Van a NaNE-nak erről egy tájékoztató füzete, de mivel tizenhat akciónap van, én is összeszedem, amit erről gondolok.
Az emberek azt hiszik, hogy ha valakinek rossz, nagyon rossz, akkor bizonyosan 1. motivált arra, hogy neki jobb legyen, és 2. biztosan van is megoldás. Egyrészt, ők az ép helyzetértékelésükkel, működő életösztönükkel lépnének, legalábbis azt állítják, hogy lépnének, másrészt sok-sok filmet láttak már — de nagyon szeretnek hinni a hepiendben! Ahol végül mégis…
A bántalmazottak élete az, hogy nincsen mégis.
Nem mindig van megoldás. A bántalmazott nők be vannak szorulva az életükbe, helyzetértékelésük, önvédelmi képességük, tettvágyuk apró morzsákká van törve, gyakran válnak önmaguk legfőbb ellenségévé, és ez lélektanilag tökéletesen logikus, sőt: nem is lehet másképp. Hogy a helyzetük nagyon rossz, az nem jelenti azt, hogy reálisan elérhető egy jobb helyzet. Nincs mindig választásuk, épp ettől a patthelyzettől olyan rossz nekik. Van, hogy a lelkierő hiányzik, de van, hogy nemcsak az, hanem kézzelfogható feltételek, erőforrások egész sora is. Lehet, hogy az új helyzet, amelynek eléréséhez rengeteg energia kellene (miközben pont az nincs), éppen olyan rossz lesz, csak másképpen. Lehet — és épp ez a tapasztalt segélyvonalasok döbbenete –, hogy néma tanúk lesznek belőlük is. Lehet, hogy ezeknek az embereknek itt és most nincs segítség, menekvés.
Illetve lenne, ha a közösség és az állam lépne, és a bántalmazó szankcionálásával és az áldozat biztonságának garantálásával oldaná meg ezt és előzné meg a további eseteket. Ez volna az egyik fontos feladata, boldogabb országokban csinálja is. Ezért nem lakhatásra, menedékházra gyűjtenek a civilszervezetek, mint azt olykor a szemükre hányják, ezért lobbiznak a törvényhozóknál.
Ma Magyarországon a bántalmazók azért oly ádázak, mert megtehetik. Mert pontosan érzékelik a társadalmi klímát: tetteiknek nincs valódi következményük, mindig lesz, aki sajnálja őket, áldozataik pedig hallgatni kényszerülnek, mert ha elmondják, mi történik éjjel és a nappalikban, onnantól jön a vesszőfutás.
Mert nem hisznek neki. A bántalmazónak hihetetlenül sokkal több hatalma, eszköze, erőforrása van, és közülük sokan megdöbbentő kettős játékot űznek: gondosan elő van készítve már a terep, amikor a bántalmazott lépne. Addigra tudják már néhányan előre, hogy ő hazudozó, beszámíthatatlan, és a szegény jó férjét szidja mindenhol. Senki sem akar beleavatkozni amúgy sem.
Olyat csak teljesen empátiátlan ember mond, hogy ha nem lépi meg a bántalmazott, netán visszamegy, akkor nem is olyan rossz neki, akkor ragaszkodik a helyzetéhez, megérdemli, szereti ezt. Pedig mond ilyet elég sok ember, rendszeresen, mennyit hallottuk Balogh József feleségével kapcsolatban ezt. Aki marad, a biztoshoz ragaszkodik, nem a rosszhoz, nem látja új élete körvonalait, azt a szemét kiszúrták. Mi nem ismerhetjük azt az erőt, azt a delejt, amely ott tartja, érzelmileg is a bántalmazóhoz köti. Van, akinek az alternatíva a halál és van, aki meg is teszi.
De ha meglépi, ha elköltözik, akkor sincs biztonsága. Elveszíti azt a talajt a lába alól, amelyet a bántalmazás jelentett. Mert odáig torzulnak sokan, lélektanilag ismét teljesen logikusan, hogy a bántalmazás a talaj, nem a saját integritásuk. Ráadásul a bántalmazás is folytatódik, sőt, súlyosbodik. Épp az a fenyegetés: ha elmész, megöllek, megölöm a gyerekeidet, nagyon megszívatlak a pénzzel, mindenkinek elmondom, milyen vagy, öngyilkos leszek.
Konkrétan is veszélybe kerül a nő, nem csak lélektani csapdába. Azt hiszi bárki, a bántalmazó csak úgy elengedi?
A válást vagy szakítást követő időszakban a nőket érő erőszak gyakorisága és intenzitása jelentősen növekszik, a szakítási szándék bejelentésétől számított két évet a szakirodalom fokozott veszélyességű időszaknak tekinti. Ebben az időszakban sok nő a fenyegetésektől való jogos félelmében tér vissza a partneréhez.
http://www.nokjoga.hu/alapinformaciok/statisztikak
A közös gyereken keresztül a bántalmazó fenntartja a hatalmi viszonyt és továbbra is ellehetetleníti az áldozat életét.
