Minden intézménnyé merevedik. Szárnyaló szerelem: nemsoká polgárjogi szerződés, közös lakcím, átvesszük egymás tértivevényét, ki kell vinni a kukát, jogosultság, szemrehányás, és — igen — a házasfelek a törvény szerint is hűséggel tartoznak egymásnak. Gyerekek, felügyeleti jog és a tartás, gondozás kötelessége. Szülők. Kollégák. Barátok. Láthatatlan szálak, gabalyodás, függés, morál. (Észrevettétek, hogy az érzelmes számok többsége kisajátításról és egymás gyötréséről szól?) A családi fotón szép. Belebukunk folyton. Nem lehet megmondani. Hallgatunk. Vagy a hasadás: azé, aki kettőkor riad, ül görnyedten. Kiválik az árnyék a sürgő-forgó szerepből, és csak ül, és nem tudja, nem tudja, és sürög tovább az a valaki, akit mindenki láthat, mert ezt senki sem.
Nem akarok én lerombolni semmit. Van, ami van, és legyen, bár kívánom, ne fojtogasson annyira olyan sokakat, és ne lehessen a nevében elkövetni annyi mindent. Meg aztán a mindent elsöprő családalapítás, az Igazi, a Megkérte A Kezem, Konfettieső, a Fészket Rakunk egyre inkább mulatságos hájpnak tűnik nekem. Mármint az, hogy ennyire lehet ennél fogva rángatni értelmes embereket, akik mindig, de mindig az eszményhez viszonyítanak, azt hiányolják az életükből, és aztán, pont mert annyira akarják ezt a mítoszt, kompromisszumot kötnek, csak legyen már végre nekik is, és aztán szinte mindig leköpi őket a valóság, amit nem néztek a nagy vágyukban és jóindulatukban. Jó csúszós, kemény közepű nyállal.
Persze, van olyan is, hogy működik, működget, bírható, nem pokol, vagy egyenesen nagyon jó. De ennek megint nincs hírértéke, ez volna a minimum, amiért érdemes egyáltalán. Azért lett, mert jó, nem?
De az létezik-e, vajon létezik-e olyan, hogy az a kapcsolat értelme, hogy jó együtt? Szuverén emberek önkéntes, intézményektől nem bolygatott öröme. Csak az öröm. A szabadság szaga. S hogy néhány hétig vagy évekig öröm-e, szinte mindegy, mert ennek saját ideje van, nem kerete, és élettartama az, hogy jó, JÓ — addig tart, amíg mindkettőnek jó. Ami azt is jelenti, hogy jókor kell befejezni. Ha nem is a csúcson, de az nem lehet, hogy a tehetetlenség lökje tovább azt, aminek már rég vége van.
Ugyanakkor nem valami mindegy-haver, hanem mély és kölcsönös egyben-lét. Nem, nem mindegy. Pont a figyelem, a tisztelet, hogy nem nyúzom a másikat, nem kapaszkodom belé, nem terhelem, nem terápia ő és nem vigasz, egyszerűen szebb a hajnal így. Állok a lábamon, nézem a szemét, és minden ajándék. Ez létezik-e?
És ebben sok minden nincs, amit reflexeink megszoktak, sok előny és sok rettenet, minthogy nem intézmény, viszont ez, amiről most beszélek, azért létezik, mert jó együtt, és addig tart, amíg együtt jó. Semmi segédige. Ez, ez van-e? Vagy erősebbek a segédigék mindig?
S ez hedonizmus és etikátlan-e? Vagy ez a legtöbb, amit a sapiens a másiknak és önmagának létrehozhat? Tudom jól, kik mit szólnának ehhez. És tudom a veszélyeit is. De hát ez az ára.
És igen, felelősséget is jelent ez, vissza kell vernem ezt a vádat is. Aki magát komolyan veszi, aki nem unaloműzésből kapcsolódik, az komolyan veszi a másikat is.
Csupa ilyen kapcsolódás? Hát hova jutna a világ. Létezik-e?
csak az olvassa. én szóltam 
Biztosan létezik, mondjuk Hollandiában hasonló, de érdekes módon nem szimpatikus a hozadéka. Okosabb, letisztultabb és őszintébb viszonyok, kétséget kizárva. De valami miatt az ottani modell kitermelte kapcsolatok riasztanak. Nagyon okos életeket láttam, nagyon fair és jól kiszámítható keretekben, amikhez biztosan hozzájárult a tőlem idegen holland karakter is. Miközben sóvárgok a biztonságuk és lényeglátásuk után, ők vágyakozva nézik a mi impulzív, bolond, érzelemvezérelt életünket. Elkanyarodtam. Visszatérve a bejegyzéshez: nagyon felnőttnek kellene ehhez lenni.
KedvelésKedvelés
” Miközben sóvárgok a biztonságuk és lényeglátásuk után, ők vágyakozva nézik a mi impulzív, bolond, érzelemvezérelt életünket. ”
Hollandia. Mikor kint jartam, beszeltem par kulfoldi lannyal, mondjuk foleg oroszokkal. Allitasuk szerint eleinte jonak tunt az egesz, az elet kint, a holland ferfiak, de a legtobb a vegen majdnem belehalt az unalomba. Az egyik valami olyasmit mondott, hogy felakasztana magat a hazteto antennajara:) (kabe, nem szoszerint, de az akasztas meg valami segedeszkoz ott volt.. lehet, hogy utcalampa…)
Kint elo baratnom a holland kolleganoivel meg megallapitotta, hogy Amszterdamban az arabok meg a negerek a legjobb fejek, mert ok legalabb kinyitjak elottuk az ajtot es egyaltalan, mellettuk nonek erzik magukat:) (megjegyzem, ez az IT-szekcio volt, szoval csupa ilyen szgepzseni mernokcsajrol van szo, a sztereotip “ferfias munka”)
Felreertes ne essek, ez nem az en velemenyem, csak eszembe jutott. Meg az is elgondolkodtato, hogy mennyi a vegyeshazassag Nyugaton, ahol a ferfiak patriarchalisabb kulturabol jottek.
Remelem nem volt nagyon OFF.
KedvelésKedvelés
orosz barátnőm holland férjjel amszterdamban mondta: ezeknek mindenük megvan, de szeretni azt nem tudnak.
KedvelésKedvelés
De most tényleg nincsen olyan kombináció, hogy ajtónyitás, nőkkel szembeni jófejség, ha már ez annyira kell valakinek (nekem ugyan nem) marad, de amúgy nem rombolja a gyönyörű, egyenrangú szellemi, testi izzást a sok f*** elvárás, görcs, tévhit?
KedvelésKedvelés
Egyéni szinten, egy-egy párosnál, miért ne, bárhol, bármikor, talán egyre gyakrabban. Társadalmi méretekben, globálisan? Ahhoz, félek, nem lesz elég időnk, előbb fogynak ki a vízkészletek.
KedvelésKedvelés
Szerintem van, ha nem élnek együtt, ha nincs gyerek, ha nincs közös kassza. Mert amint ez van, van görcs is.
Nekem ez volt/van a nagy dilemmám: én szerettem egyedül élni, szerettem a lazán kapcsolódó csak örömet hozó partnerekkel járó életet, izgalmas volt és könnyű. De közben meg szomjaztam a mély összetartozásra. Ha ez megtörténik, akkor én nem tudom tovább elképzelni a laza kapcsolódást, én nyakig akarok merülni az együttlétbe, nem csak a felszínen siklani.
Ha meg nyakig merülünk, akkor együtt is élünk, innentől pedig van görcs és van alkalmazkodás. És ha akkora a szerelem, és megjön a vágy, jön a gyerek, onnantól szerintem már megváltozik a kapcsolat minősége, más lesz fontos.
KedvelésKedvelés
Nekem meglepő volt tapasztalni, milyen kevés változott azzal, hogy jött a gyerek! Különösen a kapcsolatunk minőségét nem érinti.
KedvelésKedvelés
Ezt nagyon jó hallani!
KedvelésKedvelés
A minőségét nem. Az összetartozás mértékét azonban igen.
KedvelésKedvelés
A holland házak igen nagy részén csiga lóg ki egy hosszabb tetőgerendán, amivel a bútorokat és egyebeket rakodják ki vagy be minden költözésnél, a lépcsők ugyanis tipikusan még viszonylag újabb építésű házakban is olyan szűkek és meredekek (a régebbiekben meg tutira azok), amit a magyar építésügyi szabvány meg sem engedne. Szuper hely bármiféle akasztáshoz.
KedvelésKedvelés
Azt hiszem az volt az! 🙂
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Itt Svédország. Itt vannak a fentihez hasonló kapcsolatok. Őszintén felvállalt érzések, szándékok, akaratok. És miközben megengedhetik maguknak ezt a fajta szellemi luxust, időnként vágyakozva néznek a mi tradicionális, jóval konzervatívabb életünkre. Nekik hiányoznak a mi jól megszokott/eltűrt női és férfi szerepeink. Én meg sóvárgom az ő tiszta, egyértelmű, őszinte életüket. Szerintem nincsenek társadalmi válaszok erre. Csak a mi saját életünkben megvalósuló felvállalt értékek. Mi most megyünk át ezen az átalakuláson a férjemmel. Lezártunk egy régi életet és adunk egy esélyt magunknak. Ha működuk, az jó és egy új kapcsolat kezdete. Ha nem, akkor vége.
KedvelésKedvelés
Már hol lehet erről olvasni tanulmányt, egyebet, hogy svéd vagy holland barátainknak ez a rémség hiányzik, ami itt van? És milyen arányban a nőknek, milyen arányban a férfiaknak? Kik azok, akikről többes számban írtok, hogy amit teremtettek, azt maguk is unják? Mitől és miért unalmas a nem függésben tartó, szuverén emberek találkozására épülő kapcsolat? A kapcsolat fajtájától? Vagy a benne lévő egyénektől (akik esetleg unalmasak)? És ki mondta nekik azt a hülyeséget, hogy a patriarchális alapú, konfettiesővel pecsételt kapcsolat nem unalmas? De még mennyire, hogy az tud lenni? Ráadásul még szabadulni is nehéz belőle.
És mi az, hogy ajtónyitogatástól lesz valaki nő? Ez döbbenet. Hát ilyen mentalitással tényleg nehéz kapcsolati reformokról együtt gondolkodni.
