élveboncolás

Ezt Minden Áron írta nekem szombaton:

A netre te tetted ki magad, te boncolod magad élve, nyilvánosan , nagyközönség előtt.

Értsd: hát persze, hogy visszaélnek vele. Ne csodálkozzak. Így jártam, akkor kellett volna meggondolni. Ne csodálkozzak, és semmiképpen ne mondjam, hogy a zaklatás, leskelődés, névtelen törleszkedés aljasság, és hagyja abba, és ne zaklasson másokat se, valamint bocsássak meg, és ne rójam fel, hogy ő — mert manipulál és kínos ügyletei vannak, és ezt szeretné büntetlenül folytatni — kényszeresen rejtőzködik.

Minden Áron már csak ürügy, aki a teljes hozzászólásra és a neki írt válaszomra kíváncsi, itt és itt elolvashatja. Minden Áron bocsánatot kér.

Most arról írok, amit néhány, nálam idősebb és általam nagyra becsült nő is megkérdezett már tőlem: miért teszem így ki magam a nyilvánosságnak, mi ennek a célja, nem félek-e.

Ha beszélgetni kívánsz velem, előbb definiáld a fogalmaidat, így Voltaire. Manipulatív emberekkel (nem a nőkre gondolok) különösen hasznos, mert behúznak a csőbe az axiómáikkal. Mit jelent kitenni magam, kitárulkozni, élveboncolni. Egyáltalán: azt teszem-e.

Kitettem magam a netre, igen, lehet rólam tudni sok mindent. Történeteket, jellemző részleteket, fájdalmakat, és a kételyeimet, önreflexiómat is. Ezt akartam, mert azt, amit én csinálok, ami nekem fontos az írásból, csak így lehet, ilyen az alkatom, a személyiségem, ez megy jól, és mert nem annyira bánom, szükségszerűnek tartom ennek következményeit.

Igen, vannak következményei, például lett egy hírem, ami miatt keresnek meg emlegetnek meg van sok munkám, de amúgy inkább hírhedtség, sok szempontból elhatárolódás, mert úgynevezett megosztó ember vagyok, és ez sokaknak sok, idegen. Én nem bánom, ez van, ez az ára annak, ami nekem múlhatatlanul fontos. Eltűnt mellőlem az, akinek ez taszító, érthetetlen, közömbös, és megérkezett, akinek nagyon is kell ez, illetve megerősödtek azok a régi és fontos kapcsolataim, akikre az életemet is rábíznám (D., K., B., OD., Sz., A. és A., igen).

De hogy élveboncolok-e? Hogy ez itt magam elemzése volna, terápiás céllal, és ez itt kényszeres önmutogatás? Nem az. Én csak nem hallgatok már. Amúgy meg nem cél a magam megmutatása, hanem eszköz: a blogon fel- avagy lestilizált, illusztrációként használt esszenciája van életem egyes történeteinek, személyiségem jellemzőinek, a célom vele pedig az, hogy a magam lendületéből valami általánosabbig fussak. De hogy ez őszinte, 1:1 tudósítás? Ilyet az állít, aki nem ismer, és aki nem érti az irodalmat sem. Egyáltalán nem akarok mindent elmondani. Soha, senkinek nem árulom el azt, amikor…, sem azt, hogy…, ami tegnap és öt éve. A kilencedik férfiú történetét, például. Titkosügynökként hallgatok arról, akit védek. Nem, nem kínosak azok a sztorik sem, csak épp az enyéim, nem a blogé. Még csak “őszinte” sem vagyok: azt használom, ami kell, és azt is megformálom. Nem elszólom magam, nem őszinteségi rohamom van. Hideg fejjel írok, szöveget formálok, célom van, mérlegelek.

És egyáltalán nem biztos, hogy amit elmondok, azt úgy értelmezi az olvasó, hogy abból én állok össze. Az már az ő térfele. Sokan keverik ám az értelmezéseiket azzal, amit én mondok. Van, hogy fáj, heves reakciót vált ki, bűnbak leszek. Például, ha a nő itt talál szavakat az érzéseihez, és meg is tudja mondani már, mi nem jó neki a kapcsolatában, könnyen leszek ellenség. Vagy kissé leeresztett férfiként úgy érzi az olvasó, irreális elvárásaim vannak nekem és sok más nőnek a férfiakkal szemben (legyen egyenlőség, együttműködés, színes élet és illy), és úgy interpretálják, hogy ők valamirevaló nőnek nem kellenének, és ezért haragszanak, és ebből fogalmaznak meg engem, a gőgöst, a kíméletlent. Becsülöm őket egyébként, hogy ezt beismerik, és meg is értem az egészet, de ami ebből összeáll, az elutasító, velük elégedetlen valaki, az nem én vagyok, én csak bátorkodom megfogalmazni, hogy a magam részéről a teljes, rút kompromisszum nélküli életre szavazok, mert az felszabadító. Másoknak a gyűlölete, tulajdonításai, félreértelmezései is tanulságosak, azok sem engem jellemeznek. Minden Áronnal meg aztán különösen nagy gebasz van.

