Elérkezett ez is: szólok.
Tanárként kis híján rámentem arra, hogy nagyon demokratikus akartam lenni, folyton visszajelzést kértem a diákoktól, brainstormingot tartottam, és ők emiatt teljesen elfelejtették értékelni az eredményeinket, a megközelítésem, stílusom újdonságát, viszont olyan fanyalgásokat, kritikákat fogalmaztak meg, amelyek egy másik, negyedannyit dolgozó, autoriter tanárral szemben soha eszükbe sem jutottak volna.
Ebből káosz lett. Nem voltak a helyükön a dolgok. És aztán már azért sem, mert belefáradtam. Mert ez az egész nem hozott valódi eredményt, csak nekem csinált rengeteg munkát. Azt vettem észre, ugrálok, mint egy cirkuszi majom, hogy igazságos meg jó fej legyek. És ha neki adtam javítási lehetőséget június negyvennegyedikén, akkor az a másik is megérdemli ötvenedikén, hát igazán.
Erről az egészről, hogy ha a többiek keménykedő és lusta, fölényes, régimódi tanárok, akkor én a legkorszerűbb módszertanommal, leghumánusabb odafordulásommal, személyre szabottságommal és legsimább idegrendszeremmel is csak jó balek lehetek, aki megadja az ötöst bárkinek, és akinek nem kell az órájára rendesen tanulni, mert “elég a rizsa”, viszont potyaötösöket lehet gyűjtögetni a vérverejtékkel adminisztrált pluszokból, majd máskor írok; valószínűleg a másik blogon:
http://www.commmunity.eu/ennemfogombe/
, és az lesz a címe, hogy Egy fecske nem csinál nyarat.
Itt meg azt szeretném mondani, hogy
- akkor olvass, nézelődj itt, ha jól érzed magad, nem nekem jó, hogy itt vagy
- legyen szíves mindenki, aki legalábbis kommentel, egy morzsányi személyességet csempészni a jelenlétébe, nem csak átrohanni a blogon, és különösen nem beszólogatni, reklamálni
- ne adj meg kamu e-mail címet, mert nem engedem be a hozzászólást
- ne reklamálj kényelmi alapon, hogy írjak egyesével e-mailt, ha válasz érkezik a hozzászólásodra (!), meg miért ilyen a blogmotor és “kéne valami normálisabb” stb.: nekem is huszonnégy órából áll a nap, ennyi időm van a blogra, sőt, ennyi sincs — ezek a huszonhetedik órák. Amellett amit az ingyenes wordpress tud, és ahogy tálalja, az egészen rendkívüli, a legjobb, ami ebben a műfajban létezik. Ne nyavalyogjunk.
Ez nem sok pénzből fejlesztett, drágán dizájnolt webáruház, és én nem keresem a felhasználók kegyeit; nem a kegyeiket keresem. Van abban valami idegborzoló, ahogy itt kotorásznak gyakorlatilag vadidegenek az én gyönyörű blogomon, és beszólogatnak, hogy miért így meg miért úgy — te mit tettél le az asztalra, koma?
Hosszabb távon történhet fejlesztés, de mindig, naponta mérlegelnem kell. Könyv (azon belül is: blogkönyv? regény?)? Szerkesztői munka? Gyerekeim? Bejegyzésírás? Kifut a leves? (Ki.) Ha van időm, bejegyzést írok, mert az a lényeg, a blog lelke (a wordpress azt állítja ott lent, hogy ő volna a blog lelke — nos, szerintem inkább a teste), másrészt a kommenteket olvasom, válaszolok, és ezt nagyon szeretem, igazán jó hangulat tud lenni; a többi a számomra részletkérdés : vagy nem tehetek róla, vagy egyszerűen nem fér bele.
Én ezt, ami fontos, a legnagyobb megrendült iszonyatban is igyekeztem teljesíteni. Amikor ott vegzáltak a trollok, meg jöttek az ilyen-olyan kérések, az nagyon rosszul esett.
Semmi bajom azzal, ha szökőévente megkérsz, hogy rossz helyre írtad a kommentet vagy véletlenül csatoltad a vaginád fotóját, és javítsam. De nem tud kívánságműsor lenni a blog, abba belebukom. Több mint kétszáz e-mail érkezik naponta blogügyben. Segítsetek, könnyítsétek meg nekem a blogírást.
És aki a férjem halálát rosszindulatú, támadó értelmezésekre használja fel, annak Danténál külön bugyor van ám, a kilencedik körben. Addig is, hányja le a tükörképét, de sárgarépásan ám.
(“Minden hányásban van sárgarépa.” Mi volt Magenheim doktor keresztneve?)
csak az olvassa. én szóltam 
Ha ez most nekem szól, akkor teljesen félreértesz. 😦
A blog formájával kapcsolatos kritikát építő jellegűnek szántam. Annyit írtam, hogy a régi jobban tetszett. 😦 Ez baj? Ez nem nyavalygás, piszkálódás. De ha annak veszed, csöndben is maradhatok.
Ez nem egy webáruház valóban, de olvasók nélkül nincs blog, szerintem… érdemes meghallgatni ki,mit mond. A vállveregetésen kívül a megfelelő módon tálalt kritikát is, szerintem.
(a többi tényleg nem illik rá, azokhoz nem is szólnék most)
KedvelésKedvelés
Milyen volt a blog régen? Nem értem. Ugyanolyan most is.
Szerencsére vannak olvasók, néha már elképesztő is a hype, és ha marad időm bejegyzést írni, lesznek is.
Az építő kritika is jobban esik, ha valamihez tudom kötni, ki mondja. Valamint a legjobb akkor, ha kérem. Mert különben nem tudhatom, ki troll (különösen a tegnapi után), ki figyelmetlen, ki az, aki csak ingert keres, és nem érti, amit kérek.
De ennyi mindent nem tudok feldolgozni akkor sem, ha korrektül és megalapozottan kérik. És ha még meg is magyarázzák, hogy ez nekem jó igazából, “nem lehetne valamit csinálni?”, akkor ideges leszek. Nem az építő kritikával van a baj, hanem hogy kezelhetetlen nickkel, kamu e-mailcímmel írsz, amit pedig kértem, hogy ne, és úgy reklamálsz.