KedvelésKedvelés
Egy peldat mondtam. Teljesen trivialisat. Hosszan beszelgettunk errol, amikor kint voltam, de nem akarok most monologizalni, hat szubjektiven kiragadtam egyet.
Nyilvan senki NEM gondolja, hogy ajtonyitogatastol lesz valaki no.
KedvelésKedvelés
1, Nielsen-kutatas nyilvan nics errol, vagy van, de nem tudok rola.
2, vegyesen, de reprezentativ mintat nem tudok felmutatni
3, a barataim, ismeroseim. Helikopter-pilota, ovono, kulturalis menedzser, bankar, zoldseges, szakacsno, haztartasbeli, programozo, vendeglos.
4, nem tudom, mitol unalmas, de halalosan irigylik a spontaneitasunk es impulzivitasunk. Azt mondtak, az nekik szabadsagerzetet ad.
5, nem tudom
6, nem, ezek az emberek egyaltalan nem unalmasak
7, senki nem tartott nekik eloadast. Lattak, kerdeztek, tapasztaltak itt es ott is. Erzekeny es okosan figyelmes emberek ok nagyreszt.
8, az tud lenni.
9, nem attol lesz, de attol meg jolesik, ha a ferfi erre is figyel ( es nem ezzel kompenzal).
Huh, sok volt a kerdes, bar nem mind nekem szolt, de probaltam…
Ezek az emberek egyutt lakva-logva-dolgozva-dumalva alakitottak ki a sajat velemenyuket, melyebben nem elemeztem, leirtam, sajat tapasztalat, ennyi.
KedvelésKedvelés
mármint a magyarok mint spontán és impulzív emberek….. hát ne is haragudj, de: 😀 😀 😀 meg LOL
KedvelésKedvelés
esetleg az impulzivitás még csak-csak, de sajnos érzelmi intelligenciával és tudatossággal kicsit sem kompenzálunk
KedvelésKedvelés
De lehet, hogy a hollandok ezt képzelik.
KedvelésKedvelés
Erre viszont van hivatalos felmeresem is. Maskent latnak minket kivulrol, mint mi magunkat. Egy munkahoz kerdeztuk meg a Magyarorszagon lako kulfoldieket es a beutazo vendegeket arrol (is), hogy milyennek latnak. Ez volt az eredmeny.
KedvelésKedvelés
De az nem úgy van, hogy amin nekik az alap, azt feltételezik rólunk is? És ahhoz teszik hozzá azt ami még látszik is?
KedvelésKedvelés
Igen, de nem lehet, hogy azért, mert az alapján ítélnek meg, amit azokon az embereken látnak, akik kimennek, akikkel ott találkoznak és akik valószínűleg sok szempontból olyanok, mint mondjuk te. Amiket írsz magadról, az életedről, irigylésre méltó. Fantasztikusan, nagyon jó lenne, ha sokan ilyenek lehetnénk. Persze vannak is sokan, akik hasonlóan érdeklődők, impulzívak, spontánok…stb, de ez egy igazán elenyésző része a társadalmunknak. Ha körülnézek, nagyátlagban nem ezt látom.
KedvelésKedvelés
Az Oszinteseg nem azt kellene jelentse, hogy minden frankon tisztazva, nincsenek meglepetesek, mindenki tudja mit varhat a partnereteol. Erzelmekben ezt eleve nem lehet tudni es szerintem elvarni sem, masreszt az oszinteseg feltetelezi a bizalmat (ami a karpat-medenceben hianycikk sajnos es minden szinten) en a fo problemat abban latom, hogy egy ido utan gozerovel beindul a manipulalas es azzal oda az oszinteseg es a bizalom is ez tovabbi sodrodas a szinte totalis egoizmus iranyaba. Onmagaban attol, hogy “intezmenyesul” egy kapcsolat nem szabadna minosegi romlasnak bekovetkeznie es en latok ilyen hazzasagokat is ahol elvezik a kozos eletet a hazastarsak. Lehet, hogy a huseg is torvenybe foglalt elvaras, de ez is valojaban dontes kerdese es elkotelezodese. Lehet ugy is kotodni, hogy kozben jol erzzuk magunkat, torvenyesen vagy anelkul szinte mindegy kene, hogy legyen. Ez az egyes emberen mulik elsosorban.
KedvelésKedvelés
“(…)időnként vágyakozva néznek a mi tradicionális, jóval konzervatívabb életünkre. Nekik hiányoznak a mi jól megszokott/eltűrt női és férfi szerepeink.”
Ilyet, hasonlót én is láttam, látok sokat, hol közelről, hol távolról.
Praktikusan pedig pld. Benelux bennszülött férfiak például sokan _direkt_ távol-keleti, illetve orosz, ukrán nőket “hoznak maguknak” mármint feleségül/nek, merthogy azok konzervatív nők és még tudják, mi kell a férfinak. (Utóbbiak sem az én szavaim, de jól tükrözi a szempontokat.) Jellemzően főleg túl 30on, mármint a férfiak persze, a nők, akiknek ez több szempontból és még így is életük lehetősége, a kiugrás, inkább 30on inneniek.
KedvelésKedvelés
Es akkor kiegesziteskeppen meg lehet nezni a “vizumvadaszok”, “beznesszerek” sztorijait Tuneziaban, Egyiptomban meg Nigeriaban es sorolhatnam, akikre pedig a nyugati nok buknak, “mert olyan ferfiasak”…(nem, ezek a nok nem ugy “pasiznak”, ahogy ferfitarsaik “csajoznak” mondjuk Thaifoldon: sajnos eleg szomoru es hosszu a sora azoknak, mar Magyarorszagon is, akik tenyleg csaladot, igaz szerelmet es -ez a kulcs- hagyomanyos szerepeket (!) akarnak ezektol a legenyektol, akik meg -vizumot. 🙂 De ez most mas tema lenne, szoval visszaterve, sok ilyen cikket olvastam, a nok allandoan szidjak a maguk orszaganak ferfijait (magyarokat, hollandokat, angolokat, nemeteket, stb.), hogy mennyire “elferfiatlanodtak”, stb.
Felreertes ne essek, elkepeszto naivitasnak latom ezt, regen vitatkoztam is veluk, ma mar rajottem, nem eri meg, csak mint jelenseg, azert erdekes.
Mondjuk az is igaz, nekem nincs bajom az ugynevezett “hagyomanyos szerepekkel”, de nem is tartom az egyetlen udvozito utnak sem. Nem hinnem, hogy vannak altalanos receptek.
KedvelésKedvelés
Jájj. Hogy hiányoznak nekik a hagyományos szerepek. Persze, hogy általában a gazdag fehér középkorú pasiknak, aztán idejönnek nyaralni Magyarországra és kifejtik, hogy imádják a magyar vidéket olyan egzotikus és itt még vannak hagyományos nemi szerepek, milyen üdítő. Nagyon fel tudnak bosszantani, és nem, ez nem egy bók. Ha hinnék a lélekvándorlásban, azt kívánnám nekik, hogy következő életükben szülessenek lánynak magyar vidéki kis falvakban, és ez még nem is annyira gonosz kívánság, lehetne rosszabb is.
KedvelésKedvelés
de jól mondod!
KedvelésKedvelés
Nem hiszek a kívülről rádhúzott, szorongató rendben, szokásokban, kötelező, kényelmetlen kelléktárú szerepekben. ugyanakkor abból indulok ki, hogy egy életed van, és azt egyféleképpen élheted le, és nem mindegy, hogyan teszed . (Én a metafizikus távlatra is tekintek, de ha valaki nem, akkor sem mindegy, csak esetleg másképp nem az. Nem ez volna a gondolkodó emberi lét lényege, az elkerülhetetlen önreflexió?)
A tetteid, a szavaid, a gondolataid kalandozása is része az életednek. Nem mindegy, hogy mit engedsz meg magadnak, s mit nem. Mindkét irányban nagyon sok elcsúszás lehetséges.
Amit a JÓról írsz, ami két ember kölcsönösen boldogító, egymást gazdagító, akármilyen változatban megvalósuló kapcsolatáról írsz, az éppolyan eszmény, mint az életfogytiglani monogámia, csak az egyik inkább minőségi, másik inkább mennyiségi elven alapul. Ez természetesen nem kis különbség. De az eszmény az eszmény; nagyon gyakran önigazolunk és öncsalunk, hogy a saját valóságunkat eszményinek, üdvözítőnek láthassuk. Az eszmények szerintem olyasféle dolgok, mint a boldogság. Nem leledzhetsz mindig abban az állapotban, mert akkor nem is tudod átérezni azt a létminőséget. Nekem izgalmas elköteleződve azt megélni, hogy ér el újabb és újabb csúcsokat a kapcsolatom minősége a különböző természetű hullámvölgyek közepette. Erre a hullámzásra mondom én, hogy a házasság nem méznyalogatás,NEM arra, hogy állandósult gerinchajlás és ropogás közepette KELL (segédigézzek már én is egy kicsit) élni. Tehát én azt vallom, nincs értelem a mennyiségnek minőség nélkül. Arról nincs tapasztalatom és így kiforrott véleményem se, hogy létezhet-e minőség mennyiség nélkül emberi kapcsolatban. Én a barátságaimat is ápolom, és kevés olyan találkozást őrzök, hogy valaki nagyon megragadott mondjuk egy beszélgetés vagy közös tevékenység erejéig, és aztán a sors elsodort minket, és csak az az egyszeri, rövidtávú JÓ maradt meg.
KedvelésKedvelés
Köszönöm neked ezt a hozzászólást.
KedvelésKedvelés
Én azt hallom ebből, hogy nagyon szeretnétek hinni (te és követő is) a Házasságban. Szerintem abban úgy általában nem érdemes. De a sajáttal kapcsolatban reménykedni, és széppé tenni, azt lehet.
KedvelésKedvelés
Hát, én nem annyira a házasságban hiszek, inkább a hosszú távú elköteleződésben rejlő lehetőségekben. (A törvényszerű nehézségeiről írtam fentebb) Én a személyiségemből adódóan természetesnek veszem a ciklikusságot, a lelkesedés-stagnálás-mélyrepülés-lelkesedés az életem minden területén megvan, így működöm jól. Hosszú munka eredménye az, hogy ezt megismerjem és elfogadjam magamban.
