Abortusz, váratlan terhesség, lombik — a babás fórumok, általában a közbeszéd örök, első számú mondata, nőgyógyászati rendelők honlapjának mottója (kukkantsunk be a keresőbe): egy nő két dologért hajlandó bármire: hogy legyen gyereke és hogy ne legyen. Ezt persze mindig rosszallva mondják, a nőket azonnal 1. erkölcsös, ám sorsüldözött, illetve 2. léha, ám érdemtelenül megajándékozott típusra osztva ezzel. A felosztást az 1. csoport végzi.
No, és van ennek ez a változata: igazságtalan az élet, van, aki évekig küzd a gyerekért, más meg eldobja. És: adná örökbe legalább!
Nem intézhetjük el annyival a dolgot, hogy vannak rendkívül korlátolt hozzászólók, mert annyira tömeges ez a beszédmód, hogy rég nem egyes emberekről van szó: kialakult a konszenzus, hogy e témáról — nőként és az interneten — így illik beszélni, ezekkel az érvekkel és ilyen attitűddel. Megdöbbentő a fórumokon megnyilvánuló hit ereje a szépben és jóban, amint a laptop előtt lerázza a lábáról mindenki a hétköznapok sarát, és a hófehér szőnyegre lép. És hogy mennyire érzelmes lesz mindenki, miféle szavakat használ (kis élet, pocaklakó, pöttöm, ártatlan babácska; kényelem, gyilkos, önzőség, feltrancsírozzák) és milyen érveket, micsoda hévvel osztogatja a tanácsokat ismeretlen nőknek arról, hogy mi a helyes, menyire erényes lesz hirtelen ő maga, és milyen hibáztató és manipulatív az, amit leír.
Ti észrevettétek már ebben a csúsztatást? Azt, hogy ugyan, mi az összefüggés “A” nő nem kívánt terhessége és a teljesen más helyzetű, személyiségű “B” nő reménytelen gyerekvágya között? Az embrió nem olyasmi, amit meghatározott számban központilag osztanak ki, és nem logisztika kérdése, ki hova kerül, úgyhogy ne a megesett nőknél, hanem a Jóistennél tessék tudakozódni. Mindenkinek saját, külön sorsa, embriója (avagy embrióvágya) és döntése van. A sóvár gyermekvágy intenzív érzelmeit pedig roppantul visszás arra használni, hogy mások fölött ítéljünk, mintha ők hej, de szerencsések lennének, mert nekik lehet gyerekük.
Önigazolásszag van megint: mi gyermekre vágyunk, mi vagyunk a Jók. Azt kellene megérteni, hogy a nem kívánt gyerek őnekik nem öröm, hanem döbbenet, rémület, vállalhatatlan lehetőség. Én is megtartottam, pedig nekem nem volt munkám/még kisebb lakásunk volt/pont elhagyott a férjem — ilyen érvek hangzanak el, kicsöpög az agyvelőm, komolyan. Ez valami verseny? Ki a közönség? És mi a díj? Meghatóak ezek a “mégis megtartottam” történetek, de aztán, amikor elcsendesül a taps, a nő leginkább egyedül marad a helyzettel.
Valami nem stimmel azzal, ahogy a gyerekvállalásról beszélünk. Azt is évek óta próbálom megfejteni, hogy vajon miért dédelgeti ennyire a nők internetes nyilvánossága a lombikosok törpe kisebbségét. Én értem a problémát, a méretét nem értem: mi ez a sok internetes felület, lelkesedés, érzelem és drukk, gügyögés és giccs? Talán a társadalmi helyeslés vakítóvá erősített fénye. Szeretünk ellágyulni és erkölcsileg helyes célokért küzdeni. Szeretünk drukkolni másoknak is, akik ezt teszik, akik jó körülmények közé, nagyon várják a kicsi lelket, és meg lehet azon rendülni, hogy a kicsi lélek mégsem jön, micsoda igazságtalanság. Szeretjük azt, aki gyereket akar, és meg is tudja fizetni, amibe annak megoldása kerül, hogy nem lehet, másrészt ott van a médiagépezet szempontja, hogy tudniillik ő az, aki mint fizetőképes kereslet, aggodalmának és jóindulatának drótjával rángatva rávehető, hogy vegye meg a dizájnos kiságyat és az őssejttárolást harminc évre. Azokat is szeretjük, akik “szépen élnek” és “szeretetben nevelik a gyermeküket”, mert mi is ilyenek vagyunk, avagy mert ezek a nők megteszik helyettünk is. A sokgyerekeseket is szeretjük egy bizonyos mértékig, hacsak nem cigányok. És ez rendben van, de hogy azok, akik megtehették, hogy gyereket vállaljanak, az erkölcsi fölényt is magukhoz ragadják azok kárára, akik meg nem, az igencsak álszent.
És akkor most én is előállok ezzel, hogy mások bezzeg. Mi a helyzet a nők néma tömegeivel, azokkal, akiknek abortuszuk volt? Nekik hol jut tér, szó, biztatás, nekik, akik korábban ugyanolyan erényes nőnek számítottak, és azok is maradnak, ha hallgatnak, nekik miért nincs feldolgozást segítő, döntést megkönnyítő fórumuk? Miért nem lehet értelmesen, erőszak nélkül beszélni a terhességmegszakításról ma sem? Hol vannak a józan, okos szavak? És hol lehet letenni a terhet, megosztani tapasztalatot és fájdalmat? Miért sötét titok avagy melodramatikusan megbánt botlás az abortusz?
csak az olvassa. én szóltam 
Egyébként én a lombikkal vagyok úgy, hogy rendkívül drága (a társadalom számára!) és felesleges dolognak tartom. Úgy gondolom (de persze nem tudhatom, hiszen nem voltam abban a helyzetben), hogy ha nem jönne össze de nagyon szeretnék, akkor örökbefogadnék inkább. Annyi gyerek van kiszolgáltatva a rendszernek…
Az abortuszt pedig nagyon kevesen vannak, akik pusztán kényelemből és önzésből választják, de még eddig csak hallottam ilyenekről. És szerintem őket is elárasztja a csend, mikor a végére érnek, még ha úgy is tesznek, mintha nem.
A Meg nem született gyerkmekeim című könyv érdekes olvasmány a témában. Na és persze az Árvák hercege címen lefordított regény is…
KedvelésKedvelés
” Annyi gyerek van kiszolgáltatva a rendszernek… ”
Nem, a gyerek nem azért van, hogy majd én, a jóságos szülő kimentem az árvaházból.
Elnézést, nem beszólni akarok, de nagyon gyakran találkozom ezzel az attitűddel, hogy minek kínlódik a lombikkal, inkább fogadna örökbe egy szegény kis árvát, és ez bennem mindig rossz érzéseket kelt.
Az örökbefogadás nem az én jótetteimről kell, hogy szóljon, ott van ugyanis egy gyerek, akit fel kell nevelni.
Ráadásul nem a lombikra váró szülő tehet róla, hogy ennyi az állami gondozott.
KedvelésKedvelés
Félreértettél 🙂 Nem is teljesen értem az “érveid”.Hát persze, hogy fel kell nevelni – de nem pont erre készül az, aki annyira akar gyereket, hogy már a lombikra is rászánja magát? MOndtam én egy szóval is, hogy a lombikos szülők tehetnek az állami gondozottak számáról? Vagy arról, hogy az MORÁLISAN lenne jobb, ha valaki örökbefogad egy gyereket?
Ha ilyet tettem volna az nem volt szándékos.
Azt gondolom, hogy ha valakinek gyerek kell, de természetes úton nem lehet neki, akkor az igényére ott a válasz a világban: gyerek, akinek szülő kell.
Ebből mondjuk az kiderül, hogy nagyon természetellenesnek tartom a lombikot. De persze nem kerültem ilyen helyzetbe – csak mikor egy év próbálkozás után nem jött össze, akkor beszéltünk róla a párommal, és akkor azt gondoltuk, hogy ha továbbra is így maradna, akkor sem vágnánk bele a lombikba. De lehet, hogy meggondoltuk volna magunkat, ha konkértumokra kerül a sor…
KedvelésKedvelés
Ott van a válasz gyapjaskardhal hsz-ben. Nincs jogunk azt mondani, hogy akkor fogadjon örökbe, ha már akar gyereket. Ha megvannak az eszközök a lombikra, és szeretné igénybe venni, szíve joga. Ha nem szeretné, inkább örökbefogadás, az is. Ha úgy dönt, hogyha már sehogyse lehet saját gyereke, és akkor inkább ne legyen, az is. Mindhárom példával találkoztam már.
Számomra abszolúte nem válasz a terméketlenségre, hogy úgyis ott a sok árva, akik szegények, ne tengődjenek ott.
Én képtelen lennék így szülőként funkcionálni, hogy megmentő szerepében “tetszelegjek”. És akkor neki tul.képp hálásnak kell lennie majd, hogy felneveltem? Ha nem lesz jó a viszonyunk, mire felnő, akkor hálátlan dög? (most ezeket nem te mondtad, csak hangosan gondolkozom).
Sajnos, én nagyon sokszor találkozom azzal a véleménnyel, hogy minek a lombik, drága, nagy procedúra, inkább fogadjon örökbe, ott a sok örökbefogadásra váró, akik tengődnek az otthonokban. Ennek van egy olyan mellékzöngéje, hogy ha már nem lehet saját gyereked, akkor tessék segíteni másokon. Pedig hát jelen esetben nem ez számít, hogy hogyan segíthetek. Én, mint örökbefogadó szülő (mármint nem vagyok az, csak feltételesen), nem vagyok szociális intézmény, hanem mint szülő, szeretnék egy gyereket.
Remélem érthető, igazából nem érvelek, csak a gondolataimat írtam le, miért vált ki belőlem ellenérzést ez a reakció, ill. mennyire bonyolult az ügy.
KedvelésKedvelés
Értem már… neked alapból az, hogy “fogadjon örökbe” egyenlő azzal, hogy “tetszelegjen a megmentő szerepében” (vagy csak simán “mentsen meg egy elhagyott gyereket”): Pedig szerintem nincs szó ilyesmiről egyáltalán. Itt a félreértés. Az én szótáramban nincs ilyen mellékzöngéje az örökbefogadásnak.
És persze igazad van. Mindenkinek a saját döntése. Bocsánat, ha megbántottam valakit a hozzászólásommal, aki a lombikot találta a maguk számára megoldásnak! Tényleg.
KedvelésKedvelés
Más a motivációja a lombiknak, más az örökbefogadásnak. Annyira így van, hogy addig, amíg a szakértők szerint nem gyászoltad el a lombikkal kapcsolatos motivációdat, addig nem is minősítenek alkalmasnak az örökbefogadásra. Konkrét sztori, nagy megdöbbenést váltott ki, önmagáról a leendő anyuka úgy gondolta, elengedte már a dolgot.
KedvelésKedvelés
Hűha, találkoztam én már ilyen “szakértővel”. Nem venném készpénznek, amit mond. De valóban, ez tény, hogy, Magyarországon legalábbis, az örökbefogadott gyerek valami pótlék-féle, a vérszerinti helyett, sajnos ezt a szemléletet az úgynevezett szakértők is osztják sokszor.
(És itt nem a gyászmunka szükségességéről vitatkozom nyilván.)
KedvelésKedvelés
“Annyira így van, hogy addig, amíg a szakértők szerint nem gyászoltad el a lombikkal kapcsolatos motivációdat, addig nem is minősítenek alkalmasnak az örökbefogadásra.”
Ööö, ezt hogyan vizsgálják? És minek?
Értem, persze, hogy így akarják biztosítani, hogy a gyerek jó helyre kerüljön, de nem volna elegendő feltételezni arról, akiben megvan a szándék, hogy képes felnőni a feladathoz?
Azokért a gyermekekért, akiket saját vérszerinti szüleik nevelnek, mintha nem aggódnának annyira…
KedvelésKedvelés
Szerintem a közkeletű érvelésben befigyel a kiskutya-párhuzam: ne tenyésztess méregdrágán, inkább hozz el egyet a menhelyről!
KedvelésKedvelés
lol 😀 ez j ó.
KedvelésKedvelés
ui: a Szepesi Niki-féle sztori is megérne ezen a blogon egy misét…
KedvelésKedvelés
Van, az aktuálisban
KedvelésKedvelés
Nekem is tetszik a hasonlat. Megjegyzeskent annyit füznek hozza, hogy a menhelyes kutya (is) traumatizalt, nekem van, es ket eve probaljuk kiheverni, amit megelt (es en nem tudok rola)
KedvelésKedvelés
Erős túlzásnak érzem, hogy azért ítéljünk el valakit, mert saját gyereket szeretne. Feltételezem, hogy ez az együtt nem érzés változhat, ha az ember a saját kudarcával és fájdalmával néz szembe. Ha már az orvostudomány elvileg képes lombikban összerakni azokat a dolgokat, amik egy emberféléhez szükségeltetnek… Ha pedig mindent a költség oldalról közelítenénk, hány és hány betegségnél legyinthetnénk, hogy ugyan már, nem éri meg pl. a hetvenakárhány évest kemoterápiával kezelni vagy új, ropogós térdkalácsot ültetni a kopott helyébe… ráadásul az új-térdes nyugdíjas vélelmezhetően nem fog több adót fizetni. Míg a kis lombikgyerek kitanul egy jó szakmát, és…
KedvelésKedvelés
Igazad van, senkit nem szabad elítélni, amikor a rendelkezésére álló lehetőségekkel élni szeretne. Ahogy írtam is, még nem voltam ilyen helyzetben (illetve csak az elhalt magzatom után, mikor egy évig nem jött össze, akkor gondolkoztunk el a párommal a kérdésen), ezért nincs is alapom elítélni senkit. Azt hiszem igazából csak nem értem. Fentebb írta valaki, hogy nagyon zavarja a “saját” gyerek kifejezés a lombik vs. örökbefogadás kérdésben. Engem is. Nincs olyan kényszerem, hogy a saját genetikai állományomat kellene továbbörökíteni, valószínűleg ezért. Még így is, hogy végigcsináltam a szülést és a karomban tarthattam a kislányomat, azt mondom, hogy ha ez nem adatott volna meg, akkor is inkább az örökbefogadás. Egyszerűen azért, mert ezek a gyerekek már itt vannak, nekem meg valami miatt nem adatott meg, hogy legyen. Talán pont azért, mert az én _saját_ gyerekem ott van már valamelyik otthonban és csak rám vár.
KedvelésKedvelés
“új, ropogós térdkalács” hi 🙂
( az új bankó az ropog, de az új térdkalács is ? )
KedvelésKedvelés
Régen én is azt mondtam, miért nem fogadnak többen örökbe. Aztán, részben látva egy nagyon kedves baráti házaspár kálváriáját, részben pedig jobban megismerve az öröklődést, már másképp gondolom. Megy ez a vita ugye, hogy a gének vagy a környezet (nature v. nurture), és persze az utóbbi javára propagálnák az örökbefogadást. Amit kevésbé szoktak hangoztatni, az a sikertelen történetek, és azokból kirajzolódik az, hogy a jellemvonások egy részét bizony örököljük. Sajnos ebbe futott bele a baráti házaspár, a két csecsemőként örökbe fogadott lány ma már tinédzserként jó úton van a börtön felé, pedig sem a szülői minta, sem a magániskola nem erre predesztinálna. Így nálunk fel sem merül az örökbefogadás, ha esetleg kiderülne majd, hogy mégsem lehet gyerekünk.
KedvelésKedvelés
“a jellemvonások egy részét bizony örököljük.” Ez nem ilyen egyszerű. Egy embert annyi hatás ér, hogy sosem fogod visszafejteni, mi miért történt. A temperamentumot pl. nem is örököljük, meg nem is tanuljuk, hanem a csillagokból hozzuk, legalábbis egy kedves tanárom így mondta. Bonyolult ez.
KedvelésKedvelés
Azért írtam, hogy csak egy részét örököljük, és de, valamennyire visszafejthető. A temperamentum egy részét is örököljük, Buss és Plomin bizonyította ikrekkel végzett kísérletben úgy harminc éve. Azóta is kutatják, hogy pontosan mit lehet örökölni és milyen gének felelősek.
KedvelésKedvelés
Az öröklődést lehet kutatni, de a környezeti hatásokat már bajosabb. Ami még bajos, hogy vajon mennyire egyszerű vagy komplex pszichológiai jellemzőket lehet örökölni, hogy lehet ezeket lebontani, mérhetővé tenni. Nem értek hozzá annyira, nem akarok okoskodni, pszichológiát tanultam-tanulok, plusz láttam már falon pókot, ennyi a tapasztalatom 😀
Személy szerint nem vetném el az örökbefogadást csak azért, mert egy ismerősnek nem jött be, de megértem, ha téged ez visszatart. Lehet, hogy egy másik kérdésben engem tartana vissza a személyes tapasztalat.
KedvelésKedvelés
Szerintem senkiet sem szabad rábeszélni az örökbefogadásra, ha ellenérzései vannak. Így mindenkinek jobb.
KedvelésKedvelés
A párom orvosi biológiát tanít egy angol orvosi egyetemen, ezen kívül tudományos ismeretterjesztéssel foglalkozik, régebben pedig kutató volt Cambridge-ben, úgyhogy sok mindent tőle tanultam, pszichológián nekünk biológiai pszichológia volt ugyan, de nagyon nem mélyedtek bele. Ő nem akar örökbe fogadni pontosan azért, mert nagyon alaposan ismeri a szakirodalmat, de bennünket ez nem érint, én a túlnépesedés miatt vetettem ezt egyszer fel, akkor derült ez az egész ki, még nem tartunk a gyerekvállalásnál amúgy, viszont jövőre tervezünk elmenni genetikai szűrésre, majd utána elkezdeni gyerekkel próbálkozni.
Buss és Plomin viszont bizonyított valamit, amit a genetikai oldalon mindenképpen érdemesnek találnak tovább kutatni, és a komplexitás sem lesz hosszú távú akadály. Egyre jobbak a mindenféle komplexitás modellek.
KedvelésKedvelés
Igen, pont azt akartam mondani, hogy ha az örökbefogadott kis árva génjeitől félünk, akkor félhetünk a sajátjainktól is, meg a párunkéitól is.
KedvelésKedvelés
Még annyit, és tényleg nem támadásképp: a gyakorlatban lesz egy csomó olyan faktor is, amit a genetika egyszerűen nem fog tudni teljesen lefedni, mert rajta kívül esik (szociálpszichológiát tanulok, és nem tanítok, és nem is Cambridge-ben.) Másrészt szorongással tölt el a genetika mindenek fölé emelése, a hitleri Németország fajtanemesítő programját juttatja eszembe 😦 De ismétlem, nem értek hozzá, annyit viszont nyilván tudok, hogy milyen fontos az orvostudomány szerepe különböző veleszületett betegségek kiszűrésénél, és biztosan van még sok más olyan terület is, ahol hasznos.
KedvelésKedvelés
Tényleg nehéz kutatni a környezeti hatásokat, és mostanában már az epigenetikát is kutatják, hogy a környezeti dolgok, amit pl megeszünk, belélegzünk hogyan hatnak az örökítőanyagra (a DNS lánc milyen része metilálódik, ami befolyásolja az átíródást). És még a környezet pszichés hatásairól nem is beszéltünk 🙂 Mindennek ellenére azt gondolom, hogy az alapszemélyiségen túl a nevelés is nagyon meghatározza a gyermek személyiségét, bár az erről szóló kutatások evidenciaszintjét nem tudom 🙂
KedvelésKedvelés
Már kibeszéltétek szerintem a témát, de legyen itt még az példának, hogy öten vagyunk testvérek, és ég és föld lett a személyiségünk, pedig mindenki ugyanabban a családban nőtt fel… az örökbefogadásnál ez a nagy ellenérv, de egyetértek azzal, hogy a “saját” génállománynál sem lehet tudni, hogy mit hoztok össze, és hogy az adott családi környezet mit fog kiváltani az adott kis teremtményből.
KedvelésKedvelés
ebbol messzemeno kovetkezteteseket levonni, szerintem nem elegendo ok a genek javara donteni…tinikent vannak tobben is, akik a borton fele mennek, aztan megis elkerulik vagy nem, a masik, hogy orokbefogadottnak lenni sem konnyu..Ha tudjak,akkor azert,ha nem akkor pedig azert…
KedvelésKedvelés
A párom a szakirodalom alapos ismeretében döntött így, szakemberként. Nálunk mondjuk csak humánus szempontból merült fel az örökbefogadás, egyelőre még nem tervezünk gyereket. Ez amúgy is mindenkinek magánügy, csak gondoltam megemlítem ezt az oldalát is a dolognak.
A szóban forgó tiniknek már van több, folyamatban lévő rendőrségi ügye, mint kiderült, a szüleikre ütött mindkettő elég erősen.
Remélem, hogy hosszabb távon többet fognak kideríteni a tudósok arról, hogy pontosan mit lehet örökölni.
KedvelésKedvelés
en azt az oldalat szerettem volna kicsit kiemelni ezzel, hogy a sajat veredbol valo gyerekeddel is lehetnek hasonlo problemak. ..nem tudhatod,hogy abban az ismeros csaladban hogyan nottek fel a gyerekek, en azt tapasztalom, hogy sokszor csaladon belul rokonok sem tudnak sokmindent egymasrol…szoval az allitas, hogy a nevelessel minden rendben, ergo csakis a hozott genek felelosek a rendorsegi ugyekert(direkt sarkitottam) nem allja meg a helyet. Mert egyik reszrol objektiv probal lenni, masreszrol a kornyezeti hatas a te szubjektiv velemenyed volt. Szerintem tul is magyaraztam.
Ezenkivul megertem, ha nem akarsz genetikai okok miatt orokbefogadni, mert ez a te/ti szemelyes dontesed
KedvelésKedvelés
A párom jól ismeri a barátait, és tudja, hogyan nevelték a gyerekeket. De ugyanezt hallom a szlovákiai barátaimtól, ők három csecsemőt fogadtak örökbe nagyon zűrös hátterű szülőktől. Pedagógusok, tényleg mindent megpróbáltak, de világosan látszik, hogy a jó nevelés ellenére is jönnek már gyerekkorban sorra a problémák. Mint írtam, a jellemvonások egy része bizonyítottan öröklődik. Erre nem érv, hogy de vannak környezeti hatások, mert én nem erről írtam, és nem is vitattam ezek létezését. Azt írtam, hogy a nevelés ellenére sem lehet egyes rossz jellemvonásokkal mit kezdeni, és ezek mindkét esetben már gyermekkorban kiderültek.
Ezért a fogadjak örökbe vagy sem átgondolásánál érdemes figyelembe venni azt is, hogy kifoghat az ember egy olyan gyereket, akivel csak kínlódás lesz az élet.
KedvelésKedvelés
1. vannak “jó” és “rossz” jellemvonások? 2. olyanok öröklődnek, mint “bolti lopás”, “drogfogyasztás”? Gének előbb voltak, mint drog meg bolt. Tudom, hogy a párod a téma szakértője, meg sok kutatás van a témában, de itt két családoz hoztál példának, ami, lássuk be, nem túl nagy minta.
KedvelésKedvelés
Saját vérszerinti gyerekedből is lehet börtöntöltelék minden jószándékod és óvatosságod ellenére. Elfogadom, hogy a jellemvonások egy részét örököljük, na de kitől, kiktől, milyen ágon?
KedvelésKedvelés
Feladom, látom nem sikerül érteni amit mondani akarok.
KedvelésKedvelés
bocsánat, hogy így beleszólok a vitába, de ha egy vitát azzal zárunk le, hogy nem értették meg, amit mondtunk, akkor valószínűleg mi sem értjük, amit a másik fél próbál a tudtunkra adni.
a párod szakértője a témának, az itt hozzászólokkal ellentétben, akik a biológiai háttér helyett inkább a morális oldallal foglalkoznak. két esetet tudsz mondani, akiknek nem olyan gyereket fogadtak örökbe. ezzel kapcsolatban. ugye, egyrészt miért félnék jobban mások génjeitől, talán az én őseim között soha nem volt senki, aki “rosszul” cselekedett volna? talán a párom ősei között soha nem volt senki ilyen? akiknek a génkészletét örökíthetjük?
másrészt. ikreken végzett kutatások. nem tudom, hogy ez mit takar, nem értek a témához, de tapasztalataim szerint az ikrek általában együtt nőnek fel, nagyon hasonló környezeti hatások érik őket. persze, ha nem együtt, más kérdés.
meg ugye ennek az egésznek ott az erkölcsi oldala is, az eutanázia, amit a hitleri Németországban “önkénteseken” alkalmaztak, hogy a legismertebb példát. erről mi a véleményed?
KedvelésKedvelés
Ezt is próbáltam írni, hogy részemről NEM vitáról van szó, csupán annyit szerettem volna a képhez hozzátenni, hogy az örökbefogadás egy nagyobb kockázatú genetikai lottó az ismeretlen szülők miatt, mint a saját gyerek, és gyakran nem úgy sül el, csak erről ritkábban írnak (a témát körüllengő ‘nagyszerűség’ miatt), valamint elmondtam, hogy a párom a szakirodalom ismeretében, illetve személyes példák miatt is úgy döntött, hogy ő soha nem fogadna örökbe. Ennyi lett volna és nem több.
Nem véletlenül használtam a szakirodalom szót, az ikres kutatások is megerősítik a genetika fontosságát. Csak más látni a szakirodalmat élőben (azok lettek volna a példák) Hát ebből sikerült levonni a következtetést, hogy csak két példát tudok hozni, az egyéb következtetések levonásáról nem is beszélve…
Így nem láttam tovább értelmét annak, hogy a témát feszegessük.
A hitleri Németországban nem csak ikreken kísérleteztek, és szó sem volt eutanáziáról meg gyógyíthatatlan betegségről, egyszerűen megölték őket, bár valószínűleg ez jobb volt, mint túlélni.
A felvilágosodás eljövetele után közel négyszáz évvel azt gondolom, hogy az eutanáziát ideje lenne Európa minden országában bevezetni, mert mindenkinek joga van méltósággal meghalni.
KedvelésKedvelés
igen, azzal egyetértek, hogy az eutanáziára mindenkinek joga lenne. talán mint alapvető emberi jog.
mint eutanázia, a hitleri Németország fajtanemesítő programjára céloztam. ez, hogy csak a saját véremet adjam tovább, erről jutott eszembe. wikipédiából: A náci Németországban tudatosan törekedtek az eugenetikára, ennek folyományaként kezdődött meg 1940-ben a T-4 Eutanázia Program. A program célja volt, hogy szisztematikusan megöljék, sterilizálják azokat a testileg, szellemileg fogyatékos, pszichésen beteg embereket, akik “nem járulnak hozzá a német faj genetikai állományának javításához”.
hát ebből sikerült levonni a következtetést, hogy az eutanáziát a hitleri Németország pozitívumának állítom be, az egyéb következtetések levonásáról nem is beszélve…
az ikres kutatások megerősítik a genetika fontosságát. de az ikrek elég elenyésző számban nem egymás mellett nőnek fel. az, hogy együtt nőttek fel, nem elhanyagolható mértékben befolyásolható tényező. plusz ha nem egymás mellett nőnek fel, annak lehet olyan oka, amiből kifolyólag nincsenek tisztában a másik létezésével, ergo megint kiesnek abból, hogy megfelelő alannyá váljanak egy ikres kutatáshoz.
ami a személyes példákat illeti. egyrészt – és ez gondolom, sokszor a kutatásokat is befolyásolja – az örökbefogadottak egy bizonyos hányada nincs tisztában az örökbefogadott létével. lehet, hogy hibás a feltételezésem, de van egy olyan érzésem, hogy általában azok nem tudnak róla, akikkel kevesebb probléma van. esetleg ez is ferdíthet az eredményeken.
ami pedig a személyes tapasztalatokat illeti: biztos nincs belőlük annyi, mint a párodnak, akinek ez a szakmája, de a környezetemben a negatív példák aránya igen elenyésző a pozitívakhoz képest.
KedvelésKedvelés
Ez a sok árva gyerek aki szülőre vár ez nem egészen igaz, van sok állami gondozott, igen, de ennek csak egy része örökbeadható, és azoknak is a töredéke olyan, akit szívesen örökbefogadnak a magyarok, értsd, kicsi, egészséges, fehér bőrű…. Nagy a harc ám a “vállalható” örökbefogadható gyerekekért, a csecsemőkért pedig szinte már ölik egymást…. Már volt szerencsém ebbe bepillantást nyerni, meglehetősen hátborzongató sok szempontból.
KedvelésKedvelés
Tavasztunder, szerintem a sajat gyerekrol sem tudhatod sosem,hogy milyen kamasz lesz, vagy milyen problemakkal kell szembenezned a nevelese folyaman. Ertem, hogy amit lehet ki akarsz kuszobolni stb, viszont nekem ahogy irsz ugy hangzik, hogy szerinted garancia van arra, hogy nemlesz nek ilyen jellegu problemaitok ha sajat gyereketek lesz…jol latom?
KedvelésKedvelés
Kicsit olyan Gattaca-szerű képet vetít bennem előre a dolog. Azt hiszem, borzonganék, ha Tavasztündér erről részletesebben írna. Vagy csak túlpörög a fantáziám – megyek is kávét főzni.
KedvelésKedvelés
Bennem a hitleri Németországot. A Gattaca legalább sci-fi.
KedvelésKedvelés
Nem láttam a Gattacát, de bennem is határozottan rossz érzést kelt.
KedvelésKedvelés
Pontosan így gondoltam én is, egész addig, míg egy nagyon közeli barátnőm elhatározta, hogy lombikoznak, mert csak egy petefészke van, petevezetéke meg egy se. Katolikus anyaszentegyházunk, ahová ők is tartoznak, kerek perec leírja a katekizmusban, hogy gyerek csak két házasságban élő ember testi egyesüléséből születhet, ők viszont voltak elég bátrak, hogy belevágtak a lombikba, egy olyan intézményben, ahol biztosították őket, hogy minden megtermékenyített sejtet lefagyasztanak (szerintem most már mindenhol ezt csinálják). Most, kb 6 év próbálkozás után várják az első babájukat. Kb 3 éve azért elkezdték az örökbefogadási procedúrát, de azóta SEMMI nem történt ezen a vonalon.