A lényeg, hogy én nem bántam meg azt a döntésemet, hogy itt ki fog derülni rólam sok minden. A visszaélésekre nem mentség, hogy én álltam ki ide. Nem várom, hogy más is kiálljon, “őszinte” legyen, csak azt, hogy ne zaklasson, ne foglalkozzon velem rögeszmésen. Nem vagyok lejáratva (amennyiben igen, nem bánom, illetve jogi lépéseket tettem), jól vagyok az életemmel. S hogy ki kit hol mocskol, mit nyomoz ki és kombinál össze, hol lát engem mit csinálni és ezt hol teszi közzé, az nem az én felelősségem.

Holnap egy furcsa bejegyzés lesz.

37 thoughts on “élveboncolás

  1. Ez tipikusan olyan, mint amikor a molesztált nőre mondja a zaklatója, hogy de hát ő ment arra a helyre olyan rövid szoknyában. Ezek még mindig azt hiszik, megmondhatják nekünk, mit csináljunk az életünkkel. Hát nem.

    • Nekem is totál ugyanez jutott eszembe. A “ne csodálkozz”-ból már egyből ráismertem.

      És azon én meg továbbra is csodálkozom, hogy amikor lehetőség van rosszindulatúnak lenni, akkor miért is élnek vele emberek.

  2. Ha nem lennél, sokan nem értenének semmit. Ha nem írnál, sokan a saját vélt jófejségük mocsarában fuldokolnának az idők végezetéig. Jól teszed, hogy írsz. Bár tudom, hogy ezt nem nekem kell mondani.

    • Persze, hogy jó hogy ír, a blog hatása megkérdőjelezhetetlen, de azért ez nem ilyen egyszerű, legalábbis én így érzem. Ez a fajta (azaz virtuális) megjelenés, kombinálva a személyes kapcsolódásokkal (blogtalálkozó & co.) elindíthat és sokszor el is indít egy olyan dinamikát a közösségre és magára a kommentekre nézve, amire a bloggernek már nincs feltétlenül ráhatása, vagy csak nagyon kevés.
      Ezt még forgatom magamban, ha jutok valamire, írom.

      • Ez a dinamika és a közösségteremtés elindulhat akkor is, ha jóval nagyobb a titkolózás és a kommentelők valamint a honlaptulaj és jobban védi a személyiségét. Úgy tapasztaltam, hogy egy idő után ennek ellenére is megindulhat a közösség kialakulása, és az IRL találkozások, ha olyan emberekről van szó, akik ténylegesen érdeklődnek egymás iránt. Ami nagyon izgalmas, hogy bár úgy tűnik, utána a közösség megalapozójának valóban viszonylag kevés ráhatása van a dologra, azért mégis komoly a szerepe. Felemelheti a közösséget, vagy akár el is pusztíthatja – legalábbis azt a formáját, ami annak idején odavonzotta az embereket.

        • Én csoportdinamikában gondolkodom egyrészt (szakmai ártalom), másrészt résztvevője vagyok ilyen-olyan online közösségeknek, egyéni tapasztalatokkal. Vannak olyan dinamikai elemek, áramlatok, amelyek előbb-utóbb megjelennek mindenhol, tehát egyetértünk abban, hogy ezek mindenképpen elindulnak. Nekem ez a bejegyzés elsősorban nem arról szól, hogy mit szabad az Interneten és mit nem, hanem magáról a blogról, a hatásairól, és legfőképpen: a kommentelő közösségről.
          A vezető szerepével és a csoportnormákkal elég sokat foglalkoztam, nekem nagyon érdekes, ami itt történik.

          • Én csak annyit foglalkoztam ezzel, hogy tagja voltam egy közösségnek, amiről aztán a tesóm szakdogát írt, most meg ugyanarról írja a PHD-ját és sokat beszélgettünk a kérdésről. Az itteni közösséget és azt, ami itt történik, okvetlenül is összehasonlítom a régi társasággal, és az ottani eseményekkel, nagyon érdekes hasonlóságok és különbségek vannak.

            A mit szabad a neten és mit nem kérdés csak arról jutott eszembe, hogy számomra meglepő volt Éva hozzáállása azzal szemben, amit addig tapasztaltam.

