Azt mondják, harmincöt fölött már nem kötünk barátságokat.
Hogy megmaradnak a régiek, ha megmaradnak, leginkább ők sem, de már nem ismerkedünk, mindenkinek megvan a maga élete, család, munka, társaság, sajnos… aztán még egy-két évtized, és azt vesszük észre, nagy dolog, hogy élünk, mert már nem mindenki él az egykori osztálytársak közül. De akkor már ott vannak a mi drága unokáink!
Hát dehogynem lesznek új barátok. Akárhány évesen. Attól függ, hogyan élsz. Hogy hogyan akarsz élni. Komplett baráti körök lesznek. Új korszakok, fejezetek, hobbik, csillagrendszerek. Csontváry ötvenkét évesen írta meg az első szonátáját.
Csak magunkra csukjuk a ketrecet, és figyelünk, mit akarnak tőlünk. Én már nem vagyok diák, én már családos vagyok, már van jó munkahelyem, helyt kell állnom, beteg az anyósom, most már a gyerekek a fontosak, nem tehetem meg a férjemmel, hogy állna rajtam ennyi idősen…
Mindezt a tegnap ajánlott, karcosan nagyszerű blogbejegyzés már kifejtette.
Szóval, új életterv, szakma, létforma, barátok is akadnak. Légy, aki eddig nem értél rá lenni! Lehetsz.
Én most annyit tennék hozzá: és a test sem reménytelen.
Öregszünk, persze. De nem rút az sem. Már nem tékozoljuk legalább bőrünk, tüdőnk, agysejtjeink.
Minden alkoholmolekula megöl egy agysejtet. És mennyi van, amit nem használtál még sose…!
Azt kommentelte a kedves ismerős az általam ájuldozva megosztott 1997-es HIStory World Tour koppenhágai felvétele alá, hogy persze, hogy playback szinte végig, közel negyven évesen Michael Jackson ilyen intenzitású mozgás közepette nehogy már élőben énekeljen, hát senki nem lesz fiatalabb.
Jelezném, hogy ez a nem is ember, akinek fénykorát, a nem is világ-, hanem intergalaktikus csodájának legmagasabb hőfokát a meglepően hosszú másfél évtizedre, az Off The Wall és a Dangerous, azaz 1978 és 1993 közé tehetjük, legnagyobb hangi teljesítményét, az Earth Songot 1995-ben énekelte föl, és amit a Ghostban látunk tőle, az is bőven ez után van már.
Ti nem unjátok, hogy örökké az úgynevezett fiatalokat irigyeljük? A test is, igenis, leteheti szégyeneit, ráérezhet új örömökre, amelyeket tudati gátak rekesztettek el eddig. Lehet könnyebb, lehet más, kifejezheti rejtőzködő önmagát, felszabadultan lerúghatja magáról a szorongató és művi szépségkultuszt. Vagy megcsináltathatja a ciciket, ha arra vágyik. Marad a lényeg, ami eddig nem látszott. Akár nagy tudású is lehet, tapasztalt, robbanékony, fegyelmezett, erős, vagy épp befelé figyelmes, böjttel szentelt. Meditatív hosszútávfutó, salsatáncos. Sosem ismert sportokba vághat. Bardóczy Ilka már harminc is elmúlt, amikor egy nagy hajlékonyságot, erőnlétet és szépséget igénylő sportágban világbajnok lett. Minden előzmény nélkül.
Ezekről én csak mint szemlélő írok, bár tizenkettőimet én is bőven harmincöt után futottam, és a szaunamámor is újabb fejlemény.
És akkor az elme…!
Az elme, mert a barátoknak, az életkeretek változtatásának és a test robbanásának is az elme a forrása. Onnan kell kiradírozni a tornatanárokat és szeretőinket, akik megaláztak.
Ne hagyd ellustulni az elméd.
Figyelj oda, trenírozd. Vesd le, ami béklyózta, ne szorongj, szakadj el önmagadtól, és kezdj el figyelni. És meg fogod látni. Nem, nem bölcsesség és érettség ez, hanem harmatos fiatal életvágy és kíváncsiság.
De akkor ne számold számológéppel hétezerkétszáznak a huszonöt százalékát. Ne írd fel kényszeresen az időpontokat az okostelóba. Írjál Wikipédia-szócikkeket. Hallgass Bruno Marsot és Rahmanyinovot. És mondd el az Erőltetett menetet időnként. Rajzold le a pókhálószerűvé mállott falevelet. Vedd észre az épületeket, fényképezd az eget. Jöjj, menj. Gyűjts -jt végű igéket, és rugdoss közben kavicsot.
Semmi sincs veszve, hidd el.
(És most kapaszkodj belém, kimegyünk pisilni ügyesen.)
csak az olvassa. én szóltam 
Most pont elég nehezen megy az írás, mert fájnak a karjaim. A fene tudja, miért, a korcsolyázás a karokban is izomlázat csinál.
De a téma annyira az enyém, hogy muszáj magam megerőltetni. Volt kb. 5 éve egy blogom a nőklapjacafén, kis rövid életű, magamat sajnáló. Abban akkor szó szerint leírtam magam. Nekem már végem, rögtön negyven leszek (még most sem vagyok éppenséggel annyi). Már csak lefelé van. Kövér vagyok, csúnya, rondák a ruháim, nincsen jövőképem. 5 évvel később pedig itt vagyok fitten, tettre készen, szép új ruhákkal, kivirágozva testileg, lelkileg, szellemileg.
Nincs veszve semmi.
KedvelésKedvelés
Hadd gratuláljak! Remélem, büszke vagy magadra.
KedvelésKedvelés
mijazhogy!
köszi
KedvelésKedvelés
Jó ezt hallani! 🙂
KedvelésKedvelés
Mondtam már, hogy szeretlek? Ettől az írástól aztán főleg. Pont a tavaly ilyenkor közöltél egy hasonlót, az is olyan jól esett.
KedvelésKedvelés
Kitartóan fegyelmezem az elmém, hogy ne temesse magát, mivel a mostanában gyarapodó rossz napokon gyakran rágom magam azon, hogy így harmincegy évesen már túl vagyok a csúcson, semmi sem megy olyan könnyen, lassabban jönnek az ötletek, és amit eddig eltoltam, meg az a számos, rozéfröccsben fürdetett agysejtem, mind jóvátehetetlenül oda – itt fogok elsorvadni ebben az üvegfalú tyúkudvarban, és még meg is érdemlem.
A jobb napokon – éppen ma! – pedig megyek, és beiratkozom egy tanfolyamra, amit évek óta halogatok, és ami a munkaerőpiaci értékemet ugyan nem fogja növelni, én marha boldog leszek, hogy foglalkozhatok vele, és még a saját szúrós szemem sem érdekel, ha épp olyanja van.
Szóval hiába nem vagyok babonás, nekem ez a bejegyzés most, ma egy jel, jó jel. 🙂
KedvelésKedvelés
Rég láttalak! Elárulod, mit fogsz tanulni?
KedvelésKedvelés
(napközben lesik, mit művelek, este meg sokszor már csak read only-ra futja 😦 )
műfordítás. 🙂
KedvelésKedvelés
ejj, a nevem. 😦
KedvelésKedvelés
Ehhez nem tudok konstruktívan hozzászólni, csak annyit, hogy nagyon ismerős ez az érzés – köszönöm, hogy leírtad!
KedvelésKedvelés
Háhh!
Éppen tegnap olvastam ezt:
-Jt végű igék! :))
KedvelésKedvelés
Sziasztok, már több mint egy éve olvasom befogadó, de csak magamban hozzátevő üzemmódban a blogot, de ez a bejegyzés megtörte a hallgatás burkát. Csak annyi, hogy még éppen közelebb vagyok a húszhoz, mint a harmincöthöz, de sokszor már engem is úgy kap el az idő elmúlása miatt érzett szorongás, a “már soha sem lehetek az, ami lehettem volna…” érzés, mintha ez a gondolati hiba reális lenne, s bármi tudna visszavonhatatlanul determinálni egy magamfajta cisz nőt. Tinédzserkorom óta a legnagyobb félelmem az, hogy egyszer csak elfelejtek gondolkodni, nem tudok öt lépésnél előrébb tervezni és visszább sem emlékezni, s ettől egy olyan örök jelen börtönébe szorulok, melyből hatalmas erőfeszítések árán lehet csak újra kitörni és reflektálni a világra magam körül és kapcsolódni másokhoz. A félelmem beigazolódott, ez történik épp, hiába a heti három futás a szigeten vagy a ligetben, két jóga óra a negyven fokban, sok könyv a polcon és termelői piacról beszerzett finom zöldségek a hűtőben, a tudásszomjtól nyelni alig bíró gyerekek a munkahelyemen, én szürke lettem belül és dekoncentrált. Persze felteszek mindjárt egy szép rúzst és mosolygok ma is mindenkire, hiszen még a nap is süt, de közben összenyom, hogy hagytam ellustulni az elmém. Van innen visszaút? Tényleg jobb lesz, ha elkezdem gyűjteni a -jt végű igéket? Az Erőltetett menet helyett mondhatom a Hetedik eclogát is?
KedvelésKedvelés
Szia!
Ismerős az a meghasonlottság, ami a soraidból átjön.
Mi hiányzik?
KedvelésKedvelés
Nagyon jól esik ez az érdeklődés, meg is lepődtem, hogy ilyen elfogadó reakciót kaptam, ugyanakkor nehezen adok választ erre a rövidke kérdésedre. Többek között az, hogy jelenleg az intimitás vs. izoláció normatív krízisből az utóbbi jellemez, és az elzárkózás, a sehova sem tartozás. Sem a barátaim előtt nem vállalom fel ezt a belső bizonytalanságot igazán, sem a családom előtt, de a legfájóbb az, hogy önmagam előtt sem. Hiányzik egy jól körülírható cél, ami felé tervezhetem az odavezető utat. Hiányzik az empátia, hogy igazán, ne csak sablonokból és automatizmusokból reagáljak az emberekre, a helyzetekre, hanem azonosítsam az érzéseiket s megtaláljam magamban is őket. Hiányzik az érzésekre való odafigyelés ill. azoknak az azonosítási képessége. Hiányzik az a régebben megélt szakadatlan hit a változásban és fejlődésben, ami olykor határos a naivitással, viszont elgondolkodtat, elemzésre és cselekvésre késztet. Hiányzik egy belső erős, stabil én, az önelfogadás. Hiányzik az elengedés. Talán a koherencia is hiányzik ebből a válaszból, de egészen megkönnyebbültem egy-két pillanatra, miközben leírtam. Köszönöm!
KedvelésKedvelés
Az jó, ha megtörte a burkát, remélem a jasmakot meg a többit is megtöri.
KedvelésKedvelés
Szia,
mi az a jasmako? Köszönöm, hogy reagáltál, de miért az E/3?
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv itt, jó lesz neked is!
Nagyon érdekes, amit írsz.
Elmondanád, miben nyilvánul meg, hogy szürke lettél?
KedvelésKedvelés
Szia,
köszönöm a kedves fogadtatást. Nagy dolog számomra, hogy hozzászóltam, mert nehézségeim vannak az önkifejezéssel, talán ebben lenne szükségem fejlődésre ahhoz, hogy ne érezzem magam elszürkültnek. Kicsit szégyellem ezeket az érzéseket leírni, mert objektíven szemlélve a rossz érzéseim, nyavalygásnak, köldöknézésnek és egy elhúzódott tinikori válságnak tűnnek számomra is – bár ez az eltávolodás csak ritkán sikerül. Mik a szürkeség viselkedéses tünetei? Például csütörtökön megnéztem a Demencia c. Mundroczó darabot. Régebben egy ilyen élmény után egész éjjel arról beszélgettünk volna a barátaimmal, hogy milyen érzés lehet a társadalom peremén rekedni, hogy akikről lemond mindenki, az kiben bízzon, hogy segítő szakemberként hol vannak a határok, hogy az össztársadalmi tolerancia hogyan szélesíthető, hogy feltétlenül szükséges volt-e Wéber Kata meztelensége, hogy fáj, hogy a nagymamám is demens már, és mennyire ellenpontozták a darab legfeszítőbb pillanatait az ostoba operettjelenetek… stb. Ehelyett döbbenten és némán hazamentünk. Utána pedig nem játszottam magamban vissza a fontos részeket, hanem hagytam még gomolyogni, rendszertelenül eltelíteni, mert erőt sem éreztem a továbbgondolásra, hanem ernyedten tudomásul vettem, hogy ez az élet. Mintha eltűnt volna belőlem az idealizmus, s nem a tettvágy vette át a helyét, hanem egy keserű belenyugvás, megváltoztathatatlanságba vetett hit ill. erőfeszítések hiánya. Ez a szürkeség. A motiválatlanság az erőfeszítésre. A másik tünet pedig az, amikor beszélgetek valakivel, nem tudok rá figyelni úgy igazán, helyette a belső szorongásaimra fókuszálok. Vagy az is egy tünet, hogy megmerevedtem, nincs lazítás se jógán, se kapcsolatokban, csak kényszeres merev önvédő mechanizmusok, mások kizárása s közben pedig epedés utánuk. Szürkeség még az is, hogy eltűntek a kreatív ötletek, a megoldás kereső attitűd, a bejövő ingerek újszerű feldolgozása, az ismeretlenre való rácsodálkozás, a jól elvégzett munka felett érzett öröm. Ahogy ezeket leírom, felmerült bennem, hogy mi ez, ha nem hangulatzavar? Avagy hova tűnik el ez önreflexió?
Korábban ezeket az érzéseket meg tudtam magamban fogalmazni direkt rákérdezés nélkül, most szükségem volt hozzá egy kérdésre tőled.
KedvelésKedvelés
Nagyon érzékletesen írsz, szerintem az égvilágon semmi bajod nincs az önkifejezéssel, sőt…
Tehát ha jól értem, azt a hozzáállást, “életérzést” hiányolod, amilyet azelőtt éltél át?
Történt valami, amitől ez a változás bekövetkezett? Vagy “csak” sok mechanikus hétköznap jött, és elvitték az energiát?
És mi van akkor, ha nincs semmi bajod, egyszerűen ez csak egy ilyen időszak?
Nem tudom, nem ismerlek, csak kérdezek, hátha segít, mint előző alkalommal. :))
Szerintem még érthető is, ha az ember egy idő után kicsit megfárad a nagy tettrekészségben, reagálásban, lelkesedésben. Néha pihenni is kell. (Én is hasonlót érzek, hogy jönnie kell egy kis szünetnek hamarosan.)
Örülök, hogy írtál magadról, de nem akarlak erőltetni meg idecitáltatni az érzéseidet, ha van kedved, írj még, ha nincs, akkor az sem baj. Attól még jó, hogy te is itt vagy!
KedvelésKedvelés
Ez most kicsit off topic, de nekem erről a hozzászólásodról az jutott eszembe, hogy a milyen csokit szereted-e, mert szívesen postáznék neked egy táblával.
KedvelésKedvelés
Magyarul, kedves cori vedd fel a kapcsolatot Hajnalkánkkal, és légy szíves nézz be a csokoládémisszióba.
KedvelésKedvelés
Eddigi tapasztalataim szerint ezt a blogot nem olvassák rendszeresen szürke emberek. Sok nekik. Nem lehet, hogy tévedsz ebben?
KedvelésKedvelés
Minden stimmel. És ötven.
KedvelésKedvelés
Köszi! Ez most erőt adott.
Az az érdekes az egészben, hogy én szinte mindig “öregnek” éreztem magamat ahhoz, hogy valami újba kezdjek. Már 13 évesen is. Azt hiszem, apukám táplálta ezt belém, mert folyton azt kellett hallgatnom, hogy bezzeg mások már kb. miután kibújtak az anyaméhből tudták, hogy mi az életcéljuk és tudatosan arra készültek, nem lesz belőled így semmi kisfiam, pedig olyan okos vagy. Valahol igaza volt, mert én sajnos, csak mostanában, majdnem 40 évesen jöttem rá, hogy mit is akarok. Emiatt aztán a sok fiatal között gyakran érzem magam öregnek és sokszor esem kétségbe, hogy valóban érdemes-e azt az óriási munkát magamra vennem és nem lenne-e jobb feladni az egészet. Néha az az érzésem, hogy már előbb is rájöttem volna, hogy mi is a célom, ha hagyják, ha nem zaklatnak folyton azzal, hogy mennyire lemaradtam a kortársaim mögött, ha egyszerűen nem egy kijelölt pályára akarnak ráállítani. Tudom, hogy cikis, de én csak azóta tudok bizonyos szakmák létezéséről, amióta nem a szüleimmel élek és mindig rácsodálkozom arra, hogy basszus mennyi érdekes dolog van a világban a bölcsész karon, közgazadságtanon, jogon és orvosin kívül.
KedvelésKedvelés
“valóban érdemes-e azt az óriási munkát magamra vennem és nem lenne-e jobb feladni az egészet.”
Áááá, a dilemma nálam is pont így.
KedvelésKedvelés
nem nehéz úgy “lemaradni” (egyébként ki az, aki lemarad? kérdem én magamtól is), ha választani iszonyatosan nehéz. és valahol lehetetlen elvárásnak tartom, hogy mindenki de mindenki egyetlen tevékenység mellett köteleződjön el egész életében, a többivel meg majd elhobbizgat.
engem mind a mai napig blokkol a kényszer, hogy egyszerre csak egy utat választhatok, ha boldogulni szeretnék, holott én 3 területhez is mélységesen és régóta kötődöm (és ebben nincs benne a jelenlegi kenyérkereső rettenetet). és ezt igazságtalanságként élem meg.
KedvelésKedvelés
Én harminc voltam, amikor rájöttem, hogy az anyám álmait teljesítem be. Most vagyok karrierváltás közben, nem könnyű, de végre boldog vagyok.
KedvelésKedvelés
Örülök, hogy boldog vagy!
KedvelésKedvelés
Most végre elolvastam a lobster-cikket (köszönöm, nem ismertem. de olvasni fogom a továbbiakban).
Jelentem, arra, amit leír, én 28 évesen rájöttem.
Azóta eltelt 10 év, és
– lezártam az öröknek ígérkező, nagyon megbízható de nagyon unalmas kapcsolatomat (sok-sok év után, nem is volt egyszerű) – mindenki azt huhogta, hogy “úgysem lesz még egy ilyen rendes fiú, aki elvisel téged és segít is otthon”. Lett. Nem elvisel, hanem jól vagyunk együtt, váratlan szimbiózisban. Nem segít, hanem ő is ott lakik, annak minden velejárójával. Nem várom el, hogy holtomiglan tartson, de még az is lehet, hogy kitart majd addig.
– elköltöztem egy másik országba (a fenti fiú miatt). Ez szerintem a lehető legizgalmasabb dolog, ami az emberrel történhet. Imádom azt, hogy bent is vagyok, meg kint is vagyok, hogy százezer (vagy millió) új dolgot tanulok nap mint nap, hogy új helyzetek és kihívások elé kerültem (pedig nem volt egyszerű, nagyon nem). Hogy mindent megtanultam, amire itt szükség van, és bármi új dolog elé kerülök, tudom, hogy megbírkozom majd azzal is. És kiderült, hogy én magamban vagyok otthon. És nem és nem tudok azokkal a sorstársakkal mit kezdeni, akik pl. nem mernek vezetni Olaszországban, mert olyan a forgalom. Basszus, ha sosem ülsz be, akkor sosem tanulod meg, és mindig valakitól függeni fogsz, ha el akarsz menni vhova. Apró példa, de ezek az emberek pont így csinálnak minden mást is az életükben.
– Vállalkozó lettem, szabadúszó. Három teljesen különböző tevékenységgel, mindegyikből sokat tanulok, és mindegyiket élvezem. Nincsen egy perc, amit azért kell a munkahelyen tölteni, mert ki kell húzni a 8 órát, az van, ami szorosan a tevékenységeimhez tartozik. Nem jelenti azt, hogy nincsen nehézség és hülye ügyfél, csak azt, hogy alapvetően mondhatok nemet is, ha úgy érzem (és mondtam is mostanában, ez ugye hihetetlen luxus). És akkor kelek, amikor akarok, ez mostanra áttolódott fel 9-re (régen nem tudtam, hogy ez nekem ennyire jól esne). Utána este 7-8-ig dolgozom, de mivel szeretem csinálni, nem tűnik fel az idő. 10 évvel ezelőtt a vállalkozó szó olyan egzotikusnak hangzott nekem, mintha legalábbis holnaptól repülőgépszerelő kellene, hogy legyek. Ja, persze elvesztettem minden jogot a fizetett és betegszabadságra, illetve ha holnap nincsen többé munkám, akkor semmi ellátást nem kapok. Ez rizikó. Ugyanakkor a munka szó teljesen más értelmet nyert az életemben.