Teljesen megértem, ha egy kiegyensúlyozottabb ember nehezebben viseli/nem viseli el a hullámzást.
KedvelésKedvelés
Jújj, devorah, milyen érdekes, ahogy írod ezt: nem a témához kapcsolódik szorosan, de én éppen a közelmúltban jöttem rá (vagy döntöttem el), hogy nem hiba, hogy hol így, hol úgy érzek, hanem csak ilyen vagyok, és kész. Óriási a különbség…
KedvelésKedvelés
Én őszintén nem értem, mi az A Nagy Különbség a házasság és a párkapcsolat között. Nem azért vagyunk együtt, mert összeházasodtunk, hanem amiatt a döntés miatt, hogy együtt akarunk lenni (és ennek is csak egy következménye a házasságkötés, legalábbis számomra).
Ha már nem akarunk együtt lenni, akkor A Házasság Intézménye sem állhat ennek útjában, vagy igen? Mitől véd az meg? (Polgári értelemben kérdezem, a vallási részébe nem akarok beleszólni, nem az én asztalom.) (És ne hallgassuk már el pironkodva, hogy milyen rohadt sok gazdasági és jogi előnnyel jár a párok számára ezt a papírt megszerezni.)
Nem mindegy, minek hívjuk? Miért kell annyira megkülönböztetni a házasságot a papír nélküli párkapcsolattól? Utóbbi az olyan snassz, az valaminek a híján van?
Számomra ez nagyon bántó egyébként, de nehogy azt higgye bárki is, hogy most meg vagyok sértve. Meg ne is magyarázkodjon senki, mert nem kell, én tökre értelek titeket. Most csak magamban gondolkodom.
Meg persze magát a jelenséget is értem, hát hogyne érteném, hiszen gyerekkorunktól kezdve azt nyomatják az agyunkba, hogy akkor van az Életünknek Értelme, ha Elvesz (!) minket (!) Feleségül a Nagy Ő. _Akkor_ van gratuláció, és “legyetek boldogok”. Az, hogy együtt vagyunk n éve, az lényegtelen, most már jár nekünk is a boldogság, emberszámba vesznek, már mi is teljes jogú tagjai vagyunk a társadalomnak. Mi van? Eddig láthatatlanok voltunk?
Mondom ezt úgy, hogy már én is házas vagyok (muhaha, éljen a családi adókedvezmény – ide lőjetek), de semmi különbséget nem érzek. (Mondjuk mi nem is csináltunk ebből nagy ügyet.)
KedvelésKedvelés
Ez így van – engem már az esküvőm előtt is kirázott a hideg a nagy szavaktól, a hülye elképzelésektől, turkálóban vettem a ruhámat (és nagyon király volt) bulizni akartam és ünnepelni, de nem azt hogy mostaztán királylányból anyakirálynővé válok. Most persze árulom a rucit, pedig határozott elképzelésem volt, hogy eski után megfetrengek vele a sárban, egy pazar fotósorozat kedvéért, de sajnálom, annyira szép 🙂 biztos öregszem.
Máig idegesít egy csomó dolog amit a házasságról gondolnak (ezeket nem olyanok találták ki akik szerették önmagukat áltatni,a külvilág előtt viszont feddhetetlennek mutatkozni?) és szerencsére az uram (a zuram) osztja ezeket a nézeteket, ami miatt még szerelmesebb vagyok belé, és erről szerencsére nem is tehetek. Ez persze nem idill, baromi sokat pofázunk, egyeztetünk, kérdezünk egymástól, ez nem papírfüggő… Azt is tudom,hogy nem várhatjuk el egymástól, hogy az elkövetkezendő ötven évben senki más ne legyen hatással ránk. A kémia az működik… De alap elvárás az őszinteség, és nem a papír miatt, hanem a másfél gyerek miatt. Nem bánom ha elkapja a gyakornoklányt a szertárban, csak részletesen mesélje el 😀 Szeretek vele élni, istenien főz, nem vár el tőlem kliséket, és lehetőség szerint ő is finoman megkerüli azokat. Nekem a klasszikus értelemben vett férfi. És örülök,hogy összepapíroztunk – de mással nem jelentené ugyanazt a házasság,mint vele. Ez így?… 😉
KedvelésKedvelés
Én úgy érzem, csak a sajátomról szóltam.Hozzászólásomban is az önigazolásról szóló részben a T/1 nem általános alany akart lenni, nagyon is domináns benne a az első személy. Nem érdekel másoké, és nem alapítok társadalmi mozgalmat a házasságkötésért. De örülök, hogyha aki köt, az minőségre törekszik. A minőségi házasság – így is lehet(ne) ugyebár – vallástól függetlenül jó dolog. De ahogy írjátok, ahhoz érett és ép személyiségek kellenek, és társadalmunkban nem könnyű olyannak maradni, és a szerencse szerepéről se feledkezzünk el.
KedvelésKedvelés
Milyen jó, hogy más ilyen szépen, tömören megfogalmazza, ami bennem csak össze-vissza kavarog!
KedvelésKedvelés
Rágtam ezt, amit írsz. De ez trükkös bejegyzés. Éltem én házasságban, és nagy erőkkel tettük olyanná, hogy a létezés legjava legyen benne, ne tértivevény. Te jól tudod ezt. Minden látszat ellenére a bejegyzés nem állítja szembe a házasságot és az intézményen kívüli, nem szabályozott emberi kapcsolatokat, legalábbis nem vagy-vagy alapon. “Nem akarok én lerombolni semmit. Van, ami van, és legyen, bár kívánom, ne fojtogasson annyira olyan sokakat, és ne lehessen a nevében elkövetni annyi mindent.” Tényleg ennyi. Mert olyan gyakran hivatkoznak rá, és olyan gyakran börtön, nem szabadság. (Katolikus dimenzióban nem tudok mit kezdeni a témával, az már igaz.) Valamint nem hirdetek olyat, hogy ez, na, ez igen, ez így perfekt, ennek nincs hátránya, kockázata, hamissága, vesszen a többi kapcsolatfajta. Nem kell játszmázni, ennyi. És még azt is mondom, hogy az intézmény-jelleg erősen hajlamosít a játszmára.
KedvelésKedvelés
én is rágtam tegnap sokat, és arra jutottam, hogy ezzel tök egyetértek:
“Meg aztán a mindent elsöprő családalapítás, az Igazi, a Megkérte A Kezem, Konfettieső, A Fészket Rakunk egyre inkább mulatságos hájpnak tűnik nekem.”
lehet hogy régen valid cucc volt, társadalmi pillér, de a mostani világban, ahol a túlnépesedés ökológiai katasztrófáját éljük, víz és élelmiszer hiánnyal és klímaváltozással, szerintem le kellene már ennek az intézménynek az abszolút jellegét bontani, és meghagyni mint egyféle lehetséges életpályát azoknak, akik tényleg ezt akarják élni. emellett meg örülni mindazoknak (mármint társadalmi értelemben), akik meg nem ezt akarják élni. pont ezt a hájp habot kellene leszedni róla, az az érzésem.
a felelős élet-élvezet, a környezeti értelemben fenntartható “csak-öröm” lét, szerintem fontos fenntarthatósági pillérének kellene lennie a társadalomban, amiből ráadásul kijöhetnek plusz energiák, kapacitások, önkéntesség, besegítés, amit az ember örömmel és épülve tud megosztani mással.
kicsit elkalandoztam, de szerintem idevág ez is strukturálisan.
KedvelésKedvelés
És a hájpot bebetonozza, abszolutizálja az intézményjelleg és a közerkölcs.
KedvelésKedvelés
Szerintem is házasságban játszmáznak leginkább a felek. Egy házasság sokkal jobban korlátozza az embereket, mint egy nem szabályozott kapcsolat. De ez az erőssége is a házasságnak. A korlátokra támaszkodni is lehet. Minél kevesebb a korlát, annál kevesebb a kapaszkodó is.
KedvelésKedvelés
“….az intézmény-jelleg erősen hajlamosít a játszmára.”
Micsoda megfogalmazás! Nagyon jó… és ez megint a népbutítás meg a birkaság eredménye, mert nem merünk önmagunk lenni még akkor sem ha kettesben vagyunk. Mert valamilyennek illik lenni, meg másmilyennek nem illik, skandallum, és akkor? Majd maximum benne leszünk a Híradóban mint kuriózum, nem? 🙂
KedvelésKedvelés
Ez nagyon jó! Szerintem is ez a pontos “meghatározás”.
KedvelésKedvelés
Ezt most köszönöm.
KedvelésKedvelés
szerintem is létezik, ha van hol lakni, van kaja, és biztos nem lesz a nő terhes, vagy nem lesz valami más, hosszú távú nemkívánatos következmény. egyetértek Irénnel, nagyon felnőttnek kell hozzá lenni, felelősnek és tudatosnak. legalábbis szerintem, és legalábbis akkor ha utána nem akarja az ember nagyon megszívatni magát és a környezetét.
KedvelésKedvelés
meg még az egy kérdés nekem, hogy ha valami véletlenül közben elszaródik, és változik a létezés kerete, akkor azt mennyire sikerül méltósággal.
KedvelésKedvelés
Én még nem nagyon láttam ilyet, csak utólag elbeszélve. Nem tudom, mennyire lehetett méltó.
KedvelésKedvelés
Érdekes, hogy kinek mi hiányzik…
KedvelésKedvelés
Ugye? Én is erre gondoltam. Számomra például felfoghatatlan, hogy valaki attól érzi magát nőnek, hogy kinyitják előtte az ajtót, meg felsegítik rá a kabátot.
KedvelésKedvelés
Es lam, nem vagyunk egyformak, es tenyleg nem. Mskulonben hogy lehetne, hogy van az a no, Laura Doyle az Egyesult Allamokban, akinek a Surrendered Wife (azt hiszem, van mar Surrendered Single is) c. orokbecsuje orisi sikert aratott, multkor megneztem a neten, a no jol megel belole, hogy kulonfele workshopokat meg coachingokat tart sikeres amerikai noknek, hogyan…hogy forditsam? Hodoljanak be? a ferjeiknek? How to surrender.