És akkor még vállalni mindezt a környezet előtt. Honnan lenne ehhez erejük? A pletykát, a kéretlen jótanácsot, a Remek Házasságba Vetett Hit és az ő sorsuk kontrasztját, meg annak a látszatnak a lerombolását, amelyet oly sokáig olyannyira óvtak. Mert olyan a társadalmunk, hogy nyugodtan gyűjthetsz zsugorfejeket, ha eljátszod, hogy minden rendben van, semmi szankció nem fog érni. Csak arra figyelnek, aki fura. Etetheted ürülékkel a gyerekeidet, végignézheted, ahogy az apjuk molesztálja őket, évekig nem derül ki, s még ha el is mondod, akkor sem lesz következmény a pletykán kívül.
csak az olvassa. én szóltam 
Amikor ki akarsz lépni, akkor vagy a legnagyobb bajban. Hova, ki fog neked hinni, hogyan dolgozzál egy biztos fedél nélkül ? Ha már meghoztad a döntést, akkor kell nagyon “spiccen lenni ” ! És ez eszméletlen energia.
Folyamatos óvintézkedések és a rendszer amibe be vagy zárva……
KedvelésKedvelés
Eszméletlen energiát vesz igénybe, pontosan, ráadásul egy olyan élethelyzetben, amikor az embernek SEMENNYI energiája nincsen.
KedvelésKedvelés
(Éva, az első link rossz.)
KedvelésKedvelés
Nekem bejött mindegyik.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, Gem, javítottam közben! Nem volt rossz az sem, csak nem ehhez kapcsolódik.
(HANEM MICHAEL JACKSONHOZ. Na.)
KedvelésKedvelés
Jóvanna, így értettem a rosszat 🙂
KedvelésKedvelés
Többször olvastam mar nálad a ‘gyűjthetsz zsugorfejeket’ kitételt, de nem tudom pontosan, hogy mit jelent!
Valaki elmondaná?
Egyébként köszönöm az írást, nekem hiánypótló volt!
KedvelésKedvelés
Zsugorfejet gyűjteni, az extrém hobbi. Holttestek részeinek szárítását és tárolását jelenti. Gyilkossághoz, zombikhoz kapcsolódik, tehát sötét titok is. Afrikában vannak zsugorfejgyűjtő törzsek. Én annak a metaforájaként írom, hogy valakinek van valami heppje, ami igazából durva, és ezért titkolja. Lehetne lábfetisizmus is, de ez szándékoltan erősebb és morbidabb, aki ilyen, az normális nem lehet.
KedvelésKedvelés
Ettől tartottam!
Köszi!
KedvelésKedvelés
Az egyébként roppant felvilágosult férjem a mai napig nem érti és megkérdezi, hogy de hát anyád miért nem vált el, miért tűrte ezt huszonöt évig. Egy nagyon fontos dolgot mond ki a bejegyzés: aki nem érti, azért nem érti, mert az ő saját, egészséges lelkével, kiegyensúlyozott önértékelésével gondolkodik, és onnan, olyan módon szemlélve valóban érthetetlen, miért marad benne valaki egy ilyen kapcsolatban. Innen jön az áldozathibáztatás is. Ezt kéne tudatosítani sokakban, hogy ezek a nők beszűkült tudatállapotban, szétzúzott önértékeléssel, teljesen hamis önképpel léteznek és maradnak a bántalmazó mellett.
KedvelésKedvelés
Én nem vagyok ilyen megértő. Szerintem szimpla empátia hiányról van szó, mégpedig azért, mert ha belegondolna az áldozat helyzetébe, akkor a saját életével is szembe kellene néznie, és lehet, hogy kínos volna. Így viszont a szépen berendezett(nek hitt) életével takarózhat, sőt be is beszélheti magának, hogy az enyém de nagyon különb, hiszen magam is különb vagyok. Vagy: én ilyen jó fej férj vagyok,tőlem nem kell lelépni/menekülni. És ahol az ilyesmit mantrázni kell, ott van mit szőnyeg alá seperni.
KedvelésKedvelés
Igen, ilyen is van, sőt én sokáig azt gondoltam, hogy aki nem érti, az egyszerűen nem akarja érteni. A férjem miatt változott meg ez a véleményem, mert látom, hogy nagyon akarja érteni, de nem fér a fejébe sehogy. Mondjuk ő extrán naiv, és egész életében mázlista volt, elkerülte a szenvedés szerencsére. De nála tényleg ez van, hogy nem tudja elképzelni, milyen az a beszűkült tudatállapot, amelyben nem tud lépni az áldozat.
Mondjuk lehet, hogy ez empátiahiány tényleg, a fene tudja, más esetben nem tapasztalom nála.
Bár ő már eleve azt sem értette, hogy apám konkrétan vert minket. Hiszen nőt, gyereket nem bánt az ember, ez megszeghetetlen törvény! Na ja, neki az. De furcsa: nehezen képzeli el, hogy másnak meg nem. Elhiszi, de nem tud napirendre térni fölötte. Mondjuk életében először akkor találkozott családon belüli erőszakkal, amikor én meséltem neki róla, ez is igaz.
KedvelésKedvelés
Teljesen megértem a férjed, meggyőződésem, hogy nem empátiahiány. Én pl. nem tudom megérteni, hogy van az, hogy szülők (igen, jellemzően férfiak) rá se bagóznak a gyerekeikre, vagy épp láthatáskor még örülnek is nekik talán, de egyébként igyekeznek nem részt venni az életükben. Tudom, hogy van, látom a küszködő nőket, de nem tudom felfogni, hogy ez hogy lehet.
KedvelésKedvelés
Egyik ismerősöm válásakor, a férjnek elmagyarázta a bíró mit jelent a láthatás. Az ő esetében azt, hogy mint apa, minden második hétvége az övé, akkor joga van elvinni a gyereket. Mire az “édes”apa riadtan visszakérdezett: MUSZÁJ?
