Ki az értelmiségi?
Kérdezte tőlem a neves jobboldali történész asszony fia tizenöt éves korában. Negyedik á.
Félretettük Bessenyeit, végigrágtuk.
Aki diplomás?
Aki jó családból való?
Bizonyos foglalkozások: a mérnök, a kutató, az író, az orvos?
Nem, nem. Ez mind lehet, de nem ez teszi.
Mi teszi az értelmiségit?
Szerintem az értelmiségit attitűd teszi, kétféle:
- a kultúra termékeihez fűződő tartós, lételemszerű fogyasztói viszony; a produktum a világ megértésének eszköze, nem kikapcsolódás
- felelősségvállalás a közösségért: tájékozódás, aktivitás és progresszív gondolatok, a jövő megformálása
Értelmiségi az, aki akar valamit.
Aki gyanakszik, hogy közhelyet hallott, és nem a néhány unásig ismert fordulattal hőbörög, hogy ú, Alföldi, ú, Esterházy, meg ú, Tyereskova, hanem ha valami nem nyújt neki műélvezetet, akkor megpróbálja megismerni a jelenséget. Ha eljátszaná, hogy nyújt, akkor sznob lenne. Nem sznob, viszont türelmes, nem legyint, hogy jaj, a nagy művész, hogyne. Addig nézi, figyeli, míg meg nem érti. Miért szereli a zongorát az általánosan zseninek tartott Jarrett a Tokiói koncert közepén? Beleássa magát.
Értelmiségi az, aki szenvedélyesen gondolkodik, nem csak a kényszerpályák viszik.
S hogy miféle felelőssége van például, arról holnap írok hosszabban, most el kell mennem fehér inget vasalni, ha értitek, hogy mondom, méghozzá úgy, hogy az ujja jóval hosszabb legyen, mint gyűrötten.
Boldog új tanévet!
csak az olvassa. én szóltam 
Boldog új tanévet! Épp tanévnyitóra megyek, zötyögök a villamoson. Életemben először osztályfőnök leszek. Nagyon izgi!
Az az értelmiségi, aki tudja, hogy a világon semmi sem 1×1, mer a dolgok mögé nézni, tájékozódik folyamatosan, kíváncsi. Az árnyalatok meglátásában látom én a lényeget akár művészeti, társadalmi, akár a hétköznapi élethelyzetek szintjén.
KedvelésKedvelés
Gratulálok, mesélj majd!
KedvelésKedvelés
Én is most lettem először osztályfőnök. Nekem is izgi.
És maximálisan igazad van.
Én mindig hülye kritériumokat állítok fel: aki lektűrt olvas szórakozásképp, az nem értelmiségi, aki Kiskegyedet olvas, az nem értelmiségi, aki a Barátok közt nézi rendszeresen, az nem értelmiségi, aki valóságshown lazul esténként, az nem értelmiségi, aki nem olvas híreket, soha, az nem értelmiségi. Ilyenek.
KedvelésKedvelés
Jó szempont, lehet-e értelmiségi, aki egyidejűleg a tömegkultúra sok termékét is szereti? Szerintem lehet, de ezen jó volna vitatkozni.
KedvelésKedvelés
Már miért ne lehetne? Ugyan már. Egy igazi értelmiségi a társadalmat is figyeli, mér csak ezért is néz, olvas, hallgat mindent, és látja az értékeit, vonzerejét is, hiszen ezek úgy vannak megcsinálva, hogy élvezetesek legyenek, sokakra hassanak. És ki húzza meg a határt Tarr Béla-film és a Transz között, vagy Caro Emerald meg Keith Jarrett között? Nem hiszem, hogy a produktumban van a nagy különbség, inkább a fogyasztóban, az ő céljában. Mondjuk akinek a tévé a legigényesebb kikapcsolódása, vagy a sorozat, egyáltalán: kikapcsolódásból fogyaszt csak kultúrproduktumot, azt nem gondolom minőségikultúra-fogyasztónak ebben az értelmiségi értelemben. A kultúrának viszont része a tömegkultúra is, nem választanám szét.
Én azért írtam produktumot, mert az újságokra is gondoltam, meg a plakátokra, nagyon bő értelemben.
KedvelésKedvelés
Szerintem is lehet, de a tömegkultúra is sokféle. Olcsó szójátékkal élve a Transformers és a Transz között is van különbség. De én amúgy a True blood nevű agymenésben rengeteg nekem okos dolgot találok (a társadalomkritikai vonulata remek), ami szándékosan nagyon erős populáris elemekkel él (szex, vér ami belefér, átcsúszva szélsőséges horrorműfajokba is akár).
KedvelésKedvelés
ajjaj. én nagyon rosszul viselem azt ami Magyarországon van és történik, illetve ami nem történt meg a rendszerváltás óta és azt gondolom, hogy ezért a felelősség sok hajóhosszal és majdnem hogy kizárólagosan az értelmiséget terheli.
a fenti két kritérium sorrendjét nagyon határozottan megfordítanám, a másodikhoz hozzátenném, hogy addig-addig gondolkozik amíg össze nem áll a fejében egy olyan társadalmi vízió és koncepció ami arról szól hogy milyennek látja azt a családot, közösséget, országot és világot ami felé szerinte neki és a környezetének tartania kellene, ezért hathatósan és aktívan tesz is, és a környezetével is folyamatosan egyeztet, harmonizálja az egyes elképzeléseket, figyel, finom, aktív és kooperatív.
a kultúra fogyasztása is – az értelmiség társadalmi szerepének szempontjából – elsősorban a fenti célt szolgálja, illetve mindazét ami a posztban lévő kettes pont mond.
én nagyon haragszom az értelmiségre, ami szerintem, a rendszerváltás óta legalábbis mindenképpen, előjogként és kényelmi forrásként kezelte társadalmi helyzetét és a valódi feladatát elégtelenül valósította meg. olyannyira haragszom, hogy nem is nagyon tudok velük azonosulni, és szinte, sőt nem is szinte, szégyennek tartom ma Magyarországon értelmiségnek lenni. értem ezt leginkább a saját generációmra (40+). nekünk minden a kezünkben volt a rendszerváltáskor, hogy egy szuper helyet csináljunk ebből az országból, és elcsesztük. nagy mellény és kevés produktum.
a saját értelmiségi felelősségemnek tartom ezt a káoszt ami itt van, a buta és koncepciótlan kormányok vadpartizánkodásait és a korrupciót, és mindazt a közoktatási káoszt is amit most az új tanévvel a gyerekeink nyakába készülünk tenni itt a nagy csodás magyar ugaron. az írástudó felelőssége.
én kérek elnézést így korán reggel.
KedvelésKedvelés
Meglepetten olvasom Alföldi, ú, Esterházy, meg ú, Tyereskova, ne lennének értelmiségek ezek szerint….
Bevallom én lusta ember vagyok, és hűde aktívnak se lehet nevezni… Sőt tevőlegesnek se , ha igazán belegondolok, de gondolkodónak tartom magam.
Az, ha nem tartanak értelmiségnek, engem nem zavar, de azért ha néhányan a művészet eszközeivel tesznek, azt “unásig ismert fordulattal hőbörög,” jelzővel semminek tekinteni…. lehet, de őszintén ezzel nem biztos tudok azonosulni.
Én manapság értelmiségnek nevezném már azokat akik önállóan akarnak és képesek véleményt alkotni, és van valamekkora kultúra igényük is. Igaz én nem vagyok egy szigorú se szülő se semmiben túlzottan szigorú, mert megérteni vágyok és az itélkezésekeet meghagyom a hozóértöknek.
KedvelésKedvelés
Szia! Szerintem olvasd el még egyszer a mondatot! Esetleg az ú indulatszóba gondolj bele!
Egyébként az ú-t tartalmazó bekezdés, az pont a villamoson való hőbörgés és a valódi beszélgetés, a bulvársajtó és a színikritika különbségét jelzi.
KedvelésKedvelés
gyanús volt 3 szór elolvastam 3 szór rosszul értettem, de remélem a félre értés joga megvan:)))) kösz.. megnyugodtam:))))
KedvelésKedvelés
“Szenvedélyesen gondolkodik” agyal, túlbonyolítja a dolgokat, mindig másokkal (értsd tàrsadalmi ügyekkel) foglalkozik ahelyett, hogy a maga feladataira figyelne (mondjuk vasalna vagy könyvet csomagolna.
KedvelésKedvelés
Vagy megszerelné a vízcsapot, helyrerakná a tetőn a cserepet, vagy kicserélné a kereket az autón – hogy nemileg kellően sztereotipak legyünk. 😉
KedvelésKedvelés
Jaja, így igaz.
KedvelésKedvelés
Ja, és persze: négyévente elmenne szavazni (lehetőleg az éppen kormányzó párt(ok)ra), és közben befogná szépen a száját.
