Szia, olvasom a blogot, és sok fontos dologra világítasz rá, nagyon változatosak a témáid. Egyvalami hiányzik nekem az összképből: a spirituális vonal. Olvastam, hogy mennyire nehéz volt a gyerekkorodban a templomba menés, és mélyen megértelek, de kérdezném, hogy ettől függetlenül hogy állsz a nem racionális, nem materiális dolgokhoz, milyen szerepe van a spiritualitásnak az életedben? Szerintem ez a nézőpont nagyon fontos, de nyomát sem lelem a blogon, pedig biztos sokaknak segítene. Nem kritizálni akarlak, inkább az okát kérdem.
Köszönöm a kérdést, közben jött egy hasonló levél, amelyben a kereszténység és közösséghez tartozás élményét osztotta meg velem egy másik olvasó. Neki azt írtam, hogy tőlem ezt, hogy nekem ilyesmire kedvem legyen időt, energiát szánni, egyáltalán: keresni efféle közösséget, az apám elvette mindenestül.
Neked meg azt írom, hogy a blog nem a teljes lényem tükre, hanem vállaltan bizonyos témákat szólaltat csak meg, egyre inkább az olvasók igényéhez igazodva. Leginkább érvelés és esztétikai szövegek találhatók itt; a jelszavasakban, halálközelben azért feldereng a Túl. Van Istenem, mindig is volt, ott bent, és bármilyen bírálat is övezi az intézményes vallásgyakorlók részéről a “maguk módján vallásosakat”, mivel a következményeket én viselem, a döntés is az enyém.
Ami visszatart attól, hogy bármilyen módon megmutassam ezt a részemet, az valami mély szemérem: rendkívül személyes ügynek tartom a hitbeli meggyőződést.
Azt vettem észre, hogy aki elkezd spirituális témákról íni, egy bizonyos szókincset használni, vagy akár csak idézeteket megosztani a facebookon, az óhatatlanul tanító szerepbe kerül, miközben nem is vitatta meg a többiekkel az alapfogalmakat. Nem tudnék ilyen tartalmakat közzétenni, mert milyen alapon — nincs kiformálódott mondanivalóm erről, legfeljebb valamicske, na jó, eléggé alapos biblikus műveltségem, és semmilyen módon nem akarok hittérítő lenni. Azt a félművelt, magazinszínvonalú egyveleget, hogy sors-karma-tarot-aszcendens-mandala-őrangyal, borzadva szemlélem. Nagyon könnyű ilyeneket írni, ilyenekben megnyugodni ám, és én nem szeretem a könnyűt. Egyszer az is eszembe jutott, amikor materializmussal vádoltak, hogy nekem a színház és a magas irodalom van ott, ahol másoknak ez a fajta nyúédzses katyvasz, és ez nem engem minősít, úgy értem, ez nem az én bálványimádásom, hanem tulajdonképpen nekik sem a végső kérdésekre válasz ez, egyáltalán nem mély megnyugvás, inkább a szellemi éhség csillapítása, spirituális junk food, egy kis önkábítás az élet monoton tényei, a sok törlesztőrészlet-fizetés, ovis farsang és tésztaszűrés után.
Akik erről szóltak nekem életemben, azok nagyon kínosan csinálták. Ahhoz, hogy én érvényesen szólhassak arról, amiben hiszek, meglehetős tájékozottság kellene — ilyenje van például Barok Eszternek –, de akkor is ott van a már említett mélységes magánügy-érzés, illetve a kérdés: mi lenne a célom vele? Ez teljesen más terület, mint társadalmi vagy szociálpszichológiai jelenségekről érvelni. Információt átadni, összefüggéseket keresni, minderről racionálisan vitázni értelmes tevékenység, de mit mondhatnék hitbéli meggyőződésekről? Ez tartott vissza a legszemélyesebb bejegyzésekben is ettől az aspektustól.
Egyébként is jó vigyázni az úgynevezett spiritualitás megnyilvánulásaival, ha mindez
divat: buddhista trend, keleti trend, müllerpéter, coelho
üzlet: televíziós evangelizátorok, önsegítő könyvek, kremp-karkötő (nagyon beakadtam ezen, hogy nem vallás, de de, meg hogy pont olyan, mint a pinterest; görcs — cramp: ‘görcs; görccsel összehúz; zavar, feszélyez, bénít, gátol; alaktalan, görcsös, kényelmetlen, szoros, szűk; akadályoz, zavart okoz’ jelentések az — építészeti — ‘összekapcsol, összefog’ mellett; és csomó (knot, de annak is vannak ám ‘gubanc, zavar’ konnotációi, és épp ezen röhögök)
pótcselekvés: magány ellen, vagy az élet kudarcait hivatott elkendőzni, például az otthonában alkalmatlan avagy erőszakos szülő talál megnyugvást egy közösségben, énekel az első sorban, vagy amikor műveletlenséget, tehetségtelenséget leplez: tanulatlan, semmi jelentőset felmutatni nem tudó, érdekes lelkivilágú emberek, akik magukat nevezik ki gurunak, tanítónak, miközben kiderül, mennyire fogalmuk nincs a világ egyszerű jelenségeiről sem;
külsőségekben nyilvánul meg: amikor telepakolják a lakást ilyen-olyan kegytárgyakkal, szimbólumokkal, a beszédükben állandóan előkerül ez a terminológia, meg a “rejtett összefüggések”, amikor minden apróságot, a macska szökésétől a térdsérülésükig a spiritualitásból vezetnek le;
manipulatív: az erről való beszéd túl van a tapintatos és jó szándékú emberbaráti viszonyon, térítő jellegű, rá akar venni valamire, képviselője aggódik értem, hogy bűnben élek és elkárhozom; így akar megbüntetni, hogy élezi a különbséget az ő beavatottsága és az én kívülállásom között; vagy rossz sorsot jövendöl, ha nem hiszek ugyanabban, mint ő, esetleg nem ismerem el a tudását (nem); agresszíven rászállnak arra, illetve értelmezik azt, aki ebből nem kér;
elválaszt: ha emiatt nem lehet a beavatott baráttal egy jót enni, kávézni, filmet nézni, kirándulni; tizenhat éves tanítványom azon lamentált, elvonja-e a hitétől a nem ugyanabban hívők barátsága; gyanús számukra az is, ami a másikban vitathartatlan érték, megmagyarázzk, hogy az üres, talmi (–> irigység);
kirekesztő: gőgös, ellenséges, gyanakvó, mások lenyomása és önigazolás a célja.
csak az olvassa. én szóltam 
🙂 örülök a bejegyzésnek. Van benne egy pici ellentmondás, vagy inkább oximoron: “nem vagyok spirituális” hírdeti a nagy cím, aztán megmagyarázod, hogy mégis, csak ezt (milyenségét, módját, stb.) nem akarod nagyközönséggel megosztani. Érthető, és megvan hozzá minden szabadságod.
KedvelésKedvelés
és még csak annyit, hogy a felsorolásokkal mélyen egyetértek
KedvelésKedvelés
A címeim mindig ilyenek, leleplezőek. Természetüknél fogva poligámok, mert az nekik is jó lenne, nekik szerelem nélkül is megy, meg akarom mondani, mi az értékes… tehát a kétes állítás, a vád a cím, és azt leplezem le. Másrészt ebben a bazári és eklektikus, másokat korholó értelemben tényleg nem vagyok spirituális.
KedvelésKedvelés
Nagyon összeszedett írás, és nemcsak azèrt, mert azonosulni tudok vele. Keep it up!
KedvelésKedvelés
Üdv a blogon, maradj itt, van itt minden, mint a bucsuba’!
KedvelésKedvelés
oh my godness! mit nem adnék egy olyan világért ahol nagyon sokkal többen vélekednének így a vallásról, a hitről, a spiritualitásról.
a sajátjukról és a másokéról egyaránt.
“rendkívül személyes ügynek tartom a hitbeli meggyőződést”
annyira de annyira….
KedvelésKedvelés
engem is ez a mondat fogott meg a legjobban.
