Ha sok a dolgod: nem, nem jár senkinek semmi, és nem is érdemes elhúzni kapcsolatban a “nincs szex” problémát.

A házasság nem hotel, amelyre a számító fél befizet.

Ha egy férfi azzal az (akár csak rejtett) elvárással házasodik, hogy majd lesz neki otthon valaki kényelmesen, biztonságosan, vita nélkül, akibe akkor is berakhatja, amikor az nem akarja és nem élvezi, mindez a tiszta otthon, vacsora, nyugalom mellett, és még csodálják is, mint férfit, és ha nem kapja meg, akkor balhézik, büntet, válik, csal, akinek tehát “a szex” túl fontos és tranzakionális, jogosultságalapú, elvárós, ahhoz nem szabad hozzámenni. Ha később “keletkezik” ilyen igénye, és erőlteti, akkor is menekülni kell. Azok a nők, akiknek ilyen a férjük és benne maradnak, minden esetben tönkremennek. Erre pont Angéla is példa (“adunk puncit” szexfelfogás).

Miért nem szexelnek a nők? Mert a férj nem tud úgy közeledni, érinteni, hogy azt a nő élvezze, szeresse, igényelje. Kifejezetten az ellenkezőjét teszi: a saját kielégülését, nőgyötrését akarja kiélni. Csak az ő elvárásairól van szó. Ez a szemeteket kiböki – miért beszéltek mindig úgy, hogy “a szex”, mintha kölcsönösen élvezetes volna?

Az igazi szex nem ilyen.

Aki sorozatosan belemegy olyan aktusokba, amit nem kíván, nem élvez, ellenben várja, hogy vége legyen, az minden esetben sérül, önmagát fogja gyűlölni, akkor is, ha egyébként szereti, becsüli a másikat.

Ezért a “nem szexel velem a partnerem” témára nincs válasz. Akinek ez nem tetszik, váljon el, vagy lépjen félre. Mindig is ezt tették. A megcsalt fél is váljon el, más kiút nincs.

Még egy tény, furcsán kimarad az “elemzésekből”: az emberek változnak. Fiatalon élvezték, nemcsak az újdonság varázsa miatt, hanem szebb volt a partner teste is, a lénye izgalmasabb, kedvesebb, nem fásultan döngetett. Ez az oka annak, hogy “elfogy” az “intimitás”. Nem a gyerek, nem a sok feladat, nem a nő elhízása. Beszédes, hogy hányaknak van idejük napi három-öt órákat képernyőre meredni (közösségi média, sorozat), mindezt munka, gyerek, háztartás, más családtagok, barátnők mellett – de pont szexre nincs idő, energia. Nem élvezik, kiölték belőlük a vágyat. A női vágy könnyen illan, ha veszélyt, embertelenséget szimatol, ha azt látja, amitől a lányát is félti.

Amit mindig emlegetnek, az nem szex, hanem annak a megcsúfolása. Ezekre a “vágyakra” csak “fizetős” válaszok vannak, vagy olyan, magukat megerőszakoló nők, akik eljátsszák, hogy élvezik, és ezért később súlyos árat fizetnek (egyébként a fizetős szolgáltatók is, adott esetben kórházi ellátásra szorulnak, súlyos lelki zavaraik lesznek, disszociálnak, ráfüggnek szerre, netre, kiégnek, lásd Kiara Lord új bejelentését is).

Mi a kiút? Le kell jönni az agyament, erőszakos pornóról és felismerni, milyen aljas, önző elvárásokat ültet a férfiakba. Meg kell tanulni teljes, igényes, érzékeny, szerethető embernek lenni, el nem romlani, adni a külsőre, izomzatra, nem megöregedni, nem tizen-huszonévesekre kalibrálni a szemet-erekciót, sem a vágyakat. Nem szabad túlbizgetni, magasra emelni az ingerküszöböt. A pornó- és szexfüggés, a követelőzés, ön”kiszolgáltatás” aljas, minden kapcsolatot szétrombol.

Nem vagytok tehetségesek, nem jól nyúltok a nőhöz.

Te, férfi: életörömöt nélkülöző nőt ne vegyél feleségül, bármilyen szép, kedves, házias, megbízható, szerelmes és jó anya. Olyat keress, aki általában fogékony a szépségre, örömre, a test valóságára. Benned is legyen, maradjon életöröm. Ne játszmázz, ne manipulálj.

Nem találsz ilyet? Talán meg sem érdemled, az ilyen nő ritka. A többieket a lihegő társaid tették tönkre…

Ennyi a rövid poszt.