KedvelésKedvelés
Nagyon tetszik Éva definíciója. Hadd tegyem hát hozzá keserűségemet az aktivitással kapcsolatban. Én az a generáció vagyok, aki még úttörőcsapatban és KISZ alapszervezetben nőtt fel. Számunkra az aktivitásnak van egy ciki utóíze – az előzmények miatt. A környezetem ráadásul az értelmiségi gondolkodást összekeveri a csakazértis szőrszálhasogatással. Mert bármilyen jó gondolat halála a szóértelmezés és a lételemzés. Onnantól kezdve minden kifordítható, relativizálható. Nagyon nehéz ilyen ellenszélben akárcsak a szűk környzetben aktívnak lenni. Pedig nekünk kéne világosan látni, hogy mindaz, amitől nekünk már sokkal jobb, mint a szüleinknek volt, nem tartható fenn négy évenként egy vokssal. És van még mit tenni. Röviden: benneteket nem cikiznek a véleményetek vállalásáért?
KedvelésKedvelés
Ez jó felvetés! Bár én már lekéstem a KISZ-ről, de anyukámat anno megrótták, mert két percet túllépően szólt hozzá egy témához. Most egy kicsit fortélyosabb a világ, megélhetéssel és munkalehetőséggel zsarolnak inkább.
A környezet irtó fontos, ha nem pendültök egy húron, akkor egy idő után oda a lendület. De lehet, hogy önmagában már az is értelmiségi privilégium, hogy megválaszthatod a környezeted.
KedvelésKedvelés
Az utolsó mondatomat helyesbítem: Lehet, hogy valójában már az is értelmiségi privilégium, hogy nagyobb eséllyel választhatom meg a környezetem.
így pontosabb. Az első megfogalmazásom visszaolvasva kicsit kinyilatkoztatás/jótanács szerű, de nem annak szántam.
KedvelésKedvelés
“A környezetem ráadásul az értelmiségi gondolkodást összekeveri a csakazértis szőrszálhasogatással.” Igazán találó mondat. Az értelmes beszélgetés halála… És van rosszabb is: aki rettentően értelmiséginek tartja magát, de egy idő után rádöbbensz, hogy csak figyeli, ki mit mond és arra mi a reakció, és ha nem is érti, miről beszélsz, próbál úgy reagálni, ahogy szerinte neked az tetszene. Nem tudom még, hogyan kötődik ez az értelmiségiséghez, csak a napokban döbbentem rá, hogy több ilyen emberrel is volt már dolgom. Mind értelmiséginek kiáltotta ki magát. Ha kitalálom, megírom nektek.
KedvelésKedvelés
Örültem a témának, mert egyrészt az elmúlt egy két évben sokféle viszonyulást tapasztaltam, másrészt az egyéni felelősségemet is újra kellett gondolnom.
Kezdem azzal, hogy mások szemében az értelmiségi lét gyakran egy irigyelt ámde gyanús állapot. Beszélgettünk például nem is olyan régen a volt munkahelyemen. (Egy vidéki színház díszletműhelye, amivel kicsit mellélőttem. Én a színházhoz művészetet és kreativitást társítottam, de tévedtem, ahogy az egyik felettesem a vége felé fogalmazott: „Itt nem kell művészkedni, ide nem kellenek művészek!” – amiért így utólag is jár egy megosztott Horger Antal-díj Ennyit a háttérről.) Szóval beszélgetünk, a téma látásromlás és szemüveg. Hozok egy elég ártatlan példát, hogy ti. XY, aki történetesen értelmiségi, festő és műfordító, hetvenéves elmúlt, jógagyakorlatokkal tartja karban magát, és nem kell neki szemüveg. Erre rögtön felcsattant valaki: mi az, hogy értelmiségi, mi ez a megkülönböztetés, és egyáltalán, ezek szerint akkor ő, aki csak szakmunkást végzett nem is számít annak?! Ebben az esetben a fenti két meghatározást nem lehetett volna használni, úgyhogy kifejtettem bővebben az eredeti témához ragaszkodva, hogy az értelmiségi embernek a szemüveg munkaeszköz, hiszen rendszeresen olvas, ír, nézi a monitort napi sok órában, ezért hoztam egy ilyen példát.
Nem ez volt különben a jellemző, jóba voltam a legtöbb kollégámmal, de előfordult ilyen is. Sokszor eszembe jutott Hamvas Béla, aki raktárosként, árokparton ülve is maradt, aki volt, értelmiségi, csak éppen nem ez az ideális. Hamvas óta talán fordult akkorát a világ, hogy elsősorban rajtunk múlik, mennyire tudunk az árokparttól eltávolodni.
Kicsit visszakanyarodva a műhelyhez, ebben a közegben is igaz, hogy „a kultúra termékeihez fűződő tartós, lételemszerű fogyasztói viszony” értelmiségivé tesz. Volt ilyen lakatos kollégám, tőle származik a szállóigévé lett: „Minden munkahelyhez hozzá lehet butulni” mondat. Ennek ellenére fogyasztott esténként Pilinszkyt vagy Faludyt, kedve szerint, olykor nagy dózisban. Mellesleg ketten voltunk, akik nem zsidóztunk, cigányoztunk, és vállaltuk, hogy szeretjük a macskákat. Érdekes összefüggések ezek, írhatnék tanulmányt, A macskakérdésről. (Vö. „Anyámmal élek, babettával járok, macskám van. És ne legyek kemény?!”)
Még egy személyes megfigyelés arról, hogy az értelmiségi-lét nem diplomafüggő. Azt mondtam, hogy az utóbbi kollégám lakatos? Na, csak mert pont még két kimagasló példát tudok véletlenül ugyanebből a szakmából. Az első a Képzőn volt a fémműhely vezetője, Paulinyi János, Tandori nagy barátja és ismerője, mecénás és különc. Egy igazi legenda. A másik közismert, Haraszty (az y fölött két ponttal) István (Édeske). Szóval A Haraszty, és kész.
Majd folytatom, ha lesz még időm.
KedvelésKedvelés
Lett időm.
Az is ide tartozik, hogy mennyire merem – értsd: nem vagyok gyáva ahhoz – hogy felvállalom az értelmiségi léttel kapcsolatos kényelmetlenségeket, és kötelezettségeket.
Én, most – hogy túl vagyok a valószínűleg utolsó közalkalmazotti munkámon – döbbentem rá, hogy bennem ezidáig fel sem merült, hogy méltó munkát találjak. Harminc körül is mindig csak az álmodozás szintjén, hogy de jó annak, aki szabadúszó, akinek műterme van, aki bele mer vágni, és pénzt kérni a munkájáért. És, hogy azok mindig mások, soha nem én. Fel sem merült bennem, hogy lehetnék akár szabadúszó, vagy ha már munkát (“állást”, ami a “haladás” ellentéte – ahogy arra egy barátnőm nemrég rávilágított) keresek, akkor nyugodt szívvel jelentkezhetnék magasabb beosztásba, művészeti vezetőnek, kreatív igazgatónak például. Arról hosszasan lehetne beszélni, mért alakul ki az ember lányában ez az alkalmatlanságérzés (oktatás, neveltetés társadalmi negatív elvárások), másokban, alkalmatlanokban pedig a rendíthetetlen kompetencia, volt is róla szó itt a blogon.
Irgalmatlanul figyelni kell, mert nagyon könnyű beleragadni a helyzetekbe! Nekem nagy kerítőm a kényelem, de jó ideje kritikus vagyok az ilyen helyzetekkel. A környezet eltompít, elaltat, ha kell, szállítja a mentségeket. És ilyenkor felvillan a beépített csapdajelző, vannak ilyen gyári extráim. “Művészetből nem lehet megélni” – egy kis hazai egyenesen Békésből. Értsd: jobb, ha meg sem próbálod, és beéred a kulimunkával.
Vagy.
“Mindenki lecserélhető. Vigyázz, ki ne rúgasd magad.” – ez meg igazi hungarikum. Értsd: kuss legyen.
Az utóbbira mindig is immúnis voltam, de az első az alattomos. Na, azt ku….ára elhittem, véremmé vált.
És azt gondolom, ezen a ponton törik derékba nagyon sok pálya. Lenne egy idevágó linkem, merjem-e beilleszteni? Vagy ha javasolhatom, írjátok be a keresőbe a “Művészkedsz még?” kifejezést, és első helyen megjelenik Fillér Máté diplomafilmje. Az egyik tanulság, hogy pultosként is lehetsz értelmiségi. A másik, az én utam pedig, hogy vedd észre mikor fordul a kényelem kizsigerelésbe! Csapda!
Innen folytatom…
KedvelésKedvelés
Folytatás 02.
A másik szelete a “merjünk értelmiségiek lenni” gondolattömbnek, a vezető pozícióban lévő álértelmiség jelensége. Átszövi az egész magyar társadalmat rendesen, és észre sem mindig vesszük, már cinkostársak vagyunk. A partvonalról én is csóváltam a fejem amikor azt láttam, hogy a tehetséges művész pályatársamnak egy sírköves kvalitású ember dirigál. (Jajj, hadd ne mentegetőzzek, hogy de amúgy becsülöm a sírköveseket, és az milyen tisztességes szakma. Tisztességes, persze, de ettől még tény, hogy sose voltak a sírkövek olyan csúnyák és hivalkodóak, vagy épp jellegtelenek, mint manapság. Nagyon off, és bocsánat, senkit sem akarok bántani, az én apukám is egy tökéletesen jellegtelen műkőtömb alatt nyugszik. Jó lenne ezen változtatni, csak szép sorjában.)