KedvelésKedvelés
Szintén zenész. Azaz, egy: én úgy képződtem anno, hogy az egyik legnagyobb sértés a másik ember hitének, hitrendszerének megkérdőjelezése, éppen ezért saját belügyemnek tekintem a hitemet, és mély tiszteletben tartom mindenki másét. Kettő: azzal is egyetértek, hogy aki elkezdi hirdetni (osztani) az igét, az belehelyezkedik a tanító szerepébe, felül a piedesztálra, és onnan többet nem is nagyon akar majd leszállni. Önismereti csoportvezetőként teljesen tisztában vagyok azzal, hogy milyen mértékben tudnám befolyásolni a hozzám fordulók hitét, lelkét, ennek ellenére elsősorban a mások személyes sorsával szembeni alázat, tisztelet és segíteni-vágyás ami meghatározza a kereteimet, a tetteimet. Elkeserítő látni, hogy hány önjelölt ál-spirituális “segítő” van a piacon – az meg egy másik, és óriási téma, hogy tömegeknek miért van erre igénye.
KedvelésKedvelés
Miért van? Hát miért van “szükség” “tíz tuti tippre ahhoz, hogy jó legyél az ágyban”? Satöbbi…
Az embereket birkáknak szocializálják, azért lesz “igényük”. Ezt gondolom.
KedvelésKedvelés
Ez is benne van, igen. Emellett pedig egy nagyon mély értékrendbeli válság és útkeresés sokaknak. Ami van, az már nem jó – merre kellene indulni? Ezt a keresést és igényt pedig sokan meglovagolják, egyszerű, instant megoldásokat kínálva. Az önismeret és a spiritualitás kemény “munka” – elmélyülés, befelé fordulás, (ön)vizsgálódás szükségeltetik hozzá. Kevesen készek ráfordítani az időt, energiát – egyszerűbb 10 kérdést megválaszolni (és persze semmi nem változik).
KedvelésKedvelés
nekem nagyon sokat jelent és ad a saját spirituális utam és egyetértek, hogy ez nagyon kemény munka, nem instant levespor. látom azokban a közösségekben ahol jelen vagyok, hogy mennyien vagyunk és mennyien mennyit kaptunk már ettől, és jó dolog ez, nagyon is, de tuti hogy melós, szarlapátolós, fájós, sírós, sötétben tapogatózós is. örülök, hogy feljött ez a téma és hogy beszélünk arról, hogy a melós spiritualitás mennyire nem ugyanaz mint a “10 lépés két nap alatt a boldogsághoz”.
amúgy sztem elég masszív a párhuzam a párkapcsolatokkal is bizonyos szempontból. függetlenül attól, hogy paptól, szellemi vezetőtől, partnertől várjuk, hogy boldoggá tegyen minket, tapasztalatom szerint egyik sem működik így ebben a formában. épp ebből jön a melós része, ez nem az a cucc amit lehet delegálni.
azt gondolom, hogy az egy fontos kérdés, hogy képesek vagyunk-e, akarunk-e felelősséget vállalni a saját boldogságunkért, kimondani olyan fájdalmas állításokat amiket fontos kimondani, megfájni és elgyászolni a velük kapcsolatos illúziókat és haladni tovább. ha igen, akkor a spirituális út tud segíteni, meg minden más is, biciklizés, fizikai munka, olvasás, kézenátfordulás, bármi, ha meg nem akkor meg úgysem segít ezek közül egyik eszköz sem és akkor marad a felszíni tünet enyhítés, de igazából szerintem azzal sincs semmi gond.
mélyen hiszem, hogy mindenki a boldogságát keresi és annyit bír amennyit elbír, és innentől goto10, vagyis ez a dolog mindenki személyes magánügye.
KedvelésKedvelés
… amikor a csoportjainkba jönnek a jelentkezők, mindig van egy első beszélgetés. Az egyik leggyakoribb kérdés, hogy miért tart ennyi ideig a mi csoportunk? (15 alkalom, havonta egyszer, összesen másfél év). Hát azért, mert a – néha – több évtizede rögzült sérüléseket, fájó érzelmi mintákat nem lehet egy rapid-folyamatban feltárni és korrigálni (gyógyítani). Felismerni és szembenézni komoly elfojtásokkal, traumákkal – ez nem történik meg pár óra leforgása alatt. Akinek ez nem felel meg, az beleugrik hétvégi egy-két szeánszos csodatanfolyamokba, megvilágosodásokba, amelyek sokszor több kárt okoznak, mint hasznot.
KedvelésKedvelés
meg szabad kérdezni, milyen csoport? esetleg priviben?
KedvelésKedvelés
Hú, ezzel én is küzdök, még csak a pályám legelején vagyok (pszichológus), de nagyon meglepett, hogy mennyire instant válaszokat várnak tőlem. Pl. konfliktuskezelési csoporton: mi az az egy mondat, ami minden konfliktust megold.
KedvelésKedvelés
Eszembe jut egy történet ennek margóján, lehet, hogy számotokra is ismerős. Amelyben Szent Péter? vagy ki megmutatja az egyszerű embernek a mennyországot és a poklot. A kettő teljesen egyforma, attól lesz egyik pokol, hogy a hosszú nyelű kanalakat nem tudják befalni az emberek, így éheznek. A mennyország attól lesz mennyország, hogy megtanulják az emberek egymást etetni. Akkor nyílván mi a mennyországban élünk, mert jó sok sz*rt megetetnek velünk a papjaink, magazinok, new age könyvkiadó, stb. Csak ebben a történetben nem esik szó arról, hogy kérek-e. Csak gyúrják. Vagy arról a lehetőségről sem esik szó, hogy kivágni a kanál nyeléből, hogy egyedül is tudjak enni… Tanulságos történet… És nagyon manipulatív
KedvelésKedvelés
Hianyzik a teccccik gomb mar nagyon 🙂
KedvelésKedvelés
Egyetértek. A legjobban az üzlet-elválaszt-kirekeszt hármast utálom. Vagyis én ezeket találom a legocsmányabbnak. Hogy Coelho-t olvas és marhaságokkal dekorálja a lakást, az a kisebbik baj. Idegesítő, de egészségére, ha neki ez tetszik.
Az hogy szerencsétlenekből, kiszolgáltatottakból és elesettekből pénzt szed ki, az undorító. Az elválasztás-kirekesztés pedig azért vérlázító, mert az alaphiányosság a tolerancia, amihez nagyfokú önhittség társul. A vallási irányzatok java nem elfogadó és nem megengedő másik hit/vallás gyakorlóival szemben. Tiszteletlen. Mert amiben és ahogy ő hisz az a fasza, überalles és az egyetlen jó, igen. Ez a gondolkodásmód az alapja annak, hogy gyűlölködjenek a követők és hogy vegyék maguknak a bátorságot és osszák az észt, térítsenek és megmondják az miért nem hisz jól, aki hisz, de mondjuk templomba nem jár. Magánügy, ne szóljon bele és ne minősítse más hitét! De nem érti, mert meggyőződése, hogy ő jól gondolja.
Nagyon veszélyesnek tartom az intézményesült vallásgyakorlást.
A 21. század nagy kihívása lesz a vallások szembenállásának mérséklése.
KedvelésKedvelés
Mélységesen egyetértek. Ha van valami, ami magánügyem, az a hitem. Nekem a családban nem volt olyan személy, aki annak idején a kedvem elvette volna, vagy inkább: el tudta volna venni, pedig kifejezetten megpróbálták. A feleségem családjában viszont számos nem túl hiteles, de hangos keresztény akad. Rendkívül idegesítőek.
Csak a személyes példa, a többi rizsa. Ha nem látjuk a személyes példát, nem voltunk elég közel. Ha elég közel voltunk, akkor nem voltunk elég nyitottak.
KedvelésKedvelés
Nem is olyan rég (a pápaválasztás kapcsán) merültünk bele a 13 évesemmel a vallás-egyház-kereszténység stb. témakörbe. Elmondtam neki, hogy számomra meghatározó volt az a kamaszkori olvasmányélmény (nagyon jó történelemtanárom volt!), hogy a kereszt alatt, a kereszt nevében kiirtották gyakorlatilag az egész indián őslakosságot az Újvilágban, Ámerikában, és megsemmisült több ezer éves civilizációk kulturális öröksége. Akkor lettem távolságtartó, kritikus, dogma-elvető, józan eszemre-hallgató – és még sorolhatnám. A gyermek majd eldönti, hogy miben hisz, joga van hozzá – de nem lennék hiteles szülőként, ha nem képviselném a belső meggyőződésemet. Ennek az ellentétje pl. a Magdolna nővérek, és az eszement, fanatikus ráerőltetése a vallásnak a következő nemzedékre.
KedvelésKedvelés
Ha megtalálnak ezzel a spirituális maszlaggal, akkor el szoktam mondani, hogy előbb tolnám le a nadrágom bokafogva a körúton, minthogy erről beszéljek.
