a fiam irodalomtörténész apjának közvetlen kollégájának, utódjának is írt erről panaszkodva-mószerolva, és ő is lepattintotta.) Az ítélet 2024. június 15-én lett jogerős, nem volt fellebbezés. Köszönöm a védőm munkáját és a tanúk megjelenését!

Mindez nem történhetett volna meg, a történet nem eszkalálódik ilyen abszurddá, ha a feljelentő egyenes, ha nem titkolózik, nem mutatja másik arcát a neten, mint azoknak a családtagjainak, akiktől félt. Én mindenkinek ugyanazt mutatom, bárkinek elmondok mindent. (Amit nem, azt senkinek.)

Rugóznak, hogy miért töltőtollal írok levelet. Ezek nem hivatalosak, de azokat is szoktam papírra írni. Mert én nem vagyok analfabéta, azért.

KIK VETTEK MÉG EBBEN RÉSZT, HOGYAN KAPCSOLÓDIK EZ SZENTESI ÉVÁHOZ ÉS MÉRŐ VERÁHOZ?

A feljelentő tehát a 2014-es szerelmem, aki élete szerelmének nevezett. Egyik beadványának részletéből, amelynek torzított a körítése (DARVO-átforgatás), látható, hogy tényleg összeszövetkeztek, szó nincs paranoiáról. Idegen, egymást sem feltétlenül ismerő, neten figyelgető, rám neheztelő embereket megkeresték, hogy engem lejárassanak. Évekig pletykáltak együtt, ahelyett, hogy a megbánt, szégyellt kapcsolatról hallgatott volna. Azt várta, én fogok majd hallgatni, nem szólok vissza. Általuk meg a fórumos közösség által érezte magát erősnek:

A férfi, aki testi adottságokat említ, kisebbségi érzésekkel küzd ebben is, nemcsak társadalmilag, kulturálisan. Minden indulata ebből fakad. Én csak szívvel, repesve, tisztelettel meséltem róla bármit bárkinek.

Aztán tudtam hamis vád miatt indítani én is eljárást.

*

A BLOGOMRÓL HAZUDNAK

A csakazolvassa blog 2012 áprilisa közöl elemző írásokat női témákról: személyes beszámolókat, irodalmi igényű írásokat, magyartanári anyagokat, közéleti véleményeket, havonta 8-40 posztot. Hamar ismertté vált, rengeteg kommentje lett:

…nőszervezetek díjazták, interjúztak velem. Ugyanaz, amiben most, tíz évvel később Murinai Angéla tetszeleg. A siker felemás reakciókat keltett, pedig nekem az önkifejezésen, a minőségi szövegen és némi műveltségterjesztésen kívül soha nem volt más szándékom. Rosszindulat a blog első három évében kizárólag sértett, basáskodó vagy szexuálisan frusztrált férfiaktól (férfijogi, apasági aktivistáktól, antifeministáktól, incelektől) érkezett.

Három, egyedül nevelt gyerekem és sok más elfoglaltságom van: tanítás, sport, művelődés, ügyintézés, fordítás/lektorálás/cikkírás, kreatív munkák). A szövegek hátterében a személyes életem, számos film, kiállítás, koncert, színház áll. Fő munkaidőben blogolok, illetve gyűjtök hozzá élményt. Nyilván felmerül a kérdés, hogy miből élek. Néhány nagylelkű mecénásom van, akik hisznek a tehetségemben; biztosítottsága státuszom szerint évekig voltam főállású anya, egyébként özvegyi nyugdíjas. Egy-egy hobbimat leszámítva extrém szerényen élek, gyalog, busszal, biciklivel jártam a gyerekeim kiskorában is. És rengeteget dolgozom. Nem mintha ezt bárkinek meg kellene magyaráznom.

