Viselkedések, mentalitások, emberek, akikkel nagyon nehezen vagyok.

aki “inspirálódik“

Igen, vannak ilyen emberek: ők egyedül, intuícióból vagy Google alapján nem tudnak kitalálni egy edzést, egy szőrtelenítést, egy diétát, egy hobbit. Megbeszéli a fodrászatban, felteszi a kérdést a csoportban, az kell neki, ami biztos, bevált, ami a legjobb. Utóbb a tanácsadóknak panaszkodik, hogy nem sikerült így se! Alfaja: ha valamit három napnál tovább csinál, azonnal oldalt, módszert alapít rá. Mások véleményei között lavírozik.

aki egy ideig tudja, hogy lusta, szorong is miatta, aztán ráfogja az ADHD-re

…és mivel megvan a Szent Magyarázat, az Etikus Identitás, a könnyítés, egyre gyakrabban “nem bírja” a munkát, “nincs kedve” az emberekhez, “megterheli” a helyzet, “elfogynak a kanalai”. A neten sok ilyen vélemény kering, ezek az emberek förtelmesen hiúk, buták és rosszindulatúak. Aki enged a felmentő magyarázatnak, mind elzüllik, még kaotikusabb lesz az élete. Mindenki lusta egy kicsit, élete élete egyes szakaszában vagy állandóan. Mindenki tudja, hogy mennyivel könnyebb reggel nem kelni fel, és van, aki meg is teheti (én is, mert délután tartok órákat). De akinek kéznél van a hivatalos magyarázata azon el fog hatalmasodni. ne akarj “diagnózist”! Drága és kamu, csak rosszabb lesz az életed tőle. Ha tablettákat is adnak, akkor biztosan.

aki önbizalomhiányos

Bizonyos életkor után az elemi udvariasság része, hogy önostorozó mondatokkal nem terheled a környezetedet – főleg ha közösen csináltok valamit, amihez kell a kérdéses képesség, ténykedés, ami neked “nem megy”, “te ebben béna vagy” – és még inkább, ha a nyöszörgéssel azt várod (zsarolod ki), hogy a másik majd megterápiáz: dehogyis, tök jó vagy! Avagy, helyetted megcsinálja. Ha már ott vagy, vágj jó képet, legközelebb majd ne menj. Az ilyennel pszichológushoz kell menni, nem másoknak is elontani a kedvét. Állati nyomasztó, hogy van egy jó hangulatú közösség, tevékenység, és rájuk terheled a kínjaidat. Nem, a mentális dolgokról nem többet kell beszélni, hanem kevesebbet.

Csoportokból, tanfolyamokból, workshopokból élményem: megy a ki hogy van, mindenki FÁRADT, CSÜGGEDT, STRESSZES, ezt jelenti az őszinteség.

Leszel szíves hinni magadban, jól érezni magad akkor is, ha épp erőt kell venned magadon, mert a nyafogás csak gyengén leplezett jogosultságérzet, gőg: mindennek flottul, kényelmesen kell mennie, mindennek jól kell sikerülnie, különben te kiakadsz.

akinek annyi a személyisége, hogy ő de bátor, “tabut tör”

…a minimális józan ésszel szemben. És ezzel keres feltűnést: provokál, büszkén írja ki azt, ami abnormális, romboló, “de ő más”. Kamaszkorban tolerálható. Emögött súlyos szorongás áll. A lélek nem hazudik. Mindegyik zokogni fog a végén. Van, aki már most is. Minek a műsor?

“én nem engedném/én elrendelném“

Törvénykezéssel szabályozható dolgok. Kutyatartást, gyerekvállalást jogosítványhoz kötné. Korlátozni szeretné mások szabadságát, bonyolítani az életüket. Sunyin a közjóra hivatkozik. Miért, ki vagy te? Pont ezért nincs semmilyen hatalmad, pozíciód, mert ilyen vagy.

aki eredetileg értelmes volt, aztán populista megmondóvá züllött

Eleinte fontos ügyekkel foglalkozott, őszinte hittel, aztán elragadja a népszerűség vágya, és onnantól már minden ürügy; Állításai túlzóvá, spekulatívvá, ostobává válnak, felhasznál “árva gyerekeket”, “sebezhető fiatalokat”, “gyerekek érdekeit” vagy bántalmazott nőket, akiknek nem átall az arcával házalni, politikai körítéssel felhasználni a tragédiát. Simán lájkokat vadászik, imádja, hogy odatódul a sok alacsony színvonalú, de éles inputra éhes júzer.