Ezzel párhuzamosan elvesztettem a régi barátaimat (nem mindet, de jellemzően). Nem tudnak ezzel mit kezdeni, zavarom, idegesítem őket. Nyilván áldozathibáztatás lenne azt mondani, hogy maguk tehetnek arról, hogy gondolkodás (és tervezés nélkül) férjhezmentek az elsőhöz, aki hajlandó volt elvenni őket, szültek két gyereket anélkül, hogy tényleg megkérdezték volna valaha maguktól, hogy akarják-e, és az pontosan mivel jár, felvették a hitelt, gyeden maradtak otthon (mert mégis jobb a gyereknek) és ha már otthon vannak, akkor rájuk hárul a férj kiszolgálása is, és természetesen egyre jobban függenek tőle.
40 körül vannak és nem jól. Onnan lesz szép nyerni, nyilván (elírtam elsőre, “onnan lesz szép nyeLni” lett belőle, ez olyan freudi, hogy itthagyom :). De azért manapság az foglalkoztat engem a legjobban, hogy lehetne, hogy a következő generációk ezt így már ne….
Van blogom, azáltal megismertem sok új embert (nem mindegyik sikersztori, de hát miért is lenne az). És általában sok új ismerős, barát van, akikkel szép estéket tudunk eltölteni, sok új szempontot hozva az életembe. Megengedem viszont azt a luxust magamnak, hogy aki hosszú távon lehúz, negatív, panaszkodó, azzal nem keresem a további kapcsolatot.
Mindez (mindegyik eleme), ahogy látszik, több kockázattal jár, mint a biztosabb, kitaposott utak. Ezt tudni kell, mikor az ember új irányba indul. Cserébe egészen biztos, hogy amíg a rizikófaktorok nem állnak elő, addig sokkal jobban érzem magam így, mint az azelőtti helyzetemben.
KedvelésKedvelés
Ezt jó volt olvasni, keveset látlak mostanság.
KedvelésKedvelés
Köszönöm Cris 🙂 Sok a restanciám, pl. a csokiprojekt is (ez az új élet nagyon időigényes ám :))). De ami késik….
Kezdetnek pl. Tőled is el akartam kérni a címedet :)))) Hajnalkan keresztül intézzük? Vagy van olyan mailcímed, amiből nem derül ki a rendes neved, és akkor oda tudnék írni?
KedvelésKedvelés
Óóóóó!
És még:
Óóóóóóóóóóóóóóó!
:))) ❤
Egészen meg vagyok hatva. És tisztelve.
Kérlek, írj a eztnemtudhatodhajnalka@gmail.com címre, kérd az emilcímemet, és megbeszélünk mindent.
De jólesik, hogy gondoltál rám!
KedvelésKedvelés
Ha tudnád, mióta meg akartam tenni (micsoda egy alak vagyok, nincs mentség!)
Írtam Hajnalkanak.
Az olasz / magyar posta kombóért viszont nem kezeskedem 😦 de próbálkozni lehet! 🙂
KedvelésKedvelés
Nem egyszerre kell mindet elküldeni, nekem nem is volna rá annyi pénzem, viszont serényen írogatom fel a neveket a listámra. :))
***
Áttencióne!
Bátorkodom megjegyezni, hogy ha lehetne, küldenék sok-sok csokit az itt értően és érzően olvasó, de megszólalni nem merő/szerető/kívánó embereknek is!
KedvelésKedvelés
Ez most nekem nagyon tanulságos volt, és kellett is, köszi!
KedvelésKedvelés
Oh, ha az én hsz-emre vonatkozott, akkor nagyon-nagyon örülök neki :))))
KedvelésKedvelés
Jó ezt olvasni, olaszorszagbajottem, meg persze tükör is, hogy én meg mennyire ragaszkodom a komfortzónámhoz…:( nem vagyok elég bátor asszem 😦
KedvelésKedvelés
Arra hát! 🙂
KedvelésKedvelés
Olyan jó volt olvasni és elképzelni a bűntudat nélküli későn kelést:) Jó , hogy más is úgy él és gondolkodik a munkáról, hogy jobb ha mi választjuk egyben látja a kockázatot is ,no meg a függetlenség gyönyörűségét. Most kezd nálam is feljönni a függöny és valami olyan dologgal is fogok foglalkozni, ami a mindennapjaim szépségéért lesz. Nem biztos, hogy csak abból meg lehet élni, nem is azért lesz, a lelkemnek viszont sok plusszt fog adni. Igy már nemérzem magam UFO- nak:)
KedvelésKedvelés
Ezt milyen jó olvasni!
KedvelésKedvelés
Nagyon jó, hogy ilyen bátor vagy, olyan lendület jön a soraidból, hogy ihaj.
KedvelésKedvelés
🙂 Tudod, én vagyok az a kis hiperaktív, aki sokaknak nem szimpatikus, mert kissé (?) túlmozgásos :)) De félre a viccel, ezen annyit gondolkozom mostanság, hogy mitől függ ez, hogy valaki bele mer vágni, valaki meg nem, mikor kívülről nézve közel azonos eséllyel vennék fel a hasonló kesztyűt. Tudom, minden attól függ, miben nőttünk fel, szocializáció, tanult tehetetlenség érzése, minden egyéb. De én nem egy olyan családból jövök, ahol ezt segítették volna (nagyjából az volt az elvárás, hogy szépen menjek férjhez, szüljek gyereket és ne legyek probléma. Jó kislány mindenek előtt. A kreativitásról, saját elégedettségérzésről sosem volt szó). Persze itt sok olyan sorsról olvastam (bántalmazás, alkoholizmus), amihez képest ez maga a menyország, de alapvetően nem arra idomítottak, hogy sokat gondolkozzam és nagyon bátor döntéseket hozzak. Mivel anyagi háttér sem volt, nagyjából mindenre nekem magamnak kellett megteremteni a feltételeket is (=munka 18 éves koromtól, és nem kiegészítő jelleggel, hanem abból kellett megélni). Aztán mégis ez lett belőle (még csak nem is dacból, lázadásból, megmutatomból, hanem csak azért, mert nekem így tetszett és mert gondolkozni viszont mindig gondolkoztam – örlődtem, tépelődtem, ettem magam – mindenen.
Egyszer olvastam vhol, hogy az a jó pszichológus (vagy -áter?) aki meg tudja állapítani, hogy a páciense abban az adott pillanatban mire képes, mi az akkori maximuma. Na ezt hogy lehet megállapítani? Mikor adott emberek teljesen reménytelen helyzetben egyszer csak robbantanak, mások meg tehetetlenül tötyörögnek még akkor is, amikor az objektív feltételek még lehetővé is tennék, hogy lépjenek.
KedvelésKedvelés
Kicsit elgondolkodtam, és eszembe jutott arról, amit írtál, hogy miért nem mentem én el Írországba. Köszi a felismerést!
KedvelésKedvelés
Ú, annyira jó, hogy ezt leírtad!
“Mikor adott emberek teljesen reménytelen helyzetben egyszer csak robbantanak, mások meg tehetetlenül tötyörögnek még akkor is, amikor az objektív feltételek még lehetővé is tennék, hogy lépjenek.”
Én is szoktam ezen gondolkodni, hogy ez miért van. Főleg azért érdekel, mert van egy barátnőm, aki önálló, egyedül él, van egy kialakult élete, egzisztenciája, de annyira mérhetetlenül motiválatlan, hogy nem tudom, mit lehetne vele kezdeni. Pedig olyan fiatal még, 34 éves, egy csomó mindent kezdhetne magával, de ilyen semmilyen az élete. Á, na mindegy.
KedvelésKedvelés
Az a kérdés, hogy ő hogy érzi magát? Ha jól, akkor az szuper, miért kéne bármin változtatnia. Ha nem jól, akkor persze igen, léphetne, hátha javítani tudna a közérzetén.
KedvelésKedvelés
Ja, hát egyáltalán nem jól, ez itt a lényeg.
Persze hozzátesz ehhez az is, hogy akikkel az elmúlt években összejött (ffiak) mind idióták voltak, nem méltók.
És tök szarul érzi magát már szinte folyamatosan, és nem tudom, mit tehetnék, pedig úgy segítenék valahogyan.
KedvelésKedvelés
“(ffiak) mind idióták voltak,”
Erre sajnos jó esélye volt, ahogy látom 😦
Egyet tehetsz talán, ha megpróbálod eseményekre elrángatni. Tudom, spanyolviasz.
KedvelésKedvelés
Ő másik megyében lakik, de nincs vészesen messze, de minden héten nem tudunk találkozni.
Viszont intenzíven levelezünk, és képzeld, pont most írtam neki egy litániát, hogy találjon má ki valamit, ami érdekli!
Hiszen ideje mint a tenger.
Kíváncsi vagyok, mi lesz!
KedvelésKedvelés
Hm. Hát remélem, hatni fog. De biztos nem lennék benne 😦
Gondolom, jó ürügy neki, hogy messze van a kultúra tőle.
KedvelésKedvelés
Hozd el a blogra, hátha szöget üt a fejébe 🙂
KedvelésKedvelés
Tudtam, hogy ezt fogod mondani :D, próbáltam, de nem valami fogékony… 😦 Kár érte.
KedvelésKedvelés
Könyörgöm, mondjátok már meg, mi az a lobster-cikk, én a “de jól ír” alatt-között kerestem, de nem találtam. Hülye-e vagyok vagy mivanhe?
Köszike.
KedvelésKedvelés
Hat ez: http://oriblog.blog.hu/2014/01/25/just_do_it_897 (a cikk elejen linkelte Eva) 🙂
KedvelésKedvelés
Nnna,ès dehogy vagy huje 🙂
KedvelésKedvelés
Ahhh, hálás köszi, néztem a cikkeket, amiket linkelt Éva (mármint beléjük néztem), de nem jöttem rá, hogy ott az a szó, hogy lobster. 😀
KedvelésKedvelés
“(És most kapaszkodj belém, kimegyünk pisilni ügyesen.)”
A többi most nem tud érdekelni.
KedvelésKedvelés
Belesajdult.
KedvelésKedvelés
Igenigen, ugyanez nálam is!
KedvelésKedvelés
Igen, itt elakadtam én is. Mosolyom eltorzult, a levegő bennakadt. Egy kis gyomros volt a végére.
KedvelésKedvelés
És nekem csak most esett le. 😦
KedvelésKedvelés
Nekem is csak másodjára.
KedvelésKedvelés
http://gondolkodom.hu/mezey-katalin-akar-a-rozsdas-keseket/
Ez a vers jutott eszembe.
KedvelésKedvelés
Szívemből szóltál (megint :)) Többeknek anyája lehetnék ezen a platformon, de jobb formában érzem magam, mint harminc-negyvenkor. Így hát mindenkit biztatok, hajrá-hajrá!
50 körül/felett is lehet barátkozni, fiatalabbakkal is, akiktől olykor majdnem egy generációnyi év választ el, de van 40 éve működő, jól ápolt barátságom, több, 30-40 éve tartó külföldi levelezéssel indult barátnőm, akikkel a személyes kapcsolattartás ritka, de annál értékesebb ajándék.
Kupálom magamat rendületlenül, kettő meglévő nyelvtudásom mellé másik kettő nyelvet tanultam meg felnőtt fejjel, nyelvvizsgával bezárólag, az utolsót merő hobbyból, csak mert “szép” a nyelv és mert mindig is akartam.
40 felett rájöttem, hogy mozogni muszáj! Később meg, hogy nemcsak muszáj, de JÓ is :)!
Nem temetem magam, csak mert elmúltam 50! LGT után szabadon: annyi mindent nem tanultam még!
Azt mondják, az élet akkor kezdődik, ha a gyerekek kirepülnek és a kutya is megdöglött.
Kutyánk sose volt, de a gyerekek kirepültek.
(Azért egy kicsit az empty nest fájdogál, köszi, hogy elmondhattam, míg kibotorkáltunk pisilni. :))
KedvelésKedvelés
De örülök neked is!
A kevés korkülönbség sosem volt garancia a megértésre. Én már csak tudom. Mindig kívülállónak éreztem magam a kortársaim között, és ez mára csak annyit változott, hogy legalább itt, ebben a közösségben nincs ez az ufóérzés! 😀
Igazából nem bánom. Jó itt.
KedvelésKedvelés
Ja, és az lemaradt, hogy melyik nyelv volt, amelyik “csak tetszett”?
Kíváncsi vagyok. : )
KedvelésKedvelés
Le français. 😀
Kamaszkori álom volt, hogy megtanuljak franciául, 50 voltam, amikor nyelvvizsgáztam.
Délután kimaradt, hogy a barátkozásban a közös nevező felső korhatárhoz sincs ám kötve! 🙂
Lejjebb írtátok a hulahopp karikát – örök hála, veszek egyet, most, hogy már leküzdöttem a víziszonyomat, spárgába meg bármikor lemegyek…
KedvelésKedvelés
Most indulok ugrókötelet venni, magamnak. 37 vagyok. Hatéves korom óta nem ugróköteleztem.
KedvelésKedvelés
😀 én vagy három hete vettem, ne legyenek illúzióid: kemény meló ám, és felkopog a szomszéd! 😀
a propos, hullahopp-karikával van valakinek tapasztalata?
KedvelésKedvelés
Pont azért akarom, mert kemény meló, viszont eredménye is van. Kertes házban lakunk, majd az udvaron szórakoztatom az utca népét.
KedvelésKedvelés
Hát én nem voltam felkészülve arra, hogy ez nehéz dolog, gyerekként olyan egyszerûnek tûnt… hajrá!
KedvelésKedvelés
Nagyon tudom ajánlani a hullahoppot, az ugrókötéltől lóg a nyelvem és nagyon kell egy jó melltartó hozzá…
KedvelésKedvelés
Á, amióta nem szoptatok, megszűntek létezni a melleim, de legalább most rájöttem, hogy ennek is van előnye:-)
KedvelésKedvelés
Van, de eleinte valami vastag paplanon gyakorolj, mert a rendes nehéz karika irtó nagyot tud koppanni, és arra is felkopognak a szomszédok 😀 JA, és eleinte fájt, és kissé belilult a csípőm 😀
KedvelésKedvelés
Nekem vannak hullhoppjaim, nagyon jól lehet velük edzeni a törzsizmokat. Úgy veszem észre, hatékonyabb, ha az ember beszerez olyat, ami fából van, mert az hatékonyabb, én egyszerre kettővel szoktam edzeni. Először borzalmas izomlázat képes okozni, nekem olyan volt, mintha egy csapat skinhead szétrúgta volna a bordáimat acélbetétessel, de aztán nagyon hamar megszoktam és rendszeresen használom őket, jó zenére szuper, és mindig jókedvem lesz tőle.
KedvelésKedvelés
Fakarika helyett: a műanyagot szét lehet szedni és beletölteni mondjuk rizst vagy lencsét, hogy nehezebb és hatékonyabb legyen (csak ha nem tömöd pukkadásig, zörögni fog, van, akit az zavarhat), újra összedugod, beragasztod, kész. Napi spórolós tippünket hallották. Jó hullahoppozást mindenkinek!
KedvelésKedvelés
Nekem a műanyag karikám rendszeresen szétesik pörgetés közben, így nem túl jó ötlet belerakni bármit is…
KedvelésKedvelés
Annyit mondjátok, most már én is kedvet kaptam! 😀
KedvelésKedvelés
Hajrá! Pár éve kipróbáltam a fiamét, akkor jöttem rá, hogy az inkontinencia engem is megsuhintott, a lányom születése óta ugrálás közben csöpög! Azóta ugrálás előtt elmegyek WC-re, biztos, ami biztos. Kapaszkodnom még nem kell senkibe, egyelőre. 😉
KedvelésKedvelés
Nekem anyukám most jött rá, hogy másmilyen élete is lehet, és hogy megérdemli a boldogságot. 55 éves. Én drukkolok neki nagyon, felszabadító látni, ahogy felszabadítja magát.
KedvelésKedvelés
Bárcsak az én anyám is rájönne végre! Nagyon elkeserítő látni, ahogy elszürkül. Csak a 46-ot tölti áprilisban.
KedvelésKedvelés
De van remény. Én anyámról SOHA nem hittem volna. Kell egy nagy rúgás, azt majd megkapja valahonnan. De kimozdulhat még errôl a holtpontról.
KedvelésKedvelés
Ez biztató. Akkor nincs garancia arra, hogy az én anyám sosem fog kimozdulni a szürkeségéből, jeee… Én is arra a bizonyos rúgásra várok. Próbáltam már noszogatni, de nem reagált…
KedvelésKedvelés
Noszogatásra nem is. Arra az enyém se. Most az kellett, hogy végre tudomásul vette, hogy apám estében nincs remény (szomorú, de ez volt az ügy pozitív hozadéka), és betelt a pohár. Rájött, hogy neki még egyedül is jobb, mint apámmal normális idôszakaiban.
Na meg találkozott valakivel, és kicsit megtapasztalta, hogy nem csak elhízott munkanélküli alkoholista faszkalapok vannak, hanem dógos-kedves-sármos-normális is van, és ô annak is kellhet. 🙂
KedvelésKedvelés
Sejtettem, hogy az apád hozzáállása is van a háttérben.
Az én anyám egy primitív barommal él együtt, és ennek ráadásul tudatában is van.
Abban reménykedem, hátha megismerkedik (de hogyan?? hol??) valakivel, akitől megmozdul benne önmaga.
KedvelésKedvelés
“hátha megismerkedik valakivel, akitől megmozdul benne önmaga”
Óóó! ❤
KedvelésKedvelés
lehet, hogy anyukád itt kommentel csak nem tudsz róla 🙂
lehet az én kölykeim is azon nyafognak, hogy az anyjuk egy begyepesedett nyugdíjas.
(ma reggel: anya te tilost hallgatsz? én: még nem tűnt fel édes lányom, hogy anyád progresszív ! – nem most ez pont aszem nem jutott rólam az eszébe mert kifejezetten maradi vagyok a délutáni szexuális élet élés tekintetében. akár róla, akár magamról van szó 🙂 )
KedvelésKedvelés
Hah! 😀 Bár úgy lenne, de semmi esély rá.
KedvelésKedvelés
Áááááá! Ez fájt, én is a 46-ot töltöm augusztusban.
KedvelésKedvelés
Akkor abszolút egykorúak vagyunk, mert én is 46 leszek augusztusban 🙂
KedvelésKedvelés
Éljenek soká a hatvannyolcasok – is -!
KedvelésKedvelés
Nem tudom, mit csináljak vele, még a fészbuk sem érdekli, hogy legalább régi ismerősöket (és idővel újakat) találjon, egyszerűen a munkahely-közért-otthon háromszögön kívül nem érdekli semmmíííííííííííííííí……… Hüpp. De jön tavasz, majd megint megpróbálom elcsalogatni egy csajos napra, tavaly sikerült hónapokig tartó könyörgés után rávenni egyre…
KedvelésKedvelés
ovisok!
KedvelésKedvelés
“Csak a 46-ot tölti áprilisban.”
Aztaa! No nem baj, megengedem neki, hogy tegezzen. Legalább szintén Kos, ha kicsit fiatalka is.
Hát ha ez itt, ami köztünk van, barátság, akkor jelentem, 50 körül is lehet újakat kötni.
KedvelésKedvelés
Juhú! 🙂
KedvelésKedvelés
o, de jo ilyent hallani. en mar ilyen teren nem remelek, pedig az enyem csak nemreg mult 50…
abban igyekszem hinni, hogy en viszont tobbet tudok majd engedni magamnak. Habar meg 10 evvel ezelott azt hittem, hogy hudetudok valamit, mara mar latom, hogy mennyi belemnyomott mintat hordozok. mondjuk legalabb latom, nem tagadom, es faragom, gyurom magam…egyfolytaban.
KedvelésKedvelés
Tegnap elhatároztam, hogy most fogok egy csomó olyan dolgot csinálni, ami kívül esik a komfortzónámon, amit azelôtt nem mertem vona, vagy amiért alapesetben magyarázkodnék. Éva, illetve az általa kilinkelt cikk megihletett, elsô lépésként elmegyek egy rúdtánc órára.
Odaálltam a férjem elé, és azt mondtam: holnap este legyél itthon.