Mesélték, hogy a bíró válasz közben, úgy nézett rá mint egy darab sz@rra. “Neeem apuka, neeem muszáj!”
KedvelésKedvelés
Nem muszaj, kotelezo! es nem az anyoshoz, ismerosokhoz, hanem haza, a sajat lakasaba. Ahol vidam agglegeny eletet el. J, hogy nem alkalms ra? Jaj. Gyereket azt tudott csinaln?
KedvelésKedvelés
Miert, olyan jol mutat a facebook profilon meg az irattarcaban az a szep gyerekarc! Meg adokedvezmeny is jar utana es a mama is befogja vegre, hogy kisfiam, mikor lesz mar unokam. Na meg a genek atadasa, az is fontos. Es kulonben is, MINDEN rendes embernek van gyereke. Meg az asszony is annyira akarta. Satobbi.
KedvelésKedvelés
istenem. engem is szerencsére mindig minden ilyesmi elkerült, de attól még értem valahogy, fene tudja, miért. ha pont olyan palival hozott volna össze a sors, hát most is vert feleség lennék, hozzám elég odajönni bociszemekkel, ha mondjuk előtte kékre-zöldre vert volna valaki, hogy de annyira sajnálom, kérlek, ne hagyj el, és máris úgy megsajnálnám, hogy esély nem maradna. szerintem csak a szerencse tartotta tőlem távol ezeket. illetve nem tudom, mert olyan jól adom elő úgy látszik, hogy én milyen erős meg nagyszájú vagyok, hogy döbbenten látom, hogy emberek beveszik, és tényleg ezt hiszik rólam, ami mondjuk előnyös, csak azt hittem, hogy ennél sokkal átlátszóbb, és aki akarja, rögtön kiszagolná, hogy még azt is megsajnálom, ha elég bociszemekkel néz, akinek csak annyit mondtam, hogy anyád. vagy azt a kollégámat, aki számomra minősíthetetlenül kioktatott mások előtt, egy fél napig fokhegyről beszéltem vele, aztán megsajnáltam, hogy szegénnyel nem vagyok kedves. és hiába küzdök ellene, ez úgy látszik alapvonás. bocs, ez tudom, hogy off téma, de közben úgy érzem, mégis idetartozik. egyébként naponta találkozom rémséges történetekkel, amióta működtetjük az Újrakezdés csoportot, és tolnám az arcába mindenkinek, aki azt hiszi, hogy ez valami nemlétező feminista hiszti. hogy naponta jönnek a sztorik, de tényleg naponta, és borzalmas.
(aki még nem ismerné, az Újrakezdés facebook-csoportot a barátnőmmel alapítottuk bántalmazó kapcsolatukból elmenekülő, új életet kezdő nőknek, tárgyi felajánlásokat lehet tenni és fogadni, mert ilyen helyzetben minden jól jön, ruha, bútor, gyerekcucc, akármi. titkos a csoport, de van nyilvános oldalunk is, ott lehet kérni a belépést a titkosba:
https://www.facebook.com/ujrakezdes.nyilvanos )
ez volt a reklám, bocs, de hát végülis közérdekű…
KedvelésKedvelés
Olyan könnyű belecsúszni ezekbe az ügyekbe.. Én szerencsére sosem éltem bántalmazó kapcsolatban, viszont egy hosszú kapcsolatom kék-zöld foltokkal zárult. A volt pasim, megcsalt, kirakott a félig-meddig közös lakásból, majd egy idő után visszajött (hiba volt belemenni), de nem bírta, hogy nem teszek úgy, mintha nem történt volna semmi (azaz szemrehánytam, sírtam), és úgy oldott meg, hogy nekilökött a szekrénynek, durván megrázott, és felemelte az öklét. Másnap szakítottam vele.
De hozzátartozik a dologhoz, hogy ekkor már külön laktam, ha még együtt élve történik, lehet, hogy másnap megbocsátom neki, mert hogy “én hoztam ki belőle az állatot”.
KedvelésKedvelés
Nagyon jó helyen van itt!
KedvelésKedvelés
én nem tudtam, hogy ti és le a kalappal – (fény az éjszakában, eastern sugar?)
KedvelésKedvelés
ja igen, mi vagyunk. már hogyhogy fény az éjszakában? most egy pillanatra azt hittem, hogy az eastern sugar úgy hangzik, mint az esthajnalcsillag, pedig szerintem sokkal jobban 😀
KedvelésKedvelés
Nekem két barátnőm is bántalmazó kapcsolatban él. Arra jutotottam az évek során, hogy a legtöbb amit tehetek, hogy nem engedem őket teljesen elszigetelődni. A bántalmazóik elmarják őket mindenkitől, módszeresen konfliktusokba kényszerítik őket Én nem veszek velük össze. Mindent meghallgatok. Időről időre erősítem az üzenetet, hogy rám számíthatnak, bármi van. Az egyik kezd a sarkára állni, a másik egyre mélyebbre süllyed a mocsárban. Nem tudom, mit tehetek még azon kívül, amit leírtam.
KedvelésKedvelés
Nagyjából ez a legtöbb, amit tehetsz. Azon is múlik, hogy a barátnőd hol tart a folyamatban, még a teljes tagadás állapotában van-e, vagy már beismerte, hogy amiben van, az bántalmazó kapcsolat és hogy eljutott-e már a kilépés gondolatáig, mert minden fázisban más a jó segítés. És persze hogy jó példával jársz elöl, esetleg a beszélgetéseitekben folyamatosan a felszínen tartod a párkapcsolatok témáját, ami alkalmat teremthet az információátadásra (hogy néz ki egy egyenrangú kapcsolat, mit jelent meghúzni a határokat, mi a különbség a veszekedés és a bántalmazás között, saját tapasztalataid ezzel kapcsolatban stb.) Van erre biztos okos tanácsgyűjtemény valahol, ha valaki tud róla, linkelje.