Mi lenne, ha írnál egy e-mailt, és megnyílás nélkül írnál valamit, hogy miért fontos neked ez a blog, mi a célod vele, miért jó neked?
KedvelésKedvelés
Milyen volt régen? Ezt már kifejtettem, Formailag variáltad meg kicsit, a pl. kiemelt részekkel, a többit had ne írjam már le még egyszer. Akkor is az volt a fejemben,hogy segítek vele, mert te látni fogod, hogy olvasóként milyen kezelni, de egyre inkább bánom, hogy mertem 2 szót szólni…
Harmadik bejegyzést utolsó mondatát őszintén szólva nem is értem.
Most még egyszer írom, hogy nem reklamálok.Most nekem kezd már baromira fárasztó lenni ez a vita. Miről is vitázunk? Mert én már kezdem nem tudni. Írsz valamit, megmagyarázom, megint valamit, megint magyarázom és így tovább. (Ha nem sértődsz meg, de mérnök fejjel ez nekem túl bölcsészes)
A blog miért fontos nekem? Most is le tudom írni:
Alapvetően érdeklődő embernek tartom magam, de általában mások is annak tartanak. Érdekelnek a témák amikről írsz. Van amivel egyet értek, van amivel nem. Amivel igen, arról jó a visszajelzés, hogy más is így gondolja. Amivel nem arról is jó a visszajelzés, hogy “jé, van aki így gondolja?” Szóval, nem tudom, érdekes olvasni. Nekem nincs célom vele, gondolom neked van, hisz te írod.
Mágenhejm doki keresztnevére nem emlékszem. De kicsi is vagyok hozzá, a szomszédok, de a Dallas is kimaradt az életemből
KedvelésKedvelés
Ez nem vita. Megosztottam veletek a hajszoltságot mint alapélményt. Hogy zsákutcának érzem, hogy loholok a kívánságok teljesítésével. Lehet, hogy nem érted, hogy milyen méretű a blog: azok is sokan vannak, akik látszanak, de ők csak töredék.
Illetve írom még egyszer, hogy kamu e-mailcímmel NE, durván bizalomromboló. Már szóltam, és akkor megint, és jött a kritika. Nem tudom jól fogadni. És nem is értem, mi bajod a blog kinézetével, nem írtad le, csak egy egymondatos negatív jött.
Lehet, hogy komoly visszatetszést okoz, hogy kiemelek régieket (újabban kettőt, szintén kérésre), de nekem fontosabb, hogy ezek a régi írások is láthatóak legyenek, forgalomban maradjanak. És már vagy ötször előkerült, elmondtam az okokat, nem akarom újra leírni.
Ez miért vita? Hogyan vitázhatnánk? Nem tudok rólad semmit, szóvá tetted, hogy nem jelent meg a hozzászólásod, és hogy nem lehetne-e valamit csinálni, pedig azt nem én irányítom, hanem a blogmotor, és rajtad múlik, hogy milyen e-mail címet írsz. Ez volt sok így együtt. És hogy segítesz — nem tudom elfogadni, nem tudtam, ki vagy (most se), piszkálódásnak hat.
Nagyon jó poén bölcsészeken élcelődni? Tudod, hogy az vagyok, és azért…? Kérlek, ne tedd.
Köszönöm, hogy megfogalmaztad, miért vagy itt.
KedvelésKedvelés
Ez nem vita: Hurrá, örülök neki 🙂
Ne kamu email cím: megtörtént, adtam mail címet
Nem a kiemelés a baj,hanem, hogy emiatt nehezebb kezelni a blogot. (stb., stb. stb. mondom, hogy nem írom le megint)
Pedig tök jól sikerül a nagy semmin vitázni 🙂
Bölcsész poén: jó, nem lesz (nem tudtam egyébként. De volt egy ilyen sejtésem:) bocsi, ez volt az utolsó 😛 )
Szívesen
KedvelésKedvelés
Bocs, tényleg nem értem. Nem vita, tényleg, praktikus ügyekről nem is lehet: kérni, jelezni, nem harapok. Én nem azt bizonygatom, hogy de, jó így, hanem elmondom a szempontjaimat, hogy nem tudok komolyan venni olyat, akiről nem tudom, ki, viszont panaszt tesz olyan ügyben, amiről egyedül ő tehet (e-mailcím!). Ez kötözködésnek hat, nincs hitele, és zavarba hoz az is, ha utal a jelszóra: tényleg ott olvasta arctalanul a titkaimat, és panaszt tesz, hogy “állandóan változik”? Nos, a visszaélések miatt változik, mint amilyen ez is.
Aztán van még a félreértés. Az sem vita. Az is volt.
Mi az, hogy stb, stb.? Ezt tényleg nem értem. És mi nehezebb, hogy öt-tizenöt sornyit le kell görgetni? Komoly? Telefonról olvasol?
Tudtad, azért írtad, hogy “remélem, nem sértő”.
Én nem akarlak bántani.
KedvelésKedvelés
Én már őszintén meg mondom, hogy unom, de veszem a fáradtságot, ennyi sort nem hagyok válasz nélkül, bunkóságnak érezném, úgyhogy akkor folyt. köv.:
Nem panaszt tettem, hanem kérdeztem, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy ne várjon moderálásra minden kommentem. Köszi, a választ meg is kaptam. Be is fogok állandóra regisztrálni, hogy ne kelljen a mail címet mindig beírni.
Ha olyan jelszót adsz meg ami rejtvénybe van rejtve és régi olvasók fejthetik meg, akkor mi a probléma? Megfejtettem, olvastam. Láttál trollként? Nem. Nem értem még mindig mi a gond.