Kérdi:miért? Mondom: én elmegyek rúdtáncolni. Aszongya: ja, jó. Szeme se rebbent. 😀
Amúgy az egész annyira nem nekem való, hogy muszáj legalább egyszer kipróbálnom, terápiás jelleggel.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon izgalmas! Majd mesélsz?
KedvelésKedvelés
Naná!:)
KedvelésKedvelés
Egy dolgot màr egészen biztosan jól csináltál (ezt az eddigi hsz-eidből is leszűrhetjük): jól választottál társat 🙂
KedvelésKedvelés
Megyek is a sarokba! 🙂 (Egyébként annyira jó, hogy ha itt mesélek a férjemrôl, akkor nem azt kapom, hogy várjam ki a végét, meg hogy eleinte mind ilyen lelkesek…)
KedvelésKedvelés
🙂
Én meg azt látom magam körül, hogy már az elején sok dolog látványosan nem működik (sok férfi látványosan nem működik jól), csak akkor még nem akarják a hálás nők észrevenni. Meg nem is illik, hát végre lett pasid / éppen hogy elvett! Érted? ekkora áldozatot! 😦
KedvelésKedvelés
Annak idején, még terhes voltam, egy másik blogon testületileg estek nekem, amikor valami olyasmit írtam, hogy a gyerek a férjemé is lesz, ugyanúgy tartozik, és fog is gondoskodni róla. Hogy mind ezt mondja. Hogy eleinte mind ilyen lelkes. Hogy vegyem tudomásul, hogy a férfiak ilyenek, és úgyis rám marad egyedül minden.
Most tekintsünk el attól, hogy ez nem így lett. De kérdem: miért is kéne tudomásul venni, hogy a férfiak ilyenek? Miért kéne természetesnek venni, belenyugodni, csöndben együtt élni ezzel?
Kezdek offolódni, bocsánat. 🙂
Visszatérva a poszthoz. Két éve a pszichológusomnál arról rinyáltam, hogy nem értem el semmit az életben, meg hogy valami nagyot akarok letenni az asztalra, de semmire nem vagyok képes, stb. És akkor a pali visszakérdezett, hogy oké, ô érti, de ugyan áruljam már el, hogy miért is huszonnégy évesen kéne nekem valami nagyon nagy dolgot az asztalra letenni? Én meg: ööö… megvilágosodásszerû volt.
Azért tetszett ez a hozzászólásod, meg ez is megnyugtat, hogy igen, lehet 30 felett vállalkozni, azt sikerre vinni, összeszedni magát az embernek és blogolni, úgy élni, ahogy tetszik.
Émila Ajar Elôttem az élet c. regényében (kedvencem amúgy, kívülrôl tudom az egészet) Momo többször is mondja, hogy majd ô is “megírja a Nyomorultakat”, ami az én olvasatomban a boldogulás, értelmes élet, alkotni vágyás szimbóluma.
Szóval, én is megírom majd a Nyomorultakat, csak már nem érzem olyan sürgetônek. 😀
KedvelésKedvelés
Jajj, a férfiügyben károgókat ne is mondd… Nyilván arról is szó van, hogy nekik szar, nehogy már másnak jobb legyen. Nekem ezeket mondták akkoriban:
– te túl sok vagy, vagy felőrölsz egy férfit, vagy ha erősebbre akadsz, akkor majd ő jól “betör” téged. Most azon túl, hogy nem vagyok ló, érdekes megfigyelni, hogy a valódi egyenlő kapcsolatok fogalma egyszerűen nem létezik az emberek fejében. Csak az van, hogy valaki győz, a másik meg szív. Amikor azt mondtam, hogy olyat keresek, akinek sem az anyja, sem a kislánya nem leszek, akkor ismét jött az, hogy idealista és álmodozó vagyok. És majd úgyis meglátom.
– Akit te keresel, az nem létezik.
– És persze az összes szöveg arról, hogy miért kell, hogy a férfi legalább dominánsnak látszódjon (nyak-fej, okos asszony stb stb).
Hát ezzel nincsen dolgom, amíg nem keresek ismét párt. Ugyanis az vitathatatlan,hogy nagyon kicsi a jó választék.
De visszatérve a korhoz, olyan érdekes nekem, hogy 10 évvel fiatalabb emberek engem már ennyire öregnek látnak :)) Én most visszafelé nem érzékelem, hogy ekkora lenne ez a különbség.
De én is így láttam 10 éve a negyveneseket. Mostanra meg eltűnt ez az érzés, 50-es / 60-as korig bezárólag nem gondolom, hogy öregek lennének (férfiként a 60-as az már igen, emberként nem feltétlen). Az is igaz, hogy ez egy olyan társadalom, ahol az emberek váltanak 40-50-60 évesen is. Mikor mit (férjet, lakást, munkát, hobbit stb).
Aztán: évek óta azt gondolom, hogy majd ha öreg leszek, megírok egy könyvet, van ötletem, már álmodtam is vele (!), csak most nem érek rá. Majd később esetleg. 🙂
KedvelésKedvelés
Én 25 vagyok, és az “anyám lehetne”-korú embereket sem gondolom öregnek. Ez ritkaságnak számít?
Egyik fő oka ennek a jelenségnek (mármint amikor huszonévesek a tízzel idősebbeket is öregnek nézik) minden bizonnyal a szépség- és fiatalságfetisizmus, ahol az öregedést “meg kell állítani”, szarkalábak fujfuj, és a ránctalanító krémet is 25 éves modellekkel reklámozzák.
KedvelésKedvelés
A külső megjelenés istenítése mellett azért pont az is szerepet játszik, hogy hajlamosak az idősebbek punnyadni. Meg nyilván az “ezek a mai fiatalok, bezzeg mi mások voltunk” mentalitás sem segít.
KedvelésKedvelés
Öregnek?? Dehogy, sôt! egyszerûen arról van szó, hogy sokáig hittem, hogy most kell megtalálnom a lényegemet, és jó látni, hogy nem, meg hogy nem is csak egy lényeg van. 🙂
KedvelésKedvelés
Az legtöbb esetben úgy van, hogy az ember 10 évet lefelé semminek lát, mert most volt éppen itt előbb ez a 10 éve. Fölfelé meg érzékel egy óriási szakadékot, hiszen 10 évvel öregebb még sosem volt, az egy ismeretlen terep még számára, és aki a másik végén áll, az távolinak tűnik számára.
Így aztán ugyanazt a korkülönbséget a fiatalabb mindig lényegesen nagyobbnak érzékeli, mint az idősebb, aki esetleg nem is érzékeli.
Maximum abból, hogy öregnek nézik.
Pedig a kor lényegtelen abból a szempontból, hogy mire számíthatunk még az életben. Nem az hal meg, aki koros, hanem aki soros…
És aztán az is érdekes, ahogy az idős ember tapasztalata használhatatlan lett a fiatal számára, úgy szűnt meg az idős ember értéke.
Évezredek óta most van először, hogy a fiatalabb generációnak nem tud szinte semmiben hasznos infót adni a tapasztalt öreg, mert a technika rohamtempója túlnőtt mindent.
Hatalmasat változott a világ, és a generációs különbségek feszítően nagyra nőttek. Ez is nehezíti dolgainkat a világban, nem is hinnénk, mennyire.
KedvelésKedvelés
Igen, ahogy mondod Cvd, ez olyan szempontból is érdekes időszak, hogy az életkorokat /-szakaszokat újra át kell gondolnunk, meghatároznunk.
Kitolódott gyerekkor (ifjúkor), kitolódott életkor a szüléskor, aktív öregkor….
Az olaszok ugye az egyik leghosszabban élő nép, ráadásul életkorhoz képest egészségesek a nemzetközi statisztikák szerint (magas a krónikus betegségek nélkül leélt évek száma). Kevés a gyerek, viszont az 50-esek, 60-asok úgy élnek, mint otthon a harmincasok: este bár / zenés szórakozóhely, nagy koncertek, motorozás, “buli”. Nota bene a nagy rockikonok pont 60+ évesek, tehát nem annyira feltúnő, ha a hatvanas pasi elmegy megnézni a Rolling stones nagypapakorban levő tagjait.
Orvosokkal beszélgettünk erről, akik azt mondják, hogy már van arra orvosi “bizonyíték”, hogy a mai ötvenes+hatvanas olaszok egészségileg az 3-4-gyel ezelőtti generáció 40-eseivel vannak egy szinten (általános egészségi állapot-felmérések, összevetése).
Mit tud mondani egy ilyen ötvenes/hatvanas embernek az apja /anyja példája? Semmit. A technikai tudás a dolog egyik része (persze nagyon is fontos), de az életmódban sincsenek előképek. 50 évesen már nem a nyugdíjra és az unokákra készülsz, hanem a következő nagy utazásra.
Igen, ez pénzkérdés is, mégpedig itt pénze ennek a generációnak van (még volt rendes munkája és van/lesz rendes nyugdíja), a fiataloknak már csak az, amit a család juttat nekik (ez mondjuk komoly szociális probléma, hogy felborult a generációk közötti paktum, ahogy a szociológusok mondják, és nincsen a fiataloknak jövőképük. Szerencse, hogy a családoknak vagyona van, tehát még egy darabig el lehet ódázni ezt a problémát.). A fiatalok viszont emiatt nem házasodnak, alapítanak családot, így 20-30 év múlva is örök tinédzserek lesznek. Tehát a tendencia marad, sőt, még erősebb lesz. .
KedvelésKedvelés
Ezt a rúdtáncot én is nagyon kipróbálnám, régóta nézegetem is, de nálunk kurvadrága egy óra, így marad a konditerem. Előbb-utóbb remélem, már nem lesz ilyen divatos és olcsóbb lesz, vagy nekem lesz több pénzem, de annyira tetszik, hogy tuti belevágok egyszer.
KedvelésKedvelés
Barátok: igen, igen, igen.
Nem vagyok még oly öreg (kerekítéssel 40), de örömmel konstatálom, hogy szinte minden új élethelyzetben szerzek új barátokat. Az elmúlt évben is gazdagodtam. Itt van például ez a kedves blog és körülötte a holdudvar!
Anyukámnak volt az a kedves nézete, hogy neki mindig az adott életszakaszhoz köthető érdek-kapcsolatai voltak (maga fogalmazott így), pl. iskolatársak, akkori szomszédok, gyereke óvodatársainak szülei. Amelyekből az élethelyzet, a közös téma elmúltával nem sok maradt. Ettől mindig ideges lettem, és én ápoltam a régi kapcsolataimat is.
Kinézet: én épp tavaly jöttem rá, hogy milyen színek és fazonok állnak jól nekem. Eddig tévúton jártam:-) De mostantól hozzám sokkal jobban illő ruhákat viselhetek, és ez sokat dob az összképen. Jól érzem magam a bőrömben, jóban vagyok a korommal.
Új dolgok: igen, igen, igen. Én is épp most kezdek valami újba, hamarosan itt is elmesélem… Ha az ember lobogó hajjal, lelkesen belevág valamibe, az fiatalon tart, legalábbis mentálisan. A kezdet hatalma!
KedvelésKedvelés
hát akkor te most megírtál engem, nagyjából szóról szóra
KedvelésKedvelés
Mindenképpen!
Különösen az új ismerősök, barátok!
KedvelésKedvelés
Van ez a helyes kis illusztráció:
és tökre igaz.
A horoszkópok többsége szerint rám (és a fajtámra) nagyon jellemző, hogy imád utazni, új tájakat, embereket felfedezni. Micsoda hülyeség, gondoltam én pár évvel ezelőttig, én legjobban itthon, begubózva érzem magam. Most már nagyon nem, alig várom, hogy menjünk valamerre, külföld-belföld mindegy, csak menjünk, haladjunk.
Szóval lehet változni 40 felé is, igen, bőven.
KedvelésKedvelés
Én voltam, akit a tornatanárok jó időre megfosztottak a mozgás örömétől, aki egyest kapott távolugrásból, aki gyűlölt futni. Most leszek 36, van 3 gyerekem és beneveztem egy csapattal az Ultrabalatonra 🙂
És vannak új barátok, ha nem pezseg az élet eléggé, alapítunk egyesületet, szervezünk filmklubot, állítunk utcakönyvtárat!
Úgy érzem, most kezdek kiteljesedni.
A fényképen hull a hó, nyílik a virág (és vadító piros a körömlakk).
KedvelésKedvelés
Te az a Noresz vagy?
KedvelésKedvelés
hehhe, melyik? az, akivel találkoztál az első blogszülinapon! 🙂
KedvelésKedvelés
Juhúúúúúúúúú! :))) Jössz a másodikra is?
KedvelésKedvelés
Igyekszem! 🙂
KedvelésKedvelés
Jt végű igék: ejt, fejt, felejt, …hajt, sajt 🙂 🙂 (kavics nincs a szobámba, amit rugdoshatnék)
Én mindig azt hallottam az iskolában meg mindenhol, hogy a híres, sikeres emberek már x éves korukban ezt s ezt tudták, pl. Mozart 5 évesen már koncertezett, Petőfi 13 évesen kezdett verselgetni(pont ezt a kifejezést használták), Egerszegi 14 évesen olimpiai bajnok, Szandinak lemeze jelenik meg ennyi idősen stb., aztán még a magán vonal, hogy x rokonnak ennyi meg annyi gyereke volt már ennyi idősen, meg a szomszéd lánya már tizenakárhányévesen naponta kétfogásos kaját főzött a kőműveseknek és a sort mindkét vonalon lehetne folytatni a végtelenségig. Ilyeneket hallgatva az ember olyan lúzernek érzi magát folyamatosan.
De sok biztatást ad ez a bejegyzés, köszi 🙂
KedvelésKedvelés
Ò, igen, eszembe jut a Hogyan legyünk boldogtalanok címû nagyszerû könyv egyik illusztrációja a négy találomra kiválasztott átlagember életérôl (pl. Mozart). Más mindig ügyesebb, persze. A szomszéd lánya az ebéddel. 🙂
G
Ûjba kezdeni nekem éppen ezért mindig dupla öröm volt, az egyik a megnyíló új terület, tevékenység, közösség öröme, legyen az “csak” egy kismama jógacsoport. A másik öröm a felülemelkedésé, más néven “szarom le” érzés. Le van szarva, hogy kövér, béna, öreg, fóbiás, kezdô stbstbstb. vagyok, le van szarva, milyennek kellene lennem a szerintem engem méregetôk szerint – a kutya nem méreget, méricskél engem, csak odaképzelem.
Egyébként éppen most keresem az új utakat, lassan – bízom benne – többre lesz idôm a babák mellett, mint néhány sebtiben megírt komment, levél. Meg kell találnom, mi a lehetôség az otthon babázásban, mellett, mi az, amit eddig, éppen mert (eddig meg nem becsülten 🙂 könnyû volt elmennem akár tornaterembe, akár tanfolyamra, nem próbáltam meg, elkerültem.
KedvelésKedvelés
Annyira jó ezeket a történeteket, gondolatokat olvasni!
Milyen jó lenne összetenni, amink van :D, úgy értem, egy sor közösségi programot lehetne szervezni, ha nem hallgattatna el minket a belénk programozott belső hang azzal, hogy nem vagyunk képesek rá, nekünk ez nem jár. Meg mernénk lépni, és másokkal is meg mernénk ismertetni az ötletünket.
KedvelésKedvelés
Azért nem rózsaszín a helyzet, a babák mellett kénytelen vagyok valamit keresni, különben belehibbanok, és már nem is veszem észre, hogy belehibbantam. 🙂
Amúgy sok kipróbálható program van Budapesten, akár ingyen, fillérekért, csak egy felvetés a MÜSZI nevû hely, amikor ott jártam valami programon, mindig láttam még hat érdekes eseményt: színház, kiállítás, társasjátékklub stb.
KedvelésKedvelés
45 elmúltam, soha nem éreztem ilyen vonzónak magam! A testem majdnem tökéletes – nagyon sokat mozgok, múlt év áprilisban elkezdtem tangózni, simán megcsinálom a hidat; most a spárga a cél. Szebbek lettek a mozdulataim, a diétának köszönhetően pedig karcsúbb lettem, mint valaha. (“Az ember ne akarjon 40 felett úgy kinézni, mint egy modell!” Idézet sógornőmtől.. Egyébként egyre keresettebbek a 40+ modellek – még a végén készíttetek egy portfóliót!:) )
Nekem az agyamra megy, hogy állandóan kontroll alatt tartja a társadalom az embereket – nőket leginkább – többek között azzal, hogy megmondja, melyik életszakaszban mit illik tenni. Olyan, mint valami kasztrendszerben. Aztán amikor átlépsz néhány tabu felett, sokszor azt veszed észre, nem is olyan balhés az egész, sokaknak tetszik; mi több csodálnak érte. 40 felett növesztetted meg a hajad: De hát akkor már rövidnek kéne lennie… (Aha, meg fejkendőt is illene kötni, mi?) Eljársz táncolni az (otthonülő) urad nélkül? Élvezed a férfiak pillantásait? Hiába, öregasszonyok kapuzárási pánikja ez! Egyedül nekiindulsz egy másik kontinensre? (Nem értettem, miért mondja mindenki azt elsőnek, hogy de bátor vagyok. Már tudom: a férjem reakciójától nem féltem. Egyébként de, joggal, de vállaltam ezt is.)
Gyanítom azt is, sokan azért nem ülnek iskolapadba később, mert olyan ciki a fiatalok között. Nem járunk szórakozóhelyre, mert kinéznek az életkorunk miatt. Kétségtelenül vannak ilyenek is (mármint ebben az országban, mert őszintén szólva még olyan helyen nem jártam, ahol ilyen magas és masszív fal lett volna korosztályok között), hallottam ex-kolléganőt megvetően beszélni a kertvárosban otthonkájában nyugágyban sziesztázó néniről. (“Nézd már a vénasszonyt, hogy kifeküdt a napra!” Brr!)
KedvelésKedvelés
A portfólió-készítés nagyon jó ötlet!
És gratulálok a teljesítményedhez!
KedvelésKedvelés
Én különösebben soha nem tartottam az idő múlásától, nem is tudom, miért. Talán mert soha nem voltam sem szép, sem karcsú, sem vonzó, és úgy gondoltam, a kor már nem ronthat rajtam olyan sokat – tényleg nem, jobban érzem magam most, mint húszévesen.
Vagy talán mert a faluban legtöbb idős ember, akinek még volt egészsége, teljes életet élt: eljártak a szőlőbe dolgozni, művelték a kertet, gondozták az állatokat, sokan még tartottak tehenet is, elbeszélgettek a szomszédaikkal, és nekem úgy tűnt, hogy tök jól megvannak. Úgy gondoltam, hogy ha majd megöregszem én is olyan kendős néni leszek, mint a mamám, otthonkát hordok majd, sütök, főzök, tartok egy csomó tyúkot, kutyát, macskát, bevetem a kertet mákkal és utána morcogok, hogy de sok munka van vele, és amikor megérik, kiterítem az egészet a pitvarba száradni. Én meg leülök a piros nagylábosban száradó mák mellé, kukoricát morzsolok, és mesélek a régi időkről annak, aki meghallgatja.
Kb. olyan 19-20 éves lehettem, mikor a későbbi férjem egyszer csak azt mondta: mi már nem olyan öregek leszünk, mint a saját öregeink, mert már nagyon más világot élünk. Akkor rájöttem, hogy igen, valószínű, hogy soha nem leszek kendős néni – ami valahol marhára rosszul esett, mert semmi karrierálmom meg egyeben nem volt a jövőre nézve, csak azt tudtam, hogy majd kendős falusi néni akarok lenni egyszer – de annyira nem keseredtem el.
Nagyon pozitív hatással volt rám, amikor 26 évesen, pont amikor a 30 meg a 35 olyan soknak tűnik, megismerkedtem egy netes fórumon keresztül egy csomó kedves emberrel, akik közül jó páran most is a barátaim, és láttam, hogy azért, mert valaki 35 éves és esetleg családja is van, nem kell beszürkülni: jó volt látni, hogy nekik ennyi idősen is hobbijaik vannak, nyelvet tanulnak, sőt külföldre mennek dolgozni, ha úgy hozza az élet. Igyekszem rendszeresen tartani velük a kapcsolatot, és nem értem, miért néznek ám furán a kolléganőim, mikor azt mondom, hogy na most hétvégére elmegyek egyik vagy másik barátnőmhöz. Van, hogy azt is megkérdezik, hogy ” Te eljárkálsz a barátnőidhez?” és akkor még nem is említettem, hogy új barátságokra is nyitott vagyok. Ezt valahogy nem tudják hova tenni, és azt mondják: “Ja, te ráérsz, mert nincs gyereked!”