KedvelésKedvelés
A 34. oldaltól gyakorlatilag lehet szemezgetni:
Click to access micromachismos%20en%20hungaro.pdf
KedvelésKedvelés
miért marad? egy áldozat ted beszéde, magyar felirattal. nagyon tanulságos. nem emlékszem, hogy volt-e már itt:
KedvelésKedvelés
ez a nő mesél egy olyan jelenségről, amiről ritkán beszél bárki ilyen részletességgel, nevezetesen, hogy ő nem úgy tekintett magára mint akit bántalmaznak, és hogy ő egy bántalmazott nő, nem így élte meg, nem is volt ennek tudatában és hogy kölcsönösen baromira szerelmesek voltak egymásba.
tökre érdekelne a véleményetek arról amiket a nő mond. ti ezeket hogy látjátok?
KedvelésKedvelés
megneztem. es elkepesztonek, felfoghatatlannak talalom hogy egy ertelmes, magasan kepzett, valoszinuleg jo csaladbol szarmazo no nem vette bantalmazasnak ami vele tortent. es azt sem egeszen ertem hogy ha feny vetul mindenre, ha minel tobb embernek elmondja, az miert megoldas. es jo lett volna ha elmondja hogy o hogyan lepett ki, hogy kerulte el hogy megoljek ot.
KedvelésKedvelés
Én a Levél a hitvesnek alá leírtam saját lelkibántalmazós sztorimat. https://csakazolvassa.hu/2013/09/05/level-a-hitvesnek/#comment-43701
Hitelesnek találom a TED-beszélő szavait. Hogy ő nem bántalmazott nőnek érezte magát, hanem kivételesen erős asszonynak, és csak ő segíthet a férfinak megküzdenie a démonaival. A tehetséges embert körülvevő mítoszok, amit Éva a Viszockij-bejegyzésben körüljárt, is elhomályosítják a képet.
Nekem egy Nők Lapja olvasói levél adta a végső lökést, ez végülis segített megérteni, hogy ez a bántalmazás kontextusa, ami velem történik, még ha nekem nem is a terhes hasamat rugdossák. Egyetértek az előadóval, az ilyen történetek megismerése, az elnyomás tipikus jeleinek széleskörű ismertetése katartikus lehet az áldozatok számára.
Mert például az “elszakít az ismerőseimtől, mindig velem akar lenni, nagyon féltékeny” tüneteket még mindig szokás az oltári nagy szerelem jeleként is értelmezni.,
KedvelésKedvelés
Semese, ez érthető. Amíg hallgat, addig azért hallgat, mert azt hiszi, hogy ő az oka mindennek, és védi a bántalmazóját. Ez egy tipikus magatartásforma bántalmazott nők esetén. Hallgatni arany. Ha beszélni kezdesz róla, leggyakoribb reakció az, hogy az emberek távolodni kezdnek tőled, mert féltik a sajtá kis illuzórikus világukat, félnek szembenézni azzal, hogy esetleg ők is ebben a hajóban utaznak. A beszélgetés a vállalás egy része. Nem régen vettem részt egy AVP képzésen (alternatives for violenc project) és ott éppen erről volt szó, hogy beszélni kell a problémákról. Amíg a férjem ivott, addig én is mindenkinek elmondtam, hogy azért érzem magam gyengének, mert egyedül vagyok, a férjem soha nem segít, a gyerkeke ki szippantják az energiáimat. A reakció az volt, hogy másnak is van baja és hallgassak el, ez úgy sem oldja meg az én problémámat. Viszont, amikor azt az információt, hogy a férjem alkoholista, ellenem próbálták felhasználni, már tudtam úgy venni, hogy igen, az, de az nem az én, hanem az ő problémája és hogy én azon nem változtathatok. Nagyon fontos, hogy a nők merjenek beszélni főleg EGYMÁSNAK a problémáikról és nagyon fontos, hogy mi nők ne őket hibáztassuk, amiért olyan helyzetben vannak, hanem erősítsük őket, hogy tudjanak kiszállni abból a helyzetből. Semese, azért örülök, hogy nem ismered testközelből ezt az élményt 🙂
KedvelésKedvelés
ez eléggé ráerõsít a “bárkivel megtörténhet” üzenetre, ami jó. Sokan komolyan azt hiszik, hogy csak a putriban van bántalmazás. Az meg ismerõs jelenség, hogy a bántalmazott nõ azt hiszi, csak õ érti meg a pasit, neki kell megmentenie a másikat és nem is õ maga szorul segítségre. Stockholm-szindróma, ezt nem lehet megérteni, ha te nem vagy túsz…
KedvelésKedvelés
Megnéztem a videót, és akár rólam is beszélhetett volna, csak néhány különbség van: pl. nem tartott pisztoly a fejemhez a volt férjem, illetve még fiatalabb voltam.
18 éves voltam, szerelmes, és azt, hogy a volt férjem megszabta, hogy nem járhatok szoknyában, nem sminkelhetem magam, csak vele mehetek társaságba, annak a jelének vettem, hogy jaj, engem mennyire szeretnek, féltenek. Amikor elcsattantak a pofonok, akkor is csak saját magamban kerestem a hibát – vajon mit mondhattam, tehettem, hogy ebből a jó emberből ezt kihoztam?
