Mivel is telik ez a havazós délelőtt. Nagy a csönd. Üres a délelőtt (így együtt, nekem nagyon is tornyosul ügyintézés, telefonok, blog, korrektúra). A kutyát megetetjük. Átöltözünk, pisilünk, mindketten. A szokásos.
Reggeli. Zsemle, sok vaj, brie sajt, lágy tojás. Kávé (Illy, elipszilonnal)(meg tejjel), és feketeribizlis almalé. Minden hűtőhöz, tűzhelyhezszaladáskor meg kell mondani neki, hogy ne sírjon (keveset aludt, és amúgy is extrém sokat van ölben, testközelben, érthető), csak idehozom ezt meg azt és utána az ölembe veszem.
És tényleg, még só, még kanál, még kávé, egy kicsi később, de tényleg, és nem is sírt. És akkor feltörjük a tojást (pohárba megy). Nézi egész közelről, ahogy szedegetem le az apró héjdarabokat, aztán kellő nyílásméretnél a víztől elvált héj alá nyúlok a kanállal (hogy minél inkább egészben jöjjön ki — aztán meg összetrancsírozzuk), és olyan döbbenetesen intenzív az egész Jakab, hogy elszégyellem magam.
Mit csináljunk? Bármit. Én unom, nem ő. Sorba rakhatjuk a ruhacsipeszeket, dögönyözhetjük a (kivételesen tiszta, illatos!) kutyát, apróra vághatunk egy papírt, tornázhatunk a szőnyegen, gyúrhatunk linzertésztát, nézhetjük a hóesést, hallgathatunk oboaszólókat — minden érdekes, csak beszélgetés, kapcsolat legyen.
Ilyen apró élmények, ingerek kellenek nekik háromévesen, ötévesen, tízévesen, nem aquapark, nem fejlesztő dévédé. Felfedezésre vár a világ, böngésző az élet. Nekünk milyen triviális, unalmas, rutinszerű: a kutyáról a kézmosás, a papírvagdosásról a söprés jut eszünkbe eleve, és nem is gondolnánk, hogy őnekik ez micsoda tágas birodalom. És akkor még egy pályaudvar, tó kacsákkal, évszázados fatörzs…!
Csak nézi meredten, megkérdezi: a héját nem esszük meg? Ott vagyunk. Együtt vagyunk. Tele a délelőtt.
És én, én mire vágyom?
Én számukra értelmezhetetlen élményekre. Alpesi síre, szaunára, négyórás függetlenszínházra. Nem lehet, most nem, még nem, csak ritkán. Nekem mégis egyszerűbb a tojáshéjjal és Jakab tág szemű boldogságával.
(Moderáció. Aki a rácsodálkozik igét leírja…)
csak az olvassa. én szóltam 
“iyen apró élmények kellenek nekik” -mennyire igaz! Az én ötéves és közel 3 éves kisfiam tegnap abba tudott teljesen belefeledkezni, hogy egy kartondobzt szétszedtek. Csináltunk belőle kutyaházat a plüssjószágoknak és annyira jó volt mindhármunknak, pedig csak egy spontán ötlet volt. És igen, ezeket az élményeket nem lehet fejlesztő kütyükkel pótolni.
KedvelésKedvelés
Szívmelengető (vagy ez is moderálandó kifejezés?) látni, ha tőlem tanul valamit a gyermek a közös játék során, legalábbis ha el sikerül hitetni magammal, hogy tőlem tanulta. Attól szenvedek, hogy nekem egyszerűen nincs fantáziám az ilyen kutyaházas történetekhez, kevés vagyok neki, nem tudok olyan jó lenni, mint egy másik gyerek, vagy mondjuk mint egy macska.
KedvelésKedvelés
tobbnyire a gyereknek van ehhez fantaziaja, nem? es akkor eleg, ha hagyjuk.
KedvelésKedvelés
14 hónap anyaság után bármire, ami nélküle van. Hogy egy kicsit ne imádjon már annyira. És nem is szégyellem magam.
Szaunára én is, nagyon. Egy 50 m-es medencére, egy kiadós nyújtózásra, arra, hogy reggelenként ne fájjon mindenem a fél éjszakás dajkálás után.
Egy-egy lopott negyedórára egyedül.
KedvelésKedvelés
Aztán meg jól megnőnek. Kiürül az ember öle.
KedvelésKedvelés
Aforizmatömörség! Nagyon szép!