Kívülről tehát élesen láttam ezeket a dolgokat, kritizálni is könnyebb volt, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy a kellős közepében vagyok. Emlegetem itt gyakran a volt munkahelyem, friss az élmény és pont témába vág. Ott is az volt, hogy két ilyen álértelmiségi középvezető próbálta kompenzálni a saját hátrányait mások rovására. Ebből adódtak az abszurd helyzetek, amikor a diplomámat kifogásolták (mert utólag kiharcoltam az ennek megfelelő besorolást), meg hogy ide nem kellenek művészek. A probléma adott esetben tök más volt, táppénz bejelentése, ha jól emlékszem, de köze nem volt a diploma témához. Utóbb tudtam meg, hogy a reklamáló igen magas beosztású felettesem a szakközépiskolai érettségiét és a diplomája hiányát fájlalja valószínűleg. Ezért nem kellenek oda művészek. A tervezők igényelnék amúgy minőséget, meg a közönség is, és a közvetlen főnököm szintén, de ezt már csak én teszem hozzá, és nem akarom elkanyarítani a beszélgetést.
Na, ezen a ponton villant be, hogy rossz sorba álltam! Ki is léptem, amint lehetett. És nem volt könnyű döntés, egzisztenciális okokból nem. A kényelemről így ismét – nem először – lemondtam, könnyű meg eddig sem volt. De jó lesz.
KedvelésKedvelés
Bocsánat, bocsánat, csak a linket akartam. Entert is nyomtam, mi lehet a gond?
KedvelésKedvelés
Utánanéztem, szóközt kellett volna. Még egyszer elnézést, jóvátehetem valahogy?
KedvelésKedvelés
elküldenéd valahogyan a linket, hogy továbbítható legyen? vagy pont ezt nem szabad ?
KedvelésKedvelés
De szabad, csak szóközt kell nyomni utána. Most már remélem jól csinálom. Tessék:
KedvelésKedvelés
Jó, én ezt nem értem. Szóközt nyomtam, teljesen biztos. Gond lehet a klaviatúrámmal? Már nem merek linkelni. Segítsetek!
Judit, ha beírod a keresőbe, hogy Haraszty István, és rákattintasz felül az “egyebek”, majd ezen belül a “videók” menüre, akkor a google ezt adja ki elsőre. A youtube-on találsz még több videót róla. Sajnos most csak ennyit tudtam segíteni.
KedvelésKedvelés
Az én módszerem: három szóköz, majd a link, majd megint három szóköz és enter. Lehet, hogy kevesebb szóközzel is működik és nem kell ezt így tulmisztifikálni, de én béna vagyok és ez bevált 🙂
KedvelésKedvelés
köszönöm szépen, rákeresek : )
KedvelésKedvelés
szerintem azért ez bizonyos szintig összefügg a családi háttérrel. nemrég több gyújtó hangú vitám is volt erről, vagy ilyesmikről, és szembesítettek azzal, hogy kasztrendszerben gondolkozom, pedig ennyire azért nem durva. szerintem rohadtul _minden_ összefügg a családi háttérrel. többségében az lesz ilyen,akit erre neveltek, annak lesz lételeme a gondolkodás. van persze kivétel, de azt gondolom, hogy jórészt ez igaz. márpedig ez összefügg aztán a tanultsággal is, aki egész életében azt látta, hogy csak a magunk dolgával törődünk, az szerintem ritka esetben vesz teljes pálfordulást és néz ki a dobozból. ha a fenti kritériumokat vesszük, akkor akár értelmiségi is lehetek, de az is igaz, hogy nincs diplomám, és a munkám valami furcsa átmenet a szellemi és a fizikai munka között, mindkettő, de azért egyik sem. volt valami táblázat a társadalmi osztályokról, nyolc csoportban, amiben a nyolcas volt a szakképzetlen munkás, az egyes meg az akadémikus, és a hetes csoportba kerültem, mint szakképzetlen munkások irányítója, utána volt a szakképzett munkás, azoknak az irányítója, aztán a szellemi mindenféle foglalkozásúak négytől egyig. ugyanakkor ha a fenti kritériumokat vesszük, akkor azért nem a nyolcból hetedikben érzem magam. nekem fontos a szakmám, és akarok tőle valamit, és társadalmilag is akarok valamit, de a kultúra fogyasztásában olyannyira ellustultam, hogy borzasztó. de a paneleket azért észreveszem. de azt gondolom, hogy ez nagyobb részben köszönhető a neveltetésemnek, a művelt családi körnek, mintsem saját magamnak. persze, ez nem jelenti azt, hogy a családom nem tök gáz egy csomó dologban, vagy nem korlátolt egy csomó más esetben, de attól függetlenül a gondolkodás és a magunk köré figyelés azért benne volt a levegőben.
KedvelésKedvelés
ja, és a táblázathoz még hozzátenném, hogy például egy titkárnő vagy egy helpdesk operátor már szellemi foglalkozású volt, mert végülis nem emelget semmit, de számomra egyáltalán nem egyértelmű, hogy miért volna az magasabb szint akár tanultságban, akár a munka szofisztikáltságában, mint mondjuk egy szakképzett és hozzáértő autóvillamossági műszerész vagy vízvezetékszerelő. szóval el lehet csúszni ezeken is nagyon. tudom, hogy nem erről van szó, csak eszembe jutott.
KedvelésKedvelés
Ez a családi háttér nagyon érdekes. Én első generációs diplomás vagyok, anyai ágon paraszt-városi proli, apai ágon paraszt-vidéki munkás családom van. Nem jellemző az értelmiségi. Egyetlen értelmiségi egy nagybácsikám, aki villanyszerelő, de könyvbolond és utazásmániás. Szinte bármiről lehet vele beszélgetni. Szerintem ez is az értelmiségi jellemzője.
Én sokszor érzem, hogy kilógok a sorból, és mikor nagyon okos, nagyon disztingvált, nagyon finom emberek közé kerülök, nem túl gyakran, mindig bujkál bennem a kisördög, hogy fricskázzon egyet, és ez általában alkalmatlan, buta beszólásokban nyilvánul meg. Kilóg a kapanyél.
KedvelésKedvelés
ezt én is szoktam érezni (még a finom emberek hiányában is). bizonyos dolgokhoz sose lesz érzékem, kifinomult ízlésem, sokminden sose lesz adott vagy egyértelmű, ami egy igazi értelmiséginek az.
KedvelésKedvelés
ó, én is, de mennyire. többek között azért is, mert tegyük a szívünkre a kezünket, a finom emberek között kimondva, kimondatlanul számít a diploma meg a foglalkozás. ezért legalábbis egzotikus vagyok, ami néha vicces, néha nem. tudok én nagyon értelmiségi lenni, amikor színtisztán a gondolkodásról van szó, vagy az érzékenységről, vagy a mindennek a megklrdőjelezéséről. de sokszor meglátszik a vitakészségemen, hogy kicsit kevésbé vagyok művelt, mint régen, amikor még mindannyian csak érettségiztünk, és bizonyos dolgokban jóval árnyaltabb, míg műveltségi és néha tájékozottsági kérdésekben, olyan vitákban,ahol ez számít, ott viszont jóval tuskóbb. sokszor kínosan is érzem magam, máskor viszont úgy, hogy az úgynevezett értelmiség ül az elefántcsonttornyában, és fingja nincs a többi rétegek valós gondolkodásmódjáról, vagy hogy hogy kellene szólni azokhoz, akik nem ugyanannak a körnek a tagjai, és akkor viszont úgy érzem, hogy a finom emberek a kínosak.
KedvelésKedvelés
ja, és hát ami meg a művészetet illeti, na igen, itt éreztem meg először, még régen, hogy kicsit kilógok lefelé, hiába gondolkozom.
@Coffie – “bizonyos dolgokhoz sose lesz érzékem, kifinomult ízlésem, sokminden sose lesz adott vagy egyértelmű, ami egy igazi értelmiséginek az.”
ugyanez az érzés. nagyon sok művészi alkotásról nem tudom megállapítani, hogy jó vagy sem, de legalább hogy nívós-e, bármikor át lehet baszni valami gicccsel. ha a vörösmartyn az utcai festő pingálna valami nyálas tájképet, de aztán beakasztanák a szépművészetibe, és ráírnák, hogy monet, simán beszopnám. de mondjuk a finom emberek közül megnézném, hogy hányan vennék ezt a kanyart. demagóg szöveggel is sokszor meg lehet etetni, csak fordításokról tudom egyértelműen megállapítani, hogy szar. és ezek már nem tudom, mennyire érzék vagy tanultság kérdései, mert azért volt otthon kultúraoktatás rendesen, de például a zenei ízlésem tudom, hogy szégyellnivaló, simán elhallgatom egész délután a music fm-et, úgy értem, hogy szívesen.
