Egy kicsit eltűntem, gépmentes délutánt tartottam, egy napot kihagytunk az oviban, megnéztem A nimfomániást premier előtt (köszönet a beléphetésért!), pénteken meg remek estém volt: sokat beszélgettem a Mikában egykori, legokosabb tanítványaimmal és Balázzsal, és ugyanott és eközben egy népszerű portál videót forgatott hármunkkal, majd meglátjátok, kikkel! Jövő héten jön. És ettem sólet. Holnap művészi torna, és kirándulunk is. Néha benézek azért, készülnek a kvízek és vannak új témák! Köszönet Hajnalkámnak az áldozatos és derűs adminisztrációért, nemsokára ő is kap valami nagyon szépet!
*
A lányom rábeszélő hadjáratba kezdett. Lyukasszuk ki a fülét. Nem szeretném. Nem pártolom a kiskori füllyukasztást. Fontosnak tartom, hogy később a saját, informált döntése legyen ez. Veszélyes is tud lenni játék közben, magas nyakú pulcsiban vagy sálban a fülbevaló.
Érdekes a saját testünkhöz való viszony, és érdekes a lányunkéhoz való is. Fájdalmas, mennyit bántjuk és manipuláljuk a testünket a szépség érdekében. Mindannyian azt tartjuk magától értetődőnek, normának, amit mi csinálunk a testünkkel. Fölfelé kikent-kifentezünk, lefelé ápolatlanozunk. Egy ideig nem engedjük,hogy az óvodás hozzáférjen a körömlakkunkhoz.
Én például, nem mintha én lennék az etalon, de én írom a bejegyzést, füllyukasztáson estem át tizenkét évesen, a magam akaratából, és szívesen hordok szép fülbevalókat.
Mit csinálok még?
- radírozom a bőröm
- használok arckrémet és külön szemránckrémet naponta; testápolót nagyon ritkán, és kézkrémet is többet kéne
- néha elmegyek kozmetikushoz, manikűröshöz, pedikűröshöz
- pórustisztító tapasz
- fodrász: festés, vágás, szárítás, kontyfánk
- voltam már masszázson kétszer
- dezodor és parfüm
- csipesszel szedem a szőrt, egyet-egyet a szemöldökömből is, a hónaljam borotválom
- egy hónapban egyszer, ma például a videoforgatásra lakkozom a körmöm (most ezüst)
- hordok szoknyát, harisnyát
- magas sarkút néha, tréfás cipőt
- festem a szemem és a szempillám, rúzsozok
- havonta egyszer alapozok, pirosítok
- van egy kevés ékszerem és kiegészítők
- régebben néha beugrottam szoláriumba
Soha nem csinálnám viszont a testemmel a következőket:
- tetoválás, sminktetoválás, és különösen: szemöldök áthelyezése, átformálása (nagyon nem véletlen, hogy ott van és olyan)
- piercing
- fogékszer
- póthaj, hajragasztás
- műköröm (holnap megyek a …höz — úgy érzem, ha le kell írnom azt a szót, belehalok), körömmatrica, -díszítés
- plasztikai műtét
- kitömött melltartó
- zsinórtanga; tanga
- tűsarkú cipő
- feltűnő, nagyméretű nyaklánc
- ismeretlen személy a fanszőrzetemhez ne nyúljon
- epilátor
Ti mit csináltok a testetekkel? Mit nem tennél soha, és mit igen, ha lenne rá időd, lehetőséged, pénzed? Volt-e plasztikai műtéted? Mit és mikortól engedsz meg a lányodnak? Mitől félted? Mit tartasz túlzónak, aggasztónak a mai testápolási trendekben?
csak az olvassa. én szóltam 
Az én lányom is akart fülbevalót, aztán mutattam neki egy videót a lyukasztásról és azóta már nem akar. Pedig nem volt benne semmi ijesztõ, egy szalon reklámja az egész és a kislány végig vigyorog benne. Aztán vettem neki egy pár cicás klipszet, azt néha felveszi játék közben és így már nem hiányzik neki az igazi.
KedvelésKedvelés
Az én lányom úgy 6 évesen találta ki, hogy márpedig neki fülbevaló kell, mégpedig igazi. Két hétig győzködtem, hogy azért az fáj ám mikor belövik, meg lehet nem fog neki felnőttként tetszeni (pont ez történt), de nem tágított. Elmentünk, megtörtént az egyik fülének kilukasztása, akkor felpattant a székből és közölte, hogy na ennyi elég is volt, ez fájt és mégsem kell fülbevaló. Nagyszerű volt, mert utána már azért kellett győzködni vagy fél órát, hogy üljön szépen vissza és most már bírja ki valahogy a másikat is, mert fél fülbevaló az nem néz ki valami jól. Ma már tudom, hogy az igazán hozzáértő szalonokban, pont ez okból, gyerek vendégnek egyszerre történik a fül kilyukasztása két oldalról.
Én brahiból magamnak lyukasztottam ki otthon 13 évesen, és én sem hordok fülbevalót, mert nem tetszik 🙂
KedvelésKedvelés
Unokahúgaim jártak így páran. Nem tudom már pontosan, melyikek, kicsik voltak, anyjuk nagyon nehezen, de elvitte őket, és ott látták, hogyan történik ez, és nem kérték mégsem. Nekem csecsemőkoromban, a szokás szerint a védőnő tűvel lyukasztotta. Mivel a fülem kizárólag az aranyat bírja, tizenévesen inkább nem hordtam a gyerekes lencse fülbevalómat, mástól pedig folyton begyulladt. A lyuk összeszűkült. Később tűvel újraszúrtam magamnak, +1-et is hozzá, és egy darabig újra hordtam fülbevalót. Amikor elkezdtem dolgozni, vettem pár aranyat. Amikor megszületett a fiam, nem hordtam, és azóta sem. A gyerekek piszkálták volna, és akkor begyullad. Megint összeszűkültek a lyukak. Pár éve anyósom fülét szúrtam át, mert kérte. A tűt simán átdöftem rajta, azzal nem volt gond, de előtte érzéstelenítő szurit is kért, és majdnem rosszul lettem a gondolatától, hogy gyógyszert nyomtam bele a fülcimpájába. Érdekes, de éppen nemrég jutott eszembe, hogy előkeresem a kis arany fülbevalóimat. Ja, a lányom fülén nincs lyuk, nem is akar egyelőre.
KedvelésKedvelés
Egyszer a lányom kapott felragasztható fülbevalót, direkt kicsiknek gyártják (HundM, azt hiszem). Egy hónapig jól elvolt vele, majd megunta, nem kért másik szettet.
KedvelésKedvelés
Nincs tetoválásom, de másokon van, ami tetszik. Magamnak nem szeretnék, esetleg valami olyan helyen ami egyáltalán nem látszik, mert ha csinaltatnék, nem a látvány miatt tenném.
Fülbevalóm van, ot évesen lett a helyi vásár pisztolyos fülbelövő sátrában, saját akaratból (igen, ebben tenyleg dönthettem 😀 ), es egyszer a koldokom is át akartam szúrni egy sterilizalt tuvel, piercingelési céllal. A Popcornban láttam egy lany hasában apró karikát, az tetszett meg ennyire. Hamar beforrt, az utcában a lányok fülbevalót lovettek bele, hetekig jártak kihúzott háttal, bő ingekben (akkor a kockás flanel ment) meg tetran kenőcsért a gyógyszertárba.
Aztan lett többszörösen fekete hajam, néha kék, néha fehér csikokkal, akkoriban párszor ropogósra égettem magam a szoliban, annyira, hogy ma mar a heti egy, ajánlott mennyiségtől is irtózom.
Egyszer, mikor uj életet kezdtem, fel év alatt csináltam magamnak izmos-szálkás babatestet, heti ot edzessel, aztan három hónap alatt szétrobbantottam, egy jo kis angol depresszióval.
Ilyesmik.
Ja, es szépségiparos múlt miatt, volt műköröm is, rengeteg arckezeles, tetkos száj es szemöldök soha, utóbbi nem is lesz, előbbinől van olyan, ami gyönyörű, ugy néz ki mint egy természetes dús, vöröses alapszinu ajak, azt lehet hogy kipróbálnám.
KedvelésKedvelés
Elárulom, hogy én sokkal igénytelenebb vagyok, mint általában a környezetem, és ennek két oka van. Az egyik az, hogy szeretem a természetességet, és nem akarok magamból egy teljesen eltérő kinézetű embert varázsolni, másrészt rettenetesen kicsit a fájdalomküszöböm. Nekem például a szemöldökcsipesz fáj. 🙂
Amit csinálok:,
– fodrász – festés, vágás
– kozmetikus – arckezelés, szemöldökszedés (mivel fáj, nem bírom magamnak megcsinálni), gyantázás (ez meglepő módon nem fáj) – viszont van, hogy ezek kimaradnak, akkor kinőtt, bozontos szemöldökkel járok hetekig, és nem zavar. Most döntöttem el, hogy megint rendszeresen fogok járni kozmetikushoz, mert eléggé problémás a bőröm, nem árt karban tartani. Régen is jártam, de tavaly eléggé elhanyagoltam.
– uszoda, szauna – ez is kimaradt egy ideig, most kezdem újra
– masszázs heti rendszerességgel
– arckrém – amit sokszor elfelejtek
– testápoló, kézkrém – nélkülük olyan vagyok, mint egy hüllő
– dezodor mindig, parfüm nem mindig
Nem járok szoláriumba, nem csináltatok műhajat, műkörmöt, ilyeneket. Szép a körmöm természetesen is, de lusta vagyok vele tökölni, így kicsire vágom, lereszelem, és nagyon ritkán gyöngyházfényűre festem.
Nagyon ritkám sminkelem magam, hirtelen felindulásból mindig veszek pár sminkcuccot, pár napig használom, de akkor viszketni kezd a szemem, elfelejtem, hogy kifestettem, megdörzsölöm, na, akkor igazán szép leszek.
Én inkább a belső ápolásban hiszek: jó arckrém, masszázs, szauna, jó kaják, sport (amit mostanában szintén hanyagolok), jó alvás, belső béke. A többit tüneti kezelésnek tartom a magam részéről, és úgy érzem, a felszíni, színező dolgok rövidtávú megoldást jelentenek. A mintás köröm, a vastag, vakolat smink pedig teljesen távol áll tőlem, nekem ez nem letisztult, nem szép. Másnak jól áll(hat), részemről nem önazonos.
Tiniként hordtam szivacsos melltartót, és gimiben volt piercing az orromban. Utóbbi lázadásom egyik kelléke volt, mint a piros haj, a vegetáriánus életmód, meg egyebek.
A plasztikai sebészetet nem ítélem el, mindenkinek megvan az oka arra, miért vállalja. A szilikon a mellekben már a teljesen átlagos, hétköznapi nők kelléke lett, régen olyanokon láttam, akik a testükből élnek, most már pl. ügyvéd barátnőmnek is van.
Szoknyát többször hordok, mint nadrágot, magas sarkú cipőm is van, de nyáron csak laposban járok, viszont van bakancsom is.
A sminkről szoktunk vitatkozni egyik barátnőmmel, ő azt mondja, hogy bizonyos kor felett kell egy kicsi. Tudom, hogy jobban nézek ki, ha kiemelem a szememet, meg eltüntetem alatta a karikákat (ami nálam genetikus, mindig ott vannak), de lusta vagyok ehhez, és nem zavar, ha nem nézek ki jobban. Ami előnye a sminktelenségemnek, hogy nálam nem történhet meg az, mint az egyik magát állandóan erősen sminkelő ismerősömnél. Őt kihúzott szemekkel, alapozóval szoktuk meg, szép nő, de múltkor smink nélkül jelent meg, és mindenki azt nézte, hogy mi van vele. Beteg? Fáradt? Mi van veled? És akkor mondta, hogy nincs kifestve. Kínos volt mindenkinek. (Kicsit olyan volt, mintha ledöbbennénk, hogy de szarul nézel ki így. Pedig nem, csak sminkkel szoktuk meg, vagyis nagyobb szemekkel, szebb bőrrel.) Nálam a fordítottja van.
Kicsit hosszú voltam, de a lényeg az, hogy én a belső ápolásban hiszek, és nem azért mert természetes szépség lennék, nem vagyok az, esetleg annyi van, hogy általában sokkal fiatalabbak néznek, mint amennyi valójában vagyok.
KedvelésKedvelés
Sokban csak ismételni tudnám, amit írtál.
Nagyon unalmas és egyszerű vagyok: egy jó nagy alvás, egy igazán forró olajos kádfürdő, egy még nagyobb futás és nagyjából jól érzem magam a bőrömben. Ahhoz, hogy nagyon jól, ahhoz már egy masszázs meg egy szauna sem árt.
Arckrém, parfüm, szemhéjpúder, ékszerek, miegymás … érintetlenül sorakoznak a polcon. Nehezen viselem egy ideje a plusz szagot/illatot (kinek mi), állagot, színt és dolgot magamon, meg aztán mindig el is felejteném. Na jó a csipesz néha kézbe akad és kigyomlálok egy-két szőrszálat, meg teljesen váratlanul megbeszélés nélkül rárontok szökőévben 1x a kozmetikusra.
Pedig pár éve ennek még pontosan az inverze volt, akkor is valamelyest a testemből éltem, most is, csak másképp. Nem tudom, mi, miért változott. Azért, ha egyszer kiderül, hogy nincs több szülés, kés alá feküdnöm hasilag jó lesz.
KedvelésKedvelés
“Én inkább a belső ápolásban hiszek: jó arckrém, masszázs, szauna, jó kaják, sport (amit mostanában szintén hanyagolok), jó alvás, belső béke. A többit tüneti kezelésnek tartom a magam részéről, és úgy érzem, a felszíni, színező dolgok rövidtávú megoldást jelentenek.”
hu, ez most megfogott
KedvelésKedvelés
Ma erre a bejegyzésre és a kommentekre gondoltam, amikor arckezelésen voltam a kozmetikusnál. Nem a kellemes arckezelésen, hanem a tisztító, fájdalmason. Szörnyű volt, anyáztam magamban, még a könnyem is kicsordult, és arra gondoltam, hogy itt erről nem is írtam. Ilyenre is szoktam járni néha, mondanám, hogy leszarom, többet nem megyek, de fogok, viszont vigasztalásként most feliratkoztam egy sminkoktatásra is. Nem sminkelem magamat, de most meg fogom tanulni, egyéni tanítás lesz, és a blogtalálkozóra revüsminkben fogok menni a tiszteletetekre. 🙂
KedvelésKedvelés
Nagyon akartam fülbevalót hétévesen. A szüleim nem. (Anyukámnak születése után azonnal lyukasztottak és mire felnőtt, rossz helyre nőtte körbe a füle.)
Aztán megengedték és azóta is úgy érzem, ez az egyik első, saját, nagy horderejű döntésem volt. Utána begyulladt, sebes volt, piszkáltam. Sose vetették a szememre, hogy hülye voltam, hanem kaptam üvegfülbevalót (akkoriban az antiallergén kifejezés még nem volt ismert.).
Köszönöm nekik.
KedvelésKedvelés
Ez olyan aranyos mondat: rossz helyre nőtte körbe a füle. A nők mennyi kis apró dologgal tudnak végtelenül elégedetlenek lenni! Még soha nem gondoltam arra, hogy egy fülben egy lyuk rossz helyre nőhet körbe. 🙂
Annyi új nézőpont egy ilyen Éva-kezdte körbenézés. Szeretem.
KedvelésKedvelés
A testápolónak a gondolatára is kiver a víz – nekem olyan érzés mintha tetőtől talpig összekoszolnának. Párszor megpróbáltam, utána zuhanyzás lett a vége. (Egyéni hiszti) Arckrémet mostanában már – Jézuska hozta a hozzávaló sheavajat – használok, régebben sokat használtam szemránckrémet, már nem emlékszem a márkájára, de érezhetően feszesített. Ma már nem érdekel annyira. Köröm fétisszerű. Imádom. Még a nagy, felépített műkörmöt is szeretném, ha élni lehetne vele (párszor volt, brahiból). A gyönyörű köröm nekem a komfortos létezés része. Imádok körmöshöz menni. Most csillogós lila épp, meg szögletes, rajta géllakk. Ehhez van extra erős minőségű saját körmöm is. Matrica, piercing, díszítés a meghökkentően giccsesig bármikor jöhet. (Poénból egyszer volt Micimackós – de csak 3 napig) Sok körömlakk – a gyerek is használhatja. Ő persze inkább barkácsol vele. Mondjuk idehaza ritkán lakkozom – az igazi élmény az a körmös. Na meg a pedikűr lábmasszázzsal. Jaj az a kéj maga! (Igen, nyáron lehet lakkos lábköröm is! Mennyország!)
Lábra – hónaljra ide-oda, ahol kell, leginkább borotva, vagy kis női epilátor.
Kozmetikus most már ritkábban – nem szeretem igazán. Inkább néha én kenek fel ezt-azt, az szórakoztat. Kifejezetten ilyen napot tartok olykor, ha úgy hozza a kedvem. Főleg ha wellness hotelben vagyunk, ott a gőz, a szauna szinte kívántatja velem. (Egyébként egyre kevesebb nem szeretem dolgot teszek magamra.)
Masszázs wellness hotelben mindig, egyébként ha csak módom van rá. Lehet, hogy idén még többet igyekszem majd ebből is? Nem tettem fel a listára, de ahogy belegondolok, a masszázs kellemes. Szinte mindet kipróbáltam már a lávakőtől a yumeihon át a sportmasszázsokig.
Fülbevaló – ékszerek: régen temérdek, nagyon színesektől a visszafogottakig, mindenféle anyagból, egyéni is talmi, sőt a fülembe is operacsillárok sokasága – például 10 dekás a kettő, színezüst – míg a fülem lika ki nem szakadt egyszer. Azóta arany, decens, aranyos. Nyaklánc, gyöngy van néhány – ezeket váltogatom.
Smink: Szeretném, de nem nagyon bírja a bőröm. Csak ha az illem előírja, akkor viszont tudományosan 🙂 – elmentem megtanulni az önsminkelést. Ha már egyszer felrakom, nézzen már ki jól. Mostanában ez is egyre kevesebb
Amit soha: műanyagbabás dolgok, műcici és műpunci, műhaj műpillák, mifenék. Brrrr
Egy kis tetkót tervezek. Jobb boka fölé egy fontos szó fársziul.
(A gyerek fülét meg épp azért fúrtuk ki nagyon korán, mert anyukám nem engedte nekem és én annyira irigyeltem azokat akiknek volt – és én úgy gondolkodtam, hogy kivenni ki lehet, ha nem akarja, az nem fáj. Max beforr és kész. De kifúratni nagyobbacska gyereknek félelmetes élmény lehet, – hugim 5 évesen kérte és ambivalens volt ez nagyon, a vágya győzött, de nagyon félt – nagyobb korban meg már ciki is ha nincs, vagy ha piros, vagy ha a próba füli van bent egy kamasznál. A fülfúrást az én lányom végig aludta 6 hetes korában. Ma az öntudata része a maga választotta fülbevaló, amit nem cserélget. Nekünk így jól volt ez.)
KedvelésKedvelés
Én ettől kivagyok: csak ha az illem előírja. Ritkán jelenek meg fontos eseményen, de pl tavaly télen sok ezer pénzt elköltöttem, hogy kifessem magam, mert a főnököm szólt, hogy ne álljak már mellé úgy tolmácsolni, hogy nincs rajtam smink. Miért, akkor nem értik, mit mondok, ha nincs rajtam rúzs?
KedvelésKedvelés
Ezt én sem nagyon értem, és egyébként baromira sárba tiporják a jogaimat azzal, hogy még EZT IS meg akarják szabni nekem. Basszák meg, ha én egyszerűen NEM HASZNÁLOK sminket, akkor ne erőltesse rám senki!
KedvelésKedvelés
Ezt én sem értem. A fantasztikus(kókler) karriertanácsadó oldalak szerint állásinterjúra kötelezőn ajánlott a smink, és a halványan lakkozott köröm. Ez nekem WTF kategória.
KedvelésKedvelés
A lányomról majd sokat tudok írni, hogy mit-hogyan engedtünk, nem szeretnénk, stb. mert rebellis kamasz, így azután képzelhető, hogy mi mindent művelt már magával.
A “Ti mit csináltok a testetekkel? Mit nem tennél soha, és mit igen, ha lenne rá időd, lehetőséged, pénzed? Volt-e plasztikai műtéted?” kérdés férfiolvasóknak is szól?
KedvelésKedvelés
Engem kifejezettem érdekelne a férfi oldal is.
KedvelésKedvelés
Persze! Nemsemlegesen volt feltéve!
KedvelésKedvelés
Belinkelnéd a bemutatkozásodat? Tudom, hogy írtál, mert említetted valahol, de nem találom, és szeretném elolvasni. Köszönöm
KedvelésKedvelés
De jó téma! Pont a napokban gondolkodtam ilyesmin. A lányomnak ki van lyukasztva a füle, én ezt nem tartom hardkór dolognak. Kétnapos volt, elvitték, két perc múlva hozták, meg se nyekkent. Szép, apró, katicabogaras fülbevalója van, az apja választotta. Ha majd nem tetszik neki, nem hord. Ha tetszik, hord. Késôbb sokkal rosszabb, kifejezetten fájdalmas a lyukasztás. Nem lesz viszont megkeresztelve, ezt nagyobb horderejû dolognak tartom, nem döntök ebben helyette. 🙂
Én fodrászhoz fényévente járok, de nem is nagyon lehet mit kezdeni a hajammal. Néha befestem, egy idôben folyton más színe volt. Amúgy kegyetlenül hiú vagyok, bár minél jobb viszonyban vagyok magammal, annál kevésbé. Még mindig túl.
Simán kés alá feküdnék, szerintem fogok is. Mellnagyobbítás, botox soha, de felvarrás, ha szükség van rá, bármikor.
Van testápolóm,arckrémem, szemránckrémem, egy rakás make up- kellék. Imádok sminkelni, tudok is, egy idôben az utcára sem nélküle, ma már bátran. Azért általában alapozó, szemöldökceruza, pirosító és szempillaspirál van rajtam.
Legalább negyven pár cipô, lapos sarkút akkor vettem, amikor teherbe estem, most van egy lapos csizma és egy tavaszi cipô ilyen, a többi tûsarkú. Egész jól elvagyok benne, akár egész nap, futni is tudok.
Kozmetikushoz néha, masszôr se nagyon, pedikûröshöz gyakran. Mûköröm volt már, utáltam, soha többet, pedig a sajátom sose nô meg. Körömlakk soha.
Szeretem a feltûnô ékszereket is. Gyakorlatilag hozom az összes konzumsztereotípiát, csak attól azért kicsit stílusosanban. 😀 A lányomat nagyon pöpecül öltöztetem, semmi csicsa, nagyon szép darabjai vannak/lesznek.
Én is egyre inkább a minôségre, letisztultságra megyek egyébként, amíg a lelkem nem volt rendben, addig szerrettem nagyon feltûnô lenni.
KedvelésKedvelés
Ja, és a tiltólista: (smink)tetoválás, piercing, póthaj, szilikon, csicsás mûköröm, szoli, haspóló.
KedvelésKedvelés
Nekem hajmeresztő, hogy emberek a csecsemő lányukon fúrnak egy lyukat, hogy oda ékszert lehessen akasztani.
Azon is elképedtem, hogy a bölcsiből egyszer kilakkozott körmökkel kaptam vissza a lányomat. A bölcsiből! Az oviban több kislány lakkozza a körmét.
Hálistennek a lányom eddig nem “túl” csajos, nem követel Barbit, és a jelmezbálon eddig mindig kalóznak öltözött. Ezt én vagánynak találom.
KedvelésKedvelés
Érdekes, mennyire más az ingerküszöbünk, a lányom füle lyukas, de a bölcsiben-oviban lakkozás nálam is kiveri a biztosítékot.
KedvelésKedvelés
Számomra is bizarr egy kisbaba fülébe fülbevalót tenni. Amikor én születtem akkor ez általános gyakorlat volt és a szüleim lógtak ki a sorból azzal, hogy nekem nem szúratták át a fülemet. 10 éves koromban, a saját kérésemre történt meg ez. Nem tudom, van-e összefüggés, de ez után kezdett rohamosan romlani a látásom.
KedvelésKedvelés
Szia, lehet összefüggés. ha megnézel egy fültérképet(reflexológia) akkor kb. vagy pont a szemnél lyukasztanak.
KedvelésKedvelés
Jé, nekem is. 8 évesen lyukasztatta ki anyukám, pedig nem is kértem. Utána kezdtem szemüveget hordani.
KedvelésKedvelés
Nekem nincs fülbevalóm, és 12 évesen lett szemüvegem.
Addigra egy sokat olvasó gyerek kis hajlammal el tudja rontani simán, + iskolai meredés a táblára stb.
Vagy esetleg mindig is megvolt a látászavar, és az iskolai feladatmennyiség fokozódásával akkor veszik észre.
KedvelésKedvelés
ja, meg mondjuk akkor költözött hozzánk a nevelőapám…
KedvelésKedvelés
az en lanyaimnak a ferjem kezdte el lakkozni a kormuket, meg bolcsis korukban. ha en magamnak festek kormot, akkor nekik is ki kell festenem. fullyukasztas nalunk sem volt. majd akkor lesz ha ok kerik es eleg idosek hozza. az egyenlore nem tudom hany eves kort jelent. a nevelt lanyom 14 eves szulinapjara kerte.
KedvelésKedvelés
csonkitas szempontjabol talan a korulmeteles parja? nem tudom, de szerintem az elobbit majd akkor ha keri, az utobbit meg akkor ha kell.
KedvelésKedvelés
Nagyon szeretnék fogszabályzót.
Tudom, hogy harminc felett már necc, tudom, hogy drága, tudom, hogy kényelmetlen, tudom, hogy esetleg fáj, tudom, hogy ronda, tudom, hogy az én fogsorom nem olyan vészes (mélyharapásom van, de amúgy nem állnak össze-vissza), tudom, hogy ritka, hogy 30 fölött és két terhesség, négy év szoptatás után valakinek teljesen egészséges fogsora van, mentes minden töméstől és idegen anyagtól és ne piszkáljam, ha már ilyen szuper, tudom, tudom, tudom. Szeretnék. Tökéletes. Fogsort.
KedvelésKedvelés
miért ne piszkálná az ember. szerintem a fog fontos, és látszik is, és ez olyan, mint a plasztikai műtét akkor, ha valaki tényleg érett és értelmes döntést hoz saját magáért. vagyis hogy rendben van magával, van benne érettség, és úgy gondolja, hogy tényleg nagyobb lenne az önbizalma, ha teszem azt, nem állna el a füle, megcsináltatja, tetszik neki és ott meg is áll, szóval nem ilyen kényszer meg beledumálás hatására. én mondanám, hogy irigyellek, mert én a másik véglet vagyok, látványra nagyon szépek a fogaim, egyenletes, minden, csak éppen 25 éves létemre, pedig rendesen mosom, mindegyik kivétel nélkül volt már kezelve. tele van a szám töméssel, gyökértöméssel, koronával, layouttal, porcelánnal, fémmel, meg mindennel, amit csak használnak a modern fogászatban. hogy úgy mondjam, erőszakos módon kellett megválnom öt fogamtól ilyen idős koromra, és van amelyik nincs is pótolva. amíg a bal felső négytől hétig ki volt húzva az összes, nemigen szerettem mosolyogni, azóta igen szép fémvázas protkó nőtt a helyére 😀 nekem ennyi elég is a testkezelésből. szóval én megértelek.
KedvelésKedvelés
akkor legyen fogszabalyzod. eleg sok ismerosomnek van felnottkent fogszabalyzoja.
KedvelésKedvelés
hajrá! egyik kétgyerekes, ovis anyukának van, tavaly óta hordja, szerintem még jól is áll neki. nem viccelek.
KedvelésKedvelés
Van egy baratnom, megcsinaltatta negyvenhez kozel. Nem volt belole semmi faxni, csak most szep a foga es jobban erzi magat, kesz. Hajra.
KedvelésKedvelés
Nekem is van ilyen barátom, 32-35 évesen, fájt neki, drága volt, most szexszimbólum.
KedvelésKedvelés
A drága mesteremnek közel hatvan évesen lett fogszabályozója. Na most képzeld el, egy közel két méter magas, zord, basszushangú szobrászember, és a szájában a foxi, olyan volt, mintha a testével szemben s szája még egy komolytalan tini lenne. És imádtuk, mert a foxit is, meg azt is, hogy titokban nem az a morózus prof, akinek tetteti magát, csak mi, a saját kis szakmacsoportja tudtuk.
KedvelésKedvelés
Egy négygyerekes ismerősömnek volt fogszabályozója, nekem nagyon tetszett. Helyes volt vele és azt hiszem fél év elég is volt. Nekem is volt gyerekkoromban – mondjuk én baromira szégyelltem de akkor még nagyon ritka is volt. 80-as évek vége. De az előtte-utána fényképeket látva, nagyon megérte. A fiam barátnőjének is volt, kicsit sajnáltam is amikor levették, édes volt vele. Most meg gyönyörű.
KedvelésKedvelés
A lányomnak pont ilyen paraméterekkel volt fogszabályozója az elmúlt egy-két évben. Jót tett neki! Szemüveges is, a kancsalsága is látható – legalább a foga legyen szép, mondta. Csak amig hordta (meg előtte is, utána is), mindenhol igazolnia kellett, h. nagykorú 🙂
KedvelésKedvelés
Viszont a napokban értettem meg az anorexia mibenlétét, bár ez nem tartozik szorosan ide. Nekem kamaszkoromtól alap, hogy kicsi a mellem. Anyám folyton azzal jött, hogy ôezt nem is érti, a családban mindenkinek van rendesen melle, csak az enyém ilyen csenevész.
Ebben a tudatban nem is nagyon hordtam melltartót sem, nem is kellett. Úgy egy hete elmentem melltartót venni, és kiderült, hogy C kosár.
Én még aznap is azt néztem a tükörben, hogy nahát, szoptatok, és így is milyen kicsi. A C kosaras mellem. Teljes mellképzavar kamaszkorom óta. Csodálkozunk, hogy annyian csináltatják?
KedvelésKedvelés
Sok olyat hallottam, aki azért nagyobbíttatta meg a melleit, mert a férjét (barátját) zavarta, hogy kicsi.
KedvelésKedvelés
Ez nálam a dögöljön meg az ilyen kategória. (Mármint nem a nô, nyilván.)
KedvelésKedvelés
Nyáron Las Vegasban egy hajszál választott el attól, hogy tetoválást készittessek. Korábban eszembe sem jutott, viszolyogtam, fantáziátlannak és uniformizálónak tartottam a motivumokat. Ott teljesen más hatást keltett: egyrészt nem egy bizonyos réteg sajátja, hanem bárkinek lehet – és nem utal társadalmi osztályra vagy IQ-ra, szóval nem skatulya. Másrészt sokkal személyesebb és fantáziadusabb dolgokat láttam, harmadrészt meg eléggé be voltunk lazulva, gyakorlatilag hasonló dolgok törtentek, mint a Hangoverben. Mondjuk rendőrautót nem loptam, zsiráfot sem vettem.
KedvelésKedvelés
Elnézést, ezt nem a mell-témához szantam. De ha már idekerült: http://www.whatibeproject.com/images/
KedvelésKedvelés
Ez nagyon ütős, nézegetem pár napja.
KedvelésKedvelés
De olyan is van, hogy a nő döglik bele. Lásd pár éve a “szoptatás miatt eldeformálódott melleimet” a férje miatt műttette meg, majd a kontár keze alatt majdnem belehalt, mert tüdőgyulladást kapott meg mindenféle csúnyaságot.
KedvelésKedvelés
Basszus, ha olyan fontos neki a nagy mell, miért nem választ olyan párt magának? Amúgy meg, egyszerű a válasz: megnagyobbíttatom a mellem, Gézukám, ha te megnagyobbíttatod a farkad. A másik, hogy mi van azzal, akinek a kis mell jön be, és nagymellű a nője, az meg kisebbíttesse?
KedvelésKedvelés
Hát, nem tudom, én sem változtatnék így magamon, még kisebb mértékben sem (pl. hajszín), de van, aki ebbe belemegy. Van, aki örömmel, mert ő is nagyobbat akar, és van, aki nehezen, fájdalmakkal, megalázva elfogadja, hogy ez neki is jó lesz. 😦
KedvelésKedvelés
Aki valamiért fontosnak érzi, magától, hogy nagyobbíttasson, az más (bár jelzem, nyilván sztereotípiáknak akar megfelelni, de a saját döntése), én az utóbbi eset pasijára mondtam.
KedvelésKedvelés
C kosár?? Az enyém, amikor sovány vagyok (38-as), akkor A, amikor van mit fogni, mint most is (42-es, ami amúgy tök átlag), akkor B. Ennek előnye, hogy nem lóg és valószínű nem is fog, valamint szivacsos melltartóval (igen!) még a ruha is áll rajtam valahogy. Nem tartom magam laposnak. Szeretem a mellem és eddig rajtam kívül se volt senkinek ellene kifogása, sőt.
KedvelésKedvelés
Az enyém sem lóg szerencsére, többek közt ezért is hittem eddig, hogy kicsi, na meg mert belém lett verve kemény melóval, hogy nekem nincs mellem. Oszt közbe meg van. Jó, hát most C, mert szoptatok, a méretem 40-es, de ha elérem a hatvankilós álomsúlyt, nyilván az is kisebb lesz, mondjuk B. De akkor sem kicsi.
Csak azért írtam ezt le, hogy a kondicionálásnak az ember jobban hisz, mint a tükörnek, illetve azt látja a tükörben, amire kondicionálták, hogy látnia kell. És nekem ez csak most esett le.
Meg a másik, hogy szintén anyám hajtogatta folyton kamaszkoromban, hogy nagy a seggem és vastag a combom. Tizenhét évesen készült aktjaim nemrég a kezembe akadtak, kifejezetten vékony, törékeny voltam akkor. Én meg elhittem, hogy nagy segg-vastag comb, az akkori emlékeim szerint állandóan szenvedtem emiatt. Hogy vastag vagyok. Mert azt mondták. Miközben vékony voltam.
(Csak a mihez képest miatt: nekem a bombaformám 60 kiló és sok izom. Amikor két éve egy francia meló alatt lefogytam 56-ra, a férjem szabályosan megijedt tőlem. Na, kamaszként annyi voltam, 56. Anyám meg kövérezett.)