(De nem tudom ki vagy, de nem tudom ki vagy, ebből következően hiteltelen vagy nem “érvelési hiba” véletlenül. Én nem tudom, nem értek hozzá, csak úgy kérdezem. A józan ész azt mondatja, hogy erre folyamatosan hivatkozni nem túl elegáns)
Mindjárt előkeresem amit korábban írtam, mert látom, hogy nem emlékszel. Jellemzően szoktam telefonról olvasni, igen. Többek közt a görgetést is írtam, igen. (de ahogy látom nem vagyok egyedül, mert mások is föl-föl vetnek problémákat)
Azért írtam,hogy remélem nem sértő, mert a “bölcsészest” sokszor negatív jelzőként használjuk a köznyelven. Egyébként szerintem is igazságtalanul. De itt a vita terjengősségére és “vihar a biliben” jellegére akartam inkább utalni.
KedvelésKedvelés
Előkerestem az említett hsz.-t:
“Nem emlékszem pontosan milyen volt a legelején, de arra határozottan igen, hogy jobban kezelhető volt, jobban lehetett megtalálni mindent. Nem tudom, hogy egyedül vagyok-e ezzel.
Engem személy szerint kicsit zavarnak az elején a kiemelt részek, mindet végig kell gördíteni,(az nem lenne alapból gond, hogy kiemelt) hogy az újhoz érjen az ember. Persze oldalt látszik, ha új bejegyzés van. De nekem az előző verzió sokkal átláthatóbb volt, hogy egyből legelöl volt az új iromány és oldalt azt lehetett látni, hogy van-e új hozzászólás. (Most pl. ide is több lépcsőben tudtam csak visszajönni és nem is tudtam, hogy fogad-e majd új hsz.)
Az archívumot meg talán azért nem találják az újak,kevésbé rutinosak, mert az oldal alján van. Korábban mintha ez is szembetűnőbb helyen lett volna.”
KedvelésKedvelés
És ha már írtad egyszer, akkor mi van? Akkor is, előtte is elmondtam, miért van így.
Nem tudom mihez kötni, ha egy vonal vagy, és ha ez az első hozzászólásod. Nem tudlak hova tenni. Te tudsz rólam egy csomó mindent, de én nem tudhatom, troll vagy-e, és nehezen érthető, ha ezzel a kritikával nyitsz: ki vagy? mit akarsz? “Személy szerint” — ki lehet ez a személy?
Nem vagyok elegáns. Vállalom.
Lehet, hogy neked bilivihar, nekem utolsó csepp volt egy igen nagy űrtartalmú edényben.
És nem adhatok jelszót, ha nem kérsz, teljesen világosan le van írva minden. Én értem, hogy szívesen olvasnál jelszavast, de miért nem szólsz, és addig is, miért nem bizalomgerjesztően viselkedsz, mi ez a kritika, hogy “folyton változik”?
Nekem úgy tűnik, zavarban vagy most, azért ömlik belőled ez a negatív szöveg.
Nyissunk új lapot, jó? Kommentelj jó hangulatban, nem támadóan, és légyszi, ne kritizálj. Nem, nem építő, hanem nem lehet hová tenni. Baromi könnyű ám fanyalogni.
KedvelésKedvelés
Asszem Ádám volt? (A doki neve)
KedvelésKedvelés
jaj, igen, tenyleg! :)))
es a magenheim csalad azertis erdekes, mert amikor a Julit alakito szineszno terhes lett, gyorsan bele kellett irni a sorozatba, es volt egy elpirulos csokolozos jelenet ráutaló zenevel, elfordulo kameraval. azt hiszem, az elso (es talan egyetlen, bar Vagasiek miatt nem tudom biztosan) utalas szexre a sorozatban. ha jol emlekszem. 🙂
KedvelésKedvelés
Az bizony, Ádám.
KedvelésKedvelés
“Ne reklamálj kényelmi alapon, hogy írjak egyesével e-mailt, ha válasz érkezik a hozzászólásodra” – Ez nekem szólt azt hiszem. Jaj, nem ezt kívántam, hogy Te küldj emailt személyesen. Én csak feltételeztem itt is van olyan opció, mint más helyeken, hogy a rendszer küldi maga automatikusan. Te egyesével…jesszus, dehogy gondoltam ilyenre!
KedvelésKedvelés
nekem kuld, en tobbnyire emailben kovetem a beszelgeteseket, igy jobban megvan az idorend. a hozzaszolas kuldese gomb mellett bepipalom, hogy kerek ertesaitest, es dol az email. vagy mire gondoltal?
KedvelésKedvelés
Igen, valami ilyesmire, időközben rájöttem. Monndjuk elfelejtem a pipát mert szokás szerint kapkodok, utólag mit lehet csinálni? Mondjuk nem lepne meg, ha kiderülne, csak én vagyok ilyen lúzer ebben (is) 😀
KedvelésKedvelés
ismet szolj hozza, es ne felejtsd el masodszor a pipat, ilyen egyszeru. 🙂
KedvelésKedvelés
egyebkent ha valaki wp accounttal ir a blogra, akkor a jobb felso sarokban a neve ellett is jelzi a kis buborek, ha uj valasz erkezik. csak mondom, erdemes egyet csinalni….
KedvelésKedvelés
Neked azért van bőven aranyfedezeted, ezernyi konstruktív kommenttel. Ezt többen is kérdezték, hogy nem lehetne így, meg úgy, és bekapcsolt az önvédelem bennem. Amúgy meg, igen: pipa, egyszerű, én nem tudom utólag beállítani.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, kicsit megnyugodtam. Mivel én soha nem írtam blogot, fogalmam sem volt egy blogtulajdonos mit állíthat be és mit nem…pszilv-nek is csak halkan merem megjegyezni, hogy fogalmam sincs mi az a wp account (megkérdeztem a férjem, de ő sem tudja). Sebaj, mindjárt utána nézek a googleban.
KedvelésKedvelés
Hogy regisztrálsz, neked is van fiókod. És onnantól akárhányszor a wordpressbe lépsz be, benne vagy (vagy felajánlja a belépést), és mutatja az új hozzászólást narancssárga bugyborékkal.
wordpress.com
KedvelésKedvelés
vagy amikor valaszt irsz, akkor elvileg itt a keret alatt latsz egy kis keke kerek jelet, benne egy w jellel (vagy kattints a modositas feliratra). ha rakattintasz, felajanlja, hgoy jelentkezz be, meg szerintem azt is, hgoy regisztralj egyet. igy ugyanazzal a nevvel lehetsz jelen wordpress blogokban, es ahol meg latod a kis kek jelet, es ugyanugy, mint mas hasonlo szolgaltatasnal, nem kell kulon bejelentkezned, emlekszik rad folyamatosan. plusz csinalsz hozza egy gravatar kepet (feltoltesz egyet), es akkor mindenutt, ahol az accountban megadott emailt hasznalod, ugyanaz a foto jelenik meg. szerintem jo dolog, csak egyszer kell megcsinalni.