KedvelésKedvelés
Nekem sokszor az ún. “humán értelmiségi” megy az agyamra. Akik humán műveltségükre büszkék, a reál ismereteket bagatellizálják, sőt kinevetik. aztán kiderül, hogy attól, hogy én agrármérnök vagyok, még lehet, hogy a szűk érdeklődési területükön túl még humán dolgokban is járatosabb vagyok, ellenben ők a testük működésének legalapvetőbb dolgairól sem rendelkeznek ismeretekkel. És ezt gyakorlatilag úgy, hogy az ilyen ismereteket alacsonyabb rendűnek tartják, lenézik. Mint egyébként azt, aki tud kapálni – buta paraszt. Tudja, mi az, hogy domináns-recesszív öröklés, “értelmes” dolgokról biztos nem is lehet vele beszélni.
KedvelésKedvelés
1+2 abszolút.
És nekem még:
3. Az értelmiségi tájékozott és / vagy olvasott. Amiről nem tud, nem hallott, azt beismeri és annak utánanéz és utánaolvas.
4. Szociálisan érzékeny. Szivesen áldozza idejét, pénzét, gondolatait jó és nemes célok érdekében, amik az esélyegyenlőséget segítik elő, vagy a társadalmi ollót csukják kisebbre a legek között.
KedvelésKedvelés
a 4. pontod már ideológiai/politika beállítottság :))
KedvelésKedvelés
Lehet. De a magam részéröl ezt az értelmiség egyik feladatának / szerepének és felelösségének tartom.
KedvelésKedvelés
én is, csak mondom 🙂
KedvelésKedvelés
Na azért! 😉
KedvelésKedvelés
Egy régi hírszerzős cikk arról, hogy miért és hogyan lett Magyarországon az “értelmiségi” és a “liberális” szitokszó: http://hirszerzo.hu/velemeny/2008/11/18/87421_a_liberalizmus_elvesztett_tisztessege
Egyébként Éva, tényleg kivándoroltál? Ezt nem is tudtam. Mikor, hová? Úgy tudtam bp-i vagy.
KedvelésKedvelés
Én vagyok Éva? Nem, én Budán élek, és mivel önkormányzati örökbérletem van a legszebb részén, maradok is. A tegnapi posztot FarkasViki írta.
KedvelésKedvelés
“Én vagyok Éva?” – Hát nem? 😀
“A tegnapi posztot FarkasViki írta.” – Na most szégyellem magam, figyelmetlen voltam.
KedvelésKedvelés
továbbgondolom. bennem az alábbi kérdések merülnek fel. mit gondoltok arról a magát értelmiséginek tartó és mások által is értelmiséginek tartott illetőről, aki értelmiségi minőségében fontos társadalmi és politikai kérdésekben így gondolkodik:
1. ha nem foglalkozom a kérdéssel (elhatárolom magam), nem érint (nem vagyok érte felelős).
2. ne szólj szám, nem fáj fejem!
3. álértelmiségi az, aki csak hiszi, hogy látja az összefüggéseket, közben dehogy.
4. értelmiségiből nem lesz politikus, mert ha körpa közé keveredik, megeszik a disznók.
5. létezik értelmiségi dilettantizmus. (aki ért a zenéhez, elhatárolódik az irodalomtól, tudománytól, és fordítva, a kombinatorika összes lehetőségében.)
6. az érzelmi viszonyulás mentségül szolgál az értelmiség rossz/téves döntései számára.
KedvelésKedvelés
hát szerintem kb ezek miatt tartunk ott ahol Mo-n. kiegészítve még azzal, hogy “én eljárok a munkahelyemre ahol szellemi munkát végzek, rendesen dolgozom, adózom, évente fizetek x ezer forintot jótékonyságra, y könyvet elolvasok és z-szer elmegyek színházba, én megtettem ami a dolgom értelmiségként, és most mit ugráljak, a politikusok bunkók, a civilek meg naivak különben is. gyere öreg inkább sörözni a tótkocsmába és moralizáljunk értelmiségi módra a világ dolgairól.”
KedvelésKedvelés
Szerintem a színház és a könyv közé még pont annyi fér bele, hogy (idézem) a budin elolvassuk a magyarnarancsot, hőbörgünk azon, hogy az a fasz már megint miket mondott és ezt nem így kéne megírni. Na és aztán megyünk le a tótba jól megbeszélni, hogy minden szar, és mér nem csinál má valaki valamit.
KedvelésKedvelés
ebben nekem TGM ikonikus figura. okoskodunk a világ végéig, mindenről tudjuk, hogy miért nem működik, pengeváltás és intellektuális gittrágás az egók között, konstruktivitás, kooperáció és valódi hozzáadott érték meg sehol.
http://www.noltv.hu/video/5087.html
nagyon tanulságos.
KedvelésKedvelés
aszongya megmenti a hazát… nnna…
KedvelésKedvelés
Ebben a videóban, ami körvonalazódik az nem az értelmiség, hanem az értelmetlenség korrajza. (Hello, szia! Te is értelmetlenségi vagy? 🙂 )
KedvelésKedvelés
igazából nem tudom, hogy tényleg, egy dolgozó, hétköznapi ember mit tud csinálni olyan nagyon, mint hogy hőbörög, megbeszéli a kocsmában, és elolvassa a budin a magyar narancsot? persze csak védem a mundér becsületét, mert én is ezt csinálom, de azt gondolom, hogy hacsak nem vagy iszonyatosan elkötelezett, általában család és munka mellett azért nem lehet köveket dobálni, ha nem működtetsz félkézzel még két alapítványt. ha elolvasol y könyvet és elmész z-szer színházba, akkor jó eséllyel gondolkozol is, és a kocsmai társalgásnak tulajdonképpen nincs köze a gondolkodáshoz? annak persze én is nagy híve vagyok, hogy mindenki önkénteskedjen egy kicsit, egy órát a héten, vagy amennyit tud, és ha van pénze, adjon belőle jó célra is, de szerintem ez nem értelmiségi kritérium, rohadt sok nem értlemiségi csinálja, aki csak sajnálja a beteg gyerekeket vagy a kidobott cicákat vagy a vakokat vagy akármi. én azt gondolom, hogy ez valamilyen szinten közösségi kötelesség, és naná, hogy sokkal többre megyünk vele, mint a hőbörgéssel, mert mindjárt más lenne az ország, ha mindenki csak ennyit csinálna. de ebben szerintem nincs semmi értelmiségi. ettől még nem biztos, hogy valaki átlátja a mély társadalmi problémákat. kell olyan ember is, de az meg simán kiderül egy kocsmai társalgásból. úgyhogy nem tudom, tulajdonképpen mit várunk.
tgm-et tényleg utálom. méghozzá azóta, hogy a tavaly október 23-án rendezett tüntetésen mindenkit arra buzdított, hogy szavazzon az e2014-re, mert legyőzzük és megnyerjük, két hónap múlva meg a századik nemtommilyen tüntetésen szemrebbenés nélkül előadta, hogy bojkottáljuk a választásokat, és vezessük be a bázisdemokráciát. ennek a fickónak elmentek otthonról, komolyan.
KedvelésKedvelés
Nekem is vannak gondjaim TGM-mel. Azért, hogy kiállt a Bajnai elé előzenekarnak, annyira belékötöttem, hogy már szóba se áll velem. (Mint később kiderült, csőbehúzták.) De az egyáltalán nem igaz, hogy az október 23-i Millás tüntetésen arra buzdított volna, hogy mindenki szavazzon az e2014-re. Bázisdemokráciáról beszélt, és a magyar társadalom elképesztően szétesett, rettenetes állapotáról. Szerintem rossz helyen mondta el, de a beszéd kifogástalan. És talán egyesek a kontrasztból észrevették, hogy Bajnai népfrontoskodásával mi is a bibi.
Íme a beszéde: http://www.youtube.com/watch?v=Zh4_9JEGEWw
Az utolsó mondat: “Nem kérlek benneteket semmire: szabadok vagytok, szabadok vagyunk, éljen a haza.”
KedvelésKedvelés
Az értelmiségi nem feltétlenül önkéntes, hanem gondolatokat, irányt mutat, problémára mutat rá, kiáll, szól önérdek nélkül is, cikket ír, tiltakozik, szervez, nem közönyös. Minderre azért képes, mert aki érti az irodalom, képzőművészet, zene és a többi lényegét, az már nem fog csak önmagával foglalkozni.
KedvelésKedvelés
Ahogy erről írtok, te is, eastern, de lehet, hogy tévedek, azt áthatja egy kicsit, hogy de hát úgy sincs mit tenni, a pofázás nem vezet sehová, csak a tényleges tett. Ez kádári gyökerű, tanult tehetetlenség.
KedvelésKedvelés
szerintem első körben az fontos, hogy tájékozottak vagyunk (tehát nem vagyunk restek informálódni), pengék vagyunk és gondolkodunk a jelenségről, van saját véleményünk, és ennek hangot adunk (legalább a tótban). tág fogalmakban gondolkozunk, látjuk az összefüggéseket, a teljes képet, a jelenség logikáját (pl. nacionalista kérdésekben européerekként gondolkozunk). végül gyúrunk arra, hogy mindebből kiiktassuk az érzelmeket.
KedvelésKedvelés
Nagyon egyetértek. Leszámítva, hogy a tótban erről a magunkfajtával beszélgetni és ugyanazokat a megállapításokat tenni, kijelenteni, nem visz előre. A vége csak a vállonveregetés, hogy de faszák vagyunk, hogy ugyanúgy megláttuk a lényeget és itt vége is. Ez baj szerintem.