KedvelésKedvelés
Világos! Egy ideig (mondjuk 25 évers koromig) én is azt hittem, hogy a 38-as méretemmel kövér vagyok. Wtf?
KedvelésKedvelés
Kurvára el vannak a nők tévedve ezügyben, ez a rohadt helyzet.
KedvelésKedvelés
nekem is mindig ezt a segg, meg comb dolgot mondták, mondjuk tény ami tény, én tényleg ilyen masszív formájú vagyok, de nem kövér, hanem izmos. most már. különben 60kg körül voltam kamaszkoromban, mikor anyám ezt mondta, most 70kg, és – ez nyilván a sok edzés miatt van – de tényleg kevésbé nézek ki szétfolyósnak, mint akkor. illetve nem tudom, hogy akkor annak néztem-e ki, mert én már úgy látom a képeken, de nem tudom, mennyire reális ez, vagy mennyire csak a hasonlítgatás.
KedvelésKedvelés
Mar megint csak bologatok.. Te húsos típus vagy, te sose leszel vékony, erős a combod, neked nagy a segged, egyéb a mellem sosem volt tema, megis azt hittem hogy borzasztó csúnya es kicsi, közben meg gyönyörű es B-C között mozog a mérete.
KedvelésKedvelés
Én azt sem értem, ha olyanja mond ilyeneket az anyja, aki tényleg olyan. De aki nem, annak főleg miért?….
KedvelésKedvelés
Kritikákkal rugdosnak, hogy nehogy elbízd magad, és majd később Jó Nagy Csalódás érjen.
Na ez a jo nagy csalódás az, ami azóta se jon mióta elégedett vagyok magammal. Viszont, mikor baszogattak, folyton rettegtem, hogy majd pofára esek valamitől. Szóval fölösleges es ellentétes eredményt kiváltó gyakorlat volt, nálam legalábbis.
KedvelésKedvelés
“nehogy elbízd magad, és majd később Jó Nagy Csalódás érjen”
Vagy őket, ha jobb, sikeresebb, boldogabb életed lesz, és be kell látniuk, hogy ők meg jól elbaltázták az életüket.
KedvelésKedvelés
Hát persze. Ez jól látható felelem, es rogzodes, hogy jót akarunk, tanuljal, legyél valaki, de ne nolj túl rajtunk.
KedvelésKedvelés
Szerintem ezt a “te soha nem leszel vékony” dolgot az én anyám azért mondta, mert félt, hogy anorexiás leszek, mint az egyik ismerős lány. Talán azzal, hogy azt mondogatta ” te ne fogyókúrázz, neked nem érdemes, te ilyen típusú vagy, nem tudsz lefogyni” akarta meggátolni ezt. Emlékszem, ha mondjuk azt mondtam, hogy most nem eszek, pl. vacsorát akkor abból mindig oltári balhé lett és ordítozás, hogy ” te nekem nem leszel anorexiás”:
KedvelésKedvelés
*olyannak, bocsi, ipad javít…
KedvelésKedvelés
“Kritikákkal rugdosnak, hogy nehogy elbízd magad, és majd később Jó Nagy Csalódás érjen.”
Ezért is ezt kaptam, meg azért is, hogy szerény legyek, ne legyek hiú, ez így illik egy lánynak.
“Ne ájulj el magadtól, sokkal szebb lányok vannak nálad! Nehogy már azt hidd, hogy nincs még 100 ilyen, mint te.” – apukám.
Ennek ellenére rohadt hiú lettem, természetesen, egy jó adag önértékelési problémával. A legszebb éveimben sanyargattam magam halálra – 49-50 kiló voltam a 170 centimhez, állandóan azt néztem hol van egy deka felesleg, mi nem 100%-os rajtam. Állandóan kétségeim voltak a külsőmet illetően. Ja és persze a visszajelzés lehettek akármilyen pozitívak, leperegtek, átfolytak rajtam. Kb 28 évesen tudtam ezt letenni, persze segítséggel.
Ha ma nézegetek képeket magamról 18-25 éves koromból, szemmel látható a zavarom a képeken és hogy mennyire fogalmam nincs hogy nézek ki. Pedig nagyon szép voltam.
Ma már tisztában vagyok magammal. Kár volt azokért az évekért, nagyon.
KedvelésKedvelés
Én is ugyanez a méret vagyok, kamaszként voltam 55-56, most 60-62 a 170 centimhez. Izmos vagyok és masszív, 14 éves korom óta rendszeresen sportolok – most van egy 3 hónapos kihagyásom. Mégis mindig kövérnek, vaskosnak, nagydarabnak éreztem magam, és általában a környezetemtől, fiúktól is ezt a visszajelzést kaptam. A családban mindenki nagyon karcsú, talán ezért.
A mellem – én bevállalom, az enyém nagy, ronda és lóg, de már ilyennek nőtt, nagynak és körte alakúnak, 12 éves koromban. Sokkolt a látványa, a léte, nem akartam nagymellű lenni, utáltam. Már 13 évesen mamamelltartókat hordtam, és semmi kamaszlányos csinos cucc nem állt jól rajtam, így mindig bő pólókban jártam, amiben még nagyobbnak tűntem. Arra gyűjtögettem, spóroltam, hogy egyszer megműttetem, de végül nem vállaltam a kockázatot, és a pénzből inkább visszafizettem a diákhitel-tartozást. Nem tudom, bánom-e – a mellem most is vállalhatatlan melltartó nélkül, sőt nélküle fáj, kényelmetlen – de már megszoktam. A férjem szereti, de egész biztosan nem a külleme miatt, hanem azért mert hozzám tartozik.
KedvelésKedvelés
Kamaszkoromra jókora testképzavar gyűlt bennem össze, madártestű kislány voltam, aztán 13-14 éves koromra 58 kg lettem a 165 centimhez, ezt nagyon soknak éreztem, pedig visszanézve a képeket arányos voltam, nagy mellekkel. És persze az aknés bőr sem segített a testem elfogadásán.
Másodikos gimis koromban rákattantam a fogyókúrákra, napi egy órát edzettem, ha esett, ha fújt, a suliban egy csomag ropi és egy alma volt az adagom, otthon meg egy kefir.Rég csak 48 kiló csont és izom voltam, amikor még mindig vastagnak láttam magam: alkatilag nincs és nem is lesz soha darázsderekam. Ezt hiába magyarázta anyám, én titokban meghánytattam magam néhányszor, ha túlléptem az engedélyezett kajakeretet. Aztán lett egy barátom érettségi környékén, és akkor rendeződött a helyzet, nem volt téma az alakom, visszaszedtem néhány kilót, és semmit sem kellett tennem, hogy megtartsam az alakom.
Sajnos ez az arany élet nem tartott sokáig, jó pár éve a testem alattomosan úgy döntött, hogy hatvankilósan érzi jól magát, ez eléggé idegesít, mert nem sportolva ez nem áll jól. A mozgás nem a barátom egy ideje, volt egy kettlebell fellángolásom, na ekkor remekül néztem ki, de most nincs edzés a közelben, messze menni meg lusta vagyok.
Annyira nem érdekel a testem formája, amíg egészséges és hajlékony. Bár a lépcsőn kifulladok.
KedvelésKedvelés
Viszonylag kevés dolog van, amit ne csinálnék meg a testemmmel, ennek nálam lényegében csak a jóízlés és a pénz szab határt, még műkörömöm is volt és lesz is, mivel rágom a körmöm és tüneti kezelés gyanánt bevált, persze olyan, amiről nem mondani meg, hogy mű. A smintetkót szívesen kipróbálnám, sőt, plasztikai sebésznél is jártam már 😀 Fodrász, kozmetikus alap. Ugyanakkor nem festem magam feltűnően, nincs rajtam semmi természetellenes, ezek mind azért kellenek, hogy valami alap színvonalat fenn tudjak tartani, igen, ez a szépségfasizmus nyomásának eredeménye, e legrohadtabb dolog a szőrtelenítés, ezt ha tehetném betiltanám. Tűsarkú az én meggyötört fájós lábaimnak szigorúsan tilos, számomra a legnagyobb öröm, ha véletlenül rábukkanok valami könnyű, dizájnos, nőies ugyanakkor lapostalpú és mégsem igénytelen cipőre, ötévente egyszer, ez ugyanis olyasmi, mint valami ritka üstökös.
KedvelésKedvelés
Juj, és mit csinált veled a sebész bácsi? Meg szabad kérdezni, hogy miért döntöttél így, milyen érzés volt, előtte-utána, miben változott meg az énképed azóta?
KedvelésKedvelés
Úgynevezett minimál-invazív fiatalító kezeléseknek vetettem alá magam, hyaluronsav, ilyesmi. Imádtam az eredményt és nekem megérte, nagyon sokat dobott rajtam az a helyzet. Idővel nem tartom kizártnak felvarrásos műtétek elvégeztetését sem, de azért ott még nem tartunk. Célom a szépségem megőrzése és nem pedig a testem módosítása, nekem bőven jó, ha visszaállítják kb arra a szintre, amilyen az elhasználódás előtt volt 😀 Ez nem azt jelenti, hogy 60 évesen úgy akarok majd kinézni, mint ha 20 lennék, tudatos vagyok ez ügyben, de bizonyos mértékig igenis élni szeretnék a technika és a tudomány által nyújtott lehetőségekkel.
KedvelésKedvelés
Hajszálpontosan ugyanezt gondoloma plasztikai mûtétekrôl, azért kérdeztem. Jó ezt olvasni. Ha eljön az ideje, valószínûleg ugyanígy járok majd el. 😀
KedvelésKedvelés
Szívemből szóltál 🙂
Én már most gondolkodtam hogy a szemhélyamat meg kéne műttetni, de nagyon tartok attól hogy műtét, orvos, fehér köppeny. Másrészt mi van ha “túl jól” sikerül és aztán be sem tudom csukni a szemem 😀
KedvelésKedvelés
engem a folyton csodálkozó tekintet is riasztana. meg különben is, akkor vágjon, ha az életemet menti, különben hagyjon békén.
KedvelésKedvelés
A hyaluronsav jo cucc.
KedvelésKedvelés
Fülbevaló: lányom asszem az 5. születésnapjára kért fülbevalót. Ő kérte, de tény, hogy vastagon kapja anyjától, nagyanyjától a sztereotípiákat, pl. ezt is, hogy a lánynak legyen. Meg persze az oviban is. Mindenesetre büszkén viseli, és soha nem akadt még bele semmibe.
KedvelésKedvelés
Kb. három hónapos korom óta van lyukasztva a fülem. Sosem volt vele gond, nem tudom, mit tennék, ha lányom lenne – de fiam van, és fiúnak fülbevaló az nálam valami ördögtől való dolog.
Ami szintén kizárt nálam: piercing, tetoválás, szolárium (pedig hullafehér bőröm van), ezekről nagyon rossz véleménnyel is vagyok. Nincs bajom vele, csak nem járok: kozmetikushoz, manikűröshöz (pattanást nyomkodni otthon is tudok, más baja a bőrömnek nincs, műköröm brr, de egy szép szolid körömlakkal nincs bajom).
Ha megyek valahova, ahol számít és van időm (tehát nem a sarki boltba), akkor kicsit kisminkelem magam. Szempillaspirál, egy pici alapozó, pici pirosító, halvány színű rúzs, jobb napokon szemhéjpúder. Van egy nagyon szép Swarovski fülbevalóm, amit még a gyerekem apjától kaptam (én sose dobnék ki ennyi pénzt egy fülbevalóra), azt mindig beteszem a fülembe, ha elmegyek valahova. A nyaklánc alap, egy kis szolid ezüstlánc, kivéve, ha a gyerek letépi 🙂 És van egy “Jóban-rosszban Gyűrűm”, ami egy sima ezüst, de amire millióan kérdezték meg az elmúlt kb 8 évben, hogy eljegyzési gyűrű-e. Valójában végigélte velem életem minden komolyabb válságát, és saját magamnak vettem egy kis ezüstösnél :))
Haj: évente 1x (max 2x) fodrász, csakegykicsitvágjavégéből, mert én derékig érő hajat szeretnék – amilyen rémes állapotban van a hajam, úgyis csak álom marad. Régebben vörösre volt festve, azt nagyon szerettem, a mai napig hiányzik.
Voltam már masszőrnél párszor, mivel a hátam tele van csomókkal és rendszeres fájdalmaim vannak. Most úszni lenne jó eljutni, talán sikerül, ha találok szittert a gyerek mellé.
Ruha: én is szeretem a szoknya-harisnya kombót (mióta gyerekem van, farmer-pulcsi rulez), viszont a magassarkú cipőben nem tudok szépen járni, így csak szolidan.
Hát, kb. ennyi 🙂
KedvelésKedvelés
Ja, magam: borotválkozás a max. Krém akkor, ha a pikkelysömör miatt muszáj, vagy a kezemet kiszárítja valami (pl. mész, arra nagyon érzékeny, de a kertészkedés is akár). Anyósom mániája, hogy borotváljam a hónaljam, akkor kevésbé büdös. Hát egyrészt miért lenne kevésbé, másrészt inkább gyakrabban mosdom, meg használok dezodort (alkoholmentest). Ja, ez van még, dezodor. Borotválkozáshoz sampon, utána semmi, nem használok arcszeszt.
Ha már test: a kaja is ide tartozik, nem (az vagy, amit megeszel – dehogy vagy az)? Abszolút polifág vagyok, de gyorskajákat, mekdöncit, kólát és társait kerülöm – bár kínaiba bemegyek olykor. Inkább kevesebb húst, de tisztességeset. És saját sütésű kenyér. Lehetőleg. (Részben) teljes őrlésű lisztből. Édesség – csoki is – ritkán, nem is mindig jut magamtól eszembe.
KedvelésKedvelés
Én a férfiaknál úgy vagyok, hogy a hónaljborotválás előny. Persze tízből kilenc pasi szerint ez férfiatlan, meg “buzis”, én viszont azt nem bírom elviselni, ha egy férfinek tízcentis ápolatlan bokor van a hónaljában. (Most ezt nem rád értem, általában.) A dezodornak se látom így semmi értelmét, belekened a szőrszálakba, túl azon, hogy nem éred el vele a kívánt hatást, még ragacsos is lesz tőle, brrr.
Szóval nem azt mondom, hogy minden pasi gyakja le magát tarkopaszra, de valami vágás-karbantartás befigyelhetne. A fanszőrzetre egyébként dettó. (Régen láttam utoljára meztelen palit, de erre még emlékszem, hogy a “lába közt a dzsungel” valami iszonyú kiábrándító, igen, férfiban is.)
KedvelésKedvelés
Jaj, ne már, nekem épp ellenkezőleg, a szőrtelen férfitest olyan, mint ha egy csigát kéne csókolgatnom, fujj.
KedvelésKedvelés
Mármint ha mesterségesen szőrtelen, mert persze ők sem egyformák alkatilag, ez ügyben nem válogatok 😀
KedvelésKedvelés
Pont így vagyok.
KedvelésKedvelés
Nem azt mondtam, hogy egy pasi tarkopasz kell, hogy legyen. Egyszerűen csak ápolja a hónaljszőrét (is). Szóval értitek, a tíz centis kusza bokor meg a tökkopasz között is van átmetet.
Régebben, amikor a bajusz még divat volt meg férfias, akkor is lehetett látni olyanokat, akik szépen ápolták, rövidre nyírták, kikefélték (szakáll dettó), meg olyat is, akinek nőtt, mint a dudva. Melyik a szebb, most őszintén?
Különben, ha már, a női fanszőrzet is valami ilyesmi. Ott sem csak az van, hogy vagy legyakod az egész területet a borotvával vagy Nelli az elefánt itt van újra, ugye, hanem lehet igazítani, hogy ne bökjön, ne lógjon ki a fehérneműből, tisztán tarthasd, meg a szőrtüsző se gyulladjon be..
Persze nem kötelező velem egyetérteni, ízlések és pofonok.
KedvelésKedvelés
A tiszta szőrtelenség nekem sem jön be, bár a csigákat alapjában véve szeretem, tartok is itthon kettő óriásit, de csókolgatni nem szoktam őket. Emlékszem, mikor először láttam szőrtelenített lábú férfit rövidnaciban – nem értettem, mi a furcsa rajta, csak néztem, hogy mi is hiányzik a képről.
KedvelésKedvelés
Nekem a szőrtelen szeméremdomb ilyen. Mármint a női 😉 a férfi nem érdekel. Sőt, a hónaljkutya annál a nagyon kis számú nőnél, akinél még megvan, számomra direkt vonzó.
KedvelésKedvelés
Szerintem is szexi. De nem vagyok elég bátor hozzá.
KedvelésKedvelés
Mármint a szőrös hónaljú pasit????
😉
KedvelésKedvelés
A női hónaljszőrzetre mondtam. A férfihez van elég merszem, de hogy hasonlóan természetesen szexi legyek én is, ahhoz nem.
KedvelésKedvelés
Értettem ám, azért nem vagyok olyan hülye, kicsit rá is játszom – ezért kacsintottam. 😉
KedvelésKedvelés
Bocs Blaci, a vizsgaidőszak rossz hatással van a mentális állapotomra 🙂
KedvelésKedvelés
Néha még nekem is. Pedig én vizsgáztatok. Kedden valami 20 hallgatót, hát nem leszek a topon a végére.
KedvelésKedvelés
A természet gyermeke vagy!
KedvelésKedvelés
Ez már másoknak is feltűnt 😉 Imádok sátrazni is például. Meg fával, kályhában fűteni.
KedvelésKedvelés
én csak azt nem értem, hogy miért nem tud szép lenni az ember neked úgy, ahogy van? miért van az, hogy csak a vagdosás meg ilyenolyantelenítés a „szép”?
KedvelésKedvelés
Én meg csak azt nem értem, neked miért fáj, hogy nekem máshogy tetszik egy férfi, mint neked vagy bárki másnak (már ha nő vagy, ezt nem tudom, feltételezem).
Én megmondtam, hogy nem tartom szépnek az ÁPOLATLAN szőrzetet, ami csak nő bele a vakvilágba, ezzel nem kell se azonosulni, se egyet érteni, majd te olyan pasit választasz, akinek ilyen a szőrzete, én meg olyat, ami nekem tetszik, ebben nincs semmi bonyolult.
Azt azért hozzáteszem, hogy még sose volt olyan pasim,aki kényszerből, az én ráhatásomra borotválta vagy vágta volna rövidebbre a hónalját. Azt meg hadd ne fejtsem ki, hogy bizonyosfajta szexuális tevékenységeknél az ápolatlan szőrzet mennyire hangulatromboló és zavaró tud lenni.
KedvelésKedvelés
Az a zavaró abban amit mondasz, hogy ápolatlannak, sőt ÁPOLATLANNAK nevezed a nem nyírt szőrzetet, ami egy rendesen és alaposan tisztálkodó, de a szőrzetét nem kurtító ember számára nagyon sértő. Azzal semmi gond nincs, hogy neked nem tetszik, én csak azt nem értem, hogy ezért miért kell a természetes állapotot ápolatlannak nevezni?
KedvelésKedvelés
Nos, ha az ember például izzad meg reggel szájszaga van, az is ugyanúgy természetes dolog, mint a hónaljszőrzet. Mégis tesz ellene az ember.
Sőt, a női szőrzet is természetes a lábon meg máshol is, mégis leszedik a legtöbben.
Sőt, a haj növése is természetes folyamat, mégis járunk fodrászhoz, hogy vágja le a végét. Mert ha nem tesszük, akkor az mi is… ápolatlan?
Én a magam részéről ápolatlannak tartom a dudva módjára növő hónaljszőrzetet, és jogom is van ilyen véleményt formálni. Ha nem tetszik, nektek meg jogotok van megsértődni rajta. Mindenki abban leli kedvét ugyanis, amiben akarja. Igen, még én is.
Akinek a tízcentis hónaljszőr tetszik, annak kedves egészségére. Nekem meg ez nem tetszik, és ebbe belekötni valami irtó kicsinyes dolog.
KedvelésKedvelés
Pontosan ez baszott föl. Köszönöm, hogy megfogalmaztad!
KedvelésKedvelés
én ide teszem a voksom epresnégercsókhoz. mind magamon, mind máson utálok mindenféle szőröket. más dolog persze, hogy én nem szólok bele egy másik ember szokásaiba, nem szabok normát, ahogy nekem szab a közizlés, hanem elfogadom azt, ami van. már ha el tudom fogadni.
visszautalva a csigás hasonlatra: én pl szeretem érezni a partnerem bőrét (mondom BŐRÉT) a bőrömmel vagy a számmal. ebben kifejezetten zavaró, ha nem jutok át a szőrön. és igen, a szőrös hónalj kifejezetten hajlamosabb a szagosodásra, mint a nem szőrös. ez pedig ápolatlan (hatást kelt).
szép és modern dolog a természetesség, de úgy gondolom, a szőrök rég elvesztették evolúciós funkciójukat és inkább zavarók, mint nemesül természetesek. részemről méltányolom, ha egy férfi gondot fordit erre ahogy én is gondot forditok rá. ők egyébként nagyon tudják élvezni az én szőrtelenségem, hát miért ne élvezhetném én is az övékkét, ugyebár?
és amit még gyűlölök: amikor a borosta tönkreteszi az arcom a dörzsöléssel, aztán két napig hámlik a bőröm tőle.
KedvelésKedvelés
Belekotyoghatok? Én úgy gondolom, ezt a férfiszőrtelenítést is úgy kellene nézni, hogy szépen lehámozzuk róla a hamis kliséket és akkor tényleg megmaradhat annak, ami: nekem tetszik, neked nem.
Ennek a megítélése is kondicionáláson múlik. Biztos vagyok benne, hogy azok közül, akik férfiatlannak, túlzásnak, stb. tartják, néhány év konditermi edzés és esetleg ismeretség, barátság után sokan elfogadnák. Egyszerűen azért, mert ebben a szubkultúrában ez a sztenderd, ami mögött nem feltétlenül van mélyebb ok.
A szokásos “buzis” minősítés szintén csak egy ostoba klisé, ami az átlag a melegeket úgy mutatja, hogy valamennyiük egy fejhangon sápítozó, nőies piperkőc – pedig nyilván nem. (Mint ahogyan a leszbikusok sem olyanok, mint a kamupornók leszbi párocskái.)
Alapvetően téves érv az, hogy a férfi szőrösen természetes. Ha erre (természetes, “anyaszült” állapot) kellene törekedni, úgy néznénk ki valamennyien, mint Marx reinkarnációja és egy hiányzó fogat sem lehetne pótolni, hiszen úgy természetes, hogy az nem nő ki újra.
Érdemes megfigyelni az ún. természeti népek gyakorlatát, hogy végleg leszámoljunk az ilyen félreértelmezett klisékkel. Afrika egyes részein a múlt században még szokás volt a koponya torzítása, a mai napig létezik az arc, testrészek hegtetoválása. Szudánban kavicsokat ültetnek az arcbőrbe, szintén Afrika egyes részein hegyesre reszelik a fogakat, utóbbit Indiában néhány törzsben feketére festik. Afrikában jól ismert a tányérajak és a tágított fülcimpa, utóbbi Dél-Amerikában lehet akár 15-20 cm-re is kinyújtva, ugyanitt néhány törzs piranhafogakból készült “fésűkkel” karistolja a bőrét. A maorik arctetoválása sem éppen a természetes állapot, ahogy az Óceániában dívó orrátfúrás sem.
Valójában az emberiség kultúrtörénete során a férfiak-nők sohasem őrizték meg a “természetes” állapotukat – beleértve ebbe a női-férfi szőrtelenítés koronként, helyenként változó gyakorlatát.
Nagymamám (egyszerű munkásasszony) gyertyával pörzsölgette a lábáról a szőrt, a nyaralónknál Annus néni, a négy elemis parasztasszony rendszeresen, akkurátusan tépkedte a… bajuszkáját.
Ettől lehetnek egyének, akik szélsőségekbe esnek, a modern szépészeti ipar és orvostudomány intenzíven támogatja is ezt, de ténylegesen természetesnek lenni – szerintem – senki nem akar a társadalmakban.
KedvelésKedvelés
“Belekotyoghatok?” Naná! 🙂
De ugye azzal egyetérthetünk, hogy aki nem akar magán változtatni bármiben is (legyen az szőrzet, haj- vagy bőrszín, testforma, mellméret, bármi) ne bélyegezzük már ápolatlannak és ne aggassunk rá sértő jelzőket. Mert ez volt itt a gond, nem az ízlések különbözősége, mert az tény, szerintem nem is vitatta senki. Én pont azt szeretem ezen a blogon (sok mindennel együtt), hogy annyi vélemény elfér egymás mellett anélkül, hogy negatív minősítést kapna bárkitől is. Legfeljebb rácsodálkozunk, hogy “Jé, te úgy? Én meg így.” Ennyi dióhéjban, nem tudom alaposabban magyarázni na! 🙂
KedvelésKedvelés
Alapvetően érdemes elgondolkodni azon, hogy a saját úgynevezett preferenciám minek a hatására alakult ki és mi a szimbolikus (és akár gyakorlati) jelentősége. Mit gondolok a testről általában és konkrétan a saját és a partnerem testéről, vágyról, elfogadásról, a magam és mások határairól. Ilyesmi.
KedvelésKedvelés
Adél: “ők egyébként nagyon tudják élvezni az én szőrtelenségem”. Ez általánosítás. Persze lehet, hogy azok a férfiak, akikkel összehozott a sors, éppen nagyon élvezték, de nem vehetünk minden pasit egy kalap alá.
Én direkt rákérdeztem a férjemre anno, hogy ő mit szólna az alul semmihez, és kimondottan viszolygott a gondolattól. És mint olvassuk, blaci is a szőrösöket szereti. 🙂
Voltam alul csupasz, engem rendkívül irritált a növekvő szőr (pedig gyantázva volt, nem borotválva!), utáltam. És ezt már máskor is letárgyaltuk a blogon, most is eszembe jutott, hogy azt is utáltam, hogy össze-vissza folyik a pisi.
Epresnegercsok: Ha az ember izzad, azzal másnak okozhat kellemetlenséget. A szájszag meg leginkább saját magának árt (okozhatják gyomorpanaszok vagy “csak” a szájban élő bacik, amik ellen tenni kell, hogy ha egészséges fogakat akarunk hosszútávon). Vagyis pozitív hozadéka van a civilizációs fejlődésnek.
Ezzel szemben a szőrtelen láb, hónalj, bikinivonal, szeméremdomb az én meglátásomban csak civilizációs hobbi. Nevezhetjük társadalmi nyomásnak is. Én legalábbis ekként éltem meg, amikor -mindig pasik hatására!- elkezdtem szőrteleníteni itt és ott. A presszió részben elérte hatását, mert nem vagyok teljesen szőrös, de ha csak rágondolok is, örömmel tölt el, hogy van szeméremszőrzetem! És nem, nem érzem magam ápolatlannak emiatt. És leszarom, ha más ennek gondol. Azzal nincs közös utunk, biztos nem lesz a barátom. (Félreértés ne essék: nem szőrzet alapján válogatom meg a barátaimat, de ha valaki a szőrös mivoltom miatt ápolatlannak titulálna, akkor biztos, hogy még más lényegi kérdésben is eltérne a véleményünk, ami miatt nem volna nagy barátság köztünk.)
A társadalmi nyomás más téren is hatott ideig-óráig: 10 éven át időnként beszereztem ilyen-olyan kozmetikumokat, mert azt egy nőnek “kell”, ezt láttam a környezetemben (nem a családban, hanem egyetemen, munkahelyen). Egy darabig használtam. Aztán amikor már rég lejárt a szavatosságuk, kidobtam. Most már elég tudatos vagyok ahhoz, hogy ne vásároljak be magamnak olyasmit, amit kidobnék. Kézkrém, testápoló, terhességi csíkok elleni olaj, dezodor és persze fogkrém – most ennyi nálam a befutó. A kézkrémet és testápolót csak alkalmanként használom.
Ugyanakkor van olyan dolog, ami miatt most szorongok. A hajam. Az utóbbi időben fodrász bongyorította, de mivel nemsokára megint kezdődik a szoptatós korszak az életemben, nem akarok órákat tölteni a fodrásznál. És be akarom kötni, hogy a gyerek ne tépje. Így most nő, és sehogy sem néz ki, de a cél érdekében (be akarom kötni!) elviselem, és másokat is erre “kényszerítek” 🙂
KedvelésKedvelés
A személyes preferenciával semmi baj nincs, ez tényleg mindenkinek más és ebbe senki sem akar beleszólni, de ezt nem szerencsés előírásként kommunikálni, és minősíteni azt,ami ettől eltérő. Ez ugyanolyan bántó tud lenni, mint a lentebb már kifogásolt divatluvnya, vagy a nárcisztikus pávafiú kifejezés.
KedvelésKedvelés
Na jó. Bár én nem akarom senkire rákényszeríteni a nézeteimet és nem szeretem, amikor más meg igen, akkor legyen.
Én ezt ápolatlannak tartom. Ettől még lehet, hogy nem az.
Így már elég píszí?
KedvelésKedvelés
Mondjuk én eddig is alapnak vettem, hogy itt mindenki a szubjektív magánvéleményét és nem objektív, egyetemes törvényszerűségeket írogat, de úgy látszik, másképp értelmezünk.
KedvelésKedvelés
Egy ember attól lesz ápolatlan, hogy nem tisztálkodik, nem pedig attól, hogy szőrös.
KedvelésKedvelés
Akkor most jön a píszíség, mint szitokszó?
Az személyes preferencia, hogy szereted-e a testszőrzet alapállapontát vagy sem (most ne menjünk bele abba, hogy mi az ilyen jellegű elvárások rejtett üzenete), az minősítgetés, hogy nyilvánosan kijelented, hogy aki nem csinál ezt meg azt a szőrével, az ápolatlan.
Ezzel ugyanis azt mondod, hogy aki nem felel meg a te ízlésednek, az elfogadhatatlan. Kb. mintha azt mondanád, hogy aki nem hord szoknyát vagy nem nagyobbíttatja a mellét, az nem nőies. Attól, hogy belerakod, hogy „szerintem”, attól ez még ugyanúgy egy esszencialista típusú kijelentés.
KedvelésKedvelés
Szerintem itt az is van, hogy az ápolatlanság fogalma önkényesen lett kiterjesztve, Volt több példa, szájszag és mosdatlan hónalj mint párhuzam, ami valóban beletartozik ebbe a kategóriába, ott volt a csúsztatás, hogy epresnégercsók ezekkel vont párhuzamot, hogy szerinte a természetes szőrösség is ilyen. Egyébként a csigás hasonlatommal én is gúnyos voltam, ezennel önkritilkát gyakorolok, mindenki úgy módosítja a testét, ahogy akarja! De valóban, van a mesterséges szőrtelenítésnek egy elnyomó politikája, amiről egyszer már részletesebben beszéltünk egy másik poszt alatt (asszem A cicim volt a címe, javaslom megtekintésre). Aki görcsösen ragaskodik egy fajta “szőrösség-profilhoz”, főleg, ha az csak mesterrséges úton hozható létre, az minimum gyanús.
KedvelésKedvelés
engem pont a szőrtelen/kevés szőrű pasik taszítanak. sőt a borotvált/gyantázott női kar is furcsa nekem.
KedvelésKedvelés
“engem pont a szőrtelen/kevés szőrű pasik taszítanak. sőt a borotvált/gyantázott női kar is furcsa nekem.” Na de honnan tudod, hogy mesterségesen szőrtelen? Az én karomon például szerintem még pihék sincsenek (mondjuk mikroszkóp alatt még nem néztem), szóval tök sima alapjáraton. Még sem jutott eszembe soha, hogy én ezzel a furcsa (netán taszító) kategória vagyok valakinek.
KedvelésKedvelés
Szerintem látszik, ha gyárilag csupasz, vagy gyantázott. Én nem vagyok olyan szerencsés mint te, szőrtelenítés után másnap már látszik azért, hogy ez nem természet anyánk ajándéka.
KedvelésKedvelés
Na, kimaradt egy nem, szóval azt akartam mondani, hogy a veleszületett szőrtelenség véletlenül sem furcsa, inkább irigylendő kategória.
KedvelésKedvelés
Bekukkantanál? Keresnek.
KedvelésKedvelés
Tudom, hogy Lacit hiányolod, de mivel pár perce köszönt el tőlem chaten, szerintem mostanában nem fog visszajönni…
KedvelésKedvelés
Ez nem jó hír. Ti chateltek? Nahát! Majd jól kifaggatom! 😉
KedvelésKedvelés
Szóljak neki, hogy keresed? Bár most gyerekezik, úgy tudom.
Igen, mi elég jó barátok vagyunk (mondhatni Lacinak köszönhetem, hogy a történtek után még úgy-ahogy egyben vagyok lelkileg), napi szinten beszélünk, meg találkoztunk is már. Faggasd nyugodtan, bár ennél több érdekesség nem rejlik a mi dolgunkban 😀
KedvelésKedvelés
Lécci, szólj.
Értem. Csak vicceltem, na. 🙂
KedvelésKedvelés
Küldtem neki smst.
Semmi baj, egy fórumban általában visszhangot szokott kelteni, ha két fórumozó “a színfalak mögött” is jóban van. Odaát egy másik fórumon többen is kerek-perec rákérdeztek már, hogy akkor mi most…? De semmi ilyesmiről nincs szó. 🙂
KedvelésKedvelés
Köszi, megtaláltuk egymást végre.
Most már csak az kéne, hogy eszembe jusson, ki kérte Lacit. 😀
Na, a jövőbe meg nem látunk, szóval láttam én már éjjeliőrt nappal. 😉
Bocs, nem bírtam kihagyni.
KedvelésKedvelés
Kedves espresnegercsok, ez nem fórum. Kérlek, most egy kicsit torpanj meg a normatív és idegenkedő, gúnyos kommentekkel, és olvasd el az Itt a bejárat — nemtrollok pontot a kép alatt, a fejlécben. Utána annak szellemében kommentelj.