Pozitív példa még nekem anyukám is, aki nagyon aktív, nagyon sokat sportol, csinos, holott már 53 éves – tavaly kezdett el jógázni és imádja, vagy a nagyapám élettársa, aki hatvan éves elmúlt, de úgy vezet terepjárót dűlőúton, mint egy rallyversenyző. Idős tanárom az egyetemen szintén példakép: még 75 évesen is tiszta fejjel tartott órát, elven bizonyítékként arra, hogy ha használják az agy is lassabban rozsdásodik.
Most vagyok 33, de általában nagyon gyereknek érzem magam. Még mindig ugyanúgy nem tudom, mi szeretnék lenni, mint 14 évesen, csak sodródok az árral. A munkámat szeretem, de nem hiszem, hogy ez lesz igazi – annyiból jó, hogy hasznosnak tartom, megélek belőle úgy-ahogy, és néha élvezem is, de…. Valami nem jó és ez néha kétségbe ejt. Rosszabb pillanataimban nagyon vénnek érzem magam, és úgy gondolom, késő már váltani – holott valahol mélyen tudom, hogy csak annyi kéne, hogy tudjam, mit akarok valójában, milyen irányba induljak, és semmi sem tudna megállítani. Megnyugtató, hogy esetleg 40 körül sem lesz késő, addig is várok, figyelek.
KedvelésKedvelés
Te! Asszem én jövök neked egy csokival.
KedvelésKedvelés
Igen? Ez a komment egy csokit ért? 🙂
KedvelésKedvelés
Nem csak ez, már elég régóta nézegetlek! 🙂
KedvelésKedvelés
Nem lesz késő! 🙂 Én 36 évesen mentem másodszor férjhez, 39 évesen szültem a második gyerekem, 37, majd 38 évesen kezdtem el új dolgokat tanulni. Most 42 évesen érzem úgy, hogy a szakmámban beértem, és az új szakmámat pedig tanulom nagy élvezettel. Jövőre pedig el kezdek egy posztgraduális képzést. Ja, és jól is nézek ki! :-))
KedvelésKedvelés
Új barátok, igen. Innen, a blogról. 🙂
KedvelésKedvelés
Ez az én személyes tapasztalatom is 🙂 Amúgy meg resetelni készülök.
KedvelésKedvelés
Resetelni???
KedvelésKedvelés
Sose éreztem még ilyen vonzónak magam, mint most, 45 után. És épp most kezdek új életet. A gyerekek már nagyok, szegény kutya sincs már valami jól. Korcsolyázni tanulok éppen, már úgy értem, igazán, nem csak úgy csúszkálni. És fel szeretném frissíteni a régi boogie és lindy ismereteimet. Sokkal inkább tudok önfeledten hülye lenni, mint tizenöt évvel ezelőtt, két-három kisgyerekkel, véresen komolyan véve a családi életet. A szex is sokkal lazább és örömtelibb, mint mondjuk huszonéves koromban. A huszonéves kollégáim frissen tartanak agyilag is. Nem görcsölök olyan dolgokon, amik pár éve kiborítottak volna. Lóg a mellem, de nagy ívben leszarom 🙂
KedvelésKedvelés
“Lóg a mellem, de nagy ívben leszarom :)” Ez egy imádatos mondat!!!!
KedvelésKedvelés
Na, nekem még ezt a leszarást kell gyakorolnom, de akkor addig még van 3 évem! 🙂
KedvelésKedvelés
Hidd el menni fog!
KedvelésKedvelés
És milyen akrobatikus teljesítmény 🙂
Én most vagyok 40, és én is úgy érzem, hogy még egy csomó izgiség hátra van. Most fogok még hangszeren játszani, olaszul és finnül tanulni, és még valami pénzkeresetet is ki kell találni, mert a fővárosból a 300 km-re lévő ex-munkahelyemre nem fogok tudni visszamenni 3 kicsi mellől. Fogyok is épp. Az emberrel együtt. Öregít ez a rakás gyerek, de fiatalon is tart, nincs mese.
KedvelésKedvelés
“Sokkal inkább tudok önfeledten hülye lenni, mint tizenöt évvel ezelőtt, két-három kisgyerekkel, véresen komolyan véve a családi életet.” Köszönöm ezt a mondatot, ezek szerint van remény:) Én 38 vagyok, két kisgyerekkel, meg jó adag parával, hogy vajon jól csinálom / csináljuk-e a dolgokat a srácokkal.
A blognak is köszönhetően (kb fél éve olvasom lelkesen – minden napomat itt kezdem) tele vagyok tervekkel: újra kezdem a jógát, a korcsolyával jó ötletet adtál, kicsit tudok, de miért ne tanulhatnék meg oktatótól rendesen. A gitár gimi óta álmom, egyszer hátha…
KedvelésKedvelés
Tényleg, a jógát is újra szeretném kezdeni, kösz az ötletet 🙂
Korizni mindig szerettem, de nem igazán tudtam, de az igény megvolt rá. Most elég nagy motiváció, hogy új ember fiatalkorában hokizott, tehát ha elmegyünk együtt a jégre, akkor leesik az állam, és énisénis akarok úgy!
Hangszeren játszani a kedves akar megtanulni, hát hajrá.
A cicileszarással éreztem, hogy magas labdát fogok feladni.
KedvelésKedvelés
Szia! Te új vagy? Nem ismerős a nicked.
KedvelésKedvelés
Anyósom 50 évesen kezdett festeni, aztán évente két kiállítása volt elég sokáig. Most a versei kiadását intézi, 71 éves. Egy kollégámmal múltkor mentem korizni, most tanul két gyerek mellett, 36 éves. Legidősebb tanítványom a nyelviskolában 65 éves volt, nehezen tanult, de ő volt a leglelkesebb. Én még szívesen megtanulnék egy-két nyelvet, a spanyol nagyon mozgatja a fantáziámat. Lett tavaly új barátnőm, együtt ünnepeltük a 40. szülinapját. Apósom 67 évesen hagyott mindent maga mögött, kiment a Duna-partra lakni.
KedvelésKedvelés
koszi, ram fert
KedvelésKedvelés
Köszönöm, remekül szórakoztam rajta és saját magamon.
KedvelésKedvelés
Bizonyára jobban tudnék lelkesedni, hogy már a negyedik ikszben járok és mégis milyen cseszettül jó csaj vagyok, ha mondjuk lenne gyerekem, amire kislány korom óta vágytam, de sajnos a pasik hülyesége miatt ez nem jött létre, azt pedig senki se mondta, hogy 35 fölött az embert már nem nagyon veszik nőszámba, pedig ha előbb tudtam volna, akkor pár évvel hamarabb újratervezek. De a jó hír az, hogy így sok más dolgot letudok az életközépi válsággal együtt, és az újratervezés is szépen alakul, de a meddő várakozással elvesztegetett időt már nem hozza vissza semmi.
KedvelésKedvelés
Összeszorult a szívem. Remélem egyszer megölelhetlek.
KedvelésKedvelés
Látod, én meg pont úgy érzem (nem vagyok jó passzban), hogy visszahúznak, menthetetlenül lekötnek, 30-ig nem jutottam sehová, most meg már nem is fogok, mert az olyan következményekkel járna, amit nem merek bevállalni. Úgyhogy húzom a belem magam után és fogalmam sincs, hogy tudnék továbblépni ebből a gödörből.
KedvelésKedvelés
Ezt szomorú olvasni, mármint a gyerekes részt. Nincs opció, ami megfelelő lenne neked? Arra, hogy gyereked legyen. HA szabad erről érdeklődni.
KedvelésKedvelés
Cris, megelőztél.
KedvelésKedvelés
Aranyosak vagytok! Ez egy bonyolult és nehéz téma az életemben, nem ide kommentbe való, mert pl. egy bizonyos hivatal is érintett benne, na meg persze a saját hülyeségem. Jelenleg is dolgozom az ügyön, ez az újratervezés része. Minden drukknak, szeretettel rám gondolásnak örülök!
KedvelésKedvelés
Gondolunk is, nagy ölelééés!
KedvelésKedvelés
Szorítok! 35 felett nagyon is nőszámba vesznek Nyugat-Európában, jó lenne, ha ez terjednek kelet felé. Nálunk a pubban nagy élet van negyven felett, komoly szerelmi drámák, esküvők.
Nekem valószínűleg bejátszik egy biztonsági petesejt fagyasztás, mert jelenleg betegség miatt muszáj várnunk. Az ötletet anyám főnökétől loptam, aki a harmincas évei közepén döntött úgy, hogy orvos lesz, így 49 volt, amikor beültették neki a petesejtet és lett gyerekük. A férje mindenben támogatta.
KedvelésKedvelés
Elolvastam a tegnap linkelt lobster cikket és nekem egyáltalán nem tetszett. Nekem nem jön be a stílus és hiába van benne sok igazság, zavar ahogyan mindez le van írva. Számomra túl “megmondós”. Ideges lettem tőle 🙂 Nem, nem azért, mert magamra ismertem benne.
Ez a poszt viszont nagyon tetszett.
Én 32 leszek és rengeteg mindent éltem már meg. Mivel korábban volt elég sok rossz, ma már kifejezetten figyelek, hogy nyitott legyek, magamra és az igényeimre figyeljek, engem kiteljesítő életet éljek és kizárjam, azokat, akiknek csak adtam, de vissza soha semmi nem jött, vagy csak baromi kevés. Sok mindent az utóbbi pár évben valósítottam meg a terveimből és még ezer mást tervezek és szeretnék kipróbálni. Tudom, hogy van valahol egy határ, de amíg bírom, én nyomom. Mindent. Szeretem magam kipróbálni mit tudok és bírok. Utazás, sziklamászás, maraton, búvárkodás, bungee jumping, akármi… Sok munka is van mögötte mindig, minden értelemben. Sőt néha még annál is több. De lenyűgöz, hogy mennyit bír az agyam, a testem és milyen könnyedén alkalmazkodik egyes helyzetekben. Ennek hála jobban ismerem, tisztelem és szeretem is magam, mint korábban. Még bőven van hova fejlődnöm, de azt hiszem sínen vagyok 😉
Barátokat veszítettem el közben és úgy érzem, hogy még fogok is. Nagyon érzem és fáj, hogy van, akivel elnőttünk egymás mellől. De azt hiszem, hogy lesznek újak és így van jól.
És hogy mennyire nem szabad magunkra csukni a ketrecet és azt mondani mi már ezt nem tudjuk, nekünk ez nem való, azt az egyik rokonom példája szemlélteti a legjobban. Zseniális nő. 70 éves volt, amikor ismét külföldre költöztem. Nagyon szomorú volt, hogy kevesebbet beszélünk majd, így hát vett egy laptopot és megtanult emailt írni, internetezni, facebookolni és skype-olni. 🙂 Eljárt órára, egy barátom és én is magyaráztam neki. Ha túl körülményesen magyaráztunk valamit, kikérte magának, hogy ő legfeljebb öreg, de nem hülye! Rengeteget olvas és nehéz rejtvényeket fejt, hogy “friss” maradjon. Mivel nehezek a vastag könyvek, vettem neki egy ekönyv olvasót karácsonyra. Feltettem rá 3 könyvet, elmagyaráztam neki, mi hogy működik (éhrihnthőőő képhernyhőőő és társai). Mondom két újjal széthúzod és akkor nagyobb a betűk mérete: így. Nézte a kinagyított szöveget, majd rám nézett és túláradó örömmel azt mondta, hogy “te, ez fantasztikus”! Másnap kérdeztem tőle, hogy jó-e, tud-e rajta olvasni? Mondta, hogy naná! Ő ezt nagyon fogja szeretni. 🙂
KedvelésKedvelés
Sorstárs, engem is felcseszett a lobster. Idegesítő, jólmegmondós és iszonyatosan lehúzó. Sem érzékenység, sem empátia. Rám pont nem illik, nem is ez bántott hanem az egész stílusa.
KedvelésKedvelés
Nekem az eleje tetszett. De aztán a második része, a “tedd félre a kifogásokat és kezdj el élni” ez olyan emelkedettebb oravecznóra volt. Ne turkálj a fészen- nekem meg ne mondja meg, mit csináljak. Pláne, hogy az itteni jó kis társaságot és szellemi közösséget is egy olyan ismerős ajánlotta, akit csak a netről ismerek.
KedvelésKedvelés
Én is hasonlóan voltam a Lobsterrel, olyan volt a stílusa, mintha a Lifetiltes srác írta volna: lehet, hogy pár dologban igaza van, de ez túl keménykedősen megmondós, kiosztós, mintha a másik hülye lenne. Engem sem azért idegesített, mert magamra vettem, hanem a stílus miatt. Újdonság se akadt benne a számomra.
KedvelésKedvelés
Na, megnyugodtam, hogy nem csak engem idegesitett fel a stilus. “Gyere le a feszröl!” – most komolyan? Szemidegrangasom öesz az ilyentöl 😀
Es ertem en persze a tartalmat, hogy tessek elni es a sajat igenyeinkre hallgatva kiteljesedni. De ez ne egy mozgalmi indulot idezzen mar. Nem tartom hatasosnak ezt a fajta a nyers stilust. Szamomra inkabb mesterkelt, mint hatasos.
Elkepzelem, hogy aki epp onsajnalatban ul otthon osszetorve, mert mondjuk nincs munkaja, vagy ugy erzi megoli a sok kotottseg az elete miatt, az majd ezt elolvasva a homlokara csak, felkialt, hogy “ez az!” es beiratkozik a sarki tanciskolaba cha-cha-chat tanulni, mert ezt elolvasta…
KedvelésKedvelés
Es a fantasztikus, 74 eves skypolo rokonyom az mar nektek smafu?! 🙂 Vagy tele vagytok ilyen pezsgo es aktiv rokonokkal.? Nekem ö az egyetlen.
KedvelésKedvelés
Tele vagyok, lásd dolgozatomat a lap alján:-) Jó volt összeszedni őket:-)
KedvelésKedvelés
Na tessek! 🙂 De ahogy a bloggerina is ramutatott a kommentjeben, ez nem altalanos am! Mindenesetre baromi jo lehet. Elismeresem! 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem ez valahogy természetes volt, mint a levegő. De jó néha így átgondolni, mennyi mindent kaptam.
Kérdezek: ahol az 50 éves férj elhagyja a nejét egy másik nőért, az dinamikus új kezdetnek tekintendő? 🙂
KedvelésKedvelés
Hát, minden rosszban van valami jó. 😀
KedvelésKedvelés
Akár annak is. Ugye. 😀
KedvelésKedvelés
Dinamikus ujrakezdezdes-e?!!! 🙂
Nice try. 🙂 egy lofaszt. Az kerlek nem ujrakezdes, hanem a Rend. Order. Meg nekik kulonben is jar a fiatalabb no.
KedvelésKedvelés
Szégyellem , nem emlékszem ki írta, cseréljük ki a nő szót a férfi szóval. Akkor is ez lenne a vélemény? Biztos, hogy fiatalabbra cseréli? Nem hinnem , hogy bárkinek járna bármi is. Nem gondolom, hogy egy adott helyzetet nem ismerve bárkit, feleség férj, le kell szólni azért amit tett. Az ismeretségunkben egy 43 éves nő döntött úgy , elsétál addigi életéből , egy másik pasihoz. 17,20 éves gyerekek,férj . Nem tudom miért, nem fogom elítélni csak azért mert ezt várná mindenki, na az lenne a rend.
KedvelésKedvelés
Gabi, nem értem a kommented. A blogon jelenségekről szoktunk beszélgetni és nem ítélkezünk. Én sem ítélkeztem. Több komplett poszt témája volt itt a blogon az, hogy a nagybetűs Rend, a patriarchális berendezkedés teszi lehetővé, hogy a férfiak ezt nyugodtan meglépjék. Ez a a berendezkedés az, amit itt a blogon Rendnek hívunk. Az egy darab nő, akiről írsz egy kiragadott példa és kivétel. Szerintem 100-ból 90 esetben a férfi érzi úgy, hogy neki jár a fiatalabb nő, neki jár a félrelépés lehetősége, az igényei szerint való szex. Úgy érzik nekik jár és minden eköré is épül. Nem ez a viselkedés jellemző a nőkre, hanem a mosolytalan arcok, a tűrés és szelhető boldogtalanság. És elítélem. De tudod mit? Nem az embert. Rohadtul elítélem – magát a rendet, ami ezt lehetővé teszi a férfiaknak és a nőket ellehetetleníti-, mert lehet hibázni és rosszul dönteni, de én itt arról beszélek, hogy senki nem fogott senki fejéhez fegyvert, hogy “akkor most házasodj meg, apukám!”
Nem ítélkezem és nem szóltam le senkit, mert általános jelenség, amit leírtam pár mondatban. Sőt, megismételtem, ami már olyan sokszor elhangzott itt korábban. Bringásahegyen pedig direkt kérdezte így. Irónia, na 😀 Dinamikus újrakezdésnek kéne neveznünk a fenti példát szerinted? Hát öööö…..
KedvelésKedvelés
Akkor mi tulajdonképpen egyet értünk ám, csak én nem voltam kellően cinikus:) Tudom,értem sajnos igazad van.
Amúgy szép felfogtam itt a blogon,hogy a női függőség mit jelent egy nőnek, a ferfinak mást, amit nem tudok, hogy ezen lehet-e változtatni? Szándékosan írtam a lehet szót, mert biztosan látom, hogy kell, a hogyant még nem igazán. Ahhoz a férfiakat sőt talán még a nőket is agyalapi szinten kell megváltoztatni ( a 95% férfit valamennyi% nőt ) , a társadalmi beidegződéseket nagyjából a sarkából kifordítani. Bizonytalanul írom le , ez inkább az adott párkapcsolatokon fog múlni, társadalmi szinten ez k nehezen fog menni.
KedvelésKedvelés
Dehogy smafu! Szerintem kivételes, én nem is ismerek ilyet. 🙂
KedvelésKedvelés
Apukám 76 és szintén két éve tanult meg skypeolni.
KedvelésKedvelés
Márciusban huszonnégy leszek, és vízfóbiás vagyok – szerintetek megtanulhatok még úszni?
KedvelésKedvelés
Szerintem igen! Biztosan. Megfelelő edzővel és egy jó pszichológussal biztosan! Előbbit szerintem nehezebb megtalálni, mert az úszó edzők többsége a magyar “versenyistálló” környékéről való. Érdemes lehet speciális úszó edzőt keresni.
KedvelésKedvelés
Igen! Anyukám harminc körül, kétgyerekes anyaként tanult meg úszni. (a kényszer nagy úr, a húgommal vízicsibék voltunk, csak nem engedhetett négyévesen egyedül a Balatonba 🙂 ) Azóta meglehetős biztonsággal úszik, az iszonyból a mély víztől és a vízbe merített arctól való tartózkodás maradt meg.
KedvelésKedvelés
Az én anyukám 45 volt, mikor először bement a mélyvízbe. Nem lett egy Egerszegi, de már nem fél.
KedvelésKedvelés
BIztos. Empatikus, jófej edzővel szerintem menni fog.
KedvelésKedvelés
Ezt jó hallani (írom mindenkinek, ide válaszolva)! 🙂 Köszönöm!
KedvelésKedvelés
Hát hogyne! Éppen azért tanulj meg úszni! :))
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: blogokból levonva | zikradezign
Elpörgött az agyam rajta, amiket itt olvastam, bocs, kicsit távolról indítok.
Szóval azon gondolkodtam el, hogy a mienk az első olyan generáció, ahol a viszonylag magas iskolázottság ilyen széles réteget érint. így mostanra lettek sokan azok, akiknek hosszú gyerekkora, de legalábbis státusza volt/van. Nem akkor kaptuk a nyakunkba az életet, mikor a testi érettségünk ezt indokolta volna, hanem utána. Ez a gyerekkor és a felnőttkor halmazainak metszeteként definiálható korszak a kamaszkor. Nem véletlen, hogy ennyire lázadnak, és dacosak a 13 és 20 év közötti fiatalok (egyénenként változó a metszet). Hiszen úgy érzik, a képességeik már megvannak, mégsem kezeli őket felnőttként a társadalom. Nem kapják meg azokat a felelősségeket, amikben lehetőségük lenne kipróbálni, valóban jobban csinálnák-e mint a szüleik, így csak a kritikáig jutnak el, de valós tapasztalat híján azok sokszor tévesek.