Az utóbbi években tényleg csak az maradt itt, akiket a témáim és attitűdöm, a csakazolvassa-fíling érdekel. Ez megkönnyebbülés volt, mert aki nem értette, rengeteget szült a kommentekben. A kattintások jelentős része ekkor már terhelő “bizonyítékok” után turkáló ellenségeskedőktől származott, és a jogi eljárások, pénzkövetelés, lejárató, megsemmisítő célú perek mellett aljas üzenetek, e-mailek százait kaptam a szabad véleményem kifejezése, a kinézetem és az életstílusom (sport!) miatt, szélsőségesen hazug, csúszató, sértődött, agresszív, hatalmaskodó állításokkal és a valódi dinamikát megfordító jelleggel.

2014-ben a szenvedélyes, bensőséges, naiv szerelmi kapcsolatom indította el ezt a dinamikát, addig mint háromgyerekes, írással próbálkozó, nőket megerősítő bloggert sztárolyam. Az intenzív sport (2014 ősze) és a kövérség normalizálásának kritikája után iszonyatos gyűlölet áradt felém.

“Nem tolsz rám értelmetlen, hazug, felesleges elvárásokat.”

A szerelmet a férfi nyíltan vállalta, csak később tagadta le (meg.) Kézen fogva járt velem a hónapokig, nyilvános helyeken csókolózott, részt vett a blogszületésnapon és más eseményeken mint partner. A feleségének rólam már 2014 áprilisának végén beszámolt, mert el akarta hagyni. Ebben én fékeztem, mert egy külön romantikus vacsorára sem tellett neki. Én pedig semmit nem tudtam arról, milyen cirkuszok vannak már nyáron, hogyan keretezi át a történetet, tolja át a felelősséget rám.

Kamaszos, erősen érzelmi, levelezős szerelem volt ez, kevésbé szexuális jellegű (a szexnek nem volt fontos szerepe, csak a vágynak). Egyik utolsó e-mailjében, 2014 őszén a férfi nyomatékosan arra kért, hogy maradjunk távoli, diszkrét, de bensőséges kapcsolatban, írjunk néha egymásnak, figyeljük-kísérjük fájdalmas szeretettel a másikat. Várjuk ki, hogy ő “egyszer majd fordít az életén” (azaz: meghal a felesége, sajnos, ezt is leírta, hogy “te is özvegy vagy”, “de erre nem szabad gondolni”), illetve a szülei. Az életét őszintétlennek, céltalannak, függésen alapulónak és boldogtalannak tartotta:

Miért teszem most ide ezeket? Mert ez az ember akarta tönkretenni az életemet, aki tőlem csak támogatást, megértést, nagyvonalú gesztusokat kapott; soha nem szóltam bele a dolgaiba, nem veszekedtem vele, nem kértem semmit. Csak azt, hogy a felesége hajszínét, keresztnevét se árulja el nekem. Ő mégis ellenem fordult, amikor a felesége annyira kanhosszát járatott vele, és amikor rájött, hogy maradnia kell a lábvízben, az őt utáló gyerekeivel, barátok és célok nélkül, az apja uralma alatt, és titokban sem valósul meg mint író. Az én sikeremet, szabad életmódomat, kulturális életemet akarta magának, aki negyven éve olvasok, művelődöm és tizen+ éve írtam szenvedélyesen. E frusztrációi miatt rúgta fel az alapvetést, hogy akit szeretünk, azt mindig szeretjük, szépen őrizzük.

Ilyen az, aki sunyi. nem arra kér, hogy ne írjak, hanem fél, hogy meglátnak.

A felesége kínozta, és ő jellemgyengeségből tett meg engem bűnbaknak. A rengeteg, szenvedélyes “nem tehetem” állításból világosan felsejlettek a vágyai (bennem nem volt ilyen, másba voltam szerelmes, akivel most is élek). Fokozatosan távolodtunk, nem volt veszekedés, mert a felesége súlyos beteg lett, és botrányt okozott a diagnózis után is folytatott kapcsolat. Együtt pszichológiai tanácsadáson is jártunk háromszor 2014 nyarán, az ő szándéka a pszichológus nyomatékos kérdésére az új, közös élet volt még akkor is.

