Dehogy is! El ne hidd. Viszont rendkívül tanulságos, miért jönnek ezzel – a politikában is.

Évek óta médiát elemzek, és sokáig kerültem a direkt politikát, de mára végképp összecsúszott a közösségi média a hatalmi harcokkal. Ezt a választást facebookkommentekben és a TikTokon vívják. (És aki azt hitte, hogy a Wmn nem direkt politikai alakulat, az nem figyelt.)

Emlékeztek az első két parlament tagjaira? Amikor kiművelt emberfőkről beszélt Andrásfalvy Bertalan? (Van-e, ki e nevet még ismeri? Hát az idézet eredeti forrását?) De szép korszak volt, most engem agresszíven felkérdeznek, hogy merek ELTE-n végzett budai lenni, színházba járni. Eltűntek a közéletből a szépszavú történészek, filozófusok, színészek, írók. Az örök jogászok mellett zsebből fizető vállalkozók, földbirtokosok, hivatásos politikusok marják egymást a neten, nem érdekük, hogy a választó művelt legyen. És mindenki influenszer, azaz: tömegmanipulátor – szinte üdítő egy apró állatka említése!

Most épp a rovar meg a véglény a tilos. Mikor lettek ezek ennyire érzékenyek? Hát a tartalom nem számít? Folyamatosan hazudnak, indulatos torzításokkal ölik egymást naponta, álcsótányokat visznek be a kórházba, karaktergyilkolnak. Ezt jelenti a politika. Én ugyan nem morgok ezen: nem megszüntetni, illemtanárkozni kell, hanem átlátni rajta. gyanítom, nem olvassa a britek belpolitikai harcait, aki ezen fanyalog. Végtelenül szellemes amúgy, de csupa indulat. (…) mondja, ő ugyan nem olvas x-et, mert Musk. Jó, de akkor nem érted.

És az örök sláger, a tökéletesen súlytalan szó: “gyűlölet”. Én úgy tudtam, megszállott, tettekre ösztönző, vérmes és erkölcsileg kártékony indulat a jelentése – ma a sima ellenérdekűekre mondják, vagy ha ironizálni van kedved azon, hogy már megint a kékhajúakat kell ajnározni. Az GYŰLÖLET. Ma ez a szó azt jelenti, hogy nem szépen mondta és ne mondhassa, mert az nekünk kellemetlen.

Holott a szépszavú Telex-cikkek összessége, az általuk futtatott megszólalók sokkal alattomosabban okoznak társadalmi károkat: mindenkit butának, retrográdnak és fideszesnek bélyegezni, aki nem ADHD-ra hivatkozik, nem sültgalambot vár kék hajjal, hanem unalmasan tanul, dolgozik, szeret – és a szeretésből gyereke lesz. Nevezzük őket családnak, hétköznapi embereknek.

Ez jobboldali gondolat? Ez már az? Esetleg hogy sosem gondoltam reális választásként az abortuszra, és Isten léte sem kétséges (és már naggyal írom)? Kész, leszerepeltem?

Ha rájuk nézek: “egy rakás szerencsétlenség vagyok, oldja meg az állam, képviseljen a TASZ”, én már a Hatvannégy Vármegyéig futok. A balos ismerőseim folyton nyafognak (pontosabban: politikai céljaikhoz használják a nyafogókat), hogy “árvaházban rekednek a gyerekek, mert tiltják a melegeknek az örökbefogadást, pedig ők elfogadóbbak”, és hogy a csiribiriket naponta szégyenítik, támadják, ölik meg. Íme, egy sérelem:

A rájuk hangolt híroldalak elterjesztették, hogy a szülést, családtervezést, “sima” (“vanília”) szexet (azt, hogy nem vagy pornófertőzött és szélsőségesen promiszkuis) gúnyolni, akár nyíltan támadni nem ám barbárság, hanem tudatosság, progresszió.

Emiatt és így lesz az ember kvázi kereszténydemokrata inkább. Vagy bármi, amit ők szidnak.

Na, ezért volt a négy kétharmad. És ezért nincs ma már liberalizmus. Kicsodálkoztuk magunkat: pluralizmus, tüntetés, Love Parade, pornóújságok, szólásszabadság címén ízléstelen tévéműsorok, reklám mindenhol, valóvilág, bugyikba nyúlkálás, szabadpiac, nemzetközi tőke… hamar elég lett. Az élet máshol van! Ezért lett törpepártáz eszdéjesz, aztán múlt ki. Pedig okos emberek voltak azok!