Ravasz.
En vagy tiz eve talalkoztam a no nevevel egy yahoo levlistan, ahol amerikai meg kanadai nok voltak tobbsegben.
Es nyilvan ez sem ajtokrol es kabatokrol szol.
KedvelésKedvelés
Nna akkor el Hollandoatol es jojjenek a az egyiptomi nok, a kozeposztaly kozepetol felfele. Ott tipikusan az van, hogy “a ferfi a fej, a no a nyak, de a nyak mozgatja a fejet”. Ha meg lattatok himsovinizmusba burkolt nosovinizmust, az az. MINDENT de a megadott vilagon MINDENT elernek es kihajtanak a ferjukbol. Olyan modszereik vannak, hogy az allam leesett. Olyan modon iranyitanak, hogy kozben persze surrendednek tunik az egesz, oriasi szinjatek. Es kozben nagyon noiesek maradnak. Es buszkek. Ott kellene hatarhuzogato iskolaba jarni. Mi meg a Lanyon nelkul soha meg hasonlo marhasagok hatasara elhisszuk, hogy mindenki el van nyomva a kendos vilagban. Persze, van, aki. Sokan. Minel alacsonyabb tarsadalmi osztalyba tartozik, annal inkabb. Minel szukebbek az eroforrasok, annal jellemzobben. De ez a surrender szinjatek ugy tunik, mukodik, mint manipulacio. Kerdes, hogy kinek van ehhez kedve?
KedvelésKedvelés
Lenne kedved mesélni erről egy kicsit bővebben? Nagyon kíváncsi vagyok, és nincs semmilyen életközeli tapasztalatom a “fejkendős világról”, különösem nem erről a részéről.
KedvelésKedvelés
Nagyon remelem, hogy eljutok a blogtalira, vagy itt gondolod?
KedvelésKedvelés
Itt is, ott is, ha lehet ilyesmit kérni 🙂
KedvelésKedvelés
ez a női manipuláció a patriarchalis Rend elemi alapja, . .
ez keni el a nők elől a valóságot, mert ezáltal folyamatosan érdekeltté teszi őket a Rend arra, hogy ők is aktívan fenntartsák a Rendet.
KedvelésKedvelés
és ez szerintem a középosztálybeli fehér nő, feleség, anya, a társadalmi királynők felelőssége, mert a manipuláló nő férje, aki a döntéshozó, politikus, vállalatvezető azt éli meg, hogy a nő az úr, és az van amit a nő akar, ez alapján általánosít és éli azt, hogy a világot a nők irányítják a háttérből. annyi férfival vitatkoztam már erről, akik ezt élik, amúgy nyilván nem sokat foglalkoznak gender kérdésekkel és csak a saját valóságuk és a saját tapasztalataik alapján általánosítanak.
csak erről nem ildomos beszélni genderes körökben.
KedvelésKedvelés
Ez iszonyú kemény.
KedvelésKedvelés
Ámen.
Ahol a permanens játszmázás életstílus, abból az életből én nem kérek.
KedvelésKedvelés
Aztan van az a pont sok sok no eleteben, amikor belefarad, felfedi, kimondja, oszinten szembenez vele:nem csinalom tovabb. Nem manipulalok, nem alakitom a vilagot folyamatosan ugy , hogy a zuram kedvesnek, szepnek lassa, az o kepere formalva.
Szembenezunk ezzel, tudatunkra ebredunk, es akkor beindul az uthenger. Ami folyamatosan visszataszit, visszanyom.
“Jaj, hat miert mondtad el neki!”ilyennel nem szabad terhelni oket”jaj, hat legyel mar vele kedves, meglasd, kenyerre lehet majd kenni!”jaj hat szeretetre vagyik, most mi az neked, tedd ami neki jo!”
Es ezek tarsai.
A legdurvabb azonban az, hogy a ferfi aki mellett elunk, es akinek kitarjuk a lelkunk minden titkat terel ujra es ujra vissza. Keri, varja, hogy manipulaljuk.
Olyan igenytelen, szanalmas faszok ugyanis, hogy ennyivel megelegszenek.
Mind, mind ilyen. es most nyugodtan tamadjatok, hogy nem , nem mind es ez durva altalanositas, de nem!
A mertekben, felismeresekben, intelligenciaban lehetnek kulonbsegek, de hosszutavu, monogam parkapcsolatokban minden esetben megtalaljuk a noi manipulacio valamilyen formajat, aminek a ferfi alaveti magat, orommel. kell neki.
Egysejtu lenyek ezek, akiknek husdarab log a labuk kozott.
Ez van.
Mar nem keresem a kivetelt.
Mert mely meggyozodesem, hogy nincs ilyen.
KedvelésKedvelés
Próbállak érteni. De nagyon sértő mégis ez, ahogy ezt írod, és a blogra is rossz fényt vet.
KedvelésKedvelés
Utálom a manipulálást. Egyik oka a házasságunk csődjének, hogy exem meg egyenesen nem tud kommunikálni.
KedvelésKedvelés
női szocializáció.
KedvelésKedvelés
Tudom, de ő extra módon csinálja, teszem hozzá, anyja egy érzelmi zsaroló, manipulátor, a lányát is manipulálja a mai napig, zsigerileg az. Hozzá képest exem jobb egy fokkal – de képtelen ő is egyenesen beszélni, gyerekekkel is ezt csinálja. Szóval az alap szocializációt szorozd meg ezerrel.
Azt is tegyem hozzá, rengeteg pasi is manipulátor. Az összes narcisztikus, általában megtalálják a depressziós nőt, akit manipulálhatnak. Csak ők általában elnyomó módon teszik. Nem női tulajdonság a manipulálás, és nem férfi tulajdonság a manipulálhatóság. Enyhén szólva.
KedvelésKedvelés
nem női/férfi tulajdonság.
egyetértek.
eddig is arról beszéltünk, hogy a Rend fontos alkotóeleme a női szocializációnak azon része, ami a nőket a férfiak manipulálására készteti.
tök érthető okokból teszik.
némiképp sarkosan: a túlélésükért teszik. színes gombokért és lufikért (vö.nagy értékű ajándékok vásárlása és a nő sakkban tartása azáltal, hogy a “jószágok” feletti rendelkezési jog a férfié )
KedvelésKedvelés
Úgy értem, szociaációilag sem férfi/női. A formája férfi/női, az is a Rend miatt. Hogy a férfi lenyomással, elvárásainak természetesnek mutatásával manipulál, a nő meg pl. a gyenge nő eljátszásával. Egyszóval a manipuláció formája is leképezi a Rendet.
KedvelésKedvelés
értem.
igaz.
bár a férfi manipulációt lineárisnak érzem.
a női kissé összetettebb (nem is megy nekem, hiszen túl bonyolult 🙂 )
KedvelésKedvelés
Szvsz lineárisabb, tényleg. De attól még manipuláció. Azért lineárisabb, mert erőpozícióból teszi, nem kell annyira “rejtegetni”.
KedvelésKedvelés
de ha nem kell rejtegetni, akkor nem is manipuláció. nem?
egyszerű erő politika. erő kommunikáció.
(aszondja a zuram, amikor mondom neki, hogy a gyerek sulijában az udvarra ültetni kell valamit – ezt a büntit kapta a fiunk, mert felmászott a fára- , hogy “miért én?”- ugye ismerős. csípőből jön a pasiktól a kérdés, hogy miért én? mi lenne, ha a nők is ezt mondanák. ezernyi ellátatlan csecsemő sírna az utcán? vagy mi? )
KedvelésKedvelés
Hát mert te nem. Ilyen egyszerű, nem?
Nem, azért a manipuláció kell. Az, ahogy okos, intelligens nőkkel elhiteti a pasi, hogy értéktelenek, jól keresőkkel, hogy egyedül nem tudnának megélni, az máshogy nem megy. Csak ANNYI kört nem kell futni, mert a Rend az ő oldalukon áll, a nő ugyanazért a munkáért csak kevesebbet kap, a gyerekkel csak neki kell otthon maradni, ő nem fog lelépni a gyerek mellől, stb. Ha ő hagyja el a pasit, akkor ócska kurva, szegény pasi, ha a pasi lép le, akkor az megérthető. Ha 40 körül vannak, ő fogja megkapni, hogy ilyen öregen (amúgy 55 kg, sportos) nem kell már senkinek, a kövér, kopasz pasast meg biztatják (okkal), hogy majd lesz fiatalabb nője.
KedvelésKedvelés
Így-így bizony!!!
Amúgy is minden pasi, csak meg akar dugni. IGAZ szeretetet csak tőle lehet kapni (jajistenem, hol egy hányószacsi?! rosszul vagyok, ahogy visszagondolok a hangsúlyra). És a gyerekeket sem fogja senki elfogadni, csak nem képzelem, hogy bárki a helyébe léphet (mintha másik apát akarnék!)?
És az elejtett odaszúrások, a koromról, az elő-elő tűnő ráncokról és ősz hajszálakról, az itt-ott megereszkedésekről, a terhességektől tönkrement testről.
És a “…két kezemmel építettem ezt a házat, minden kapcsolót én szereltem fel. Betegen, majd bele döglöttem, azért, hogy neked és a gyerekeknek……., neked ez sem számít??” vagy “nem iszom, nem dohányzom, nem járok el sehova, nem verlek titeket, értetek güriztem…” és ezek társai.
Korábban elgondolkodtam rajta, szarnak éreztem magam tőle, ma már csak ritkán bosszantom föl vele magam.
Olyankor felsorolom magamban, hogy mi minden egyebet “köszönhetek” neki. Na ezzel viszont felcseszem az agyam. 🙂
KedvelésKedvelés
A gyereket? Miért, mi baj van vele, súlyos beteg, nehéz, mi?
Itt-ott megereszkedtél. Jaja, mert ő bezzeg hozza a húszéves formáját, nyilván.
Betegen? Miért csinálta betegen, nem lett volna hol lakni? Hogy csinálta, hogy dolgozott, csak nem úgy, hogy te meg közben belegebedtél a gyereknevelésbe, háztartási munkába? Ha beteg voltál, főzött ő?
Az említésre sem méltó minimumról ne is beszéljünk.