*

Hűha, nyomja tovább! BÁTRAN odaírta Angélának:

– írja tehát az a nő, aki sóvárog Bonnie Blue body countjára (ja! BB nem volt terhes, ez is clickbait/ragebait volt). Bonnie Blue 26 éves, és 52-nek néz ki. Noémi 35, csak agyonszerkesztett képei vannak. A kekeckedéstől istennőnek érzi magát, visszajelzésre éhesen ireg-forog, hogy őt mennyire irigylik, mert szép, fiatal, jól keres és “önazonos”.

Vegyük hozzá, hogy mi visz rá egy ilyen önazonos, boldog nőt arra, hogy egyetlen fórumfelületre EGYMILLIÓ-HÉTSZÁZTIZENÖTEZERnél is több kommentet írjon, amelyek nagy része kekec, erőszakos gyűlölködés, hazugság.

Tanulatlan is, épp ez a lényeg: nem ért semmihez, nem lát mást az életből, nem érdekelte soha más (ezt írja is), görcsösen igazol, hogy az ő útja helyes. Az összevetés a szélsőségesnek szánt cigányasszonnyal a tanultság tekintetében pontos. Ha volt is agya, már szétszórta. Ezért nem ismeri fel, mennyire visszás az önös ordibálás, gonoszság, mások (feleségek!) alázása.

A kiindulópont az, hogy fiatalon sok pénzt akar, de a sima kitartottság nem elég, a partner szarrágó, kvalifikációt igénylő állásra pedig nincs esélye. Könnyű élet, fogyasztás kell. Így teremnek a “vállalkozók”, “felnőttfilmesek”, “escortok”.

Kis kitérő: “Lehettem volna”, “majd később” képességek nincsenek (erről volt szó a felvételi kapcsán is: aki kiesik az erős sulikból, az nagy valószínűséggel el is kallódik). Dőreség azt taglalni, hogy valaki, aki már rég és saját döntéséből alászállt a mélybe, suttyó lihegők közé, aki nem tanult idejekorán eleget és színvonalasat, az amúgy milyen okos, szinte gésa. (Kb. a nemi érés legelején eldől, és még előbb a környezet is meghatározza, hogy a gyerekből okos, tanulásra alkalmas felnőtt lesz-e. Aki elherdálta kritikus korban a fogékonyságát, figyelmét és lesüllyedt az anyagba, a fogyasztásba, a praktikumba, az nem fog sem tanulni, sem jobban fizetett, valós munkákhoz nem fér hozzá.)

Ha tudná, mi a szex, annak az igazi örömét, akkor nem pénzért csinálná és nem fájna neki.

Noémi az életének alakulása és (hogy mondjam) elvonatkoztatási képességeinek, látókörének hiányosságai miatt sem érti, mit jelent a beleegyezés. Könnyű az alantas tevékenységet (“szexmunka”, kiéhezett férfiak lehúzása) erre kondicionáló (kellően suttyó) közegben bulinak, szabadságnak tartani, élvezetnek hazudni a test széthasználatát, ha közben az alternatíva annyi, hogy dm pénztáros vagy titkárnő lehet. (Itt jegyzem meg, hogy van olyan titkárnői pozíció, amelyhez corvinusos vörösdiploma és három felsőfokú nyelvvizsga a beugró, és közülük válogatnak, ez aztán elég magas jövedelmet jelent.) Noémi még nem látja a következményeket, veszettül hirdeti, hogy de ez így jó, ő a menő, sőt, az okos is. 🙂

“A feminista beáll közéjük”: nem áll be. Hogy kerül közéjük? Nem olvasnak ilyen oldalakat, ha nem tetszik, ne olvassák a “feministákat”. Aki olvas ilyet, olcsó vigaszt keres, az az átvert, kihasznált feleség. Csakhogy pont Noéminak az egész lénye viszket, azért jár “feministák” oldalaira, aztán meg ordítozik.

Olcsó a vigasz Angélánál, és ostobácska is – de ez nem jelenti azt, hogy el kell fogadni a nyomasztó férjet, és a nők volnának a hibásak.

A szexmunkán nincs mit érteni: értjük és siralmasnak tartjuk, valószínűleg sokkal durvább, mint képzeljük. A megítélése nem véletlenül ilyen: az általános lenézés nem prüdériából, frigiditásból vagy ismerethiányból fakad. Tudjuk az élet igazi értékét, örömeit, és ez ahhoz képest ez silány, aljas. Nevezzük a nevén: nem escort, nem munka, hanem prostitúció, ilyen nincs is a vállalkozói tevékenységek listájában, ha esetleg bejegyeznéd és adóznál. És nem felnőttfilm, hanem pornó.