Sokat gondolkodtam Morvai Krisztinán is, akit én nagyon tiszteltem 2004-ben: mi lendítette át liberális jogvédőből a túloldalra? Nem beszélt róla soha. (A Mindentudó több ilyen egyéni fordulatot is felsorolt, magyart és külföldit is – érdekes nagyon.) De hát sem a liberalizmus, sem a baloldal nem ugyanaz, az eredeti tartalmuk nem létezik, követeléseiket meghaladtuk. Ellepte az identitáspolitika a valódi baloldalt, a megfosztottak érdemi jogkövetelését pedig a fetisiszta férfiak önzése. Ahogy a 444-et elnézem, a pornó, a Tinder, a pubertásblokkoló és az abortusz ma fontosabb téma, mint a gyerek, a termékenység, a nők biztonsága, az egészség, a szülészeti erőszak. A szimbolikus ügyek felfalták a materiális problémákat (szegénység, betegség, háború), és kihúzták a nők alól a talajt.

Engem is kisodort közülük ez a cunami.

A sajtóbeli és facebookos csiribirik nem csak erőszakosan támadnak – hány évig voltam balek, hogy nem vettem észre: az én csoportomat támadják? –, közben még azt is eljátsszák, hogy ők az az áldozatok. Bárki, aki nem szül, nem heteroszexuális, aki nem akar ÚGY élni, ahogy én. Őt megszégyenítik…

Nem szégyen, ahogy élsz. Hanem szar.

Az utóbbi kettő kétharmad szerintem ezért volt: ezt már a média baszta el. Elunták a választók a ziziket, az álságos témákat. Lehetett volna valós problémákról írni. De:

Nem az a gyerek fog szenvedni, aki meglát két férfit vagy két nőt kézen fogva sétálni, hanem az, akit naponta bántalmaznak azért, aki lenni szeretne

Ez egy cikkcím a Telexen. “Szakember” írta. Mindjárt elsírom magam, van valakinek zsepije? Hát az mennyire sínyli meg, akit seggbe basz 15 éves korában Lakatos Márk? Hányan vannak ők? És erről hallgattok! Még mindig szelfiznek vele!

A másik kedvencem: aki hisztisen követeli vissza kétgyerekesként az adófizetést, mert a FIDESZ rossz. Az adófizetés szerinte JOG (nem ám kötelezettség), amitől őt megfosztották:

Ez már a Maksa-híradó.

Egy archív, Ágoston László:

Ezekhez képest, a tömény hazugság közepette bezzeg az a baj, hogy én sükebókának, suttyónak vagy fostestűnek nevezek valakit, aki tényszerűen az. A stílus, ugye!

A szavaim pontossága a baj. A tartalmuk. Nem az én stílusom, hanem az ő szembe nem nézésük. Nem tudnak mit mondani, nem is értik, mit írok. Senkit én fostestűnek nem neveztem, amíg álnevek védelmében a kólásüvegek, olyan testek, amilyeneket rajzolni is nehéz, nem gyalázták őrjöngve az én sportolásomat. A hármat szült testemet. És még akkor is vártam, éveket.

#hogybeszélsz kampányt indítanak azok, akik a hiszékeny júzerek végletes érzelmi hergelése révén híresek – ebből élnek. A júzer nem lehet okos, mert akkor rajongásra nem hajlamos, és az ideológiát sem kajálja be. Épp e siralmas üzem leplezésére kell a kedvesség, tapintat, elfogadás, empátia parancsa. Azt szidd, akit ők. És ugyanazokat rekeszd ki. Akkor vagy jó ember. Őrájuk pedig, akik ezen nyernek, ne merj egy kétkedő szót se mondani!

Empátia: ne merj szólni arról, amit világosan látsz – és amit Steiner Kristóf utóbb el is ismert. Hogy az idill hazugság, Grindr-en nyomul, drogozik és iszik, kizárólag szűrős fotókat rak ki, anyagi nehézségei vannak, eltévedt és szenved. Amikor megírta, akkor meg a dráma: ő “végre őszinte, sebezhető”. Akkor meg azért nem volt szabad szólni. Ahogy ezek a Dívát és az Elesettet váltogatják…! Az állítólag boldog ember, aki szép beszédből, egymás meghallgatásából okította a nőket, és aki magyarázkodott, hogy “minden mell szép” (mintha érdekelné), tehát “nem baj az sem, hogy kicsi a pöcsöm”. Igen, képes volt egy faszkicsinylős kommentből önigazoló cikket kerekíteni – nőknek. Szerkesztett felületen. Ez azt jelenti, hogy válogatnak: elolvassák, beleírnak, elvethetik, átmegy az írás szerkesztőn és korrektoron is.

Halálkomolyan taglalják a 444-en, hogy a poloska, a lény, a véglény és a képződmény egyaránt “dehumanizál” és emberre nem lehet ilyet mondani. Talán kellett volna magyar szakot végezni (egyáltalán: mért vannak ilyen kevesen a megszólalók, betűvetők, szerzők között bölcsészek?). A Facebookon pedig az AI és Mérő Vera mondja meg, melyik rovar, minősítés mennyire “dehumanizál”. Enyhén? Közepesen? Extrém módon??? Pedig a Mindentudó súlyosan autista, nem érti a metaforákat.