KedvelésKedvelés
Hajnalkám, miután Laci is meg én is kifejtettük véleményünket az intim borotválásról, én kizártnak tartok minden egyebet 😀 😀 😀
KedvelésKedvelés
A blogszerkesztőnek: nagyon sokat rágódtam, mielőtt ezt most itt leírtam volna, és sírtam (sírok) is, méghozzá eléggé nekikeseredve. A hivatkozott fejlécet elolvastam, a hónapok alatt, amit itt töltöttem csendes olvasóként, nem egyszer, nem kétszer. Ezt most minden gúnyolódás nélkül írom: én ilyen kis fogalomzavaros vagyok, hogy összefoglaló néven “fórum”-nak hívom azokat a helyeket, ahol az emberek hozzászólások formájában tudnak beszélgetni egymással, függetlenül az oldal jellegétől és a poszt tartalmától.
.
Nem trollkodni jöttem ide, se másokat megbántani, pusztán elmondtam a véleményemet. És visszaszóltam, mert kicsit túlságosan meg akarták itt nekem néhányan szabni, hogy mi lehet a szubjektív magánvéleményem valamiről. Igen, ironikusan válaszoltam, mert a nekem címzett hozzászólás jellege is olyan volt, hogy már gondolni sincs jogom úgy _általában_ azt, amit akarok.
De ebből nem lesz most vita, mert elmegyek, válaszolnotok, kitiltanotok se szükséges. Nem azért, mert meg lennék itt sértődve bárkire. Hanem azért, mert Laci annyira mondta, hogy ez egy befogadó, toleráns közösség, akik majd segítenek nekem túllendülni azokon a bajokon, amik miatt ilyen önmagamból kivetkőzött és keserű lettem.
De ez itt nem az én terepem, és nem szeretném szétzúzni egy zárt közösség békés mindennapjait.
Szóval minden jót nektek és köszi, hogy hozzászólhattam.
KedvelésKedvelés
Jaj, ne már! Nyugi, senki nem bántott. Nincs baj. Olvass, szólj hozzá, semmi gáz!
KedvelésKedvelés
szia, tessek egy zsepi es jo lenne ha maradnal. majd megismerunk szepen lassan teged is, ahogy a tobbieket is es akkor mar tudni fogjuk hogy mit miert mondasz. addig meg beszelgessunk.
KedvelésKedvelés
Az lehet, hogy jössz, bemutatkozol. Leírod a történeted, vagy részben, vagy nem, csak figyelsz. De ez a külső alapján ítélkezés, első pár kommentben támadás, értetlenség, amikor visszajelzik, és mindez a policy olvasása után, ez gáz. Hőst csinálni magadból, finom érzelmi zsarolással, hogy neked itt szükséged lenne a támogatásra, meg azt hallottad, ez toleráns hely, ez visszatetsző. Nos, az intoleranciával van gondunk, olyankor szólunk. Nem kellett volna így berontani, és ha már, akkor lehetne önkritikát gyakorolni mások testének gúnyos jellemzése és a magad ízlésének abszolúttá emelése helyett, pont ezekben a legtrendibb, legpornósabb, az embertől legtöbb időt elvevő testápolási módozatok témájában. Nem kedvelem a játszmákat.
KedvelésKedvelés
Köszönöm! Majdnem írtam tegnap egy lényegében hasonlót, de mivel tudtam, hogy a sok éves fórumozás után jobban ingerel a jelenség, és túl mérgesen írtam volna, így mégsem tettem. Ez így korrekt és világos, ahogy te írtad, én is így gondolom.
KedvelésKedvelés
Encs, ha belekotyoghatok (ha nem, akkor is):
Semmi visszafordíthatatlan nem történt szerintem, Én tudom (gondolom), hogy te nem úgy értetted, és nincs is ezzel semmi baj, mindenki ír néha itt is olyasmit, ami nem teljesen pc, vagy sért másokat. És bizony vannak olyan témák, amikhez én speciel hozzá sem szólok, mert úgy érzem, hogy nem tudnék tojáshéjon lépkedni. És ez rendben is van így, sőt, így van rendben.
Te a másik blogon hozzászoktál egy stílushoz (mármint a többi emberéhez, úgy értem), egyfajta kommunikációhoz, egyébként én is, és nekem is furcsa volt itt először, hogy jé, hát itt alacsonyabb az ingerküszöb. Megjegyzem, nekem ez nagyon tetszett és tetszik. 🙂
Egyszerűen az van, hogy itt azért nagyon érzékeny mindenki az ilyesmire, mert ha nem lennénk azok, akkor mégis hol kéne a határt meghúzni? Mi lenne az a szint, ami már tényleg nagyon gáz? Meddig lehetne elmenni?
Így, hogy tényleg a világon semmilyen minősítést, ítéletet, általánosítást nem tűr a blog, sokkal egyszerűbb, és szerintem jobb is. Éppen emiatt nem kell félned neked sem az ítélettől!
Finoman figyelmeztettek, sértésnek vetted, félreértetted, és a többiek sem ismernek még téged, épp ezért fontos, hogy ilyenkor nagyon finoman, visszafogottan közeledjünk. Oldódni fog ez a dolog, meglátod. Nagyon jó hely ez!
Azt lehetne, hogy ha már kimentél, begyere még egyszer, és elölről kezdjük? 🙂
KedvelésKedvelés
* ja, az ént nem direkt írtam nagybetűvel, az ott előtte nem vessző akart lenni, hanem pont. 🙂
KedvelésKedvelés
Szerintem ez így rendben is van egy férfinél.
Én nem bánom, ha ezen felül használ mást is. De mondjuk ha nagyobb krém és pipere készlettel rendelkezik, mint az enyém, az azt hiszem kiakasztana. 🙂
A pasimnak a minap mondtam, hogy nagyon száraz a bőre az állán – a hideg miatt kisebesedik és majd kenjük be. El is felejtettem persze. Pár nap múlva mutatja nagy büszkén, hogy ő vett magának férfi arckrémet 🙂 Mondom, jól van, tök jó vagy. Krémezés: két mutatóujján egy-egy pötty krém és azt elkezdi felkenni a bőrére, de olyan mozdulatokkal, mintha legalább is mérgező volna és úgy koncentrál, mintha műtene valakit. Nagyon igyekeznem kellett hogy ne röhögjek. Értem én, hogy nem használt még soha, de engem minden nap lát krémeket kenni, mást is látott már korábban gyanítom, ehhez képest ez… ez mi ez?! 😀
KedvelésKedvelés
A férjem is hasonlóan bánik a krémekkel. Olyan mozdulatokkal keni magát, mintha egy hathetes dögöt kellene megsimogatnia, olyan arccal mint egy kétéves, aki nem akarja bevenni a kanalas gyógyszert.
Értetlenül állok a jelenség előtt 🙂
KedvelésKedvelés
😀 A krémek, azok ilyen veszélyes dolgok…
KedvelésKedvelés
Az én férjem semmi ilyesmit nem hajlandó használni vagy magára kenni. Érdekes, hogy míg más dolgokban tök nyitott, a kozmetikumokhoz vagy bármihez, ami szépségápolás borzasztó régimódian viszonyul.
KedvelésKedvelés
Hát az a sztereotípia, hogy az ilyen kencefice buzis. Akkor is, ha nem így gondolja, zsigeri szinten benne lehet simán.
KedvelésKedvelés
Mit mesélt egyszer egy ismerősöm? Valami gyomorbántalma volt, természetgyógyász felírt neki méregtelenítő teákat. Nem múlt el a gyomorbaja, de nem volt egyáltalán lábszaga! Szinte szagmentesen vette le este a zoknijait. Hihető, a felesége is ott ült mellette, bólogatott.
KedvelésKedvelés
A hajamat festetem, vágatom rendszeresen. Jártam IPL-es szőrtelenítésre, ami eléggé utáltam, de az eredmény miatt megérte. A lábamom rendszeresen festem a körmeimet, a kezemen ritkán, csak ha van időm. A szempilláimat is festetem, viszont sminkből kizárólag szempillaspirált és szájfényt használok. Műkörmöm volt, nem szerettem, így 2 hónap után leszedettem. Testápolót sem használok, mert úgy érzem, ragadok tőle. Arckrémből egy speciális gyógykrémet használok, nagyon szeretem. Szemránckrém reggel és este. Természetesen, dezodort is használok. A parfümök szagát viszont az első terhességem óta utálom – előtte rengeteget használtam. Imádok fülbevalót és nyakláncot viselni. Elég sok fülbevalóm van, de mindig van egy-két kedvenc és olyankor csak azokat használom. Régen rengeteg gyűrűm is volt, de amióta megszülettek a gyerekek nem használom őket, mert nyomnak, ha fogják a kezemet.
Tetkóm, piercingem nincs és nem is lesz. Szívesen megcsináltatnám viszont a hasamat plasztikai sebésszel és ha lesz pénzem, akkor 50 éves korom körül az arcomat mindenképp meg fogom csináltatni. Egyszer láttam egy dokumentum filmet egy olyan módszerről, hogy aranyszálakat húznak be az arcba. Az eredmény pedig nem olyan durva változás, mint arcfelvarráskor, de mégis rengeteg frissül az ember arca. Valami ilyesmit szeretnék majd. Gondolom, addigra még profibb módszerek állnak majd a rendelkezésemre.
Amit nem csinálok, de szeretnék az a sport. Idei célom a rendszeres testmozgás meghonosítása az életemben.
KedvelésKedvelés
Azt hiszem én is láttam ezt a műsort, tényleg nagyon szép eredménye van… de téged nem riaszt el, hogy fémszálakat ültetnek az ember testébe? Nekem rögtön C-3PO jutott eszembe a Star Wars -ból 🙂
KedvelésKedvelés
Szerintem 50 éves korom körül a megváltozott, ráncos arcom jobban fog riasztani, mint pár aranyszál. 🙂
KedvelésKedvelés
Egy embernek 50 éves korára alapból van esélye rá, hogy fém legyen a testében. Nekem pl most is van, igaz, ki fogják venni 🙂
KedvelésKedvelés
Jogos! Erre nem gondoltam.
KedvelésKedvelés
Persze, a fog implantátumon sem csodálkozik senki, pedig azt közvetlenül a csontba fúrják és ha jól tudom elég mélyen.
KedvelésKedvelés
Ide kívánkozik, sajnos angolul: “Having a woman’s body under patriarchy is a job in itself; just rather than making you richer and more fulfilled, it costs you money and makes you feel terrible about every part of yourself.” Vagyis a női test mint teher, és állandó szégyen forrása. http://www.newstatesman.com/lifestyle/2014/01/why-having-womans-body-under-patriarchy-job-itself
KedvelésKedvelés
Gyengébb vagyok angolból, de azért elolvastam. Lenyűgöző az a leleményesség, hogy még mindig lehet marketigileg le nem fedett új négyzetcentimétereket találni a női testen, amelynek a rosszul funkcionáló mivoltára egy tökéletesen megfelelő új terméket terveznek számunkra. (bocsi, hogy nyakatekert lett)
KedvelésKedvelés
nekem nem lyukas a fülem, és szerintem már nem is lesz, az oviban sem voltam csajszis, most már igen, de valahogy ez nem képezi részét.
a szemöldökömben volt piercing, amit nagyon szerettem, most gondolkozom rajta, hogy megint kéne, az illett hozzám, meló miatt kellett kivennem, egy időben egyenruhás helyen dolgoztam, és nem lehetett semmi ilyesmi, a lyuk meg kb két nap alatt beforrt, de jó hogy most is látszik. szeretem azt a sebhelyet, hozzám tartozik.
a tetkó fura kérdés, sokszor szeretnék a hátamra valami örökérvényű feliratot héber vagy örmény vagy grúz betűkkel (az nagyon szép), de sose tudom, mert a mi családunkban csak a nagyanyámnak van tetkója, az auschwitzi sorszám, és ezért nálunk ez eléggé becsületbeli kérdés, de nem tudom, hogy pont ezért ne legyen soha, vagy pont ezért igen, de akkor héber betűkkel csak, mert úgy van benne valami azért.
műszempillát akartam, szerintem szép az az épített, de drága és munkás is fenntartani, úgyhogy inkább festem.
fodrászhoz tíznaponta, mosni is csak ott, mert olyan száraz a hajam, főleg szőkére festve, hogy ha nem szakszerűen csinálják, akkor elég borzalmas lesz. el tudhatjátok képzelni annak a hajnak a szárazsági fokát, amit tíznaponta elég mosni…
egyébként azt hiszem, nem csinálnék semmi olyat a testemmel, ami fáj, ezért csak borotválok mindent, se gyanta, se epilátor, se nagyon tűsarkú cipő. nekem csak az fájjon, aminek tényleg jelentése van, mint ahogy a piercingemnek volt.
na, ha bármi plasztikai műtétet csináltatnék valaha, akkor felvarratnám a tokámat, csak akkor félek, hogy ha elbasszák, akkor úgy néznék ki, mint akinek elvágták a torkát.
egyébként meg heti négy edzés, szarabb formámban kettő. most szarabb formámban vagyok 🙂
KedvelésKedvelés
Tudom, hogy biztos borzasztó sokat küzdesz vele, de én most egy picit azért irigyelhetlek? Tíznaponta hajmosás… csak azért nem mosom minden nap, mert feltalálták a száraz sampont.
KedvelésKedvelés
Ja, a fehérneműhöz akartam még írni pár gondolatot:
A tangabugyit gyűlölöm. Kényelmetlen, egészségtelen, ezen kívül 100-ból 99 fenéken nem is mutat jól. Ettől függetlenül mindig volt 1-2 darab, mert vannak ruhadarabok, ami alá egyszerűen nem illik mást felvenni. De hétköznapokra? Nincs az az Isten…
Melltartó: ezzel én is úgy voltam, hogy kitömött melltartó csak a kismellű divatluvnyáknak való, és különben is, az én szép feszes ciciket (mármint megboldogult gyermektelen korszakomban még az volt :D) minek kipárnázni. Aztán rájöttem (vagyis inkább hozzáértő eladók elmagyarázták), hogy a vékony betét – tehát nem a push up – arra való, hogy a mellbimbó ne üssön át a blúzon, és valóban. Ettől függetlenül nekem se kényelmes és én is betét nélküli melltartót hordok, de ez tud kellemetlenségeket okozni.
Melltartónál két dolgon tudom fogni a fejem: az egyik, mikor a push up-ot nem bírják hordani a lányok és felpolcolják a műmellüket a nyakukba – ordít róla, hogy nem a sajátja, fogalma nincs a melltartó használatáról és még hülyén is néz ki. A másik, amikor nem a megfelelő méretet választják, és a melltartó hátsó keresztpántja az ember nyakát verdesi. Meg amikor kicsi és kifolyik belőle a nők melle… borzasztó kiábrándító. Nem állítom, hogy én világ életemben tökéletes darabot választottam, mert ehhez is kell egy _hozzáértő_ (tehát nem a húszéves, keróból szabadult divatkislány) eladó, aki tud segíteni. (Ez itt a reklám helye, de ilyen eladókkal eddig egyetlen helyen, egy ízeltlábúról elnevezett fehérneműboltban találkoztam.)
KedvelésKedvelés
az melyik? nem esett le… ja! az aranyp….?
KedvelésKedvelés
Igen, az 🙂 Kár, hogy errefelé nincs üzletük.
KedvelésKedvelés
Szia! Kérhetném, hogy ne luvnyázzunk (stb.) le más nőket? Ez engem mérhetetlenül zavar és sért.
Köszönöm.
KedvelésKedvelés
Szia! Kérhetnéd. Szívesen.
KedvelésKedvelés
No.
KedvelésKedvelés
Én főiskolás évek alatt aggattam magamra még a csillárt is, ‘hogyan legyek jó nő?’ alapon. Smink, vasalt-bodorított-kreppelt-berakott haj, kivágott ruha, flitter, csillám, magas sarkú, sok bizsu, szoli, körömlakk. Nagyon nem szerettem, nem találtam magam azokban az években.
Szerencsére ez azóta megváltozott és már nem akarok magamra erőltetni semmi femme fatale kinézetet, nem is illik hozzám. Viszont van sok szép ruhám, sálam, napi 8-9 órát alszom, 2-3 havonta fodrász, jobb napokon egy leheletnyi smink és kényelmes, láb-barát lapos cipellők.
Műköröm, smink tetkó, piercing, plasztikai műtét, testápoló krémek soha.
KedvelésKedvelés
Hú, jó kis téma! Én skizofrénnek érzem magamat néha, mert szinte semmit nem csinálok meg magamon, mégis jól nézek ki. Sokan kérdezik, hogy mivel ápolom az arcbőrömet? Semmivel, sok víz, jó ételek, sok gyümölcs, zöldség, csalántea. Nem sminkelek, WU2-vel mosok hajat, nincs kondicionáló, pakolás, festés, stb, ( a kevés hús puhítja a hajat, állítom!), alapból göndörödik, megrázom és kész a frizura. A körmöm egészséges, erős, formára reszelem, nem túl hosszú, időnként elkap valami és kifestem vörösre, de általában natúr az is. A szemöldökömet szedem, igaz pár szálat csak abból is. Szőrtelenítek, borotvával. Egy ideig fülbevaló nélkül nem mentem ki az utcára, szenvedélyesen gyűjtöttem is őket, mindig a hangulatomhoz illőt, ma már eluntam, nem hordok semmilyen ékszert. Nem sminkelek, nagyon ritkán szájfény. Kézkrémet csak télen, a hideg miatt. Engem egyszerűen nyomasztana az, hogy muszáj sminkelnem reggel, korábban keljek azért, hogy elkészüljek? Tudom, ez is csak szokás kérdése, de én nem vagyok hajlandó arra ügyelni orrfújás közben, hogy elkenődik-e a valamim, vagy ha sírok, a zsepi sarkával, óvatosan itatgassam a könnyeimet. Nem is tudom, hogyan fúrnám az arcomat a macskám pocakjába (gyerekem is van, csak ők már nagyobbak és nem engednek ilyeneket 🙂 ), mikor játszunk…tudom, hülyeségnek tűnhet, de én már csak ilyen gyakorlatias vagyok. Engem taszít, amikor ismerős megpuszil és ragad az arca az alapozótól, vagy távolról csücsörítve cuppant a rúzsos szájával, nehogy elkenődjön.
Mondjuk ez gyerekkori trauma is szerintem, anyám erősen sminkelte magát, ijesztőre. Alapból is volt egy borzalmas személyisége, ehhez társult a már-már horror sminkelése, gyerekként is éreztem, hogy ez így nem szép, nem igényes. Tudom, hogy az én természetes szépség mániám innen fakad, lehet, hogy ha egy finomabb stílusú anyám lett volna, én is vinném a mintát tovább. Így azonban csak a szembemenés maradt, semmi smink, meg olcsó dezodor. Ja, a parfüm, az nagyon fontos nekem, kifinomult, finom, hozzám illő illat legyen, most éppen elfogyott a Burberry Weekend-em, nélküle meztelen vagyok.
Érdekes, hogy a 18 éves lányom tiszta anyám, ennyit a mintáról, (mivel szinte alig találkozott vele, akkor is megjegyezte súgva, hogy “ez egy boszorkány”). Genetika, ezek szerint. Ő sminkel, erősen. Már mondtam neki, hogy ha már én nem tudom megtanítani neki, menjen el egy sminktanfolyamra. Kikérte magának, ő így jól néz ki. Pedig gyönyörű az arca, smink nélkül. A haját is festi, csodaszép sötét szőke haja van, most padlizsánlila, brrr.
Van, amiben tudok rá hatni, a táplálkozásra odafigyel, az alakjára is, sok vizet iszik, igényes a ruháira, szóval van amit átvesz tőlem is, de ez a sminkelés, ez genetikai mutáció.
A kisebbik 14 éves, ő már másfél évesen fülbevalót kért (amúgy egyetértek Évával, a 18 évesnek 10 évesen lett, ő kérte), pörgős szoknya, kopogós cipő egész pici kortól. Ma is mániája a magas sarkú, telitalpúban, extrém cicanacikban és top+ingben érzi jól magát, tetszik a stílusa, mert vagány, de nem közönséges. A haja csodaszép, barna, hosszú, időnként befonja és akkor hullámos (egyik lányom sem örökölte a göndör hajamat), az arcbőre tökéletes, ezt irigylik is tőle a pattanásos társai, mindig elmondja, hogy igyatok sok vizet! Ma már van szempillaspirálja és szemceruzája, finoman sminkel, az illata mindig finom. Érdekes ez, bocs, hogy ilyen hosszú és zavaros lett a hozzászólásom, csak közben elgondolkodtam ezen.
+ Soha nem tetováltatnék, plasztikáztatnék, nem vágatnám le a hajamat rövidre.
Többet járnék úszni, masszázsra, futni.
Engedem a sminkelést a lányaimnak, még akkor is, ha én nem sminkelek. A fülbelövést ők kérték. A nagyobbik pedzegette, hogy hogy szeretné még lyukat a fülébe, nagykorú már, nem tilthatom meg, de azért kértem, hogy gondolja át, ennek már több hónapja, nem hozta fel ezóta. Orrba, szájba, egyéb helyre kimondottan ellenzem, ő is egyetért velem.
Aggasztónak tartom, hogy egyre több az elhízott lány. A fiúk a lányaim szóhasználatával élve egyre “pávábbak”, sokkal több időt fordítanak a külsejükre.
KedvelésKedvelés
A mai fiatal fiúk elpávásodásától nagyon el vagyok szomorodva. Szegény lányaink. Nekem ugyan nem kellenének! Annyira nárcisztikusak, hogy a nőnek már csak az a szerep juthat, hogy rajongjók legyenek 😦
KedvelésKedvelés
Szerintem jobb, mint a férfi legyen szebb az ördögnél azt jóvan hozzáállás.
KedvelésKedvelés
Úgy vagyok vele, hogy virágozzék minden virág, én meg megpróbálom leszakajtani a nekem legjobban tetszőt.
Komolyabbra fordítva, szerintem ugyanúgy nem szép minősíteni a férfiak szépségápolási szokásait, mint a nőkét. A fúj pávafiú ugyanolyan, mint a fúj szőrös lábú feminista – egyikhez sincs semmi közünk, az emberi test nem köztulajdon, irreleváns mit tart róla a közvélekedés.
KedvelésKedvelés
Ja, én is ezt mondom, hogy irreleváns, de tudom, hogy inkább csak örülnék neki, ha az volna…
KedvelésKedvelés
Én nagyon jól érzem magam az új nemzedék körében, nem mindegy nekik, milyen a cipőjük, szőrzetük, hajuk, illatuk, ez tudatosságra vall, ha külsőség is, önreflexióra.
KedvelésKedvelés
Naponta találkozom az új nemzedék köreivel, mondjuk az egyszerűbbekkel. Nekik a divatmondjameghogykivagy. Kipréselik a szüleikből a félévenkénti új cipőket, bőrdzsekiket, ékszereket, legdrágább ingeket, pulcsikat. Tavasszal elkezdik a borotvált mellszőrzet-atléta kombinációt, és majdnem hányok, hogy figyelemmel követhetem a pattanásos bőrükön a szőrzet visszanövésének fázisait. ÁÁÁ
KedvelésKedvelés
Nalunk a fiuk csak azt veszik fel, ami tetszik nekik (hat, kilenc). Miutan sokadszorra kellett boltba ruhat visszavinnem, megfogadtam, hogy nelkulok tobbet nem vasarolok. Orulok neki, hogy fontos szamukra, mit hordanak szinekben, stilusban fazonban. Onismeretet, ontudatossagot, jo onertekelest mutat.
KedvelésKedvelés
Én is azt hittem, hogy saját ízlés. De nem, a nyolcéves fiam a többi gyereken méri, mi a menő, és olyat nem vesz fel, ami nem menő.
KedvelésKedvelés
Igen, én is szeretem az ápolt, igényes fiúkat. Még emlékszem, mikor apám buzizta a fülbevalós kortársaimat, ma csak röhögök, mennyire rosszul lehet homofób alfasága a “páva” fiúktól. Én birom ezt. Az igényes, ápolt fiúkat akár fülkutyafülével, tetoválással, sőt, újabban szoli alapozóval.
KedvelésKedvelés
szolid alapozó- bocs
KedvelésKedvelés
A férjem nemrég megjegyezte, hogy már várja, hogy a férfismink elterjedtebb legyen, mert ő is nagyon szívesen használná. Irigyli, hogy milyen sokat ki lehet hozni az arcból egy kevés festékkel.
KedvelésKedvelés
…óvatos, undorodó mozdulatokkal.
Jánosnak is vettem arckrémet. L’Occitane. Most én használom.
KedvelésKedvelés
Hogy a lényeget ragadjam meg: a pattanásos bőrön nem segít a vízivás. Régen is, most is rengeteget itt, gondosan ápoltam a bőrömet, mégsem volt szép soha. Ez inkább alkati kérdés, nálunk a családban mindenkinek rossz a bőre, minden létező praktikát ismerek, de csodát egyik se hoz.
KedvelésKedvelés
Az en tapasztalaom az, hogy segit. A belso apolas, taplalkozas es a viz csodakra kepes.
KedvelésKedvelés
Pattanásra parajdi sós mosakodás.
KedvelésKedvelés
Örülök, hogy a fiúk több időt fordítanak a külsejükre, szerintem ez hasznos, mondhatnám úgy is, hogy ideje volt!, de az goromba.
A másik, hogy a nagypapám korosztálya, emlékeim szerint, mindig rendezett hajjal ment el hazulról, sőt, ingben kaszálni, simára borotválva (ebben az ápolás rendszeressége a lényeg), kölnivel keveredő Barbon illatban. Snájdig volt 🙂
Nekem tetszett ez, és most is tetszik.
KedvelésKedvelés
Szerintem egy férfinél a borotvalkozas, fesű, ing , rendezett megjelenés alap. Mi mást tudna tenni? Ennyi a minimum és a maximum egyben a mindennapokon.
KedvelésKedvelés
Örülök, hogy ezt írod, de sajnos nem mindenkinek alap, na nem mintha a borostát bánnám. 🙂
KedvelésKedvelés
Csak néha ott is szúr ahol nem kéne:)
KedvelésKedvelés
Bizony, vannak tevékenységek, amit elviselhetetlen (nekem legalább is) borostával.
KedvelésKedvelés
Inget csak akkor hordok, ha muszáj – az is sokszor flanel, ezért már kaptam a fejemre.
KedvelésKedvelés
Pedig azt mennyivel könnyebb vasalni, ha egyáltalán… 😀
KedvelésKedvelés
Vasalás fel sem merül 😉 Csakis “fehér” (zakóhoz viselt) inget.
KedvelésKedvelés
Én nagypapám pont így, mindig jó illatúan ment a kukoricásba kapálni, ingben!
KedvelésKedvelés
És ugye az inget ki is mosta ki előtte (meg persze utána)?
KedvelésKedvelés
?
KedvelésKedvelés
Hát ugye nagyapa szép inges kapálásának nagymama (alighanem kézzel elvégzett) kőkemény mosása volt az ára. Gondolom én.
KedvelésKedvelés
rosszul gondolod.
KedvelésKedvelés
Nagyapa maga mosta az ingét? És ez általános volt? (Hogy nem volt általános, azt tudom, nem gondolom. Igaz, az én nagyapám nem tiszta ingben ment okvetlenül kapálni.)
KedvelésKedvelés
Hogy a dögnehéz faszenes vasaló lóbálásáról (hogy szépen felizzon és forró legyen) nem is beszélve. Nem véletlenül alakult ki a “vasalónő” , mint szakma, még véletlenül sem vasalóférfiak végezték ezt a munkát (mosónőkről nem is beszélve).
KedvelésKedvelés
Nevetnél, ha tudnád hogy mennyiszer!
Értem, hogy arra célzol, hogy amikor ezmegszűnik, arra nem a saját ing mosása a reakció, hanem a nem mosás, az eligénytelenedés.
Kvázi, a többség azért volt eleve rendezett ruházatilag, mert valaki biztosította hozzá a körülményeket. Mint egy óvodás.
De az arcápolásés a jólfésültség, a tiszta test saját felelősség, nem asszonyi munka eredménye.
KedvelésKedvelés
Nem nevetek, sejtem. És az igénytelenséget is sejtem, látom.
KedvelésKedvelés
Laci kérdése adódik azért.
hiszen érdekes felvetés: azt az igen jó illatú, makulátlan tiszta inget ki tette ilyenné?
nagymama? vagy nagypapa?
(mert igaz a férfi ápoltsága a téma és erre hoztad példaként, de mégiscsak felmerül, hogy a kemény fizikai munkához hordott, makulátlan ing viselése valóban jó választás-e? és ha igen, akkor kinek az ingyenmunkája van mögötte?)
KedvelésKedvelés
én a nagyapámat soha nem láttam másban, mint ingben. Nyilván nem világmárkában, egyszerű, csíkos ingei voltak. (volt amit még tini koromban én is hordtam, zakóval, feltűrve). Bennem nem merül fel a kizsákmányolás egyáltalán, ezért nem értem a kérdést, sőt durvának is tartom blaci200 nyitását, mintha a nagyapám nem lett volna különálló személy nagyanyámtól, sőt az akkori férfiak csak a nők által lehettek tiszták és ápoltak? Ingyenmunka? Együtt éltek, nem egymás alkalmazottai voltak!
KedvelésKedvelés
Kátya, most ki mosta ki azokat az ingeket?
KedvelésKedvelés
gondolom nagyanyám, bár már nem élnek, megkérdezni nem tudom őket, láttam én nagyapámat is házimunkát végezni. De ok, nagyanyám mosta. Ebből mire következtesz?
KedvelésKedvelés
Amire árnika. Hogy a tiszta és igényes nagyapa azért tudott tiszta és igényes lenni, mert a felesége mosott rá. Azaz ki volt igényes? Szerintem a nagymamád, aki ellátta tiszta inggel a nagyapádat.
KedvelésKedvelés
(huhh, most kicsit felhúztál, mi fáj neked abban, hogy nagyanyám mosott, nagyapám meg ingben kapált?) Maradjunk annyiban, hogy igényesek voltak önmagukra és egymásra is. TÁRSAK voltak, példaképeim, nagyanyám nem volt kizsákmányolva, nagyapám nem volt elnyomó. Én tudom, mert én éltem velük.
KedvelésKedvelés
Semmi sem fáj 😉 Nem tudom, hogy a konkrét kapcsolat hogy működött, lehet, hogy az kiegyensúlyozott volt. Arra mutattam rá, hogy mi volt általában e mögött az ápolt férfi jelenség mögött. Meg egy patriarchális sztereotípiára. Arra, hogy a nő munkája természetes, a férfi ápoltsága meg nagyszerű. Igen, arra vagyok kíváncsi, hány ápolt férfi lett volna akkor a nők nagyon kemény munkája nélkül, és arra, miért is nem esik szó a nők igényes munkájáról?
KedvelésKedvelés
hmmm.
hogyne.
a kérdésre nem válaszoltál.
ki mosott?
(itt mi már régen túl vagyunk azon, hogy a kapálás és az állandó készenléti állapot – ami az anyaságot és a női munkát illeti – között mi a különbség. kurva nagy. a nők le voltak terhelve. akkoriban jobban mint most. és ezt még azzal tetézte nagyapád, hogy ahelyett, hogy munkaruhában dolgozott volna a szép ruháját koszolta össze. döbbenet.)
KedvelésKedvelés
Van egy ismerősöm aki hasonlóképpen arra volt üszke, hogy ő annyira ad magára, akár 3X vált egy nap tiszta, vasalt inget, hogy mindig ápolt benyomást keltsen. Nem nehéz kitalálni kinek a feladata volt otthon ennek a havi 40-50 db ingnek a biztosítása.
KedvelésKedvelés
így én is szívesen vagyok igényes…
KedvelésKedvelés
köszi, hogy nagybetűvel írtad, hogy társak voltak.
így már érthető.
😦
KedvelésKedvelés
akkor jó, további jó beszélgetést a képzelt nagyapámról, nagyanyámról és az ő életükről, úgy ahogy ahogy te fejedben él, jesszus, ez a döbbenet
KedvelésKedvelés
szia.
(nem akartunk megbántani. és nem szeretném, ha elmennél.)
ne haragudj rám és Lacira sem.
KedvelésKedvelés
Csatlakozom, írtam is, Kátya nagyszüleit, kapcsolatukat, munkamegosztásukat nem ismerem, általános “problémaként” kezelem a kérdést. Szóval nem a személyeskedés hajtott, amit írtál Kátya, igazából ürügy volt.
KedvelésKedvelés
nem haragszom, bár érzékenyen érintett ez, mert egy ártatlan hozzászólásomból az lett, hogy nagyanyám ki lett zsákmányolva nagyapám által, pedig ez nem így volt. Ha ismertétek volna őket…olyan csodálatos emberek voltak, tényleg furák is abban az időben, mert úgy vigyáztak a kapcsolatukra…annyi finomságot én még nem láttam két ember között. bocsánatot kérek én is.
KedvelésKedvelés
Annyi történt szerintem, hogy elbeszéltünk egymás mellett, árnikával együtt kicsit sarkosan fogalmaztunk.
“tényleg furák is abban az időben” na én épp ezt akartam kihangsúlyozni. Hogy azért, mert náluk jól működött, még sajnos abban az időben – általában – nem. Nem sikerült, de most már kibogoztuk, azt hiszem.
Ja, és látom, hogy nagyon szép emlékeid vannak a nagyszüleidről. Nagyszerű emberek lehettek.
KedvelésKedvelés
értem, meg azt is, hogy a provokációd nem ellenem irányult, hanem az általános helyzet ellen. Értem és igen, nagyszerűek voltak.
KedvelésKedvelés
Akkor jó 😉
KedvelésKedvelés
Az mamám minden lányát taníttatta, és minden fiának tudnia kellett mosni, főzni és takarítani is. Csinálták is.
Ezért szoktam mondani, hogy én harmadik generációs feminista vagyok, én már nem éltem olyan férfival, aki ne látta volna el magától a háztartást.
A nagyapám ingben dolgozott, valóban, csak otthon a kertbe rávett egy mellényt is. Esténként megmasszírozta a nagyanyám lábát, mert az biztos fáradt, és tizenkét gyermekágyból ötöt nyomtak le együtt, mert akkor a földekből éltek, míg a másik hét szülésnél a papám Pestre járt dolgozni, naponta, vonattal.
Az alföldi tanyáról, ahová mamám iránti szerelem vitte. A családi legendárium szerint azon vesztek össze, hogy meddig maradjon ágyban a mama. 🙂
Örülök, hogy másnak is ilyen szép emlékei vannak a nagyszüleiről, nekem ők kárpótlóan szép minta.