KedvelésKedvelés
😀 😀 😀
KedvelésKedvelés
Háhhááá! 😀 Mekkoraaa!
KedvelésKedvelés
Érdekes téma. Van nekem is odabent valami, de annyira magánügy, hogy igazán meg sincs fogalmazva. Vagy lehet, hogy csak nincs igazán igényem rá, hogy megfogalmazzam. Vagy ez is azok közé a dolgok közé került, amik el lettek napolva, amíg egyszer lesz rájuk időm. Vagy megérek a feladatra.
Érdeklődve figyelem egy barátom “útkeresését”, de ahogy telik az idő, egyre távolabbról. Mert egyre riasztóbb.
KedvelésKedvelés
Egyetértek az előttem szólókkal, engem iszonyatosan zavar, nagyon kellemetlenül érint, mikor valaki nekem magyarázza a hitét (főleg, ha engem is győzködni próbál). Én elhiszem neki, hogy erős a hite, a meggyőződése, de nekem mi közöm van hozzá? Sokszor nagyon is önigazolás-szagú az egész, nem is engem, hanem magát akarja győzködni. Lehet, hogy nem így van, de így érzem. Pont azért, mert szerintem egyszerűen nem ILLIK erről beszélni (olyan magától értetődő vehemenciával, tudálékossággal olykor), és ennek ellenére sokan mégis megteszik. Eszükbe sem jut, hogy másnak ez tökre kellemetlen, nem is kíváncsi rá, ahogy az a “másik” sem szívesen tárná fel – sokszor még a közeli barátainak sem – másoknak az ő saját hitét. Mely hit egyébként is rengetegszer változik, módosul, megremeg, kétségbe csúszik, máskor pedig megszilárdul. Ez egy képlékeny, és csak és kizárólag az egyes emberre tartozó dolog. Szerintem.
KedvelésKedvelés
Szívemből szóltál. Igen, szerintem sem illik. Van valami réges-régi illemszabály, hogy hitre, vallásra és politikai hovatartozásra rákérdezni egyszerűen nem illik. Pont azért, mert kellemetlen helyzetbe hozhatja a másik felet.
KedvelésKedvelés
Félreértések elkerülése végett hozzáteszem, hogy a legközelibb, legjobb barátnőmmel természetesen tudunk, szívesen beszélgetünk erről, de egészen más a dolog, amikor egy nem túl közeli (vagy egyáltalán nem) ismerős ember jön nekem a hitét taglalni, kábé olyan, mint amikor az ember idegeneknek mutogatja a gyerekei képeit, vagy mittudomén, szóval nekem marhára kellemetlen érzés, nem ildomos ilyen dolgokat mások orrára kötni úgy, hogy az illető nem is kíváncsi rá (eleve fel sem merül bennük, hogy lehetek nem kíváncsi).
KedvelésKedvelés
Pont ezt szerettem volna en is, hogy azokkal az emberekkel, akikben megbizok, es kozel allnak hozzam, szivesen es szuksegesen is beszelek ezekrol a dolgokrol Szerintem az tulzas, hogy senkinek, es hogy szigoruan magan ugy. Volt mar pelda ra, hogy beszelgettem ilyen dolgokrol idegennel is, viszont akkor mindketten nyitottak es kivancsiak voltunk, nem ereztuk tolakodasnak, oda nem illonek. En a fanatizmustol irtozom, meg attol, ha nem latjak a fatol az erdot. Nem szeretem, ha meg akarnak gyozni, a teritestol meg egyenesen elzarkozom.
KedvelésKedvelés
Én mondjuk személy szerint azt nem tartom nagyon jónak, hogy a politikai nézeteit is a hétköznapokban mindenki megtartja magának, mert így beszélni sem lehet róla, normális hangnemben legalábbis. Nekem legalábbis tetszene, ha a politikát illetően az emberek mernének beszélni a meglátásaikról, lenne hozzá szókincsük, és egyáltalán, a hétköznapok része lenne, hogy ilyenekről is szó esik, és van véleményünk.
KedvelésKedvelés
Nosigen,nos, ahhoz kicsit kulturáltabbaknak kőne lenniök az emberöknek.
KedvelésKedvelés
Nem tartozik szorosan ide, de erről most az jutott az eszembe, hogy valahogy mennyire kiveszőben van a világból a tapintat. Nekem valahogy olyan élményeim, benyomásaim vannak, hogy az emberek (legalábbi elég sokan) egyre kevésbé kíváncsiak rám, mármint valóban rám, mégis rettenetesen szeretnének vájkálni ilyen húsbavágó kérdésekben. Olyan szép ez a szabály, főleg mert ezeket a kérdéseket én eddig még csak kifejezetten provokatív felhanggal hallottam feltenni.
KedvelésKedvelés
Igen, és megvan az “igény”, a “hajlam” (inkább szokás) az egyszerűsítésre is.
KedvelésKedvelés
Én ezt a “térítést” többféleképpen is szoktam kezelni, pl: “Nahát, Te így gondolod? Milyen érdekes, mesélj.” Vagy közlöm, nyugodtan és higgadtan, hogy higgye el, nem én vagyok a megfelelő célcsoport, de ha szeretné, szívesen meghallgatom, mert olyan színes a világ. Ha valaki végképp nem adja fel és erőszakos, akkor javasolom, hogy most pár percig játsszunk fordítottan, és én fogom elmondani neki, hogy miért jobb amit én gondolok, sőt, meg is próbálom majd rávenni, hogy úgy gondolkozzon, ahogy én. Van kedve ehhez a játékhoz? Jelzem, tízből kilenc és fél térítő ebbe már nem megy bele, itt adja fel, témát változtat.
KedvelésKedvelés
Ez jó!
KedvelésKedvelés
🙂 azt azért mondom, hogy nem mindig ilyen kristálytisztán, forgatókönyv szerint mennek a dolgok, de más dolgokkal is szoktam élni… pl. megkérdezni a másikat, hogy szeretné-e, hogy tiszteletben tartsam őt és amit (amiben) hisz? Ha igen a válasz (és mi más lenne?), akkor a válasz az, hogy: “én is”. Ha nem idegenről van szó, előfordul, hogy rákérdezek: szeretné-e elveszíteni a barátságomat, az ismeretséget, a köztünk lévő pozitív dolgokat, mert egy ilyen vitával bizony azt kockáztatja. Nem is ragozom tovább – ezek itt határhúzási- és megtartási kérdések.
KedvelésKedvelés
Jo tippek, legkozelebb bevetem oket!
A legutobbi esetem utan napokig ereztem kellemetlenul magam. Tiz eve nem talalkoztam egy osztalytarsammal, mikor egy rendezvenyen osszefutottunk. Igazabol orultem is a talalkozasnak, aztan hamar eltunt a mosoly az arcomrol, amikor ujprotestanskent, hitben megfrissulve, egy nagyon gugye kerdoivet tolt elem. Belementem, udvariassagbol. Nagy hiba volt. A vegen mar oda lyukadtunk ki, hogy azt kerdezte, hogy tudom-e, hogy el fogok karhozni, mert, aki nem fogadja el Krisztust….stb. stb.
Kozbevagtam, hogy nem gondolja, hogy a fel vilag ezen az alapon elkarhozik? Nem szanja oket? Erre kozli velem, hogy a fel vilag igy jart, bizony igazam van, elkarhoznak. Tobb ervem nem volt…
Tizeneve a jokislanyok koze tartozott, soha szavat nem lehetett hallani, kotelessegtudo volt, minden evben az egyik legmagasabb ev vegi altalanost hozta.
KedvelésKedvelés
Na de ő tényleg jobban tudja, ő már meg van váltva, nem érted? Ezért nem lehet megfordítani.
KedvelésKedvelés
…de, én mindent értek :), viszont mivel elég széles a repertoárom, néha még azt is előadom, hogy “áj nó nászing” – mint Manuel a Faulty Towers-ből – ez megvan Neked? 🙂
KedvelésKedvelés
na belőlem meg erre kitört egy hörgős Sybil-féle röhögés 😀
KedvelésKedvelés
Ja, és bocs, újnak tűnök, de régi vagyok, csak más volt eddig az én nevem.