Az érzelmek kiiktatása istenem de fontos. Kevés vitát vesztek, mert jók és megalapozottak szoktak lenni az érveim és az érvelésem is. Amit viszont bukok, azt pont emiatt szoktam. Piszok nehéz ezt megtanulni és mindig betartani…
KedvelésKedvelés
akkor én félértelmiségi vagyok 🙂
de komolyan. szerintem én nem eszem nagykanállal a kultúrát, néha egész sokáig jól elvagyok nélküle. ez nagyrészt a nemértelmiségi családomnak, másrészt a nemértelmiségi munkámnak köszönhető, és egy kicsit nyilván a lustaságomnak meg az önsajnálatomnak. meg annak is, hogy bele vagyok buzulva a 19. századba, és sokkal nagyobb kedvvel foglalkozom az akkori dolgokkal, mint a mostaniakkal (persze ez olyan menekülésféle).
a második pont is csak egy határig stimmel. nem mentem ki pl tüntetni, amikor szerettem volna.
KedvelésKedvelés
Augusztusban Tihanyban az ArtPLACC művészeti fesztiválon irodalmi programokat vezettem, szerveztem. Weöres-versmaraton volt 19-én. A felnőtt részben épp a Psychéből olvasok fel, elég csatakos részeket. Megjelenik két félmeztelen férfiú, akik, mint később kiderült, Veszprémben ácsok, ide meg pecázni jöttek. Odaültek közénk, figyeltek, és be is kiabáltak, mint a bábszínházban, és időnként felkiáltottak, de nem bántóan, hanem elemi kedvességgel, hogy hű meg ha, meg hol lakom, és mi a foglalkozásom. Mindenképpen meg akarta jegyezni az idősebb a DALL. című verscímét, ezért vissza is jött később. Egész máshogy viszonyultak, érdekes volt. A többiek a kultúrműsorhoz illő komolysággal, a láthatatlan szabályok betartásával ültek ott, és tudomást sem vettek a két fickóról. Én meg újra tanárnak éreztem magam és reflexből alkalmaztam a píszí, mindenkit becsülő, komolyan vevő attitűdöt, amiért legutolsó munkahelyemen, visszaélvén vele, kicsinált a diákság. Mert nem az számít, ki honnan jön, sőt, az ilyen emberekkel, ha műsort vezetünk, ismeretet terjesztünk, tanítunk, talán több dolgunk is van. Mondta is a figura, hogy őt korábban nem érdekelték a versek, de ezek jók. 😀
KedvelésKedvelés
Nagy örömmel olvastam ezt a sztorit. Nemrég arról beszélgettünk a férjemmel, hogy milyen keretek közé van szorítva a kultúrafogyasztás, és hogy mennyire nem csinálhatjuk előírás és -ítélet-mentesen. Örültem annak is, hogy őket becsülő előadóra találtak benned. Én is szeretnék ilyen lenni, voltam is már, de sokszor reflexből jön az -ítélet. Szeptember 20-án kezdődik újra a kocsmaszínház, azt szeretjük, ott például nem kell viselkedni. (Elvileg… az más kérdés, hogy szoktak. Tunk. Most meg fogunk próbálni lazítani. De már, ha a lazítást próbálják… Azért csak megpróbáljuk. Hátha.)
KedvelésKedvelés
Színházas sztori: a Hamlettel járják az országot. Kisvárosi kultúrház, első sorok egyikében egy paraszt bácsi ül. Jágó kever-kavar, hazudik (teszi a dolgát). Egyszer csak a bácsi felszól a színpadra: “Haver figyellek! Geci vagy!”
Na, ő tuti, hogy figyelt.
KedvelésKedvelés
óh, ezt imádom!
KedvelésKedvelés
Na, javítalak, színházas vagyok, öt évig mélyen benne, ezt az anekdotát hetente legalább egyszer meghallgattam valaki részeg szájából a színészbüfében, a mondat egészen pontosan így hangzott: “Figyellek te színész, te nagy geci vagy!” 🙂
KedvelésKedvelés
Simán elhiszem, én egy hang(vagy színpad?)technikus pofától hallottam úgy 20 éve, azzal, hogy jelen volt, utazott a társulattal. Aztán lehet, hogy nagyotmondó volt az illető.
KedvelésKedvelés
Én úgy érzem, az igazságot sosem tudjuk meg, különben sem az a lényeg, hogyan hangzott el, hanem hogy elhangzott. 😀
KedvelésKedvelés
Hát ja, anekdota-ügyben ez már csak így van.
KedvelésKedvelés
😀 😀
KedvelésKedvelés
Laci, a Jágó a Hamletben a te külön kis értelmiségi poénod? Mert ha igen, szerintem vicces 🙂
KedvelésKedvelés
Nem, sőt még csak nem is teszt, hogy ki figyel 😉 Szimpla bambulás. Elnézést Othellótól és persze Shakespeare-től.
KedvelésKedvelés
Basszus, nekem le sem esett! 😀
KedvelésKedvelés
Pedig te színházi ember vagy :p
Bocs.
Azt akartam írni, hogy egy poén hogy eltereli az ember figyelmét az elég szembetűnő hibáról.
KedvelésKedvelés
Igen, ez olyan, mint az a fogkrémreklám. Plakátokon háromkezű, meg félfülű ember, és te csak a hiányzó fogat veszed észre. 😀
KedvelésKedvelés
😀 ez milyen jó történet! és komolyan, ez a “kultúrműsorhoz illő komolyság” lehet az egyik fő oka, hogy általában inkább távolmaradok mindentől. (meg a vastaps, na azt meg kiemelten gyűlölöm.) legyen több ácsolt kultúr!
KedvelésKedvelés
Minden Áron, én megdöbbentőnek találom, hogy te még most is itt kotorászol, és kommentelni próbálsz. Miért nem állod a szavad, és tűnsz el a bánatba?
Minden Áron a következőket állítja:
SZÜRET : ” Augusztusban Tihanyban az ArtPLACC művészeti fesztiválon irodalmi programokat vezettem, szerveztem. ” -írja a midigőszinte-sosefüllentő-nagyonszerény ” csakazolvassa ” blogerinája. Nos ez szép dolog. Apró szépséghibája talán csak annyi, hogy nem igaz. Az említett programon ugyanis augusztus 17.-én Varró Dániel ténylegíró, augusztus 18.-án Szvoren Edina ténylegírónő szerepelt. Kizárólag. Ők és a közönség. Tény viszont, hogy augusztus 19-én a Weöres ” versmaratonon ” a közönség közül bárki elmondhatta-felolvashatta a költő egy versét. És ez a “csakszerényen” egyszermajdtalánírónak is összejött. Ezúton is gratulálunk.
Tudom, hogy kattintgattál, mert viszketek neked, mert nem nyugszol. Tudom, hogy le akarsz nyomni. Nem tudom, észrevetted-e, hogy itt nem arról van szó, hogy én író vagyok. Varró Dániel pedig költő, csak mondom. Sajnálom, ha hosszú és sivár életedben nem akadt lehetőséged, hogy érzékeld a kultúrprogramok mögött az embert, aki kitalálja, megszervezi, meghívja, rendben tartja, levezeti, köszönt, kérdez. Nem, nem kizárólag, hazudsz, és még buta is vagy, ha a tömör programfüzetből akartad ezt kiokoskodni. Ez nem szerénység kérdése. Biztos úgy gondolod, a saját szerepemet becsülöm túl, ha megemlítem, hogy én vezettem a műsorokat, pedig így volt. Amellett itt én az íróról és a költőről, azokról a napokról nem írtam, csak a versmaratonról, és csak akkor értelmes a sztori, ha elmondom, hogy én vagyok a felelős azért, mi történik, nekem kellett reagálnom.
A versmaratonon körülbelül négyszáz verset olvastam fel. Bizony, én vittem a szöveget, én fénymásoltam, és én olvastam fel túlnyomórészt, bár lehetett volna másképp is, meg néhányat ők is olvastak, szabad volt a pálya, de ők mondták, hogy verset értően olvasni, az egy szakma. Ha te nem jártál arra, mit okoskodsz? Nevetséges, pitiáner, irigy, frusztrált senki, az vagy, elmeosztályra való, aki ha nem dominálhat, akkor gyűlölködik.
KedvelésKedvelés
Már a múltkori, külsődről szóló “beszólás” és az arra való reakciód elgondolkodtatott, most már le is írom.
Adott egy ember (jelen esetben nő, de nem ez a fontos). Okos, intelligens, és jóban van magával, elfogadja, értékeli önmagát. Jön egy másik ember (jelen esetben férfi, de IGAZÁN ez sem fontos), nevezzük egyszerűen trollnak. Buta, kicsinyes, amolyan herosztratoszi figura, de még annak is kisszerű. Hülyeségeket irkál irigységből. És az előbbi, emancipált (ebből a szempontból mégsem lényegtelen, hogy nő), magát (joggal) értékesnek tartó ember nekiáll cáfolni az ostobaságokat, próbálja meggyőzni (kit? a trollról tudja, le is írta, hogy őt úgysem lehet. Akkor a blog közönségét, akikről meg szintén TUDJA, hogy nem kell, mert ismerik és értékelik?) hogy nem úgy van. Hogy ő rendben van a külsejével, hogy igazat írt, nem értékeli túl sem magát, mert elégedett azzal, ami ő maga.