Egy nőt ismerek, aki nagyon örült, hogy az ő férje nem verte, a gyerekeket sem. Nem itta el a fizetését (csak a kb azonos mennyiségű fusipénzt, amit miért is tudott összeszedni, hogy tudott pluszmunkát vállalni?) sőt, szerette a pasit. Szeretetre méltó mókus is lehetett egyébként, csak azt a természettudományi tényt nem kérdőjelezte meg, hogy a nő nem ember.
KedvelésKedvelés
“És a gyerekeket sem fogja senki elfogadni”
Tényleg most, hogy ezt írod, eszembe jutott, hogy válás és új kapcsolat esetén, míg a férfiaktól csak annyi az elvárás, hogy fogadja el a párja gyerekeit, addig a nőktől egyértelműen az, hogy lássa is el a szeretett férfi utódait. Főzzön, mosson rájuk, takarítson utánuk, egyszóval a saját apjuknál is többet foglalkozzon velük. És mindezek mellett mégsem a férfiak kapják meg, hogy gyerekkel úgysem fogsz kelleni senkinek, hanem a nők.
KedvelésKedvelés
Értem, hogy nem keresel mást. Azt nem értem, hogy miért maradsz egy fasszal, aki őrjöngve lenyom.
KedvelésKedvelés
soroljam?
KedvelésKedvelés
Nyugodtan. Tényleg nem értem.
KedvelésKedvelés
majd személyesen.
most ebben a pillanatban én sem értem.
személyiségtorzulásom tanúi vagytok.
KedvelésKedvelés
Remélem, visszafordítható.
KedvelésKedvelés
Igaz. Erdekeltek. Elegge biztonsagos es elore kijelolt helyuk van altalaban a rendszerben, ami nem kedvez az individualizmusnak. A csaladi ertekek az egyeni ertekek elott vannak – ez korlatozo. Nagyon erdekes beszelgetesek zajlottak arrol, ok hogy latnak minket.
KedvelésKedvelés
Árnika, tök átérzem amit írsz, és egyet is értek, akkor is ha van kivétel. ez az általános és ezzel állunk szemben szerintem. szóval a helyzetértékelésedet teljesen osztom.
ezt írta egy férfi nemrég, gender egyenlőtlenség kapcsán beszélgettünk:
“És van igazságtalanság a másik oldalon is, pl. a nők az emberi társadalom felét alkotják, de ők birtokolják a női nemi szervek 100%-át, ami egy komoly erőforrás és hajtóerő a világban, a férfiak készek sok mindent megadni, akár ölni, háborúzni is érte.” és nem látják, hogy ez gáz, függés, ezzel terápiába kellene járni és szégyenkezni ha nem kezdenek vele valamit, vagy gyógyszert szedni. és ezt hittel írta, fájdalommal, gondja van ezzel, ezt éli, nem cinikus volt, vagy ironikus.
ezzel együtt is azt gondolom, hogy a női manipuláció (a középosztálybeli fehér nőé) egy rettentő veszélyes dolog, ránk, nőkre, mint társadalmi csoport egészére nézve. iszonyúan konzerválja a rendet, ahogy írod is, táplálja a férfiak azt a nézetét, miszerint a dolog mindig kettőn áll (ezt is írta a férfi, és mennyire állandó vélekedés ez is). és magunk között legalább lehet róla beszélni, reflektálni magunkra, próbálni ezen csoport és egyéni szinten is változtatni, ebben legalább van kompetenciánk. és egyetértek hogy nehéz, és sok vele a harc, de egyrészt szerintem hosszú távon tök megéri, másrészt szerintem nincs is nagyon más választásunk, ha változást akarunk a Rend-ben, és javítani a nők és férfiak közötti jelenlegi viszonyokon. ez a mi sarunk a történetben, amivel szerintem van dolgunk, dolgunk van, ha változást akarunk.
KedvelésKedvelés
Ez milyen ember???
KedvelésKedvelés
Éva, nem akarlak elkeseríteni, de egy nagyon jó, kedves, jószívű, okos, értelmes átlagférfi. lehet vele vitázni, érvel, gondolkozik. szerintem gyönyörű indikátora az általános férfi vélekedésnek, amit már annyit hallottam, ezt most csak azért hoztam ide, mert a napokban írta. azt gondolom naivitás azt remélni, hogy ez egy marginális vélemény, ráadásul ez a fickó tudja, hogy ezt bátorság leírni, és ezt férfiként nem illik kimondani.
KedvelésKedvelés
Bármilyen elkeserítő is, nagyon tanulságos.
És nagyon örülök, hogy leírod ezeket a tapasztalataidat.
Olyan sok erő van benned, hogy tudsz vitázni így, velük, vele.
Bár azt még mindig nem értem: hol és mikor és kik (mely férfiak) harcoltak a “női nemi szervekért” konkrétan?!
KedvelésKedvelés
“De nagyon sértő mégis ez, ahogy ezt írod,”
én mostanában kezdek ott tartani, hogy feljebb viszem a saját mércémet, és azokkal, akik szerint ezek az állítások sértők és emiatt berágnak, már nem is akarok beszélgetni. mert igen, értem, hogy lehet sértő, sőt bántó is. másrészt több ezerév női fájdalma van mögötte. elegem van már abból, hogy higgadtan próbáljam magyarázgatni a férfiaknak, hogy mennyire nem ok ahogy működnek, hogy hagyjanak már levegőt. hogy próbáljak egyezkedni, magyarázni, okosan érvelni, aminek a vége általában az, hogy nekem bajon van a nőiességemmel és/vagy a férfiakkal.
jelenleg ott tartok, hogy ezt, amit Árnika mondott a férfiaknak kellene kimondani már, azoknak akik gondolkoznak, akik kilátnak a fejükből, és akiket tényleg érdekel a nők és férfiak közötti békés, harmonikus viszony. én azt várom a férfiaktól, hogy megtegyék az önreflektív állításaikat, és most már ők legyenek felháborodva a saját régi rutinjaik miatt, büszkén, progresszívan, egymást győzködve. (nem minket arról, hogy miért nincs igazunk). és együtt érezve azokkal a nőkkel akik ilyet kénytelenek mondani, és amiben hallhatóan sok és tudhatóan jogos a fájdalom.
KedvelésKedvelés
Teljes mellszélességgel egyetértek árnikával és hirlandóval. Én ugyanígy látom a dolgokat, ahogy ők. Csak nem tudom így elmondani.
Respect, árnika, hirlando.
KedvelésKedvelés
Árnika, a következődhöz már nem tudtam írni: szerintem igazad van! Én is tapasztalom, hogy kell a manipuláció és a megmondás nekik, eddig én sem láttam kivételt. Viszont nem mindegy hogy milyen mértékben! Volt “szerencsém” az abszolút gyerekhez és a kifejlett példányhoz is. Míg az előbbinek állandó kontroll és megmondás kell, az utóbbi szinte egy tekintetből is ért. Ez a nem mindegy. Úgy gondolom, a nőknél is megvan ugyanez, csak más területen.
KedvelésKedvelés
Serto.
Elismerem.
Elnezest kerek mindenkitol, akit ez a hozzaszolasom szemelyeben, nemeben sertett.
Elnezest.
Bocsanat.
(Es valoban vannak kivetelek. Toluk kulon elnezest kerek. Annyi a mentsegem, hogy tegnap este ujra elnyomott, lenyomott aldozat voltam a zuram orjongesenek szinpadan)
KedvelésKedvelés
Sebaj, a kivételek értik.
KedvelésKedvelés
az jó!
KedvelésKedvelés
Árnika engem megrémít amit írsz, amilyen indulattal írod (a második bejegyzésed, csak valamiért nem lehet közvetlenül reagálni). Ugyanakkor értem is.
Azt hiszem.
Ennek ellenére én továbbra is keresni szeretném a kivételt, mert akkor is hiszem, hogy van más is. Vannak mások is. Lehet máshogy is.
Valahogy most úgy érzem magam, hogy nem akarok látni. Túl sokat látok itt, túl sokat mutattok meg. Túl sok mindenre világítotok rá. Be akarom csukni a szemem és hinni akarok.
KedvelésKedvelés
jaj! nem, ezt nem akartam. ez a hozzászólásom a maga keserűségében és fájdalmában nagyon túl sok lett!
nem, ezt tényleg nem akartam. ilyet nem lehet, hogy akarjak.
cinikus vagyok, de érzem és fáj, hogy ilyen kemény voltam. hogy ez ennyire húsba vágott.
ne haragudjatok. és jó! jó! higgyétek, hogy van kivétel. és van konstruktív, fejlődni tudó párkapcsolat. amiből lehet építkezni és nem kínlódás csupán.
az én valóságomban nincs. a tiétekben van.
túl sok mindenre világítunk rá, ezt írod hallgatag.
igen ez a blog rávilágít. kiélesíti az a sok maszatolást és torzítást, ami a női sorsokat béklyóba köti. ráébredés, és közben igen fájdalmas csalódás.
ez egy ilyen út. a tudatosodás nem fáklyás menet.
KedvelésKedvelés
❤
Tudom, hogy szükséges, hogy jó ez a rávilágítás. Jobb nekem ettől. Örülök, hogy itt vagyok, hogy ennyi mindent tanulhatok.
Hogy vannak kirohanások is.
Csak néha nagyon sok egyszerre. Nekem. Az én beállítottságomnak (berögzüléseimnek), az én naivitásomnak, vakságomnak, félelmeimnek (gyávaságomnak).
KedvelésKedvelés
Én Iránban jártam, igaz, családok életébe alig láttam bele, de a Lányom nélkül sohától azért kiakadok.
KedvelésKedvelés
Én Iránról a széleskörű félműveltségemet a Persepolis képregényből és a Lányom nélkül sohából szereztem, és tök érdekes, hogy a két történet ugyanakkor és ugyanott játszódik (80-as évek, Teherán), és mégis teljesen másféle kép rajzolódik ki belőle a társadalomról. Mondjuk ettől még simán lehet igaz a Lányom nélkül soha is az alapján amit tudok, főleg, hogy nálunk is lehet pl. ostoba, vallási fanatikus családokat találni, szal lehet, hogy csak a gázabb réteggel találkozott ott. (Bár a vége felé már megismer világiasabb irániakat is.)
