O-nak

24 évesen

még nem ismerjük egymást, valószínűleg külföldön él, egyetemre jár, eközben megtanul egy nyelvvel többet, mint amennyit én valaha is

27 évesen

dolgozik, majd családalapít, ahogy mindenki

34 évesen

kiábrándul, elválik

tanítom az unokahúgát ekkor még, de őt még mindig nem ismerem

36 évesen

rátalál a második nagy szerelem, még egy esküvő, még egy gyerek, lelkesen fórumozunk arról, hogy milyen mosható pelust használ

beérkezettség, nagycsalád-ambíciók, szép a sztori

állati laza és jó fej

valamit együtt szervezünk, de nagyon, katartikus jó ügy, aminek köze van a kisgyerekeinkhez

férjem szereti, férje nem annyira szeret

könyveket cserélgetünk: Kunderát adok, Liedloffot ad

nagyon szépen és érzően ír nekem, amikor János meghal

40 évesen

ez már csak facebook-ismeretség — mi lehet vele? annyian eltűntek Azok Közül

41 évesen

valami nem kerek, olvassa a blogot, többet találkozunk, mint az előző években, egy-egy aggasztó momentumot elmesél

43 évesen

másodszor válik, maratont fut, soha nem volt még ilyen jól

alig találkozunk, és mégis érezzük egymást

45 évesen

saját cége van, teljesen a helyére került, a gyerekei jó fejek és nagyok, ultrát fut