Bocs, Éva csak apropó. A jelenségről írok, magamról is. Miért érezzük úgy, hosszas , önismeret és önbecsülés terén végzett munka után is, hogy a trolloknak bizonyítanunk kell? Miért gondoljuk még értelmes és ismerős társaságban is, hogy esetleg neki hisznek, nem nekünk? Mi ez a bizonyítási kényszer? Miért bizonygatja az igazát értelmes okos ember nekem (nem itt, levelezésben) – miután már többször leírtam, hogy én TUDOM, hogy úgy van, ahogy ő mondja? Miért teszem én is ezt sokszor. És marha nagy dolognak értem meg, mikor valaki azt írta nekem, hogy nem hiszi ezt-meg-azt, hogy azt válaszoltam: nem baj. Nagyon elégedett voltam magammal. Pedig basszus, csak azt csináltam, ami normális. Ja, és még annyit, hogy közben rájöttem, hogy azért tettem, mert tudtam az illetőről, hogy kekec, de értelmes ember. Hogy ebből a válaszból pontosan tudni fogja, hogy azért nem foglalkozom a véleményével, mert igenis úgy van, ahogy mondom – és nem fog nekem olyanokat írni, hogy hehe, nem tudsz erre mit válaszolni.
KedvelésKedvelés
Egyrészt, aki a vékonyságról írt, az nevetségesen nem értette, hogy én nem állítottam, hogy vékony vagyok. Nem a testemről írtam neki, hanem a tévedéséről, a méregető koncepcióról, a butaságról. Gondolatot közöltem, nem azt mutogattam, hogy lám, én ilyen vagyok. Vagy melyik kommentre gondolsz? Az állításom az volt, hogy a férfihangos vád, miszerint a nők csak dumálnak, nem sportolnak semmit, nem igaz (még be is linkeltek oda): én például csinálok, és nem mentegetem a kövérséget, a magamét sem, ami nem azt jelenti, hogy ne tudnám jól érezni magam a testemben, és egyáltalán, sokféle ember van, és a teste mindenkinek a maga ügye, nem a férfitekintet miatt leszünk vékonyak vagy szépek. Ezért nevetséges a komment, és nem álltam meg, hogy ezt elmondjam. Nem igaz, hogy nincs bajom a testemmel, mindenkinek van baja, de magánügynek tartom, semmi esetre sem olyannak, amit ellenem lehet fordítani. Mindenesetre jól jellemezte megint ezt a kötelező gusztálgatást az a troll. Elmondom magamról, ez van, és nem gondolom, hogy bánthatnak azzal, hogy milyennek látnak. Egyébként tapintható, hogy szeretnék, ha csúnya lennék, az igazolná a feltevésüket. Sokszor elárulják magukat.
Minden Áron meg nem erre jár, hanem szünetekkel, de hónapok óta jár utánam, kötözködik, mocskolódik. Olyasvalaki, akiben megbíztam eleinte, most ezzel zsarol. Szóval lehet, hogy neked egyszerű a sztori, nekem nem. A vélemény mindenféle lehet, tudjuk, mi mozgatja, de ekkora bődületes baromságot az ügyetlen nyomozgatása után nem írhat, ott van fenn az artplaccos facebookprofilon az összes fotó. Ja, amelyeket nem lát, mivelhogy le van tiltva, a fotókon pedig tagek vannak, sőt: pont azokat nem látja, amelyeken én vagyok, szóval érthető, de annyira buta akkor is, ahogy így leleplez, gondoltam, nektek is mulatságos. Én sem látom, amiket ő írogat rólam, és nem is jelenik meg semmi, ami vele kapcsolatos, mivelhogy le van tiltva.
Ne higgyétek, hogy én itt a párnámba sírok, nem azért kell ellene fellépni, nekem az igazságérzetem kiált, hogy ILYEN NINCS, NE LEGYEN. Mindig azt hiszik, fáj, rossz nekem, érzékenyen érint, azért tiltakozom. De engem nem kell vigasztalgatni, hogy szólok a görénység ellen, az nem panasz, jajsikoly, hanem erő.
Ez miért lehet, hogy panasznak veszik?
Egyébként attól ideges, hogy hol beengedem, akkor reménykedik, hol nem, hol kap választ, hol nem, sose tudhatja. Tudom, mit csinálok.
KedvelésKedvelés
Ja és nem őket győzködöm, csak felmutatom, hogy ez is van. Egyébként meg tanárként a legrombolóbb, legidegesítőbb gyerekkel is kellett beszélnem, senkit nem nézhettem levegőnek, ez a reflex is dolgozik bennem. Nem fagyok le a trolloktól, és nem a könnyebbik utat választom most sem.
KedvelésKedvelés
És még egy ok: én elhiszem a szavakat. Nem lélektani okok vannak, ez,hogy elhiszem a szavakat, minden egyes szót, pusztán azért, mert szó, az írólét feltétele. Ahogy az is, hogy erős legyen, ne befolyásoljon, ki mit gondol rólam. Nekem bizonyos értelemben csak a szavak számítanak. Mögötte szándék, sors — egész világ. Bárki lehet regényszereplő. Én figyelek. Ha szó, fontos. Tudom, ezt nem könnyű érteni, ellentmondásnak tűnik.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, és értem. Értem, hogy nálad egész mások a motivációk, csak a felszínen olyan, ahogy leírtam, akkor épp nem jókor hoztam fel a témát. De ettől még tapasztalatom szerint a jelenség létezik, ha te nem is, nagyon sokan vagyunk benne nyakig, mondom, én is. Hogy kőagyú trolloknak bizonygatunk, akikről az eszünkkel tudjuk, hogy úgysem értik meg, meg a hülyeségüket cáfoljuk értelmes társaságban is, ahol erre nincs is szükség.
KedvelésKedvelés
Éva, milyen iskolában csinálják ezt a diákok? Ez most nagyon lelombozott, ha nem fogják fel, hogy őket komolyan vették és ez válasz. Tanárként ez borzasztó érzés lehetett.
KedvelésKedvelés
Igen, borzasztó volt, elit budai gimnázium egyébként, hihetetlenül úgy maradt nézetekkel és értékekkel, borzasztó volt, nem tartott sokáig, mire a művész úr fia elsős lett, már terhes és kímélt könyvtáros voltam.
KedvelésKedvelés
Írásod, és főleg a kommentek bűntudatot keltenek bennem.
KedvelésKedvelés
No! Elmondod, miért?
KedvelésKedvelés
És egy másik (ez már off):
http://index.hu/tudomany/2013/09/02/teszteles_a_tudas_anyja_nem_az_ismetles/
KedvelésKedvelés
Az írástudóknak az ő felelősségük, ez sosem volt világos dolog énnekem. Egyrészt mint írástudónak…
A szabadgondolkodás nem hatalom, nem hatalom mások fölött. A felelősség mások iránt, ami az értelmiségié (vagy nem az; vagy bizonyos értelmiségieké) nehezen értelmezhető számomra, ha egyszer nincs miben döntenem, ami mások dolgait illeti – ennek nagyon örülök egyébként, nem szívesen uralkodnék, még jól sem, nemhogy ami tőlem kitellne.
Szerintem a felelősség a döntési, rendelkezési, hatalmi helyzetben levőké: az ő döntéseik kötelező érvényűek másokra. Az értelmiségi döntései saját magára kötelezőek, pedig még ez sem problémamentes. Én a felelős szellemi autonómiában látom az értelmiségi lét lényegét. És egyetértek Farkas Vikivel, szerintem a szociális érzékenység nem csak morálisan, de logikusan is kötelező az értelmiségi léthez: ha nem vagyunk tisztában a dolgok okaival és okozataival, a tetteink következményeivel, aligha lehetünk felelős autonóm satöbbik, legfeljebb képzettek és társadalmilag beágyazottak vagy ilyesmi, szerintem.
Viszont a hatalmi szerkezetek működése és érzéketlensége nem gondolom, hogy “az” értelmiségen volna számonkérhető. Hogy miként fognak össze értelmieégiek, hasznot és előjogokat biztosítani maguknak, egymásnak, az más tészta, de nem azon múlik szerintem egy ország közélete, hogy vannak-e megélhetési értelmiségiek, vagy kiáll-e minden kultúrember tömegdemonstrálni. Ez így nekem túl feketefehér. Élni kell, sőt élni jó. Meg hát nem válthat le mindent egy egységfrontba kovácsolt írástudó-tömörülés, mert például mi lesz a világ nem-értelmiségi részével, majd alkalmazkodik?