KedvelésKedvelés
:-))) szóval tudok egy ilyen formát hozni, próbáljon meg valaki így megtéríteni Manuelként …..csak bólogatok, hogy si-si, aztán felteszek egy idióta kérdést 🙂 http://www.youtube.com/watch?v=s6EaoPMANQM
KedvelésKedvelés
John Cleese!!! ❤ 🙂
KedvelésKedvelés
És itt is van a tökéletesen adekvát reakció:
😀
KedvelésKedvelés
Ja, a klasszikus hittérítő hozzáállás: és hiába küldöm el akár a pokolba is, mert ő tudja, hogy én, szegény, nem tudom mit cselekszem.
KedvelésKedvelés
Szuper, de nem lenne turelmem hozza! 😀
KedvelésKedvelés
A térítéstől nekem is borsódzik a hátam, a személyes szférámba belelépésnek tartom.
Érdekes, hogy ugyanakkor a messze legvallásosabb – rendkívül tiszteletreméltóan és őszintén vallásos, azt lelkiségben is mélyen megélő – közeli barátomnak eszébe sem jutna téríteni, miközben szívesen magyaráz, vagy ad felvilágosítást.
KedvelésKedvelés
Oh god, én meg épp most írtam megint a szcientológiáról, már rettegek előre! :DDD (Mindig jön a fenyegetőlevél, mindig, a PR-osuktól!)
Szerintem a spiritualitástól nincs fontosabb dolog, de ez mindenkinek más: van, akinél annyi, hogy agnosztikus (kicsit olyan ez, mint a feminizmus. nem akarsz egy zászló alá sem állni, de ha gondolkozol és tapasztalsz, legalább ideáig jutsz). Akit meg lehet téríteni, annak annyi, de én persze én is sok térítővel találkozom. Főként a keresztények hiszik, hogy jót tesznek veled, ha folyton kapacitálnak, máskülönben ugye elkárhozol. De a különféle modern new age-trendek követői is tudnak erőszakosak lenni.
Abban biztos vagyok, hogy ha írnál ilyesmiről, nem tanítóként tennéd, hanem kritikus, de nyitott útkeresőként, sőt: úton járóként. Én is úgy szoktam, de nekem nagyon nehéz volt elkezdeni: volt rá belső igényem, de borzalmasan rettegtem a stigmától, ami ezzel jár. Atyavilág, amikor másfél-két éve először “címkémre” vettem a spiritualitás szót, napokig szinte szégyelltem magamat és igen, szorongtam. Nagyon-nagyon személyes, finom, belső folyamat mindenki útja, és túl sok stigmával jár. Persze ennek a felületnek más a fő profilja, (számomra) inkább a hitrendszertől és vallástól független egyenlőségre való igény felébresztése.
PS.: Coelhót kicsit rehabilitálnám: pár hete elolvastam az új könyvét, és meglepett (az eggyel ezelőtti nem ment végig, ráuntam, és nagyon klisés volt). Végre, végre valahára a pacák leszállt a piedesztáról, és megoszt magáról olyan momentumokat is, amelyek szerint hiú majom vagy kiégett balfasz. Nagyon emberi volt, tetszett.
KedvelésKedvelés
Meglepsz, hogy tud emberit irni. Abban a magassagban ahol ö leledzik, ez nem lehet könnyü. En ketszer probalkoztam, de 5 oldal utan mindig ugy kiakadtam a terpeszkedö szohasznalaton es a dagalyos megfogalmazason, hogy nem ment tovabb.
KedvelésKedvelés
Pedig a kritika meg pont azért támadja, hogy túl egyszerű a nyelvezete. Nekem ez sosem tűnt fel. Egyetemen fordítottam egyszer egy feladathoz, és rájöttem, hogy nem megy nekem: ő szinte csak predikatív szerkezeteket használ, én meg általában összetett mondatokat, sok-sok jelzőhalmozással. Vért izzadtam a négyszavas mondataival, az egyszerű, egyszavas jelzőivel…
Viszont van néhány jó könyve… meg sok-sok másik, ami azoknak a gyengébb, üresebb ripoffja.
KedvelésKedvelés
Majd megnézem, te a poliamori-cikkben is leleplezted már…
KedvelésKedvelés
Ez a scientologia jajj! Egyszer egy friss lakotars meselt valami szuper kozossegrol, magyar buli kulfoldon, ingyen harom fogasos vacsora (nabamm)??meg uj voltam, orultem is, hogy na majd lesznek anyanyelvi ismerosok. A kozosseget suru titok ovezte, ikor kerdeztem de hat elmentem, mert kivancsi voltam, meg ehes is 😀 es meg ket masik ismeros.
Mar az elejen gyanus volt, akkor meg sosem hallottam errol az egyhazrol, jah annyit, hogy a Tom Cruis is, de itt meg is allt a tudomanyom, nem szerettem Tomot kulonoskeppen sosem. Szoval megerkeztunk, az ismerosunk oltonyben, szeles mosollyal fogadott, teljesen mashogy viselkedett, mint ha nem is o lett volna, az egyszeru szobafesto mazolo, aki fott tojason es konzerven elt.
Egy oras varakozas utan beengedtek minket e terembe es megjelent valami egyhazvezeto, meg egy ket sztarvendeg, mas orszagokbol, es hosszu-hosszu
unalmas szonoklat kovetkezett, idonkent olyan merteku tapsviharral, ujjongassal, meg hallelujazassal, hogy a vegen mar nem birtuk visszatartani a rohogest. Az ultetesnel is genyak voltak, mert a “normalisakat” ugy terelgettek, hogy minden asztalhoz ketto, a tobbi 8 mar scientologus, szal az asztalnal folyo tarsalgas is annyira egy bizonyos mederben folyt, nem tudtal terelni. Na de vegre jott a kaja, es mivel nem ettunk, gondoltuk, ha mar 3 oraja itt vagyunk, megesszuk, aztan huzunk a fenebe, hat nem igy lett. A kis szemfulesek osszekapkodtak minket es betereltek egy kulon helysegbe mig a tobbiek buliztak mar, hat olyan ideges volt mindenki 😀 Ket masikkal nagyon jol megertettuk egymast igy oten szetszivattuk oket, olyan kerdesek tettunk fel, hogy zavarba jojjenek, de egyszeruen nem, mindenre volt valami tuti terito valasz, kettot-harmat sikerult is csobe huzni, szerintem azota is auditalnak serenyen.
Ramraktak azt a e-nemtom mi merojuket, nem jut eszembe most a neve, es kimozdult, nana, hat majd elelvezett a sracka, en meg rohogtem magamban, mert kajak nem is arra gondoltam magamban, amit mondott, hogy tegyek, az a par “barom” meg huledezett, hogy aaa- es asszem ez volt az a pont is, ahol eldontottek, belevagnak.
Mi mondtuk, hogy koszonjuk szepen, mennenk haza, hat meg gyozkodtek csak, mar majdnem uvoltottunk, hogy megyunk, de vegyunk konyvet, anelkul NEM ENGEDNEK KI! 😀 A ket masik normalsi vett konyvet, mert mar nagyon siettek, mi meg mondtuk, hogy majd kolcsonkerjuk toluk.
Utana par napig sokkban voltunk, majdhogynem “fogva tartottak” minket, elolvastam egy csomo cikket, konyvet, neztem youtubos horrort is, kellett ido, mig feldolgoztam magamban. Kesobb vegul elolvastam Hubbard konyveit is.
Belegondolok, hogy hany ember tagja ennek a kozossegnek, ahol szinten a penzre megy ki az egesz, s bar vannak egesz jo kis alapjai is a dolognak, de undorito, ahogyan kihasznaljak a “hivoket”.
Es rettento manipulativak, nagyon nehez elszabadulni toluk, eszre sem veszed es mar tag vagy, de legalabbis vettel egy konyvet. Remuletes.
KedvelésKedvelés
egészen hihetetlenek, tényleg. én több mint 10 éve mentem el egy a memória működéséről szóló, tudományos előadásnak álcázott műsorukra. szórakoztató volt, jó előadóval, sehol semmi nem utalt rá, hogy ezek a szcientológusok (azóta már persze aki hallott róla, mi az, hogy clear stb., annak leesik egy idő után). még a könyvvételnél sem gyanakodtam, csak amikor otthon belenéztem, hogy ja, EZ az. jelzem, azóta is, tizenakárhányéve küldözgetik a leveleiket nekem, aki soha semmikor azóta nem voltam velük semmilyen kapcsolatban. levelek mennek a kukába olvasatlanul. félelmetes, na.