          • Most nagyon kíváncsivá tettél.

            Máskor is olyan szempontokat vetsz fel, amelyek egybeesnek az érdeklődésemmel, és sokat tanulok itt tőled.

            • Van konkrét kérdés? Ezt azzal a kiegészítéssel kérdezem, hogy nem feltétlenül fogok válaszolni rá. Nekem van egy véleményem, de nem áll szándékomban nyilvánosan muníciót szolgáltatni senkinek a blog és a blogger kielemzéséhez

            • Ezért is nem tettem fel konkrét kérdést, mert ez kényes terep, és nem akarok határokat sérteni. Így hát inkább hamar megöregszem, s maradok a kíváncsiságommal, hogy vajon miként fest a blog-csoportdinamika a szakember fejében. 🙂

              A csoportdinamikáról úgy általában sem tudok sokat, de az a kevés hasznosnak bizonyult. Pl. az a megállapítás, hogy a csoportdinamikai fázisok a párkapcsolaton belül is lejátszódnak, nem is egyszer, hanem ciklikusan ismétlődve. Én nehezen állok ki magamért, de megértettem, hogy az ún. viharzás szakaszában fel kell vállalnom a szükségszerű konfliktusokat ahhoz, hogy kellőképpen érvényesüljenek az én szempontjaim is, hogy otthon lehessek a kapcsolatban. Ez megerősített abban, hogy nem szemétség konfrontálódni, nem szeretetlenség, sőt, a valódi együttműködés előszobája. És ez segített, hogy birkatürelem helyett a konstruktív vitát válasszam, amikor helyzet volt, és ne beszéljem le magam azzal, hogy lám, már megint békétlenkedem. Utólag nagyon jó volt továbblépni, és az új játékszabályok mentén örömtelibbek lettek a hétköznapok. Ez így leírva nem tudom, hülyeség-e, és lehet, köze sincs komolyan a csoportdinamikához, de nekem fontos.

              De ha már szóba került, azért ajánlhatsz megbízható szakirodalmat, forrást, ahol érdemes lehet elkezdeni a tanulást. Míg dolgoztam (tanár volnék, abból is kezdő, jelenleg gyes-en), voltak olyan helyzetek, hogy belém villant: segítene, ha jobban átlátnám a csoportdinamikai működéseket, s tudatosabb lehetnék (pl. a vezetői szerep lehetőségei és korlátai tekintetében is). Szóval megfogalmazódott bennem, hogy fejleszteni szeretném magam ezen a téren.

        • Én nem szeretném ha ez a blog besorolható lenne a megfigyelt internetes jelenségekbe.
          Ha Éva író nem feltétlenül kell vezető legyen szerintem.
          Az más dolog hogy írásai őszinte gondolatokat,érzéseket fejeznek ki.Olyan a stílusa,hogy odavonzza az olvasókat.
          Én ezt nem egy mozgalomnak látom.
          Ugy értettem,hogy a blogger sem ezt akarja hanem írni akar .
          Ezért nem érdekel annyira a a közösségdinamika tanulmányozása.
          Ha ez a közösség egy megfigyelhető rendszer akkor már nekem nem annyira jó. Jobb szeretem ha spontánul működik, és öntisztító, kiegyensúlyozott marad.

          • Értem a vágyat, eső, hogy szeretnéd ezt a blogot különlegesnek látni, és nem besorolhatónak, de attól még az. Bizonyos elméletek szerint már három embertől csoportról beszélhetünk, és beindulnak dinamikai folyamatok. Az pedig, hogy ez egy valós vagy virtuális közösség, csak árnyalja a folyamatokat, de attól még lesznek.
            Azt írod “Ha Éva író nem feltétlenül kell vezető legyen szerintem.” – ez nem kell vagy nem kell kérdése, hanem úgy működik, hogy ha az elindító (alapító, szervező, stb.) határokat és normákat fogalmaz meg, akkor onnantól vezető szerepbe kerül.
            Hozok pár szempontot.
            “A vezető feladata minden esetben a keretek biztosítása, a szabályok ismertetése és megvalósulásuk követése. ”
            “A vezetőnek tudatában kell lennie, hogy a csoporttagok viszonyulása hozzá, legalább részben, szerepeinek szól, s nem személyének. Az indulat és konfliktusáttétek sokasága fog rávetülni személyére és viselkedésére. Ez megértést és teherbírást követel.”
            “Önfeltárásának mértéke irányzat- és személyiségfüggő is egyszerre. Visszajelzést is adhat, de mindig tudnia kell: mindent a vezető szerepéből tesz, és ennek más a súlya az észlelő és az egész csoport oldalán.”