Tényleg: az volt már, hogy a nők tipikusan saját magukban keresik mindig a hibát?
Azóta sokat gondolkodom, hogy hogyan lehettem ilyen szerelmes. Tulajdonképpen nem is a volt férjembe voltam szerelmes, hanem magába a szerelembe, abba, hogy igen, engem végre valaki szeret, abba, hogy végre önálló és szabad vagyok, fellélegezhetek (a szülői ház nyomása alól). Nahát, csöbörből vödörbe, de ezt az akkori 20 éves eszemmel még nem fogtam fel.
3 évig tartott, nem durvult el végleg szerencsére – annyi eszem még volt legalább, hogy nem születtek gyerekeink. Elköltöztem, 21 évesen beadtam a válókeresetet, aztán fél év alatt elváltunk. Ma már tudom, hogy nagy veszélyben voltam, hiszen járkált még egy darabig utánam, de addigra a kollégáim felismerték, hogy miről van szó, és nagyon sokat segítettek. Szerencsém volt, kb. egy év alatt végleg leakadt rólam.
KedvelésKedvelés
Nagyon fontos, amit írsz! Sok ilyen történetet kellene megosztani, hogy az emberek értsék, hogy kerül bele valaki egy ilyen kapcsolatba. Hátha akkor nem mondják azt a sok okosságot, hogy “ő választotta”, “minek áll le erőszakos emberrel”, “két ember kell hozzá”, stb.
KedvelésKedvelés
” végre önálló és szabad vagyok, fellélegezhetek (a szülői ház nyomása alól). Nahát, csöbörből vödörbe, de ezt az akkori 20 éves eszemmel még nem fogtam fel.”
Nagyon sok hasonlóról hallottam. Legutóbb egy osztálytársnőmtől. Amikor fiatal lányok, az állandó szülői kontroll elől menekülve ugranak bele a házasságba és nagyon sokszor egy még sokkal erősebb és büntetőbb kontroll alá kerülnek. Mert a szülő például elengedte szórakozni a barátnőkkel (csak volt időhatár, beszámoltatás, stb.). A férj viszont már ezt sem nézi jó szemmel és ami fura, hogy ez a “tulajdonképpen én nem akarok menni nélküle sehová” saját igény lesz (a férj el tudja majd érni, hogy a külön töltött idő utáni vágy (egy kávé a barátnővel) természetellenesnek tűnjön egy szerelmes nőtől. Mert ugye akik szeretik egymást minden percüket együtt akarják tölteni. “Neked fontosabb a barátnőd mint én?”
Jaj, de jó lenne, ha ezt minden hasonló helyzetben lévő nő átlátná és felismerné és ebben nagy szerepe van a környezetnek (te esetedben a kollégáknak), akik nem a romantikus, izgalmas hősszerelmest látják az állandóan a nő után koslató és telefonálgató férfiban.
KedvelésKedvelés
Az anyám így ‘került össze’ apámmal.
De ami meglepőbb: az akkor 18 éves barátnőm, az anyja és az apja mellől menekülve, jóval idősebb férfival kezdett kapcsolatot- az anyja fél év után ráíratta a pasi nevére a barátnőm lakásának a felét, gyakorlatilag odaadva ezzel a lányt. Ki is lett mondva, hogy levette róla a kezét, lakása is van meg férfi is, neki otthon többé nincs helye. A férfi szó nélkül, fél éves ismeretség után elfogadta ezt az ‘ajándékot’.
Ez körülbelül tíz éve volt. 😦
KedvelésKedvelés
köszi hogy leírtátok. döbbenetes ez nem, hogy ennyire különböző módon lehet megélni helyzeteket? mármint hogy annyira másnak néz ki kívülről látva, mint belülről megélve. ez a tükör, amit ez a nő tart elém egészen megdöbbentő képet mutat. vajon mennyi ilyenben vagyok benne? vagyunk benne nőként? én, te, mi, itt és most? hány és milyen mélységű helyzet van amiben szívunk, közben azt éljük, hogy erősek vagyunk, hősök, meg ilyen mindent vidáman bíró nőistenek. meg nyilván erősek is vagyunk, csak közben szívják a vérünket innen-onnan.
micsoda kiszolgáltatottság ez, és csapda.
és az mekkora fejbeverés már amikor leesik egy-egy tantusz? egyrészt, hogy mekkora hülye voltam hogy eddig nem láttam, másrészt meg hogy akkor most már látom, tudok rajta változtatni. annyi ilyen ledöbbenés van az életemben, ha visszanézek, meg most is, nap-nap után. elképesztő.
nekem is ez a nagyon erős ebben a beszédben amit írtatok is, hogy nem elég hogy veszélyben van az ember, még lehet, hogy nem is látja. meg az agymosásnak az ereje. a romantikusan kiszínezett nők elleni erőszak.
évezredek óta mossák a sok faszsággal az agyunkat… mekkora meló basszus ebből kimászni… és nyilván ez azokra is vonatkozik potenciálisan, akiket nem bántalmaznak így, ennyire látványosan. pont ettől brutálisan éles ez a tükör számomra.
hátborzongató. olyan érzés, mint ebben a videóban, ahogy a nők kinyitják a szemüket. baromi erős:
KedvelésKedvelés
hm. 2 space-t is tettem a biztonság kedvéért.