KedvelésKedvelés
ps.2: Azt persze nekem is be kell most már vallanom, hogy főkrempes vagyok, csak eddig titkoltam. Nem tehetek róla, imádom a felületes, klisés kotyvaszokat, nem tudtam ellenállni. (Kremp??? Mint fizikai görcs? Szerintem is inkább knot-ra gondol, ami a csomót jelenti. Viszont a görcs szót magyarul sem hallottam még a csomóra, érdekes szinonima. Görcsöt köt… Nem, csomót köt.)
KedvelésKedvelés
De, a görcs az nyelvjárásban csomó, Észak-keleten dívik, nógrádi és kisújszállási eredetű ismerősöktől hallottam. Nyelvjárással nem vitatkozunk, főleg nem pesti gőggel (tudom, hogy gyöngyösi vagy)(jaj, de nehezen irtom ki magamból ugyanakkor ezt a hetedíziglen-budaiságot)(tegnap eszméltem rá, hogy amíg azt hittem, ott is nőtt fel, mélységesen szántam a művész urat a ceglédi születése miatt)(milyen rusnya egy város, a zsinagógából KÍNAI DISZKONTÁRUHÁZ lett, ott álltunk Jánossal döbbenten két éve)(de ez a gőg, miszerint a fővároson, sőt, a Nagykörúton kívül semmi sincs, ez iszonyatos, ezzel kell kezdenem valamit). Szóval nyelvészetileg ez alap, nem vagyunk normatívak, csak megfigyelők, ezek tények, tíz- meg százezrek mondják úgy, a görcsöt köt a zsebkendőjére (hogy ne felejtsen el valamit) elterjedt fordulat, a tragédia az, hogy a magyar-angol szótár ezt a nyelvjárási használatot nem tartalmazza.
És azt mondja ON:
“…menni kell előre. Nem másokkal foglalkozni, vagy épp azzal, hogy mindenki hülyének néz. Ó, ha azzal foglalkoztam volna, még mindig Vizslás-Újlak három utcás falujában élnék, és nézném a TV-t reggeltől estig, hogy mennyire jó másoknak.”
http://fuszerespolc.wordpress.com/2013/03/14/ne-fogadd-el/
MEGJEGYZEM, EZ NAGYON IGAZ! A LifeTiltes rém is ír ilyet, hogy le kell szarni a középszert, egyetértek.
Itt van:
http://goo.gl/maps/gDG7N
KedvelésKedvelés
“De, a görcs az nyelvjárásban csomó”
En “göcs”-rol tudok, igaz, nem az emlitett tajegysegen nottem fel.
KedvelésKedvelés
És még: bog. Görcsös faág!
KedvelésKedvelés
Bizony, nálunk például görcsöt kötnek, és összegörcsölődik a cérna és a cipőfűző is, ha nem kötöd szépen masnira. Nagyapám viszont még bokrára kötötte.
KedvelésKedvelés
OFF: 🙂 nálunk meg csögöt kötnek, a fa is csögös, csögre mehet, ami elromlik, elpusztul. A cérna meg a cipőfűző kb. egyenlő arányban csögöződik meg bogozódik. Ja és nagyapám meg vette(vetette értelemben, csak elblicceljük azt a szótagot, más igékben is) a csögöt, nem kötte (kötötte). 🙂
KedvelésKedvelés
Még csak annyit, hogy használjuk a csomót meg a görcsöt is, csak más értelemben. A görcs az az izomrángás, összehúzódás vagy, mi pl. húzza a görcs a lábát az embernek néha, illetve görcsölhet valakinek a hasa. A csomót használjuk sok értelmében, tehát ha valamiből sok van, az lehet egy csomó, csomó nőhet az embernek különböző testrészeire, valamint csomósodhat pl. egy krém, vagy a puding megfőzéskor, vagy a tej is. 🙂
KedvelésKedvelés
Be szép!
KedvelésKedvelés
A fa meg még göcsörtös is!
KedvelésKedvelés
Ah, ez olyan szép! : )
KedvelésKedvelés
A Szilágyságban göböt kötnek. Itt Maros-mentén bogot.
KedvelésKedvelés
aki elemezgetni merné a blogját, mondanivalójának Magasságait és Mélységeit, meg kifogásolná azt, hogy mér nem hejjesen ír ő, annak itt van ON üzenete: “Jöhetnek a nyelvtan nácik, hogy helyesírási hiba van itt meg ott, és úristen egyébként is ez a lány nem tud írni, meg, hogy milyen csúnya vagyok – hahaaaa- pont magasról teszek rá, mert nem így van, és egyébként is.. Egy hosszú nap után nem arra van szükséged, hogy hávégésre fogalmazott valamit olvass.”
és megjelenik a könyve (*hajtépés*), kedves HáVéGés náci olvasók, megjelenik!
KedvelésKedvelés
Én nagyon örülnék egy bejegyzésnek a fővárosi felsőbbrendűségről, meg mondjuk bizonyos nyelvjárások gúnyolásáról (úgy, hogy mi magunk közben egy másik nyelvjárást beszélünk, de ha azt gúnyolják, megsértődünk), ami a kismagyarkodáshoz is kapcsolódik.
KedvelésKedvelés
A tesóm szerint még a hidakat is le kellene zárni, hogy a prolik ne jöhessenek át ide Budára. De ő ilyen vicces valaki.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, hány éves a tesód, én 23 évesen költöztem át Budáról Pestre, és az első hónapokban el voltam hűlve, hogy a Duna ezen oldalán is laknak emberek? (Addig mindig Belbuda vagy Lágymányos.) Aztán elmúlt.
KedvelésKedvelés
Ez a tesóm 42 és fél, vicces, fölényes, mindenki imádja a humorát, én meg csikorgattam a fogam egész gyerekkoromban, és húszéves koromig nem ültem trolin.
KedvelésKedvelés
Óh, gyerekek, pedig aztán csak Pesten folyik ám az élet!
KedvelésKedvelés
Azért ez nem törvényszerű, hogy ha valaki Budán született, ne tegye be a lábát Pestre: én gimnazista koromban (90-es évek első fele) jártam a legtöbbet színházba. A szórakozóhelyek, kávézók is mind Pesten voltak. Made Inn, FMK, Fehér Gyűrű, Hunnia mozi kávézó stb. Direkt a pesti belváros sűrűjébe írattak a szüleim, (a Madáchba) abból a célból, hogy világot lássak.
KedvelésKedvelés
Ó, igen, az jó lenne! Ugyanennek a visszavágó-jelensége a büdöspestezés is érdekes (de ez tán reakció már a fővárosi lenézésre). Nekem, mint “őszuglóinak” évekig tartott, míg átszoktattam magam arra, hogy ne lemenjek valahova, hanem elmenjek. Mintha Nagy Bandó András foglalkozna ezzel az egyik írásában (azt hiszem, az Úton, útfélen kötetben).
Nem tudom, ez is tán nemtörődömségből fakad? Könnyű úgy besorolni az embereket, hogy az x megyei ilyen, az y-ból származó olyan, stb. Nem kell gondolkodni, nem kell megismerni, nem kell látni, elég sztereotípiát gyártani és “beleülni”.
Minél többet járom az országot turistaként, annál jobban idegesít a fővárosi fölényesség.
KedvelésKedvelés
Nálunk (Dél-Alföld) használják a görcsöt a csomóra. Én is mindig azt mondom: “kötök rá egy görcsöt”.
KedvelésKedvelés
Na, megelőztek 🙂
KedvelésKedvelés
Nahát, pedig itt, Gyöngyös mellett is görcsöt mondanak csomó helyett… Elfogadom, megértem, de ők nem hajlandók a csomót tudomásul venni. Ez annyira jellemző 😀 (hát ez elég off volt 😀 )
KedvelésKedvelés
Köss nekik egy madzagra egy csomó görcsöt, és görcsösen ismételgesd, hogy csomó, csomó…
Lehet, hogy nem csak területileg, hanem máshogy (rétegek, életmód) is tagozódik a görcs használata. Van nyelvjárástani térkép, szépen feltérképezték a gyűjtők a hatvanas-hetvenes években ezt.
KedvelésKedvelés
Ezz jóóóó!!!! 😀 😀 😀
KedvelésKedvelés
Még az általam kárhoztatott Wikin (csak mert utálom, ha a gyerekek onnan írnak leckét…) is ott van:
“5. Népies: Csomó; fonálon, kötélen, szövött anyagon, különösen kendőn rendszerint hurkot nem alkotó bog.
Az asszony görcsre kötötte a kendőjét a nagy szélben. A gyerek görcsre kötötte a cipőfűzőjét, amit aztán nehéz volt kibontani.”