KedvelésKedvelés
igen. bár én lehet, hogy sarkosabban fogalmaztam, mert az én mondanivalóm inkább arra irányult, hogy az alapból meglévő teherre, szegény nagymamának még ott volt ez az igény is, hogy fehér, tiszta ingben dolgozott a nagypapa (igényessége miatt).
te pedig inkább azt hangsúlyoztad, hogy a férfiak igényessége többnyire a nők pluszmunkáján alapult.
valahol ugyanazt írtuk, kicsit más hangsúlyokkal.
nagyon nem akartam bántó lenni. tényleg elnézést, bocsánat és ne haragudj. és főleg nem a nagyszüleid és az emléküket akartam a középpontba, a jelenségre akartam, akartunk rámutatni.
bocsánat, bocsánat, bocsánat
KedvelésKedvelés
értem és nem haragszom.
KedvelésKedvelés
jaj de jó!
KedvelésKedvelés
Szerintem a 18 éves sminkelése nem genetikai mutáció, hanem életkori sajátosság :))
KedvelésKedvelés
ez irónia volt volt a részemről, mert anyámat látni a lányomban, ez nekem kemény.
KedvelésKedvelés
Tényleg az lehet. Nem tudom, én hogy reagálnék, remélem, nem fog bekövetkezni. De ha mégis, megpróbálnám talán úgy nézni, mint önálló személyt, aki független a nagyanyjától, ha biológiailag nem is. Vagy mittudomén.
KedvelésKedvelés
igen, valahogy így próbálom én is, belül küzdök, ő ebből nem érzékel semmit, talán csak azt, hogy a sminkelés nekem mumus, ő meg aranyos ám, jön, hogy akkor kipingál, jókat röhögünk ilyenkor. 🙂
KedvelésKedvelés
Sokaig mereven nemnem volt a tetovalas, de annyira szepeket es szineseket es kreativakat latok neha (foton), hogy kezdek puhulni ezugyben. Miert ne? Jatek. Felszabadit. Fontos lehet. Sokaknak nem disz, hanem memento: eletuk meghatarozo embereihez, onerejukhoz, talpra allasukhoz, gyogyulasukhoz kotodo emlek. Szeretnek meg rancfeltoltest mely arkokra, egyszeruen mert csunyak, csak ne botoxos legyen. Akkor inkabb arkok. De leginkabb tai chizni szeretnek a testemmel. Vagy ha nem is leginkabb, de mondjuk masodikkent.
Oregedes? Meddig es hogyan mehet el az ember ellene?
KedvelésKedvelés
Nekem van kettő, egyszerre készültek, meglehetősen rövid idő alatt jött az ihlet velük kapcsolatban, és sokat jelentenek. Ahogy változik a személyiségem, úgy változik azok története, olvasata is. Szeretem őket, mintha kis gyerekeim lennének.
És szeretnék még, de nem tudom, mit, hova, csak érzem, hogy lesz. Nem erőlködöm e téren, majd jönni fog az ötlet. Én csak így szeretem.
KedvelésKedvelés
🙂 tetszik a spontaneitas
KedvelésKedvelés
én most megint abban a fázisban vagyok, hogy szeretnék egyet, csak nem tudom még a pontos idézetet, meg azt, hogy a éber, az örmény vagy a grúz betű szebb 🙂 meg azt se, hogy hogy lehet a hátamra úgy, hogy ne vágja ketté mindig a melltartópánt, de közben eltakarható is legyen, ha mondjuk családi ebédre megyek.nehéz kérdések ezek 🙂
KedvelésKedvelés
Ez a sok egzotikus betű… miért?
KedvelésKedvelés
Nekem nincs fülbevalóm, anyukám nem pártolta a csecsemő kori füllyukasztást. Tesómnak kamaszként lett, végignéztem, hogyan lyukasztja neki a falusi doki asszisztensnője, utána én már nem akartam. 🙂
Egyébként nekem, mint a testem karbantartása az alap a sport, ezt 3 hónap kihagyás után most kezdem újra. Fodrászhoz nagyon ritkán járok, csak a hajam végéből szoktam kicsit vágatni, frizurám nincs, és nem is festetem a hajam. Szép a színe így is és korábbi tapasztalataim alapján a festék csak árt neki.
Kozmetikushoz a szemöldökömet szedetni és festetni járok. Nagyon halvány, és semmit nem mutat, ha nincs kicsit sötétebb barnára festve, és magamnak nem tudom kiszedni – régebben, míg jobb volt a szemem, még megláttam, de most a jobb szememmel már annyira nem látok, hogy mindig ferde lesz. Pedikűröshöz is szoktam menni évente 3x, mert a lábamon iszonyú bőrkeményedések tudnak kialakulni, amik fájnak is – én hiába áztatom, reszelem, szedem le éles késsel, az nem olyan, mintha szakember csinálja. Szőrtelenítenem nekem csak minimálisat kell, úgy látszik, nekem minden szőröm a fejemen, haj formájában nőtt – a többi karbantartásához bőben elég egy borotvát (szigorúan eldobható férfiborotva) heti 2-3 alkalommal zuhanyzással egybekötve végighúzni a stratégiailag fontos részeken.
Arckrémet 30 éves koromig nem használtam, a bőröm nem igényelte, és mindentől mitesszeres lett – azóta viszont kell, de csak hidratáló, a ránctalanítóban nem hiszek – illetve, amiről tudom, hogy valóban hatásos, annak az ára elérhetetlen. Használok bőrradírt, és festem is magam, amiben szerintem elég ügyes vagyok egy volt lakótársamtól tanultam, aki kozmetikus volt, mielőtt egyetemre jött. Tudom mi áll jól nekem, tudatosan választom a sminktermékeket. hogy olcsók és jók legyenek. Visszafogott finom színeket használok, télen alapozót, púdert és pirosítót is, mert ilyenkor sápadt vagyok, ezen kívül spirált, szemhéjporokat, bronzosítót, de szemceruzát pl. nem.
A körmömet lakkozni csak szeretném, de nincsen hozzá türelmem, nem bírom kivárni, hogy megszáradjon, és egy nap alatt úgyis lepattog, ezért általában hanyagolom. Levágom rövidre a körmöm, lereszelem, és viszlát. Testápolót télen mindig használok, mert nagyon száraz a bőröm, és szoliba is szoktam járni tavasztól őszig – amióta járok, soha nem égek le nyáron és mindig van egy kellemes karamell alapszínem.
Nagyon kényelmes típus vagyok, mindenben az egyszerűség és s praktikum híve, de szeretek csinosan öltözni. Az alap nekem a kényelmes, pamutból vagy valami más nem csipkés és nem feszes, vastag gumírozással ellátott anyagból készülő fehérnemű – tanga nem, nem soha, borzalmasan rossz érzés felhúznom – és a jó melltartó, és hogy a ruháim puhák és jó anyagúak legyenek, hogy ne bökjön, ne szorítson, ne bántsa a bőrömet. Szívesen hordok szoknyát nyáron is és télen is, ilyenkor szép harisnyákkal, tűsarkút soha, de megvan az a sarokmagasság, ami már emel rajtam, és amiben kényelmesen tudok menni. Olyat viszont soha nem húzok fel, amiben ne tudnék többet gyalogolni vagy ha kell futni.
Piercingem, tetoválásom nincs, nem is lesz, plasztikai sebészhez sem mennék el – úgy gondolom, nem vagyok se színésznő, se modell, hogy a külsőm ilyen fontos legyen, így nem leszek vállalhatatlan, ha megöregszek sem
KedvelésKedvelés
Na egyébként, ha valaki nem akarja magára kenni a bizonytalan eredetű és összetételű kemikáliákat, akkor javasolnám a natúr kecsketejet bőr- és körömápolásra. Évekig voltak kecskéink, soha olyan szép és erős nem volt pl. a körmöm, mint akkor, amikor a kecsketej savójában áztattam.
Egyébként a kecsketej az alapanyaga a L’oreal kenceficéinek is, már ami a természetes részt illeti. A többi meg… említett cégnél valami fejes pár éve azt találta mondani, hogy ő tisztában van azzal, miket tesznek az arckrémekbe, és nincs az az Isten, hogy ezzel a tudással magára kenje…
(+1: a kecskék véréből pedig emberi felhasználásra gyógyszer készül)
KedvelésKedvelés
A férjem azóta nem használ borotválkozás utáni arcszeszt, amióta a L’Oreál vezérigazgatója (férfi) valami riportban azt találta mondani, hogy ő ugyan nem használ semmi ilyet, mert nem látja értelmét. 😀
KedvelésKedvelés
Egyébként igen, egy halom felesleges kozmetikum van. Nekem is van borotvahabom, de minek, ha a sima – jó minőségű!, krémezőcsíkos – borotva is ugyanúgy simára szedi. Ráadásul nekem a borotvahab és -zselé után mindig olyan lett a lábam, hogy amikor hozzáért a nadrág, olyan érzésem volt, hogy konkrétan vagy a lábam, vagy a ruhaanyag ragad a mocsoktól.
Ha már borotválás: láb (nyáron kicsit gyakrabban), hónalj, bikinivonal. Soha életemben nem gyantáztattam és magamnak se csináltam, van viszont epilátorom, kizárólag lábszárra. Kár, hogy mióta gyerek van, se időm, se türelmem hozzá 🙂
KedvelésKedvelés
Én sem használok, régebben próbáltam, de én sem látom értelmét.
KedvelésKedvelés
Mi kecsketejes natúrszappanokat használunk fürdésre már jó ideje. Itt a közelben van egy kecskefarm, ők szoktak árulni a piacon bent a városban, általában tőlük vesszük. A java árujuk olyan, hogy lehet használni élő vizekben is lehet használni.
Nem ide tartozik, de nagy álmom, hogyha vidékre költözünk, kecskét tartsak, nagyon szeretem ezt az állatot.
KedvelésKedvelés
Nekem a kecskéről az elsivatagosodás jut az eszembe. A kecskék tövig rágják a növényeket úgy, hogy többé már nem képesek megújulni és elpusztulnak. Apukám ezért azt mondta, hogy a birka a legjobb fűnyíró, mert az meghagy annyit a növényből, hogy regenerálódni tudjon. Egyébként én is ittam sokáig kecsketejet, bár nem szerettem meg az ízét. Kávéba szerintem pocsék. Itthon a piacról hordtam, anno Londonban meg nagy élelmiszer áruházakban is lehetett kapni dobozos kiszerelésben.
KedvelésKedvelés
Normális tartás mellett a kecske semmi kárt nem csinál. Nyilván bolond lenne gyökérig legelni, ha van neki más is. Annyi a különbség a birka javára, hogy az ezt nem tudja megcsinálni, gyakorlatilag előbb éhen döglik szerencsétlen, mint a kecske. Sőt, még ez sem igaz, látom a juhok kifutóját, azon sem sok zöld van – persze ők szénát kapnak, de a friss füvet földig legelik. A marha az, ami tényleg kevésbé képes erre, mert az nem tud az ajkával legelni. De ha van elég legelni való, akkor a kecske annyival működik másképp, hogy a fás szárú növényeket is legelgeti, akkor is, ha van fű is. Mondjuk a birka, a marha, de még a jól tartott ló is eszik falevelet – csak kevesebbet. Juh és kecske is megeszi a fenyőhajtásokat, vékony ágakat is, főleg ilyenkor, mikor más friss zöld nincs. Ezért szeretnek pár kecskét tartani a juhnyájban is, mert tisztábban tartja a legelőt, kevésbé nőnek rajta “gyom”bokrok, bogáncsok, hasonlók.
KedvelésKedvelés
A birka is pusztít, ha egyedül van, én ezt hallottam. Két birka már nyáj, azok jól elvannak.
KedvelésKedvelés
Nem attól függ, hogy hányan van, hanem hogy mekkora az egy jószágra eső terület. Persze, ha unatkozik, akkor hülyeségeket is csinál, mint az ember, pláne gyerekkorában 😉 de az más. Azt meg bármilyen állat megcsinálja, a ló karót rág, a tyúkok egymást csipkedik, stb.
KedvelésKedvelés
Izlandon a frissen telepített erdőt “rágáták haza”. Birkák. Nyáj, asszem.
KedvelésKedvelés
Csatlakozva ahhoz, amit Laci mondott, kiegészíteném annyival, hogy pl. nálunk intenzív tartás volt: abrakot kaptak napjában kétszer, ezen felül szárított lucernaszénát. A nem hobbiból tartott hatalmas nyájaknál nem az az elsődleges, hogy kipányvázzák őket a rétre, aztán legelje, amit ér. Hozzáteszem, ha a kecske megeszi pl. a friss zöld lucernát, egy pillanat alatt úgy felpuffad – és nem gáz, hanem hab képződik a beleiben -, amibe bele is pusztulhat. (Ami sokkal rosszabb, mert a gázképződés elhárítására egy tűt kell bökni az állat bordái közé és kijön a levegő, a hab viszont így nem tud távozni.) Én láttam már így kecskét kimúlni. Egyszerűen kitörték a karám ajtaját, kimentek legelni, estére a gida döglött volt.
KedvelésKedvelés
Köszi a kecskékről pl. ezt nem tudtam hogy lucernát ne, tisztára kiokosodom 🙂
KedvelésKedvelés
Mondom, hogy a csakazolvassán előbb utóbb minden kérdés megválaszolódik. Legutóbb a begyújtási problémáimra kaptam itt véletlenül választ.
KedvelésKedvelés
Régebben fodrász 8 hetente, kozmetikus havonta. Namármost itt olyanok az árak, hogy fodrász inkább három havonta egyszer és kozmetikus 2 havonta egyszer. Hosszú a hajam, természetes a színe, így kibírom. Mindent gyantáztatok, ami létezik. Mivel baromi drága, így megtanultam magamnak mindent csinálni, a szempillafestésen kívül. Fél nap elmegy vele, de ez legyen a legkevesebb.
Volt piercingem mindenféle és tetoválásom is. Utóbbit mindig elfelejtem, hogy van: régen voltam 19 🙂 Én mindent kipróbálok az életben. Egyszer élünk. Nem érdekel. Vannak tetoválások, amik szépek szerintem. Falfehér vagyok és például a piros tetoválások nagyon szépek fehér bőrön. Nem fogok csináltatni, csak úgy mondom, na, hogy szép lehet! 🙂
Szoláriumba nagyon ritkán megyek – évente mondjuk ötször. Napozni is csak módjával napozom. Előbb leszek tetőtől talpig szeplős, mint barna.
Nagyon szerencsés alkatom van, plusz a sok év kemény sportnak hála, ha hónapokig nem mozdulok meg, meg sem látszik. A közérzetem jobb, ha rendszeresen sportolok. Sokkal jobban tudok összpontosítani és határozottabb is vagyok (mondjuk ezzel általában sincs gond). A plasztikai sebészet nem az én világom. Felszínesnek tartom. Ugyanakkor teljesen megértem, hogy valaki jobban érzi magát és javul az önértékelése, ha betetet bármit márhova. Ha kiegyensúlyozottabb és boldogabb lesz tőle, csinálja. De csak maga miatt, nem azért mert akárkinek ez kedvére van. Nekem ez felszíni problémakezelés volna csupán.
Nyáron pedikűr, bár azt is remekül megcsinálom magamnak. Szökőévente egyszer körmöt is lakkozok. Nagyon kicsi kezem van, mindig idétlenül néz ki.
A testápoló, radír, arc-és szemkrémek, dekorkozmetikumok majd kidőlnek a szekrényből. Mert tudjátok, hétvégén aluminíum mentes dezodor, hogy ne fojtsam meg a szervezetem és verejtékezhessek kedvemre, hét közben meg a szuper biztos másik… Éjszakai krém, nappali krém. 🙂 Így van mindenből x féle. Rémes, tudom én.
Alapozó, szemöldökceruza, szempillaspirál és ajakápoló mindíg van rajtam. Ez az alap. Munkába jobban sminkelek. Amúgy szeretem is.
A maraton előtt sminkelek nagyban, barátnőm meglát:
-Te meg mi az úristent csinálsz?! Gondolod, hogy nem fog mindjárt lefolyni rólad az egész?
– Katikám, a bőrhibák, azok mindig bőrhibák!
Ennyi 🙂
KedvelésKedvelés
😀 (Az utolsó bekezdéseket én is írhattam volna.)
KedvelésKedvelés
Sorstárs. Korrektor-alapozó nélkül a szemetet se.. Pedig de jó lenne!
KedvelésKedvelés
Piros tetoválás viszonylag barna bőrön is szép tud lenni 😉
KedvelésKedvelés
Na tessék! 🙂 Mondjuk barna bőröm maximum bőrrákkal együtt lehet, úgyhogy ez sosenem fog kiderülni esetemben 😀
KedvelésKedvelés
Mondtam én, hogy fehér bőrön nem szép? 😉
KedvelésKedvelés
en is hofeherke vagyok, mindig nagyon szegyelltem, amig (jo keson) ra nem talaltam a szinten nagyon feher es anyajegyes pasikra 🙂
KedvelésKedvelés
Háhá! Én is. Pont így. 🙂
Engem már nem zavar. Ilyen szinűen egészséges a bőröm. Az anyukám szokta volt mondani tavasszal vagy kora nyáron, ha meglátott egy nőt szoknyában fehér lábbal, hogy hát ez hogy néz ki…. Most komolyan, takargassa magát és ne vegyen fel szoknyát, amíg nem lesz barna a lába, hogy neked megfeleljen? Hát na!
KedvelésKedvelés
Hyporeklám? Augusztus végi megjegyzés? Vagy: nem voltatok sehol a nyáron?
De ez csak még feltűnőbb, ha egymás mellett vagyunk a férjemmel, mert ő már májusban olyan barna az első naptól, amilyen én augusztus végén sem.
KedvelésKedvelés
Ismerős. Ezen kívül szokott még lenni, hogy:
“Olyan sápadt vagy. Beteg vagy?!” (Nem baszdmeg, ilyen a szinem.)
“A mentőautónak jobb szine van, mint neked.”
“Egész nyáron a pincében napoztál?”
És bárhova megyünk nyaralni, onnan barnán KELL visszajönni. Az mindegy, hogy tengerpart, akkor sem fekszünk a napon egyvégtében. “Rossz időtök volt?” Vááááá! 😀
KedvelésKedvelés
Őszintén szólva, mi nagyon korán kibökettük a lányok füleit, nem nagyon problémáztunk rajta. Baleset, beakadás nem volt vele, szerintem ezzel nagy merényletet nem követtünk el ellenük.
Egy kamasznál már érdekesebb kérdés, hogy mit engedünk. Magam eléggé megértő vagyok mindenféle extremitás irányában, legyen az kamasz-, vagy felnőttkori. Biztosítótű volt a fülemben, szegecselt, bőrdzseki, stb. – miért épp én legyek, aki belepofázik a lányom frizurájába?
Amikor nyolcadikosként kitalálta, hogy extrém felnyírt frizurát szeretne, én magam adtam oda neki a hajnyírómat: csináld! (Gondoltam, hamar megunja ezt a hülyeséget – így is lett.)
Egyedül akkor próbáltam önmérsékletre bírni, amikor középiskolába ment. Azt tanácsoltam, hogy amíg nem ismeri meg a tanárokat, környezetet, stb. ne akarjon a legkirívóbb rebellis lenni, lehetséges, hogy van olyan tanár, aki (igazságtalanul ugyan) de ennek alapján ítélné meg, bla, bla, bla… Természetesen az első héten lángvörös hajjal jött haza, szépen befestették a barinővel.
Később piercinget csinált magának, ráadásul septumot. A kis hülye egy darabig még előlem is titkolni, rejtegetni akarta, míg meg nem beszéltük, hogy felőlem ugyan nyugodtan. A suli művészeti iskola, elfogadják az effélét, nekem ugyan nem tetszik, de ha ő ettől boldog, hadd menjen! Anyja dettó.
No persze anyám majd belehalt, hosszasan litániázott milyen csúnya, ő nem bírja nézni sem. Később – durván és ostobán beleavatkozva nevelési elveimbe – lefizette a gyereket és megígértette vele, hogy nem visel ilyet többé. (Pénzt adott neki, nem is keveset.) Ezzel a gyereket meg engem is kínos helyzetbe hozott, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a kölök nem fogja betartani (persze, hogy pár hét után már megint berakta), én meg ugye kénytelen volta megfeddni a kiscsajt: az adott szó számít, az a legfontosabb egymás között. Ha vállalta, akkor nem helyes, ha most mégis hordja. (Mondjuk némi vállrángatós, kamaszos pöfögéssel túltette magát rajta, de mivel ez nem az én bizniszem volt a gyerekkel, többet nem foglalkoztam vele.) Most már nem hordja, megunta, kár volt ezért a nagyinak belefolyni, de ez van.
Távol akarom tartani viszont a tetoválástól. Az iskolában egymást is tetoválják, nem is mindig rosszul, de szerintem ilyen “végzetes” döntést érett fejjel, felnőttként kell hozni. Ezt, azt hiszem megértette.
Másba nem pofázok bele, megnéztük már együtt az ifjúkori rocker képeimet, furcsa is lenne, ha ezek után meg akarnám mondani, mit s hogyan vegyen fel.
Férfiként én a minimum piperkőc (férfi definíció szerint: buzeráns) kategóriába tartozom. Az első, ami még a mai napig sem elfogadott általánosan, a testszőrtelenítés. Nekem és a feleségemnek így tetszik, innentől nem nagyon van további kérdés számomra, teljességgel érdektelen, ki mit gondol. Amúgy kényelmesebb és bőven van olyan helyzet, ahol éppenséggel előny, hogy egy érzékeny bőrfelületet nem takar semmi, akár férfi, akár nő az illető. 🙂 Van szemöldökcsipeszem és rendre kiirtom a korral egyre csak szaporodó fül- és orrszőröket, mert szerintem ronda. Nem hagyom a szemöldökömet 5 centisre nőni. Mivel a hajam megritkult, megőszült már rég, a kérdés radikális megoldása a fej borotválása lett, jó ez így, kényelmes, praktikus. Testápolónak a zuhany utáni babaolaj tökéletes, egyébként hajlamos kiszáradni az irhám. Szívesen elbíbelődök a körmeimmel, kis csáklyával visszatúrom, levágom a körömbőrt, lereszelem-sorjázom vágás után, stb. Kell kézkrémeznem, mert ha nem, csúnyán kiszárad. Rettegek a szájszagtól, ezért külön részleg van otthon és a munkahelyen szájápolásra: fogkefe-fogkrém, szájvíz, fogselyem, egyebek, magas az Orbit-fogyasztásom. Ezek után gondolom nem kell részletezni, hogy dezodor, illat alap – de ezt mértékkel, nem úszom illatfelhőben soha. Rendszeresen tartok miteszervadászatot, saját kezűleg kiműtöm az időnként feltűnő grízcsomócskákat. A pár éve divatba jött férfikozmetikumokat, arclemosókat, hidratálókat viszont feleslegesnek tartom, pénzkidobás.
A szépségtrendek már régóta veszélyesek és betegek: legyen elég annyi, hogy a lányom iskolájában 3 végzős kislány kapott tavaly mellinplantátumot érettségi ajándékként – s ez a szám semmit nem mond arról, hogy mennyi szeretne. Soha nem egy-egy dolog, ami rossz vagy veszélyes, inkább az, ha valakit elkap a gépszíj és aránytalan, túl sok, vagy teljesen indokolatlan beavatkozásokat csináltat magán. Egyenként bármit, de tényleg bármit el tudok fogadni, de ha valaki szemmel láthatóan a testével azonosítja az énjét, az inkább szánalmat keltő.
Talán ide tartozik egy gondolatom, amely szerint maga a szépség is lehet “káros”. Egy szép kisgyerek minden bizonnyal szép nagylány, szép nő lesz. Pici korától kezdve azt fogja hallgatni, hogy ő milyen szép, ráadásul később egyre többször tapasztalja, hogy a szépség kézzelfogható előnyökkel járhat: a férfiak figyelmesebbek, jobban hajtanak, stb. – ugyanakkor nem nagyon kell megdolgozni érte (még ha ez a korral később már változik is). Ha a családja nem figyel rá, ha nem segítenek neki előhozni a tehetségét (minden áldott embernek van, valamiben), képességeit, akkor hamarosan azonosul a szépségével, egyetlen értéke, sőt önmaga lesz. Ez semmiképpen nem jó így.
KedvelésKedvelés
“a lányom iskolájában 3 végzős kislány kapott tavaly mellinplantátumot érettségi ajándékként” – őőő mármint kitől???? Mert ha szülők, akkor kérdem én, minek dobtak ki annyi pénzt eleve a gyermekük iskoláztatására.
KedvelésKedvelés
Biztosítótű és bőrnadrág … ? 😉
KedvelésKedvelés
ettől sista szomorú
KedvelésKedvelés
mármint az érettségi ajándéktól
KedvelésKedvelés
Hát biz’ nem túl biztató. A fene sem érti ezt. Ilyen fiatalon…
Persze ez az egész eléggé ízlés dolga és láthatóan egyre több nő érzi szükségét, hogy megcsináltassa. Nálunk is felmerült még egyszer, régen, de szerencsére hamar letett róla a feleségem, én meg soha nem is tartottam ezt fontosnak, lényegesnek, egyáltalán kérdésnek.
KedvelésKedvelés
Nálunk diplomaosztóra kapott ciciket a csoporttárs, milyen elmaradottak vagyunk, nahát. 😀
KedvelésKedvelés
Amióta vannak a gyerekek, lelohadt a fülbevalófetisizmusom, szerintem már be is nőtt az összes lyukam:-) Néha előveszem a tömör ezüst, 3 cm hosszú macskát formázó fülbevalóm,amit imádtam, pedig olyan nehéz, hogy fájt tőle a fülem, és sóhajtozva nézegetem, hordom-e én ezt még valaha? A körmöm minek lakkozzam, ha vagy mosogatok a kezemmel, vagy a kertet túrom, smink néhanapján. Amióta ekcémás lett az arcbőröm, kénytelen vagyok bazi drága arckrémeket használni, ez az egyetlen luxus. Ja, meg a soha nem hordott magassarkúk, amiket imádok nézni, forogni bennük a tükör előtt, de van köztük olyan, amiben eddig csak a küszöbig merészkedtem el, mert ha elesek benne, tutira meghalok, olyan magas a sarka, de abban temessenek el:-)
KedvelésKedvelés
“mert ha elesek benne, tutira meghalok, olyan magas a sarka, de abban temessenek el”
:D:D:D
KedvelésKedvelés
Ilyen magassarkúm nekem is van! Egyébként nagyon rossz, hogy az ember nézegeti, meg néha otthon fel is veszi, megcsodálja, hogy milyen szépés milyen jól áll, de mivel 50 méter után nem bír benne menni tovább, megmarad csak temetési öltözetnek.
KedvelésKedvelés
Múltkor poénból felpróbáltam egy tízcentis sarkú cipőt, mentem benne két kört. Szürreális érzés volt, olyan, mintha a holdon járnék. kihúzta a lábam alól a talajt
KedvelésKedvelés
A testfasiszta időszakomban volt:
-napi edzés, diéta
-két centis haj (nagyon jól állt)
-hosszabb haj alul-körbe és oda nem illő helyeken felnyírva
-piros haj
-szőke haj
-lila haj
-kékesfekete haj
-ezek kombinációi
-csíkos haj (függőleges és vízszintes)
-foltos haj
-napi revüsmink
-arc és test krém, pakolás anyámkínja
-szemöldökszőrök kényszeres vadászata
-nyak alatti szőr teljes eltüntetése
-heti három szolárium
-műköröm
-kéz-láb lakkozás
-havi fodrász és kozmetikus
-kozmetikai mélyhámlasztás
-kétheti szemöldök és szempillafestés
-orrpiercing (a barátom szúrta át szerelemből, hatalmas sztori, most is röhögök)
-12 db fülbevaló egy fülben +1 a felső fülporcban
-bizsuk, minik, pushupok, óriás dekoltázsok és tűsarkúk
Ma van:
– háromhavonta fodrász, kozmetikus (ha már megyek, akkor menő helyre)
– borotva a stratégiai helyeken
– bioszappan, bioarckrém, és szemránckrém
– szemöldökszedés
– évi két pedikűr és ha már ott vagyok a kezemet is odadugom
– körömreszelés, sok idő esetén házi japán minkűr
– alap smink (alapozó-pirosító-szempillaspirál, szemöldökpor) mindig minden körülmények között, itthonra is, high-end cuccokkal.
Ha szülnék, és szükség lenne rá, akkor szeretnék has és mellplasztikát igénybe venni.
Ennyi, és most NAGYON röhögök.
KedvelésKedvelés
És most, hogy odanyúltam, a porcfülbevalóm megvan még!
KedvelésKedvelés
Napi revüsmink, most irigykedem. Jól menne a boámhoz. Megtanítod??
KedvelésKedvelés
Ó, simán. Kérek utána fotókat, ahogy revüsminkben, piros boában biciklizel!
KedvelésKedvelés
Abszolút semmi akadálya.
KedvelésKedvelés
Nem semmi! 🙂 Eddig nem is tudtam, hogy van olyan hogy szemöldökpor.
KedvelésKedvelés
Én szemhéjpúdert használok erre a célra, meg egy lapos ecsetet. 😀
KedvelésKedvelés
Nagyon jó kis cucc, a gyér szemöldök ellensúlyozására van, természetesebb hatású, és nehezebb elkenni mint a ceruzát. Egyszer voltam egyéni sminkoktatáson ott mutatta az oktató, azóta töretlen a szerelem. (Ezen az oktatáson tanultam meg hétköznapra és revüre is sminkelni, megérte.)
KedvelésKedvelés
Gyér szemöldök….oké akkor ezért nem volt vele eddig dolgom, mert az enyém fényévekre van a gyértől! 🙂
KedvelésKedvelés
Én ritkán sminkelek. Egyszer voltam egy egyéni sminkoktatáson, és váóóó, tényleg meglepődtem, hogy egy átlagos arcból mit lehet varázsolni egy jó sminkkel, tetszettem magamnak! 🙂 Lehet valami a mondásban, hogy egy jó sminkes és fodrász csodákra képes:
KedvelésKedvelés
Én akkor lepődtem meg, mikor egy egyetemista csoporttársamat nem ismertem meg 5-6 év múlva egy esküvőn, mert más embernek volt sminkelve. 5 évig néztem előtte az arcát!
KedvelésKedvelés
Ahogy végigpörgettem magamban a korszakaimat, nagyon vicces, ahogy átmentem a lázadó hetvenes évekbeli férfiruhás, kalapos tiniből átformálódtam szépségfasiszta csajjá, és lettem végül tök átlagos, kicsit lusta nő.
Nektek is megvolt ez evolúció?
KedvelésKedvelés
Nekem meg. Ma már nagyon röhögök a régebbi hajnalkákon. 😀
KedvelésKedvelés
Meg hát. Tizenkét évesen Metallica-póló, húszévesen szépségfasizmus, most, huszonhat évesen kezdek normalizálódni az egészséges közép felé. 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem nem, legalábbis nem ilyen nagyban. Két nagy lépésem volt csak: amikor 16 évesen lekerült rólam az életemet megkeserítő szemüveg a kontaktlencsének hála, és amikor ugyanebben az évben elkezdtem kibontva hordani a hajam, az addigi szorosra font copf helyett. Azóta nagyjából ugyanúgy nézek ki, csak kicsit látszik rajtam a kor, és a súlyom se változott drasztikusan.
Az öltözködésem is csak annyiban más, hogy kicsit színesebb és elegánsabb lett. Gimiben még a lehető legnagyobb pulcsikat hordtam farmerrel, egyetemen pedig volt egy sötétebb színekben járós korszakom, de az alapok azóta változatlanok. Mindig egyszerű, praktikus, egymáshoz illő darabokat vettem, de a ruháim zöme tehetősebb rokonoktól, ismerősöktől származott, így kicsit szedett-vedetten néztem ki, nem volt semmilyen meghatározható saját stílusom. Rocker, punk, csajos meg egyéb korszakom se volt, sőt van nem egy cuccom, ami tíz éves vagy több, és még mindig hordom.
KedvelésKedvelés
Rajtam is csak a plussz kilók látszanak, a korom nem nagyon, le szoktam mosni:))) Fejben meg ugyanolyan bohó fiatal vagyok, csak már túl sokat tapasztaltam és ez visszafog úgy általában.
KedvelésKedvelés
Jelen! 😀
KedvelésKedvelés
Nálam az evolúció egyelőre meglehetősen pozitívan alakul: acélbetétesbakancsos – talpigfeketés – bordómajdnemfekete rúzsos (szörnyű) és mindehhez sajnos kissé igénytelen tini voltam, tudjátok, ez az “elég, ha a lelkem szép” típus. Fokozatosan változott meg ez bennem, azt hiszem, nem estem át a ló túloldalára (eddig). Ez a mostani állapot már majdnem kedvemre való, még egy picit akarok többet, ami idő és/vagy pénz hiányában nem teljesül még.
KedvelésKedvelés
Meg ám! Anyósom kérdezte egyszer, emlékszem-e arra az időre mikor rendszeresen kockásra festettem a szemöldökömet 🙂
(egyébként nem igaz, mert csíkosra…)
KedvelésKedvelés
Én a kamaszkori csúnya lányból váltam húsz éves koromra szépség mániássá. Imádtam a mayo chix meg amnézia ruhákat (grrrrrrr), azt hiszem mindkettő magyar brand.. Előbbi tulajdonosa, én úgy hallottam, hogy egy a rendőri pályát elhagyó, divatszakmába átigazoló pasas. 😀 Képzelhetitek! A minap valahogy bekeveredtem egy olyan üzletbe ahol ezeket a ruhákat árulják és sokkolt a minőség, az anyagok, a színek, a fazonok. Úgy éreztem magam mint vmi kínai boltban. Gondolom ők is Kínában gyártanak, sőt azon sem lepődnék meg ha kiderülne, hogy ők ilyen kínai whole sale siteokról megrendelt ruhákat adnak tovább egy címke bevarrása után. Persze ez csak feltételezés részemről.