KedvelésKedvelés
Én azt gondolom, hogy az a könyv elég egyoldalú – bár persze létezik az is Iránban, amiről ír.
KedvelésKedvelés
“Mi meg a Lanyom nelkul soha meg hasonlo marhasagok hatasara elhisszuk, hogy mindenki el van nyomva a kendos vilagban.”
Egyiptomban a nők több mint 90 százaléka esett át nemi szerv csonkításon Ha ez nem elnyomás akkor mi az? 😦
http://feminfo.postr.hu/nyolcezer-lanyt-csonkitanak-meg-naponta
KedvelésKedvelés
Egyiptomban az egyik legelterjedtebb mutet a szuzhartya- stoppolas. Most akkor ez hogy van? A csonkitasrol nem beszeltunk, nincs infom.
KedvelésKedvelés
“”A kérdőívek eredményeiből egyértelműen kiderült, a női körülmetélést nem lehet azzal igazolni, hogy ily módon csökkenthetőek a nők szexuális vágyai” – nyilatkozták a kutatók. A teszteredményekben a csonkolt, illetve nem csonkolt nők adatai ugyanis nem mutattak eltérést sem az első szexuális kapcsolat idejét, sem a nemi közösülés gyakoriságát illetően.
Azok ugyanakkor, akik átélték, a körülmetélés következményeként gyakrabban számoltak be alhasi fájdalmakról, fekélyekről, húgyúti fertőzésről.”
http://www.origo.hu/tudomany/elet/20020926anok.html
A fentiek ismeretében érthető a szűzhártya helyreállító műtét gyakorisága, arról nem is beszélve, hogy a nemi erőszak is elképesztő méretű Egyiptomban, ami szintén magyarázza a műtét iránti igényt. “Nehad Abu El Komsan, az Egyiptomi Nőjogi Központ kutatásai szerint az egyiptomi nők 91 százaléka vált már szexuális zaklatás áldozatává. Eddig az ilyen esetek titokban maradtak, mert az áldozatok nem mertek sem a rendőrségtől, sem a közösségtől segítséget kérni. Az igazgató azt is kifejtette, hogy legtöbb esetben vallási vezetők azon téveszméi tüzelik fel a tizen-huszonéves korosztályt, melyek lényege, hogy a nőket gyakorlatilag egy darab húsnak tekintik, s így azt lehet tenni velük, amihez kedvük szottyan.”
http://hetek.hu/hatter/201208/nemi_eroszak_es_gyerekhazassag_a_muzulman_vilagban
KedvelésKedvelés
a szűzhártyastoppolás is csonkítás
KedvelésKedvelés
Egyetértek. Nem őrület, hogy nők millióinak a saját szexualitásukban semmi örömük nincs, sőt az nekik folyamatos fájdalommal és érzelmi megrázkódtatással járó “procedúra”.
“Azok a nők, akiknek megcsonkították a nemi szervét, gyakran hosszú kimenetelű nőgyógyászati problémákkal küzdenek, beleértve a sipolyt vagy más néven, fisztulát, krónikus fertőzéseket és menstruációs problémákat.
A házasságot követően megtapasztalják, hogy a nemi közösülés fájdalmas, megrázkódtató esemény, mivel a meghegesedett vaginát fel kell nyitni. Gyermekszülésnél szintén akadályt jelenthet a szövetek merev hegesedése, amely idővel az anya vagy a magzat halálát eredményezheti.”
KedvelésKedvelés
“szűzhártyastoppolás”
milyen szép szó és foglalkozás. biztos ezt is nők végzik, és annyit keresnek vele annyit mint a zoknistoppolással. Rend a lelke mindennek, na.
annyira remélem, hogy még megérem azt, amikor a nők úgy istenigazából dühösek lesznek, és testületileg beintenek…
KedvelésKedvelés
Nem, férfi orvosok végzik, természetesen, jó pénzért.
KedvelésKedvelés
“Nem, férfi orvosok végzik, természetesen, jó pénzért.”
egyértelmű. csak ironizáltam a jósorsunkon.
KedvelésKedvelés
Hát!!
Megvan az agymosásnak a hatása…
KedvelésKedvelés
Szerintem letformakent, elvarhatokent, mindenki szamara hozzaferhetoen, tanulhatoan: nem letezik. Pillanatokra, igen. Minden tokeletes. Akar idoszak is lehet. “Állok a lábamon, nézem a szemét, és minden ajándék.” Igen. Igy. Ez az esszencia, nem is feltetlenul illuzio. Es utana a valosag, ami kot, lehuz, akadalyoz, lassit, formal. Az ellenszel. A nyugjeink, ketelyeink, privat bugyraink, onellentmondasaink. Felelosseg, feladat. A testunk. A tarsadalom – barmelyik tarsadalom, mert a megoldas nem kivulrol, nem a strukturabol jon -, a tobbiek. Alkalmazkodas, erofeszites, kenyszerek. Anyag. Ez mind ott van, es ott lesz meg sokaig, egyelore semmit nem tehetunk ellene. Elunk az anyagban, es kuzdunk vele. Amig ellenkezunk, tagadjuk, megszabadulnank mindettol, ellenunk lesz az is. Ha elfogadjuk, a helyen kezeljuk, lerojuk a terheket, esetleg maskent lesz valami. Egy kicsit. Neha. Talan. Es mindennek a kozepen, ha csak nezem a szemet, van ugy, hogy ott tokeletes szabadsag lakik, es minden ajandek, igen.
KedvelésKedvelés
igen, valahogy en is igy gondolom. de milyen jo is akkor es milyen jo is lenne, ha mindig ugy lehetne!
KedvelésKedvelés
Én is vágyom arra, hogy ne pillanatokban éljem meg a kapcsolatom örömét, hanem napokban, években. Nincs előttem, hogy valaha ez bekövetkezik. Most annak is örülök, ha egy nap úgy telik el, hogy minden része öröm, amit a családommal töltöttem. Ez mondjuk egyre gyakrabban van, de mindig belerondít egy-egy viharfelhő, és most már sejtem, hogy lehetne elfújni. Ugyanakkor ismerek olyan párokat, akik hajlobogtatva, egyetértve, munkásan, fáradtan, de vidáman élnek, veszik az akadályokat, és még a gyerekeik is jól vannak. Próbálom szemlélni az életüket, mit tudnak ők, amit én nem.
KedvelésKedvelés
TE nem? Miért (csak) te?
KedvelésKedvelés
Nem értem.
KedvelésKedvelés
Gyöngyi, szerintem Blaci arra gondolt, hogy a párkapcsolatban nem te vagy, hanem ti. Hogy úgy kéne ennek lennie, hogy szemlélitek a boldog párok életét, hogy mit tudnak ők, amit TI nem, a pároddal…
Bocs, hogy beleszóltam. 🙂
KedvelésKedvelés
Aha. Köszi.
KedvelésKedvelés
Pontosan!
KedvelésKedvelés
szerintem semmivel nem tudnak többet, mint te. Csak nem vagy velük 0-24-ben, nem tudhatod, milyenek, amikor nem szemléled őket.
Ettől még lehetnek jó kapcsolatok. Nekem ez a 26. évem, és nem tartom rossznak a házasságomat. Sokan mondják, milyen rendes férjem van (pl. mert ő készít nekem reggelit). Csak azért, mert szeret. Mégse gondolom, hogy a házasság önmagában olyan fáklyásmenet volna. Néha kutyául nehéz. Én úgy gondolom, épp azért, mert intézmény. Mert a szárnyaló szerelem önfeledtségét felülírják a hétköznapok.
KedvelésKedvelés
Igen, értem. Tényleg nem vagyok folyton velük, de szoktunk beszélgetni a nehézségekről is. Magamban ilyenkor folyton lázadozom, mert ami nekik éves szinten nehézség, az nekem napi küzdelem. Mindig oda jutok, hogy ők sokkal normálisabb családokból jönnek, hagyták őket élni, felnőni, jobb stratégiákat használnak a felnőtt életük problémáinak megoldására, mint mi. Nem lehet egy egész életen keresztül azon sírni, hogy de rossz volt nekem, de valahogy mindig ide lyukadok ki. Hogy milyen jó, ha tele van a tarisznya pogácsával, és ha nyomorult a gyerekkor, olyan keserves. Ezerszer jobban csinálom, mint bárki a családból, de még annyira messze van attól, ahogy szeretnék élni.
KedvelésKedvelés
értem én ezt is. Ezt a te gondodat. Egyfelől elég sokat olvastam már itt is, máshol is, másfelől van egy nagyon jó barátnőm, akivel már keresztbe-kasul megbeszéltük ezeket a dolgokat. (Öregek vagyunk, na. 😀 ) Végül oda lyukadtunk ki, hogy az öregségnek is van pár előnye: pl. a bölcsesség. Ami abban áll, hogy nem kell semmivel foglalkoznunk, amivel nem akarunk. A kell-en van a hangsúly. Olyan, ez, mint a pattanás az orrunk hegyén. Majd elmúlik. Csak ki kell várni. A másik a feledékenység. A korral ez is megjön, mint a romló látás. Az is jó, hogy nem látjuk már olyan tisztán a dolgokat, pl. az egyre szaporodó ráncokat. Csupa-csupa előny. Magyarázat ehhez: jókat nevetgélünk ezen az egészen, mert már megtehetjük. Megszenvedtük a magunkét. Ki így, ki úgy.
Amúgy meg éppen ma olvastam a Jellel a homlokunkon c. posztot, kommentestül. Alaposan el is gondolkoztatott. Mert nekem is volt-van batyum. Hoztam abból a szerencsétlen gyerekkorból. A férjem is hozhatott egy s mást. Még mindig nem tudjuk igazán megfejteni, ő mit. Csak alapos sejtéseink vannak. Aztán itt vagyunk. Lehet, hogy messze attól, ahogy elképzeltük. Viszont nem tudom, melyik jobb/rosszabb: a valóságot formálni az álmainkhoz, vagy az álmainkat a valósághoz. Gyanítom, ezek a kategóriák nem teszik élhetőbbé az életet.