Az abortusznál szerintem is jobb, ha valaki megszüli, örökbeadja. De nyilván kívülről nagyon könnyű ilyet mondani. Nem tudom, mit tennék egy másik barátnőm helyében, akihez jönnek a tanítványai, hogy azonnal esemény utáni tabletta kell, mert elszakadt éjjel a gumi. Felkutatta nekik a tiniambulanciákat, és elküldte őket oda, ahol volt 24 órás. Nem tudom, hogy én ezt tettem volna-e.
KedvelésKedvelés
“Az abortusznál szerintem is jobb, ha valaki megszüli, örökbeadja.”
te ezt tennéd? ha olyan helyzetbe kerülnél?
KedvelésKedvelés
Gyongyi, jon hozzad egy lany hogy elszakadt a gumi es segits..te mit tennel?? nem baj, majd megszulod, jo lesz az????
KedvelésKedvelés
Nem döntenék helyette. Vagy felhívnám anyukáját/apukáját, ha kiskorú. Hogy jövök én ahhoz, hogy valaki más életébe avatkozzam? Nem bírnék másnap tükörbe nézni, ha én küldeném gyorssegélyre. Nagyon örülök, hogy nem kerültem még ilyen helyzetbe. Családsegítő, gyermekjóléti, iskolapszichológus, én biztos nem.
KedvelésKedvelés
nem gondolom helyette dontesnek ha elmondom hogy letezik esemeny utani tabletta es igy es itt tudsz hozzajutni. es eredetileg nem irtad azt hogy kiskoru a tanitvany.
KedvelésKedvelés
És aztán leshetnéd, hogy az a gyerek legközelebb mikor fordul hozzád segítségért bármilyen ügyben. Pontosan így maradnak segítség nélkül a gyerekek. Az általad említett esetben nyilván nem véletlenül nem a szüleihez fordult, hanem a tanárhoz. A tanár helyesen cselekedett, én is így tettem volna.
KedvelésKedvelés
” Hogy jövök én ahhoz, hogy valaki más életébe avatkozzam?”
Úgy, hogy a segítségedet kéri. Nem azt kéri, hogy dönts helyette (egyenlő más életébe beavatkozás), hanem hogy annak, ami mellett döntött, a megvalósításában segíts. Nagy különbség.
KedvelésKedvelés
Arról nem is beszélve, hogy ha jól értettem, kiskorúról van szó. A gyereket nem kezelhetjük felnőttként, még ha esetleg már úgy néz ki kívülről mint egy felnőtt, vagy olyan dolgokat csinál, pl szexel…. ettől még nem az, és nem várhatunk tőle autonóm döntést. Ha egy felnőtthöz fordul, nyilván azért teszi, mert útmutatásra, támogatásra van szüksége. Persze ettől még nem kell ráerőltetnünk az akaratunkat, de a mi nagyobb élettapasztalatunkkal, több tudásunkkal felvázolhatjuk előtte az alternatívákat, amikből tud választani.
KedvelésKedvelés
Igen. Sőt, akkor is megszülném, ha beteg lenne. A nőgyógyászom anno nagyot nézett, mikor nem akartam elmenni genetikai ultrahangra, mert rossz lett az AFP-m. Végül elmentem, hogy lenyugodjon, mert ő attól tart folyton, hogy ha valaki nem tudja meg miatta időben, hogy beteg a gyereke, és nem tudja már elvetetni, akkor ő perelhető. Nem vetettem volna el akkor sem, ha Down-os lett volna vagy más betegsége lett volna.
KedvelésKedvelés
ezt hagyjuk szerintem. én is megszülném. de ettől vonatkoztassunk már el. más helyzetek, más döntések, más lehetőségek, más feltételek mellett is?
meg még az örökbeadás vs. abortusz az amin nem tudok túllépni. nem megy. egyszerűen nem megy.
KedvelésKedvelés
Azért írtam, mert azt kérdezted, hogy ÉN mit tennék. Ezt tenném most. Nem tudom, hogy más lehetőségek mellett mit tennék, mert nem vagyok más lehetőségekben. Ha ÉN még mindig ÉN lennék, örökbe adnám. Nagyanyámnak kereke lenne, szekér lenne. F@szom tudja. Bocs.
Ha nem tudsz túllépni, ne lépj túl rajta. Senkit nem akarok meggyőzni. Nyomom, amit én gondolok. Nem kötelező.
KedvelésKedvelés
Én is felkutattam volna nekik.
KedvelésKedvelés
Azért az esemény utáni tabletta még nem abortusz…
Az, hogy három év alatt nem sikerült elintézniük örökbefogadást hogyan erősíti azt a véleményed, hogy jobb örökbeadni egy gyereket? Szerinted olyan jó a rendszer, hogy jó lesz benne egy babának, akinek minimális az esélye, hogy családba kerül?
KedvelésKedvelés
Sehogy nem erősíti, mert nem írtam ilyet. Még direkt külön bekezdést is csináltam. A rendszer nem jó, a rendszer szar. Azon lenne mit javítani, hogy minél hamarabb családba kerülhessenek a babák.
KedvelésKedvelés
Ami ugye akkor tud működni, ha elveszik a szülőanyától azokat a jogokat, amelyek most megilletik. Nem minősítem ezeket a jogokat, csak jelzem, hogy vannak és ezek pl. lassítják a rendszert. A rendszer úgy tud gyorsulni, hogy ezeket a jogokat elveszikm a kapcsolattartást átminősítik. És akkor már meg se gondolhatja magát a szülőanya, ha bármi okból mégis megtenné. Csak azért írom, mert ez is egy összefüggés. A rendszer ettől függetlenül szerintem is javítható.
KedvelésKedvelés
Ne haragudj, da ha már itt tükröket tart nekünk az író egy picit hadd tartsak én is: a cikk az egymás fölötti ítélkezésről szólt, és te itt meg a lombikosok fölött ítélkezel az első hozzászólásban. Hogyan tudnád megítélni, hogy kinek mi a felesleges? Az “én inkább örökbefogadnék” is tipikus retorikai fogás.
KedvelésKedvelés
magamnak is tükröt tartok: nem olvastam el a többi hozzászólót és hirtelen írtam, más meg már mindent leírt amit én akartam. bocs!
KedvelésKedvelés
szóval te feleslegesnek tartod a lombikot.
csak úgy. mindenféle orvosi végzettség nélkül.
akkor most elmesélem neked, hogy nálunk épp lombikprogram van. bár teljesen egészségesek vagyunk a férjemmel, mindketten. minden leletünk rendben, anatómiailag is, hormonok is, pajzsmirigy is, minden.
de van – volt? – nekem egy olyan betegségem, amit úgy hívnak, endometriózis. ami már 8 éve megkeserítette az életemet. ezt januárban egy komplikált, 4 órás műtéttel kiszedték belőlem. az endometriózis egy rendkívül agresszív valami, a műtét után fél évvel visszajöhet. hogy ezt elkerüljem, két választásunk volt: vagy hormonokkal mesterséges klimaxot idézni elő bennem, vagy pedig azonnal teherbeesni.
gyereket már amúgy is szerettünk volna, tehát egyértelmű volt a második opció.
a spontán teherbeesésre kaptunk 3 hónapot a műtét után, de a műtét után 4 hét kötelezően szexmentes kellett legyen, most akkor számold ki, mennyi esély volt a spontán teherbeesésre.
és innentől mondd azt, hogy a lombik felesleges.
az eszem megáll a gondolkodás nélkül ítélkezőktől, a félvéleményeket odaböfögőktől.
KedvelésKedvelés
Köszönöm
KedvelésKedvelés
“Mi a helyzet a nők néma tömegeivel, azokkal, akiknek abortuszuk volt? Nekik hol jut tér, szó, biztatás, nekik, akik korábban ugyanolyan erényes nőnek számítottak, és azok is maradnak, ha hallgatnak, nekik miért nincs feldolgozást segítő, döntést megkönnyítő fórumuk? Miért nem lehet értelmesen, erőszak nélkül beszélni a terhességmegszakításról ma sem? Hol vannak a józan, okos szavak? És hol lehet letenni a terhet, megosztani tapasztalatot és fájdalmat? Miért sötét titok avagy melodramatikusan megbánt botlás az abortusz?” Van megoldás erre, és már nem csak Budapesten Személyesen ismerem, és amennyire tudom, támogatom őket. Személyesen is tudok ajánlani (névvel csak magán emailben) kontaktok, akihez lehet fordulni. A nevük lehet megtévesztő, de sokkal több a “munkájuk” az abortuszon átesett hölgyekkel, mint a megvédendő magzatokkal. A tények miatt. Rendszeres Abortuszt feldolgozó csoportjaik vannak, kiképzett gondozókkal, utógondozással. Kiáltás az életért egyesület. Jó szívvel ajánlom őket. Egyébként pont a napokban találtam egy pár facebookos bejegyzést a náluk gondozott hölgyektől..:)))
KedvelésKedvelés
Nagyon jó, hogy van ilyen! A bejegyzés a problémák, a valóság internetes leképezéséről szól. Hogy miért nem lehet erről nyilvános beszédet folytatni, miért csak eldugott rendelők mélyén, pénzért hozzáférhető a sorstársi közösség.
KedvelésKedvelés
Én úgy tudom ingyen is szokott rá lehetőség lenni, bár egyáltalán nem sok helyen az országban.:(
Hogy miért tabu a közbeszédben? Szerintem ugyanannyira mint pl. a nemi erőszak, vagy a boldogtalan házasság. A kívülállók nem merik közel engedni magukhoz ezeket a témát szeretnének megmaradni abban a hitben, hogy velük, és a szeretteikkel ilyesmi soha nem történhet. Továbbá arra sincs túl sok pozitív mintánk hogyan lehet segíteni pusztán értő figyelemmel, empátiával, jelenléttel. Talán az ítélkezésben, áldozathibáztatásban ez is szerepet játszik: fogalmam sincs, mit tanácsoljak, vagy hogy oldjam meg helyette a helyzetet, így megmondom, mit kellett volna máshogy csinálni. Mintha azzal, hogy bebizonyítanám, hogy ő tehet róla, hogy belekeveredett, felmenteném magam, amiért nem tudok neki segíteni.
KedvelésKedvelés
Nekem a “Miért tabu?” kérdésről apám kommentje jut az eszembe. Nem is ő mondta nekem, hanem anya adta át az üzenetet: ha nem az aktuális barátom lesz a férjem, akivel gyereket akarok, akkor ne mondjam meg neki, hogy volt már egy abortuszom. Kérdem anyámtól, hogy miért. Erre ő azt mondja, majd apád megmondja, tőle kérdezd. Megyek apához, kérdem, mégis miért mondja ezt. Számomra evidens, hogy ez nem rejtegetnivaló, és mivel növelheti a vetélés kockázatát, akkor arról beszélni kellene. Apám viszont nem akar róla beszélni, csak szűkszavúan annyit mond “mert ne mondd el” vagy “mert az olyan nem jó érzés”. Mármint a férfinak. Aham. Megszakad a szívem.
Miért? Tudni fogja a leendő férjem, hogy nem csak vele feküdtem le? Miért van az az érzésem, hogy egyszerű birtoklási vágy van mögötte? Hogy valaki más már megtermékenyített? Így passzívan, én meg elszenvedtem.
Rajtam kívül valaki más hallott hasonló kommenteket a témában? Remélem, egyedül vagyok.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon durva, ez a patriarchális morális ítélet, uramisten.
KedvelésKedvelés
Az az alapítvány, amit én ajánlottam, teljesen ingyen segít! Még csak jelképes hozzájárulást sem kérnek. Még csak az kéne…pont egy ilyen témában…Tudomásom szerint ez az egyetlen ilyen szervezet…Igen, igaz, hogy aki rádöbben arra, hogy az abortuszának a feldolgozására van szükség, jobb esetben aranyárban eljárhat egy pszichológushoz…vagy valamilyen csoportba…Én egy olyan helyet ajánlottam, ahol tuti, hogy nem kell fizetni, és értik a dolgukat. Nyilván óriás plakátokra nincs pénzük…vagy nem azon hirdetik magukat…Értem, hogy miről szól a bejegyzés, ez csak egy “szolgálati közlemény” volt részemről, mert az ügy szívügyem. Ebben a témában kivételesen hozzászóltam. Igen, azzal is egyetértek, hogy az abortuszt választó nők miértjeivel senki sem törődik. Magam is erre készültem, végül nem ezt a megoldást választottam. De az odáig vezető út összes kínjába kénytelen voltam bele kóstolni. Senkit sem ítélek el. Annál is inkább szégyenletes, ahogy a társadalom kezeli ezt a témát, mert nem is tudják, vagy nem akarják tudni, hogy ez bizony már régen nem anyagi kérdés csak, egy nő életében. Meg vagyok győződve arról, hogy a nők 90 valahány százaléka azért dönt az abortusz mellett, mert az “apa” nem képes betölteni a férfi, apa, férj, társ szerepét. Kilép, lelép, ott se’ volt, zsarol, és ennek változatai. Nagyon kevés olyan sztorit hallottam (tudom, hogy van, csak szerintem elenyésző számban), ahol az apa harcol azért, hogy az édesanya megtartsa a gyerekét, és ne az abortuszt válassza….de szép is lenne!
KedvelésKedvelés
Pontosan mi a szép ebben?
KedvelésKedvelés
Az lenne a szép, ha az abortuszt fontolgató, vagy választó nő mellé odaállna a gyerek apja, és minden erejével megpróbálná lebeszélni a nőt arról, hogy elvetesse a gyerekét. Abban az esetben, ha az anyuka azért választja ezt a megoldást, mert azt gondolja a jövőről, hogy apa nélkül, teljesen egyedül, sem anyagilag sem érzelmileg, sem fizikailag nem fogja bírni…Ha ez az indok a döntés mögött. Ha nem hagyná el, nem taszítaná ilyen döntésbe, biztosítaná arról, hogy akár mi történik, mellette fog állni, nem hagyja magára a gyermeket az anyjával, vállalja ő IS a felelősséget, átváltozik, megváltozik, átrendezi az életét, lemond, elmond, ésatöbbi. Amikor az abortusz nem közös döntés eredménye, hanem az egyedüli menekülési útvonal. Erre a forgatókönyvre gondoltam. Más esetben nem tudom, hogy jó e, ha ilyen szerepbe lép az apa. De én azt látom, hogy az abortuszok nagy része azért jön létre, mert az apa angolosan távozik. Ha nem is tud a tervről, pl házasságon belül a nő már nem akar szülni annak a pasinak többet, inkább titokban elvetetné, vagy már nem akarnak felnevelni több gyermeket, akkor bonyolultabb az ügy. Arról nem akarok véleményt mondani, mert csak egy erősen szubjektív okoskodásnak látszana, és sokakat megbántanék vele. Abból adódóan, hogy a magzat élethez való jogát mindenek felettinek tartom. De hát ezen évek óta megy a társadalmi vita, megosztja az embereket, a politikát, szerintem az egész világot. Nehéz ebben a kérdésben tárgyilagosnak lenni, és szerintem nem is lehet. Az én lányom is abortusz túlélő. Most két és fél éves, és várom az időt, hogy megkérdezzem majd tőle, hogy hogyan élte meg a magzati korát, hogy megtudjam, hogy milyen lenyomatokat hagyott az ő sztorija a kis lelkében. És én hogyan tudom őt segíteni abban, hogy teljes élete legyen :))) Hát nem kis meló…
KedvelésKedvelés
Ennek most van egy olyan színezete, hogy apuka kényétől-kedvétől, alkalmi odaállásától, jófejségétől függ a döntés, anya meg azt csinálja, amit apuka mond, és hálás, ha nem hagyják rútul cserben. Pedig a gyerekvállaláshoz kevés apuka nagylelkűsége, és az ilyesmi nem egy-egy érzelmes ígéreten múlik, ha gázos volt, előtte kellett volna bizonyítani, hogy megváltozik. Azért írom ezt, mert sok mindenkinek ott van a fejében, képmutatóan is, hogy az abortusz nagyon csúnya dolog, a gázos pasik egy részének is. És különösen azért írom, mert a nők kétségbeejtő körülmények között is hajlamosak érzelmi, hirtelen döntést hozni, hinni, bízni, aztán meg szívnak. A már tényeg letehetetlen felelőssé, ha ott van a gyerek.
Ha lehet, a fickó akkor se ejtse felelőtlenül teherbe a nőt, ha utána nagy kegyesen mégis vállalná a gyereket, mert a helyzet megértéséhez elsősorban a nő élete, perspektívája a kulcs, nem apuka életet-halált eldöntő ígérete. A nők nagyon jól tudják, minden pórusukkal érzik, mit akarnak, sokkal tágabb a kontextus, ha apuka olyan lenne, ÉS ők maguk is fel lennének készülve egy gyerekre, vagy lenne esélyük (mint nekem) teljes szívvel hozzáigazítani a nem könnyű helyzetben az életüket, akkor eszükbe sem jutna az abortusz, nem kellene odaállni sem. És nagyon sokszor csak szöveg ez, hogy apuka majd segít, és sok olyan helyzet van, ahol apuka csóválja a fejét, hogy az ő gyereke is, szülje meg, de a nő pontosan tudja, hogy ő nem akar most gyereket. Arról nem is beszélünk, hogy mindig kölcsönösnek tartjuk a szexet, de az aktusok ijesztő hányada a férfi kedvéért, kényelméért, unszolására, elvárására történik, és ez is láthatatlan és alig kutatható összefüggés. Én tökre meg tudom érteni, ha a nő nem akarja, hogy egy életre a férfihoz kösse a gyerek.
És nemhogy az ilyen “tartsd meg mégis”, hanem az akart gyerekekkel sem néz egy nő okvetlen könnyű terhesgondozás, traumamentes szülés, egészségügyi biztonság, visszaváró munkahely, ép érzelmi viszonyok, anyagi stabilitás és támogató család elé a nő. Ezeket kellene javítani, nem papolni. Iszonyú szívás és stigma a legtöbbször az egész csomag: minek szülted, oldd meg egyedül.
Hozzáteszem, hogy nekem nemhogy nem volt abortuszom, hanem én voltam az, akinek soha egy másodpercig az abortusz nem fordult meg a fejemben anyám gyerekközpontú értékrendje és a saját bármit vállaló erőm-derűm miatt, teljesen biztos voltam mindig mindenben, és támogató partnereim is voltak, főváros, esélyes létezés, lakhatás, diploma, és aki fontos volt, nem stigmatizált és nem bántott, hogy miért szülök (ma már látom, ez is nagy szó). Az az álláspontom, hogy a felnőttség ilyen kockázatokkal jár, ezt is jelenti a szex, és aki vállalja, ezt is vállalja. De én szuverén lényeket feltételezek. Van egy nagyon akart, egy váratlan és képtelen, és egy akart-azonnal jövő gyerekem, meg még egy vetélés, és alapvetően pont azt gondolom az abortuszról, mint Kató és Gyöngyi, legalábbis valahol kettejük között, csak látom az egyéni sorsomon túl a társadalmi problémát és az iszonyatos képmutatást, gyújtogathatnékom támad, komolyan. Régen nem láttam.
KedvelésKedvelés
És tegyük hozzá, hogy az abortuszok száma a viszonylag jóléti országokban, nálunk is, évek óta meredeken csökken, és a fejlődőkben nő.
KedvelésKedvelés
Én 34 éves koromban vettem észre az összefüggést, és egy másik trauma kellett ahhoz, hogy rájöjjek, miért generalizálódik minden ilyesmi ilyen pánikszerűen rajtam. Szerintem racionális módszerekkel (értsd: megkérdezed, és kéred, hogy fogalmazza meg) nem fog menni, de egy, a tudattalanban rejlő dolgokat felszínre hozó önismereti módszer segíthet.
Alapjában véve úgy érzem, hogy meg kell különböztetni a korai művi vetélést, és a már fejlett magzaton beindított spontán vetélést. A hivatkozott román filmben pl.,amint a cím is jelzi, a magzat közel öt hónapos volt. Ha még egy hónapot bent marad, már túlélési esélyei is lettek volna. A legtöbb államban ez a művi vetélés már gyilkosságnak számít. Aki ilyet tesz, az elkövet valamit, azt továbbra is fenntartom. Én soha nem az embert minősítettem, aki ilyet tesz, hanem a tettet, amit elkövetett. Kulcsfontosságú számomra ebben a kérdésben a Ments meg, Uram, c. film. Ott a brutális gyilkosságot elítélik, de a gyilkost nagyon is embernek mutatják be, érzékeltetve, hogy az embert nem kell elítélni, csak a tettét.
Az abortusz, amint itt kiderült, nem személyes felelősség. A tájékoztatás, terhességmegelőzés, támogatás társadalmi probléma, mielőtt moralizálni kezdenénk, tényleg gondolkodni kéne, hogy a fogamzásgátlás valóban hozzáférhető volt-e, és a művi vetélést kérő tudja-e pontosan, hogy mit kér.
És azt továbbra is fenntartom, hogy az én testem, azt teszek vele, amit akarok, különben sem élő lény diskurzus mellett azért még sok-sok mindent el kéne mondani, ha nem, a tájékoztatás nem teljes.
KedvelésKedvelés
Anyaka, ez azért sántít nagyon, mert ha a magzat apja eleve felelősen állna a dolgokhoz, akkor a nőnek valószínűleg nem jutna eszébe az abortusz (még mindig csak annál az esetnél vagyunk, hogy az apa semmilyensége miatt akarná elvetetni). De ha igen, akkor sem lebeszélnie/rábeszélnie (brr) volna “szép” a nőt a férfinek, hanem támogatnia. Szerintem.
KedvelésKedvelés
Lehet ám azt a magzatot zsarolásra is használni. A férfi részéről is, igen.
Családunkban volt, hogy az alkoholista férj a tőle elköltözött feleség után költözött, az ország másik részére, csakhogy visszakapja a családját (2 kicsi gyerek már volt).
Persze ígért mindent (leszokást, normálisabb viselkedést). Így szerencsésen össze is hoztak egy harmadik babát. Csak mire erre sor került, kiderült az is, hogy az absztinencia nem tartható a férfi számára, és kezdődtek újra a cirkuszok, mondjuk a verés nem, mivel nem a férj hazai pályáján éltek (az asszony bátyja fogadta be a nőt és a gyerekeket).
Nos, az új baba újabb ígéretek forrása lett, és amikor végül az anya mégis az abortusz mellett döntött, mivel tudta, egyedülállóként a két meglévővel is éppen eléggé küzdelmes lesz az élete, ki is bújt a szög a zsákból, a férj visszaköltözött az eredeti lakóhelyére.
Ez nem mai történet, a gyerekek azóta már a saját lábukon állnak, de hogy az anyjuk mit küszködött addig, arra nem is szeretek gondolni. Amennyire tudom, sosem bánta meg a döntését, amelyet nem egykönnyen hozott meg.
Azonban mély nyomokat hagyhatott benne, mert a lányának azt mondta, amikor az belépett a bulizós-fiúzós korba, hogy ha netán “úgy” maradna, semmi baj, majd segít felnevelni a babát. Azaz már előre jelezte, inkább szüljön, mint abortuszra menjen.
KedvelésKedvelés
De jó, hogy van ilyen! Még jobb lenne, ha megtalálná az embereket, és nem nekik kellene keresni.
KedvelésKedvelés
azon vannak, hogy megtalálják azokat a nőket, akiknek ebben segítségre van szükségük…Inkább ott a gond, hogy a nők nem ismerik fel, hogy ezt fel kell dolgozni, ennek nyoma, lenyomata van, ami kihat az életük minden napjára. És nem pozitív az előjele…Ez egy gyász munka, veszteség, és pont a társadalmi álságosság miatt a legtöbben igyekeznek olyan mélyre temetni, amilyen mélyre csak lehet. Még a spontán vetéléseket csak-csak meg is osztják egymással a nők, de az abortusz ténye még a tabunál is rosszabb. Maguk előtt is tagadják, rétegek alá rejtik. Mert erre vannak kényszerítve. A fentebb említett szervezet ahogy tudja, finoman, igyekszik megmutatni magát, utána menni az érintetteknek, de egy bizonyos határt nem léphetnek át. Éppen azért, mert akkor elveszne a dolog lényege, vagyis sérülne, a bizalmasság, az intimitás. Én (mi) annyit tudok tenni, hogy megemlítjük ezt a lehetőséget, ahol alkalom nyílik rá, és oda illik. Illetve személyes kapcsolatokon keresztül is sokakhoz eljut az információ. De még sok-sok ilyen csapatra lenne szükség. Sok helyen, sok formában. Ha megnézzük a hivatalos adatokat, hogy évente hány abortusz történik, milyen az életkori és a szociális megoszlás, és ebből hányan kérnek, kapnak érdemi segítséget…elborzadhatunk. Emellett az is lehetőség, hogy abortusz helyett az örökbe adásban segítség az édesanyákat (ha semmiképpen sem akarja megtartani). DE ez sem egy elsőfokú egyenlet. Mert abból, hogy valaki abortuszt fontolgat, nem következik egyenesen, hogy el tudná képzelni azt, hogy a gyermeket megszüli és örökbe adja. Ez nem ilyen egyszerű. A szervezet segít abban is, hogy ki tudja hordani a gyermeket az anyuka (fizikai, anyagi segítség, ennivaló, babaruha, cumisüveg, kismamaruha, babakocsi, anonim ultrahang, tanácsadás, segítenek olyan dokit találni, aki nem vár hálapénzt a szülés levezetéséért, stb). Én is azt látom, hogy nehézkes az egymásra találás. Ők “csak” egy láncszem egy folyamatban. Fontos láncszem, de nem az egyetlen állomás. Jól van ez így. Én hiszek abban, hogy aki eljut oda, hogy megformálódik benne az igény erre, az talál megoldást. Ha nem így, hát amúgy.
KedvelésKedvelés
“Mi a helyzet a nők néma tömegeivel, azokkal, akiknek abortuszuk volt? Nekik hol jut tér, szó, biztatás, nekik, akik korábban ugyanolyan erényes nőnek számítottak, és azok is maradnak, ha hallgatnak, nekik miért nincs feldolgozást segítő, döntést megkönnyítő fórumuk? Miért nem lehet értelmesen, erőszak nélkül beszélni a terhességmegszakításról ma sem? Hol vannak a józan, okos szavak? És hol lehet letenni a terhet, megosztani tapasztalatot és fájdalmat? Miért sötét titok avagy melodramatikusan megbánt botlás az abortusz?” En azt gondolom, hogy hal’istennek , hogy nincsenek abortusz feldolgozast segito, dontest megkonnyito internetes forumok!! Az internetes felulet minden, csak ilyesmire nem alkalmas. Amire szukseg volna, hozza erto szakemberek, mindenki szamara, aki ilyen helyzetbe kerult, elerheto, ingyenes, szemelyes, egyenre szabott segito beszelgetes. Romaniaban tudtommal torveny szabalyozza, hogy minden no aki, ilyen dontest kenyszerul meghozni elobb erre “kikepzett” pszichologussal kellene beszeljen. Azt viszont nem tudom, hogy a gyakorlatban ez hogyan mukodik.
KedvelésKedvelés
Nem értem a hozzászólásodat — miért ne lehetne az interneten az animálpornó és a gügyögő lombikos fórumok mellett traumatizáltakat, köztük az abortuszosokat segítő, vagy csak tájékoztató jellegű nyilvános fórum, felület? Miért mondod, hogy hálistenek?
KedvelésKedvelés
Tajekoztato jellegu, igen, mindenkepp, sot! De krizisterapiat nem lehet igy csinalni. Pl. eler
KedvelésKedvelés
Senki nem beszélt terápiáról, támogató, beszélgető felületről volt szó.
KedvelésKedvelés
Ha lehet választani, akkor menjen az animál pornó és jöjjönenek normális felületek, bármi, csak változzon már valami ebben a prűd, nyárspolgári erkölcsös társadalomban.
KedvelésKedvelés
Olyan szülőknek pl van nyilvános honlapja, akik csecsemőket vagy kisgyerekeket veszítettek el. Virtuális gyertyákat gyújtanak, megosztják egymással a tapasztalataikat. Terápiás hatása lehet. Ez való, ez illő.
KedvelésKedvelés
MI NEM VALÓ???
KedvelésKedvelés
Ironikusan írtam.
KedvelésKedvelés
Nálunk is van valami kötelező beszélgetés előtte, nem? Még másodkézből sincs erről valódi információm, de mikor a helyzetet elemezgetik gyakran említik azokat a bizonyos beszélgetéseket, amik nagyon nem könnyíteni próbálnak a nő helyzetén hanem inkább csak jól lehordani és bűntudatot kelteni benne. Abortusztabletta kapcsán volt erről sok cikk tavaly. Bár azok gondolom nem pszichológusok. Valaki valami időszerű infoval felhomályosíthatna:)
KedvelésKedvelés
A kötelező beszélgetés a védőnővel történik, kétszer kell rajta megjelenni néhány nap különbséggel. Így az első alkalom után van időd végiggondolni, hogy biztosan szeretnéd-e az abortuszt. (Ez egy kissé infantilizáló, ti. olyan nincs, hogy te tudod, hogy mit akarsz.)
Nekem anno nem volt semmi különös, nem maradt meg nagyon bennem semmi ezekből a beszélgetésekből. Az első alkalommal megkérdezték, hogy hogy estem teherbe (védekeztem-e, hogyan), elmondták, hogy van az örökbefogadás is mint opció. Talán mesélt még a fogamzásgátló módszerekről… A második alkalomra a barátom is jött velem. Ki kellett tölteni egy papírt, hogy miért szeretnék abortuszra menni. Aztán elmagyarázta, hogy mi fog történni a műtét során, és hogy utána mi történik a méhben, mikortól lehet újra szedni a tablettát, mikortól lehet szexelni.
Nem voltak különösebben se kedvesek, se hibáztatóak, végigmentünk az előírt folyamaton és kész. Egyetlen dolog tűnt fel: onnantól, hogy a barátom megérkezett a második beszélgetésre, lágyabban beszélt, támogatóbb, pozitívabb volt.
