…ennek alkalmából egy kommentet hoztam a Facebookból, egy olyan felvételis poszt alól, amelyben egy bizonyos szövegalkotási feladatot boncolgattak, és valóságos szövegértési kihívás lett a feladat szövegének megértése. Kb. az volt a kérdés, hogy “ha az a feladat, hogy x állítás mellett kell két érvet hozni, akkor miért nem jó az, ha ellene érvel a gyerek?”, és azért merült fel, mert a gyerek a próbafelvételi vagy gyakorláskor nem követte pontosan a leírást, de remélték, hogy nem baj.

A feladat szövege egyértelmű, mint több kommentben itt aprólékosan ki is fejtették.

Az, hogy ennyien nem látják, jobban szól az ő szövegértési képességeikről, mint másról.

Sajnálni a gyerekeket nem a feladat, hanem a hozzá (nagyon) nem értők gyülekezete által keltett hisztérikus hangulat miatt kell/lehet.

Azt az országot lehet sajnálni, amelyiken ilyen alkalmakkor minden évben végigsöpör a kegyetlen oktatásról és hasonlókról szóló hangulatcunami, arról szólva például, hogy miért vonnak le pontot a bekezdések hiányáért, vagy azért, mert valaki túlír a margón, és miért pontoznak “szigorúan”.

Azt az országot lehet sajnálni, ahol örülnek, ha 25 % a kettes szintje, nem 50 %.

Azt az országot lehet sajnálni, ahol “tiszta öröm”, hogy érettségin pusztán a helyesírás miatt nem lehet megbukni, mert 8 pont a 100-ból.

Azt az országot lehet sajnálni, ahol így aztán fél óra a FB-on egy többoldalas helyesírási hibapéldatár.

Azt az országot lehet sajnálni, ahol amikor elmúlik a felvételi, és a zemberek (sic!) szó szerint visszazökkenve a napi életbe szidják a tengyelytörésig kátyús utakat, a szerelőt, aki kuplerájt hagy maga után, és amúgy félmunkát végez, ők lennének a legjobban kiakadva, ha a téli/nyári gumicserénél az első kerék után leállna a szerelő, hogy megvagyunk az elégséges szinttel (25 % elégséges), tessék fizetni, viszlát.

A 8. osztályt végzettek harmada meg funkcionális analfabéta. Ezt az országot lehet sajnálni.

Akkor lesz itt Európa, ha végre ezt az egyszerű összefüggést mindenki megérti.

Ott kezdődik, amikor a hasonló hisztik helyett a felkészülés kerül a fókuszba a követelmények fikázása és a teljesítményelvárás helyett.

Amikor magasugró versenyt rendezünk, nem limbót.

A szerző neve Rétlaki Márton.

Most lett vége az utolsó órámnak. Olyan csillogó elméket fényesítettem, olyan szeretetben, és olyasmiket tudnak, hogy ihaj. Nekem nagy élmény volt ez a korszak, és van, akivel folytatjuk, mert még nem is felvételizik, vagy mert a szóbelire készül.