Szóval egyszerűen alig tudom felfogni a mai eszemmel, hogy a bánat tetszett nekem ezeken az ízléstelen, konzumnő stílusú ruhákon…
Mondjuk az egyéb fast fashion márkák háza táján is egyre több a műanyag, ami nem tetszik…
KedvelésKedvelés
Kínában és más “hasonló” helyeken gyártják a márkás cuccok zömét is. vagyis Kína tud minőséget is gyártani, kéretik nem bántani őket! 🙂
KedvelésKedvelés
Az én lányom tavaly nyáron kapott fülbevalót. 3 éves volt, és szeretett volna, és mivel fél évig kitartott mellette, ezért elmentünk és nagyon bátran viselte. Gyógyfülbevaló volt, de már le kellene cserélni, olyan pici karikát szeretnék neki, ami nem akad be semmibe, és nem nyomja a fülét. Nem engedek neki olyat, ami megsértheti, és esténként ki kell venni.
Nekem nincs tetoválásom, a páromnak viszont kettő is és szerinte megváltoztatja az embert. Lehet, hogy egyszer majd nekem is lesz, ha megjön hozzá az ihletem, hogy mi is legyen.
Plasztikázni nem szeretnék soha, ha nagyon elcsúnyulna valamelyik testrészem, akkor esetleg, de kinek mi a csúnya? A párom szokta mondani, hogy neki 60 évesen is tetszeni fogok, és most is tetszem neki, pedig nem vagyok tökéletes a három gyerek után, lóg itt ott, lenne mire gyúrni. Szerinte viszont pont úgy szép, hogy nem tökéletes, mert hiteles és nem mű. A cicimet mindig kicsinyelltem, de sosem vetemedtem volna plasztikára, akinek nem tetszik, ne nézze.
Én alapból elég természetes vagyok, semmi festék,púder, néha egy kis szem vagy száj festés, de csak alkalmakkor. Hajamat se festem. Kozmetikushoz járok, de nem rendszeresen, a szemöldököm ugyanis teljesen szőke, így láthatatlan, festetem, sötétbarnára, és kicsit ívesre szedi, ennyi. Krémeket egyrészt utálom, izzadok tőle, másrészt nem bírja a bőröm, főleg az arcbőröm nagyon kényes mindenre. Szőrtelenítés csak nyáron, borotvával, de szerencsés genetikám van, alig van valami,az is szőke.
A lányomnak remélem nem lesznek kamaszként túl extrém ötletei, amit esetleg később megbánna.
KedvelésKedvelés
Én mindig sminkben vagyok, éjjel-nappal, anélkül meztelen csigának érzem magam. Szemceruza, világos zöld, néha sötétzöld vagy kék. Szempillaspirál és göndörítő, ez a sminkem.
Van még hónaljra golyós deo, a legolcsóbb és tök szuper, veri simán a sok agyonreklámozott sz.rt.
Parfümöt szökőévente egyszer, van is 1 db, 2 éves, kaptam, nem márkás, nekem jó.
Sampon, tusfürdő, arclamosó tonik, kézműves szappan, intim mosakodó, fogkrém, fogselyem, fogpor, néha testápoló, kézkrém, kézműves ajakápoló, 1 UV lakk, 3 féle csillámos/rózsaszínes, 1 fehér. Arckrém ritkán, mindig elfelejtem. Lábkörmeimet főleg nyáron csicsázom, régebben …(tiltott szó), újabban sk, de már elég rossz a szemem.
Fodrász már nagyon régen, de mindig tervezem, a zuram festi a hajam, eléggé őszülök.
Pillangó tetkó a jobb kulcscsontomon, ajándék rokontól, aki rajtam kezdett gyakorolni, nem nagy, én szeretem, el szoktam feledkezni róla, mivel nem látom. ( a fiamé épp most készül, hát…ő tudja. A nevelt lányomon már 3 van, az övéi nem szépek, egyik épp egy Miki egér szemöldök, de ő tudja, az apja meg engedi neki, ő a főnök ebben)
Fülbevalóm 8 van, 4 lyuk fülenként, ezer éve. Fiam is akart 14 évesen, megengedtem, kinőtte hamar. Most tetkóztat, de nem szólok bele, ő teste, ő dolga, meg már 26, bár velem él még.
Plasztikát régebben nagyon szerettem volna, de ez elmúlt azóta, nagy nehezen kibékültem magammal annyira, hogy lustább vagyok, mint elégedetlen. Mostanában már fésülködök is, ezért nektek jár a köszi. Nemrég borotválkoztam is. Hónalj és láb, másomat más szokta, évente 4-5-ször, de az veszélyes üzem.
Asszem, nagyon túl van lihegve, hogy rohanó világunkban mi mindenféle szir-szart kell magára kennie egy nőnek, hogy jól nézzen ki és boldog legyen.
De ha valaki plasztikáztat, vastagon sminkel, akármit csinál, nekem 8, mint az általános, ő dóga, nem ítélem el. Persze, ha durvát látok, olyan igazán nagyon ordenárét, kiröhögöm, vagy megszólom, bizony.
KedvelésKedvelés
Nekem a hajam a csaladi kozrohej targya. Minden szinu, formaju, texturaju volt mar, most hennaval festem olyan vorosre, ami napfenyben ragyog, egyebkent olyan sotet bronzszinu. Kremek, tonik (!), pattanaskezelesek. Lakk, futas, joga es pakolasok. Van piercingem, regebben tobb volt, a fele nem allta ki az ido probajat. Szeretem a tetovalasaimat itt, a karomon magyaros minta van, a csipomon a nevem heberul (akkoriban nagyon zsido-fan voltam), a hatamon pedig egy farkas feje, egyik szeme kek, utalva a kutyaimra-egyikuk kekszemu, a tobbiek barna. Az Everest Tattooban csinaltattam oket, a Moricz Zs. korteren vannak, azert irom le, mert profin dolgoznak, igenyesek, nem beszelnek ra semmire es a szinek, a kivitelezes elsoosztalyu.
Kis melleim vannak es tenyleg nagy seggem, egyik sem erdekel. Jol allnak rajtam.
A genjeim jok, kivancsi vagyok, hogy fogok kinezni 10-20 ev mulva. Nem zarkozom el fiatalito kezelesektol, de semmi drasztikus. Ha az arc sima, de a nyakra mar nem jutott a botoxbol, az nagyon undorito.
KedvelésKedvelés
Nyakra nem használnak botoxot 🙂 Az a mimikai ráncok ellen van.
KedvelésKedvelés
A lányom éve kérte (11 éves volt), hogy lyukasszuk ki a fülét. Fájt neki. Azt mondták, 1 hét elteltével kivehetjük a belőttett; mi kb. 10 napot vártunk, aztán kiszedtük, mert begyulladt. Mint kiderült, kár volt mert legalább 2 hetet kellett volna bennhagyni,és a WAMP-on vásárolt vágyva-vágyott fülbevalóját nem tudtuk berakni.
Jó magam telente majd’ minden nap sminkelek: nagyon jó minőségű korrektor (ez igen sokat dob rajtam), make up, arcpír, szemceruza, szempilla spirál és rúzs vagy szájfény. Nyáron szinte kizárólag szemceruza és szempillafesték – ritkán rúzs. (Vörös Chanel!)
Kozmetikus télen havonta (dermabrázió és gyanta), nyáron csak gyanta, 3 hetente, évente 1X arctisztítás.Korábban én is rosszul voltam a fazon gyantázástól, de nem tudtam magamnak rendesen megcsinálni. Persze csak a bikini vonalig kérem. Fodrász -3 havonta – növesztem a hajam, festetni nem kell, a végéből csippent csak le. Heti két hajmosás, szárítás, gyakran vasalás is. (Bánfi sampont használok.) Van külön éjszakai és nappali krémem + szemránckrém. Nyáron hisztérikusan kenem magam magas faktorszámú naptejjel, a gyerekeim már nem hagyják. Állítólag az sem tesz jót. Manikűr/francia lakkozás havonta, pedikűr évente 2x, masszőrnél néhányszor jártam életemben. Parfüm időnként.
Plasztika: egy minimális (olyasmi, amin Képviselőné is átesett), mert majdnem mindennap sportolok és nagyon keveset eszem, ami meglátszik az arcomon… Valamint ha nem a végkielégítésemből élnék most, akkor beneveznék egy mélyhámlasztásos eljárásra.
A jelentős súlyveszteség miatt jól mutat a push up cicifix, de nekem sem a kedvencem.
Amit soha: szolárium, tetkó, műköröm, teljes punci gyanta, ajakfeltöltés. szemöldök áthelyezés, asszem műcici sem.
Fiúkról: a 18 éves fiam imád öltözködni, imádja a férfi parfümöket, rendszeresen vágat frizurát (és nem tüsi hajat – gyönyörű göndör haja van) – én örülök neki, a magyar férfiakat meglehetősen igénytelennek tartom.
KedvelésKedvelés
Ha már témánál vagyunk:
Próbáltatok már igazi alakformáló fehérneműt?
Egy kétségbeesett dagadtvagyok napon bevásároltam egy teljes szettet: Száras alakformáló alsó, haszszorító, és egy alakformáló trikó. Valóban centiket jelentett, de az érzés!
Eleve, a felvételhez pájszer kell, utána meg sokáig igazgatni, hogy sehol se törjenek felszínre az elnyomott hurkácskák. A hatás impozáns ugyan, de egy óra múlva görcsöket kaptam, a beleim fellázadtak a prés alatt. És a látvány sem semmi, felsőruha nélkül, engem egy ejtőernyős/vagy búvárruhára emlékeztet.
Azóta is a fiókban hevernek, néha megnézegetem őket, álmodozok egy kicsit a narancsbőrmentes simaságról, aztán eszembe jutnak az összepréselt belső szervek…felveszek egy bő ruhát.
KedvelésKedvelés
Nekem van, szülés után vettem, és csak fellépésen hordom… de utálom én is. Alig várom, hogy ne legyen rá szükség. (Sajnos a fellépőruháim anélkül egyszerűen nem jönnek rám, újakat meg nem veszek, egyrészt hamarosan megint a régi formában szeretnék lenni, másrészt ezek kurva drága ruhák, nagyestélyik, miegymás, évek alatt gyűltek össze, luxus lenne újakat venni.)
Úgy natúrban tényleg szörnyű hülyén néz ki egyébként. 😀
KedvelésKedvelés
Indiszkrét vagyok, de esz a kíváncsiság: milyen típusú fellépéseken lehet téged látni?
KedvelésKedvelés
😀 Ne gondolj nagy dologra. Énekelek: céges rendezvények, esküvők, hotel – étterem, jótékonysági rendezvények, ilyesmi. Keresetkiegészítés. Két éve Franciaországban pár hónap.
Tulajdonképpen vendéglátózok, de azért igényesebb szinten, jazzes-sanzonos vonal.
KedvelésKedvelés
Tök jó! Gondoltam, hogy zenével kapcsolatos, csak azt nem tudtam, hogy színház, vagy ének.
KedvelésKedvelés
Színház is volt, de főleg rendezés meg dramaturgia. Csak az már elmúlt. 🙂
KedvelésKedvelés
Ó-óóóó!
: )
KedvelésKedvelés
Én csak egy nagyon spéci harisnyát vettem ebben a kategóriában, de az olyan volt, mint egy páncél. Tényleg szépen összefogott (hasat lenyomta pl.), de 10 percig küzdöttem, mire bele tudtam magamat tuszkolni. Nem tudom, milyen anyagból volt, de szabályosan olyan volt, mint valami prés. Utólag tudtam meg, hogy ezt csak pár órás alkalmakra lehet/érdemes felvenni, én viszont dolgozni mentem benne. Azt hittem, majd egy kicsit lazulni fog, de dél körül szabályosan elkezdte feltörni a combomat, be is pirosodott a bőröm. És minden pisilésnél egy külön procedúra volt, amíg le tudtam vakarni magamról. Hamarabb haza is mentem a munkahelyemről, hogy végre megszabadulhassak tőle.
KedvelésKedvelés
Én is dolgozni mentem benne először, hazafelé a HÉV-en majdnem sírtam 🙂
KedvelésKedvelés
:DD Bocs, de most felnevettem.
Nekem is kín volt nagyon, szabályosan fájt. Nem értem, hogy bírja ebben valaki egész nap, meg minden nap. Először azt hittem, hogy rossz a méret, de egy kolléganőm mondta, hogy ő is ugyanígy járt, nem a méret a hibás, hanem ez ilyen. Ő tárgyalni ment benne külföldön, azt mondta rém kínos volt, mert már annyira szenvedett, hogy nem tudta, hogyan üljön a tárgyalás közben, és alig várta a végét.
KedvelésKedvelés
Ja, ez a Brigdet Jones-féle iszonybugyogó! 😀
KedvelésKedvelés
iszonybugyó! 😀
KedvelésKedvelés
iszonybugyor.
KedvelésKedvelés
Szerintem nagyon szörnyű az “alakformáló” fehérnemű… Borsódzik tőle a hátam.
Ennyi erővel vehetnénk magunkra egy bazi nagy zsákot, amin egy olyan alakú, kinézetű nő van, aki nekünk tetszik, na tessék, ez vagyok én.
Tudjátok, az ilyen mókás kötények mintájára…
KedvelésKedvelés
És a zsák mennyivel kényelmesebb lenne legalább 🙂
KedvelésKedvelés
Én is vettem ilyeneket, egy bodyt és egy trikót a Lidl-ben, de nekem beváltak. Csak alkalomra húzom fel őket, egész ruhák alá, vagy szűk szoknya-felső alá, de kényelmesek. Igaz nem szorítanak annyira össze, de szép egységes kontúrt adnak a testnek.
KedvelésKedvelés
Lidl-s trikóm van nekem is, én futáshoz vettem, mert elég nagy melleim vannak, a kiváló minőségű sportmelltartóban is zavar a mozgásuk futás közben, így általában plusz betétes sporttrikót vagy télen ilyen hosszú, szűken tapadós trikót hordok. Annyira nem szűk, hogy alakformálásra alkalmas legyen, mert nem szorít össze, de nem kényelmetlen, nem zavar a mozgásban, mégis jól helyén tartja a dolgaimat…
KedvelésKedvelés
Rajtam pöndörödik, mint Bridget Jones-on.
Igazi szárasom meg nem volt, csak ilyen tüdőbugyi, de lehet kipróbálom ha ilyen hatékony!
KedvelésKedvelés
Hatékonynak hatékony, de 4 óránál tovább szerintem ne próbáld viselni.
8 napon belül gyógyuló testi, és maradandó lelki sérülést okoz.
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Tüdőbugyiiii…!!!
KedvelésKedvelés
Hajfestés – saját magamnak három-négy hetente, mert fodrászhoz járni nincs időm, viszont a hajam már majdnem hófehér lenne, ha nem lenne befestve. Világos vöröses barna. Három-négy havonta levágatom azért a kb. vállig érő hajamat, hogy legyen formája, 17 éve ugyanaz a fodrászom.
Smink általában, alapozó soha, mert a bőröm szerencsére szép, csak nagyon fehér, és a színeim olyanok, hogy smink nélkül még saját magam sem venném észre sehol. Egyszerűen meg kell rajzolnom az arcomat (ezt a lányom mondta, de nagyon találó). Hidratáló arckrém naponta.
Parfüm – csakis zöld teás, vagy citromos, az édes illatoktól rosszul leszek, émelygek.
Epilátorral szőrtelenítés mindenhol (fakír vagyok, nekem nem fáj).
Sport: napi egy óra séta a kutyával, illetve heti kétszer zumba (ha sikerül odaérni időben). Nekem nagyon tetszik ez a sport, jó zene van, felszabadít, jó a társaság, táncolunk.
Mellméret: 80/E – ezért csak alvás közben nincs rajtam melltartó, egyébként képtelen vagyok nélküle létezni. Manapság már sokkal könnyebb melltartót venni, mint régebben, hála a szilikonbeültetéseknek. Valaki írta előttem, hogy nagyon fontos a jó melltartó megválasztása, ezzel nagyon egyetértek. Tangabugyim nincs soha, mert kényelmetlen, sőt nekem csak a hagyományos, de magasra szabott combrészű kényelmes, és csak akkor, ha tiszta pamut.
Imádom a bizsukat, rengeteg van, van olyan is, ami kézzel készült – a tesóm is szokott csinálni, de van saját mű is, és a lányom is csinált egy párat. Reggelente mindig elszórakozom, hogy melyik illik a legjobban az aznapi szerelésemhez.
Régebben ráértem, és gyönyörű, ápolt, lakkozott körmöket csináltam magamnak, de ma már nem érek rá bíbelődni vele, ezért géllakk, az 3 hétig is szépen fennmarad. Szerencsére szépek, és egészségesek a körmeim.
Masszőr: kb. két hetente, mert sajnos nagyon rossz a gerincem, csodákat művel velem. Jobb lenne hetente, de nincs rá időm.
Imádom a szoknyákat, ruhákat, szép harisnyákat, szép cipőket. Amit nagyon szeretnék magamon megváltoztatni, azok a rettenetesen ronda, seprűvénás lábaim. Sajnos ez genetika, az egész család ilyen anyai ágon. Nem mélyvénás, tehát nincsenek nagy, fodros erek, csak seprűvénák, de az szinte olyan, mintha jól összevertem volna a lábam mindenhol. Az orvos szerint ez csak esztétikai probléma. Van rá lézeres kezelés, az én esetemben ez kb félmillió Ft lenne, és tudom, hogy nem tartós. Nagyon gáz nyáron hosszú ruhákban, nadrágokban járni, hogy ne kövessek el vizuális környezetszennyezést a lábaimmal.
Tetoválás/pearcing tetszik másokon, ugyanez igaz a plasztikai műtétekre, de nem valószínű, hogy belemennék.
A lányom 17 éves, éppen ma vágatta le a hátközépig érő rengeteg hullámos sötétbarna haját vállig érőre, de így is nagyon jól áll neki. Ő nem sminkel, csak nagyon ritkán. Nagyon egyszerűen öltözködik, farmer+póló+edzőcipő, ő így érzi jól magát. Korábban próbálkoztam vele, hogy öltözzön egy kicsit nőiesebben, de rájöttem, hogy nem érdemes nyaggatni, mert majd megtalálja a saját stílusát. Mivel én kamaszként eléggé nagy hülyeségeket csináltam a kinézetemmel – lázadás volt, csakazértis, ezért tudom, hogy a legjobb megoldás ráhagyni a dolgokat, egészen addig, amíg tiszta, és nem szakadt a ruhája. Ékszereket viszont ő is hord, neki is van rengeteg bizsuja, illetve lenyúlja az enyémet gyakran. A parfümömet is dézsmálta egy darabig, aztán inkább vettem neki sajátot. A fülét mi is néhány hetes korában kifúrattuk, soha nem volt gond a fülbevalóval.
Szegényt nagyon sajnálom a szőrözés miatt, sötéthajú, ezért ezen a téren nagyon nehéz dolga van. Mondtam, hogy elmegyek vele lézeresre, de ő nem akar. Ebben sem nyaggatom, majd szól, ha mégis.
KedvelésKedvelés
Milyen marka a citromos, zoldteas parfum? En is a fanyarokat szeretem.
KedvelésKedvelés
L’Occitane – sajnos éppen most listázzák ki :-(, ezért bevásároltam belőle, mert ez a kedvencem.
De Kenzo-ból is van zöld teás illat, csak nem emlékszem a pontos nevére.
KedvelésKedvelés
Nemrég szagoltam zöld teás-citromos bioparfümöt, nagyon finom volt.
KedvelésKedvelés
Koszi szepen.
KedvelésKedvelés
A hajam…4-5 hetente festés, mert gyorsan nő és annyi ősz hajszálam van. utálom a lenőtt festett hajat.
13 évesen lyukasztattam füleimet, ma már nem is tenném meg. de akkor minden lánynak volt az osztályban, én lettem az utolsó akinek lett fülbevalója. Azt hordtam pár évig amit akkor belőttek, mert a bizsutól begyulladt. Felnőtt fejjel lett pénzem egy aranyra (csakis fehér).
Nem sminkelek, valahogy nagyon nem én vagyok. Szemránckrém, az igen, ez olyan keresem az igazit és néha többféle is van itthon.
Ma kipróbáltam a forró vízben fekve a narancsbőrre való olajom( fél éve vettem, ma végre kipróbáltam) és meglepődtem milyen jót tett a bőrömnek. Ilyet többször is fogok csinálni az idén: sok kádban lazulást magányomban.
Szépek a lakkozott körmök, de én úgy érzem megfullad a körmöm, vicces, vagy nem tudom milyen érzés. Nekem kellemetlen magamon.
Epilátor, egy ősöreg és bírja a strapát én is őt, még hónaljban is,
KedvelésKedvelés
Hát én ezügyben minimalista vagyok. Szőrtelenítem gyantával a lábam, különben olyan, mint a dzsungel, még vastag harisnyán is átmeredeznek a szőrszálak. Egy ideig a bikini vonalat is meg a hónalj macskát is gyantáztam, de azóta kigyógyultam a mazochizmusomból 🙂 Szedegetem a szemöldökömet, de csak 6-6 szőrszálat mindkét oldalról, amelyek hajlamosak a nagyon hosszú szempilláimmal összeakadni. Fodrászatban csak 4 havonta járok, kicsit vágatok, a göndörödés megoldódik magától. Viszont van egy parfümöm, amit nagyon-nagyon szeretek főleg ha az orrom számára emészthető mennyiségben teszem magamra, így jó sokáig el szokott tartani. Egy álmom van: valamikor még buta tinédzser koromban tetováltattam magamra, nem amatőr munka ugyan, de nagyon zavar. Egyszer, ha sok pénzem lesz, leplasztikáztatom onnan. Kis felületen van, ezért nem lesz nehéz dolga a sebésznek. És ha már plasztikai sebészet, akkor az egyik oldalról görbének tűnő, másik oldalról hegyesnek mutató, de mindkét oldalról hosszú orromat is átszabatnám szép szabályos orrocskára. Minden egyébbel teljesen elégedett vagyok, ami a testemet illeti. A körmeimet rövidre reszelem. A szakmámból adódóan nem tudnám elviselni a hosszú körmöt, mindig azt hinném, hogy alatta ott van minden páciensnek a DNS mintája. Néha használok szempillaspirált és alapozót és korektor ceruzát és rúzst nagyon keveset, és akkor mindenki mondja, hogy milyen szép vagyok, de basszus, én tudom magamról, hogy máskor is! Na ennyi 🙂
KedvelésKedvelés
Anyám nagyon ritka alkalmakkor sminkel, ha kivételesen nagyon jól kell kinéznie, akkor én sminkelem, de ilyenkor mindenki el van ájulva tôle. Neki ez az ars poeticája, vagy mi, hogy inkább lepôdjenek meg azon, hogy milyen jól is ki tud nézni, ellenben ha valaki mindig sminkel, és egyszer nem, akkor azon lepôdnek meg, hogy jé de szarul néz ez ki smink nélkül. 😀
Engem mindig ezzel ijesztget, mert rajtam meg mindig van valami smink…
KedvelésKedvelés
De jól mondod! Erre nem is gondoltam 🙂
KedvelésKedvelés
Erről jut eszembe, hogy én szeretem végignézni azokat a galériákat, ahol híres színésznőkről mutatnak sminkes és sminkmentes fotót, egész máshogy néznek ki sokan, de a legjobb mégis mindig az, amikor alig van különbség a kettő között. Ez egyrészt nyilván annak is köszönhető, hogy alapból szép valaki, de a másik, hogy hozzáillő, a természetes szépségét kihangsúlyozó a sminkje.
KedvelésKedvelés
Hű, én csak nézek, hogy mik vannak. Havonta fodrász és kozmetikus, a szőr ápolatlan, alakformáló fehérnemű…
Félre ne értsetek nincs bajom a havi fodrászhoz, kozmetikushoz járással, csak nagyon nem az én világom.
Soha nem voltam kozmetikusnál még, fodrászhoz meg utoljára gimiben jártam. Ja és csak társadalmi nyomásra szőrtelenítek, saját magamnak jobb lennék szőrösen. Na meg a pasim miatt is, ő ragaszkodik a hónalj és láb szőrtelenítéshez. (Pedig ő csak hónaljban meg intim helyeken szőrtelenít.) De mivel a punci szőrtelenítés nem igénye, az marad bozontos. Aztán strandra menés előtt vagy eszembe jut hogy legalább a bikinivonalat kéne, vagy nem. Többnyire nem. 😀
És sose sminkelek, illetve használok alapozót, de magamtól azt se használnék, szal ez is inkább társadalmi nyomás.
KedvelésKedvelés
Élek a gyanúperrel, hogy mi többiek is társadalmi nyomásra csináljuk ezeket 😀 Én biztosan. Ezek a dolgok a női lét hétköznapjaihoz tartoznak, többé-kevésbé. Épp ez a rendszer lényege, hogy nem vonhatod ki magad, és sok esetben még magad is elhiszed, hogy ezen a sok tortúrán mind szabad akaratodból mész keresztül 🙂
KedvelésKedvelés
Ezzel mélyen egyetértek.
KedvelésKedvelés
Én is egyetértek, a fr@nc se csinálná, ha nem lenne gyakorlatilag kötelező.
KedvelésKedvelés
Én se voltam még sosem kozmetikusnál, de most végigolvasva a hozzászólásokat olyan alapnak tűnik, hogy felmerült bennem a gondolat, hogy el kellene mennem.
Fodrász félévente, hosszú és egészséges hajam van, csak a végekből kell vágni, borotvával szőrtelenítek, mikor mennyihez kedvem van, sok krém (testre és arcra is), mert nagyon száraz a bőröm, sminkelés olyan korszakosan, néha minden nap, egész színesen, most már hetek óta semmi.
BMI most 23.3, arányos és masszív alkat, nagy mellek, széles csípő, anyám szerint kövér, rövid és vastag, asszem ez is mehetne a mondatok közé, amelyeket soha nem feledünk… Idővel gyógyult bennem, évről évre jobb, nem tudom, hogy valaha lesz-e olyan, mintha nem tört volna el.
KedvelésKedvelés
Én a magam részéről már 20 éves korom óta járok kozmetikushoz kb kéthavonta, mert ha nem teszem, akkor az arcbőröm egy elefántéhoz válik hasonlatossá (alkat), valamint a testemen kinőtt szőrmennyiség alapján simán bevennének a stars wars filemkbe csubakka dublőrének (szintén alkat). Nem jódolgomban csinálom, hidd el 😀
KedvelésKedvelés
Csubakka 🙂
Nekem csak nagyon száraz a bőröm, ha nem kenegetem, akkor berepedezik, hámlik, fáj. Szőrzetem olyan, mint fentebb írta valaki: a fejemre koncentrálódik. De tényleg szöget ütött fejembe a nadselű gondolat, hogy elmegyek kozmetikushoz, hátha tud valami jót az arcbőrömre.
Amúgy ami az arcbőrömnek biztosan jót tesz, az a sok alvás.
KedvelésKedvelés
Meg a sok víz, belsőleg.
KedvelésKedvelés
Mi a pasimmal már évek óta tervezzük, hogy egyszer majd elmegyünk kozmetikushoz, meg téli időszakban szoláriumba is, és az majd milyen jót fog tenni mindkettőnk bőrének. Ő se volt még soha egyik helyen sem, de ezen kevésbé szoktak kiakadni az emberek mint, hogy én nem voltam. 😀
De nem valószínű, hogy tényleg megyünk a közeljövőben, mert sokkal izgibb helyekre, pl. kalandparkba meg falat mászni is tervezzük, hogy megyünk, aztán idő és pénzhiány miatt folyton meghiúsul.
KedvelésKedvelés
Á, ha jó a bőröd, minek? Én kénytelen vagyok járni, mert problémás, mitesszeres a bőröm, az otthoni megoldások nem jöttek be, de ha lehetne, inkább nem járnék, mert időigényes és drága.
A legjobb barátnőm csodás bababőrrel van megáldva, összes arcápolása kimerül egy szappanban és egy hidratálóban, kozmetikus közelében sem volt. Na, én közvetlenül nagy kezelés után se nézek ki úgy mint ő kialvatlanul hétfő hajnalban.
KedvelésKedvelés
engem is majdnem elzavart multkor a kozmetikus. mondta hogy o nem hajlando nekem semmifele kezelest csinalni mert abszolut semmi szuksegem ra, de ha akarom akkor bekremez, megmassziroz. ebben maradtunk.
KedvelésKedvelés
Nekem múltkor nagyon felszabadító volt bikinivonal-kezelés nélkül uszodába menni. Hirtelen felindulásból mentünk, nem volt már időm leszedni. 1. nem voltam csúnya, csak természetes 2. a kutya nem nézett rám, mindenki úszott 3. ha feltűnést keltettem, az a hangos röhögéstől volt, mert a gyerekeim a lábam alatt úsztak át, és nem felejtettek el jól megcsikizni. 4. nem viszketett másnap, mint az állat
KedvelésKedvelés
en szemoldokot szedetek profival, es asszem ennyi. amit hasznalok az a dezodor, meg vettem magamnak egy arckremet is, de egy eve nem birom elhasznalni. smink fenyevente. a kormomre nagyon igenyes voltam anno es most is akkor erzem jol magam ha szep, de mostansag nem szep. mukormom sosem volt. borotvaval szortelenitek, nem tetszik a szor. nalam is megvoltak a korszakok, kieltem magam, most mar nem erdekel. es en szepnek latom magam ugy ahogy vagyok. rendszeresen elcsodalkozom amikor valahogy tukor ele kerulok hogy mennyire szep az arcom, a borom, a hajam es ugy altalaban en. ez az alalkomra nem teljesen igaz, most van rajtam kb 5 kg felesleg es a szulesek utan a hasamat nem nagyon birom megszokni. probalom mindig eszben tartani hogy fiatal vagyok es szep es ettol szebb vagy fiatalabb mar nem leszek sosem, tehat ertekeljem es elvezzem ami most van.
KedvelésKedvelés
kimaradt hogy kozmetikushoz fel-1 evente jarok arctisztitasra, meg mindenfele kremeket ken ram es kb fodraszhoz is ilyen gyakran jutok el. sosem hasznaltam testapolot, kenceket, smink feleket napi szinten. legutobb ram ijesztett a kozmetikus hogy kezdjek el vegre nappali, ejaszkai es szemranckremet hasznalni ha nem akarok hamar rancos lenni, el is rohantam venni ezeket, de az ejszakai kremem meg mindig bontatlan, a masik ketto meg felig van, pedig jabuarban vettem oket. ha lenne itt Angliaban is fillerekert minden sarkon manikur akkor oda szivesen jarnek rendszeresen. Par napja vettem magamnak 6 koromlakkot. sok ev utan eloszor, de meg nem nyultam hozzajuk
KedvelésKedvelés
Hajrá 🙂 Én szoktam lakkozni néha, a vörös minden árnyalatával (és semmi mással).
Múltkor néztem meg 15 évvel ezelőtti fényképeimet és belém hasított, hogy mennyire elvesztegettem azt az időt, mikor annyira szép és üde voltam, én meg marha módon szenvedtem rondaságom felett. És újabb 15 év múlva nem akarom a mai önmagamat is ugyanígy látni.
KedvelésKedvelés
Pontosan. es engem erre is a blog ebresztett ra mult nyaron. hogy ertekeljem ami most van.
KedvelésKedvelés
Nekem minden szőr a fejemen nő, a testszorzetem minimális. Borotvalkoznom sokszor kell, amit nem szeretek, havonta hajvágás, mert muszály , a színe kezdi elveszteni a szőkeseget, a fehér kezd dominálni és nem szép. Borotvazsele, after shave, dezodor, baba szappan, sampon ennyi. Olcsón megúszom magam külsőleg.
Kés alá feküdni? Ha ennél is rondább leszek talán akkor, azért, hogy szebb legyek mint 20 évesen azért nem. Soha senkit nem kérnèk semmilyen plasztikára, nekem a természetesen elő, viselkedő, kinéző csajok, nők jönnek be. Minimál smink ok, sőt nagyon meg tud szépíteni egy nőt, ha ízléses. A női szőrzet nem zavar, a nőket jobban, nekem jo ahogy neki jó elv eddig működött, a nőknek amúgyis, az elvárások miatt, kényszerképzeteik vannak én nem fogom erősíteni azokat. A nők alapból szépek, kedvesek, aranyosak… Mindenki. A társadalmi és a hülye férfi elvárások miatt hiszik azt, hogy túl kicsi, túl nagy, cici , fenék , tessék kiválasztani. Ha ehhez még jön egy kis beszólogatós valaki, na kész ott a vége.
Abszolút személyes véleményem, tök mindegy mekorra a cicije, feneke, ha szeretem és viszont. Ott nem ez számít.
KedvelésKedvelés
“a nőknek amúgy is, az elvárások miatt, kényszerképzeteik vannak én nem fogom erősíteni azokat.”
Ez nagyon szimpatikus hozzáállás, bárcsak a többi férfi számára is az lenne.
KedvelésKedvelés
Szinte minden melltartóm vastag szivaccsal bélelt. Nem csipkés, fél kosaras push up, ami felnyomná a nyakamba a 75 c mellemet, de szivacsos. Nekem ez biztonságot ad, olyan, mint egy páncél. Tavasztól-őszig 18 fokos, túlhűtött office-ban ülök, senkinek semmi köze a mellbimbómhoz, ezen meg nem üt át. Nagyon meg lehet szeretni. Továbbá rengeteg szépségrituálém van, a legtöbbet utálom, az eredményt szeretem. Nettó 12 centis cipősarokig vagyok állóképes, ha BKV, akkor 10. A magassarkú és a szép cipő fétis szinte. 37 vagyok. Ha lenne lányom, nem lenne füllyukasztás. Az ovis lakkozott körmöktől kiszaladok a világból.
KedvelésKedvelés
Azt hiszem, én nem arany középút vagyok akkor, hanem minimál. Fodrász félévente, azt le sem merem írni, hogy mikor voltam utoljára kozmetikusnál. Szemöldök, más szőrzet egyedül. Nekem még a lábamhoz és a hónaljamhoz se érjen senki! A körmöm utoljára tíz éve festettem, de a lányom rávett, hogy karácsonykor is. Hazajött ugyanis az oviból valami gusztustalan leopárdmintás körömmatricával, azóta tudom, hogy van ilyen undi dolog. Mondtam neki, inkább szépre. Na, karácsonykor mindketten gyöngyházfényű kezekkel ragyogtunk. Nekem bizarr volt hatévesen körömlakkot látni, de akkor már inkább ez, mint az ovistárs anyukájának ízlése (vááááá). Életemben egyszer voltam masszőrnél, mikor egy barátnőm befizetett thai masszázsra, na, az mennyei volt. Azt hiszem, még mindig nem merem magamnak megengedni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Bár egy testradíros, fürdősós forró fürdő után mintha kicserélnének, az nagyon királynői.