KedvelésKedvelés
ezt nézzétek meg, agymosás a javából. csak hogy tudjuk minek kell örülni. ez egy szupermarket reklám.
külön felhívom a figyelmet arra a részre, mikor a vacsoránál a nő nem is széken, hanem lent egy puffon ül az asztalnál (csak hogy tudd hol a helyed!), illetve mikor a végén bejön levéve a kötényét, az egész család meg bámulja a tévét. nekem az agyam eldurran ettől, és hány nő van, aki eszerint a recept szerint boldog.
egy éve elküldtem ezt egy női közösségnek, ki voltak páran akadva, hogy mi a bajom, meg hogy ilyen kekec feminista vagyok, és különben is annyira szép dolog ez. úgyis jön a karácsony:
KedvelésKedvelés
Ez de kemény, mindenki ott ül az ünnepi asztalnál mikor megjelenik a cselé…akarom mondani a háziasszony és feltálalja az ünnepi menüt (annál az asztalnál, amit a nő egyedül terített meg, miután kisbabával a karján kitakarította a lakást és bevásárolt szintén egyedül. ezek után készíti el a vacsorát). A mosogatásnál már mintha segítene neki egy családtag (aki természetesen szintén csak nő lehet). Az összes családtag fején korona, kivéve az övét. Idilli karácsonyi kép, jól beleveri minden gyerek és felnőtt néző fejébe, hogy nem baj, ha ugyanígy zajlik nálatok is a karácsony, az anyák szeretnek kihasználva és végletekig kimerülve lenni, úgyhogy hajrá gyerünk élősködni.
A nőknek meg azt üzeni, ha te nem szeretsz így ünnepelni és nem szereted ezt a családtagok mint urak és te mint az ő egytagú személyzetük felállást, akkor veled van a baj, mert lám örülnöd kellene a szolgálatuknak, mint lám ez minden normális nőt boldoggá tesz (hisz itt van a tévében is ni!).
KedvelésKedvelés
Pontosan így! Hogy én meddig elhittem ezt! Hogy velem van a baj, mert nemhogy utálom a cselédlétet, de még szarul is csinálom. Pedig mindenki így csinálja és élvezi. Ez a hely kellett, hogy rájöjjek, normális vagyok. Mostanában kommentálom a meséket és a reklámokat a lányomnak. Már ő is kezdi észrevenni a baromságokat, pedig még csak 8 éves, és magyarázza az öccsének 🙂
KedvelésKedvelés
Ebben a percben is megy a vita az fb falamon a témában, ahol egyébként értelmes, jó fej férfi ismerősöm amellett érvel, hogy ne várjak a férfiaktól támogatást a családon belüli erőszak ügyében, amíg a nők nem támogatják a saját nőtársakat, és amíg a legnagyobb, vak komondorral rendelkező kormánypárt legszélesebb támogatói rétege nőkből áll.
KedvelésKedvelés
van ennek a szimpatikus és érző lénynek lánya?
támogató együttérzéshez ezeknek néha még az is kevés, ha a barátnőjüket bántják.
ismerek pár férfit, akik gyenge pillanatukban elmondták már, hogy volt olyan barátnőjük, partnerük, akit korábban pl. megerőszakoltak. nem egy ilyet ismerek, mármint férfit. az egyik srác el is sírta magát, egy ilyen eset elmesélése kapcsán. és várta, hogy akkor most jól sajnáljam. mármint a srácot, aki mesélte, mert megviselte a sztori. természetesen nem harcos feminista a srác, ezek után sem. mikor kérdeztem, hogy akkor most mit szeretne, nem újdonság nőként ilyen történetekkel szembesülni, csak mi még az ilyen történeteket tudva állandó félelemben is élünk, úgyhogy legyen olyan jó és ne sajnáltassa itt magát, hanem esetleg tegyen is valamit, akkor totál kiborult, hogy milyen bunkó vagyok. utólag mondta hogy hetekig heverte ki ezt. az egyik legjobb barátom egyébként, és még mindig nem érti a lényeget. ő is értelmes és jó fej, de tényleg.
van egy lánya azóta, enyhén sérült és nagyon szép kislány, még kicsi, de gyakran mondja, hogy aggódik érte. én is aggódom érte. a kislányért.
KedvelésKedvelés
…amindenit. Ebben mennyi minden benne van.
Sajnáljuk már őt, szegényt, milyen szar lehet neki!