Érthetetlen, mire ilyen büszke ez a nő, amikor tanult emberekkel, anyákkal kötözködik (hozzá képest Angéla is tanult. Végtelen szintek vannak lefele).

Noéminek saját írásaiból derül ki, hogy disszociáló amnéziás epizódjai vannak, hasadt (többszörös) személyisége, akiknek külön fogkefe kell (!). A “munkától” rendszeres, súlyos sérülései. Gyógyszereket szed, pszichiáterhez jár, ezerféle baja van, ezért imádja azt a témát, hogy én vagyok elmebeteg. Sötét lakásban kuporog és megszállottan netezik széthajigált kajásdobozok között. Kutyuskák, minecraft, piti civódások a vécépapíron (!), állandó veszekedhetnék a neten. Sok csúnya története van, ezeket nekem megírta egy ismerőse. Csodálatos élet!

A lényeg a kommentje utolsó mondata. A saját férjükkel MÁR nem is, és még egész sok férfival nem, soha nem, biztos nem.

Miért nem akarnak szexelni a nők?

Röviden azért, mert ez nem szex, hanem annak a megcsúfolása. A különbség olyan, mint Maria Callas Puccinije (O mio babbio caro) élőben a Scalában, szemben az enyingi kocsmával, ahol a sörtől kába fejedben oszlik a poros ég alá, hogy Ki ez a lány?, és valaki kristályt árul.

A férfiak agyát felfalta az önzés és a pornó, és ez a folyamat a net révén egyre durvul. Abban a szexben a nőnek semmi jó nincs (pont ezért fizet érte a férfi máshol, sokat, hogy minden róla szóljon, a kezdők pedig manipulálják az aktuális nőjüket vagy tinderrandijukat, hogy “legyen nyitott, bevállalós”).

Nem a férfiak hiányáról, sóvárgó, érzékeny fájdalmáról, titkos vágyairól van szó. Ha annyira kínzó ez, minek turbózzák még pornóval, Viagrával? Én nem sajnálom őket: maguknak csinálták a keserves kapcsolatokat, és az egyedülállók a járványszerű magányt, értelmetlen életmódot is. Milliónyi, akár látszatra normális férfin hatalmasodott el a “szex”, a viszketeg, válogatós, élvhajhász őrület. A pornó cinikusan gerjeszti az erőszakos fantáziákat, feljogosítottságot. Ehhez, fiúk, nem fogtok partnert találni, mármint olyat, aki ettől nem válik zombivá.

Mindenki nézi, hogy a másik vonzó-e, a nők is. És hogy az érintése, viselkedése élvezet-e. Nyilvánvaló, hogy a nőnek ez nem élvezet, akkor mit vártok?

Jaj, és frigidezik Noémi! Ha valaki nem élvezi, hogy tűkkel szurkálják, kikötözzék és verjék, vagy ketten rakják seggbe, esetleg nem engedi, hogy mindenféle testnedvvel megalázzák, lekurvázzák, akkor FRIGID! Pedig szegény férfinek ez lenne a vágya!

Csak az a nő nem nézi a saját élvezetét, vágyát, akinek mindegy, mert frigid vagy számító (szexet árul).

A pornótól ihletődött férfi maga teszi tönkre a kapcsolatát. Azt mondják, a hiány kergeti őket a pornóhoz, de a nőnek pont az a rossz vagy érdektelen, amit ők a “zaftos” (nőalázó) pornóból vettek. (Azon túl, hogy sikerült megpocakosodni, körmöt-fület nem pucolni, bunkóvá válni.)

Nincs ilyen, hogy szexmunka. A szex nem lehet munka, fogalmilag. Aki ilyet vállal, azt nem a szex érdekli, nem is a férfiak, hanem a pénz. Azért magasak az árak mondjuk egy pedikűrhöz vagy masszázshoz képest, mert iszonyatosan pusztító a személyiség és test legérzékenyebb részeit átengedni a durvaságnak, megalázásnak. Ezt ellentételezik, és még így se éri meg, egyik félnek se.