            Bármilyen közösség elindítója szembesül a fentiekkel, ha akarja, ha nem.

            Azt pedig írtam fentebb, hogy nálam szakmai ártalom, hogy ezeket is figyelem, észreveszem 🙂

            • Köszönöm Naja a magyarázatot .
              Én sem akarok strucc politikát folytatni, nem akarom tagadni az objektiv tényezőket amiket nem tudtam volna amugy ilyen világosan megfogalmazni
              Csak ugy hiszem hogy a blog elindítója és közössége esetében a józan ,értő gondolkozás képes ellensulyozni a külső és belső negatív hatásokat .
              Amugy a dinamika létező nekem is csak én még mindig különlegesnek látom.
              Én is úgy érzem gyakran,hogy játszik velem az író akárcsak a szalonnás troll 😀 De éppen ez az izgalmas Képes feldúlni,felébreszteni,magamba szállni…

            • Ez a néhány mondat is milyen fontos. Ezek maradtak ki pl. a tanárképzésből nekem, és ok. hogy intuíció meg spanyolviasz, de ezeket szeretném pótolni. Az idézetek honnan valók? (És egyben bocsánat, hogy itt hirtelenjében online adatbázisnak használlak máris…)

          • Én sem mozgalomnak látom, de ettől függetlenül ez egy közösség, és mint közösségre, vonatkoznak rá a csoportokra vonatkozó szabályok és jellemzők. Ráadásul abban is tipikus, hogy interneten szerveződött, de kezd kilépni a virtuális keretekből és fokozatosan tolódik az IRL felé. Mint ilyen, megfigyelhető, tanulmányozható és leírható rendszer, állandóan változik, alakul, fejlődik, van egy életciklusa, stb – persze ettől még simán lehet öntisztító és kiegyensúlyozott. De ettől még nem lesz kevesebb, vagy kevésbé szerethető. 🙂

      • Igen, ez túlnő Éván és még inkább túl fog nőni, egyre kevésbé lesz kontrollálható.
        1. Szerintem ez elkerülhetetlen. Sajnos.
        2. Éva nagyon ügyesen és határozottan védi a határait, amennyire és amilyen eszközökkel lehet. Nagyon jó, hogy így tesz, ezért is csodálom. Bár mennyivel jobb lenne, ha nem kéne védekezni, jogi eszközökkel távol tartani a határátlépőket, de ez a realitás, és ez is egy fontos leágazása a blognak és vidékének, ahogy ezt “kezeli”, az legalább annyira tanulságos, mint maguk az írások meg a hozzászólások).
        3. Szerintem nekem ebben az a dolgom, hogy ahol tudok, és pláne ha és ahol Éva kéri, ott mellé álljak, kiálljak mellette (ha erőim engedik). Megvédjem pl. itthon a férjem szájhúzogatásától, álljak mellé nyilvános fórumon, ha arra van szükség, és nem mellesleg fizessek a munkájáért. Ha már tartja a hátát. Tudom, hogy Éva tiltakozni szokott ez ellen, de mégis egyfajta forradalom ez a blog, és ő bizonyos értelemben igenis a barikádon áll. Legalábbis az én értelmezésemben 🙂 És ha így, akkor én meg a barikádnak erre az oldalára definiálom magam, és akkor ennek vannak következményei rám nézve. De lehet, hogy hülyeség 🙂

        • “ez is egy fontos leágazása a blognak és vidékének, ahogy ezt “kezeli”, az legalább annyira tanulságos, mint maguk az írások meg a hozzászólások” – igen-igen, számomra ez volt a sok itt talált tanulságos dolog között a legtanulságosabb.

  3. Szerintem az, amit leírtál teljesen egyértelmű azok számára, amik régóta olvassák a blogot, akik viszont újak, azoknak ez újdonság lehet.

    Emlékszem, régen a szubkultban teljesen egyértelmű volt, hogy az első és legfontosabb a személyiségünk védelme – soha nem mehetett ki azonosítható személyes infó, se név, se e-mailcím (mindenkinek volt csak a szubkultban használt fake e-mailcíme), fénykép meg pláne nem. Okkal tettük ezt és jó is volt így. Amikor először jöttem a blogodra, csak lestem, hogy úristen, megbolondult ez a nő, hogy ilyesmit leír és képet tesz ki magáról? Hát szét fogják szedni, árthat neki a munkahelyén, stb. Nekem nagyon új volt, hogy valaki ezt teszi, és új volt az a gondolat, hogy attól, hogy az illető a neten vállalta magát, még nem lehet őt zaklatni, bántani, ártani neki. Akkoriban az volt az alap, amit mindenki állított az ismeretségi körömben, hogy a net az valamiféle dzsungel, ahol minden megtörténhet és bármit kiteszel a honlapodra, saját alkotást, fordítást, videót, egyebet, azzal vállaltad azt is, amit kapsz érte, azaz akár a kemény beszólásokat, kritikát, bántást, támadásokat is – én is ebben a tudatban, mindenre felkészülve raktam fel anno a cuccaimat. Meglepett, hogy valaki ezt máshogy gondolja, de azóta megértettem, hogy ahogy a való életben, a neten sem lehet mindent.