KedvelésKedvelés
Sokáig én is a természetes szépség híve voltam, ma is, de már nem vagyok hiteles, mert festetem a hajamat, bár a saját színére, mert zavart a természetes fehér melír. Épp tegnap voltam fodrásznál, nekem mindig akkora élmény – kb. 3 havonta jutok el -, mert annyira jól vág a fodrászom, hogy egész más fejjel lépek ki és biztos, hogy 5 centivel feljebb van az orrom hazafelé menet 🙂
Sminkben is a természetességre törekszem, mivel nekem is genetikusan karikásak a szemeim és alapból fehér a bőröm, ezért kis színezett alapozó és barnás árnyalatú pirosító segít elkerülni, hogy folyamatosan megkérdezzék, hogy nagyon fáradt vagyok-e vagy hogy rosszul érzem-e magam. Mostanában teszek szemspirált is, de tudatosan figyelnem kell rá napközben, hogy ne dörzsöljem a szememet.
Eddig nem esett szó a hennáról, mint bőrdíszítésről, szerintem nagyon szép és dekoratív , ráadásul nem végleges. Nekem csak egyszer vagy kétszer volt, mert a tesóm hennafestő és elcsábultam.
Mióta megszűnt a kedvenc illatú EDT-m, azóta kínlódok, nem választottam még újat, de hiányzik.
Egy ideje – már 40 felett vagyok – rendszeresen éjszakai arckrémezek, jól esik, kényeztet. Nappali krém: alapozó alá, napos évszakokban csak ez.
Bajuszpigment – ha eljutok a tengerhez nyáron, ott elkerülhetetlenül megjelenik, hiába van rajtam megelőzés céljából fehér bajusz ezerfaktoros naptejből. Aztán próbálgatom depigmentáló krémekkel halványítani, de állítólag csak én látom feltűnően sötétnek. Szerencsére(?) az elmúlt években nem állt fenn a tengerparti veszély 😦
Körömlakk – halvány rózsaszín de csak pár hónapig, régen, amíg légikisasszony voltam 🙂 Nagyon erősek a körmeim, ezért karmol, ha hosszú, rövidre vágva kényelmes. De rá tudok csodálkozni az ízléses, mintás körmökre.
Nem tudok magas sarkúban járni, megfájdul a sarkam, talpam. De a múltkor felpróbáltam egy 20 centis fémsarkú fekete lakk körömcipőt – zoknis lábra 🙂 -, tipegtem benne, tök kényelmes volt, de soha nem lesz olyanom.
Kisebbik fiam jövőre készül rá, hogyha betölti a 16-ot kilyukasztja a fülét. Én engedném, de az apai ellenállást nem tudom, hogy fogja legyőzni – vagy megkerülni. Perpill hajat növeszt, már ezt is nehezen viseli. Mármint az apja. A nagyobbik (17) időnként szakállas, fazonosan vágva, nekem tetszik 🙂
Alapból az az álláspontom, hogy mindenki csinálja azt, ahogy jól érzi magát. Akár társadalmi nyomásból, akár a párja kedvéért, de csak akkor és annyira és úgy, ami neki kényelmes és nem feszélyezi és nem okoz neki kellemetlenséget. Netovább.
KedvelésKedvelés
Hú, hát ami a gyerekeket illeti, nagyon liberális vagyok. Tőlem aztán azt csinálnak, amit akarnak. A kicsi 4 éves, de már most, zsigerből az öltözködés, a smink, körömlakk, hajviselet érdekli, fontos neki. Én hagyom. Ha kéri, kifestem a körmét. Sokan ezen megakadnak, de én meg úgy vagyok vele: és akkor mi van? Ő szépnek látja, ez a fontos. Persze sminkkel azért nem megyünk az utcára :), de a körömlakk belefér nálam. Fülbevalót nem akar. Eléggé tiszteletben tartom azt, amit szeretnének. Nem érzem úgy, hogy mindenható anya vagyok, aki rendelkezik mondjuk a hajuk hosszával, vagy bármi mással.
Ami nekem fontos:
hajfestés- én csinálom, hennával
fodrász-nagyon nagyon háklis vagyok rá, hogy jól vágják le
van porcelán körmöm, szeretem
kicsi smink -alapozó, szemplillaspirál
parfüm-nem tudok élni nélküle 😀 Dior
A tetoválás tetszik, bár nincs, de nem kizárt, hogy lesz. Piercingem volt.
Ruházkodás, nagyon egyszerű.
Sose csináltatnék szilikonmelleket, vagy botox kezelést az arcomon. Nem szeretem a csicsás és feltűnő ruhákat, ékszereket.
KedvelésKedvelés
Nem szabom meg én sem, hogyan nézzen ki a gyerekem, azt vesz fel, amit akar, fiú létére bodorodó hosszú haja van. Lányom ugyan nincs, de nekem nem volt se fülbevalóm, se lakkozott körmöm gyerekként, és ezért utólag hálás vagyok. Egyébként a körömlakk tele van mérgező anyaggal, gyereknek és terhes nőnek sem jó. Nem vagyok kemikáliafóbiás még, lakkozok is magamnak, de gyereknek nem.
KedvelésKedvelés
A fülbevalón kívüli egyebek: van tetoválásom, nem a most szokásos, divatos fekete, hanem egy szép színes, benne sok narancssárga. 🙂 Piercing nincs. Mint másban sem, a testemmel való foglalkozásban sem vagyok túl rendszeres, de az általam jónak tartott dolgokat szinte rendszeresen használom. Arckrém: sokáig semmi, mert minden vacak van a legtöbben (Antalvalira hallgatok kozmetikumügyben, ha másban nem is annyira, bizony), de mostanában kapható felénk is Weleda, azt pedig igen szeretem. Deó (csak alumentes, most Dr Hauschka), parfüm semmi, vagy némiképp lelkifurdalással, mert szintetikus, egy régi illat (Guerlain Champs-Elysées). Majd egyszer beszerzek egy igazi, nem szintetikusat is, ha lesz belőle olyan, ami jó. Testápoló: régebben natúr kókuszolaj és sheavaj, most nem érzem szükségét, párás a lakás, jó érzés. Haj: olyan a frizurám, hogy nem baj, ha kicsit lenő, rendszertelenül járok fodrászhoz, és nincs saját fodrászom, ilyen hajat bármelyik gyorsfodrászatban nyír bármelyik fodrász. Volt olyan is, hogy megnyírtam magam. Csavarom vagy sütöm időnként. És natúr hennával festem. Pillanatnyilag gesztenyés árnyalatú. Ha erősen őszülök majd, narancssárga lesz. Néha alverde rögzítő, vagy hajlakk, de legalább egy éve megvan ugyanaz a flakon, nem valami jó. Köröm: néha nem feltűnő lakk. Bűnözés kategória. Műköröm: soha. Ha akarnám, hagyhatnám megnőni a valódit, elég erős hozzá, de zavar, hogy beragad alá a tészta, pedig a kontaktlencsémet szépen tudom kezelni akár azzal is. Smink: egy ideje nem, néha kicsi a szememre, vagy egy alig észrevehető változat, de nyáron nem. Szőr: hónalj borotválva, szemöldök kissé szedve (az ívet nem, csak ami azon kívül nő), és egy kicsi anyajegyből hajlamos egy kinőni, azt is kihúzom. Állítólag nem szabad, én 25 éve csinálom. Kettő ilyen volt, de egyik eltűnt. Szoli: egy időben jártam, már nem mennék. Nem használok naptejet, pedig kényes a bőröm, de tavasztól kezdve ügyelek rá, többnyire égés nélkül megúszom. Gyereke esetében ugyanez, bár hátul a nyakukra, fiúk füle peremére, orrukra jut egy kis napolaj.
Ami a fenti “bűnöket” illeti: azért is lettem Antalvali lelkes híve kozmetikumokban, mert egyszerűen azt vettem észre, hogy minden baja van a bőrömnek. Nem részletezem. Abbahagytam a hajam szőkíttetését, és fokozatosan áttértem az általa ajánlott szempontok szerint kiválasztott kozmetikumokra. És láttam, hogy az jó. Ha visszatérek egy-egy dologban a régiekhez (bűnök), akkor kockáztatom, hogy ismét romlik a bőröm állapota. Ezért ez a szó illik az esetekre.
KedvelésKedvelés
Ja, kozmetikusnál sosem voltam, nem is megyek már, azt hiszem. Szépészeti műtétet sosem vállalnék, de a szivacsos melltartó talán még beleférhet, bár most nem szükséges. Magassarkú kizárt, egy kisebb fajtától is 2m fölé kerülnék, és az már nekem is fura.
KedvelésKedvelés
Ugyanezeket nem tennem, nem is teszem. Lanyaimnak sincs fulbevaloja -mindenki nagy dobbenetere es nem is lesz amig nem kerik. A mukormot (azt a zseleset) kiprobaltam, nem az en vilagom, egy dekadens periodusomban elindultam tetovalni, hal istennek eszbe kaptam : D Arcapolas, testapolas igen, kezemre tobb figyelem kellene (manikur, krem, idonkent lakkozom), kozmetikus, pedikur, fodrasz – jarok. Ez utobbihoz 5-6 hetes rendszeresseggel, ezt ki nem hagynam, hajam festem, szokere , errol sem tudok es nem is akarok lemondani, kevesbe mergezore atterni, hiu vagyok, ez van. Tobb sport kellene, rajta vagyok ,elonyben az Aviva torna, hastanc. Izzadas ellen igen, parfum, amiota szoptatok, (pontosan 9 eve) nem, a szort bototvalom, mindenhonnan, szemoldokom kozmetikus szedi. Hordok szoknyat, harisnyat, telen ritkan. Magas sarkut is nagyon ritkan, amiota gyerekeim vannak, esetleg ha gyerek nelkul vagyok, de szeretem a szep, csinos cipoket. Alapozas, pirosito csak almalmakkor, 1-2x egy evben, de azt kozmetikusra bizom. Szemem festem, fekete vonal, 14 eves korom ota. Szoliba regebb jartam, modjaval, de szeretek napozni, kora tavasszal megkezdem. Ekszer csak ezust vagy kezzel keszitett, tobbnyire egyedi darabok, kizarolag hosszu, csungo fulbevalo. Szeretem a testem, jol erzem magam a boromben-most, hogy mindezt le us irtamegerosodtem ebben :). Nyaron a terhessegek nyomait (megrepedt, kisse megnyult bor a hason) nem takargatom, szetnyilt hasizom viszont most mar zavar, az uto
KedvelésKedvelés
Megtámogatom a tetováltak táborát, van egy nagyon szép és színes tetkóm a bal lapockámon, folytatása következik. Piercingem is volt, kettő is az alsó ajkam alatt. Egyébként ha adhatok tanácsot, akkor érdemes a füllyukasztást is piercerrel csináltatni, mert nem fáj, és nem roncsolja szét a fület, mert egy tűt szúrnak át, és nem rögtön a fülbevalót nyomják be a cimpába
Fodrász: havonta, kozmetikusnál egyszer voltam életemben, és nem hiányzik. Szőrtelenítek, ha már nagyon kell, most megnövesztettem a hónaljszőröm, de nem tetszett, úgyhogy megváltam tőle. Amúgy meg kókuszolaj és shea vaj minden mennyiségben, és bioszappanok meg biosampon, a többit nem szereti a bőröm (helló, RiverSong!:) Parfüm: ritkán, és saját készítésű.
Smink mostanában kevésbé, magassarkú: ritkán, és nem tűsarkú.
KedvelésKedvelés
Én soha nem akartam fülbevalót.
KedvelésKedvelés
en sem, de nekem par napos koromban a fulembe raktak.
KedvelésKedvelés
De jó téma, mindenkit végigolvastam, tök érdekes 🙂
Nálam:
Fülbevaló: kicsi koromban lyukasztottak, az első fülbevalóm után nem hordtam semmit, és azt hittem kb. 14 éves koromig, hogy beforrt a fülem. Amikor kiderült, hogy nem, akkor jött a fülcsiforradalom, vettem gyártottam halomra. Már annyira nem számít, ritkán jut eszembe. A többi ékszert viszont nem feledékenységből nem hordom: egy ideje valahogy azt érzem, a csupasz nyakam bőre szebb annál, mintsem hogy megszakítsam az egységét holmi nyakláncokkal.
Arckrém: mindig valami hótegyszerű, könnyű hidratáló. Van BB krémem is, kirittyentős cicalány-napjaimon azt használom. 27 éves vagyok, szerintem nem kell még túldimenzionálnom szemránckrémmel, bár nyilván genetika is, hogy nem ráncos a szemem. Dezodor muszáj, nagyon izzadok és zavar, parfümből ugyanaz vagy tíz éve. Cipőből kezdem megfizetni a minőséget, bár még van hova fejlődni, jöhet minden, alacsony, magas, acélbetétes bakancsom és tűsarkúm is volt, ez utóbbit vennék is szívesen, ha gyártanának olyat is megfizethető áron, ami nem az a pornóba hajló irány, ami most 10-ből 9,7 tűsarkú esetében érvényesül.
A legjobb barátom fodrász, így az én elég csumpi alapanyagú hajam viszonylag jól néz ki általában. Festve van, vörösre, de csak hogy a külső a belsőhöz igazodjék: én valójában egy vörös hajú lány vagyok. Laci havonta adjusztálja, magától, szeretetből, meg mert neki derogálna, ha más érne a hajamhoz, hiperextra igényes vágás, szerkezet-újjáépítés meg amit akartok, ha ki kellene fizetnem, nem tudnám.
Alapértelmezetten is nagyon szépek a körmeim, manikűrös meglátja és körberajongja, viszont törékenyek, így aztán négy napja van géllakkom, kis dekorral (egy ideje már egyszerűen nincs időm tisztességesen ápolni-lakkozgatni) és imádom. Nézegetem és örülök neki, mint egy kislány, és álmodozom, hogy de jó lesz, mert így majd meg fog tudni nőni.
Kozmetikus: arckezelés ritkán, hónalj és leszállópályás intim cukorpaszta havonta, már fel se zaklat, hogy idegen nők matatnak a legintimebb szférámban, szeretem, hogyha selymes. A szoláriumot is imádom, sokak szerint büdös, én meg épp az illatát szeretem magamon. A smink nálam egyenlő a szemsminkkel, alapozóm, pirosítóm nincs is, hétköznapokra spirál és szemkontúr (ceruza helyett szemhéjpúderrel), kirittyentős teljes szemsmink csak alkalmakra, macskás-füstös, szépen meg tudom csinálni, naná, a képzős múlt. Rúzsom nincs, Carmexet használok. Ugyanannyi tangám van, mint franciabugyim (hagyományos bugyim nincs), és mindkettőt ugyanolyan kényelmesnek élem meg, amelyik tangát nem, azt kidobom, mert vsz. rossz méretet vettem. Sminktetoválástól nem zárkózom el, de nem is vágyom rá, tetoválással ugyanígy, viszont többször rajzoltam már másnak tetoválást. Piercing magamnak soha, máson volt már, hogy tetszett. Műhaj: ha valahogy meg lehetne csinálni, hogy több hajam legyen, mármint a saját fejbőrömből kinőve, élnék vele, de ezek a fodrászati technikák szerintem csak alkalomra működnek, frissen a fodrász keze alól kikerülve fotózáshoz, esküvőre, stb., hétköznapi használatban nem igazán kezelhetők. Melltartót nem tömöm, hova a 90D-t? 😀 Viszont egy hónapja van két Triumph melltartóm, és komolyan, megtapasztaltam velük a tökéletességet… én nem mondtam még márkára ilyet, de esküszöm, nem akarok többé mást (fel)venni. A plasztikai műtéteket is hasznos eszköznek tartom, alkalomadtán tervezek is élni vele. Tervezek még adni idén a testemnek egy komolyabb diétát (már tart), heti 2 tánc-, és 2 kettlebellórát, negyedévente masszázst, meg sok jó szexet.
KedvelésKedvelés
Tulajdonképpen az utolsó négy szó szépiti meg a nőket a legjobban. Az összes kenceficét ki lehetne dobni, ha működne.
KedvelésKedvelés
Ezt komolyan mondod??? Szerintem ez is egy olyan butaság, amit arra találtak ki, hogy a nőket a szex felé terelgessék. Sztem a szexnek semmi köze a szépséghez. A szex biológiai szükséglet, amit jó lenne méltó módon művelni. Azzal és akkor akivel és amikor szeretnénk. Összefüggésbe hozni a szépséggel? Ugyan! Erről eszembe jutnak azok az idióta teóriák, melyek azt mondják, a sperma jót tesz a bőrnek, sőt belsőleg is igen pozitiv hatása van a szervezetre. Általában ezt is férfiak hangoztatják (vajon mit is akarnak ezzel elérni?) anélkül, hogy ők bármikor meginnák vagy magukra kennék a szexuális végtermékük.
KedvelésKedvelés
Pedig én ezzel egyetértek, annyiban, hogy sok jó szex, ami ugye nemcsak testi, hanem lelki, érzelmi kielégülés is, legalábbis számomra, és a szeretett férfival = jobban érzem magam = jobban nézek ki. komolyan, megfigyeltem, szex után a bőröm is szebb (kipirult, sima), csillog a szemem (boldogság, elégedettség), ömlik belőlem az önbizalom.
Szerintem Gabi is valahogy így értette.
KedvelésKedvelés
Ok, legyen. Ott bukik nálam az elmélet, hogy érzelmi kielégülés, szeretett férfi, bizalom, “minden igy jó, ahogy van” érzése. Ha egyszer lesz szerencsém valami ehhez hasonlót igy komplette. tehát minden szegmensében jelenlévőt- megtapasztalni, talán átértékelem a dolgot.
Hanem akkor sem leszek ilyen végletes, mint Gabi. Nincs az a szex, ami kijavitja a bőrhibát, elmúlasztja a narancsbőrt, kalibrálja a mellméretet és kisimitja az árkokat. Adhat töltést nyilván, de itt akkor is valami egészen másról beszélünk.
KedvelésKedvelés
Hát olyan szex sajna tényleg nincsen! 😀
KedvelésKedvelés
Akkor ugye megengeded, hogy tartsam az elméletem, miszerint a “csak szexelni kell, mert az mindenre gyógyir” (értsd: öregedés, túlterheltség, kiszipolyozás, depresszió stb) nem egyéb, mint a férfi szexéhségét szolgáló nőhülyités. Érdekes, nekem sose oldotta meg a szex a problémáim. Mindig csak a férjem érezte magát jobban utána. Én kifosztott, és egyre inkább aszexuális lettem. Pedig hidd el, egy ideig télleg elhittem, hogy a szex csodákra képes. Ez a hiedelem is a férjemet szolgálta.
Tudod, a szex remekül kiváltható sok remek egyedülléttel, masszirozással, welnessel, barátokkal, élményekkel stb. -ikkel. Ez utóbbiak sok esetben jobban szolgálják a szépséget, jóllétet, mint A (sőt AAAAA) szex. Főleg annak fényében, amit képviselőné mond. A férfiak szexuális kultúrája úgy általában, ugyebár. A figyelmes, szerethető férfiak nullához közelitő száma, ugyebár.
Miről beszélünk egyáltalán? A szex fétisizálása egyértelműen férfiigényeket szolgál. Semmiképp nem az én késleltetett öregedésem és a szépségem.
Öööö, Gabi férfi, ugye azt mondtuk?
KedvelésKedvelés
Ha azt a közkeletû baromságot tekintjük, hogy minden nônek egy jó dugás hiányzik a boldogsághoz, és hogy aki nem néz ki jól, rossz a hangulata, miegyéb, azt csak nem kefélték meg rendesen, akkor abszolút egyetértek veled.
De azt a véleményemet ugye én is tarthatom, hogy nekem a szex legtöbbször abszolút feltöltô, életszépítô dolog? 🙂 És egy percig sem tagadom, goy ez nagy mázli, meg azt sem mondom, hogy minden esetben egetrengetô és frenetikus.
Meg van a romboló szex is, olyanban is sok részem volt, amikor egy porcikád sem kívánja, sôt már az érintéstôl is irtózol, és végigbôgöd az egészet, na arról nem állítanám, hogy szépít, és akkor eufemizálok.
KedvelésKedvelés
Akkor mindkettőnk véleményét és tapasztalatait összegezve mondhatjuk, hogy Gabi közhelyszerű állítását úgy általában inkább tarthatjuk károsnak, mint építőnek.
Mondjuk én még emlékszem azokra az időkre, mikor egy- egy ilyen (jellemzően life.hu-s és/vagy nlc-s okoskodást olvasva nagyon nyomorultul kezdtem magm érezni, hogy hát mijé is nem tudok én feltöltődni és mijé is ráz a hideg, ha szexre gondolok?)
Sajnálatos módon igen kevés azoknak a (párkapcsolatban élő) nőknek száma, akik az 5. év után is élvezik a szexet (akik az 5. év előtt sem bemagyarázták maguknak, hogy élvezik).
Méghogy megszépít! Chhh! Legtöbben örülhetünk, ha hosszútávon (és/vagy visszamenőleg) nem betegít meg a legális erőszak.
KedvelésKedvelés
Én megértem ezt az álláspontot, ismerem és el is fogadom, mindamellett, hogy jelenleg éppen az ellenkezôjét tapasztaloma férjemmel.
Régóta szretnék írni arról a jelenségrôl, hogy a férfi ügyeskedik az emberen, nagyon faszacsávónak hiszi magát, mert hát ôneki aztán a nô az elsô, és technikái vannak (az egyik legrosszabb, amit egy pasi tehet az ágyban, ha teknikákat alkalmaz), és neked meg ezt élvezni kell, mert ômindent megpróbál. Ismerem ezt, hányok tôle.
Viszont egy apró, idevágó érdekessés a múltamból. Életem egyik legjobb szexuális élménye egy olyan valakihez köthetô, akibe egyáltalán nem voltam szerelmes, ô maga pedig külsôre egy kifejezetten visszataszító (számomra is) pasi volt. De én olyan odafigyelést és kíváncsiságot nem tapasztaltam azelôtt, mint vele. Egyetlen tervezett érintése nem volt, viszont nem szûnô kíváncsisággal érdekelte minden porcikám, megismerni akart, igazán. Frenetikus élmény volt.
Az a típus volt amúgy, aki minden nôben meglátja a szépet, de nem olyan hamis módon, hanem érezte az ember, hogy tényleg, ôszinte rajongással tekint minden nônemûre a környezetében.
Fura egy figura volt, nagyon boldogtalan házasságban, neki sem volt igazi társa, nem tudom, azóta lett-e, nekem mindenesetre nagyon tanulságos volt, ahhoz viszonyítok azóta is, és nemigen felejtem el.
KedvelésKedvelés
Valóban érdekes kijelentés, főleg annak fényében, hogy igazán jó (vagy akár csak megfelelő) (szex)partnert találni elég nehéz. De valahogy mégis mindenki úgy tesz, mint ha könnyű lenne, és a kedves, figyelmes, önzetlen, fantáziadús, kellemes, érzékeny, magas szexkultúrával rendelkező férfiak ezermilliószám rohangálnának a világban.
KedvelésKedvelés
Namost én is meg tudom számolni egy fél kezemen, hogy hány ilyennel találkoztam, pedig nagy mintából merítek. 🙂
KedvelésKedvelés
Hű, nem akartam en fetisizàlni a szexet, az életemben ezt tapasztaltam. Szebbek , kisimultak , magabiztosabbak, önbizalommal teltebbek lettek a nők utàna. A fenèk és cici meret nem vàltozott, de ezek nem lényeges dolgok amugysem . Amúgy mindenki akkor és úgy akivel akarja, teljes mértékben magánügykènt tekintek a témára. Sajnálom, hogy Adel ennyire érintett a téma , en nem abból a megközelítésben látom a nő-férfi kapcsolatot, ahogy az àtlagos férfi , ennyit màr tudok magamról és nem hiszem, hogy bármi különlegeset tudnék, csak odafigyelek az àgyban. Nálam kierőszakolt szex sincs, ha együtt akarjuk csak akkor lehet jó. Pár témával korábban màr idézett valaki egy embertől -valami okos megmondó volt – hogyan érdemes tenni venni egy férfinak az àgyban, szépen leírta , hogy a nő örömét kell keresni , mert a férfié is így lesz a legszebb, ezzel értek egyet és erre gondoltam amikor írtam. Nekem ez a természetes, amúgy férfi vagyok.
KedvelésKedvelés
Adél, kívánom neked, hogy találj az életedben egy neked megfelelő társat, aki mellett érezheted azt amiről írtam, tudva azt, hogy tényleg a férfi társadalom 5% – bol kell találni.
KedvelésKedvelés
Attól tartok, ez nem csak Adél “problémája”. Iszonyú nagy tabu ez, hogy mindeki úgy tesz, mint ha a szex az önkagában valami húdefasza dolog lenne, holott valójában a legtöbb esetben, még csak nem is rossz, vagy “kierőszakolt”, egyszerűen csak lapos, igénytelen, fantáziátlan, unalmas, gépies, egyoldalú. A nőknek ehhez jó képet kell vágniuk (talán sosem tapasztalják meg, milyen amikor nem ilyen) és legtöbbször csak arra összpontosítanak, hogy elég jó legyen a partnerüknek (nem nekik!) ahhoz, hogy a kapcsolat fennmaradjon. Ez az úgynevezett “megszépítő, kisimító” szex valósága.
KedvelésKedvelés
Jaj, ne, Gabi, ne kívánj ilyet! Én nagyon jól vagyok és legalább nem kergetek hiú ábrándokat. Az ilyen “kívánom neked” mondatok meg amúgy is tocsognak a sajnálatban. No, arra végképp nincs szükségem. Hidd el, sokkal rosszabb annak, aki azt képzeli, létezik kiegyenlített párkapcsolat egy férfivel. Néha hallani legendákat, de én azt mondom, majd ha látom közelről, akkor elhiszem.
Zárójelben jegyzem meg, és nem akarok személyeskedni, mert persze lehet, sőt biztos, hogy nincs nálad kicsikart szex, meg hát én még nem találkoztam olyan férfivel, aki azt mondta volna, ő kicsikarja a szexet, szóval tudom én, hogy ez egy nők által gyártott fogalom leginkább, de csak úgy megjegyzem, hogy a férjem fogalmai szerint ő soha nem kényszerített, nem várta el, nálunk a szex szabad döntésem volt, sőt, élveztem. Hogy mijé nem kezdeményeztem soha? Miért mindig csak beadtam a derekam? Hát én egy ilyen tipusú nő vagyok. Olyan kis tartózkodó. Igaz, eleinte nem olyan voltam, de biztos megjátszottam magam. Ő tökéletes, tehát csak velem lehet baj.Ennyit a férfiúi önreflexióról. És nem egyedi, nem bizony.
KedvelésKedvelés
“én még nem találkoztam olyan férfivel, aki azt mondta volna, ő kicsikarja a szexet,”
Persze, mert a kicsikart szexre úgy gondolnak, hogy a nő kézzel lábbal durván hárít, de a férfi ezzel nem törődve mégis rámászik. Holott ezt a valóságban durva nemi erőszaknak hívják, nem kicsikart szexnek. Ez utóbbi úgy néz ki például, hogy elindul egy matató férfi kéz a takaró alatt, erre a nő vagy örömmel reagál (akkor minden ok) vagy azt mondja. – Most ne légyszi’, fáradt vagyok.
Mire a férfi: -Naaa kicsim, neked is jó lesz meglátod!
-De most tényleg nincs kedvem!
-Majd közben megjön!
És megy a nagyon kedves győzködés perceken, félórákon át, egészen addig míg a nő be nem adja a derekát vagy el nem küldi a férfit nagyon durván a pi*ba. És az a kemény, hogy a férfi egyik esetben sem fogja magát okolni és eszébe nem jut, hogy ő most szexre kényszerít éppen, hiszen ő végig tök aranyos és egyáltalán nem agresszív és a nő is beleegyezik a végén. Akkor hol itt a probléma?
KedvelésKedvelés
Vicces fogalom a férfi, mint társ is. Nem láttam még olyat. Társat, aki a társságot nem úgy fogja fel, hogy ő az origó, és az irányitó, oltalmazó, megmondó. Ha igazodok, még jól is érezhetem magam.
Az ágybani teljesitéssel meg szintén vigyázzunk. Az isten mentsen meg attól, aki mikor célt ér, még ráadásul cifrázza, húzza az időt, belekényszerit szerinte fantasztikusan kreativ nyálazásokba, amiktől nekem, a nőnek illik elájulni, oszt ha mégse úgy van, újra csak én vagyok a bűnös. Mint mondtam, néha hamarabb meghozza a kielégülést, ha az a bizonyos társ a konyhában virtuskodik, engem meg békén hagy. De ezt felismerni… na, ahhoz kell társnak lenni.
Jelzem, mielőtt felmerülne, én milyen keserű vagyok, hogy nem, nem vagyok keserű. Reális vagyok. Mindaz, amivel érvelek, nem(csak) saját tapasztalat. Lássuk be, a férfiak elvesztik a realitásérzéküket, ha a farkuk és annak teljesitménye, kielégülése veszélybe kerül. Amiket te itt leirsz azokat minden férfi elmondja. Ő odafigyel, ő kreativ, ő aztán nem várja el, neki fontos a nő…. Honnan tudjátok? A nőt kérdezitek? És ő meri őszintén elmondani, amit gondol, vagy azt mondja, amit mondania kell a kapcsolat érdekében? Millió és millió aszexuális, vagy szextől elfordult nő van, és millió figyelmes és kreativ szerető és férj. Ez hogyan lehetséges?
Mint mondtam, reális vagyok. Bántani sem akarlak, csak kérdezek.
KedvelésKedvelés
Ezt szeretem benned, hogy felteszed ezeket a kérdéseket. (Persze amiatt nem repesek, hogy tudom, mitől vannak, hogy nem véletlen, és nem is ritka, hogy ezeknek fel kell merülniük.)
És szerintem tök jó, hogy felteszed. Bevallom, nekem is kissé fura érzésem van, amikor Gabi (bocsi, Gabi) mondja ezeket a nagyon is jól ismert frázisokat. És nem azért, mert mindenáron kötekedni vagy kétkedni akarok, de hát mégis… van ez az érzés gyomortájékon.
És ha nem írod, Adél, nem is jut eszembe, hogy: de hát minden férfi ezt mondja! Ő “figyel”, neki akkor jó, ha a nőnek is… Ja, igen, persze. Ugyanezt mondta több exem is, akiknek egyébként egész kapcsolatunk alatt (egy-két év volt) a legkevésbé sem okozott gondot, hogy nincs orgazmusom, sehogy sem. (Kamasz- és ifjúkor.) Úgy tettek egy darabig, mint akit érdekel, hogy legyen, aztán megunták, és leszarták az egészet. Én meg ugye… jaj, hogy én milyen kis senki voltam akkor, mármint annak éreztem magam. (De közben persze marhára odavoltam, hogy valakinek “kellek”.)
Szeretem, hogy itt mindig tabukat döntögetnek, és kényelmetlen kérdéseket tesznek fel.
Lehet, hogy paradoxul hangzik, de nekem felszabadító érzés.
KedvelésKedvelés
képviselőné kommentjéhez, ehhez, hogy “Iszonyú nagy tabu ez, hogy mindeki úgy tesz, mint ha a szex az önkagában valami húdefasza dolog lenne”: igen, basszus, ez, és de idegesít, most kezdem csak érezni ezt a manipulációt. Most tanulom ezt az egészet úgy egyáltalán, és az eddigi kettő férfiember közül a második éppenséggel az volt, akire annyira vágyom, hogy azt nem tudom kellőképp érzékeltetni, és mégis: nagyon jó volt, de azért nem lőtték fel a tűzijátékokat közben. Forgattam ezt körbe-körbe magamban, nyilván hibáztattam is magam, hát hogyne, de közben meg ott villog bennem az (egyébként számomra az ő csodálatosságát is újfent bizonyító) emlék, hogy egyszerre kezdtünk el szabadkozni. Pedig lehet, hogy csak nem úgy van az, amint a manipuláció hirdeti, hogy a szex az egy hótidegen emberek között is azonnal tökéletesen működő és minden esetben euforikus valami, sokkal inkább egy folyamat során válik/válhat azzá, ha megtanulunk egymás integritásába úgy belehatolni, hogy az kölcsönösen boldogítson. Vagy ti mit gondoltok erről?
KedvelésKedvelés
Lola, egyetértek. Én azt szoktem mondani az új partnereimnek, hogy amíg nem szokom meg őt addig én szeretnék irányítani. Ezt még az intim testi viszonyba kerülés előtt tisztázom. Ezzel biztosítom, hogy csak és kizárólag az történik és olyan tempóban, ahogy nekem jó és biztonságos. Igyekszem nem cikinek érezni ezt a körülményeskedést és kiiktatni a fejemből minden olyan hangot, ami külső elvárásként értelmezhető (pl hogy haladj már tovább, csináld ezt vagy azt, rátérhetnél már a lényegre stb.), ellenállok ezeknek. Szoktak kicsit furcsálkodni, de elfogadják, sőt, jó játék. Aki meg ezt nem tudja elfogadni, azzal nem fekszem le.
KedvelésKedvelés
Lola, én szoktam javasolni olvasásra a tantrikus szexről szóló irásokat illetve Mester Dóra megnyilvánulásait. Leginkább azon férfiaknak érdemes nézegetni, akiket még nekünk kell vigasztalni, mikor olyan csúnyaságot követünk el, hogy 10 percen belül nem biztositjuk nekik a petárdák ropogását ezzel bizonyitva az ő mérhetetlen férfiasságuk ránk gyakorolt erejét. A szex összetett energiaáramlás, ami két ember közt jön létre. Millió módon lehet jó és épitő, nem csak úgy, ahogy azt a férfiak elképzelik és ahogy szerintük nekünk is élveznünk kell.
Hjaj, azok a pornóból ellesett technikák, mikor úgy érzed magad, mint egy kisérleti nyúl, és nem, nem hozod a normát, pedig ő látta. tudja, hogy a nők ettől sikitva élveznek el.