Két vasat tartott a tűzben, kerülte a konfliktust, kaméleonalkat. Én egyenes vagyok, szerintem szerelmet őszintén kell folytatni és szépen lezárni. Soha nem voltam sem agresszív, sem erotikus, sem szemrehányó, sem nyaggató és nem mentem a közelébe. A kérése jegyében írtam 2015-17-ben neki pár e-mailt “ne válaszolj, nem kell” zárlattal, csakis kedveset, fájdalmasat, az elképzelt, de lehetetlen boldogságról, és volt egy kétszemélyes, titkos blogunk is, ahová külön be kellett lépni, nézni, hogy írt-e a másik.

Ő viszont állandóan figyelte a blogot, és nem tudta feldolgozni a történetet, sem az életét rendbe hozni, a tartalmaimat muníciónak használta már 2015-től, többekkel rosszindulatúan gyűjtögetett, a blog erre kapható olvasóival egymást hergelték, “megint téged emleget”, “miket ír az a nő” stb. Ilyeneket írtam. Évekkel később már ilyet. Mert rá kellett jönnöm, hogy elárult. Százával érkeztek a blog e-mail címére a gonoszul vájkáló, hatalmaskodó, feltételezgető, ízléstelen e-mailek, ezek túlnyomó részét meg sem nyitottam. Közben a saját felesége betegségéről ő szókimondó, a csakazolvassára utaló (“ezisgyógyítsa” című) blogot írt. (Azóta zárta a blogot, de archívumban olvasható: https://web.archive.org/web/20160128235622/https://rakgyogyitok.wordpress.com/ )

A hivatalos orvoslás tanait és tilalmait szajkózó, rögeszmésnek tűnő szerző gúnyosan kikezdi a ketogén diétát is. Az egyik “novellában” pedig a férj azon dohog, hogy a felesége sebezhetetlennek hitte magát, folyton edzett, most meg jól meghal rákban (ezt szinte elégedetten írja). Nem véletlenül tüntette el: arrogáns, fontoskodó szövegek, a blogomat ügyetlenül imitálják. Én úgy szereztem a blogjáról tudomást, hogy Blaci nevű kommentelő ide belinkelte (gyanútlanul). A szerepjátszó, magát megtámadottnak érző férfiben pusztító indulat van azóta is, és ez (vagy ennek az oka) tönkretette a korábban megismert személyiségét.

Azt állítja, hogy 2015-től folyamatosan zaklattam őt és a családját. A valóság ezzel szemben: nem zaklattam; nem hívtam, nem kerestem, nem kértem semmit, a családjával nem érintkeztem 2020-ig, amikor ő már több éve ócsárolt. Azóta csak egy-egy levelet írtam, épp a megvadultan áskálódó férfi leállítása érdekében, mert tőlük fél. Az e-mail címek letilthatók, de a férfi csak jóhiszemű, fájdalmas vagy csevegő e-maileket kapott. Nem írtam jogsértő módon, nem beszéltem róla rosszindulatúan. Semmi olyasmi nem történt, ami fenyegetésnek számít, vagy hatással lett volna a magánéletére (a saját elhallgatásai, hazugságai voltak rá hatással). Aztán eljött a lófasz vége.

AZ IPARI MÉRETŰ ZAKLATÁS ELLENEM

A rosszindulatú fecsegések részleteit ismeretlenek, álneves régi törzsolvasók kárörvendően küldték el nekem, hogy kigúnyoljanak, lerombolják az igazamat (gaslighting) és fájdalmat okozzanak. A képernyőfelvételeken látható a férfi neve, profilképe, ezzel a profiljával korábban én is váltottam üzenetet. Ez a férfi retteg az igazságtól, ötszáz sírósan drámai, szerelmes e-mail után: megelőzésképp jelenti ki, hogy amit esetleg mondanék, az nem igaz (például hogy hozzám akart költözni vagy szidta a feleségét), az a biztos, ha nem is jönnek a közelembe. (Én nem taglaltam senkivel a történetet, még ha kérdeztek se.) Több e-mailjét zárta “a te szexi ügyvéded” aláírással, egy fórumon is jogi segítőmként írt arról, amikor megvertek a fogaskerekűn.