KedvelésKedvelés
en most kemenykedtem a szuleimmel, ezuttal irasban, emailben, hogy a tévéjükről tuntessek el az osszes gyerekcsatornat. mind a ket tvrol. apam nem igazan erti, o imadja a tvt, es azt tervezi, iden vesz egy 3d-set (ertelmetlen penzpocsekolas szamomra, de ebbe nem szolok bele persze), es kulon bekezdesben irtam, hogy dvd-t sem nezhetnek helyette… kizarolag azert teszik meg, mert ereztettem, bar nem irtam konkretan, hogy ha minden marad, akkor annyit lesznek naluk a gyerekek, amennyit tevezhetnek (heti masfel ora), es ezt nem akarjak. de nem ertik. engem meg mar nem erdekel, ertik-e, pedig ok is latjak a hisztiket, amiket a legkisebb levag egy egesz delutanos tv elott bambulas utan, holtfaradtan, mindenert. itthon nincs tv, jatek sincs tul sok. most eppen a konyvekbol epitettek varat, meg a szekekbol es a hintalobol lovaskocsit. es a hateves lanyom verseket “ir”, szerintem nagyon jokat, karacsonyra csinaltunk beloluk egy konyvet a rokonoknak. szeretnem, ha ez megmaradhatna benne, es nem valtana a mediabol jovo klisekre.
KedvelésKedvelés
A fiam mikor kicsi volt, nem látott fegyverutánzatokat játékként. A vállfa volt aztán az igazi puska, úgy tarolt vele, hogy mindenki elbújt. Amikor sétáltunk, a bokor alatt talált egy műanyag ócska játékpisztolyt. Az kérdezte félve: felvehetem? Elszégyelltem magam, hogy a saját világom erőltetem reá. Nem erőltettem utána semmit. Most felnőtt, és szerintem nem vált kárára, hogy volt pisztolya, kardja, amit együtt csináltunk és játszottunk.
Szerintem nem a tv-vel van a baj ( nálunk sem megy), hanem ha nincs tartalom, amit helyette tudnék adni.
KedvelésKedvelés
Nekem most nincs tartalom. Nincs idegzetem a lágytojás héján kívül, nem vagyok kreatív. De az, hogy nincs tévé, arra ösztönzi őket, hogy kitalálják a maguk mulatságát. Jóféle kényszer. A kényszerek gyakran egészségesek. Ha lenne, elcsábulnánk. Ha nem csábulunk el, minek legyen?
Egyébként újabban, hetente kétszer-háromszor van DVD.
KedvelésKedvelés
es igy majd lesz nalunk mozi! ha lesz egy-egy rendesebb film, nyugodt szivvel ulunk be, nem lesz mar tul sok. a mozi elmeny is egyben.
KedvelésKedvelés
a tv olyan, hogy vagy rogyasig nezik, vagy veszekednem kell veluk miatta. ami jelenleg a tevebol arad, abban nem talalok semmi ertekeset, ami megerne, hogy energiat pocsekoljak arra, mennyit es mit nezhetnek. mint ahogy nem elunk finompekarun sem, es meg szamos dolgot keszen kapnak abbol mit lehet, es mit nem. ha ez “rakenyszerites”, akkor sem banom, a mi csaladunk tagjai, es a mi ertekeink szerint fognak felnoni.
KedvelésKedvelés
Annyira igazad van. Mindenképpen fognak kapni a külvilágból előbb vagy utóbb, de nekünk tökéletesen bevált az a megoldás, hogy a hétköznapokban otthon nálunk nem volt dizni meg túrórudi meg csipsz, viszont ha egy hónapban egyszer-kétszer elmentünk más családhoz, ahol más az értékrend, akkor tudomásul vettük, hogy ott más a szokás.
Azt sosem felejtem el, mikor a legnagyobb lányom még egyke volt, beteg, életében először és utoljára kapott gyógyszert, és a 101 pöttyös állat előtt aludt el úgy, hogy a padlószőnyegben kivehetetlen folt lett a szájából kifolyó antibiotikumtól. Viszont akkor én túlélésre játszottam, és két éve először mentem ki úgy pisilni, hogy be volt csukva az ajtó. Megérte, akiknek eladtuk a lakást, úgyis raktak helyette laminált padlót.
KedvelésKedvelés
Igen… szeretnék papírt szeletelni, nézni a hóesést, tojás héját számolgatni, a kutyát dögönyözni. Nekem ez jobban hiányzik mint a síelés, vagy a szauna. Nyugodtan belefeledkezni a napsütötte délelőttbe. Nem rohanni, felelősséget vállalni, dönteni. Kicsit kikapcsolni a fejemet, és hagyni belekapcsolódni az érzéseimnek, hogy elragadjanak.
KedvelésKedvelés
dejó hogy megint írsz a gyerekekről. és igen, pont így.
KedvelésKedvelés
Örülök ennek a bejegyzésnek!
És neked is eljönnek azok az örömök, amelyekből most túl kevés van. 🙂
KedvelésKedvelés
Jó írás, tetszik. 🙂 Nekem csupa ilyen gyerekkori emlékem fűz Anyukámhoz, imádom is érte! 🙂
KedvelésKedvelés