Vera különben ilyeneket írt, széles nyilvánosság előtt, piti sértődésből lett durva agresszió – és élvezte:

Ha a stílus maga az ember, az pont neki nagyon kellemetlen volna.

Nem a stílusával van a baj, sőt. Ijesztőbb, amikor visszafogja magát, szépen beszél, szakemberkedik (felfoghatatlan, melyik az a szakma), “elemez”. Vagy értékel: pokoli, emberi aljasság, példamutató, legmagasabb szintű, meddig még?, megpihennék már.

Mennyire sekélyes és manipulatív! Áldozatot játszik egy nő: “izzadva, árnyék nélkül” (de a tiszás villámárvíz jobb?), aki az empowerment nevében, dédelgetve nőtt fel, bejárkált Varga Judithoz, hogy aztán elárulja őt. Nyúlánk, elit emberekkel mutatkozott sejtelmesen (kéne beszélni az alapítványbeli Gál Andrásról esetleg, aki meglopta a bicskei áldozatokat). Vera minden szempontból az elithez tartozik, kocsmázhatott és modellkedhetett, mindig megvolt a passzív jövedelme, nepotizmus röpítette – és fogalma nincs, milyen a valódi élet vidéken, betegen, anyaként, nyolcra járva. De ő panaszkodik. Ismét a szimbolikus ügyek, érzetek, identitások falják fel a valóságot.

Amikor pedig az áldozat lesz a divat, nem a monogramos táska, akkor Vera áldozatvéd! Lázba hozza a libfem módra a pornó/szexmunka, de ennél is jobban, ha valakit megnyomorítanak. Remeg a gyönyörtől, rohan elítélni – pedig a kettő ugyanaz az erőszak. Majd elfelejtem: szerinte az áldozatnak nincs neve. Sok-sok férfiak elleni szexuális és fizikai áldozat kereste fel alapítványukat nyilván, az emberkereskedelem tettesei és vámszedői is, ez köztudott, nők. Mindezt miért csinálja? Mert befolyást akar, láthatóságot. Ő diktálja, min háborodjunk fel, ki tilos, ki a jó ember, és ennek nevében indít harcokat. “Más nők hiteltelenítése”:

“Gerle” megszólításként (egy állat, igaz, szépséges), jé, a kényszeres pereskedő neonáci így kezdte a levelet, amelyben a legutóbb fenyegetett. Az, aki élete szerelmének nevezett 2014 nyarán. Ez nem dehumanizáló: vezetéknéven szólítani egy nőt, akit közelről ismertél. Alsóban csinálták, durvaságnak számított.

Az én küldetésem: ellenállni, és másokat is ellenállásra biztatni abban, hogy tekintélyszemélyek mondják meg, kit kell lájkolni, min felháborodni (Lakatos Márkon, hitvány lektűrök hisztis szerzőin nem szabad!!!). Mi a Jó és a Rossz, kire kell szavazni, mi a közös érdek – az ország bő felét lenézve, semmibe véve. Buta, megvásárolt, megvezetett szavazónak nevezve mindazokat, akiknek javított az életén ez a rezsim, mert ők vidéki, családos emberek, nem bánják, ha nem lehet blokkolni a pubertást, és nem hatódnak meg az aszexuális-neurodivergens macskatartók kínjain.

Préselnek, nyomasztanak: marketingfogások, kommunikációs technikák és álságos illemszabályok tolulnak oda, ahol valaha a valóság volt, és okos beszéd. Én pedig ezt a folyamatot bemutatom.

*

Hallgattam eleget a fociszurkoló tesóimat (ez űzött a tanulmányi versenyekig, a szabadpolcig). Nem bánom, ha a netes csörtékben trágárkodunk – amíg igazat és érdemit mondunk. Csak a minőség számít, mondom. Az tiszteli meg a másikat, ha a mondandó ütős, nem a szendvicstechnika, a becsomagolás. Az a beszélgetőpartner, aki nem manipulál, hanem igazat szól, hatalmi törekvések, mögöttes célok nélkül. Nincs közösségi táncrend. Tisztán azt mondja, ameddig, gondolkodván, eljutott a témában.

Ha meg tud lepni, felőlem lehet mosdatlan vagy agresszív. Lehet indulat, gúny, “támadás” is. Elég okosak és stabilak hozzá a többiek. Csúnya beszédtől az fél, akinek nincs igaza. Itt meg tudtak lepni, sok öreg balos és liberális. Szerintem ez nem egymásnak esés, hanem érdemi közbeszéd. Nem “személyeskedő támadás” a lehülyézés, forrongó indulat.