KedvelésKedvelés
Szerintem nem hülyeség, hogy többször is meg kell jelenni, mert van olyan, aki tényleg nem tudja, mit akar. Védőnő ismerősöm több olyan babához jár, akiket el akart vetetni a nagyon fiatal anyukája. Az első vagy második vagy sokadik – nem hivatalos – beszélgetés után meggondolták magukat, mert rájöttek, hogy csak kétségbeesésükben akarták elvetetni, aztán megszülték, és vagy apával, vagy szülői segítséggel nevelik. Van olyan is, aki azóta férjhez ment, várja a következőt. Ezek nyilván nem ilyen szép, kerek történetek, de ő pl azt mondja, hogy soha senkit nem beszélt sem rá, sem le, hanem hogy találják meg a saját útjukat a hozzá beeső nők. Olyan közegben mozog, ahol sok az iskolázatlan, korán munkába álló, 12 évesen nemi életet élő lány. Nekik ő nem csak védőnő, hanem pszichológus is, bár ilyen végzettsége nincs. Ez azért veszélyes is lehet, hiszen mit tudhat egy védőnő arról, hogy kinek milyen motívumai vannak? Ő mondjuk egy végtelenül empatikus, józan ember, és tényleg tud sokszor segíteni, új utatakat nyitni. De ha pl belegondolok a mi védőnőnkbe, hogy ő miket mondhat… Hát, nem lennék senki helyében, akinek hozzá kell fordulni.
KedvelésKedvelés
Én is megjártam a két tanácsadást. Az első semmi különös, csak formalitás – de ő sem volt hibáztató vagy bűntudatkeltő.
A második viszont egy 100%-ig empatikus, figyelmes, megértő nő volt, aki nem rutinból és unottan mondta a betanult sablon szöveget, hanem a legnagyobb felelősséggel és minden értékítélettől és befolyásolási szándéktól mentesen tudta, egy ember áll előtte nehéz helyzetben. Éppen ettől volt hiteles. Nekem nagyon jól esett és megérintett akkor az a beszélgetés, különösen az elzárkózó, irritált és zéró megértést tanúsító apukával való hiábavaló beszélgetési próbálkozásaim után. És a végén még a védőnő mondott nekem köszönetet, meg érezte megtisztelve magát az őszinteségem miatt. Katartikus volt.
Azért írom ezt le, mert ezek után igazságtalannak tartom azt a valóban sok helyen olvasható általánosítást, hogy ezek a védőnők csak bűntudatot keltenek és az egész egy megalázó procedúra.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, Éva, hogy hihetetlen éleslátásoddal megint rá tudtál világítani egy rakás ragacsos gondolati csapdára, amelyek ott leselkednek ránk folyton, és mint a ragadozó növények, csábítanak, hogy röppenjünk rájuk.
KedvelésKedvelés
nagyon érdekes, tényleg, még a nyelv szempontjából közelítve is. a lombikos fórumoknak valóban külön nyelve van (“petikék”, “mazsolák”, “kapaszkodnak”, “beülti”, “fagyibaba”, és a kedvencem: “az uram katonái”), milyen fura elképzelni, hogy egy abortuszfórumon a nők nyelvet teremtenek erre. igazából lehetetlen elképzelni, mintha nekik nem járna, nem elég, hogy ezt tették, még beszélni is akarnak? hallgassanak. oldják meg, ahogy tudják, nehogy már az adófizetők pénzéből kelljen erre költeni.
a lombik is érdekesen alakult az elmúlt években. én, amikor kiderült, hogy nagyon kicsi az esélyem rá, hogy teherbe essek, az örökbefogadást választottam. annak ellenére, hogy a lombik sikerének is nagyon kicsi volt az esélye, nehéz volt megértetni, elfogadtatni a családommal, hogy nem, nem akarok éveket és az egészségemet áldozni a lombikprogramra. épp azért, mert annyira természetes lett már a gondolat, tele vele a média is, szó szerint elhangzott nálunk Ördög Nóri. azt persze nem látják, mennyi a sikertelen kísérlet. én meg hirtelen olyan pozícióban találtam magam, aki “nem tesz meg mindent”, hogy gyereke legyen.
KedvelésKedvelés
Szerintem nagyon sok beláthatatlan következmény van, egészségügyi és lelki, és gyakori a többéves reménykedés-kezelés okozta személyiségtorzulás, valamint az, hogy a közös cél elfedi a kapcsolat problémáit, nem beszélnek róla, nem foglalkoznak vele, észre se veszik, a stressznek tulajdonítják, aztán megvan a baba hét év után, és akkor elválnak, vagy tengetik a boldogtalan házasságukat.
Nem az adófizetők pénzéről van szó, lehetne magánkezdeményezés egy ilyen portál vagy fórum, s hogy nincs, az a közvélekedés állapotát, a tabujelleget tükrözi.
KedvelésKedvelés
Itt feltartom a kezem, mint egy “pelda”, aki meg par evig viselte a “depis vagy es utalod az embereket” billogot attol az embertol, aki az ajtoig taszigalt a ki nem mondott kovetkezmenyekkel anno…. 7 eve mar. Azota lett egy masodik kozos gyermek, aki mar 5, es egy eve vegre meghoztam a dontest. Eleg abbol, hogy mas dontesenek a terhet cipelem a sajat buntudatom mellett. Kineziologus, gyonas, zarandoklat a hatam mogott, es megsem mukodtek a dolgok. Duh forrt bennem minden ok nelkul, ugyanez a gyermekemben is, miota ki tudja mutatni… Miert? Hellinger terapia – feltaras – meg mindig ott a csomag…
KedvelésKedvelés
A kovetkezmeny: a lelkem kidolgozta magat abbol a kapcsolatbol amibe belehaltam az elvesztett gyermekkel egyutt. azota Sokkal jobban vagyok. De annyira nem, hogy szadizzam magam a filmek, es a topik kivesezesevel. Az meg mindig feltepne a sebeket. Azt hiszem azok sosem gyogyulnak be igazan.
KedvelésKedvelés
Engem az is felháborít, ahogy a kívülállók zöme az örökbefogadásról beszél, hogy az nem a “saját” gyereked. Menetrendszerűen kerülnek elő anekdoták meddő párokról, hogy már lemondtak a “saját gyerekről” , örökbe fogadtak egyet- ilyenkor szinte mindig hozzá teszik a mesélők, hogy milyen szerencséjük volt, hogy nem cigány kisgyereket kaptak, sőt meglepő módon “egész rendes kisbabának tűnik”. És jön kötelező “hepiend” a történet végén: hála az örökbefogadásnak, a stressz csökkent emiatt, és hamarosan mégis sikerült a “saját” baba.
Milyen feudális gondolkodást tükröz ez az egész hozzáállás? Mit árul el a társadalom zömének gyerekvállalási motivációjáró? Mi az ő motivációjuk vajon a gyerekvállalásban? Hogy legyen valaki, aki a”sajátom”, legyen mentes mindenféle ismeretlen eredetű külső hatástól, nehogy még a végén ne az legyen belőle, amit én szeretnék? Félelmetes.
KedvelésKedvelés
Osztálytárs család a két saját fia mellé szeretett volna egy kislányt örökbe fogadni. Kifejezetten roma gyereket kértek. Döbbenten mesélt róla, hogy a “zállami szerveknél” hányszor és hányan próbálták őket lebeszélni. De nem sikerült 🙂
(És így nagyon gyors is volt a procedúra, és viszonylag kicsi volt még a baba, öt hónapos. Szőke, kék szemű kislányra várhattak volna egy darabig, bár nem ez volt a motivációjuk.)
KedvelésKedvelés
Nekem van barátnőm, három kisfiút hoztak el egymás után a csecsemőotthonból, egy-másfél éves korukban. Egyikük cigány. Testvérekként nőttek fel, de tudták, hogy örökbe fogadott gyerekek. Az egyik nagyon küzd az életével, nincs érettségije sem, egyik baleset éri a másik után, 25 éves. A másik főiskolára jár, de nem lakik otthon, mert meg akarta szakítani a kapcsolatot az “anyukájával”. A harmadik 12 évesen elkezdett az osztálytársaitól lopni, aztán a “tesóitól” is, durva botrányokat okozott, ezért most intézetben él, ott tanul szakmát, de ő hazajár. Majdnem biztosan lehet állítani, hogy teljesen más kihívásokkal kellett volna szembenézni a szülőknek, ha saját gyerekük lehetett volna. Egyszer sem bánták meg, hogy pont ez a három gyerek jött hozzájuk, mindegyiket támogatják, ha kérik.
KedvelésKedvelés
Ebből nekem most nagyon nem következik az, hogy akkor szüljük meg és adjuk nyugodtan örökbe!
KedvelésKedvelés
Nem is írtam. A roma gyerekek örökbefogadása miatt írtam.
Gyöngyi, ugye nem gondolod, hogy a roma gyerekek örökbeadása elvileg, erkölcsileg más kategória, mint a nem roma gyerekeké?
Kérlek, ne írj burkoltan sem rasszista kommenteket.
KedvelésKedvelés
Arra reagáltam, hogy “Kifejezetten roma gyereket kértek.”, fenchurch68 kommentjében. A roma gyerekek örökbefogadása nem külön kategória, csak mégis téma. Akkor most mi van? Egyébként annyiban vagyok én rasszista, hogy említett családban nevelkedő roma származású gyerekét hónapokig korrepetáltam tök ingyen, mert szeretem. Ő a legérzékenyebb gyerek a három közül, és ma is tartom vele a kapcsolatot. Van olyan tanítványom az iskolában is, aki, ha kér, délután ottmaradok vele, segítek más tantárgyakból is tanulni,mert tudom, hogy ha hazamegy, azonnal befogják a kicsik mellé vigyázni, és csak a suliban tud tanulni.
Nem értem, hogy mitől rasszista a kommentem. Nincs ez kicsit túlparázva?
KedvelésKedvelés
Most lemaradtam, vagy valaki azt írta rólad, hogy rasszista vagy?
KedvelésKedvelés
ezt írta Gyöngyi:
“Egyikük cigány. ”
szép dolgokat sorolsz fel Gyöngyi. tisztellek, becsüllek érte.
az hogy segítesz gyerekeknek, ismerősöknek szép dolog.
de ebben miért szerepel, hogy van a segítségre szoruló között cigány? ez itt , ebben a kontextusban nem releváns információ. nincs szükség arra ugyanis, hogy az önzetlen segítséget felnagyítsuk azáltal, hogy ráadásul, akinek segítettél roma.
mert ez burkoltan rasszista megnyilvánulás.
és ez nem túlparázás. itt, ezen a blogon nem.
KedvelésKedvelés
Árnika, ez most nagyon rosszul esett. Eszembe sem volt. Nem is én hoztam fel a témát, válaszoltam valamire. És egyáltalán. Az a rasszista, hogy leírtam a “cigány” szót? Ha romát írtam volna, az oké? Vagy mi? Sosem fényezem magam ilyenért, nem is nagyon tudják mások, miket csinálok, még egyszer sem villogtam vele. Sem burkoltan, sem nyíltan nem vagyok rasszista, csak nem félek a tabu szavakat úgy használni, ahogy szerintem értelme van. Lehet, hogy nem vagyok PC, de akkor ilyen témákra többet nem reagálok.
KedvelésKedvelés
Nekem sincs semmiféle garanciám, hogy a saját génállományból született három lányom nem lesz drogos prosti, leszbikus vagy nem fogja “szerelemféltésből tizenhét késszúrással” meggyilkolni az élettársát. Mindent megteszek, ami tőlem telik, hogy ne így legyen, persze. De ugyanígy járnék el, ha örökbe fogadtam volna őket.
KedvelésKedvelés
Ööö, már hogy a gyilkos meg a leszbikus így, egy sorban? huh.
KedvelésKedvelés
a leszbikuson en is fennakadtam a sorban.
KedvelésKedvelés
mamint azon hogy hogy kerult a sorba
KedvelésKedvelés
én nem akadtam fenn, sok szülőnél ez tényleg kábé ugyanaaz a kategória 😮
KedvelésKedvelés
na pont ezert akadok fenn, hogy ez ugyanaz a kategoria
KedvelésKedvelés
Félreértés ne essék, nekem nem ugyanaz a kategória. Sokaknak az. (Ugyanúgy kvázi “kivetik a családból”.) Talán túl sarkos voltam, bocsánat, ha bárkit megbántottam vele.
Akkor elölről: ha mondjuk családi ünnep van, ugyanúgy “odaengedném” az asztalhoz a gyilkos lányomat (persze ha már leülte a magáét) meg a leszbikust, annyi lenne a különbség, hogy a leszbikusnak természetesen ott lenne a partnere is, a másiknak meg nem – legalábbis nem az, amelyik miatt börtönben volt.
Így jó lesz? Ennél szofisztikáltabb megfogalmazás sajnos nem telik tőlem.
KedvelésKedvelés
Majdnem biztos vagyok benne, hogy a háttérben összetettebb okok állnak, mint pusztán az, hogy a gyerekek nem a szülők genetikai leszármazottai.
KedvelésKedvelés
Ne haragudj Gyongyi! Tenyleg.
En magam is belecsuszok tobbszor is, hogy nem vagyok pc. De ezt tenyleg nem banto szandekkal irtam.
Tenyleg bocsi.
KedvelésKedvelés
Oké, semmi gond.
KedvelésKedvelés
Azért én ezt valahol megértem. Még így kiszakadva a természetből is elég komoly ösztön a génjeink továbbadása. Persze sokakban ez nyilván nem tudatosul, vagy ott van ugyan de tényleg bőven felülírja a birtoklási vágy hogy ez az ÉN gyerekem. Meg okkal csillog a szülők szeme mikor a gyerek vonásaiban felfedezik magukat vagy a nagypapát, nagymamát stb. Viszont szerintem vér szerinti utódnál is jó esély van arra hogy nagyon nem olyan lesz amilyennek elterveztem, mert rózsaszín kis hercegnő helyett csakazértis G.I.Joe-val játszik a kislány:D Netán a kisfiúból lesz focista helyett tanár vagy épp balett-táncos. Persze fordítva is ugyanez. Meg hát a saját szeretett kisbabád is lehet egy s*ggfej ha felnő
KedvelésKedvelés
Teljesen igazad van, és tapasztalataim szerint a “saját vér” bűvöletében élő szülők az ilyen nem várt fordulatokat is elég nehezen tudják elfogadni. 😦
KedvelésKedvelés
De akkor valahogy nem tűnik annak, a más vére meg a legkisebb furcsaság miatt is gyanús lesz. Könnyű önfelmentés.
KedvelésKedvelés
Ezzel kapcsolatban egy blogon nagyon szép kifejezést olvastam az örökbefogadott gyerekről: szív szerinti gyermek
http://egyrolaharomra.blogspot.hu/2013/06/az-elfogadasrol.html
KedvelésKedvelés
Nekem is kifolyt az agyvelőm, bár nekem attól, hogy van pofájuk egyeseknek a másik – nagyon nehéz helyzetben lévő – embernek tanácsokat adni, sőt, _kérlelni_, hogy “ne tegye meg Azt”. Meg hogy adja örökbe inkább! Elmegy a jó büdös picsába az ilyen, mit képzelnek ezek magukról, de komolyan??? Szülje meg ő a gyereket, és adja örökbe utána, ha annyira akarja. Amúgy meg kuss legyen.
Iszonyatosan felháborító és gusztustalan.
Én nem folytam bele semmilyen babás fórumba, és innen nézve ezek a kifejezések, amelyeket felsoroltatok, hátborzongatóak (gügyögés, csöpögés).
A trutymós írás jutott eszembe arról, hogy micsoda erkölcsi fölényt szereznek maguknak a gyerekesek vagy gyereket akarók a másmilyenek felett: ugyanez az instant jóság jellemzi azokat is, akik fröcsögve kívánják az adott bűnelkövető halálbüntetését.
Azt gondolják, ők soha nem eshetnek olyan hibába, nem kerülhetnek olyan helyzetbe, mint azok, akikre magasról lenéznek.
Pedig de, baromi könnyen és váratlanul fordulhat elő. Akkor viszont már csak a döbbenet koppan a csöndben.
KedvelésKedvelés
Én is így érzem. Aki szült már, tudja, hogy milyen, szerintem nem mondhatja ép ésszel, hogy deformáltasd a testedet, szüld meg, aztán mondj le arról, akit megszerettél, amíg odabent rugdosott, vagy amikor tehetetlen kis csomagként a kezedbe adták. o.O Aztán fogyókúrázd le, ami feljött a terhesség alatt megnövekedett étvágyad miatt (mert gyanítom a többség nem fér vissza a szülés előtti ruháiba), és kenegesd krémmel a striákat meg a visszereket, és reménykedj, hogy elmúlnak, meg apasztasd el a tejedet, és járjál kezelésre, ha depressziós lennél a szülés után (mint a legtöbb “normális” kismama), illetve, ha megbántad volna, hogy lemondtál a gyerekről (amúgy akkor is szemétnek fogunk tartani, hogy nem voltál képes megszeretni!)…
KedvelésKedvelés
Ez a “szüld meg és add örökbe!” azért is nagyon képmutató, mert arról nem beszél, hogy a felmérések szerint az örökbeadás sokkal nagyobb trauma, mint az abortusz. Mégis általános, hogy az előbbit bagatellizálják, míg az utóbbit felnagyítják, holott a társadalom jobban elfogadja az abortuszt mint az örökbeadást. Magyarországon eszméletlen megvetés sújtja azokat a nőket akik így döntenek. Nem csak szülés után a kórházban, de utána is. Az alábbi poszt is erről szól. Érdemes a beleolvasni a kommentekbe, mert elég tipikus:
“Ha valaki ilyet tesz, az nem hiszem, hogy épelméjű.”
“ilyen lélekölő posztokra NINCS szükségünk, vagy ha igen, ez csak arra jó, hogy milyen NE legyen soha életében egy nő, mert aki ilyen, az nemhogy anyának, még nőnek se nevezhető. Azt hiszem, mindent elmondtam.”
“Ez happy end?! Ugyan kinek? Az előre megnyomorított életű, mesterségesen árvásított, örökbe adott kislánynak? A levitézlett “anyának”, a pszeudo-bűntudatával?”
“Az életben semmilyen indokot nem tudok elfogadhatónak tartani arra vonatkozóan hogy valaki lemondjon a gyermekéről.”
“Nem tudom utánanéztél e hogy milyen sebeket okoztál a lányodnak az örökbeadással.”
“Azt a férfit is sajnálom, aki egy ilyen, a közös gyereküket eldobó nőt szeretni bír”
“milyen lesz vajon a kislánynak arra rádöbbenni, hogy engem anyám eldobott”
“hát baszzus, ja, legtöbben nem dobják el a gyereküket, és aztán sajnálják magukat mint egy duzzogó ötéves. És mi a szarnak akar majd másikat? Két év múlva okosabb és gazdagabb lesz ? És mit mond neki, van egy tesód, de odaadtam mint egy macskakölyköt?”
http://bezzeganya.postr.hu/soha-nem-bocsatom-meg-magamnak-hogy-orokbeadtam-a-kislanyomat
“Még mindig úgy érzem, jó döntést hoztam, tekintve az akkori körülményeimet. Viszont soha nem fogom magamnak ezt megbocsátani. Bennem szülés után alakultak ki erős anyai érzések, egy olyan mély kötődés a lányhoz, akit sosem fogok ölelgetni, puszilgatni már, amiről nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyet fogok érezni. Minden nap gondolok rá, már csak egyszer sírok egy héten. Hiányzik, nagyon.”
További linkek a témában:
http://feminfo.postr.hu/abortusz-igen-orokbeadas-nem
http://abortusz.info/tenyek-az-abortuszrol/tevhitek-es-tenyek-az-abortuszrol
http://abortusz.info/tenyek-az-abortuszrol/posztabortusz-szindroma
KedvelésKedvelés
Vacskamati, az egyik kereskedelmi csatornán volt is egy interjú agy többgyermekes anyával, aki az utolsó (nem kívánt, nem vállalható) gyermekét örökbe adta. Teljesen tönkrement, összeomlott, pedig volt segítség és évekkel ezelőtt trötént. Nem bírta el a döntése lelki terheit. Abszolút egyetértek azzal, amit írsz – ez nagyobb trauma!
KedvelésKedvelés
Ezek mellett mar eltorpul a teny, hogy hogyan adod elo mindezt a kornyezetedben. Azert a “megesett” nok javareszt dolgoznak.
KedvelésKedvelés
Abortusztúlélőnek illik szólni? Akkor születtem, amikor Romániában főbenjáró vétek volt az abortusz, mind orvosnak, mind páciensnek. Az abortusz helyett a “spontán” vetélés volt a divat, amit sterilizált, értsd forró vízbe mártott kötőtűvel értek el, úgy, hogy kiszúrták vele a placentát. Én nem vetéltem el, hiába döfködtek. Ehelyett a legkisebb határsértést is merényletként élem meg, és halálfélelem kerülget, ha szorító helyzetbe kerülök. Ennyit arról, hogy a magzat nem tudja, mi történik vele, amikor megölik. És ennyit arról, hogy az abortusz nem gyilkosság. Hallottam egy esetről a nyolcvanas évekből, az anya kötőtűs módszert használt, de fertőzést kapott, a titkosrendőr ült mellette a halálos ágyán, nem engedte, hogy az orvos kezelje, amíg nem mondja el, ki volt az orvos vagy kuruzsló, akivel intézték a dolgot. Nem mondta el, meghalt.
Nem ítélem el azokat a nőket, akik megtették. Mindenkinek van lelkiismerete, a döbbenetet, a fájdalmat, a teremtő akarat visszautasítását rendezze maga magával.
De nem helyeslem és nem legyintek az abortusz láttán, hallatán. A saját példámból tudom, érzem, hogy az a magzat élni AKAR, és az örökbeadás is, a bármilyen lét is jobb, mint a halál. Mert a halál NEM erre a lenni akarásra, NEM a másik lenni akarására, aki – lássuk be – nem a mienk. Igen, inkább azt mondom az anyáknak, adják örökbe, egyszerűen hagyják ott a szülészeten a döbbenetük tárgyát, ha nem tudnak, mit kezdeni vele. Még nekik is megadatik az újrakezdés, ha megbánnák, a halálban ez nincs meg. A halál csak egy lehetőség, az élet végtelen sok kombináció potenciálját magában hordja.
Ha pedig már megtörtént, akkor csak az empátia marad, ítélkezés és erkölcsi szemforgatás nélkül. Mert úgy gondolom, nem egyszerű elrendezni magukban ezt a dolgot. Nekem sem volt egyszerű megbocsátani, hát akkor milyen nehéz lehet megbocsátani önmaguknak.
KedvelésKedvelés
Az abortusztúlélők döbbenetes téma, van is egy könyvem róla. Nehéz lehetett ezt leírnod.
Ami engem illet, erkölcsileg ugyanígy gondolkodom az abortuszról, és ez irányította a döntéseimet, de azt nem titkolhatom, milyen keservesen megbüntet a környezet, ha vállalok egy véletlen gyereket. Mennyire azt sugározták, hogy jó, jó, de maradjak csöndben, ne akarjak semmit, hiszen vállat engem ez a nagyszerű ember.
Aki vállalja a gyereket, az nem épphogy szeretné megúszni, túlélni a helyzetet, hanem ugyanúgy méltó életet szeretne, emelt főt, és ez nem önzés.
Teremtő akaratnak nevezni azt a felelőtlenséget, gyakran erőszakot, amelyből ezek a magzatok fogannak, eléggé erős.
Miért ne beszélhetnének, segíthetnék egymást ők is? Abortusz létezik, betiltani nem merik, épp a kötőtűveszély meg a választások miatt, de beszélni nem szabad róla. Azt sem, milyen nehéz döntés volt. Miért?
Ugye érzed, mi a gond az örökbeadással, s miért nem lehet ilyen tanácsot adni senkinek? Miért csábítóan és bűnösen könnyű ilyeneket mondani másoknak, akiknek ezt vállalniuk kellene a környezetük előtt, kiesnének a munkából és a testük amortizálódna egy nem kívánt gyerek miatt. Én úgy látom, ezt a terhet a nőkre hárítani, miközben apuka ki tudja, merre jár, rendkívül igazságtalan. Az örökbeadás nem az abortusz alternatívája, hanem a saját nevelésé.
KedvelésKedvelés
úristen. erről különben eszembe jutott, hogy következő közös filmnézésre javasolnám a négy hónap, három hét, két napot. most emiatt is, de amúgy is.
KedvelésKedvelés
Azt én nagyon meg akarom nézni.
KedvelésKedvelés
Az egy nagyon kemény film (te ajánlottad a nőkérten, ugye?), bár nem egy abortusz pro-kontra.
cris256, néha leadja a duna vagy az m2, el lehet csípni. De tényleg csak erős idegzetűeknek.
KedvelésKedvelés
fent van a youtube-on
KedvelésKedvelés
bizonyára bénaságom az oka de nem találom.
egy link? esetleg?
KedvelésKedvelés
Sajnos csak felirat nélkül találtam meg, eredeti nyelven, de keresem még. Én láttam a neten, már nem emlékszem, hogy magyar vagy angol felirattal.
http://www.youtube.com/watch?v=4yAJZIWMZIQ
KedvelésKedvelés
Köszönöm!
Nem vagyok túl erős idegzetű, de fontosnak tartom megismerni ezeket a dolgokat…
KedvelésKedvelés
Én nem tudom, mi van a halál után. Így nem tudom eldönteni, hogy mi a jobb.
De az anya is akarhat, AKARHAT élni.
KedvelésKedvelés
Mielőtt félreértenéd, a legkevésbé sem szeretnélek megbántani. Nekem csak kételyeim vannak, hogy mikor teszünk jobbat.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy a bennem felmerült gondolatok tévesek ezzel kapcsolatban, de én úgy érzem mintha az a nő, aki állapotos lesz – attól a pillanattól fogva, amint ez kiderül – elveszít valamit az önálló, jogokkal rendelkező állampolgárságából/emberségéből a társadalom szemében, és majdnem egy “élő inkubátorrá” lényegül át.
A másik pedig, hogy szerintem az abortuszt vállalók döntését egyoldalúan úgy próbálják beállítani, mintha annak meghozatala a nők részére egy semmiség lenne és könnyedén vállalják ezt a megoldást.
KedvelésKedvelés
Az anya nem biztos, hogy belehal a szülésbe. A gyerek biztos belehal az abortuszba.
KedvelésKedvelés
De az nem gyerek, hanem általában embrió.
KedvelésKedvelés
Mi a különbség?
KedvelésKedvelés
Az a baj, Gyöngyi, hogy kibaszottul nincs jogod mások felett ítélkezni, mivel nem te viseled az illető döntésének következményeit, plusz nem a te testedről, életedről van szó. Ezért is nagyon felháborító, hogy magasról ítélkezel, minősítesz.
Mindenki azt gondol, hisz, amit akar, de nincs joga másokat elítélni csak azért, mert ő azt gondolja magáról, hogy erkölcsileg vagy akárhogy feljebb való a másiknál.
KedvelésKedvelés
Hát.. Idézd azt a mondatomat, ahol ítélkeztem vagy minősítek. Tényleg érdekel.
KedvelésKedvelés
Az a különbség, hogy a gyerek testen kívül van, az embrió pedig egy másik ember testében él és teljes mértékben tőle függ, testen kívül egészen a születés közeli időkig életképtelen.
KedvelésKedvelés
Ez így nem teljesen jó. Nekem nagy élmény volt (mivel nem voltunk csak a kötelező oldschool ultrahangon), hogy akit születése után fogtam, az csak pár órával is korábban, igaz, arctalanul, bent mocorgott a hasamban. Mivel már túl voltam a 40. héten, arra gondoltam, akár már mondjuk 3 hetes is lehetne minden következmény nélkül, de ez a gyerek azt a 3 hetet még inkább odabent töltötte, bár már mindene kész volt. Nem tudom, melyik pont az, amikor gyerek lesz belőle, de tuti, hogy nem a születésekor.
KedvelésKedvelés
Én erősen keresztény hittel élő ember voltam (vagyok is, csak máshogyan mint rég), templomi esküvő, két gyerek, tökéletes egység, tisztesség a köbön. Mélyen elítéltem egykor a válást, az abortuszt pedig egyszerűen valami kimondhatatlan bűnnek éreztem, amit csak egy pokoli lény tud megtenni, hogy széttárja a lábát és kikapartatja az édes kis babáját magából. Teltek múltak az évek, én annyira szeret hiányos lettem a férjem mellett, hogy halálos bűntudattal, de megcsaltam. Hogy rövidre zárjam: elváltunk, nekem lett egy kapcsolatom, amiben még nem tudtam kiteljesedni. Volt néhány nap, amikor azt hittem, hogy terhes vagyok attól a férfitól, na akkor értettem meg, hogy nem minden baba vállalható, mert én bizony akkor viszolyogtam, ha csak a hasamra gondoltam, és gyötrődtem, hogy hogyan fogom én szeretni ezt a gyermeket. Utáltam. Szerencsére nem voltam terhes. De a világlátásom gyökeresen megváltozott és ma már elfogadhatatlannak tartom, ha valaki, pláne férfi ítélkezni mer abortuszt vállaló nők felett.
KedvelésKedvelés
Nem értek hozzá, de orvosi értelemben elég pontosan meghatározható, mikortól életképes egy koraszülött. Az abortuszt meg úgyis csak pár hetes korig végzik el, akkor még biztosan nem lenne életképes a magzat.
KedvelésKedvelés
felvetettem már itt egyszer, de végül is a klaviatúra elbírja:
– képzeld el, hogy veled történik.
– képzeld el, hogy a 15 éves lányoddal történik
ne ítélkezzünk. vagy ha igen, akkor az hazugság lesz, azzal valamit titkolunk.
katolikus egyetemre jártam. az egyik előadó (polgárjog) abortuszellenes kampányára használta fel az előadásait.
férfi volt és négy gyereke.
ja és hithű katolikus, aki többször célzott rá, hogy fogamzásgátlás az tilos.
nos akkor hogyan lehetséges, hogy csak négy gyermeke van?
válasz: a felesége titokban, szemlesütve, bűntudattal terhelve, magányosan járogatott abortuszra, ahogy a katolikusoknál ugye szokás…
szóval ne ítélkezzünk és ne mondjuk, hogy gyerek, meg gyilkosság, meg pro life
ez aztán az igazi bűntudatkeltő kommunikáció.
meg adjuk örökbe. ja. hord ki! szüld meg! aztán mondjad neki, hogy szia kicsim!
aztán ezt dolgozd fel! ha tudod.