KedvelésKedvelés
Olvasom a bejegyzésed és bevillan, hogy nálunk a nemi erőszak témája mindig valahogy a hűtlenséggel jött egy csomagban. Kétszer erőszakolt meg a férjem. Összejött valakivel, de nem hagyott el. Vártam, mi lesz ebből. A nőnek ment a már csak a külsőségek tartanak minket össze c. klasszik duma és a pendlizés kettőnk közt. Felém meg az “össze vagyok zavarodva” és “megöl a kettősség” c. mártirkodas. Mikor kimondtam, hogy nem várok a döntésére tovább, rámmászott, tiltakoztam, lefogott, szétfeszített, belémnyomta, orditva bőgtem. Utána bocsánatot kért, nagyon szégyellte magát. Másnap csoportot vittem külföldre, több hét gyógyitó távollét, kötelező “jókedvben(??)”. Jobb lett nekem lassan. Keztem visszanyerni emberi formám és ez azzal járt, hogy kevésbé érdekelt. Miután az új barátnőhöz költözött, titokban engem hivogatott, hogy jaj, mi is lesz vele, valahogy nem olyan jó mégsem. Egy ideig barom módra vigasztaltam, közben szenvedtem, majd megkértem, hogy ne keressen. Akkor hazajött. Állt az ajtóban, nem fogadtam. Meghúzódott valami fűtetlen, fedett teraszon, barátnál. Naponta felbukkant, ezen a helyen elkerülhetetlen a talalkozás. Eszébe jutott, hogy itthagyta. Meg akarta szerelni. Hozott valamit, csak úgy. Fázik, november van. Egyértelműen viselkedtem. Rámrontott újra és ez alkalommal a durva lökések közben beszélt is. Nem feledhetem: “tudom, hogy ez most rossz, de azt is tudom, hogy ez kell, hogy áttörjem nálad a falat. meg kell hogy törjelek.” Igaza volt. A megtörésben. Darabokra estem, odaadóan ápolt. Minden erejével küzdött a bizalmamért. Mindent feltett egy lapra, vakon bízva az eredménybe. Három év kellett, hogy elhiggyem, menni fog mégis nekünk. Kisimultunk. Tervezni kezdtünk. Akkor a nagy semmiből megint jött egy nő, aki egyéjszakás kalandnak indult, és most figyeljetek, azon a nagyon szenvedélyes éjszakán a nő végig a férjem karjaiban zokogott a boldogságtól. Állítólag hat éve megerőszakolta egy kollégája, akivel flörtölt, de az továbbgondolta. Ez úgy megviselte, hogy évekig nem volt senkije. Az én csodálatosan gyengéd-szenvedélyes férjem szakította át a gátat és volt képes újra visszaadni a hitét az odaadó, kölcsönös együttlétbe. Micsoda férfi! És a szuperkannak, a hősnek annyira tetszett a szerep, hogy az anyjalehetne, drogos, mélyen az ő szintje alatti egyéjszakás, vállalhatatlan nőért elkezdett felelősséget vállalni, elfeledve hirtelen azt, amibe mindent beleölt és ami épp sikerülni látszott. Vesztésre játszott és nyert. És közben a Marquez-i keretes szerkezet is sikerült neki.
Hogy ezt most miért írom le, azt nem tudom, de nagyon jólesik.
Pillanatnyi megkönnyebbülés.
KedvelésKedvelés
Lenyűgöző, ahogy ezt leírod.
KedvelésKedvelés
még olvasni is fájdalmas, testileg és lelkileg is. nem tudok nem megrendülni. nagyon sok erőt kívánok neked!
KedvelésKedvelés
Mondjátok meg, hogy lehet ugyanazt a traumát ép lélekkel elviselni okozóként és megmentőként? Vagy ez maga az instant feloldozás? Ha ilyen súlyú dologgal szembesülnék a múltamból, antracittá égnék, kibujdosnék a világból, gyötörne és felkiáltójeles büntetésként élném meg. Sokkal kisebb ügyet is.
KedvelésKedvelés
Nagyon köszönöm, hogy leírtad, mi történt. Nagyon fájt, de neked jólesett, és ez a lényeg.
Én nem hiszem, hogy értelmezhető az “ép lélek” meg a “lelkiismeret” egy olyan ember esetében, aki olyanokat tett, mint a férjed.
A rendszer, a környezet rengeteget tesz azért, hogy neki egyáltalán megforduljon a fejében, hogy azt tegye. De hogy kétszer is. És tudatosan még el is mondja, hogy miért. Azért teszi, mert megteheti. Mert senki nem ruházza meg érte.
Úgy örültem, hogy akkor láttalak, remélem, még találkozunk. Innen is ölellek.
KedvelésKedvelés
Azt elfelejtettem mondani, hogy egy hős vagy a szememben, másfelől viszont egyáltalán nem várható ez el, ilyen erő, ami benned van, azok után, amik történtek.
KedvelésKedvelés
hát ép lélekkel szerintem sehogy. ez a férfi nem tűnik ép lelkűnek. az önreflexióval az egy súlyos nehézség, hogy baromira tud fájni amit olyankor lát az ember. antracittá lehet égni. mennyivel egyszerűbb hárítani és a bálhét mással elvitetni…. valakivel aki kisebb, gyengébb, vagy jobban le van nyomva :(((.
amit írsz, abból nekem úgy tűnik, hogy ez a nő (az idősebb, drogos új partner) nagyon elesett és a férfi most uralkodhat rajta “megmentőként”, klasszikus bántalmazói magatartás. generált magának egy szerepet amiben tetszeleg, ahogy írod, használja a nőt. az, hogy mit csinált a férfi korábban, azzal meg nem szembesíti saját magát. de azzal sem, amit most csinál. csak szerepet játszik és használja a környezetét. nagyon egyszerű és általános mechanizmus ez, én legalábbis úgy tapasztalom. ha a nő közben megerősödik valamennyire, akkor valószínűleg őt is elkezdni majd lenyomni és számon kérni.
amit leírtál, nekem egyébként magyarázat arra is, hogy miért nem állnak ki a férfiak jobban a nők mellett (a férfierőszak ellen) társadalmi szinten. szerintem a lelkük mélyén pontosan tudják/érzik (és hárítják), hogy mennyire genyó nagyjából az összes férfi, a kis titkaikkal, kis előnyeikkel, kis kihasználásaikkal, kis fantáziáikkal, kis bűntudatukkal. ha jobban kiállnának a nők mellett, és elítélő állításokat is tennének a jelenségre, akkor magukba is kellene nézni és az nem kényelmes.