A szenvedésről, rosszkedvről meg hasonlókról az a véleményem, hogy ez is majd elmúlik. De kell ennek is időt hagyni. Régebben mit összegörcsöltem azon, miért vagyok depis, miért nem tudom már túltenni magamat valamin, miért nem tudok megbocsátani, stb. Aztán rájöttem, hogy ez is egyfajta gyász. Nem jó erőltetni, hogy elmúljon, azzal csak elnyomja az ember. Egészségtelen. Meg kell adni a módját. Ennek is megvan a maga ideje. Mindennek megvan a maga ideje. Jó lett volna ezt 10-20 éve így tudnom. Bár talán akkor nem tudtam volna vele mit kezdeni.
A mások kapcsolatához: lehet, hogy csak én nem láttam még magam körül ilyet, amiről beszélsz?
KedvelésKedvelés
Nem tudom. Nem vagyunk egy korosztály, és lehet, hogy később lesznek csúnya történetek is, de nincs előttem.
KedvelésKedvelés
“De az létezik-e, vajon létezik-e olyan, hogy az a kapcsolat értelme, hogy jó együtt? Szuverén emberek önkéntes, intézményektől nem bolygatott öröme. Csak az öröm. A szabadság szaga. S hogy néhány hétig vagy évekig öröm-e, szinte mindegy, mert ennek saját ideje van, nem kerete, és élettartama az, hogy jó, JÓ — addig tart, amíg mindkettőnek jó. Ami azt is jelenti, hogy jókor kell befejezni.”
Létezik, basszus! Pedig meg voltam győződve, hogy túl sok amerikai filmet nézte és tényleg csak mese. Aztán betoppant és lassan 4 éve itt van. Vannak mélyrepülések, naná, de mindből kijövünk EGYÜTT. Kicsit UFO érzés, de akkor is van és jó! És igen, addig tart, amíg jó. Ha örökkéig, akkor addig. Ha holnap vége, akkor úgy lesz. De ezt az élményt soha senki sem tudja elvenni. És ennél több nem kell. Hatalmas erőt ad és nincs lehetetlen, de ettől nem szűnt meg a kupi meg egy csomó probléma, viszont túlélhető és élhető és jobbá válik folyamatosan. És érdekes módon a hétköznapok sem tudják elmulasztani azt, hogy jó.
Csak ennyit akartam.
KedvelésKedvelés
Nekem ez addig volt meg, amíg a pasi udvarolt. Amikor felváltva mentünk hozzá-hozzám, igazodni kellett, és volt idő érezni a másik hiányát, akkor igen, tök jó volt. És amikor először együtt nyaraltunk két hétig, rögtön szakítani akartam, mert éreztem, hogy ez napi szinten nekem nem megy. Bár ne lágyította volna meg a szívem a könyörgésével, bár hallgattam volna az eszemre! Az ott egy tök jó befejezés lett volna. Ehelyett összeköltöztünk, és rögtön lett én dolgom, én saram, én hiányosságaim, előjött az én depresszióm, mert elvárások, szerepek, meghálálandó, megbecsülendő, hagyomány, intézmény, kötelesség. Ló!@$%.
KedvelésKedvelés
Jaj ismerem ezt, nagyon tipikus. 10-ből 9 ilyen! Vagy 100-ból 99 inkább… Minden esetre nagyon rossz az arány. Mi kb fél éve élünk együtt és még mindig jó…. Akkor is, amikor gáz van, mert abban is társak vagyunk. Tök nyálas meg minden, de ez tényleg AZ amiről az ember álmodik. Folyamatosan alakul és épít, nem rombol és megtör.
És igen, LÓFAF a felsoroltakba!
KedvelésKedvelés
na de mit csináltál volna, ha úgy marad? Vajon meddig működött volna úgy? Nem lehet, hogy csak az van, hogy nem a megfelelő emberrel jöttél össze? Nekem volt jó pár olyan kapcsolatom, ahol egy ideig tök jó volt minden, aztán anélkül, hogy összeköltöztünk volna, jól elsz@ródott. Én meg nagyon ki voltam hegyezve az ilyesmire. Oké, valószínűleg nekem könnyű volt, mert jó orrom volt a hímsovinizmushoz. A hétköznapi változatához is. Nem bírtam elviselni, ha egy pasi uralkodni akart fölöttem, azt se, ha irányítani akart.
Nem is akartam férjhez menni se, nem vonzott a házasság, mint intézmény.
KedvelésKedvelés
Simán lehet, hogy az emberrel volt baj, mégis, az én reprezentatív mintám alapján 100-ból 99 esetben valahogy mindig úgy alakul, hogy a nőnek már pusztán azért a tényért hálásnak kell lenni és folyton elleszolgáltatásokat tenni, hogy ott_van_ a pasi. Értitek, ő azt teszi bele a kapcsolatba, hogy VAN. A nőnek ezért kell hálásnak és meghatottnak lenni. Szerintem innen ered az, hogy nekem is mindig olyan érzésem van, mint ha folyton el lenne várva valami, hogy nekem szívesség van téve és azt valahogy viszonoznom kéne, valami plusz szolgáltatással, vagy mittudomén. Amikor még nem voltam kritikus és tudatosan egyenlőségpárti, akkor öntudatlanul hagytam magam nyomás alá helyezni, és magamévá tettem, hogy a kapcsolat az én DOLGOM. Amióta nem, azóta csak nem értem, hogy mi a francot akarnak tőlem (Nyilván azt, hogy vállaljam el ezt a feladatot, csak persze ez így soha nincs kimondva.)
KedvelésKedvelés
bocs, NEM reprezentatívat akartam írni 🙂 khm
KedvelésKedvelés
Ez nem egy Freudi pénisz volt? 😀
KedvelésKedvelés
Jaj, ezt a mi-lett-volna-ha, ezt nem csinálom, mert 1, csináltam évekig a szakítás után, 2, jellemzően azt tudom elképzelni, mi lett volna ha ÉN másképp csinálom, azaz megint magamban keresem a hibát, hiányosságot, 3, az évek során rájöttem, hogy ez a legtutibb recept a boldogtalansághoz és a depresszióhoz.
És a fenti eset az első szerelmem volt, utána jöttek még mások, és mindegyik ott szaródott el, amikor valamilyen szinten hivatalos lett a kapcsolatunk. Hol összeköltözés, hol papírozás volt a trigger, de basszus, esküszöm, szinte egyik napról a másikba az értelmes, művelt, széleslátókörű, felvilágosult, liberális pasi arra ébredt, hogy én most hozzak neki kávét-reggelit-papucsot amíg ő elolvassa a reggeli újságot, én meg mentem szerelemtől kábán mint egy hülye, közben mosolyogtam és szexi alsóneműt is villantottam az ő gyönyörűségére, és máris dzsaltunk vissza a 20-as évekbe gender politikailag.
És volt olyan, amit képviselőné mond, hogy a pasi kerek-perec megmondta, hogy az, hogy mi egy légtérben vagyunk, nála minőségi közös időnek számít. Ja, hogy ő minecraftozik, én meg a gyerek csak a hátát látjuk 12 órája? De hát ő nem iszik, nem cigizik, nem játékgépezik, nem ver se engem se a gyereket, hát mit akarok még?
Azt akarom, hogy költözz el innét, mert így is folyton egyedül vagyok, akkor legalább mosni ne kelljen rád meg sorban állni a saját számítógépemhez, vaze. És meglepődött! Szerintem 8 éve nem érti, miért nem voltam vele boldog. Én meg 8 éve vagyok egyedül, és fel sem merül, hogy pasi kéne az életembe, mert eddig az összes csak vitt és vitt, hozni alig hozott.
KedvelésKedvelés
Én múltkor döbbentem rá arra, már kamaszkorban másképp próbálnak a párjuk szüleinél bevágódni a lányok mint a fiúk. Unokaöcsém barátnőjét néztem ugyanis (16 éves), amint elmosogat ebéd után, kimossa és kiteregeti nem csak a fiújának a ruháit de a srác apjáét is , takarít, rendet rak. Anyuka elköltözött, így szabad a pálya, mert a házicseléd szerepe megüresedett. Azon gondolkodtam, hogy egy fiúnak soha nem jutna eszébe, hogy így kellene bevágódni a szerelme őseinél. Ők úgy vélik már az, hogy elmennek és szépen megeszik a leendő anyós főztjét, azzal már le is kenyereztek mindenkit és tényleg nem is várnak el tőlük többet. Már ebben a korban sincs rajtuk az az őrült megfelelési kényszer, mint a lányokon. Ők már akkor úgy hiszik, az hogy vannak, az már akkora ajándék aminek örülni kell.
KedvelésKedvelés
Ez mennyire így van, és én is mennyire azt hittem régebben, hogy már amiatt végtelenül hálásnak kell lennem, hogy van pasim.
A szülőknél bevágódást pedig a lányunokatesóimnál láttam nagyon, akik még a nem túl komoly aktuálisnak is ágyba reggelit vittek és kitakarították a szobáját, mikor tizenévesek voltunk.
Mosogatni én is próbáltam, hogy bevágódjak leendő vagy annak gondolt anyósnál, erre különböző reakciók voltak, nem hagyták mert vendég vagyok, vagy megszóltak hogy ok, hogy mosogatok de miért nem főzök is. (Én meg körberöhögtem őket :D) De szerencsére volt meg van az igen ritka és becses békén hagyás is a barátom szüleinél. 🙂
KedvelésKedvelés
“Ők úgy vélik már az, hogy elmennek és szépen megeszik a leendő anyós főztjét, azzal már le is kenyereztek mindenkit és tényleg nem is várnak el tőlük többet”
És tudod, mi a durva? Hogy tényleg le is kenyereztek mindenkit, após elégedett a férfias vővel, anyósnak úgysincs más sikerélmény, csak a főztje, lánynak is tetszik, hogy milyen jól kijön a fiú a szüleivel. 😦
KedvelésKedvelés
Persze, tudom, hogy így van. Míg a lánynak elvárt, hogy ugorjon fel az asztaltól és segítsen anyósnak leszedni a terítéket és elmosogatni ebéd után, addig a fiútól bőven elég, ha nem böfög nagyobbakat mint az após és nem káromkodik cifrábban.
KedvelésKedvelés
Pontosan. Az is fontos, hogy szeresse – vagy legalábbis tegyen úgy – anyós főztjét.