KedvelésKedvelés
Köszönöm az infókat! Kipróbálom (keresek valami jó kis avatart is)…
KedvelésKedvelés
Már többször nekifutottam, hogy pársoros bemutatkozó levelet írjak, de soha nem sikerült pár sorban összefoglalni, sok minden történt velem ez az 52 év alatt(bántalmazó kapcsolatban éltem, az anyám egy hideg, munkamániás nő volt, elveszítettem az idősebb gyerekem) és itt a blogon sok olyan témát érintesz, amiből tanulni tudok. Nem csak magamnak, hanem a maradék gyerekemnek is hasznos tanácsokat adhatok a párkapcsolatában, mert abból, hogy én csak félig menekültem a bántalmazó kapcsolatból (fél évet vagyok itthon, fél évet Németországban dolgozom) annyi “haszon” lett, hogy a lányom is olyan párt talált magának, mint az apja. Ennyit arról, hogy a gyerek végett mindenáron együtt kell maradni. Sok kérdésemre itt a blogban meglelem a választ. Szeretek itt lenni, szeretlek olvasni
KedvelésKedvelés
Köszönöm, hogy leírtad ezt!
KedvelésKedvelés
en azert szeretek itt lenni, mert ez az egyetlen dolog a nap soran ami az agyamat is mozgatja. es mar remesen be van rozsdasodva, lassan 4 ev gyerekekkel toltott itthonlet utan. valahogy nem eleg szellemi kihivas hogy krumplistesztat vagy paprikas krumplit fozzek ma es hogy szervezzem a napomat hogy legyen takaritas, jatek, fozes is benne es naphosszat eneklem hogy boci boci tarka mar szerintem almomban is. jol esik ertelmes felnottekkel ertelmes dolgokrol egyutt gondolkozni. es erdekesek a temak is. meg azt is szeretem ahogy irsz. es sokat tanulok is belole, formalja a szemleletemet,pl. megtudom miert nem jo azt valaszolni a baratnomnek aki elmeseli hogy a ferje otthon nem vegez semmi hazimunkat es a gyerekekkel sem jatszik, hogy es te miert engeded ezt. erveket ad a szamba. bar felraktam a szurot is, nyilvan nem esz nelkul szajkozom amit olvassok, hanem megragom es sajat velemeny lesz belole. Mozgatja az agyamat 🙂
KedvelésKedvelés
Ehhez is tudok csatlakozni abszolút 🙂
De a krumplitészta vár, én meg itt ragadtam. Megyek
KedvelésKedvelés
nekem komoly kihívás a krumplis-tészta. googli, és akkor sem sikerül néha több óra után
KedvelésKedvelés
nekem ilyenkor skype elo, es mar hivom is anyosomat vagy anyamat es eloszedem azt a kis recept fuzetet is amit anyammal irattam amikor elkoltoztem otthonrol, majdnem minden recept benne van amiket o rendszeresen fozott nekunk. es majd oroklik a lanyaim is kiegeszitve az en receptjeimmel 😀
KedvelésKedvelés
Ezt mintha én írtam volna, sok-sok év után szabályosan éreztem ahogy csökken az IQ-m. A háztartási robot üzemmódról már nem is beszélve. Volt, hogy eljutottam arra a szintre, ha még egy piszkos zoknit látok eldobva tuti visitó rohamot kapok. Éppen ezért nagyon szomorú amikor pl. kismamáktól hallottam mennyit veszekszik velük a férjük a magasabb telefonszámla miatt. Pedig nekik gyakorlatilag sokszor ez az egyetlen kapcsolatuk a külvilággal! Gondoljunk bele a férj elmegy a munkahelyére, több tucat emberrel is beszélhet ha akar, politikáról, művészetről, sportról, akármiről, miközben a felesége otthon egész nap gyerekmondókákat ismételget és csöpögő orrocskákat törölget. Ráadásul érezzen már bűntudatot azért, mert a a délutáni alvásidőben 5 percnél tovább beszélt a barátnőjével végre valami másról, mint a kutyus azt mondja vau-vau. Ámbár lehet ez csak évekkel ezelőtt volt probléma, most már vannak ingyenes opciók mint a például a skype.
Igen, bennem is a mai napig bekapcsol sokszor ez az áldozathibáztató beidegződés, de ennek a blognak is hála egyre többször állítom le. Én is mondtam sajnos a sógornőmnek évekkel ezelőtt, hogy csak van valami oka annak, hogy alkoholista a férje! Egyébként tényleg van ok, az hogy szeret piálni.
KedvelésKedvelés
es a hozzaszolasokbol is tanulok. hogy mas hogy csinalja. es sokszor jo azt erezni hogy nem vagyok egyedul, mas is ugy gondolja, csinalja mint en, es mas is gaznak latja amit en.
KedvelésKedvelés
A férjem minap megkérdezte, hogy mi olyan érdekes ezen a blogon, hogy mindennap olvasom, én elmondtam, olyan jót beszélgettünk, hogy csuda… És a hozzászólások szintén olvasásra érdemesek…
KedvelésKedvelés
No és még annyi, hogy egy szó nélkül fogok moderálni, amikor már elég. Azért, mert idekattintasz, még nem őriztünk együtt disznót. Nekem nem fog egy vadidegen tükröt tartani meg rajtam gúnyolódni. Nem vagyok céltábla, a blog nem azért íródik, hogy tanácsokat kapjak.
