Koncentrálódnak a dolgok. Mindig csomagban jönnek.
Most az a visszatérő élményem, hogy amikor reagálok valamire, ami felháborít, amikor cselekednék, akkor jönnek, jönnek véleményezni, mellébeszélnek.
Miért vagyok ilyen dühös.
Inkább békésen, egyeztetve kéne, mert ez nem vezet semmire.
Mindenesetre másképp, és ők fogják megmondani. Mert Valamilyennek kell lenni, s az egyféle. Öntőforma.
Majd miattam leiratkoznak a levelezőlistáról.
Ellenszenves leszek, majd nem fognak mellém állni.
Miért nem szépen csendben csinálom, őt ez taszítja.
Fizetett hirdetés a facebookon? Ne már.
(Miért ne?)
Hogy lehet, hogy őket nem háborítja fel, ami történik, DE mégis érdekli őket a téma annyira, hogy engem, aki reagál, kioktatnak?
Csak tehetetlenek, vagy nincs kedvük tájékozódni, utánanézni, nem értik a dolgokat?
Megtanulták, diktatúrában nevelkedvén, hogy a legfontosabb, hogy ne legyen konfliktus? A béke, a rend látszata a legfontosabb?
Vagy őket mindig a szokatlan borzolja, aki én vagyok, ugye, mert merek járatlan utakat bejárni, bozótokat szétnyesni? Felmerül bennük, hogy ők mit tennének (nyilván Az A Helyes, Az Egyetlen), és ők ezt, amit én választottam, nem tennék?
Vagy aljasok is?
Netán haragszanak rám, és itt az alkalom, felülkerekedni?
Aki kiált, mindig gyanús?
Hát nem olvastam én Az apostolt?
Hogy lehet, hogy nem látják, mennyire kínos az a női portál, amely nőgyűlölő cikket közöl?
Hogy nem látják, hogy micsoda nívóbeli különbség van Kozma Szilárdék és az én megnyilvánulásaim között?
Helyettem akarják tudni, mi az, ami felháborító, és hogy mit kellene vagy ildomos tenni.
Emberek!
Baj van a világban!
Megaláznak, elhallgattatnak, rágalmaznak, kizsákmányolnak, visszaélnek, erőből lenyomnak, cinikusan a mi jóllétünk rovására üzletelnek, ezerféle módon!
Nem, ez nem pesszimizmus meg depresszió!
Értelmes embert mindez, már ha van rá szeme, és kilát személyes életének kilenc négyzetméteres horizontjából, arra sarkall, hogy cselekedjék!
Hamis a biztonságérzeted, hogy neked nem eshet bajod, amennyiben nem ugrálsz! Hiába hódolsz be, ledarál téged is.
Ezerféle hatékony és törvényes módja van annak, hogy fellépjünk, tiltakozzunk.
Te ilyenekkel nem foglalkozol? Oké, de akkor arra se legyen időd, hogy engem kioktass.
Egyáltalán, miféle világ az, amelyben ha csönd van: a passzívak, figyelmetlenek és megfélemlítettek csöndje, akkor hihető, hogy minden rendben? És milyen világ az, amelyben hiába szólsz, jelzel, üvölteni kell, mégpedig kórusban, hogy meghallják, és változzék végre valami? Csak akkor fog változni valami, ha jelzünk, írunk, szólunk, és megmutatjuk a közösség erejét.
Azt mondja ma Ribizli, hogy volt egy Áron nevű székely fiú, leesett a fáról, eltört a gerince, felkerült Pestre a műszakira, és addig szólt és nyaggatott mindenkit, amíg a teljes K épületet, ahová járt, akadálymentesítették. A kilencvenes években.
Kényelmetlen, kellemetlen volt ő is sokaknak. Akik az első repedéseket ütik, mindig azok. Aztán már könnyebb a többieknek.
Fel kell mutatnunk, milyen világban szeretnénk élni, és nem, nem szabad legyinteni és kispórolni önmagunkat a világból.
Bocsánat az ikes ragozásért.
csak az olvassa. én szóltam 
Pont ez a lényeg. Pont erről szoktunk beszélni. Erre vagyunk nevelve: légy passziv, láthatatlan, csendes, elnéző.
Szoktam mondani, a világot a büdösök irányitják. Minden nyáron forog a gyomrom a szupermarketben, mikor ápolatlan, izzadt, gusztustalan emberek mérgezik a levegőt, és mi, a jószagúak tűrjük és nyeljük az ő igénytelenségüket. Nem szólunk, ezzel átadjuk nekik a világot. Hát ez most pont az. A világ Joós Istvánoké, Tamási Erzsébeteké, Kozma Szilárdoké, H.R- zsáké, O.V.- ké. A büdösöké. Mi meg nyeljük a mérget és nem szólunk, sőt, ha valaki szól, azt döngöljük vissza az agyagba.
Én is szivesebben olvasnék valami inkább irodalmit, kevésbé konfliktusból táplálkozót, de értem ezt az egészet. Értem, hogy értem is van. Valaki értem szól, mikor szól és tiltakozik, merthogy Joós István és Kozma Szilárd nekem is büdös, csipi a szemem, mérgezi az életem áttételesen is, ugyanis nekem abban a világban kell élnem, ahol ők emberek gondoloatait mérgezik. Ahol Joós István “tanait” rajtam akarják férfiak behajtani. Szóval nem tudunk kivonódni. A passzivitás nem kivonódás, hanem behódolás. Itt bizony el kell dönteni, ki hova áll, mert nincs köztes megoldás.
KedvelésKedvelés
Nohat, ez zsenialis, a budosoke a vilag. Engedelmeddel ezt beepitem, szemleletformalo.
Bennem is itt van ez az arisztokratikus borzadas mindenfele onerdekervenyesitestol. En nem ulok le a buszon, nem szolok, ha a labamra lepnek. Mert ez milyen zsenant mar, en ennek felette allok. Elitista ostobasag. Nyilvan nem ez az egyetlen oka, ott a konfliktuskerules is persze, meg a belemnevelt udvariassag (sulyosbitva apam ‘bocs, hogy elek’ attitudjevel), de en azt erzem magamon, h ennek a gyokere valahol mind a lenezes, az en kulonb vagyok.