A valós terheket, és igazi felelősséget csak sokkal később, a húszas éveink elején, közepén kaptuk meg mi is. Pedig ezekre a terhekre szükség van, hogy az énünk kikristályosodhasson. Tapasztalnunk kell, milyen ha a saját keresetünkből fizetjük az albérletet, és hogy a mi villanyunkat kapcsolják ki, ha nem fizetjük be a számlát. Milyen ha magunknak mossuk a ruhát, és feszengünk egész nap a büdös zokniban, mert elmulasztottuk. És még egy fokozata a “felnőttségnek” ha már nem csak magunkról vagyunk képesek gondoskodni, hanem másról is. Persze, amíg nem muszáj, ezt a terhet nem vesszük a nyakunkba. De így, vagy úgy előbb-utóbb az emberek nagy százalékának lesz gyereke, tehát egy újabb felelősség. Ez a felelősségesdi is megérne egy litániát, de most másra akarok kilyukadni.
Az ügyben világosodtam meg, hogy teljesen normális, hogy harminc fölött kezdünk önmegvalósítani! Hiszen eddig gyakorlatilag gyerekként voltunk kezelve! Most értünk a komolyan vehető korba. Van egzisztenciánk, családunk, a társadalmi elvárásokat letudtuk. Most jöhet mindaz, amit tényleg mi szeretnénk! És mostanra azt is világosabban látjuk, hogy mit nem, illetve mit igen.
Nem véletlen, hogy csak most kezdünk neki a nagy műveknek. Ez egy elavult nézet, hogy a nagyok 33 évek korukig már megalkotják az életművüket. Ez a mi generációnkra nem igaz.
No, nálam ez párlódott le a bejegyzés, linkek és hozzászólások vegyigyümijéből. 🙂
KedvelésKedvelés
első “felelősség”‘=”lehetőség” bocs, árulkodó elírás…
KedvelésKedvelés
Ez nagyon érdekes felvetés. Valóban elhúzódott valami életszakasz, ami korábban rövidebb volt, sôt megkockáztatom, hogy valami új kor alakult ki a kamaszkor és a lehorgonyzó felnôttség között. Legalábbis velem és sok ismerôsömmel történt ilyen: tanultunk, éltünk bele a világba, rengeteg dolgot kipróbáltunk, kreatív, alkotó irányokat is (és faszságokat persze :), mindeközben eltartottuk magunkat, de senki mást nem. Nem lett lakás, autó, házasság, gyerek, maradt a mobilitás. Mintha ez a fajta egzisztenciaépítés ütné az önmegvalósítást.
Sôt tovább gondolkodva még az is beugrott most, hogy nôként dolgozni, harcolni a háztartás megosztásáért, gyereket nevelni tényleg nehezíti, és nem is a kocsi fenntartása a vasmacska, ami lehorgonyozza az ermbert, hanem a felaprózódás, amit az ember lánya hozzáképzel a háziasszony-családanya státuszhoz – és vagy be is következik, vagy nem. És ezt halogattuk-halogatjuk sokan (én már múlt idôben), ezt a fajta felnôttlétet. És a halogatással el is fogadjuk, hogy ez, amit most csinálunk, a felnôttségig, ez valami más, örömzene, pikareszk regény, még keresgélés, alakulás, aztán jönnek a nagy dolgok.
Kezdek belegabalyodni ezen a hajnali órán, talán csak a magam életét szálazom hangosan gondolkodva. 🙂
KedvelésKedvelés
Én olyan 5-6 éve szeretnék gyereket, de nem úgy alakult. Viszont ha lesz (ezen nincs görcsölés), akkor a gyerekeik mellett is teljes életet élő barátaim a példák. Eddig nagyon mozgalmas életem volt, és felnőttnek érzem magam már jó ideje. Iszonyatos tanulópénzeket fizettem az életben, de pont ez ad erőt. Szóval nem pikareszk ez, csak más, mint régen volt.
KedvelésKedvelés
részemről nem erősítem ezt a vonalat, 8 évesen több felelősség volt rajtam, mint a most 32 éves, mamahoteles szolgáltatásokat élvező sógornőmön.
nem azért érek későn abban, hogy végre magammal is törődöm, mert kitolódott a gyerekkorom, hanem mert nem hittem el magamnak/ban, hogy jár nekem, megtehetem, szabad. nem nagyon látok magam körül olyan példákat, hogy anyós, anyám, idősebb nőrokonaim ne temették volna el magukat a 40es éveiktől kezdődően, vagy még korábban. én meg még nem akarok megöregedni.
De persze a felvetésed helytállónak látszik, csak én pl. kilógok belőle.
KedvelésKedvelés
Igen, tudom, hogy csak egy rétegre igaz amit írtam.
KedvelésKedvelés
Nem kötekedni akarok, csak szeretném, ha árnyalnánk és körüljárnánk a kérdést. Én másként élem meg a nagy felelősségesdit, amit a nyakamba kaptam. 13 évesen már javában intéztem a család ügyeit, mint parentifikált kamasz. Volt 16 évesen munka, 19 évesen felelősség, egyetem elvégezve úgy, hogy nem otthonról küldtek, hanem én küldtem haza pénzt. Apám is így élt, 16 éávesen építőtelepen dolgozott, 37 évesen felakasztotta magát. Én 36 vagyok, iszonyúan elfáradtan és kiégetten, és azt érzem, hogy nagyon sok mindent nagyon elkúrtam az életemben. Évekkel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, hogy a koravén gyerekekből infantilis felnőttek lesznek. Úgy értem, hogy túl hamar elveszik a gyerekkorukat, úgy lesznek felnőttek, hogy nem nőnek fel, ezért soha nincs esélyük felnőni, hanem negyvenévesen is gyerekként viselkednek. Ne haragudjatok, ha sok minden összemosódik itt most ebben a hozzászólásban, de én úgy érzem, nem baj, ha minél később és érettebben jönnek a nagy traumák és felelősségek. Persze, lassanként szokni kell az önállóságot, de nekem nem volt olyan jó, hogy mindenki felnőttként kezelt, főleg anyám, holott én gyerek akartam lenni.
KedvelésKedvelés
Talán most lenne lehetőség szeretgetni és játszani engedni azt a fel nem nőtt gyereket?
KedvelésKedvelés
A felnőttség szvsz ebben a kontextusban kompetenciát jelent – valódi kihívásokat és részvételt a család meg a saját ügyeidben, amit az oktatás eléggé megnehezít. Nem beszélt senki arról, hogy traumatizálódj gyerekkorodban meg dolgozz a gyárban.
Az a probléma szvsz, hogy jelenleg a gyerek- és fiatalkor nagyon sok közegben alig nyújt kompetenciaélményt és felelősségvállalási lehetőséget, a „felnőtt” (elkötelezett, családos stb) élet meg úgy van berendezve, hogy megnyomorítsa az embert (időhiány, túlterhelés, létbizonytalanság). ezért vágynak az emberek fiatal, független életre minél tovább (vagy vissza), mert kb. ez az életszakasz nyúlt olyan életformalehetőségeket, amelyek még nagyjából kielégítőek.
KedvelésKedvelés
Ezt jól látod. Nyugat-Európában azt látom, hogy sokszor a harmincas-negyvenes korosztály is jól elvan ebben a poszt-diák-állapotban, nem sietnek családot alapítani, haverokkal együtt laknak.
KedvelésKedvelés
Csineva, ez olyan micheljackson trauma, nem?
KedvelésKedvelés
Csineva, úgy gondolom, értem, miről beszélsz, és rám szerintem nagyon áll, amit leírtál. Infantilis felnőtt vagyok. 🙂 Bár nem volt olyan nehéz a helyzetem, mint neked, de kb. 8-9 évesen fel kellett nőnöm és onnantól kezdve állandóan azt éreztem, hogy nagyon nagy felelősség nyomja a vállam. Ez azóta is megvan, de úgy érzem valahol pont emiatt is nehezen veszek a vállamra még plusz terheket, mert pontosan tudom, milyen, amikor az ember túl van terhelve, és utálok ebben az állapotban lenni – többek között ezért sem vállaltam gyereket.
KedvelésKedvelés
Igen, hasonlóan éreztem magam régebben, hasonló okok miatt. Emiatt bíztam meg olyanokat, akikben nem kellett volna, vásároltam volna vissza a gyerekkoromat.
KedvelésKedvelés
Egyetértek. 30 évesen mögöttem sok évnyi iskolapad volt, pár év első munkahelyemen, még meg sem találtam a páromat.
Én azt látom, hogy van egy hosszú ifjúkor ma, ami 18-től akár 45-ig is tarthat, afféle bohém poszt-diákkor.
KedvelésKedvelés
Nagyon jó meglátás, és én is ezt tapasztalom, bár én ebből a generációból már alaposan kilógok. De az nagyon jót tud tenni, ha az ember a nagykorúságával együtt szépen el is költözik otthonról, ha van rá lehetőség. Mikor egyetemet kellett választani, direkt vidékit jelöltem meg, mert nem akartam anyámmal együtt maradni, önállósodni akartam. Ő fizette az albérletet, de az utazást és a kaját, mosást én oldottam meg. Utána, mikor elkezdtem dolgozni, saját lakás híján még vele laktam, de az már nagyon zavart, egy barátnőmhöz költöztem. 24 évesen lettem önálló, akkor kezdtem munkahelyen dolgozni.
Úgy látom, a mostani egyetemisták otthon laknak, ha nem vidékiek, nem is nagyon költöznek külön, mamahotelben élnek, későn kezdenek dolgozni, de még akkor sem bérelnek lakást. Pedig pont ez a pár év a legjobb önismeret, kibontakozás szempontjából: dolgozol, önálló vagy, és nem köteleződtél még el.
KedvelésKedvelés
Szerintem ennek, hogy a fiatalok nem költöznek el otthonról, nagyon sok esetben anyagi okai vannak – legalábbis én ezt látom a környezetemben. Sokkal olcsóbb, ha a gyerek otthon lakik, mintha albérletet, esetleg kollégiumot plusz utazást más városba kell fizetni, amit sok család nem engedhet meg magának. Ha meg elkezdenek dolgozni, olyan keveset keresnek, 80-100 ezer forintokat, hogy nem tudnának egyedül fenntartani egy albit, hasonszőrű barátok sem mindig vannak, és nem mindenki szeret ismeretlenekkel összeköltözni. Ha csak nincsen párja az embernek, akivel össze tud költözni, nagyon nehéz helyzetben van.
Ráadásul, ahogy én azt jó pár barátnőmön látom, már azért sem engedhetik meg az elköltözést maguknak, mert a szüleik eltartásához (keveset kereső, vagy rokkantnyugdíjas, ill. munkanélküli szülők) illetve a szülői ház fenntartásához is szükség van a jövedelmükre. Ez pusztító helyzet, és nem is egészséges, az agyára is megy mindenkinek, mégis nagyon nehéz lépni belőle, főként, ha az ember egyáltalán nem tud tartalékokat képezni – és az emberek zöme nem tud – vagy olyan helyen él, ahol kevés a munkalehetőség.
KedvelésKedvelés
Ez a poszt nekem olyan, mint egy életmódmagazin you-can-do-it típusú, erősen ámerikai ízű motivációs cikke. Persze választékosabb, konkrétabb, de lényegében az. Úgy vettem észre, hogy még a kommentek között is akadt néhány rövidebb, oravecznóra-fan típusú: ez most kellett, ez most jó volt. Mindez persze nem baj, miért is lenne, de én a árnyaltabban látom ezt a kérdést.
Részletesen nem fejtegetném, hogy azoknak, akik 35-40 évesen nettó száztízezer forintot keresnek (körültettem dolgozó nők jelentős hányada), nem sokat mondanak a hasonló írások. Ilyen szerény jövedelem mellett a puszta túlélés elviszi az energiák egészét és még jó eset, ha csak annyi további stressz van az életben, hogy a hasonló keresetű férjét ki kell szolgálnia. Ha ehhez az élet dob egy megoldhatatlan szituációt, akkor végképp.
Jómagam az új célokban, tervekben nem szenvedek hiányt, de objektív tények miatt ezek megvalósítása még igencsak várat magára. (De meddig, basszus? 44 vagyok!) Nem hinném, hogy reggel ötkori kelés, meló és sport után hazaérve, majd (figyelem) minden nap otthon is segítve, nagyon jó esetben este nyolckor, de inkább kilenckor befejezve még lehetséges bármiféle értékelhető szellemi teljesítményt nyújtani. (Arról nem beszélve, hogy kb. innentől van lehetőség arra, hogy a feleségemmel nyugodtan és meghitten szót és csókot váltsunk…) Ez nem lustaság kérdése – az ember pszichikai energiái éppúgy végesek, mint a fizikaiak. Nem, nem hinném, hogy este kilenckor, zsibbadt fejjel neki lehet ülni és hatékonyan németet tanulni, vagy nekilátni fotózni, mütyürökkel babrálni. Az efféle kreatív tevékenységek időigényesek, koncentrálást igényelnek. Marad a hétvége, ami úgy vélem, megint csak nem szólhat kizárólag az önmegvalósításról, vagy ha arról szólna, már ott is lenne a megvetett férfitípus: pénteken délután elvonul a hobbijaival, és a felesége legközelebb vasárnap este látja.
Ahhoz, hogy bármiben egy kicsit igényesebbet, jobbat hozzak, idő kell. Például, ha néha írogattam, a posztjaimhoz majdnem mindig magam készítettem fotót, ha ez csak puszta tárgyfotó volt, az is hosszú előkészületet igényel (tárgyasztal, lámpák, világítás belövése, stb.) Nagyon szívesen fotóznék tárgyakat, de rengeteg idő és az alapvető felszerelés is nagyon drága, ez az idő és pénz csak a családtól vehető el. Imádnék oroszul és németül tanulni, de ez tanár nélkül nem megy, az is pénz és idő, nem tartanám korrektnek (most nem is jönne ki), hogy szombat-vasárnap például intenzív nyelvtanfolyamon üljek.
Maradt egyelőre a sport, amiben még határozott céljaim és ambícióim is vannak és éppen mostanság erősödtek meg, de mindez azért lehetséges, mert jól szervezhető, munka után jól napirendbe illeszthető. Ez sem lenne lehetséges, ha az átlagnál nem jobban élnénk, ennek a havi költségeit (kondibérlet, kiegészítők, gyógyszerek, stb.) nem tudná az átlag előteremteni.
Szerintem nem csak annyi ez, hogy ha akarod, akkor csinálod és senki sem állíthat meg, még akkor sem, ha a többség valóban gyakran csak lusta, tunya, nem motivált.
KedvelésKedvelés
ez most nagyon lehangoló volt, főleg, mert anyagi kérdést csináltál belőle, holott ez nagyrészben nem az
KedvelésKedvelés
Attól függ, hogy milyen tevékenységben szeretnél kiteljesedni. Blogot írni például gyakorlatilag nem kerül semmibe, ha van egy elérhető számítógép, akár egy legegyszerűbb konfiguráció.
Ahogy említettem én nagyon szívesen fotóznék (és tudom, Capa egy filléres kamerával is, bla, bla) de azt a műfajt, ami nekem érdekes, inspiráló, stb. per pillanat nem tudom megfizetni. Nem, nem lehet egy Szmena 8M géppel, sem egy olcsó kompakttal jó stockfotóssá válni. A helyzet az tehát, hogy most is tudok jó képeket lőni, de a továbblépésnek már egyértelműen a technikai (pénz) is jelentős tényezője.
De ez csak egy példa, az én személyes példám, nem általános érvényű.
Nem véletlenül írtam a nyelvtanulást. Angolból pl. ingyen és jól tudom magam továbbképezni, mert vannak alapok, de nem fogok egy idegen nyelvet önállóan, jól és belátható időn belül megtanulni tanár nélkül. Tudom, Kossuth is könyvből tanult meg a börtönben, de lássuk be, nem ez az általánosan bevett módja egy idegen nyelv elsajátításának.
Ettől függetlenül a poszt alapvető mondanivalója igaz, hogy az embernek kortól függetlenül meg lehet találnia azokat a tartalmas tevékenységeket, amelyek, örömmel, sikerélménnyel járnak. Én csak annyit mondok, hogy ez nem kizárólag akarat, motiváció kérdése, az ún. kemény tényeknek is igen nagy szerepe van.
KedvelésKedvelés
A te példádról a bátyám jut eszembe, aki kifejtette, hogy mennyi pénz kell ahhoz, hogy a fia focizhasson (nem mellesleg unokaöcsémet nem érdekelte a foci, de ez mellékszál). Mert hogy mez, meg cipő meg utazni kell a meccsekre. És nem értette, hogy én meg arról beszélek, hogy ahhoz, hogy egy jót focizzon, ahhoz ez mind nem kell, csak pár haver meg egy grund meg egy elfogadható labda. Nem, nem lenne belőle Maradona (agy se lett), de mozogna, és jól érezné magát.
Te is leírod, hogy épp tudnál a meglevő gépeddel is fotózni, de az nem elég. Értem, hogy jobbra vágysz, én is jobb szeretnék mindig élő zenére táncolni, de ha nincs, akkor táncolok cd-re. Tehetném, hogy nyavalygok, hogy jajj, de jó lenne, de így inkább punnyadok mozgás nélkül. Te is írod, hogy tudsz így is fotózni, még jó képeket is készítesz. Tehát de, a lehetőségekhez képest megteheted, hogy használod a tehetséged. Meg megtehetnéd, hogy nem lősz egy jó képet sem, és sajnálhatnád magad.
KedvelésKedvelés
*Így se lett.
KedvelésKedvelés
‘És nem értette, hogy én meg arról beszélek, hogy ahhoz, hogy egy jót focizzon, ahhoz ez mind nem kell, csak pár haver meg egy grund meg egy elfogadható labda. ‘
Laci, ne haragudj, de ez engem a parasztromantikára emlékeztet, meg a salakos cipődobozra.
De az is baj, hogy se grund, se haverok. Labda tán még kerül.
KedvelésKedvelés
Kossuthot körbe is röhögték Ámerikában az angoljával… 🙂
KedvelésKedvelés
A Duolingo (ingyenes) és a busuu.com, nyelvtanuló blogok de még sorolhatnám korában? YouTube tele videókkal, a kiejtés sem lehet gond. Ha jól emlékszem Lomb Kató könyvei se egy ökör ára.
KedvelésKedvelés
Szerintem részben ez anyagi kérdés is. De nem csak arról van szó, hogy pénzben mit engedhet meg magának az ember, hanem arról is, hogy az idejéből mennyit kell kereső tevékenységre fordítania, hogy el tudja tartani a magát ill. a családját, mennyire fárasztó a munka, amir végez, és mennyi ereje, energiája, agya marad utána más dolgokra – ez persze azon is múlik, hogy mennyire terhelhető, energikus az illető. (Én sajnos nagyon nem vagyok terhelhető.)
Ha valakiből túl sokat vesz ki az, hogy megteremtse a mindennapi megélhetést, akkor nem nagyon lesz ereje már arra, hogy bármi mással is építő módon tudjon foglalkozni. Jó példa erre az a volt diákom, aki reggel háromkor kel, hogy beérjen a korai műszakra, és este hatkor ér haza. Emellett letett tavaly egy érettségit estin, ami hihetetlen teljesítmény a szememben, én nem lettem volna képes rá.
Korábban, míg félállásban munkahelyen, másik félben itthon dolgoztam, azért tudtam időt szánni a hobbimra és mellette a férjemre, sportolásra, barátokra, és még maradt is idő a háztartásra és egyebekre. Nem volt akkor se kevesebb a munka mint most, sőt, több is volt, de most béna az időbeosztásom, és alig vagyok itthon. Most jóval kevesebb időm van, a hobbim teljesen parkolópályára került, mert agy kéne hozzá, és az már esténként nincsen, a háztartás nagyrészt a férjemre hárul, a barátaim nagyon keveset kapnak belőlem, a sportot pedig úgy passzintottam bele a napomba, hogy minden percet kiszámolok. Ami olyan hobbiszerű nekem most, az a blog, ezt nem tudom megvonni magamtól, mert akkor semmi nem marad, ami érdekes és szórakoztató. A sport egyébként nekem nem “a szabadidő kellemes eltöltése” hanem egy kurvanagy must, mert ha nem csinálom depressziós leszek és hájas, amitől meg még depressziósabb leszek, ráadásul mindenem fáj is, ha hanyagolom a mozgást, szóval ez egy kötelező program, olyan mint a munkahely.