KedvelésKedvelés
“Azért, mert én őszinte vagyok meg közlékeny, meg szeretek érvelni, meg érdekel egy csomó minden, meg folyton bajom van a világgal, egyáltalán: kilátszom, nem kell azt gondolni, hogy biztos azért csinálom, hogy provokáljak, és akkor arra biztos reagálni kell, lehetőleg úgy, hogy abból az derüljön ki: egyáltalán nem a világgal van baj. Pedig nem arról van szó, hogy kiállok, hogy “ide lőjetek”. Nem kell és nem etikus kihasználni a helyzetet. Aki nem ért egyet, érveljen.”
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/08/16/meg-akarjak-mondani-mi-az-ertekes/
KedvelésKedvelés
Kedves csakazolvassa, hidd el, nekünk tiszta hegyi levegővel ér fel a blogod. Én nem szoktam görgetni, rögtön a bal oszlopban látom, ha új bejegyzés van, rákattintok és kész. A bloghu-s felület kicsit felhasználóbarátabb, mint a wp, de egy icipici figyelemmel ez is tökéletesen kezelhető.
Azoknak, akik tényleg miattad (és saját maguk miatt) vannak itt, mint én is, nem jelent problémát semmi. A magam részéről eszembe nem jutna kritizálni téged, és nem azért, mert mindennel tökéletesen egyetértek, hanem mert végtelenül tisztellek azért a hatalmas erőért, belső tartásért és mindenekfeletti (önmagaddal és másokkal szembeni) őszinteségért, ami te vagy. Azt gondolom, hogy ez nem egy ‘csajokéspasik’ szintű, népszerűséghajhász blog, hiszen ‘csak az olvassa’. Akinek nem tetszik, annak egyáltalán nem muszáj még olvasnia sem, hozzászólnia pedig tényleg nem. Azt pedig – remélem – te is érzed-tudod, hogy nem az számít, aki kommentben kritizál, hanem az a sokezer, aki csak olvas, vagy néha-néha, egy-egy őszinte pillanatában megnyílik. Nem kell, hogy mindenki szeressen, ugye?
A bejegyzéshez: pszichológusként, mikor csoportokat kezdtem tartani állami gondoskodásban élő kamaszoknak, eleinte iszonyatos energiákat öltem bele a felkészülésbe, mindent meg akartam tenni, hogy érezzék: én más vagyok, én csak értük, velem másként lehet, stb. Nagyon nehéz volt rájönni, megtapasztalni, hogy ezzel a hozzáállással (mármint, hogy én jobb akarok lenni) csak azt érem el, hogy balek lesz belőlem. Határokat kellett szabni, magamban és nekik is, és főleg át kellett értékelnem, hogy valójában mit is akarok, és ezek közül a célok közül ki kellett zárnom azt a magam előtt is titkolt, belső elvárást, hogy azt akarom, hogy szeressenek, magamért. Ahogy ezt elengedtem, másként kezdtem el működni, ezáltal a csoport is. Még most sem tökéletes, de már lényegesen jobb és könnyebb.
KedvelésKedvelés
Ez mennyire pontos, kísértetiesen ugyanezt éltem át.
De azért is van, mert akihez viszonyítanak (a többi tekintélyszemély), azok nem ilyenek, hanem teljesíthetetlen elvárásokat támasztanak, a tekintélyükbe burkolóznak, kényelmes megoldásokat választanak és erőből kommunikálnak. És ahhoz képest könnyű a diákoknak meg enyhülés a barátkozós néni. Aki hisz, majd a hitébe beleroppan, nevetségessé válik, és sokkal durvábban fogják támadni, kiröhögni, mint a megközelíthetetlen félszívűeket, akiktől eleve nem is várnak semmit, vagy a torz szocializáció miatt a kontrollért, erőszakért is hálásak, legalábbis félik őket, és ettől látszólag működnek a módszereik (csak mondjuk Ady keresztneve nem fog menni egy hónap múlva). És ördögi körként meg is felel egy idő után a kezdő reformer a negatív elvárásoknak, bevágja az ajtót, meggyűlöli az egészet, mert ennyi energia a világon nincs, hogy mát csináljon, a gravitációval dacolva, érveljen, lelkesítsen, kezelje a furcsálkodást folyton, és beletegye a sokkal több munkát.
KedvelésKedvelés
Jajj de jó, hogy ezt írjátok, mostanában megyek ezen keresztül, és hullámzok, rágódok, csapongok néha, billenni még nem tud a mérleg, megállni valahol még úgy sem, de olyan jó, hogy láthatom, nem vagyok ufó. Igen, Meow, nagyon pontosan írtad le, köszönöm.
KedvelésKedvelés
Erről már írtál a gyerekekkel kapcsolatban egyszer és nagyon igaz. Bár a folyton megbeszéljük a dolgokat-ról nagyon nehéz leszokni nekem.
KedvelésKedvelés
És köszönöm a visszajelzést, nagyon, zavarba ejt.
Most persze felmerülhet, hogy mi, akik “egymás seggét nyaljuk”, összeborulunk, a jó szándékú kritikust meg kimoderálom. Nem egészen ez történt. Nyugodtan írjatok felvetéseket, kritikát, javítást, csak ne legyen tetemrehívás. És ne ezzel kezdje a friss kommentelő, hogy mi nem tetszik neki. Nem tudhatom, kinek nem tetszik ugyanis, és ez bizalmatlanságot szül: megint valami troll? Nincs referencia, annyi sem, hogy bikkmakk. A régi sokkal jobb volt — oké, de mit csináljak akkor a tematikus hetekkel?
Az a helyzet, hogy akiolvassa is szeretett olvasni itt, de ezt most nem sikerült megbeszélnünk. És természetesnek vette: én látszom, hát hiszen azért blog, ő meg rejtőzködhet, szíve joga. Egyébként az. De a nagyobb megnyílásom azzal is jár, hogy ez itt az én szigetem, szabályokkal, és nem magyarázom meg, ha elég volt, hanem lépek.
A blogíró és olvasó baromira nincs szimmetrikus viszonyban, akkor sem, ha többeket (a régi barátokat is ideértve) személyesen ismerek és nagyra becsülök. A bloggernek az élete közepe ez, a leglényege, az olvasó viszont annyit mutat meg magából, amennyit gondol. És sokan vannak úgy, hogy tetszik is, nem is — leginkább kíváncsiak, szeretnek kukkolni, biztonságos rejtekükből véleményt alkotni. Szívük joga. Én ezen a sokkon túl vagyok, az írás, túl az asztalfiókon, ezzel jár.