Mennyire felszabadito ezt innen nezni, tiszta es buntudatmentes. O is ember, csak epp budos, en meg szolok neki, mert tisztelem ot es magamat annyira. Bocs az okfejtesert, nem egeszen ide akartal kilyukadni, de bennem ezt inditotta el. Koszonom.
KedvelésKedvelés
Semmi nem az, aminek látszik. Az arisztokratikus passzivitásba , a felsőbbrendűségbe kiválóan bele lehet csomagolni az erőszak eltűrését. Ha szólsz, alantasnak vagy kikiáltva, és hát ki akarna alantas lenni?
Egy kiváló példa: Én olyan helyen dolgozom, ahol az erőszakról, bűnözésről úgy beszélünk, ahogy az Ilyről itt. Magától értetődően. Nekem elmesélik emberek, hogy milyen láncot tépni nők nyakából, sőt, volt már, hogy rosszallón jegyzte meg valaki, hogy a buta öregasszony úgy sipánkolt az aranya után, hogy felverte az utcát. Hát mit képzel? Gyakran elgondolkodom, én mit tennék, ha az én nyakamból tépnék ki? Félek, csak állnék dermedten, majd szégyellősen besétálnék az első rendőrörsre és elmondanám. Lehajtanám a fejem, mikor a rendőr azt mondja, buta dolog volt ilyen értékkel a nyakamban szaladozni az utcán. Lehajtanám, pedig valójában azt gondolom, úgy volna helyes, ha akkor sem kellene aggódnom, mikor a lakásom ajtaját záratlanul hagyom. Nem nekem kellene aggódnom és hallgatnom. Szóval nem elegáns sikitani az utcán. Igy magyarázzuk azt a kicsavart szemléletet, hogy aki megbontja a gráfot, a Rendet, a csendet, aki port kavar jogos igényekért, az zavaró, az munkát ad másoknak, az önző és biztos nagyon ráér.
Hamis gondolatok.
KedvelésKedvelés
Jaj, és még egy- a hozzáállásról. Volt az intézetünkben egy bántalmazó, aki csendesen, titkon úgy kikészitett egy másik lakót, hogy az szökésre kényszerült. Tartottuk a kapcsolatot, tudtam, hol van, végül a körözésben megfogták, hazahozták. A fiú rendőri kiséretet kért, hogy bejöjjön, majd az irodámban beszétünk a rendőrrel arról, hogy a mi eszközeinkkel nem tudjuk ezt a dolgot kordában tartani, mert rejtett, verbális, alig elkapható fizikai megnyilvánlásokkal, mégis állandó félelemben tartással. A rendőr odafordult a bántalmazott fiúhoz (ugye, elég mérges volt, hogy ilyen csipcsup ügyekkel kell foglalkoznia): Hát miért nem tudtok megférni egymással? A gyerek csak pislogott és nem tudott szólni. Mondtam, ember, az áldozat ül itt! Nehogy már őt tegyük felelőssé! Pont arról szól a dolog, hogy őt üdözik és rajta kéri számon a békesség hiányát?
Na, persze, mindig a gyengébben.
KedvelésKedvelés
Erről eszembe jut, mikor beoltottak a miatt, hogy ne lepődjek meg, hogy ellopták a biciklimet, hásze egy ujjam vastagságú kis szarral volt lerögzítve – igaz a zárt lépcsőházban. A gondnok sunyin pillogva bevádolta nekem a fél házat, odaadta a rendőröknek a hatszáz éves szar térfigyelő szalagját, majd pontnak az i-re kitette a kapura, hogy a lépcsőház nem biciklitároló. Oda is írtam egy másik papírra, hogy tárolót azt rajzoljunk magunknak…:)
Szóval lehet nyünnyögni azon, ha valakinek nagyobb a szája, kötözködősebb stb, de a nagy konformizmusban meg kéne tanulni elismerni azt, ha a “kötözködősnek” amúgy frankón igaza van. Akkor is, ha nem én ordítok, és nem értek mindenben egyet a másikkal, de legalább ne is pisszegjem le.
KedvelésKedvelés
Ki kell vonódni abból a világból , én legalábbis kivontam magam a büdösek világàból. Nem érdekelnek. Úgy 19 évesen hoztam egy döntést , annyit tanulok, legyen diplomám és utána csak olyan munkát vállalok ami érdekel és az akkori anyagi joletemet megteremti és tudok elorejutni a magam tempójában. Nem azonnal mindent, hanem szép lassan, de mindent ami nekem fontos. Kellett hozza 27 év, de visszanezve általában jo döntést hoztam. Volt ahol meg akartak alazni, majd meglepődtek , mert azonnal otthagytam őket, és kb 15 Mft-t. , mindezt 2002-ben. Nem voltam boldog, de a lelkemnek így volt jo. Ez volt a családi házunk àra, de meglett csak később, máshogy. 19 éves korom óta nem ülök fel BKV-ra, nagykepuseg? nem, utálom a büdös embereket és a zöme büdös. Szerencsém volt, talán én inkább a rettentő sok munkát a kitartást látom benne és azt, hogy mindig találok célt , olyat ami elérhető és megmelengeti a szívemet.
KedvelésKedvelés
Mondd, hogy volt mindvégig ehhez egy Társad, oldalbordád, akinek Te, mint Férfi vagy a feladata 😀
KedvelésKedvelés
1. Igen, eljön az a pont, amikor nem tolerálható tovább a másik ember viselkedése, vagy éppen passzivitása (mert nekem a büdösség a nem-tevés, az igény hiánya)
2. Egyébként miért biztos hogy Gabi, az Gabriella és nem Gábor? Feltétlenül nem a bejegyzés írójára vonatkoztatva kérdezem, hanem általánosságban.
KedvelésKedvelés
Bemutatkozott, és sokszor világosan utal rá, hogy férfi.
KedvelésKedvelés
Köszönöm!
KedvelésKedvelés
Köszönöm, közben azt is észrevettem, hogy pont fordítva írtam, mint gondoltam. Freud-i vagy sem.