KedvelésKedvelés
Az ezzel a probléma, hogy aki elmondja a véleményét az életről, az abortuszról, bármiről, ami másnak tyúkszeme, az már ítélkezik. Soha, egyszer sem állítottam, sem itt, sem máshol, hogy ÉN elítélek bárkit azért, mert elvetette a gyerekét. Nem az én dolgom. Sőt, van barátnőm, aki egyszer egyetem alatt elmondta nekem, elsőként az életében, hogy volt 16 évesen abortusza. Valahogy tudtam neki segíteni feldolgozni, mert azóta is jóban vagyunk, megkérdez fontos dolgokban.
Viszont ha megkérdeznek, hogy mit gondolok róla, nem fogok olyat mondani, amit valaki hallani szeretne. Szerintem a megfogant gyerek él. Nem hívom viszont gyilkosnak az anyját, aki elveteti. Kétségbeesettnek hívom, túlterheltnek hívom, kilátástalan helyzetűnek hívom, ilyesmi.
KedvelésKedvelés
igaziból nem neked írtam.
csak úgy kijött.
bocsánat
KedvelésKedvelés
Köszönet, hogy megosztottad ezt.
KedvelésKedvelés
Erről Szilágyi Domokos Kényszerleszállás c. verse jutott eszembe… na meg Vera Drake..
Nem lett, mégse lett belőlem angyalka, tollsöprű-szárnyú, sztaniol-glóriás, gyolcspendelyes, hercig, kicsi édes,
olyan, aminőket rettenetes módszerekkel gyártottak gólyamesegyártó nagyanyáink,
méhükkel örökké bajlódó nagyanyák, szegények, angyalgyártó kisiparosok; – : mert bűnnek nem bűn, csak ama bizonyos eredendő; és isten angyalkáit szaporítani talán még erény is.
Nem lettem angyalka hát; sivalkodván, szárnyatlanul, de meg szárnytalanul is, úgy zuhantam, bukóröpülésben, íves vinnyogással, a biztonság kínzón-vakmerő erejével, mint egy berepülő-pilóta.
De nem sajnálok mást, csak a tollsöprű-szárnyat, melynek hasznát veheti az ember, ki meg akarja tisztítani e pókhálós századot..
KedvelésKedvelés
Őszintén örülök annak, hogy nem lettem angyalka. Egy válás után nem sokkal született blogbejegyzésemben írtam, hogy ha újra kapnám az életet, akkor is ilyennek akarnám. Engem ez az életigenlés éltet, és állít meg abban, hogy kilépjek az életből, mint az apám. Az, hogy minden próbálkozás ellenére nem pusztultam el.
Én nem ítélkezek. Anyám felett tenném elsőnek, ha megtenném, és neki megbocsátottam, ezért senkit nem ítélek el.
De fontosnak tartom a vállrándítás nélküli, őszinte kommunikációt a kérdésben. Magyarul: azt csinálsz, amit jónak látsz, de tudd, hogy ebben mi az esetleg jó és a valószínű rossz.
Családállításon sok olyan esetet láttam, akik attól szenvedtek, hogy előző testvéreiket abortálták. A rendszerszemlélet szerint a magzat tudja, hogy az anyaméhből előtte kikapartak-e valakit vagy sem. Az ilyen embereknek gyakran kellett feloldozás amiatt, hogy ők megszülethettek, és bátyjuk, nénjük nem. És gyakran sírva fogadták ezt a feloldozást, és nagyon felszabadító volt nekik.
Igen, nagyon nehéz az egész nem kívánt terhességet végigcsinálni. Segíteni kéne az ilyen embereket, pl. fészek-meleg központokkal, ahol méltó és emberi körülmények között kihordhatják, és megszülhetik a gyermeket, stigmatizálás és szemétkedés nélkül.
A két vh. között, amikor nem volt olyan elterjedt az abortusz, Bukarestben a református diakonisszák gondozták a megesett székely cselédlányokat, akkor lehetett így is. Ma úgy tűnik, az abortusz olcsóbb.
Az erőszakból vagy AIDS-es szülőtől fogant gyermekekkel kapcsolatban azt hiszem a legjobban Almodovar Mindent anyámról c. filme tematizál a legjobban.
Nem ítélkezni kell, hanem tájékoztatni, mindenről, segíteni, mindenben, és a legbölcsebb döntéshez vezetni az illetőt. Az abortuszt elkövetőknek pedig őszintén segíteni feldolgozni.
Azt sem tematizáltuk még, hogy mi van, amikor a gyermek megtudja az anyáról, hogy mellette egy-két gyermeket abortált. Pedig egy-két ilyenről is hallottam. Sokan néztek értetlenül, sőt, siratták meg nem született testvéreiket, akik utánuk születhettek volna.
KedvelésKedvelés
Jajjj! Hetedikes koromban annyira rámtalált ez a vers, hogy megtanultam (mai napig tudom, nem rövid), pedig akkoriban nem értettem, csak derengett valami… Én egy jó barátnőm anyukájáról tudtam meg nemrégiben, hogy a kötőtű áldozata lett (azt, hogy a barátnőm tudja-e, a mai napig nem tudom), miután két kicsi után nem szerette volna a harmadikat…
Most itt motyogom a verset.
KedvelésKedvelés
Unokaöcs elvett egy helyes lányt, milliós esküvő, nászút a Seychelle-szigeteken. Aztán kiderült, hogy az unokaöcsinek nem lehet spontán gyereke, kiskorában az asztmája miatt szteroiddal tömték. Mikor kiderült, a lány kezdeményezte a válást. Közölte, hogy ő nem hajlandó kitenni magát extrém egészségügyi kockázatnak a lombik miatt, és szeretne saját gyereket. Persze a család nagyon felháborodott. Jómagam csak annyit szűrtem le belőle, hogy az ő élete, ha így döntött, akkor nyilván eleve nem mindenáron holtodiglan-holtomiglan volt az elképzelése, mennyivel jobb, hogy ez ilyen hamar kiderült. A szerelmemnek se lehetett ugyanilyen okból spontán fogant gyereke, de a felesége kívánságára végigcsináltak két programot, még tizenöt év távlatából elmesélve is éreztem rajta, hogy mekkora stressz volt neki. Ő nem ragaszkodott volna saját gyerekhez, azt gondolta, ha nem lehet, annak oka van, nem kell erőltetni. Aztán már válófélben voltak, mikor a felesége összejött egy kollégájával, és egyetlen alkalom után terhes lett…
Nekem volt abortuszom. A két nagyobbik között elég kicsi a korkülönbség, és mikor a középső alig egy éves múlt, szoptatás és védekezés mellett teherbe estem. Úgy éreztem, én ezzel nem fogok elbírni. Csontsovány voltam, kialvatlan, és éppen kezdtem volna látni az alagút végét. Szóval ez gyakorlatilag egy “kényelmi” abortusz volt. A gyerekek apja rám bízta a döntést, azt mondta, hogy támogat akkor is, ha megtartom, akkor is, ha nem. Nem volt különösebben kellemetlen élmény, nem viselkedett senki megalázó módon (talán mert érezték az erős meggyőződést a döntés mögött), és nem bántam meg, nem szégyellem.
Még négy év telt el, mire megérett bennem, hogy most már jöhet a harmadik gyerek.
Rella, de te megtettél mindent, és lett is gyereked. Neked az örökbefogadás volt a “minden”, amit megtettél. Nem hiszem, hogy sokkal könnyebb lehetett végigcsinálni, mint egy lombikprogramot.
KedvelésKedvelés
Nekem mindkét gyerek után volt ilyen szoptatás és Continuin melletti teherbeesés. Elsőre elvetéltem, majdnem elvéreztem, mert nem vált le rendesen a placenta, szóval sürgősségi abortuszon fejezték be a terhességet. Másodjára én is abortuszra mentem, nem mertem kitenni magam még egy ilyennek két gyerekkel. Nevezhetik kényelminek, a saját nőgyógyászom (aki a férjem barátjának a felesége) nem is vállalta “lelkiismereti okokból”, pedig a vetélésemet is ő kezelte. És nem bántam meg, racionális döntés volt. Védekeztem, nem akartam. De ha nem így lett volna, akkor is csak a férjemre és rám tartozik, hogy mit teszünk. És ha “felelőtlenül” (miért csak a nő felelőtlen?) nem tervezett gyerekkel esnék teherbe, elvetetném vagy egyedül nevelném, mert én azt nem tartanám etikusnak, ami ilyenkor általában történik (kényszerházasság, gyerektartás kizsarolása stb)…
KedvelésKedvelés
a remalmaimat meselitek. Hogy teherbe eshetek hiaba szedek fogamzasgatlot. nem akarok dontest hozni ha teherbe esnek. ugy erzem nem tudnek jol donteni, akarmelyik utat is vaalsztanam, az a 2 rossz kozul a kisebbik lenne. es 100bol 1 no teherbe esik tabletta szedese mellett is, ra van irva a papirjara.
KedvelésKedvelés
Hát, ha csak itt a blogon van kettő, akkor azért elég reális az esély. Én is azt hittem, hogy velem nem történhet meg, hiába van a betegtájékoztatóban leírva. Nekem mázlim volt, senki se próbált bűntudatot kelteni. Nincs mindenki ilyen jó helyzetben sajnos.
KedvelésKedvelés
igen, tudom hogy realis az esely, azert vannak remalmaim tole. nalam az a gond hogy a buntudatot en keltenem magamban akarmilyen dontest is hoznek. remelem sosem kell szembe neznem azzal, hogy mit tennek ha fogamzasgatlo tabletta mellett esnek teherbe.
KedvelésKedvelés
Pedig az utolsó két szavadban jelzett esemény csak azt mutatja, hogy a férfiak sem dughatnak önfeledten, mert ez is benne van a pakliban, a halmozottan fogyatékos baba is, meg az új Megváltó születése is. Ha rá egy férfi nem vigyáz, akkor esélyes, hogy fizetnie kell. Nem lehet a szexualitásból sem csak a mézet nyalogatni. Ennyire kellene vigyázni, nem a nőre mutogatni megint, akit szerencsére, de elméletileg legalább a törvény véd a teljes kiszolgáltatottságtól. A gyakorlatban meg a partner sem az abortuszhoz, sem a gyerekneveléshez nem járul hozzá sem érzelmileg, sem pénzzel az esetek többségében, a nő meg szemétségnek érezné, ha kérné.
KedvelésKedvelés
még nem lett! még csak várakozunk, türelmesen, de tényleg úgy érzem, megtettem mindent. nekem ez az utam, bármilyen ezósan hangzik, és életemben először vagyok biztos benne, hogy ez egy út, és nekem való. amúgy a legjobb b. nőm pont akkor lett terhes a harmadikkal, amikor nálam kiderülőben volt, hogy nemigen lesz. nem tudták vállalni, és én megértettem. neki az a javaslat, hülyeség lett volna. u. akkor néhány hete találkoztam egy nővel, aki azt mondta, ő néhány éve, abortusz előtt sajnos nem hallott még ezekről az alapítványokról, pedig akkor megszülte volna, mert neki akkor most könnyebb lenne, ő nagyon nehezen dolgozta fel. ezzel csak azt akartam mondani, tényleg minden eset annyira más, hiszen minden terhes nő is más. az örökbefogadós kampánynak az a része, ahol az ab. ellen propagálnak, kifejezetten bosszant, pedig nekem most nagyon is “érdekem”, hogy vki megszülje a nem kívánt babáját. de mindig arra gondolok, nincs elég baja, még ezt is hallgatni kell.
KedvelésKedvelés
Nekem volt abortuszom. Amit tapasztaltam…. hmmm, nem is tudom, hogy irjam le. Egy senkinek ereztem magam. Pedig nem azert tettem meg, mert epp nem volt jobb dolgom es unatkoztam. Ami a legborzasztobb volt, az a korhazi dolgozok hozzaallasa….. Nagyon feltem az egesztol, sot rettegtem. Megviselte a lelkem. Mar az is, hogy igy kellett dontenem, de amit kaptam miatta…. Azzal kezdodott, hogy beraktak egy szobaba, ahol veszelyeztetett terhes kismamak voltak. Buntibol…. A noverek ugy kezeltek, mintha egy zsak szar lennek. Biztos azt gondoltak, hogy a kismamak majd meglincselnek. Amikor bekerultem persze mindenki erdeklodott, hogy miert vagyok ott. En rakvoros fejjel vallottam be a “bunom”. Mazlim volt! Nagyon kedves emberek koze kerultem, akik nem iteltek el. A mutet utan nagyon rosszul voltam, omlott belolem a ver, hanytam, de a korhazi szemelyzet ezt nagy ivben leszarta. A mellettem fekvo kismama ezt megelegelte es nagy pocakkal kirongyolt a noverekhez, es uvoltve kovetelte, hogy azonnal lassanak el. Bejott a nover egy injekciostuvel es ugy vagta belem, hogy azt hittem, hogy a masik oldalon jon ki. Majd kozolte: “maga meg mit okadik itt, mar nem terhes….” Iszonyu volt. A mai napig sirva fakadok, ha eszembe jut. Ugyhogy a szakemberek nem hogy segitettek volna, hanem epp ok voltak azok, akik eliteltek. Persze nem tudom, hogy a kismamak fejeben mi jart, de az biztos, hogy ok nem bantottak. De egy biztos. Tul konnyen itelkeznek az emberek mindenben es azok a legjobban, akik szinten megtettek…. ok kiabalnak a leghangosabban,
KedvelésKedvelés
Ez embertelen.
KedvelésKedvelés
Embertelen, felháborító és undorító, ahogy a társadalom bánik ilyen helyzetben a nőkkel. Az alapvető emberi jogok lábbal tiprása. Ne legyen abortusztabletta, nehogymá’ olyan könnyen megússzák a dolgot, igenis bűnhődjenek, érezzék magukat erkölcsi nullának, az sem baj, ha fizikailag egy kicsit megroppan, a tisztes polgárok néma (vagy nem is olyan néma) rosszallása pedig természetes … stb.
Már az is hatalmi kérdés, hogy miről vitatkozunk mindig az abortusz kapcsán: hogy gyilkosság-e vagy nem? (Pontosabban: az anya gyilkos-e vagy sem, mert ugye az apa nem elítélendő.)
Mindezt úgy, hogy nincs 100 százalékos fogamzásgátló módszer, ergó, aki szexuális életet él, az teherbe is eshet (illetve teherbe ejthet valakit), így a téma mindenkit érint.
KedvelésKedvelés
Látok közös pontot a mostani és Éva Trvrtkoról (Trutykó) szóló posztja között. A nyárspolgár társadalom erkölcsi rosszallását mindenképpen ki kell élje (majd a börtönben ‘elintézik’ Szita Bence gyilkosait amit a ‘liberális’ jogrendünk nem tudott v. a nő bár papíron van választása, a rendszerszintű rosszallás éreztetése, a feldolgozáshoz elérhető segítség minimálissá csökkentése, az egész tabusítása).
KedvelésKedvelés
Egyetértek, ez nekem is eszembe jutott.
És persze az is hatalmi dolog, hogy miből csinálunk erkölcsi kérdést. A hobbivadászat, a halálos kimenetelű állatkísérletek, a levágásra tenyésztett csirkék vagy az önként gyógyszertesztelésre jelentkezett emberek halálából nem csinálunk akkora ügyet, akkor nem olyan fontos az ÉLET védelme. Sőt, bár úgy tudom, hogy hivatalosan még tilos, de vannak embriókísérletek is.
KedvelésKedvelés
😦
KedvelésKedvelés
Én nem kiabálok, én hallgatok a mai napig, és soha nem ítélkezem, minden eset egyedi. Van pedig tapasztalatom arról, hogy milyen embertelenül bánik az egész magyar egészségügyi rendszer a nőkkel ilyenkor, és mennyire másképp a holland. Csak a választást hagyják meg, és lenne segítő, támogató rendszer, és lehetne róla beszélni. Milyen jó is lenne.
KedvelésKedvelés
Ez rettenetes. Biztos vagyok benne, hogy nekem annak idején az is segített könnyen/könnyebben feldolgozni, mert mindenki normálisan, támogatóan állt a kérdéshez, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy ez a döntésem. A “bizottság” (védőnő) előtti megjelenés teljesen formális volt, a kórházban külön kórteremben voltak az abortuszosok. Előtte ugye ott szültem két gyereket, hát a gyermekágyas osztályon nem simogatták annyit a kezemet, vagy mondtak egy-egy együttérző szót jöttükben-mentükben a nővérek meg az orvosok, mint ott. (Nekem ezt nehezemre is esett elviselni a saját testhatárokkal kapcsolatos komfortérzetem miatt, viszont nyilvánvaló volt, hogy ezzel akarják éreztetni, hogy “nem ítélnek el”.) Azt éltem meg, hogy kompetensnek tartanak a saját döntésemmel kapcsolatban. Azt meg én tartom teljesen helyénvalónak, hogy ha egy eü. dolgozó lelkiismereti okból ellenzi az abortuszt, akkor neki ne kelljen részt vennie benne. De ha részt vesz, akkor nincs joga ítélkezni.
KedvelésKedvelés
Na igen, ezzel a lelkiismereti üggyel kapcsolatban azt mondta egyszer egy nyőgyógyász, hogy az orvosi munka során bármikor kerülhet olyan helyzetbe, amikor egy komplex döntést kell meghoznia, méghozzá gyorsan, és akinek lelkiismereti gondjai vannak ezekben az ügyekben, az inkább ne menjen nőgyógyásznak, mert nem fog tudni dönteni és ennek akár végzetes következményei is lehetnek.
KedvelésKedvelés
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
KedvelésKedvelés
Jesszusom, azért az egészségügy is megérdemelne itt egy külön vitanapot.
KedvelésKedvelés
már 30 perce itt járkálok fel-le és azon gondolkozom, hogy mit lehetne tenni az ilyen helyzetekben. persze, tudtam, hogy vannak ilyen történetek, de a tiéd embertelensége most mindent ütött.
KedvelésKedvelés
A Kukockij eseteit érdemes elolvasni abortusz-ügyben (is – meg amúgy is érdemes Ulickaját olvasni).
Hát abortusz-ügyben sok az álszentség az biztos, a legálszentebb az (ha nagyon leegyszerűsítjük a dolgot), h mindig pasik hozzák a döntést/törvényt/szabályozást. Amikor betiltották az A.-tablettát tavaly és ott tiltakozott az Alfa-szövetség, rendesen felment a vérnyomásom a tudósítást nézve. Sok önelégült, dagadt pasi megmagyarázta, h miért is nemjó ez a tabletta. Hát igen, ők csak tudják.
KedvelésKedvelés
Igen, Ulickaja. Imadom…. Embertelen amikrol ir…. A Kukockij eseteiben a hagymas megoldas….. Huuuuu, durva.
KedvelésKedvelés
És a “legszebb” az egészben – amitől elönt a pulykaméreg -, hogy az abortálandó baba élete csak addig érdekes, megvédendő a nagy abortuszellenesek számára, amíg az a szerencsétlen gyerek meg nem születik.
Érdekes módon az így megszületett gyerekek további sorsáért nem aggódnak ilyen vehemensen. Csak ne vetesse el, hogy utána mi lesz vele? Az már úgy látom lényegtelen sokuknak. Elhallgatnak ők is és a média is. Ott van élő példának az a prostituált, aki nem vetethette el a letartóztatása miatt a gyerekét. Vajon annak a kisgyereknek olyan jó most az élet? 😦 Kötve hiszem.
KedvelésKedvelés
Úgy gondolom, hogy jobb, mint a halál. Az élet mindig jobb, mint a halál. Az élet elvételét egy valaki döntheti el. Maga az élő. CSAK ő. Más nem dönthet senkinek az életéről. Én ebben hiszek. Egyébként egyszer láttam egy iszonyatosan szép dokfilmet, a Hargitán pásztorkodásból felnőtt árvákról. Megszülettek, és nagyon picin otthagyták őket, egymást nevelték fel a gyermekek, a hegyen, iszonyatos nyomorban. Szerre szólaltak meg. Eszméletlen milyen őszinte bölcsesség sugárzott belőlük, és egy sem mondta, hogy jobb lett volna, ha elabortálnak, szerintem, nem is hallottak még róla, de azt sem, hogy nem kellett volna megszületnem. Az az elemi ragaszkodás az élethez, az, ahogyan a magzat pl. a Néma sikolyban sikolt az életéért, azért elgondolkodtat, hogy szabad-e magzatot ölni.
KedvelésKedvelés
Nem tudok most idezni, de azt irod az elet elvetelet csak az elo dontheti el sajat maga. Lehetne akkor azert mas a velekedes az ongyilkossagrol, de megsem. Elni kotelezo, szenvedes aran is. ?
KedvelésKedvelés
Nekem meg az jutott eszembe, hogy furcsa látni ennyire élesen (ellentétesen) minősíteni az életet és a halált. A halál teljesen természetes dolog. Alapvetően mitől lenne “rossz”, míg az élet ezzel szemben (csak) jó (lehet)?
És ha valaki valamilyen oknál fogva (plö kínzó fájdalommal járó betegség) úgy érzi, nem akar már élni, annak magyaráznád (csineva), hogy “de hát az élet jobb”?
Biztos, hogy ezek ennyire élesen elválaszthatóak?
Ki az, aki megélte mások életét, és el tudja képzelni azt, ami sosem érintette őt? Hogy veszik a bátorságot egyesek ahhoz, hogy megmondják mások helyett, mi nekik a jó?
KedvelésKedvelés
most belemehetnénk abba a vitába, h mikortól számít önálló személynek, stb., de sztem ez az a vita, aminek semmi értelme, mert mindenki saját hite, véleménye, stb. szerint érvel.
A társadalom meg tényleg képmutató ebben a kérdésben is…. Könnyű más f*****l verni a csalánt.
KedvelésKedvelés
Mindig is szerettem a sci-fit, és még 12 éves korom előtt (miután ez a novellában a korhatár…) olvastam Philip K. Dick: Előszemélyek című novelláját, némi kis ab ellenes “vörös farokkal” az elején itt található, ha valaki olvas ángliusul:
http://prolife.org.nz/the-pre-persons-phillip-k-dick/
A közeli jövőben játszódó novellában a természeti erőforrások csökkenésével egyre növelik az abortálható magzatok életkorát, amikor a novella játszódik, ez éppen 12 éves kor. Szép és elgondolkodtató írás.
KedvelésKedvelés
ez rendben van csineva, de nem erről szólt a poszt, hogy legyen vagy ne legyen abortusz. hanem hogy van abortusz, és mennyire nincsen lehetőség arra, hogy az ember kezdjen valamit vele.
egyébként bizonyos értelemben én megmaradt gyerek vagyok – anyám nem volt hajlandó elvetetni, bár majdnem semmilyen forrása nem volt –, ellenben ő ráment, és végül semmilyen álmát nem sikerült beteljesítenie (lényegében még engem is elveszített). szóval elég komolyan meg vagyok győződve róla, hogy jobb lett volna neki, ha nem tart meg. most akkor mi van?
KedvelésKedvelés
Csatlakozom. Meggyőződésem, hogy az én anyám, 19 évesen, a már akkor is nyilvánvalóan felelőtlen és szülőnek nem alkalmas apámtól megfoganva, sokkal jobban járt volna, ha inkább nem szül meg. (Az ő szempontjából persze, de ha így döntött volna, és én egy kis felhőcskéről figyeltem volna az életét, nem ítéltem volna el.)
KedvelésKedvelés
én bevallom őszintén, nálam ez ott akad el hogy más a felfogásom az Életről mint általában az abortuszt ellenzőknek, láttam már mindenféle korú magzatokat (bár állatét), és nehéz lenne meggyőzni hogy a 6 hetes magzat az érez, gondolkodik (pláne hogy el tudná dönteni hogy ő most él-e hal-e). Tudatosan nyilván senki sem akar meghalni (kivétel azt akit valamilyen ok egy valódi öngyilkosságba visz, a figyelemkeltő próbálkozást amikor nyilvánvalóan nem cél hogy gyorsan meghaljak nem tekintem öngyilkossági kísérletnek) és foggal körömmel küzdünk az életünkért, bármi áron és bármilyen körülmények között. De ha valaki soha nem él az nem tudja mi az hogy meghalni. Olvastam a történetedet, nem akarok veled vitázni azon hogy tényleg azért vannak-e fóbiáid mert emlékszel az abortuszra, vagyis a próbálkozásra, (és itt jön a DE, amire mondják hogy ami előtte hangzik el az nincs) de meggyőzve sem vagyok hogy azért lenne. Én abban “hiszek” hogy ha sohasem születtem volna meg akkor egész egyszerűen nem léteznék, se a tudatom se a szellemem se semmim, ergo fogalmam sem lenne hogy én mit “veszítettem” a meg nem születéssel
KedvelésKedvelés
Én hozzád hasonlóan , csineva elég erős fenyegetettséget érzek, amikor ilyesmi szóba kerül. Úgy érzem mintha rólam beszélnének, hogy megfelelő választás-e számomra az élet, vagy talán jobb lett volna meg sem születnem. Megjegyzem, engem nem bántott senki magzatként, “csak” egy olyan élethelyzetben fogantam, amiről a társadalom túlnyomó többsége azt gondolja, hogy az abortusz lett volna a logikus lépés…
KedvelésKedvelés
Csineva, megértem, miért gondolod így, olvastam a fentebbi posztodat. Én azonban nem értek ezzel egyet – szerintem vannak a halálnál sokkal-sokkal rosszabb dolgok is. Mellesleg úgy gondolom, az anyának abszolút döntési joga van egy ilyen helyzetben, mivel a gyerek még sokáig az ő felelőssége lesz, neki kell nem csak kihordani és megszülni, de felnevelni is vagy örökbe adni is – és mivel ez az ő élete, és a az ő szenvedése (kihordani egy nem kívánt gyereket, majd örökbe adni és mindezt felvállalni a család, a barátok és a kollégák előtt, valamint a saját lelkiismeretével elszámolni) csak ő döntheti el, hogy vállalja-e. A terhet senki sem veheti le a válláról, épp ezért senkinek sincs joga azt mondani, hogy csinálja ezt vagy azt.
KedvelésKedvelés
Most a Megis, kinek az elete cimu film jutott eszembe…. Mikor a pasi egy baleset kovetkezteben nyaktol lefele lebenul. Meg akar halni, de meg ongyilkos sem tud lenni, mert ugye lebenult. Elgondolkodtato film. Biztos, hogy az elet mindig jobb, mint a halal? Maga az elo tenyleg tud donteni a sajat halalarol? Szerintem ezt nem konnyu megitelni. Es azt sem tudhatjuk, hogy a halal rossz-e…. Talan csak annak rossz, aki itt marad az eletben. Nem tudhatjuk….
KedvelésKedvelés
Majd lesz belőle egy szerencsétlen szitabence, akin majd lehet szörnyülködni. De azt senki sem tudja, hogy szegény gyerek min mehetett keresztül 11 évig.
KedvelésKedvelés
És ÉN meg láttam drogfüggő anya újszülöttjét függőként megszületni, és élni fogyatékosként… Mindennek sok oldala van.
Úgyanígy pl. a koraszülött mentésnek is megvannak a korlátai.
KedvelésKedvelés
abortusz és “életvédelem” témában ajánlom figyelmetekbe George Carlin-t. ismeritek? fehér, középosztálybeli, katolikus hátterű, férfi.
angolul van, nagyon cinikusan és keményen kritikusan beszél a beledumálás és a mellébeszélés ellen:
KedvelésKedvelés
Megelőztél, pont linkelni akartam. George Carlin zseniális volt, korunk Szókratésze 🙂
KedvelésKedvelés
Leleplező, amiket mond, a konzervatívok lózungjai ellen beszél, de ő maga nem hívő. A katolikus háttér annyi, hogy annak nevelték. Nekem valami miatt nem szimpatikus, de nem tudom megfogalmazni. Valahol érzek csúsztatásokat nála, de majd még megnézem egyszer.
KedvelésKedvelés
radikális, de sokmindenben velőig hatóan igaza van. abban mindenképp, hogy a keresztények lándzsát törnek a magzatok életbe maradása mellett, de az már senkit nem érdekel, milyen körülmények között nő fel a megszületett gyermek, mit tud a nő számára biztosítani, milyen családi “kötelékbe” (hogy ne nevezzem determinációnak) születik bele, s válik belőle sok eséllyel (többel, mint az átlag, tudatosan bevállalt gyermek) sérült felnőtté. milyen szociális hálót biztosít a megszületendő magzatnak a társadalom?
(én valahogy jobban kedvelem a kritikusan, logikusan, társadalmi fogalmakban gondolkodó “hitetlenek” eszmefuttatását, mint a szemellenzős keresztényekét. és gyorsan bocsánatot is kérek minden katolikus/keresztyén érzületű olvasótól emiatt.)
KedvelésKedvelés
Nekem errol a temarol eleg keplekeny az allaspontom meg, mert bar azt hiszem sosem mondtam vagy irtam senkinek, hogy rosszul teszi ha abortuszt akar, azert mindig bujkalt bennem valami, hogy biztos-e, hogy nincs mas megoldas. De feloldalas is nagyon, igy inkabb nem is firtatom.A leendo apak persze valahogy ebbol a temabol is kimaradnak.