Ebben a helyzetben én már valami igazán építőt nem nagyon tudnék művelni, néha csak vánszorgok hétvégétől hétvégéig, és őszintén szólva annak is örülök, ha úgy-ahogy talpon tudok maradni és túlélni.
KedvelésKedvelés
Talán ez a büdös nagy valóság amit nem akarunk elfogadni es nehéz ellene tenni, mert nincs időnk. A szokásos mindenkinek arra van amire akar lózungot most hanyagolnám, nekem pl az a megfoghatatlan ,honnan van ennyi időtök kommentálni de-du folyamatosan. Vagy en csinálok rosszul valamit vagy ti jól, esetleg mindkettő.
KedvelésKedvelés
Egyrészt tényleg ez a nagy büdös való, az idô a szûk keresztmetszet, Ami néha azért kevés, mert a pénz is, néha meg éppen a sok pénz viszi el.
Másrészt azt tapasztaltam, sokféle idô van, melyik mire jó. Én szobafogságban vagyok hetek óta, most csak arra van idôm, hogy a babák feje felett, monstre szoptatásokkor olvassak. Mivel majd egész nap szoptatok, sok mindent olvashatok. Fórumot, cikkeket, könyveket, mind elektromosan. Néha, mint ma is, van nyugi kommentírásra is. Most ezzel a lehetôséggel kell élnem, gyûjtögethetek, tájékozódhatok, de a könyveket pl. örömbôl olvasom. Persze jó lenne aktívkodni, kimozdulni, de most nem ilyen az élet. Leírva persze higgadt vagyok, de bôgtem emiatt éjjelente. 🙂
KedvelésKedvelés
Monstre szoptatások:), lustaság az aprólék? , kényelmes es jó lehet neki, olyan békések amikor szopiznak. Én csak azokra a nagyon kialvatlan szemekre emlékszem a páromon. Csukott szemmel, félig alva pelusozni, ő erre emlékszik belőlem 🙂
Az rendben 4 óránkénti etetés, ami valahogy mindig 2 óra hosszú volt. Valahogy mindig mindenre kevés időnk volt. Volt bármire is?
KedvelésKedvelés
Ikrek. És igen, tudom, most még nyugis, fognak ôk csúszni-mászni, szorakoztatást igényelni, és nem lesz olvasós idôm sem. De csak lesz valami más felnôttidôre lehetôség.
KedvelésKedvelés
Ikrek, a szoptatás leírasából gondolom 2- vannak, hiszen nem üvölt közben senki, biológiailag pedig a kettő még megoldható:) felnőttidő? azt hiszem nem leszek ebből a szempontból az irigyed:) Gondolom az ikreket máshogyan kell nevelgetni a növésben hiszen tesók, de egyidősek, viszont csak egyszer kell majd letenni őket aludni:)
KedvelésKedvelés
A gyakori kommentelés titka:
– nagyon ügyes időbeosztás
– baromi gyorsan olvasok,
– még gyorsabban gépelek (na jó, ez kicsit túlzás)
– gondolkodni még annál is gyorsabban gondolkodok. – bár az itteni kommentjeimhez minimális agy kell csak, magától jön, hogy mit akarok mondani.
Ja meg sokszor pisilés és evés helyett, most meg alvás helyett. 🙂 Mert ennyi kell, különben megbolondulok.
KedvelésKedvelés
Az 1,2,4 rendben a 3-t bukom, de idő honnan lesz? Rajzolódik a varázsceruzával? Reggel 8-18 ig ( agy)munka, nagyjából folyamatosan , utána nihil este 8- ig, közben gyerek matek, család , beszélgetés a napról a holnapról, némi “agynyomás “csökkentés, de időm csak az alvás rovására van. Ne bolondulj meg, sportolj és már a napocska is sütöget:)
KedvelésKedvelés
Én nem rajzolom az idő, hanem lopom. XD Egyébként például a múlt héten itthon feküdtem vírusos tüdőgyulladással, bebújtam a laptoppal a takaró alá, és amikor épp nem aludtam, vagy nem fuldokoltam a köhögéstől – ami kitette az időm háromnegyedét – akkor kommenteltem.
KedvelésKedvelés
Remelem jobban vagy te kis tolvaj:)
KedvelésKedvelés
Most már teljesen jól vagyok, köszönöm kérdésed! 🙂
KedvelésKedvelés
Első bekezdés mennyire pontos, köszi! 🙂
És igen ez a mennyire fárasztó a meló, akkor szoktam megkattanni amikor a melóból túl sok van (nekem a napi 11-12 óra az) hazajvövök, netezés, evés, nyálcsorgatós-üveges szemes fejembőlkinézés és alvás…és pár hét után fellázadok, hogy nem élet ez!
KedvelésKedvelés
Egyetértek, nagyon behatárolják a lehetőségeket az anyagiak, nyilván ez mindenkinek mást jelent.
A megélhetés biztosítása és a család működtetése adott, kevés jövedelemmel nehezebb szárnyalni.
Például inkább a gyerekek nyelvtanulására költök, vagy: este szorongva néhány befizetetlen számla miatt baromi nehéz önfeledten tanulni.
Ennek ellenére csinálom én is, mindig is csináltam, és ha kiröpülnek a gyerekek (kutya nincs), akkor több energiával teszem majd.
KedvelésKedvelés
Nem értelek, úgy állítod be, mintha nem lenne időd magad, pedig a sport ugyanúgy az önmegvalósítás része lenne.
Kiemelted azokat a tevékenységeket, amik drágák, ilyen pl a nyelvtanulás. A zenehallgatás, az olvasás, a város felfedezése, vagy hogy sportot is mondjak, a futás nem igényel különösebb anyagi erőfeszítést.
Hétvégén ki lehet buszozni a zöldbe, a kis családi kompakt gépet kattintgatni, ás ha felkelti valami az érdeklődést hát belemélyedni a dolgokba- ha van net minden van. Fővárosiként még ott van egy rakat ingyenes program, hétvégén végig lehet járni a magángalériákat, és még nem is említettem a sok last minute színházjegyet, vagy a független színházakat. De a fővároson kívül is van élet, de még milyen! És a legkisebb városkában is van művház, programokkal. Ha nem is jókkal, lehet fejleszteni a kritikai érzéket.
De ha tényleg végképp minden elérhetetlen, akkor a mek.hu-n könyvek százai, a Jókai életmű végigrágása is hosszú program, de a gyerek füzetlapján is lehet próbálkozni a rajzolással. Vagy mittudomén, kiművelt paradicsomtermesztővé képezni magad a netről.
Ha a hétköznap hosszú és hajszás, van hétvége.Néhány óra saját idő mindenkinek jár. Magamról tudom, milyen borzalmas sok időt tudok elcseszni a neten szörföléssel, ami lehetne feltöltő saját idő is.
KedvelésKedvelés
Szerintem félreértelmezted, amit ursus írt. Nem a szabadidő hasznos, tartalmas eltöltésének nehézségéről írt, hanem arról, amitől esetleg kiteljesedhetne. Itt a cikk alapból arról szólt, hogy sosem késő valami újba kezdeni.
Persze, hogy lehet kirándulni, könyvet olvasni, kiállításra és színházba menni meg ilyesmi. Ez nem is kérdés.
KedvelésKedvelés
Pontosan.
KedvelésKedvelés
De mi másról beszélünk. Olvasni, színházba járni, kirándulni, futni ez mind valóban olcsón megoldható és kellemes, hasznos, értelmes időtöltés.
Én arról beszélek, amikor valami tehetségednek és beállítottságodnak megfelelő tevékenységbe kemény munkát fektetsz, neked komoly és fontos eredményt érsz el benne, ezáltal rendszeresen belépsz a flow-ba. Ez sokkal több, mint egyszerű rekreáció, kikapcsolódás.
A sporttal nekem sajátos a viszony, mert bár ambíció is van benne, de úgy vélem, alapvető és kötelező tevékenység, amit egyszerűen senkinek nem szabadna mellőzni. Persze lehet az idővel matekozni: kevesebb sport, több egyéb, de akkor a vége az, hogy egyikben sem igazán lehet komolyabb célokat kitűzni.
Megint csak mondok egy példát. Van zongorám, valaha zongoráztam, de abbamaradt, azóta is sajnálom. Egyszer nekirugaszkodtam újból, de gondolom, nem árulok el nagy titkok, ha elmondom: rövid idő után továbblépni csakis napi szintű, komoly gyakorlással lehetséges. Nem húsz percekkel, nem hétvégén odaülök egy-két órára gyakorlással.
Ha valami olyasféle férj és apa akarok lenni, mint ami elvárható, úgy egyszerűen nem fér bele, hogy én napi két órát klimpírozzak a saját kiteljesedésemre. Egyelőre bizonyosan nem.
Azt meg nem tudom megmondani, hogy pl. 10 év múlva is lesz-e kedvem, erőm – ennyire nem szaladnék előre.
KedvelésKedvelés
Teljesen megértem miről beszélsz, és hasonló cipőben járunk.
Most nálam is az az élethelyzet van, amikor nem tudok váltani – közrejátszanak az anyagiak, van egy középiskolás gyerekem, aki nyilván egyetemre szeretne menni, s.t.b.
Ahhoz, hogy váltsak nem csak a saját dolgaimat kellene alapjaiban megrengetni, hanem a családomét is. Szerintem ez felelősségteljes hozzáállás, és nem is fogok miatta keseregni.
Nem feltétlen csak anyagi gondok ezek (bár az is benne van keményen), hanem mások is – ha “pályamódosítást” szeretnék, akkor kevesebb időm lenne a családomra, akik nekem nagyon fontosak.
Nekem elég a tudat is, hogy van egy olyan hobbim, amiből később akár pályamódosítás is lehet, sőt nagy eséllyel lesz is.
KedvelésKedvelés
Saját életembôl két példa ilyen Flow megélô tevékenységre: egy havi esemény szervezése közösen félismerôs-félbarátokkal, pénzt senki nem kapott, az elôadók sem, volt belépô a terembérlet miatt – lehetett volna ingyen is, csak kellett mikrofon, projektor. Ami fontos volt: az idô ráfordítása, illetve sok türelem a csapatmunkához.
A másik egy podcast, befektetés egy fejhallgató. Egy hobbinkrôl (kb. klasszikus horrorfilmek, persze nem ez 🙂 beszélgettünk hetente, nem voltunk szakértôk, aki meghallgatott, az egy baráti elmélkedés részesének érezhette magát. Egyrészt sok idô ment el a hobbival foglalkozni, másrészt türelem kellett egymáshoz igazodni.
Mindkettô olcsó volt, a közös bennük, hogy másokkal együtt csináltuk, így a nehéz pillanatokban nem csak nekem kellett tolnom a szekeret, hanem meg is állhattam akár. Illetve nem kellett minden skillt birtokolni, pl. nem tudok mp3-at vágni. 🙂
Dicsekvôs, bezzegelôs lett a fenti talán, nem akarattal, azért az vastagon benne van, hogy jókor voltam jó helyen, jó barátaim vannak. És büszke is vagyok, na. 🙂 Ezen túl esetleg példa lehet, hogy tényleg van sok olyan önmegvalósító, önkiteljesítô, bármi bölcs nevû lehetôség, amire az ember nem is gondol, nem mer gondolni.
“Te Sanyi, ki akarja azt hallgatni, ahogy mi zombis filmekrôl beszélgetünk?”
” És ha senki, akkor mi van? 🙂 “
KedvelésKedvelés
Nagyon jó! Legyél csak szépen büszke magadra, és mesélni mindenhol!
KedvelésKedvelés
“Magamról tudom, milyen borzalmas sok időt tudok elcseszni a neten szörföléssel, ami lehetne feltöltő saját idő is.”
Köszi, most felhívtad a figyelmemet egy engem is érintő problémára!
KedvelésKedvelés
nagyon lehangoló és jelzésértékű. Bevallom, nekem tavaly visszatért volna az a pasi, akire 15 évvel ez előtt felnéztem, és szerettem. Most is szeretem, mint embert, de mivel Ő is így látja már a világot, pedig még csak nem is családos, hozzám már öregembernek tűnt. Még tele vagyok tervekkel, lendülettel, képtelen vagyok ezt elfogadni. Belőle eltűnt a lendület, mert erre-sincs arra sincs, de nem is tudom mit akarok, elfáradtam, mit akarok 50 felé… Hónapokig hallgattam, majd elordítottam magam, hogy ELÉG! Ne húzz le tovább, akkor legalább én folytathassam. És persze semmi nem lett belőlünk…Alkalmatlanná válunk így az együttélésre is úgy érzem. Valahogy meg se kívántam, pedig álmaim pasija volt egykor.
KedvelésKedvelés
34 évesen kezdtem valami teljesen újba, ami ha nem is volt mindig a szívem vágya, de régi terv volt. Sok tanulással, munkával és feláldozott jövedelemmel járt. Most kezd beérni, lassan meg is élek belőle. Imádom, nagyon lelkesít, sokat fejlődtem. A férjemen azt látom, hogy kicsit már irigykedik, ő is vágyna hasonlóra, de amíg én nem érem el legalább azt a szintet, amennyit ő keres, nincs lehetősége belekezdeni. Ebben egyetértek veled, ursus arctos, van, hogy be van betonozódva az ember. Viszont ettől ő nem mond le a terveiről, csak elhalasztja kicsit, az sem baj, ha 10 évre, mert akkor már szabadabban léphet. Akkor én leszek a stabil pont, a gyerekek megnőnek, a macska is öreg lesz, és ő jön. Ha lesz még kedve (mondjuk nem az a besavanyodós fajta).
KedvelésKedvelés
Meg lehet kérdezni, hogy mit csinálsz?
KedvelésKedvelés
Pontosan így van, én 35 évesen kaptam kézhez a diplomámat, igen sokan sajnálkoztak, hogy ugyan mit fogok vele kezdeni, oszt’ mégis ugye-ugye lett belőle: ha nem is busásan, de hazai viszonyok között tisztességgel megfizetett, kényelmes, jó munkám lett. DE persze az sem lett volna, ha a szüleim nem segítenek pénzzel (nincs mit szépíteni, nem tudtam volna kifizetni az egyetemet) és a feleségem nem áll mögöttem. Szóval korántsem csak akarat és szorgalom volt ez (sem).
A másik gondom, de ez már tényleg igazán az én saját kis komplexusom, hogy én akkor és addig szeretnék aktív lenni, amíg relatíve ép vagyok testileg-szellemileg. Nem tudom magam elképzelni, amint 88 évesen éppen spanyolul tanulok, vagy akár 63 évesen egy agyonkrómozott Harley-Davidsonon idétlenkedem.
Gerontofób vagyok, evvan, nekem nem vonzó a “még 92 évesen is megkapálja a szőlőt” perspektíva.
KedvelésKedvelés
Igen, ezt csak úgy lehet, ha van (vagy csinálsz) szabadidőd, tőkéd hozzá. Ha van miből visszavenni, az is tőke. Szerintem a legtöbben ott torpannak meg, hogy pillanatnyilag nincs lehetőségük lépni, váltani, és hagyják is a fenébe. Nem gondolják tovább és nem kezdenek el azon dolgozni, hogy a jövőben meglegyen az a lehetőség.
Mit szeretnél csinálni öregen?
KedvelésKedvelés
Fejlődés, továbblépés, ambíció, amiről beszélek, amiktől igazán élvezetes és sodró egy tevékenység – számomra. Tehát arról van szó, hogy a tárgyfotóban továbblépni – mivel a jelenlegi technikai háttérrel kihoztam a maximumot – nem igazán tudok komolyabb beruházás nélkül. Ez egyszerű tény, nem fog senki hozzámvágni sofboxokat, ernyőket, derítőlapokat, stb.
És még egyszer, az időtényezőről még nem is szóltam. Persze, hogy lehet kattingatni, de én továbblépni szeretnék, de ennek akadályait nem magamban, hanem a körülményekben látom.
Van persze haverom, aki nagyon jó amatőr stockfotós, pénzt is keres vele, de nagyjából szarik a családjára, alig tölt velük valami időt, hiszen valóban sok energiát, időt fektet a hobbijába.
KedvelésKedvelés
Bocsánat, ez teljesen félrement, blacinak szólt volna…
KedvelésKedvelés
Rájöttem.
Nem igazán látom, hogy mennyire mond ellent annak, amit írtam. Igen, nyilván vannak anyagi korlátok. Én azt állítom, hogy azok szűkítik a lehetőségeket, de azokra hivatkozni, hogy anyagi okok miatt punnyadok, az hamis. Utazás dettó. Ha nincs pénzem Ausztráliába utazni, akkor bejárom Magyarorszégot meg a környező orszégokat. Látta valaki személyesen az év fáját? Meg egy csomó más szépséget itthon? Azt mondod, nem tudsz továbblépni pénz nélkül. Lehet, bár nem vagyok biztos benne, nem értek hozzá. De a meglevő lehetőségeidet kihasználva tudsz érdekes dolgokat scinálni, tudsz foglalkozni vele. Ha tökéletességre törekszel, akkor mindig van olyan, amit nem tudsz elérni. A végletes perfekcionizmus kiváló módja a boldogtalanság elérésének.
KedvelésKedvelés
Én ezt teljesen megértem, nekem is vannak még ambícióim, amiket most nem tudok kiélni. Korlátok is vannak, meg most más a fontos. Ezeket teszem el későbbre, “öregkoromra”. Addig pénzt is gyűjtök rá, aztán majd meglátjuk, összejön-e. Nálad ez nem játszik? Hogy egyszer lesz rá lehetőséged?
KedvelésKedvelés
Igazából nem szeretnék megöregedni. Ehhez biztos fehér köpeny kell, de nekem az öregség inkább riasztó, mint valami kellemetes végcél.
A környezetemben látom a szeretett embereket megöregedni és nem tetszik, amit látok. Persze, hogy van lenyűgöző 80 éves egyetemi tanár – szerintem édesapán is eléggé lenyűgöző tud lenni,amikor a tudását adja át a hallgatóknak. De az egész kép, hát nem tudom.
Ha most azt mondaná a Jóisten, hogy innentől vissza 20 év, nagyon nem törnék össze.
KedvelésKedvelés
akkor meg miért ne lehetne MOST fejest ugrani?
KedvelésKedvelés
Saját vállalkozásba kezdtem egy olyan témában, amihez akkor még nem sok közöm volt, úgy, hogy tipikus és jó alkalmazott vagyok. Azóta megszereztem a tudást és fejlődött a személyiségem is, ami néha fájdalmas volt, de nagyon megérte. Szóval nekem a váltás nem önmegvalósítás volt, inkább kicsit “önmegerőszakolás”, viszont megtaláltam benne önmagam. Ez váratlan hozadék, de nagyon örülök neki 🙂 Minden nap egy kihívás és általában élvezem. Mindig jó megtapasztalni, hogy olyanokra is képes vagyok, amit sohasem gondoltam volna. Még sportolni is elkezdtem (először, 37 évesen), ott is ugyanezt tapasztalom. Mire 40 leszek, egész kikupálódom majd 🙂
KedvelésKedvelés
barátnő, nem tudok jobbat mondani: jelenleg fontosabb kötelességeim vannak (amelyek lefoglalják az időt, anyagi és szellemi forrásokat), mint saját (egobirizgáló) céljaim.
KedvelésKedvelés
Gratulálok ahhoz (is), hogy elkezdtél mozogni! Ez annyira jó!
KedvelésKedvelés
Nagy rakás szarnak kezdtem magam érezni ennyi bátor ember között. Ursus és Csineva kissé árnyalták a képet. Én az erőim határán túl éltem évekig, és most semmit nem akarok. Ezt se könnyű elismerni.
KedvelésKedvelés
Ez az állapot nagyon ismerős nekem (szerintem nem csak nekem), sokáig voltam így. Sőt, most is vannak ilyen időszakaim, a nagy bátorság közepette. Nem voltam én bátor, csak vakmerő 🙂 Úgy tűnik, bejött, de ezt az elején nem tudtam.
KedvelésKedvelés
Aqua, egyrészt akkor te most valami egészen újba kezdtél, ha jól értem.
Másrészt ebben a társadalomban az aktivitás az egyetlen tiszteletreméltó dolog. Tehát annak kijelentéséhez, hogy te épp semmit sem akarsz csinálni, legalább olyan bátorság kell, mint egy férfinak ahhoz, hogy sírni merjen, vagy egy függőnek ahhoz, hogy kijelentse, hogy ő függő.