KedvelésKedvelés
3gyerek mellett szerinted én voltam a legfontosabb?
KedvelésKedvelés
Látod- e, én is jól vagyok. Jelenleg jól vagyok. Mégis minden nap foglalkozom igazságtalanságokkal, mások jólllétével. Ezt hivják társadalmi felelősségnek. Ettől mozdul előre a világ. Ahhoz, hogy valaki jól legyen, nagy munka és nagy szerencse kell. Ennek a kiváltságnak a tornyából nézegetni a rosszul működő világot szerintem felelőtlenség. Arról nem beszélve, hogy a rosszul működő világ bármikor lecsaphat a kiváltságosokra is. Mondjuk, részemről nemmez a fő szempont. Jobb világot akarok, igazságosságot, tolarenciát, egyenlőséget, liberalizmust, ezért aztán olyan helyen dolgozom, ahol tehetek, radikális vagyok sok szempontból és vállalom a nézeteim miatti a konfliktusokat. Ha 10- ből egy emberre hatással van, már megérte. A kivonódás dühit, mert az erőszaktevőket élteti.
KedvelésKedvelés
Másik témában leírtam, hogy én 12csaladert tartom magam felelősnek, akik nálam, nekem , a BKV-nak , dolgoznak. Liberális kapitalistànak tartom magam, aki igenis érez felelősséget, de nem mindenért és nem mindenkiért.
KedvelésKedvelés
A BKV-nak???
KedvelésKedvelés
Az a rengeteg adó amit fizetek.
KedvelésKedvelés
Jaaa, hogy úgy. Megin tekered a nyakat, Gabi.
KedvelésKedvelés
Igen, ez egy nagyon érdekes megjegyzés itt a teszek a “közösségért” rovatban. Semmiképp nem korrekt az adófizetést azonos szinten kezelni a társadalmi munkával, avagy a jogvédelemmel, vagy olyan választott hivatással, amely más emberek jobb életét szolgálja. Adót ugyanis fizet a bántalmazó is, sőt, a köztulajdont megdézsmáló is, a gyerekbántalmazó is, így hát ne tekintsük olyan hőstettnek, amely társadalmi érzéketlenségre jogosít.
KedvelésKedvelés
Én főleg a gyerekeken keresztül érzem a társadalom szorongató, fojtogató karjait. Mert az oké, hogy felnőttként olyan munkánk, viszonyaink vannak, amiben (viszonylag) kivonódva érezhetjük magunkat. De ez is csak illúzió, senki sem külön sziget, ezek a viszonyok, hatások, a Rend áthatja életünk szöveteit, és ez a fölényes, lenéző kivonódás már a vaksággal rokon.
KedvelésKedvelés
Gelu Naumnak volt egy olyan darabja, hogy Önkéntes vakság, azt hiszem.
KedvelésKedvelés
De jaj, miért “kell”? Miért úgy fogalmazod meg a saját életstratégiádat, hogy kell? Készséggel elhiszem, hogy neked ez bejött, de ebből miért következik, hogy ez A megoldás? Ha más a megalázásra nem úgy reagál, hogy otthagyja őket, hanem botrányt csinál, és harcol az igazáért, akkor őt miért kell leinteni?
Én el tudom fogadni a döntésedet, de ezzel nem arra tanítottad őket, hogy nem alázunk meg embereket, hanem hogy rettenetesen megéri. Ahogy én nem gondolom, hogy előírhatnám neked, hogy forradalmár legyél, úgy nem kéne neked se előírnod másnak, hogy ne legyen az.
KedvelésKedvelés
Nem példa, velem ez történt, leírtam.Nem bántani akartam vele.
KedvelésKedvelés
Én nem vagyok konfliktus kerülő,de ott akkor ez jött belőlem , hogy pá..csináljátok egyedül. Tény elég speciális dolgot csináltam akkor, kb 5 ember értette az egeszet akkor az egész országban, megtehettem így kerek a történet, bele is bukott az álàzó. Akkor annyit tanultam magamról, nem érdekel ki bánt, ha van kedvem, érdekem harcolok, ha nincs akkor hátraarc és otthagyom, basszogasson mást.
KedvelésKedvelés
“Valaki értem szól, mikor szól és tiltakozik, merthogy Joós István és Kozma Szilárd nekem is büdös, csipi a szemem, mérgezi az életem áttételesen is, ugyanis nekem abban a világban kell élnem, ahol ők emberek gondoloatait mérgezik.”
Köszönöm, hogy megfogalmaztad helyettem is, És most, ha jelképes is a gesztus, menek és alája írok. Mindenki tartson velem! Don’t hesitate 🙂
KedvelésKedvelés
A budosoke, a szabalytalanul parkoloke, a masokat teljesen fugyelmen kivul hagyoke, akiknek semmi sem szent, akik ott es akkor kapalanak, bogetik a zenet, kiabalnak, amikor es ahol jol esik es akiknek mindent szabad, mert ha szolsz , usszinyu aggresszivitas a valasz.
KedvelésKedvelés
Köszönöm Adél, ez épp az, amit én is gondolok. És remek példa a büdösöké, ugyanis ezzel a példával nagyon jól be lehet mutatni az ugyanezen az elven működő, de súlyosabb problémák kapcsán jelentkező mechanizmusokat is.
Nem szólunk, de feszülünk miatta, amit aztán máshol, máson, vagy magunkon töltünk ki, vezetünk le, betegítve ezzel a saját életünket. Vagy pedig, valami rosszul értelmezett elfogadás szerint húnyunk felette szemet, mondván, nem vagyunk egyformák, mindenki más, nincs jogunk szóvá tenni. Pedig van, mert zavaró, mert rontja a többiek életminőségét, bánt másokat.
KedvelésKedvelés
A nemválasztás éppúgy választás ebben is, mint majd tavasszal.