KedvelésKedvelés
Ez az “amíg nem szokom meg” az egyik kulcsgondolat talán. Elég hamar tud jönni ráadásul, vagy legalábbis magamon ezt vettem észre, hogy az éjszakai riadtságomat pont kialszom reggelre. (Már ha persze nincs ez a nyomasztó pornós 10 perc alatt csinnadratta-elvárás, amiről Adél ír, bár ilyet nem tapasztaltam szerencsére) Ez persze még mindig problémássá teszi a szintén fetisizált egyéjszakást – bár, közben meg az elsöprő azonnali kémiát is láttam már működés közben, szóval biztos az is működhet szerencsés találkozásokkor. Ehh, jönnek itt a gondolatok, de mint ugyanarra rímel: hogy mennyivel összetettebb ez az egész, mint ahogy az arcunkba tolják. Tanulgatok-tanulgatok 🙂
KedvelésKedvelés
Gondolkodtam írjak-e valamit az annyira tévútra ment az előző hsz. után.
Megírtam, töröltem. Azt hiszem semmi értelmeset nem tudok hozzátenni, copyriht by sista: Gabi nem boldog
KedvelésKedvelés
Vacskamati, fél óra nyüszögés? Én annyit sose birtam. Essünk túl rajta inkább. Később már az se volt elég. Ha kimutattam, hogy kényszer és nem voltam elég lelkes, akkor dühös duzzogás (hát igy akkor inkább ne is! nekem igy nem kell szex!) én meg- mekkora balf”sz vagyok, komolyan mondom- még szarul éreztem magam, hogy csinálom itt a feszültséget. Mijé is nem birok jó képet vágni az ügyhöz? És igen, az én férjem is roppantul kreativ, akár egy teljes napot képes lenne élvezkedni a testemen (amit később úgy értékelne, hogy neki fontos a nő kielégülése, én meg úgy, hogy fontos, hogy igazoltan tudjon minél többet kivenni belőlem), de én olyan frigid vagyok, hogy nem tartok igényt a kreativitására. Pedig ő aztán nem kényszerit, sőt, micsoda figyelmes szerető.
Ez vajon hány embernek ismerős?
KedvelésKedvelés
Ez mindig így volt vagy így ” alakult” ?
KedvelésKedvelés
Bocsáss meg, Gabi, de az utolsó hsz-tól nekem megint égnek mered a hajam. Nagyon emlékeztet ugyanis a tegnapi vitámra a majdnemvolt férjemmel, ahol nekem konkrét kérdésem volt, amit feltettem neki húszszor kb, ám ő nem akart válaszolni, ehelyett engem elemzett, vádaskodott, minősitett, végül megállapitotta, hogy már nem az a nő vagyok, akit ő szeretett és menjek orvoshoz.
Akkor még utoljára feltettem a kérdésem, természetesen nem jött rá válasz. Hát ő megteheti, hogy átlép rajtam, természetesen.
Szóval én felteszem lentebb a kérdést, hogy a leirt szitu hány embernek ismerős, erre te azt kérded, igy volt- e ez mindig, és ha nem, akkor mikor romlott el. Innentől már engem elemzünk, nem a helyzetet. Egy lépésre vagyunk attól, hogy kiderüljön, valamit én cseztem el, avagy a férjem, ergo hülyeség általánositani.
Ne engem elemezzünk. Amit mesélek, példa egy jelenségre. Csak annyiban érdekes, amennyiben tipizálható. Semmi szükség rá, hogy taglaljuk és a hangsúlyt rám helyezzük.
Mondok inkább mást, hogy lásd, az ilyen- nőknek zavaró- helyzet igenis tipizálható. Lásd azt is, hogy az a bizonyos “én figyelmes vagyok az ágyban” hogyan nyer értelmet a férfiaknál. A házasságban megjelenését láttad. Volt viszont nekem kapcsolatom is. Ott a partnerem elképesztően jól képzett szerető volt. Gyengéd és technikailag jól fejlett (nyilván a pornó sokat nevelt rajta). Elképesztő együttléteink voltak, melyekben ő számszakilag is nyilvántartotta, hányszor képes engem a csúcsra juttatni és mindezt hányféle módon tudja megtenni. Látszólag én voltam a középpontban, ám ügyes technikával kiderithető volt, hogy én csupán eszköz vagyok az ő játszadozásaihoz. Ő az, aki az origó. Neki, az ő önértékelésének fontos az én elégedettségem. Ez jól megmutatkozott, ha olykor nemet mondtam. Olyankor rögvest gátlásos önző kislány lettem. Ha nem volt meg a norma, akkor elemezni kezdett (mennyire férfias ez is), hogy mi lehet az oka a passzivitásomnak. Mire észbe kaptam, már én szabadkoztam és kerestem magamban a hibát. Hát hiszen ő mindent….
Hm. Most akkor hogy is van ez? Mi szól a nőről? Mi van értünk? Ki dönti el egy férfiról, hogy jó szerető? Ő, a férfi? Vagy van beleszólásom? Ki adja a normát az én testemmel kapcsolatban?
És akkor mit is jelent pontosan, hogy mindent a nőért? Mikor mondhatom én büntetlenül, hogy elég már? Hát hiszen nekem semmi se jó? Vagy mi van, ha ő azt mondja, jót tenne a kapcsolatunknak egy harmadik nő. Bizony, nekem lenne jó, ő tudja. A nők jobban értenek egymáshoz. Én meg azt mondom, nem, nem szivem, nekem az volna jó, ha azt látnám, te veszel a szádba egy idegen péniszt. Hidd el, az én szexualitásomnak sokkal jobb lenne, mintha nekem kéne nővel lenni. Hoppá! Már nem is vagyok olyan fontos. Már lapoztunk, téma egyszer és mindenkorra ejtve. Juj, pedig nekem olyan nagyon jó lenne. Mot akkor mégse én vagyok a középpontban?
Nagyon könnyen tesztelhetők ezek a kis cukiságok, hidd el. A baj csak az, hogy egy idő után elég hitetlenné teszik az embert.
KedvelésKedvelés
Nekem ezt nagyon tanulságos és érdekes olvasni. Annyira világos az egész.
KedvelésKedvelés
Indulatos, pontos választ adtál. Nem vagyunk sem egy sem több lépésre attól, hogy te vagy a hibás. Nem elemezgetni akartam, a miért alakult így kérdéskört. Az a legfőbb baj , en himneműkènt érdeklődtem egy nőnemű iránt, akibe egy másik himnemű belegyalogolt. Egyszerűen érdekelt , hogyan, miert jut el egy nő oda ahol te most vagy. Te is itt vagy ezen a blogon, én is, szerintem egyikunk sem azért,, hogy szándékosan bántson valakit. Beszélgetünk és így haladunk magunkkal, súrlódva biztos, hisz más a véleményünk ,tapasztalatunk az életről . Dolgoznak az előítéletek, nehéz .
KedvelésKedvelés
Ó, nem gondolom én, hogy bántani akarsz, sőt, azt sem gondolom, hogy bárki belém gyalogolt volna. Azt gondolom, a dolgok javarészt így működnek. A férfiak így működnek. Nem tudnak másképp működni és nem is akarnak. Meg vannak győződve, hogy ez így pont jó. Én is meg lennék elégedve persze, ha világegyetem és az egész társadalom rólam és az én igényeimről szólna. Azt is tudom, hogy mind a férjem, mind a baràtom szeret(ett). Így tudnak- így tudtok- szeretni, mert nekik (nektek) ez így jár, így férfias és azt gondoljátok (mivel az origó mindig ti vagytok), hogy ez nekünk is jó.
Hát nem.
Azt pedig, hogy indulatos lennék, visszautasítom. Teljesen nyugodt vagyok, kétely nélküli. Azért megkérdezem: ha nem az én személyes ügyemet akartad elemezni, akkor miért volt szükséged információra a kapcsolatot illetően? Mi köze a jelenséghez annak, hogy speciálisan az én esetem hogyan alakult? Ha általánosan elemzünk, akkor mennyiben információ az én múltam?
Ahogy kértem is: ne engem elemezzünk. Ne az én múltam, ne az állítólagos előïtéleteim, ne az indulati állapotom. Beszéljünk az Ügyről. Cáfolj engem! Bizonyítsd be, hogy tévedek! Hozz ellenpéldákat !
Vagy lásd be, hogy buta közhely a nőket még a szépség utáni vágyuk pórázán is a saját ágyatokba vezetni. Hát hiszen minden arról szól. Minden a ti kielégüléseteket és kényelmeteket szolgálja. Ráadásul az ára is oly csekély. Egy férfi, aki dolgozik, már hátradőlhet és követelőzhet, hiszen ő aztán mindent megtett. Ha te máshogy tudod, hát érvelj.
KedvelésKedvelés
“Hogy jut el egy nő ide”… 🙂
Ez megint mi már? Hova jutottam el? Hol vagyok én most szerinted? Te Gabi, ez má megen a zuramra emlékeztet. Meg a zapámra. Ez a ködös fogalmazás, ami sejteti, hogy valami nagyon szar helyen vagyok én. Én meg nézhetek ilyenkor magamba, hogy jaj, hol vagyok én, mit vétettem, miközben tök jól vagyok! Végre nem az a naiv nőci vagyok, aki csont nélkül besz”pja az átveréseket, hibáztatja magát minden szarért bármikor bűnössé tehető. Végre tisztán látok igy biztos lehetek abban, hogy érdemtelennek nem nyitom meg magam. Ja, hogy arra érdemes meg alig van? Hát az se baj.
Látod- e. Ide jutottam. Mi ezzel a baj?
KedvelésKedvelés
A párom most eppen pingpongozik, ma egy férfivel ütött. ” hú nagyon igyekezett, hogy öve legyen az utolsó ütés minden menetben, mint a férfiak általában.” Ezen jót röhögtünk együtt, mert nekünk ez így jó. Úgy általában egyikünk sem akarja a másikat le-, el nyomni, de néha igen. Akkor megbeszéljük olaszos stílusban oszt annyi.
Ezt írtad,
“Vagy lásd be, hogy buta közhely a nőket még a szépség utáni vágyuk pórázán is a saját ágyatokba vezetni. Hát hiszen minden arról szól. Minden a ti kielégüléseteket és kényelmeteket szolgálja. Ráadásul az ára is oly csekély. Egy férfi, aki dolgozik, már hátradőlhet és követelőzhet, hiszen ő aztán mindent megtett. Ha te máshogy tudod, hát érvelj.”
Miért érveljek? Ezt te gondolod így, én nem, nem is írtam még hasonlót sem. Én nem így élek.
Többször leírtam itt is, nálam a nők is a pozíciójuknak megfelelő bért kapnak, ergo többet keresnek a náluk alacsonyabb pozícióban dolgozó férfiaknál. Sajnos bele kell tenni azt a két szót , hogy nők is , egyszer talán nem kell erről beszélni.
KedvelésKedvelés
A szoláriumhoz annyit tennék hozzá, hogy említett plasztikai sebész saját bevallása szerint a szoláriumozó nőkből él nagyrészt 😀 Ugyanis annyira öregíti a bőrt, napi 20 szál cigarettával ér fel minimum.
KedvelésKedvelés
Milyen jó olvasgatni, hogy ennyi különböző vélemény elfér itt egymás mellett…hogy kinek mit jelent a női szépség, kinek mi a komfortos…stb.
Én elég hiú vagyok, nekem a sminkelés egyfajta művészet magamon, amikor látom, hogy lesz karakteresebb az arcom azáltal, hogy kiemelem egyes részeit. Így érzem magam jól, így szeretem magam. A napi sminkelésem így is kb.10 perc, szóval ne gondoljátok, hogy órákat töltök a fürdőben, amíg a gyerek kétségbeesetten üvölt, hogy éhes. Ebben benne van alapozó, korrektor, pirosító, szemcucc, szájizé. Szerintem 40 körül rengeteget dob egy nőn pld. egy szép alapozó. Többet, mintha kihúzná a szemét szemceruzával. Elég sok pénzt el is költök jó minőségű sminkcuccokra, de már leálltam, mert kb. 200 évig biztos elég lesz az utódaimnak. Ráadásul fiaim vannak, akik optimális esetben nem fognak szemspirált használni.
Sajnos mindenhol elég szőrös vagyok, úgyhogy epilálás ezerrel, ami jól tönkreteszi a lábam. Viszont ennek fejében nagyon szép sűrű hajam van, így megbocsátom a szőröket.
Másfél havonta járok kozmetikushoz, és 5-6 hetente festem a hajam, most akarok ráállni hennára,
Valaki írta itt előttem, hogy mennyit parázott 15 évvel ezelőtt, mert milyen csúnyának látta magát, és mennyi időt elvesztegetett.., Valahogy így vagyok én is. Miért gondoltam, hogy már “öreg” vagyok 30 évesen? 🙂 És 70 évesen arra fogok gondolni, milyen fiatal voltam 42 évesen. Úgyhogy ezt élvezem, hogy még fiatal vagyok és szép.:-)
KedvelésKedvelés
Én simán szabatnám az arcom, és sok mást is bevállalnék, ha anyagilag birnám.
Túl sokáig éltem abban a tudatban, hogy nem vagyok elég jó. 40 elmúltam, mikor kezdtem pedzeni, hogy szép vagyok, és még idő kellett, hogy ki is merjem mondani. Mire eddig eljutottam, igazságtalan módon elkezdődött az öregedés.
Én nem az a nő vagyok, aki fennen hangoztatja, hogy szereti a cuki ráncait, a lógó mellét, a narancsbőrös fenekét (olyanom monnyuk nincsen), mert minden egyes ráncocska egy mérföldkövet jelöl az életében. Én nem szeretem ezeket, és ha tehetném, jól megszabadulnék tőlük.
Van piercingem, amit a mandulám kivétele után lövettem a köldökömbe (tudjátok, köldökcsakra). A műtét akkora átalakulást hozott bennem, hogy utána nem akartam ugyanúgy visszajönni az életbe, ahogyan a kórházba vonultam, igy a metamorfózis jelkképét, egy pillangót nyomattam magamba.
Tetoválást is szeretnék. Egy hegedűnyakat (a csavaros fejét a kulcsokkal), ami szintén jelkép. Azon túl, hogy egész életemben igyúgy zenélek, a hegedű nekem az önállóság, a kifinomultság, az összetettség jelképe. 10 évig játszottam rajta, tudom, mit beszélek. Ismerem a hangszert.
Hordok tűsarkút, mostanság inkább bakancsot kosztümhöz is. Hordok fülbevalót időszakosan. Manapság idegennek érzem. Mikor épp nem dohányzok, akkor sportolok. Rövid dohányzó szakaszaimban a tiszta időszakokban felvett izomzatból élek.
Használok alapozót, és Audry Hepburntől átvetten húzok a pillák fölé egy fekete tuscsikot. Szineket nem teszek a szememre, pont elég a riasztóan világos saját szine.
Volt műkörmöm, szerettem. Most nem kivánom.
Volt 3D műszempillám. Imádom, gyönyörű, de sajna nem birom. Csip, szúr, viszket. Azér majd újrázok, hátha másodszor beválik.
Van még kozmetikus, most újabban dermarolleres brutalitás. Baromi fájdalmas, de tényleg hat. Viselem tehát a fájdalmat, mert jobban érzem magam az árkaim nélkül.
Nekem fontos. Azt szoktam mondani, hogy lesz”arom a szépségfasizmust, én mindent magamért. Magamért kozmetik, magamért szőrtelenités, magamért sport, stb, stb. Aztán meg azt gondolom, na, persze, könnyű nekem dacoskodni, hiszen benne vagyok a koromnak megfelelő normában. Könnyű úgy leszarni valamit, hogy szerencsés módon nem érzed a szoritását. Könnyű úgy, ha azért gyantáztatsz, mert te magad iszonyodsz a szőröktől. Semmi olyat nem teszek, ami ellenemre lenne, de sokat megteszek magamért. Sokkal többet is megtennék, hogy szép legyek (maradjak) még egy ideig, viszont felháborit, ha bárki idegen himnemű azt merészeli képzelni, hogy érte történik ez a sok erőfeszités. Nem kivánom és elutasitom a tolakodást és a külsőmre tett megjegyzéseket. Az utóbbi időben egyre inkább az felé haladok, hogy egyedül (pardon, férfi nélkül) szeretnék élni, igy nyilvánvaló, hogy a szépségre törekvésem nem férfifogás céljából történik. Talán emiatt az önös motiváció miatt nem érzem tehertételnek.
KedvelésKedvelés
Ja, a fiamnak fültágitója van. Saját akartból döntötte el, nem érzem jogosnak, hogy beleszóljak.
KedvelésKedvelés
Sziasztok, annyira jó ez a téma, hogy megint előbújok hozzásszólni, remélem, nem baj.
Nekem is babakoromban lett fülbevalóm, és tényleg kicsit elcsúszott a dolog, nem teljesen szimmetrikus helyen van a két fülemen a fülbevaló. Aztán középiskolában belemelegedtem és végül összesen 2+3 lyukban viseltem kis fülbevalókat, de kinőttem belőle, most már régóta csak 1-1 van. Egetem alatt lett orrpiercingem is, én azt a mai napig nagyon szépnek találom, ha csak egy kis gömb, de a sajátom elkezdett kényelmetlen lenni, tavaly kivettem, nem látszik a lyuk azóta egyáltalán.
Amiért nagyon érdekesnek tartom a bejegyzést, az az, hogy mostanában elkezdtem egykét dologhoz hozzászoktatni magam, ami nőiesnek számít, de kifejezetten erőltetnem kell magam, és nagyon sokat gondolkozom rajta, hogy tényleg megéri-e. Rábeszélt a terapeutám, hogy hordjak magasabb sarkú cipőket (csak kb 4-5 centi, többet nem bírok), és tényleg szebb a lábam és a járásom tőle, de én nagyon szerettem lapos cipőkben járni. A másik a smink. Régen csak alkalmakra festettem ki magam, hétköznapokon zavart hogy nem nyúlhatok a szememhez, de most próbálkozom a mindennapi sminkkel. Tény, hogy sokkal feltűnőbbé teszi az arcom szépségét, de nem igazán kényelmes. na és hogy miért csinálom? Mert zavart, hogy olyan észrevétlen voltam, nem néztem ki elég nőiesen. Tudom, hogy vannak nők, akiknek az arcuk, alakjuk, mozgásuk minden extra nélkük nőies, de én nem ezek közé tartozom. Nem igazán tudtam elfogadni azt, hg nő vagyok, ezért ez a gyakorlás. De még mindig fárasztónak érzem, sőt, őszinttlennek is. És sok idő és pénz, néha ezért is lelkifurdalásom van, hogy ilyen “értelmetlenségre” költök belőlük.
Más, ami kicsit mélyebben hat, elkezdtem felnőtt balettra járni, hát az a mozgás és testtartás, amit ott tanulunk, egészen új formája a nőiességnek, nagyon szeretem.
És akkor a felsorolás:
amiket csinálok:
-arckrém, legalább minden zuhanyzás után
-smink
-magassarkú
-szoknya, ha elég az önbizalmam viselni
-fodrásznál vágatom a rövid hajamat
-fülbevalót majdnem minden nap hordok, de alváshoz kiveszem
-néha blúzhoz karkötőt veszek
-masszázs, amikor csak tehetem
+ a körmeimet lakkozatlanul és röviden szeretem, és így is találom a legszebbnek
amiket kiróbáltam kamszként, de többé nem:
-szemöldökszedés
-köröm lakkozása (kézen sem, lábon sem szeretem)
-szolárium (kétszer bírtam ki, de nem is akarok barna lenni)
ami nem tetszik, ki sem próbálnám:
-tetoválás
-sminktetoválás
-hosszú köröm vagy műköröm
-bármilyen piercing, ami nem az arcon vagy fülön van
-mellplasztika, intim plasztika, bármi ami vágás/ varrás, arcon sem!, vagy zsírleszívás brrr
És egy nagyon speiális beavatkozás, szinte már plasztikai, és nagyon fontos:
végleges szőrtelenítésre járok elektrokozmetikushoz. Bizonyos szőrök nagyon zavarnak, és ezeket szeretném örökre eltűntetni. Ennek viszont keserves ára van, egyesével kell őket tűvel kiégettetni, írtózatosan fáj, és nagyon lassan gyógyul, de az eredmény nagyon sokat jelent nekem.
KedvelésKedvelés
Rábeszélt a terapeutád a magassarkúra????? Most persze csak úgy teszek, mint ha nem érteném, de őszintén szólva nem ez tűnik a legmegfelelőbb megközelítésnek az önbizalommal kapcsolatos szorongások kezeléséhez. Ellenben a lábdeformitások kialakulásához határozottan közelebb visz 😀
KedvelésKedvelés
Én is fennakadtam rajta. Az én terapeutám is foglalkozik olyannal, hogy a “női mivoltunk megélése”, de mikor ilyesmi húrokat pengetett nálam, azonnal hatástalanítottam. Azóta csak a kis lelkemmel foglalkozunk, szó sincs szoknyákról és magassarkú sminkekről, mert három mondatban lenyomtam neki, amit itt olvasok tavasz óta. Vette a lapot, szerencsére.
KedvelésKedvelés
Ez biztató.
KedvelésKedvelés
Remélem, legalább nem kerül sokba 😀
KedvelésKedvelés
felnőtt balett? nekem ez új. mesélj!
KedvelésKedvelés
Kedves Éva, kedves rejtőzködő és kevésbé rejtőzködő csakazolvassa olvasók! Néhány hónapja olvasom a blogot és már gyakran majdnem hozzászóltam, de pont vagy nem volt időm nyugodtan leülni és írni, vagy talán mégsem volt olyan fontos. De most az. 37 éves nő vagyok, két kisgyerekem van és egy boldog, egyensúlyban lévő (ám messze nem problémamentes) házasságom. Egy nyugat-európai országban élek és dolgozom jónéhány éve (itt születtek a gyerekek is). Irodalomrajongó vagyok, és nekem külföldön élő magyarként a magyar nyelv és a kultúra nagyon komoly identitástényezők. Tavaly elkezdtem olvasni a blogot, nekem sokat ad, nagyon köszönöm, fontos szellemi műhelynek tartom és nagyon tudok azonosulni az itteni (feminista) szellemiséggel és színvonallal (de messze nem értek egyet minden itt megjelenő véleménnyel, ami annál izgalmasabbá teszi az olvasást és párbeszédet itt). Tavaly lett fogszabályozóm, valamint megcsináltattam a melleimet. Első körben ez utóbbiról szeretnék veletek megosztani néhány dolgot és bátran kérdezzetek, ha úgy érzitek. Mindig is kis melleim voltak (AA), sosem zavart a párkapcsolataimban (a nagy mellekre bukó pasik nyilván nem engem választottak), az öltözködésben már jobban. Mióta melltartót hordok, mindig szivacsosat, ugyanis anélkül ruhában egyszerűen nem látszott a mellem. De valójában ehhez is régóta hozzászoktam. Aztán jöttek a gyerekek. A szoptatás alatt olyanok lettek a melleim, mint amiről valaha is álmodni mertem. A második gyereknél jött valahogyan először ez a gondolat, hogy mi lenne, ha miután majd visszaalakul a testem, akkor megfontolnám hogy esetleg változtatok. Elkezdtem informálódni (ennek során nagyon meglepő felfedezéseket tettem – ugyanis teljesen mások a veszélyek mint ami a köztudatban él, valamint rengeteg tévhit is van), megbeszéltem a férjemmel (az ő álláspontja az volt hogy ha én szeretném, csináljam és támogat, de semmiképpen nem várja el – hozzáteszem, ha bármi presszió vagy elvárás lett volna, vsz. bele sem vágok – én tényleg magamért tettem ezt).
Most itt nem szeretnék mindent leírni, talán csak néhány meglepő dolgot (számomra voltak meglepőek). 1. A mellkorrekción áteső nők többsége 30 és 40 közötti, gyerekes, teljesen átlagos nő. 2. B kosaras mellem lett, senkinek nem tűnik fel, mivel előzőleg a szivacsos melltartókkal optikailag méretre hasonló volt. 3. Az orvosom szerint, akin fürdőruhában, idegenek számára is nyilvánvalóan látszik, hogy szilikonos a melle, az vagy elvétette a méretet (=túlzó a testarányaihoz képest) – persze ez szándékolt hatás is lehet:), vagy az orvos rossz munkát végzett.
4. Sokkal érdekesebb volt a dolog pszichés folyamat része, mint a testi, számomra – olyannyira, hogy rendesen utána is olvastam, és pl. találtam kutatást is arra vonatkozóan, hogy plasztikai műtéten átesettek mennyire elégedettek utólag. 5. Nekem szubjektíve nőtt az életminőségem – olyan ruhákat is hordhatok amelyekről korábban álmodni sem mertem, a szexuális életemre is pozitív hatással van – bár az igazából előtte is jól működött, tehát nem ettől javult meg, de mégis érzek pozitív változást és ez jó.
6. Én abban nőttem fel hogy fogadd el magad úgy ahogy vagy, nehogy megkérdőjelezz, változtass (“nehogy merj élvezni bármit is” és egy halom egyéb léleknyomorító dolog, amelyekről itt a blogon is sok szó esett már). Rám felszabadítólag hatott, hogy meg mertem engedni magamnak ezt, én úgy érzem hogy nem eltorzítottam magam hanem a testem alakult olyanná amilyen valójában én belül vagyok.
7. Iszonyú érdekes a környezet reakciója, illetve hogy én magam kivel szemben vállaltam fel és miért. Nagyon szélsőséges megnyilvánulásokat kaptam, olyan volt ez is mint egy teszt, sok emberi kapcsolatom szempontjából, és önismereti utazásnak sem utolsó. 8. Az egész téma egy óriási tabu még mindig.
KedvelésKedvelés
7. pontról mesélnél bővebben? Kinek mesélted el? Ki vette észre magától?
Érdekes téma, a blogtalin is volt egy tanulságos beszélgetés a mellplasztikáról, már egy olyan olvasóval, aki szintén átesett rajta.
Ő azt mondta, csak annak ajánlja, aki nagyon komoly önbizalomhiánnyal küzd a melle miatt és nem tudja így elfogadni magát.
KedvelésKedvelés
Persze, szívesen mesélek. A három legjobb barátnőmmel gond nélkül meg tudtam ezt osztani, ketten közülük soha nem vágnának bele (igaz, nekik nincs is méretproblémájuk), egyikük talán esetleg. De ők támogattak, sőt egyikük jött segíteni a műtét után amikor a férjem már nem tudott több szabit kivenni. Persze ők ezért a legjobb barátaim, tőlük végülis nem is vártam mást:) És volt még pár ember akinek szintén el tudtam mondani, vagy úgy adódott hogy egyszerűen kibukott belőlem. Van akiről tudom, hogy nagyon nem elégedett a saját mellével, mégis iszonyú negatívan reagált, köpni-nyelni nem tudott, majd makogott valamit az eltérő életfelfogásokról (?). Aztán közvetve jöttek nagyon negatív reakciók is (úgy, hogy a barátnőm név nélkül elmesélte olyanoknak akik engem nem ismernek). Szóval így anonim nagyon ki lettem osztva (felelőtlenség maga a műtét, hiszen nem egészségügyi oka volt, és beskatulyázás kb. a “felszínes plázacica-pornószínésznő” kategóriába – ezen csak röhögtem, de meg kellett állapítsam hogy sokakban ez igenis ezt az asszociációt váltja ki). Aztán sokakból azt hozta ki hogy bevallották, ők is gondolkodnak rajta. Sőt, van aki majd egyszer szintén szeretné. Ami fájdalmas volt kicsit, hogy a szüleimmel nem olyan a vzsonyom hogy el tudtam volna mondani (nagyon konzervatívak). Főleg a műtét miatt, jól esett volna ha támogatnak. De utólag, hogy a fizikai nehézség részén túl vagyok, már mindegy is. Le nem tagadnám, ha rákérdeznek, de megszűnt a gyónási kényszerem. Egyszerűen ez egy intim magánügy. Tulajdonképpen vsz. az ő lelki nyugalmukat zavarnám meg ezzel, hasonlóan mint amikor valaki megcsalást bevall, de valójában ezzel nem rendez semmit, csak ráterheli a másikra a tettét. Én nem ajánlgatom senkinek a mellkorrekciót. Nagyon át kell gondolni. Nagyon fájdalmas dolog és szerintem nagyon kell tudni ki vagyok és miért teszem…önbizalomhiányt szerintem önmagában nem old meg.
KedvelésKedvelés
Hű, nagyon okosan írsz erről! Önbizalomhiányt önmagában biztosan nem old meg. Szerintem a plasztikáztatásba egy önismereti szint után lehet felelősen belemenni, és amire az megvan, addigra egy csomó önbizalom-ügyet megoldott a delikvens. Lehet, hogy éppen csak ez a lépés hiányzik a lelki nyugalomhoz, neked a B kosaras mell, nekem meg hogy elmúljanak a mérges-ráncok a homlokomról…. Ez a műtét elég komolynak hangzik, az én tolerancia-szintemet meghaladná, de én abba is bele szoktam gondolni, hogy az eü okból végzett műtétek is nagyon megterhelőek, nem kell ezt még súlyosbítani, ha nem muszáj. Meg furának, bizarrnak is éreznék egy idegen testet a mellemben. De én könnyen beszélek a B kosarammal 🙂 Remélem, a továbbiakban is örülni fogsz az új testednek!
KedvelésKedvelés
Köszönöm! 🙂 Én is így gondolom, hogy kellene hozzá egy tudatossági-önismereti szint, én is visszásan tekintek fiatal lányok ilyesmi beavatkozásaira. Nekem teljesen egyértelmű volt hogy akkor, amikor már nem szeretnék több gyereket (egyébként fizikailag semmi akadálya nem lenne egy újabb szoptatásnak sem). Én is remélem, hogy hosszú távon is beválik a döntésem, dehát ki tudja amúgy is, hogy mi lesz 20 év múlva és akkor miért és milyen viszonyom lesz a saját testemmel (bár azt vizionálom hogy egyre csak jobb, az öregedés ellenére-mellett:).
KedvelésKedvelés
“Szerintem a plasztikáztatásba egy önismereti szint után lehet felelősen belemenni, és amire az megvan, addigra egy csomó önbizalom-ügyet megoldott a delikvens.” Ezt nagyon jól megfogalmaztad.
Pont ezt érzem. Hogy már nem vagyok húszéves, inkább a duplája, de mostanra már olyan jól ismerem, elfogadom magam, tisztában vagyok a külsőm gyengeségeivel és tudom, hogy leplezzem el azokat. Most már minek.
KedvelésKedvelés
Nagyon csodálkozom, hogy a szüleid nem vették észre.
A lábadozás alatt ki segített ellátni a gyerekeidet?
KedvelésKedvelés
Lehet hogy nem akarjak eszrevenni…? Fürdőruhában azért észrevennék. A férjem segített maximálisan, mindenben, és egy barátnőm.
KedvelésKedvelés
Engem az 5. pont érdekelne, annak is a szex része. MI lett jobb és mitől? Hiszen a melled érzékenysége pozitív irányba biztosan nem változott….
KedvelésKedvelés
A mellem alsó részén még vannak érzéketlenebb részek, de ez egyre változik (még nem telt el annyi idő amennyi alatt ez vissza szokott állni), a mellbimbóm és a mell felső területe szerencsére ugyanolyan érzékenyek, mint voltak. De nem ezt értettem pozitív változás alatt, szóval nem a közvetlen gyönyörérzet változott. Egyszerűen elégedettebb vagyok magammal, és látom a férjemen hogy ezt ő is érzi, és ez felszabadító hatással van ránk, például bevállalok más pozitúrákat, és a mell magyonn hangsúlyt kapott a szexben mint előtte. Még amúgy nem zárult le a folyamat teljesen, hogy elfogadjam és megszeressem az új testemet, de nagyon jól haladok. Ez nem egyik pillanatról a másikra történik, mint ahogyan fizikailag is kb. fél év mire a mell eléri viszonylag végleges formáját a műtét után. Nekem még frissebb a dolog.
KedvelésKedvelés
“nagyobb hangsúlyt” akartam írni 🙂
KedvelésKedvelés
De jó, hogy itt vagy, nagyon fontos szempontok ezek. Üdv a kommentelők között, írj még!
KedvelésKedvelés
nagyon jó volt erről olvasni. köszi!
KedvelésKedvelés
örülök!
KedvelésKedvelés
Nekem nincs lyuk a fülemen, szerencsere, soha nem akartam fülbevalot, gyürüt sem tudom elviselni.
Ekszert csak nyaklancokat hordok, mindig a ruhahoz illöt, ferjemtöl kapom öket, altalaban Swarovskit vesz, most uj kedvencem van , a Crystalp Jewellery.
Müköröm soha, lakk ritkan, akkor vörös, labon egesz nyaron.
Smink szinte soha, hajamat sem festetem.
Orat sem hordok.
Szörtelenitek tetötöl talpig, telen-nyaron.
Kozmetikusnal soha nem voltam, fodrasznal evente 1x, hosszu dus göndör hajam van.
En is a belsö apolasban hiszek, heti 6x sportolok, mindig egy orat, vagy sulyzozom, vagy cardiozom, vagy sajat testsullyal edzem, arra figyelek, hogy rendesen leizzadjam, tingi-tangli semmit sem er.
Ehhez kapcsolodik a taplalkozas, arra sokat költök, es szivesen, amiböl csak lehet, biot eszünk, minöseget, es nem mennyiseget, keves szenhidratot, kenyeret egyaltalan nem, 1-2 dolgot a kertben termesztek, imadok kerteszkedni.
Ezeknek köszönhetöen 65 kilo vagyok a 180 centimhez, 16 eves korom ota. Most 33 vagyok.