KedvelésKedvelés
ahogy olvasom a posztot és közben be-bevillannak beszélgetések, mondatfoszlányok akár távoli ismerőstől, akár a mellettem élő társtól.
a zsigeri reakció. ami ezeket a kommenteket szüli. hogy ez honnan?
első meghatározó ilyen reakciója. évekkel ezelőtt történt. kb. 16 éve. nagyon régen, de minden mondata belém égett.
egy kedves kollégám, akik örökbe fogadtak egy kislányt. aztán nagyon rövid időn belül (pont kilenc hónapos volt a kislány) megfogant a közös gyermek is. és jött zsigerből a zuramtól: jaj de jó! akkor az örökbefogadott babát vissza is adhatják!
tényleg egy jó ember. szeretem őt. tényleg. de honnan ez a mérhetetlen szellemi restség? ez a tudatlanság (egyetemi végzettség és egyébként szellemi, akár kreatívnak is mondható munkakör mellett)?
komolyan nekem ez egy óriási talány. megfejthetetlen.
mert magyarázok. végigvezetem. megérti. még bólogat is. egy-egy ponton az értelemnek el is jut arra a szintjére, hogy elfogadja az érveimet. még talán azonosul is azzal. aztán az egész újra durván összeomlik.
hallgattam a rádióban egy alkalommal egy kutatásról, ami azt igazolta, hogy a konzervatív és a liberális gondolkodás egy bizonyos agyi működéshez köthető. ami megváltoztathatatlan. van és kész. van akinek ilyen, van akinek olyan.
KedvelésKedvelés
nem, az a kutatás csak annyit állapított meg, hogy a konzervatív és a liberális gondolkodású emberek között vannak agyi különbségek. de ezek jellegükből adódóan ugyanúgy következhetnek a a gyerekori környzeti hatásokból.
KedvelésKedvelés
lehetséges.
nem figyeltem végig és csak már a műsor közepén kapcsolódtam be.
meg aztán nyilván az utóbbi időszakom arról szól, hogy tanácstalan és tehetetlen vagyok és, ezért valójában inkább ezeket a fatalista megoldásokat hallom meg.
KedvelésKedvelés
de mindkét értelmezés jól rámutat arra, hogy utólag mennyire nehéz a beidegződéseken változtatni:)
KedvelésKedvelés
Ti hogy csináltok dőlt betűt???
KedvelésKedvelés
az ilyen alap HTML kódok működnek itt: beírod hogy (szóközök nélkül) és a amikor már nem akarsz, akkor (szintén szóközök nélkül).
KedvelésKedvelés
Aranyos vagy, köszi az infót. Ismerem amúgy, csak nem tudtam, hogy itt is lehet használni . 🙂 (Annyira nem vagyok okos azért. :D)
KedvelésKedvelés
nem tudtam, milyen mélységű a kérdés. 😀
KedvelésKedvelés
elnézést, a wp túl okos volt és felirmerte szóközökkel is:D.
http://www.tutorial.hu/karakterszintu-html-elemek/
a dőlt betűkhöz az i html elemet lehet használni, ezen a linken van rá példa, hogy hogyan (be kell írni az i-t kacsacsőrök között, és a dőlt betűs rész végére pedig /i kacsakcsőrök között – ezt ne felejtd el, amert akkor az egész komment további része olyan lesz:D).
KedvelésKedvelés
Szerintem az ilyesmi inkább érzelmi intelligencia kérdése.
KedvelésKedvelés
jó volna egy dolgot okolni és így jól megindokolni, hogy a másik miért ennyire faszkalap (bocsánat, kicsusszant)
vagy hogy érted?
lehetséges egy EQ teszttel kipottyantani a kosárból az ilyesfajta hím egyedeket?
(mondjuk az örökbefogadós elszólás ezzel is felért, én mégis maradtam…)
KedvelésKedvelés
árnika, mondtam már, hogy bírom a humorodat? 😀 Nekem van EQ tesztem, igaz, nem írásbeli, de folyamatosan tesztelem vele a hím egyedeket 🙂 Sok a kieső, ezt nem szeretném eltitkolni előled. Viccet félretéve, arra reagáltam, hogy az intelligencia önmagában nem indikátor arra nézve, hogy valaki a szívével hogy gondolkodik. De a jó hírem az, hogy az EQ tanulható és fejleszthető.
KedvelésKedvelés
tanulható? fejleszthető?
igen. ez nekem is véresen komoly meggyőződésem.
a tapasztalatom pedig az, hogy a szellemi restség nevű igen romboló jelenség e tanulási és fejlesztési folyamatot nagy mértékben gátolja.
és még: az a része a személyiségnek, ami hiányos és az évek során tudatosított is.( tehát tisztában vagyok azzal, hogy miben nem vagyok jó.) e részét a személyiségnek az emberek egy része elkezdi kendőzni, titkolni, és tovább sorvasztani ahelyett, hogy fejlesztené.
pl.: kommunikációban szar alakok mit tesznek? nem, nem kommunikáció fejlesztésre járnak, hanem elkezdenek begúbózni és 40 éves korukra lényegében baráti társaság nélküli idióta faszkalapok lesznek (általában mondom, nem, nem saját tapasztalat…)
KedvelésKedvelés
Az, hogy valami tanulható, még nem biztos, hogy meg is akarják tanulni. Ami engem illet, ebből a szempontból szeretek a készbe, vagy legalább a félkészbe beleülni 🙂
KedvelésKedvelés
igen.
más az élethelyzetünk.
te válogathatsz és választhatsz.
én már választottam és most – valódi választás hiányában – tehetetlenül vergődök.
ez most off, bocsánat:
van arról felmérés, hogy mennyivel magasabb az életnívója a nem házasságban élő nőknek vs. házasságban élő nőknek?
(mert arról már beszéltünk, hogy a házasságban élő férfiak életminősége magasan jobb, mint az egyedülállóké)
KedvelésKedvelés
Az EQ az IQ része, nem attól különálló valami, bocsánat a pongyola fogalmazásért, Mérő László nyilatkozta nemrég. (nagyon érdekes dolgokat mondott, pl. hogy az intelligens ember nem feltétlen okos, az okosság és a magas IQ nem feltétlen függ össze. Bocsánat az offért.)
KedvelésKedvelés
Na az abortuszellenes kampanyfilmek mondjuk szinte tisztessegtelenul manipulativak.
KedvelésKedvelés
Bizony azok! 😦 Velünk megnézették általános iskola hetedik osztályában osztályfőnöki órán a Néma sikolyt, kegyetlen volt. Az egyéves osztálytalálkozóra két lány már nem is jött el, mert gyesen voltak. 😦 Nemrég megnéztem felnőtt fejjel, hánynom kellett, milyen manipulatív volt, a síró nők, akik mind “meddők lettek utána”, a “menekülő magzat” stb. Felnőtt fejjel már csak az döbbent meg, hogy az osztályfőnökömnek ennyire nem volt esze?!
KedvelésKedvelés
Nagyon pontosan megfogalmaztad, amit én is már egy ideje gondolok. Hogy ha egy nemkívántan terhes nőt aláznak, esetleg az illető meg is tartja, meg is szüli, örökbe is adja a gyerekét, attól a nehezen teherbe eső nőknek lesz gyereke??? (ha örökbe akarnának fogadni, akkor nem járnának inszeminációra).
Nagyon tetszik a blogod, szeretek itt nézelődni, szeretem, ahogy ezeket a témákat értelmesen, és nem felszínesen megbeszélitek.
Rólam: harminckevés, kutató, Budapest, gyerek nincs, egy (a blog nézőpontjából is) nagyon jó férfi van 🙂
KedvelésKedvelés
“ha örökbe akarnának fogadni, nem járnána kinszeminációra” Magyarországon az örökbefogadásnak gyakorlatilag FELTÉTELE a sikertelen lombikprogramban való részvétel, persze nincs kimondva, de nagyon gyanakszanak, ha nem csinálod végig, vagy legalább nem próbálod meg.
KedvelésKedvelés
kinszemináció, ez freudi:D
KedvelésKedvelés
megyénként is vannak azért különbségek, én nem tapasztaltam ezt az örökbefogadási eljárásunk során.
KedvelésKedvelés
én semmi ilyesmit nem tapasztaltam, pedig nem volt lombikom, úgy kezdtünk bele.
KedvelésKedvelés
Ezt őszinte örömmel hallom.
KedvelésKedvelés
Nem igaz. Nem feltétel. Nálunk fel se merült a kérdés. A tanfolyamon a résztvevők felének volt lombikja, a másiknak nem. A meddőség sem feltétel. Akárhány egészséges, vér szerinti gyerek birtokában is jelentkezhetsz. A motivációt megnézik, meg az alkalmasságot, de a meddőségtől még senki nem válik alkalmassá.
KedvelésKedvelés
Szia, nagyon örülök, hogy megszólaltál, és öröm olvasni a partnered jellemzését!
KedvelésKedvelés
Én a majdnemmindentmegteszhogylegyen csoport tagja vagyok. A lombikos vonalról hozok tapasztalatokat.
Van spontán fogant saját gyerekem. Másfél évig voltam lombik programban, de beültetésem, inszeminációm nem volt. Félrediagnosztizáltak, az ötödik –rendszeren kívüli- orvos jött rá, mi a baj. Beavatkozott, lett természetes úton újabb baba. Kemény 4 év ment rá erre, ami lombikos körökben átlagidő, egyáltalán nem számít soknak. Csak szubjektíve.
A „gügyögős lombikos” csoport mellett van az alig látható „traumatizált lombikos” csoport is. Onnantól, hogy jelzed, gond van és végre van, aki komolyan veszi, kezdődik a sokat kritizált hétköznapi hibáztatás. Az orvos részéről is, a nulladik típusú interjún. A „kivel van a baj”, „ki a hibás” megközelítés. Nálunk ez felváltva ment, hol én (alapértelmezetten én), hol a férjem volt a „hibás” a „kudarcért”.
A kivizsgálások során a félművelt orvosok (férfi mammográfus pl.), amikor a szűrővizsgálat okáról érdeklődtek, rögtön átmentek megmondóemberbe: „nem kell annyira akarni, akkor majd sikerül”, spontánnak kell lenni, stb… Na, jahhh! Aki benne van a rendszerben, az tudja, hogy egy sima időpontegyeztetést sem lehet úgy csinálni, hogy nem tudod, a hívás napján a ciklusod épp hányadik napján tartasz és eltelt-e már annyi nap az utolsó együttlét óta, hogy pl. a férjed „anyaga” is vizsgálható legyen… Mindezt persze úgy, hogy egy munkahelyről telefonálsz, jobb esetben.
Értem és hallom, Éva, hogy nem tartod a lombikot a könnyebbik útnak, de nem csak a hormonkezelés és a medikalizált folyamat a megterhelő. Hanem az is, hogy úgy tűnik, az érintetteken kívül mindenki hozzáértőnek hiszi magát az ő ügyükben. Kíméletlenül, tapintatlanul, érzelmi intelligencia nélkül pszichologizálva. Én ezt tapasztaltam. Persze, nem lenne a kisbabám, ha nem vágok bele. Ugyanakkor meg már óvodás is lehetne, ha a szülészorvos, akihez jártam, komolyan veszi, amit mondok neki.
Egy barátnőm pszichológiai támogatást nyújt lombikprogramban résztvevő nőknek, pároknak. Attól eredményes, hogy nemcsak a nővel foglalkozik, hanem a beültetést végző orvossal és az embriológussal is. Nincs rátolva a nőre a felelősség a sikerért.
A gügyögés oka meg az is lehet, hogy valahogy csökkeneti kell a saját testtől, a medikalizált folyamatban létrejött magzattól való elidegenedést.
Hosszú lettem, bocs!
KedvelésKedvelés
Az egyik ismerősünkkel is történt ilyesmi: nem vették észre a lombik-kezelés alatt, hogy fejlődési rendellenesség miatt septum van a méhében, ami kvázi spirálként működve okozhat vetéléseket. Egy vidéki kórházban rákszűréskor mondta neki egy orvos, hogy ugye, tud róla? Hát nem tudott. Megműtötték, és spontán jött a baba. Én megvizsgálnám nagyon, hogy milyen eredményességgel működnek ezek a meddőségi központok, és nem sikeres beültetésenként fizetnék, hanem megszületett gyerekek szerint. Persze, lehet, hogy akkor a párokra terhelnék ki az árát. 😦 De valamit kellene reformálni a rendszeren, mert így nem vagyok benne biztos, hogy az intézetek is érdekeltek abban, hogy a babák meg is
szülessenek.
KedvelésKedvelés
Fontos téma ez is! Inkább arról írtam, hogy hányan lehetnek vajon a társadalmilag elismert, de azért így is tabunak számító lombikhelyzetben, nagy drukkok és remények közepette, és hányan az abortuszosok, akik nem remélhetnek semmit, akik tényleg alig tudnak valakivel erről beszélni, és tényleg kell nekik a támogatás, akár az eü., akár a közvélekedés, akár a terhesség előzménye, pl. a nemi erőszak vagy nem kívánt szex, a pasi lelépése, akár a saját abortuszellenes meggyőződésük a trauma forrása, és nekik aztán egyetlen kicsinyítőképzős terminusuk meg cuki lepkés terhességi vonalzójuk sincs a fórumokban. És hogy e két csoportot miért kezeli úgy a közbeszéd, hogy az egyik bezzeg, miközben a szegény másik!
Ezt az írást a nlc-re írtam egyébként, de… de. Mindegy.
KedvelésKedvelés
Csak azért írtam a lombikról is, mert az ab és a lombik- téma is alkalmas arra, hogy az érintetteségét felvállaló nőt hirtelen egy nagy projekciós felületté változtassa. Kéretlenül ömlik rá hitek/meggyőződések szerinti vélemény, ítélet, tanács. És ez egy “I am OK, you are not OK” helyzet, amire biztosan nincs szüksége sem a lombik, sem az ab érintettjének.
(Egyébként megvolt az nlc-asszociációm, amikor olvastam az írásod 😉 )
KedvelésKedvelés
Erdekes, hogy az “egyedulallo terhes nonek meg kellene tartania a gyereket” tabor hova tunik, amikor ugyanez a no egyedulallo anyava valik es kuzd a mindennapokkal, esetleg lecsuszik, Akkor jon, a “minek az ilyennek a gyerek”… Aztan van a “miert nem adja orokbe” es utana az orokbefogadasos posztokon meg a problemazas. Es akkor meg a fogyatekos vagy SNI temat nem is erintettuk. Itt Irorszagban az abortusz tema az egyik nagy nemzeti tabu,
Erthetetlen, hogy emberek milyen jogon gondoljuk azt, hogy altalanos, mindenkire igaz etika utmutatasokat bocsathatunk ki akar a gyerekvallalassal, akar barmi massal kapcsolatban. Miert van bennunk ez a vagy, hogy mindig igazunk legyen es masokra is raeroltessuk?
KedvelésKedvelés
Mert attól annnnnnnnnnyira jónak (jobbnak), kompetensnek érezzük magunkat.
KedvelésKedvelés
nagyon egyetértek!
KedvelésKedvelés
mindig, újra és újra rácsodálkozom erre, most is, ahogy írjátok a saját tapasztalataitokat és hogy azokkal kapcsolatosan ki milyen megítélést volt kénytelen megélni, hogy valójában tök mindegy mit döntünk, az úgysem fog tetszeni a kedves társadalomnak. ebből nekem mindig az jön ki konklúziónak a saját döntéseimet illetően, hogy az a legjobb ha azt csinálom amit akarok, vagy tudok.
egészen bámulatos, hogy mennyire cserben vannak hagyva a nők ezzel az egész gyerek mizériával, és csak mondják, mondják, nyomják, hogy elfogy a magyar.
ahogy halad az idő én egyre inkább az kezdem nem érteni, hogy hogy lehet az, hogy még valaki egyáltalán akar gyereket.
KedvelésKedvelés
Én úgy gondolom, hogy erről a kérdésről, úgy az abortuszról mint a lombikról ( és az Élethez való jogról) meglehet a saját véleménye. Pro vagy kontra. Viszont ha találkozol egy nővel, akinek abortusza/ lombikja volt és látod, hogy segitségre szorul, akkor is segitesz neki testileg vagy lelkileg, ha te vagy az abortusz/ lombik legádázabb ellenzője. Szerintem erről szól a cikk is.
Nekünk egyébként nagyon nehezen ment a teherbeesés, előtte méhen kivüli terhesség, amit igazából nem is tudtam a helyén kezelni, merthogy ennek a feldolgozásáról végképp nem irnak az internetes fórumok. Segitő szakemberek???? Romániai kisvárosban? Honnan?
Mindenesetre nagyon hálás voltam akkor mindenkinek, aki segitett fizikailag/lelkileg. Egy mosoly, egy látogatás, egy miattam és a babáért ontott könnycsepp. És a mellettem levő férjem.
Rá egy évre átgondoltuk azt, hogy most mi legyen, mert nem jött a baba továbbra se. Ekkor komolyan belegondoltam a lombikkérdésben is. És hosszas gondolkodás után arra jutottunk , hogy megcsinálunk minden lehetséges vizsgálatot, hátha meg lehet oldani/kezelni dolgokat, de a lombikig nem megyünk el. És a következő hónapban terhes lettem….illetve pont vagyok. 🙂
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
De jó, örülök nektek!!!
KedvelésKedvelés
nem alternatíva az örökbefogadás.
aki az abortuszt választja nem szeretne állapotos lenni.
nem szeretne gyermeket hordani a szíve alatt kilenc hónapig.
nem szeretne szülni.
mindezeket nem szeretné.
az örökbefogadásig ezt végig kell csinálnia. amit eredendően nem szeretne (mert olyan élethelyzetben van és mert így döntött)
a magam részéről azt gondolom, hogy ha a szívem alatt hordom a gyermekemet és megszülöm nem, nem adom oda, nem mondok le róla.
miért állítja be ez a kommunikáció (a megbotránkoztató óriás palkát kampányukkal együtt!) a gyermekről lemondást egy puszta praktikus döntésnek???
KedvelésKedvelés
Hát persze hogy nem! De szoknyás papok és álszent pingvinek (férfi politikusok) mind odavannak az anyaságért, meg a szülésért, pedig fogalmuk sincs róla. És abből is látszik, hogy a feleségüket nem veszik emberszámba, nem kérdezik meg, nem ismerik a véleményét. Az abortusztablettát nálunk betiltják, a WHO weboldalán pedig hirdetik, és elsősorban azért, mert az abortusznál emberségesebb módszer, ráadásul a női önrendelkezés és a gazdasági függetlenség érdekében kampányolnak a fejlődő országokban. Egy élő gyerekről lemondani nem ugyanaz mint egy sejtcsomóról, ami véletlenül kialakult.
KedvelésKedvelés
a múltkor egy nagyon nagyfejű nőgyógyász fejtegette, hogy azért nem jó dolog a tabletta, mert leveszi a döntés felelősségét a nőről, merthogy CSAK egy tabletta és megoldódik a probléma. és ez nem olyan kérdés, amivel kapcsolatban ilyen könnyen lehetne dönteni.
szóval mondandója lényege az volt, hogy szopjatok csak tovább ti nők és alázzanak meg benneteket az abortusz körüli kórházi kezelés és megjelenés meg engedélyeztetés meg kibaszott felvilágosító ülés (háttérben a plakáton az embrió képe és az asztalon műanyagból az embrió, jaj de jó meg is lehet fogni!).
érezzétek magatokat szarul az egész miatt, hiszen mindenről ti tehettek. miért nem védekeztetek stb. stb.hánynom kell ezektől.
és még: a fogamzásgátlás egy külön tüske, hogy miért van még mindig teljes mértékben a nők nyakában még ez is!!! egyszerű és nagyon olcsó megoldások lehetnének már a férfiak részére is. tabletta formájában is. de valamiért mégsem.
KedvelésKedvelés
Pontosan, erről írtam én is korábban, hogy milyen vérlázító, hogy a nagyonokos tudósbácsik sajna-bajna még mindig nem tudtak egy normális fogamzásgátlót kitalálni a férfiak számára. Hm.
KedvelésKedvelés
A férfiaknak fontosabb volt, hogy eljussanak a Holdra.
KedvelésKedvelés
ez mindenképpen megnyugtató.
(hold és onnan integetnek le ránk. de jó is ez)
KedvelésKedvelés
A férfiak a Holdon, a pelenkás angyalkák a felhőkön. Mosolyogj, asszony, fentről néznek!
KedvelésKedvelés
Jó kérdés, miért a nők védekezzenek, részben biztos, hogy patriarchális oka van. Bár én óvszer párti vagyok, akinek ez nem tetszett, azt mindig várta a nyitott ajtó. Nekem nem jött be a gyógyszer.
KedvelésKedvelés
igen. igen.
de nem fordult még elő veled, hogy te vetted meg az óvszert?
nem fordult még elő veled, hogy buliba indultál, szingliként és bekészítetted gondosan kis retikülödbe az óvszert?
nem fordult még elő veled, hogy nem volt a fiúnál gumi és te szorgalmaztad a gumi beszerzését (“majd kihúzom bébi” alternatívájaként) és végül még te is vetted meg?
mert velem mindez már igen. de lehet, hogy én vagyok csak ilyen lúzer, és mindezek még csak velem fordultak elő.
lehetséges.
KedvelésKedvelés
Első kérdésre a válasz, változó, de ebből nem csináltam nagy ügyet.
Második kérdés – nem, nem fordult elő, bulikban, egy éjszakákra meg pláne, soha nem szedtem fel senkit.
Ha valami alakult, akkor hordtam magamnál óvszert.
Harmadik kérdés – nem, mindig értették, miért kell az óvszer, a hat évig tartó kapcsolatomban sem volt ez probléma.
Nálunk eléggé ment gimiben az a szemléletű nevelés, hogy mindenki vigyázzon magára, a tabletta pedig nem véd nemi betegségek ellen.
Ettől persze lehetnek eltérő tapasztalatok, tapasztalataid, de miért lennél lúzer?
KedvelésKedvelés
abban az értelemben gondoltam magamra, mint lúzerre, hogy képtelen vagyok egy olyan pasit kukázni, aki gondol mindezekre (vagy legalábbis, amikor indulófélben vagyok a pasivadászati terepre, úgy gondolok magamra, mint aki képtelen rá)
KedvelésKedvelés
Tegnap pont a férfifogamzásgátlóról beszéltünk a férjemmel. Elég furcsa, és elgondolkodtató véleményt hallottam. Szerinte párkapcsolaton belül ez tök jó dolog, de szerinte ha elterjedne a férfi fogamzásgátló, akkor nagyon sok, hosszú távú kapcsolatra alapvetően nem kívánatos férfi fogna magának nőt a ” szedematablettátbébi” trükkel, tekintettel a kisgyerekes nők kiszolgáltatottságára és az abortusz és a nők által kezdeményezett válás mai társadalmi megítélésre.
Ha visszagondolok egy egy kényelmes pöffeszkedő pasimra, akik az első hónapokban persze lovagok voltak, örülök, hogy nemkellett vakon bíznom a férfi fogamzásgátlásban.
KedvelésKedvelés
Szerintem egy friss kapcsolatban semmiképp sem szabad(na) mechanikai védekezés (óvszer) nélkül szexelni, és nem csak a fogamzásgátlás miatt, mert azt máshogy is meg lehet oldani.
Egyébként úgy hallottam, hogy a férfi fogamzásgátló tablettával az a baj, hogy csökkenti a libidót. Ja, a női is, dehát az kit érdekel.
KedvelésKedvelés
Szerintem sem lenne szabad, a magam részéről sosem tettem, de az általános az, hogy ha van fogamzásgátló, akkor minek az óvszer. Sajnos.
KedvelésKedvelés
igen. a nők által szedett fogamzásgátló tabletták rengeteg porblámát okoznak.
totálisan kiiktatják a nő természetes peteérési folyamatait, ami a későbbi meddőség melegágya
aztán ott vannak a vizeink, melybe e hormonok belekerülnek, ami pedig a férfi meddőség első számú okozója (egyes kutatások szerint)
és akkor még nem beszéltünk arról, hogy milyen testi változásokat okoz a tabletta
és lelkieket egyaránt
és mindennap feladatot ad, és mindennap felelősséget tesz a nőkre, hogy akkor ma sem akarok ugye gyereket (ezt mindennap tudatosítja a kis mozdulat)
és akkor még nem beszéltünk arról, hgoy mindez nem kevés pénzbe kerül
én a magam részéről nagyon tabletta ellenes vagyok.
(gyógyszergyárak ellenes is, nem mellesleg)
KedvelésKedvelés
És közben a legszebb, hogy éppen a jövőbeni terhességek érdekében lenne érdemes a tablettát használni. Amennyire olvasni lehetett róla, ugyanolyan vérzéssel és fájdalmakkal jár, mint a küret, “csak éppen” nincs fizikai méhszájtágítás, kevesebb a sérülésveszély, jobban hasonlít az egész egy spontán vetéléshez. Ha “jobb” is bármennyivel a nőknek, az az, hogy kevésbé roncsolja a testüket, de hogy ez esetleg a későbbi terhességek érdekében fontos lehet, na azt már nem sikerül beemelni a nagyfejűeknek. 😦
KedvelésKedvelés
Megbüntetjük a nőt, mert szexelt, nem egész életében csak egyetlen férfival, nem házasságban, nem lekapcsolt villanynál és nem misszionárius pózban? És biztos még élvezte is.
KedvelésKedvelés
úgy ám!
KedvelésKedvelés
Majd egyszer 2826-ban, amikor a férfiak válás után kötelezve lesznek a gyerektartás megfizetésén túl a napi oviból, iskolából való elhordásra, kvázi karriernek lőttek, a nyolc óra meló után a zöldborsóleves megfőzésére, esti telefonos lelki segély szolgálatra a gyermeknek, akkor talán átérzik ennek a súlyát és nem derogál majd nekik bevenni a férfitablettát. Bár – ezen már sokat gondolkodtam – vajon mi nők mennyire találunk szexuálisan vonzónak egy férfit, aki tablettát szed? Mert az annyira női dolog manapság. Nem találtam választ.
KedvelésKedvelés
en beszeltem rola a ferjemmel, hogy talan elkottethetne magat o, hogy ne nekem kelljen tablettat szedni. beszelgetunk a dologrol.
KedvelésKedvelés
Én is beszéltem. Retteg tőle, hogy ezzel elrontják neki. 😀 Én meg nem turkáltatom össze a hasam egy ilyen dolog miatt, az mégiscsak hasi műtét az ambulánsan is elvégezhető kis elkötögetéssel szemben (még akkor is, ha köldökön keresztül is megcsinálják).
KedvelésKedvelés
miert ne talalnank vonzonak?bar ne lenne ennyire noi dolog.
KedvelésKedvelés
Ez asszem idevâg, bár betiltották:
KedvelésKedvelés
Nyilván sok véresen komoly aspektusa is van a dolognak, de én most ezen akkor is nagyot röhögtem. Köszi!
KedvelésKedvelés
és ez megvan? 🙂
https://www.youtube.com/watch?v=T5b0M0IDuKw
KedvelésKedvelés
szerintem is vicces :D:D lehet megmutatom a parom nagy gyerekeinek
KedvelésKedvelés
“leveszi a döntés felelősségét a nőről”
Ez ráadásul nem is igaz, ugyanis pont ennél a módszernél kell a nőnek tevékenyen részt venni az abortuszban. Senki nem fogja helyette bevenni a tablettát, Itt nincs altatás, végig tudatánál marad az ember. Ezért nem is értem, hogy lehet ilyen kijelentést tenni 😦
KedvelésKedvelés
a nagyfejű nőgyógyász fejtegetése középpontjában az állt, hogy egy pirula megoldja ezt a nagy kérdést, ezáltal nem érzik magukon a felelősség olyan mértékű súlyát, amilyet e kérdés egyébként érdemelne.
szóval nem azt domborította ki (eddig nem ér el az agya), hogy éppen azáltal, hogy teljes mértékben a nő kezében van a döntés emiatt megítélésem szerint éppen nehezebb a nő dolga, hanem azt, hogy ahá, ez milyen könnyű. merthogy könnyű a nőnek! ezt ne hagyjuk már!
nekem a fogamzásgátló tabletta is egy nagy kérdés egyébként.
naponta üzeni a nőnek, hogy
– feladata van azzal, hogy mi lesz a testével
– feladata van a szex-szel (mert lássuk be a fogamzásgátló tablettát szedi nők iksz százalékának – van erről felmérés? – nem örömteli szexben van része, következésképpen a szex feladat, a védekezés feladat, egy újabb nyűg a nyugi kedvéért)
– feladata van azzal, hogy az aki miatt a nem örömteli szexben van része hány fős családban fog élni, vagy él
mindez együtt egy szem pirulában.
mindennap
csak hogy tudd hol a helyed.
lehet túlzásba esem és paranoiás is vagyok kicsit, de nem érzitek ennek a súlyát? hogy a fogamzásgátló tabletták szedése is milyen szinten a helyére rakja a nőt ?
(a férfiak hogy kitalálták!
pedig tudjuk: számtalan más megoldás is létezik, mint a mindennapi tabletta)
KedvelésKedvelés
a skandinávoknál ez (hogy abortálsz) annyira magányügy, mint az, hogy mennyit keresel és kire szavazol. én is annak tekintem. és a felelősséget is abban, hogy adott esetben hogyan döntök.
KedvelésKedvelés
érdekes, hogy itt minálunk mennyire közügy minden, amíg valaki másról van szó, és mennyire magánügy, ha meg kell vele birkózni. engem amúgy a tesztek alapján abortálandó magzatok sorsa még jobban nyugtalanít. maguk a tesztek is, amik matematikai számítások alapján döntenek életről-halálról. van ehhez jogunk? tudnunk kell róla? kitennénk-e a taigetoszra a születési sérültet, az oltás mellékhatásától leépültet, a bárányhimlőtől leépültet, vagy azt, akinek simán balesete volt???
KedvelésKedvelés
Bennem két dolog viaskodik, egyrészt a humánum, mert hogy szelektálsz, másrészt viszont az, hogy a bolygo lakosságát kb. 3.5 milliárd emberrel sürgősen csökkenteni kellene, mert mindent ellepünk, hogy Attenborought parafrazáljam, mint a csótányok.
KedvelésKedvelés
Kedves Tavasztündér, valószínűleg nem érzékelted, de hozzászólásod sokkal durvább, mind gondolod. Konkrétan nácis. Persze lehet, hogy csak én vagyok túlérzékeny, de mivel van fogyatékos (egész életében gondozásra szoruló) hozzátartozóm, talán érthető.