Top komment Haraszti Miklósnak:

(János is benne volt a maoista körben.)

Az ifjabb nőjogi tetszelgők ugyanebből a miliőből azért kezdtek finomkodni, illemtanárkodni, mert nincsen valós mondandójuk. Mindent belep a modor, a “jóság”, lövik az erkölcsi szelfiket:

A sima szavú manipuláció, a zavaros hatalmi törekvésekre burkolatként húzott “erőszakmentes kommunikáció” nem csak idegesítő, hanem olykor aljas is – és hányan próbáltak meg ezzel lavírozni, erkölcsi hasznot húzni bel, miközben közönyösen, olykor élvezettel tettek tönkre embereket!őle

Ha megtanulsz finoman beszélni, lehet, hogy kevesebb tárgy törik otthon, és nehezebb lesz rámutatni, hogy tévedsz – de igazad ettől nem lesz a politikai vagy ténykérdésekben. Nem segít a butaságon.

Gyávák is vagytok. Folyton kiállás, szolidaritás, jóemberkedés, de a tévedéseket nem akaródzik belátni. Ha más teszi, ha sikerült kicsikarni a bűnbánatot, az “menő”:

Ma már mindenki tudja, hogy Imane Khelif férfi, a visszalépése beismerés. Ezt mikor revideáljátok?

*

A sérülékeny csoport nem sérülhet, soha semmi rosszat nem tettek – ha konkrét bűncselekményeket kérdezek, a Mindentudó ugrik és kioktat ideológiailag. Ennyire vannak elnyomva a travik:

Nincs közvetlen összefüggés, leszámítva, hogy az elkövetők wranszneműek. Xe csak véletlenül!

(Bőven van olyan eset, linkeltem neki tizenkettőt. erre tovább magyarázta, hogy de nem azért, mondom: de, azért. Részben beteg agyú, perverz, pornófertőzött emberek, részben pedig mindent szabad nekik, a “sérülékeny” identitást használják arra, hogy támadhatatlanok legyenek, szimpátiát keltsenek, senki ne tegyen fel kínos kérdéseket.)

A személyeskedés tilalmát, az “érvelési hibákat”, ami autista műfordítók okoskodó slágere volt tíz éve, ma csak azok veszik elő, akiknek nincs igazuk, és a nekik lejtő pályán óhajtanak győzni. Ráadásul nincs is vitahelyzet, csak bekiabálós facebookcsörte, annak szokásos eszközeivel: erkölcsi ítéletekkel, világnézeti elfogultsággal, szóhasználati árnyalatokkal, sejtetésekkel érvényesítik a tilalmakat. Burkolt vagy nyílt fenyegetéssel jelzik, miről nem szabad beszélni, a többit pedig hogy kell megfogalmazni. Nem egy oxfordi vita ez finom, kopasz matematikusokkal, hanem kiabáljuk a maguk frappánsságait, megerősödünk, ellenszenvesnek tartjuk a másikat, összeröhögünk egy harmadikkal, levezetjük a feszültséget. Természetesen nem közelednek az álláspontok, de ne kamuzz, nem is ezért jöttél – a szavak átkok, varázsigék. Ha nem tudtad, most elmondom: a Facebookon zajló közélet a trash része. A komolyak könyvet, cikket írnak (ami nem jelenti azt, hogy a könyv, a cikk mindig komoly, alapos).

A stílus lehet szikár, túláradó, tudományos, ironikus, szenvedélyes, sértő, trágár. A lényeg mindig az igazság. És ami annál is fontosabb, a stílus és tartalom is ezen méretik meg: a minőség.

Tartalmi vita a nyiulévánosság uralkodóinál (akiktől a sok illusztrációt hoztam) nincs. A gonosz, az gonosz. Mindannyian tudjuk, ki az. Jó az, aki a gonoszt megsemmisíti – mindegy, mit művel különben. Még az se baj, hogy egyetlen szivárványemojit soha ki nem tett. Senkinek más célja nem lehet, mint leváltani ezeket. Családtámogatás, anyád nyugdíjprémiuma? Nyeld be! A kékhajúak jogai és az elvek fontosabbak. Niemöllerezgetés fedi ezt. A transzneműek a világ legsérülékenyebb csoportja, és mindössze a lakosság egy százaléka, kit zavarnak? Egyetlen transznemű úszó több száz nőt tol lejjebb, ejt ki a rangsorból, ösztöndíjból, használja közönségnek az öltözőben.

*

Nem, a stílus nem maga az ember. Nemhogy nem azonos vele, hanem az ember semennyire nem a stílusa. A stílus regiszter, álruha, talán a műveltség tükre, de inkább praktikus funkció – ügyesen illesztgetjük. Aki a stíluson lovagol, egyéb mocskokra is képes.