Na jol van, szüles elött 75 voltam 🙂
KedvelésKedvelés
33, de fiatalabbnak mondanak, pár éve kibékültem magammal, és csak magamnak akarok tetszeni (pl. kicsi a mellem, de nekem ez így jó, akinek nem tetszik, keressen mást). Mindent megoldok magamnak, mert utálnék fodrász-kozmetikushoz járni, ahol vadidegenekkel kell akár órákig cseverészni, azt nagyon nem szeretem (egyszer az egyikkel eljutottunk odáig, hogy minek akarok diplomát?). Úgyhogy hajfestés otthon, mert őszül. Hajvágás otthon magamnak (hosszú). Ahol akarom, ott epilálom, fájdalom nem érdekel ilyen szempontból. Magas sarkúban napi szinten nem járnék, mert azt a fájdalmat meg nem tudom elviselni, ami azért érdekes, mert húszas éveim elején meg a közeg miatt csak ilyenben jártam… és vasalt élű, elegáns nadrágokban, egyetemre! Most meg farmer, laposcipő. Ha alkalomra magas kell, csakis tűsarkú, de viszek pótlaposat, ha a végére nagyon fájna. Ja, tűsarkúban nem is járni tanultam meg, hanem rögtön táncolni 🙂 30 óta vagyok kissé hízékony, most nyáron 5 kilót kellett leadnom, azóta 10 dekákra is figyelek, mert az alakom amúgy nagyon szép, miért tegyem tönkre? Sportolni utálok, mert unalmas, ezért táncolok két órát minden másnap, hatás ugyanaz, csak a lelkem is sportol közben. Smink nélkül soha sehova, mert a bőröm tele van hibával, de ha békén hagynám, szebb lenne, csak sajnos nem tudom békén hagyni, mert ha ideges vagyok, piszkálom. De öregít, úgyhogy igyekszem nem túlzásba vinni. Körömlakk jó lenne, de fél nap után elkezd kopni, úgy meg ronda. Füllyuk van, fülbevalót szeretem, más ékszert nem. Hófehér vagyok, de szolárium soha. Asszem ennyi 🙂
KedvelésKedvelés
Na, ezt én sem szeretem a fodrászatokban, hogy beszélgetni kell. Találtam egy isteni fodrászt viszont, tök tapintatosan nem akart szórakoztatni. 🙂
KedvelésKedvelés
Én meg találtam egy olyat, akivel jól kibeszélgetjük magunkat és ez csak hozzáad a pozitív élményhez. Nymphalissal ellentétben nekem a fodrászhoz járás már a kényeztetés kategória.
KedvelésKedvelés
Vagy egy bevált kozmetikusom, nagyon régóta járok hozzá, és még az elején megbeszéltem vele, hogy nem nagyon szeretek beszélgetni, aminek nagyon örült, mert annyira ő se, és 10 éve béke és nyugalom szigete a kozmetika, 2-3 órányi relaxációs zenével.
Fodrászhoz egy fiúhoz járok, ő annyira koncentrál hajvágás közben, szinte a nyelvét is kidugja, hogy három mondatot ha szól közben, ezt is bírom.
KedvelésKedvelés
Az én fodrászom egy intelligens, vicces csaj, nagyon bírom. Hasonló korú mint én és ugyanolyan laza, fiatalos, rendben van önmagával. Bár máshogy élünk, neki van férj, két gyerek, tök sok közös témánk van és egy hullámhosszon vagyunk, akár barátnők is lehetnénk. Ebbe még nem is gondoltam bele, de talán ez is oka lehet, hogy kéthavonta képes vagyok átutazni a városon, hogy a keze alá üljek 🙂
KedvelésKedvelés
Elengedtem a noiesseget.
Felszabadito.
Senki, hangsulyozom senki nem akar megdugni. Azota.
Ebbol nem vonok le semmilyen messzemeno kovetkeztetest, az biztos, hogy a szepseg belulrol fakad duma megbukott. Vegleg.
KedvelésKedvelés
Továbbra is nagyon szívesen olvasnék itt egy Csakazolvassa-színvonalú posztot egy nagyon-nagyon szép nőtől, esetleg egy modelltől, ennek hiányában egy feltűnően gyönyörűtől.
Hogy neki milyen az élete, milyen végigmenni az utcán, mennyit szépítkezik, elégedett-e magával, milyen kapcsolatai vannak stb.
Valahol olvastam egy tanulmányt, hogy a szép emberek sikeresebbek a munkában. Nem azért, mert szépek, hanem mert a környezet pozitív visszajelzései miatt megtanultak feszengés nélkül kommunikálni.
KedvelésKedvelés
Jó téma, meg a hozzászólások is, tanulok belőle. Sokáig nehezteltem anyámra, mert nem csak a menstruációról és a szexről nem mondott semmit, de a szőrtelenítés és a melltartók világába sem vezetett be. 30 éves koromig nem is hordtam melltartót (csak a szoptatások alatt), aztán a játszótéri anyukák felvilágosítottak, hogy ez kötelező ruhadarab. Csak szivacsos melltartóim vannak, nem tudom A kosárból van-e egyáltalán olyan, ami nem az. A legtöbb ruha valóban jobban áll, ha melltartóra veszem és nőiesebbnek érzem magam tőle.
Fodrászhoz, kozmetikushoz nem szívesen megyek, mert én sem szeretek beszélgetni. Nyáron vettem észre, hogy elkezdtem őszülni, szóval kell keresnem egy szótlan fodrászt. Nem sminkelek, bár van egy szempilla spirálom. Béna vagyok hozzá és eddig eszembe sem jutott, hogy valaki ezt tanítja is. Mondjuk hajbalzsamot is azóta használok, mióta a nagyfiam kért, hogy vegyek neki. Rengeteg haja van, ami 16 éves kora körül begöndörödött. Gyönyörű.
Arckrémet, kézkrémet használok. A testápolót utálom, de sajnos a fűtési időszak teljesen kiszárítja a bőröm. Így télen reggel-este kentem. Most tértem át a szezámolajra, ami sokkal jobb nekem, nem érzem ragacsosnak, elég naponta, kétnaponta használni és még át is melegít.
Fiús alkatom van, ezért ritkán hordok szoknyát, harisnyát és nőies cipőt. Röhejesnek érzem. Egy ideig küzdöttem a súlyommal, hogy elérjem az 55 kilót. (168 centi vagyok) Ma már nem érdekel, hogy vékony vagyok és az 50et sikerül tartani.
Futok, biciklizem, és mindig járok valami mozgás órára is. Jóga, tai-chi most pedig do-in. Ez nagyon sokat segített, hogy meg tanuljam tiszteletben tartani a testemet, a határaimat. Hogy ne csak arra figyeljek, ha valami nem működik, hanem örüljek az erőmnek, az egészségemnek. Masszázsra is ezért járok – ami igazából shiatsu – mert harmonizál. Kb. kéthetente járok most már évek óta és ezt ki nem hagynám. Testileg, lelkileg helyrehoz és feltölt, mellékhatásként pedig szépít.
A gyerekeim azt csinálnak magukkal, amit akarnak, 19 és 15 éves fiúk. Szerencsére a legvadabb dolog az volt,amikor kicsi vörös hajjal jött haza egy buliból, mondjuk előtte felhívott, hogy mit szólok hozzá. Még nem nőtt le neki és szerencsére helyes vele.
KedvelésKedvelés
Már miért volna kötelező darab a melltartó? Én értem (értem?) a játszótéri anyukák hozzáállását, de leszarom. Utálom a melltartót. Ha úgy érzem, hogy ildomos, akkor felveszem. Terhességeim alatt kimondottan irritál(t), akármilyet vettem fel. Nem vagyok a saját magam ellensége, így inkább hanyagolom. Még senki nem szólt be nekem, pedig én is látom a tükörben, hogy vicces, amikor az egyik bimbó feljebb van, a másik lejjebb. (Két év szoptatás után jelentős méretbeli különbség alakult ki a kettő között.) De nekem ez így jóóó.
KedvelésKedvelés
Egész biztos van A kosárból is nem szivacsos. Én csak merevítő és szivacs nélkülit vagyok hajlandó hordani. Mondjuk nekem sztem B vagy C, de mindenféle méretben szoktam látni háromszögmelltartót és sportmelltartót.
Nyáron nagy melegben nem szoktam viselni egyáltalán, mondjuk egyetemre igen, de ott van légkondi. Nekem is beszóltak már, hogy kötelező ruhadarab, meg hogy merevítős, szivacsos kéne, hogy ne látsszon hogy eltér a tökéletes félgömbalaktól a mellem, de nem érdekel túlságosan.
KedvelésKedvelés
Még eszembe jutott, hogy én egyáltalán nem érzem nőiesebbnek magamat a melltartóktól. A melleimtől már sokkal inkább. 😀
Még az extra kényelmes háromszögmelltartómat is néha leveszem és falnak vágom ahogy hazaérek, más napokon közömbös, vagy akár még praktikusnak is találom, de van amikor nagyon utálom, hogy melltartót kell hordani.
KedvelésKedvelés
Én is utálom. És egyre nehezebben kapok normális áron merevítő nélkülit. Nekem az a 21. századi vasszűz.
KedvelésKedvelés
Nem tudom mi számít normális árunak, nekem a tezenis és a c und a a kényelmes melltartó beszerző helyeim. Bár a c und a-sakat elég régen vettem nem tudom milyen a mostani felhozatal.
KedvelésKedvelés
valaki csak úgy beszól egy olyan intim dologra mint a mell formája…hihetetlen, és nem téged minösít.
KedvelésKedvelés
Utána meg is magyarázta, hogy csak jót akart ezzel, mert nehogy már mindenki lássa, hogy nem teljesen félgömbalakú a mellem. 😀 Mondjuk mióta híztam kicsit azóta jobban hozom az elvárt mellformát, de ezzel az ismerősömmel már nem tartom a kapcsolatot, így nem örülhet neki.
KedvelésKedvelés
Hú, hát elnézve az eddigi hozzászólók zömét, én nem viszem túlzásba a dolgot. Amire nagyon ügyelek, az a bőrápolás, mert elég problémás, érzékeny, száraz bőröm van. Nem szőrtelenítek, csak ha nagyon muszáj, mert látszik, akkor is csak szárazon, krém nélkül, jó minőségű borotvával. Ez az egyetlen mód, ami bevált, és okoz semmilyen irritációt. Egyébként magamon nem zavar a szőr, pedig dús, de jól elvagyok vele.
Életemben talán kétszer voltam kisminkelve, de nagyon zavart, nem szeretek semmilyen idegen anyagot, vegyszert magamon, ezért nem lakkozom a körmömet sem. Ez amúgy is elég érzékeny pont nálam, marhára igazságtalannak tartom, hogy egy férfiarc mindig minden körülmények között elfogadható úgy, ahogy van, egy női pedig nem, azon mindig van mit “korrigálni”. Simán csak megszokás például, hogy a ráncok a férfi arcát “karakteresebbé” teszik, a nőét meg egyszerűen csak “csúnyává, öreggé”.
Ékszerek: nyaklánc, néha gyűrű, vegyesen bizsu és ezüst.
Tetkó, piercing: ha szép, máson tetszik, magamnak nem csináltatnék.
A fülem egész kis koromban ki lett lyukasztva, sokáig volt fülbevalóm is, felnőttként nincs. A gyerekemnek automatikusan nem lyukasztatnám ki, de ha magától akarja, ám legyen.
Amit nem:
tanga
tűsarkú
szintetikus, nyálkás anyagú ruhák
gyanta
hajfestés (melírozás igen)
kozmetikus (nem szeretem, ha idegen nyúlkál az arcomhoz)
plasztika (esetleg csak akkor, ha valami nagyon zavarna, és a kockázat is minimális lenne)
Ami jó lenne:
masszázs
fodrász gyakrabban
pedikűr
KedvelésKedvelés
Nekem ettől re Adél – január 13, 2014 – 11:27 Adél – január 13, 2014 – 11:44 már ropognak a petárdák.
Gabi, nehogy magadra vedd. Csak annyi, hogy metszően pontos. Soha jobbkor.
KedvelésKedvelés
Nekem az a bajom Kalüpszó, hogy az is olyan megszokott, hogy magukra veszik. Annyi ilyen vitán vagyok túl és mindig ez van. Amint szúr, azonnal személyes sértésnek veszik. Férfinak férfiről nem lehet pontosan és szúrósan fogalmazni, mert ők egy kollektiv szellem és emiatt mindegyikük átmegy személyesbe. Soha az a tiszta távolságtartás, amivel mondjuk nő szemlél nőt, vagy nő férfit.
Sajnos alig ismerek férfit, aki valódi önreflexióra képes és valódi elhatárolódásra a csordától.
KedvelésKedvelés
Az nekem is megszokott, hogy magukra veszik, ezért írtam. (Egyébként látom azt is, hogy már az is önmagában valami igazodás, amikor előre leírom, hogy nehogy már magadra vedd./Még akkor is, ha itt most elsősorban azért írtam, hogy Gabi ne azt érezze, hogy én személyesen ráugrom./) Ezért is találtál el, mert azonnal felismertem megint a szitut. A szitut, ahol azzal próbálnak sarokba szorítani, hogy biztos velem valami nem stimmel, valami bennem törött el biztos, én csalódtam, én nem találom a helyem, nekem nem megy a szex, aszexuális vagyok és társai, csak mert nem egyszerűen nem találom már, de nem is keresem többé már az origót.
KedvelésKedvelés
És most még az is van- de ne legyen igazam- hogy eltűnik a helyzetből. Szóval ez is annyiszor megtörténik, hogy szinte már vártam. Mikor nem tudnak kibújni, elutasitom a rólam beszélést, nem tágitok a kérdéseimtől, nem hagyom magam bűntudatba hajszolni (jaj, hát milyen indulatos vagyok én), szóval ragaszkodok a témához, akkor egyszerűen kilépnek a helyzetből. Mindig igy van.
De bocs, Gabi, ha visszatérsz, bocs, ha ez egyszer tévedek és végre érdemben beszélhetünk. Tudod, kértem, hogy érvelj, győzz meg, hogy ne kelljen ott lennem “ahova jutottam”. Ne dolgozzanak bennem az előitéletek (amik nekem amúgy nincsenek, nekem utóitéleteim vannak. Tapasztalásból és tájékozódásból vannak feltételezéseim, amik nem előitéletek. Ha előitéleteim lennének, szóba sem állnék férfiakkal, én meg hát szóba állok velük. Vannak barátaim, ilyen- olyan kapcsolódásaim, amik szórakoztatnak és épitenek. Hogy tartom magam a realitás talaján, az meg nem baj sztem és semmiképp nem nevezhető előitéletnek. )
KedvelésKedvelés
Jövök, később este után.
KedvelésKedvelés
Hú mennyire nem bújnék el, nem rólad hanem a helyzetről beszélve, nem érzem magamban, hogy meggyőzni akarlak, mert tudom, alapvetően van igazad. Az ahova jutottál bennem azért jött mint kérdés , hogyan tud eljutni idáig egy nő, mennyi minden kell, hogy felgyűljön benne? Miért játszmáznak emberek akik együtt akarták leélni az életüket? Miét hiszik, hogy a másik szerelme, szeretete hitbizomàny? Miért válnak , vagy mindig azok voltak, ennyire önzővé férfiak?
Ezeken én túl vagyok, ha a párom elhagyott volna egy büdös szót nem szólhatnék. Hogyan lehet a többségnek elmondani, érdemes változni , több leszel tőle?
Nincsenek panel válaszaim, nem tudom merre vezet a sàrgatéglás út , talàn akarni kell keresni, hogy ràtalàljunk.
Mi miatt fordul el a nő a szextől, inkább ki miatt, férfi( ak )miatt, tény. Nem hiszek a hormonális aszexualitasban, nem vagyok orvos, pszichologus lehet hogy van, én inkább a nincsre szavaznék.
Lehet, hogy egyszerűbb feltenni a kérdéseket, mint megválaszolni?
KedvelésKedvelés
Ez jó. Ez tetszik, Gabi. Ebben itt semmi férfias nincs, hanem végre visz előre, lehet gondolkodni. Merthogy igen, én is ebben hiszek. Nincsenek válaszok, egyéni válaszok vannak, igy hát a legjobb, ha kérdéseink vannak. Ha kételyeink vannak. Kételkedni nem rossz. Tudni, hogyan működik a világ, az nem rossz, csak jó figyelni, hogy ez ne zárjon be. Látod, a sok egyforma miatt voltak veled kapcsolatban is kételyek. Hoztál néhány klisét, igy simán benne volt, hogy következő lépésként sértődötten kiszállsz. Feltételeztem, de adtam esélyt. Mindig adok. Vannak barátaim férfiak (nem sok, és válogatottan felvilágosult elmék. Van Barátom is, olvas itt és jaj, ha egyszer rám ismer, de ciki lesz :-).
Mindezt csak azért irom, hogy lásd, velem lehet haladni, ha valaki önigazolás, személyeskedés nélkül tudja szemlélni a világot. Ha egy férfi eddig legalább eljut, már – majdnem- nyert ügye van. Már szivesen vagyok vele, már feltételezem, hogy lehet partneri- baráti- emberi a viszonyunk (ugye, milyen szánalmas ez. Milyen alapvetően elvárható emberi viselkedésért kell szinte hálásnak lenni). A többieket kiszűröm, elkerülöm és hát sajnos megvetem. Sajnos ott van köztük még a családomból is nem kevés him. Az erfféle férfiakkal is beszélek persze, de belül mélyen ostobának, stupidnak és szánalmasnak látom őket. Nyilván ezt érezted indulatnak. Azt hiszem egyébként, hogy valami olyasmi ez, amit a férfiak éreznek- gondolnak általában a nőkről azzal a kivétellel, hogy én nem akarom meghágni a férfiakat, szimplán csak élősködő, önállóságra képtelen farokvezérelt lényeknek látom többségüket. Te, vagy Laci, vagy az a néhány féfi, aki itt van és nem troll, vagy akik a kinti életemben éltetik a reményt szinte már ajándék kategóriába tartoztok. És ez az oltári gáz.
Eltértem.
Igen. A legjobbak a kérdések.
És még egy a szexhez. Szerintem van hormonális aszexualitás. Sztem az ember különböző életszakaszaiban különböző hévvel élhet, ami gyakran hormonális változásokkal is összefügghet. Az is tévút lehet, ha mondjuk egy túlterhelt időszakban, vagy egy klimaxot megelőző átalakulás során (vagy mittudomén milyen átalakulásokkor) lelki bántalmakat, rossz partnert emlegetünk. Ez megintcsak tévútra vihet. Bár tudnánk mi nők tisztán és önvád nélkül figyelni a testünket és meglátni, mit akar! Bár ne hibának fognánk fel minden nem előirásos működését!
KedvelésKedvelés
Szia, mától új névvel vagyok kénytelen létezni, aminek rohadtul nem örülök, de a rendszer szerint a nevem foglalt, nem értem én, de ez van. Na ez volt még nekem nehéz , megérteni azt, hogy nem kell mindent értenem, bizonyos dolgok úgy történnek meg ahogy, ennyi. Nagy kombinációs kézséggel vagyok megáldva, vannak olyen emberek akik 5x meggondolják mit mondanak nekem, mert az agyam,mint a magnó. Ennek piszok mód örültem egyetemen, hallottam , tudtam.
Az életben ez nem jó, kellett hozzá sok-sok év mire rájöttem, hogy ketté kell választani az életem. Ez a tulajdonságom jó a munkám során, de a magánéletemben nem igazán nyerő, a miértre nem jöttem rá , de már nem is akarok rájönni.
Látom te hajnali én meg éjszakai madár vagyok:) Bevallom én kényelemből.
Eszem ágában sem volt ám elfutni, nem az a hátraarc és sipirc fajta vagyok, ez a nehezebb út, viszont vezet valahová, ez a nagy előnye. A másikon sokan járnak én is jártam az enyém egy falban végződött, le lehet ülni és duzzogni vagy visszafordulni és keresni egy “jobb” utat. Jó veled beszélgetni, jó volt olvasni ahogy leírtad a gondolataidat, legjobban az utóitélet tetszett, ( bevallom elismerően kuncogtam mikor olvastam, annyira a helyén van ).
Leírtam ebben a blogban , szeretek okos nőkkel beszélgetni, csak nehéz a férfi mivoltom miatt, meg a bizalom hiánya, meg amiről ez a blog szól. igazából nagy hümmögés volt a válasz. Engem megerősítettél abban, hogy igenis jó okos , értelmes nőkkel beszélgetni, érvelni, Blaci írta , vitadélutánon voltunk, többek lettünk tőle? én igen.
Ezt írtad
“Bár tudnánk mi nők tisztán és önvád nélkül figyelni a testünket és meglátni, mit akar! Bár ne hibának fognánk fel minden nem előirásos működését!”
Így ?
Bár tudnánk mi férfiak tisztán és vád nélkül figyelni és meglátni, mit akar! Bár ne hibának fognánk fel minden nem előirásos működést!
KedvelésKedvelés
Nos, a bezárás miatt kései reagálás.
Időközben már Barátom incs, és azt is tudom, hogy van válasz a kérdésekre. Tudom és látom, miért szakítottam és tudom és látom, miért nem akarok újat talán sohasem. A legintelligensebb pasi is origónak értelmezi magát és belül mélyen elvárja az igazodást. Ebből adódik a figyelmetlenség, amit sem virág, sem nagyvonalúság nem pótolhat. Erre nincs szavuk a nőknek, mikor a férfi megkérdi, mégis mi bajod, hisz vacsizni viszlek és kinyitom az ajtót előtted. Aham. Viszel, mikor kedved van, vagy el akarsz érni valamit, én meg borítsak mindent és legyek hálás.
Szánalmas játszmázás az egész.
KedvelésKedvelés
Örülök, hogy sikerült átjutnod a több lakattal őrzött képzeletbeli kapun.
Mit is irhatnék, leírtad a korábbi hsz.ekben, sajnálom a helyzeted, ne utálj érte, de így ismeretlenül is sajnálom, hogy így alakult . Bosszant, hogy milyenek vagyunk mi férfiak. Valószínű en sem vagyok kivétel , csak titkon reménykedem, talán egy kicsit más. Miért kell bántani érzelmileg valakit?
Vannak alap dolgok egy férfi-nő viszonyban, a kapcsolat az más. A játszmázás nem fér bele nekem sem.
KedvelésKedvelés
A tegnapelőtti vitadélutánon gondolkodtam el egy kicsit. Sajnálom, hogy az lett belőle, ami, de nem a konkrét esetről tanakodtam, meg nem is eprest akarom menteni, nem értettem, nem is értek egyet vele.
Ami viszont eszembe jutott, az az, hogy hogy is van ezzel az ítélkezéssel. Hogy vagyunk vele. Hányszor volt már hasonló itt a blogon is(kevés pénzből autó, second hand, flaneling, stb.). Jellemző módon saját ítélkezést most nem tudok hirtelen 😉 de nyilván volt már itt is. Van bennem rá hajlam, tudom. Pedig hogy utálom másoktól. Hogy utálja itt lényegében mindenki. És hogy elkövettük már, elég sokan.
Szóval hogy is van ez az ítélkezés, kirekesztés, általánosítás? Ennyire általános emberi tulajdonság? Ennyire erre szocializálódunk?
Tudnék egyáltalán egy olyan embert, aki nem ítélkezik, nem általánosít? Most nem jut eszembe. A dalai láma? Őt nem ismerem eléggé.
KedvelésKedvelés
Igen, ezen érdemes elgondolkodni mindannyiunknak. (Én tudom, hogy szoktam, de egy poénért talán még a lelkemet is eladnám.) Meg arról, hogyan reagálunk akkor, amikor kritizálnak bennünket, akár jogosan, akár nem, és miért úgy.
KedvelésKedvelés
Igen, ez elég kényes valami. Mármint valahol szükségszerű, hogy ítélet lesz vagy annak hathat valami. Pld. valahol önmagában az is ítélet, hogy te vagy én valahogy csinálsz, nem csinálsz egy bizonyos dolgot és nem másképp. Ha ezt még le is írod, akkor már erősen meg lehet csúszni vele. Általában írom, nem a tegnapira szőrmentén :D. Nekem mondjuk fenntartják a figyelmem ezek a kis villongások, vagy inkább néha csak villanások, köszönet érte :D.
KedvelésKedvelés
“Igen, ez elég kényes valami. Mármint valahol szükségszerű, hogy ítélet lesz vagy annak hathat valami. Pld. valahol önmagában az is ítélet, hogy te vagy én valahogy csinálsz, nem csinálsz egy bizonyos dolgot és nem másképp.”
Ezzel most nem értek egyet. Addig amíg valaki magáról, az ő ízléséről nyilatkozik, az csak vélemény az adott témában. Viszont, ha ezt úgy teszi, mintha ez lenne a normális, mások viselkedése, cselekedetei, kinézete pedig a nem normális, sőt fúj, na az már kőkemény ítélkezés. Az más kérdés, hogy el tudjuk-e ezt kerülni. Szerintem a legtöbbünk nem. Számomra az a zavaró ha ezt nem is akarja valaki elkerülni, sőt személyes jogai korlátozásaként éli meg, ha ezt nem teheti meg anélkül, hogy rá ne szólna valaki. Na, most ez lehet annyira zavarosra sikeredett, hogy nem fogja érteni senki. Mondok rá egy példát, ha én azt mondom, nekem a vékony, izmos férfiak tetszenek, mert ezt találom szexinek, az csak egy vélemény, de ha hozzáteszem, hogy a testes férfiak taszítanak, mert disznóra emlékeztetnek, az már egy sértő ítélkezés és kerülendő. Nem, nincs jogom embereket disznónak titulálni, csak azért mert nekem nem tetszenek.
KedvelésKedvelés
Értelek, nekem az ítélet nem mindig csak az a kőkemény én-így-aki-meg-úgy-az-nem-oké. Akkor nevezhetem valami melletti állásfoglalásnak, voksnak. De ez már az én világom.
“Viszont, ha ezt úgy teszi, mintha ez lenne a normális, mások viselkedése, cselekedetei, kinézete pedig a nem normális, sőt fúj, na az már kőkemény ítélkezés.” – ezért írtam, hogy nem a tegnapira írom. Egyébként a példában, amit hozol, még van átmenet lehet és eléggé mozgó a határ, hogy mikor csak közlés, állásfoglalás és mikor ítélet.
Azért is nagyon zizeg ez az egész, mert sokan önmagában egy közlést, vagy a máshogy tevést/nem tevést is képesek róluk mondott ítéletnek venni. Megint nem csak a tegnapira írom.
KedvelésKedvelés
“Azért is nagyon zizeg ez az egész, mert sokan önmagában egy közlést, vagy a máshogy tevést/nem tevést is képesek róluk mondott ítéletnek venni. ”
Az nem lehet, hogy ha valaki egy szimpla közlést (pl: én a vékony férfiakat szeretem) ítéletként önmagára vonatkoztat, annak önértékelési gondjai vannak? Szerintem egy olyan társadalomban, ahol az individualizmus gyerekcipőben jár, az ítélkezés egy állandó jelenség. És az önértékelés ingatagsága is. Ítélkezéssel önigazolunk sokszor, szerintem.
KedvelésKedvelés
Oh de, nagyon. És az is megvan, amikor a puszta másképpen tevés borzolja fel a másikat valamiért ugyanilyen előjellel?! Van, akinek már ha csak kinyitod a szád, ítélkezel, van akinek, már akkor is, ha pusztán ott vagy. Nagyok az érzékenységek. A közösségek többsége, legyen két- vagy többszemélyes legtöbbször az ítélet kérdésen törik össze. Itt nem fog, ahogy látom.
KedvelésKedvelés
Igen, van akinek mar a másképp cselekvésem is az ő ítélete. A jelenlétem (ide ilyenek is bejöhetnek?!- ez nem rám, de egy tipikus mondat) is az ő kritikája, a sorból kilógáshoz való bátorságom meg egyenesen támadás a rendes népek biztonsága ellen.
Egyébként Éva mai posztja valahogy reflektál arra amiről mi itt beszélgetünk 🙂
KedvelésKedvelés
“Azért is nagyon zizeg ez az egész, mert sokan önmagában egy közlést, vagy a máshogy tevést/nem tevést is képesek róluk mondott ítéletnek venni.”
Igen, ezt én is látom, bár akkor tényleg tojáshéjon lépkedés lesz belőle, ahogy az előbb valaki írta.
KedvelésKedvelés
Az ítélkezést pont úgy értettem, ahogy te. Ha azt mondom, hogy nem szeretem a banánt, az az én ízlésem, még akkor is, ha őszintén elmondom, hogy a szagától is elmegy az étvágyam, mert ez tény. Ha azt mondom, hogy a banán büdös és undorító, vagy hogy hogy lehet banánt enni, az ítélet, mert az ízlésemet teszem normává. Mondjuk, ápolatlanság: abban teljes volt az egyetértés, hogy aki nem mosdik legalábbis naponta, az ápolatlan. Basszus, ez is ítélet. Miért ott a határ? Engem taszít a többnapos büdösség, a hajléktalan szag. De erre mondhatom, hogy ápolatlan? Akkor epres meg Adél miért nem mondhatja, hogy ápolatlan az, aki nem borotválja a hónalját? Még ha ezek szerint én is ápolatlan vagyok? Mert én éppen mosakszom rendszeresen, tehát az enyhébb ítélkezés szerint meg nem vagyok az? Ha nekem kedvező az ítélet, akkor jöhet, sőt, hangoztathatom, ha nem kedvező, akkor nem?
Ez olyan, mint a fehér ember-nem fehér ember. Mondjuk egy arabot, cigányt képzeljünk el ezzel kapcsolatban. Ha azt mondják, hogy a szőke kék szemű, de legalábbis sápadt bőrű a fehér, akkor megbántódik, mert ő nem fér bele, de azért a feketéket ő is négerezi. Vagy a zsidózó cigányok, cigányozó zsidók esete. Na ez a viselkedés jutott eszembe az ápolatlanság meg az ítélkezés kapcsolatáról. Jójó, kicsiben, de mégis.
Azért is jár az eszemben, hogy kámingíutoljak, mert egy másik blogon kifejtettem, hogy én csak az ítélkezést ítélem el (ott is nagyszájú voltam). Aztán ítélkeztem egy jót, bajuszcic még emlékezhet, apácskáék ügyében. És jót az orromra koppintottak. Be kellett lássam, hogy az csak a cél, hogy ha már így haragszom miatta, legalább én ne ítélkezzem. De marha távol vagyok tőle.
KedvelésKedvelés
Tovább megyek. A nőknek beszólogató, füttyögető pasikat bunkónak nevezni ítélkezés? A magukat egynemű masszának tekintő emberek csoportját csürhének titulálni? Magam is ezt teszem, ezért kérdezem. Mert másrészt meg szerintem nyilvánvaló, hogy igen, ítélkezés.
KedvelésKedvelés
Ja, még valami: az ítélkezést elítélni?
KedvelésKedvelés
És a nem ítélkezést?
KedvelésKedvelés
A nem ítélkezést, azaz a megértést elítélni? Igen, ítélkezés, kifejezetten buta ítélkezés ráadásul. Most biztos ítélkező voltam.
KedvelésKedvelés
Ha férfiakat csordának hívjuk, az ítélkezés?
KedvelésKedvelés
Hogy érted ezt a “ha férfiakat” és “hívjuk”? Hogy a férfiakat? Az összes férfit? Vagy csak általánosan férfiakat csordának hívunk? Egyeseket értelemben? Talán a szépen egymáshoz és az erőhöz idomulókat?
KedvelésKedvelés
A sokszor emlegetett csordaszellemre célzol?
KedvelésKedvelés
Én azt hiszem, hogy Adél korábbi hozzászólására céloz.
KedvelésKedvelés
Ahha, köszönöm! 🙂
KedvelésKedvelés
A mondat így szólt: “Sajnos alig ismerek férfit, aki valódi önreflexióra képes és valódi elhatárolódásra a csordától.”
Számomra egyértelmű, hogy Adél nem a férfiakat nevezte csordának, hanem az azonosan viselkedő, előjogaikkal nagyon is visszaélő (de az előjogok meglétét is tagadó), nők igényeit semmibevevő férfiak tömegét, akik akkora létszámbeli fölényben vannak, hogy a velük egyet nem értő férfiak egyszerűen nem is mernek elhatárolódni tőlük (vagy esetleg nem akarnak, esetleg ők sem látják ezeket az előjogokat és visszaéléseket). Mert azért az minden elnyomó rendszerre igaz, hogy nagyon nem szereti ha elnyomónak titulálják. Dézsánál olvastam az alábbiakat:
“na, most, ez nem azért van, mert a férfiak többsége nem csinálna szexista dolgokat (de, csinál). és nem azért van, mert a férfiak igen jelentős hányada nem követne el erőszakot nők ellen (de, elkövet). és nem azért van, mert ezeket a jelenségeket (a férfi-szocializáció és a férfiak által a nők ellen elkövetett erőszak összefüggéseit) nem figyelték volna meg és nem dokumentálták volna már rengetegszer (de, ez mind megtörtént).
hanem azért, mert az elnyomásnak ez is az egyik sajátja, hogy nem szereti, ha elnyomónak titulálják”
KedvelésKedvelés
Én is ilyesformán értettem Adél mondatát, csak abban nem voltam biztos, hogy Gabi is.
KedvelésKedvelés
El kell határolódnia egy normálisan gondolkodó férfinak a többségtől, ez is ítélet. Fejben, a tetteivel a szavaival mert ha én próbálok meg átadni valamit egy olyan férfinak, aki elfogadja a gondolataimat akkor van esély arra, hogy a feleségével ki tud ” békülni” . Ez még férfiként is nehéz, nőként szinte lehetetlennek látom. A beidegződések nagyon mélyek, inkàbb a nők irànti hamis tiszteletből csendben maradva bólogatnak, de belül nem fogadjàk el. Pontosan látom melyik pasi éppen hol áll a fejlődésben. Aki kurvara biztosnak érzi a családját, az a legrosszabb , ahol màr volt egy kis pitty-putty , na ott màr nyiladozik valami és màr ő győzködi a csalàdos aput, hogyan kell anyut szabadon és bizalommal kezelni. ( még kezelni, lesz majd jobb is, mindekettő diplomás, anyu küzd , mi segítjük a férjet nevelve, de haladunk lassan lassan. Muszály megváltoznia, mert van 2 fia és 1lanya , mi csak annyit kérdezünk és ha a lányoddal történne? )
KedvelésKedvelés
Nem a férfiakat nevezte csordának, épp arról beszélt, és telitalálat volt, hogy a férfiak általában magukat tekintik homogén masszának, tény, hogy a nőket is. Van a csorda, aminek nem kell, hogy a tagjai legyünk, nem minden férfi a tagja. Szerintem sok tekintetben te sem vagy az. De ezt magadra vetted, úgy látszik.
KedvelésKedvelés
Nem vettem magamra, vagyok annyira magabiztos ( öntelt? ) tudom, hogy nem vagyok a csorda tagja, igazából én mindig kilógtam belőle valamelyik szélén, csak idő kellett, hogy rájöjjek én nem kilógok valamiből, hanem egyes részeim belelógnak valamibe amit én tulajdonképpen nem akarok.
KedvelésKedvelés
Az utolsó mondat nagyon tetszik.
KedvelésKedvelés