De ha annyi a kérésem, hogy valós legyen a cím (nevet nem akarok!), és ne mindjárt “mi legyen másképp” hozzászólásokkal jöjjön az olvasó, annyit igazán meg lehet tenni, kitárulkozás nélkül is.
KedvelésKedvelés
Nem akartalak zavarba ejteni, bocsánat. Viszont közben eszembe jutott egy történet, mert ez a virtuális világ valahogy elfeledteti időnként néhány emberrel, hogy hogyan is megy ez a való életben (és nem véletlenül, hisz rengeteg olyan blog van, ami nem énblog, tehát ott máshogy és másként etikus viselkedni).
Anno jártunk ún. ifjúsági házba, időt tölteni. Nem volt ez nagy dolog, délutánonként oda lehetett menni, szólt a rockzene, többnyire magnóról, néha élőben, ültünk, teáztunk, beszélgettünk. Bárki előtt nyitva állt az ajtó, de egy idő után lett ott egy összeszokottabb társaság, valahogy megnyíltunk egymásnak, fájó titkot mondódtak ki, bántó magányok szűntek meg.
Egyik nap jött egy új lány, előtte egyszer sem láttuk még. (Nem járt mindig mindenki mindennap, ki egyik, ki másik napon ért rá, de ismertük egymást így vagy úgy.) Bejött, leült, vett magának egy teát (becsületkassza volt, nem ingyentea), kicsit hallgatott, majd az amúgy éppen folydogáló, a világot és egymást megmenteni kívánó beszélgetésbe elkezdett beleszólni. Előbb csak kérdezgetett, amire szívesen válaszoltunk, hiszen új még, nem tudhat mindent. Kb. tíz percig tartott ez a szakasz, utána elkezdett gyakorlatilag mindenkit lehülyézni. A problémát hozó fiút is, a neki segíteni próbáló többieket is. Elkezdte megmondani a tutit, hogy így ne, meg úgy ne (persze, azt nem mondta meg, mégis hogyan). Rettentő arrogánsan, már-már dühtől fuldoklón.
Nem értettük. Én ma már értem, de ez sok-sok évnyi sajátos munkatapasztalat eredménye inkább. A lány aznap volt először és utoljára, de mi még sokáig elvitatkoztunk róla, hogy mit rontottunk el (mert hogy a vége az lett, hogy szinte falkaként kiosztottuk, hogy talán köszönhetett volna, bemutatkozhatott volna, esetleg ismerkedhetett volna kicsit, mielőtt elkezd mindenkit hülyézni, ő meg halálra sértődött, elmondott minket mindenfélének, és kiviharzott). Az volt a kérdésfeltevés utána, hogy történhetett-e volna másként. Hogy ennek a lánynak biztos sok-sok problémája van, és mi mégis “kinyomtuk” magunk közül, ahelyett, hogy megértettük volna (ezek nyilván annak a felnőttnek voltak a gondolatai, aki amúgy elvileg “vigyázott” ránk). Én akkor is, most is azt gondolom: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Az én elfogadásom nem arról szól, hogy ha valaki buldózerrel jön látogatóba, és feldúlja a kertem, akkor ehhez jó képet vágok, és megértem, hogy szegény, nem tudott mással jönni, nincs más járműve. Jöjjék gyalog, köszönjön, töröljön lábat, az előszobában vegye le a cipőt, és főleg: vállalja önmagát.
Nem érzem, hogy “szopnánk egymás faszát” (hogy egy másik közkedvelt hasonlattal éljek :D). Nem elvtelenül dicsérlek, csak megfogalmazom, ami tetszik. Érdekes, aki azt fogalmazza meg, ami neki nem tetszik, azt természetesnek tartja, hiszen ő csak építően kritizál, miközben az, ha valaki megdicsér valakit egy valós teljesítményért, már seggnyalás és hízelkedés. Na, valahol ezt szeretném még megtanulni más nemzetektől: hogy legyünk büszkék a saját teljesítményünkre, és ismerjük el másokét. Ne pedig irigykedjünk és bántsunk.
Huh, ez rém hosszú lett, elnézést kérek.
KedvelésKedvelés
De fontos. Jó ez a sztori!
Ez az akiolvassa nem akart rosszat, csak távolságtartóan olvasott, és azt hitte, segít, meg hogy ő is szólhat, hát miért ne. Én meg azt éreztem, baszogatnak már megint.
KedvelésKedvelés
irj neki egy emailt es masold be neki amit ide irtal? csak otlet. hogy tuti eljusson hozza amit mondanal.
KedvelésKedvelés
Már leleveleztük, mindent tud, de innen moderáltam, szerinte alaptalanul, nekem elszakadt a cérna.
KedvelésKedvelés
na azert amikor vendegek vagyunk valahol, akkor gondolom, mindenki szamara vilagos, hogy nem arrol probalunk tarsalogni hosszasan, hogy szerintunk a hazban mi van pocsekul megepitve, es hgoy a suti amivel kinalnak szerintunk sokkal finomabb lenne maskepp sutve. es amikor megis rank szolnak, hogy hagyjuk ezt abba, a suti igy is finom, a tobbieknek izlik, a haz kenyelmes es meleg, es sokan elferunk benne, de mi csak folytatjuk, bizonygatjuk a velemenyunket, mert nem birjuk elviselni, ha nem ervenyesulhetunk, hat akkor nem kell csodalkozni, ha ajtot mutatnak. amitol egyebkent a tobbi vendeg is megkonnyebbul…
KedvelésKedvelés
az a gond, hogy az emberek nagy része azt hiszi, a blogírás egy szolgáltatás. hát nem.
KedvelésKedvelés
Igen, és emellé még azt is képzelik, hogy a szólásszabadság az olyasvalami, amit a bloggernek kötelessége biztosítania válogatás nélkül mindenki számára.
Hát nem.
A szólásszabadságot az államnak kell biztosítania a polgárai számára,
de természetesen még ennek is vannak komoly jogi feltételei és határai.