KedvelésKedvelés
Teljes mértékben egyetértek. Óje 🙂
“Hogy miként fognak össze értelmieégiek, hasznot és előjogokat biztosítani maguknak, egymásnak, az más tészta, de nem azon múlik szerintem egy ország közélete, hogy vannak-e megélhetési értelmiségiek, vagy kiáll-e minden kultúrember tömegdemonstrálni. ”
– Ezzel is egyetértek. Én csak arra próbáltam kicsit fentebb utalni, hogy minden második ember megírhatna egy “101 ok, amiért én nem teszek semmit” című füzetet. Amiért nem megy el szavazni, se demonstrálni, nem vesz részt civil szerveződésben, nem alapít pártot, se alapítványt, nem szervez politikamentes szolidáris programot a tűzoltóknak, vagy a magánnyugdíjpénztárasoknak, se pikniket pedagógusnapra, se semmit…. És ezektől az emberektől kibaszottul unlamas (sorry) azt hallgatni, hogy mi nem jó, sőt hogy nekik iszonyúan szar. Nézzünk már szembe magunkkal (és most önkritikát is gyakorlok, pedig hány éve nem élek Magyarországon, viszont ezt nem is köpködésnek szánom) és mondjuk ki, hogy mi tényleg többet nem tehettünk, mint a mancs olvasásán és a hőbörgésen kívül. Én abban hiszek, hogy mindig van egyéni felőlsség is, tökmindegy miről beszélgetünk. Az egyén soha nem lehet tökéletesen kívülálló és mondhatja azt, hogy neki ebben nincs felelőssége. Van.
KedvelésKedvelés
Csak gépelni nem tudok. Valaki pl feltalálhatna egy programot, ami legépeli a gondolataimat, mert gáz vagyok ennyi elütéssel és hibával 😀
KedvelésKedvelés
pontosítanék: van, persze, felelőssége, ahogy mindenkinek – csak annyit akartam kihúzni az értelmiségi mindenkori felelősségtöbbletéből, hogy elsősorban ő tehet mindennek a hanyatlásáról. persze, hogy a közös aktív szerepvállalás a jó, a lehúzós fanyalgó dagonyázás pedig a semminél kevesebb. és ha már a nyavalygásnál jobbat nem tudok, jobb, ha nem is olvasok (például) Magyar Narancsot, hátha az az energia máshol jobban hasznosulhat… és biztos, hogy hasznosulhat 🙂
KedvelésKedvelés
szerintem egy társadalom társadalmi víziójának kidolgozása az értelmiség feladata. egyrészt dolga az egyes embereknek, hogy erről gondolkozzanak, másrészt dolguk az is, hogy erről konstruktívan társadalmi dialógust folytassanak, ugyanennyire dolga, hogy ezekből szülessenek társadalmi konszenzusok, erre célkitűzések, amik aztán megjelennek a törvénykezésben (amit az értelmiség számon kér a politikusokon), megszületnek azok a jogi és gazdasági keretek amiben immár a társadalom minél szélesebb rétegei aktívan részt tudnak venni, mindennapi ügyes-bajos dolgaikkal, tevékenységeikkel. Mo-n ebből addig jutottunk el, hogy valami gondolkodás szerű lett, és öncélú viták, de már konszenzusok sem. az értelmiségnek van médiafelülete, hangja, de nincsenek állításai, integratív víziói, kiforralt érték-elhangzásai, amihez az emberek tudnak viszonyulni saját elképzeléseik szerint. még addig sem sikerült eljutni, hogy kimondjuk és egyetértsünk ezek szükségességében. itt és most beszélgetünk ilyesmiről, egy sokak által olvasott blogon, és ezeknek a dialógusoknak 20 éve kellett volna megtörténni.
szerintem lekéstük a csatlakozást magunkról. a rendszerváltás után sok fiatal értelmiségi járt külföldön, látni lehetett, hogy nálunk régebb óta demokráciázó országokban hogy megy ez a társadalmi diskurzus dolog.
az értelmiség itthon szerintem nagyon-nagyon fájdalmasan elkényelmeskedte ezt a dolgot. én is azt gondolom amit Dani is írt, hogy “A szabadgondolkodás nem hatalom, nem hatalom mások fölött.” mi, értelmiségek azonban saját magunk felett (egyéni szinteken) sem gyakoroltunk hatalmat és nem tettük meg azokat a saját magunkra vonatkozó állításokat, amik ahhoz kellettek volna, hogy a társadalmi szövetben és munkamegosztásban az értelmiség mint csoport feladatkörét be tudta volna tölteni.
én sem mondom azt, és nem is gondolom, hogy bárki életébe és viselkedésébe bele lehet szólni, sőt. viszont azt gondolom, hogy lehet és értelmiségként én szeretek is arról gondolkodni, hogy mi a helyzet amiben vagyunk és ezért ki, hogyan, milyen mértékben felelős.
mint nemzet, azt gondolom így jártunk. ez van. majd a gyerekeink és az utánunk jövő generációk levonják a történelmi tanulságokat és ítéletet mondanak a felmenőikről. bármit is mondanak, igazuk lesz.
vagy másképpen feltéve a kérdést. az, ami most itthon zajlik, az miért van? hogy lett? kinek mi a szerepe ebben? szerintem nyilvánvalóan nem a politikusok elsősorban, majdnemhogy bárki (ha férfi) lehet parlamenti képviselő, sok közülük olyan sötét hogy ijesztő. nem kell hozzá semmit bizonyítani, rátermettséget, tudást, képességet. a politikusaink okozatok és nem okok. az okok szerintem a társadalmi szerkezetben vannak, és azon belül is az egyes csoportok társadalmi feladatának elégtelen betöltésében.
és igen, én nagyon határozottan azt gondolom, hogy az írástudónak van felelőssége. volt lehetősége tanulni, gondolkodni, cselekvővé válni. ez nem egy előjog, hanem egy felelősség, csakúgy mint orvosnak vagy tanárnak lenni. csak mi itthon előjogként viszonyulunk hozzá.
elnézést, nagyon komor és rossz kedvű vagyok ezek miatt napok óta. a gyerekeimet és a tanáraikat cseszegetik az iskolában, egy teljesen elmebeteg felsőbb hatalom, iskola rendőrök vannak, de nincs elég szakkör, és a tanárok, az emberek akik naphosszat hatalmi helyzetben vannak a gyerekeim fölött ingerültek, kimerültek, tanácstalanok. egyszerűen azt látom, hogy a gyerekeink nincsenek biztonságban ott, ahova kötelező járniuk. és a tanárokkal is tök együtt érzek, ők sem erre szerződtek, és ki vannak szolgáltatva.
én a felelősségeimet tekintve értelmiségnek tartom magam, mégha ez szégyennel tölt is el. részben azért is írok itt is erről, (kicsit szorongva, nem hálás dolog negatívnak lenni), mert hiszem azt, hogy ezekről beszélni, beszélgetni kell, társadalmi dialógust folytatni és jutni valamire lehetőleg.
KedvelésKedvelés
Nagyon fontos nekem, amit írsz.
Én az ország mai állapotát annak tükrének tartom, hogy mi magyarok mennyit tudunk. Mennyire vagyunk belülről jövően felelősségbvállalóak, mennyire gyakoroljuk a szolidaritástés a 12 négyzetméteres horizonton túlra nézést. Elhittük, nagyon sokat mndták nekünk, hogy mi, a tehetséges nemzet csak lehetőségekben szűkölködünk, csak azt kell kapnunk, és itt lesz a Kánaán. Hogy csak a külső ellenség, a ruszkik, az amerikaiak, a globális nagytőke, a New York-Tel Aviv tengely ármánykodása, hgy nem jutunk egyről a kettőre. Ezen lovagol ma a jobboldal. Hallgassunk bele beszélgetésekbe, vagy akár olvassunk újságot, és ne csak a Demokrata, a Heti Válasz fölött sírjunk, hanem a nívós, liberális, jogérzékeny orgánumok cikkei fölött is, hogy mást ne mondjak, 444. Erőkeret, a diadalmasak gőgje, “miért nem esznek kalácsot”, férfilogika, versengés, műveletlenség, hőbörgés, hibáztatás, gyengeség, mutyizás, felelősségnemvállalás, nulla önreflexió, önjelöltség, paranoia melldöngetés az értelmiségen belül is. Ennyit tudunk, és félek, a gyerekeinknek sem lesz jobb világ.
KedvelésKedvelés
“egy társadalom társadalmi víziójának kidolgozása az értelmiség feladata … vagy másképpen feltéve a kérdést. az, ami most itthon zajlik, az miért van? hogy lett? kinek mi a szerepe ebben?”
::: persze, a társadalmi önreflexió értelmiségi “feladat” vagy szerepkör, meg egy csomó mindenen elagyalhatunk, közösen vagy megosztottan, egyedül is akár, vagy virtuális nyilvánosság előtt.
hogy “társadalmi dialógust folytasssunk”, mármint hogy a társadalom többi részével, azt sokkal könnyebb mondani, mint csinálni, és ha őszinte vagyok, nem biztos, hogy tudom, mit jelent ez a gyakorlatban. moderáljunk különféle társadalmi csoportok konszenzuskereső egyeztetéseinél? orientáljuk a közvéleményt, újságírással pl? folytassunk egymással értelmiségi dialógust? annyi minden csinálható, és annyira nem vezet konszenzusra. hogy is vezetne, ha az értelmiség sem törekszik ilyesmire? én sem törekszem. a legtöbb értelmiségivel nem értenénk egyet társadalmi és politikai kérdésekben, és nem érzem egy pillanatra sem, hogy ezen változtatnom kellene, vagy pláne hogy őrajtuk kéne változtatnom. szóval ez egy nehézkes fogalom, ez a dialógus meg konszenzus.