amit nekem nagyon nehéz megérteni és elfogadni, az az, hogy ilyen létezik. ez a fajta viselkedés, az ilyen mértékű hárítás és károkozás. hogy ez hogy lehetséges egyáltalán. félelmetes, undort keltő és elidegenítő.
egyszer én is belefutottam egy olyan tapasztalatba ahol azzal szembesültem, hogy olyan nem létezhet, nem létezik. de létezik. hasonlóan disszonáns viselkedés amit írsz te is. és hogy basszus, ez létezik… én akkor teljesen összeomlottam, leginkább a világképem és a hitem az emberekben, és újra kellett konstruálni a teljes világlátásomat, világképemet. ez most is tart még egyébként. eléggé megkeményítette a lelkem, ami jó volt akkor, segítette a túlélést, de azért szeretném majd ezt még puhítani, vagyis dolgozom rajta, szépen lassan, óvatosan.
KedvelésKedvelés
“félelmetes, undort keltő és elidegenítő.”
Ezt pontosan így érzem én is. Olyan érzés, hogy meghal bennem valami. Valami, ami hozzájuk mint emberhez kapcsol.
Döbbenetes volt olvasni, amikor írtál azokról a férfiakról, akik bevallották, hogy mit tettek. És főleg, hogy még sajnálták magukat… Egyre kevésbé lepődöm meg már dolgokon… 😦
KedvelésKedvelés
“Döbbenetes volt olvasni, amikor írtál azokról a férfiakról, akik bevallották, hogy mit tettek. És főleg, hogy még sajnálták magukat… ”
Cris, bocs, ha félreérthető volt, ezt nem ezek a férfiak követték el, hanem más férfiak korábban, ők csak hallották a barátnőik történeteit később, tőlük.
KedvelésKedvelés
Hú, én ezt tökre félreértettem akkor… Pedig a “korábban”, az jelzi, hogy nem ők tették, hanem mások. Én ezen átsiklottam, és annyira megdöbbentett az egész, hogy utána azt, hogy pl. “megviselte a sztori”, fel sem fogtam…
Én bocs, igazából így is totál érthetetlen, hogy miért sajnáltatják magukat. Az szerintem amúgy nagyon is oké, hogy ez szar nekik, igenis, érezzék magukat szarul ettől, de hogy még őket kelljen sajnálni, na azért…
KedvelésKedvelés
Te jó isten, Irén. Én ezt csak most olvasom. Elakadt a szavam ettől a történettől, és ahogyan leírtad. Mi van most veletek?
(Én 15 évesen egyszer fél éjszakán keresztül hallgattam, hogy az apám az anyámat erőszakolja a szomszéd szobában. Gyanítom, hogy nem egyetlen eset volt.)
KedvelésKedvelés
Jézusom… Istenem. Mennyi ilyen van! Lehet…
Ha elkezdik ezeket a nők elmondani, akkor vajon mikor lesz vége?
Attól tartok, hogy ez annyira gyakori eset, hogy az lesz a különleges, akivel ez nem történt meg.
Olyan jó lenne azt mondani, hogy “ezek nem emberek”, de ez hazugság lenne, és elfedné a valóságot. Azt, ami sokkal rosszabb, mint amit sokan el tudnak képzelni.
KedvelésKedvelés
cris, én is nagyon örülök neked, ajándék voltál! szeretnék többet tudni rólad, de sajna ez a jelen állapot a ventillálásról szól, bármennyire restellem. hirlando, a páncél az papirforma, én azt hittem, úgy maradok, de nem. volt pillanat, mikor az érzéketlenség azon fokát elértem, hogy a betlehemi kisdedeket lemészárolhatta volna a légió a nappalimban, miközben én kávét főztem volna nekik és max. az jutott volna eszembe, hogy oké, mosható a huzat… erre sem vagyok büszke. bajuszcic, ez most pár mondatban leírhatatlan, de csak annyit, hogy kellően színes legyen a beszámolóm, hogy a jobb mellem fele, ami 36 DD/2 terület, szederjesen lila, ilyet még biztos nem láttatok, szerintem a rendőrségi katalógusokban vannak hasonló fotók…(üvöltött, hogy letépi,. de aztán végül csak tépte és nem jött le…) írhatnék drámaibb hangnemben is, mert ez így még viccesnek is tünhet, de az utóbbi napokban annyira de annyira szomorú voltam, hogy túlcsordultam… rengeteg sztorim van megint, négy esküvőről és egy temetésről, az anyámról, aki negyven év szelid hallgatás után kifakadt, hogy a fater miket müvelt vele, aztán a másik családról, a fővárosi szellemi elitbe tartozóról, ahol a gyermekpszichológus anyukát is sürün kalapálta és változatos hochértelmiségi inkviziciós módszerekkel terrorizálta a hochértelmiségi férje és azon gondolkozom, hogy a rakodópart alsó kövén ülök-e, és rettegek, hogy az őssejtig vagyok minden ős… és vágyom rendezni végre közös dolgainkat, és el is megyek a faterhoz audienciára, csak hagyom, hogy még karácsonyozzon egyet nyugodtan, aztán nincs mese, el kell beszélgetnünk.
az itthoni helyzetet inkább nem írom le, tökélesetes szürreális. kizárólag a szakirodalom olvasása ad némi erőt,. t.i. láttatja a mintázatot és nagyjából tudható, mi következik.
KedvelésKedvelés