Hopp, ja, nem egészen. Azért az legalábbis jópont, ha dicséri. Bár egy jól betanított feleség (értsd anyós) már abból tudja, ha sokat eszik.
KedvelésKedvelés
hát ha ez ilyen egyszerű, akkor ez nekünk is megy. Ahogy írtam, 26. éve. Csak az van, hogy mi házasságban műveljük. Mert meg vagyok róla győződve, hogy attól, hogy házasság, és férj meg feleség, még nem kell, hogy elromoljon. A szerelem az szerelem, akárhogy van is.
Sőt, mondok én még valamit: a szerelem nem állandó. És van, amikor nem jó. Van olyan, amikor szörnyen rossz. És nincs öröm. Egyáltalán. Aztán újra van öröm, és újra van szerelem. Ugyanazzal az emberrel. Nem tudom, hogy megy ez. Azt hiszem, nálunk úgy működik, hogy nemcsak szerelem van, hanem szeretet is. Feltétel nélküli. Enélkül nekünk nem is menne. Remélem, nem vagyunk ezzel egyedül.
KedvelésKedvelés
Mi is készülünk papírosítani. Én vallom, hogy nem befolyásol. Nekünk még alig van közös múltunk, úgyhogy így nem tudok nyilatkozni, de azt tudom, hogy ha van valami probléma, akkor nem az az első gondolatom, hogy menjen a fenébe és nem akarom soha többet látni, hanem az, hogy ezt rágjuk át baszki. Nagyon egyfelé tartunk, valószínűleg ettől működőképes. És igen, a szeretet szerintem is nagyon fontos.
KedvelésKedvelés
ma már nem hiszem, hogy a házasságtól félni kéne. Csak a megfelelő emberrel sikerüljön találkozni. 🙂 Na ehhez viszont kell ám a mázli is. Nekem 27 évet kellett rá várnom. Na jó, túlzok, mert életem első 10-12 évében nem is kerestem. 😀 Akkor csak 17 évet vártam végül is.
KedvelésKedvelés
Én is így jártam. Nem kerestem, jött. 😀
KedvelésKedvelés
amúgy pedig kitartást meg minden jókat kívánok nektek.
KedvelésKedvelés
Köfi 😀
KedvelésKedvelés
békakiralylany a számbol vetted ki a szot ! En is ugyanezt vallom. Habar az eletunk amugy nehez de jo nekem vele. Erőt ad, vágyom a tarsasagat,megnyugtat.
Erdemes volt talalkoznunk . 🙂
KedvelésKedvelés
Nálunk is van balhé termeszetesen de az a szerencse hogy a ferjem eleg keveset kritizal, en tobbet vadolom őt de tudja ,hogy meg is bocsatok neki az apro hibaiert csak szoktam robbanni es meg kell mondjam olyankor.
Ez visz minket elore a fejlodesben.Ez a mi dialektikank.
KedvelésKedvelés
Koszonom a bejegyzest,jo megerosites volt. Nalunk is az orom es a jo egyutt a fo osszetarto ero,ami csodalatos,viszont ha van gyerek,kozos projektek ott mar szerintem az is nyom a latba…ha van hazassag,ha nincs:)nekunk is ufo erzes,de a jo ertelemben
KedvelésKedvelés
100éves gondolatom:A jó kapcsolat, amikor én a kertben matatok, Ő bent van és csinál valamit.Azt tesszük amit szeretünk, külön, semmi beavatkozás, csendben.
.Na ez ritka.Különben meg ennyi társfüggő embert-mint manapság-soha életemben nem láttam, nem ismertem, nem is tudják magukról és annyira egyértelmű két szóból felismerni.Talán mert sok a szenvedélybeteg és az ő gyerekeikből lesznek a társfüggők???Mert ez a mai állás, valamint eddig mindenhol megvolt ez az ok-okozati dolog.Belőlük lesznek aztán az elvált szülők-hoppá—egy-két gyerek is leesik, totál sérült és szerethiányos itt mindenki.Mankónak választják egymást, jöhet a két fél szívecske medál a nyakba, “nélküled fél ember vagyok” meg a többi.
KedvelésKedvelés
Másik ilyen mondat: Te vagy a jobbik felem! Szigorúan nagy T-vel.
Nekem van egy elméletem, hogy ezt a társfüggést üzletileg is nyomatják, mert ha mindenki csak azért fizetne, amire tényleg szüksége van, tizedennyi pénz se forogna. Hát akkor vegyen ne csak fogkrémet de szájvizet is, meg olyan fogkefét, amivel a nyelvét is mossa, és fogápoló rágót meg fogmosáshatékonyság-ellenőrző rágótablettát, na de épeszű ember ép fogakkal miért költene ennyit? Hát mert ha büdös a szája, sose fogják szeretni!
Fész, twitter, instagram is ennek a tünete, MUSZÁJ csatlakozni, seerelni, lájkolni, posztolni, tuti nem hiszik magukról a képmegosztó júzerek, hogy az ő ebédjük igazából tömegek érdeklődésére tarthat számot, csak csinálják. Mert trendi, mert nem kerül neki semmibe (asziszi), mert a szomszéd is csinálja. Ugyanúgy működik, mint a patriarchátus, ott van mindenhol, csak annyira megszoktad, hogy már nem is látod a kódot, csak vöröset, szőkét, barnát.
KedvelésKedvelés
Jaj, sírok!
“Hát mert ha büdös a szája, sose fogják szeretni!”
😀 😀
Annyira vicces és erős, ahogy írod.
És tökre egyetértek.
KedvelésKedvelés
Szerintem az ebédposztolgatásnak a magány és a látszatlét is az oka, mint a legtöbb pótcselekvésnek. Valamiből tudnom kell, és másoknak is, hogy létezem.
KedvelésKedvelés
nekem rettento nehez megemesztenem hogy a gyerekkel es azzal hogy itthon voltam veluk 5 evet az jar hogy alarendelt viszonyba, fuggosegbe kerulok anyagilag. es nagyon sok ferfi keptelen ellenallni annak hogy megemlitse, akar egy vita heveben hogy o tole fugg a no, merthogy o, a ferfi a csaladfenntarto. en meg erre csak orjongeni birok. a gyerek megkoti a kezemet, ugy beszukulnek a lehetosegeim a ferfiehoz kepest, hogy csak terdig vizben tudok egyhelyben futni. de futok. es majd egyszer csak elore haladok, ha lepesenkent is. es az ido nekem dolgozik. es hogy mi lesz akkor amikor mar a vizben futastol megizmosodva szaraz talajra erek es lobogo hajjal rohanok, hat attol meg en is felek egy kicsit
KedvelésKedvelés
Az én férjem rászól a fiam barátnőjére, hogy ne csináljon neki teát, meg tudja ő azt csinálni egyedül! Aki a nem sk főzött ebédjét kis csajkában viszi a munkahelyére, aki 25-30 évig teljes gyermekségben élt, a mindennapi teendők és az általános ügyintézés tekintetében (hitelek, számlák, földhivatal, kocsi papírok, bármimás, igaz, útlevélért nem tudtam elmenni helyette). Akinek meg kellett magyarázni, hogy melyik az ő polca a szekrényben (nem vicc, ráírtam) mert különben az én nadrágomban ment el dolgozni. Aki evés után az asztalon hagyja a tányérját, vagy legalább a fogpiszkálóját, a lerágott csontot, vagy a morzsákat! Ha vendégekkel iszogat, a poharakat, meg az üveget. És 35 év után megkérdezi, hogy mivel kell felmosni? Ja és rendszeresen megjegyzi, hogy ő dolgozik, abból élünk. Én is dolgozom, mellesleg. Ha néha otthon maradok, és találkozunk a konyhában 8 óra után, mindenki megkérdi, hogy “neked nem kell menni ma dolgozni?”
KedvelésKedvelés
Igen, igen, igen. Hiszek benne, hogy létezik. Én ilyenre vágyom.
Nemrég egész közel jártam hozzá, hogy belekerüljek. Ami miatt meghiúsult, az egy másik problémakör, és inkább a kommunikációval kapcsolatos bejegyzéshez tartozna.
És mély lehetett volna, nem a mindegy-haver kategória. Szabadsággal. És attól függetlenül, hogy tisztán láttam, hogy nem tartana sokáig, nagyon-nagyon jó lett volna.
Kár érte. (Kezdő vagyok ebben az egészben. Vagy inkább újrakezdő. Így talán még nehezebb is.)
De a Most_már is hozzátartozik ehhez az egészhez. Vágyom rá, most már.
Azon gondolkodom, hogy nem lehet-e, hogy ide el kell jutni. Hogy az ember ne akarjon többet a másiktól, a kapcsolattól. Feltétlenül benne kellett már egyszer lenni a szarosban, túl kellett már esnie egy-két dolgon ahhoz, hogy erre jusson?
Nálam így volt.
Már vannak gyerekek, a kapcsolat, amiben éltünk már nem élő, végső lezárásra vár.
El nem tudom képzelni, hogy összebútorozzak valakivel újra. De, ha mondjuk más élethelyzetben lennék, pl nem lennének gyerekek, vagy szeretnék még, stb, könnyen meglehet, hogy kevésnek tartanám.
Tovább gondolva viszont, van aki így kezdi. Gondtalanul megy bele a kapcsolatokba, és egy idő, vagy x kapcsolat után jut el oda, hogy már mást akar. Valami komolyabbat.
Valahogy ez a szoros összekötődés, elköteleződés mindenkinél meg kell legyen egyszer? Legalább egyszer? Akár vágyott mítoszként, akár belecsúszásként, vagy bárhogy máshogy.
Másik példának ott van a barátnőm, aki még mindig abban gondolkodik, hogy jön majd az a bizonyos nagy ő, akivel mindig, minden klappol, akivel menne a 24/24 is. Mindezt kapcsolatok, házasság-gyerekek-válás, majd új izzó, érzelmekkel teli nagy szerelemtől hajtva összeköltöző és végül befuccsoló kapcsolat után. Mennyivel könnyebb lenne, ha ilyen csakaJÓ-ban is tudna gondolkodni. De neki ez nem elég, másra vágyik. Egy ilyen kapcsolatot megalkuvásnak érezne.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: elköteleződni | csak az olvassa — én szóltam