::: hogy ami itthon zajlik, miért és hogy van, fontos kérdés. hogy ezért én fokozottabb felelősséget vállaljak, mint a szomszédom vagy az étteremtulaj vagy egy választott képviselő, az megint problematikus. részemről szíves-örömest, csak épp azon túl, hogy figyelek, gondolkozom, és kérésre vagy kérés nélkül kifejtem (vagy nem) a véleményemet, nem sok vállnivalót látok, mint gondolkodó lény. a kiskutya sem hallgat rám, és még ezzel a nem-rámhallgatással is alapvetően egyetértek: én sem másokra hallgatok, hanem elsősorban a magam feje után megyek. már ha megyek.
::: hogy mi a szerepe a kinek, az énszerintem nem intellektuális, hanem hatalmi kérdés. hogy kinek mekkora a hatalma, és mitől és hogyan és miért, azzal foglalkozik pár ágazat(társadalomtudósok, történészek, filozófusok, újságírók, politológusok, de én idesorolnám a kocsmai beszélgetéseket és az összeesküvés-elmélet kultúrát meg a reggeli rádióműsorokat is), aztán nemhogy konszenzusra, de gyakran átfogó koncepcióra sem jutnak. és megint csak úgy tűnik nekem, hogy ez így van jól, hiszen nem kell uniformizáltan értékelni a valóságot.
::: hogy az eredmény katasztrofális, abban nem az értelmiség felelősségét látom, hanem a politikai és gazdasági berendezkedés haszonélvezőinek érdekeit mindenekelőtt. miért nem értelmiségiek irányítják a világot? szerintem azért, mert az irányítás megrögzött formái eleve rosszak, elnyomóak és igazságtalanok, én közelébe nem mennék ilyesminek, akkor sem, ha kötelezővé tenné valaki. kisebbik rossz? honnan nézve? én ezt nem csinálom – mást pedig sajnos nem hagynak csinálni. ezért nem javít érdemben az értelmiség munkája a világ rendjén: a jelenlegi struktúrán belül kell maradni, miközben a problémák alapvető okai strukturálisak. a struktúra pedig alapvetően hatalmi.
én legalábbis ezt látom. hogy nem irányítok én semmit, legfeljebb leuralok, az pedig tudom, hova vezet… viszont tévedni még tudok, és ez valahol még akár megnyugtató is lehet.
KedvelésKedvelés
magvas elemzés társadalmi együttműködésről, és pozitív példa ::: http://varosszolidaritasdemokracia.blog.hu/2013/09/02/tul_az_osztalyellenteteken_tarsadalmi_mozgalmak
KedvelésKedvelés
“Ahhoz, hogy a különböző osztályhelyzetű emberek közötti aktív együttműködés megvalósuljon, a résztvevőknek hatalmas egyéni erőfeszítéseket kell tenni. A státusokon átnyúló, egyenlőségre törekvő munka során mindenkinek sokkal tudatosabbnak kell lenni, és a szerves értelmiség kiemelt feladata, hogy folyamatosan kritikával illesse saját szerepét, viselkedését, és az elnyomás és fölény esetleges megnyilvánulásait.” – na ez. 🙂
KedvelésKedvelés
tök egyetértek, szerintem én is épp ezt mondom. épp ezt nem tette meg az értelmiség a rendszerváltás óta. és igen, hatalmas erőfeszítés kell, nem pedig a kényelmi elitkedés (már elnézést), ami itt megy még mindig sajnos.
KedvelésKedvelés
…kicsit kényelmetlen volt ám itt mintha-ellened beszélni, pedig azért a vitatkozás alapvetően jó dolog 🙂 szóval dehogy vitatom, hogy alapvetően ugyanarról beszélünk, nyilván más-más megközelítésből. konvergálni jó. az “elit” szót meg óvakodom a számra venni…
KedvelésKedvelés
szerintem nagyon fontos lenne letenni már azokat a minimumokat, amikben egyetértünk, amin nem vitázunk, amik mentén összetartunk, ennek örülni kicsit és tovább építkezni. nekem ez annyira hiányzik itthon. mármint a társadalmi konszenzusos minimumok. amik nem engednék kialakulni azt ami mostanra kialakult. amik mentén lemondana a képviselő, ha megsérti, mert ez lenne a társadalmi elvárás. és igen, vitázni nagyon jó dolog tud lenni, szeretem is.
a cikk amit linkeltél nagyon tetszik, jó volt olvasni. ráadásul külön öröm és hitelességi fedezet, hogy aki írta csinálja is azt amiről beszél. én rendesen tönkremegyek már azoktól az un. értelmiségiektől, egyetemi emberektől, tisztánlátóktól, akik tolják az agykitöréseiket a környezetükre ráfele, közben nem csinálják, nem próbálták amiről beszélnek. sok esetben nem is élnek benne. de tudják, és azt nagyon. és verik közben más farkával a csalánt aktívan, mert ráérnek és anyagilag is elvannak valamennyire.
lehet hogy ez demagóg, de vállalom, egy ideje már szinte csak olyan emberek véleményét tudom komolyan venni, de azokét nagyon, akik csinálják is azt amiről beszélnek.
KedvelésKedvelés
Témákat felvethet, gondokra rámutathat azért az értelmiség. Szóval, gesztussal kiállhat. Lehet a hatalom lelkiismerete, a rossz.
KedvelésKedvelés
Én szeretem az ilyen alanyi etimológiát, érdekes, huszonéves koromban a barátom kapott rá és én utáltam, kézzel-lábbal tiltakoztam, hogy nem, nem érdekel, hogy ez a szó mit jelentett több száz évvel ezelőtt, most azt jelenti, amit én akarok, hogy jelentsen… aztán mindenféle tanulmányok meg olvasmányélmények rávezettek, hogy a ma konkrétja a régmúlt metafórája, és hogy gyakran éppen akkor, amikor az ember azt hiszi, hogy uralja a nyelvet, és azt csinál vele, amit akar, akkor valósul meg az, hogy igazából a nyelv, ez a kolosszális és ősrégi lény, csinál azt az emberrel, amit csak akar, és akkor lassan én is rászoktam erre az etimologizálásra. Így aztán először az etimológiai szótárhoz fordultam, “értelmiség”, 1833- tehát nyelvújítási, gondolom a németből, valami “Intellektuelle” fordítása lehet, és akkor már online etimológiai szótár, a latin intelligere azt jelenti megérteni, érteni, rájönni, Inter+legere, amiből az inter között (a Proto-Indoeurópai en – tőből), a legere pedig olvasni, gyűjteni – ami viszont a görög legein-ből, ami viszont beszélni, és ez pedig a Proto-Indoeurópai “leg” gyökből – gyűjteni, és beszélni. Tehát akkor az értelmiségi az az, aki belebeszél, összegyűjt, összehord… Nekem, be kell valljam, ellentmondásos fogalom, nem hallom bele a társadalmi felelősségvállalást, nem hallom bele az iskolázottságot de még a kulturális kánon iránti érdeklődést sem, csak a kíváncsiságot, az elbizonytalaníthatóságot, a barátságosságot és a nyitottságot. Ebből következően sokan, akik értelmiséginek definiálják magukat, nekem nem azok, és jópáran, akiknek eszükbe se jutna, nekem azok. Leginkább városi söpredékként definiálom magam, ami valami hasonlót jelent.
KedvelésKedvelés
most kimondom: engem a sznobéria iszonyúan zavar, és rengeteg ilyen ismerősöm van, aki pusztán attól gondolja többnek magát, hogy mondjuk elvégzett egy magyar vagy esztétika szakot, és ha valahol valami téma felmerül, minden más terület illetékességét elvitatja, csak jön az irodalomelmélettel meg a színházelmélettel meg az esztétikával. fú, unalmas is. miközben semmi másról nincs lövése sem. amúgy van természettudományos sznobéria is szerintem (bölcsész vagyok, tehát nem a bölcsészség zavar, tartózkodom a bölcsész-, társadalom- és természettudományutálóktól is).
KedvelésKedvelés
persze nem a magyar szakkal van baj, én is azt végeztem, de ennél jobban nem tudom megragadni most azoknak a körét, akik — az én ismerőseim közül — a leginkább sznoboskodnak.
KedvelésKedvelés
Hát igen, ha a tudás és a kultúra villogásra, lenyomásra kell, szűkülésre, és a nem a világ megértésére, nyílásra, az nagyon nem értelmiségi.
KedvelésKedvelés
jaj a mérnöksznobéria a legelitistább! majd mi megmondjuk hol élsz és hogyan.
KedvelésKedvelés
mindenre amit írtok: igen!
még ami eszembe jutott, az értelmiségről.
láttátok az Ítélet Nürnbergben c filmet? amerikai, dráma, 1961es forgatás.
közben mégis elég jó.
én ott hallottam először a kollektív felelőségvállalást, és annak elmulasztását, mint fogalmakat.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: Van-e egyáltalán értelmiségünk? | SZMSZ (Szabad Magyar Szó)
Visszajelzés: az olvasást népszerűsítik | csak az olvassa. én szóltam