Ezzel párhuzamosan viszont azt a moralizálást is elítélem, hogy ne vetessünk el gyereket, ha beteg, ne csináltassunk teszteket, ne tegyük ki a Tajgetoszra, nem vagyunk mi istenek, stb. Ezt csak olyasvalaki mondhatná igazán, aki belülről ismeri egy ilyen család életét. Hogy mennyire leterheli a családot lelkileg, fizikailag, anyagilag, mennyire módosul az életpálya, hogy néha mennyire reménytelen és kilátástalan a szülők élete, akik ilyen gyerek nevelését bevállalják. És hogy mennyire magára hagyja őket az álszent társadalom. De az ilyen embereknek sem kéne igazán ítélkezni, mert ahány ember, annyi tűrőképesség és teherbírás. És választás. Nekem őszintén szólva, a legnagyobb félelmem a fogyatékosság volt a gyerekvállalással kapcsolatban, talán pont a családi példa miatt. Úgy éreztem, én erre nem bírnám az életemet feltenni. Ez ijesztett meg igazán az első gyereknél és nyomorította meg a babakorszakot és vitt pszichiátriára és ez rémiszt el a második gyerek elképzelésénél is. Pedig amúgy nagyon vágyom rá.
Ennek ellenére arra hivatkozni, hogy nyírjuk ki a fogyatékosokat, mert már így is sok ember van a Földön (ne szépítsük, Tavasztündér, ezt írtad), több, mint durva. Ezt csak egy jelzővel tudom minősíteni, amit fent már írtam.
Amúgy egy kicsit csalódás nekem ez a poszt, főleg a lombik téma miatt, erről majd írok még kommentet, ha nem baj.
KedvelésKedvelés
Nem, egyátalán nem azt írtam, hogy nyírjuk ki a fogyatékosokat, olvasd el még egyszer a hozzászólást, totálisan félreértetted. Nem véletlenül van a ‘mert hogy’ külön írva, az leesett, hogy egy kérdés akar lenni? Az is, hogy a mondat másik fele meg az emberiség egészére vonatkozó állítás? Hol vannak itt a fogyatékosok? Egy úgynevezett átkozott problémát írtam le nagyon tömören. Akármibe lefogadok, hogy nem vetted a fáradtságot utánanézni, miért utaltam Attenboroughra, de csuklóból lenácizni az ment. Ritkán kérek ki magamnak valamit, de ezt most nagyon.
A D.A. idézet pontosan:
http://www.radiotimes.com/news/2013-01-22/david-attenborough-humans-are-a-plague-on-the-earth
KedvelésKedvelés
Jo, akkor bizonyàra èn reagàltam tul, elnézést.
Nem kivànom neked, se màsnak, hogy valaha is megèrtsètek èrzelmeim intenzitàsàt a témàban. Jo annak, aki csak kivulrol làtja ezt az egészet.
Angolul nem tudok jol, nem tudom mit mondott a hires termèszettudos. De ha visszatèrunk a tèmàra a fogyatèkosoktol fuggetlenul, azèrt érdekes kérdés ez, hogy ki legyen az a 3ès fèl milliàrd? Azsiaiak vagy afrikaiak? Hisz ok vannak a legtobben. Europaiak? Hisz nekik eddig olyan jo dolguk volt, most szivhatnànak. Bàntalmazàsra hajlamos fèrfiak, vagy oket kiszolgàlo nok? Es a màsik nagy kérdés: Ki donti el, hogy ki legyen az a 3 és fél milliàrd? Mi van, ha mi is belekerulunk a pakliba? Vagy valamely hozzàtartozonk? En “visszaeso” pszichiàtriai kezeltkènt jo eséllyel pàlyàznék a “csokkentendo” csoportba. Biztos lenne olyan, aki racionàlisan megmagyaràznà, miért nem kell a hozzàm hasonloknak élnie. Es még talàn igaza is lenne.
Tudom, te ilyesmit nem irtàl. De annak a gondolatnak, hogy “a Fold lakossàgàt surgosen csokkenteni kène” van egy ilyen tovàbbgondolàsa szerintem nem csak nàlam. Na mindegy, nem akarlak én itt személyedben tàmadni. Csak maga az idézet hàtborzongato szàmomra. Csokoltatom D.A.-t.
KedvelésKedvelés
Pedig ebben semmi hátborzongató nincs, a 9-1O milliárdban viszont van. A csökkenés megvalósítását nem kell hátborzongatóan intézni, beszélni viszont nagyon el kellene kezdeni róla.
A verset most teljes terjedelmében nem idézem, de elég jól összefoglalja a probléma lényegét (lehetetlen eldönteni, hogy ki menjen a levesbe):
‘na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen’
D.A-t lefordítja a Google, ő sem mondott semmit ami ne lenne comme il faut, csak természettudósként látott már túlnépesedett kolóniákat összeomlani, meg ő eléggé vállalja a hírnévvel járó felelősséget is, szóval nem dobálózott könnyedén azzal, amit mondott.
Az a lehetőség nem jutott egyébként eszedbe, hogy nem csak neked lehetnek a témán belül tapasztalataid?
KedvelésKedvelés
Én semmi effélét nem olvastam tavasztündérnél. A mondat, miszerint “az, hogy a bolygo lakosságát kb. 3.5 milliárd emberrel sürgősen csökkenteni kellene,” számomra egyáltalán nem azt jelenti, hogy a már megszületett embereket kell eltenni láb alól, dehogy! Hanem azt, hogy az ezután születendő (de még nem létező) emberek számát kellene csökkenteni, jóval hatékonyabb születésszabályozással. Mondjuk minden nő számára könnyen elérhető, korszerű fogamzásgátlással. Továbbá kiterjesztett felvilágosító kampányokkal. A születésszámot a gyermekkorban megkötött házasságok betiltásával és a lányok iskoláztatásával is jócskán lehetne csökkenteni, ugyanis a nagyon fiatal, tanulatlan lányok sokkal több gyereket szülnek…stb.
KedvelésKedvelés
TED-en volt egy beszed, hogy megallunk 10 milliardnal…azt nem tudom, hogy akkor milyen helyzetek lesznek.
Szerintem nem a fogyatekosokrol volt szo, hanem nehany olyan genrol?, amik esetleg nem kivanatos viselkedeseket eredemnyeznek a kesobbiekben.
Tavasztunder sztem te kicsit realisabb oldalrol latod a dolgokat, egyreszt mert a parod ezzel foglalkozik, nyilvan te is tobbet tudsz ezekrol, mint amit esetleg itt at tudsz ugy adni, masreszt, hogy itt sokaknak van gyerekuk, ami ad egy plusz erzelmi loketet az egesznek, ami szerintem maskent gondolhato amikor meg nincs az embernek..en igy latom
KedvelésKedvelés
Nem, valóban nem a fogyatékosokról volt szó, csak borderline nagyon belelátta a saját történetét, nekem ő sok, és amiket írtam puzzledarabkáknak írtam a többi, inkább a morális oldalt boncolgató hozzászóláshoz. Az kicsit meglepett, hogy páran leragadtak a náciknál meg a genetikánál.
A túlnépesedésről van igazából szó, ami absztrakcióként téma, de a népességkontrol optimális módjai és helyei, azaz a tényleges kérdései (és itt jönnek be kőkeményen a morális kérdések) nincsenek megvitatva. Szüljenek-e például a Maldív-szigetek lakosai egyátalán, hiszen őket el fogja borítani a víz és a meglévő lakosságnak is mennie kell valahová, szüljön-e a szegény, az etikai kérdések, a genetikai szűrés már prevenció jelleggel sokat tud segíteni a népegészségügyön stb.
Igen, a gyerek taníthat (de ez nem abszolútum) valamit ezekről a kérdésekről, ám nem gondolom, hogy szükséges feltétel egy álláspont kialakításához, főleg ha jó az empátiád.
Viszont abban igazad van, hogy a plusz löket amit a gyerekesek adnak, mert nekik már élő tétjeik vannak, segít majd ezeket kérdéseket megvitatni.
KedvelésKedvelés
en is olvastam errol, hogy pont azert vagyunk ennyien, mert mindenkit megmentunk. Viszont ha vannak eszkozeink hogyne mentenenk….mi alapjan szelektalnank. Ki dontse el, ki szulhet es mikor?Azok akik a “vilag tetejen”vannak?Ezek mind etikai kerdesek, ahogy irtad is. Ha mindenki vallalja a sajat reszet ennek a globalis merteu problemanak a megoldasabol, szerintem juthatunk egyrol a kettore
KedvelésKedvelés
Régebben valóban jobban érvényesült a természetes szelekció, viszont azért jó, hogy Stephen Hawkings már a modern korba született például.
Igen, én azért is kezdtem el komplexitás-elméletekkel és posztnormális tudománnyal foglalkozni, mert érdekel, hogyan old meg az ember olyan problémákat, amiknek nincs gazdájuk. Vagy a jelenlegi struktúrában biztos nincs, vagy sokgazdások. Pár éve erre kezdtek el szakembereket képezni, ennek keretében én is azt tanulom például, hogy a te anyaként szerzett tapasztalataid egy probléma megoldásában érvényes puzzledarab akkor is, ha te a normál kutatásban, adott struktúrában, jelenlegi problémamegoldási folyamatokban nem lennél résztvevő, és hogyan érjük el, hogy mégis az legyél, mivel vagy gazdátlan vagy sokgazdás a probléma, és te vagy az egyik.
Szóval nagyon tetszik amit írsz.
KedvelésKedvelés
Stephen Hawkings lajk, marcsak az Agymenok miatt is:)
Nagyon erdekesnek tunik a munkad, ha van kedved meselhetnel rola meg, akar privat, ha mast itt nem erdekel, vagy nem tartozik ide..egyik ismerosommel szoktunk beszelgetni ilyesmikrol, bar nem vagyok extra tajekozott, ami erdekel annak utananezek.
KedvelésKedvelés
Egyszer majd egy alkalmasabb topikban szívesen, most éppen nem munka hanem tanulás keretében foglalkozom ezzel, a munka az alakulóban van.
Jé, még egy közös pont, utánanézősek vagyunk. 🙂
KedvelésKedvelés
Jolvan, en varom. En is szeretem a tenyeket megnezni, ahelyett, hogy vakon menjek barmi utan:)
KedvelésKedvelés
azt, hogy magánügy, a következőképpen értem (és ez az ottani praxisban is így működik): a nő különböző okoból dönthet úgy, hogy abortál. az ok lehet magánjellegű, orvosi tanács, erkölcsi döntés (nemi erőszak esetén), de minden esetben megkapja hozzá a profik támogatását (nőgyógyászét, gondozóét, hatóságét, pszichológusét stb.) a lényeg azon van, hogy ezek közül SENKI nem kérdőjelezi meg a nő döntésének hitelességét. ha nem tud dönteni, nem folyik semmilyen lobbi. megpróbálják megadni számára a lehető legáttekintőbb képet a következményekről, és mindenek előtt felvilágosítják a jogairól és a választási lehetőségeiről. minden ilyen beszélgetés szigorúan bizalmas, csak azt vonják be a családból, akit a nő is szeretne, de többnyire hangsúlyozzák, hogy a döntést a nőnek kell meghoznia. attól kezdve a társadalomnak semmi beleszólása. ha bárki stigmatizálni próbálja döntése miatt, zaklatásnak, negatív diszkriminációnak számít, a jog a nő pártján áll.
ez így lenne normális.
ezzel együtt én is úgy gondolom, a tanácsadó fórumok, a megértő, empatikus kötetlen beszélgetések helye a témában hiánycikk. mert ugyanúgy, mint ezen a blogon, ha a nő érzi, nincs egyedül, más is vívódott ugyanígy, rengeteg hasonló eset létezik, senki nem ítéli el döntése miatt, számottevően megkönnyítené a döntést, illetve hogy azt a döntést hozza meg, amit saját szíve/lelkiismerete és nem a társadalmi elvárások diktálnak.
próbálok visszemlékezni fiatal koromra. nekem könnyű volt annakidején döntenem (kétszer estem teherbe fogamzásgátlóval!), mert úgy gondoltam, ez csak rám tartozik (anyám mindkét esetben támogatott, a másodikra el is jött velem), de volt olyan barátnőm, akit – egyébként indokolt – abortusza után évekig mardosott a bűntudat, s igen nehezen talált olyan közeget, amiben feldolgozhatta poszttraumáját.
KedvelésKedvelés
kicsit válasz — és kérdés — katónak (is):
az nem stigma, amikor a keresztény azt mondja az abortálónak, hogy gyilkos?
hitvitába nem szeretnék keveredni, de tényleg azt gondolom, hogy amíg a magzat benned van, amíg az anya életkörülményei, a nemzők genetikája, a nő anyaságra való hajlandósága határozza meg a magzatból megszülető gyermek jövőjét, életkörülményeit, egészségét, igenis, joga van dönteni az anyának anélkül, hogy bárki elítélné vagy megszólná.
ha erre azt a választ kapom, hogy az életet csak isten veheti el, kiszálltam a beszélgetésből. mert akkor megszámlálhatatlan, a társadalom által elfogadott tömegjelenséget (amit a kereszténység sem ítél el) mentettünk fel — beleértve az inkvizíciót.
KedvelésKedvelés
Ezt nagyon szépen tömören írtad le. Ez a vita felkavart és így estefele már úgy érzem, kilátástalan.
KedvelésKedvelés
Énkötekszem kicsit: az Isten nagybetűvel írandó, ha egy konkrét Istenről beszélsz, nem általánosságban egy istenről. Ha Allah, Buddha, Krisna, Zeusz, stb. mehet nagybetűvel, akkor ne nemecsekernőzzük pont itt. köszi!
KedvelésKedvelés
ribizli mindent kisbetűvel ír. gondolom így gyorsabb.
KedvelésKedvelés
köszönöm, árnika! igen, sofie, nálam minden kisbetű, kivéve, amit nagybetűvel írok, de azt is csak azért, mert ezen a felületen, mi, kommentelők, nem vastagíthatunk betűt mondanivalót kiemelendő. még az elején kérdeztem csakazolvassától, gond-e az írásmódom (így írok e-mailt meg jelentést is), mert nekem ez időspórlás. azt mondta, nem.
de ne akadjunk fenn részleteken. NEM azon van a hangsúly, hogy Isten kisbetűs-e, vagy nagy. döntésszabadságról van szó. hogy ez önkény, kegy vagy jog?
KedvelésKedvelés
nekem is így gyorsabb. szeretem ezt.
többnyire, ha nem hivatalos, akkor én is ezt használom. 10 ujjal gépelek és nagybetű-kisbetű váltások nélkül ez olyan gyors, hogy közben tudom csinálni egyéb teendőimet is (ha gép előtt vagyok)
KedvelésKedvelés
nalam a helyesirasra igaz ugyanez. Nincs turelmem atolvasni amit irtam es kijavitani a betu hibakat, elgepeleseket. ha lehetne utolag javitani akkor javitanam, de azt ugye nem lehet, ugyhogy maradnak a hibak. ja es ekezetem sincs. hogy mi kis es nagybetu azt meg sokszor a hangulatom diktalja, sokszor meg az hogy sietek-e epp
KedvelésKedvelés
Ha lenne is ilyen internetes felület (bár lenne), oda sűrű szövésű trollháló kellene, rendkívül erős 0-24-es moderátor csapattal. Gondold el Éva, mennyi kompetens megmondóember szabadulna rá egy ilyen fórumra. 😦 Mert ítélkezni aztán hajj, nagyon megy, de ez csak odáig tart, hogy “ne vetesd el, ne gyilkold meg”, az már senkit nem érdekel, hogyan neveled fel.
Ami a lombikosokat illeti, szerintem sorstárs közösség, szükségszerűen kialakuló saját nyelvvel. Ahogy te is írod, hihetetlen fizikai és érzelmi megterhelés, muszáj megosztani, muszáj beszélni róla, érezni a támogatás, ha az virtuális csak, akkor is.
KedvelésKedvelés
Pont így, vagy még jobban kellene az abortuszt átélőknek is (hogyan ne legyen ez se ítélkező? nembarátok a szavak), csak ők sokkal többen vannak. Amire a bejegyzés rávilágít, az pont a közöny, a butaság, az ítélkezhetnék.
KedvelésKedvelés
“Miért nem lehet értelmesen, erőszak nélkül beszélni a terhességmegszakításról ma sem? Hol vannak a józan, okos szavak?”
Aki abban hisz, erősen, hogy az abortusz egy élet kioltása, az nem igazán tud szenvtelenül beszélni a témáról.
Az felháborodik azon, hogy a svédeknél az ilyenfajta életkioltás magánügy, mint a szavazat. És nem pedig úgy “magánügy”, mint a gyerekbántalmazás.
Az nem érti, hogy lehet rutinként kezelni – igen, akár lekövetés, terápia nélkül. Az nem érti, egyáltalán hogy lehet az mindennapos alternatíva, és miért nem csak a legvégső lehetőség, mint a _valódi_ önvédelem.
Kicsit helyezkedjetek bele azon ember gondolataiba, érzéseibe, aki tényleg hiszi, hogy a megfogant élet már élet, és a kívánt vagy nem kívánt tízhetest egyaránt babának gondolja – ugyanúgy, mint egy már kibújt tízhetest.
Ezzel a szemmel olvassátok a hozzászólásokat, jól eltávolító “volt abortuszom” mondatok helyett akár úgy, hogy “megölettem egy magzatot”. Mert számukra ez tényleg így hangzik. És emellett nem lehet könnyedén elmenniük, ahogy a Híradóban is is nehéz józanon kommentálniuk a számukra ezzel egyenértékű gyerekgyilkosságokat.
Éva, ahogy kemény szavakat használsz a mindenféle bántalmazókra, úgy hát ők is keményen, sarkosan fogalmaznak a témával kapcsolatban. Még akkor is, ha konkrét esetekben a nőt (vagy a férfit) megpróbálják elfogadni.
Személyesen: ahogy sejthető, élet kioltásának tartom az abortuszt.
Ugyanakkor nem tartom megoldásnak a tiltását, mert az csúnya dolgokhoz vezet.
Mert mindig lesz, akinek elviselhetetlen vagy életveszélyes a terhessége. És nem akarom, hogy ne dönthessenek, még akkor sem, ha nem úgy döntenék. (Vagy igen.)
Higgyétek el, az én szememmel nézve is van néha kiborító a netes kommunikációban a témát illetőleg.
Például újra és újra megütközöm, kiakadok, hogy lehet, hogy az ennyire könnyen hozzáférhető fogamzásgátlás mellett még mindig tömegesen fordul elő nem kívánt terhesség (nem, nem az extrém esetekre gondolok, hanem a “becsúszottra”). És hogy ezt emberek természetesnek veszik. Hogy hát becsúszott, van rá ez a könnyed kis szó. Az élet kezdetére.
Az végképp nem fér a fejembe, hogy ugyanannak a nőnek/férfinak ugyanolyan korú élet vagy “magzat” vagy “pocaklakó/trónörökös”, csak attól függően, hogy kívánt-e vagy sem. Akár pár év különbséggel. Vagy attól függően, melyik partnerétől van… És ez is elfogadott, bólogatnak rá, mintha logikus lenne. Pedig nem az.
És nem értem, hogy lehet ezt az egészet ennyire bagatellizálni: magánügy a döntés, OK, de a nő, férfi tudja már, miről dönt…! Tényleg azt rakja a serpenyőkbe, ami: a magzat élete legyen életként az egyikben. Mert csak úgy hozhat valódi döntést, és csak úgy tudja feldolgozni.
És igen, legyen már utókezelés, lelkileg is. Főleg.
És nem, nem tudom, mennyit tipródnék, ha nekem kellene döntenem. Vagy ha nekem kellett volna 10-15 éve. Mert én az vagyok, aki nem akar gyereket.
Van barátom (férfi), akinek több “abortusza volt”. Egyenként mind magyarázható volt, értem, adott helyzetben miért döntöttek úgy, vagy egyezett bele – vagy fogadta el a család nyomását (WTF?!). De valahol mégis az volt az érzésem, ahogy mesélt róla, egyik esetben sem volt igazán mélyen átgondolt a döntés. Vagy akár csak döntés… Én ott éreztem az önigazolásszagot. És a csalódásom benne itt gyökerezik: hogy ilyen felszínesen élte meg, és ugyan érzi, hogy ennek van jelentősége, hisz évek távlatából is emlegeti, de nem képes _igazán_ szembenézni vele. Nem az eredményt, hanem a “döntésmechanizmusát” ítélem el.
És azt gondolom, ha a közbeszéd nem venné ezt ilyen könnyedén, idegen szóval, rutinműtéttel, akkor a döntéseknek is valódibb súlya lenne. Akár a megelőzéskor, akár a megszabaduláskor.
KedvelésKedvelés
nem veszi a közbeszéd ezt könnyedén
és nem vesszük itt a diskurzus alatt sem könnyedén.
ezt miből olvastad ki? melyik mondatból?
arról beszélünk, hogy magánügy és önrendelkezési jog. de arról egy szó el nem hangzott, hogy ez egy könnyű kérdés lenne.
(kicsit moralizálsz. ne haragudj. bűntudatot akarsz kelteni bennünk?)
és még: ““megölettem egy magzatot””
mindenképpen azt tartanád jónak, ha ezt az egyébként sem egy könnyed döntést még e mondat súlyával együtt hordozná az abortáló nő a sírig? mindenképpen ezt tartanád megfelelőnek?
“számukra ezzel egyenértékű gyerekgyilkosságokat.”
na innen dolgozza fel aki akarja, hogy 15 éves korában mondjuk elment abortuszra.
KedvelésKedvelés
Ez eléggé hitvita…. De addig, amíg a magzat élete egy ember testéhez van kötve, addig sajnos, ha tetszik, ha nem, nem vonhatjuk ki a döntésből azt az embert, aki a testében hordozza.
Megjegyzem, én is eléggé “pro-life” beállítottságú vagyok, és igyekeztem eddig mindent megteni, hogy ne essek akaratom ellenére teherbe, mondhatjuk, ez túl jól is sikerült, mindegy, de azért a nagy prolájfosságomban is bajba kerülnék, ha azzal a dilemmával szembesülnék, hogy megtartsak-e egy beteg magzatot például. És még ezernyi dolog van, ami miatt nem jó ötlet mások felett ítélkezni ez ügyben, semmilyen szinten.
KedvelésKedvelés
Azt, hogy a diskurzusban könnyedén venné bárki, nem írtam. Ne add a számba/ujjaimba!
A (netes) közbeszédben viszont megvan ez a tendencia.
Nem akarok bűntudatot kelteni. (Bevallom, engem jobban érdekelnek a jövőbeli abortuszok, mint a múltbeliek.)
Önrendelkezés. Döntés életről. Amennyiben erre van jogunk, hát legyen.*
Én azt tartanám jónak, hogy a döntés tudatos döntés legyen. Annak minden aspektusával. És akkor a döntés jó lehet, nem kell utána bűntudatot érezni, nem kell életvégig hordozni.
““számukra ezzel egyenértékű gyerekgyilkosságokat.”
na innen dolgozza fel aki akarja, hogy 15 éves korában mondjuk elment abortuszra.”
A “számukra” és az “aki” közé nem én raktam egyenlőségjelet, ne add a számba/ujjaimba!
Próbáltam megmagyarázni, miért nem lehet erről szenvtelenül beszélnie még azoknak sem, akik ugyan nem személyesen érintettek, csak éppen élőnek tartják a magzatot. Mert ők így olvassák. Mert _számukra_ egyenértékű.
Ők lehetnek rendkívül megértőek azzal a gyereklánnyal szemben, aki erre kényszerült, sőt, ha beszélgetnek vele, akár pont ők mondják el, hogy most már mentse fel magát, ne hordozza a terhet (amennyiben még hordozza). Hitüktől függően beszélhetnek gyónásról, megbánásról, (ön)bocsánatról. De ettől még magát az aktust rossznak fogják tartani.
Tessék különbséget tenni az ember és a tett között!
*És azt kellene még megérteni, hogy aki számára a megfogant emberi élet élet, az pont annyira nem tartja ennek kioltását magánügynek, mint ahogy bármely emberi élet kioltását sem tartja annak.
És igenis, nekik pont annyira erkölcsi kötelességük tiltakozni, ahogy a családi erőszak ellen is elmennek sokan tüntetni. Holott mások számára az is magánügy.
Ezt próbáltam leírni. Válaszul a poszt végefelé feltett, és beidézett kérdésre.
KedvelésKedvelés
Na, valahogy így gondolom én is. Mindazzal együtt, hogy nem ítélkezünk, nem keltünk bűntudatot. Simán csak elmondjuk, ha rákérdeznek, hogy szerintünk ez hogy van.
KedvelésKedvelés
“az ennyire könnyen hozzáférhető fogamzásgátlás mellett”
Szerintem nem olyan olcsó és nem olyan könnyen hozzáférhető ha az ember nem jól szituált, felnőttkorú, nagyvárosi, értelmiségi.
KedvelésKedvelés
Egy gumi óvszer nem annyira drága, bárki megveheti a boltban.
KedvelésKedvelés
Egy falusi bolt nem jelent könnyű hozzáférhetőséget.
KedvelésKedvelés
Azért a Tecsó közelebb van oda is, mint a nőgyógyászat.
KedvelésKedvelés
Öhh, látom, te sem nagyon láttál még közelről nyomorgó embereket/falvakat/országrészeket.
KedvelésKedvelés
Hehe, azonnal kiszámolják ám, megvan-e heti egy legalább. 😀 Ifjaknak elég kínos. 😀 De meg az is azonnal kiderülne, ha szakítana az illető. 🙂
KedvelésKedvelés
Van az az élethelyzet (egyre több), amikor drága. Vagy nem hozzáférhető, lásd falusi bolt. Mert még mindig jár érte a megvető tekintet is.
KedvelésKedvelés
mondtam mar mashol is, hogy Angliaban ingyenes a fogamzasgatlas.
KedvelésKedvelés
?????????????????
KedvelésKedvelés
mit nem ertesz?
KedvelésKedvelés
“Contraception is free on the NHS” innen ideztem: http://www.nhs.uk/Conditions/contraception-guide/Pages/contraception.aspx
KedvelésKedvelés
Jó, megnéztem, már értem.
KedvelésKedvelés
Angliában mekkora gond a tinédzserterhesség? Írországban – ahol mellesleg tilos az abortusz – elég komoly issue, azt tudom.
KedvelésKedvelés
A tini terhesseg Angliaban is nagy gond, mar cask azert is mert itt olyan allami tamogatasok jarnak a tini anyukaknak, plane ha egyedulallok hogy sokan ezt az utat valasztjak munka, vegzettseg es egyebek helyett.
KedvelésKedvelés
3 db 700-800 Ft között van. Egy 12 db-os 2000 Ft. 28 000 Ft jövedelem mellett. Tényleg olcsó.
KedvelésKedvelés
Én is épp elkezdtem nézegetni az árakat (már rég nem kellett). És mondjuk Délbaranyában számoljuk hozzá a helyközi járatot a pécsi Tescoig. És nem is mindenkinek van saját jövedelme.
KedvelésKedvelés
Ezért aztán kénytelenek a naptár módszerhez, vagy a megszakításhoz folyamodni. Ha meg terhes, akkor elvárjuk, hogy úgy neveljen fel gyereket, hogy nem volt pénze fogamzásgátlásra sem? 😦
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy szerinted ez nem helyes, és nem jó (szerintem sem), de ez van, ez történik, ezek az emberek olyan körülmények között élnek, hogy ttalán még nem is hallottak a naptármódszerről, a többiről nem is beszélve, és bizony ezekben a családokban sokszor a nőnek nem is nagyon van beleszólása abba, hogy mi történik a testével. Bizonyára van rá lehetőség, hogy a legszegényebb, legnyomorúságosabb helyeken élők helyzetén valahogy lehessen segíteni, vagy legalább ártalmat csökkenteni, lehet önkénteskedni és felvilágosító programokat szervezni, óvszert osztani, ilyesmi. Szerintem Magyarországon ez lefedetlen terület a civilek számára (hogy az államról már ne is beszéljünk, de itt megszokhattuk, hogy az állam előszeretettel hárítja a feladatait a civilekre), de javítsatok ki, ha tévedek.
KedvelésKedvelés
Szerintem egy alsó jövedelmi harmadba tartozónak minden fogamzásgátlás eszköz, ami pénzbe kerül, nem hozzáférhető, és/vagy megfizethetetlen. Majd ha ingyen osztogatják ált. isk. nyolcadikban a gumióvszert, és mondjuk 14-18 között, valamint x gyermekszám után – persze megfelelő orvosi felügyelet mellett – ingyen lesz az adott nőszemély számára megfelelő védekezőeszköz, ÉS a védőnők, családgondozók is felkészültek lesznek valamennyien ebben a témában, majd akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán.
KedvelésKedvelés
Most erre mit lehet mondani? Hogy egy doboz cigi meg szintén 700 ft, meg egy üveg bor is? Vagy két liter benzin?
KedvelésKedvelés
Igen, lehet, hogy nekünk középosztálybeli nőkként csak egy lesajnáló vállrándítás, hogy mi az, egy doboz cigi, egy üveg bor árai! (Igen, persze, havi 28.500 Ft-ból 800 Ft-os bor. Palackos persze. Vegyük már észre, hogy ez nem a behűtött száraz fehérbor, a Du.nhill, meg a kényelmi autózás dimenziója!)
Demagóg és igazságtalan a szegény réteget cigizgető, borozgató, autózgató homogén csoportként kezelni.
Egyébként sem érdemes ebbe az irányba elvinni a beszélgetést. Egyrészt, ha mélyszegénységben élőkre akarjuk kihegyezni a dolgot, akkor az az alkalmi cigi és az bor, de főleg az értelmezhetetlen két liter benzin az nem napi tétel, ebben biztos lehetsz, a szexualitás meg igen. Másrészt pedig nézzünk körül, és nyugodtan állapítsuk meg, hogy a véletlen teherbeesés és az abortusz az nem olyan elszigetelt probléma, ami csak bizonyos embereket érint.