KedvelésKedvelés
Ha ti tudnátok a krempről amit én már tudok… Lakat a számon! De az nem az lesz aminek hitted 🙂
KedvelésKedvelés
De jó ez a beszélgetés! Én is mindig a szégyenlősségig szemérmes voltam a témában. Mindig úgy éreztem, hogy az én hitem az a saját kis kristályom, amit én növesztettem. Egy ékkő, amit nem mutogathatok úton-útfélen, mert azzal megszentségteleníteném, elárulnám. Gyöngyök disznók elé. Ugyanakkor megfelelő közegben szívesen csiszolgatom tovább építő, méltó beszélgetés keretében. Ha valaki őszintén, a belső irántűjére hallgatva felépít magában valamit, amiben hisz, azt mindig érdemesnek találom meghallgatásra. Aki valóban őszinte magával, és nem csak mások gondolatait szajkózza mérlegelés nélkül, azokkal nagyon építő beszélgetéseket lehet folytatni a hitről. Sosem tudni, mikor mutat számomra egy új nézőpontot, vagy hogy én mikor adok valakinek új adalékot. Az ilyen beszélgetések szerintem nagyon közel tudnak hozni két embert.
Szeretem a hiteket úgy szemlélni, mint különböző teóriákat ugyanarra a jelenségre. Amit érdekesnek találok, azzal szeretek eljátszani. Társasjátékként pedig igazán izgalmas tud lenni!
KedvelésKedvelés
Nagyon szépen leírtad! És tulajdonképpen az egyéb beszélgetések is lehetnének ilyenek. Lehet, hogy mégsem vagyok teljesen antiszociális, csak ilyen módon szeretek és szeretnék beszélgetni, ismerkedni, barátkozni.
KedvelésKedvelés
tetszik 🙂
KedvelésKedvelés
Meg egy dolog eszembe jutott, ami nagyon zavar.
Az pedig az eröszakos kommunikacio. Nem banom, ha hisz. Meg meg is hallgatom, hogy mit gondol vagy miert gondolja, hogy nekem meg kellene ternem. De a stilus szokszor bicskanyitogato. Nem kerdez, csak mondja. Nem hallgat meg Teged, csak mondja. Nem beszelget, hanem kimond. Kinyilatkoztat.
Feltetelezni sem tudom valamiröl, hogy jo lehet, amit ilyen eröszakosan es agressziven közvetitenek.
KedvelésKedvelés
Igen, igen! Az az automatikus és azonnali szerepbehelyezkedés, amivel rögtön világossá teszik számomra, hogy nem lehetek egyenrangú beszélgetőpartner. Ha a reinkarnálódott Jézus kerülne az ilyenek útjába, azt is meg akarnák váltani.
KedvelésKedvelés
😀 😀 ezt idézni fogom, zseniális.
KedvelésKedvelés
“Egyvalami hiányzik nekem az összképből: a spirituális vonal.”
Jaj, hála az égnek, hogy nincs semmi spirituális, ezoterikus, bevonzós, stb. vonal ezen a blogon. Nekem ez nagyon tetszik. Nem is értem akinek erre van igénye, több ezer ilyen témával foglalkozó blog közül választhat. Miért kéne mindenhol ezt nyomni az emberek képébe, miért ennyire zavaró ha valahol ez nincs? Ha esetleg mégis igényem támadna azonnal oldódó bölcsessége, olvasgatok majd pár mondatot itt 🙂 : http://instantcoelho.com/
KedvelésKedvelés
Ismerem. Nagyon vicces 🙂
Most ezt kaptam: “A kitartás végtelen mérföldköve nemes esztelenségbe száműz.”
O igen, epp akartam is mondani!
KedvelésKedvelés
Mert ha itt ennyien vagyunk, ilyen értelmes a közösség, ennyiekhez eljut azüzenet, akkor nekem felelősségem is van.
Ahogy esküvői tanúm, az ökovezér mondta a Critical Mass-tömeg láttán: ha ezeket rá lehetne venni valami ÉRTELMES tevékenységre is! (…)
Elég gyakori ez a logika, hogy ha én csináltam valami figyelemreméltót, akkor idegyűlik mindenki, a sokadalmat adottnak, magától értetődőnek veszi, és bekiabál, hogy nem így kéne, meg hogy szerinte hogyan lehetne jobb, mit csináljak, és egyáltalán nem tűnik fel neki, hogy mennyi munka meg fény van emögött, hogy ennyien lettünk, pedig ő is pont azért van itt, mert ennek valamiért híre ment. Én nagyon örülök, meg minden, csak annyian írnak ilyeneket, hogy már sok.
Ezt a levélírót pont a őszinte kíváncsiság vezérelte, nem a kioktatás.
KedvelésKedvelés
Én elhiszem, hogy nem mindenki rossz szándékból, kioktató célból ír, vet fel ilyeneket, de nekem ehhez nem lenne pofám.
KedvelésKedvelés
Pontosan. A sokadalmat adottnak veszi es jön a megvilagosodas, hogy de hisz’ akkor ha itt ennyien gyültünk össze, akkor mer’ nem szervezünk erre ra egy makrame szakkört vagy havi leleksimogato textilfestest az erdöben. Mert neki arra lenne igenye.
Öszinte kivancsisag oke, de hogy veszi a batorsagot tenyleg…. A Te blogod!
KedvelésKedvelés
“mer’ nem szervezünk erre ra egy makrame szakkört”
😀 Ezen most nagyon röhögtem. Azt tudtátok, hogy sok intelligens nő együtt látszólag cél nélkül az nagyon ijesztő a férfiaknak? Ott valami szervezkedést sejtenek. Hol is olvastam erről? Megvan, a “Búcsúcsók Csipkerózsikának”-ban. Tehát egy csapat pom-pom lány vagy énekkar, az rendben van , de mondjuk egyetemi oktatónők esetleg képviselőnők a parlamentben, amint egy kupacban beszélgetnek (úgy ahogy a férfiak szoktak félrevonulva) nagyon feltűnő és azonnal valami összeesküvést gyanít mindenki a háttérben. Tuti a férfiak ellen forralnak valamit…
Ezért alakulnak csak férfi klubok, női klubok (micsoda, konkrét cél nélkül?) soha. Tessék csak makramézni, az olyan megnyugtató a férfiszemeknek 😀
KedvelésKedvelés
És azt nem érzik fenyegetőnek, amikor a család nőtagjai a nagy összcsaládi eszemiszom után kivonulnak a nyárikonyhába, és elmosogatnak, míg a férfiak bent kártyáznak meg fontos dolgokról beszélgetnek? Jó, jó, hogy annak látszólag van célja, de hát micsoda, a mosogatás? Hát az a nőnek olyan természetes, mint a levegővétel, akkor nem úgy van mégis, hogy összeesküvéseket szőnek azok ott kint nagyban?
KedvelésKedvelés
“a mosogatás? Hát az a nőnek olyan természetes, mint a levegővétel” 😀
Egyébként meg nem is, mert a reklámokból tudjuk, hogy ebben a témában sem mennénk semmire az okos, komoly férfiak útmutatása és szakértelme nélkül. Ugyanis ők azok akik nekünk butuska, csacska nőciknek/csajsziknak megmondják mit és hogyan használjunk. Mi meg elkerekedett szemmel, hálát rebegve nézünk ilyenkor és a homlokunkra csapunk (na jó van aki mellé csap, hacsak nem mutatta meg egy teremtés koronája hogyan kell).
KedvelésKedvelés
Milyen igaz, hűűűű, haaaaa, amilyen butuska csacska nő vagyok, ezt végig sem gondoltam… megyek gondolkodni… azt mondják, érdekes dolog. 😀
KedvelésKedvelés
Bár off, de arra kíváncsi vagyok, mi baja volt említett ökovezérnek a critical mass-szal és pontosan honnan hiányolta belőle az értelmet? 😀
KedvelésKedvelés
Hát hogy a biciklizés jó, jó, de ott van az ökopolitika, agrárügyek, le kéne (kellett volna) váltani Demszkyt, és hogy nem vagyunk elegen (választáson indultunk 2006-ban, János is jelölt volt). A bicikli nem cél, az csak bohóckodás… ilyesmi.
KedvelésKedvelés
Kikértem magamnak, természetesen. Amúgy ő se autózik, életem egyetlen nagy hatású férfia sem autózik, ez érdekes. Meg nem is dohányoznak.