KedvelésKedvelés
Szerintem azzal nincs semmi baj, ha valaki “csak” jól szeretné érezni magát az életében nincsenek különösebb céljai. Ha jól érzed magad így, sok szempontból még jobb is ez.
Manapság divat nagyon céltudatosnak, határozottnak lenni. Ha valaki lead 10 kiló súlyfelesleget, könnyen elkezd értekezni a célok értelméről, fontosságáról, a tartalmas életről, stb.
Pedig a céljaink nem lehetnek önmagukban állók: valamennyinek az kellene legyen az értelme, hogy általuk jobb életünk lesz. Elnézve a sok lelki-kapcsolati nyomorék célfétisista, önjelölt gurut, mindjárt kritikusabban állhat az ember a kérdéshez.
A nagyon ambiciózus, világrengető célokból gyakran nem marad más, mint egy fagyott húscsomó a Kancsendzöngán.
KedvelésKedvelés
Nem csak azért tűnik ez most ennyire fel, mert végre erről is lehet beszélni? A komcsiban csak a belesimulás volt erény. Most támogatottabb, ha valaki nem azt választja, és igen, akár megfagy a csúcs előtt.
KedvelésKedvelés
Azért ez volt olyan meredek mint maga a hegy.
KedvelésKedvelés
De hát ha nem akarsz csinálni semmit, mert eddig túlfeszítetted magad, akkor valami egészen más állapotba hozod magad, mint eddig, nem? Ha ez esik jól, akkor tedd. Egy másik bejegyzés alatt egyszer hosszan beszélgettünk arról, hogy túl van pörögve ez az aktivitás dolog. A látszólagos semmittevés közben (főleg ha már kipihented magad) is mozog az elme, ha nem tévé/monitor bambulással zsibbasztja magát az ember.
KedvelésKedvelés
Én tavaly voltam így. Túlélni, nyugiban, teljesíthetetlen feladat nélkül. Vannak ilyen időszakok, csak most arról nem ír senki, de szerintem normális.
KedvelésKedvelés
Nekem egy hat évig tartó, vagy két munkahely, vagy egy munkahely és egy iskola, vagy két munkahely és egy iskola kombókkal tarkított időszak után volt így. És valóban, nehéz volt elismeni, és felvállalni.
KedvelésKedvelés
detto. adtam magamnak par honapot amikor lelegzethez juthatok. barcsak tudnam mi akarok lenni ha nagy leszek, akkor tudnek hajtani hogy el is erjem. most vagyok 33 eves.
KedvelésKedvelés
Az én szüleim a második, nagyszüleim az első világháború idején születtek.
Nagymamám volt a legkevésbé progresszív a társaságból, de ő is szült egy gyereket 40 fölött.
Nagymamám és nagyapám 70-hez közel gmk-t alapítottak.
70-en túl még elutaztak Ausztriába (Nyugat!), mikor végre lehetett.
Dédapám 70 éves korában visszament dolgozni és lehúzott még tíz évet a műhelyben.
De Nagyim az igazi átváltozóművész. Őt úrilánynak nevelték, aztán a világháború után családeltartó lett. Tanfolyamokat végzett, képesítéseket szerzett, és közel 80 éves koráig dolgozott, még a rendszerváltás után is.
Ő 55 évesen megtanult autót vezetni. Ugyanekkor vidékről felköltözött a fővárosba.
Ötvenes, hatvanas éveiben, mikor végre lehetett, társasutakon bejárta Nyugat-Európát.
60 évesen kertészkedni kezdett. 80 évesen neki lett először mobilja a családban.
Apám 58 évesen sikeresen váltott állást. Szüleim hetvenen túl is sportolnak, minden évben elmennek síelni, ők a legöregebbek a pályán.
Szóval nem gondolom, hogy a szüleink, nagyszüleink generációja csupa begyepesedett, fejkendős, tévé előtt kötögető emberből áll. Annál is inkább, mivel a huszadik század bizony rákényszerítette őket az adaptációra.
Vagy az én családom különösen agilis? Mindenesetre hálás vagyok nekik. Ilyen minták mellett nekem mindig is természetes volt, hogy legalább 90 évig fogok élni (hisz már a sokkal rosszabb körülmények közül indult nagyszüleim is éltek 80-ig), és és az életem utolsó évtizedeiben is aktív leszek szellemileg.
KedvelésKedvelés
Szerintem szokatlan ez a példa, igen.
KedvelésKedvelés
Volt témavezetőm nyugdíjba vonulása előtt elmondta, hogy ő már nem tanul meg számítógéppel bánni. Papíron, kézi számológéppel számolt statisztikai próbákat, kézzel írta tudományos cikkeit, a titkárnő meg begépelte, az angollal gondok voltak, mármint a titkárnőnek. Aztán nyugdíjba ment, nem volt titkárnő, és számítógépen szerkesztett többszerzős könyvet, levelezett, képeket és képleteket illesztett, kezelt, internetet használt. Rászorult, hogy megtanulja. Jó, persze nyugdíjasként piszmoghatott volna naphosszat a kertben (nem azért piszmogás, mert a kertészkedés piszmogás, hanem mert neki nem volt hozzá affinitása), meg fejthetett volna rejtvényt, ahhoz nem kell gép.
KedvelésKedvelés
Ursus arctos által megkezdett beszélgetéshez írnám:
Azzal tisztában vagyok, hogy ha az ember gyereket vállal, az nagyon megváltoztatja az erőforrásai (anyagiak, energia, idő) felhasználását – főleg, ha jól akarja csinálni.
Én alapvetően arra gondolnék, hogy mikor eldönti egy pár a gyerek(ek) vállalását, akkor ezt felmérik, és egészen biztosan tudják, hogy a befektetendő energia és idő a saját személyes időtöltéseik és hobbijaik “rovására” fog menni. Ezzel nem nagyon van mit kezdeni, a nap 24 órából áll, az elvégzendő feladatok megsokszorozódnak. Ez mindenki személyes döntése, hogy a gyerek által az életébe hozott pozitívumok megérik-e neki, hogy lemondjon a saját magára fordítható ideje és energiája egy (nagy) részéről (és most nem is megyek abba bele, hogy milyen arányban osztoznak ezen a feláldozandón a férfiak és a nők… Mert még ha teljesen egyenlően is teszik, ami ugye messze a kisebbségre jellemző, a feladatokat akkor is meg kell csinálni és az akkor is több lesz, mintha csak ketten lennének. A legtöbb érvelés ott hibádzik ezügyben, hogy ezt elhallgatja).
Namost az ideális lenne, ha mindezt reálisan felmérné mindenki MIELŐTT gyereket vállal, és nem belesodródik, elszenvedi, túléli. Ez egy should lenne?? – kérdezem az itt olvasóktól. Tudom, hogy nem így van a gyereket vállalók 95%-nál, meg ezt mindenki szemérmesen elhallgatja…
Személy szerint én azt választom, hogy nem vállalok gyereket, és másként találom meg a boldogságomat, lemondva nyilván a hozzájuk kapcsolódó örömökről. Ez egy lehetséges döntés, ami nyitva áll mások előtt is. Persze jó lenne, ha erről már kamaszkorban (vagy előtte) lehetne beszélni és az emberek valóban elgondolkoznának időben erről.
KedvelésKedvelés
Én azt szoktam mondani, a gyereknevelés zéró összegű játék. Mármint a házasfelek között. Vagy én cserélem ki a pelenkát, vagy ő.
Tök jó lenne egy poszt a szándékos gyermektelenségről, ami nagy tabu nálunk. Megírhatnád…
Még fortyogok az elköttetés szigorítása miatt.
KedvelésKedvelés
Hát azt én sem értem. Amúgy sem valószínű, hogy tömeges igény van rá, azon kevesek, akik vállalják, nyilván nem hóbortból, divatból tennék.
KedvelésKedvelés
Ne is mondd, rángatózok tőle, mármint a szigorítástól. Azon túl, hogy egészében felháborító és álságos, a saját életem miatt is fortyogok, remélem mire aktuális lesz, már csak az emléke marad meg a rendelkezésnek.
KedvelésKedvelés
Igen, a gyerekvállalás nagyban lecsökkenti ezt az időt, és valóban nem tudjuk ezt sokan előre. Vagy nem gondolunk bele. Vagy, mint én, gyerekvállalás előtt nem is tudtam, mit akarok csinálni utána, bár már akkor is sejtettem, hogy vállalkozni leszek kénytelen, mert az eredeti munkám erősen kötött és hosszú munkaidővel végezhető, és ez nem egyeztethető össze azzal a gyereknevelési módszerrel, amit kívánatosnak tartottam. Ezzel együtt, ha újrakezdhetném, akkor is vállalnék gyereket, csak a munkát szervezném másképp. Tudatosabban próbálnám megszervezni a gyerekes létet, most, hogy már tudni vélem, mi jó nekem. Előtte viszont körberöhögtem volna azt, aki azt mondja, hogy én így fogok élni és így fogom jól érezni magam,
Nehéz dolog ez, szerintem kevesen vannak, akik soha nem sodródnak. Tulajdonképpen most is sodródom, csak már én irányítom a csónakot.
KedvelésKedvelés
Megértelek, és nagyon igazat is adok neked.
Teljesen normális dolognak tartom, ha valaki úgy dönt, hogy nem vállal gyereket.
A gyerekvállalásról mi komolyan elgondolkodtunk, ráadásul a mi esetünk ahhoz a kisebbséghez tartozik, akinél nagyjából egyenlően oszlanak meg a háztartás/gyereknevelés feladatai.
Az én esetem olyan, hogy tök boldogan eléldegél az ember a kis családjával, van egy választott szakmája, szereti is, csinálja is szívesen, sikeres benne, meg is él belőle (ebben nagyon szerencsés vagyok). Aztán kb. 40 évesen rájön, hogy minden nagyon szép, de lehet, hogy most már mást csinálna szívesebben. Ezután pedig eldönti, hogy most mégsem lépi meg ezt a lépést, mert az életének ebben a szakaszában más prioritásai vannak (akár a gyerekvállalással összefüggésben). Viszont elkezd tervezni, elkezd számolni, gyűjtögetni, és egyszer tényleg meglépi a változást.
És sajnos van olyan is, aki nem volt olyan sikeres az első szakmájával mint én, vagy nem volt olyan sikeres a párválasztásban, vagy akár elszámolta magát, és kénytelen az anyagiak miatt beleragadni egy élethelyzetbe – és bármennyire is szeretne változtatni, a külső körülmények és az egyénileg vállalt shouldjai miatt nem változtat.
KedvelésKedvelés
Ez természetes, ha nekem lenne gyerekem, akkor nyilván az ő érdekei mentén rendezném be a saját életemet is, és elsődleges célom lenne, hogy ő is jól érezze magát.
Az, hogy változik az élet, a te saját prioritásaid, hát az meg megint adott. Valahogy úgy vagyok vele, hogy most döntök arról, amiről dönteni kell, annak alapján, ami e pillanatban a legjobbnak látszik. Aztán majd évek múlva visszatekintve nem biztos, hogy elégedett leszek egy adott döntésemmel, de ha a döntés pillanatában az látszott a legjobbnak, akkor elfogadom, hogy így volt jó.
Húú, de filozófikus vagyok :).
A gyerek nagy változó az életben, de ezen kívül jöhet betegség, haláleset, munka elvesztése, gazdasági válság :), akármi, amit mind nem lehet előre látni. Akkor annak alapján megyek tovább, resetelek, ahogy itt mondta valaki….
KedvelésKedvelés
Amikor az első született, 27 voltam, ezzel ma már eléggé fiatalnak számítanék, azt hiszem. Nos, ekkor a fene se azon gondolkodott azon, hogy mi lesz, ha 44 leszek, hogyan fogom beosztani az időmet, forrásokat, stb.
Ez nálunk nem egy üzleti terv volt.
Ráadásul fontolgathatsz, mérlegelhetsz, akkor is annyi mindent dob az élet, amire nem lehet számítani. Sokaknak ilyen volt a devizahitel, bár ez minket nem érint.
De 27 évesen nem gondoltam (kellett volna?) pl. apám egyre súlyosbodó Parkinsonjára, arra, hogy apósom megvakul, hogy a sógornőm alkoholista és skizofrén lesz, továbbá a testvérem “kitagad”. S ezek csak a legváratlanabb és legkeményebb, de kőkeményen húsba vágó kérdések, amire nem készülhettem fel, egyiket meg kell oldani pénzügyileg, a másikat logisztikailag, harmadikat érzelmileg.
1997-ben botor módon nem gondoltunk felsőoktatási tandíjra, sem arra, hogy az ingyenes közoktatás egyrészt nem ingyenes, másrészt olyan, amilyen, stb.
A gyermekvállaláshoz szerintem kell egy jó adag bevállalás, egészséges mértékű “majdleszvalahogy”, a tudat, hogy az életedet korántsem tarthatod teljes kontroll alatt.
KedvelésKedvelés
Hát erre gondoltam, hogy 27 évesen meghoztad azt a döntést, ami akkor jónak tűnt neked. Nem tudtál a 44 éves fejeddel gondolkozni, mert miért tudtál volna?
Aztán azóta történtek dolgok, amit meg megpróbálsz beépíteni a már meglévő körülményekbe. Én így értettem a fentieket.
Egyébként én meg valójában egy nagyon óvatos duhaj vagyok, talán ezért is nem vállalok gyereket. Mert minden egyéb (külföldre kiköltözés, munkahely, lakás), minden változtatható, alkalmilag “visszacsinálható”, de a gyerek, az nem.
Ha innen nézem, a gyerekvállalás a nagy vakmerő kaland, nem az, amiket én csináltam 🙂
KedvelésKedvelés
Jaja, kalandos tud lenni. Éppen ezért én kifejezetten megbecsüléssel tudok azokra tekinteni, akik úgy döntenek, hogy nem akarnak gyereket és ezt fel is vállalják. Ez klassz, egyenes dolog.
Inkább csak attól csuklom, ha hülye ideológiákat kell hallgatnom, hogy miért nem, vagy miért csak egyet.
Mi a magyar átlagnál sokkal jobb körülmények között élünk, de a “Nem vállalhattunk (vagy még egyet), az anyagiak miatt…” kezdetű nótát kivétel nélkül olyanoktól hallottam, akik akár nagyságrenddel többet kerestek.
Miért nem lehet kimondani azt, hogy a megszokott kényelmes és tevékeny, izgalmas, stb. életemen én/mi nem akarunk változtatni, jó ez így nekünk és kész. Nincsen abba’ semmi rossz, ezerszer inkább, mint az ímmel-ámmal jött gyerek.
Egyébként a legjobb gyermekfelügyelő barátunk egy célirányosan egyedül élő csaj volt, annyira jó érzékkel, ügyesen bánt a kölkökkel, hogy csoda, persze nem baszogattam, hogy neked miért nem, stb.
KedvelésKedvelés
“visszacsinálható”, de a gyerek, az nem.
Ha innen nézem, a gyerekvállalás a nagy vakmerő kaland, nem az, amiket én csináltam :)”
Ez cuki volt, de ne mondd már, hogy amiket te csinálsz, azok nem kalandok!
KedvelésKedvelés
Hú, ez nagyon tetszett: “egészséges mértékű “majdleszvalahogy”
Nekem folyton változik a véleményem arról, hogy legyen-e vagy ne. Persze van még időm, nem kell most dönteni, de akkor is.
Van, amikor úgy érzem, nem lenne jó nekem, máskor meg azt érzem, hogy megoldható lenne. Végül is, ember már van hozzá. 😀
KedvelésKedvelés
És még ott van az is, hogy ugyan felmérted előre, de beugrik az “így jártál” faktor egy (több) beteg gyerekkel. De erről beszélni gyakorlatilag tabu, a “mi lesz, ha?” kérdéseket mindenki elhessegeti magától, illetve elhessegetik mások.
KedvelésKedvelés
Meg aztán ott van az a verzió, hogy a pároddal együtt reálisan felméritek, átbeszélitek, belevágtok, és amikor megvan a baba, kiderül, hogy egyedül maradtál, mert amilyen progresszív a pasi elvben, annyira ragaszkodik a Pleasantville-es családmodelhez a gyakorlatban. Mert velem ez történt, a terhesség alatt beosztottuk, ki mit fog csinálni, aztán csak én keltem fel éjjel, csak én pelenkáztam, csak én fürdettem, csak én házimunkáztam. Ő viszont munkából hazaérve le kellett üljön a számítógép elé, hogy kipihenje a fáradalmait, és tök nyugodtan hívott hozzánk vendégeket a megkérdezésem nélkül, amire persze nekem kellett főzni és kitakarítani. Mert valahogy az apaság azt triggerelte benne, hogy ő már befutott és neki nem kell tenni semmit. Én meg döbbenten kerestem, hogy hova tűnt a pasi, akit szerettem. Na és most itt vagyok negyvenen túl, egyedül egy gyerekkel, minimálbéren, hegydöntögető álmokkal, antidepresszánsokkal és online only baráti körrel. És az van, hogy a hobbimat silány anyagokból, netről kölcsönzött ötletek és módszerek alapján próbálom gyakorolni, mert a profi oktatást és nyersanyagot nem engedhetem meg magamnak, ahogy az edzőtermet sem, online talált gyakorlatokat csinálok itthon a szobaszőnyegen. “Valami van, de nem az igazi.”
KedvelésKedvelés
Huha, nagyon sajnalom!!
Bizonyos ferfiakat nem is maskent nevelni, hanem agymosni kellene….
KedvelésKedvelés
Jaj nekem.
Ez a legijesztőbb, hogy van, amikor minden jel az ellenkezőjét mutatja, mégis beindul a szoftver. Iszonyat.
Mekkora a gyereked?
Megkérdezhetem, hogy merre laksz?
KedvelésKedvelés
A gyereklány 10 éves, Pesten lakunk. A változás hajmeresztő volt, főleg hogy milyen gyorsan folyt le és mennyire visszafordíthatatlan volt. A legjobb barátomból pár hónap alatt despota lett, aki nem is értette, mi bajom van. Dolgozik, nem iszik, nem is ver, csak meleg ételt és kiganézott lakást akar cserébe, hát mit akarok még? Totál lemásolta az autoriter apját, én hülye meg évekig mentegettem és alkalmazkodni próbáltam. Aztán elfogyott az erőm és vele a szerelem is, kiraktam a szűrét. Hetekig, talán hónapokig gyászoltam a családot, ami lehettünk volna, befordultam és kiakadtam. Aztán egy reggel arra ébredtem, hogy kialudtam magam és az enyém az egész franciaágy, és valami olyan boldogság fogott el, hogy percekig csak nevetgéltem. Azóta egyedül vagyok és imádom. A gyereknevelés egyedül nem könnyű, de sajna van benne gyakorlatom, mert kezdettől egyedül csináltam, a pasi csak itt lakott. Utólag csak azt sajnálom, hogy nem léptem hamarabb, de nekem ez már nem is az első válásom volt, és persze végig az motoszkált az agyamban, hogy biztos bennem van a hiba, hiszen milyen klassz pasi volt! Ezt volt az egészből a legnehezebb elfogadni, hogy én mindent megtettem, jól vagy rosszul de mindig maximálisan, néha erőmön felül, és akármennyire elemzem a történteket, nem tudtam volna akkor, azzal az agyammal, abban a helyzetben máshogy dönteni.
KedvelésKedvelés
“Aztán egy reggel arra ébredtem, hogy kialudtam magam és az enyém az egész franciaágy, és valami olyan boldogság fogott el, hogy percekig csak nevetgéltem. Azóta egyedül vagyok és imádom.”
Ezt nagyon jó volt olvasni!
Jössz blogtalira?
Csokit kaptál már? 🙂
KedvelésKedvelés
Blogtali – mikor, hol, mennyiért, ha ezekre tudom a választ, tudok nyilatkozni. Csokit nem kaptam, túl újoncnak érzem magam, pedig nagyon Gombóc Artúr tudok lenni.
KedvelésKedvelés
Akkor a kedvemért belépsz a csokiláncba? 🙂 Küldenék néked. Ha a válasz igen, kérlek, jelentkezz Hajnalkánál!
KedvelésKedvelés
Édes vagy, mint az epertöltelékes étcsoki (kacsint), jelentkezni fogok a láncba!