A jogi eljárások, minden beadványa bosszúszagú, lejárató, öntetszelgő, kukacoskodó, hazug (tagadja a meztelencsigás-halált kívánó-testgyalázó üzenetek szerzőségét!). Több száz munkaórát töltött a beadványokkal, lementegetéssel, jelentős költségei is voltak. Feljelentésében távoltartást kér (!), magára vonatkoztat és átértelmez irreleváns mondatokat a blogról. Kéri a kényszerítés tényállásának (Btk. 195.) megállapítását is, mert a blogger jelezte, hogy az ocsmány hadjáratnak nem lesz jó vége. A feljelentő mint saját zaklatását értelmezi a feleségnek és az apának írt figyelmeztetést.

Egy szép napon Lelkes Villő (aki 2014 nyaráig, amikor is kitettem innen, hasonlóan intenzív, barátkozó olvasóm, ezer /!/ komment volt szerzője itt, rajongó attitűddel) közös edzős képet tett ki a facebookra: egészen véletlenül ment konditerembe pont akkor, amikor nekem kockahasam volt, és szintén vakvéletlen, hogy ezzel a férfival. És persze az is ártatlan, hogy erről nyilvános, nevet is említő posztot rakott ki. Nekem külön is elküldték:

További gyalázkodások ebből az időből, sunyi álneveken. Százával jöttek a levelek, ez csak töredék. Ezekben a blogos szövegeimre reagálnak. Nekem nincs jogom a magánélethez, meg vagyok figyelve. Szentesi Éva! EZ A ZAKLATÁS.

Özönszerűen, vihogva-gyűlölködve, hazudozva, határt nem ismerve. Nem bosszúból, mert én semmit tőlük nem akartam eredetileg, nem kerestem társaságot, nem akartam semmilyen képet kialakítani, csak a saját íróságomat és igazságomat, méltóságomat, női tartásomat képviseltem. (Mérő Vera rendkívül érzékeny erre a lúgos áldozat védelmében, de most egy ilyen bandával vegyül és annak fő aktorával, aki egyébként… neonáci.)

Lelkes Villőt senki nem zaklatta: ő is, az ex is megirigyelték a megtámadottság pózát, a jelentőségérzetet, nem voltak való életből barátaik, ezért kezdtek közösen a netes hajszába. Figyelemre méltó a kivetítés:

MIT TESZEK ÉN?

Megvetem ezeket az embereket, megírom az igazat, és továbbra is szabadon véleményezem a nyilvánosság jelenségeit, jogom van életem eseményeit is felhasználni, rajzolhatok, magam értelmezhetem a történeteimet. Adott esetben feljenlentést teszek, a töredékét annak, amit tehetnék. A céljuk az, hogy teljesen tönkretegyék az életemet.

A blog nem némul el, nem törlöm, és nem fogom kényszer, fenyegetés hatására mások érdekeit, játszmáit szolgálni. A szándékaimtól eltérő, a blog lényegéhez méltatlan irányba sem fogok változni.

A blog hitelességét, erejét az íráskészségem, a szövegek színvonala mellett a független, szuverén pozícióm adja. Érthető, hogy egyesek érdekeit (hiúságát, önértelmezését) sérti (pl. vegánokét, lustaságból autózókét, betegséggel takarózó agresszorokét, társkeresőzőkét), de ez az ő problémájuk. Nincsenek véleménytől védett csoportok a nyiulvánosságban, főleg ha képmutatóan játsszák az áldozatot. És nem kell itt lenni, ha nem tetszik. Én nem panaszkodom, nem lobogtatok sérelmet, hanem állok elébe az írói módszeremmel: irodalommá és érveléssé, kiállássá emelek eseményeket. Ilyen a már említett kertvárosi apuka című írás.

2021. január elsejével a blogot tagoknak, azaz transzparens jelentkezőknek írom. Az üzemeltetést, a blogkarbantartást és a jogi felelősséget egy profira ruháztam át. Őt lehet perelni. Vannak nyilvános írások, de ezeket is azoknak szánom, akik értik a szellemiséget. A régi posztok is olvashatók.