A blogger viszont a saját blogján úgy moderál, ahogy neki tetszik.
És én örülök, hogy csakazolvassának így tetszik,
mert nekem csak így van kedvem idejönni.
Ha a magyar katolikus menyasszony agymenéseire leszek kíváncsi (mindenki megőrülhet egyszer…), na akkor majd elmegyek az ő blogjára, őt olvasgatni.
De itt ugyan már ne ő mondja meg a frankót csakazolvassával szemben.
KedvelésKedvelés
Úgy érzem most már illene nekem is bemutatkoznom. Három hete (amióta ajánlották ezt a blogot, pontosabban a katolikus menyasszonyos posztodat) folyamatosan olvaslak, már milliószor hozzá akartam szólni, csak mások sokszor jobban, összeszedettebben, találóbban mondták…
33 múltam, egy gyerek, egy férj, a házasság tele buktatókkal és szépségekkel; biztos munka (de unalmas), szép ház, cuki kutya. Keresem a hangom, keresem a szót, valamit keresek.
Tegnap (megint) elolvastam a Sirályt. Utoljára gimiben tán… Talán egy picit jobban megismertelek a darab által.
KedvelésKedvelés
Üdv itt is! És szólj hozzá. Uramisten, mennyien vagyunk, akik keresik a hangjukat. Vajon a férjeink is?
Király a Sirály, ugyi? Az előadásról Csáki Judit írt kritikát a tegnapi Narancsba.
KedvelésKedvelés
Igen, keresem a hangot. Nehezen szólok, nem azért mert tipikus férj vagyok. Soha nem tudtam rendesen beszélni, nehezen fejezem ki magam. De köszönöm a blogot, mert inspirál a gondolkodása. Számomra fontos a “női oldal” ( nincs is ilyen, csak emberi) meghallása, és erre a kommentek is jók.
Sok mindent másképp látok, de ez a megélt életemből következik. Van olyan poszt, ami mellett nem tudok elmenni, írni kell. Nekem ez újdonság.
KedvelésKedvelés
úgy érzem,nekem is szól,mert ahhoz képest,hogy új gyerek vagyok, már emailt írok, hogy javítsd ki amit én basztam el…sajnálom, és tudom is, hogy biztos hogy nincs ennyi időd, már azt is csodálom, hogy ebben a helyzetben, ekkora teherrel, a három gyerekkel, lakással stb stb tudsz írni mindennap, és reagálni, figyelemmel követni. már ez is durva. respect. látszik az egészen, hogy igazán, igényesen, szívből jön. nem türelmetlenkedek, ha majd lesz időd, remélem leveszed azt a kommentet, amit írtam emailben, és tudom, hogy jobban meg kell gondolni, hogy mit ír az ember, és nem a bloggert baszogatni, úgyhogy semmiképpen sem ezt akarom tenni, kivárom a sorom, és nagyon jó itt, továbbra is, tényleg eléggé hegyi levegő:) bemutatkozni meg már bemutatkoztam, sajnos kicsit túlságosan is 🙂
KedvelésKedvelés
Te is olyan vagy, aki kiderültél, facebookon, más blogokon már rég, névvel. És kértél (szökőévben), nem értetlenkedtél. Leveszem. Csak… olyan jó az ott.
Most találok néhány kommentet még a spamek közt is, akiolvassa igazán útmutatásra várt, szépen kérte, megköszönte, én meg úgy éreztem, baszogat, rajta akar kapni. Na, ez a hajó elment, ő meg önkénnyel és szándékos torzítással vádol.
KedvelésKedvelés
Az is baj, hogy nem mindenki tudja írásban magát jól kifejezni. Ha szóban beszéltél volna vele, talán a félreértés köztetek nem is jött volna létre. Én is az a fajta vagyok, hogy szóban sokkal kifejezőbben tudom magam, a véleményem képviselni. Van rögtön visszajelzés, hogy úgy értette-e, ahogy én szántam.
Egyébként akiolvassa tüník annyira értelmesnek, hogyha átgondolja látni fogja, hogy nem bántani akartad. Az egész blog mondanivalója pont nem az, hogy bántani akarna
KedvelésKedvelés
Én csak azt nem bírom, nehezen viseltem tanárként is (nem, nem gondolom, hogy itt tanár volnék, csak a frusztráció onnan ered), hogy triviális dolgokat kell magyarázni, kérlelni, újra meg újra elmondani ugyanazt, és vitatják, megkérdőjelezik, és mindenki engem taglal. Taglaljuk a bejegyzéseket, az izgalmas gondolatokat, ne ezeket a másfél perc alatt felmérhető, alapfeltételszerű praktikus dolgokat.
KedvelésKedvelés
tényleg jó, és sajnálom is. csak engem nyomaszt – sajnos mindig utólag – hogy megtalálható vagyok facebookon kívül. a blog.hu-n is rég nincs avatarom, bár az úgyis olyan kicsi, hogy semmi se látszik belőle, a nőkért.hu-n sem egészen tudom, hogy miért szerepelek arccal, névvel, mert ahhoz mondjuk nem járultam hozzá, bár egyébként kedves gesztus, senki nem akart vele semmi rosszat, csak nyomasztó, mert van nekem munkahelyem is, és nem tartozik senkire, akire én nem akarom, hogy tartozzon. csak muszáj néha beleszólnom mindenbe, nem tudom visszafogni. az utóbbi években próbáltam vigyázni erre, csak hát akkor meg itt ez a blog, és olyan nagyon érzem hogy mennyire szól nekem, hogy egyszer csak mindent odaírok, ami eszembe jut, és talán nem vagyok ezzel egyedül 🙂
KedvelésKedvelés
Látod, ezek a munkahely hátrányai. Engem már, mint a kedves indexes kommentelő írta, a Ők csak ne szaporodjanak című, népszabadságos cikk után az életben józan eszű munkáltató nem alkalmaz. Hát így jártam.
No, nem akarok én se viccelődni, nincs más alternatíva általában és a többségnek, mint a munkahely, nem működne nélküle az ország stb., és ha emberünknek hitele van, akkor meg különösen nem.