KedvelésKedvelés
Nagyon fontosnak tartom, amit úgy általában teszel, amit meg konkrétan egy különös esetben, azt – lassan és ma – a legfontosabbnak: a kiállást, a nem beletőrödést. Ez a kiállás, vegyék már észre a boldog békességkeresők, róluk is szól, értük is van. sokan nem tették ezt meg korábban, előbb, s ezért van itt. Néha azt gondolom, szinte meg kellett, hogy találjon téged, mert másképp csak mint kés a vajban haladna tovább. Gyakorlatilag példátlan a kiállás. És igen, főként ezért: “Megtanulták, diktatúrában nevelkedvén, hogy a legfontosabb, hogy ne legyen konfliktus? A béke, a rend látszata a legfontosabb?” Hogy ne legyen, de mindenáron ne. Zsigeri.
Elég ismerős: engem mindenhol ezért ütnek, ütöttek eddig: hogy nincs békesség, miért nem csendben csinálom, miért nem fogom be már be, csak a konfliktust gerjesztem, mert biztos depressziós, meg pesszimista … nagyon ismerős mind, már látom, mikor nyitja a száját erre, hogy legyen már békesség… csináljam csendben, emelt fővel, ahogy mindenki más … igen, miközben az a bizonyos, amit csakis nagykanállal esznek, a szájuk széléig ér.
KedvelésKedvelés
Nm igazán tudnak különbséget tenni konstruktív “kötözködés”, vita, és a parlagi szarkeverés között. Pedig mind a kettő tud bosszantani elsőre, de az előbbi kell a normális élethez, utóbbi viszont valóban utálatos.
Ahogy az se feltétlenül egy megkeseredett, negatív retek, aki nem mindig csak bazsalyog és igyekszik.
KedvelésKedvelés
Ugyanez kicsit más szemszögböl, nekem van egy autista kisfiam, aki épp a spektrum szélén van, tökéletesen integrálható (lehetne). Három éve harcolok érte, vele, miatta a suli rideg integrációjában, sokszor úgy érzem, a fiam fejével töröm az utat. Ő, az autista lényegesen rugalmasabb, mint a pedagógiát tanult (és gyakorló) tanárai.
És nem gondolhatom azt, hogy van igazi jövője a bármilyen akadályozottsággal élőknek egy olyan világban, ahol alapvetően nincs tolerancia semmi mással szemben sem.
Én tudom, milyen az, amikor a nő munkája a férfi, 11 éve élek így. Elmosódtak a körvonalaim, mások által vagyok meghatározva, valaki(k)nek az anyja, másnak a felesége vagyok, a +1fő a meghívókon.
És nagyon meg van mindenki sértődve azon, hogy önálló akaratom, véleményem kezd lenni, nem-et mondok, önmagamért való céljaim, útjaim vannak, még ha azok jelenleg egy főiskola padjaiba is vezetnek.
Keresd meg drágám magad a szemüveged, ott van, ahol letetted, többé már nem vagyok bio-keresőrobot…
KedvelésKedvelés
Jaj, de szép ez! Jaj, nagyon veled vagyok. Mennyit küzdök én is a fiamért (pedig ő minden vizsgálat ellenére ép intellektusú). És persze egyedül. Ketten vagyunk ebben a történetben mindenki ellenében. Együttérzek veled.
KedvelésKedvelés
Hajrá, Adél!
KedvelésKedvelés
Hajrá, Alíz!
KedvelésKedvelés
Köszi 🙂 igen, mindig azok a rosszfejek, akik hangosak, akik szólnak. Én is ilyen vagyok. Kínos vagyok a férjemnek, az anyámnak, mert századjára is bemegyek, utánamegyek, szólok. A férjem szerint túlreagálom az iskolai ügyeket, rossz példát mutatok a gyerekeknek, ha megkönnyebbülök, ha szünet jön. Nem ő az, aki minden délután hallgatja az igazságtalan vádakat, akinek szégyenlősen bevallja a 10 éves nagylány, hogy már megint bepisilt.
Anyám örökösen rosszallja, ha bármit is a férjemre hagyok, intézze ő, és nem csinálom automatikusan én, szép csendben természetesen. Sajnálja a férjemet, mert házimunkát kell végeznie, ezt a remek embert mindenáron meg kell tartani. Szép csendben alá kéne menni, ahogy ő tette az utolsó pillanatig társfüggőként az alkoholista, bántalmazó apámmal, aki egyetlen örökséget hagyott rá, egy HIV fertőzést.
A hangos emberek nagyon kellemetlenek tudnak lenni…
KedvelésKedvelés
😦
Ne add fel, te így vagy jó!
A férjed meg költözzön össze anyáddal.
KedvelésKedvelés
Hát ez az! A viccces az, hogy közben meg nem bírják egymást elviselni, anyám a főmártír, a férjem meg a teszetosza nagy gyerek. Mindkettő nekem morog. Aztán egy nap azt mondtam nekik, velem ne üzengessetek egymásnak, beszéljétek meg, én ebből kiszállok. Volt is meglepődés. Újra és újra belerondítok a szép kis játszmáikba, mert kimondom a dolgokat egyenesen. A férjem sokkal inkább hajlik a változásra, mert szeret, őszintén szeret, látom rajta. Anyám pedig nem és nem érti, hogy lehet ez, egy olyan nőt szeretni, tisztelni, akarni, aki olyan “erőszakos, kíméletlen és rosszindulatú”, mint én. És ezredjére sem érti, amiről volt itt szó korábban is, hogy mindegy, hány embernek (férfinak) mész alá teljes alávetettségben, csak azt éred el, hogy még lejjebb nyomnak.
KedvelésKedvelés
Anyád menthetetlen, el kell küldeni a pingvinekhez.
De ha a férjed télleg szeret, akkor az meg marhajó és csapatni kell, nem kiesni a ritmusból, hogy érezze a törődést. 🙂
De hogy te milyen egy sárkány lehetsz! 😉
KedvelésKedvelés
en megertelek, voltam en is ilyen harapofogoban… ugyes vagy, hogy nem hagyod magad!
KedvelésKedvelés
Anyukád az erőszakosságot (=célorientáltság, nem brutalitás!) kapásból azonosítja a rosszindulattal:(((
Derossz.