A FÓRUM: A FERTŐZÉS FÉSZKE

Az Index fórumon sok éve zajlik a hajsza: a felhasználók kipécéznek egy nyilvános szereplőt vagy topiktársat. Az egyik, most 65 éves nő (macstappancsok éke, pamacska a migránsmacska nickneveken) 2011 körül addig hergelt, fenyegetett egy férfit és annak barátnőjét, amíg az felkereste a lakásán és ököllel torolta meg az uszítást (lásd linket). Innentől S. M. keményfiúkkal nem, csak nőkkel gonoszkodott. A fórum moderátoraként teljhatalma volt és kétévente új áldozatot keresett. 2019-től neki és a behódoló vagy vele rivalizáló topiktagoknak (lásd lent) a csakazolvassa lett a fő célpontja a fórum Feminista topikjában. A nő megjelent egy életmód-előadásomon, és odajött hozzám, megismersz? Aztán erről locsogott a topikban, és provokatívan, egyben szánalmasan (egy anyóka) flörtölt az exemmel. Eljött két bírósági tárgyalásra is. Nagyon para.

(Azóta eltűnt, törölte még a nickjét is.)

A férfi és Murinai Angéla (Gumiszoba) e légkörben kezdtek a fórumosokkal összefogva agresszív lejáratásba ellenem. Ez nem netes vita, hanem egyirányú, csőcselékjellegű, uszító, becstelen támadás egyetlen, transzparens, valóban alkotó, a maga nevében író, konfliktusait privátban lebonyolító személlyel szemben, aki mindig is egyedül és saját nevén volt jelen, és aki olvasóit rendszeresen kéri is, hogy ne álljanak táborba, maradjanak ki ebből, ne is látszódjanak.

Miközben az ex Angélával (stb.) szervezkedik, pletykál és uszít, sértett ártatlant játszik, pereket indít, zsarol és mindent magára vonatkoztat, arról fantáziál, hogy én figyelem meg őt:

SZENTESI 1.

A csakazolvassa jelenlegi olvasóinál is próbálkozik Angéla, figyel minden interakciót, és egyesével írogat nekik. Bő tucat olvasóm jelezte, hogy Angéla toborozza őket a bullyinghoz.

2020 májusában “neheztelő, csalódott, a bloggert kiismerő” régi olvasók megérezték, hogy a közhangulat mellettük áll. Szentesi Éva – más nívójú, témájú, üzleties – tevékenységét többször bíráltam, emiatt és Murinai Angéla sugalmazására a sértett és önsajnálatban tobzódó Szentesi a bloggert egy posztban odadobta a bloggert a netes tömegnek, az akkor 45 ezer követőjének. Angéla (ő szintén rajongó, gyerekeivel nálam alvó, intenzív olvasó). Itt lett egészen komolytalan a rák.

Nem zaklat! Ez a fiam profilja, amelyet bőven 2024 után létesített.

Ez Szentesi első lejárató posztja. Tele büntetőjogi kifejezéssel. Látszik, hogy ő maga dönt úgy, hogy olvas engem (ő egyébként közszereplő), meg az is, hogy igaz a kritikám, ez a baja, azért takarózik a rákkal:

Szentesi Éva a hatalmas önérzetes hiszti ellenére, féktelen bosszúvágyában sem indított pert, nem tett (eredményes) feljelentést, mert nem volt rá alapja (épp a szerelmem beszélte le: ő közszereplő). De végighurcolt a médiában, engem említ a regényében, Fábián Tamásnál, DTK-nál és Kadarkai Endrénél is, illetve…

SZENTESI 2.

…újabb rohamot indított ellenem május 31-én, mert a fórumozók gonosz levelekkel provokálták, amiket hazugul nekem tulajdonított. Ezt nem hozom ide, itt van a lényeg. Emiatt Szentesi Éva ellen is tettem feljelentést.