Érdemes megnézni az életminőségi mutatókat az önkéntes prostituáltaknál, tehát azokat nem tekintve, akit elraboltak, direkt erőszakkal, megtévesztéssel vittek bele. Az önkénteseknél is szoromrú az iskolai végzettség, az előzményben családi bántalmazás (gyerekét verő szülő), szexuális erőszak van; sok a lelki zavar, súlyos ártalom, jellemző a végletes kiégés; bűncselekményekben, köztük emberölésben és súlyos testi sértésben áldozattá válás, szerfüggés, öngyilkosság és kísérletek, korai halál.

Noémi arról beszél, hogy ha teljesen feladja magát, kínozza testét, alázza nőiségét, akkor mennyi pénzt tud az önzőn “szarvasbőgő”, csak a saját élvezetüket hajszoló férfiakból kicsikarni, közben esetleg, hogy ne legyen olyan kellemetlen, velük haverkodni.

Angéla arról beszél, mennyire taszítóak a férfiak, és olyan nőknek írja, akik gyűlölik a férjüket, de nem hagyják ott (ő se tette). Ide azt írta fájdalmas sóvársággal kommentben, hogy soha nem élt át olyan (lelki, emberi teljességet adó) szerelmet, mint amiről írtam, inkább csak jó fej férfiak voltak, érdekkapcsolatok.

Még egyszer: senkinek nem jár semmi. Se nőnek, se férfinak.

Párkapcsolatban csak az árulás tilos – az én normáim szerint. Én kis, szelíd árulást sem viselek el, azzal a – sokat emlegetett – szép szerelmet mondja fel a másik, és ha nagyot árul, onnantól nem jár neki semmi, sőt, a pokol jár neki. Engem egyszer árultak el. Ez a nem-árulókra vonatkozik, és amikor írtam, akkor még remélhettem, hogy nem fog elárulni.

De másképp is lehet élni, ki-ki ragadhat olyan, pokoli viszonyba, amihez mégis ragaszkodik. Mindenhol kodependens, makacsul tartós viszonyokat látok.

Teljes emberségű ember teljes emberi egyezés alapján házasodik, és ha nem ilyen a kapcsolat, akkor nem a szex megléte a kritérium. Nem a megszokás, nem az intézményesült kapcsolat, ház, gyerek, hitel köt össze, hanem a teljes szív.

Van még itt más is. A férfinak a hálószobában vétójoga lesz (anatómiai jellegű, lelki-hatalmaskodó, esetleg vallási), neked, a nőnek viszont ilyen nem lesz.

Azt hallottad, a nő választ? Nem. A nő válogat, de ez nem hatalom, hanem önvédelem. De a férfi dönt. Miért? Mert ő az aktív, a penetráló, és ő akarja mohón, sokfelé. Akarhatja a nő is mohón (úgy értem, kezdeményezően), de ez mellékes, a levegőben lóg: többnyire azért csinálja, mert őt nem akaró, nála sokkal vonzóbb vagy impotens férfiakat csábítgat, a körmeit teszteli rajtuk. A körömtesztelgetés, egópolírozás, számítás kellemetlen leágazása az emberi szexualitásnak. Az eredeti, istenadta csodának, a szerelemnek nem része, azt rontja.

Igen, ezek magas mércék (emberiek és erkölcsiek). De hát ez a lényeg. A magas mérce.

Tehát a férfi az aktív: ő sürgeti a dolgot, és erre csak reagálni lehet. Az aktivitás, a mohóság és a döntés nem csak szocializációs kérdés (“MERT A PATRIARCHÁTUS”), ez anatómia és minőség kérdése (igen, princípium). A hatalom csak ezek következménye – de van másik hatalom is: a nő ellensúlyoz. Igényes, életpárti. Amire igent mond, az szép lesz, teljes emberi élmény. Nem érdekes, ki mit szól hozzá, ki hogy néz ki, hány éves, ha a teljesség megvan.

Így van kitalálva legalábbis.

Ha a nő destruktív, “menő”, “férfifaló”, rekordhalmozó, öntetszelgő, az a halál kultúrája. Olyan világban én nem akarok élni. Ezt is az érti jobban, akinek van gyereke.

Mindez akkor is igaz, ha fiatalon vagy kerge-önigazoló korunkban sok hülyeséget csinálunk. Akkor is igaz, ha szeretnénk, hogy fordítva legyen, ha azt gondoljuk: itt a mi közegünkben, kapcsolatainkban már “egyenlőség van”, “a nők is akarják” (mert nem azt akarják, amit a férfi). Ha igazságtalannak tartjuk, hogy a férfi dönt, ha azt mondjuk: én is felszabadultan élem meg, nem sérülök, “I fucked him”.