És a végén egy, erről hosszabban:

aki árakra panaszkodik: a szarrágó

Általában is bárki, aki szerint a dolgok ára megér akár egy szótagot. Beleértve a kiszámoló blogot, lúzer autisták gyülekezetét, akik inkább száraz zsömlét és instant levest esznek évekig, hogy aztán legyen egy másfél szobás paneljuk. Ügyes vagy! És Vakmajom oldalát is, aki azon sopánkodik, hogy (egyeurós akcióban!) milyen olcsó Amszterdamban vagy Valenciában a KETCHUP vagy a csokis gabonapehely. Olcsó, de mire jó?

Ha jobban tetszenek az ottani árak, költözz oda! Az EU-ban szabad munkavállalás és mozgás, lakóhelyválasztás van, 2004-ben léptünk be.

Azok különösen irritálnak, akik lustaságból vásárolgatnak a neten fölösleges dolgokat, amúgy két szalmaszálat nem tesznek keresztbe. Simán megfőzhetné, elkészíthetné, de ő nem, hanem rendelget, nyekereg, írogat, hogy miért drága minden. Szociális panasznak álcázva. Súlyosan lelombozó emberek, tele van velük az összes asszonycsoport.

Anyagi problémája, ezzel kapcsolatos, krónikus panasza kétféle embernek van: 1. aki nem fogadta el, akár negyvenévesen sem, hogy ő ennyit tud keresni, ennyiért tudja eladni a munkáját, tudását, 2. aki végletesen elszúrta az életét, vagy (ez nézőpont kérdése) úgy járt: függő, megroppant az egészsége (köztük azok, akik sokat tettek érte), másvalaki adósságait cipeli, eltart valakit, akit nem szeretne.

Van, aki csak unatkozik, és ez is jó kis materiális téma az “ismerkedés”meg a “filmek” (Netflix) mellett: árakra panaszkodik. Az összes helyzetben jól akar járni, őt aztán nem bassza át senki! Örök fogyasztó, legyen szó ruhavásárlásról, pártalálásról, politikáról, kajálásról, emberi kapcsolatokról. Eközben kifejezetten nem nyomorog, de neki minden jár, és nem rest erről ontani a véleményt.

Kiindulópontjaink anyagiakban:

Van, amit muszáj kifizetni. Ezekre költs elsősorban, ha ennyi se megy, racionalizálni kell. Ennyi pénzt mindenkinek meg kell keresnie, szereznie, hozzájutnia. Sokféle juttatás jár annak, akinek nehéz az élete.

Ha keresel egymilliót, és száz- meg ezerforintos tételen sopánkodsz, akkor megérdemled az örök keserűség állapotát. A jól megmondás élményének vannak nemesebb útjai!

Ha nem szélsőségesen ingadozó a bevétel, az ember ráérez, mire tud költeni, kialakulnak a szokásai, számolgatás is nélkül tudja. Nem telik valamire? Dolgozz többet, mást! Nem kapsz? akkor neked az nem való. A munka nem ciki. Vagy figyelj: van adóvisszatérítés és sok minden más, önkéntes és magánnyugdíj. Külön kedvencem Az Éhező Előadóművész. Tudhatják Medveczky Ilonától, Galla Miklóstól, Bíró Icától, Für Anikótól, Galkó Balázstól, hogy nem lesz magas a nyugdíj és nem mindenki lesz a nemzet színésze. Tegyél félre! És NE ADÓSODJ EL! Neked különösen tilos.

Az a jó a pénzügyekben is, ami a szerelemben: ha van, remek, akkor önműködő. Ha nincs, akkor kérdés sincs. Persze át lehet sóvárogni egy életet, de ilyeneket írnak, hogy MÁR KÖRMÖSRE SEM TELIK.

Akinek így téma a pénz, ezt taglalja, rafkós akar lenni, az ezzel azt mondja, hogy neki több jár, mint ami lett. De senkinek semmi nem jár, ez a helyzet.

*

Ha eldöntöttem, hogy meglepek valami széppel valakit (magamat, közeli szerettemet), és az komoly örömet szerez, akkor nem filléreskedem. Ha viszont nem telik rá, akkor nem érdekel. Nem is gyűjtögetek. Csak várok.

Vénségemre megtanultam mindenben meglátni a lehetőséget, sok kicsi sokra megy alapon. Mindenben a jót nézem, elpusztíthatatlanul. Évekig hallgattam együttérően olyanok panaszát, akik nálam sokkal könnyebben éltek.