MIÉRT? és még vegyes fotók

Vannak és joggal lehetnek indulataim, lesújtó véleményem, a rajongás-utánzás-szembefordulás-lejáratás dinamikája révén pedig vannak megszakadt kapcsolataim is. De én nem indulatból írok, mint Vera.

Voltak, vannak illemet nem tisztelő, éles megnyilvánulásaim, illetve a gyalázkodókra rászóltam már plágium, sajátként való közzététel, sunyiskodás és a lejáratások miatt. (A blogom egészét és részleteit is szerzői jog védi.) De én nem toboroztam, nem hergeltem, nem ravaszkodtam, nem áldozatiaskodtam, nem írtam álnéven senkinek levelet, és nem zaklattam senkit.

A lejáratás epicentruma az ex volt: publikusan úgy tett, mint aki ebben nem vesz részt, hiszen a mocskolódás kínos lett volna neki, de hiún vállalta a szerepet – és élvezi. Személyes, eltorzított információk tömegeit dobta be a fecsegő közegbe, akik ezeket széles körben terjeszttették és nekem is elküldték. Én kommentben és posztban foglaltam össze a történetet. Nekem nem volt titkolnivalóm, és megdöbbentett, hogy az fecseg, szervezkedik, provokál és hazudik, akinek van.

A férfi attól fél, hogy a környezete megtudja, mi történt 2014-ben, illetve aggódik a blogger birtokában levő levelek és képek miatt.

Emiatt megzsarolt (körülményes “egyezségi ajánlatban”): a kereseteket és a feljelentést visszavonja, ha a terhelő bizonyítékokat, intim fotókat, ajándéktárgyakat, leveleket átadom, továbbá a horogkeresztes webshopról és egyéb neonáci megnyilvánulásokról készült képernyőfelvételeket és ide írt két vendégposztját törlöm; emellett ígéretet teszek, hogy nem említem sehol őt, és: egy összegben juttatok neki másfél milliót. És (mint a maffiafilmekben) előbb én írom alá. Visszakér egy matcthboxot is.

Az egyezséget bírósági mediátor előtt megtárgyalni nem volt hajlandó, azt híresztelte, hogy a párkapcsolati békülés érdekében akarok mediációt (valójában a költségek miatt). Ezért írta ki Lelkes Villő a facebookjára, hogy “bántalmazóval nem mediálunk”. Tamás tehát pénzre, megszégyenítésre és elhallgattatásra hajt és el akarja tüntetni a kínos bizonyítékokat.

Vajon mi lehet oly terhelő a kommentjeiben, a vendégposztban, a fotókban, a leveleiben (klasszik szexi nincsen)? Miért nem vállalja? Miért írt ilyeneket, ha ciki? Miért nem kérte korábban, normális hangon, privátban, hogy mit szedjek le? Azért, mert hazudott, aztán pedig rettegett. Én ezt évekig nem fogtam fel, még 2022-ben sem.

Mindenki, aki neheztel rám, kerüli, hogy ezt velem beszélje meg: a netre írogatják ki.

Az ő motivációja az, hogy egy intenzív, saját, harcos projektet teremtsen az életében az üresség és képmutatás, függés ellenpontjaként, visszavágásképp megmutassa: ő irányít, rávesz engem a számára kedvező viselkedésre, deklarálja a morális fölényét (“én jó vagyok, mert te rossz vagy és támadsz”), áldozatot játsszon, és ettől fontosnak érezze a személyét; letagadhassa korábbi, kínossá vált tetteit (a munkahelyén egy ilyen előzmény zsarolhatóvá teszi, pedig én a kényes részletekkel nem éltem vissza), a kapcsolatért a felelősséget letagadja, és megmutassa közönsége, a bloggert gyűlölő, vegyesen szerencsétlen nők előtt, hogy ő a kompetens, ő győzött, hatalmában áll tönkretenni egykori szerelme életét.