KedvelésKedvelés
de ha már ezen túl vagyunk, és már ott növekednek? Akkor is mindenre magyarázat ez? Mondok másikat, amit nem választottál, nincs benne megelőző felkészülés: megrokkanó családtag, aki munkaképtelenné válik, és ápolásra szorul. Még melette is feltétlenül kell léteznie annak a bizonyos önmegvalósításnak. Különben együtt temetnek titeket. A másik ami megfogalmazódott bennem. A ny kötelességteljesítő szülőket nem fogják szeretni a felnőtt gyerekeik, maximum csak szánakozni fognak. Nekem jobban esett a szüleimmel a nehéz időkben is a lelkierejüket csodálni. Volt miért! Anyámról 25 évig hitték, hogyfél szemére vak, és így rendszeresen varrt, olvasott! Apám statisztálni járt, és 1 lábbal újratanult járni, létezni.
KedvelésKedvelés
Nem, nem magyarázatként írtam a fentieket. Vagyis milyen értelemben gondolod a magyarázatot? Arra, hogy a gyerekkel dolog van? Vagy hogy saját magadra nincsen elég időd?
És igen, persze az, hogy valaki gyereket vállal, nem azt jelenti (ne jelentse azt!), hogy onnantól kezdve magára már ne is figyeljen. Sőt. Muszáj töltekezni, muszáj kitekinteni a pelenka mellől, különben megőrül bárki.
És igen, a maga módján mindenki próbálja az egyensúlyt megalkotni, és ez jól is van így.
Én annyit akartam mondani, hogy ha gyereked van, azt az utat választottad, akkor valószínűleg több dologról le kell majd mondanod a saját tevékenységeid közül, mintha ugyanazzal a feltételrendszerrel nem lenne gyereked. Ezt meg nem árt előre átgondolni, és nem ártana, ha ez tematizálható lenne szélesebb körben, hogy ne az alapján döntsön egy fiatal (vagy kevésbé fiatal:), hogy szép rózsaszín képet lefestenek előtte arról, hogy egy gyerek az csakis móka és kacagás.
KedvelésKedvelés
Csak az a baj, hogy a tematizálás az tematizálás. Nem is hiszem, hogy sokakban ilyen rózsaszín kép élne. A tematizálás legfeljebb olyan általánosságok szintjéig terjedhet, hogy kevesebb idő, több felelősség, blablabla, ez meg elég kevés a megfontoláshoz. Lehet, hogy hülye párhuzam, de pl. minden dohányos tudja ma már, hogy mihez vezethet a cigaretta, de az igazi bagós a tüdőráknál nem nagyon adja alább.
Az ember saját, személyes problémái, kihívásai meg mindig százszor változatosabbak és szarabbak, mint a közhelyszerű toposzok – de akkor is azt köll megoldani. Szarkavaró, rosszindulatú sógornőtől kezdve (ezekkel nekem nincs szerencsém, hehe) a sajnálatosan leépülő szülőkig – ez utóbbi különösen kemény menet, fene se gondolta volna.
KedvelésKedvelés
Úgy érzem nem ment át, amit mondani akartam. Na magyarázkodom 🙂
– arra gondolok, mint tudatosítandóra (gyerekvállalás előtt lehetőleg), hogy bármilyen probléma fellép az ember további életében (és sajnos jellemzően mindenkinek az életében fellépnek problémák), a megoldása / elviselése / vele élés gyerek nélkül X energiába kerül, gyerekkel meg Y*X energiába (ahol az Y*X mindig feltétlenül nagyobb, mint az X). Ez egy ilyen alapvetés, amivel nem tudunk mit csinálni, a gyerek, ha van, azzal foglalkozni kell és erőforrásokat igényel.
– a rózsaszín kép igenis él, főleg a nők fejében. Nem azokéban, akik a blogot olvassák, de az általános szocializáció még ma is arról szól a nők esetében, hogy te szüljél gyereket, az jó lesz, életcélod a házasság és a gyerek, akkor “érsz révbe”, teszed meg életkötelezettségedet (és boldogítod a szüleid, családod, rokonokat és üzletfeleket, de még az államot is), ha gyereket vállalsz. Ha nem, önző vagy. Ha válogatsz és jobbat akarsz, decoupage helyett saját céget alapítanál, akkor sok vagy, nem elég nőies stb stb.
Erről számtalan bejegyzés szól itt a blogon is, sokat beszélgettünk már a nők effajta drillezéséről, és arról, hogy ebből a hatalmas és nagyrészt a nőkre tukmált ingyenmunkából ki mindenki profitál, és hogy mi mindent nem kap meg ezért cserébe egy nő (munkája elismerését, azonos fizetést és nyugdíjat, ellenben függést, kiskorúsítást stb stb). Ez az a rendszer, amiről itt oly sok szó van. Az “általános tematizálás” (“csak általános tematizálás”) pont ide illeszkedik: nem beszélünk arról, hogy ez milyen nehézségekkel járhat, elég, ha majd akkor rájönnek, ha már úgyis fülig benne vannak. Nem kell, hogy gondolkozzanak arról, hogy mi más életlehetőségeik is lehetnek, mert akkor esetleg még nem vállalják mindezt. Hány nő ment/ megy úgy férjhez, hogy hálás, hogy kell valakinek, hogy nem is meri átgondolni, mi más is lehetne, mi máshoz is hozzájuthatna, ha nem így lett volna az egész telepítve a fejébe.
Aztán persze mindenkinek egyéni az élettörténete, de tipikusan és statisztikailag nagyon nehéz eljutni oda, hogy ezeket a játszmákat felismered, és pláne fel is lépsz ellenük.
KedvelésKedvelés
Ja még annyit kihagytam, hogy
“Hány nő ment/ megy úgy férjhez, hogy hálás, hogy kell valakinek, hogy nem is meri átgondolni, mi más is lehetne, mi máshoz is hozzájuthatna, ha nem így lett volna az egész telepítve a fejébe.” Folytatás:
Ők mind másként, valószínűleg jobb körülmények között vállalnának gyereket is, amely gyerekeknek esetleg elégedetteb anyja lenne, ha ezekről a most kimondhatatlan dolgokról (kicsit tematizált dolgokról) lehetett volna előre beszélni.
Gyereket vállalni jó, és sokan – a többség – mindenképpen vállalná őket. De minél jobb körülmények között lehessen, az lenne a lényeg…
KedvelésKedvelés
O.K., így már értem. De ez a tematizálás nem kizárólag és nem is elsősorban a gyermekvállalásról, hanem a női szerep tematizálásáról, bevéséséről szól.
Amit írsz, azt ismerem, közvetve még engem is idegesített, amikor minket basztattak azzal, hogy “na és mikor lesz már gyereketek?”. Hogy én mennyire utáltam ezt a kérdést.
Nahát, az erre való “felkészítést” fontos, de erről már beszéltünk: ha a gyerekek abban nőnek fel, hogy a feladatok közösek (sőt, ha anyának dolga van, beteg, stb. akkor apa a házimacska), ha mindkét fél csinálhatja a maga dolgait, akkor talán nem lesz gond.
Nagyon elégedett voltam, amikor a lányom első, még nem túl komoly kis pasiját azért dobta ki, mert az megpróbált dirigálni, meg kiszolgáltatni magát – hosszasan ölelgettem az én okos lányomat: jól csináltad, így kell ezt!
KedvelésKedvelés
Nem is neked címeztem, mert értelek. Általánosságban kérdeztem, mert jellemző magyarázat. Természetes, hogy sok dolog jön közbe bárkinél, ami az azonnali megvalósítást akadályozza. Sőt, az is benne van a pakliban, hogy valami egyáltalán nem sikerül. Értettelek, hasonló okoknál fogva nem vállaltam én sem.
KedvelésKedvelés
!!!Nagyon közérdekű közlemény!!!
Kedves egybegyűltek, ha már ilyen aktívak tetszenek lenni máma,
ravasz módon megragadnám az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet a csokimisszióra:
Mindenkit noszogatnék, hogy jelentkezzen Hajnalkánál (eztnemtudhatodhajnalka@gmail.com), aki szeretne meglepit kapni kedves emberektől, vagy küldene nekik,
de különösen azokat szólítanám most meg, akik a közelmúltban “bújtak elő” a némaságból, vagy még mindig nem mertek kommentelni, mert valamilyen irreális félelem/önbizalomhiány miatt azt gondolják, hogy itt biztos sokkal okosabb/szebb/érdekesebb emberek vannak őnáluk.
Ez nem így van, úgyhogy aki ezidáig emiatt aggódott, az most már ne tegye. Oké? 😀
Na, ugye, milyen egyszerű!
Köszi a figyelmet! 🙂
Csokira fel!
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
“Bátorkodom megjegyezni, hogy ha lehetne, küldenék sok-sok csokit az itt értően és érzően olvasó, de megszólalni nem merő/szerető/kívánó embereknek is!” – köszi, megkaptam, tolom be élvezettel, és rátok gondolok. Jó köztetek.
És meg is kérdezem, hogy volna-e kedve valakinek megnézni egy kiállítást a Bálnában? Kortárs művészet, még nem láttam (pedig szakmai kötelesség volna). Szóval akár rögtönzött tárlatvezetőként is működhetek, ha valaki érdekel a téma.
KedvelésKedvelés
Engem idéztél, hú!
Hogy-hogy?
Kitől kaptál csokit, meg lehet kérdezni? :))
KedvelésKedvelés
virtuálisan kaptam csokit, képletesen,
pontosabban a polcról vettem le, amikor olvastalak,
az meg egy darabka valóság.
KedvelésKedvelés
Akkor jól érzékeltem, értelmeztem. 🙂 Egészségedre!
KedvelésKedvelés
kösz!
még egy kör?
KedvelésKedvelés
Naná! 😀
KedvelésKedvelés
Kire gondoltál a Bálnában? Budapest Galéria vagy más? Én voltam, és a nem Budapest Galériás kiállítások nem nagyon profik szerintem. Ezért nem is hibáztatom őket, a Bálna olyan feltételekkel engedi át a tereket kiállításra, hogy sírnom kell.
Kb. három hónapon át próbáltam oda kiállítást szervezni, a hajam égnek állt: pl. nincs világítás, ha akarsz, vigyél szerelőt, reflektorokat, lehetőség szerint állványra állítsd a képeket, ne fúrj falra satöbbi. Egyébként nem tudtak pontos infót mondani, hogy mettől-meddig lehet ott az anyag, satöbbi, satöbbi, teljes értetlenség a felvetésre, hogy két hét kevés egy megnyitó leszervezésére. Részemről le a Bálnával 😀
KedvelésKedvelés
A Budapest Galériásra gondoltam.
KedvelésKedvelés
Ó igen, akkor menjünk! Tényleg érdemes.
És az épület fantasztikus!
KedvelésKedvelés
Remek, örülök! Hogyan is lehet itt kapcsolatba kerülni egymással? Írok Évának…
KedvelésKedvelés
Kultúrprogram mindig érdekel, csak mondd, hogy hova, hányra és milyen csokit. 🙂
KedvelésKedvelés
Évek óta toporgunk az emberel, hogy lépni kéne, valami olyat kéne csinálni, ami mindkettőnknek, a gyerekeknek is jó, meg is élünk belőle. Aztán mire körvonalazódott volna valami, amiben mindketten benne vagyunk, egy-két ponton össze is érne (nem, nem leszek a titkárnője, könyvelője!), kb. egy évvel ezelőtt a férjemet csoportos létszámleépítették. Ekkor még itthon voltam GYED-en. Ez volt a halálugrás. Hétről-hétre bűvészkedtünk, varázsoltunk, a kiadásokat lecsökkentettük, B-tervet gyártottunk, és azt mondtuk, hogy most vagy soha. Megkapta a kezdőlökést, magától valószínű, hogy még évekig nem jött volna el. Most önmegvalósít. A gyerekkori álmát, kurva jó neki. Nem haltunk még éhen, és mindig mondom neki, amikor a pénzen kattog, hogy te vagy az, aki a gyerekeidnek is elmondhatod őszintén, hogy merj álmodozni! Közben rohamtempóban visszamentem dolgozni, kell a pénz, a ki sem nőtt szárnyaim nyom nélkül behegedtek. Kínlódok, és zokogok legbelül. Ezt ő is tudja. Nem tudok fejest ugrani az ismeretlenbe. Nincs már anyagi kitartásunk, ami tartalékunk volt, elfogyott, még most sem értük utol magunkat. Toporgok és várok. Nna, így baszott be nekem a viszmájor, meg a szentkuti bucsu! (Ez rövid u-val kötelező!)
Az előttünk járók értelmetlenné vált tudásához kapcsolódva. Már most azon pörgök, hogy hogyan ne nyomorítsam meg a gyerekeim majdani életét, amikor már én is le fogok maradni a technikai fejlődéstől. Hogy az én irreleváns tudásomból és tapasztalataimból ne akarjak mintát gyártani. Az előttünk járók sok-sok generáció mintáit, megoldásait hordozzák, amelyek csak lassan, alig-alig észrevehető módon változtak az utóbbi 20-30 évig. Sokszor sajnálom őket, hogy a használhatatlan tudásukkal kirekesztettnek érzik magukat, de a sértettségükből fakadó frusztráció megőrjít. Mind ahogy az is, hogy a környezetemben sokan nem hajlandók a probléma okait (v.ö. technikai fejlődés vs. úri huncutság és/vagy jaj, ezek a mai fiatalok!) megérteni: jó, jó, leszarom, de akkor is, a Mi időnkben nem így volt! Hiába mondom, hogy legyen most is a TE időd! Csinálj valamit!!! Ááá, az nem úgy van. Szóval, ettől a hibától menekülnék, és ha a családi géneket is ki lehetne iktatni a játszmából, akkor abszolút nyerő lennék! (Ja, igen, az összes gyerekem 7- éves még.)
KedvelésKedvelés
Egyetértek a második résszel. (Az elsőt sajnálom.) Ugyanakkor pont azzal szoktam vigasztalni magunkat a férjemmel, hogy ha csak azt megtanítjuk a gyerekeknek, amit mi tudunk és azt, hogy miért döntöttünk úgy a döntéshelyzeteinkben, már jó. Az már tanulságos és hasznos, mégha nem is másolható le, mégha mi is elbukunk. Egy ember életének miértjei mindig érdekesek. Nem mintha olyan hűdehajde emberek lennénk. Aztán vannak alapok, természettudományos ismeretek, idegennyelvi ismeretek, történelmi ismeretek. Tudom, hogy minden változik, tudom, hogy minden elavulhat, de akkor is. Apai nagymamám bizonyos szempontból a “régi idők gyermeke” volt (más szempontból nagyon nyitott, rugalmas, tanulni vágyó), de azért nagyon jól tudott három nyelvet a magyaron kívül (angol, német, latin) és rengeteg történelmi és természettudományos ismerettel rendelkezett, “csak ennyit” tudni (és főleg ilyen kreatív tudással) ma is hasznos lenne mindenki számára, még akkor is, ha pár dolog oldszkúl és mégsem úgy van. Az átélt élethelyzetei, konfliktusai, bukásai és győzelmei, bánatai és örömei szintúgy. Ja, mondjuk nagymamám egész lénye, személyisége át volt itatva kedvességgel és szeretettel, különleges egyéniség volt, nekem nagy ajándék. Nyálas, tudom, de nem baj. Én szeretném hinni, hogy nekem is van olyan tudásom, ami nem válik irrelevánssá, hogy van olyan generációkban halmozódó családi tapasztalás, ami segíthet a következőknek jobban csinálni. És persze nem konkrét tanácsadásra gondolok.
KedvelésKedvelés
Egyáltalán nem nyálas. A férjem nagymamája volt ilyen. A lexikális és tárgyi tudással nincs semmi baj.
Én inkább a belepofázós észosztásra gondoltam. A bezzeg az én időmben…, és az Én a te korodban…. kezdetű basztatásra utaltam. Minek egy 40 éves nőnek új ruhatár? Én sem vettem új ruhát 20 éve! 18 éves koromban elkezdtem dolgozni és onnan mentem nyugdíjba! Te is így nőttél fel, a te gyerekeidnek sem lesz semmi baja tőle! stb. stb.
KedvelésKedvelés
Sohasem felejtem el, amikor a nyomdában, ahol a dolgoztam végleg betört a digitális technika. Mi, fiatalok két-három hét után már bőszen vertük a Macintosh billentyűzetét, de az öregek (értsd: 40-50 közötti emberek) fejcsóválva dörmögtek: mi ezt nem vagyunk hajlandók(!) megtanulni. Ez már nem az igazi! Pedig számítógépen szöveget szedni könnyebb, tisztább, zajmentes munka volt az előző technológiához képest.
Mint afféle műszaki vénájú embernek, a szívem vérzett, ahogy a szedőgépeket bezúzták – megjelenésükben elképesztő, működésükben lenyűgöző masinák voltak ezek, de hát volt, elmúlt. Az “öregek” meg az istennek nem akarták az újat megtanulni, pedig alapvetően ugyanaz volt a munka, billentyűzeten szöveget gépelni. Végül a legmakacsabbakból olvasókorrektor lett, a néhány rugalmasabbja meg pár év után akár hülyére kereste magát grafikai stúdiókban.
KedvelésKedvelés
Posztot kérünk tudatos gyerektelenségről! És tudatosan gyerektelen párkapcsolatról!
KedvelésKedvelés
Mar irtam errol egy hosszabb “cikket” (írást inkább, mert nehéz erről nagyon összeszedetten fogalmazni)), de még sehol sme publikáltam. Éva, beleférne a blogba? 🙂
KedvelésKedvelés
Igen, igeeen! Küldd!
KedvelésKedvelés
Megy 🙂
KedvelésKedvelés
Júj, de jóóóóóóóóó! Alig várom!
KedvelésKedvelés
35 leszek nemsoká. Rég tudom, hogy tanító akarok lenni. Ehhez képest évek óta pénzt keresek. Van diplomám, tehát a másod kb 150ezer lenne félévente. Szorozva hattal. Gyerekeim apja egy éve nem dolgozik. Tehát a lehetetlenhez igencsak közel, hogy nem fogok tudni változtatni. Ha pedig tudnék, nem volna furcsa egy majdnemnegyven pályakezdő tanító néni?
Nagyon jó itt, megint mondom, olyan érdekeseket és értelmeseket írtok.
Bajuszcicc, olvashattam én máshol a naplódat? Ha igen, itt nagyon másképp írsz, elképesztő, hogy hat emberekre a közeg, a reakciók, a többiek. Persze ott sem voltál ellenszenves:)
KedvelésKedvelés
Nem volna furcsa, tök jó lenne, mert te szeretnél tanító lenni!
Nincs lehetőség esetleg valamilyen támogatásra, ösztöndíjra, ilyesmire? A diákhitel sem opció?
Nemtom, csak ötletelek.
KedvelésKedvelés
Támogatás azt hiszem akkor lett volna, mikor még gyeden/gyesen voltam, de nem éreztem magamban elég energiát ehhez a fiúk mellett. Nem voltam eléggé szuperanyu.
Hitelünk sajnos már van, bár nem annyira sok, de ettől a szótól kiráz a hideg, a diákhitelt sem merném fölvenni.
Ha lenne másik kereső a családban, talán belevágnék. Mert olyan dolgot tanulhatnék, ami érdekel. Még ha nem is változtatnék munkát.
Időről-időre rámtör ez, főleg, amikor a mostani munkámat elviselhetetlen robotnak érzem.
KedvelésKedvelés
A negyvenes kezdô tanító egyáltalán nem fura, inkább irigylésre méltó!
Egy hülye ötlet: valami civil szervezetnél, egyesületnél nincs mód szakképzettség nélkül a tanítói vagy olyasmi tevékenységet gyakorolni önkéntesként?
KedvelésKedvelés
Talán. De attól a munkám nem változik, a robot marad, s ahogy már írtátok, az a gyerekektől veszi el az időt.
KedvelésKedvelés
Teljesen jogos, igazad van. Most gondolok csak bele, hogy a szabadidôre terhelnék automatikusan minden önmegvalósítást, holott nrem így kellene lennie.
KedvelésKedvelés
én önkénteskedem egy egyesületben, rém felszabadító. nagyon szeretem csinálni, fontos vagyok, figyelnek arra, amit mondok, súlya van a tetteimnek. nagyon feltölt egy-egy ilyen alkalom.
KedvelésKedvelés
Szeretettel tájékoztatlak titeket, hogy ilyen sok évesen is valami újba kezdtem. Elindítottam egy blogot az örökbefogadásról, címe: orokbe.hu
Más nicken szoktam itt kommentelni, de biztos felismertek.
KedvelésKedvelés
Hát, így barnán kissé nehezen, de… megvaaagy! 😀
KedvelésKedvelés
Amúgy meg gratulálok!
KedvelésKedvelés