Erről be fog bizonyosodni hosszú távon, hogy önátverés volt, önalázás, vagy súlytalan élmény, nem érte meg. Szerencsés vagy, ha nagy károk nélkül megúsztad.

A férfi, ha nem nőgyűlölő, nem tönkrement, nem lelki roncs, akkor is akarja. Mindenhogy, erőteljesen, erőszakosan is akarja – az ő vektora ilyen. De a nő csak azt engedi közel, aki csodálatosan, őszintén, teljes lélekkel, technikásan, sérülést nem okozva, tehetségesen tudja, és akiben megbízik. Ez a nő hatalma: lehet neki teljes, emberi kapcsolata, és ebben (nem a tufa jelentkezők között, hanem az igenjével) már ő dönt. Aki nem figyel arra, mit akar a nő, aki nem elsősorban arra figyel, mit mutatnak a nő érzékenyebb műszerei, annak boldogtalanság lesz a sorsa.

Ha pedig egy nő nem így választ, ha belemegy a torzba, a mohóba, a felemásba, akkor súlyos mentális problémái lesznek.

Ez a – régebbi, és csak is illusztráló, nem tudományos – ábrám azt mutatja, hogyan jön ki a férfiak szextöbblete, és miért nincs semmi értéke általában a férfikívánkozásnak, miért mondunk ennyiszer nemet. A fő késztetések szerint különböznek a színek, és a fekete az, amit senki se kér:

A vágy akkor értékes, ha olyan férfitól jön, aki minket is érdekel, és emberien, teljes lényével van benne a helyzetben, mert csak ez a szimmetrikus velünk. Ha nem így volna, akkor nem ez lenne a nemek – és a szenvedésmennyiség – aránya a prostitúcióban.

Férjeknek írom a legfontosabb mondatot: a nő, az élethez való mélyebb köze miatt, nem viseli el tartósan, hogy meghamisítsa a vágyát, rongálja vagy hazugságban tartsa a testét. (Úgy értem: ha megteheti, hogy nemet mondjon, tehát ha van szabadsága.) Aki meghamisítja, károsodik. A nők nem a szexhiány miatt “neurotikusak”, hanem mert túl sok volt és rossz; hosszasan hagyták, hogy gyatra mozdulatokat hajtsanak végre a testükön, és olyan is van, aki elhiszi, hogy ez normális, ez a szex. De a szex Maria Callas.

A lebírás, a másik finomságára való érzéketlenség, a követelőzés, ostrom nemhogy nem férfias, de szánalmas.

Ha tehát a nő nem talál kifinomult, mennyekbe repítő, boldogságos szexet, éspedig óvó, megbízható, vonzó és kedves férfival, akkor nem lesz szex. Ha pedig elromlik a kezdeti csoda, akkor sem. Lehet attól még szeretettel érinteni, összebújva aludni, masszírozni, gyönyörködni a testében. Nem kell gyűlölködni, játszmázni. Nincs válaszom arra, miért jön és mitől illan el a vágy, ezt csak az fejtegeti, aki vissza akarja hozni. Akarni nem lehet. Ha visszatér a vágy, az csak spontán lehet, a “dolgozunk rajta”, a megfejtés, boncolgatás butus, neten felhizlalt “szakma”. Én jártam az innovátornál, az ország legjobbjánál, többször. Olyan boldogtalan volt ő maga is, ugyanolyan vigyorgó férfi, keserű elégedetlenség, hogy rossz volt nézni. És több ezer nő mesélt nekem erről, és soha, senkinek nem lett jobb. Legfeljebb beletörődött, vagy megszűnt a probléma, mert a férfi cukorbeteg lett.

Nőknek írom: nagyon, nagyon válogasd meg az embert, és vele aztán azt is, hogy milyen minőségű az az aktus, amit megengedsz. Ne félj. Ha “elmegy nyitottabbhoz”, menjen is. Eleve hozzá, ne hozzád.

Neked sincs jogod szexhez nőként. Nincs ilyen, hogy “elvárom, hogy tartsanak jól”, “mert ha nem, akkor baj lesz”. Ha ez a fenyegetés ott lebeg, arra csak az a logikus válasz, hogy hiába akarod te, nem lesz. És igen, akkor elhagyod. (Vagy évekig gyötrődtök.)

*

Persze hogy “könnyen eldobják, ahelyett, hogy megjavítanák”. Nem azért, mert felszínesek, nem is a korszellem miatt, hanem azért, mert nem javítható. Nem akarnak pokolban élni, miközben az élet véges.