Nekem egy lakótársam volt ilyen fogalmakat keverős-játszmázós csaj. Négy hónapot voltunk külföldön együtt. Akkoriban állati nagy papucs típus voltam, de néha rádörrentem, hogy fogja be. Ekkor ő műmegdöbbenve, elkerekített szemekkel hátrált kettőt, hogy én milyen agresszív vagyok. Ővele, aki csak véleményt közölt – hát ez már maga a terror! Nyilván én is unintelligensen kezeltem a dolgot (emlékszem rá), de ez nem jelenti azt, hogy ő nem. Állati gáz volt, mert kb senkinek se volt igaza, de fel tudtam volna robbanni a fasságaitól, amiket ő adott elő firnyákosabban és ő volt szociális dolgokban okosabb, mint én.
KedvelésKedvelés
Megertelek, nekünk is úgy kell kiküldeni a meghívókat, Önt és partnerét, nem írhatjuk le, hogy Téged és Katit, mert nem felel meg az etikettnek, braaaaa, néha a Katit jobban ismerem, mint a Tégedet.
KedvelésKedvelés
Nem tartom sértésnek, azért írom csak ezt, mert annyira találó erre a helyzetre. És sokszor láttam azt is, hogy a +1 fő nem feltétlenül a feleség…
KedvelésKedvelés
Pár napja láttam ezt a filmet, ami nagyon mélyen megérintett. Többször visszatérő téma köztünk a barátnőmmel, amikor a gyermekeinkről, a nevelés nehézségeiről beszélgetünk, hogy vajh mi mit is tennénk, ha ebbe a beteg világba beteg gyermekünk született volna. A kérdés talán örökre költő marad számunkra.
Minden elismerésem azoknak a szülőknek, akik nem adják fel!
Nézzétek meg, ha még nem láttátok, gyönyörű film.
KedvelésKedvelés
“Egy valós család története lerövidítve! Életrajzi adatok alapján.
“
KedvelésKedvelés
Egy megtörtént esetet dolgoz fel egy autista kisfiú meggyógyulásáról, akiről kezdetben le akartak mondani, mára leérettségizett és gyermeknevelést tanul.
KedvelésKedvelés
“Egy megtörtént esetet dolgoz fel egy autista kisfiú meggyógyulásáról”
Ilyen van? Én úgy tudom az autizmus nem betegség, hanem állapot amiből nem lehet meggyógyulni. De megnézem a filmet, köszi a linket!
KedvelésKedvelés
Betegség, avagy állapot, ebben nem vagyok kompetens, hogy állást foglaljak.
Többek között ezért is nem mondtam még le az HBO-s előfizetésemet, mert ilyen és ehhez hasonló filmdrámákat ismerhetek meg.
Mint ez a mostani is például:
http://aranyeso.ucoz.hu/stuff/drama/nem_hatralunk_meg_won_t_back_down/19-1-0-5322
“amie-t, a fiatal anyát elkeseríti, hogy a gyermekének állandó kudarcélményben van része az iskolában. Értetlensége süket fülekre talál a tanároknál és az iskola vezetésénél. Szerencsére nem várt segítséget kap Nonától, az egyik tanárnőtől. A két eltökélt asszony hosszú küzdelembe kezd, hogy megváltoztassák a bürokraták hozzáállását, ne a tudatlanság és az érdektelenség uralja az iskolát. A sok akadály ellenére elérik, hogy felszámolják az egyenlőtlenségeket, és színvonalasabb oktatást biztosítsanak a gyerekeknek.”
KedvelésKedvelés
Nem, nincs ilyen, az autizmus nem gyógyítható, mivel nem betegség, hanem valóban egy állapot. Egy nagyon különleges állapot. Autizmus-specifikus fejlesztéssel nagyon sokat lehet javítani az autizmussal élők életminőségén, társadalmi beilleszkedésében, önálló, vagy támogatott életvezetésében.
KedvelésKedvelés
Igen, az autinak nem meggyógyulni kell, mert nem beteg, hanem a “más kulcsra járó” agyát használni egy NT-többségű világban. Akik közül sokan tényleg azt hiszik, hogy ők normálisabbak, mint az autik:)
Na jó, az se mindegy, hogy miben nyilvánul meg a dolog. De valóban tanulásról van szó, nem gyógyulásról:)
KedvelésKedvelés
A kérdés talán örökre költői marad számunkra. Pardon a sok belelocsogásért.
KedvelésKedvelés
Csak locsogj.
Költői marad? Nem. Van itt olyan, aki tudja a választ.
KedvelésKedvelés
Hajnalkám te ezt is tudod? 🙂
KedvelésKedvelés
Én mindent tudok, nem tudtad? 😀
De itt nem magamra céloztam, hanem van olyan köztünk, aki tudja.
KedvelésKedvelés
Abban biztos voltam, hogy Te mindent tudsz 🙂 De a költői kérdésem arra vonatkozott, hogy mit tennék, tettem volna, ha beteg gyermekem született volna. Amire szerinted itt van olyan, aki tudná a választ. Ez nem kicsit lep meg. Persze,hogy bennem is vannak válaszok, de utólag erre nehéz érdemben jól felelni.
Vannak közeli ismerőseim, akik sérült gyermeket nevelnek, szóval van összehasonlítási alapom, no meg rengeteget olvastam a témában, mint minden különleges gyermektípusról, úgymint indigók, gyémántok, stb.
Bár akkor is tudtam, hogy különlegesen nagy szerencsém van a gyermekemmel, de főleg utólag látom át, hogy nekem “csak” arra volt gondom, hogy vigyázzak a lelkére és terelgessem, persze a testi szükségletein felül.
Minden egyedülálló anyának hatalmas kihívás az apát pótolni, gyengédnek, óvónak, de mégis következetesnek is lennie egy személyben, ami valljuk egy egy cseppet meghasonulás, mert az igazi védelmet egy hagyományos családban az apa tölti be.
Ő az, aki leül beszélgetni az ellenkező nemű választottakkal (itt most specifikusan a lányokra értem, ebben van tapasztalatom)
Egy egyedülálló anya annyit tehet, hogy olyan hímnemű barátokkal veszi körbe magát, akik elérhető távolságban vannak, hogy ne azt érezze az ember lánya, hogy a bajban csak az anyjára, meg a hatóságokra számíthat.