    • “Akkoriban az volt az alap, amit mindenki állított az ismeretségi körömben, hogy a net az valamiféle dzsungel, ahol minden megtörténhet és bármit kiteszel a honlapodra, saját alkotást, fordítást, videót, egyebet, azzal vállaltad azt is, amit kapsz érte, azaz akár a kemény beszólásokat, kritikát, bántást, támadásokat is ”
      Nem csak a neten, ez az erőszakkúltura vesz körül minket mindenhol 😦 Az erőszakos támadásoknál azonnal azt kezdik el firtatni, hogy az áldozat hogyan viselkedett, beszélt, egyszóval mivel “érdemelte” ki a támadást, mert az nem lehet, hogy a támadó a hibás 😦

  4. ” De hogy ez őszinte, 1:1 tudósítás? Ilyet az állít, aki nem ismer, és aki nem érti az irodalmat sem.”
    Ott a pont.Minden önjelölt térítőnek.

  5. “Ha beszélgetni kívánsz velem, előbb definiáld a fogalmaidat, így Voltaire. Manipulatív emberekkel (nem a nőkre gondolok) különösen hasznos, mert behúznak a csőbe az axiómáikkal.” Én ma itt ezt tanultam. “Manipulatív emberekkel különösen hasznos, mert behúznak a csőbe” ismételgetem, hogy jól az eszembe véssem 🙂 Köszönöm.

  6. Nekem ez a blog igy teljes: a forradalmi szemleletevel es a kimeletlen, penge, bator oszintesegevel. Egyik nelkul sem lenne az, ami. Az oszintesegrol pedig azt gondolom, hogy aki nem latja benne egyidejuleg az igazat es az illuziot, a nyerset es a formaltat, az fog olyanokat mondani, hogy kitarulkozas, meg nyilvanosan, meg mindent megtudunk. Hat nem. Szerencsere ez nem egy sima en-blog – mert akkor mondjuk az nlc-n mukodne -, hanem egy ujito, szemelyes szellemi muhely. Aki ezt nem erti, gondolkozzon meg egy kicsit.

  7. Nekem nincs kedvem sem időm olyan emberekkel vitatkozni akik belekötnek egy boggerbe.

    Azért járok egy bloggra mert érdekel a tartalma.

    Nem ismerek más közösségeket de ez a hely nekem a klubbot jelenti ahova szívesen eljárok , mert igényes hely. Mint hely, és mint kubbtagok.
    Innen normális értékrendű információkat szerzek sokféle témáról.És szeretlek titeket ❤
    Akarom hogy sokáig létezzen ez a közösség Éva !
    Ne hagyd abba az írást!

  8. “És egyáltalán nem biztos, hogy amit elmondok, azt úgy értelmezi az olvasó, hogy abból én állok össze. Az már az ő térfele. Sokan keverik ám az értelmezéseiket azzal, amit én mondok.”
    Ò, amikor erre rájöttem, hogy az irodalmat úgy is értelmezhetem, hogy nekem mit mond, bennem mit kelt életre, olyan felszabadító volt. Mert nem boncolgattam, képzeltem bele többé magát az írót, hanem hagytam, hogy hasson ott abban a pillanatban, hangulatban érzelmeket váltson ki, gondolatokat ébresszen. Ha nem azt akarta mondani, hát nem azt, de az is fontos, hogy hat rám, söt, az az egyik legfontosabb. Az már a hab a tortán, ha úgy hat, olyan célzottan, pontosan, mint nyílhegy a szívbe. De mennyi minden kell ahhoz!
    (és most visszagondolok itt a gyülölt Karinthy idézetre. Nekem mennyire mást jelent, mint nektek, pusztán attól, hogy utánam nem fütyülgetnek a nök)

  9. nem az van, hogy két embertípus van*: az egyik kiáll és elmondja (kiabálja) mindenkinek, a másik meg a kanapén** fekve a az egyszemélyes hallgatóságnak?

    * mármint az élveboncolós sokaságban
    ** lehet fotel is… vagy akár gyóntatószék

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s