De azért — a rugalmas munkaidő, távmunka miért ennyire egzotikus? Annyi társadalmi haszna lehetne, nem kéne (annyi, akkora) iroda, intrika, harc, nem lenne akkora dugó, baleset, megfázás (…) (jó, tudom, visszaesne a sapkaeladás is), nem kéne ruhapénz, benzinköltség, a közlekedési időt is lehetne munkával (vagy épp pihenéssel) tölteni.
Na meg a harmadik út: a vállalkozó. Aki lót-fut, egyszer fenn, egyszer (nagyon) lenn. Most beszélgettem egy taxissal: autójavító szalonja volt, az élet császára volt, milliós fizetések, és semmi nincs belőle mára. Utazások, ház, két gyerek, válás, házat otthagy, a többit felélte meg visszaforgatta az üzletbe, és elbukta. Hát ha csak kétszázezret félretesz havonta, a hét bő esztendőben, az már egy lakás ára, és még a kamatok.
Van negyedik fajta is: aki a befektetéseiből él. No, erről ennyit.
Úgy is előkerült már ez a téma, hogy a férjem ezt, tehát a munkaidőtlen függetlenséget 83-tól csinálta, amikor még voltak kmk-sok, de akkor is, nem állt be a sorba, fiatalon elegem lett, és hogy én ugyanezt csinálom, hasonló kockázattal, az azt. Mondjuk képzelhető a Kádár-kor építészirodáinak működése, légköre, a besúgók száma. A szabadság nagy érték.
KedvelésKedvelés
De azért — a rugalmas munkaidő, távmunka miért ennyire egzotikus?
Sajnos érthetetlenül egzotikus, különösen a közszférában. Én főként tanulmányokat írok, ez tipikusan az a terület, amihez felesleges az iroda, egy laptoppal és internettel akár egy erdőben is végezhető. Mégis, a munkahelyem legfőbb gondja, hogy 8:00-kor a helyemen üljek, és 16:30 előtt csak engedéllyel lépjen ki az épületből az engedelmes csinovnyik. Akkor is, ha a munkaanyag már 7 órája elkészült, mert személyesen rendelkezésre állni kötelező.
Az, hogy ez teljesen felesleges bérleti díj és energiapazarlás, vagy rettentően lehangoló érzés a munkatársaknak, hogy így a legjobb, ám kisgyerekes kollégákat veszítik el, a fenntartót a legkevésbé sem zavarja.
KedvelésKedvelés
nekem nem baj, nem érzem különösen korlátozva magam, hogy nem esik jól névvel, arccal szerepelni helyeken, felismerhetőnek lenni, és a munkahely legalább emlékeztet erre 🙂 anélkül is nyomasztana, kell a fenének, csak könnyen elfelejtődik a neten írogatás/képek posztolása közben, hogy helló, magánélet.
amúgy meg hát ja, van fölösleges hülyeség bőven, csomó irodai munkát nyugodtan meg lehetne otthon is csinálni. vagy ha már be kell menni hozzá, akkor rugalmasan kezelni. de pl én is nagyon szeretem, amit csinálok, és utálnám, ha itthon kéne ülnöm dolgozás közben, és aztán itthon is pihennék. és raktárat nem tudok csinálni itthon, arról nem is beszélve, hogy van amihez tényleg kell a kötött idő – a járművek menetrend szerint közlekednek. én azt érezném szörnyű rabszolgaságnak, ha ülnöm kellene a fűtésben/légkondiban, egy asztalnál, és pötyörésznem, vagy papírokat toszogatnom. néha így is kell, de nem sokat. utána beülnék a kocsiba, hazamennék, ott leülnék…rémes. még rohangálós/hóban taposós/emelgetős munka mellett is érzem hogy kell a sport.
azokat a vállalkozókat meg őszintén nem értem én sem, akik csodás nyereséges vállalkozást csinálnak, és felélik az utolsó fillérig. el nem tudom képzelni, hogy a vérbe lehet elkölteni egy hónapban egy milliót. biztos el lehet faszán is, de mondjuk csak akkor tenném, ha nem annyit keresnék, hanem másfelet. ez nekem tényleg túlmutat a józan észen. de egyébként az is, hogy miért ne lehetne csomó mindent ha nem is rugalmas, de legalább részmunkaidőben csinálni…ahelyett, hogy a faszkalapok papolnak a kisgyerekes anyák dolgozásáról/nem dolgozásáról. na ettől mindig felrobbanok.
KedvelésKedvelés
Csak egy szerény, ám közérdekű észrevétel: a hozzászólások e-males követésére bárki fel tud iratkozni kommentküldéskor. Nyilván nem a blogger küld külön értesítést, hanem a blogmotor. Érdekes diskurzusoknál én is szoktam élni ezzel a lehetőséggel.
KedvelésKedvelés
Közben kiderül, ki küldte, nem emlékeztem rá, és hogy ő is tudja, hogy kell, csak elfelejti néha. Nincs harag, tisztáztuk.
De itt marad mementóként, hogy ne kérjenek technikai ügyeskedésre az olvasók: én a minimumot értem a blogügyeskedésből, de arra is alig jut időm. Viszont ha lesz lottóötösöm, egész stáb fogja dizájnolni és fejleszteni a blogot, ígérem.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: üdvözlet | csak az olvassa
Én azért érzem itt jól magamat, mert az itteni kávéházi hangulat a szülői házunkra emlékeztet, annyira jókat beszélgettünk irodalomról, nyelvről, közéletről, amikor még egyben volt a család, mindenki elemében volt, soha nem jönnek már vissza ezek az esték.
És van nekem egy irodalomtanár anyukám, aki ugyanígy áll hozzá a tanításhoz mint csakazolvassa (csak anyum még mindig tapossa a mókuskereket), és kísértetiesen hasonlóan számolt be a katolikus neveltetéséről és a gyerekkorát átszövő szemforgatásról, az ebből való öntudatra ébredéséről. Szóval nálunk nagyon hasonló volt az alap világnézet nagyon sok mindenben, jó, hogy van valaki, aki még ilyen.
KedvelésKedvelés
De jó! Egyszer talán élőben is!
KedvelésKedvelés