Szerencsés esetben (amilyenben mi is voltunk) ezek a barátok mindezt önként, szívesen teszik, férfiúi , szent kötelességüknek is érzik.
Abban is szerencsés voltam, hogy akkoriban még megtehettem, hogy minden alkalommal, amikor a kisasszony szórakozni ment, megtehettem, hogy légyen az hajnal 3-4 óra is akár, autóba pattantam és szállítottam haza a lánycsapatot, sosem engedtem, hogy éjszakai buszozzon, egyedül kísértse a sorsot az éjszakában.
Ma már nem tudnám megtenni ilyen könnyen, és valószínűnek tartom, hogy ezt egyre kevesebben tehetik meg. Autó és taxipénz hiányában.
És marad költőinek a kérdés számomra, hogy ha sérültnek született volna, mit tettem volna, mikor így is túl sokat agyaltam azon, hogy hogyan tudnám a világ csúfságaitól megóvni. Nem mindig sikerült, de megerősödött, ahogy mindannyian, bármilyen családból is jöjjünk. De vallom, hogy aki szerető-óvó családban nevelkedett, az a legerősebb lelkületű, az nem hagyja magát később elnyomni, eltaposni, mert az önbizalma nem sérült.
Remélem nem voltam túl zavaros.
Boldog Új Évet Kívánok ! 🙂
KedvelésKedvelés
Nem vótá. Nekem teccett. 🙂
Bódogat!
KedvelésKedvelés
Egyedülálló anyaként hozzátenném, hogy az ellenkező nemű barátokkal nőként is le lehet ülni beszélni, mint ahogy a saját ellenkező nemű fiunknak is meg lehet tanítani nőként, hogy legyen normális férfi, sőt ember.
KedvelésKedvelés
végigsírtam
KedvelésKedvelés
…a filmet
KedvelésKedvelés
Nem csodálom.
KedvelésKedvelés
“Hamis a biztonságérzeted, hogy neked nem eshet bajod, amennyiben nem ugrálsz! Hiába hódolsz be, ledarál téged is.” Mikozben olvastam ezt a bejegyzest es foleg ezeket a sorokat Leon Uris Mila 18 cimu konyve jutott eszembe, ahogy voltak az elnyomott zsidok kozott olyanok, akik a vegsokig azt hittek, hogy, ha betartjak az osszes idetlen es embertelen szabalyt, akkor oket majd beken hagyjak, es minden erejukkel probaltak lebeszelni azokat akik lazadni akartak. Es, hogy mennyire nem volt igazuk, az mar tortenelem. Lehet, hogy tulzas ez a hasonlat, de nekem egybol ez ugrott be.
KedvelésKedvelés
Ez felmerült Kertész Imrénél is. Nagyon jó a hasonlat. Mikor a hazatérés után leülnek és egyetlen közülük hitetlenkedve lázad: Miért nem tettünk semmit, hiszen láttuk előre? Önként szálltunk a vagonokba, mint a birkák. És hát tényleg… Mi a fene történt ott? És mi történik itt és most?
KedvelésKedvelés
Meg a Gothár Péter filmben a Megáll az időben van egy szép részlet, mikor a kocsmában a börtönből szabadult jóbarát okitatja Dinit. Ne szólj, ne ugrálj, hallgass. Nem találom, pedig a Youtubon fent van. Csodás 3 perc- mindent elmond, és csak 40 éve volt. A mi szüleink még ezt tanulták, ezt adták tovább nekünk. Mi még meghőkölünk a “mai fiatalok”on, hogy visszaszólnak és kiállnak magukért. Szemtelen, neveletlen új generáció ők az iskolában.
KedvelésKedvelés
2,13- nál
KedvelésKedvelés
Sokszor elgondolkozom azon, hogy ez itt es most megtortenhetne megegyszer es sajnos arra a kovetkeztetesre kell jutnom, hogy valoszinuleg igen. Vajon ma hanyan lennenek olyanok, akik szo nelkul felszallnanak a vagonokba, csakhogy “baj ne legyen”? Ijeszto gondolat, de sokan ma is megtennek, sot megteszik, mar benne ulnek es meg csak fel sem fogjak, hova viszi a vonat. Es szepen rakoppintanak azoknak az orrara, akik meg merik kerdojelezni a vilagot. Nem nottunk meg fel elegge, hogy az apro dolgokbol ralassunk a veszes jovore. Irigyellek azert, mert talaltal olyan munkat, ahol tehetsz valamit, en csak amator szinten probalgatom kinyitni egyesek szemet, hogy lehet maskepp is, de tobbnyire engem neznek hulyenek es kotekedonek, akinek semmi sem tetszik.
KedvelésKedvelés
Erről a férjem nagymamája jut eszembe. Nem ült vonaton, de beterelték a gettóba. Nála szőnyeg alá söprőbb embert nem ismerek. Szerintem felejteni akar, mintha meg sem történt volna. Mindent elmaszatol, csak ne legyen konfliktus.
KedvelésKedvelés
A tagadásnak óriási az elhárító és így védelmező ereje is.
KedvelésKedvelés
Tabu.
KedvelésKedvelés
Mi rendes emberek vagyunk, velünk nem történhet meg;)
KedvelésKedvelés
Nem mindenkinek van eszköze (még) arra, hogy szembeszegüljön, de formálódunk, erősödünk és egyszer csak hallatni fogjuk a hangunkat. Én már próbálgatom a hangomat és tetszik, amit hallok, de még nem vagyok elég bátor és magabiztos. De legalább van egy irány, amelyen elindulhatok. Már ez önmagában bizakodással tölt el. És az is, hogy egy iránytűt adhatok a gyermekeim kezébe.
KedvelésKedvelés
Hajrá!
KedvelésKedvelés
Hmmm, ezt meg Adelnek írtam..
KedvelésKedvelés
“Helyettem akarják tudni, mi az, ami felháborító, és hogy mit kellene vagy ildomos tenni.”
Ettől kimegyek a divatból! Hát hogy jönnek ehhez??? Milyen jogon???