Én megértek minden férfit és minden nőt, komolyan, a férfiakat is, akik emberire, teljesre sóvárognak, nem az üzemmé vált, manipulatív kapcsolatukra, és ezért kezdenek új partnerrel. Ezért kezdtek velem is. Az új kapcsolatok MINDIG boldogítóbbak, őszintébbek, mint az előzőek, amelyekben az évek a jellemet, életörömöt is elrontják és eleve is tévedésre alapultak. Csak nem mindenki érdemli meg ezt az újat (és akkor a régi poklot köpi rá a szeretőre, aki semmit nem akart, főleg nem papás-mamást, csak boldogságot hetente kétszer).

A kapcsolataim közül kettőt bántam meg. Lehettem volna okosabb… az egyiket nagyon, tökre akarta tenni az életem, nekem nem ezzel kellett volna harcolnom, bennem annyi jó van, és ez elvette az energiámat.

De van szerelmem. Nem volt abortuszom. Épek a szerveim. Nem volt egyetlenegy férfi sem, akinek szegényes volt a kultúrája, fantáziátlan, tehetségtelen lett volna, mármint amennyire én ezt igénylem. (De ugye, akkor még nem olvastam Hummel Zsoltot!) (big fat irony) (vele is mi lett…) Nem próbáltam ki olyasmit, amit megbántam, ami tisztán rossz volt, csak egyszer engedtem valamit huszonévesen, nem volt durva, de azt nem csinálnám többet, később értettem meg, ő miért akarta. Nem tudom, mi a preferenciám, ez a sok hülye szó – de azt biztosan, hogy mi nem (műszálas zoknis, netről lelesett erőlködés).

Gondolkoztam sokat, hogyan, miért ért véget a négy jelentős kapcsolatom (egyben most vagyok, tehát öt komoly szerelmem volt-van, és ebből három, akivel együtt éltem. Összesen se volt sokkal több partnerem: kétjegyű, húsz alatti szám). Én alkatilag nem tudok leharcolt, halott, elváró, kiüresedett kapcsolatban lenni. Teljes szívvel vagyok benne, és megőrzöm ezt az intenzitást, nincs elnémulás, fagyottság. Lépek, ha már fagyott. Nem kötött össze senkivel a közösen vállalt hitel, anyagi kényszer. Egyszer menekültem el, mert durván bántottak, hátra se néztem, olyan undort éreztem. Egyvalaki, viszonynak mondanám, de kifinomult lélek volt, kiszeretés (unalom?) miatt hagyott el, ő gyorsan végigégett. Húsz éve volt. Nem volt inkorrekt. Másokkal csak vége lett.

*

Mondom egyszerűen: azért nem szexel veled a házastársad, mert nem akar. Nem érez vágyat. Nem lehet meggyőzni, rávenni, cserébe adni valamit, nem lehet kikezeltetni, sem beláttatni, megbeszélni vele. Nem azért nincs szex, mert nem vagy elég türelmes, nem azért, mert ő fáradt, és biztos nem azért, mert későn jössz haza és nem mosogatsz, ezek felszínes tünetek csak

Minden megjavításra fordított perc, remény és forint pazarlás. A testet nem lehet megerőszakolni, annak mindig durva következményei lesznek. Ha akarja, tudni fogod. Ő is tudja, hogy te viszont akarod.

Még sok ok lehet, hogy miért romlik el (egészségbeli ok, pornó, más irányú izgalom, érzelmi kihűlés), de az ok nem fontos. Ne csempéssz vágyfokozót a teába! Ha nincs, nem jó, nyögvenyelős, de nagyon hiányzik, arra CSAK a válás és az új fejezet a megoldás. Nem kell attól még egymást utálni!

A makacsul, minden problémán túl együtt maradók nagyobbik része mérgező játszmákba ragad.

Van olyan is, hogy mindkettőnek megfelel a helyzet, nincs sóvárgás. A semmi és a nyúlstíl közötti skálán BÁRMI jó, ha mindkettőnek jó. Ne engedd, hogy a barátnőd, idegen kommentelők, pláne a pornó magyarázza meg, mi a normális, mennyi aktus kéne, mások hogyan “fedezik fel” a “valódi érzékiséget” (azaz: bizgetik fel mesterségesen azt, ami nincs).