A DARVO jellemző példája: a “be fogtok kussolni, vagy valaki meghal” kommentbeli mondatot, amit a fórumos, többéves mocskolódásról írtam, és a saját öngyilkosságomra céloztam vele, a feljelentésben halálos fenyegetésként állította be. Pszichiátriai betegségéről, gyógyszerszedésről is beszélt a bíróság előtt 2021 szeptemberében a hatás fokozása érdekében. A felesége nem adott ilyesmiről a tanúskodása során.

A feljelentésben zaklató gesztusként szerepel, hogy egyszer (még a konfliktusok előtt) a bringáján egy cetlit hagytam (“beszakadt a körmöm, megőrülök! hozz le egy körömollót, ha erre jársz, most számlát adok a Forgách utcában, 2 körül biciklizem vissza”). Ezt sikerült 2020-ban beleírni (30 napos a határidő).

Nekem a kapcsolat nem titok, nem lenne kínos senki előtt. Pedig engem aláztak meg, és nem én ígérgettem közös életet, lélekáradást.

A kihallgatáson számos konkrét bizonyítékot mutattam be: ellenem a hadjárat valós, rosszindulatú és jóval korábbi, mint a védekezésem, illetve falkában zajlik. Az elkövetők élvezik!

A saját életét élem, a förtelmet minimális mértékben engedem be. Csak most kényszerültem az álláspontom közzétételére. Minden férfinak kínos, ha erkölcsi hőst játszik a családja előtt és a munkahelyén, miközben nem az, és ez kiderül. Számos visszaélés, csúsztatás után vagyunk, a feljelentő megdöbbentően agresszív, büntető-irányító viselkedése késztetett arra, hogy közzétegyem az igazságot.

*

A lejárató gonoszkodásban sértettségből, az exszel szövetkezve, neki lelkesen jelentgetve, és/vagy a fórumon részt vettek:

Lelkes Villő olvasóm, aki a testemet taglalja és dühödten hasonlítgatja a sajátjához, itteni, tavasztunder néven írt kommentjei szerint gyógyszerre is szorul, mániás depressziója van

Murinai Angéla, a Gumiszoba (2015) alapítója, rajongóm

Nagy Ágnes, floridai lakos, blogfigyelgető, unatkozó és rosszindulatú, a világ legrondább nője. Ez annyira kínos, hogy nem hiszem el. Összehasonlítgat egy napfényes videóban készült kivágást a saját retusált bazsalyképével:

Barok Eszter blogger, valószínűleg rivalizálásból, örült az oda tódulóknak, és platformot adott többször is, bátorította a gyalázkodást és kegyeletsértést

Lendvai Eszter budai anyuka, egy közismert maffiózó húga, escort, személyes ellentéte volt (a lánya bántotta Julit), beállt zaklatni

Lukács Laura műfordító, távoli rokon, családi szégyen sújtja. Megpróbált rávenni, hogy egy háborús bűnösről (az ő közelebbi rokonáról) hallgassak, ne adjunk át dokumentumokat egy tudósnak, majd utánamkeresgélt, megtalálta az exet, és közel száz részegen írt e-mailjében őrjöngött. A háborús bűnöst ez a könyv is említi, a történész megrendítő összegzése itt van.

Kovács Csilla régi olvasó

Fekete-Móró András és felesége, Ágnes, Abszolút Igazság és Neingang néven tagok az Index fórumon (Feminista topik)

Fekete Noémi, “Serial Slut”, gondnokság alatt álló, súlyosan zavart nő, állítása szerint prostituált, elit gruppenszex-partikra közvetíti ki a férje

Seleanu Magdaléna, pamacska a migránsmacska, moderátor és fő gyalázkodó az Index fórumról, széplelkű műfordító, egyébként látszatra kedves, ártalmatlan öregasszony

Takács Áron, szintén fórumos agresszor, erőszakos bűncselekmény (testi sértés) miatt jogerősen elítélve

Majoros Klára, Vevegyő álnevű, megnyomorodott egykor értelmiségi nő, az ősidőkbentévés szerkesztő

Mérő Vera, több lincselés indítója

és még Németh Orsolya, más mellékszereplők