KedvelésKedvelés
Szerintem itt a többség olyan középosztálybeli, aki elvitázgat olyan dolgokról, amik vagy őt is érintik, vagy társadalmi szinten érdekli, de sok köze nincs hozzá. Azért írtam, amit írtam, mert véletlenül olyan helyen élek, ahol naponta látom-hallom-tapasztalom annak a rétegnek az életét, akikről az utóbbi kommentekben szó van. Igen, vesznek cigit, igen, boltban, ahol a cigi mellett ott van az óvszer, és igen, vesznek bort, de nem palackosat. És, igen, kocsival járnak, amit általában nem szalonban vásároltak. Nem gondolnám, hogy sztereotipizálni kéne, mert nem kéne, csak úgy bírom, mikor ilyen nagy az együttérzés a “mélyszegénységben” élőkkel, látni meg csak a tévében látjuk őket, és elképzeljük, hogy szegények hogy élhetnek. Tisztelet a kivételnek.
KedvelésKedvelés
600Ft/3 db. Ez egy szegény családnak iszonyú drága!
KedvelésKedvelés
Gyöngyi fentebbi hozzászólásához:
“Szerintem itt a többség olyan középosztálybeli, aki elvitázgat olyan dolgokról, amik vagy őt is érintik, vagy társadalmi szinten érdekli, de sok köze nincs hozzá.” Szerintem nem ismerjük egymást személyesen.
És van közünk hozzá.
KedvelésKedvelés
Igen, a könnyen hozzáférhető, olcsó fogamzásgátlás… Hát, én értelmiségi családba születtem, egy kisvárosban nőttem fel, ahol mindig mindenkiről tudják, hogy ki-kivel jár. 15 évesen kész procedúra volt beszerezni az óvszert, ha nem akartam “lebukni”. És a zsebpénzből igen drága volt.(mondjuk most is az, fizetésből is) Bizony többször alakul úgy kamaszként, hogy most van idő, meg hely, de pont gumi nincs, és azért mégis lesz szex. Most akkor elmélkedjünk arról egy kicsit, hogy ha ez 2000-ben egy középosztálybeli értelmiségi lánynál is tud így alakulni, akkor mi van egy borsodi falu hátrányos helyzetű lányával?
Ennyit a könnyen hozzáférhető fogamzásgátlásról. És ez nem a múlt század, hanem 10 éve volt. Szerintem ma sincs másként.
(Egyébként én olcsón megúsztam, a tizenkettedik nincsgumi-majdkihúzom eset után kimaradt a menstruációm, és amikor ezt megszégyenülten elmondtam anyámnak, adott egy fülest, bőgni kezdett, és elvitt nőgyógyászhoz. Terhes ugyan nem voltam, de biztos ami biztos kezembe nyomtak egy halom fogamzásgátló receptet, minden vizsgálat nélkül. Anyám fizette, nagy szemrehányások közepette. Kár, hogy évek múltán mindenféle komplikáció után kiderült, hogy sok hűhó volt semmiért, a ciklusom nem véletlenül akadozott, a hormonok csak rontottak a dolgon, és mára már minimális az esélye, hogy spontán teherbe tudok esni. )
KedvelésKedvelés
jaj Devorah!
és ez máig gyakorlat, hogy minden vizsgálat nélkül felírják!
a lányom is előállt ezzel. mondtam semmi gond, hormontükör és aztán döntünk mi legyen. (nyilván tisztában vannak vele a lányaim, hogy mi a véleményem a tablettáról)
ki is derült a kicsinél, hogy inzulin rezisztencia és kiszámíthatatlan ciklusok és kiszámíthatatlan peteérések és ha tablettát szedne az egyenes út a 10 év múlvai teherbeesési nehézségekhez.
szóval körültekintően a lányainkkal! (is)
KedvelésKedvelés
Ezek szerint óriási mázlija volt a legnagyobb lányomnak, mert besétált ide a kisvárosi sztk rendelésre, és kifogott egy hihetetlenül jó fej, empatikus és lelkiismeretes orvost. (Neki elhitte ezeket a dolgokat, amiket persze nekem nem.)
KedvelésKedvelés
ugyanez a sztorim, csak annyi a különbség, hogy nem mondtam el anyámnak, úgyhogy füles se volt. a többi szóról szóra ugyanez. (ja, nem kisváros, hanem budapest, csak valahogy mindig zárva volt a bolt, meg mittudomén.) elismerem, hogy nagyon felelőtlen voltam, de valahogy szeretném majd beleverni a gyerekembe (már ha ugye lesz), hogy mindig legyen koton a táskájában. és jó lenne, ha a sulikban is lenne automata. és ingyen osztogatnák, és nem volna ciki. de az nem megy ám a kormányzattól, felvilágosító nevelés helyett hit- és erkölcstan, és hibáztató plakátkampányok. közben persze a munka törvénykönyvéből a kisgyerekes anyák védelme egy húzással ki, örökbefogadás támogatottsága nulla. kötelezném rá az összes rohadt kdnp-s surmót, hogy csináljon így végig egy terhességet.
KedvelésKedvelés
Vagy én pl nem szedhetek hormont mert fokozott a kockázat, nem használhatok spirált, mert attól úgy vérzem, hogy ki sem léphetek itthonról, enyhe allergiám van a latexre, és bár gondolom, mentes gumi is van, de a bevonatát sem bírom, amivel sikosítják (egy-egy alkalom okés, de rendszeresen nem bírom). Az én védekezésem így azzal kezdődött, hogy kapcsolatunk hajnalán mondtam a férjemnek vicces hangon, de hogy azért tudja, hogyan állunk, úgy vigyázzon, ha gyerek csúszik be, megtartom, és borsos tartásdíjat fogok követelni. Persze ő más, felelősségteljes fajta. 🙂
KedvelésKedvelés
Ne haragudj, de nem mondtál semmi újat. Ezt hallgatom, amióta az eszemet tudom. Ezért nem mertem volna fiatalabb koromban abortuszra menni. Mind ezt súlykolták belénk, hogy az abortusz “gyilkosság”, leginkább vallási közösségekben.
Ma már rá merek kérdezni, hogy biztos-e ez? Bizonyított?
Ma már azt is tudom, mit jelent gyereket nevelni, mi mellett döntök amikor vállalom. A gyermeket vállalni kell, a borzasztó sok munkát, éjszakázást, lelki-szellemi-testi nélkülözést.
Mi történt volna, ha fiatalon teherbe estem volna, és végzettség nélkül, egy nem eléggé stabil kapcsolatba szültetett volna egy gyermekem? És esetleg összeroppantam volna a súly alatt?
Te tudod vállalni a félresiklott életek miatt a felelősséget, amikor “gyilkosságot” kiáltasz?
Mire jó ez az egész?
Mire alapozod, hogy az abortusz “gyilkosság”?
Még csak azt sem lehet mondani, hogy írja a Bibliában, mert tételesen nem írja sehol.
Pfúúúú, de merges lettem, ne haragudjatok.
KedvelésKedvelés
Igen. Mennyit tipródtál volna, ha neked kellett volna döntened? Ha tényleg megtettél volna minden óvintézkedést, és MÉGIS? Én sem értem, hogy miért nem él a fogamzásgátlással, akit tájékoztattak, aki értelemmel felfogja és meg is engedheti magának. De ha mindent megteszel, és mégis? Merthogy ez az eset akkor is fennállna, ha kiszűrjük az emberi meggondolatlanságot.
A magzat vs. pocaklakó ügy: a magzatot nem akarják, a pocaklakót akarják. Óriási különbség ez a születendő gyermek szempontjából… nagyon nem jár jól egy gyerek, ha nem akarták, mert az élet fontos, de nagyon nem mindegy a minősége.
KedvelésKedvelés
Nem 12 hét után hívják magzatnak, addig meg embrió? A magzatot meg már nagyon nem egyszerű elvetetni.
Egyébként az embrió szó is a távolítás miatt van. Rengeteg fel sem ismert terhesség szűnik meg az első 8-12 hétben. Részben az idejekorán kialakuló kötődés és ragaszkodás miatt van szükség a távolításra.
Értem Katót, aki azt mondja, hogy a pro choice álláspont eleve szembemegy a pro lifeosoknak egy zsigeri alaptételével. És ennek a feloldása nem nagyon kínálkozik.
btw: Akkor a spirál is helyből gáz? Honnan tudjam, hogy nem akadályozza meg egy embrió beágyazódását egy tetszőleges hónapban?
KedvelésKedvelés
Igen, a spirál a pro life-osok szemében sokszor abortusznak számít….
Amúgy az embrió-magzat terminológia etimológiai szempontból tiszta hülyeség. A magzat a mag szóból ered, annak kéne lennie a korábbi állapotnak, ami közelebb áll a maghoz, azaz a sejthez (zigóta). Az embrió pedig tudtommal az emberből származik, szóval az áll közelebb a kifejlett élőlényhez.
KedvelésKedvelés
Azonban az etimológia nem így működik, a legritkább esetben logikus, sokszor nyelvtörténet.
És nem, nem az emberből van:
http://www.szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=e&qsearch=&qdetail=2564
KedvelésKedvelés
a fogamzasgatlas mint olyan nem elerheto mindenki szamara Mo-on…majd akkor lenne az, ha ingyen osztogatnak a kotont es a korzeti doki ingyen irna fel a fogamzasgatlot..
KedvelésKedvelés
latom ,masok is irtak mar, es nem is oda kerult ahova szantam ,bocs
KedvelésKedvelés
Azért ne feledkezzünk el arról sem, hogy “az ennyire könnyen hozzáférhető fogamzásgátlás” egyáltalán nem is olyan könnyen hozzáférhető.
Először is: kell hozzá egy meghatározott életkor/fejlettség (a tablettához is, a méhen belüli eszközökhöz meg különösen).
Jó, tudom, nem kell(ene) túl korán kezdeni a nemi életet. De: mégis nagyon sokan korán kezdik, velük mi legyen?
Igen, nekik ott a gumi. Csakhogy: a népesség jelentős része nem nagyvárosban lakik, a falusi kisboltban pedig valószínűleg eléggé ciki megvenni a fent említett túl fiatal korosztálynak. Arról nem is beszélve, hogy ennek megfelelő használatát valaki meg kellene tanítsa nekik…
A gumi kivételével a többi miatt folyton orvoshoz kell menni, ami idő, energia és pénz, a mennyiben utazni is kell hozzá. Ha az ember dolgozni jár, előfordulhat, hogy szabadság kivétele mellett jut csak el felíratni, és akkor még jó csomó pénzbe is kerül. Ez a legkomolyabb nehézség jelenleg, különösen azoknál a nőknél, akiknek a legnagyobb szükségük volna rá (pl. mélyszegénység).
Rengeteg dolog befolyásolja a fogamzásgátlás beépülését a napi rutinba.
Egyébként én hallottam olyan esetről, hogy a kisbaba megfoganása egy hányós vírusfertőzésnek volt köszönhető, mivel a tabletta is távozott, közvetlenül a bevétel után. Őt megtartották, tündéri kisfiú lett .-))
KedvelésKedvelés
Az egészben egyébként tényleg az a legszomorúbb, hogy vannak, akik akár az abortusz döntésükkel, vagy az örökbeadás döntésével olyan egyedül vannak az egészségügyi intézményekben, mintha az egészet egyedül követnék el (nem egy társadalom követné el rajtuk …). Akik ott dolgoznak, azoknak csak rutin, nem is látták eddig se az embert, aki ezen átesik, ezután se fogják, és mégis örömtelibb egy boldog kismamával jópofizni, mint egy egy jó szót szólni, ahhoz, akinek a legnagyobb szüksége lenne rá egyébként.
Ez lenne a baj a közösségi oldalakkal is. Nagyon nehéz interneten kommunikálni. Könnyű valakiket arc nélkül bántani, főleg olyat, aki egy kis megértésért nézett be ilyen fórumra. Sokszor érzem, hogy az internetes kommunikáció lehetne segítő, ha tényleg aktív konstruktív válaszokat adnánk, és nem akarná senki megmondani a tutit, hogy hogyan is kell. Pl, ha valaki a személyes történetét leírja, legtöbbször tényleg trolleső hull rá… és vajon mit akarnak a trollok? megmutatni, hogy ők a legjobbak a világon? ááá nem tudom…
KedvelésKedvelés
Ezt a kettőt mindenkinek ajánlom figyelmébe:
http://www.youtube.com/watch?v=ZhmyT6Tlkhk
KedvelésKedvelés
Gianna Jessent végighallgattam egy éve, és döbbenetesen manipulatívnak és idegesítőnek tartom.
KedvelésKedvelés
Én ezt maximálisan megértem. Tényleg, nem csak udvariaskodásból mondom. De nálam meg pont ez a videó, és Gianna egy másik videója játszott nagy szerepet abban, hogy megszülethetett a lányom. És még most is szinte minden nap rengeteg erőd ad…..Ez is csak azt tanítja nekem, hogy mennyire egyedi minden eset, és mennyire vékony az a jég, amin járok, ha ebben a témában megnyilvánulok…
KedvelésKedvelés
Nagyszerű, hogy neked megadatott a helyzet, amelyben Giannának lehetett szava. Ez is luxus.
KedvelésKedvelés
Szerintem is manipulatív, de nekem az tetsztik benne, hogy szarik a PC-re, szarik minden olyan klisére, ami őt nem érdekli. Olyan dolgokon ment keresztül, hogy azt gondolja magáról, neki lehet. És tényleg. Akivel már történt csoda, máshogy látja a dolgokat, és nem vesztegeti az időt arra, hogy udvariaskodjon, korrektkedjen. Nyomja, ami szerinte fontos, és van küldetése. Ma már – tudtommal – sóoldatos abortuszt nem csinálnak, de akkor is fontosnak tartom, hogy az ő hangja is hallható legyen.
KedvelésKedvelés
Mert mindig van valaki, aki megrökönyödik, itt például egyik anya szidja a másikat, amiért az gyászolja a hathetesen elvesztett magzatát. http://bezzeganya.postr.hu/a-babam-jobban-megszenvedte-a-vetelest-mint-en
KedvelésKedvelés
Ó, nem a már létező élőlények köszönetét kellene itt tolmácsolni. Ez szép, igen. Az a nő is létezik már, akinek az életébe durván beavatkozunk, és rákényszerítjük a terhességet, mint az abortusz alternatíváját. Hanem annak a lehetőségén gondolkozzunk már el, és minden kedves életpárti és nőellenes férfinak fel kellene tenni a kérdést, hogy vajon ő mindig csak olyannal szexelt-e, akivel szeretett volna közös gyermeket, és mindig biztos volt-e benne, hogy a lehetőség is ki van zárva? Az orvosi praxis során embriók ezreit pusztítják el, a mesterségesen megtermékenyítettek közül is csak az életképesebbeket tartják meg úgy tudom, hát miről beszélünk akkor???Nem tudom,mit szólnának a férfiak, ha őket isugyanúgy meghurcolnák egy-egy abortusz alkalmával, mint a nőket, mert ugye a magzata fele részben az övé is… a felelősségről kellene, hogy szóljon a felvilágosítás tinédzserkorban, nem a sokkolásról (csak látom a döbbent arcokat a nézők közt
KedvelésKedvelés
a “rákényszerítjük a terhességet” szókapcsolatot nem tudtam értelmezni
KedvelésKedvelés
nem tamogatjuk/engedjuk, stb az abortuszt, tehat rakenyszeritjuk hogy terhes maradjon. talan igy ertette?
KedvelésKedvelés
1 havi tabletta több ezer forint, a spirál majdnem egy minimálbér. A szex meg csak nem is mindig önkéntes.
KedvelésKedvelés
vagy ugy hogy aranyaron adjuk a fogamzasgatlast, ciki megvenni a boltban, plane ha az ember nem nez ki 18nak sem es meg raadasul lany is es feliratni sem olcso a nogyogyasszal. esetleg igy ertette? tehat legyen csak terhes.
KedvelésKedvelés
A természetes igény a testi szerelemre létező dolog. Ha nem párosul felvilágosítással, elérhető fogamzásgátlással, akkor a “rákényszerítjük a terhességet” már értelmezhető.
KedvelésKedvelés
Igen, elég árnyaltan megvilágítottátok. Elsőre az jutott eszembe, hogy a szexre nem kényszerítette senki, de ha mégis, akkor jogos.
KedvelésKedvelés
Nagyon jó ez a hozzászólás, a kulcs ott van, hogy végigolvasva, már megint, szinte meg sem említjük a férfit, aki szintén ott volt. Ő megteheti, hogy elegánsan kivonul, hát, szívem, honnan tudjam, hogy tényleg az enyém-e, és somolyog… Ez borzasztó. Minden szavaddal egyetértek és nem is tudok mit hozzátenni.
KedvelésKedvelés
Az örökbeadás mint az abortusz alternatívája… igen, általában a cuki babát és a boldog örökbefogadó szülőket látjuk. Érdekes, az örökbeadó anyát általában nem övezi az a dicsfény, amit – szóban – megelőlegeznek neki, mikor az abortuszról próbálják lebeszélni. Ő valahogy nincs jelen az idillben, nem foglalkozik senki azzal, hogy miként tudja újra felépíteni az életét.
KedvelésKedvelés
Szeretik elhallgatni azt is, hogy egy terhesség kihordásának lehetnek az anyára nézve tartós, maradandó következményei (nem mondom, hogy mindenkinél, de többeknél, mint ahányan beszélnek róla, mert azt nem illik), szélsőséges esetben akár belehalni is lehet. Szerintem több nő hal meg terhességi szövődményben, vagy szülési komplikációban, mint abortusz következményeként (bár erre nem tudok statisztikát).
Mi van, ha az örökbe adni szánt gyerek beteg, ha szülés közben károsodik? Az örökbefogadók többsége azonnal visszalép, akkor? Ezeket a dolgokat is előszeretettel pöccintik félre.
KedvelésKedvelés
beszelgettem a 17 eves magyar, lany ismerosommel, hogy az iskolaban milyen tajekoztatast kapnak a szex, fogamzasgatlas temakorben. Hat nagyjabol semmilyet. Alapveto kerdesekre sem tudja a valaszt, holott ez a korosztaly mar javaban szexel.
KedvelésKedvelés
A mi sulink nem egy szuper iskola, de évente kétszer jön valaki, aki erről beszél a diákoknak. Vitákat is tartanak, szóval van értelme. Kérdezhetnek, de a csaj annyira rutinos, hogy szinte előre mondja, mik lehetnek egyes témáknak az ága-bogai. Azért én ezt nem fogom az iskolára bízni, mert a saját gyerekeimnek csak elmondom már, mit s hogy.
KedvelésKedvelés
A nyelvünk nagyon kifejező. Az első 12 hétben bekövetkező spontán abortuszra a jellemző kifejezéseink: “elment a baba”, “nem maradt meg”, “elvesztette a babáját”.
A korai spontán vetélésnél a ritkán hallom azt, hogy meghalt a baba (későbbi babavesztéseknél fordul elő inkább) . Óvatos a szóhasználat, a “sajnálatos esemény” szintén a tabuk egyike.
Ha nem természetes úton történik az abortálás, akkor viszont máris halál következik be, és “gyilkosság” történik?
KedvelésKedvelés
Én semmiképp nem hasonlítanám össze a spontán vetélést az abortusszal. Van olyan ismerősöm, aki 12. hét körül veszítette el a babáját, elkérte a kórházból, eltemette.
KedvelésKedvelés
Nekem meg olyan ismerősöm van, akinek a hetedik hónapban kellett megszülnie az életképtelen magzatát minden segítség nélkül, kórházban, egy vödörbe(!) és úgy vitték el , hogy nem is láthatta, ezt orvosokcsinálják, magyar kórházakban! nem segített neki senki feldolgozni mi a barátok, esetlegakkor most ki a gyilkos???
KedvelésKedvelés
Tudom, hetekig én is kóvályogtam, mikor barátnőm elmesélte, hogy születték meg vele az öt hónapos halott kisfiát. Az embertelen bánásmód nem gyilkosság, hanem bántalmazás, traumatizálás, ilyenek.
KedvelésKedvelés
Nem hasonlítottam össze, csak morfondíroztam a nyelvhasználatunk különbözőségein. Mert ahogy beszélünk, az leképezi, ahogy gondolkozunk. A spontán ab-nál ritkábban nevezzük halálnak azt, ami történik, a 12 hét előtt.
Nem a gyászmunkáról írtam (amit magam is komolyan támogatok).
KedvelésKedvelés
Van még egy téma, amin mindig elgondolkodom, ha szóba jön. A béranyaság. Van, ahol legális, van, ahol nem. Nálunk nem, de ettől függetlenül van, aki csinálja.
Másik, hasonló, de nem tudom, hogy szokták hívni ezt az utat: teherbe esik valaki, keres nevelőszülőket, előre tudja, hova fog születni a gyereke, nyílt örökbefogadással örökbe adja, és kap érte pénzt.
KedvelésKedvelés
Ez a béranyaság-dolog, illetve az a másik út (tulajdonképpen ugyanaz a kettő), ezt is úgy szokás előadni, hogy mindenki mosolyog és boldog, az összes félnek kölcsönösen előnyös, amerikai sorozatokban is így van ez elővezetve, szülés után két perccel az anya mosolyogva megrántja a vállát, hát, minden jót, kitolják a kórteremből, ennyi, többet ővele nem is foglalkozunk. Szerintem ez olyan, mint a prostitúció, pénzért megveszik a nő testét, kihasználva, hogy rászorul (nyilván nem az fog ilyesmibe belemenni, akit felvet a pénz).
KedvelésKedvelés
Betlen Anna szerint is hasonló a kettő:
http://iphigeniaemleklap.blogspot.hu/2013/04/nem-elado.html
“a vásárló meg hiányt szenved: ezúttal nem szexben, mint a prostitúció vásárlója, nem is vesében, májban, lépben, hanem szaporodásban. Szerencsére vannak katalógusok – neki pedig pénze van.”
KedvelésKedvelés
ezt most olvastam el, benne van minden, köszönöm a linket.
KedvelésKedvelés
most nézem, az nlcafén meg az indexen van abortuszon átesettek fóruma….(Éva, ilyenre gondoltál, vagy valami másra? …Gondolom, ezekre Te is rákerestél…..)
KedvelésKedvelés
Egy fentebbi kommentre szeretnék reagálni Csinevától, illetve még pár dologra. Én például tudom, hogy az anyám előttem elvetetett egy gyereket – 15 évesen terhes lett apámtól, és nem tartották meg, hiszen anyu még iskolába járt. Olyan 16 éves korú lehettem, amikor megtudtam, de abszolút megértettem, miért tették, nem hibáztatom érte se az anyámat, se a nagyanyámat, a helyükben valószínűleg én is így cselekedtem volna. A tudat, hogy volt valaki előttem, nem nyomaszt, ez volt, így döntöttek, kész. Az viszont végtelenül dühített, hogy a társadalom annyira prűd – és az anyám is, soha nem lehetett vele se szexről, se a védekezésről, de még a szerelemről sem beszélni – és emiatt elmaradt a megfelelő felvilágosítás, ami megakadályozhatta volna ezt. Valamint borzalmasan dühös voltam az apámra, aki jóval idősebb volt a dolog bekövetkeztekor, és tudhatta volna, mit csinál. Anyunak soha nem mondtam el, hogy tudom, apámat viszont elővettem pár évvel később, és elmondtam, hogy szerintem egy felelőtlen balfasz volt – persze, ehhez sem volt jogom, és ezzel már nem segítek senkin, nekem viszont jól esett, mert legalább kicsit szégyellte magát.
“Abortuszt elkövető” – írja Csineva – ez megint ítélkezés, nem? Egyébként én úgy gondolom, hogy egyénileg mindenkinek joga van elítélni az “abortuszt elkövetőket”, ha az ő elképzelésük, hitük, akármijük szerint ez bűn – az már egyéni empátiás készség és intelligencia kérdése, hogy az illető hogyan nyilvánul meg erről, illetve hajlandó-e megérteni, hogy más máshogy gondolja. Össztársadalmi szinten a hatóságnak viszont ne legyen már joga beleszólni az anya döntésébe, mert ha a gyerek megszületik, nem az össztársadalomnak kell hozzá felkelni, ha sír éjjel. A mások által említett skandináv módszert tartom jónak, ahol a gyerek vállalása vagy nem vállalása teljesen az állampolgár döntése, és megkap minden segítséget, hogy azt véghezvihesse.
Abortusz mint gyilkosság – igen, lehet, hogy az, akár ezt a szót is használhatjuk rá, szerintem a lényegen nem változtat. Durva kifejezés, de engem nem tartana vissza attól, hogyha olyan helyzetben esnék teherbe, elvetessem, holott nagyon rossz módszernek tartom az abortuszt, a lehető legrosszabbnak. A férjemmel mindig akkurátusan ügyeltünk a védekezésre, egy szemernyit sem kockáztattunk soha, de egyetemistaként mi is jártunk úgy, hogy fennállt a gyanú, hogy terhes vagyok – a gyógyszer szedése mellett. Elvetettem volna, ha így van, szerencsére nem így volt. Akkor nagyon meg voltam rémülve, de tudtam, hogy olyan anyagi és egyéb körülmények közé NEM akarok gyereket, és csont nélkül elkövettem volna a gyilkosságot annak érdekében, hogy ne szülessen meg, és utána hordoztam volna a terhét, és elszámoltam volna a lelkiismeretemmel. Valószínűleg kissé magam is belepusztultam volna és évekig depresszióval küzdöttem volna a döntés miatt, de mindezeket beleszámoltam, amikor meghoztam a döntést – szerencsére másnap reggel megérkezett a felszabadító menzesz. Ha akkor nekem valaki azt mondta volna, hogy hordjam ki a gyereket és adjam örökbe, vagy szüljem meg a semmire és próbáljam felnevelni, valószínűleg üvöltve küldöm melegebb éghajlatra.
KedvelésKedvelés
Egyetemistaként én is így jártam, de mivel szerettem a férjemet, fel se merült a gondolata sem, hogy a véletlen gyerekünk ne születhetne meg. Lehetetlen körülmény az volt, de végül mindketten végeztünk, lett állásunk, volt hol lakni, igaz szűkösen, de mit érdekelt ez akkor minket. Én olyan boldog voltam mint a Főd, a talaj felett lebegtem, s vigyorogtam, nem tudatos döntés volt, de mindketten akartuk, ha már így alakult.
KedvelésKedvelés
azon gondolkozom hogy miert is fontos ennyire hogy sajat legyen az a gyerek, az en es a ferjem genjeibol. jo kerdes. errol beszelgetunk.
KedvelésKedvelés
Sziasztok, első hozzászólásom ez itt, pár hónapja olvasom a blogot, és nem vagyok egy nagy kommentelős típus, de most szeretnék hozzászólni. 2007-ben volt egy korai spontán vetélésem, de mivel nem indult be magától a vetélés, műtéti befejezésre volt szükség (idilli körülmények közt lettem terhes, nászúton, nagyon boldog voltam, akartam a babát, eléggé megviselt a vetélés). A Szent Imrében műtöttek, reggel mentem be, délután már mehettem is haza. Egy abortuszra váró lánnyal voltam együtt, akivel elég sokat beszélgettem (nem védekezett, kb. nem is hallott róla, hogy kellene, de ezzel együtt eszembe sem jut elítélni a döntése miatt, bár sajnálom, mert látszott, hogy bizonytalan a döntésében). Amiért viszont leírom az esetet: szerintem a műtős pasinak, aki eltolt a műtétre, majd utána vissza, fogalma sem volt róla, hogy ki az, aki vetél és ki az, aki abortuszra jött – nem mintha szabad volna különbséget tenni, más bánásmódban részesíteni az egyiket, mint a másikat – és egészen elképesztően bunkón viselkedett, látszott, hogy meg akarja leckéztetni az erkölcstelen, abortusztra járó nőket. Engem nem altattak, csak kábítottak, érreztem, ahogy gyakorlatilag “kiporszívózták” a méhem, zokogtam közben, és utána is, órákig (hetekig). Ez a tapló műtős pegig kb. másfél méterről szó szerint rádobott az ágyamra, majd utánamvágta a papucsomat. Sajnos sem lelkileg, sem fizikailag nem voltam olyan állapotban, hogy felemeljem a szavam a felháborító viselkedése ellen, de azóta is bánom, ordítanom kellett volna vele, hogy hogy bánhat így egy nővel, akit ráadásul épp műtöttek (ebből a szempontból tökmindegy, hogy élő vagy halott magzatot vettek el.) Sajnos az orvosomnak sem beszéltem az ügyről (ő nagyon kedves volt egyébként), nem tudom, miért.
Hál’Istennek 3 hónappal később terhes lettem újra (orvost, kórházat váltottam, nem bírtam oda visszamenni), 2 gyönyörű kislányom van azóta, és azt hiszem, magát a vetélést teljesen jól fel tudtam dolgozni. De azóta sem tudok napirendre térni a pasi bunkósága felett (mondom, nem az a bajom, hogy velem bánt így, mikor én nem is abortuszon voltam, hanem az, hogy ezekszerint ő így bánt /bánik? a nőkkel, mert azt hiszi, hogy joga van hozzá, hogy igazságot tehet…)
KedvelésKedvelés
Szia, köszönöm, hogy ezt leírtad, megdöbbentő, undorító ez a moralizáló kíméletlenség.
Maradj köztünk!
Ma egy éve, hogy elvetéltem egy héthetest, nagyon véreztem, és nem mentem sehová, mert tudtam, mi várna rám.
KedvelésKedvelés
Köszönöm a marasztalást, olvasni mindenképp maradok, ideszoktam:)) Időnként majd írok is biztosan. Egyszer már majdnem írtam a hagymahéjas bejegyzésednél (sőt, tkp. írtam is, csak nem ment a net vagy vmi ilyesmi), mert volt egy félmondatod a Peer Gynt és az Anyegin fordítójáról, akihez van némi családi közöm, így többhónapnyi néma olvasás után megszólítva éreztem magam – na de aztán mégsem lett semmi a kommentemből. Na majd eztán:)
Nagy bátorság, hogy nem mentél kórházba a vetéléssel, én nem mertem volna, azt hiszem. De mivel be sem indult sokáig, nem volt választásom, fertőzéssel fenyegettek, pedig szerettem volna elkerülni a műtétet….