“Te ilyenekkel nem foglalkozol? Oké, de akkor arra se legyen időd, hogy engem kioktass.”
És húzz a faszba!
Na, ilyen eseteknél derül ki, kit érdemes …és kiért nem kár, ha leiratkozik, elhagy, nem szeret többé.
Megsértődnek, okoskodnak, győzködnek, lenéznek, másoknak kidumálnak a hátad mögött.
Erről mindig a kötsög horgászok és mégkötsögebb vadászok jutnak eszembe, mindnek essen le reggelre!
KedvelésKedvelés
A fater mondogatja négyéves koromtól, hogy “kisfijjam, a hülyékkel nem szabad foglalkozni, mert az olyan, mintha a lovat tanitanád imádkozni. A hülyéket el kell kerülni”.
KedvelésKedvelés
De nem fogadtad meg.
KedvelésKedvelés
Éva mindannyiónkért is teszi, a gyávákért is, a gyengékért is.
A zsarnokságot pedig nem szabad eltűrni, mert a zsarnokság olyan mint a tűzvész. Nem áll meg a szomszéd portáján.
KedvelésKedvelés
Igen.
KedvelésKedvelés
“Nem áll meg a szomszéd portáján.”
Na ez az, hány zsarnokságban lepődtek meg azok, akik eleinte támogatták a zsarnokságot, a kirekesztést. Aztán kiderült, hogy a kocka-formának azért sokkal kevesebben felelnek meg, mint ahányan azt hiszik magukról.
KedvelésKedvelés
Feliratkoztam újként, hogy kiváltsak egy leiratkozót 😀 Nekem tök szimpatikus volt, ahogy megvédted magadat a beteges nézeteket terjesztő asztrológuspár ellen, és szembesítetted őket azzal, hogy jogállamban élünk, nem pedig az őserdőben. És jó volt látni, hogy nyilvánosan is meg merted tenni, mert ez jó üzenet a többi melldöngető orángutánnak is. Önérdekérvényesítésről és asszertivitásról magyar nyelven nem sok helyen lehet értelmeset olvasni, sok új szempontot kapok itt, ezért olvasom már régebb óta ezt a blogot.
A kikényszerített “békesség” engem már gyerekkorom óta nagyon zavar, faterom emlegette folyton, hogy mennyire fontos a “békesség”, csak mert soha életében nem mert szembemenni senkivel. Egyszer pl. a vonaton megfogdosott egy öreg faszi, lehettem kb. 10-11 éves, és amikor szóltam neki, azt mondta, hogy ne menjek arra többet, mert nem kell balhézni a vonaton. Mert hogy fontosabb a béééé-kesség mint hogy nekem igazam legyen. Ő mindig a bééé-kességet tartotta szem előtt, mert annyira jó ember volt. Szép előadásokat is tartott rendszeresen róla. Ha nem akartam bééékében élni másokkal, és kiálltam magamért, akkor legalább egy hétig nem szólt hozzám, hogy megtanuljam a rendet. A szentséges béééé-kesség szót mindig egy speciális bégető hanghordozással mondta ki, még mindig kristálytisztán az eszemben van az a jellegzetes hang (már meghalt).
Lényeg a lényeg, azóta is állandóan a béééé-kességgel basztatnak. Mások. Pl. a párom. Egyszer, még évekkel ezelőtt rábeszélt pl., hogy ne jelentsünk fel valakit, aki egy nagyobb összeget lopott tőlünk, mert nem éri meg. Hát mert mi olyan arisztokraták vagyunk, hogy százezer forint eltűnését észre sem vesszük… (komoly anyagi gondjaink voltak akkoriban). Azóta is tökre szégyellem magam miatta 😦 De ő persze csak önigazol, amikor szóba hozom, hogy mennyire gázul álltunk a dologhoz, és elkezdi ő is bégetni a “szent” béééé-kesség szót. Meg hogy az “ilyenekkel” nem érdemes leállni… mert “erkölcsileg” mi győztünk… a többi meg nem számít (ja, csak utána fél évig nem volt befizetve a vízszámla). Utána meg nem szereti, ha elkezdem birkahangon bééé-getni a bééé-kessééég szót, mert állítólag fateromhoz hasonlítom őt. Pedig nem is azért csinálom 😀 Csak már olyan jól megtanultam a bééégetőkórust, hogy mindig felcsendül fejemben, mint egy mennyei dal.
KedvelésKedvelés
Szia, megkapó, amit írsz, örülök neked!
KedvelésKedvelés
(Most egy tök nem a lényeghez tartozó kiegészítés/pontosítás: a fiúnak, aki akadálymentessé tette a K-épületet, meg a Bercsényi kollégium egy szobáját, az igazság és elesettek érdekében pl. pert nyert már a Centrál kávéházzal szemben, bejárta önerőből a fél világot, Bendegúz a neve. Nagyon nagyra tartom és közelről ismerem, hisz 2 évig voltunk együtt.)
KedvelésKedvelés
A lényeg mindig a részletekben rejlik.
KedvelésKedvelés
Jól mondod, és tetszik a neved!
KedvelésKedvelés
‘Megtanulták, diktatúrában nevelkedvén, hogy a legfontosabb, hogy ne legyen konfliktus? A béke, a rend látszata a legfontosabb?’
Mennyiszer terrorizáltam ezzel a környezetemet, és hányszor legyintettek rám, mondván én mindig a kommunizmussal jövök! Vagy fölényes arccal arrébb vonultak, mert őket meg nem érinti egy korrupt parkolóőr, egy igazságtalanul ejáró hivatalnok, egy csaló boltos vagy a bunkó szomszéd..