Látom, és sírok a másodlagos szégyentől, miféle önalázásokba, nyaktörésekbe mennek bele nők, milyen egyértelműséggel veszik a férfi–nő kapcsolatot tranzakciónak, mennyire fogalmuk sincs a szeretetről, legfeljebb az érdekközösségről, és abban is egymást marják. Nem emelik fel egymást, nem közelítik a személyiségeiket, nem rendülnek meg tőle. Fogyasztanak, vásárolnak, megjelennek, esznek, befizetik a számlákat, sorozatot néznek és izélnek.

És ORDÍTJÁK a világba, hogy ők a szexi lények, míg amazok frigidek, akik szerint a szerelem emberi lényeg, nem primitív tranzakció.

Szerelemből élet fogan.

*

Sok férfinak és egyre több nőnek a lénye, személye abból áll, hogy ő attól férfi, avagy nő, hogy kívánják-e és mennyire, milyen sikerrel ismerkedik appokban, mennyire nézik meg, hogyan flörtöl munkahelyen, kiket mire tud lebegtetéssel rávenni. Különben nem képes értelmezni magát. ez lelki sivárság és pornóhatás.

A nőknek az, ha nem figyelnek oda a beszélgetésekben, érzelmileg, nem mennek közös élményeket szerezni, hasonló fájdalom és elutasítottság, mint a férfinek az, ha az asszonynak “fáj a feje”. Vagyis, ezt mondják. Mindkét esetben lépj le, ennyi.

A szextől pedig nőnek azért megy el a kedve, mert a férfi az elhatalmasodó pornófüggés és emelkedő ingerküszöb miatt kellemetlen, megalázó mutatványokat követel, példálózik, emlegeti, ki a jó nő. Nyakatekert ötletei, “fantáziái” és hatalmaskodó igényei vannak, ezt jelent a SZEX. Anatómiai okokból neki a durva is jó: simán élvezi azt, ami fáj a nőnek vagy csak nem megfelelő inger. Közben el is lustul, már nem figyeli, a nő mit élvez, mitől indul be. Megszégyenítő, kellemetlen tornagyakorlattól nem.

Én persze nem tudom, kinek mi a jó, hol a határ, de a férjnek tudnia kell. És mégis erőlteti.

Nem hiszem, hogy a szex a jó kapcsolat alapja. Része lehet a kapcsolatnak, mindenki eldönti a párjával, nekik mi a jó. Nagy a nyomás, de ne hagyd magad. Aki ebben trendeket követ, pornóra függ, influenszerekre hallgat, annak olyan is lesz.

Érthető, ha a nő óvatos. Rengeteg tragédia, ártalom, megbánás következik a nő számára egy kapcsolatból vagy akár egyetlen aktusból. Legyél kíváncsi, nyitott (pornós!), mondja. És nem zavarja, hogy a nő ezt nem élvezi. Mígnem valaki megvigasztalja pénzért, hogy ezek jogos igények, sőt, szegény férfi.

Az emberek, már írtam, változnak. A nők különösen. Ezért is hülyeség, hogy “nem erről volt szó”. A szexszel kapcsolatos népnevelés, mindenféle “edukatív” üzenetek simán ostobaság, felszínesség. Mindenki eldönti, neki mi a jó, ha ezen rajta van a társadalom szeme, az maga az 1984. Ahogy mindenki beleszólna a másikéba, normákat fogalmaz meg, hasonlítgat. Mondjuk ezeknek a C-vitaminhoz is influenszer kell.

A tanácsom a férfiaknak: legyél az ágyban tehetséges, vonzó úgy, ahogy a csajod akarja. Ha ez nem sikerül, ne a másikat okold. Ha szerinted az vagy, de a másik “nem értékel”, ha alkudoztok, egyezkedtek folyton, akkor a válságon kívül egy megoldás van: a diszkrét megcsalás. A szvinger, BDSM, az ostoba elnevezések (demiszexuális, fur, sub, vanília…) kamu, és nemhogy nem menő, de annyira gusztustalan, hogy kiiratkoztál a komolyan vehető emberek közül. Nem tabudöntögető, hanem gusztustalan.

Értsd meg: nem kell magyarázkodnod. Senki nem szólhat bele. Ha nem élvezed, akkor nem élvezed.

Befelé nem figyelő, a saját valóságát mellőző, kifelé megfelelni akaró ember SOHA nem lehet boldog.