KedvelésKedvelés
Hát ez az instantkoelhó naggyon jó! Ezeket tuti egy algoritmus írja. Megnézném a szókincs adatbázisát… 🙂
KedvelésKedvelés
Láttam már Ákos-dalszöveg-generátort is. Az se rossz 😉
KedvelésKedvelés
váááá. tényleg, az se kutya 🙂
KedvelésKedvelés
gurulva röhögök!
KedvelésKedvelés
Háhhá!! 😀
KedvelésKedvelés
http://index.hu/kultur/zene/fesztival/2012/08/09/akos_dalszoveggenerator/
Ehun van e!
Bruhha!!!!
KedvelésKedvelés
Ez nagyon jo, bar fajdalmas 😀
KedvelésKedvelés
Lájk 🙂
KedvelésKedvelés
Ja, azt nem is mondtam, hogy én a falnak megyek ettől (sejtem, a T. blogger is 🙂 ), hogy “nekem ez meg az hiányzik a blogból” – ki nem szarja le, hogy neki mi hiányzik? Már elnézést, de ez nem egy svédasztal, ez itt egy ember önálló munkája, és nem kívánságműsor… Hogy van bőr a képükön…!
KedvelésKedvelés
De még a svédasztalnál sem reklamálna az ember ehhez hasonlítható választék mellett, sőt, még feleilyen mellett sem.
KedvelésKedvelés
szerintem egyaltalan nem volt gaz ahogy irt es kerdezett meg elmondta a sajat otletet. nem nyomult, hanem erdeklodott.
KedvelésKedvelés
Én ezt tudom, nem a stílussal van bajom (más sokkal bunkóbban teszi ezt), hanem az elvvel, hogy azt gondolja, joga van méricskélni meg osztályozni egy olyan valamit, ami egyáltalán nem azért készült, hogy “mindenki kedvére legyen”, minden igényt kielégítsen. Hol van ez leírva?
Egyébként, a “szerintem ez és ez hiányzik a blogodból” nagyon máshogy hangzik, mint az “én szívesen olvasnék még erről meg arról”.
KedvelésKedvelés
Nekem semmi bajom a hittel, megvan a magamé, elvagyok vele, elfogadom a másét, érdekel is, meg is hallgatom, vitába nem bonyolódom, mert ahhoz túl keveset tudok (legyőznek a rutinjukkal). Ahogy többen is megfogalmaztátok, ez tényleg magánügy.. Úgy gondolom, hogy ezen a blogon valahogy nincs is helye. Akkor ez már nem lenne az ami. Őszintén szólva, nem hiányzik. Amik itt elhangzanak és leíródnak, rólunk szólnak, nem arról, hogy hogyan lehetne visszavezetni valami felsőbb bármihez és megmagyarázzuk, hogy ezért és azért lett így ahogy.
KedvelésKedvelés
csineva, már csak ide tudok válaszolni (azt még nem vágom, hogy miért nem lehet néha egy adott hsz alá… ): pszichodráma csoportról van szó
KedvelésKedvelés
Hat egymásból nyíló válasz lehet, különben nagyon elkeskenyedik a szöveg.
KedvelésKedvelés
köszönöm!
KedvelésKedvelés
Ahhaa 🙂
KedvelésKedvelés
A Waldi miatt én az antropozófián szocializálódtam, gyerek- és fiatalkoromban maximum el kellett kísérni a nagyit misére, sebaj, elnézelődtem, csontom nem tört tőle. És Rudi bátyánknál pont az tetszett nagyon, hogy elmondja, nekik mi a tapasztalásai, elmondja, milyen úton lehet oda eljutni, de azt is elmondja, hogy még neki se higgyünk el semmit, amíg nem tapasztaltuk meg magunk. Hát az meg egy göröngyös út, sokaknak kényelmesebb inkább úgy csinálni, mintha. Én most várakozó állásponton vagyok. A gyerekeket pl. húsvétkor nem visszük templomba, meg körmenetre, meg mittoménhova, de feltámadás hajnalán, családi kirándulásként, felmegyünk a dombra és megnézzük a napfelkeltét. (Lehet, hogy idén szakadni fog az eső.) És nem muszáj közben fél méterrel a föld felett lebegni, előfordul, hogy pisilni kell, vagy fázunk. (Én ilyenkor már fél háromkor kelek, mert mire a nap felkel, és mi is visszaérünk, a nyúlnak már ki kell helyeznie a kertbe a megfelelő mennyiségű ipari hulladék csokitojást és gumicukrot.)
KedvelésKedvelés
Nagyon jó írás! Nekem amúgy sem nem hiányzott a spiritualitás a blogról, pont azért, mert zavaróan tele van vele minden, ahogy írod, üzletivé, divattá, és vásárivá vált, ahol látom, figyelmen kívül hagyom. A hit… Számomra nem ennyire kényes vagy intim kérdés, mint ahogy itt ti írjátok, én nem igazán hiszek istenben, nem tudom eldönteni, hogy van-e vagy nincsen. Régen próbáltam hívő lenni, mert gondoltam, hogy adna valami pluszt, és támaszra is szükségem volt: fiatal lányként boldogan kaptam volna bármiféle vallás, közösség, vagy életfilozófia után, csak segítsen, adjon erőt, kapaszkodót, de nem ment a hit és a vallásosság már akkor sem. Most se érzem magam erősnek, bátornak, vagy olyannak, aki ismeri az útját, és mindig tudja mi a helyes és miről mit gondoljon, de valahogy azt se veszi be a gyomrom, hogy bárki is megmondja ezt nekem. A bevett vallásokban az zavar a legjobban, amit fentebb már valaki említett: hogyha beállsz valahova, el kell vetned a többit, vagy legalábbis hülyének nézni, aki másban hisz – engem ez annyira taszít, hogy inkább sehova se állok. A térítést nem szeretem, általában finoman igyekszem közölni az illetővel, hogy én nem vagyok vevő a portékájára, de ha túl erőszakosan kínálnak, akkor engem se kell félteni. A legdurvább hittérítő – még a szcientológus is – lekopik, ha azt mondod, hogy zsidó vagy, vagy az ősmagyar vallásban hiszel, és elkezded ismertetni vele az amúgy nem is ismert ősmagyar isteneket – mondjuk Jókai Bálványosvár című regénye alapján.
KedvelésKedvelés
Hasonlóképpen. Fiatalabb korban az ember szerintem nyitott sok mindenre és szívesen is tartozik, tartozna valamilyen közösséghez. Én miután csúnyán kiábrándultam a katolikus egyházból, egy ideig nagyon szomorú voltam, hogy nem vagyok zsidó. Tényleg bánkódtam miatta, mert a zsidó barátaimnál sok számomra szimpatikus értéket láttam (az édesanya megbecsültsége például). Aztán később rájöttem, hogy minden vallás kirekesztő és megkülönböztető. Mindegyiknél van a mi és az ők. Ők, akik nem tartoznak ide és akik nem tudják, nem értik: hát tök bénák. Úgyhogy szépen lassan rájöttem, hogy ez nem nekem való.
Magánügynek tartom a hitet és tiszteletben tartom kinek milyen hite van. De annyira azért nem kezelem intimen. Ha valamire kíváncsi vagyok megkérdezem, akkor is ha nem illik. Mert ha elmagyarázza az illető hivő, akkor jobban fogom őt érteni. És nekem ez fontos.
KedvelésKedvelés
Valahol sajnos minden emberi közösségre jellemző az az igény, hogy jobbnak tartja magát másoknál – teljesen mindegy, milyen közösségről van szó. A humánetológia szerint, az ember az a faj, ahol a legalacsonyabb az egyed-egyed elleni erőszakos cselekedetek száma – ez nehezen hihető, ha megnézünk egy híradót, de így van – de ennek fejében az agresszió a csoportok közti rivalizálásban, esetleges erőszakban nyilvánul meg. Alapvető hogy magunkat és a saját csoportunkat jó-ként definiáljuk, így a másik csoport tagjai szükségszerűen a rosszak, enyhébb esetben a tévelygők, a tudatlanok stb. Ez mutatkozik meg többek között a vallási csoportok szembenállásában is, de a rasszizmus, a háború és egyebek mögött is ez állhat – legalábbis aszerint, ahogy még én tanultam.