KedvelésKedvelés
Velem ugyanígy bántak a szentimrében, csak én szülni mentem oda :). Körzetesként, szándékosan választott orvos nélkül. Az egekig magasztalt szentimrében sajnos nem csak a műtős lehet ilyen, hanem a csecsemősök, az orvosok, az irodisták és a szülésznők is. Ezzel szemben áll sok száz anyuka, általam csöpögősnek, és fényezettnek tartott véleménye. Lehet fokozni a drámát, azokat is megvetés és megkülönböztetés éri, akik ma Magyarországon megengedik maguknak azt a luxust, hogy nem fogadnak orvost. Akár azért, mert nem tehetik, akár azért, mert nem akarnak fogadni. Ez egy másik hatalmas téma…ezt is egy rémes tabu, berögzött, társadalmat eltorzító és káros szokás. Arról is lehetne elmélkedni, hogy mennyire törvényes vagy törvénytelen a fogadott orvososdi….ez is borzolná a kedélyeket rendesen…. Ki lehet számolni, hogy mi jár annak, aki a zömében férfiakból álló szülész szakma kegyeinek kitéve, választott orvos nélkül megy abortuszra. Egy rémálom. Én arra bátorítok mindenkit, hogy akár szül, akár más miatt meg nőgyógyászati osztályra, ha már úgyis a hátsó sorból indul, emelje fel a szavát, ne féljen, szóljon, mutassa ki, hogy mit gondol. Tudom, hogy ez ugyanúgy nem egyszerű széttágított méhszájjal, meztelenül, zöld lepellel letakarva, mint vajúdás közben… De mégis, helyettünk senki nem fog szólni. A saját példámat véve, én az esélytelenek nyugalmával (ha már hátránnyal indulok, úgysincs veszteni valóm) simán beszóltam mindenkinek. És nem azért, mert meg akartam leckéztetni a világot, vagy annyira kedvem és erőm lett volna balhézni, hanem a saját méltóságom miatt. És mert valahogy véletlenül észrevettem, hogy azt az energiát, amit a sérelmek miatti frusztrációm emésztene fel, tudom másra is használni. Pl a kitolási szakaszban:)), vagy amikor segítség nélkül kell kitántorogni lezuhanyozni, szoptatni, enni, tisztálkodni, pelust cserélni, szivárgó varratokat fertőtleníteni. Miért nekem fájjon? Fájjon nekik. Ha “szemétkedni” van energiájuk, talán azt a 2-3 bántó megjegyzést is elviselik majd valahogy….
KedvelésKedvelés
A terhesgondozás, szülés és gyerekágy közbeni kórházi abúzusok szerintem külön téma, szüléstúlélő szinte az összes medikalizáltan szülő anya, ajánlom e témában a tortenetek.szules.hu oldalt olvasgatni.
Az eredeti témához: magamat szégyellem a fröcsögő és ítélkező álkeresztények miatt. Én speciel nem tartom magamat elég okosnak, hogy eldöntsem, gyilkosság-e az abortusz vagy sem, attól még fáj a szívem az élet lehetőségétől megfosztott bébikért, bár ahhoz sem vagyok elég okos, hogy el tudjam dönteni, hogy jobb-e nekik megszületni ilyen közegbe. Egy dologban vagyok biztos: ha felkészítenék arra a nőket, hogy a megfogant gyerekük egész életükben velük marad, akár a fejükben, akár megszülve-felnevelve, akkor lehet, hogy jobban át tudnák gondolni, hogy melyikkel tudnak jobban együtt élni.
KedvelésKedvelés
Nem tudom,miért állítod, hogy nem vagy elég okos…;)))
Én is szoktam magam szégyellni, mikor magukat hívőnek mondó emberek fröcsögnek, abban túl sok krisztusi nincs.
KedvelésKedvelés
Pfffffff…. Ez milyen durva! 😦
KedvelésKedvelés
Jaj, ez iszonyú. Én is ugyanígy voltam, nászutas baba, 9 hétig bírta az életet, utána nekem is műtétre kellett mennem. Január 1-jén mentem a kórházba, egy veszélyeztetett terhes kismamával voltunk egy szobában. Mikor látta, mennyire ki vagyok készülve, rögtön azt kérdezte: abortusz? Mondtam, nem. Szinte azonnal elkezdte mesélni az életét (karácsony óta feküdt benn, szinte egyedül), és azzal kezdte, hogy a harmadik gyerekét várja, de igazából a negyedik. Az előzőt elvetette, pedig tudta, hogy nem kellett volna, alig “tudták kiszedni belőlem, mert nagyon erős terhesség volt”. Ez a gyerek, akit meg akkor várt, folyton veszélyben volt, mert sokat vérzett. 4-5 órán át hallgattam őt, amíg tágítottak. Szerintem ő sehogy se dolgozta fel az abortuszát, és kihallottam a monológjából, hogy most azért akart gyereket, mert így akart valamit helyrehozni.
Egyébként a műtétkor mindenki, az aneszteziológustól a műtősfiúig mindenki nagyon rendes, emberséges volt. Nem tudom, mi lett volna, ha abortuszom lett volna.
KedvelésKedvelés
15 évesen májbiopsziám volt egy kórházban. Taxival jöttünk haza és emlékszem, nem tudtam hová tenni a sofőr kaján vigyorgását, ahogy rám nézett, miután anyukám megjegyezte, hogy “a lányomnak volt egy kis műrétje”. Otthon megkérdeztem, vajon mit találhatott ezen olyan viccesnek az ürge és ledöbbentem, mikor anyukám elmagyarázta, “valószínűleg azt hitte a marharépa, hogy abortuszod volt”.
Nem őrület? És ha az lett volna, milyen jogon néz egy felnőtt férfi egy (szerinte) abortuszon átesett gyereklányra amolyan “szeret dugni biztos a kis lotyó, de most ráfázott” tekintettel? Emlékszem, nagyon rosszul esett…
KedvelésKedvelés
beirtam kivancsisagbol magayrul hogy segitseg abortusz utan, es kb 1 perc alatt jutottam el ingyenes ejjel nappali segelyvonalhoz. itt Angliaban tobb nyilvanos noi wc-ben lattam pl olyan hirdetest, hogy ha bantalmazott no vagy akkor milyen szamon kerhetsz segitseget. nem tunik nagyon draga kampanynak es a nokhoz eleg hatekonyan eljut az uzenet.
KedvelésKedvelés
Találtál ilyeneket Magyarországon is, vagy csak Angliára kerestél? Ha igen, megosztanád?
KedvelésKedvelés
milyeneket?
KedvelésKedvelés
Sőt, Angliában az esemény utáni tablettát recept nélkül is meg lehet vásárolni. Nem értem, hogy Magyarországon vagy akár más nyugat-európai országban is miért kell érte Canossa-t járni.
Magyarországon egyszer szabadságon volt az orvosom, ezért a körzeti rendelőben lévő nőgyógyászatra mentem esemény utáni tablettát feliratni. Olyan lekezelőek és hibáztatóak voltak, hogy hihetetlen. A doktor úr elmagyarázta, hogy “a szerelem, Viktória, az felelősség” és virágnyelven értésemre adta, hogy ő engem egy könnyűvérű izének tart, amiért ezt íratom fel, amikor mások “kétségbeesetten próbálnak teherbe esni”. A recept kellett, így hát végighallgattam, közben az gondolkoztam, hogy akiben ennyire nincs empátia, az minek lesz orvos? De tényleg? És ha védekeztem csak nem volt hatékony, ezért kell ez most? És ha megerőszakoltak és azért kérem a gyógyszert? Mi köze hozzá? Vagy akkor mondja, hogy nem írom fel, mert nem értek vele egyet.
A másik nagy élményem, az ennek a kiváltása volt. Kb a tizedik gyógyszertárban hozzájutottam. Addigra már a sírás határán voltam. Az előzőekben ugyanis nem volt, amit ez a hibáztató bunkó felírt. Amikor a harmadik patikában mondták, hogy sajnos nincs, de 3-4 nap múlva kapnak, ha most megrendeli, akkor visszakérdeztem, hogy látja, jól látja mi van a recepten? Szerinte ráérek?
És ez csak az esemény utáni tabletta volt. Bele sem merek gondolni, hogy sok nő az abortusz előtti beszélgetésen mit élhet át.
A fogamzásgátlókról meg inkább most nem is írok semmit, mert sok tapasztalatom van és mind borzasztóan negatív.
KedvelésKedvelés
pesten már csak egy helyen lehet kapni, ott viszont mindig, a margit kórházban. szerintem ezt amúgy nem sokan tudják neten alig lehet megtalálni. nem véletlen…egyébként szerintem az nem baj, hogy receptes, iszonyatosan durva hormonbomba, amit nem lehet csak úgy bekapkodni. és ezen a ponton kell bevallanom, hogy a margitban ha hetente kéred, meg is kapod, mert nekem volt egy év, amikor hát, elég gyakran kértem ilyet, mert, nos, valóban felelőtlen voltam. meg is lett az eredménye, de nem vettem észre, csak a nőgyógyász mondta, egy évvel később. (ezt talán inkább privátban kellett volna, de mindegy:) észre se veszi az ember, és durva következményei vannak. akinek kicsit is kevésbé erős szervezete, már egytől is felborul. na ezért is kellene többek között kurvára propagálni és ingyenesíteni a fogamzásgátlást, na persze nem nekem, aki simán idióta voltam, pedig tájékozott vagyok, hanem annak, aki kevésbé az.
KedvelésKedvelés
Nem is vitatom, hogy hormonbomba és nem vitamin, de akkor sem értem miért ilyen nehéz hozzájutni. És nem, nem értem miért vényköteles. Világos, hogy kárt tesz magában az, aki egyfolytában ilyet szed, de legyen az az én döntésem, hogy hányszor szeretnék ilyet bevenni és mit csinálok a testemmel.
Ez is milyen már, hogy egy akkora városban, mint Budapest, egy nyomorult helyen lehet feliratni…
Mellékhatások meg sajnos minden hormonális fogamzásgátlás esetében vannak. Amikről nekem senki nem beszélt. Az orvosom sem. Pedig szerintem kötelessége lett volna. És olyan enyhék voltak nálam például, hogy sok év kellett mire játöttem mi nem stimmel. Addigra meg már ezer bajom volt. Hónapok mire rendbejön a szervezet utána. Ehhez képest úgy írják fel, mintha a fejfájásra lenne, legyintve, hogy “ááá, ennek nagyon kicsi a hormontartalma”. Hogy a tökbe lenne kicsi, ha megakadályozza a teherbeesést? Ne vicceljünk már.
KedvelésKedvelés
nem mondta nekem se senki, abszolút nem. viszont “legyen az az én döntésem, hogy hányszor szeretnék ilyet bevenni és mit csinálok a testemmel.” – írod, de ezzel az erővel viszont semmi sem kellene, hogy receptes legyen, a nyugtatók se, nem csak a nőgyógyászati mindenfélék, de azért szerintem aki nem ért hozzá, kevésbé tudja, hogy mi mit tesz a szervezettel, és ezeknek az adagolása, a felvilágosítás stb azért az orvos dolga, mert az tudja, hogy minek mi a következménye. mert ha ne szóljon bele senki, hogy én mit teszek a testemmel, akkor viszont szerintem ebből az következik, hogy mindent ki lehetne adni recept nélkül.
KedvelésKedvelés
Nyilván nem lehet mindent recept nékül megkapni és ez rendjén is van. Rosszul szednék, visszaélnének vele, stb. Szóval értem, hogy védeni kell így az embereket maguktól. De az esemény utáni szerintem pont az a kategória, amit felnőtt nő szerintem nyugodtan megvehetne saját magának vény nélkül. Ahelyett hogy szemlesütve megy be a rendelőbe és gyónja meg, hogy bizony szexelt ezért most hát igen, kéne egy ilyen. Röhejesnek tartom. Aki elmúlt 18 és ilyet akar venni, az hadd vegyen.
KedvelésKedvelés
Egyszer sajnos a nőgyógy ügyeleten kötöttem ki és amíg a folyosón vártam az orvost, velem várt egy fiatal lány és egy középkorú nő (gondolom az anyukája). Megérkezett az orvos és ott a folyosón kiállította neki a receptet, nyilvánvaló volt számomra, hogy miről van szó. Ebben az esetben a receptírás puszta formaság volt, mert az orvos nem nagyon fűzött hozzá semmi eligazítást. Lehetséges, hogy visszatérő páciens volt, nem tudom, de én ezt láttam. Ezzel nem azt akarom mondani hogy ne legyen receptköteles mert szerintem is legyen de akkor ennek legyen értelme is, hogy mindenképp találkozni kell az orvossal.
KedvelésKedvelés
Hát ez az. Mi értelme a receptírásnak (akár esemény utániról, akár “sima” fogamzásgátló tablettáról beszélünk), ha az orvos nem mond semmit? Se mellékhatásról, se semmiről. Felírja és kész. És gondolom olyat ír fel, ami után több jutalékot is kap. Egy formális mutatványnak tartom az egész receptírást, mert a jelenlegi formájában magasról leszarja egy csomó orvos, hogy mit ír fel.
Az utolsó élményem az volt a nőgyógyásznál, hogy még én lettem lecseszve, hogy nem olvastam, hogy a gyógyszert, amit szedtem, bevonták a forgalomból, mert sorban kaptak a nők mélyvénás trombózist tőle. 😦
Persze az én felelősségem is, hogy amit beveszek, megeszem, az OK legyen. De sorry, nem olvasom naponta úgy az újságot, hogy na vajon ma bevonták-e valamely általam szedett gyógyszert? Amikor meg elkezdek üvölteni, akkor “nyugodjon meg, lehet, hogy magának semmi baja”. Tényleg? És anyád hogy van?
KedvelésKedvelés
Régen én is vettem be egyszer-kétszer esemény utáni tablettát. Na jó, lehet, hogy volt az háromszor-négyszer is. Brutális. Szerintem azért jó, hogy vényköteles, hogy azért alapból mégse ez legyen a védekezés. Az ember a tizenes évei végén nem igazán arra gondol, hogy mi lesz a jövőben a tablettától, sőt, miért is lenne tőle bármi, és főként elaltatja a gyanakvást, ha ugyanúgy hozzá lehet jutni, mint a c vitaminhoz. Ezzel szemben az óvszernek nagyon is hozzáférhetőbbnek és jelentősen olcsóbbnak kellene lenni, és persze ne legyen kínos, ha az ember vesz, vagy netalántán a pénztárnál a sokféle közt válogat.
KedvelésKedvelés
Hát ez nagyon durva. Mikor volt?
Ezek szerint rám ilyen téren tényleg vigyáznak az égiek, mert egyszer volt szükségem sürgősségi fogamzásgátlásra, bementem a helyi (13.000 lakosú kisváros) nőgyógyászati rendelőbe, elmondtam, mi a helyzet. Az orvos már írta is a receptet (amit egyébként a rendelő melletti patikában rögtön kiváltottam), elmondta, mire számítsak, milyen mellékhatások lehetnek, milyen tünetek esetén menjek azonnal vissza vagy hívjak mentőt. Aztán megkérdezte, mikor voltam utoljára rákszűrésen, mondtam, hogy kábé tíz hónapja, mire felajánlotta, hogy akkor szívesen megcsinálja, ha nem bánom, hogy megvizsgál. Mikor kész lett a lelet, az asszisztensnő felhívott, hogy minden rendben (mondták is, hogy itt ez a szokás), rákérdezett, hogy minden rendben volt-e a tablettával. A nagylányom is hozzá jár, most éppen a hajhullásán töprengenek, hogy lehet-e a gyógyszertől. Soha nem kapott tőlünk pénzt, egy sima kisvárosi sztk orvos. Mázlim volt, úgy látszik. Ez úgy hat-hét éve volt. Most tényleg csak egy helyen lehet kiváltani az esemény utáni receptet?! Uramatyám.
KedvelésKedvelés
2008-ban volt ez az ominózus beszélgetés, hogy a “szerelem felelősség”. Annyira kedvem lett volna megbotránkoztatni, hogy “milyen szerelem? én csak szexeltem” :), de a recept meg ugye kellett, úgyhogy muszáj volt végighallgatni ezt a barmot.
Nem tudom, hogy most hogy megy ez. Remélem soha többet nem lesz rá szükségem.
Hajhullás tablettától? Hm. Egy barátnőmnek nagyon hullott a haja egy fogamzásgátlótól. De kiderült, hogy pajzsmirigy és hormonháztartási problémái vannak és az a tablettával kombinálva okozta. Mondjuk neki sok más panasza is volt. Persze ezer oka lehet, de ezeket érdemes kizárni. Remélem hamar megtaláljátok az okát és abbamarad! Körültekintő orvosnak tűnik a leírásodból.
KedvelésKedvelés
Szegény Évát nem irigylem, mikor a kommenteket szelektálja, biztos vagyok benne, hogy a témára úgy rajzanak a trollok, mint döglegyek a napon felejtett párizsira.
KedvelésKedvelés
Hónapok óta olvasgatom a blogot, mert érdekes, igényes, és mert olyan problémákat feszeget, amelyekbe előbb vagy utóbb mindannyian beleütközünk. Nem vagyok egy nagy hozzászóló, most is csak azért, mert kicsit érintettnek érzem magam a dolog lombikos felében.
Próbálok hát arra a kérdésre válaszolni, miért “dédelgeti ennyire a nők internetes nyilvánossága a lombikosok törpe kisebbségét.” A lombikos fórumokat többnyire lombikosok olvasgatják, döntő többségben ők is szólnak hozzá. Úgy általában szerintem a nők internetes nyilvánossága nem érdeklődik a téma iránt, míg nem érinti őket is. Én sokat olvastam annak idején ilyen fórumokat, bár aktív résztvevője nem voltam egynek sem. Nem emlékszem kívülálló hozzászólásra. Ami támogatás érkezett, az sorstársaktól jött. Azt hiszem, a valamilyen módon érintetteken kívül senki nem “dédelgeti” a lombikosokat, inkább csak egymástól kapnak együttérzést, támogatást. Egymástól meg muszáj, mert mástól alig: ez nem olyasmi, amit napról-napra megosztasz a családoddal, vagy ami olyan kellemes beszédtéma lenne a barátnőiddel, hogy mindig elővennétek. Az apajelölttel lehetne megbeszélni, de ők férfiak, nehéz velük. Nem éreznek úgy, mint a nők, akik a kezelések oroszlánrészét elszenvedik, fizikai és lelki terhének zömét viselik. Szóval kikötsz a fórumokon, mert nem beszélhetsz erről igazán senkivel a környezetedben. Ráadásul a fórumozók többsége első gyermekéért küzd és azzal a rémisztő kilátással, hogy esetleg sosem jön össze. Ez szörnyű teher, nehéz cipelni akár évekig gyakorlatilag egyedül. De ha izgulhatsz Jucus33-ért, és ő meg Zöldalma írnak neked egy biztató szót az utolsó inszeminációd előtt, az jó. És ha tudod, hogy ugyanaz a doki és genetikus csinálja, aki Mókuska28-ét is, és neki sikerült, az is jó. Nem dédelgetés (amerre én jártam, ott a gügyögés sem volt jellemző). Ez egy baromi nehéz élethelyzet, mint a gyász vagy a válás vagy bármi más, amiben segít a hasonló cipőben járók együttérzése.
A törpe kisebbség pedig nem törpe kisebbség. Pontos számot nehéz mondani, én egy 2010-es KSH adatot találtam, aszerint 150 000 meddő pár él Magyarországon (ők azok, akik valahogy megjelentek már az egészségügyi ellátórendszerben). Általában a fejlett világ országaiban 15-20 %-ra teszik a szülőképes korú párok között a meddőségi arányt, és a tendencia növekvő. Szerintem ha soknak tűnik e csoport internetes megjelenése, az annak köszönhető, hogy sokan vannak. Kisebbség ugyan, de tízből mondjuk két pár, az már jelentős kisebbség.
Csak a dolog lombik-részéhez szóltam hozzá, nem az abortuszhoz. Igen, ők is megérdemelnék a támogatást, és nem tudom, miért nincs meg. (Jó, sejtem, de már így is túl hosszú a komment. De ugyanúgy szükség lenne rá, és nem fair, hogy nincs.)
KedvelésKedvelés
Régebben két év sikertelen próbálkozás után irányítottak valakit meddőségi kezelésre, ma ez egy év. Gondolom, nyomul a lombik-ipar. Ez is magyarázhatja az számok emelkedését.
KedvelésKedvelés
Egy év után a vizsgálatok kezdődnek, nem a kezelés. Nő, férfi – hónapokig tartanak. Ritkán jut el az ember úgy lombikig, hogy ne állna mögötte legalább két sikertelen év. Ráadásul lombikkal akkor kezdenek, ha egyértelműen bebizonyosodik, hogy más módszer nincs (pl. a nőnél mindkét petevezeték átjárhatatlan,a férfinél alig vagy egyáltalán nincs életképes sperma stb.). Ezeknél a pároknál a két év várakozás csak az idejük pocsékolása, se kettő, se tizenkettő év várakozás után sem lesz gyerek. Ehhez semmi köze a lombikipar nyomulásának.
Akinél nem bizonyosodik be ilyesmi, annál nem indul a lombik, hanem egyéb asszisztált reprodukciós eljárásokkal kezdenek: először petefészek-stimuláció (protokoll szerint hat ciklus, és az nem hat hónap, mert közben várakozó hónapok is vannak, ha ciszták keletkeznek, ami elég gyakori, vagy, túlstimulálnak stb.), majd szintén hat inszemináció (megint nem csak hat hónap, a szünetek miatt), végül a lombik (abból is hatot támogat a TB).
Ez persze csak a nagykönyv szerinti protokoll, mindenkinél egyéni a dolog. De Inkább három év lesz az a várakozás, mire lombikig jut az ember, nem egy. Nem úgy megy az, hogy jaj, de türelmetlen vagyok, tizenkét sikertelen hónap után a tizenharmadikban már fektetnek is az asztalra, aztán lombik, uccu neki.
(Elnézést az egész blogtól a hosszú hozzászólások miatt. Tévhiteket szeretnék csak eloszlatni…)
KedvelésKedvelés
nagyon köszönöm a hozzászólásodat!
KedvelésKedvelés
Ha valaki tudna linkelni a 4 honap 3 het 2 nap filmet magyar vagy angol felirattal,megkoszonnem, szivesen megneznem
KedvelésKedvelés
https://www.youtube.com/watch?v=3C__aRf88zY megvan
KedvelésKedvelés
na, ne legyen ez a következő közös filménézs projekt? 🙂
KedvelésKedvelés
én teljesen benne vagyok! akkor és ott és annyi idősen voltam fiatal, mint a film szereplői. 15-18 éves koromban ilyenek voltak a hétköznapjaink. és én még NEM felejtettem el.
KedvelésKedvelés
Legyen! Éljen-éljen! 🙂
Úgy ki vagyok éhezve ( höhö 🙂 ) egy közös filmnézésre és kibeszélésre.
KedvelésKedvelés
Én örökbefogadó szülő vagyok, ha gondoljátok, kérdezzetek nyugodtan.
KedvelésKedvelés
De jó, lehet privátban is? Ha igen, akkor írj egyet a címemre, nickem és gmail, köszi!
KedvelésKedvelés
Írtam.
KedvelésKedvelés
Megírtam kb. 3 oldalnyi hozzászólást ehhez a posthoz, kicsit vagdalkozó, kicsit csúnya, egy hete forgatom a gyomromban, gondoltam, most már ki kéne jönnie, aztán amikor megnyitottam a blogot, elolvastam újból a “mielőtt kommentelnél”-t (hasznos írás amúgy:), és felülírtam az eredeti szándékomat. Egyébként több olyan kommentet is írtam már erre a blogra, ami virtuálissá valószínűleg nem lesz soha, de jó hosszú és szaftos, nekem jót tett, hogy megírtam, az írás terápia.
Szóval csak annyit hagyok meg az eredetileg tervezett kommentből, hogy: Azért a lombikosoknak sem egyszerű ám lelkileg. Lehet, hogy pont azért gügyögnek és drukkolnak egymásnak a fórumokon (amúgy a másiknak drukkolás szerintem teljesen normális). A lombikosok egy része ugyanis (ki tudja, talán az összes) részben testi fogyatékosnak érzi magát, aki nőként nem tud tökéletesen működni, de a modern orvostudománynak köszönhetően ez már korrigálható, kb. mint a lábatlan futónak a verseny-műláb (nem linkelek Pistoriust a gyilkosság miatt). Pár száz éve (és néhány országban még most is), a gyerektelenségért automatikusan a nő felelt, és a meddő nőnek kb. annyi volt az értéke, mint a meddő tehénnek, nem egyszer hasonló sorsra is jutott. Ez szerintem nem múlt el nyomtalanul a női emlékezetből. És az örökbefogadásnak mások a motivációi, mint a lobbiknak, ráadásul Magyarországon majdhogynem nehézkesebb. Az is tévhit, hogy rossz sorsú gyermekek hada várja a meddő párokat az intézetekben, a legtöbb intézeti gondozott nem örökbe adható, mert nem mondtak le róluk a szüleik. (Ezt talán már írta valaki előttem.) Az ilyen gyerekeknek csak nevelőszülője lehet a pár, de az megint más kategória. Jóval kevesebb szülői joggal jár és jóval több ellenőrzéssel. Viszont pénzbeli állami támogatással is.
KedvelésKedvelés
Nagyon köszönöm, hogy árnyalod a képet. Nem a lombik létjogosultságát, szerepét vitatom én, hanem az édeskés jelleget ahhoz képest, hogy más nehézségekkel küzdő nőknek hallgatniuk kell.
KedvelésKedvelés
az édeskés jellegnek is megvan a maga oka.
a lombikosok gyakorlatilag rideg orvosi közegben éljük a kezelés mindennapjait. a szótárunkban a punkció, embriótranszfer és társai mindennapos szavak lesznek. napi 2-4x szúrjuk a hasunkba a gyógyszereket. és vért vesznek, vért vesznek, vért vesznek. altatnak. gyógyszereznek. naponta-kétnaponta belénknyúlnak, ultrahangoznak. táblázatokat kapunk, gyógyszernevekkel, szedési előírásokkal, a napi rutin része, hogy az órát nézzük, épp melyik tablettát kell bevennünk.
nekünk a babacsinálás, babavárás nem a szeretkezésről szól és egy tesztre pisilésről.
gépiesített és fájdalmas dolgokkal vagyunk körülvéve.
ráadásul olyan kérdéseket kell megválaszolnunk űrlapokon, hogy ha bármelyikünk meghal a kezelés közben, folytatódjon-e. meg hogy hány embriót szeretnénk beültetni. meg hogy mi legyen a többivel, lefagyasszák-e. meg hogy a nem beültethetőket felhasználhatják-e kísérletekre.
mindez iszonyat kemény.
kérlek, hagyd meg a lombikosoknak az édelgést, amivel minimálisan, csak egy icipicit vissza tudják szerezni a gyerekcsinálás bensőséges és intim jellegét.
és bár én személy szerint most írom le először hogy fagyibaba, meg szuri, meg poci, de megértem, ha valakinek ez fontos.
KedvelésKedvelés
Értem, jó, hogy ezt írod. Tudom, hogy kemény. A mai bejegyzésben van a kulcs ahhoz, hogy mi bajom az édeskés szavakkal.
KedvelésKedvelés
elolvastam, hát épp erről van szó. ami édeskés, az nem valódi. hát hogy a fenébe lenne nem hamis az a szó, hogy fagyibaba? a fagyibaba az a gyereked, amit lefagyasztanak, hogy ha most nem leszel terhes, ha a preembriók, amiket megnézhettél és beleégtek a retinádba, mégse tapadnak meg, akkor a fagyibabákat felengedik, és vagy túlélték a hibernálást, vagy nem, és aztán vagy túlélik a következő beültetést, vagy nem. hát hogy tudnád más szóval kifejezni mindezt?
alapvetően egyet szoktam veled érteni, de ez a szembeállítás, most, ez igazságtalan volt. ugyanúgy igazságtalan, mint amikor a lombikosok az abortuszosokat szapulják.
a számonkérés is igazságtalan – hagyd meg a lombikosoknak a saját fórumaikat, saját nyelvüket, saját védekezésüket.
KedvelésKedvelés
Engem ez az egész szöveg arra a gyerekkori álérvelésre emlékeztet, hogy “Edd meg a spenótot, mert a vietnami/afrikai/stb. gyerekek éheznek.” És emlékszem, hogy már hat-hétévesen azon gondolkodtam, hogy ha megeszem, attól az éhező gyerekeknek jobb lesz?
Az infantilizáló beszédmód (“ártatlan kis angyalka”) pedig hihetetlenül taszító és álságos. Richard Dawkins igen tanulságos példákat hoz valamelyik könyvében arra, hogy egyes amerikai keresztény fundamentalista csoportok halálos fenyegetéseket küldözgettek az abortuszklinikák dolgozóinak (gyilkossági kísérlet is történt, az orvosverésekről nem is beszélve). Na ja, az élet tisztelete.
KedvelésKedvelés
Én csak kérdeznék egyet, tényleg minden hátsó gondolat nélkül, mert már olyan régóta motoszkál a fejemben, és nincs rá válaszom. Hogyan lehet véletlenül teherbe esni? Mert ez a kérdés mindig az abortusz-megtartás ellentétre van kihegyezve, pedig szerintem tisztább képet adna a fogamzásgátlás – abortusz -megtartás gondolatkör egyben vitatása. Nem tudom elítélni azt aki bármiféle erőszak, készerítés következtében lesz terhes, és nincs ‘más választás’ de sehol nem találkozom ennél a kérdéskörnél a fogamzásgátlásra vonatkozó felnőtt felelősség részével, amikor sok (túlnyomó?) esetben, nagy valószínűséggel ennek a dilemmának a felvetődése nem is kellene bekövetkeznie.
Nagyon érdekel, akik eljutnak ehhez a kérdéshez, hogyan kerültek ilyen szituációba? Mesélne nekem valaki erről? Köszönöm.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: Trump győzelme után az abortuszról 2.: a tévhitek | csak az olvassa. én szóltam