*

És még néhány kisebb állítás, a posztot két hete kezdtem írni, és a vázlatból veszem ki az érdekes mondatokat:

Ha két ember összetartozik, őszintén szeretet élnek meg, összeszoktak, közös élményeket gyűjtöttek, felelősséget vállaltak, és vállvetve érzület alakult ki, és az egyik, csak mert nem kívánja vele a szexet a másik, emiatt duzzog, nyafog, erőltet, nem figyel, ha emiatt pláne zsarol, idegeneket ereszt be a kapcsolatba, pornóra vagy barátokra, az árulás. Válj el!

Az ilyen kapcsolatokban nők nagy része már traumatizádott, gyakran korábban, de van, hogy a férj által. Vagy csak épp egy hormonoktól, érzelmektől és izgalmaktól nem rángatott, másik életszakaszban van. Bőven hetven előtt is előfordul, hogy lenyugszanak.

Van olyan is, hogy mindketten hűlnek, akik korábban együtt lobogtak. Aztán lobognak újra. Vagy nem. De aki a hullafáradt, depressziós, frissen szült társát erőlteti, a háta mögött panaszkodik rá, az nem méltó a kapcsolatra, gyerekre, közös otthonra.

A többiről lehet beszélgetni.

A férfiak “igényei” nem belül vannak, nem szervesek, hanem az eszmények, elvárások, mások példája formálja, és ami az igazi baj: hihetetlenül aljas, nemi erőszakot filmre vevő alkotásokból veszik. Azok a nők, jó, ha tudod, nem csak pénzt kaptak, de be is vannak drogozva, fájdalomcsillapítóval, izomlazítóval, lidocainnal is. Ennek az egésznek a visszássága azon is látszik, hogy a nők a filmekben és a profilokon mindig sokkal vonzóbbak, mint aki megkívánná a mi Elemérünket.

És a témában mindenki hazudik. Még a sutyorgós nők is, amikor eljátsszák, hogy hű, őket mindig a falhoz Jnyomják, igazi férfi! (Joggal aggódsz, hogy lejön a festék és beverd a fejed.) A felgerjesztett, nőalázó, pornót imitáló igények kielégítése nem fér össze azzal, hogy társak vagytok, tiszteled a másikat, aki szuverén lény. Ha nem ilyen, akkor szextől függetlenül sem társad. Kínos, zavarba ejtő, a nők számára romboló ez az egész, amit sulykolnak. Mindig a nők vállalnak többet, nehezebbet (dominaként is, alárendeltként is nekik érdektelen, fájdalmas vagy szánalmas élmény a másik “izgalma”). Vö. Kiara Lordot nem kényeztette viszont Stohl… Haver, nem Stohl akarta megnyerni a versenyt, és a szakmája is egész más!

Az egymásba csattanásnak a szerelemben van helye, akkor viszont spontán. Többnyire fiatalon vagy nagy újrakezdésekben van jelen.

Nagyon fárasztó. Nagyon fáj, hiányzik a másik, emészti az embert, elég jó-e. Utána ezt reprodukálni, elcsendesedve kifinomítani. Lassan kedvet csinálni… ezt is lehet, de ez már nem olyan. Van, aki beengedi a pornót meg a szolgáltatót. Szerintem ő végleg tönkretette. Van, aki érzelmi feszültséget visz a kapcsolatba, féltékenységet gerjeszt, hogy aztán lehessen oldódni az aktusban… szerintem ez manipulatív és romboló is, erről tragikus filmek szólnak.

A másik, hogy a nőnek veszélyes a szex, mindenfajta aktus, nemüknél fogva vannak kitéve erőszaknak, sérülésnek, terhességnek, és mivel az életük, legszorosabb értelemben vett testi épségük a tét, nem ők nem lobognak-loholnak érte annyira.

Nem kéne pornót nézni, főleg nem normalizálni, mert elszemélytelenít és eltorzítja, amit a szexről hisznek a fogyasztók.

Az undor, a harag más téma.

*

Utolsó bekezdés.

Biztos vagyok benne, hogy férfiak, éspedig férfiak légiói a világon nem azért keresnek olcsó, megvehető, bámulható, titkos pótlékokat, MERT a feleségük nem akarja velük, vagy már nem vonzó, hanem mert nincsen emberi tartásuk, nincs igényük az egyenes, teljes-szép emberségükből szervesen következő életre – van viszont jogosultságérzetük, pénzük és hatalmuk. Ennyiben feminista kérdés ez.

Maria Callas! És ez ÉLŐBEN.

https://www.youtube.com/watch?v=l1C8NFDdFYg&list=RDl1C8NFDdFYg&start_radio=1