KedvelésKedvelés
Nagyon érdekes, ahogy leírod. És köszi, hogy megosztottad. Engem még az érdekelne, hogy ehhez hogyan kapcsolódik a félelem és a hit? Nehezen megfogható, tudom. De érdekes lehet, hogy – azt alapul véve amit írsz – ezek az érzések mit generálnak még az emberekben, hogyan adnak hozzá, vagy vesznek el a csoporton belül az egyedek értékítéletéhez és szembenállásához. A rasszizmus, vagy a meleggyűlölet sokszor például hittel kapcsolatos meggyőződésen alapul és/vagy félelmen. A tévhitek, a nem tudom/nem ismerem és ezért félek tőle generátorként hat biztosan…
KedvelésKedvelés
Ez nagyon jó megközelítés! És szerintem mindenkiben megvan a csírája. Hogy ki mennyire ad neki hangot, talán intelligencia kérdése. És igen, levetíthető az egyénre is.
Erről eszembe jut egy hülye kis poén:
Isten az eszet osztotta el a legjobban az emberek között, mert akinek sok jutott, az tudja, mennyi mindent nem tud mégsem, akinek viszont kevés jutott, az azt hiszi, hogy mindenkinél jobban tud mindent…
KedvelésKedvelés
Viki, szerintem a félelem talán ott érhető tetten, hogy minden ember, mivel társas lény, mindennél jobban fél a fajtársaitól való elszigetelődéstől – hisz az ősember számára ez a halált jelentette. Ezért sok mindent hajlandóak vagyunk feláldozni azért, hogy egy csoporthoz tartozhassunk – sokszor öntudatlanul is követjük a csoport normáit, hogy ne lógjunk ki és ne ítéljenek el. Valamint attól is félünk, hogy nem vagyunk elég jók, ezért mindig kell egy másik csoport, akit magunknál rosszabbnak tekintünk – érdekes kulturantropológiai jelenség a közösség kultusza, amikor is saját csoportunkat tekintjük kiválónak és szinte szakrális kultuszt építünk ki körülötte – tesóm ebből írta szakdogáját. Ősi állati ösztön a félelem attól, ami más, mert az ismeretlen és veszélyes lehet, így evolúciós előnyt jelentett az ezt elkerülő viselkedés, és ez lehet a gyökere annak is, hogy kitaszítjuk azokat, akik mások. A hit… Azt mondják, az embernek, mint egyetlen olyan lénynek, amely tisztában van azzal, hogy él és egyszer majd meg fog halni, szüksége van valamiféle magyarázatra a saját létezését érintően – nehéz elfogadni, hogy a létünknek semmi magasabb értelme sincsen – ezért van szükség hitre. A magánytól való félelem, a hit szükségessége, és a közösség kultusza együtt alakíthatja ki azt a jelenséget, amiről beszélünk: a mások kizárását vagy megvetését, és ennek a vallási elvekkel való megmagyarázását (isten utálja a buzikat) és a különféle közösségek közti agressziót.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: te is lehetsz bombanő | csak az olvassa
Ha kivetnivaló akad benne, akkor moderáld ki, de eszembe jutott erről a bejegyzésről ez: http://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=505751482796186&id=249838431720827
Olyan sokat írnék még, de hosszú lenne és elfogult a fenti gyülekezettel szemben…
Csak annyit, hogy sajnálom az ekkleziogén neurózisban szenvedőket, nagyon sokat vettek el tőlük…
KedvelésKedvelés
Már egy pár napja olvasom a blogot, új vagyok itt. Nagyon gondolatébresztőek a bekezdések.
hozzászólok, lehet hogy nem utoljára.
nagyon tetszik ez a felsorolás az ún. spiritualitással kapcsolatban!
néha még mindig fel tud dűhíteni az a manipulatív ezotériás maszlag ami mindenhonnan dől, és sajnos a magyar, mindenféle nehézséggel küzdő közönség fogékony is a gyors boldogságot ígérő “szellemi rendszerekre”. (Egy pár éve külföldön élek). Kamasz koromban, szülői ellenőrzés hiányában sajnos belekevertek ebbe (az akkori barátom anyja). Persze akkor is gyanús volt, de azért abban a korban annyira nem tudtam még hogy mi merre hány méter a lelkemben, meg azt hittem hogy azért kb. tudni kéne hogy hogy is kerek a világ.
A legszomorúbb az volt, hogy főleg nagyon fiatalok voltak (és főleg lányok) még a “tanfolyamon”, a barátom anyja szerintem elég brutális pénzeket kicsengetett hogy a jövendőbeli menye spirituálisan kiokított legyen 😀
Hálistennek én kikecmeregtem, de a szektáknak azóta sem tudok megbocsátani. Ez is társadalomtudományi téma ám…
KedvelésKedvelés
“tizenhat éves tanítványom azon lamentált, elvonja-e a hitétől a nem ugyanabban hívők barátsága”
Jaj, istenem, az ilyet annyira szomorú látni. 😦 A vallást és a hitet rengeteg ostobaságra föl lehet használni, főleg, amíg az ember gyerek, és kritika nélkül elhiszi, amit a szülei / tanárai mondanak neki. Én akkor hagytam ott a hittant és a szervezett vallást (tizenhat évesen), amikor a hittantanárnő elkezdte magyarázni, hogy a fantasy meg a Harry Potter sátánista. Kamaszként A gyűrűk ura volt a kedvenc könyvem, és emlékszem, milyen borzalmas volt azon rágódni, hogy sátánista mocskot olvasok – mert egy darabig tényleg elhittem! Szerencsére győzött a józan ész. De még most is nyomasztó érzéssel tölt el, hogy ez a nő kis hatévesekkel foglalkozik, és hülyeségekkel tömi a fejüket a hit nevében.
Az én helyzetem sajátos annyiban, hogy hívő keresztény baráti társaságban én vagyok az egyetlen ateista. De soha föl nem merült, hogy ők megtérítsenek vagy ilyesmi, pláne nem jönnek ezzel a “spirituális és mélyértelmű vagyok, tehát értékesebb, mint te”-szöveggel.
KedvelésKedvelés
Elnézést, ha önmutogatósra sikerült, nyugodtan töröld ki.
KedvelésKedvelés
“Azt vettem észre, hogy aki elkezd spirituális témákról íni, egy bizonyos szókincset használni, … az óhatatlanul tanító szerepbe kerül, miközben nem is vitatta meg a többiekkel az alapfogalmakat. Nem tudnék ilyen tartalmakat közzétenni, mert milyen alapon — nincs kiformálódott mondanivalóm erről” – szívemből szólsz.
KedvelésKedvelés
Ha még csak térítenének. De az én spirituális ismerőseim tettlegességig fajulnak: kézrátétellel meg távgyógyítanak. Természetesen kéretlenül, sőt, sokszor kifejezett elutasításom ellenére. Mondjuk haszna, mint mindennek, ezeknek az élményeknek is van: igazi szakmai bravúrként élek meg minden esetet, amikor kijövök egy-egy ilyen helyzetből sértődés nélkül.
KedvelésKedvelés
Még egy dolog jutott eszembe: megfigyeltétek már, hogy az úgynevezett spiritualitást – mármint a müllerpéteri értelmezésben – milyen gyakran állítják a multilevel marketinges – piramisjátékos cégek szolgálatába?
KedvelésKedvelés
Én sem vagyok “spirituális”, mert ez a szó nekem a New Age-et jelenti.
Ez pedig mindenestül hazug.
A Vonzás Törvényét különösen utálom, tipikus áldozatbántalmazás csak spirituális köntösben.
“Rosszul jártál, megloptak, becsaptak, megvertek, kihasználtak? Sajnos ezt mind te vonzottad be, rossz a rezgésszámod!”
Ha pozitívabban “rezegsz”, akkor nem fog verni a férjed, és a munkáltatód sem használ ki, anyád sem fog ugráltatni.
Innen meg egy ugrás a “rezgéstanfolyam”, kinek mi az: sámándob, guru-követés, tarot vetés, és a többi “Nők Lapja Ezotéria” módszer.
KedvelésKedvelés
Jó írás, fontos problémákra világít rá a spiritualitás, vagy inkább az ál-spiritualitás körül. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy még nem találkoztál olyan emberrel/közösséggel, akik hitelesen tudnának közvetíteni egy számodra is vállalható utat. De (hogy stílusosan egy spirituális rizsával zárjam a kommentet) talán nem is feladatod ebben az életben 😉
KedvelésKedvelés
Szia, Ádám! Maradj köztünk. Rengeteg közösségben jártam, és találkoztam egy-egy hiteles személlyel, de vasárnaponként már csak lazulni szeretek.
KedvelésKedvelés