És persze, azt sem értik, hogy ebből következik az, hogy úgy gondoljuk, hogy majd meg kell oldjuk okosba, amiből a meg a rendszerszintű korrupció táplálkozik, és ebből következik az is, hogy még több pénzt kell szereznünk a megoldásokhoz (új biciklit venni, orvost lefizetni, parkolóőrt megvesztegetni, büntetést késedelmi kamatostul kiperkálni) vagyis váljunk méginkább kiszolgáltatottá a munkahelyünknek és a feletteseinknek. És igen, én ebben is látom az egyik okát annak, hogy nálunk a nyugati sztisztémák még nem működnek, mert annyira, de annyira elnyomottként viselkedünk bennük, nem szerzünk érvényt az akaratunknak, nem kérjük ki magunknak, nem élünk a jogainkkal. És ez az az attitűd, ami a szintén ebben szocializálódott, de kicsivel gátlástalanabb, kényelmesebb egyéneknek azonnal lehetőséget ad a visszaélésre, és a kör be is zárult.
KedvelésKedvelés
Szerintem ebben az is benne van, hogy aki a törvénynek érvényt akar szerezni, az könnyen megkapja a spicli címkét, az meg senki se szeretne lenni. Mert ahol zsarnokság van, ott mindenki szem a láncban, és ami velünk a huszadik század második felében történt az hetedíziglen dolgozik bennünk.
KedvelésKedvelés
Valóban, ez is egy tipikus reakció, hogy könnyen válik valaki kegyvesztetté, kívülállóvá, ha nem rettegi a többiekkel a hatalmat, hanem elébe megy. Ha sikerul valamit elérnie, rasütik hogy biztos benyalt, hisz senki sem volt ott…
Aztán van annak egy egység kovacsoló ereje, hogy együtt gyűlölködünk es félünk (Orwell), hazudunk es verjük át a hatalmat. Aki kilóg, abban nincs betyárbecsület, az spicli, ahogy írod, az hülye.
KedvelésKedvelés
Fiam mai kérdése: apa, miért szeretnek az emberek utálkozni?
KedvelésKedvelés
Tudod mit Éva?
Ideírom azt, hogy most bennem eldőlt valami. Fejben, ahogy a garázsezósok mondják, fejben el van döntve, hogy én ezentúl megpróbálok minden alkalommal kiállni magamért, amikor úgy érzem, hogy sérelem ért. Ha ez csak egy visszakérdezés lesz egy suta viccre, akkor úgy, ha egy hivatalnok hibájának bonyodalmas számonkérése, akkor úgy, ha a természetesen felszámolt szervízdíjat utólag és kínosan kell levonatni, akkor úgy. Én annyiszor, de annyiszor mentegettem, mostam, értettem meg másokat, fogadtam el mások álláspontját az enyém helyett, féltem hivatalokat és rendszereket, és legyintettem azért, mert azt hittem, elkövetkezik majd valami erkölcsi győzelem és felemelkedés, amiben is megnyilvánul mindaz, amit másokkal szemben, a csend és béke érdekében, a hatalmassal való félelmemben én már beszolgáltattam, elkövettem.
Aztán ez megy úgy jó huszonöt éve, de még mindig semmi. Én tovább nem várok.
Ehhez az alapgondolatot és a szikrát a te kiállásod adja.
Meg az, hogy látom, hogy akivel szemben nem állunk ki, az nem lesz velünk oly kegyes,és nagyvonalú mint mi, hanem messzire megy, olyan amilyen messzire csak tud az általunk felemelt és elhajított határok hiányában. Persze kellett ehhez egy munkahelyi troll is.
KedvelésKedvelés
Ez elég is lenne, ha mindenki el kezdené képviselni önmagát 🙂
KedvelésKedvelés
Én is beállok a sorba melléd, pikareszk,mert nagy igaz axióma,amit kijelentettél : “…akivel szemben nem állunk ki, az nem lesz velünk oly kegyes,és nagyvonalú mint mi, hanem messzire megy, olyan amilyen messzire csak tud az általunk felemelt és elhajított határok hiányában”
KedvelésKedvelés
Köszönöm, hogy megerősítesz.
Ma már élesben kellett gyakorolnom amiről tegnap írtam.
Jöttek a bűntudatot gerjesztő félelmek, az ijedtség, idegesség. De vettem az akadályokat, eddig. Kicsi lépések voltak.
KedvelésKedvelés
Kicsit utánagondoltam ennek a “büdősek világa” elméletnek, és rájöttem, hogy ez még annál is találóbb, mint ahogy elsőre hangzik. Mert hogy az Eredeti Rend az tényleg a büdösek rendje volt. Régen a higiénia szó nem létezett, ha belegondoltok milyen iszonyatosan büdös lehetett mindenki. Aztán jött az a pár renitens, aki itt modernkedik a napi tisztálkodással, dezodorálással, ruhatisztítással. Mennyivel szebb és igazabb volt a Régi Világ, amikor anyáink nem vacakoltak a mentruáció idején a mosakodással (sok helyen egyenesen tiltott volt), és apjuk ahogy hazaesett a fődekről befalta azt a kis fej hagymát a fokhagymás szalonnával, amit leöblített egy kupica pálinkával. Szép is volt az! Nem volt ez a sok elégedetlenkedő mertoszexuális cicomabajnok, mint manapság. Nem is volt ennyi válás!
KedvelésKedvelés
Ja, mert csak pár percig bírtak egymás közvetlen közelében megmaradni a szag miatt, ezért nem kellett olyan sokat elviselni egymást:-)
KedvelésKedvelés
Nem cáfolatként, de ez azért érdekes. Aki kevés ruhában izzad a földeken, az (szerintem) jóval kevésbé büdös, mint aki kényelmetlen díszöltözékben punnyad egy irodában/buszon. Táncteremben, rengeteg (egy szál pólóban) csuromvizesre izzadt ember nem csinál olyan büdöset, mint amit ilyen irodákban lehet érezni. Nem mondom, hogy a normál izzadtság nem büdös, de elviselhetőbb. Egyébként, annak ellenére, hogy én is naponta mosdom, nem tudom, tényleg jó-e, hogy a normál testszag, tehát nem a nejlon ing (mondjuk) alá befülledés, abnormálisnak számít. Ez lenne a fejlődés? Nem vagyok biztos benne.
KedvelésKedvelés
Nem jól táplálkozunk, attól büdös.
KedvelésKedvelés
Igen, ez igaz, bár nem vagyok biztos benne, hogy az egyetlen ok, szerintem a ruházkodás is benne van, főleg a műszál.
KedvelésKedvelés